Természetfotó Magazin 2016/2

NYÁR / 2016/2.

természetfotó magazin ONLINE FOTÓMAGAZIN

®

UTAZÁS | VADVILÁG | TÁJ | NÉPEK-KULTÚRÁK | TESZT

DARÁZS ZSOLT | Portfolió NIKON D5

| Terepen tesztelve

CANON 1DX MARK II | Terepen tesztelve

AZ ÚJ NIKON D5 VAGYOK. Azt is megörökítem, ami szemmel

nem látható. Lenyűgöző, 153 pontos AF-rendszeremmel bármit képes vagyok lefotózni és nagy teljesítményű tárolómmal akár 200 NEF (RAW) képet tudok rögzíteni egyetlen nagy sebességű sorozatban. Új képalkotó és fénymérő szenzorom kivételesen pontos témafelismerést és képrészletességet nyújt. ISO érzékenységemnek köszönhetően erős napfényben és csillagászati szürkületben is helytállok. Minden képzeletet felülmúló vagyok. nikon.hu

KÖSZÖNTŐ Kedves Olvasó!

A 2016/2. nyári számunkkal jelentkezünk. Az ablakon kinézve csak a forró nyarat látom, ami hol viharos, hol rendkívül meleg. Ezek a szélsőséges időjárási viszonyok az idei nyár jellemzői. A madarak most költik, nevelik fiókáikat, már lassan ki is repülnek a fészekből, a lepkék is átalakultak. A viharos időjárás drámai fényeket és tájképeket adhat, irány ki a szobákbólfényképezni, a természet megunhatatlanul változatos világában. Ízelítő a most megjelenő számunkból: Kalandtúránkon folytatjuk az USA természeti szépségeinek bemutatását Imre Anikó és Tamás fotóin keresztül.

Terepen tesztelhettük a Nikon legújabb FX szenzoros vázát, a Nikon D5-öt. A terepi tesztelésen egy Hortobágyi madáritatón voltunk és az új AF rendszert próbáltuk ki a leggyorsabban mozgó kismadarakon.

Bizony jó eredményeket hozott a tesztelés.

Másik tereptesztelésünk a Canon EOS 1Dx Mark II gép volt, amit két különböző madárfotózásra, Norvégiába és Svédországba vittünk el magunkkal. Imre Tamás itt is az AF system működésének vizsgálatára hegyezte ki a tesztelést.

Portfólió rovatunkban Darázs Zsolt mutatkozik be a nagyközönségnek izgalmas és esztétikus fényképein keresztül.

A Fotósuli rovatunkban a Rainbow Slide könyvkiadó fog ötleteket adni a fényképezésben kevésbé és már jártas olvasóknak egy-egy tipp vagy trükk erejéig.

Tippek-trükkök rovatunkban Krivánszky Árpád természetfotósunk ad nyári ötleteket „Erdő mélyén” című cikkében. A nagy melegben az erdőben is találunk izgalmas témákat.

A nyári időszak egyik különleges jelensége a Tisza virágzás, vagyis a kérészek násztánca. Katona Péter sorain és fotóin keresztül közel kerülhetünk eme csodálatos természeti jelenséghez.

Szilágyi László kollégánk folytatja az Adobe képfeldolgozó programok bemutatását. Most az élesítésről és a zajszűrésről lesz szó.

Szekeres János kollégánk Olympus PEN technikával Norvégiában címmel tart egy szakmai élményekben bővelkedő beszámolót.

Fogadják szeretettel a 2016 nyári számunkat!

Imre Tamás főszerkesztő Fotó: © Imre Tamás

Tippek-trükkök - Kérészek 98

USA TERMÉSZETI SZÉPSÉGEI

6

Folytatjuk Amerika természeti szépségeinek bemutatását.

Most a Death Valley Nemzeti Park (magyarul Halál-völgy Nemzeti Park) természetvédelmi rezervátumba kalauzoljuk el Önöket. A Death Valley Nemzeti Park a legszárazabb és legforróbb amerikai nemzeti park. Kaliforniában, a Sierra Nevada hegységtől délkeletre fekszik, egy kis része átnyúlik Nevada államba. Keleten az Amargosa, nyugaton a Panamint hegylánc fogja közre, északon a Sylvania, délen az Owlshead hegység a határa.

TEREPEN TESZTELVE - NIKON D5

22

Az idei első számunkban már írtam a Nikon új csúcskategóriás gépéről, de igazán nem hittem, hogy még ebben a lapszámban fogjuk tesztelni a Nikon csúcs DSLR fényképezőgépét, a D5-öt. A Nikon Kft. munkatársától jött a hír, hogy a gépváz megérkezett és tesztelhető. Egy izgalmas hétvégét sikerült eltöltenem a Nikon üdvöskéjével. A gépvázhoz kaptunk egy Nikkor f/2,8 300 mm VR objektívet, mellyel elsősorban az új autófókusz rendszert teszteltem.

Erre kíváncsi mindenki, miben lett más a D4s-hez képest.

TIPPEK-TRÜKKÖK - ERDŐ MÉLYÉN

34

Nyár. Nagy meleg van. A Napot valamilyen titokzatos erő már reggel felhajítja a magasba, melynek következményei: hideg színek, kurta árnyékok, zavaróan erős kontrasztok. Mit tehet ilyenkor a természetfotós? Például beveszi magát az erdőbe.

Ide érdemes magával vinnie a makró felszerelést: makróobjektív vagy közgyűrűsor, előtétlencse, derítőlap, diffuzor és természetesen állvány.

© Katona Péter

Canon EOS 40D, Sigma EX 120-300mm f/2.8

OLYMPUS-SZAL NORVÉGIÁBAN

46

PORTFOLIÓ - DARÁZS ZSOLT

f/4 1/8000 sec ISO 400

62 TEREPEN TESZTELVE - Canon 1Dx Mark II

FOTÓSULI - Merevítsük ki a pillanatot!

108

PHOTOSHOP - Élesítés és zajszűrés Lightroomban Norvégia gyönyörű ország! Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy részt vehettem egy jól szervezett és átgondolt fotós túrán ebben a vadregényes és rendkívül változatos képet mutató országban. Repülővel mentünk Trondheimbe és onnan autókkal jártuk be az ország egy nagyobb részét.

Az útra az Olympus Kft. jóvoltából kaptam objektíveket, amit ez úton is szeretnék megköszönni.

Fotózni jó. Természetet főként jó. Kisimítja a hétköznapokban megviselt idegeket, segít kikapcsolni, és kicsit megfeledkezni a magunkról.

Persze aztán fotózás közben is tudnak bosszantó dolgok történni, amikor a téma elszalad, elugrik, elmászik, elrepül, de ezek szerencsére már kellemes bosszúságok.

82

110

Fotós kalandok

AZ USA TERMÉSZETI SZÉPSÉGEI Folytatjuk Amerika természeti szépségeinek bemutatását. Most a Death Valley Nemzeti Park (magyarul Halál-völgy Nemzeti Park) természetvédelmi rezervátumba kalauzoljuk el Önöket.

Canon EOS 5D Mark III, EF16-35mm f/2.8L USM f/11 1/100 sec ISO 200

A Death Valley Nemzeti Park a legszárazabb és legforróbb amerikai nemzeti park.

Kaliforniában, a Sierra Nevada hegységtől délkeletre fekszik, egy kis része átnyúlik Nevada államba. Keleten az Amargosa, nyugaton a Panamint hegylánc fogja közre, északon a Sylvania, délen az Owlshead hegység a határa. Legalacsonyabb pontja a Badwater-medence , 86 méterrel a tengerszint alatt. Legmagasabb pontja a 3368 méter magas Teleszkóp-csúcs (Telescope Peak). A nemzeti park területe 13 647,63 km², benne két nagy völgy található: a Death Valley és a Panamint Valley. A Death Valley nem véletlenül kapta ezt a nevet: a Föld egyik legforróbb területe, száraz, sivatagos és szeles, az éves csapadékmennyiség a völgyben kevesebb, mint 50 mm. Ha belegondolunk, manapság nálunk van olyan nap, hogy ennyi eső leesik, akkor ez bizony nagyon kevés.

A barátságtalan időjárás ellenére sokféle állat és növény otthona ez a terület.

A fotósok körében egyre népszerűbb ez a nemzeti park elsősorban a változatos geológiai múltjának köszönhetően, különleges természeti képződményekben páratlanul gazdag. Többek közt itt van a híres Zabriskie Point, és találunk a parkban ércek festette sziklákat és holdbéli kanyonokat is. 1933 óta áll védelem alatt, 1994-ben nyilvánították nemzeti parkká. Nézzük sorban a legfontosabb fotós helyeket.

Az Artist’s Drive vagy Artist’s Palette (a Művész Palettája) különböző ásványok és ércek által színesre festett vulkanikus hamu. Rendkívül változatos kompozíció és forma alakzatokat találhatunk, illetve fotózni még tájkép formájában is érdemes.

A kék, piros, zöld, sárga hamurétegek a sziklába vannak beágyazódva és úgy néznek ki, mintha egy hatalmas festőpalettára keverték volna ki a színeket.

A Badwater-medence (magyarul Rosszvíz) az USA legmélyebben fekvő pontja, 86 méterrel van a tenger szintje alatt.

