Természetfotó Magazin 2012/4

tél / 2012/4.

természetfotó magazin

®

online fotómagazin

utazás | Vadvilág | táj | népek-kultúrák | teszt

rendszervakuk | Vásárlási tanácsadó Nikon d600 | Terepen tesztelve Daróczi Csaba | Interjú

ÚJ KEZDET VAGYOK

A NIKON D600 VAGYOK. Az előtted feltáruló új világ vagyok.

24 megapixeles és full frame FX szenzorom van, amivel korábban csak a profi fényképezőgépek rendelkezhettek. HDR technológiámmal és full HD videófelvevőmmel nagy részletgazdagsággal rögzítem a felvételeket. Mindenki számára profi vagyok. iamnikon.hu

köszöntő Kedves Olvasó!

A 2012/4. téli számunkkal jelentkezünk: nagyon gyorsan telnek a hónapok, itt a tél, mi is újra itt vagyunk.

Ez már a tizennegyedik lapszámunk, és ismét fejlesztésekről tudok beszámolni. Újra elérhetők vagyunk angol nyelven Nature Photo Magazin névvel, mint eddig, és mind a tizennégy számot olvashatják.

Elkészült a Természetfotó Magazin saját iPad applikációja, mely az apple store áruházban elérhetővé vált. Hamarosan a Nature Photo Magazin is elérhető iPad-on. Jelenlegi online magazinunk természetesen ingyenes marad, csak egy egyszerű regisztrációt kell tennie az olvasónak. Ízelítő a most megjelenő számunkból: Az első belépő szintű FX formátumú DSLR Nikon fényképezőgépet teszteltük több szituációban. A fényképezőgép kiválóan szerepelt.

A „Tippek-trükkök” rovatban a NiSi ND 1000 és Vari ND szűrőket próbálhattuk ki és adunk ötleteket alkalmazásukhoz.

A téli témák fényképezéséről magazinunk régi munkatársai, Krivánszky Árpád és Suhayda László természetfotósok adnak segítséget képekben és írásban egyaránt.

Egy tartalmas interjúra invitáltuk Daróczi Csabát, az Év Természetfotósát és faggattuk arról, hogy valójában miben rejlik az ő titka, mik azok az irányvonalak, amelyeket képvisel.

A „Szép helyek” rovatunkban Szekeres János képeinek szemlélése és Áprily Lajos verseinek gondolatai ébresztenek rá minket, hogy Budapesthez közel, a Pilis hegységben mennyi szépség rejtőzködik télen.

Az „Élet a vízfelszín alatt” rovatunkban karnyújtásnyira érezhetjük magunkat az ámbráscetektől. Fantasztikus felvételeket láthatunk Selmeczi Dániel természetfotóstól és Sásdi Zsolt búvár operatőrtől. „Népek-kultúrák-városok”: Pillantás Indiára sorozatunkban folytatjuk Raxauli cikkünket, Teravágimov Pál fényképei, írásai és fantasztikus videói teszik még színesebbé magazinunkat.

Vásárlási tanácsadás névvel egy vadonatúj rovatot indítottunk útjára, melyben most a rendszervakukról írtunk egy átfogó cikket, ezzel is segítve a vakuvásárlás előtt álló fotósokat.

Fogadják szeretettel tizennegyedik számunkat - már IPAD, ANDROID verzióban is!

Imre Tamás főszerkesztő Fotó: © Szekeres János Nikon D100, 18-270mm 1/640sec f/8 ISO 200

Élet a vízfelszín alatt

58 Karnyújtásnyira az ámbráscetektől

Érdekes helyek - télen a Pilisben

6

Nagyon szeretem a telet! Rengeteget járok ebben az időszakban is a Pilis erdeibe.

Kedvenc területem a Pilisszentlélek feletti erdőrész gyönyörű bükkösei. A bükkfa törzsének minden fényben más a színe, sokszor ezüstös, olykor barnás vagy éppen fehéres árnyalatokat tud kölcsönözni a fény. Érdemes barangolni a Pilis tetőn, végig a túra úton, egészen a kilátó részig, ahol Budapest felé szép panorámát látni tiszta időben.

Vásárlási tanácsadó - vakuk

16

Sokat gondolkoztam azon, hogy milyen vásárlási tanácsadásnak tegyek eleget az olvasók kérései alapján.

Most a rendszervakukra esett a választásom. Ebben a frissen induló rovatunkban nem teszteket fognak olvasni, hanem egy teljesen szubjektív véleményt bizonyos termékekről, egyben átfogó, ismereteket is bővítő cikksorozatot indítunk útjára.

A jelenlegi tükörreflexes gépvázak és az új tükör nélküli, de cserélhető objektíves fényképezőgépek szinte mindegyike tudja fogadni az adott rendszerhez gyártott külső vakukat.

interjú - daróczi csaba

22

Érdeklődöm, hogy mi a sikered titka?

Ezen még nem gondolkodtam, de akkor ezek szerint itt az ideje.

Az biztos, hogy nagyon jó helyen lakom. A képeim 90 százaléka lakóhelyem, Soltvadkert 20-30 kilométeres környékén készül.

Nem kell messze mennem a jó témákért. Talán az lehet a másik, hogy mindig keresem az új dolgokat, ötleteket. Ha látok egy képet, ami tetszik, bizonyosan nem akarok hasonlót csinálni.

© Selmeczi Dániel Pillantás indiára 6. rész

72

terepen tesztelve - nikon d600

90

fotósuli téli fotózás tippek-trükkök A NiSi Vari ND szűrői

A Természetfotó Magazin előző számában bemutattam az indiai Raxault, illetve elmeséltem, hogyan kerültünk a világ e mindentől távoli szegletébe. Nézzük tehát, milyenek voltak a fotózással és videózással töltött napok a Duncan kórházban és Raxaul körrnyékén! Az első néhány napos beilleszkedési időszakot követően minden napomat fotózással és videózással töltöttem.

Itt a Nikon D600 is! , Az idén teszteltük a Nikon D4et és rá pár hétre a Nikon D800-at, most meg itt van a Nikon legújabb FX formátumú DSLR fényképezőgépe, a Nikon D600. Mindhárom gép FX full frames érzékelővel rendelkezik, de mindegyik különböző igényű fotóst szolgál ki. A D600-at elsősorban azoknak fejlesztette ki a Nikon, akik még nem gondolkoztak el azon, hogy érdemes lenne teljes érzékelős gépet venniük; most van itt az ideje.

42

50

karácsonyi ajándék tipp A kezdő fotósok útikalauza

98

könyv ajánló

az év természetfotósa evilági csodák életre szóló kalandok DVD ajánló

a világ madárszemmel

100 104 108 110

Érdekes helyek

Téli barangolások a Pilisben „Nem húz az égen több vadlúdcsapat, Szél sem rezzenti künn a bús határt.

Halkan feszül a néma pillanat, S nézd: száll a hó. Az első. Csendre várt.”

Áprily Lajos szép sorai bevezetnek bennünket a tél szép és varázslatos világába.

Télen is érdemes elővenni a fényképezőgépet és megörökíteni ennek az évszaknak a csodáit és varázslatos pillanatait.

Canon EOS D60, EF 2,8/70-200mm L USM 1/350sec f/8 ISO 400

Nikon D100, 18-270mm 1/100sec f/2.8 ISO 200

Nagyon szeretem a telet!

Rengeteget járok ebben az időszakban is a Pilis erdeibe.

Kedvenc területem a Pilisszentlélek feletti erdőrész gyönyörű bükkösei. A bükkfa törzsének minden fényben más a színe, sokszor ezüstös, olykor barnás vagy éppen fehéres árnyalatokat tud kölcsönözni a fény. Érdemes barangolni a Pilis tetőn, végig a túra úton, egészen a kilátó részig, ahol Budapest felé szép panorámát látni tiszta időben. A kedvenceim közé tartozik még a Mexikópusztai rész. Nagyon szép öreg fákkal szegélyezett erdőket lehet fényképezni.

A téli időszak leghangulatosabb, legkedveltebb fotói friss hóesésben készülnek, ilyenkor varázslatosan szépek a behavazott fák. Ezeket a területeket könnyen elérhetjük a Budapest-PomázDobogókő útvonalon a Két-bükkfa-nyereg megállótól gyalogszerrel elindulva, vagy érdemes még felmenni Dobogókőre és ott elbarangolni. Nagyon hideg időben fantasztikus zúzmarákat lehet fotózni a kilátópontokról. Ha tehetem, mindig gyalogszerrel megyek, mert ilyenkor közelebbi és meghittebb kapcsolatba kerülök a tájjal. Feltárja előttem a titkait, rácsodálkozom az apró részletekre, hangulatokra és arra a varázslatos csendre, amit csak a téli erdő birtokol.

