Természetfotó Magazin 2017/1

TAVASZ / 2017/1.

természetfotó magazin ONLINE FOTÓMAGAZIN

®

UTAZÁS | VADVILÁG | TÁJ | NÉPEK-KULTÚRÁK | TESZT

TECHNIKAI FEJLŐDÉS A TERMÉSZETFOTÓZÁSBAN TAVASZI SZELEK FÚJDOGÁLNAK | Tippek-trükkök BÁNSZKI JUDIT | Portfolió

AZ ÚJ NIKON D3400 VAGYOK. Tegyél jó benyomást barátaidra és

családodra a lenyűgöző Nikon képminőséggel, amely a nagyméretű, 24,2 megapixeles érzékelőmnek és a sokoldalú NIKKOR objektívjeimnek köszönhető. A Nikon SnapBridge alkalmazással automatikusan átviszem a képeket Bluetooth®-kapcsolaton keresztül a kompatibilis intelligens eszközödre*, rögtön a készítés után. Kiváló minőségű képeidnek megosztását minden eddiginél egyszerűbbé teszem. Közösségi vagyok. nikon.hu A Bluetooth® szóvédjegy és embléma a Bluetooth SIG, Inc. bejegyzett védjegye. Az Android® és a Google Play® a Google Inc. védjegye. *A fényképezőgép beépített Bluetooth®-funkcióját csak a kompatibilis intelligens eszközökkel lehet használni. A Nikon SnapBridge alkalmazást telepíteni kell az eszközre, hogy azt használni lehessen a fényképezőgéppel. A kompatibilitással kapcsolatban és a SnapBridge alkalmazás letöltéséhez keresd fel a Google Play® vagy az App Store beszerzőhelyet.

KÖSZÖNTŐ Kedves Olvasó!

A 2017/1. tavaszi számunkkal jelentkezünk. Ébredeznek a napsugarak, kibújnak a tavaszi virágok, meleggszik az idő, hamarosan ideérnek délről érkező madaraink a költőterületekre, ismét indul a természet körforgása. Már sokan várták a következő számot, nem kevesebben, mint 150.000 regisztrált olvasó! Igen tisztelt táborunknak köszönöm, hogy tovább tudjuk csinálni még ha sokszor erőnkön is felül - a Természetfotó Magazint. Ízelítő a most megjelenő számunkból: Kalandtúránkon folytatjuk az USA természeti szépségeinek bemutatását Imre Anikó és Tamás fotóin keresztül. Most a Grand Canyon (Nagy szurdok) és a Valley of fire (A tűz völgye) kerültek a magazinba.

Képzelt Világ címmel Vincze Anita friss tudását megszerezve egy rendkívüli látvánnyal ajándékozza meg olvasóinkat.

Ez a történet arról szól, hogy miként lehet a Természet nap mint nap tálcán kínált, egyik illékony, soha vissza nem térő, varázslatos pillanatát felismerni és megragadni, akár egy kezdő szintű tükörreflexes gép segítségével.

Mélységélesség: Fotósuli rovatunkban a Rainbow Slide könyvkiadó fog ötleteket adni a fényképezésben kevésbé és már jártas olvasóknak egy-egy tipp vagy trükk erejéig. Most a mélységélesség került terítékre.

Portfoliónkban Bánszki Judit természetfotós fantasztikus alkotásaival indítjuk be a tavasz érzését természetfotós és természetszerető olvasóinknak.

Judit érzelmes alkotásai csodálatra méltóak.

Szilágyi László kollégánk folytatja az Adobe képfeldolgozó programok bemutatását. Most az utólagos multiexpóról tart egy ismertetőt, ezzel inspirálva önöket a varázslat elkészítésére.

Tippek trükkök rovatunkban Tavaszi szelek fújdogálnak címmel Krivánszky Árpád és Suhayda László a tavasz hangulatainak bemutatásával nyújtszakmai segítséget és ötleteket, mit és hogyan érdemes nézni, fényképezni a természet csodái közül.

Technikai és szemléletbeli fejlődés a természetfotózásban. Szekeres János kollégánk cikkében elmélyülten foglalkozik a fotográfiai fejlődésével. Rávilágít arra, milyen döbbenetes fejlődésen ment keresztül a fényképezés a filmes korszak hajnalától napjainkig.

Fogadják szeretettel a 2017. tavaszi számunkat!

Imre Tamás főszerkesztő Fotó: © Vincze Anita

USA természeti szépségei - Grand Canyon és a Valley of fire 06

TIPPEK-TRÜKKÖK - TAVASZI SZELEK

30

Hosszú idő óta először volt Magyarországon igazi tél, ha a hideget és a jég, zúzmara mennyiségét tekintjük. Talán ezért is várja az idei tavaszt kettőzött erővel a természetfotós, aki a fehéren kívül immár más színekre vágyik. A tavasz a legszélsőségesebb évszak, a kezdetén még birkózik a nehezen távozó téllel, a vége felé pedig már nyárba hajló az időjárás. Jó lehetőség ez az évszak a fotósok számára, függetlenül attól, hogy a természetfotózás melyik ágát művelik.

TECHNIKAI FEJLŐDÉS

50

Az utóbbi években divat lett a természetfotózás.

Sokan megveszik a legújabb technikákat és nekiindulnak hegynek-völgynek. Nem kell feltétlenül természetfotósnak lenni ahhoz, hogy megízleljük egy-egy kiránduláson a természet szépségét. Egy természetben történő séta során vegyük észre a tavasz, az ősz és a tél színeit, a nyíló virágokat, az erdő szépségét, a madarak énekét, a táj varázsát, a rejtőzködő állatok életét.

PORTFOLIÓ - BÁNSZKI JUDIT

74

1968-ban születtem Békéscsabán. Jelenleg Isaszegen élek. Geográfus és környezetvédelmi ökológusi végzettséggel, környezetvédelmi szakemberként dolgozom. Fotózni 2007-ben kezdtem. Fotós ismereteimet természetfotó és művészfotó tanfolyamok elvégzésével szereztem. Számomra a természetfotózás, a természet szépségeinek megörökítése feltöltődés, kikapcsolódás, szinte minden szabadidőmet leköti.

© Imre Tamás

Canon EOS 5D Mark III, EF24-105mm f/4L IS USM

KÉPZELT VILÁG

98

Ez a történet arról szól, hogy miként lehet a Természet nap mint nap tálcán kínált, egyik illékony, soha vissza nem térő, varázslatos pillanatát felismerni és megragadni, akár egy kezdő szintű tükörreflexes gép segítségével. Friss, három hónap alatt megszerzett tudás birtokában, a fotós társadalom kiemelkedő, méltán elismert nagyságainak hosszú évek alatt felhalmozott, felbecsülhetetlen értékű, önzetlenül megosztott tapasztalatait hasznosítva létrehozni valamit, amiben remélhetőleg nemcsak az alkotója, de minden nézője örömét leli majd.

f/11 3s ISO 200

FOTÓSULI ÖTLETEK - MÉLYSÉGÉLESSÉG 120

PHOTOSHOP - MULTI EXPOSURE

124

Mélységélesség az erős tele objektíveknél, avagy miért fontos annyira a pontos élességállítás?

A várható mélységélesség hozzávetőleges ismerete kritikus pontja a nagytelés fotózásnak, hisz pontosan ez, a nagyon csekély mélységélesség az egyik oka a rengeteg elrontott fotónak. Íme, néhány adat a mélységélességre vonatkozóan: egy 500 mm-es telénél – 5 méterre lévő témánál – F4-es rekesznél 1 cm, F8-nál 3 cm, F22-nél 9 cm mindössze a mélységélesség.

Vagyis kamerán kívüli multi expozíció. Miért lehet szükség kamerán kívül létre hozni multi expozíciót?

Erre jellemzően két válasz lehet. Az első: egyszerűen nem támogatja a fényképezőgépünk váza a multi expozíciót. A második: olyan speciális illesztést vagy kompozíciót álmodtunk meg, melyet nem lehet elvégezni a gépvázon. Bármelyik is legyen az indok, az eszköz, amivel dolgoznunk kell, a Photoshop lesz.

Fotós kalandok

USA TERMÉSZETI SZÉPSÉGEI GRAND CANYON (NAGY SZURDOK) ÉS A VALLEY OF FIRE (A TŰZ VÖLGYE) Folytatjuk Amerika természeti szépségeinek bemutatását.

