Természetfotó Magazin 2015/3

ŐSZ / 2015/3.

természetfotó magazin

®

ONLINE FOTÓMAGAZIN

UTAZÁS | VADVILÁG | TÁJ | NÉPEK-KULTÚRÁK | TESZT

IZLAND - LANDMANNALAUGAR ÉS VÍK | Kalandtúra FOTOGRÁFIAI SZŰRŐK | Fotósuli LUKÁCS GÁBOR | Portfolió

“Merj nagyokat álmodni és engedd szabadjára a képzeleted!”

Isabelle & Alexis

Készült Dél-Franciaországban 24–70 mm-es NIKKOR objektívvel | Záridó´ : 1/200 mp | ISO 800 | f/6,3

Fotó © Isabelle és Alexis

Fókuszálj! Kattints! Fókuszálj újra! Isabelle és Alexis fotósok szabadjára engedik képzeletüket, miközben Nikon gépükkel igézó´ képeket készítenek a Virágzás (Blossom) projektjükhöz. Tudj meg többet munkáikról, ismerd meg történetüket, és kezdd el követni saját álmaidat egy Nikon tükörreflexes fényképezó´géppel!

Látogass el weboldalunkra: nikon.hu/iamdifferent

KÖSZÖNTŐ Kedves Olvasó!

A 2015/3. őszi számunkkal jelentkezünk.

Már nagyon vártam ezt az időszakot, ismét lehet menni fantasztikus tájképeket fényképezni. Az ősz az egyik legjobb időszak a természet fotózásához. A tájakon kívül ilyenkor vannak a nagy madárvonulások, ősz elejére esik a szarvasok bőgési időszaka, és ősz végén megérkeznek hozzánk a ragadozó vándormadarak is. Ízelítő a most megjelenő számunkból: Kalandtúránkon az őszi Izlandra kalauzoljuk el Önöket, a felföld változatos hegyvidéke és vulkáni tevékenysége olyan színvilágot teremtett ennek a helynek, mely a világon máshol nem érhető el a fényképészek számára. A hely szelleme elevenedik meg Imre Anikó és Tamás fotóival.

A Fotósuli rovatunkban az őszi fényképezések elősegítése végett most a fotográfiai szűrőkről tartunk egy bemutatót, ezzel is segítve olvasóinkat, melyiket, mikor és mire érdemes alkalmazni.

Tippek-trükkök rovatunkban Enczi Zoltán ad ötleteket a Digitális Fotózás című könyvéből, képekkel illusztrálva.

Szilágyi László kollégánk a Photoshop természetfotósoknak című új rovatát kezdi el, melyben az Adobe Photoshop képfeldolgozó program bemutatását az alapokkal indítja.

Portfolió rovatunkban Lukács Gábor természetfotós mutatkozik be.

Gábor az elmúlt 10 év munkásságából ad ízelítőt olvasóinknak. Gábor kedvencei az állatok, lelkesen járja az erdőt, mezőt és a világot, hogy mindent lencsevégre kapjon, amit szépnek és esztétikusnak talál. Élet a vízfelszín alatt rovatunkban Selmeczi Dániel búvárfotográfus „Találkozás a Barracudával” címmel meséli el történetét. Dániel iránymutatása sokakat megihletett már, hogyan érdemes a víz alatt fényképezni.

A „Szép helyek” sorozatunkban Tápióság fotós lehetőségeit tártuk fel az érdeklődőknek. Krivánszky Árpád és Suhayda László képei és leírása segítséget nyújthatnak egy kis kikapcsolódáshoz, természeti értékeink bemutatásához.

Fogadják szeretettel a 2015. évi őszi számunkat!

Imre Tamás főszerkesztő Fotó: © Imre Anikó Canon EOS-1D X, EF24-70mm f/2.8L USM f2.8 15 sec ISO 800

Kalandtúra - Izland: Landmannalaugar és Vík 4. rész 06

SZÉP HELYEK - TÁPIÓSÁG

22

Budapesttől délkeletre, mintegy 50 kilométerre, Tápióság és Tápióbicske között található az AlsóTápió folyócska völgyének egy szép szakasza.

A lapos völgyben a Tápió mindkét partján kaszált, legeltetett rét terül el, ritkásan álló fákkal. Aki napközben, autóról tekint e tájra, el sem tudja képzelni, miféle gyönyörűségeket rejt ez a környék egy párás, ködös őszi hajnalon, amikor tízezrével virítanak az őszi kikericsek.

FOTÓSULI - FOTOGRÁFIAI SZŰRŐK

32

A fotográfiai szűrők alkalmazása mindig is érdekes és kreatív lehetőségként jelent meg a fényképezésben és a filmrögzítésben. A mai digitális fotográfiai korszakban talán kissé visszaszorult a használatuk, pedig a helyszínen leexponált nyers digitális kép az igazi. Amit a helyszínen megtehetsz, azt tedd is meg, legfőképpen természetfotóknál van jelentősége ennek a technikának. Elsősorban az amatőr és hobbi fotósok nincsenek tisztában azzal, hogy melyik fotográfiai szűrő mire alkalmas.

Ebben a nagy kavalkádban szeretnék segíteni a lap olvasóinak.

PORTFOLIÓ - LUKÁCS GÁBOR

46

1977-ben születtem Budapesten. 2002-ben végeztem az ORKI Egyetem tanárképző szakán, ám nem tanítottam, hanem édesapám után én is ötvös-ékszerész lettem. Nagyon fiatalon az üzleti életben kezdtem dolgozni. A fényképészet mindig is a hobbijaim közé tartozott, sok területen kipróbáltam magam.

Egy idő után az anyagias világból egyre többet kívánkoztam a természetbe. 2006-ban végeztem el Imre Tamás természetfotós tanfolyamát, amitől még szenvedélyesebb szerelmet éreztem a természetfotózás iránt.

Canon EOS 5D Mark III, EF24-105mm f/4L IS USM f/11 1/20 sec ISO 100

© Imre Tamás PHOTOSHOP ALAPOK

70

Képfeldolgozással kapcsolatos cikksorozatunk további részében igen nagy hangsúlyt fog kapni a Photoshop. Éppen ezért szeretnénk olvasóinkak bemutatni a Photoshop alapjait, illetve néhány kifejezést elmagyarázni. A Photoshop kezelő felülete néhány főbb részre oszlik: A eszköztár, B beállítások fejléc, C panelek. Ezen elemek jelentős része ugyan testre szabható, sőt a gyári billentyű kiosztást is lehet módosítani, mégis azt javaslom, ezeken ne változtassunk, csak a panel elrendezésen.

ÉLET A VÍZFELSZÍN ALATT

74

Selmeczi Dániel 15 éve járja a tengereket, elképesztő víz alatti képeit már lapunkban is megcsodálhatták olvasóink.

Legnagyobb sikereit a cápák fotózásával aratta, és ahol lehetősége van, filmekben, fotóival és nyilatkozataival is felszólal az ember pusztításának kitett faj védelmében.

Tavaly a Magyar Természetfotósok Szövetsége az Év Természetfotósának nyilvánította, amely igazi különlegesség egy víz alatti fotós életében. Olvasóinknak most egy nem régen történt és szokatlan víz alatt találkozás történetét mondja el, amit különleges képeivel illusztrálunk.

DIGITÁLIS FOTÓZÁS KEZDŐKNEK

90

A digitális fényképezőgép fénymérését az átlagos világosságú témákra hangolják, ahol hasonló arányban vannak jelen a képen belül sötétebb és világosabb részletek.

Számos érdekes téma azonban nem ilyen; sokszor világos vagy nagyon sötét motívumok uralkodnak a keresőbe pillantva. Ezek után nem meglepő, hogy a fényképezőgép automatikája rosszul kezeli ezeket a helyzeteket. Ilyenkor ki kell kapcsolni az automatikát!

Fotós kalandok

IZLAND - LANDMANNALAUGAR ÉS VÍK 4. RÉSZ Izland ősszel: sokan nem látogatnak el ebben az időszakban ide, mert az olcsóbb repülőjáratok már nem jönnek, vége a nyárnak, az időjárás is kezd hidegebb lenni. Érdemes megjegyeznem, hogy az Aurora Borealis és a színes tundra, plusz a szép Landmannalaugar hegycsoport olyan élményben és színekben gazdag, egyedülálló természeti csoda, ami a fényképészeknek kihagyhatatlan, a tájképfotósoknak pedig egyenesen kötelező.

Canon EOS 5D Mark III, EF70-200mm f/2.8L IS II USM f/11 1/100 sec ISO 100

Az izlandi ősz nem jár olyan látványos színesedéssel, mint azt a skandináv országokban tapasztalhattuk, de a szeptember és még az október is alkalmas lehet egy kalandtúrára. Valójában ez az igazi kalandérzés, dzsipekkel menni és átkelni a vad, gyors folyású patakokon és vizenyős területeken. Ez a régió Izland igazi vadságát és vulkanikus erejét hivatott bemutatni, fantasztikus, vad útjain olyan érzés vezetni, mintha a Holdon járnánk.