A téli fotózásnak is megvannak a sajátos technikái. Először is védeni kell a felszerelésünket a nedvességtől és a hidegtől, ezt egy jól szigetelő fotós hátizsákkal vagy táskával megoldhatjuk.

Praktikus tanács: ha a képeket otthon gyorsan meg szeretnénk nézni, akkor még kint a szabadban vegyük ki a kártyákat a gépből és tegyük be egy kártya tartóba vagy tokba, vágjuk zsebre, ahol átmelegszik, így azonnal másolhatjuk a számítógépre, nem kell megvárni, amíg a felszerelésünk átveszi a szobánk hőmérsékletét. A szép téli tájról nagyon hangulatos fotókat készíthetünk.

Nikon D100, 18-270mm 1/200sec f/3.2 ISO 200

Nikon D2H, 18-270 mm f/3.5-6.3 1/1000sec f/6,3 ISO 400

Tegyük a gépet állványra, ne kézből exponáljunk, törekedjünk a minél kisebb ISO elérésére, a legjobb választás az ISO 100. Az objektív rekeszét állítsuk középértékre és használjunk rádiós vagy távkioldó kábelt a káros rezgések elkerülésére. Akinek egyik sincs, érdemes a gépváz vezérlőjében beállítani az időzítő exponálást, az is jó megoldás. Fotózhatunk nagy látószögű objektívvel, ilyenkor a téma nagyobb átfogására törekedhetünk. Nem könnyű feladat azt a hangulatot visszaadni, amit látunk, komponáljunk pontosan és ráérősen, ne siessük el a felvételeket.

Fényképezhetünk teleobjektívvel is, ekkor a kisebb részleteket emeljük ki a tájból. A tél hangulatára utaló motívumokat keressünk. A makro objektívet se hagyjuk otthon, a fák ágain létrejövő zúzmara is lehet a témánk. Amennyiben égboltot is megjelenítünk a képeinken, javaslom napsütésben a polarizációs szűrő használatát is.

Jó fotózást és szép fényeket kívánok!

Áprily Lajos soraival búcsúzom: „Jártam benned – gyalogszerrel – Sok diákkal, vagy ezerrel, Látomásom frissítették, Fiatalra derítették.

Szépségedből örök lázban Ezer szemmel lakomáztam.

De te mind az ezer szemnek Megmaradtál rejtelemnek.”

Szöveg és kép: Szekeres János

Panasonic DMC-FZ30 1/60sec f/4 ISO 80

Can 1/1

non EOS D60, EF 28-135 mm 15sec f/16 ISO 400

Vásárlási tanácsadó rendszervakuk Sokat gondolkoztam azon, hogy milyen vásárlási tanácsadásnak tegyek eleget az olvasók kérései alapján. Most a rendszervakukra esett a választásom.

Ebben a frissen induló rovatunkban nem teszteket fognak olvasni, hanem egy teljesen szubjektív véleményt bizonyos termékekről, egyben átfogó, ismereteket is bővítő cikksorozatot indítunk útjára.

A jelenlegi tükörreflexes gépvázak és az új tükör nélküli, de cserélhető objektíves fényképezőgépek szinte mindegyike tudja fogadni az adott rendszerhez gyártott külső vakukat. Sokan keresnek meg bennünket e-mailben, hogy melyik a jó, melyiket válassza, milyen szempontokat vegyen figyelembe a vásárlás során, stb. Ebben segítünk Önöknek, hogy minél pontosabb képet kapjanak a jelenleg forgalomban lévő termékekről és tudásukról.

Az aktuálisan kapható és már a filmes korszakban bevezetett, objektíven keresztüli fénymérésen alapuló – TTL – vakuk a legmegfelelőbbek. Le kell szögezni: az a legjobb, ha a gyártó saját rendszervakuit választjuk. Nem fogom az összes típust részletesen ismertetni, hanem kiemelem a Nikon és a Canon termékeit. Ezekről fogok több információt elmondani, de természetesen az összes gyártó vakuira igazak, amiket felvázolok. Azért minden gyártónak leírom a jelenleg kapható és jól alkalmazható vakuit, melyek a teljesség igénye nélkül a következők: Canon Speedlite 430 EX II, 580 EX II, 600 EX- és EX RT, Nikon SB 700 és az SB 910, Olympus FL-50 és az FL-36 wireless, Panasonic DMW-FL360, Pentax AF-360 FGZ és a Pentax AF-540 FGZ vaku, Sony HVL-F60M és a HVLF43AM. Ezek a mostani típusok minden fényképezőgép forgalmazónál, szakkereskedőnél kaphatók vagy rendelhetők, ezek a jelenlegi piaci forgalomban elérhető fényképezőgépekkel kompatibilisek.

Melyik vaku kell nekem? – mindig ilyen kérdések merülnek fel. Nézzük, mi mire való. A fényképezőgépekbe beépített vakuk (kivételt képeznek a profi gépvázak, azokban nincs vaku) kis teljesítményűek, de egyszerű feladatokra ezek is teljesen megfelelőek. A lényeg: minden vakun a teljesítményt úgynevezett kulcsszámban adják meg. A kulcsszám mindig egy adott érzékenységre – ISO 100- ra – és meghatározott távolságra vonatkozik.

Például egy ISO 100 érzékenységen 32-es kulcsszámmal rendelkező vaku 2 méteres távolságban f/16-os rekesszel ad jó eredményt, természetesen manuális beállítás mellett.

melyiket vรกlasszam?

Ezt tulajdonképpen azért írtam le, hogy legyen viszonyítási alapja azoknak a vásárlóknak, akik vakut szeretnének venni, hogy az adott kulcsszám mellett milyen távolságig használható a kiválasztott rendszervaku. Természetesen magasabb ISO érzékenységnél és nyitottabb rekeszen, pl. f/4 sokkal távolabb is jó eredményt adnak a vakuk.

Visszatérve eredeti gondolatomhoz, a 12-es vagy 14-es kulcsszámmal rendelkező beépített vakukkal magasabb ISO érzékenységen még egészen elfogadható képeket kaphatunk akár 5-6 méteres távolságban is.

Aki ennél többre vágyik, a következőre figyeljen oda: a rendszervakukat két fő csoportra lehet osztani, vannak csak szolga (slave) és vannak mester (master) vakuk. A mester vakuk ráadásul tudnak szolga vakuk is lenni. Miről is van szó? Vannak fényképezőgépek, melyek beépített vakuja el tudja villantani vezeték nélkül a külső vakukat.

A Nikon fényképezőgépeknél ezek a D7000, D90, D300s, a Canon palettájában az EOS 600D, 650D, 60D és az EOS 7D alkalmas erre. Akinek nem ilyen gépe van, az a vakut a vakupapucsba felhelyezve dolgozhat vele és kész. Ha több vakut szeretne vezérelni, muszáj mester vakut vennie, amely képes vezeték nélkül vezérelni a szolga vakukat.

A vezérlésen túl a vakuk együttműködnek a rendszerrel, de hogyan?! A redőnyzáras gépeknél van egy vakuszinkron idő, mely korlátozza a zársebességet bizonyos mértékig.

Nagy általánosságban a szinkron idő 1/60 sec és 1/200 sec közé tehető. Ezt szinte minden tükörreflexes gép tudja (az Olympus és a Pentax szinkronideje max. 1/180 sec).

Ezzel nincs is gond, mert beltéri vakuzásoknál és kevés fénynél jól használhatók a vakuk. A gond ott keletkezik, ha nappali fénynél akarunk vakut használni, például az árnyékos területek derítésére. A beépített kisvakuk csak szinkronidővel mennek. Akinek ez kevés, tegyen fel egy külső rendszervakut, s a menüben, ahol van gyors vakuszinkron beállítási lehetőség már a gépen vagy a külső vakun, tessék azt beállítani, és láss csodát: menni fognak a nappali fénynél vakuzott témáink is jó minőségben, szétégés és korrekció nélkül. Most jön a hidegzuhany, a gyártók különbséget tesznek a fényképezőgépeik vakus tudásában. A Nikonnál pl. a D5100, D5200, D3200 nem tudja a gyors vakuszinkront. A Canon, Olympus és Pentax ezt a külső vakura bízza, így azokkal nincs gond.

Nos, remélem jól összekavartam mindenkinek a fejét.

A lényeg összefoglalva: a Nikon D3200, D5100, D5200-nál a beépített kisvaku jól működik TTL-ben, a gépvázra helyezett külső vakut is jól vezérli, de csak szinkronidőn belül. A Nikon D90, D7000 és D300s vezérlő is lehet, illetve tudják a külső vakukkal a gyors vakuszinkront is. A D3, D3s és D4 gépekhez kell venni külső mester vakut, mert nincs beépített vaku.

