Természetfotó Magazin 2019/1

TAVASZ / 2019/1.

természetfotó magazin ONLINE FOTÓMAGAZIN

®

UTAZÁS | VADVILÁG | TÁJ | NÉPEK-KULTÚRÁK | TESZT

MA VAN A HOLNAP TEGNAPJA. AVAGY ELJÖTT-E A MILC-EK IDEJE? NIKON Z6 | Terepen tesztelve KOVÁCS ATTILA | Portfolió

T Ü K Ö R N É L K Ü L I F O R R A D A L O M L Á S D

R É S Z L E T E I B E N

A

J Ö V Ő T !

ÖRÖKÍTSD MEG A HOLNA POT Az új full-frame tükör nélküli Z7-tel úgy láthatod a világot, ahogyan te akarod. Az új, legkorszerűbb Quad VGA elektronikus képkeresővel megdöbbentő részletességgel rögzíthetsz álló- vagy mozgóképet nagy felbontásban, úgy, ahogy megálmodtad.

Az új bajonett-rendszernek köszönhetően a Z7 és a NIKKOR Z objektívek forradalmi optikai teljesítményt nyújtanak még a legnagyobb igényeket támasztó felhasználóknak is.

Találj rá új kreatív lehetőségekre a kompakt, mégis strapabíró Z7 vázzal.

4 5 . 7 M E GA P I X E L | 6 4 -2 5 6 0 0 I S O | 49 3 A F P O N T | A K Á R 9 K É P KO C K A / M P | TÖ B B , M I N T 3 6 0 KO M PAT I B I L I S N I K KO R F L E N C S E * *Adapterrel párosítva bizonyos objektívek korlátozottan csatlakoztathatóak.

KÖSZÖNTŐ Kedves Olvasó!

A 2019/1. tavaszi számunkkal jelentkezünk. Mindjárt az elején: nagy változás történt a magazin életében. Immár teljesen ingyenesen tudják olvasni IOS és Android rendszeren, illetve már nincs szükség semmilyen flash modul bekapcsolására. Ezért elérhetnek minket okostelefonon és tableten egyaránt. Ehhez meg kellett újítani a weboldalt és a magazint egy külső szolgáltató rendszerével kapcsoltuk össze. Bízunk benne, hogy a változást mindenki pozitívan fogja megélni. Tíz éve volt, hogy megjelent az első számunk, azóta sok minden történt, de most mindenkinek a rendelkezésére bocsátjuk a Magazinunk összes számát a kezdetektől, mindegy, milyen platformmal kapcsolódik az internetre. Magazinunk szabadon linkelhető, posztolható akár közösségi médiumokba vagy bárhová. Ez azt jelenti, ha tetszik egy cikk, nyugodtan belinkelheti, elküldheti ismerőseinek, barátainak.

Természetesen a cikkeket és a képeket, illetve a Magazin teljes anyagát szerzői jog védi, ezért a kivonatolást és a szabad felhasználást a törvény védi. A mostani számunk fő témája a MILC fényképezőgépek. Ízelítő a most megjelenő számunkból: Ma van a holnap tegnapja. Avagy eljött-e a MILC-ek ideje? Németh János egy átfogó cikkében foglalta össze, most hol tartunk ennek az új formátumnak a bevezetése után.

RAW: Fotósuli rovatunkban a RAW konvertereket vesszük sorba, most a CaptureOne 12 professzionális konvertert mutatja be Szilágyi László kollégánk az olvasóinknak.

Portfoliónkban köszöntjük Kovács Attila MTI fotóriportert, aki szakmája mellett jelentős időt tölt a természet fényképezésével.

Attila a magyar nagyvadakat és a honos madárfajainkat szereti elsősorban lencsevégre kapni.

Terepen tesztelve rovatunkban a NIKKOR Z 50 mm f/1.8 S objektívet Imre Tamás Nikon nagykövet vitte el Velencébe és egy Nikon Z7 tükörnélküli vázzal tesztelte a minőségét és az objektív autofókuszát.

Terepen tesztelve rovatunkban a Nikon Z6 FX formátumú, új tükörnélküli gépvázát éles tesztben Imre Anikó fotóművész vette jobban kezelésbe.

Könyvajánló rovatunkban A Vadvilág fotózása című kiadványt mutatjuk be. A Rainbow slide kiadó legfrissebb könyve a vadvilág fotózását írja le minden eddiginél részletesebben.

Tippek trükkök rovatunkban, Tavaszi hangulatok, kompozíciók címmel Krivánszky Árpád és Suhayda László képeiken keresztül mutatják be, milyen fotós témákat érdemes megörökíteni ezekben a szép tavaszi természet-ébredő időkben.

Fotó: © Imre Tamás

Az Olympus OM-D E-M1X egy természetfotós kezében, Szekeres János Olympus nagykövet az Olympus legújabb profi vázát vette kezelésbe.

Fogadják szeretettel a 2019. tavaszi számunkat!

Imre Tamás főszerkesztő

Ma van a holnap tegnapja. Avagy eljött-e a MILC-ek ideje? 38

TEREPEN TESZTELVE - NIKON Z6

6

2019. január elején a Nikon magyarországi képviselettől jött a hír és a felkérés, hogy a végleges Nikon Z6 gépvázat teszteljük le éles körülmények között. A Z7 tesztelése után már nagyon vártuk ezt a vázat is. Egyeztetések után egy egész hétre megkaptuk a gépet, így az otthoni műszaki teszteket és beállításokat volt kellő időm elvégezni.

A gépvázhoz megkaptuk az alapobjektívet, egy NIKKOR Z 24-70 mm f/4 S MILC objektívet és egy FTZ bajonett adaptert. Ezzel az adapterrel pont úgy, mint a Z7-tel, szinte minden Nikkor objektív használható.

FOTÓSULI - TAVASZI HANGULATOK

16

E sorok írói évek óta közölnek a Magazinban cikkeket az egyes évszakok természeti látnivalóinak fotózásáról. A természet körforgásában mindössze négy évszak váltja egymást, tucatszorra is leírhatnánk annak menetét, hogyan váltja fel a tavasz a telet, majd miképpen simul bele később a meleg nyárba. Óhatatlanul sok lenne az ismétlődés. Megpróbálunk valami mást. Mindkettőnkben az merült fel, miképpen, milyen kompozíciós eszközökkel lehet visszaadni ennek az évszaknak a hangulatát.

PORTFOLIÓ - KOVÁCS ATTILA

54

1951-ben születtem Pécsett, de Budapesten nőttem fel. Szüleimmel sokat kirándultunk a Budai hegyekben és a Pilisben, innen a természet iránti érdeklődésem. Gimnáziumi éveim alatt kezdtem el fotózni. Tájékozódási futóként is sok időt töltöttem az erdőkben, ahol gyakran találkoztam vaddal.

Az első osztálykirándulásunkon a Pilisben, Lajos forrásnál hallottam először szarvasbőgést, és éppen fényképezőgép lógott a nyakamban, gondoltam, lefotózom. Nem sikerült, de elhatároztam, hogy amikor csak tehetem, kimegyek az erdőbe.

TESZT - OLYMPUS OM-D E-M1X

70

Amikor kibontottam a kamerát a csomagból, azonnal beleszerettem. Egy vérprofi géptest simult a kezembe. Olyan érzésem támadt, mintha mindig is együtt dolgoztunk volna és ez az érzés csak fokozódott a több napos használat során!

Fotóztam szabadban, esőben és mínusz fokokban, fotóztam zárt lesből, melegben, a gép kiválóan teljesített, sem a por, sem a pára nem tudott a vázba behatolni. A gépváz szigetelése kitűnő.

KÖNYVAJÁNLÓ - VADVILÁG FOTÓZÁSA 90

TESZT - NIKKOR Z 50 MM F/1.8 S

A Rainbow slide kiadó legfrissebb könyve a vadvilág fotózását írja le minden eddiginél részletesebben. A könyv nagy terjedelemben foglalkozik a vadfotózás rejtelmeivel, tippeket, trükköket árul el a kezdő és haladó természetfotósoknak egyaránt. Külön foglalkozik a természetfényképezés kiegészítőivel, technikai oldalával (távirányítók, triggerek, vakufény szűkítők, wifi-erősítők) és csak sorolhatnám, mi mindennel segíti a könyv olvasóit a minél szélesebb tudás elsajátítására.

A Nikon tavaly jelentette be a Z bajonettel rendelkező, FX formátumú, tükörnélküli milc vázait.

Ehhez a szériához jelenleg 3 objektívet lehet elérni.

A NIKKOR Z 24-70 mm f/4 S, a NIKKOR Z 35 mm f/1.8 S és a NIKKOR Z 50 mm f/1.8 S objektíveket. Az utóbbi objektívvel, Nikon Z7 vázzal és egy Nikon SB 5000 rádióvezérléses vakuval és a vezérlővel nekiláttam a tesztelésnek. Mi is lenne jobb teszthelyszín, mint az olaszországi Velencei karnevál?

SZOFTVER - CAPTUREONE 12

92

102

Terepen tesztelve NIKON Z6

Szöveg: Imre Tamás EFIAP Nikon nagykövet Képek: Imre Anikó EFIAP és Imre Tamás EFIAP Nikon nagykövet

2019. január elején a Nikon magyarországi képviselettől jött a hír és a felkérés, hogy a végleges Nikon Z6 gépvázat teszteljük le éles körülmények között. A Z7 tesztelése után már nagyon vártuk ezt a vázat is. Egyeztetések után egy egész hétre megkaptuk a gépet, így az otthoni műszaki teszteket és beállításokat volt kellő időm elvégezni.

A gépvázhoz megkaptuk az alapobjektívet, egy NIKKOR Z 24-70 mm f/4 S MILC objektívet és egy FTZ bajonett adaptert. Ezzel az adapterrel pont úgy, mint a Z7-tel, szinte minden Nikkor objektív használható. A magazinunk művészeti vezetőjével, Anikóval együtt közösen kezdtük meg a tesztelést, majd a terepi tesztelésre Anikó elvitte magával Németországba a masinát.

Canon EOS 5D Mark III, EF70-200mm f/2.8L IS II USM +2x f/11 1/60 sec ISO 200

NIKON Z 6, 300.0 mm f/4.0

f/4.5 1/1250 sec  ISO 1000

Canon EOS-1D X, EF70-200mm f/2.8L IS USM f/11 1/40 sec  ISO 100

TECHNIKAI PARAMÉTEREK A gép megérkezése előtt már nézegettük az interneten a specifikációkat és arra a következtetésre jutottunk, hogy a Z7 a Nikon D850 milc megfelelője, a Z6 pedig a Nikon D750 milc megfelelője. Aztán, amint a Z6 megérkezett és kipróbáltuk, rájöttünk, bizony nagyot tévedtünk, mert a Z6 a Nikon D750 után egy sokkal jobb, gyorsabb és pontosabb váz lett, mint azt az előzetes árakból következtetni lehetett.

A gép egy FX érzékelőt birtokol, melynek felbontása 24,5 millió tényleges pixel, érzékenysége ISO 100–51 200 közötti szabványos értékeket támogat, ami 1FÉ ISO érzékenységgel magasabb a nagyobb ISO irányában, mint a Z7. Kiterjesztett tartományban további ISO 50 egyenértékre szűkítésre és ISO 204 800 egyenértékre van lehetőség.

Az élességállítást az új Hibrid AF-rendszer végzi, mely a képalkotási terület 90%-át lefedő élességpontokkal rendelkezik, de a Z7 váznál valamivel kevesebb, 273 fókuszpontot találunk a vázban. A kereső minősége kiváló, éppen olyan jó, mint a Z7-nél, hiszen ugyanazt a 3 690 000 képpontos OLED-panelben alkalmazott elektronikus keresőt tartalmazza. A látott kép szép tiszta és éles, alkotásra kiválóan alkalmas, 100%-os kép lefedéssel rendelkezik. Nem fárasztja a szemet még hosszabb használat esetén sem. A szemlencse védőüvege emellett fluor bevonatot kapott, amely hatékonyan gátolja meg a szennyeződés megtapadását. A keresőben minden fontos információ az intelligens menünek köszönhetően megjeleníthető, így a témáról még akkor sem kell levenni a szemünket, amikor expozíció kompenzációval dolgozunk.