Most a legismertebb nemzeti parkba, a Grand Canyonba és a Las Vegasból elérhető Tűz völgyébe invitálom Önöket. Ezek az amerikai természetvédelmi rezervátumok szigorúan védett területek.

Canon EOS 5D Mark III, EF16-35mm f/2.8L USM f/11 1/125 sec ISO 200

VALLEY OF FIRE STATE PARK NEVADA Valley of Fire magyarul annyit tesz a “Tűz völgye”, és eme sokat mondó név nagyjából el is árulja, mi az, amit itt fotózhatunk. Nevét a tűzvörösen izzó Navajo homokkőről kapta.

Nevada legidősebb, legnagyobb parkja a homokkő szerelmeseinek kincsestára, A 150 millió éves parkot még a dinoszauruszok is látták. 1935-ben hozta létre az Amerikai Egyesült Államok.

A természetvédelmi területet közvetlenül Las Vegasi tranzitszállásunkból értük el.

A fotózás miatt a korai órákban indultunk és egy kényelmes egyórás út után már el is érkeztünk a bejárathoz. Arra számítottunk, hogy vörös sziklák lesznek minden mennyiségben. Ahogy érkeztünk a park sivatagos részein keresztül, egy pillanat alatt megváltozott a látvány. Egy fantasztikus lávafolyáson keresztül, a vörös sziklák hasadékában vezetett tovább gyönyörű utunk. Ámultunk a fantasztikus formák láttán, nosza, meg is álltunk fényképezni.

Messze felülmúlta elképzeléseinket a látvány, ami a völgyben várt ránk.

Egy már-már valótlanul élénkvörös festménybe csöppentünk, ahol bizarr alakzatokat, megkövült fákat és mindenféle állatokra, más formákra hasonlító sziklákat lehetett fényképezni.

A jól kiépített aszfalt utakon könnyen megközelíthetők a főbb látványosságok, például a Beehive, a Balanced Rock, az Elephant Rock, a Rainbow Vista és a White Domes.

A parkban jól kialakított parkolókban lehet hagyni autóinkat és rövidebbhosszabb túra utakon gyalogosan közelíthetjük meg a látványosságokat.

Canon EOS 5D Mark III, EF16-35mm f/2.8L USM

f/11 1/60 sec ISO 200

Canon EOS 5D Mark III, EF8-15mm f/4L FISHEYE USM f/22 1/125 sec  ISO 200

Canon EOS-1D X, EF16-35mm f/2.8L USM f/10 1/50 sec ISO 100

Canon EOS 5D Mark III, EF16-35mm f/2.8L USM f/11 1/10 sec ISO 200

Igyekeztünk a szép fényekben a legjobb helyszíneken lenni, de természetesen, ha mindent a legjobbkor szeretnénk fotózni, több napra is itt kellene maradnunk a környéken. Kocsival könnyedén átmentünk a szurdokon és megálltunk a Rainbow Vista pontnál. Innen a park egésze szépen belátható. A sárga és a vörös kőzet olyan pontosan préselődött egymásra, mintha egy mérnök készítette volna.

A természet és a vulkánok erejének terepasztalán állhattunk. Bele sem merek gondolni, milyen hatalmas erők érvényesülhettek itt, amikor a parknak ezt a formáját kialakították az izzó lávák és földrengések. A hatalmas köveket sokszor egy kupacban lehajítva-köpködve hozták létre ezt a természeti látványosságot. Mekkora hatalmas energia szabadulhatott fel annak idején, 150 millió évvel ezelőtt!

A nap már kezdett szépen festeni a Tűz völgyében, éppen ezért megkerestük az Arch Rock sziklát és fényképeztük mindenféle kompozícióban.

A naplementét a White Domes látványosság parkolója után egy kisebb sziklamászást követően (természetesen a parkolónál kijelölt helyen felmászva), csodálatos fényekben fotóztuk meg.

A turisták által nem annyira ismert Wawes, azaz Hullámok pontot másnap a hajnali fényekben örökítettük meg, amelyet a napfelkelte előtt egy jó félórás gyalogtúra előzött meg. A túra nem könnyű, de megérte a látvány miatt, a hullámok a vörös, a fehér és a sárga számtalan árnyalatában pompáztak a kelő Nap első csodálatos fényeiben. Rajtunk kívül még német és holland fotósok is felkeltek hajnalban és fáradságot nem kímélve várták felállványozva a napfelkeltét eme fantasztikus helyszínen. A Tűz völgye megérte a ráfordított időt és ezt a kis kitérőt Vegasból. Amúgy Vegas közelsége és a helyszín változatossága miatt már megszámlálhatatlan filmet forgattak itt az amerikai filmgyárak.

Canon EOS 5D Mark III, EF70-200mm f/2.8L IS II USM f/11 1/50 sec ISO 200

GRAND CANYON Utunkat folytatva a túra legjobban várt látványossága, a Grand Canyon felé vettük az irányt. Csapatunk a déli oldalt választotta, itt több a kilátópont és nagyobb területet lehet megközelíteni és fényképezni. De hogyan? A Grand Canyon nemzeti park fő parkolójában le kell tenni az autót és egy, jól kialakított autóbuszvonal hálózattal tudjuk a kilátópontokat elérni. A Grand Canyon (Nagy szurdok) a Colorado folyó által kivájt sokszínű, meredek völgyszurdok az Egyesült Államok Arizona államában.

A Grand Canyont a Colorado folyó valószínűleg 17 millió év alatt hozta létre, 446 km hosszú, szélessége 6,4 kmtől 29 km-ig terjed, mélysége 1200 és 1800 méter közötti (legmélyebb pontja 1829 méter). A kanyon a világ hét természeti csodáinak egyike. A felsőbb rétegeket mészkő, homokkő, pala és gránit alkotja, ez színes mintázatot ad a meredek oldalfalaknak. A sivatagos, meleg és száraz környezet hatására a falak meredeksége megmaradt, nem lankásodott el. Évente kb. 5 millió turistát vonz a vadregényes természeti ritkaság, ez a hely Amerika leglátogatottabb nemzeti parkja. Éppen ezért nem a nyári időszakot választottuk meglátogatására, amúgy is elég kemény és zavaró a fények ereje és a sok turista illetve a forróság, mely akár 40 fokos hőség is lehet. Tavasszal és ősszel sokkal kevesebben vannak, és a természeti szépséget érő napsugarak is valamelyest laposabban érkeznek a pagodaszerű sziklaképződményekre.

Turistával és fotósokkal azért sokszor fogunk találkozni a kilátópontokon.

A parkot 1908-ban Theodore Roosevelt alapította a Grand Canyon Nemzeti Emlékmű néven, majd 1919-ben alakult meg maga a Nemzeti Park, melynek területét 1975-ben kibővítették. A park déli része egész évben, az északi csak május közepe és október között látogatható (éppen ezért nem ide mentünk).

Canon EOS 5D Mark III, EF16-35mm f/2.8L USM f/11 1/160 sec ISO 200

Canon EOS 5D Mark III, EF70-200mm f/2.8L IS II USM f/11 4 sec ISO 200

Canon EOS-1D X, EF70-200mm f/2.8L IS USM

f/11 1/80 sec ISO 100

Canon EOS-1D X, EF24-70mm f/2.8L USM f/22 30 sec ISO 100

Visszatérve a buszos megoldáshoz, itt jegyezném meg, igen jól kialakították ezt a közlekedési lehetőséget (hasonlóan mint a Plitvice nemzeti parkban), azzal a különbséggel, hogy itt a nagy távolságok miatt érdemes a pontok között mindig buszra szállni. Aki a teljes útvonalat szeretné fotózni, legalább két napot szánjon rá a Grand Canyonra. Az amerikaiak hihetetlen körültekintéssel tervezték meg a kilátópontokat és a hozzájuk vezető utakat.

A buszban ülve ritkán pillanthatjuk meg magát a kanyont, csupán egy-egy másodpercre tűnik fel néhány részlete. A megállókból kisebb sétákkal, gyalogosan közelíthetjük meg fotózási helyszíneinket. Így gyakorlatilag az utolsó lépések során tárul elénk a másfél kilométeres mélység. A látvány döbbenetes, a mélység félelmetes, a fényképezőgépeinkkel ezt az érzést megörökíteni lehetetlen. Ott kell lenni és érezni kell a szemünkkel azt a látványt, ami szavakban leírhatatlan.