Vezérelt és mester vaku lehet az SB 700 és SB 910 is.

A Canon EOS 1100D-nél a beépített kisvaku jól működik TTL-ben, a gépre felhelyezett külső vakut is jól vezérli, még a gyors vakuszinkront is tudja. A Canon EOS 600D, 650D, 60D, 7D beépített vakuja vezérlő is lehet, illetve tudják a külső vakukkal a gyors vakuszinkront.

Vezérelt, azaz szolga vaku lehet a 430 EX II. A Canon 5D Mark III és 1Dx nem rendelkezik beépített vakuval, így itt inkább a nagyobb vezérlő vaku vásárlása az ajánlott. Vezérlő és mester vakuk a Canon 580 EX II és a Canon 600 EX. Az Olympusnál csak szolga vaku az FL-36 és vezérlő vaku lehet az FL-50. A Pentaxnál csak szolga vaku az AF-360 FGZ és vezérlő az AF-540 FGZ vaku. A Sony palettáján vezérelt szolga vaku a HVL-F43AM és vezérlő mester vaku a Sony HVL-F60M. Ezek a vakurendszerek infrán keresztül működnek, a rendszervakuk villantásában benne vannak azok az információk, amik kellenek a külső vezérelt vakuknak a fénymérés, rekesz- és távolságállításhoz.

Figyelem, jön az újdonság, a Canon 600 EX RT! A legújabb technikát képviselik a rádióvezérléses rendszerek, ennek úttörője a PocketWizard, amely TTL rendszerben először a Canon, majd később a Nikon gépekkel is együtt tud működni. A rendszer lényege egyszerű: egy vevő és egy adó megvásárlásával minden TTL funkciót kb. 100 méterig rádiófrekvencián tudunk vezérelni. Miért jó ez nekünk? Mert a nappali fénynél fotózott témáknál az infra nem érzékeli a vezérlő vakut, de a rádióvezérlésnél nincs semmilyen korlátozás. Még akkor is működnek, ha takarásban van a vevő és az adó. Hű, ez nagyon jó dolog: a fotósok álma egy olyan szett, ahol mindig villan a rendszervaku és csak a kompozícióra kell figyelni.

Ha ez ilyen jó, akkor miért nincs mindenkinek, mi a gond? Egy vevő és egy adó mindössze 120-150 ezer forintba kerül. Akinek van rá kerete, vegye meg a meglévő TTL-es rendszeréhez. Erre felfigyeltek a gyártók is. Az újdonság szele már elérte a Canon háza táját a Canon 600 EX RT mester vakujával, ez a technológia már gyárilag beépített rádióvezérléssel rendelkezik és tud mester és szolga vaku is lenni, sőt egyedi ID azonosító alapján korlátlan mennyiségű vaku összeköthető vele, és nem fog elvillantani más vakukat, csak a vezérelt vakukat. Óriási előnye még, hogy lessátras fotózásnál nem kell a vakuvillantást látnia a másik vakunak, mert rádiófrekvencián keresztül veszi az értékeket.

Ez nagyon jó felszerelés lett, de itt is van egy nagy bökkenő: az infrás vakukkal nem kompatibilis a rendszer! Adhatom el az összes vakumat és kezdhetek felépíteni egy új rendszert.

Kedves olvasóink, mindenki döntse el magában, meddig akar fejleszteni és kétszer is gondolja át, hogy mibe fekteti be a sok tízezer vagy akár százezer forintjait.

Mindenkinek jó válogatást kívánok a karácsonyi vásárlási rohamban!

Szöveg: Imre Tamás

interjú Daróczi Csaba magyar természetfotóssal Kedves Csaba, idén te lettél az ÉV Természetfotósa, ezen kívül a Bayer természetfotós pályázaton is szép eredményt értél el.

Először is hadd gratuláljak a Természetfotó Magazin szerkesztőségének nevében a megérdemelt sikereidhez.

Köszönöm! Érdeklődöm, hogy mi a sikered titka?

Ezen még nem gondolkodtam, de akkor ezek szerint itt az ideje. Az biztos, hogy nagyon jó helyen lakom. A képeim 90 százaléka lakóhelyem, Soltvadkert 2030 kilométeres környékén készül. Nem kell messze mennem a jó témákért.

Talán az lehet a másik, hogy mindig keresem az új dolgokat, ötleteket. Ha látok egy képet, ami tetszik, bizonyosan nem akarok hasonlót csinálni. És talán a harmadik legfontosabb – remélem, nem hangzik nagyképűen – úgy érzem, hogy van bennem egy olyan belső harmónia, amit igyekszem a képeimben is megjeleníteni.

Mi ösztönöz téged arra, hogy kimenj újra és újra a természetbe, megörökítsd azt úgy, ahogyan te akarod láttatni?

Az élmény. Az alkotás élménye. Sokszor visítva, őrjöngve tudok örülni egy olyan képnek, aminek az elkészítését már régóta tervezem, vagy éppen a természet spontán ajándékoz meg vele.

A fényképezést tanultad vagy autodidakta módon sajátítottad el?

Tapasztaltabb fotósoktól tanultam a fotózást.

Szegedi főiskolai éveim alatt sokat jártam Molnár Gyuláék CSEMETE fotóklubjába, ott szívtam magamba a tudás nagy részét.

Jégrajz

SzĂźrke v

vs tรถrpe

Ĺ?sleves (baktĂŠriumok a

beszรกradรณ pocsolyรกban)

Nyรกr

rvĂŠge

Variรกciรณk egy nรกdasra

Mit gondolsz, mennyire tartod fontosnak a tehetséget, vagy szerinted bárkiből lehet természetfotós, csak kitartás kell hozzá? Úgy gondolom, hogy jó természetfotós kitartással bárkiből lehet, de a kiemelkedő sikerekhez kell a tehetség és a kreativitás.

A weboldalad portfolióját nézve észrevettem, hogy portrékat és más egyéb fotográfiai témákat is megörökítesz.

Szakmádnak tekinted a fényképezést, vagy ez még mindig csak egy hobbi, amit nagyon szeretsz?

Igyekszem a hobbimnak tartani a fotózást, és minden expozíciót élvezettel készíteni.

Jó a hétköznapok gondjai után ide menekülni, kikapcsolódni. Nem szeretnék úgy fotózni, hogy az kényszer legyen, ekkor úgy érzem, elveszteném a hobbi örömét.

A légi fotókat miről készíted és mennyire tartod ezt veszélyesnek, van-e valamilyen sztorid ezzel kapcsolatban?

A légifotóim sárkányrepülőről készítem.

Nem veszélytelen, mint ahogyan autózni vagy motorozni sem. Egy érdekes történet, hogy elmentünk egy nyári reggel repülni, de mivel nem voltak jók a látási viszonyok, átment sétarepülésbe a dolog. Zoli barátom úgy gondolta, hogy megmutatja a megyét felülről, és felmentünk 3200 méter magasba.

Kiskőröstől Kistelekig folyamatosan emelkedtünk, majd ott leállította a motort, és siklottunk egészen hazáig. A repülőtér előtt néhány kilométerrel kapcsolta csak be újra a motort. Furcsa volt, hogy egész visszafelé tartó úton nem beszélgetett velem a rádión.

Amikor leszálltunk elmondta az okát. A tankban egy deciliter benzin maradt...

Felhőve

erseny

Túlélők (a leégett

bugaci ล sborรณkรกs)

Égi fest

tmény

A természetfotós képeiden érzem és értem a fények hangulatának kiemelését: mennyire fontos számodra a fény varázslata és a vakuk alkalmazása?

A legfontosabb! Úgy ahogy a szobrász a kővel, a festő a festékkel, a fotográfus a fénnyel dolgozik. A legfontosabb számomra minden témánál a megfelelő világítás kitalálása.

A vakut sokszor alkalmazom, hiszen a segítségével különleges fényhatásokat lehet elérni, amelyek sokszor megdöbbentik a nézőt.

Sok fotód éjszaka vagy valamilyen extrém (viharos) körülmény között készült, milyen módon véded a felszerelésed ilyenkor?

Igen, nagyon szeretem a villámok fotózását. Általában megpróbálok még az eső előtt a terepen lenni, de ha ez nem sikerül, akkor beülök az autóba, és a lehúzott ablakon keresztül próbálom a villámokat fotózni.

Mit üzensz olvasóinknak, akik most kezdenek el fényképezni?