A látott világos vagy sötétebb kép pontosan úgy fog kinézni a végleges expozícióban, mint ahogy azt a keresőben kontrolláltan megalkottuk. De akkor sem kell elvenni a témáról a szemünket, ha az autófókusz mező módokat választjuk ki vagy akár az ISO-érzékenységen állítunk. A Z6 árából adódóan inkább a középfelső kategóriát képviseli, de a terepi tesztek alapján itt most sokkal többről van szó. A gépváz ergonómiája rendkívül jól kézre áll, bár akinek „lapátkeze” van, annak a kisujja alatt nem lesz semmi, inkább a levegőben fog lógni, de amint megérkezik a vázhoz a portrémarkolat, azt érdemes lesz beszerezni. A gyári objektívjével sem mondanám könnyű darabnak a vázat, plusz még a markolat is hozzá jön, így már egy ízig-vérig profi súlyú és tudású masina lesz a kezünkben.

NIKON Z 6, 300.0 mm f/4.0

f/4.5 1/1600 sec  ISO 1000

Milyen érdekes, hogy a MILC fényképezőgépek elsősorban azért születtek meg, hogy a felszerelés könnyebb legyen. Ez a teória teljesen megváltozott, a Nikon figyelt az igényekre, így a Z6 pont olyan profi, mint bármilyen Nikon váz. Ez rendkívül jó hír! Azt vallom, egy fényképezőgép ne legyen túl könnyű, mert akkor sokkal könnyebb berázni.

A Z7-hez képest a gépváz gombjainak elhelyezkedése semmit sem változott, pont ott vannak és ugyanúgy kézre állnak. Tulajdonképpen egy „kistesó” lett, de annál sokkal gyorsabb.

Talán azt is lehetne mondani, hogy a Z7 a nyugodtabb témákra való, mint stúdió-, divat- és tájfényképezés, a Z6 riport-, természet akcióés sport fotózásra született. A felhelyezhető objektívek ugyanazon elv alapján működnek, mint a nagy testvérnél, az FTZ bajonettadapter segítségével a régebbi Nikon objektívjeinket is stabilizátorossá tudjuk varázsolni. A VR-egység öt tengely mentén biztosítja a bemozdulások ellensúlyozását. A kártyafoglalat itt is kizárólag a Sony XQD kártyák behelyezését támogatja.

Viszont cserébe a Z6 12kép/másodperc sebességgel exponál, természetesen ennek ára is van, kizárólag a Sony XQD G sorozatú kártyákkal tudja ezt a teljesítményt. Hoppá, hogy is van ez, a D750 nem volt valami gyors váz, és a Z7 sem tud olyan sebeséggel exponálni, ami megszorongatná a D5 sportfotós gép teljesítményét, de a Z6 képes erre, csak a megfelelő kártyát kell használni hozzá. A nagy felbontás mindig a képsorozatok rovására szokott menni, de ez most itt nem így lett. A bevezető után nézzük, a gyakorlatban hogyan vizsgázott a váz szett, amit kaptunk.

TEREPI TESZT A vázat a következőképpen állítottam be: csak RAW képek exponálása maximum minőségben, AF-ON használata hátul, AF levétele az exponálógombról, követő AF-C bekapcsolása, ilyenkor egy csoport group fókuszbeállítás is elérhetővé válik. Mi is ezt használtuk, ilyenkor a kiválasztott fókuszpont köré csoportosult fókuszokkal együtt lehet a leggyorsabban fényképezni. A képkivágásunk teljes területén, no ezt egyetlen tükörreflexes váz sem tudja. Az FTZ bajonettadapter segítségével a régi Nikon AF-S NIKKOR 300 mm f/4D IF-ED objektívvel felvértezve a németországi Bayerische Wald Nemzeti Parkban fotózott vele Anikó.

A környezeti körülmények a következők voltak: közel egy méteres hó, a hőmérséklet napközben állandó -5-10 fok. Ebben az időszakban sok német fotós van a helyszínen, így Anikónak nem volt alkalma állványra tenni a felszerelését, de ezt nem is kellett, hiszen az 5 tengelyes VR stabilizátor a régi objektívet is felvértezte eme szuper lehetőséggel. A kevés fény miatt az ISO 1000 volt a legkisebb ISO, amit alkalmazni tudott a teljesen nyitott f/4-es rekesz mellett. Nos, az AF beállítás és a vadvilág fényképezés tapasztalata olyan kiváló havat rúgó és ugró hiúz képeket eredményezett, amit idáig még soha nem sikerült megörökíteni.

Ilyen pontosságot mindeddig csak a Nikon D5 vázzal lehetett elérni. Az elkészült képekből szinte alig kellett félrefókuszálás miatt kidobni az anyagból, pedig a körülmények nem voltak igazán ideálisak, nagy fehér felület, kevés kontraszt, régi, közel 10 éves objektív, FTZ adapter és kézből fényképezés. Ezek mind olyan körülmények, amelyek sokszor életlen képeket szoktak eredményezni. Maga a jelenet kb. 2-3 másodpercig tartott, ezért nem az állaton volt az élesség, hanem egy gyors reflex mozdulattal lehetett megfogni ezt a pillanat sorozatot, amiból 18 penge éles és jól használható képsorozat lett a végeredmény. Talán az egyetlen negatívuma a gépnek, hogy egy egész napos fotózásnál bizony a nap végére már a harmadik akkumulátort is be kellett tenni a vázba. Még szerencse, hogy a Nikon D750, D850, a D7000 sorozat és a Z7 is ugyanazt a típusú akkumulátort használja. A gép sebessége és autofókusza félelmetes, az ISO érzékenysége a legendás Nikon D750 után ugyanolyan jó lett, a felbontása természet-, sport- és riport fotózásra bőven elegendő, az ára a piacon kapható más megoldásokhoz képest elképesztően kedvező. Az elkészült képeket a Nikon NX-D programmal dolgoztuk fel. Összességében: a Nikon Z6 egy rendkívül gyors, nagy dinamika tartományú FX tükörnélküli váz, mely kiváló AF rendszere és ISO érzékenysége mellett az 5 FÉ VR funkciójával, elektronikus nagyfelbontású keresőjével a szegmens legjobbika. Az ár/érték aránya jelenleg a piac legjobb vételének számít.

Ezúton köszönjük a hosszú teszt lehetőséget a Nikon Magyarországnak.

NIKON Z 6, 300.0 mm f/4.0

f/4.5 1/3200 sec  ISO 1000

©Suhayda László Canon EOS 5D Mark III EF 24-105 mm f/4L IS II USM

f/2,8 1/320 s ISO 800

Fotósuli

TAVASZI HANGULATOK, KOMPOZÍCIÓK Szöveg és képek: Krivánszky Árpád és Suhayda László E sorok írói évek óta közölnek a Magazinban cikkeket az egyes évszakok természeti látnivalóinak fotózásáról. A természet körforgásában mindössze négy évszak váltja egymást, tucatszorra is leírhatnánk annak menetét, hogyan váltja fel a tavasz a telet, majd miképpen simul bele később a meleg nyárba. Óhatatlanul sok lenne az ismétlődés. Megpróbálunk valami mást.

Mindkettőnkben az merült fel, miképpen, milyen kompozíciós eszközökkel lehet visszaadni ennek az évszaknak a hangulatát.

Sokszor - apró virágoknál legtöbbször - a témánk környezetének pontos megjelenítése elterelné a figyelmet a fő témáról, elrontaná a képet. Érdemes ilyen helyzetben a lehető legnyitottabb rekesszel fényképezni, a környezetet „összemosni”!

Nem az objektív legnagyobb rekesznyílására gondolok. Meg kell keresni azt a rekeszértéket, amikor a környezet megfelelően életlen, de a témánkon van annyi élesség, amennyi szükséges!

A naplemente előtti szórt fény kedvező volt a háttér szempontjából, kevéssé kontrasztos, szebben „mosott” a környezet. A kontraszthiányt a képfeldolgozás során a virágon pótolni kell.

rovat szponzor:

©Suhayda László Canon EOS 5D Mark II EF 16-35 mm f/2,8L USM f/9 1/1250 s ISO 800

Amikor válogattam a képeimet, szándékomtól függetlenül egy kérdéskörhöz illeszthető felvételeket találtam. Kompozícióval, hangulatokkal kapcsolatos gondolatok jutottak eszembe… Hatalmas, szerteágazó téma, ezért csak röviden, közvetlenül a fotókhoz köthető részleteket írom le.

A kép „hatásossága” (mások mellett) függ a témaválasztástól, a kép hangulati, érzelmi töltöttségétől, és attól, hogy ébreszt-e gondolatokat a kép nézőjében.

A témaválasztás kapcsán arra gondoltam, hogy amikor fényképezőgépet ragadunk, tudnunk kell, hogy miből indul ki, mi hordozza, mi közvetítheti az érzéseinket a képen? Ha nem a lényegét ragadjuk meg a látványnak, nem tudjuk azt teljes erővel továbbadni. A sikeres természetfotók között ritkán láthatunk átlagos körülmények közt készült, dokumentumkép jellegű felvételeket, de azért ritkán előfordul.

A tavalyi száraz fű közül előbújó apró sárga virág a kora tavasz rétjének hangulatát idézi. A felvétel elkészítése nem igényelt különösebb erőfeszítést.

A legelemibb kompozíciós szabályokat betartva, alapobjektívvel, felülről nézve fényképeztem le a terület kicsi részletét.

A szellőrózsás nyírfaerdőben több dologra kellett figyelni. Fontos volt, hogy a szikrázó kék ég, a fehér törzsek és a virágok egyformán hangsúlyosan jelenjenek meg, mert mindhárom meghatározó része a hangulatnak. Fontos még, hogy olyan erdőrészlet látszódjon, ahol nem „káoszos” az erdő, nincsenek letört ágak, összevissza kidőlt fák. A ködös táj párás reggeli kinézetét viszonylag könnyű visszaadni, de a kompozícióra ügyelni kell. Kedvezőbb hatású a felvétel, ha zárt kompozíciót tudunk létrehozni. Úgy válasszuk meg a képkivágást, hogy ne legyenek elvágott fák, képszélről belógó ágak! Megfelelő helyen, legyen a képnek egy karakteresebb részlete, ami fő motívumként jelenhet meg! Képfeldolgozáskor, a köd lágyító hatását ellensúlyozva, ne kontrasztosítsuk meg a képet, mert azzal pont a ködösség hangulatát tüntetjük el!

©Suhayda László Canon EOS 5D Mark III EF 70-200 mm f/2.8L IS II USM f/5 1/60 s ISO 800

A magányos fűzfa egy ajándék. Ilyen körülményeket, ilyen hatást nem nagyon tud az ember átlagos viszonyok között elérni. A környezet „rendezett”, semleges, de nem unalmas. A megvilágítás, ami lágy, de mégis határozott, a környezetet kevéssé világítja meg, míg az éppen lombját bontó fát szépen kiemeli a környezetéből.

Vannak helyzetek, melyeket felfokozott érzelmi állapottal élünk meg. Impressziók megjelenítése céljából gyakran fordulunk a „kreatív eszközök” felé (szándékos bemozdítás, többszörös expozíció…).

Ezekkel a módszerekkel eltakarhatunk, kiemelhetünk, eltúlozhatunk dolgokat, ritmust, mozgásérzetet kelthetünk…

Csak akkor érdemes ilyen hatásokat alkalmazni, ha azzal a kompozíciónk lényeges elemét erősíthetjük.

Indokolatlanul használva a kép első pillantásra lehet, hogy „jól néz ki”, de aztán hamar észrevesszük, hogy „üres”.

Egy, még a téli álomból éppen csak ébredező, hegyvidéki környezetből ereszkedtünk a völgybe, és az útmenti réten ott állt ez az öreg gyümölcsfa, a legszebb virágzásában.

Az előzőleg hosszan tartó egyhangú táj, és a virágtömeg a kék ég alatt, erős kontrasztban volt egymással. Egy kis túlzást vittem a képbe: ötször egymásra fényképezve a fát, megsokszoroztam a virágait. A többszörös expozíció a környezet élességét, kontrasztosságát lecsökkentette. A virágok nagy része éles maradt, így még nagyobb hangsúlyt kapott az, ami ránk akkor, ott erős hatással volt.