Canon 1DX, EF70-200mm f/2.8L IS USM

f/11 1/5 sec ISO 100

Canon EOS 5D Mark III, EF70-200mm f/2.8L IS II USM +2x f/11 1/800 sec ISO 200

Canon EOS 5D Mark III, EF8-15mm f/4L FISHEYE USM f/22 1/60 sec ISO 200

A tóban kisebb-nagyobb források törnek fel, ezért itt mindig van víz. A tó vize háromszor sósabb a tengernél, ezért egy szárazabb időszak után fantasztikus só formákat, alakzatokat hagyva maga után, holdbéli tájra emlékeztet a kjörnyék. Ennek ellenére többféle állat és növény él itt.

A Devil’s Golf Course (az ördög golfpályája) a Death Valley talán legérdekesebb képződménye. Sziklakeménységű sókristályokból álló, csipkésen töredezett felszínű mező, milliónyi egymásba kapcsolódó, szabálytalan, 10–50 cm átmérőjű mélyedéssel. Igazán impozáns és egyben ijesztő is ez a holdbéli táj, sok hollywodi filmrendezőt ihletett meg ez a helyszín.

A sok egymásba érő lyuk miatt néhol inkább göröngyös talajnak tűnik. Közelről nézve láthatóvá válnak a mélyedésekben megbúvó apró sókristály barlangok, amikből a mező felépül. Nevét onnan kapta, hogy ezen a talajon csak az ördög tud golfozni.

Mesquite Flat Dunes néven homokdűnék a völgy csak egy részén vannak, bár a sivatagi éghajlat miatt sokan gondolják, hogy az egész völgy ilyen. A legmagasabb dűnék kb.

30 méter magasak, de a nagyok mellett sok kisebb is van. Napkeltekor vagy napnyugtakor a legszebbek, amikor az árnyékok kihangsúlyozzák a formákat, és a távolban lévő kopár hegyek lélegzetelállító hátteret adnak a homokdűnéknek. Fotózásunkat mi is a hajnali ellenfényre időzítettük, életem egyik legszebb napfelkeltéjének tartottam.

Amennyiben van erőnlétünk hozzá, érdemesebb felmászni a homokdűnékre, a látvány fantasztikus és lélegzetelállító. Sajnos a homokdűnék tetején 20 kilós fotóscuccal és egy állvánnyal a kezünkben menni nem könnyű feladat, de higgyék el, megéri.

A nemzeti park északi részén még két kisebb kiterjedésű dűnecsoport, az Eureka Dunes található. Ezek magasabbak, akár 200 méteresek is lehetnek, de nehezebben is megközelíthetőek, ide csak földút vezet.

A Golden Canyon (Aranykanyon) kedvelt kirándulóhely, gyalog egykét óra alatt végigjárható.

Canon EOS 5D Mark III, EF16-35mm f/2.8L USM f/11 8 sec ISO 200

Délutánonként a kanyonba besüt a lemenő nap, a sziklafalak ilyenkor vörös és arany színben úsznak. Itt forgatták a Csillagok háborújának egyik jelenetét.

Az Ubehebe-kráter (jelentése: „Nagy kosár a sziklában”) a vulkanikus tevékenység bizonyítéka. 3-5000 évvel ezelőtt keletkezett, amikor még a Manly-tó vize borította a tájat.

Amikor egy víz alatti kitöréskor a láva a vízzel érintkezett, hirtelen nagy mennyiségű gőz fejlődött, ami robbanást idézett elő, ennek eredményeként alakult ki a 200 méter mély kráter.

A végére hagytam a park leglátogatottabb pontját, a Zabriskie Pointot. Christian Brevoort Zabriskieről, a Pacific Coast Borax bányatársaság igazgatójáról nevezték el. Las Vegas városából ezt a részét érjük el elsőként a parknak. Sok turista csak idáig merészkedik be a halál völgyébe és a többi részét már meg sem nézi. Érdekességképpen a mi szállásunk több mint 2 órára volt ettől a ponttól, pedig a park területén belül aludtunk. A furcsa alakú sziklát az eső formálta bordázottra.

A szikla anyaga iszapkő, ami szárazon nagyon kemény, ezért a növények nem tudnak gyökeret ereszteni rajta, ha azonban víz éri, felpuhul. A Death Valleyben ritkán esik, de akkor hirtelen, nagy mennyiségben. Mivel az iszapkövön nincs növény, nincs, ami megtartaná a vizet, így az eső rögtön le is folyik a szikla oldalán, kis csatornákat vágva a felpuhult kőzetbe. Évezredek alatt a kis csatornák kimélyültek, amíg el nem érték a mai bordázott formát. Ez a vidék a legizgalmasabb a fotósoknak, napkeltekor és napnyugtakor a legszebb, amikor a szikla alakját kihangsúlyozzák a sötét árnyékok.

A következő részben ismét egy izgalmas amerikai tájképfotós helyszínre kalauzoljuk el Önöket, de ez már egy következő történet lesz.

Canon EOS 5D Mark III, EF24-105mm f/4L IS USM f/11 200 sec ISO 200

Canon EOS 5D Mark III, EF70-200mm f/2.8L IS II USM +2x f/11 1/200 sec ISO 200

Canon EOS 5D Mark III, EF70-200mm f/2.8L IS II USM +2x f/11 1/80 sec ISO 200

Tervezés Hely: USA Megközelíthetőség: repülővel a Las Vegas nemzetközi repülőtérre, majd bérelt dzsippel tovább.

Mit lehet fotózni: elsősorban tájakat érdemes fényképezni; lehetőleg ne nyáron menjünk, mert a hőmérséklet akkor akár 40 Celsius fok is lehet.

Szállás: Motelekben olcsón találhatunk szállásokat.

Mit vigyünk magunkkal: nagylátószögű objektívet, 16-35 mm; teleobjektívet 70-200 mm, lehetőség szerint 1,4x telekonverterrel; állványt; ND átmenetes szűrőt; ultranagylátószögű objektívet vagy fish eye objektívet, sok memóriakártyát és akkumulátort, amennyit csak lehet.

A legjobb időpont: szeptembertől egészen május végéig fényképezhetünk.

Szöveg: Imre Tamás Képek: Imre Anikó és Imre Tamás EFIAP fotóművészek

Terepen tesztelve NIKON D5

Az idei első számunkban már írtam a Nikon új csúcskategóriás gépéről, de igazán nem hittem, hogy még ebben a lapszámban fogjuk tesztelni a Nikon csúcs DSLR fényképezőgépét, a D5-öt. A Nikon Kft. munkatársától jött a hír, hogy a gépváz megérkezett és tesztelhető. Egy izgalmas hétvégét sikerült eltöltenem a Nikon üdvöskéjével. A gépvázhoz kaptunk egy Nikkor f/2,8 300 mm VR objektívet, mellyel elsősorban az új autófókusz rendszert teszteltem.

Erre kíváncsi mindenki, miben lett más a D4s-hez képest.

TECHNIKAI ÚJDONSÁGOK A Nikon D5 lelke egy vadonatúj 20,8 megapixeles Nikon FX formátumú érzékelő.

Ez nagyon fontos újítás a cég életében, hiszen ilyen gyorsaság és sebesség mellett még nem volt ekkora felbontású full frames érzékelő a Nikon palettáján.

A rendkívül gyors adatfeldolgozás sorozatfelvétel AE/AF-követéssel akár 12 kép/mp sebességgel történhet.

A gépváz dobozában itt is kapunk egy 32 GB kapacitású XQD memóriakártyát és egy kártyaolvasót. A folyamatos sorozatfelvételi üzemmódban akár száz RAW képet tudunk egymás után exponálni. Ez fontos, hiszen a gyártó csak így tudja vállalni a garantált sebességet. A vázat profiknak ajánlják, ezért a mostoha körülményekre is alkalmas magnéziumötvözetből készült vázat még egy picit könnyebbé tették a tervezőasztalon.

Sokszor feltesszük magunknak a kérdést, érdemes váltani az új gépre? Most azt mondom, igen! Az első szembetűnő változást a külső LCD nagyobb felbontása, a javított élőkép funkció és a keresőben szembetűnő 153 fókuszpont jelenti. Az AF menüben nem csak a fókuszkiválasztás lett sokkal jobb és részletesebb, de a gépváz menüben az AF gyorsaságán és a témakövetés érzékenységén is tudunk állítani.

LÁSSUK, MILYEN LETT AZ AF KIVÁLASZTÁS! S (single-point AF): választhatunk egyet az 55 AF pont közül.

AUTO: a gépváz automatikusan választja ki az élességállítást a teljes 153 fókuszpontból.

GRP (group-area AF, AF csoport): 5 területet lefedő fókuszcsoportok választhatók.

Nikon D5, Nikkor 300mm f/2.8 f/3.5 1/1000 sec ISO 3200

Előző oldal képének 100% nagyítása (ISO 3200)

Olympus OMD EM-1, M.ZUIKO DIGITAL ED 300 mm f4.0 IS PRO 1/400 sec ISO 400 Nikon D5, Nikkor 300mm f/2.8 f/3.5 f/4 1/1000 sec ISO 3200

Nikon D5, Nikkor 300mm f/2.8 f/4 1/1600 sec ISO 640

3D (tracking): ez már volt a D4s-ben is, témakövető fókusz az összes ponton, ilyenkor a kiválasztott témát követi a fókuszpont vagy pontok, akkor is, ha az elmozdul.