Itt a végén talán visszakanyarodnék az első kérdéshez, hogy mi a sikereim titka. Talán az is lehet, hogy tíz évig diára fényképeztem, és ott megtanultam, hogy nem lövöldözünk vaktában. Ha én valakit fotózni tanítanék, nem engedném visszanézni a terepen a képeit, csak este a számítógép előtt. Így a kezdő fotósok is megtanulnának tudatosan, gondolkodva fotózni és a hibáikból tanulni. A próbálgatás helyett a gondolkodást javaslom.

Hol láthatják képeidet az interneten?

A honlapomon kívül főleg a Facebook oldalamat frissítem szinte napi rendszerességgel. http://www.facebook.com/ daroczi.photography

Mordor hatรกrรกban

Konste

ellรกciรณk

Fotósuli

Téli fotózás városban és a természetben A tél a mostoha körülmények miatt kellemetlen fotózási környezet, viszont sokféle és érdekes fotótémát kínál, köztük olyanokat, amelyeket más időjárási körülmények között nem tudunk megörökíteni. Például a fák lehullatják lombjukat, feltárják szép ágszerkezetüket, a kevesebb szín miatt fokozódik a fotók grafikus jellege, erősítve a kompozíciót. Amennyiben az ilyenkor gyakori köd hóval is társul, akkor különleges – „fehér a fehérben” stílusú, illetve szürke árnyalatokban gazdag – fotókat lehet készíteni. Ebben az évszakban egyaránt születhet erősen kontrasztos, vagy éppen szelíden lágy fotográfia. A vállalkozó kedvű természetfotóst megannyi ígéretes téma várja ilyenkor, a makrótól a tájképeken át a vadon élő állatok fényképezéséig.

Közeli, ígéretes területekre érdemes egy évszakon belül is többször kilátogatni, eltérő fényviszonyok és meteorológiai körülmények közepette. Minden alkalommal más-más hangulatú fotókat készíthetünk.

A tél a városi, falusi környezetet is elvarázsolja, érdemes sűrűn kattogtatni a fényképezőgépünk zárját.

Induljunk a téli témák irányába, rétegesen felöltözve. Ahogy mondani szokás: nincs rossz idő, csak alulöltözött fotós!

rovat szponzor:

Zúzmarás fák Szerencse is kell hozzá, hogy megfelelő, párás időben és gyenge légmozgás mellett a fák ágain több centiméteres zúzmara képződjön, utána viszont ködmentes legyen az idő, hogy a szép látvány minél jobban érvényesüljön.

Célszerű napsütéses időben polárszűrőt használni, amelynél a polarizáció erőssége forgatással szabályozható, s a legerősebb hatás a Nap irányától 90 foknyira tapasztalható. A túlpolározásra ügyelni kell, mert tintakék, majdnem fekete eget is kaphatunk eredményül. Extra nagy látószögű objektíveknél a polárszűrő használatakor figyelni kell arra, hogy a képen látható égfelületnek csak (a gyújtótávolságtól függő mértékben) egy részét sötétíti meg a szűrő. A világosabb égen látható sötét folt többnyire természetellenes.

A fehér zúzmarával borított fákhoz szépen társul a kék ég, s az esetleg rajta megjelenő finom felhőzet, amely díszíti a képet.

© Suhayda László Canon EOS 5D Mark II EF 16-35mm f/2.8L USM 1/800 sec f/9 ISO 400

Sinkár tó

© Suhayda László Canon EOS 5D Mark II EF 15mm f/2.8 Fisheye 1/4000 sec f/10 ISO 800

Ez a nagyobb kiterjedésű, sekély vizű mesterséges tó Nógrád megyében található, dombok ölelésében.

A patak felduzzasztásával változatos vízi világ jött létre, amely télen is számos témát kínál, mint ahogyan azt a mellékelt fénykép-hármas is mutatja. Idegen vizek ismeretlen mélységeket rejtő jegére ne menjünk rá.

Az ismerős állóvizek jegére is csak akkor szabad rámenni, ha az már biztonságos vastagságúra hízott, s ekkor is vigyázzunk, mert láthatatlan áramlatok, víz alatti források elvékonyíthatják, meggyengíthetik a felettük levő jégréteget. Csak társakkal, ne egyedül menjünk ki a jégre.

Amikor csendes, szél- és csapadékmentes időben fagy be a tó, felületét gyönyörű tükörjég borítja.

Az első fotón látható érdekes alakzatot furcsa időjárási helyzet hozta létre: a részben befagyott és visszaolvadt jégfelületre ráesett a hó, utána pedig erős lehűlés következett. A havas és tükörsima jégfelületek váltakozása emberi szemre emlékeztető formát hozott létre. Érdekesebbé teszi a felvételt az extra nagy látószögű optika által okozott görbület.

© Suhayda László Canon EOS 5D Mark II EF 180mm f/3.5L Macro USM 1/80 sec f/9 ISO 400

© Suhayda László Canon EOS 7D EF 500mm f/4L IS USM +1.4x 1/400 sec f/10 ISO 500

A jég felszínén, vagy a jégbe fagyva különféle érdekes témákat találhatunk, mint a sorozat második képén látható zúzmarás nád-darab, mely szépen kiemelkedik sötét, a csillagos égre emlékeztető jégfelületből. A nézőpontot és a látószöget úgy érdemes megválasztani, hogy a külvilág jégfelületen tükröződő, zavaró csillogása ne rontsa a fő téma látványát (a polárszűrővel is érdemes kísérletezni).

Ha viszont szép színű a tükröződés, az fokozhatja a kompozíciónk varázsát. Más-más irányokból és felvételezési magasságokból egészen eltérő hangulatú fotókat kapunk.

Vigyázat: erős fényben a jégkristályok miniatűr tükörként viselkednek, a túlexpozíció kiégést, részletvesztést, elrontott fotót eredményezhet!

A kiterjedt vízfelület vonzza a madarakat. Fenékforrások, vagy éppen a nagy madárseregek mozgása nagyobb jégmentes területeket tarthat fenn, ahol a madarak a nap egy részében szívesen tartózkodnak, illetve éjszakázni ide húzódnak. Amennyiben a kelő Nappal ellentétes irányból sikerül ilyen helyzetet megközelíteni, akkor hosszú gyújtótávolságú teleobjektívekkel, esetleg 1,4-szerezővel, kétszerezővel felszerelten szép színű, párás, sziluettes fotókat készíthetünk napkelte idején. Hasonlókat, mint ami a harmadik fotón látható. Többször kell kimenni a helyszínre, mert ahány nap, annyiféle helyzet alakulhat ki a pillanatnyi fényviszonyok, széljárás, felhőzet, páratartalom függvényében. Az ellenfény miatt a képfeldolgozás során komolyabban bele kell nyúlni az elkészült fotókba, például a helyszínen tapasztalt kontrasztviszonyok beállítására.

Epöli fotók Dombos táj terül el Budapesttől mintegy 40 kilométerre északnyugatra, Epöl településsel a középpontjában, rajta mezőgazdasági táblákkal, ligetekkel, facsoportokkal.

A környék kiváló kompozíciós lehetőségeket rejt amiatt, hogy a dombok teteje nem erdővel borított, akadálytalan a kilátás mindenfelé. A fotós megkeresheti a kép elkészítése szempontjából ideális nézőpontot.

Az epöli táj jellegzetességeit bemutató első fotón a korábban lehullott hó kissé összetömörödött egy rövid melegebb időszak alkalmával, így rásimult a szántás göröngyeire, láttatva minden kis egyenetlenséget a reggeli, súroló fényben. A páramentes időben a Nap meleg színe hamar eltűnik, a hófelület fehérré válik a napsütötte oldalakon, s az árnyékos részeken felveszi az égbolt hideg, kékes színét. Az eltérő színű területek határvonalai feltárják azokat a sekély árkokat, ahol a lejtő emelkedőbe fordul és viszont. A magasabban elhelyezkedő nézőpont lehetővé tette, hogy a fotóról lehagyjam a nem túlságosan szép, részlet nélküli eget. A hóval borított táj becsaphatja a fénymérőt, aminek következtében fehér helyett szürke havat látunk a képen. Többnyire túl kell exponálni a fotót akár 1, vagy még annál is több fényértékkel, az eredményt szemrevételezéssel, illetve a hisztogram segítségével ellenőrizhetjük.

A második fotón ridegen tartott szürkemarha gulya legeli a -10 Celsius fokos hidegben a gyep hó alól kilátszó részeit és a csenevész bokrok vékonyabb ágait. Erős, kontrasztos fény világította meg a tájat. Amire ügyelni kellett: a képszéleken ne legyen félbevágott állat, s legalább néhány közülük legelés közben emelje fel a fejét.