Canon EOS 5D Mark III EF 16-35 mm f/2.8L USM

©Suhayda László f/8 1/200 s ISO 800

Canon EOS 5D Mark III EF 24-105 mm

©Suhayda László f/4L IS II USM f/8 1/125 s ISO 800

©Krivánszy Árpád Canon EOS 5D Mark II

f/11 1/640 s ISO 400

A képek közötti válogatás során sokat gondolkodtam azon, a hangulatok megtalálásában mekkora a szerepe a tudatosságnak és mekkora a véletlen szerencsének.

Az is foglalkoztatott, mikor kell szót fogadni a kialakult konvencióknak, s mikor érdemes áthágni azokat.

Amikor a természetfotós még sötétben felkapaszkodik egy dombtetőre, az tudatos választás, hogy a párás hajnal, reggel csodáit megörökítse. A felkelő Nap irányába fényképezve a táj „rétegei” finom átmenettel jelentkeznek a fotón.

Jóval napkelte előtt a hideg, kékes-zöldes árnyalatok uralkodnak, ha már jócskán felhágott az égre a Nap, akkor pedig az egész tájat narancsos-sárgás színbe öltözteti. A kettő közt van azonban egy rövidebb időszak, amikor az árnyékos részeken még a hideg, míg a Nap megvilágította területeken a meleg színek dominálnak, így a párák titokzatos hatása mellé felsorakozik az ellentétes színek adta hangulat. A kultúrtájak nappali fényben is izgalmasak lehetnek, ha éles színeltéréseket látunk, például a szántóföld barna csíkja, a kelő búza zöldje és a virágzó repce aranya között, amelyek az elkészült kép geometriáját adják. Szerencsés, ha egy függőleges képelem – akár csak egy kis fa – tovább osztja a képterületet.

©Krivánszky Árpád Canon EOS 5D Mark II f/4,5 1/500 ISO 800

A növényfotózásnál él az a konvenció, hogy felülről virágot nem fotózunk, hanem „lemegyünk” a virág szintjére és úgy fényképezünk. Akadhatnak azonban kivételek. Patakpartok, vízborításos helyek szép tavaszi növénye a mocsári gólyahír.

Csokrosan nőnek a virágai, széles levélrózsában, ami kedvező a felülről fotózás szempontjából.

A jó fényképhez az is kell, hogy a környezet további elemei – más színű virágok, vízfelület, stb. – is a kezünkre játsszanak. Kissé messzebb legyenek az objektívtől, hogy életlenül jelenjenek meg, erősen eltérő tónusúak pedig ne legyenek köztük. A tág rekesz biztosítja a szép, foltszerű hátteret. Ahol esetleg a képfeldolgozás során be kell avatkozni, azok a legsötétebb képterületek.

„Minimál” stílusú tájfotót eredményezett az enyhén lejtő virágzó repcetábla, a széles ég, rajta egyetlen felhővel.

Az ellentétes színek miatt szép eredetiben is, azonban a fekete-fehérré konvertálás látványos eredményt adott.

Canon EOS 5D Mark II

©Krivánszy Árpád f/11 1/125 ISO 200

©Krivánszy Árpád Canon EOS 5D Mark II

f/11 1/125 s ISO 400

Időnként egy asszociáció „indítja be” a fotóst.

Egy meddőhányóra települt pipacsmező kialudt vulkán láva-lejtőjét birtokba vevő pionír növényzetre emlékeztetett. Többféle megközelítéssel próbálkoztam: összehozni a pipaccsal borított halmokat a mellette elterülő hatalmas bányagödörrel és gépekkel vagy a közeli hűtőtornyokkal. Végül is azt választottam, hogy a meddősorral szinte párhuzamos irányba fényképezvén csak az előtér, a pipacsos meddőhalmok és az ég hármasa érvényesüljön.

Él egy olyan tájfotózási konvenció, hogy a képen legyen minden éles, tehát ennek megfelelően helyezkedjen el a fotós és használjon szűk, 11-es, 16os rekeszt. Annál a tájképnél, ahol a fő téma egy szép, terebélyes lombos fa volt, tövében egy vadászlessel, érdemes volt áthágni ezt a „szabályt”: a kép alsó szegélyébe belevettem az előtérben levő virágzó repcéket. Ezek napsárga, életlen foltjai díszítik a fotót úgy, hogy nem zavarják a tájkép többi elemét.

Canon EOS 5D Mark II

©Krivánszy Árpád f/9 1/580 s ISO 200

Időnként a fotósnak kevés ideje marad a cselekvésre. A látványos rétegződésű felhőzet alá, melyből „lógott az eső lába”, csak alig egy percig sütött be a Nap, e rövid idő alatt kellett elkészíteni a felvételt, az éppen a gépen levő objektívvel.

A sötét felhőzet színesben is hálás téma, azonban csábít arra, hogy a fotót fekete-fehérré konvertáljuk. Utólagos vörös szűrő alkalmazásával és fénycsökkentéssel, kontraszt emeléssel erőteljesen fokozni lehet a drámai hatást.

Canon EOS 5D Mark II

©Krivánszy Árpád f/11 1/60 ISO 800

A VAN A HOLNAP TEGNAPJA. AVAGY ELJÖTT-E A MILC-EK IDEJE? Szöveg: Németh János A 2010-es évek elejétől kezdődően a fotográfiai iparban jelentős technikai fejlesztések figyelhetők meg, amiknek eredményeként a közelmúltban kifejezetten sok, új rendszerű fényképezőgépet mutattak be a gyártók.

A legújabb hívószó a MILC, a tükör nélküli, cserélhető objektíves kamera. A varázsszó ezen belül pedig az FF (full frame) MILC, ami a teljes Leica képkockát kirajzolja. Fejlesztések persze mindig is voltak, nem is olyan régen, pont az ezredforduló éveiben, a fotográfia történelmének legjelentősebb átalakulását élhettük át, amikor a filmes gépeket robbanásszerű gyorsasággal váltották le a digitális fényképezőgépek. Fontos megjegyezni, hogy akkor maga a képrögzítési technológia került leváltásra, és ebben a modernizálási folyamatban több, tradicionális gyártó is elvérzett, miközben új, addig ismeretlen szereplők tűntek fel, újra felosztva a piacot.

A nagy digitális forradalomban a fényképezés volt az utolsó, ami átalakításra került, és addigra már mindenki számára világos volt, hogy a jövőt a cellulóz helyébe lépő szenzor és a köré épített elektronika jelenti.

A továbbiakban nem volt szükség filmre, vegyszerekre, előhívásra, laborálásra és minden olyan macerára, amivel az analóg fényképezés járt. Az új, digitális világban már ki-ki otthon, kényelmesen a számítógépe előtt ülve, a saját ízlése szerint teheti tönkre a képeit. Kérdés, mi a helyzet a mostani változásokkal, eljött-e már a holnap, és átveszi-e a tükörreflexes gépek helyét a MILC? A DSLR-ek működésével nagyjából mindenki tisztában van, ismerjük az előnyeiket és az esetleges hátrányaikat.

Ezeket a gépeket a gyártók évtizedek óta fejlesztik, reszelgetik, javítják és jobbítják.

A kínálat bőséges, elképesztő mennyiségű optikából válogathatunk, a vágyainknak gyakorlatilag csak a zsebünk szab határt, és a kiforrott technológiának köszönhetően bármelyik mai tükörreflexes fényképezőgéppel lehet jó képeket készíteni. Lássuk azonban, hogyan veszi fel a harcot a MILC a DSLRrel, és van-e értelme megválni egy közel száz éve bevált technológiától, kihajítva a fényképezőgépből a tükröt, pentaprizmát és talán nemsokára a zárat is? Ebben a cikkben körbejárjuk a legújabb géptípusokat és fejlesztéseket, és megpróbáljuk valamennyire helyére tenni a fogalmakat. Mindenről sajnos nem ejthetünk szót, ahhoz egy teljes lapszám is kevés volna, de talán segíthetjük az eligazodást a mai, rengeteg új géppel és technológiával teli piacon.

A LEGFONTOSABB KÜLÖNBSÉGEK A legnagyobb és legfontosabb különbség, mint ahogyan ez elnevezésük is mutatja, hogy a MILC-ek nem tartalmaznak tükröt.

Ezzel kikerült a fényképezőgépekből egy mechanikus, mozgó és sok helyet foglaló alkatrész, de a tükör hiánya további alkatrészeket is feleslegessé tesz, amiknek a működése mind-mind a tükör meglétéhez kötődik. Így tehát a MILC-ek nem tartalmaznak optikai keresőt, pentaprizmával és mattüveggel, és nincs bennük különálló autofókusz modul sem. Kissé ironikus, hogy egykoron a tükör alkalmazása a fényképezőgépekben ugyanolyan forradalmi találmány volt és számos műszaki újítás bevezetését tette lehetővé, mint most a megszüntetése. A kihajított alkatrészek által megvalósított funkciókkal természetesen a MILC-ek is rendelkeznek. A keresőképet úgy biztosítják, hogy a szenzor tartalmát folyamatosan kiolvasva, a képet a hátsó LCD-re, vagy az elektronikus keresőbe (EVF) vetítik, a különálló AF modul szerepét pedig a szenzoron elhelyezett, erre a célra kijelölt

AF érzékelőkkel oldják meg. Összességében a MILC-ek mindezen változtatásoknak köszönhetően kifejezetten karcsú és lapos gépek lettek. Az utolsó mechanikus alkatrész a zárszerkezet, de ennek a napjai is meg vannak számlálva, a helyét teljes egészében át fogja venni az elektronikus zár, amit már most is számos üzemmódnál használnak a MILC-ek, ilyen például a hangtalan üzemmód.

Az elektronikus zár egy olyan műszaki megoldás, aminek folyamán az elektronika először kiüríti, majd a beállított záridő eltelte után kiolvassa a képérzékelő tartalmát.

Jelenleg a kiolvasás soronként történik, ezért nagyon gyors mozgások fényképezésénél felléphet a „rolling shutter” effektus, amikor a képen a téma bizonyos gyorsan mozgó részei megnyúlnak. A gyártók gőzerővel dolgoznak az úgynevezett „global shutter”-t használó képérzékelőn, ahol a kiolvasás nem soronként történik, hanem a teljes szenzor tartalmát egyetlen művelettel olvassák ki.

SONY A szórakoztató elektronikai óriás, a digitális váltás után csak vegetáló Minolta megvásárlásával tört be végérvényesen a fotográfiai iparba. Igaz, a Sony megjelenése nem minden előzmény nélküli, a digitális videokamerák piacát sokáig ketten uralták a Panasoniccal, és a Sony addig is készített nagyon komoly kompakt és bridge fényképezőgépeket, emlékezzünk csak a Mavica vagy a Cyber-shot sorozatokra. Mindezek mellett a Sony a képérzékelők egyik nagy gyártója is, többek közt számos Nikon gép CCDjét fejlesztette. Mára a Sony megkerülhetetlen szereplője az iparnak, és MILC téren is nagyon erős, egyaránt gyárt APS-C és FF érzékelős tükörnélküli gépeket is. Mivel a Sony nem a tradicionális gyártók egyike, így sok tekintetben szabadabb szemlélettel és kötetlenebbül tekintett a fényképezőgépek fejlesztésére és gyártására, mint a többiek. Az aktuális termékpaletta kifejezetten széles, 6 APS-C és 7 FF MILC-et tart a Sony a piacon és mára már az optika parkja is teljesnek tekinthető. De mi

teszi a Sony fényképezőgépeit kicsit mássá, esetenként jobbá a többieknél? Egyrészt nem ma kezdték a MILC-ek fejlesztését, az első tükörnélküli APS-C gépekkel 2010-ben léptek a piacra NEX-3 és NEX-5, aztán 2014ben az Alpha A7 sorozat következett, ami már full frame. Azóta túl vannak több tucat MILC kifejlesztésén, és ez nagyon komoly, nehezen behozható tapasztalati előnyt jelent, főként, ha belegondolunk, hogy a többiek csak 2018ban álltak elő az első FF MILC gépekkel, és addig a pontig ezt a piacot a Sony gyakorlatilag egyedül uralta. Az is fontos, hogy egy új filozófiájú gépváz kifejlesztése új optikák gyártását is magával vonja, a Sony 8 éves előnye ezen a téren is meglátszik. A Sony gépek kissé szögletes, futurisztikus formáját szokni kell ugyan, de ez nem megy a kezelhetőség rovására, a gépek fogása komfortos és a kezelőszervek is jól kézre esnek, látszik, hogy a Sony hosszú távra kijelölt útvonalon halad.