Az autókölcsönzők külön felhívják a figyelmet, hogy a vadvízi átkeléseknél ügyeljünk a víz magasságára, nagyon lassan hajtsunk csak bele a folyókba, körültekintően vezessük át járművünket.

Amennyiben erre nem figyelünk oda, nagy sebességgel megyünk neki a vizes területeknek, a motor beázhat, és arra bizony még a biztosítás sem fizet, nagy bajba kerülhetünk. Egyébként az izlandi utakon jól ki van táblázva, merre mehetnek személyautóval, és hol a határ, ahonnan már csak 4x4 off road dzsipekkel tudunk közlekedni. Tartsuk be a szabályokat és akkor élményekkel gazdagon térhetünk haza. Izland felföldi területe a vulkanikus tevékenységének köszönhetően rendkívül színgazdag, a hegyek felszínét borító kénfoltoktól látványa lenyűgöző. A hegyek felszíne azonban nem csak a kéntől sárgállik, hanem más színek is megtalálhatóak, mint például a mohák zöldje, fekete és kék színezet, melyet a láva és a vulkáni hamu okoz, illetve a vörös színezet, melyet a föld vas-oxid tartalma eredményez. A Landmannalaugarban nincs szállás, ezért minden nap be kell menni terepen a dzsipekkel. Ha ezt nem akarjuk, akkor a Landmannalaugarban található sátortáborban kell megszállnunk.

Az őszi időjárásban bizony a hajnalok már nagyon hidegek tudnak lenni, ezért ezt nem javaslom, bár mindenki maga döntheti el, hogy 30 kilométert terepen vezet oda-vissza, vagy alszik a hideg sátorban. A Landmannalaugar láthatóan máig megőrizte aktív vulkáni tevékenységeit, mivel forró kénes források és gőzök törnek fel a hegy oldalain.

Canon EOS 5D Mark III, EF16-35mm f/2.8L USM f/11 1/15 sec ISO 100

Canon EOS 5D Mark III, EF24-105mm f/4L IS USM f/11 1/40 sec ISO 200

Canon EOS 5D Mark III, EF16-35mm f/2.8L USM f/11 1/30 sec ISO 200

Canon EOS 7D, EF70-200mm f/2.8L IS USM f/11 1/250 sec ISO 200

A hegyre a Laugavegur hegyi út vezet fel, gyalogosan, közel egy óra alatt lehet elérni a szép, fotózható helyszíneket, amelyeket egy obszidián lávamezőn keresztül közelíthetünk meg. A látvány mindvégig lenyűgöző, a földön sehol sem láttam ehhez hasonlót mindeddig, pedig már jó pár fotós helyszínen megfordultam az elmúlt 20 év alatt. A terepjárókkal még érdemes felkeresni a Ljotipollur krátert, ami rendkívül szép, vöröses színeivel kápráztatja el a fotósokat.

A kráter szélén gyalogosan érdemes közlekedni, a fáradságot megéri, hiszen a kilátás egyedülálló. Érdemes a hely legnagyobb krátertavát is megkeresni: a Frostastadavatn több szögből is fényképezhető, de egy magaslati ponton tud a látvány igencsak monumentális lenni. Ilyenkor, ősz elején sokszor elered az eső, amit én, mint tájfotós, nagyon szeretek, hiszen a szép fénypászmákra és izgalmas, borús drámai képekre ez a legjobb időjárás. A felföld felfedezése után magunk mögött hagyva a hegyi utakat és terepet, sok folyón átkelve kiértünk az 1-es főútra, mely Vík félsziget felé vezette utunkat.

Vík Izland szigetének legdélebbi települése. Azon kevés városok egyike Izlandon, amely tengerparton fekszik, viszont hajókikötővel nem rendelkezik. Ez nem véletlen, itt a legzordabb időjárással találkozhatunk, mely veszélyeztetné a hajókat. Sőt, ősszel és télen olyan időjárási anomáliák is lehetnek, hogy akár egyetlen nap alatt mind a négy évszak előfordulhat e településnél.

Hajnalban ősz, napközben tavasz, és ha melegebb van, akár nyári 20 fokos napsütés, majd egy pillanat alatt téli hószállingózás is lehetséges.

Canon EOS 5D Mark III, EF24-105mm f/4L IS USM f/11 4 sec ISO 100

Viccesen az izlandiak azt szokták mondani, ha Vík-nél nem tetszik az időjárás, várj egy órát, és már olyan lesz, amilyet szerettél volna. Nem ritka errefelé a 100-150 kilométer/ órás széllökés, vagy a hirtelen 15-20 mm-es eső vagy hó sem. Az átlag turisták számára kevésbé kedvező tulajdonsága a településnek, hogy Izlandon ebben a városban a legnagyobb az évi esős napok száma. A település közvetlenül a Mýrdalsjökull lefolyásánál fekszik, ami alatt a Katla vulkán bújik meg.

A Katla egy ma is működő vulkán, az elmúlt években Izlandon többször is volt a közelben más vulkánok kitörése, éppen ezért régóta esedékes a Katláé is. A helyiek attól félnek, hogy ez olyan áradást okoz a gleccser megolvasztásával, ami elsodorhatja az egész várost, ezért a városka templomát tartják az egyetlen olyan épületnek, ami túlélhet egy ilyen áradást. Izlandon mindennapos ez a veszély, mely bármikor elérheti a lakosságot. A fotózásainkat ebben az időszakban érdemes az éjszakai időpontokra is időzíteni, mert bizony a sarki fény elő-elővillanhat az éjféli égbolton. Nekünk is sikerült egy fantasztikus napkitörés fényjátékát megörökítenünk. Hajnali három és fél négy körül feküdtünk le szállásunkon, majd másnap már mentünk visszafelé Keflavíkba, sajnos indult a repülőnk haza.

Ezekkel a fotókkal és olyan sok élménnyel búcsúzunk az olvasóktól és Izland szigetétől, hogy azt képeken és szövegben nehéz átadnunk. Cikksorozatunk elmúlt egy évi négy részével csak remélni merjük, hogy kedvet kaptak Önök is egy izlandi kiruccanáshoz.

Sok kitartást és szép fényeket kívánunk minden kalandvágyó fotósnak!

Canon EOS 5D Mark III, EF70-200mm f/2.8L IS II USM f/11 1/30 sec ISO 200

Tervezés Hely: Izland Megközelíthetőség: repülővel a Keflavík nemzetközi repülőtérre, majd bérelt dzsippel tovább.

Mit lehet fotózni: a szigeten elsősorban tájakat érdemes fotózni, az őszi időszakban sarki fényt is lencsevégre kaphatunk.

Mit vigyünk magunkkal: nagylátószögű objektívet, 16-35 mm; teleobjektívet 70-200 mm, lehetőség szerint 1,4x telekonverterrel; állványt; ND átmenetes szűrőt; memóriakártyát és akkumulátort, amennyit csak lehet.

Szállás: Izlandon hotelekben és családi faházakban is találhatunk szállásokat.

A legjobb időpont: szeptembertől egészen március végéig fényképezhetünk.

Canon EOS-1D X, EF24-70mm f/2.8L USM

f/2.8 15 sec ISO 800

Szöveg: Imre Tamás Képek: Imre Anikó és Imre Tamás EFIAP fotóművészek

Szép helyek TÁPIÓSÁG

Budapesttől délkeletre, mintegy 50 kilométerre, Tápióság és Tápióbicske között található az Alsó-Tápió folyócska völgyének egy szép szakasza.

A lapos völgyben a Tápió mindkét partján kaszált, legeltetett rét terül el, ritkásan álló fákkal. Aki napközben, autóról tekint e tájra, el sem tudja képzelni, miféle gyönyörűségeket rejt ez a környék egy párás, ködös őszi hajnalon, amikor tízezrével virítanak az őszi kikericsek.

Suhayda Lรกszlรณ - Gomba Canon EOS 5D Mark III EF 70-200 mm f/2.8L IS II USM 1/20 s; f/4,5; ISO 200

Fotós szempontból szerencsés ez a természetvédelmi oltalom alatt álló terület. Természetvédelmi szempontok alapján kezelik, szakaszosan kaszálják, ennek következtében a gyep magassága változó. Mindig lehet találni olyan részt, ahol az őszi kikerics „túlnövi” a sarjadó, rövid füvet, amely megkönnyíti a virágfotósok dolgát.

Aki viszont egészen más hangulatú képen, a fű közt kívánja megörökíteni e virágokat, találhat olyan területet, ahol ezt megteheti. A hajnali harmat csillogása még különlegesebbé varázsolja témáinkat.

A szakaszos kaszálás miatt mindig vannak újrasarjadó, virágzó növények, amelyek a változatos rovarvilág táplálékául szolgálnak. Késő őszig találhatnak itt a fotósok lepkéket, szitakötőket és más rovarokat, de a rájuk vadászó békákra is rábukkanhatunk a fűben.