A dombok aljában fut egy csendes vizű patak, hosszabb fagyos időszak után érdemes felkeresni a különféle jégformációk kedvéért. A folyóvízben általában izgalmasabb alakzatok jönnek létre, mint a tavakon, viszont a formák kevésbé időtállóak, az áramló víz folyamatosan formálja azokat. Sok közülük olyan kis kiterjedésű, hogy fényképezésükhöz célszerű makroobjektívet, vagy teleobjektívet+közgyűrűsort használni. A felvételt a jégfelületre merőlegesen célszerű elkészíteni, vagy – amennyiben ferdén tartott objektívvel jobban kivehető a jégforma – erősen kell rekeszelni a kellő mélységélesség elérésére. Kedvenceim az emberi alakra, arcra, vagy éppen valamilyen állatra emlékeztető formák, mint az a „jégparipa”, amely a harmadik, e környéken készült fotón látható.

© Krivánszky Árpád Canon EOS 30D EF 80-200mm f/2.8L 1/80 sec f/16 ISO 100

© Krivánszky Árpád Canon EOS 30D EF 28-105mm f/3,5-4,5 1/125 sec f/11 ISO 100

© Krivánszky Árpád Canon EOS 30D EF 80-200mm f/2.8L + közgyűrű 1/15 sec f/29 ISO 100

Elröppenő ölyv

© Suhayda László Canon EOS 5D Mark II EF 500mm f/4L IS USM 1/1600 sec f/9 ISO 640

A táplálékszegény időszakokat kihasználhatja a természetfotós, etetéssel közelbe csalogathatja a madarakat. A kis énekesmadarakat például napraforgóval, a ragadozókat pedig olcsó húsrészek kihelyezésével. Olyan helyet kell választani, ahol nagyobb számban járnak a ragadozó madarak, s a lessátor, leskunyhó készítésével már az ősz végére célszerű elkészülni, hogy a félénk madarak megszokhassák annak jelenlétét. Úgy tudunk biztosítani az elkészült képnek szép hátteret, ha a fényképezés irányában a háttér esztétikus és kellően távoli. Legalább 400 mm ekvivalens teleobjektívvel érdemes próbálkozni (üveges lesnél lehet ennél kisebb), hogy minél kevésbé zavarjuk a madarakat, s ajánlatos a leshelyen belül is óvatosan mozogni. A hosszú gyújtótávolság, a nyitott rekesz szebb hátteret eredményezhet. A madarakat nem a kitett élelmen csipegetve érdemes lencsevégre kapni, hanem jobb, ha a táplálék közelében mozgó madarak viselkedését, életét, mozgását, akcióit próbáljuk megörökíteni. Az ölyvet elmosódott, részben havas háttér előtt sikerült lefényképezni, kedvező repülési fázisban, szép szárnyállásban.

Cinkék

© Suhayda László Canon EOS 7D EF 70-200mm f/2.8L USM 1/160 sec f/7,1 ISO 400

Az etető közelében különböző fajú kis énekesmadarak rendszeresen, nagy egyedszámban mozognak, jó lehetőségeket kínálva madárfotók készítésére. Jól tűrik a vakufényt, tehát tág tere nyílik a kísérletezésnek. Érdemes arra ügyelni, hogy a vakus derítés ne legyen feltűnő. A leshelyet itt is úgy kell tájolni, hogy szép, nyugodt legyen a háttér. A hosszabb (300500 mm) gyújtótávolságú objektívek többnyire itt is kedvezőbbek. Megörökíthetők a különféle akciók, mozgások, de sokszor a madarak egymáshoz képest elfoglalt helyzete is szép fotót eredményezhet, mint e cinkék esetében. Borult időben, kiegyenlített fényben szebbnél szebb madár-felvételeket lehet készíteni. A mai digitális technikával – az ISO értéket emelve – gyengébb fényviszonyok mellett is tudunk fényképezni.

Különösen jó hangulatú fotók születhetnek hóesésben.

Csak egy kis pánik…

© Krivánszky Árpád Canon EOS 30D EF 80-200mm f/2.8L 1/1250 sec f/6,3 ISO 250

Télen valóságos madár-eldorádó egy „besült” napraforgó tábla, amelyet nem arattak le, mert nem lett volna gazdaságos.

Madarak ezrei, tízezrei táplálkoznak rajta, többek között verebek, tengelicek, cinkék, zöldikék. Ahol ennyi potenciális zsákmány van, nem maradhatnak el a ragadozó madarak sem, mint a karvaly vagy a sólyom. Amikor feltűnik egy közülük, a táplálkozó madarak között valóságos pánik tör ki, fejvesztve menekülnek az ellenkező irányba, majd kisvártatva leszállnak a tábla másik részén. Ekkor már teljesen felbomlik a korábbi, viszonylagos rendezettség, különféle távolságokban és irányokban repülve érkeznek a napraforgó fejekre. A fotóssal szemben repülők pontosan úgy néznek ki, mint ahogyan a gyerekek szokták megrajzolni a madarakat.

Welnessfürdő Budapesten a Gellért fürdő meleg vizű kifolyója a Dunába ömlik, a vízimadarak, különösen a tőkés récék nagy örömére.

Valóságos wellness-fürdő ez, az önfeledten fürdőző madarak többnyire rá sem hederítenek a közelgő fotósra, különösen akkor, ha ő óvatosan, lassan mozog. Így a „tömegjelenetekhez” elég egy kisebb teleobjektív is, 200 mm-es, vagy nagyobb teleobjektívet csak akkor kell elővenni, ha kisebb csoportot, vagy egy-két madarat akarunk lefényképezni. Legideálisabb a hajnali, kora reggeli vöröses-narancsos fény, amely a szállongó párával együtt csodás képeket eredményezhet. A fotós extra jutalma egy-egy szárnyverdeső réce. Erre rá lehet készülni: előtte a madár többször rövid időszakokra a víz alá meríti a fejét, s utána következik a látványos művelet.

© Krivánszky Árpád Canon EOS 30D EF 28-105mm f/3,5-4,5 1/500 sec f/7,1 ISO 100

Kásás jég A tél betolakszik a településekre is, el sem kell utazni téli témák kedvéért. Hosszabb hideg időszakban a Dunán is megindul a jégképződés, a lassabban folyó Ráckevei-Soroksári Dunaágban hamarabb, mint a főágban. A folyók jegére egyáltalán nem szabad rámenni, a témákat csak a partról, vagy a part közeléből fényképezhetjük le. Sodródó, vagy a parthoz tapadó jégtáblákat találhatunk, utóbbiak lehetnek az érdekesebbek. Szélborzolta időszakokban, vagy hóesésben képződő jég kásás lehet, felülete recés üvegre emlékeztet, amely alól átsejlik a partfenék, s az ide hullott, vagy sajnos éppen beledobált dolgok is. A fotón szereplő jégformáció színeit az iszap, a vízinövények és egy sörösdoboz hozta létre.

© Krivánszky Árpád Canon EOS 30D EF 80-200mm f/2.8L + közgyűrű 3,2 sec f/16 ISO 200

Alkonyfényben a fák koronája Amennyiben nem ellenfényes felvételt készítünk, számunkra kedvező lehet a tiszta idő, az erőteljes alkonyi fény is.

A gyönyörű, zúzmarában álló fák csúcsát a lenyugvó Nap szinte földöntúli fényben fürösztötte. Az extra nagy látószögű objektívet úgy kellett felfelé irányozni, hogy harmonikus legyen a sötét fatörzsek, a zúzmarás ágak és a kék ég eloszlása a fotón. Erőteljes tónus- és színkontraszt jellemzi a képet.

Igyekezni kellett a komponálással, mert a lenyűgöző jelenség csak néhány percig tartott, utána gyorsan „elkoptak” a fények.

© Suhayda László Canon EOS 5D Mark II EF 15mm f/2.8 Fisheye 1/250 sec f/8 ISO 800

Fasor alkonyatban Érdemes napkelte, napnyugta időpontja környékén fotózni télen is, mert több a szín, s nem csak az ég színes, hanem a vöröslő Nap látványos módon megfesti a hófelszínt is.

Ismert, ígéretes területre már a szép fényekkel kecsegtető időszak előtt érdemes kimenni a hely bejárása, a kompozíció megtalálása érdekében.

© Suhayda János Canon EOS 5D Mark II EF 28-300mm f/3.5-5.6L IS USM 1/400 sec f/9 ISO 400

Az ellenfényes felvételek készítésénél sokkal kedvezőbb a gyengén párás idő, mert visszafogottabbak a kontrasztviszonyok, és elnyújtottabban megy végbe a Nap fényerejének csökkenése. Tiszta időben kedvezőtlenül nagy a tónus-különbség, legtöbbször szinte élvezhetetlen ellenfényes fotókat kapunk.