Az aktuális kínálata gyakorlatilag minden igényt kiszolgál és a fotográfia minden ágát lefedi.

Belépő szintű full frame gépük az A7 mkIII a legnépszerűbb, és általános fotográfiai célokra bizony nincs is igazán vetélytársa.

A 24 mpix felbontása eleve sok mindenre elegendő, a 693 fázisdetektáló fókuszponttal rendelkező fókuszrendszerét a sportfotósoknak szánt A9-től kapta, követő fókusszal 10 fps sorozat sebességgel rendelkezik, a puffere pedig 89 Raw vagy 177 jpg kép tárolására elegendő.

Mindezek mellett maga a szenzor jól tűri a magas ISO-t és a dinamikája is kifejezetten jó. Összességében a Sony A7 mkIII egy nagyon kiforrott, átgondolt, professzionális munkára is alkalmas fényképezőgép. Az A7R mkIII és A9 Sony gépek már a profiknak készültek. Az A7R mkIII a 42 mpix felbontásával a stúdió-, divat-, reklám- és tájfotósokat célozza, míg az A9 a 20 fps sorozatsebességével, puffer méretével és gyors fókuszával első sorban a sportfotósoknak és természetfotósoknak készült. Egy kicsit kilóg a sorból az A7s sorozat, ami kifejezetten a videósok kedvét keresi. Viszonylag alacsony felbontású, 12 mpix-es szenzora nagyon magas ISO érzékenységgel párosítva kiváló 4k felbontású videók készítését teszi lehetővé. Egyébként az aktuális kínálatban mindegyik Sony MILC tudja a 4k videót és egy-két APS-C váztól eltekintve mindegyikben van szenzor stabilizátor is.

Mindenképp említést érdemel a Sony gépek innovatív autofókusz rendszere, ami a MILC versenytársak között az egyik leggyorsabb, és olyan plusz szolgáltatást is nyújt, mint pl. az „eyefocus” vagyis a szemekre történő élesség állítás.

Ezt a fókusz módot a Sony messze jobban és precízebben valósította meg a versenytársaknál, gyors és pontos, modell és portré fotózásnál nagyon jól használható. Egy másik remek újítása

volt a Sonynak, hogy létrehozott egy internetes áruházat, ahol a gépek menürendszerébe beépülő appokat (apró programok) lehetett letölteni néhány dolláros áron. Így nem kellett ezekkel feleslegesen terhelni a menürendszert, és mindenki olyan szolgáltatásokkal szerelte fel a fényképezőgépét, amikre szüksége volt. Ilyen volt pl. a multi expó lehetősége, különféle digitális szűrők, effektek. Sajnos pillanatnyilag erről a szolgáltatásról csak múlt időben beszélhetünk, mert a legújabb gépeket valami oknál fogva az appok nem támogatják, a Sony nem frissíti azokat, de reméljük, hogy a közeljövőben ezt meg fogja oldani. Összességében a Sony gépei minden igényt kielégítenek és minden kritikát kiállnak, nem véletlenül sok tekintetben piacvezető a cég.

AMIBEN A SONY MILC-EK ERŐSEK: • kisméretű gépvázak • gyors és pontos autofókusz • nagy sorozatsebesség és nagy méretű puffer • hosszú akkumulátor idő • kiforrott full frame MILC-ek és amiben kevésbé: • nagyon drága optikák • harmadik gyártó optikáival lassú és megbízhatatlan AF • az új modellekhez nem tölthetők le applikációk

OLYMPUS Az Olympus a digitális átállás egyik legnagyobb túlélője és az egyik legnagyobb kaméleon is egyben. Igazi tradicionális gyártó, aki még a 21. században is sokat merít a hagyományokból, ezzel őrizve meg hitelességét. A digitális váltás idején még a képszenzor gyártási költsége volt a legnagyobb a fényképezőgép előállításán belül, és akkoriban bizony a méret még nagyon is számított. Sokáig full frame lapkával nem is gyártott senki gépet, sőt egy ideig úgy látszott, hogy a digitális fényképezőgépek szabványa az APS-C méretű szenzor lesz. 2003-ban az Olympus és a Kodak, a Panasonic és a Fujifilm közreműködésével létrehozta a 4/3-os szabványt, ami lényegében egy, a digitális fényképezőgépek felépítését tartalmazó nyílt ajánlás, és tartalmazza a képszenzor méretét, képarányát, az objektívek elektromos csatlakozását és a gépvázzal való kommunikációját is. Az Olympus által gyártott 4/3-os tükörreflexesek gépek nem voltak igazán sikeresek a piacon, mert nem sikerült a szenzor kis mérete miatt elvárt méretcsökkenést elérni, első sorban a hozzájuk gyártott telecentrikus lencsék óriási mérete miatt. Nem sokkal később 2008-ban kidolgozták az m43-as (mikro négyharmados) rendszert, ami a 4/3-os rendszer tükör nélküli megfelelője. Az m43-as rendszert meglepően sokan használják, az Olympuson és Panasonicon kívül a Blackmagic, DJI, JVC és a Xiaomi. A rendszer legkomolyabb

fejlesztője természetesen az Olympus, amely, bátran állíthatjuk mára kimaxolta a rendszer által nyújtott összes lehetőséget, nem kevés egyéb szolgáltatást is hozzáadva. Az m43-as rendszert gyakorlatilag a szenzor mérete és a bázistávolság határozzák meg. A szenzor elég kicsi, 13.5mm x 18mm, így a területe mindössze negyede a Leica FF képkockának, a fókusztávolság szorzó ezért 2x. A bázistávolság (bajonett és szenzor közötti távolság) is igen kicsi, 19.25 mm. Mindezekből adódik, hogy az m43 rendszerhez nem kell nagyméretű optikákat gyártani, a váz is és az optika is jóval kisebb lehet, mint egy hagyományos DSLR, de akár egy FF MILC. Az Olympus meg is felel ennek az elvárásnak, és mind a PEN, mind az OM-D sorozatú gépei, mind pedig a hozzájuk gyártott optikák kifejezetten kicsik. A teljes rendszer egy kicsit ékszerszerű, egyrészt a már említett kicsi méret, másrészt a kézbevételnél azonnal érződő kiváló minőség miatt. Ez a minőségérzet gyakorlatilag minden Olympus termékre jellemző, a profi gépvázak és optikák ráadásul időjárás állóak is. Persze vannak árnyoldalak is. Az Olympus menürendszere némi túlzással borzalmas, kusza és áttekinthetetlen. Intuitív módon senki ne próbálkozzon megtalálni benne valamit. A kezelőszervek elhelyezése szintén elég átgondolatlan, még szerencse, hogy vannak programozható gombok, amikre fixen rá lehet bizonyos funkciókat csatolni.

Ha mindezeken sikerül túltenni magunkat, akkor az Olympustól egy sok mindenre

használható, könnyű, kicsi és kompakt rendszert kapunk. Ugyanakkor, ami az Olympus előnye, az egyúttal a hátránya is. A kompakt, kicsi méret a szenzor mérete miatt alakítható ki, viszont a kicsi szenzornak komoly hátrányai vannak. Soha nem lesz olyan jó az ISO tűrése és dinamikája, mint a nagyobb szenzoroké, és mivel a fizika határai sem léphetők át, a mélységélesség sem lesz olyan.

AMIBEN AZ OLYMPUS MILC-EK ERŐSEK: • kisméretű gépvázak és optikák, összességében kompakt rendszer • nagyon jó összeszerelési minőség • az OM-D EM1.2 és M1X gépeknél nagy sorozatsebesség és nagy puffer • számos firmware-be épített szolgáltatás • viszonylag olcsón lehet profi szettet összeállítani és amiben kevésbé: • minden, ami a kisméretű szenzorból adódik • kusza, átgondolatlan menürendszer

PANASONIC A Panasonic megjelenése a fotográfiában nagyon hasonlít a Sony-éhoz. Szintén erős videokamera gyártói múlt és kompakt fényképezőgépek

előzték meg a komolyabb színre lépést. Minthogy a Panasonic volt ez egyik résztvevője a 4/3-as szabvány kidolgozásának, természetes, hogy először ő is ilyen rendszerű fényképezőgépekkel jelent meg a piacon, amik inkább csak az aktuális Olympus gépek „átcsomagolt” változatai voltak. Később a Panasonic is továbblépett az m43-as rendszerre, és a mai napig is első sorban ezekkel van jelen a piacon. Nagyon közkedveltek a Panasonic m43 gépei a videósok körében, a GH5S-t például kifejezetten a filmkészítést támogató funkciókkal látta el. Általánosan elmondható, hogy a Panasonic fényképezőgépei jól átgondolt, jól kezelhető darabok. Összehasonlítva az Olympus-sal, a menürendszerük átgondoltabb és a kezelőszervek is jobban kézre esnek. A Panasonic nem akart saját utat keresni, inkább a már jól bevált receptek szerint formálta a saját gépeit, és azt kell mondani, hogy jól tette. Az m43 szabvány átjárhatósága miatt nem csak a saját, de az Olympus optikái is használhatók hozzá, jóllehet a Panasonic kínálatában is találni kiváló lencséket, főként, amelyeket a Leica-val kooperálva fejlesztett ki. A cég bármelyik mostani m43-as rendszerű gépét kiválóan lehet használni, és az Olympushoz hasonlóan a Panasonic is mindent kihozott a szabványból, amit lehet. És talán pontosan ezért is, a Panasonic úgy érezte, hogy szűk neki az m43 és a tavalyi év végén két, teljesen új full frame fényképezőgépet jelentett be, a Lumix S1 és Lumix S1R nevűeket. Sokat még nem lehet tudni az új gépekről, de a műszaki specifikációjuk nagyon ígéretes. Az egyik 24, a másik 47 mpixeles

és mindkettő a prémium kategóriába tartozik. A Panasonic a Sigma-val és Leicaval kooperálva új bajonettel látta el a gépet, így remélhető, hogy a Sigma is gyárt majd optikákat ehhez az L-bajonetthez. Mindkét gép kifejezetten robosztus, nagyon jól kézbeillő, és jól átgondolt kezelőszervekkel rendelkezik.

A Panasonic minden eddigi fejlesztése megtalálható bennük, amik a cég m43 gépeiben meg voltak. Az új Lumix S sorozat és az L bajonett létrehozása igazán bátor lépés a Panasonictól, mert gyakorlatilag nulláról kell felépíteni a hátteret, ez a mai kiélezett verseny helyzetben nem minden kockázattól mentes.

Minden esetre szurkolunk az új rendszernek, és ha rövid időn belül kellő mennyiségű optikával is el tudják látni, akkor biztosan sikeres lesz.