A tájfotósok is megtalálhatják itt a számításukat. A környéken nincsenek hegyek, magasabb dombok, a délkeletészaknyugat irányú völgy elszórt fáival kiválóan alkalmas hajnali, napfelkeltés fotózásra (a naplementés fotózásra ugyanígy alkalmas). A nedves területen különösen ősszel gyakoriak a hajnali párák, ködök és az erős harmat.

Az északkeleti oldalon változatos erdőrészek terülnek el, ide rándulhat át a fotós, ha megunja a rét látnivalóit, vagy a fényviszonyok ott már nem ideálisak. Nedves időben változatos gombavilág várja a makrófotózás szerelmeseit.

Suhayda László - Porzók, bibék (őszi kikerics) Canon EOS 5D Mark III EF 180 mm f/3.5L Macro USM 1/640 s; f/3,5; ISO 400

Krivánszky Árpád - Fénypászmás napkelte Canon EOS 5D Mark II EF 80-200 mm f/2,8L 1/250 s; f/16; ISO 200

Bahama

Suhayda László - Terített asztal (lepkék) Canon EOS 5D Mark III EF 100 mm f/2.8L Macro IS USM 1/40 s; f/3,2; ISO 200

Suhayda László - Béka Canon EOS 5D Mark III EF 100 mm f/2.8L Macro IS USM 1/80 s; f/3.2; ISO 800

Suhayda László - „Napsugár” pókháló Canon EOS 5D Mark III EF 100 mm f/2.8L Macro IS USM 1/640 s; f/3.5; ISO 800

Krivánszky Árpád - Napbújócska Canon EOS 5D Mark II EF 80-200 mm f/2,8L 1/250 s; f/16; ISO 200

Suhayda László - Harmatos szitakötők Canon EOS 5D Mark III EF 180mm f/3.5L Macro USM

Suhayda László - Csiga fűszálon Canon EOS 5D Mark III EF 100 mm f/2.8L Macro IS USM 1/320 s; f/9; ISO 400

1/200 s; f/6,3; ISO 400

Suhayda László - Szorgos méh Canon EOS 5D Mark III EF 180 mm f/3.5L Macro USM 1/400 s; f/5,0; ISO 400

Kr Nik f/4C1

1/

rivánszky Árpád -Nikon Kornistárnics kon 1V1, Nikon adapter Sigma 4/100-300 Canon EOS Mark II EF 80-200 mm f/2,8L 1/400 ISO5D200

/80 s; f/6,3; ISO 400

Mikor számíthatunk párás, ködös hajnalokra? Leginkább akkor, amikor a meleg nappalt hűvös éjszaka követ, szélcsend van, vagy nagyon gyenge a légmozgás. A páratartalom is jelentős befolyásoló tényező, s a felhőzet is beleszólhat a napkelte fotózásba.

Sok meteorológiai honlap akár órás időközökre bontva, akár településenként is ad előrejelzést a hőmérsékletről, páratartalomról, felhő-borítottságról, szélsebességről, harmatpontról. Ha a reggeli hőmérséklet a harmatpont közelében, vagy az alatt van, nagyobb az esélyünk.

Biztosra nem lehet menni, de éppen ezért érdemes többször kilátogatni a területre: nincs két egyforma hajnal, más a felhőzet, a köd.

Az Alsó-Tápió ezen völgye tavasztólőszig alkalmas a fotózásra, de talán ősszel a legszebb, különösen szeptemberben és október elején, amikor az őszi kikerics tömegesen nyílik. A terület szabadon látogatható, de természetvédelmi oltalom alatt áll, ezért vigyázzunk a rét értékeire!

MIT VIGYÜNK MAGUNKKAL? Autóval könnyen megközelíthető a völgy, ezért sok mindent magunkkal vihetünk, amire szükségünk lehet.

A tájfotózáshoz a különböző gyújtótávolságú objektívek arzenálját; polárszűrőt; ND átmenetes félszűrőket; állványt. A makrózáshoz makróobjektívet vagy közgyűrűsort, előtétlencsét; makrovakut; derítőlapot; diffuzort. Réteges öltözék, vízálló lábbeli- és nadrág ajánlott.

Kép és szöveg: Suhayda László – Krivánszky Árpád

Fotósuli

NÉHÁNY TANÁCS A FOTOGRÁFIAI SZŰRŐK ALKALMAZÁSÁHOZ A fotográfiai szűrők alkalmazása mindig is érdekes és kreatív lehetőségként jelent meg a fényképezésben és a filmrögzítésben. A mai digitális fotográfiai korszakban talán kissé visszaszorult a használatuk, pedig a helyszínen leexponált nyers digitális kép az igazi. Amit a helyszínen megtehetsz, azt tedd is meg, legfőképpen természetfotóknál van jelentősége ennek a technikának. Elsősorban az amatőr és hobbi fotósok nincsenek tisztában azzal, hogy melyik fotográfiai szűrő mire alkalmas.

Ebben a nagy kavalkádban szeretnék segíteni a lap olvasóinak.

Fotó - Szilágyi Lázsló

B+W ND szűrő, 5 perces expozíció

rovat szponzor:

SZŰRŐGYÁRTÓK Mielőtt belekezdenénk a témába, ismertetném a három, Magyarországon is elérhető szűrőgyártót. A legismertebb hazánkban a japán HOYA, a német B+W és a francia Cokin.

Az első két gyártó a Hoya és a B+W elsősorban kiváló minőségű üvegszűrőket gyárt, míg a Cokin műanyag alapú kreatív szűrőivel került be a fotográfusok látókörébe.

Az üvegszűrők igen jó minőséget produkálnak, de a kreatív típusok közülük sajnos korlátozottan alkalmazhatók. A Cokin szűrői közül mindenképpen csak a kreatív és átmenetes szűrők alkalmazását ajánlom. Polarizációs szűrőknél inkább az üvegszűrők közül válasszunk.

SZŰRŐTARTÓK ÉS ALKALMAZÁSUK Az alapvető különbség a szűrők között a következő: a Hoya és a B+W szűrőket az objektív szűrőmenetébe kell becsavarni, így a frontlencse előtt elhelyezkedő szűrő magassága nem változtatható, az egész képkivágást befolyásolja, száz százalékban részt vesz a képalkotásban. Megváltoztatható vele a kép színhőmérséklete, a fény polarizációs iránya vagy az expozíciós idő hossza. A különböző szűrőmenettel rendelkező objektíveknél vagy külön-külön szűrőket alkalmazunk másmás méretben (ez a profi megoldás), vagy megvesszük a legnagyobb frontlencsénkre, mondjuk a 77 mm-es objektívre a szűrőt. A kisebb objektívekre ez esetben egy átalakító gyűrű segítségével használhatjuk szűrőinket.

A Cokin szűrőrendszer felépítése eltér az előző kettőhöz képest. Egy ún. adaptergyűrű segítségével helyezhető fel a szűrőtartó az objektívre, amelybe összesen három, négyzet alakú szűrőt illeszthetünk bele.

Ennek a rendszernek óriási előnye a rugalmas használhatósága. A Cokin több szűrőtartó méretet különböztet meg, a DSLR fényképezőgépekhez a P series-t alkalmazzák, amelynek adaptergyűrűit 48 mm és 82 mm közötti objektívekhez használhatjuk.

B+W szűrőrendszer

Hoya szűrőrendszer

Cokin lapszŹrőrendszer

v

3. Művészien lágy, impresszionista kép

B+W Circular polárszűrő + Cokin ND4 átmenetes szűrő + Hoya ND16 Expozíciós idő 5 másodperc

Ez a szűrő alkalmas a középformátumú gépekhez is, de ahol nagyobb frontlencsével rendelkező objektíveket használunk, ott már szükséges lehet a Z pro szériára – itt már akár 100 mm-es gyűrűvel is dolgozhatunk.

Cokin szűrőtartó alapszettek: 5 000 – 6 500 Ft-ig Hoya és B+W adaptergyűrűk: 2 000 – 3 000 Ft-ig Hama adaptergyűrűk: 1 500 – 2 000 Ft-ig

ÁLTALÁNOS SZŰRŐK Az általános szűrők közé tartoznak a Skylight, az UV- és a polarizációs szűrők – ezek a legelterjedtebbek az amatőr és hivatásos fényképészek körében.

Az UV-szűrő kompenzálja az ultraibolya sugarak káros hatásait fényképeinken, így a szabadtéri felvételeink párássága és a képek fátyolossága csökkenthető.