D153 (dinamikus 153 pontos): az összes fókuszpont közül kiválaszthatunk egyet, de a téma elmozdulásakor a kiválasztott pont környező pontjait is felhasználva tartja az élességet, de ez csak AF-C módban működik.

D72 (dinamikus 72 pontos): ez a kép középső csoportjaként indul és a kereszt fókuszpontokat is használja, szintén csak AF-C módban működik.

D25 (dinamikus 25 pontos): ez tulajdonképpen a 9 pontos AF, melyhez a segédfókuszokon keresztül 25 AF tartozik, csak AF-C módban működik.

Ez már igencsak változatos lehetőségeket nyújt, és mint fent említettem, a mozgáskövetés és a témamegtartás is állítható, ezáltal témafüggően precízen testre szabható az új AF.

A TESZT A rövid idő miatt elsősorban az AF rendszert terveztem tesztelni. Egy kedves kolléganőmmel hajnali kettőkor találkoztunk és indultunk a reggeltől estig tartó fényképezésre a Hortobágyi Nemzeti Park területén található madárlesbe.

A madarak a tavasz miatt sűrűn megfordultak ezen a rendkívül impozáns itatón. Aki már fotózott itatókon, az tudhatja csak igazán, hogy a madarak mozgása igencsak gyors, mondhatni nagyon gyors.

A megfelelő zársebességek elérése érdekében sosem voltam ISO 1600 alatt. Tulajdonképpen ez a gép éppen erre lett kifejlesztve: kevés fényben elkapni a szinte lefotózhatatlannak tűnő témákat. A koncepcióm a következő volt. Mivel madáritatón fényképeztem, és elsősorban cinkék, zöldikék és pintyfélék látogatták a helyszínt, e madarak röpképeit és a vízre érkezésüket szerettem volna megörökíteni. Ez már régen vágyott élmény és fotózási extrémitás. Hiszen az erdőben kevés a fény, nehéz olyan zársebességet elérni, ami még jó eredményt adhat, ehhez az érzékenységet sokszor ISO 3200-ra is emeltem.

Olympus OMD EM-1, M.ZUIKO DIGITAL ED 300 mm f4.0 IS PRO f/4 1/400 sec ISO 400

A madarak mozgása rendkívül gyors, ezért sok fotós fókuszcsapdával oldja meg a feladatot, de azt nem tartom igazán jó megoldásnak, mert a madár vagy belerepül az élességbe vagy nem, sokszor rendkívül nagy szerencse kell egy-egy jó kép elkapásához. De mi most azt teszteltük, mire elég a Nikon új, 153 élességponttal és 99 kereszt típusú érzékelővel rendelkező AF rendszere. Az objektív 2,8/300 mm-es, jobb nem is lehetne, az AF pontok közül elsőként tudtam azt kiválasztani, hogy 25 AF pont legyen, aminek a közepe az AF kiválasztott pont, majd a körülötte lévő kereszt AF pontok is dolgoznak. Mindezt eddig a Nikon rendszerben nem lehetett megtenni. A 10 órás madárfotózás alatt kb. 15 alkalmam volt elkapni a pillanatot, amiért jöttem. Nem csak nekem, hanem a kolléganőmnek is leesett az álla, amikor a 15-20 képes sorozatból 95 % éles lett!

A mozdulatok teljes tárháza tárult elém, egyik kép jobb lett, mint a másik. A vízről elrepülő és érkező kismadarak fotóinak tömkelege lett jó. Ennek nagyon örültem, mert mindeddig lehetetlennek tűnt ez a feladat AF-C követéssel.

Eddig ilyen jó eredményt Nikon géppel, még a D4S-sel sem kaptunk. A hangsúly az extrém gyors mozgáson van, hiszen ezt a legnehezebb autófókuszban elkészíteni. Újra lehet értelmezni az akciófotózást!

ÖSSZESSÉGÉBEN A Nikon D5 egy fantasztikus felbontású FX érzékelős DSLR fényképezőgép, mely kiváló ISO érzékenységgel rendelkezik, még ISO 3200-on sem zajos a kép. Az AF rendszer újratervezése, finomítása, és a hihetetlen sebesség: ez minden Nikont használó természetfotós vágya. Ajánljuk mindenkinek, aki megteheti, hogy valóra váltsa álmait!

Ezúton köszönjük a teszt lehetőséget a Nikon Kft-nek.

Tesztelő: Imre Tamás EFIAP fotóművész

Nikon D5, Nikkor 300mm f/2.8 f/4 1/3200 sec ISO 640

Canon EOS 5D Mark II EF 24-105 mm f/4L IS USM 1/40 s; f/11; ISO 400

Tippek-trükkök

ERDŐ MÉLYÉN

Nyár. Nagy meleg van. A Napot valamilyen titokzatos erő már reggel felhajítja a magasba, melynek következményei: hideg színek, kurta árnyékok, zavaróan erős kontrasztok.

Mit tehet ilyenkor a természetfotós?

Például beveszi magát az erdőbe.

rovat szponzor:

Canon EOS 5D Mark II EF 80-200 mm f/2.8L

1/10 s; f/5,0; ISO 400

Ide érdemes magával vinnie a makró felszerelést: makróobjektív vagy közgyűrűsor, előtétlencse, derítőlap, diffuzor és természetesen állvány. Nyáron inkább „közönséges” virágok nyílnak az erdőben, mint például a harangvirágok számos faja. A ritkaság nem biztos, hogy egyben szépséget is jelent, és fordítva is igaz. A harangok szép kék színe igazán szórt fényben vagy árnyékban érvényesül.

A virágfotózás az erdőben állandó birkózás a háttérrel. Számos esetben hiába használunk a háttér impresszionista „elmosására” tág rekesznyílást, ha az ágak szövevénye túl mozgalmas, valamint nagy a tónuskülönbség a fényfoltok világosságához képest. Ennek ellenére nem szabad elcsüggedni: egyrészt a fények percről-percre változhatnak, másfelől pedig lehet, hogy egy kis helyváltoztatás, máshonnan való ránézés meghozza az optimális eredményt.

Mindig használjunk derítést! Bosszantó, ha a háttér fényfoltjai a rekeszeléstől sokszögűek lesznek. Előnyben van az a fotós, akinek lekerekített lamellájú objektívjei vannak. Az erdő belsejében a gyenge fény miatt sokszor kell emelni az ISO érzékenységet, hogy bemozdulásmentes képet kapjunk.

Az erdőt járva időként ritka, sok esetben védett virágokra is akadhatunk. Ilyen júniusban például a piros madársisak, amelyet megporzó rovarjával együtt sikerült lekapnom. Megejtő szépségű virág a turbánliliom is június közepénvégén, s ha szerencsénk van, nektártól bódult, virágporral vastagon borított pillangót is láthatunk némelyiken.

Itt érdemes megjegyezni, hogy derítőlap helyett/mellett elemlámpát is használhatunk derítésre, azonban számolnunk kell azzal, hogy a lámpa szűkebb fénykúpja csak kisebb területet képes megderíteni.

Canon EOS 5D Mark II EF 80-200 mm f/2.8L 1/64 s; f/5,0; ISO 200

Canon EOS 5D Mark II EF 80-200 m 1/125 s; f/4,5; ISO 200

mm f/2.8L

Canon EOS 5D Mark II EF 80-200 mm f/2,8L 1/40 s; f/7,1; ISO 200

A nyár második felétől megszaporodik a gombák száma, egyes helyeken szinte zavarba ejtő változatossággal fordulnak elő. Fényképezéshez le kell menni a szintjükre, s ha állványunk erre nem alkalmas, be kell vetnünk a babzsákot.

A kisebb méretűekhez derítésnek ajánlható az elemlámpa. Vonzó látvány lehet a fényfoltos háttér.

Nincs olyan téma, mely ne lehetne fotós érdeklődésünk tárgya. Különleges lehet például egy kidőlt nyírfatörzsről lepöndörödő háncsdarab, amelyet viszonylag tág rekesznyílással érdemes kiemelni a környezetéből. Előfordul, hogy egy erdőszéli ház kerítéséről ránk mosolyog egy „manó”, melynél már jobban kell rekeszelni és ügyelni a mélységélességi síkra is.

Az erdőrészletek unalmasak lehetnek különleges fények vagy más, ritka meteorológiai körülmények, jelenségek nélkül. Szerencsére a nyár második felétől már gyakrabban fordul elő hajnali párásság, kisebb köd. Ha ebbe belehasít a napfény, a fények-árnyékok gyönyörű fénypászmákat rajzolnak a fotóra.

A jelenség tarthat akár órákig, de gyakoribb, hogy csak percekig, ilyenkor fel kell kötnie az alsóneműjét a fotósnak, hogy versenyben maradjon a gyorsan szálló idővel.

A másik lehetőség az unalmasság elkerülésére, ha változatos domborzatú erdőrészeket keresünk fel. Ilyenek lehetnek a szurdokvölgyek, mint például a Bakonyban található Római fürdő.