Sok helyen jártam már a világban, de ez a hely fantasztikus! Az idő megáll, csak bámuljuk a messzeséget, keresgéljük a megfelelő kompozíciót, igyekezve minél látványosabb alkotásokat létrehozni. A legszebb kilátást a Mather Point és a Yavapai Point adják, bár mindkettőnél jól kellett helyezkedni ahhoz, hogy a rálátás izgalmas legyen, ezért egy picit leereszkedtünk az oldalfalon úgy 10 métert egy teraszos kilátóponthoz. Itt nem volt korlát és semmi, ami megfoghatott volna bennünket egy esetleges lezuhanástól.

Az állványok lába a Grand Canyon peremén állt és a lefelé komponált képeknél a fényképezőgépek úgy álltak ott, mintha arra várnának, mikor eshetnek bele a hatalmas mélységbe. Félelmet nem ismerve fényképeztük a napsugarak változó beesési szöge miatt percről percre módosuló megvilágításban úszó függőleges sziklafalakat, melyek pillanatról-pillanatra újúj arcukat mutatják. Aki elmegy Vegasba, mindenképpen ajánlom, látogasson el ebbe a két parkba.

A következő részben ismét egy izgalmas amerikai helyszínre kalauzoljuk el Önöket, de ez már egy másik történet lesz.

Canon EOS 5D Mark III, EF70-200mm f/2.8L IS II USM f/11 0.5 sec ISO 200

Canon EOS-1D X, EF70-200mm f/2.8L IS USM

f/11 0.6 sec ISO 100

Tervezés Hely: USA, Arizona és Nevada állam Megközelíthetőség: repülővel Las Vegas nemzetközi repülőterére, majd bérelt autókkal tovább a nemzeti parkokba.

Mit vigyünk magunkkal: nagylátószögű objektívet, 24-105 mm; 300mm-tól 600 mm-ig teleobjektívet, lehetőség szerint 1,4x és 2x telekonverterrel; állványt; sok memóriakártyát és akkumulátort, amennyit csak lehet.

Mit lehet fotózni: Tájat, madarat, makrót.

A legjobb időpont: télen.

Szállás: Motelekben olcsón találhatunk szállásokat.

Szöveg: Imre Tamás Képek: Imre Anikó és Imre Tamás EFIAP fotóművészek

Tippek-trükkök

TAVASZI SZELEK FÚJDOGÁLNAK

© Krivánszky Árpád Canon EOS 5D Mark II EF24-105mm f/4L 1/125s; f/5,6; ISO 50

rovat szponzor:

Canon EOS 5D Mark III EF300mm

m f/2,8L IS USM

Hosszú idő óta először volt Magyarországon igazi tél, ha a hideget és a jég, zúzmara mennyiségét tekintjük.

Talán ezért is várja az idei tavaszt kettőzött erővel a természetfotós, aki a fehéren kívül immár más színekre vágyik.

A tavasz a legszélsőségesebb évszak, a kezdetén még birkózik a nehezen távozó téllel, a vége felé pedig már nyárba hajló az időjárás. Jó lehetőség ez az évszak a fotósok számára, függetlenül attól, hogy a természetfotózás melyik ágát művelik.

Ez az évszak az időjárás változatossága miatt a tájfényképezőknek is kedvez.

A Nap még nem jár túlságosan magasan az égen, a hajnali és naplementés időszakok is még hosszabbak, amikor a fény színe és a hosszú árnyékok szinte elvarázsolják még az átlagos kinézetű tájat is. A felhőzet is változatos, a bárányfelhőktől az ég kékjétől markánsan elütő, vonuló fehér felhőkön át a hirtelen támadó záporok sötét felhőiig, mely alá még besüt a Nap, és feje tetejére állítja a megvilágítási viszonyokat (általában az ég szokott a legvilágosabb lenni, ami ilyenkor az ellenkezőjébe fordul). A zsendülő zöldek, a kikelő vetések rajzossága, a rügyező, virágzó fák látványa megragadja a tájfotósok fantáziáját. A bőség zavarával küszködünk ilyentájt, s hogy a kapkodás ne rontsa az esélyeinket, érdemes megterveznünk, mit is akarunk fényképezni.

© Suhayda László 1/8000s; f/4; ISO 800

A virágfotósok a hosszú tél után kiéhezve vetik magukat rá a kora tavaszi virágokra, a kínálat azonban eléggé szűkös, kevés fajt számlál. Az egyik figyelembe veendő dolog, hogy ezek a virágok kistermetűek, az állvánnyal vagy babzsákkal le kell vinnünk a fényképezőgépet a szintjükre. A háttér is zűrösebb az átlagosnál az elszáradt levelek, gallyak miatt. Nem szabad otthon felejteni a derítőlapot és a fénycsökkentő diffuzort. Kora tavasszal hajnalban elcsíphetünk olyan pillanatokat, amikor a csillogó dér varázsolja el a virágokat.

Később egyre többféle virág nyílik ki, itt is beáll a bőség zavara, válogatnunk és terveznünk kell a siker érdekében.

© Krivánszky Árpád Canon EOS 5D Mark II EF80-200mm f/2,8L

1/64s; f/6,3; ISO 200

© Suhayda László Canon EOS 7D Mark II EF500mm f/4L IS USM +1.4x

1/2000s; f/6,3; ISO 400

© Suhayda László Canon EOS 5D Mark III EF70-200mm f/2,8L IS II USM 1/1250s; f/3,5; ISO 400

Ha évről-évre ugyanazokat a virágokat fényképezzük, beleeshetünk abba a csapdába, hogy unalmasak, ismétlődőek lesznek a fotóink. Érdemes más helyzetű, hátterű virágokat keresni, kísérletezni, gondolkozni újszerű kompozíciókon, megoldásokon. Egyes növényeknek, például a kökörcsinféléknek nem csak a virága, hanem a termése is látványos, különösen közelről, tehát érdemes az élőhelyüket ekkor is felkeresni. Annál is inkább, mert az adott területen már másfajta virágok nyílnak.

A tavasz első felében még nagy számban fordulnak elő nálunk a vonuló, kóborló madarak, a kis énekesektől kezdve az alföldi vizes, tocsogós területek gázlómadaraiig.

Az időjárás változásai miatt megmegtorpannak, kicsit hosszabban időznek egy-egy területen, lehetőséget adva a fényképezésükre.

Ezek a madarak sok esetben bizalmasabbak, mint a nálunk élők, jobban megközelíthetőek.

A magevő madarak ősszel és télen felélték a táplálékaikat, az etetést még folytatni lehet a költési időszak kezdetéig. Az etető környékén mozgó madarakat a télitől lényegesen eltérő, szép, tavaszi környezetben lehet lencsevégre kapni. Az sem mellékes, hogy a nászidőszakban a legszebb tollruhájukban pompáznak!

A kora tavasz másik nagy attrakciója a kétéltűek párzási időszaka. Összegyűlnek a kisebb állóvizekben, illetve a nagyobb állóvizek mentén, a hímek nász-színekbe öltöznek, s a párzási izgalom miatt kevésbé óvatosak, mint máskor. Le kell menni a fényképezőgéppel az ő szintjükre, hasalva, babzsák segítségével, hogy igazán izgalmas fotók készülhessenek. Jó szolgálatot tesznek a teleobjektívek, segítségükkel a partról is készíthetünk fotókat, nem kell a vízbe menni, s a nagyobb távolság miatt kevésbé zavarjuk őket.

Canon EOS 5D Mark III EF100mm f/2,8L Macro IS USM

© Suhayda László 1/200s; f/8; ISO 800

© Krivánszky Árpád Canon EOS 5D Mark II EF80-200mm f/2,8L 1/4s; f/11; ISO 200

© Krivánszky Árpád Canon EOS 5D Mark II EF80-200mm f/2,8L 1/400s; f/3,5; ISO 400

© Suhayda László Canon EOS 5D Mark III EF70-200mm f/2.8L IS II 1/2000s; f/2,8; ISO 800

I USM

© Suhayda László Canon EOS 5D Mark III EF100mm f/2,8L Macro IS USM 1/3200s; f/3,5; ISO 800

© Suhayda László Canon EOS 5D Mark III EF500mm f/4L IS USM 1/100s; f/6,3; ISO 1600

Canon EOS 5D Mark II

I EF24-105mm f/4L

A nagy teleobjektívek közgyűrűkkel pedig igazán közel hozhatják ezeket az állatokat a Nézőhöz. Vakut is használhatunk, de csak a felvétel elkészítése után szembesülhetünk a zavaró becsillanásokkal. Érdemes indirekt módon, a derítőlapba vakuzni.