A Skylight szűrő csökkenti a szabadtéri felvételeknél, különösen a kék égbolt esetén jelentkező kékes elszíneződést. Ez a jelenség elsősorban az árnyékos területeken figyelhető meg. Mindkét szűrő szerintem elhanyagolható, inkább egy gyári napellenzőt javasolnék helyettük. A polárszűrő viszont fontos és hasznos fotográfiai szűrő, vásárlásánál figyelni kell, mert itt két típus közül választhatunk. Az egyik a lineáris, a másik a cirkuláris polárszűrő. Akinek a fényképezőgépe tartalmaz belső fénymérőt, annak mindenképpen a cirkuláris polárszűrőt kell megvennie (a DSLR-gépek mindegyike ilyen). A szűrő hatása sokrétű, sok mindenre alkalmazható. A tárgyakról visszaverődő fénysugarak polarizálttá válnak és tükröződnek, a polárszűrő azonban lehetővé teszi, hogy eltüntessük a nem kívánatos tükröződéseket, például víz, növények, zöld falevél stb. felszínéről.

Hatásukra mindezeken kívül a színek telítettebbé, kontrasztosabbá, ezáltal tisztábbá válnak.

Elsősorban a kék ég színtelítettségének fokozására használják a legtöbben, pedig annál sokkal több funkcióra alkalmas.

A Cokin-rendszerhez tartozó UV-, Skylight és polárszűrőket semmiképpen sem ajánlom felhasználásra.

UV-szűrők (49-77 mm): 5 000 – 11 500 Ft Skylight szűrők (49-77 mm): 5 000 – 11 500 Ft Polarizációs szűrők: (49-77 mm): 15 000 – 50 000 Ft

NEUTRAL DENZITÁS (ND) SZŰRŐK, VAGY SZÜRKE SZŰRŐK Különösen erős fényviszonyok mellett nem éppen a legideálisabb fényképezni, de előfordulhat, hogy csak ilyen időben tudunk a helyszínen lenni. Ilyenkor jöhet jól egy neutral denzitás (ND) szűrő. A ND szűrők külső megjelenésre szürkék (ezért szokták úgy is nevezni őket, hogy szürke szűrő) és a színegyensúly befolyásolása nélkül csökkentik a fényképezőgép érzékelőjére kerülő fény mennyiségét, a következőképpen: az ND2-es egy fényértéket, az ND 4-es két fényértéket, az ND 8-as három fényértéket vesz el anélkülük mért fényből. Ezáltal csökkentik a túl erős fény hatását, a zársebesség csökkentésével pedig kreatív hatásokat, hosszú expozíciókat érhetünk el alkalmazásukkal. Mostanában divatossá vált az ND 1000 szűrő alkalmazása, mely még tovább tágítja lehetőségeinket.

Ez olyan témáknál lehet fontos, mint például a vízesések megfolyatása, a felhők mozgásának érzékeltetése vagy éppen a tengerek hullámainak fényképezése.

ND-szűrők Hoya és B+W (49-77 mm): 15 000- 50 000 Ft ND-szűrők Cokin P series: 4 000 – 15 000 Ft

SZÍNSZŰRŐK, SZÍNHŐMÉRSÉKLET-MÓDOSÍTÓ SZŰRŐK A színszűrőket és a fotográfiailag színhőmérsékletet módosító szűrőket, ahogy arra nevük is utal, a különböző fényforrások színkorrekciójára, fekete-fehér fényképezésnél pedig a kontraszt kiemelésére használhatjuk.

Polárszűrő működési elve

Hoya Pro1D Circular polárszűrő

v

3. Művészien lágy, impresszionista kép

B+W Circular polárszűrő + B+W ND8 Expozíciós idő 10 másodperc

A 80A, 80B és 80C színkorrekciós szűrőket a mesterséges fényforrások szűrésére alkalmazzuk.

A 80A szűrő 3200 °K-ről, a 80B 3400 °K-ről és a 80C 3800 °K-ről 5500 °K-re emeli a színhőmérsékletet. Gyakrabban alkalmazott színhőmérsékletet módosító szűrők a Warm (melegítő) szűrők. Ezek a színhőmérséklet csökkentésére használatosak, és melegebb (vörösebb) tónusokat nyerhetünk velük, ilyenek a 81A, 81B és 81C szűrők. A legalkalmasabbak őszi tájképek és naplemente előtti pillanatok varázslatos meleg színeinek kiemelésére.

Ebbe a kategóriába tartoznak még a zöld, kék, sárga és egyéb szűrők is, de ezek már csak elszínezik a képeket, ezért használatukat nem javaslom, hatásuk eltúlzott.

A szépia szűrőt mégis kiemelném (bár én nem használom), de a fényképeknek kissé nosztalgikus hatást kölcsönöz. A szépia tónus olyan érzetet kelt szemlélőjében, mintha a fotó sok évvel korábban készült volna.

Cokin (P series): 4 000 – 8 000 Ft

KREATÍV SZŰRŐK A számtalan kreatív szűrőnek köszönhetően a fotográfia művészi kifejezése szinte egyénre szabható, és minden fényképész a saját kísérletezéseivel vihet többletet a fénykép mondanivalójába. Az ilyen szűrők segítségével vihetünk érzéseket képeinkbe és tehetjük borúsabbá, drámaibbá vagy éppen lágyabbá, ködösebbé fotóinkat.

Az egyik legismertebb ezek közül az átmenetes Tabacco (dohány) szűrő. Használatával drámaiabbá tehetők a felhők, ez sokat javíthat egy őszi táj és az égbolt összhangjának megteremtésében. Fontos tartozéka egy tájképfotósnak a Fog (köd) szűrő is, amit nem akkor kell használni, ha nincs köd, inkább a meglévő ködsűrűség fokozására tehet jó hatást.

A Diffuser (lágyító) szűrőkkel nagyon kellemes növény- és erdei tájfotókat készíthetünk.

Cokin (P series): 4 500 -5 500 Ft Hoya és B+W: 10 500 -29 500 Ft

ÁTMENETES ND SZŰRŐK Az átmenetes ND szűrők az igényes tájképfotós alapfelszereléséhez tartoznak. Ilyenek az ND2 átmenetes, ND4 átmenetes és ND8 átmenetes szűrők, mindhárom szűrőt elsősorban az égbolt és az előtér fénykülönbségeinek kiegyenlítésére alkalmazzuk. Az átmenetes ND szűrőknél mindenképpen a lapszűrőket tartom praktikus választásnak. A menetes szűrők középen elvágott átmenetükkel korlátozhatják kompozíciónk horizontális magasságát.

Cokin (P series): 6 500 -8 500 Ft Hoya és B+W: 10 500 -15 500 Ft

CLOSE-UP ÉS MACRO ELŐTÉTLENCSÉK A közelfényképezés egyik formája, ha az objektív frontlencséjére egy nagyítólencsét helyezünk, ilyenek a +1, a +2, a +3 és a +4 dioptriás előtétlencsék. Ezek a lencsék egy teljesen új dimenziót nyithatnak meg a fotós előtt. Mivel a mélységélesség rendkívül csekély, használatukkor szűkebb rekesznyílás ajánlott a kellő mélységélesség eléréséhez, ami mindenképpen állvány használatát igényli. Bár a mai esztétikum egy kicsit változott, a pihepuha finomságú, nagyon kis mélységélességgel fotózott makro felvételek is elfogadottá váltak.

A makro előtétlencse két csoportban két lencsetagot tartalmazó, +10 dioptriás üveg. Kiváló optikai felbontás jellemzi, az élességállítás akár 10 cm-ig lehetséges.

Ezzel a lencsével szuperközeli felvételeket készíthetünk például virágokról, rovarokról és más kisméretű témákról. Leképezési arányuk egy 50 mm-es objektívvel 1:2.

A megfelelő mélységélesség elérése érdekében itt is a szűkebb rekesz ajánlott.

Close Up és makro előtétlencsék: 6000 – 15 500 Ft

Átmenetes ND lapszűrő

ők a Cokintől

Cokin szűrőtartó műanyag

Cokin szűrőtartó vászon

v

3. Művészien lágy, impresszionista kép

Cokin ND8 átmenetes szűrő + B+W ND8 Expozíciós idő 4 másodperc

SPECIÁLIS EFFEKTSZŰRŐK A speciális effektszűrők kifejezetten a szokatlan és meglepő képi hatások eléréséhez készültek. Ezek segítségével egyszerűbbé válik olyan fontos események speciális hatású képeinek készítése, mint az esküvő, születésnap, ünnepnapok vagy esetleg esti városképek.

A speciális szűrők között találkozhatunk csillagfotózás, többszörös leképezés, félmezős speed előtétlencse, graduális homály, szellőhatás, center spot, kettős felvétel és még rengeteg hasonló kreatív megoldást nyújtó szűrőkkel.

A három gyártó közül mindenképpen a Cokin szűrőcsaládban található a legnagyobb választék. Nincs lehetőségem egyesével tárgyalni a szűrők hatásait, a weboldalakon található katalógusok képein azonban jól látható az elérhető eredmény.