AMIBEN A PANASONIC MILC-EK ERŐSEK: • kisméretű gépvázak és optikák, kompakt rendszer • remek video funkciók • jól kézre eső, logikus kezelőszervek • kiváló minőségű Leica objektívek és amiben kevésbé: • m43-nál minden, ami a kisméretű szenzorból adódik • kissé akadozó, lassú követő fókusz

FUJIFILM A Fujifilm egy igazi különlegesség a gyártók között. Mindig is saját utakon járt, minden egyes gépe egyedinek tekinthető. Fényképezőgépei a klasszikus vonalvezetésükről ismertek, kifejezetten a retro formavilág jellemző rájuk. Igaz ez a kezelő szervekre is. Ha hibernáltak volna egy fotóst a ’70-es években, akkor most felébresztve azonnal tudná használni a Fujifilm gépeit. A klasszikus külső ellenére a Fujifilm fényképezőgépei igazi 21. századi belsőt takarnak. A kínálatuk első sorban APS-C méretű szenzorokkal ellátott gépekből áll, és gyakorlatilag bármilyen fotográfiai feladat megoldására alkalmasak. A Fijufilm gépeit a kiváló színvisszaadás és a jó zajszűrés jellemzi, köszönhetően a saját fejlesztésű X-Trans szenzornak. Különlegesség, hogy fix objektíves, kompakt fényképezőgépeket is gyártanak APS-C méretű szenzorral. Az autofókusz sebessége és pontossága némileg elmarad a konkurenciától, de folyamatosan dolgoznak rajta, így a legújabb X-H1 és X-T3 jelű gépeik már ebben a tekintetben is felveszik a versenyt. A Fujifilm masinái robosztus, jól kezelhető szerkezetek és a legendás Fujinon objektívekkel kiváló minőségű képeket lehet velük készíteni. De nem csak ezek a gépek teszik megkerülhetetlen szereplővé a Fujifilmet a piacon, hanem az is, hogy középformátumú MILC-eket is gyárt. A GFX 50R és GFX 50S fényképezőgépek igazi különlegességek, a

szenzorok mérete 43.8x32.9 mm és mindkettő 51 megapixeles, maguk a gépek pedig nem nagyobbak egy átlagos DSLR-nél. Nem vitás, hogy a műtermi és a tájfotósok kedvenc gépei lesznek.

AMIBEN A FUJIFILM MILC-EK ERŐSEK: • jó színvisszaadás és zajszűrés • retro design • jól kézre eső logikus kezelőszervek • van középformátumú MILC és amiben kevésbé: • m43-nál minden, ami a kisméretű szenzorból adódik • kissé akadozó, lassú követő fókusz

NIKON Na végre, a nagy öregek is megérkeztek a MILC világába. A Nikon sokáig látványosan elzárkózott a tükörnélküli fényképezőgépek fejlesztésétől.

Volt ugyan egy nagyon halvány, inkább csak muszájból tett kísérlete a Nikon 1-es sorozattal, de az a rendszer gyakorlatilag hamvába halt, első sorban a nagyon kicsi, 1 inches szenzor méret miatt, és mára már meg is szüntették a gyártását. Talán azt gondolta a Nikon, hogy az ott szerzett tapasztalatokat egyszer majd felhasználja

valamilyen valódi gép fejlesztésénél, de ez már történelem. Szóval nagy sokára ugyan, de a Nikon is felvette a kesztyűt és nekiállt tükörnélküli gépeket fejleszteni. 2018-ban be is mutatott rögtön kettőt, a Z6 és Z7 full frame MILC-eket.

Az új vázakhoz új bajonettet is tervezett S néven, ami jóval nagyobb a megszokott F bajonettnél, amit kerek 60 éve gyárt. Ehhez persze új optikák is kellenek, így a Nikon a megjelenéssel egyidőben három új, S bajonettes objektívet jelentett be, és közzétette a következő egy-két év gyártási terveit is, amiben további S objektívek szerepelnek.

Nincs mese, teljesen új rendszert kell építeni, gyakorlatilag a nulláról. Szerencsére a Nikon meglévő F bajonettes optika parkja gyakorlatilag kompromisszum mentesen használható az új gépvázakon az FTZ adapterrel. Mindkét új gépváz ízig-vérig Nikon. Aki már használta a Nikon gépeit, azonnal el fog tudni igazodni a menüben, és a kezelőszervek is pont ott vannak, ahol eddig.

A Z6/Z7 design-ja kifejezetten „pofásra“ sikerült, hallatlan minőségérzet bármelyiket kézbe venni.

Roger Cicala - a www.lensrentals.com tulajdonosa, aki minden új gépvázat szétszed, hogy megnézze, mennyire szerelhető - a Nikon Z7-ről azt nyilatkozta, hogy a piacon kapható legjobban, legminőségibb módon összerakott gép. A Nikon minden tudását belerakta az új gépekbe, így teljesen új fókuszrendszert is kaptak, nagy felbontású és méretű EVF van mindkét gépben.

A Nikon a Z6-ot szánta általános célú gépnek, így az „csak“ 24 mpixel, viszont a magas ISO tűrése és a dinamikája az e tekintetben etalonnak számító D750-hez hasonló. A Z7 a 46 mpixeles felbontásával a műtermi és tájfotósokat célozza.

Mindkét gép jó sorozatsebességgel rendelkezik, egyedül a puffert méretezte némileg alul a Nikon, de igaz, hogy a legnagyobb sebességű XQD kártyával annyira gyors a puffer kiírása kártyára, hogy mindez elhanyagolható.

AMIBEN A NIKON MILC-EK ERŐSEK: • kiváló kezelhetőség, átgondolt menü • minőségi összeszerelés • kompatibilitás a meglévő F bajonettes optikákkal és amiben kevésbé: • drága XQD kártya kell hozzá

CANON A Canonról nehéz mást írni, mint a Nikonról, annyira együtt mozog a piacon a két gyártó. A Canon is csak maszatolta és tologatta a MILC kérdést, pedig már egy ideje gyártja az APSC szenzoros M sorozatot, amit inkább csak alibiből fejleszt, nehogy azt mondja valaki, hogy nincs tükörnélküli gépe a kínálatban.

Az M sorozaton ez sajnos meg is látszott, bár mindig megjelentek újabb M-es vázak, egykét amatőr optikán kívül nem gyártott hozzá mást a Canon. Aztán mégis hallgattak az idők szavára és gyakorlatilag a Nikonnal egyidőben

előrukkoltak két komoly full frame gépvázzal, a Canon EOS R és Canon EOS RP modellekkel. Ők is új bajonettet terveztek a géphez, ami nagyobb a jelenleginél, és szintén készítettek egy adaptert, amivel a meglévő EF bajonettes optikák használhatók a gépeken. A bejelentéssel egyidejűleg néhány új, natív optika is megjelent, és a Nikonhoz hasonlóan ők is a közeljövőre ígérik a folytatást. A Canon EOS R gyakorlatilag az EOS 5D mark IV tükörnélküli megfelelője, de egy teljesen átdolgozott Dual Pixel Autofókusz rendszerrel, ami - még leírni is sok - 5655 fókuszponttal rendelkezik. A gépváz a megszokott Canon ergonómiával rendelkezik, a kezelése egyszerű, könnyű eligazodni rajta. A Canon, hogy mégis érzékeltesse, ez már egy új világ, elhelyezett az elektronikus keresőtől jobbra egy jópofa érintő csúszkát, amihez különféle funkciókat lehet rendelni. Egy picike hiányérzet azért van az EOS R vázzal szemben. Meglepő módon kihagyták a vázon belüli képstabilizálást, amit viszont minden konkurens termék nyújt, és a 5 fps sorozatsebesség követő fókusz módban szintén nem az, amit elvárnánk. Amit viszont kínál az EOS R, azt magabiztosan tudja. A másik, kisebbik gépváz az EOS RP egy lejjebb pozícionált váz, ami az EOS 6D mark II tükörnélküli megfelelője.

Ezt a gépet a Canon olyan nyomott áron hozta forgalomba, hogy a Canonosok azonnal gondolkodóba esnek egy ilyen váz beszerzésén.

Az alacsony ár ellenére közel annyit tud, amit a nagyobb testvér, de tény, hogy ezért az árért nem is kapunk akkora felbontású keresőt és hátsó LCD-t, mint az EOS R-ben.

AMIBEN A CANON MILC-EK ERŐSEK: • jó kezelhetőség, átgondolt menü, robosztus gépváz • minőségi összeszerelés • kompatibilitás a meglévő EF bajonettes optikákkal és amiben kevésbé: • nincs képstabilizátor a vázakban • a konkurenciánál rövidebb akkumulátor idő

ZÁRSZÓ Leszögezhetjük, hogy a jövő a tükörnélküli fényképezőgépeké, és mára mindegyik gyártó elindult ebbe az irányba, még a sokat hezitáló és nehezen mozduló monstrumok, mint a Canon és a Nikon is. Nekünk, fotósoknak az csak a kérdés, hogy mikor és mire váltsunk. Érdemes-e most? Nehéz ezt eldönteni, mert egyrészt nem könnyű ellenállni az újdonságoknak, másrészt nagyon sok gyártó csak most lépett be a piacra, és bár a specifikációk sokat ígérnek, az esetleges hiányosságok csak használat során derülnek ki. Szóval lehet, hogy érdemes még kicsit türelmesnek lenni, bár tudom, hogy ilyenkor sokan attól tartanak, hogy a meglévő rendszerük elértéktelenedik, mire a váltásra kerülne sor. Ha valaki így érez és belevág valamelyik tükörnélküli rendszerbe, az sem baj, de nem árt óvatosnak lenni.

A Nikon és Canon felhasználók kicsit előnyben vannak, mert mindkét gyártó meglévő optikái gyakorlatilag kompromisszum mentesen használhatók az új vázakon, így nekik elég csak valamelyik gépvázba beruházni, optikára egyelőre nincs szükségük. Akik eddig is Olympus, Panasonic vagy Fujifilm gépeket használtak, maximum azon gondolkozhatnak, hogy kell-e nekik a nagyobb szenzorral szerelt full frame MILC vagy sem, nekik a váltás amúgy is rendszerszintű volna. A legnagyobb kérdőjel talán a vadonatúj Panasonic full frame rendszer, mert azzal kapcsolatban senkinek semmilyen tapasztalata nincs, bár a gyártó neve önmagában garantálja, hogy rossz dolgot nem csinálnak.

PORTFOLIÓ

KOVÁCS ATTILA

1951-ben születtem Pécsett, de Budapesten nőttem fel. Szüleimmel sokat kirándultunk a Budai hegyekben és a Pilisben, innen a természet iránti érdeklődésem. Gimnáziumi éveim alatt kezdtem el fotózni. Tájékozódási futóként is sok időt töltöttem az erdőkben, ahol gyakran találkoztam vaddal.

Az első osztálykirándulásunkon a Pilisben, Lajos forrásnál hallottam először szarvasbőgést, és éppen fényképezőgép lógott a nyakamban, gondoltam, lefotózom. Nem sikerült, de elhatároztam, hogy amikor csak tehetem, kimegyek az erdőbe. A gímszarvasok évente csak egyszer bőgnek, ezért a következő szeptembert már felkészültebben vártam, megtanultam cserkelni, vadat megközelíteni.

Beléptem egy fotószakkörbe, olvastam fotós szakkönyveket, otthon a fürdőszobában csináltam egy kis fekete-fehér labort. Sorkatonaként olyan szerencsém volt, hogy a határőrök hetilapjának fotóriportere lettem.

Mezei nyĂşl

Bőgő gímszarvas bika

A Budai hegyekben készítettem első díjnyertes fotósorozatomat muflonok verekedéséről, a helyi hivatásos vadász útmutatásai alapján. Később is sokat tanultam a vadászoktól, a vaddal való találkozások módszereiről, megtanultam a bőgő bika hangját bőgőkürttel, az őzek hívó hangjait sípokkal utánozni.

A Nimród Fotóklub alapító tagjaként megszállott amatőrtársakkal ismerkedhettem meg. Közben a hobbim a hivatásom is lett. Felvettek a Fotóművészek Szövetségébe is, tagja voltam a MÚOSZ-nak, szakszervezetnek, még sportvadász is voltam.

A kötöttségeket nem szeretem, hátráltattak a természetbe való kijutásban, a családdal törődésben, a munkámban, ezért mindenhonnan kimaradtam.

Szívesebben vagyok független, ha lehet, nomád ember. MTI fotóriporterként politikai eseményeket fotóztam, amit azóta is gyakorolhatok. Egész eddigi életemben a hobbim egyben a hivatásom is volt.

Ezek mellett még öt gyermek boldog édesapja, négy unoka nagyapja is vagyok. Jelenleg nyugdíjas külsős munkatársként, kevesebb riportszámmal dolgozok, így sokkal több időm marad a természetben fényképezni. Kedvenc témám az emlősök és madarak életének bemutatása. Olyan pillanatokat örökíthetek meg, amit kevesen láthatnak, mert nem tudnak olyan türelmesen, csendesen, az állatokat nem zavarva, szinte eltűnni a természetben. A jó fotó elkészítésének titka, jókor lenni jó helyen, és megfelelő géppel, objektívvel és beállításokkal jókor nyomni meg az exponáló gombot. Ebben a témában a szerencsefaktort senki sem tagadhatja le, hiszen a meglátott pillanatot csak akkor rögzíthetjük, ha a kép megtörténte előtt kb. fél másodperccel nyomjuk meg a gombot.