A derítőlap szépen megderíti az árnyékos részeket, s az a tapasztalat, hogy a kétéltűeket nem zavarja a derítőlap, így érdemes velük vaku nélkül fotózni.

További előny, hogy a keresőben vagy az élőképen még a felvétel készítése előtt látjuk a derítés hatását.

A tavasz előrehaladtával, a melegedéssel a rovarok is egyre nagyobb fajgazdagsággal és számban jelennek meg a makrófotósok nagy örömére.

A lepkék szárnya a legszebb színű és sérülésektől mentes közvetlenül a kikelésük után. A természetfotósnak igazi ajándék, ha a kikelés egyes mozzanatait tudja megörökíteni a gépével. A vizek partján szitakötők csapnak le zsákmányukra, kis türelemmel megörökíthetők, ahogy elfoglalják megfigyelőhelyüket a vízparti növényeken.

A tavasz szinte mérhetetlen gazdagságából csak morzsákat tudtunk megmutatni, s az is igaz, hogy minden helyzet más, nem lehet univerzális szabályokat lefektetni, s a megoldás az elérni kívánt hatás miatt is másmás lehet. Ami mindenképp segít, az az információ az egyes növényfajok előfordulási helyeiről, virágzási idejéről, az állatfajok élőhelyeiről, életciklusukról, rajzási, párzási idejükről. Érdemes kutakodni szakkönyvekben, nyomtatott és internetes ismeretterjesztő kiadványokban, nemzeti parkok ismertetőiben.

Tessék előkapni a fotós felszerelést, irány a tavaszi Természet! Izgalmas fotótémákat és szép fényeket kívánunk!

Szöveg: Krivánszky Árpád

© Krivánszky Árpád 1/1250s; f/4; ISO 400

Kép: Krivánszky Árpád és Suhayda László

TECHNIKAI ÉS SZEMLÉLETBELI FEJLŐDÉS A TERMÉSZETFOTÓZÁSBAN Az utóbbi években divat lett a természetfotózás. Sokan megveszik a legújabb technikákat és nekiindulnak hegynek-völgynek. Nem kell feltétlenül természetfotósnak lenni ahhoz, hogy megízleljük egy-egy kiránduláson a természet szépségét. Egy természetben történő séta során vegyük észre a tavasz, az ősz és a tél színeit, a nyíló virágokat, az erdő szépségét, a madarak énekét, a táj varázsát, a rejtőzködő állatok életét.

NIKON D3, Sigma 500mm f/4.5 EX DG APO HSM

1/200s f/4.5 ISO 4000

Ahhoz, hogy a természetfotózást igazán élvezni tudjuk, sokrétű tudásra van szükségünk. Ismerni kell a fényképezőgép működését, a fotográfiai alapfogalmakat, tudni kell, hol, mit és mikor érdemes fotózni.

A biológiai és a technikai információk mellett azonban egy speciális látásmód is szükséges, mert hiába a technikai tudás, ha mindez nem párosul kompozíciós érzékkel. Egész embert kívánó hobbiról van tehát szó, melynek nehéz ráérezni az ízére, de ha egyszer igazán sikerül, egy nemes szenvedély rabjaivá válunk.

Megtanít alkotni, és ami a legfontosabb, látni és értékelni fogjuk a csodálatos pillanatokat a természet titokzatos színpadán.

HOVÁ INDULJAK FOTÓZNI? A kezdő természetfotós először általában tanácstalan, hová induljon, pedig vannak olyan területek, ahol rengeteg szép fotót készíthetünk.

NÉHÁNY TIPP: A Bükk-fennsík, a Zemplén környe, a Szentbékkállai kőtenger, az Őrség hangulatos kis dombjai, a Kis-Balaton vagy a Tisza-tó madárrezervátumai, a Gemenc csodálatos területe, a Szigetköz páratlan vízi világa, a Pilis és a Gerecse csodálatos hegyvidékei és még tovább sorolhatnám.

Canon EOS D60, Sigma 300-800mm f/5.6 APO EX DG HSM

1/500s f/6.7 ISO 400

Növények fotózására rendkívül alkalmasak még a színpompás arborétumok, állatok fényképezésének gyakorlására pedig a Fővárosi Állat- és Növénykert, a Budakeszi Vadaspark stb. a legideálisabb terep. Ez utóbbiak nagy előnye, hogy a család legkisebb tagjait is magunkkal vihetjük.

A természetfotózás területén a néhány meghatározó alkotón (Vajda Ernő, Vajda László, dr. Tildy Zoltán, Koffán Károly, Nagygyörgy Sándor) kívül csak kevesen művelték a természetet témául választó, nagy szakmai felkészültséget igénylő, időigényes fotóművészeti területet.

A KEZDETEK:

Napjainkban mind a természetfilmezés, mind pedig a természetfotózás aranykorát éli – hála a fotózás területein mutatkozó rohamos technikai fejlődésnek, az új eszközök elérhetővé válásának – ami nemcsak minőségi változást jelent, de a szakterületen tevékenykedők (hozzáértők és dilettánsok, profik és amatőrök, felkészültek és felkészületlenek) száma is ugrásszerűen emelkedett.

A XX. század ötvenes-hatvanas éveiben hazánkban még csak néhány filmes foglalkozott a természet szépségeinek megörökítésével, növény- és állatfajok filmezésével, de közöttük is előre megírt forgatókönyvek történeteit nyomon követő, ismeretterjesztést vállaló alkotók (pld. Homoki Nagy István, Kollányi Ágoston, Hárs László) voltak túlsúlyban.

FORRADALMI. MINDEN SZEMPONTBÓL. Változtasd meg a játékszabályokat az E-M1 Mark II fényképezőgéppel! Ez a nagyteljesítményű, precíz és nagysebességű OM-D tökéletesen illik a fotósok igényeihez. Egy M.ZUIKO DIGITAL szuper-teleobjektívvel kiegészítve ragyogó felvételek készítését biztosítja mindenféle fotós feladat megoldására – időjárásálló konstrukciójának köszönhetően akár a világ bármely pontján.

További információ kereskedőjénél, illetve weboldalunkon: www.olympus.hu

NIKON D3, Sigma 300-800mm f/5.6 APO EX DG HSM

1/640s f/5.6 ISO 400

Itt van nagy jelentősége az oktatásnak.

Rengeteg lehetőség áll rendelkezésére egy ma induló fiatal természetfotósnak.

Az oktatás során megtanulja a technikai eszközök helyes használatát, a profi természetfotós szemléletet, a természetfotózás etikáját és a terepen való helyes mozgás szabályait.

Megismerkedik a magyarországi és külföldi fotózási lehetőségekkel is.

Annak, hogy a természetfotózás manapság ilyen nagy népszerűségnek örvend, jelentős okai az eltűnő természeti szépségeink iránti vágyakozásban, a gyermekkorunkban átélt természeti élményekben, a rohanó tempójú urbánus világtól történő menekülésben, és sokszor a reménytelennek tűnő jövőképtől való elfordulásban gyökereznek.

A természet megörökítése magunk és mások számára olyan viselkedési jelenség és pótcselekvés, amely igazolja, hogy az ember a természet elválaszthatatlan része, aki képes létével, cselekedeteivel jelentősen megváltoztatni természetes folyamatokat, képes fajok kiirtására, képes átalakítani a környezetét (sajnos az esetek többségében kedvezőtlen irányban), de képes lehet bölcs együttélésre is a természettel.

Mindebből kiderül, hogy az etikus természetfotós nem ellensége a természetvédelemnek, ellenkezőleg, partner a veszélyeztetett természeti értékek megóvásában, csak más eszközöket használ céljainak elérése érdekében.

Azonban a természetfotózást eléggé eltérő képesítésű és természettudományos felkészültségű, illetve eltérő gyakorlati tapasztalattal rendelkező személyek folytatják, ezért tevékenységük előzetes elbírálása nehéz feladat elé állítja a természetvédelmi hatóságokat. Ezért nehezebb megfelelő fotózási engedélyhez jutni bizonyos területekre, és ez érthető is.

A TECHNIKA: Mielőtt bármilyen szakmai elemzésbe kezdenénk, célszerű meghatározni a korunkban ismert és a természeti értékek megörökítésére is használt képrögzítési eljárásokat.