Fényképezhetjük a szurdok panorámáját, de egyes részleteit is, például a benne futó patak vízesését. A fényképezés során tág tere nyílik a kísérletezésnek a különböző gyújtótávolságokkal. Legjobb fény a fátyolos napsütés vagy az enyhén borult idő. Verőfényes napsütésben elviselhetetlenül erős kontrasztok jelenhetnek meg a képen, amelyek azért szelídebbek az alacsony napállású időszakokban.

Canon EOS 5D Mark II Zeiss Flektogon 20 mm f/4 1,3 s; f/11; ISO 200

Canon EOS 5D Mark II EF 80-200 mm f/2.8L 1/20 s; f/2,8; ISO 400

Canon EOS 5D Mark II EF 24-105 mm 1/160 s; f/10; ISO 400

m f/4L IS USM

Canon EOS 5D Mark II EF 24-105 mm f/4L IS USM 2,0 s; f/14; ISO 200

Canon EOS 5D Mark II EF 24-105 mm f/4L IS USM 0,3 s; f/10; ISO 100

Manapság már sok fényképezőgépen – különböző neveken – megtalálható a csúcsfény-árnyalat beállítási lehetőség, amelyet érdemes az erősebben kontrasztos fényekben beállítani.

Ennek hiányában vagy mellette is szükség lehet a képfeldolgozás során beavatkozásra a kép legvilágosabb és legsötétebb részleteinél, praktikusan a csúcsfény- és árnyék csúszkák segítségével.

Gyakran tapasztalható az erdők belsejében készült fotóknál a lombozaton átszűrődő fény miatt kisebb-nagyobb zöldes elszíneződés, amelyet vagy a felvételkor korrigálunk komplementer színű szűrővel, vagy ami gyakoribb és sok esetben eredményesebb, a képfeldolgozás során gondoskodunk az elszíneződés eltávolításáról vagy mérsékléséről.

Viszonylag hosszú záridővel, az expozíció alatt bemozdított fényképezőgéppel érdekes kompozíciókat, „fényfestményeket” alkothatunk az erdőben. Az ilyetén próbálkozásoknak természetesen sok a selejtje, több esetben például a világos fényfoltok miatt. Adott esetben - ha ezek nem nagy felületűek – kifejezetten különleges képet nyerhetünk általuk.

A kísérletet érdemes bekapcsolt stabilizátorral is elvégezni, akinek ilyen objektív a rendelkezésére áll. Fontos, hogy a meghökkentő képhatás mellett a kiérlelt kompozíció is hasson a Nézőkre.

Ihletett pillanatokat és szép fényeket kívánok!

Szöveg és kép: Krivánzsky Árpád

Szép helyek

OLYMPUS FELSZERELÉSSEL NORVÉGIÁBAN

Olympus E-M5MarkII, Leica DG Summilux 15/F1.7

f/7.1 1/320 s ISO 200

Norvégia gyönyörű ország! Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy részt vehettem egy jól szervezett és átgondolt fotós túrán ebben a vadregényes és rendkívül változatos képet mutató országban.

Repülővel mentünk Trondheimbe és onnan autókkal jártuk be az ország egy nagyobb részét. Az útra az Olympus Kft. jóvoltából kaptam objektíveket, amit ez úton is szeretnék megköszönni.

A felszerelés: • 2db OMD EM-1 váz • 1db OMD EM5 2 váz Az objektívek: • 4/300 IS ED PRO, 2.8/40-150 PRO • 2.8/12-40 PRO • 2.8/ 7-14 PRO • 2.8/60 PRO- Macro • MC-14 1.4x Teleconverter • Olympus M.Zuiko Digital ED 8 mm 1:1.8 Fisheye Pro Felkészültem az útra alaposan!

A célom az volt, hogy kipróbáljam az Olympus rendszert, hogy extrém körülmények között hogyan teljesít.

A másik célom az volt, hogy igen kis súlyú felszerelést vigyek, amivel azért ütőképes és jó minőségű képeket készíthessek.

Az időjárás kedvező volt, napos és borult idő váltakozott.

Az első helyszín a tenger volt, ahol sirályokat és a tengerből halat kikapó villámgyors sasokat fotózhattam.

A feladat nem volt egyszerű, mert szeles volt az idő, és a hajó a hullámokon felle és oldalt mozgott, így igen nehéz volt a sasokat folyamatosan bent tartani a keresőben. Ráadásul sós permet zúdult be a hajóba, ami, ha nem vigyáztunk, hamar a frontlencsére rakódott, lágyítva a felvételeket.

Olympus E-M1, OLYMPUS M.12-40mm F2.8

f/7.1 1/2500s ISO 400

Olympus E-M1, OLYMPUS M.7-14mm F2.8 f/7.1 1/13s ISO 400

Olympus E-M1, OLYMPUS M.300mm F4.0

f/5.6 1/1600s ISO 400

Maga a jelenet elképesztően gyorsan játszódik le. Nehezítette még a fotók elkészítését, hogy folyamatosan változott a háttér világossága is, így a fénymérésnél is igen intenzíven kellett figyelni. Szerencsére a sasok fotózása előtt a sirályokon lehetett gyakorolni, amelyek nagy számban jöttek a hajó után, teljesen körülvéve azt, még a fejünkre is rászálltak időnként.

Itt volt egy kis problémám az Olympus követő rendszerével(C-AF,C-AF -Tr/), amit eddig csak emlősállatokon próbáltam ki, ilyen villámgyors helyzetben még nem.

Az emlősöknél remekül bevált a követő fókusz rendszer, hiszen ha ráálltam a szarvas fejére, azonnal élesre állt és végig követte azt a zöld négyzet, jelezve, hogy biztosan tartja az élességet. A négyzet narancssárgára vált, ha az élesség bizonytalanná válik, ezzel jelezve a fotós felé a helyzet megváltozását.

Ekkor lehetőség van a kézi korrekcióra, amit itt alkalmaztam is sokszor. Bizony bele kellett nyúlnom többször!

A többi esetben nagyon jól működött az A-SF MF beállítási mód, egy vagy több fókuszponttal, ezt váltogatva az összes fókuszpont kijelöléssel a témától függően!

A fénymérésnél a kiértékelő és részletmérést alkalmaztam, szintén a témától függően.

Az ISO-t igyekeztem 200-400 között beállítani, mikor mit kellett fotóznom, ha kellett a gyors zársebesség, akkor emeltem jelentősen.

Bizony néha, ha az idő borús volt, emelnem kellett, hogy a zársebesség megfelelő legyen az akciókhoz. Itt jött kapóra az Olympus PRO objektívek nagy fényereje, biztosítva, hogy a blendét szűkebbre állíthattam, növelve a mélységélességet. Ezzel lehetővé vált, hogy a témát benn tudjam tartani az élességi síkban.

A fehéregyensúlyt borús, napos vagy automata módban használtam, ha néha a kedvem, vagy a téma megkívánta, akkor belenyúltam a játék kedvéért, extrém módon, manuálisan!!

Olympus E-M1, M.40-150mm F2.8 + MC-1.4x

f/5.6 1/640s ISO 640

A témát azonnal elkapta, de többször elengedte, ha valamilyen madár vagy a háttér bekerült a látómezőbe. Nagyon kellett „gépészkednem”, hogy a sasról aránylag elfogadható fotókat készítsek.

Nézve az Internetet, ezt már sokan jelezték az Olympus felé, és úgy tudom, hogy már dolgoznak a fejlesztésen, hiszen a következő vázzal már a sportfotósokat célozták meg, és ott a követő autófókuszra nagy szükség lesz!!

Pihenés közben alternatív programként lesekből lehetett fotózni apró énekes madarakat és mókusokat. Itt is nagy hasznát vettem a 4/300-as PRO objektívnek, hiszen kis mérete és nagy teljesítménye miatt mindig a felszerelésem részét alkotta. Akik a későbbi hajóval mentek ki a tengerre, azok addig a tengerparton makrózgattak és különböző grafikus kompozíciókat fotóztak.

Varázslatos volt!

A többi helyzetben kiválóan teljesített a rendszer. Semmilyen problémám nem volt vele, a táj- és a statikus fotóknál is remekül működött. Az objektívek hozták a rendkívülien jó teljesítményt. Nagyon praktikus, hogy a komplett felszerelés aránylag kis súlyú és méretű, egy közepes fotós táskában bőven elfért a rengeteg kiegészítővel együtt is.

Ezt nagyon élveztem a gyakori hegymenetek alkalmával, hiszen nem mindegy, hogy mekkora súlyú és méretű fotós felszerelést cipel a fotós egész nap.

A következő helyszín a Runde-sziget volt, itt a lundákat és felfelé menet - ami igen kemény és meredek volt - a halfarkasokat céloztuk meg. A parkolóban pedig csigaforgatókat, sirályokat lehetett fotózni 4-5 méterről. Itt nagyon kellemes volt a 4/300-as Pro (600 mm-rel eqvenértékű) objektívvel kézből fotózni -amit igazán nem szeretek, mindig állványról fotózom - mert a stabilizációs rendszer a helyzet magaslatán állt, rendkívül jól teljesített, kézből is.

Borotvaélesen és rezgésmentesen fogta a témát!