Az alkonyattájt készült fotó esetében a nézőpont megválasztásával elérhető volt, hogy a Napkorong besoroljon a zúzmarás fák távolsággal arányosan, perspektivikusan csökkenő vonulatába.

Téltemető Ez az elegáns, körgalléros sárga virág sokszor már február közepén-végén kibújik a földből, időnként a hólepel alól.

Sokféle fényben megörökíthetjük, de talán a legszebb fátyolos napsütésben. Kellemes látvány kissé borult időben is, erős napfényben azonban a szirmok egyes részei kiéghetnek, részlettelenné válhatnak.

Ennek megelőzésére tartsunk az erős fény irányába egy fehér, áttetsző diffuzorlapot vagy fehér esernyőt.

Az árnyékos részek kiderítésére pedig jó szolgálatot tehet a derítőlap.

A szép, nyugodt háttér érdekében viszonylag tág rekesznyílást válasszunk és 100 mm-es, vagy nagyobb gyújtótávolságú makroobjektívet vagy teleobjektívet használjunk – utóbbit közgyűrűvel.

Nagyobb csoport helyett megtetszett ez a két kis virág – egyik magasabb, másik alacsonyabb – annak jelképeként, mennyire egyedül vannak a lassan múló télben; csak egymásra támaszkodhatnak.

© Krivánszky Árpád Canon EOS 30D EF 80-200mm f/2.8L + közgyűrű 1/80 sec f/5 ISO 100

Szöveg és kép: Krivánszky Árpád, Suhayda László

Tippek-trükkök

A NiSi Vari ND és ND 1000 szűrői A neutrál denzitás szűrők régóta alkalmazott technikai megoldásként vannak jelen a fotográfiai szűrökkel foglalkozó cégek palettáján. A neutrál denzitás szűrők, azaz ND szűrők tulajdonképpen szürke szűrő néven is szerepelnek a fotós köztudatban.

Canon EOS 5D Mark III, EF 24-70mm f/2.8L USM + Nisi Vari ND 4-400

2 sec f/11 ISO 100

Miről is van szó?

Az ND szűrők a fényképezendő témáról a képérzékelőre jutó fényt csökkentik (anélkül, hogy az eredeti színeken változtatnának), azaz a szűrő típusától függően hosszabb expozíciót kapunk, mint szűrő nélkül.

Ennek értelme elsősorban tájképeknél és mozgó vizek fényképezésénél van.

Például egy vízesés fényképezésénél, ha a mért expozíciós idő 1/125 sec, akkor az objektív szűrőmenetére ráhelyezve egy ND 8 szűrőt, -3 FÉ értékkel lesz hosszabb a zársebesség, azaz 1/15 sec.

A vízesés víztömege itt már egészen jól bemozdulhat, de lehet ennél sokkal nagyobb denzitással rendelkező szűrőket is kapni.

Ilyen például a NiSi Vari ND szűrő is, mely ND4-ND400-ig terjedő szürke átmenetet tud létrehozni.

Ez a Vari ND szűrés azért lehet előnyős, mert a meglévő fényekhez képest művészi elképzeléseink szerint tudjuk beállítani a szűrő csavarásával a kívánt expozíciós időt, nem a rekesz állításával variálunk.

Miért jó ez nekünk? Miért nem a rekeszt változtatjuk, ameddig csak lehetséges? Fontos azt tudni, hogy a téma milyen rekeszt igényel: jelen példánknál egy vízesés fényképezésére a legideálisabb választás az f/11-es rekesz. Nagyobb fénymennyiség mellett még ISO 100-as beállításnál sem olyan lassú a zársebesség, ami kellően elmosódott víztömeget eredményezne.

Ilyenkor jön jól ez a szűrő, állítható sötétedési fokozatával leveszi nekünk a fölös fénymennyiséget.

Nagyszerű találmány a Vari ND filter!

Egy 77 mm-es szűrőt kaptam tesztelése a Stúdió-Line Kfttől. A teszt során egy 24-70 mm-es nagylátószögű objektív szűrőmenetébe helyezve, egy picit nagyobb felületet kaptam, mint szűrő nélkül, pontosan 82 mm-es a szűrő eleje.

Canon EOS 5D Mark III, EF 70-200mm f/2.8L IS II USM + Nisi Vari ND 4-400 4sec f/11 ISO 100

Canon EOS 5D Mark III, EF 70-200mm f/2.8L IS II USM + Nisi ND 1000 4sec f/11 ISO 100

Ennek nem nagyon örültem, mert így a napellenzőt és az objektívsapkát nem tudtam használni. A lelassított expozíció eredménye viszont magáért beszélt (használat közben rájöttem egy trükkre: ezt a cikk végén meg is írtam Önöknek). Több objektívvel kipróbáltam a Nisi Vari ND 4-400-ast.

A teszt eredménye a következő lett: nagylátószögnél 24-70 mm-es objektíven és ultra nagylátószögnél 16-35 mmes objektíven tökéletesen működött, nem voltak a képeken elszíneződések és pengeélesek lettek a fotóim. Azért a teljesen betekert 400-as állásban már egy picit elszínezte a képeket és a képszélek, ha nem is erősen, de besötétedtek.

Ez normális, hiszen ND 400-as állásban már 9 stop a szűrő denzitása. Sajnos a 70200 mm-es objektívemmel használva nem voltak olyan pengeélesek a képek, mint azt a nagylátószögnél láttam, ezért ezzel az objektívvel nem teszteltem tovább.

A másik szűrő a NiSi ND1000 volt, ami 10 stop fényértéket vesz el a fényképezendő témámból. A szűrő olyan sötét, hogy nem is lehet átlátni rajta. Használjátok az élőkép funkciót, nekem ez nagyon bevált, és akkor még komponálni is tudtok.

A szűrő 77 mm-es méretben érkezett tesztelésre szintén a Stúdió-Line Kft-től.

Itt már nem volt gond a napellenző és az objektívsapka használatánál, mert a szűrő nem variálható, hanem fix ND 1000.

Ez a szűrő még arra is alkalmas, hogy erős nappali fénynél fotózzunk olyan témákat, ami izgalmas megvilágítást kap, de nem a gyenge hajnali és alkonyati fényekben, hanem napközben.

Mit várhatunk el a szűrőtől? Picit még ez a szűrő is színez, viszont a képminősége fantasztikus! Megnéztem a gyártó honlapját: Japán pro üvegből készült a szűrő, minősége önmagáért beszél.

Professzionális, magas minőségű filternek tartják, ami mindenképpen jó hír, mert a piacon sok különböző gyártó filtere kapható, a pro minőségtől sajnos egészen a gyenge minőségű szűrőkig. A Nisi egyértelműen az élmezőnybe tartozik, de az ára még kedvező. Aki nem használt ilyen szűrőket, mindenképpen fogadja meg alábbi tippjeimet és akkor boldogan és eredményesen fogja használni ezeket.

Tippek a szűrők használatához 1. Mindenképpen állványról kell fényképeznünk, mert különben csak bemozdult fotóink lesznek.

2. Állítsuk be a kompozíciót még szűrő nélkül, majd kapcsoljuk át az objektíven az élességállítást MF-re, tekerjük fel a szűrőt és exponálhatunk.

Nisi Vari ND 4-400

3. Aperture (A vagy Av) előválasztásban fotózzunk, ne a (M) manuális beállítás mellett, ilyenkor a fényképezőgép az előre beállított rekesz mellé méri a fényt még a szűrőn keresztül is, és akkor azonos rekesz mellett kapjuk meg a lassabb zársebességet.

4. Vari ND szűrőnél a szűrő ND4-re tekerése mellett még működik az autófókusz rendszerünk, tehát nem kell a szűrőt állandóan levenni: élességet állítunk, majd eltekerjük a kívánt mértékben és exponálhatunk.

5. A Vari ND szűrő alá tegyünk egy CPL polarizációs vagy UV szűrőt, és akkor már annyival távolabb lesz az objektívtől, hogy akár a napellenző is felférhet, ami nálam mindenképpen fontos, a felesleges fénybeszűrődések kiküszöbölése miatt.

Nisi ND1000

6. A fényképezőgép menüjében állítsuk az exponálást időzítőre, hogy ne a gomb lenyomásakor exponáljon fényképezőgépünk; ezt akkor is érdemes beállítani, ha tükörfelcsapással kombinálva alkalmazzuk.

7. Minden fényképezés előtt jól tisztítsuk meg a szűrőt és az objektív frontlencséjét is, mert a hosszabb expozíciós idő miatt az esetleges porszemcsék nagyon erősen észrevehetők lesznek az elkészített fényképen.