Mostanában sok időt töltök üveges leskunyhókban a Pilisben és az Alföldön. A lessátramat is beüvegezve sokkal sikeresebb vagyok a leskelődésben. Témáim megválasztásában szeretem a kihívásokat, gyakran a nehezen megközelíthető madarakat célzom meg, sok napot eltöltve megfigyelésükkel. Témáimat igyekszem emberként ábrázolni. Legkedvesebb fotóimon a víz gyakran szerepel különleges tükrözéssel, fröccsenéssel, pára, hó vagy jég formájában. Az általam az életem képeként becsült „Mögélövés” fotón egy vadászaton a megcélzott vaddisznó mögötti olvadt jégbe csapódó lövedék szökőkútként 5 méteres vízoszlopot hozott létre, amit az ellenfényes világítás tett láthatóvá. Egy tél végi hóolvadás vízcseppje házunk tetejéről a pocsolyába csapódva formázta meg a „Vízmanót”. Egyik kedvelt, díjat is nyert képemen, a „Tandemrepülés”en egy fiatal rétisas a befagyott tó jegéről felkapott vadkacsával repül, amelyet később elejt, (de ez már nem látszik a fotón). A „Vizi vadász” egy napraforgómagot készül kiragadni a vízből, amit úgy sikerült elkapni, hogy akkor exponáltam, amikor a madár elstartolt az itató széléről, kb. 70 centiméterről. A „Dagonyázó bika” a sárban fürdik, vagy a köd teszi izgalmasabbá a verekedő szarvasokról készített fotókat. Egy mezei nyúl az eső után igyekszik megszabadulni a lábaira került sártól. A globális felmelegedés hatására az egyre szárazabb szeptemberi környezetben verekedő bikák patái porfelhőbe burkolják a küzdő feleket, vagy a sötétben bandukoló állatok által felvert por rajzolja körül kontúrjaikat.

Képeimet legtöbbször Magyarországon készítem, nem vágyódom idegen földrészek felfedezésére, itthon otthon vagyok. Nagyvadat főleg Somogy megyében fényképezek az ottani hivatásos vadász barátaim, ismerőseim támogatásával. Pályafutásom során sok úgynevezett „retinafotóval” gazdagodtam, olyan pillanatokkal, amit csak a szemem és az agyam tudott rögzíteni, amelyeket, ha nem sikerül megismételve jól lefotóznom – ami sajnos ki van zárva – szeretnék egyszer megírni egy könyvben, amikor majd úgy látom, hogy a fotózásban már nem lesznek jók a lehetőségeim.

Rudi, a vรถrรถsrรณka

Nyújtózkodó d

dรกmszarvas bika

Vadรกszรณ se

elyemgĂŠm

Pofozkodรณ m

mezei nyulak

Dürgő fác

cรกnkakas

Verekedő gím

mszarvas bikรกk

Tippek-trükkök

OLYMPUS OM-D E-M1X EGY TERMÉSZETFOTÓS KEZÉBEN, A GYAKORLATBAN Amikor kibontottam a kamerát a csomagból, azonnal beleszerettem. Egy vérprofi géptest simult a kezembe. Olyan érzésem támadt, mintha mindig is együtt dolgoztunk volna és ez az érzés csak fokozódott a több napos használat során!

Fotóztam szabadban, esőben és mínusz fokokban, fotóztam zárt lesből, melegben, a gép kiválóan teljesített, sem a por, sem a pára nem tudott a vázba behatolni.

A gépváz szigetelése kitűnő.

Szöveg és kép: Szekeres János, fotóművész

Olympus E-M1X, M.40-150mm F2.8 + MC-14

f/5 1/320s ISO 640

Az Olympus OM-D E-M1X egy új, professzionális, tükör nélküli kamera, amely nagyobb megbízhatóságot és komolyabb teljesítményt nyújt az amatőr és a profi felhasználók kezében. Az EM1X a MILC kategória csúcs kamerarendszere: 20,4 megapixeles, LIVE MOS érzékelővel, a világ legjobb képstabilizálásával, valamint számos különleges funkcióval és felhasználóbarát profi tulajdonsággal felszerelt.

Az Olympus O-MD E-M1X egy új zászlóshajó, Four Thirds érzékelővel, 18 kép/mp-es sorozatfelvétellel, teljes idejű AF vagy 60 kép/ mp, 80 megapixeles multi-shot nagy felbontású üzemmóddal, 7,5-szeres képstabilizálással, egy töltéssel 2.580 db képexponálással, szuper variábilis érintőképernyős LCD-vel, teljesen időjárásálló és vízálló kamera testtel és 4K videofelvétellel rendelkezik. Az Olympus OM-D E-M1X egy csúcsminőségű tükör nélküli kamera, amelynek célja a sport és a vadvilág fotósai igényeinek maximális kielégítése.

Az E-M1X a legnagyobb, legrobusztusabb és legnehezebb kamera a Micro Four Thirds rendszerben, 144x147x75 mm-es mérettel és 997 g-os súllyal, két akkumulátorral.

A beépített portrémarkolattal a Canon EOS 1Dx Mark II-re és a Nikon D5-re emlékeztet.

Annak ellenére, hogy az érzékelő kisméretű, a vázat széleskörű és innovatív funkciókkal ruházták fel. Gyors, megbízható és pontos!

Az E-M1X megegyezik a Canon 1Dx Mark II és a Nikon D5 felbontásával, de gyorsabb, 18-60 kép/mp-es sorozatfelvételt készít, autófókusszal, illetve csendes üzemmóddal, a beépített képstabilizálás akár 7,5-szeres teljesítményű.

A természetfotósok nagy hasznát veszik a csendes üzemmódnak: számos helyzetben hasznos a gépváznak ez a tulajdonsága, gondoljunk a félénk állatok fotózására.

Kétségtelen, hogy az Olympus OM-D E-M1X egy kemény, magabiztos fényképezőgép, amely rengeteg egyedülálló tulajdonsággal rendelkezik, amivel kiemelkedik a profi vázak közül. A tesztelt kamerának a legerősebb beépített képstabilizálása van a világon, 7.5-szeres, lehetővé téve, hogy olyan pillanatokat rögzítsünk kézből, amelyeknél normál esetben állványra lenne szükségünk.

Az integrált markolattal rendelkező test kényelmes fogást biztosít, kitűnően elhelyezett vezérlőkkel rendelkezik, és időjárásálló, közvetlenül por vagy víz nem éri.

Olympus E-M1X, M.40-150mm F2.8 + MC-14

f/5 1/1250s ISO 640

Olympus E-M1 Mark II,E-M1 OLYMPUS Olympus Mark 50-200mm II, LEICA DGf/2.8-3.5 100-400/F4.0-6.3

f/4.5f/51/500s 500 1/400sISO ISO 1600

Beépített GPS és terepérzékelők rögzítik a helyet, a hőmérsékletet, a magasságot és az irányt. Az autófókusz rendszer nagymértékben javult, pontosan nyomon követi a sport- és vadvilág tárgyát, akár 18 fps-es ütemben. Rengeteg innovatív mód van még, beleértve a nagy felbontású kompozit opciót, amely most kézben tartva is működik, és egy élő, semleges és több fokozatú ND szűrőhatást is beépítettek. Pufferelni képes, miközben félig lenyomva tartjuk a kioldó gombot, biztosítja ezzel a megelőző pillanatok rögzítését a teljes lenyomás után.

Az E-M1X kiküszöböli az EM1 Mark II apróbb hiányosságait, hozzáadtak egy joystickot, lehetővé tették az USB töltést, valamint megoldották a villogás problematikáját. Két kártyát használhatunk hozzá, amelyek támogatják az UHS-II sebességet. A portrémarkolat két akkumulátort foglal magába, ezzel megduplázza a gép működési idejét.

Ezen kívül két Truepic VIII feldolgozómotorral rendelkezik a gyors képfeldolgozás érdekében. Az Olympus az E-M1X sebességének és tartósságának maximalizálására összpontosított, hogy lehetőséget biztosítson a mostoha környezetben dolgozó profiknak. Az OM-D E-M1X-ben új AF-beállítások állnak rendelkezésre. Ezek közé tartoznak a 25 pontos célmód és az egyéni AF-terület beállítások. A legizgalmasabb azonban az új intelligens tárgyfelismerő mód. Ezzel beállíthatjuk, hogy a fényképezőgép automatikusan érzékelje az egyes tárgyakat.

A teszt idején ez csak a motorsportokra, a repülőgépekre és a vonatokra korlátozódik, de több fejlesztést ígérnek a vadvilág fotósai számára is. Szerintem ezek a beállítások már most is jól működnek a természetfotósoknál a használat közben. További jó hír az, hogy az AF pontot a fényképezőgép hátulján lévő mini- joystick-vezérlővel lehet kiválasztani és vezérelni. Két ilyen vezérlő van, így könnyen alkalmazható a vízszintes vagy függőleges markolat használatakor is.

Az Olympus növelte az AF rendszer érzékenységét, ami 6 EV-en is működik.

Természetesen az OM-D E-M1X rendelkezik az Olympus Pro Capture módjával, amellyel nagyon gyors akciókat fotózhatunk úgy, hogy nem maradunk le az eseményről.

Olympus E-M1X, M.40-150mm F2.8

f/3.5 1/250s ISO 800

Olympus E-M1X, 90-250mm f/2.8

f/4 1/800s ISO 250

Olympus E-M1 Mark II,E-M1 OLYMPUS Olympus Mark 50-200mm II, LEICA DGf/2.8-3.5 100-400/F4.0-6.3

f/4.5f/51/500s 500 1/400sISO ISO 1600

Olympus E-M1X, M.40-150mm F2.8 + MC-14

f/5 1/400s ISO 1000

A kettős processzoroknak köszönhetően az elektronikus keresőben nincs képszaggatás.

A Pro Capture High módban a felvételi sebesség 60 kép/ mp, de a fókuszálás a szekvencia kezdetén van rögzítve.

Amennyiben átváltunk a Pro Capture Lowra, akkor 18 fps sebességgel készíthetünk folyamatos élességállítás mellett képeket.

A Pro Capture módot úgy tervezték, hogy segítsen rögzíteni az időben elhúzódó pillanatokat. Ebből a célból, amikor aktiválva van, a fényképezőgép azonnal elkezdi a képeket a pufferbe rögzíteni, amint a kioldót félig megnyomjuk. Az exponáló gomb teljes megnyomása után a pufferelt képsort azonnal rögzíti közvetlenül az exponált kép elé! Így ha picit késünk is az akciójelenetek során, meg lesz a teljes jelenetsor. Ez fantasztikus!

Van egy szabványos szekvenciális felvételi mód, amely a mechanikus zárat használja.

Ha ez működik, az AF módban a maximális felvételi sebesség 15 kép/másodperc egészen 143 nyers fájl méretig. Folyamatos autófókusz üzemmódban a maximális érték, amit a gép teljesít, 10 kép/mp 283 nyers fájl méretig.

Az Olympus OM-D E-M1X egy villogásgátló felvételi móddal is rendelkezik, amelyben felismeri a mesterséges fényforrások villogási frekvenciáját, és beállítja a zárat a csúcs fényerejére. Ez csökkenti a színváltozás esélyét az egymást követő felvételek között. Ez az üzemmód csökkenti a csíkok megjelenését is, amelyeket az elektronikus zárral (csendes üzemmódban és filmkészítés közben) készített felvételekben láthatunk mesterséges fényben.

Az Olympus javította a Hi Res Shot módot (nagy felbontás) az OM-D E-M1X számára.

Jelenleg egy 80 Mp-es állványmód és 50 Mp-es kézi, nagy felbontású felvételmód van, 16 képből álló kompozit jön létre.

Az OM-D E-M1 II-hez hasonlóan az E-M1X képes a Cinema 4K (4096 x 2160) videó felvételére. Ugyanakkor OM-Log 400 móddal rendelkezik, amely szebb felvételeket eredményez. Ezen kívül Full HD felvétel is készíthető, akár 120 kép/másodperc sebességgel a lassított lejátszáshoz.