Olympus E-M1, OLYMPUS M.300mm F4.0

f/4.5 1/1000s ISO 400

Olympus E-M1, OLYMPUS M.7-14mm F2.8

f/7.1 1/640s ISO 200

Olympus E-M1, M.40-150mm F2.8 + MC-1.4x

f/5.6 1/2000s ISO 1600

A lunda egy aránylag kis termetű és igen gyors madár. Keskeny szárnyaival hatalmas sebességgel repül be a sziklák között található fészkébe, ami általában a sziklák takarásában, a földbe vájva található. Éppen a fészküket rendezték, így volt alkalmunk őket többször fotózni.

Rendkívül szép és mutatós madár, engem egy kicsit a bohócokra emlékeztetett, nagy, piros csőrével és úszóhártyás, totyogó lábával.

A következő témánk a jávorszarvas volt.

Mindig is szerettem volna már fotózni ezt a fajt. Mivel a nap sokáig fenn volt, így volt esélyünk rá. „Estefelé” hiszen a nap még 23 óra magasságában is fent volt, autóba ültünk és a szállásunk környékén kerestük a jávorokat. Az európai jávor kisebb fejdísszel rendelkezik, mint az alaszkai társa, de igen mutatós és nagyméretű jószág.

A táj gyönyörű volt és ígéretes, vártuk, hogy valahol felbukkanjon egy példány.

Beszélve a helyi gazdákkal, ők is bíztattak és jó tippeket adtak, így ez is sikerült.

Tapasztalatom szerint az Olympus új MILC rendszere rendkívül alkalmas hosszabb természetfotós túrákon, a tájak, a madarak, állatok és makro témák megörökítésére. Az esetek többségében kiválóan teljesített. Bírta a változatos hőmérsékletet és időjárást, valamint a sós tengeri körülményeket is, hiszen víz- és porálló szigetelése megvédi a környezeti ártalmaktól. Kis mérete és nagy teljesítménye jó alternatíva a természetfotósok részére!

Köszönet az: OLYMPUS MINTABOLT és SZERVIZ Axico Informatikai Kft-nek, hogy rendelkezésemre bocsátotta ezeket a remek objektíveket.

Szöveg és kép: Szekeres János természetfotós, fotóművész

DARÁZS ZSOLT

Fotózni jó.

Természetet főként jó. Kisimítja a hétköznapokban megviselt idegeket, segít kikapcsolni, és kicsit megfeledkezni a magunkról.

Persze aztán fotózás közben is tudnak bosszantó dolgok történni, amikor a téma elszalad, elugrik, elmászik, elrepül, de ezek szerencsére már kellemes bosszúságok.

Ha valaki hozzám hasonlóan még ennél is nyugodtabban szeret fotózni, akkor virágot, tájat kell keresni hozzá, az szerencsére nem szalad. El lehet benne mélyülni, kreatívkodni, újat alkotni, amit még talán senki.

Bár ez a legnehezebb része. Talán emiatt a legjobb is.

PORTFOLIÓ

Terepen tesztelve CANON EOS 1DX MARK II

A Canon EOS 1DX Mark II fényképezőgépet még 2016. február elején jelentették be, az előző számunkban írtam az első találkozásról a Camera Kft. bemutató termében tartott előadás alkalmával. Őszintén szólva, akkor még nem éreztem bizsergést azért, hogy a jelenlegi 1Dx gépemet lecseréljem.

Március végén azonban alkalmam nyílt az első tesztelhető, de még nem végleges gépvázzal bővebben megismerkedni egy svédországi madárfényképezés alkalmával, második tesztként pedig egy május-júniusi norvégiai madárfényképezés kapcsán. Nos, a pozitív élmény akkora volt, amit ez idáig nem tudtam elképzelni. Az elkészült képek meggyőztek arról, hogy én is beszerezzek egyet az új csúcstechnikából.

A teszteléshez egész Canon objektív arzenállal rendelkeztem, a rendszer a következő volt: • • • • •

Canon EF 500 mm f/4 L IS USM II, Canon EF 800 mm f/5,6 L IS USM, Canon EF 300 mm f/2,8 L IS USM II, Canon EF 16-35 mm f/4 L IS USM, Canon EF 24-70 mm f/4 L IS USM.

Azt hiszem, ezzel az objektív választékkal sokoldalúan tesztelhettem a masinát.

A gépváz „tesztre szabása” és beállítása után márciusban elrepültem Svédországba, egyik kedvenc madárfotós helyszínemre, a Hornborga madárrezervátumba. A szürke darvak vonulását mentem fényképezni. Több alkalommal jártam már a rezervátumban, így már nem a felfedezéssel és a jó madárfotós pozíciók keresgélésével kellett foglalkoznom, hanem az új technológia tesztelésével.

Ami a legjobban érdekelt, és a leendő vásárlókat is érdekelni fogja, a következő.

Az újratervezett AF rendszer egyik kiemelkedő teljesítménye: egy f/4 es induló rekesszel rendelkező objektívet amennyiben megkétszerezünk, azaz használunk hozzá egy Canon EF 2X extendert, az induló fényereje az objektívnek f/8-as lesz, ilyenkor az előző generációs Canon profi vázaknál egy, azaz egyetlen fókuszpont működött középen.

Tulajdonképpen segített az élességállításban, de akció fényképezésére majdnem hogy alkalmatlan volt. A teszthez a Canon EF 500 mm f/4 L IS USM II objektívet és EF 2X III generációs változatát használtam, ilyenkor a rendszer egy 1000 mmes objektív lesz f/8-as induló rekesszel., Amikor belenéztem a gépvázba, leesett az állam, mert az összes fókuszpont, mind a 61 működött, lehetett választani az AF pontok és csoportok közötti teljes palettán! Közel 20 éve használok Canon rendszert, de ilyet még nem tapasztaltam.

Ennek megörülve kezdtem fényképezni az énekes hattyúkat és a szürke darvakat, kicsit fenntartással kezelve, mert azt gondoltam, nem lesz ez annyira jó, mintha nem lenne rajta konverter. De az eredmények önmagukért beszéltek: szinte hihetetlen, de teljesen nyitott f/8-as rekeszen olyan éles képeket lőttem, hogy magam sem akartam hinni a szememnek.

Canon EOS-1D X Mark II, EF500mm f/4L IS II USM f/7.1 1/1000 sec ISO 1250

Canon EOS-1D X Mark II, EF800mm f/5.6L IS USM +1.4x III f/9 1/1250 sec ISO 1600

Canon EOS-1D X Mark II, EF500mm f/4L IS II USM f/7.1 1/250 sec ISO 1250

Annyira megörültem ennek, hogy akkor és ott eldöntöttem, veszek én is egy ilyen vázat.

Hogyan lehetséges ez? A pontos és gyors AF egy teljesen külön processzort kapott vezérlésnek, ezért a továbbfejlesztett 61 pontos, precíziós AF-rendszer 41 kereszttípusú érzékelőt tartalmaz, ami lehetővé teszi a pontosabb és precízebb AF érzékelést. Persze a nyitó rekesz sokat számít ahhoz, hogy mind a 41 kereszt érzékelő működjön: f/2,8 vagy annál nagyobb fényerejű objektívet kell használnunk. Sokan most értetlenül állhatnak a fentiek olvasása után, 1000 mm-hez minek ez, meg hát a légkör életlensége, stb. Érveim a következők: sok természetfotós szereti a vadvilágot természetes körülmények között fényképezni, és bizony Amerikában, Skandináviában, Afrikában, Ázsiában elsősorban a nagy-teleobjektívvel történő fényképezést részesítik előnyben, leshelyek igénybevétele nélkül. Bizony Svédországban is, ahol teszteltem, sokszor kellett az 1000 mm-es képkivágás a 30-100 méter távolságot tartó madarak fotózásához. De csak gondoljunk bele: egy fotó EB vagy WB fényképezésénél mekkora objektívek és gyújtótávolságok szükségesek a sportfotókhoz! Elsősorban ezen felhasználók igényeit igyekszik kielégíteni a Canon.

Amennyiben őszintén magunkba nézünk, a profi technikát használók 90 százaléka ilyen fényképész. A tesztelés alatt szerzett tapasztalat a következő: a gyártó azt írja, bizonyos objektívekkel működik a teljes f/8 AF system, ez azt jelenti, hogy nem minden objektívvel tudja ezt a rendszer. Például nálam volt egy Canon EF 800 mm f/5,6 L IS USM objektív, és arra feltettem az 1,4X telekonvertert, így a rendszer már nyitó f/8-as lett 1120 mm gyújtótávolsággal.

A keresőben a középső fókuszpontok mellett, alatt és még két-két fókuszpont oldalra is működtek, azt hiszem olyan 8-15 fókuszpont funkcionált, amivel egészen jól elboldogultam, de azért mégsem mind a 61 AF pont működött.

Canon EOS-1D X Mark II, EF300mm f/2.8L IS II USM +2x III f/7.1 1/1600 sec ISO 1600

Olympus OMD EM-1, M.ZUIKO DIGITAL ED 300 mm f4.0 IS PRO f/4 1/400 sec ISO 400

Véleményem szerint a Canon USM II generációja adhat erre lehetőséget, de pontos információim nincsenek ezzel kapcsolatban, érdemes egy mintaboltban kipróbálni a gépvázat a vásárlónak a saját rendszerével, mielőtt kicsengeti a 2 millió forintos vételárat.