8. Nagyon szűk rekesszel, például f/22essel ne használjuk a szűrőket, mert a képszélek csúnyán elsötétedhetnek.

9. Az ISO érzékenységet minden esetben ISO 100-ra állítsuk, így van értelme a szűrők alkalmazásának, és a legjobb képminőség így érhető el.

Nisi ND1000

10. Ha elmegyünk fényképezni, ne minden fotónkat szűrővel csináljuk, mert egy idő után unalmasak lesznek a képeink.

Szöveg és kép: Imre Tamás

Összegzés A Nisi ND 1000 és Vari ND 4-400 szűrőkben kellemesen csalódtam, jól alkalmazható és igényes termékek. Sajnos a teleobjektíves fotózásnál nekem nem jött be, de ez lehet, hogy csak az én objektívemmel volt így. Tájfényképezéshez, vízesésekhez mindenképpen ajánlott vétel.

Köszönjük a kipróbálási lehetőséget a Stúdió-Line Kft-nek.

Canon EOS 5D Mark III, EF 70-200mm f/2.8L IS II USM + Nisi ND 1000 2sec f/11 ISO 100

Élet a vízfelszín alatt

Karnyújtásnyira az ámbráscetektől

Azt hiszem, hogy elég véletlenszerűen csöppentem bele ebbe az ámbráscetes kalandba, mert általában másfelé szoktam utazni. Ezúttal viszont Sásdi Zsolt búvárfilmes barátom szólt – akivel már több projektben dolgoztunk együtt – hogy lenne egy érdekes lehetőség. Tavaly került kapcsolatba a Kék Bolygó egyesülettel, amely különböző programokat szervez elsősorban a tengeri emlősök felszíni megfigyelésére. Az egyesületben dolgozik például Pereszlényi Zsuzsanna tengerbiológus, aki külföldön is foglalkozott delfinkutatással. Ő vezeti a tudományos programot. Tavaly kezdték az ámbráscetes expedíciókat egy vitorlással az Azori-szigeteken, de víz alatti filmezésre akkor még nem sikerült engedélyt szerezni.

Az Azori-szigetek az Atlanti-óceán közepén található szigetcsoport, 1500 kilométernyire Lisszabontól és majdnem 4000 kilométerre Észak-Amerikától. Roppant különleges helynek számít ez a kilenc sziget, amelyek környékén egész évben vannak ámbráscetek, de a fotózáshoz az kell, hogy szerencsés időjárást fogjon ki az ember. Hiába vannak jelen ezek a hatalmas emlősök, ha az erős hullámzás miatt ki sem lehet futni a vízre. Az év bizonyos időszakában más és más tengeri emlősök is megfordulnak erre, március-áprilisban például kékbálnák (Balaenoptera musculus) is megfigyelhetők.

Belevágtunk hát a két hetes expedíció megszervezésébe. Eleve ahhoz speciális engedély kell, hogy meg lehessen közelíteni a hajóval a ceteket, a vízbe pedig csak oktatói minősítéssel rendelkező búvárok mehetnek be. Meg kell jelölni a célt is, tehát a filmkészítést vagy dokumentálást, csak úgy a cetekkel úszkálásra nem adnak engedélyt.

Természetesen ez nincs ingyen, ráadásul motorcsónakot is bérelnünk kellett, mert a megfigyeléshez, a vízbe ugráláshoz csak ez alkalmas, a vitorlás nem.

Ezek után pedig jött a reménykedés a megfelelő időjárásban: roppant gyorsan változtak a körülmények, egy napon belül is megélhettünk napsütést, esőt, erős szelet úgy, hogy el sem mozdultunk a szigetről. Minden reggel lesétáltunk a bázishoz 9 órára, ahol megmondták, hogy aznap megyünk-e a nyílt vízre avagy sem.

Ha minden jól alakult, akkor sem volt túlzottan meleg, mert a nappali hőmérséklet általában 20 fok körül mozgott, a víz pedig 18 fokos volt. Gyakorlatilag folyamatosan készenlétben álltunk.

A cetes merülés nem készülékkel zajlik.

Számomra is érdekes módon mostanában több helyen alakult úgy, hogy csak sznorkellel mentem be fotózni, például Dél-Afrikában vagy nemrég Indonéziában, amikor cetcápákkal úsztunk. Azt is mondhatom, számomra ez új dimenziója a fotózásnak és búvárkodásnak egyaránt.

Bahama

Az utóbbi időszak hasonló búvárfotós élményei után ennek a kihívásaira már fel voltam készülve, amikor a csónakba szálltam. Érdekes, hogy a bálnanéző túrák arra a tudásra alapoznak, amit még a bálnavadászok szereztek a régmúltban.

Voltak figyelők a hegytetőn, akik annak idején a vadászokat riasztották, de amikor a vadászatról lemondtak, a ceteket jól ismerő helyiek a bálnanéző turizmusra váltottak.

A hegyen tehát most is ott vannak az emberek, akik figyelik a tengert és rádión keresztül navigálják a csónakokat. Így aztán villámgyorsan a helyszínre tudtunk érni. Persze össze kellett egyeztetni a mi munkánkat a bálnanéző hajók érdekeivel, mert ha mi vízbe mentünk, az állatok gyakran lemerültek, tehát a turisták nem sokat láttak belőlük. Mindenesetre igyekeztek úgy szervezni mindent, hogy mindannyian megkapjuk, amiért mentünk, tehát vagy kicsit később dolgoztunk, vagy próbáltunk “saját ámbráscetet” találni.

Meglepett, milyen nagy számban élnek az Azori-szigeteknél a tengeri emlősök, és mint az kiderült, a számuk folyamatosan növekszik. A hosszú távú megfigyelésekkel foglalkozó szakemberek szerint ennek egyértelmű jelei vannak. Sok ámbráscettel (Physeter macrocephalus) is találkoztunk, melyek igencsak tekintélyes méretű állatok; a bikák akár 20 méteresek is lehetnek, ezzel a legnagyobb fogasceteknek számítanak a Földön. Az ámbráscet az egyik legkönnyebben felismerhető cetféle, annak ellenére, hogy ritkán mutatja meg magát.

Ferdén előretörő bozontos páraoszlopa olykor elegendő az észrevételéhez.

Közelről a hatalmas fej, mely az állat testének harmadát teszi ki, a kissé kiemelkedő páratlan orrnyílás és a ráncos bőr szinte téveszthetetlenül beazonosítja a fajt. Mivel ideje nagy részét a víz alatt tölti tintahalakra vadászva, a kutatók hidrofonnal követik nyomon az állatot. Képes akár 1,52 órát is a víz alatt maradni és több mint 2000 méter mélyre alámerülni. A maximális elért mélység 3000 méter körül van. Ilyen hatalmas mélységben az állat tüdeje összezsugorodik, az oxigént az izmaiban és a vérben tárolja, szívverése akár a negyedére is lelassulhat.

Bahama

A vér ekkor már csak a létfontosságú szervekhez áramlik, mint például a szív és az agy. Az általános merülési idő azonban 45 percnél rövidebb, és felszínre jövetelkor 12-20 másodperces kilégzések jellemzik. Átlagban 3-6 percig vannak a felszínen, ez volt az az időszak, amikor lencsevégre kaphattuk őket. Többnyire lassan úsznak, akár mozdulatlan stádiumban is megfigyelhetőek, bár nekünk nem volt ekkora szerencsénk.

A felszínre jövetel pillanatában kellett őket kiszúrni, kellő szakértelemmel a közelükbe férkőzni, csendben belecsúszni a vízbe és ekkor lehetett csak fotózni - ha szerencsénk volt. Az útvonalukat keresztezve állt meg jellemzően a hajó, ekkor a motort leállították, beereszkedtünk vízbe, de az állat bármikor másfelé fordulhatott.

Kemény meló volt, emlékszem olyan napra, amikor ötvenszer másztam ki és be a csónakba. A brutális, 50 méteres víz alatti látótávolság viszont segítette a munkánkat.

Ha erősebb volt a hullámzás, nehezebben vettük észre az állatokat, és érdekes módon maguk az ámbráscetek is gyorsabban eltűntek ilyenkor a víz mélyén.

Nem csak ámbráscetekkel találkoztunk az Atlanti-óceánban: feltűntek nagy csapatokban rövidcsőrű közönséges delfinek (Delphinus delphis), továbbá palackorrú delfinek (Tursiops truncatus) és Risso-delfinek (Grampus griseus) is.

Az utóbbiakkal csak egyszer találkoztunk, hiszen igen ritka és félénk faj, a hajókat messze elkerülik. Közönséges delfinekkel azonban szinte minden nap találkoztunk.