Cokin (P series): 3900 - 10 500 Ft Hoya és B+W: 10 500 - 29 500 Ft

SZŰRŐTARTÓK ÉS TISZTÍTÓKENDŐK A szűrők nagyon érzékeny darabjai fotós szettünknek, éppen ezért védjük meg őket a portól, karcolásoktól és külső behatásoktól. Erre a legalkalmasabbak a gyártónként kapható szűrőtartók.

Mindenkinek gyönyörű felvételeket és jó kísérletezést kívánunk!

Információk a szűrőkről az interneten: B+W www.schneideroptics.com COKIN www.cokin.com HOYA www.hoyafilter.com

Kép és szöveg: Imre Anikó és Tamás EFIAP fotóművészek

LUKÁCS GÁBOR

1977-ben születtem Budapesten.

2002-ben végeztem az ORKI Egyetem tanárképző szakán, ám nem tanítottam, hanem édesapám után én is ötvös-ékszerész lettem. Nagyon fiatalon az üzleti életben kezdtem dolgozni.

A fényképészet mindig is a hobbijaim közé tartozott, sok területen kipróbáltam magam.

Egy idő után az anyagias világból egyre többet kívánkoztam a természetbe.

2006-ban végeztem el Imre Tamás természetfotós tanfolyamát, amitől még szenvedélyesebb szerelmet éreztem a természetfotózás iránt.

Tamás segítségével gyönyörű helyekre jutottam el,mind külföldön, mind Magyarországon, ahol nem csak mint turista, hanem mint vérbeli fotós sikerült lencsevégre kapnom a természet szépségeit.

Szerintem most éljük a természetfotózás aranykorát, aminek kellő odaadással a császárai lehetünk, mert országunk természeti gazdagsága páratlan.

PORTFOLIร

Fiatal oroszlรกnok

Lesb

ben

BÅ‘rig

g รกzva

Nagy vรก

รกndorlรกs

Triumv

virรกtus

Nagy

y falat

Sรกrga halรกl

Gyilkos szemek

KL

LM

Perzselő

vadรกszat

Varรกzslato

os hajnal

Zebra

aszĂ­n

Éjjeli v

vadรกsz

Photoshop alapok Képfeldolgozással kapcsolatos cikksorozatunk további részében igen nagy hangsúlyt fog kapni a Photoshop. Éppen ezért szeretnénk olvasóinkak bemutatni a Photoshop alapjait, illetve néhány kifejezést elmagyarázni.

KEZELŐ FELÜLET A Photoshop kezelő felülete néhány főbb részre oszlik: A eszköztár, B beállítások fejléc, C panelek. Ezen elemek jelentős része ugyan testre szabható, sőt a gyári billentyű kiosztást is lehet módosítani, mégis azt javaslom, ezeken ne változtassunk, csak a panel elrendezésen.

A paneleket viszont kifejezetten ajánlott átrendezni aszerint, hogy a munkánk során melyeket használjuk a leggyakrabban.

A panelek mozgatása igen egyszerű, mindössze csak meg kell nyitni a Windows, vagy Ablakok menüpontból azt a panelt, amit szeretnénk elhelyezni a jobb oldalon, majd a megfelelő helyre kell húzni. Egy színes kijelölés segít minket a panel elhelyezésében. Ha csak egy vízszintes, vagy függőleges vonal jelenik meg, akkor az új panel a meglévők közé fog beékelődni. Ha nincs kifejezetten nagy monitorunk, akkor a jellemzően használt panelek vélhetően nem fognak elférni egymás mellett. Ha egy panelt ráhúzunk egy másikra úgy, hogy a kijelölés az eredeti panelt körbefogja, akkor egymásra is tudunk helyezni két panelt. Ebben az esetben azok egy blokkot fognak alkotni, a blokk tetején pedig az adott blokkban található panelek nevét láthatjuk. Az adott blokkban mindig az a panel lesz látható, aminek a nevére kattintunk, úgy, mint ahogy az látható az képernyőfelvételeken az Info és a Histogram panelekkel.

Ezeket az elrendezéseket menthetjük is.

Ha a fejléc jobb szélén található menüt legörgetjük, akkor láthatunk néhány, az Adobe által javasolt elrendezést is, illetve a New Workspace menüpontra kattintva elmenthetjük saját elrendezésünket.

P KE

PHOTOSHOP EZELŐFELÜLET

Workspace elmentése

Histogram panel

ESZKÖZÖK HASZNÁLATA

MUNKAMENET

A jellemzően használt eszközöket a korábban A betűvel jelölt eszköztárban találjuk meg.

Ezen eszközökről két fontos dolgot kell tudni.

Egy gomb jellemzően több eszközt is rejt.

Minden olyan eszközgomb, melynek a jobb alsó sarkában van egy kis háromszög, az valójában több funkciós. Ha jobb gombbal rákattintunk például a Lasso eszközre, akkor több hasonló eszköz is megjelenik egy legördülő menüben.

Cikksorozatunk korábbi részeiben jellemzően a Lightroomal dolgoztunk. A két program között azonban jelentős különbség van, így legalább említés szintjén érdemes ezzel foglalkozni. A Lightroom katalógus fájlokkal dolgozik, ezekbe az adatbázisokba a képeket beimportáljuk, illetve innen exportáljuk. Illetve maga a kép nem lesz az adatbázis része, csak egy hivatkozást tartalmaz az adatbázis, hogy hol található a kép, és mit szerkesztettünk rajta.

Lightroom esetében nem kellett egy képet menteni a szerkesztés, feldolgozás után, mivel a változásokat az adatbázis azonnal letárolta.

A Photoshop más. Itt úgy kell dolgozni, mint egy bármilyen hagyományos szerkesztő programmal, legyen az kép, táblázat, vagy épp egy szövegszerkesztő, vagyis meg kell nyitnunk egy fájlt, majd ha elkészültünk, akkor menteni kell a fájlt, vagy az eredetit felülírva, vagy újként.

Ezután amelyiket kiválasztjuk, az lesz aktív az adott gombon. Az eszközökhöz szorosan hozzá kapcsolódik a beállítás fejléc, ez az a terület, amit korábban B betűvel jelöltünk. A program ablak felső része mindig az aktív eszköz beállításait tartalmazza. Ez a rész nagyon változatos, így mindig, amikor egy eszközzel foglalkozunk, akkor majd részletesen taglaljuk annak beállításait.

3. Válogatás után megmaradt kijelölés

Rendelkezésre álló panelek listája

NAVIGÁCIÓ A KÉPEN A Photoshop több nagyon praktikus funkcióval is fel van vértezve. Ezekből talán a képen belüli navigáció az egyik leghasznosabb kérdéskör. Amikor dolgozunk egy képpel, akkor nagyítanunk kell, kicsinyíteni és persze mozogni a képen belül. Nagyításra érdemes megtanulni az Alt+Egér görgő parancsot. Miközben az Alt billentyűt nyomva tartjuk, az egér görgőjével tudunk nagyítani, illetve kicsinyíteni.

Nagyítás során az lesz a nagyítás középpontja, ahol az egér áll, vagyis arra a részre állítjuk az egeret, amit szeretnénk nagyobb felbontásban ellenőrizni, vagy ahol dolgozni szeretnénk.

Keywords panelelérjük ezt a funkciót, nem kell Ahhoz, hogy kilépnünk az éppen használt alkalmazásból. A nagyítás és kicsinyítés másik tipikus használata, hogy szeretnénk áttekinteni a képet, vagy

Eszköz kiválasztása az Eszköztárból

szeretnénk egy olyan nagyítást találni, amiben a kép minden része látszik, azonban a lehető legnagyobb méretben, ezt nevezik Fit funkciónak. Ezt a nagyítást úgy érhetjük el a legegyszerűbben, hogy duplán kattintunk a Hand, vagyis a kéz eszközre. Ennek a nagyításnak a párja a 100%-os nézet, amiben jellemzően a zajt és az élességet ellenőrizzük, vagy állítjuk.

A 100%-os nézetet legkönnyebben a nagyító ikonra duplán kattintva tudjuk elérni. Végül a navigációnak szintén alap szükséglete a pásztázás a képen. Ehhez csak annyit kell tennünk, hogy lenyomjuk és nyomva tartjuk a szóköz, vagyis Space billentyűt. Ilyenkor ideiglenesen aktiválódik a Hand, vagyis kéz eszköz, és az egér bal gombjával máris megragadhatjuk a képet. Amint elengedjük a szóközt, azonnal visszatér a Photoshop az eredeti funkcióba.

Szöveg: Szilágyi László

ÉLET A VÍZFELSZÍN ALATT A NAGY TALÁLKOZÁS Selmeczi Dániel 15 éve járja a tengereket, elképesztő víz alatti képeit már lapunkban is megcsodálhatták olvasóink.

Legnagyobb sikereit a cápák fotózásával aratta, és ahol lehetősége van, filmekben, fotóival és nyilatkozataival is felszólal az ember pusztításának kitett faj védelmében.