NIKON D3, Sigma 120-300mm f/2.8 APO EX DG IF HSM

1/500s f/5.6 ISO 1600

Az analóg képrögzítés: Kezdetben negatív filmre/feketefehér/, később színes negatívra és diapozitívra dolgoztak a fotósok.

Digitális képrögzítés: álló- és mozgóképkészítés is lehetséges.

Az első igazi digitális fényképezőgépet a Fuji gyártotta DS-IP néven 1988-ban. Ez volt az első gép, amely már digitalizált formában tárolta a képeket, mégpedig a 16 MB-os belső memóriájára. Azonban ez a gép sem került még széleskörű kereskedelmi forgalomba, sokak számára megfizethetetlen ára miatt.

Később elérhető áron forgalmazták a digitális fényképező gépeket és ez hozta meg a robbanásszerű fejlődést. Sokak számára elérhetővé vált a digitális fotózás. Ezt követően nézzük meg a fényképezőgép típusokat!

KOMPAKT DIGITÁLIS FÉNYKÉPEZŐGÉPEK: A legegyszerűbb gépek fix fókusszal rendelkeznek, a fejlettebb társaik már optikai zoommal is büszkélkedhetnek. Hatalmas előnyük a már-már szinte elhanyagolható méretük és súlyuk! Használhatóságuk kissé korlátozott, gyakran hiányzik belőlük a manuális beállítási lehetőség. Optikai rendszerük egyre jobb, de elmarad a másik két kategóriába tartozó digitális gépekkel elérhető képminőség mögött. A kompaktok képérzékelője (CCD, CMOS) általában kisebb méretű, amiből következően érzékenységük is rosszabb, dinamika tartományuk kisebb, képeik rendszerint zajosabbak. Nincs lehetőség RAW beállításokra! Csak JPG formátumban fotóznak.

OLYMPUS E-M1, M.40-150mm F2.8 + MC-14

1/30s f/11 ISO 200

BRIDGE DIGITÁLIS FÉNYKÉPEZŐGÉPEK:

DSLR DIGITÁLIS TÜKÖRREFLEXES FÉNYKÉPEZŐGÉPEK:

Ebbe a kategóriába sorolhatóak azok a gépek, amelyek átmenetet képeznek a kompakt és a tükörreflexes kamerák között. Jellegüket tekintve kompakt fényképezőgépek, tudásuk és minőségük megközelíti az alsóbb kategóriás tükörreflexes gépeket. Objektívjük nem cserélhető, általában 28 mm-től akár 600-900 mm-es gyújtótávolságú zoommal rendelkeznek.

A márkás géptípusok ezt a komoly, 20-45-szeres nagyítást is kielégítő képminőség mellett produkálják. Gyakran beépített képstabilizátor segíti a fotózást. Miután az objektív nem vehető le a gépvázról, így nem fenyeget a szennyeződés bejutásának veszélye, nem kell a képérzékelő szenzor tisztogatásával bajlódni.

Egy-két típusban van már RAW lehetőség is.

Legfőbb közös ismérvük, hogy az objektíven keresztül jutó képet egy (az expozíció közben felcsapódó) tükör közbeiktatásával továbbítják a keresőbe, így a végleges fotónak megfelelő képet láthatunk. Az előző kategóriáktól eltérően a digitális SLR gépvázakon az objektív cserélhető, ezáltal tetszőleges látószöget alkalmazhatunk a fotóink elkészítésekor.

MILC-TECHNIKA: Több neves fotós cég kísérletezett ezzel a technikával, de az OLYMPUS lépett először erre az érdekes és nagy lehetőséget rejtő útra és megalkotta az OLYMPUS MILC komplett rendszerét.

NIKON D1X, Sigma 500mm f/4.5 EX DG APO HSM

1/8s f/22 ISO 400

NIKON D300S, Sigma 120-300mm f/2.8 APO EX DG IF HSM

1/320s f/7.1 ISO 640

Ezzel létrehozott egy új, komplett professzionális fotózási rendszert vázastól, objektívestől és a sok-sok kiegészítővel együtt! Mit kell tudni erről az új technikáról?

Röviden és igen egyszerűen fogalmazva, rendkívül kisméretű, de nagyon professzionális rendszer! Kiszolgálja az amatőr és a profi fotósok minden igényét.

A hatalmas választékból ki-ki a saját igényeinek és anyagi lehetőségeinek megfelelő felszerelést választhat, gépváz és objektív formájában. A gépváz megvásárlása még csak a kezdet, bizony tudomásul kell venni, hogy egy széles spektrumú, több fotóterületet kielégítő, igényes objektívpark összeállítása hatalmas anyagi ráfordítást igényel!

TERMÉSZETFOTÓZÁS A természetfotózás a fényképezés egy kreatív ága, ezért ha komolyabb sikereket akarunk elérni ezen a területen, cserélhető objektíves, úgynevezett DSLR gépvázat válasszunk.

Ehhez általában adnak egy úgynevezett kitobjektívet, ami egy széles átfogású, általános célra jól használható darab. Ezt aztán később bővíthetjük specifikusabb objektívekkel aszerint, hogy milyen irányban akarunk tovább fejlődni. Részterületek a teljesség igénye nélkül: madárfotózás, állatfotózás, virágfotózás, tájfotózás, rovarok fotózása, víz alatti fotózás, stb. A természetfotózás e részterületei egész embert kívánnak. Nagyon nehéz egyszerre több speciális területet művelni. A technikai eszközöket is speciális irányban kell fejleszteni, és ezt igen kevesen tudják anyagilag vállalni. A mai rohanó világban az idő is véges. Kevés a szabadidő, így nagyon minimális az esélye annak, hogy minden területet egyszerre gyakoroljunk.

A TECHNIKA: Mottó helyett csak annyit, ne feledjük, bármilyen típusú vagy minőségű a fényképezőgép, csupán eszköz a fotós kezében. A fényképeket, fotóinkat mi magunk készítjük, ezért felesleges bármilyen technikát, gépet „túlmisztifikálni”! Az első és legfontosabb a gyakorlás a digitális fotográfiában, és a tanulás legjobb módja pedig a próbálkozás, a kísérletezés.

NIKON D3, Sigma 500mm f/4.5 EX DG APO HSM

1/800s f/4.5 ISO 1600

A fényképezőgépünk az ecset vagy a szobrászvéső a kezünkben, és mint ahogyan ezek az eszközök is szinte észrevétlenül hajtják végre a mestereik parancsát, úgy kell nekünk is bánni tudnunk a fotó masinánkkal.

Az igényes és szép természetfotók elkészítését a belsőnkben rejlő emóciók és a folyamatos tanulás és képzés teszik lehetővé.

A TERMÉSZETFOTÓZÁS ETIKÁJA RÖVIDEN: A képzett természetfotós, ügyel a környezetére, óvja azt és igyekszik olyan állapotban hagyni, amilyenben találta. Nem rongálja, nem igazítja, vagy módosítja a környezetet, nem zavarja az állatok természetes viselkedését egy „jó fotó” kedvéért.

A jó természetfotós a természetet fotózza a maga naturális mivoltában, nem kíván beleavatkozni, átalakítani, megrongálni azt!

Ezeknek a szempontoknak megfelelően kell elkészíteni a művészien hiteles képeket.

AZ ÁLCÁZÁS: Az álcázást először a katonáknak fejlesztették ki, majd a vadászoknak és a természetet megfigyelőknek is egyaránt szükségük lett a megfelelő álcázásra, hogy a rohanó világunkban ismét minél közelebb kerülhessünk a természethez.

Az álcázás egy összetett tevékenység, amelynek célja, hogy jelenlétünket és mozdulatainkat elrejtsük az állatok elől.

A természetfotósok így zavartalanul, eredeti környezetükben figyelhetik és örökíthetik meg az állatvilágot.

Nem véletlen a természetfotós és vadász párhuzam, hiszen a fotózás is, ha úgy vesszük egyfajta vadászat, fegyverek nélkül, csak a természetfotósnak még közelebb kell férkőznie az állatokhoz!