A teszt második részében Norvégiában voltam tengeri sasokat és rendkívül gyorsan mozgó tengeri madarakat fényképezni. Az extrém gyorsan mozgó madarak fotózásának titkai: a profi technika teljes ismerete, a gépváz precíz beállítása. A gépvázban található AF grafikus menüben állítsuk be a hatodik ikont. Ilyenkor a sebességüket változtató és szabálytalanul mozgó témákhoz lesz igazítva a rendszer. Ez már elég bonyolult algoritmust kezelő rendszer, sebességét és irányát is szabálytalanul változtató témákat fog meg tökéletesen az AF. Az AF On gombot használjuk mindenképpen, mert azért van a profi vázakon. Az első exponáló gombról ne felejtsük el kikapcsolni az AF állítást, mert csak úgy van értelme ennek a beállításnak. Amennyiben mindezekkel megvagyunk, kell az agyi felkészülés, a kitartó, de fárasztó koncentrálás, és végül a nagyon gyors reflexek. Ahhoz, hogy el tudjuk kapni a kellő pillanatot, nagysebességű felvételkészítésre (H sorozatra) kell állítani fényképezőgépünket.

Az új 1DX Mark II 14 képkockát készít teljes AF/AE követéssel 170 RAW kép erejéig. Ez brutális sebesség, gondoljunk csak bele, a 170 RAW kép 12 másodperc alatt „darálódik” bele a memóriakártyába!

Aki nincs hozzászokva, hirtelen nem is érti, mi történik, a rögzítés hangja és sebessége olyan, mintha ruhát varrnának gyorsvarró géppel. Természetesen ehhez már az új CFast 2.0™ kártya szükséges.

Canon EOS-1D X Mark II, EF300mm f/2.8L IS II USM +2x III f/6.3 1/3200 sec ISO 1600

Canon EOS-1D X Mark II, EF300mm f/2.8L IS II USM +2x III f/8 1/5000 sec ISO 1600

Canon EOS-1D X Mark II, EF300mm f/2.8L IS II USM +2x III f/7.1 1/2500 sec ISO 1600

Amennyiben ennél „lassabb” kártyával dolgozunk, némileg kisebb lehet a sorozat sebessége, méréseim alapján 10-12/s képre esett vissza egy SanDisk Extreme 64 GB CompactFlash Memory Card-dal, melynek sebessége 120 MB/sec. Mind a tengeri sasokat, mind a tengeri madarakat mozgó hajóból fényképeztük, ez bizony igazi kihívás. Mindenképpen két szemmel fotózzunk, kövessük a madarat a gép melletti szemünkkel, és a keresőben próbáljuk benntartani a másik szemünkkel. Amennyiben látjuk, hogy nem éles a kép, nyomkodjuk az AF ON gombot, aztán ha megtalálja az élességet, már el sem engedi. A sasok fényképezéséhez egy Canon EF 300 mm f/2,8 L IS USM II objektívet használtam, konverterek nélkül, a kisebb tengeri madarakhoz még a 2X tele konverter is felkerült. Az eredmény elképesztő lett: a sas fényképezésnél 95% pontossággal sikerült exponálni, gyakorlatilag alig volt életlen képem, a kisebb tengeri madaraknál, mint az alka, lumma, lunda, már nem voltam ilyen hatékony, de a közel 70-80%-os eredmény még mindig kielégítő. Főleg, ha belegondolunk, hogy a nyílt tengeren fényképezni egy billegő hajóból nem igazán egyszerű feladat. Az elkészült képek közül, aminek rendkívül örültem, az a szemben érkező vízről startoló és vízbe csapó madarakat ábrázoló éles fényképek. Az 1DX Mark II sebessége és kiváló ISO érzékenysége kitolta ismét a madárfényképezés lehetőségeit.

Ezúton köszönjük a Camera Kft-nek és a Canon Hungáriának a rendelkezésre bocsájtott technikát.

ÖSSZESSÉGÉBEN Az ISO érzékenység és a sebesség egyértelműen a madárfényképezés csúcsgépévé emelte a Canon 1DX Mark II-őt. A teszt alatt arra a következtetésre jutottam, hogy most nem fog mellé, aki e váz megvásárlása mellett dönt. Kiválóan alkalmas akciófotózáshoz: sport-, kortárs tánc-, madár-, állat- és riportfényképezésre egyaránt.

Tesztelő: Imre Tamás EFIAP fotóművész

Tippek-trükkök KÉRÉSZEK FOTÓZÁSA Nyarunk első hónapjában a Tisza folyóhoz látogatók különös és felejthetetlen élménnyel lehetnek gazdagabbak. A nép úgy mondja, „virágzik a Tisza”. Egy állandó jellemzője van: mindig változik.

A jelenség általában 2-4 napig figyelhető meg, vannak intenzívebb és kevésbé intenzív napok. Kiszámíthatatlan, hogy mikor és hogyan lehet megfigyelni ezt a rovart - leginkább a szitakötőhöz tudnám hasonlítani - a két nagy gülü szemével és nagy, hártyás, gyengén recézett szárnyaival, mely az esti órákban a víz felszínére bújik néhány órára, hogy párt keressen magának, majd miután lerakta petéit, elpusztul. Egy titka van a sikeres megfigyelésnek, a kitartás. Évek óta figyelem a kérészeket, szinte minden évben ellátogatok a kedvenc településemre, Tiszafüredre, és vannak fórumok is, ahol lehet információkat gyűjteni. Viszont azt elmondhatom, hogy két egyforma nap még sosem volt. Ha egyszer valaki megtapasztalja az igazi tiszavirágzást, minden alkalommal újra és újra át akarja élni, amikor milliónyi kérész repül egyszerre a Tisza folyó felett.

Canon EOS 40D, EF70-200mm f/2.8L IS USM +1.4x

f/4.5 1/1000 sec ISO 400

rovat szponzor:

Canon EOS 40D, Sigma EX 120-300mm f/2.8

f/4 1/4000 sec ISO 400

A TISZAVIRÁG A tiszavirág a kérészek családjába tartozó, talán az egyik legnagyobb kérészfaj.

Egy kifejlett példány 8-12 cm hosszúra is megnőhet és szárnyfesztávolsága 6-7 cm körül van. A nyári napforduló környékén lehet megfigyelni látványos rajzásukat a Tisza különböző szakaszain. Ilyenkor több éves, a folyó iszapjában eltöltött életük után pár órára tömegesen a víz felszínére jönnek, levedlik utolsó lárvaruhájukat és megkezdik látványos násztáncukat. Az évek alatt (fajtól függően) akár 30-szor is vedlik egy lárva.

Utolsó vedlésüket már nem az iszap mélyén, hanem a vízfelszínen vagy kirepülve egy partközeli bokor levelének a menedékében végzik. A tiszavirág rajzása késő délután kezdődik, időjárástól függően, s ha nem zavarja meg őket semmi, akár 2-3 órán át is tarthat. A párzás nyitányaként az agyagos partoldalban élő lárvák felemelkednek a víz felszínére, ahol átváltoznak korábbi lárva alakjukból szárnyas rovarrá.

Egy nőstény kb. 6 - 8000 petét rak a víz felszínére, miközben látványosan a vízhez csapkodja a potrohát. A peték a fenékre süllyedve, az agyagos iszapba fúródva kezdik meg három évig tartó lárvaéletüket.

A nőstényekre nagyobb szárnyak és átlagosan nagyobb testméret, a hímekre viszont hosszabb farok-rész jellemző. Miután felszínre jöttek, kibújnak régi bőrükből és új alakot öltve kezdik meg násztáncukat.

A nőstények kicsit később jelennek meg, mint a hímek, és a vedlést követően csak párjuk keresésével törődnek, nem is táplálkoznak.

Nem csupán a Tisza folyón figyelhető meg ez a csodálatos élőlény. Világszerte az eddig leírt, csaknem 2500 fajból Magyarországon mintegy 50 él. Megfigyelhető patakokban és a Dunában is, viszont amit a Tiszavirág nyújt, világszerte híres és egyedülálló.

Mivel ez az egy faj csak a Tisza ezen a szakaszán települt meg és él, ezért nagyon fontos, hogy fokozottan védjük őket és biztosítsuk a fennmaradásukat. Az időjárás, a vízhőmérséklet minimális változása is oka lehet, hogy az adott évi rajzásuk elmarad, nem is beszélve az emberek környezetre gyakorolt hatásairól.

A NÁSZTÁNC A Tisza virágzása jellemzően június 10-20 között kezdődik és rendszerint néhány napig tart egyegy területen, de az elmondható, hogy a nyári napforduló előtt befejeződik. Általában a déli szakaszon kicsit hamarabb kezdődik a kérészek rajzása, majd folytatódik a felsőbb szakaszokon.

Eddigi tapasztalataim alapján Tiszafüred körzetében június 20. körül zajlik, ami persze nem szentírás, jó példa erre az idei év, amikor már több nappal korábban megkezdődött és le is zajlott a főrajzás. Érdemes a helyi kikötőtulajdonosokkal, túravezetőkkel és természetőrökkel jóban lenni, sok-sok hasznos információval tudnak szolgálni az időzítésről. A pontos napot viszont senki sem tudja meghatározni, nagyon érzékeny élőlények, rajzásuk függ az időjárástól, az elmúlt évek intenzitásától, a vízhőmérséklettől és még sok más külső környezeti tényezőtől.