Tavaly a Magyar Természetfotósok Szövetsége az Év Természetfotósának nyilvánította, amely igazi különlegesség egy víz alatti fotós életében. Olvasóinknak most egy nem régen történt és szokatlan víz alatt találkozás történetét mondja el, amit különleges képeivel illusztrálunk.

Talán nem csak a fotóim mutatják, hogy különös módon kötődöm a tengerhez: valahogy itt érzem igazán, hogy otthon vagyok, megnyugtat a felszín és elvarázsol a mély. Ezért is töltök minden évben legalább 4 hetet kedvenc térségemben a megunhatatlan Dél-szudáni vizeken, ahol alattunk igazi érintetlen vadvilág terül el, ami annak ellenére mindig új élményt tud adni, hogy a Világ számos tengerén merültem már. Nem is gondoltam volna, hogy mit tartogat nekem erre az évre: olyat, amit búvár ritkán élhet át…

Tökéletes időnk volt: a víz nem túl meleg, így nem is kellett túl mélyre merülnünk, hogy cápákat vagy más nagy halakat lássunk. A harmadik merülésnél békésen úszkáltunk a zátonyfal mellett és már a korall fal vége felé közeledtünk. A csodálatos élővilágot figyeltem, és néha kipillantottam a kékbe, hátha valamilyen érdekes, nagyobb halat vagy halrajt láthatok, amit érdemes lencsevégre kapni. Néhány óriás makrélát láttam a mélykék tengerben, éppen a zátony felé tartottak.

Furcsa volt, hogy egyenesen felém. Először csak pár példány, majd ahogy felemeltem a gépet, a keresőben már több tucatot láttam.

A következő másodpercekben több száz óriási, közel egy méteres halból álló raj vett minket körül.

Exponáltam párat, de igazából azt sem tudtam, merre nézzek, mert mindenhol láttam és éreztem őket. Tudtam, azért jöttek, hogy megnézzék a „látogatókat”. Egy percig sem tartott a szemle, és olyan gyorsan, ahogy jöttek, úgy el is tűntek a mélységben. Irinával, a társammal egymásra néztünk és mindketten éreztük, ritka eseménynek voltunk szemtanúi. És még nem volt vége.

Sok legendát hallottam már a barracudákról, hogy milyen veszélyesek lehetnek az emberre. Az egyik indonéz utamon találkoztam egy búvárvezetővel, akinek a vádliját szó szerint leharapta egy barracuda. Ahogy elmondta, a felszínen lebegett, várta a zodiac-ot (kísérőcsónak) és feltehetően valami megcsillant a felszerelésén, amire egy méretes barracuda végzetes támadásba lendült.

Egyiptomban meséltek egy olyan esetet, mikor egy szerencsétlen búvárnak az arcába harapott a ragadozó. Szegény egy életen át viseli ennek a szörnyű találkozásnak a nyomait...

A legendák jártak a fejemben, amikor pár nap múlva Szudán legdélebbi zátonyánál jártunk.

Kora délután volt, ketten merültünk Irinával, hogy pár képet készítsünk egy különlegesen nagy, édesszájú halról, ami a világon csak ebben a régióban él. A mélységmérőm 19 métert mutatott, és a szembejövő áramlás egyre erősödött. A kékben egy barracuda raj cikázott, miközben az egész zátonyt beborította az élőlények végtelenül színes sokasága. A lágy és a kemény korallok minden négyzetcentimétert elleptek, burjánzott a víz alatti élet. Hihetetlenül gyönyörű és sokszínű látvány volt.

Egy pillanatra megálltam, éppen azon gondolkodva, melyik témát fotózzam, amikor egy óriási magányos barracuda úszott be a látómezőmbe. Kezdtem felemelni a kamerámat, hogy gyorsan csináljak pár képet, hiszen tudom, ezek az egyedülálló példányok nem szeretik a búvárok társaságát, és gyorsan eltűnnek.

Azonban most valahogy minden máshogy történt.

A kb. 1,5 méteres viharvert példány egyenesen a szemembe nézett, majd körözve egyre közelebb és közelebb úszott hozzám. Nem ijedek meg sok mindentől a víz alatt, sőt keresem a vállalható veszélyt, de most ijesztő volt, ahogy rám nézett, és éreztem, nem nagyon szereti, hogy itt vagyok.

A másodpercek kezdtek lassulni, ahogy egyenesen a szemébe néztem és követtem minden mozdulatát.

Amikor egy kicsit eltávolodott, jeleztem Irinának, hogy jöjjön közelebb. Most már kettőnk körül úszott, és – újabb szokatlan dolog - a két búvár jelenléte sem térítette el igazán. Hátamat Irina hátának vetve próbáltam a gépemmel odébb tessékelni – erre még a tigriscápa is óvatosabb lesz -, de vadul rávágott a fejével a vakukarra.

Mint egy dühös kutya, úgy kezdte el csattogtatni az állkapcsát, mutogatva riasztóan méretes fogait. Tudtam, ha menekülőre fogjuk, nem sok esélyünk marad a túlélésre, hiszen a tenger egyik leggyorsabb vadászával álltam szemben.

Megpróbáltuk magunkat egy fél üregben meghúzni, azonban a barracuda még mindig felettünk körözött. Látszott, hogy nem tágít.

Az volt az érzésem, hogy a lábamat figyeli. Fehér sortban voltam, búvárruha nélkül. Mintha az az indonéz búvár is így járt volna, akinek a vádliját harapta meg, nagyon csúnya sérülést okozva.

Szép lassan elkezdtünk hátrálni, hogy fedezéket találjunk, arra gondolva, hogy valamilyen területvédő magatartás váltotta ki a halból ezt a váratlan reakciót. A barracuda azonban nem hátrált. Látszott a viselkedésén, meg akarja mutatni, hogy senki más, csak Ő az úr ezen a zátonyon.

Tenger alatti fotózásaim során már találkoztam a tengerek szinte összes nagy és veszélyes ragadozójával, a nagy fehér- és tigriscápával, ámbrás cetekkel és még sorolhatnám, de most éreztem először, hogy egy ragadozó a prédájának tekint engem, s most éppen azt mérlegeli, támadjon-e vagy sem. Talán most fordult elő velem először, hogy nem akartam „kihúzni a gyufát” és nem exponáltam egyet sem, mert éreztem: nem biztos, hogy jó ötlet a vakuval pár centiméterről belevillantani egy ilyen ragadozó szemébe. A testemet elöntötte az adrenalin, a lábamon állt a szőr, a pulzusom az egekbe szökött. Hátborzongatóan furcsa érzés volt, hogy egy hal préda szerepre kárhoztatja az embert, és egy pillanatra elvakított a félelem. A hal hirtelen, szinte fénysebességre kapcsolva kilőtt vagy 10 méterre, majd megállt, visszafordult, és megmutatta még egyszer a fogait. Ezzel azt hittem, véget is ért a „terror” akció, már fordultam volna megnyugtatón Irina felé, de nem, mert megint újra felénk közelített. Fenyegetően ismét tett néhány kört körülöttünk, majd szép lassan, mondhatni elegánsan távozott.

Megkönnyebbültünk ugyan, de bevallom, nem igazán tudtam feldolgozni az eseményeket, annyira a történtek hatása alatt voltam. Több mint 2500 merülés alatt, eddig semmilyen hasonló szituációval nem találkoztam. Ahogy elértük a tartalék gázkészletünket, a biztonsági megálló szintjére emelkedtünk.

Felnéztem: a zodiac is megérkezett, s hogy tudjuk, nem volt véletlen, egyszer csak újra feltűnt a régi ismerős! Ugyanaz a barracuda közeledett felénk kb.

5 méteres mélységben, aki az előbb ránk ijesztett nem hittem a szememnek! Szerencsére nem történt baj, csak vetett ránk egy pillantást, és mintha mi sem történt volna, hanyagul tovább úszott. Mintha csak arról akart volna meggyőződni, hogy biztosan elhagyjuk-e a felségterületét.

A további napokban a nagy barracudákat fokozott figyelemmel kísértük a merüléseink során. Éppen egy ismeretlen zátonyon merültünk, ahol az erős áramlás miatt elsodródtunk a platótól, így a nyílt vízben kellett a felszínre emelkednünk.

A felszíni jelzőbóját felengedtem, ezzel jelezve a helyzetünket a csónakoknak, hogy hamarosan a felszínre érünk. Ahogy a bója himbálózott a felszínen, felkeltette egy magányos barracuda kíváncsiságát, és már ott is termett, hogy ellenőrizze, mi is történik. Az előző incidens még pár nap elteltével is élénken élt bennünk, azonban miután kiderült, hogy ez a barracuda nem veszélyes, és a bójánk sem ehető, ráadásul mi sem voltunk a számára annyira érdekesek, már tovább is állt.