Olympus E-M1X, M.40-150mm F2.8

f/5.6 1/2000s ISO 500

Olympus E-M1 Mark II,E-M1 OLYMPUS Olympus Mark 50-200mm II, LEICA DGf/2.8-3.5 100-400/F4.0-6.3

f/4.5f/51/500s 500 1/400sISO ISO 1600

ÉLŐ ND MÓD Az EM1X Live ND felvételt készít beépített semleges szűrővel, amely 5 fokozatban, 1EV és 5EV között áll rendelkezésre. Ez az Olympus okos Live Composite technológiájának fejlesztése. Lehetővé teszi a zársebesség maximum 32-szeres csökkentését a kamerán belüli szűrő használatával. Ennek eredményeként hosszú expozíciós képeket készíthetünk napfényben, de nem kell szűrőket vagy szűrő adaptereket hordozni. Ráadásul a szűrő hatása élőben megjelenik a keresőben és a képernyőn, így beállíthatjuk a szűrő erősségét, hogy elérjük a kívánt eredményt.

Az Olympus volt az első gyártó, aki digitális fényképezőgépeiben porszűrő rendszert kínál. Az OM-D E-M1X javított Super Sonic Wave szűrővel (SSWF) van ellátva, amely másodpercenként 30 ezerszer vibrál, hogy a port és a szennyeződést eltávolítsa. Így kevésbé, vagy egyáltalán nem lesz szennyeződés a képeinken.

Az E-M1 II-hez hasonlóan az Olympus E-M1X elektronikus keresővel rendelkezik, amely 2 360 000 képpontot tartalmaz.

A nagyítás azonban 0,83x-ra (35 mm-es egyenérték) nőtt, és a frissítési frekvencia 120 kép/mp, míg a megjelenítési késleltetés csak 0,005 másodperc. Azt a komfortos és luxus hatást éreztem, mintha a régi filmes gépeknél néznék a keresőbe, végre!

Ez azt jelenti, hogy világos képet kapunk a gyorsan mozgó témákról, amelyeken nincs szaggatás vagy észrevehető késés.

A keresőhöz hasonlóan a hátsó képernyő is kiváló képet nyújt a jelenetről. A vari-angle képernyő ideális azok számára, akik magas vagy alacsony szögből szeretnének fotózni, mert jól láthatjuk a képet minden helyzetben. Összefoglalva a gép előnyeit röviden: Professzionális igényekre tervezték, Integrált portrémarkolattal, a világ legjobb képstabilizátorával és legjobb időjárásálló vázával, könnyedén kézre álló gombokkal, kifinomult, profi ergonómiával, Supersonic Wave Filter (SSWF) rendszerrel, hosszú zárélettartammal, két memóriakártya-foglalattal, USB töltéssel, hosszabb akkumulátor üzemidővel, magnéziumötvözet vázzal, Wi-Fi és Bluetooth, GPS képességekkel.

Olympus E-M1X, M.40-150mm F2.8 + MC-14

f/5 1/800s ISO 640

Olympus E-M1X, 90-250mm f/2.8

f/3.5 1/400s ISO 640

Olympus E-M1 Mark II,E-M1 OLYMPUS Olympus Mark 50-200mm II, LEICA DGf/2.8-3.5 100-400/F4.0-6.3

f/4.5f/51/500s 500 1/400sISO ISO 1600

Olympus E-M1X, M.40-150mm F2.8 f/3.5 1/2000s ISO 1000

Az Olympus OM-D E-M1X egy Micro-FourThirds fényképezőgép komoly testtel, kiváló stabilizálással és egy érzékelővel, amely a teljes képkocka-érzékelő méretének közel a felét teszi ki. A gyártó hirdetéseiben hangsúlyozza a kis érzékelő fő előnyét: az összehasonlítható gyújtótávolságú objektívek kisebbek, mint az APS-C vagy teljes képérzékelős kameráké.

Azonban a fényképezőgép teste önmagában nem különösebben kicsi, a test súlya egy kilogramm körül van a két mellékelt akkumulátorral együtt.

Az első benyomásom az, hogy a kamera nagy mérete ellenére könnyűnek tűnik, annak ellenére, hogy tényleges súlya megközelíti az egy kilót.

Az összes beállítást a monitoron vagy a keresőben kell megtekinteni, mivel nincs más kijelző a kamera tetején, de ez igen kényelmes. Az ISO közvetlenül beállítható egy gomb megnyomásával és egy tárcsa elforgatásával. A főmenü hatalmas számú beállítást kínál és ez átfogóan látható. Egy kis időt befektető kamera-tulajdonos testre szabhatja a sok gombot és a „saját menü” opciókat, ezzel olyan vezérlést alakíthat ki, amely az ő egyedi igényeire igen könnyen és gyorsan beállítható.

VÉLEMÉNY Az E-M1X az Olympus új csúcs kamerája, ami azonban technikailag felülírja az E-M1 Mark II-t.

Mindkét kamera a profi szakembereket célozza meg, és mindkettőjük számos hasonlósággal rendelkezik. Az E-M1X azonban számos területen túlmutat az előző vázon, különösen a teljesítmény és az autófókusz képességek, valamint a képstabilizálás, a nagy felbontás és a videofelvételi képességek tekintetében.

Az új Olympus E-M1X sok új funkciót, többlet teljesítményt, sok lenyűgöző és innovatív technológiát tartalmaz és egy nagyon robusztus, rendkívül időjárásálló vázzal rendelkezik, ami jól teljesíthet a profi fotósok kezében.

Az OM-D E-M1X olyan jövőbe mutató innovatív funkciókat tartalmazó fényképezőgép, amely tele van a professzionális képek készítését elősegítő lehetőségekkel, kitűnően és könnyedén megold minden nehéz feladatot!

A kamerát Simon László, az Olympus Czech Group s.r.o. képviselet vezetője bocsátotta a rendelkezésemre.

TELJES MAGABIZTOSSÁG

A p ro f e s s z i o n á l i s f o t ó s o k i g é n y e i re t e r v e z e t t O M - D E - M 1 X teljes magabiztosságot kínál.

F e d e z d f e l a v i l á g l e g p ro f i b b h o rd o z h a t ó f é n y k é p e z ő g é p re n d s z e r é t k a t e g ó r i a e l s ő k é p stabilizátorral és időjárásálló konstrukcióval.* *CIPA szabvány alapján,a rendszerfényképezőgépek között, az OM-D E-M1X és M.Zuiko Digital ED 12-100mm F4.0 IS PRO kombinációjával: 7,5 fényérték kompenzáció / IEC 60529 szabvány alapján, OM-D E-M1X és M.Zuiko időjárás álló objektív kombinációjával, 2019 januári adatok alapján

Könyvajánló A VADVILÁG FOTÓZÁSA – 2019 A Rainbow slide kiadó legfrissebb könyve a vadvilág fotózását írja le minden eddiginél részletesebben. A könyv nagy terjedelemben foglalkozik a vadfotózás rejtelmeivel, tippeket, trükköket árul el a kezdő és haladó természetfotósoknak egyaránt. Külön foglalkozik a természetfényképezés kiegészítőivel, technikai oldalával (távirányítók, triggerek, vakufény szűkítők, wifi-erősítők) és csak sorolhatnám, mi mindennel segíti a könyv olvasóit a minél szélesebb tudás elsajátítására. Külön foglalkozik a különböző lestípusok kialakításával, az eltérő élőhelyeken előforduló emlős- és madárfajokkal, illetve azok leírásával, etológiájával.

A vadvilág fotósainak tudása, technikai háttere olyan ütemben fejlődik, hogy a régebben lehetetlennek tűnő helyzetek, témák is könnyedén megoldhatók egy átlagos géppel és néhány trükkös kiegészítővel. Ma már nem luxuscikk egy jobb telezoom, egy gyors gép vagy vaku, a szenzortechnológia pedig olyan szintre ért, hogy holdfényben is fotózhatunk és akár száz méteres távolságból távvezérelhetjük a gépünket. Nem beszélve az egyre hatékonyabb álca kiegészítőkről, lesekről és csalizási módszerekről, melyekkel karnyújtásnyi távolságból fényképezhetjük a félénk fajokat. Az ebben a könyvben olvasottak alapján érdemes tehát újraértékelni a határainkat.

A vadvilág fotózásában Máté Bence, Imre Tamás és Anikó fotói és Orbán Zoltán illetve Imre Tamás leírásai mellett, több ismert természetfotós oktató és szerző kalauzolja el önöket, akik azt vallják, hogy a jó felvétel nem a fényképezőgépen, hanem leginkább a fotós tudásán múlik. A könyv részletesen bemutatja a bevált és a legújabb természetfotós eszközöket, módszereket, a fotózás közben előforduló buktatókat, de nem feledkezik meg a legnépszerűbb emlősök és madárfajok megközelítésének fortélyairól sem – hisz ebben a műfajban ez a siker titka.

Mindemellett nem elég az alapos olvasás ahhoz, hogy sikeresen műveljük a vadvilág fényképezését, sokrétű tudásra van szükségünk. Ismerni kell a fényképezőgép működését, a különböző objektíveket, a fotográfiai alapfogalmakat, valamint tudni kell, hol és mikor érdemes fotózni az egyes állatfajokat. Az etológiai és technikai információk mellett azonban a látásmód is lényeges, mert hiába a technikai tudás és a természetjáró múlt, ha mindez nem párosul szépérzékkel. Egész embert kívánó hobbiról van szó, mely rengeteg élményt, tudást ad. Megtanít fotósként alkotni, műszaki emberként gondolkodni, problémát megoldani. De ami a legfontosabb, látni, értékelni fogjuk azokat a szép pillanatokat, melyeket a természet nyújt számunkra.

Terepen tesztelve NIKKOR Z 50 MM F/1.8 S Tesztelő: Imre Tamás EFIAP Nikon Nagykövet A Nikon tavaly jelentette be a Z bajonettel rendelkező, FX formátumú, tükörnélküli milc vázait. Ehhez a szériához jelenleg 3 objektívet lehet elérni. A NIKKOR Z 24-70 mm f/4 S, a NIKKOR Z 35 mm f/1.8 S és a NIKKOR Z 50 mm f/1.8 S objektíveket. Az utóbbi objektívvel, Nikon Z7 vázzal és egy Nikon SB 5000 rádióvezérléses vakuval és a vezérlővel nekiláttam a tesztelésnek.

Mi is lenne jobb teszthelyszín, mint az olaszországi Velencei karnevál?

NIKON Z 7, NIKKOR Z 50mm f/1.8 S

f/2 1/500 sec  ISO 100

Canon EOS-1D X, EF70-200mm f/2.8L IS USM f/11 1/40 sec  ISO 100

TECHNIKAI TULAJDONSÁGOK a NIKKOR Z 50 mm f/1.8 S nagy fényerejű objektívje elsősorban riport fényképezésre használható, bár a nyitott rekesze igencsak kecsegtető lehet azon fotósoknak, akik például baba fényképezésnél rendkívül kis mélységélességgel szeretnék ábrázolni a kompozíciójukat. Az 50 mm-es objektív mindig is a kedvenceim közé tartozott, egyfajta nosztalgia fog el, amikor egy ilyen darab megjelenik a piacon.

Hiszen sokan emlékszünk még, amikor a filmes korszakban vásároltuk meg fényképezőgépeinket, az 50 mm-es objektív mindig benne volt a palettában, az volt kvázi az egyik alapobjektívünk. Miért is volt ennyire népszerű ez a gyújtótávolság?

Ennek sok fontos oka van, elsősorban természetes hatása miatt, ami pontosan megegyezik az emberi szem látószögével, abban az esetben, ha a bal vagy jobb szemünket becsukjuk. Pontosan 46 fokos szöget látunk vele, az objektív FX formátumon egyáltalán nem torzít.

Az objektív felépítését tekintve 12 lencstagot tartalmaz 9 csoportban, ebből 2 ED-elemet, 2 aszferikus lencsét és nanokristály bevonattal ellátott lencséket.