NIKON D3, Sigma 300-800mm f/5.6 APO EX DG HSM

1/250s f/5.6 ISO 1600

NIKON D1X, Sigma 105mm f/2.8 EX DG OS HSM

1/2000s f/2.8 ISO 400

NIKON D300S, Sigma 120-300mm f/2.8 APO EX DG IF HSM

1/1000s f/3.5 ISO 400

A FEKETE-FEHÉR KONTRA SZÍNES FOTÓZÁS NAPJAINKBAN:

alapja is a színes fotográfiának, ami valójában nem más, mint három monokróm színréteg (vörös, zöld, kék) közösen kiadott eredménye.

Színes világunkban idejétmúltnak tűnhet a fekete-fehér fotózás. Ám a valóságban egyre több embert vonz a régi technika szépsége, egyszerűsége és időtlensége. A kezdő és a tapasztalt fotósoknak egyaránt érdemes visszatérniük a gyökerekhez és felfedezniük a fekete-fehér fotózás csodálatos világát!

A fényképezés története során a monokróm képkészítés meghatározó jelentőségű volt, azonban a digitális eszközök elterjedésével sokan elfeledkeztek ennek a technikának az előnyeiről. Egy azonban biztos: a fekete-fehér technika jó tanuló-iskola a “kezdő fotósoknak”, ugyanis a fotózás alapjait sokkal egyszerűbben érteti meg a használójával, egyúttal pedig

MITŐL MŰVÉSZI EGY FÉNYKÉP? Ez érdekes és valóban nehéz kérdés. Pontos definíciót nem lehet adni. A probléma túl összetett, bonyolult, mintsem egyszerűen meghatározni lehetne. Talán kétféleképpen érdemes megközelítenünk a művészi kép fogalmát. Az egyik megközelítés a mondanivaló. Számos szakértő, szakíró vallja, hogy művészi kép nincs mondanivaló nélkül.

Valami fontosat olyan módon mondjon el a világról, amely megfogja a szemlélőt, elindít benne valamiféle lelki folyamatot. Ehhez a gondolathoz közvetlenül kapcsolódik a másik lehetséges megközelítése a problémának,

amely azt mondja, hogy a kép szemlélője a kép megtekintése után már nem ugyanaz lesz, aki előtte volt, mert lelkének a kép látványa olyan pluszt ad, ami kissé megváltoztatja. Még egy rendkívül fontos kritériumot kell figyelembe venni, mégpedig a hitelességet. A művészi képnek nagyon hitelesnek kell lennie, legyen az egy véletlenül elkapott pillanat, vagy akár tudatosan beállított felvétel. A legfontosabb elv pedig az, hogy mindezt úgy kell megcselekedni, hogy esztétikus legyen! Láthatjuk, hogy a természetfotósnak nem éppen egyszerű a dolga.

Van még itt egy gondolat, mégpedig az, hogy mennyire nyúlhat bele egy természetfotós a különböző fotós képszerkesztő programokkal egy elkészült fotóba? Ez egy nagyon érdekes és élő probléma! Itt is sok a változás és szerintem még változni is fog. Jelen állás szerint nagyon korlátozottan és ez így van jól! A régi időben,

amikor még diára fotóztunk, erre semmilyen lehetőségünk nem is volt. Fegyelemre, önmérsékletre és tiszta komponálásra, képszerkesztésre tanított ez a technika.

PÁLYÁZATOK ÉS LEHETŐSÉGEK: Örvendetes dolog, hogy a természetfotósok pályázati lehetősége rendkívüli módon kibővült. Manapság se szeri se száma a magyar és külföldi pályázatoknak.

Ami kevésbé örvendetes, hogy ezeken a pályázatokon szinte kivétel nélkül nevezési díjjal lehet részt venni. Így ha egy lelkes fotós több megmérettetésen szeretne indulni, jelentős nevezési díjat kell megfizetnie. Ez nem baj, viszont arra nagyon figyeljünk oda, hogy a tudásszintünknek megfelelő megmérettetésen vegyünk részt, így elkerülhetjük a csalódásokat és türelmesen felépíthetjük a fotós karrierünket!

Kép és szöveg: Szekeres János E-MAFOSZ-S fotóművész

PORTFOLIÓ

BÁNSZKI JUDIT

1968-ban születtem Békéscsabán. Jelenleg Isaszegen élek. Geográfus és környezetvédelmi ökológusi végzettséggel, környezetvédelmi szakemberként dolgozom.

Fotózni 2007-ben kezdtem. Fotós ismereteimet természetfotó és művészfotó tanfolyamok elvégzésével szereztem.

Számomra a természetfotózás, a természet szépségeinek megörökítése feltöltődés, kikapcsolódás, szinte minden szabadidőmet leköti. Kedvenc témám nincs igazán. Egyformán szeretek szép tájakban gyönyörködni, fűben hasalva virágokat, rovarokat fotózni vagy lessátorban kuporogva figyelni madarakat, nagyvadakat. Szívesen keresem az érdekes részleteket, színeket, formákat, hangulatokat.

MegbĂşjva

Bodro

ogzug

Deres ĂŠ

ébredés

TÅ‘zi

ikĂŠk

Ĺ?szi h

hajnal

Hajnalt

t vรกrva

Lรกmp

pรกsok

Ólom

mĂźveg

Sรกrga bi

illegető

Erdő m

mélyén

Mad

darak

Lรกto

omรกs

Képzelt Világ Ez a történet arról szól, hogy miként lehet a Természet nap mint nap tálcán kínált, egyik illékony, soha vissza nem térő, varázslatos pillanatát felismerni és megragadni, akár egy kezdő szintű tükörreflexes gép segítségével. Friss, három hónap alatt megszerzett tudás birtokában, a fotós társadalom kiemelkedő, méltán elismert nagyságainak hosszú évek alatt felhalmozott, felbecsülhetetlen értékű, önzetlenül megosztott tapasztalatait hasznosítva létrehozni valamit, amiben remélhetőleg nemcsak az alkotója, de minden nézője örömét leli majd.

KEZDETEK Egy hideg, novemberi reggelen történt.

Ez a nap is úgy indult, mint bármelyik, mégis egy “űrutazással” végződött. De előtte egy kis időutazás - vissza egy évvel ezelőttre, amikor az Ausztráliában élő nővérem megajándékozott egy tükörreflexes fényképezőgéppel, és bónuszként beíratott egy tanfolyamra, hogy használni is tudjam azt – e-nélkül most nem mesélhetnék ezeknek a fotóknak a születéséről. Mindig is én voltam a családi események megörökítője, de addig csak lelkes amatőrként kattintgattam egyszerű kis kompakt masinámmal. Ősszel megkezdve tanulmányaimat a FotóOktatás szabadiskolában (www. fotooktatas.hu) azonban hirtelen kinyílt a Világ (de hogy még a Világűr is!?) - kiderült számomra, hogy képeim mindenkori főhősén, a gyönyörű kislányomon kívül is léteznek még megörökítendő csodák a Földön. Betekintést nyerhettem a fotózás rejtelmeibe olyan művészek által, akik végtelen profizmussal, a hivatásuk iránti szenvedéllyel és magával ragadóan, ráadásként baráti, családias légkörben vezettek be saját világukba.

Aztán azon a novemberi reggelen, a kezdő alkotó tanfolyam végéhez közeledve történt valami. Szokás szerint elsőnek ébredve mentem az ablakhoz, hogy a redőnyöket felhúzva megcsodáljam, a felkelő Nap melyik színpompás köntösét ölti magára aznap. Akkor vettem észre egy ablakra rajzolódott, különleges alakú párafoltot, egy kis szellemfigurát formázót, apró vízcsepp-gyöngyökből kirakva.

A lelkemben béke volt, csend és nyugalom.

Amikor lehajoltam, hogy közelebbről is megvizsgáljam az üveg aljára festett kis képződményt, a kristálytiszta, felhőtlen égbolton, a terasz korlátjának takarásából egyszer csak felbukkant a narancsosan izzó Napkorong, méltóságteljesen, komótosan emelkedve felfelé a horizonton. Éreztem, hogy ezt a pillanatot meg kell örökítenem, képbe kell zárnom, hogy újra és újra felidézhető legyen általa ez az idill - ezért a gépemért siettem.

Aztán a keresőbe nézve azonnal rájöttem, hogy most egy nagy utazásban lesz részem: egy “kozmikus” kirándulásban. Gyorsan átgondoltam az addig tanultakat (sok időm nem lévén, a napfelkelte nem vár rám, melegétől elillan a főtémám), miután körvonalazódott bennem, hogy mihez is hasonlatos látványban van részem, és mit szeretnék majd láttatni általa. Rekesz előválasztás üzemmódra forgattam a tárcsát, mátrix fénymérést, az élességállítási módok közül egyszeri motoros AF-et, és egypontos AF mező módot választottam, az ISO-t pedig 100-ra állítottam, mivel két fényforrás is rendelkezésemre állt.