Elsőként szálltam be a csónakba. Irina még lenézett, mielőtt felhúzta volna magát a vízből, majd hirtelen barracudák kiáltással, gyors mozdulatokkal követte szemével a ragadozókat. Felvettem a maszkomat és a csónakból benéztem a víz alá. Szokatlan formákra lettem figyelmes, ugyanis a nagy barracudák nem járnak csapatban. Ők mindig magányosak. Ahogy közelebb kerültek hozzánk, felismertem, sailfishek voltak. Szóltam német merülő társunknak, felvettem az uszonyomat, előkaptam a gépemet és már újra a vízben voltam. Három sailfish úszott körbe-körbe, látszott, érdeklődnek irántunk, vajon milyen élőlények lehetünk. Néha megmutatták nagy, vitorlaszerű hátúszójukat, együtt, formációban mozogtak, és úgy öt csodálatos percet töltöttek velünk ezek a nyíltvízi, igen ritka ragadozók, majd eltűntek a nagy kékségben. Fantasztikus látvány volt.

Néhány nap múlva egy másik zátonyon ismét merülni indultunk - szokás szerint kettesben.

Mostanában nem igazán szeretem a nagycsoportos merüléseket, mert ez olyan, mintha az erdőben egy nagy csoporttal csörtetve próbálnánk közel kerülni a vadállatokhoz. Mindenki elképzelheti, mennyire lehet sikeres egy ilyen túra. Ezért, ha tehetem, mindig megpróbálok egyedül, vagy másodmagammal, és a zátony valamelyik “háborítatlan” részén merülni.

Nagyon aktív életet találtunk aznap a felszín alatt. Tonhalak, jackek és egyéb nyíltvízi fajok vadásztak egy óriási, kishalak alkotta „felhőben”. Az egyik kiszögellésnél megálltunk úgy 30 méteres mélységben, és várakozva figyeltük a történéseket.

Pár perc eltetével Irina elkezdte ütögetni a palackját, ezzel a hanggal jelezve, hogy valami szokatlant lát. Odanéztem, és alig hittem a szememnek. Egy óriási barracudát láttam, alig pár centiméterre tőle. Azonban ez a példány sokkal nagyobb volt, mint a pár nappal ezelőtt látott „félelmetes” egyed. A szívverésem azonnal felgyorsult, és Irina rémült szemei sem segítettek, hogy a helyzetet könnyedén kezeljem. Irka közben a hátam mögé helyezkedett. Láttam, hogy a GoPro-ja (action kamera) be van kapcsolva, és folyamatosan rögzít. Ismét a hal szemébe néztem, és most elhatároztam, nem mutatok félelmet.

Szép lassan elkezdtem közelíteni a „szörny” felé.

Az elmúlt 10 év technikáját követtem, és elhatároztam, most fotózni fogok! Már az előző szituációban is megbántam, hogy nem exponáltam egyet sem, pedig kiváló lehetőség nyílt volna készíteni pár igazán különleges képet erről a ragadozóról, de akkor más volt a helyzet.

Pár másodperc múlva már farkasszemet néztünk egymással a barracudával, alig pár centiméteres távolságról, de most már a keresőn keresztül.

Az idős példány csak állt, mint egy szobor, hiszen pontosan tudta, Ő a „zátonyok királya”, neki itt semmilyen bántódása nem eshet. Lőttem párat, de nem tudtam azt a képet elkészíteni, amit elképzeltem, ugyanis közben több búvár is érkezett, így az intim pillanat lehetősége szertefoszlott. A barracuda közben észrevette a többi buborékoló betolakodót, én megpróbáltam még párszor a közelébe férkőzni, de már nem sikerült. Élményekkel, de mégis némileg csalódottan tértem vissza a felszínre.

A nap hátralévő részében csak ez a kép járt az eszemben. Tudtam, hogy jó lehetőségem lett volna egy kiváló képre, olyanra, ami általában csak egyszer adatik meg egy víz alatti fotós életében. Elhatároztam, hogy újra megpróbálom.

Másnap délután ismét visszatértünk ehhez a víz alatti zátonyhoz. A tenger most a mérges oldalát mutatta, aznap jó kétméteres hullámok ostromolták a zátonyt, hajónk, mint a dióhéj, úgy hánykolódott a vízen. Ennek ellenére a többször ellenőrzött felszerelésemmel izgatottan ugrottam a fehéren fodrozódó hullámok közé.

Szerencsére kétméteres mélységben már minden zaj megszűnt, és teljes nyugalom volt.

A tegnapihoz hasonló látvány fogadott, ami jó előjelnek tűnt. Az előző kiszögellés felé vettük az irányt, abban bízva, hogy az a tegnapi találkozás megismételhető. Ahogy közeledtünk a kékben, a rengeteg hal között felismertem ugyanazt a példányt, de most nem volt barátkozós hangulatban: lassan, de határozottan úszott a nyílt víz felé. Azt már réges-rég megtanultam, hogy kergetni egy halat sok eredményre nem vezet. Azt kell megvárnunk, amíg Ő akarja a találkozást. Így a taktikát most a türelemre helyeztem át. Elfoglaltuk 25 méteres mélységben a pozíciónkat és vártunk. Mondhatni idegtépő volt... Hosszú-hosszú percek teltek el, de nem történt semmi. Elkezdtem a környező zátony részeken is szétnézni, hátha csak máshol úszkál, felügyeli a területét. Már a merülés 46. percében jártunk, a légző gázom nagy részét már elfogyasztottam és a dekompresszió nélküli eltölthető időm is egyre csökkent.

Az járt a fejemben, hogy milyen furcsa dolgot is művelek itt a Vörös-tenger egy távoli részén, várok egy barracudára ugyanazon a ponton, ahol egy napja láttam. Körülöttem több száz, vagy talán ezer hal úszkál, miközben - mint egy humán lényre, akinek emlékei, gondolatai vannak - vártam rá, csakis rá, egy barracudára...

Ha jól belegondolok, ez képtelenség!

Kezdtem elszomorodni, mert ki tudja, mennyi időt kell majd várnom egy újabb lehetőségre. Egyszer csak megtörtént az, amire régen vártam. Balról valamit éreztem.

Lassan odafordítottam a fejem, és kb. fél méterre tőlem ott állt a „torpedó”. Rögtön megismertem! Az én tegnapi barracudám volt, akivel már barátkoztunk. Fényes testén megcsillantak a beszűrődő napsugarak, gyönyörű, izgalmas látványt nyújtott. Teljesen lenyűgözött a szituáció, olyan volt az egész, mintha egy megbeszélt találkozóra érkeztünk volna mindketten. Fehér fogai úgy világítottak a vízben, mint a hold a sötét égbolton. Nekem lebegett ott és várta, hogy mi történik.

Áldottam a sorsot és hát persze magamat is az elszántságomért, mert a türelmem meghozta a régen várt eredményt. Éreztem, hogy most végre lehetőségem adódik lefotózni a zátonyok csúcsragadozóját, ráadásul ugyanazt a hatalmas példányt, akivel egy nappal ezelőtt már találkoztam.

Hirtelen a búvár komputerem éles sípolással jelezte, hogy letelt a dekompresszió nélküli időm, így már csak zsilipeléssel tudok majd a felszínre emelkedni. Ügyet sem vetettem rá, hiszen itt állok a tökéletes alkalom előtt, most fotóznom kell. A fényképezőgépet és a vakukat már réges-rég beállítottam, hiszen pontosan tudtam, milyen képet szeretnék majd készíteni. Éreztem, hogy most minden adott a tökéletes képhez. Visszatartottam a lélegzetem és nagyon lassan közelítettem a barracuda felé, szemtől-szembe akartam vele kerülni, hiszen csak így tudom majd a legjobb képet elkészíteni. Csak a témára koncentráltam, a képkivágásra és a pontos élességre. Ahogy közelítettem, exponáltam párat, mert nem tudtam, mennyire tudok majd közel férkőzni hozzá, mennyit enged majd meg a „modell”.

Egyszer csak a keresőben felismertem azt a képet, amiről álmodoztam. Ez az! - ujjongtam magamban és meghúztam az exponáló gombot. Nem volt szükséges megnéznem a kijelzőn az elkészült képet, mert tudtam, megvan az a „barracuda kocka” amire régóta vágytam. A gyilkos - közel 10 centiméteres - fogak sokaságától mindössze alig egy ujjnyi választott el.

Ez a távolság volt szükséges ahhoz, hogy ez a különleges és egyedi kép megszülethessen.

Ahogy leengedtem a maszkom elől a gépet, éreztem, hogy ezzel véget is ért a „nagy találkozás”. A barracuda utoljára még megnézett, talán elköszönt, majd elfordult tőlem, és méltóságteljesen a nyílt víz felé vette az irányt. Én pedig megköszöntem neki, hogy valóra váltotta ezt a régi álmomat...

Nem szeretném misztifikálni a történetet, de olyan dolog, sőt dolgok sorozata történt velem, ami csak nagyon ritkán fordul elő egy víz alatti fotós életében.