A rajzás pár napos időszaka intenzitás szerint szakaszokra osztható. Előrajzáskor csak elvétve repülnek a rovarok. A leglátványosabb a főrajzás, amikor milliónyian repülnek a víz felett.

Az utórajzás a levezető szakasz, ha szerencsénk van, még néhány tucatnyi kérésszel találkozhatunk. Előfordult már, hogy egyik nap még százezres nagyságrendű egyed volt látható, másnap pedig egy sem. Olyan is volt már, hogy minden előjel nélkül megtörtént a főrajzás és másnapra el is múlt. Főrajzáskor nagy, sötét felhőhöz hasonlóan repülnek a rovarok a Tisza folyásával ellentétesen, párjukat keresve.

Csónakkal vagy kenuval vonulni közöttük hatalmas élmény.

FOTÓZÁSUK… Ha valaki fotózni szeretné ezt a különleges rovart, készüljön fel, nem lesz egyszerű. Nem lehet előre kiszámítani a rajzási időpontot és az intenzitást sem, nem beszélve arról, hogy a násztáncuk közben rendkívül gyors és intenzív a mozgásuk.

Ilyenkor lehet párzó, repülő és vedlő kérészeket fotózni. Mivel a rovar ízletes csemege a halak és a madarak számára is, a fotósoknak nem csak a fénnyel és a gyors mozgással kell megbirkózni, hanem sokszor előfordul, hogy mire élesre áll a kép a célponton, egy madár vagy hal pont elrabolja. Viszont az ilyen „rablások” is kedvenc témái lehetnek a természetfotósnak, amennyiben sikerül megörökíteni.

Canon EOS 70D, Sigma EX 120-300mm f/2.8

f/4.5 1/2500 sec ISO 1250

Canon EOS 70D, Sigma EX 120-300mm f/2.8

f/4 1/5000 sec ISO 800

MOTORCSÓNAKBÓL A násztáncukat járó kérészek fotózása nem egyszerű. A legnehezebb tényezőt talán a rovar gyors mozgása jelenti. Ezen kívül a késő délutáni órák egyre fogyó fénye is kihívást jelent. A hímek a parthoz közel szoktak kibújni lárvaruhájukból és kezdik meg repülésüket, ahol rendszerint ilyenkor már a parti fák beárnyékolnak, a fény fogy.

A különböző rendszervakus megoldások ilyenkor hasznosnak bizonyulnak.

A nőstények a folyó közepén kezdik meg nászrepülésüket, ahol ideális időben ilyenkor még rengeteg a fény, ugyanis idetűz a forró nyári nap. A kérészek a folyón felfele repülnek 2-3 kilométert, miközben többször pároznak. Ilyenkor motorcsónakkal követve lehet velük tartani a tempót és kitűnő svenkelt képeket készíteni. Ehhez persze elengedhetetlen egy nagyon jó túravezető, aki a természet megóvása mellett a fotós érdekeit is nézi, szinte fotós szemmel látja, hogy mi lehet a jó beállítás, sebesség, fény és látószög. Érdemes nagy fényerejű (f2,8) teleobjektívet használni, olyan vázzal, amin nagyon gyors az autófókusz.

Ha nagyon nagy tömegben jelennek meg a kérészek, célszerű nagy látószögű beállításokkal is kísérletezni, rendkívül érdekes képeket eredményezhetnek.

Ehhez különösen nagy szerencse és ideális körülmények, valamint több millió kérész egyidejű repülése szükséges. Arra viszont érdemes figyelni, hogy külön nehezíti a dolgot a motorcsónak folyamatos rázása, a víz hullámzása, és mivel nem csak mi egyedül vagyunk a vízen, másokra is tekintettel kell lennünk.

PARTRÓL Ha valaki nem szeretne vízre szállni, akkor izgalmas fotókat lehet készíteni a partról is. Van olyan terület, ahol be lehet menni a vízbe is, de ha van a közelben egy kikötő, akkor a mólóról vagy a kikötőben álló csónakokból is lehet próbálkozni. Ilyenkor tényleg nagyon hasznos a szupertele, akár még állványról is lehet fényképezni.

Olyan helyet kell keresni, ahol agyagos a part és esetleg egy kicsit mélyebb a víz. Tiszafüred és Poroszló között a nagyhíd lábánál ideális a környezet. Azzal viszont számolni kell, hogy ebben az időszakban az érdeklődők száma is megnő, hiszen nem csak mi fotósok vagyunk kíváncsiak eme csodás eseményre. Érdemes többféle látószöget is kipróbálni és minél közelebb fotózni a víz felszínéhez.

A nagy fényerejű objektívek nagyon hasznosak, mert szükség van a gyors záridőre. A késő délutáni (naplemente utáni) időszak valamint a rovar rendkívül sebes mozgása indokolja ezt.

NÉHÁNY JÓ TANÁCS Az érdeklődőknek érdemes már június elején készülni a témára, és folyamatosan figyelni, mikor is kezdődik az esemény. Javasolt folyamatosan készenlétben állni, mert ebben az időszakban bármelyik nap elkezdődhet a rajzás.

Célszerű mindenféle időjárási körülményre felkészülni, hiszen ebben az időszakban az időjárás eléggé kiszámíthatatlan. Bármikor eleredhet az eső, és ha az ember a vízen van, akkor nehéz búvóhelyet keresni. Ilyen esetekre legyen nálunk vízálló szett, mely védi a felszelésünket, és egy esőkabát is hasznos lehet.

Azon kívül, hogy egy rendkívül látványos esemény a fotósok és megfigyelők, természetbúvárok számára, fontos ökológiai jelentősége is van a tiszavirágzásnak. Sok hal-, madár- és békafaj táplálékául is szolgálnak.

A tiszavirág lárvája az aljzaton történő furkálással élőhelyet is teremt más mederfenéki élőlények számára. Védelmük rendkívül fontos, ezért a rovart megfogni, gyűjteni szigorúan tilos. Hozzátartozik az etikus természetfotózáshoz eme szabályok betartása.

Természetesen főrajzás idején elkerülhetetlen, hogy a rovar be ne szálljon a csónakunkba, rá ne szálljon a felszerelésünkre. Ilyenkor a lehető legrövidebb időn belül vissza kell tenni a vízbe és hagyni, hagy élje tovább rövidke vízfelszín feletti életét, keresve párját.

Szöveg és kép: Katona Péter

Canon EOS 70D, Sigma EX 120-300mm f/2.8

f/3.5 1/2000 sec ISO 1600

Fotósuli ötletek

MEREVÍTSÜK KI A PILLANATOT, ÉS ELŐZZÜK MEG A BEMOZDULÁST!

rovat szponzor:

Rainbow Slide kiadó WWW.FOTOSZAKKONYV.HU

Nem lehet elégszer ismételni, hogy mennyire fontos a megfelelően rövid expozíciós idő az amatőr fényképezésben. Ha nem az objektívünk zoomállásának vagy a téma sebességének megfelelő expozíciós időt választ a gép, a fotók nagy része életlen lesz.

Ez az ideális expozíciós idő két dologtól függ: 1. A beállított zoomállástól, 2. és a téma mozgásának sebességétől.

A zoomállással kapcsolatban az alábbiakat kell megjegyezni: 500 mm-nél 1/500s, 250 mm-nél 1/250s, 30 mm-nél 1/30s vagy az ennél rövidebb érték a megfelelő (tehát mindig a fókusztávolság reciproka). Ez a szabály garantálja, hogy a gép nem fog bemozdulni a kezünkben az expozíció közben.

Ez azonban csak a kéz remegését előzi meg, a téma mozgása ugyanúgy életlenné teheti a fotót, mint a gép berázása. Ezért a mozgó témák fotózásánál nem elég a korábban vázolt szabály, ehelyett a mozgások sebességének megfelelő expóidőt kell használnunk. Egy vágtató ló mozgását csak az 1/1000 másodperc merevíti ki, a sétáló pár fotózásához 1/125 másodperc is elég.

A mozgás sebességétől függően tehát néha tovább kell csökkenteni az expozíciós időt.

A tapasztalat azt mutatja, hogy 1/500 és 1/2000 másodperc közötti idők lesznek jók a teleobjektíves sportfotóknál, illetve a gyors mozgást bemutató képeknél.

Hogyan csökkenthető a kívánt szintre az expozíciós idő? Célravezető módszer, hogy az időautomatika módban (jelzése: A, Av) kiválasztjuk a legtágabb (pl. F2.8 vagy F3.5) rekeszt. Ezzel a gép automatikusan az adott fények között elérhető legrövidebb expozíciót ajánlja fel. Ha ez sem tűnik elégnek, állítsuk az ISO-értéket 100-ról 200-ra vagy 400-ra, és a gép automatikusan tovább csökkenti az expozíciós időt. Ezt az ISO-emelést még a zajosodó kompaktok is elviselik, cserébe viszont negyedannyi lesz az expozíciós idő.