Az egyik a téma mögött 3 méterrel, felülről egy mesterséges, a csillár a nappaliban, szemből pedig egy igen megbízható fényerejű, a Nap maga, így gondoltam, ha ez elég a Bolygónknak, az lesz nekem is. Már csak egy teendőm maradt: mivel a Világűrbe készültem éppen, kietlen tájakon bolyongó bolygókat fotózni, a fényképezés menü Picture Control beállításában kiválasztottam a tájképet. Hálával gondoltam közben Imre Anikóra, aki azelőtt 3 nappal, a stúdió modellfotózás gyakorlaton mondta el, milyen értékekre módosítsam az alap beállításokat, hogy utómunka nélkül is megfelelő élességű és kontrasztos képeket kapjak abban az esetben, ha tájképeket vagy valami kontrasztosabb témát fényképeznék. Az elkövetkezendő egy órában pedig azon munkálkodtam, hogy minél többféleképpen próbáljam megörökíteni a hamarosan teljesen kivilágosodó égen egyre magasabbra kúszó égitestet: hol a vízcseppeken át lesve, olykor azok mellé, majd a párafolt csúcsára komponálva, később az ablak mellett álló fűrészpálma leveleit hívva segítségül, az objektívem elé téve azokat, még érdekesebbé varázsolva a látványt.

Be kell, hogy valljam, háziasszony énem még az alkotás ködén át is konstatálta: ideje lenne némi ablakpucolásnak, de a bennem ébredező alkotó megnyugtatott, hogy minden egyes, az üveget kívülről ért időjárási behatás most kincset ér, az összes ráhullott, és rászáradva nyomot hagyó vízcseppen megtörő fényjáték teszi izgalmassá majd az elkészülő művet.

Az alkotói folyamatot egyszer kis időre megszakítva lecseréltem a nagylátószögű (18-55 mm) objektívemet teleobjektívre (55300 mm), majd a f/5,6-ra nyitott rekeszt idővel zárni kezdtem, eleinte f/11-re, majd f/16-ra, végül f/22re, hogy az addigra kivilágosodott égboltra felemelkedő Nap sugarai szépen kirajzolódhassanak, és a kezdeti, cseppekben megbúvó kis korongokat felválthassák az apró, szikrázó csillagocskák.

Ezt követően rögtön letöltöttem a képeket, izgatottan várva az elém táruló látványt. Majd elkezdődhetett a második felvonás, a fotók kidolgozása Lightroom-mal. Itt vesztett el a családom - úgy egy hétre -, mert ettől kezdve nem tudtam betelni avval, hogy az ebben a röpke egy órában készült anyagból a természet felsorakoztatta színpalettán tobzódva hányféle variációból válogathatok.

A technika segítségével pedig hogyan változtathatom át az izzón vöröslőt jegesen csillogóvá, módosítva ezzel fotóim hangulatát, és miként tudok egy objektívvel, mikroszkóp nélkül is szabad szemmel nem látható részletekben gyönyörködni.

Miután elkezdtem galaktikus kalandom képeinek feldolgozását, egyszer csak eszembe jutott, amit a Mesterünk, Imre Tamás egyik gyakorlaton mutatott nekünk: a halszemobjektív hatást.

Gondoltam, hogy ez jól fog állni ennek a fotósorozatnak, ezért kipróbáltam, milyen is az, ha az addig csak vignettálással kerekített bolygóimnak valóban gömb alakja lesz, térhatásúvá varázsolva azokat - majd elragadtatva, boldogan szemléltem a végeredményt, mert ezzel vált teljessé és befejezetté az én űrutazásom egy Képzelt Világba.

Szöveg és képek: Vincze Anita

Olympus OM-D E-M1 Mark II, LEICA DG 100-400/F4.0-6.3 f/5.8 1/320 sec ISO 640

Fotó: © Szekeres János

Fotósuli ötletek

A MÉLYSÉGÉLESSÉG

rovat szponzor:

Rainbow Slide kiadó WWW.FOTOSZAKKONYV.HU

f/2.8

Részlet a Makrofotózás és teleobjektíves fényképezés című könyvből.

Mélységélesség az erős tele objektíveknél, avagy miért fontos annyira a pontos élességállítás?

A várható mélységélesség hozzávetőleges ismerete kritikus pontja a nagytelés fotózásnak, hisz pontosan ez, a nagyon csekély mélységélesség az egyik oka a rengeteg elrontott fotónak. Íme, néhány adat a mélységélességre vonatkozóan: egy 500 mm-es telénél – 5 méterre lévő témánál – F4-es rekesznél 1 cm, F8-nál 3 cm, F22-nél 9 cm mindössze a mélységélesség. Ez azt jelenti, hogy ebben a távolságban, F4-es rekesszel

f/11

fényképezve csak egy 10 mm-es sáv lesz az éles tartományban. Egy szemre állított fókusznál csak a szem és környéke lesz éles, előtte és mögötte életlen lesz a téma.

Ha csak egy kicsit is pontatlanul fókuszálunk (márpedig ebben a helyzetben ez gyakran megesik), akkor a lényeg kikerül az éles tartományból. Több mint zavaró, ha a szem helyett a fülre vagy az orra esik az élesség. Ugyanennél az 500-as telénél – 20 méterre lévő témánál – F4: 30 cm, F8: 64 cm, F22: 175 cm lesz a mélységélesség.

Egy 20 méterre lévő, méretesebb állatnál tehát csak a téma egy része lesz az éles zónában F4-nél. Bővebben a Makrofotózás és teleobjektíves fényképezés cím könyvben.

Nikkor 500mm f/4E FL ED VR

Sigma 300-800mm f/5.6 EX DG HSM

Egy másik példát kiragadva, egy húsz méteres tématávolságnál F4: 13 cm, F8: 25 cm, F22: 70 cm. Az 50 méterre lévő témánál F4: 80 cm, F8: 1.6 m, F22: 4.5 m. Az 500 mm-hez képest a 800 mm-es optikánál tovább csökken a mélységélesség, így még nehezebb az élesség beállítása.

nél a 300–600 mm közötti tartományban már jobb szem és hosszabb fókuszálás szükséges, és 600 mm fölött lesz valóban kritikus a beállítás. Ebben a tartományban már egy profi is rengeteg félrefókuszált képet készít, hisz akció közben szinte lehetetlen pontos fókuszt állítani.

És fordítva: minél rövidebb telével fényképezünk pl. 70-200 mm, annál nagyobb a mélységélesség, annál biztosabban fogunk fókuszálni.

A fentiekből is látszik, hogy a kezdők a 70-200mm es teleobjektívvel, sokkal hatékonyabban tudnak fényképezni, mint mondjuk egy 300-800 mm es Sigma szupernagytelével.

Kézi vagy automatikus fókuszállításnál a képlet hasonló: az enyhe telénél (300–400 mm) még viszonylag könnyen beállítható az élesség, a gyújtótávolság növekedésével azonban egyre nehezebb e feladat. DSLR-

De higgyék el sok gyakorlással és egy stabil állvánnyal minden áthidalható.

Szöveg: Enczi Zoltán

Photoshop Off camera multi exposure

Vagyis kamerán kívüli multi expozíció.

Miért lehet szükség kamerán kívül létre hozni multi expozíciót? Erre jellemzően két válasz lehet. Az első: egyszerűen nem támogatja a fényképezőgépünk váza a multi expozíciót. A második: olyan speciális illesztést vagy kompozíciót álmodtunk meg, melyet nem lehet elvégezni a gépvázon.

Bármelyik is legyen az indok, az eszköz, amivel dolgoznunk kell, a Photoshop lesz.

Multi expozíció készítésekor a munka természetesen a képek kiválasztásával kezdődik.

A munkafolyamat nem függ attól, hogy kettő, három vagy több képet szeretnénk-e illeszteni, legfeljebb csak többször kell ismételni bizonyos lépéseket. Első lépésben a kiválasztott képek közül meg kell határoznunk, hogy melyik legyen az alapkép, vagyis a kvázi első expozíció. Ezt nyissuk meg a Photoshopban. Amennyiben RAW képekkel dolgozunk, úgy még az Adobe Camera RAW ablakban érdemes beállítani az alapvető, expozícióval és fehéregyensúllyal kapcsolatos beállításokat.