A kiváló minőség garantált a felsoroltak alapján. A két ED üvegelemmel és két aszférikus lencsetaggal olyan színeltérés csökkentést lehetett elérni, ami kiváló felbontást biztosít, és élethűen adja vissza a téma finom textúráit. A nanokristály bevonat a szellemképek és tükröződések csökkentése érdekében került bele az objektívbe. Az extrémebb körülményekben fotózó fényképészeknek pedig a por- és cseppállóság érdekében a teljes objektív – a mozgó részeket is beleértve – szigetelést kapott. És ha mindez nem lenne elegendő, az új, nagy teljesítményű léptetőmotor (STM) halk és pontos AF-vezérlést tesz lehetővé, állóképek és videók készítésekor egyaránt. A Nikon nem bízta a véletlenre, egy ízig-vérig profi objektívvel van dolgunk.

NIKON Z 7, NIKKOR Z 50mm f/1.8 S

f/2 1/4000 sec  ISO 100

NIKON Z 7, NIKKOR Z 50mm f/1.8 S

f/1.8 1/3200 sec  ISO 100

Canon EOS-1D X, EF70-200mm f/2.8L IS USM f/11 1/40 sec  ISO 100

NIKON Z 7, NIKKOR Z 50mm f/1.8 S

f/5.6 1/1000 sec  ISO 100

TESZT - OLASZORSZÁG A Velencei karneválon végrehajtott teszthez kaptam egy FX formátumú Nikon Z7 fényképezőgépet és az új objektívet, illetve a Nikon SB 5000 rendszervakuját rádióvezérlővel.

A teljes szett egy kis tartótáskában egyben elfért, így nagyon megkönnyítette a fényképezést.

A fotósoknak ugyanis nem mindegy, hogy a több napos fényképezés során mekkora a súly, amit cipelni kell. A NIKKOR Z 50 mm f/1.8 S jól vizsgázott, szinte észre sem vettem, hogy nálam egy profi szett van. A modellek is első körben másképp viselkedtek velem, mint amikor egy nagyobb, robusztusabb szettel fotóztam. De amint megmutattam nekik pár képet, megváltozott a viselkedésük és mindjárt úgy figyeltek rám, mint egy profi fotósra. Ezt érdekes volt megélni, még mindig nem tudnak a fotós alanyok elvonatkoztatni a gép és az objektív méretétől.

Ez a Z7 váz és az 50 mm-es objektív inkább tűnt amatőr szettnek, mint profinak, de ahogy terjedni fog ez a formátum, úgy fognak ezek a sztereotípiák is eltűnni a fotós társadalomból.

Nagyon kíváncsi voltam, hogy az f/1,8-as, teljes nyíláson mennyire rajzol szépen az objektív, bizony nagyon kellemesen csalódtam, éles és részeletgazdag képeket kaptam. A vakura csak azért volt néha szükség, hogy a szép fényekben ne kelljen nagyon magas ISO-val fényképeznem és a modellek szeme ne legyen nagyon sötét, mint egy vak maszkosnak. A négy napos tesztelés alatt bőven volt lehetőségem az objektívet dolgoztatni. Mint írtam, az f/1,8as rekeszen is jól boldogultam az objektívvel, azért a mélységélesség érdekében f/5,6-os rekeszen is fényképeztem, a képek komputeren történő válogatásánál, nagyban megnézve is még kellően elmosta a hátteret vagy az előteret.

Az új, vázba épített VR technológia sokat segített az élességben: a sikátorokban a késő délutáni időszakban sok esetben kevés fényben kellett fotózni, jól jött a rázkódáscsökkentő VR funkció.

ÖSSZESSÉGÉBEN A Nikon NIKKOR Z 50 mm f/1.8 S objektív egy kiemelkedő teljesítményű, profi fix objektív.

Mindenkinek ajánlom, aki a Z szériát választja.

Ezúton köszönjük a hosszú teszt lehetőséget a Nikon Magyarország képviseletének.

CaptureOne 12 Szöveg: Szilágyi László A CaptureOne szoftver a Phase One amerikai kamera gyártó terméke.

Szerencsére nem csupán saját kameráit támogatja a szoftver, hanem a legtöbb ismert kamerát is. A Phase One kizárólag a legfelső kategóriába tartozó közép formátumú digitális fényképezőgépeket gyárt. Aki kedvet kapna egy ilyen géphez, annak hozzávetőleg 15 millió forintot kellene összespórolnia. És mivel a név kötelez, a CaptureOne éppen olyan profi, mint a gyártó kamerája.

Legnagyobb erőssége, hogy remekül maszkolható rétegekkel dolgozik és rengeteg lehetőség van az expozíció és a színvilág beállításához. És igen, itt nem egyszerűen fehéregyensúlyról beszélünk, hanem valódi fényelésről. A program több szempontból hasonlít a Lightroomra. Itt is katalógusban dolgozunk, ahová importálni kell a képeket. Természetesen ebben a katalógus rendszerben is elérhető a virtuális másolat, a kulcsszavazás, a jelölés és itt is a munka végeztével exportálni kell a képeket. A lightroom-mal ellentétben azonban itt nincs határozottan elkülönített Library a képek böngészésére és Develop a képek szerkesztéséhez. A képernyő jobb szélén folyamatosan ott van egy Filmstrip-hez hasonló böngésző sáv, középen pedig a kép, amivel dolgozunk. Áttekintve a szoftver bal oldalát, az alábbi menüpontokat láthatjuk: Library menüpont a képek rendezéséhez, fizikai mappák megnyitásához és a képek rendezéséhez akár virtuális kollekciókba is. A Capture menüpont a tethered capture élő felvétel funkcióra szolgál. A Lens opcióban mindent megtalálhatunk, amire csak szükségünk lehet, hogy az optika gyengeségeit korrigáljuk, illetve hogy vízszintezzük, egyenesítsük és vágjuk a képet.

Color Balance

A Color menüpontban kezd többet adni a program, mint bármilyen más RAW konverter.

Az első szembe tűnő dolog, a program felismeri a legtöbb digitalis kamerát és egy hozzá tartozó ICC profilt tölt be, mely tartalmazza az adott kamera típus minden színtorzulását, így egy elég jó alapállapotból tudunk elindulni. Az alapvető korrekció, amivel dolgozhatunk, a white balance eszköz, ebben még semmi nagyon speciális nincs. A Color balance viszont remek eszköz a képeink színének finomhangolására. A master tárcsa az egész képet színezi meg, míg a 3-Way opció lehetőséget ad a sötét, középtónus és világos tónusok színének állítására és egyben a világosságát is finomhangolhatjuk az árnyalatoknak. Ha szeretnénk egy képen kicsit hidegebb, de világosabb árnyékokat kapni, akkor a shadows karika középpontját a kékes irányba kell mozdítani, míg a jobb oldali világosság csúszkát emelni kell. A color editor blokk pedig egy adott szín finomhangolására szolgál. Ebben a blokkban a Basic opció jelenti a manuális szín kiválasztást. Hat alapszínből választhatunk, majd ezeknek állítható a színezete, szaturációja

és világossága. Az advanced opcióban viszont mi magunk kattinthatunk színekre a pipetta segítségével. Minden kiválasztott szín megjelenik egy listában és ezeket a színeket utána különkülön szerkeszthetjük. Egy tájképen kiválasztva az eget, a zöld füvet és például a sziklák színét, mindent külön állíthatunk. Aki pedig portrét is fotóz, roppant hasznos lehet a Skin Tone opció.

Itt szintén a bőrszínre kattintva a pipetta eszközzel szerkeszthető válik a bőr színe és homogenitása. Ez Photoshop-ban se lenne könnyű feladat. A következő Exposure főmenü is sok hasznos funkciót tartogat. Az alapvető Exposure, Contrast, Brightness, Saturation csúszkákon túl a High Dinamic Range opcióban találhatunk két nagyon hatékonyan működő csúszkát, melyből az egyik a kiégett, a másik a sötét, vagyis bebukott tónusokat húzza vissza igen hatékonyan. A Levels és Curves opciók nagyon kezelhetőek és hatékonyak, inkább Photoshop szintű, mint Lightroom szintű használatot tesznek lehetővé. A Clarity opció viszont határozottan fejlettebb, mint a Lightroom-ban. Külön elérhető a Clarity és a

Luma Range

Structure csúszka. A Clarity a nagyobb fényárnyék foltok különbségét erősíti, a Structure pedig a finom textúrát emeli ki. Egy sziklás tájon a Clarity a fény/árnyék különbséget erősítené, míg a Structure a szikla rücskös felületét tenné még érdesebbé. A két csúszkának az erősségén túl még meghatározhatjuk azt is, hogy milyen algoritmussal szeretnénk azokat alkalmazni, neutrális, vagy egy sokkal erősebb Punch elnevezésű eljárással.

Mindezen beállítások igen hatékonyak, azonban ne felejtkezzünk el a rétegekről.

A CaptureOne-ben létrehozható teljesen kitöltött réteg, vagy átmenetes szűrőhöz hasonló részlegesen működő szűrő, sőt, amire a gyártó a legbüszkébb, az a világosság alapján létrehozható Luma Range réteg. Minden réteg, ami az alapréteg felett van, beállításokat tartalmazhat, így létrehozható egy réteg, ahol például világosság alapján kiszűrhetjük egy vízesés fátyolos világos formáját, majd a Clarity opcióval a hosszú záridő okozta húzást fel lehet erősíteni. Majd egy új, például átmenetes

rétegen a kék szín világosságát visszahúzhatjuk, ami kellemes, mély kék eget és határozott, kontrasztos bárányfelhőket eredményez.

A CaptureOne program talán a legjobb és legtöbbet tudó RAW kibontó szoftver. Ennek megfelelően az ára is elég borsos. Előfizetéses konstrukcióban 24 €/hónap, ami így kb. duplája az Adobe Photoshop-ot és Lightroom-ot is tartalmazó csomagjának. Viszont beszerezhető a program egyszerű vásárlással is 349 €-ért.

Ilyenkor persze a nagy verzió váltásoknál frissítést kell vásárolnunk, feltéve, hogy szeretnénk használni az esetleges új funkciókat. És hogy érdemes-e megvenni, vagy előfizetni rá? Egy hobby fotósnak talán nem, viszont ha valaki szeret az egyes képeivel elbíbelődni, és van is érzéke a színek utóhangolásához, akkor ez a szoftver a tökéletes megoldás.

Szerencsére itt is elérhető a 30 napos próba verzió és az oktató videók is sok mindent megmutatnak a programból ezen az oldalon. https://learn.phaseone.com/capture-one Nekem a kedvencem lett a CaptureOne 12.

SZERKESZTŐSÉG Főszerkesztő:

Imre Tamás Imre Tamás

Imre Anikó

Szekeres János

Szilágyi László

Krivánszky Árpád

Suhayda László

Imre Adrien

Éder Iván

info@termeszetfotomagazin.hu

Szerkesztők:

Imre Anikó

Krivánszky Árpád

Suhayda László

Szekeres János Munkatársak:

Éder Iván

Imre Adrien

Kiss Ágnes

Máté Bence

Perhiniák Márton

Selmeczi Dániel

Szilágyi László Olvasó szerkesztő:

Krivánszky Árpád Művészeti Vezető:

Imre Anikó Grafikai tervezés:

Perhiniák Márton Web Design:

Yes I’m a Designer Web product:

Thomas Picture Fordító:

Tóth Péter Pál Hirdetési vezető:

Imre Anikó info@termeszetfotomagazin.hu

Természetfotó magazin www.termeszetfotomagazin.hu ISSN 2061-2397 info@naturephotomagazine.com

Kiadja: Thomas Picture Kiadó Kft. Cím: Magyarország Budapest; 1143. Semsey Andor utca 25.

Máté Bence

Kiss Ágnes

A kiadásért felel a kiadó ügyvezetője.

Minden jog fenntartva! © 2019 Thomas Picture kiadó Kft A magazin teljes tartalma, írásos és képes anyagait, beleértve a weboldalt is.

A kiadó kizárólagos tulajdonát képezik.

A meg nem rendelt kéziratokért és illusztrációs anyagokért a kiadó nem vállal felelőséget.

Perhiniák Márton

Selmeczi Dániel

természetfotó magazin

®

ONLINE FOTÓMAGAZIN

© Markolt Zoltán

KÖVETKEZŐ SZÁM MEGJELENÉSE

2019. 06. 10.