Ez a két módszer általában a szükségesre csökkenti az expozíciós időt, de ha mindezek sem hoznak sikert, a még magasabb ISO-érték lesz a megoldás (a stabilizátor csak a statikus témáknál elég).

Szöveg: Enczi Zoltán

Photoshop

Élesítés és zajszűrés Lightroomban Az élesítés és a zajszűrés két egymásnak szinte teljesen ellenható korrekció.

Az élesítés felerősíti, illetve felerősítheti a zajt, míg a zajszűrés a kép élességét és a részletgazdagságot rontja.

A két korrekció éppen az egymásra hatás miatt egy panelra került.

De mit is csinálnak ezek a korrekciók?

Az élesítés technikailag valójában élkontrasztosítás. A Lightroom megkeresi a kontúrokat a képen és a kontúr sötétebb oldalát sötétebbé, míg a világos oldalát világosabbá teszi. Ez a technika és a hatás jól megérthető, ha egy kétárnyalatú szürke háttéren nézzük meg a hatását.

A zajszűrés megértéséhez pedig magát a zajt kell megérteni. A képzaj valójában nem más, mint a fényképezőgép érzékelőjének mérési pontatlansága.

Az egyes képpontok kicsit eltérő értékeket mérnek, ezek a képpontonkénti különbségek adják a zajt. Az egyes képpontok eltérhetnek világosságban, ez nevezzük luminancia zajnak, és eltérhetnek színben, ezt nevezzük chromatikus zajnak.

Amikor Lightroomban zajt szűrünk, akkor ezeket a kis eltéréseket mossuk el, és ennek esnek áldozatául finom részletek is.

Mikor kell élesíteni? Alapvetően minden képfeldolgozási eljárásban kétszer kell élesíteni, egyszer a RAW kép kibontásakor, ezt nevezzük bementi élesítésnek, második alkalommal pedig a képmentésekor méretezés után, ez a kimeneti élesítés. A bemeneti élesítés mindig szükséges, legyen szó bármilyen feldolgozási eljárásról, mivel a fényképezőgépek többsége olyan szenzort használ, amiben az egyes pixelek Bayer filterben rendeződnek el. Mivel az egyes pixelek a három alapszín közül csak egyet tudnak megmérni, a többit a feldolgozó szoftverek feltételezik.

Bayern minta a szenzoron

Teszt

Emiatt képünk teljesen nem is lehet éles.

A Lightroomban az élesítésre és zajszűrésre szolgáló funkciók a Develop üzemmód Detail panelén találhatók. Ebben a panelben egy előnézeti kép is van, amivel ellenőrizhetjük az korrekciók hatását. Élesítést és zajszűrést mindig 100%-os nagyításban kell végezni, hogy rendesen láthassuk a változásokat. Az előnézeti kis betekintő ablak mindig 100%os nézetet ad, azonban javasolt a főképet is 100%-ra állítani. Érdemes a kép egy olyan részletét megkeresni, ahol egyszerre láthatunk valamilyen részletgazdag területet, itt az élesítés hatása lesz jól látható, míg a homogén részen a zajszűrés eredménye.

Az első paraméter, amit állíthatunk, az Amount, vagyis Mérték. Minél jobban elhúzzuk ezt a csúszkát, annál erősebb lesz az élesítés mértéke.

A második paraméter a Radius, vagyis Sugár, ezzel a csúszkával tudjuk állítani a szürke képen látott

Detail panel

Output

kontrasztnövelés sugarát. Kezdetben érdemes 1 - 1,5 pixeles rádiusszal kezdeni, majd az Amount csúszkát húzzuk addig, míg nem elégszünk meg az élesítés mértékével. Ezután ajánlott megnézni, hogy milyen a kép élessége kisebb és nagyobb rádiusszal is. Erre nincs állandó értékű jótanács, mivel az eredmény függ a kép eredeti élességétől és részletgazdagságától is. A Detail csúszka még további részleteket hoz képünkre, így kicsit ezen is érdemes emelni. Nagyon valószínű, azt fogjuk látni, hogy a kép élessége ugyan javult, de a homogén részeken a zaj is erősödött, ezt majd a zajszűrés során lehet csökkenteni, azonban jobb megelőzni a nagy problémát. A Masking csúszka lehetővé teszi, hogy csak olyan területeket élesítsünk, ahol eleve vannak részletek és onnan levegyük az élesítést, ahol nincs részlet, csak a zaj erősödne. Ha az Alt billentyűt nyomva tartjuk a Masking csúszka húzása közben, akkor láthatóvá is válik, hol lesz élesítve a kép. A fehér

Sharpening

rész jelöli az élesített területeket, a fekete pedig azt, hogy honnan vesszük le az élesítést.

A következő nagy rész a Noise Reduction vagyis a Zajszűrés. Itt a két legfontosabb csúszka a Luminance, ami a világossági zajt csökkenti, a másik pedig a Color, ami a színzajt hivatott javítani. Mindkét szekcióban a Detail csúszka a részletek megóvására hivatott. A részletek megóvása valamelyest csökkenti a zajszűrés hatását, így esetleg a Detail növelésével a zajszűrés növelésére is szükség lehet. Ez egy odavissza ható játék, főleg ha az élesség és maszkolás csúszkákat is hozzá vesszük. Finom korrekciókkal érdemes haladni az ideális egyensúly felé, mindig azt a paramétert változtatva, amit igényel a kép.

A fent leírt eljárás a RAW kép kibontásával kapcsolatos, így gyakorlatilag ez a bemeneti élesítés. Amennyiben maradunk a Lightroomban és innen exportáljuk a képet, akkor az exportálás ablakban is találhatunk egy élesítés menüpontot,

ez lesz a kimeneti élesítés. Ennek a használata már jóval egyszerűbb. Gyakorlatilag csak azt kell kiválasztanunk, hogy milyen médiára készítjük a képet, Screen, vagyis képernyő, Matte paper, vagyis matt papír, illetve Glossy paper, vagyis fényes fotópapír. Végül az élesítés mértékét kell meghatározni. A Low, vagyis alacsony értéket akkor érdemes használni, ha kevés részletgazdag terület van a képen. A Standard, vagyis normál mérték egy átlagos tájkép esetében ajánlott.

Végül a High, vagyis erős mérték akkor lehet javasolt, ha sok finom részlet van a képen és szinte semmi homogén terület. Portrék esetében ez az élesítés nem ajánlott. Exportálás után pedig remélhetőleg egy zajmentes és éles kép lesz a végeredmény ezen lépéseknek köszönhetően.

Szöveg: Szilágyi László

A KÖNYVAJÁNLÓ természetfotózás az alapok megszerzésével kezdôdik!

Tanulj a fotótanfolyamok kedvelt szakkönyveibôl!

További kiadványaink: Tájfotózás és épületfényképezés

Digitális fotózás Tükörreflexes géppel

A kezdô fotósok útikalauza

Digitális fotózás kezdôknek 2014

A kezdôknek, II. rész

Fogy. ár: 3490 Ft

Fogy. ár: 3790 Ft

Fogy. ár: 3790 Ft

Fogy. ár: 3490 Ft

Interneten: 2250 Ft + postaköltség

Interneten: 2450 Ft + postaköltség

Interneten: 2450 Ft + postaköltség

Interneten: 2250 Ft + postaköltség

Keresd a könyvesboltokban, vagy a weboldalunkon: www.fotoszakkonyv.hu Megrendelhetô postai utánvéttel vagy átutalással a következô e-mail címen: info@fotoszakkonyv.hu

SZERKESZTŐSÉG Főszerkesztő:

Imre Tamás Imre Tamás

Imre Anikó

Szekeres János

Szilágyi László

Krivánszky Árpád

Suhayda László

Imre Adrien

Éder Iván

tamas.imre@naturephotomagazine.com

Szerkesztők:

Imre Anikó

Krivánszky Árpád

Suhayda László

Szekeres János Munkatársak:

Éder Iván

Imre Adrien

Kiss Ágnes

Máté Bence

Perhiniák Márton

Selmeczi Dániel

Szilágyi László Olvasó szerkesztő:

Krivánszky Árpád Művészeti Vezető:

Imre Anikó Grafikai tervezés:

Perhiniák Márton Web Design:

Yes I’m a Designer Web product:

Thomas Picture Fordító:

Tóth Péter Pál Hirdetési vezető:

Imre Anikó

aniko.imre@naturephotomagazine.com

Természetfotó magazin www.termeszetfotomagazin.hu ISSN 2061-2397 info@naturephotomagazine.com

Kiadja: Thomas Picture Kiadó Kft. Cím: Magyarország

Máté Bence

Kiss Ágnes

Budapest; 1143. Semsey Andor utca 25.

A kiadásért felel a kiadó ügyvezetője.

Minden jog fenntartva! © 2016 Thomas Picture kiadó Kft A magazin teljes tartalma, írásos és képes anyagait, beleértve a weboldalt is.

A kiadó kizárólagos tulajdonát képezik.

A meg nem rendelt kéziratokért és illusztrációs anyagokért a kiadó nem

Perhiniák Márton

Selmeczi Dániel

vállal felelőséget.

természetfotó magazin ONLINE FOTÓMAGAZIN

®

© Imre Tamás

KÖVETKEZŐ SZÁM MEGJELENÉSE

2016. 09. 23.