Ezután következhet a második kép megnyitása.

Ehhez ne a megszokott Open gombot használjuk, hanem a szintén a fájlmenüben található Place Embedded… lehetőséget. Így a másodiknak megnyitott kép nem új megnyitott dokumentum lesz a Photoshopban, hanem egy új réteg lesz az alapkép felett. Ezt ellenőrizhetjük is a rétegek panel megnyitásával.

Ha nem találnánk jobb oldalon a rétegek panelt, akkor nyomjuk le az F7 billentyűt.

Amennyiben Lightroom-ban szoktuk feldolgozni a képeket, úgy lehetőségünk van egy lépésben átadni a Photoshop-nak az összes képet oly módon, hogy egy kép rétegei legyenek. Jelöljük ki a multi expozíció összes képét, szinkronizált korrekcióval, ha szükséges, majd kattintsunk a Photo > Edit in > Open as Layers in Photoshop menüpontra. A képek ezután betöltődnek a Photoshop-ba, mind külön-külön rétegre.

Rétegmaszk és réteg keverési beállítás Réteg keverési opcióik listája

Ha a képeket ugyanazzal a géppel készítettük és RAW kibontás közben nem vágtuk, akkor éppen ugyanakkora mind a két kép. Ha nem lennének azonos méretűek a képek, vagy az illeszkedés ellenére mégis szeretnénk picit igazítani valamelyik képen - hiszen éppen ez a legnagyobb előnye az utólagos multi expozíciónak - akkor kattintsunk az alakítani kívánt kép rétegére, majd aktiváljuk a Szabad alakítás funkciót a Ctrl+T vagy Cmd+T paranccsal.

A felső rétegen lévő kép sarkaiban és oldalainál csomópontok jelennek meg, a Shift billentyű nyomva tartása mellett tudjuk aránytartóan méretezni a képet. Ha forgatni szeretnénk a képet, akkor az egeret a transzformációs kereten kívülre kell vinni. Ilyenkor az egér kurzor is egy görbe nyíllá változik, ami a forgatást szimbolizálja. Nyomjuk le az egér bal gombját és tudjuk forgatni a képet. A kép tartalmi részét, vagyis a transzformációs kereten belüli részt megfogva tudjuk mozgatni a képet.

A rétegek elhelyezése után következhet a rétegek keverése. Erre három módszer is elképzelhető, sőt ezek keveréke is. Az első lehetőség az egyszerű egymásra blendézés, vagy ahogy a Photoshopban nevezik, a Layer Opacity, vagy Réteg fedettség. A rétegek panelen találhatjuk meg ezt a csúszkát, amiben %-os értékben határozhatjuk meg, hogy menyire fedje el a felső réteg az alatta lévő réteget, vagy rétegeket. Photoshopban a felső réteg alapesetben eltakarja az alatta lévő rétegeket. Ez a szabály akkor válik igazán fontossá, ha több mint két réteggel dolgozunk, mivel ha egy alsóbb rétegen dolgozunk, akkor lehetséges, hogy nem látunk változást, ha a felsőbb rétegek elfedik a korrigált réteget.

A második a réteg keverési lehetőség, Blending mode, vagyis szó szerint a réteg keverési mód a rétegek panel tetején. Alapból ez az opció a Normal állásban van, ezt kell átállítani másra a felső rétegen állva, vagyis azon a rétegen, amit az alatta lévő rétegekhez szeretnénk

Multiexpozíciós kompozíció

hozzákeverni. A Blending mode alapesetben az alap rétegen nem állítható, azonban ennek sok értelme nem is lenne, hiszen nincs alatta réteg, amihez keveredne. A Blending mode lényegében algoritmusokat jelent. A teljesség igénye nélkül az alábbi keverési módokat érdemes kipróbálni: Darken - csak az látható a felső rétegből, ami sötétebb, mint az alatta lévő réteg ugyanazon része. Lighten - mint a Darken, csak itt a világosabb tartalom marad meg. Multiply - a sötét tónusok, vagyis az árnyékok maradnak meg a rétegből. Screen a világos tónusok maradnak meg a rétegből, például csillanások. Kísérletezzünk bátran!

A harmadik módszer a maszkolás. Ennél a technikánál kattintsunk a felső rétegre, amit keverni szeretnénk, majd kattintsunk a rétegek panel alján található kis téglalap ikonra, melynek a közepén egy lyuk van és Add a mask a neve.

Ebben az esetben az aktív rétegen megjelenik egy maszk, ami éppen akkora, mint a kép.

Ezen a rétegen, ha az ecsettel fekete színnel ecsetelünk, az éppen olyan, mint ha radíroznánk a képet. Ami azonban sokkal jobb ebben a módszerben, hogy ha fehérrel ecsetelünk, akkor bármikor újra meg tudjuk jeleníteni a törölt területeket, radír esetében ez nem lehetséges.

Fontos megjegyezni, hogy ilyenkor nem a képen ecsetelünk, hanem a hozzá tartozó maszkon, vagyis nem elég csak az aktív réteget kiválasztani, hanem rá is kell kattintani a maszk bélyegképére.

A maszkolást ritkán ajánlott önmagában alkalmazni, inkább csak az Opacity és Blending mode keverések finomhangolására szolgál.

A cikk végén meg kell jegyeznünk, hogy ha szándékunkban áll pályázatra küldeni ilyen technikával készült multi expozíciós képet, akkor ajánlott lehet előzetesen tájékozódni, hogy befogadják-e és mely kategóriákban lehet pályázni az ily módon szerkesztett képekkel.

Szöveg: Szilágyi László

A KÖNYVAJÁNLÓ természetfotózás az alapok megszerzésével kezdôdik!

Tanulj a fotótanfolyamok kedvelt szakkönyveibôl!

További kiadványaink: Tájfotózás és épületfényképezés

Digitális fotózás Tükörreflexes géppel

A kezdô fotósok útikalauza

Digitális fotózás kezdôknek 2014

A kezdôknek, II. rész

Fogy. ár: 3490 Ft

Fogy. ár: 3790 Ft

Fogy. ár: 3790 Ft

Fogy. ár: 3490 Ft

Interneten: 2250 Ft + postaköltség

Interneten: 2450 Ft + postaköltség

Interneten: 2450 Ft + postaköltség

Interneten: 2250 Ft + postaköltség

Keresd a könyvesboltokban, vagy a weboldalunkon: www.fotoszakkonyv.hu Megrendelhetô postai utánvéttel vagy átutalással a következô e-mail címen: info@fotoszakkonyv.hu

SZERKESZTŐSÉG Főszerkesztő:

Imre Tamás Imre Tamás

Imre Anikó

Szekeres János

Szilágyi László

Krivánszky Árpád

Suhayda László

Imre Adrien

Éder Iván

tamas.imre@naturephotomagazine.com

Szerkesztők:

Imre Anikó

Krivánszky Árpád

Suhayda László

Szekeres János Munkatársak:

Éder Iván

Imre Adrien

Kiss Ágnes

Máté Bence

Perhiniák Márton

Selmeczi Dániel

Szilágyi László Olvasó szerkesztő:

Krivánszky Árpád Művészeti Vezető:

Imre Anikó Grafikai tervezés:

Perhiniák Márton Web Design:

Yes I’m a Designer Web product:

Thomas Picture Fordító:

Tóth Péter Pál Hirdetési vezető:

Imre Anikó

aniko.imre@naturephotomagazine.com

Természetfotó magazin www.termeszetfotomagazin.hu ISSN 2061-2397 info@naturephotomagazine.com

Kiadja: Thomas Picture Kiadó Kft. Cím: Magyarország

Máté Bence

Kiss Ágnes

Budapest; 1143. Semsey Andor utca 25.

A kiadásért felel a kiadó ügyvezetője.

Minden jog fenntartva! © 2017 Thomas Picture kiadó Kft A magazin teljes tartalma, írásos és képes anyagait, beleértve a weboldalt is.

A kiadó kizárólagos tulajdonát képezik.

A meg nem rendelt kéziratokért és illusztrációs anyagokért a kiadó nem

Perhiniák Márton

Selmeczi Dániel

vállal felelőséget.

természetfotó magazin ONLINE FOTÓMAGAZIN

®

© Vincze Anita

KÖVETKEZŐ SZÁM MEGJELENÉSE

2017. 06. 16.