Csodálatos találkozás volt ez, egy igazán egyedi, különleges, és mondhatni, nagyon is személyes. Talán nem túlzok, de úgy éreztem, történt közöttünk valami.

Intim volt és felejthetetlen. Valahogy így képzelem el a vad természet és az ember találkozását, békében és tisztelettel egymás iránt – túl a félelmen is…

Szöveg és kép: Selmeczi Dániel

KÖNYVAJÁNLÓ RÉSZLETEK ÉS ÖTLETEK A DIGITÁLIS FOTÓZÁS KEZDŐKNEK 2016 FRISSÍTETT KIADÁSÁBÓL Hogyan fotózzunk egy fehér témát?

Hogyan fotózzunk sötét témákat?

A digitális fényképezőgép fénymérését az átlagos világosságú témákra hangolják, ahol hasonló arányban vannak jelen a képen belül sötétebb és világosabb részletek. Számos érdekes téma azonban nem ilyen; sokszor világos vagy nagyon sötét motívumok uralkodnak a keresőbe pillantva.

Ezek után nem meglepő, hogy a fényképezőgép automatikája rosszul kezeli ezeket a helyzeteket.

Ilyenkor ki kell kapcsolni az automatikát!

A zömében világos tónusokat ábrázoló témáknál a fénymérő úgy érzi, túl sok a fény, és visszavesz az expozícióból. Különösen igaz mindez, ha a képmező közepén lévő, nagy méretű, élesre állított területről van szó. Így lesznek a hófehér házak szürkék, így történhet meg, hogy a havas tájképeink kékesszürke tónusokban látszanak. Jóval sötétebb a téma a képen, mint a valóságban. Mi a megoldás? Az 54. oldalon kitértünk arra, hogy minden jobb gépen helyet adnak egy úgynevezett expozíció korrekciós gombnak, melyet pontosan ezen helyzetekre terveztek. Ezzel egyszerű a dolgunk: a vakítóan fehér felületek fotózásánál a téma világosságától függően plusz 1-2 értékre állítjuk a korrekciót, és nem marad el az eredmény: a fehér témáink tökéletesen visszanyerik frissen mosott formájukat, a fotó olyan lesz, mint a valóságban.

A napsütötte fehér házfalaknak +2, szórt fényben ugyanitt +1 értékű korrekcióra van szükség. Minél vakítóbb a téma és minél nagyobb arányban tölti ki a fehér felület a képmezőt (és különösen a középső területeket), annál nagyobb korrekció kell. De ne állítsuk túl világosra a képet, mert a fehér részletek kiéghetnek.

Az eredményt fotózás közben, az élőképes LCDkeresőn tudjuk egyszerűen ellenőrizni; ez alapján, még az expozíció előtt tökéletesen beállíthatjuk a helyes tónust. A módszer azonban csak normál vagy kevés fényben működik jól, hiszen verőfényben alig látható valami a tükröződő LCDkijelzőn. Ilyenkor jön jól az elektromos betekintő kereső, amit nem zavar a külső fény. Ha ez nincs (sajnos csak a jobb kompaktoknál adott), meg kell becsülni a korrekció mértékét.

Az imént leírtak alapján az Olvasó valószínűleg sejti a választ. Ha a világos témáknál plusz értékű korrekcióra volt szükség, akkor a sötét helyzetekben mínusz értéket kell beállítani.

Az ok hasonló, mint a fehér felületeknél: a fényképezőgép automatikája a képmező középső részén lévő nagy, sötét felületeket fényszegény helyzetnek érzi, és megpróbálja azt plusz expozícióval kompenzálni. Az eredmény: a fekete szőrű puli kifakul, szürke lesz a képen, vagy épp a naplemente sötét háttere veszti el a mélységét, de ugyanígy járunk akkor is, amikor komor viharfelhőt szeretnénk fotózni. Ezek a témák csak akkor mutatják meg igazi arcukat, ha levesszük automatikáról a fényképezőgépet, és valamelyik félautomata módban (rekesz- vagy záridő előválasztás) használjuk az itt leírt korrekciót.

Pontosan mennyi legyen a korrekciós érték?

Egy mélykék tengernél például mínusz egy körüli érték hozza vissza a kék igazi tónusát, a viharfelhők vagy a késői naplemente azonban mínusz két értékű korrekciót is elbír. Minél sötétebb a téma, annál nagyobb korrekció kell!

A profik általában a -0.6 és a -2.6 közötti értékeket használják.

A világos témáknál nem mindig javasoltuk az élőkép módot, itt azonban jól használható e funkció, mivel gyenge fények között tökéletesen látható az LCD-kép, és csak annyi a dolgunk, hogy addig állítsuk a korrekciót, míg a téma pontosan olyan lesz a képernyőn, mint amilyennek azt megálmodtuk.

Miért kell tökéletes expozíció, miért nem lehet utólag, a számítógépen elintézni a korrekciót?

A kissé sötétebb vagy világosabb felvételeket természetesen utólag is kijavíthatjuk, de a nagyobb tónus problémák számítógépes javításánál kiesnek részletek, zajosodik a kép.

A korrekt expozíciónál ezzel szemben finom marad a részletek szemcsézete. A RAW-nál több a javítási lehetőség, de a nagy expozíciós tévedések itt se korrigálhatóak tökéletesen.

Viharos tenger: A felső kép az automata által ajánlott expozícióval készült, az alsónál átállítottam a gépet rekeszelőválasztás üzemmódra, és mínusz 2 értékű korrekciót állítottam be. A fölső kép az extrém sötét helyzet miatt szürke lett, az alsónál viszont a mínusz két értékű alexpozíció tökéletesen megmutatja a valóságot.

Fehér épületfotók: A bal oldali felvétel automata módban készült, és mivel a kép középsô területeit a fehér felület töltötte ki, az automata jóval kevesebb expozíciót javasolt a szükségesnél. Így lett a kép zavaróan sötét.

A jobb oldali képnél már a javasoltnál 1,7 értékkel többet exponáltam, ezzel a tónusok a helyükre kerültek, a házfal pontosan olyan fehér, mint a valóságban.

Cikk: Enczi Zoltán www.fotoszakkönyv.hu A könyveket keresd az Alexandra és a Libri könyvesboltokban.

A KÖNYVAJÁNLÓ természetfotózás az alapok megszerzésével kezdôdik!

Tanulj a fotótanfolyamok kedvelt szakkönyveibôl!

További kiadványaink: Tájfotózás és épületfényképezés

Digitális fotózás Tükörreflexes géppel

A kezdô fotósok útikalauza

Digitális fotózás kezdôknek 2014

A kezdôknek, II. rész

Fogy. ár: 3490 Ft

Fogy. ár: 3790 Ft

Fogy. ár: 3790 Ft

Fogy. ár: 3490 Ft

Interneten: 2250 Ft + postaköltség

Interneten: 2450 Ft + postaköltség

Interneten: 2450 Ft + postaköltség

Interneten: 2250 Ft + postaköltség

Keresd a könyvesboltokban, vagy a weboldalunkon: www.fotoszakkonyv.hu Megrendelhetô postai utánvéttel vagy átutalással a következô e-mail címen: info@fotoszakkonyv.hu

SZERKESZTŐSÉG Főszerkesztő:

Imre Tamás Imre Tamás

Imre Anikó

Szekeres János

Szilágyi László

Krivánszky Árpád

Suhayda László

Imre Adrien

Éder Iván

tamas.imre@naturephotomagazine.com

Szerkesztők:

Imre Anikó

Krivánszky Árpád

Suhayda László

Szekeres János Munkatársak:

Éder Iván

Imre Adrien

Kiss Ágnes

Máté Bence

Perhiniák Márton

Selmeczi Dániel

Szilágyi László Olvasó szerkesztő:

Krivánszky Árpád Művészeti Vezető:

Imre Anikó Grafikai tervezés:

Perhiniák Márton Web Design:

Yes I’m a Designer Web product:

Thomas Picture Fordító:

Tóth Péter Pál Hirdetési vezető:

Imre Anikó

aniko.imre@naturephotomagazine.com

Természetfotó magazin www.termeszetfotomagazin.hu ISSN 2061-2397 info@naturephotomagazine.com

Kiadja: Thomas Picture Kiadó Kft. Cím: Magyarország

Máté Bence

Kiss Ágnes

Budapest; 1143. Semsey Andor utca 25.

A kiadásért felel a kiadó ügyvezetője.

Minden jog fenntartva! © 2014 Thomas Picture kiadó Kft A magazin teljes tartalma, írásos és képes anyagait, beleértve a weboldalt is.

A kiadó kizárólagos tulajdonát képezik.

A meg nem rendelt kéziratokért és illusztrációs anyagokért a kiadó nem

Perhiniák Márton

Selmeczi Dániel

vállal felelőséget.

természetfotó magazin

®

ONLINE FOTÓMAGAZIN

© Imre Anikó

KÖVETKEZŐ SZÁM MEGJELENÉSE

2015. 12. 11.