Nagy csapatokban kísérték a motorcsónakot és a fiatal egyedek gyakran a hajóorr közelébe úsztak, hogy az általunk keltett hullámokon lovagolhassanak. Óriási élmény volt továbbá, amikor egy kérgesteknőst (Dermochelys coriacea) fedeztünk fel a távolban. Angol néven leatherback-ként emlegetik. A kérgesteknősök a ma élő tengeri teknősök között a legnagyobbak.

Teljes testhosszuk (fejtől-farokig) 1.83-2.2 méter között változik, a mellső végtagok/ úszók hossza elérheti a 2.7 métert is, testtömegük pedig a 700 kilogrammot.

Nagyon ritka teknősfaj, még a helyiek is csak elvétve találkoznak vele. A hüllők között az egyedüli faj, amely képes közel állandó magas szinten tartani testhőmérsékletét: az akár 10 fokkal is magasabb lehet, mint például az Atlanti-óceán 18 fokos vize.

Azt hiszem, ezt is azok közé a különleges felszín közeli búvárélmények közé sorolhatom, amelyek ugyanúgy fantasztikusak, mint a mélyebben átélt kalandok.

Amikor mérleget vontunk, kiderült, a két hét alatt összesen két olyan nap volt, amikor ideálisak voltak a körülmények, mert sima volt a víz, sütött a nap, és a cetek sem voltak olyan tartózkodóak. Gyakorlatilag minden jó fotó ekkor készült. A tengeren egyébként hat napot voltunk kinn, merültünk készülékkel is, de azért nem volt annyi látnivaló, mint mondjuk a Vörös-tengeren, tehát a ceteknek köszönhetően lett emlékezetes ez a túra. A bizonytalan körülmények miatt gyakran előfordulhat, hogy hosszú időn át a partra kényszerülnek a turisták, tehát azt gondolom, mi szerencsésnek mondhattuk magunkat, mert jó felvételek sikerültek. Így is kimaradtak olyan dolgok a rossz idő miatt, mint a kékcápás merülés. Érdemes volna még visszamenni az Azori-szigetekre, mert a cápákkal vagy a kékbálnákkal való találkozás nagyon izgalmas lehet, és van annyira kedvező a látótávolság, hogy rendesen lehessen őket fotózni. Számomra nagy tapasztalat, hogy nem kell mindig palackot magunkkal vinni ahhoz, hogy nagyvadakat láthassunk. Minden búvárnak javaslom, hogy készüljön erre is, akár fejlessze a szabadtüdős képességeit ennek kedvéért, mert néha csak így tudjuk átélni ezeket a hihetetlen találkozásokat.

Bahama

Videó - © Sásdi Zsolt

Selmeczi Dániel www.selmeczidaniel.com Film: Sásdi Zsolt Szakértő: Pereszlényi Zsuzsanna

Népek-kultúrák-városok Pillantás Indiára 6. rész Raxauli napjaink

Varrรณkรถr

Takarmányaprítás a leprások falujában

Vizsgรกlat hallรณcsล vel

A fotózások

Regisztráció a terhesgondozó klinikán

A Természetfotó Magazin előző számában bemutattam az indiai Raxault, illetve elmeséltem, hogyan kerültünk a világ e mindentől távoli szegletébe. Nézzük tehát, milyenek voltak a fotózással és videózással töltött napok a Duncan kórházban és Raxaul körrnyékén! Az első néhány napos beilleszkedési időszakot követően minden napomat fotózással és videózással töltöttem. Egy átlagos napon öt-hatszáz fotót készítettem és harminc-negyven percnyi videót, időnként többet.

A legtöbbször reggel hat órakor keltem, kibogoztam magam a szúnyoghálóból, halkan kiosontam a szobából és pár perccel később már gyalogoltam az aznapi célpont felé. Reggelenként még Raxaulban is kifejezetten kellemes az idő, hat óra körül már kezd világosodni, de még nem süt a nap, kezdődik az élet a környező falvakban, tehát mindig van mit fotózni.

Elég sok helyszín van, amiket váltogattam: a kórház közvetlen környéke, a kicsit távolabbi rizsföldek körüli részek, egy közeli pakisztáni falu, Sundarpurhoz, a leprások falujához vezető út, maga a leprások faluja, a kórház hátsó kijáratához közeli rész, a vasúti sínek környékén levő nyomornegyed, a raxauli főút környéke, és még sorolhatnám. A legtávolabbi is legfeljebb fél órás gyaloglással elérhető volt. Általában már előző este eldöntöttem, hogy reggel merre indulok. Amikor megláttam valami érdekeset, akkor odasétáltam, közben kinéztem, hogy az adott helyszínen ki lehet a családfő vagy a legtekintélyesebb férfi. Egyenesen hozzá mentem, széles mosollyal, kezemet a homlokomhoz emelve köszöntöttem (akkor is, ha aznap már századszorra tettem ezt), és megkérdeztem, hogy fotózhatok-e.

Erre kivétel nélkül mindig az volt a válasz, hogy a megkérdezett lassú szemlehunyás mellett egy kicsit ingatta a fejét. Az első pár alkalom után megtanultam, hogy ez a jóváhagyás jele. Az első fotó mindig a „helyi főnökről” készült, utána azonnal meg is mutattam neki az eredményt. Ekkor általában elmosolyodott, a hangulat ezzel máris oldottabbá vált, és elkezdhettem fotózni azokat, akiket valójában kiszemeltem. Mindenkitől, akit le szerettem volna fotózni (a gyerekek kivételével), megkérdeztem, hogy mehet-e a dolog, de ez inkább csak formaság, mert miután látták, hogy a családfő jóváhagyta a dolgot, szinte soha nem utasítottak vissza. A nők néha egy kicsit szégyenlősek voltak, de amint megmutattam nekik az első elkészített fotót, általában elkezdett tetszeni nekik a dolog, így utána már egymást húzták a kamera elé.

Vizsgálóágy a klinikán

A klinika

Ha be szerettem volna menni egy házba, arra külön is engedélyt kértem, de erre sem kaptam soha elutasító választ. Azt tudni kell, hogy Raxaul nem az a hely, ahol gyakran látni fotózó külföldieket (azok sem nagyon járnak ki a kórházból, akik ott dolgoznak, legalábbis nem azokra a helyekre, ahová én mentem), így a helyieknek szerintem legalább olyan izgalmas és érdekes volt, amikor megjelentem közöttük, mint nekem. Ráérősen, lassan tettem a dolgomat: ha egy adott helyszínen jó volt a hangulat, akkor leültem az emberek közé, megmutattam nekik a képeket, beszélgettem és nevetgéltem velük. Az, hogy mindenre volt idő, óriási előnyt jelentett ahhoz képest, mint amikor az ember csak egy-két napig van egy helyen és ezért szeretne minden alkalommal jó fotókat készíteni.

Sundarpurba, a leprások falujába például legalább hatszor tértem vissza. Gyerek természetesen rengeteg van Raxaulban is, nagyon aranyosak voltak, de általában jelentősen megnehezítették a dolgomat, mert időnként egyszerűen nem lehetett tőlük fotózni. Volt olyan, hogy a kórház környékén akartam készíteni pár képet, de amikor már fél órája követte minden lépésemet egy mintegy 30 kisfiúból és kislányból álló csivitelő-kiabálólökdösődő csapat, akik minden alkalommal, amikor felemeltem a kamerát, elém ugrottak, akkor feladtam. A leprások falujában is történt ilyesmi az egyik látogatásom alatt. A földön ülve fotóztam, amikor egy kisebb őrjöngő gyerekcsapat szabályosan rám zuhant. A kamera úgy megütötte az orromat, hogy napokig fájt. Kis csalásokat is elkövettem persze, ez sem titok. Csak egy példa: egyik délután a leprások falujában voltam, és észrevettem, hogy jött át egy biciklis a Nepál és India határát jelentő kis folyón, a térdig érő vízben.

A biciklis a folyóban elég érdekes látvány, ezért le akartam videózni. Szaladtam a folyópartra, de kiért a vízből, mire odaértem, hiába kiabáltam neki, hogy álljon meg. Kénytelen voltam megkérni, hogy menjen vissza. Nem nagyon értette a dolgot, de megtette, visszament a folyóba és újból kijött.

Tehát, amit videóra vettem, az nem az igazi átkelés volt, hanem csak az ismétlés. De ennyi belefér szerintem. A reggeli fotózásról általában 9-10 körül értem vissza. Nap közben leggyakrabban a kórházban fotóztam, aztán délután – ha még volt kedvem és energiám – egy rövidebb kinti fotózásra indultam. Három óra körül kezdett megint elfogadható fény lenni, de 5 órára meg már szinte teljesen besötétedett, így a délutánok nagyon rövidek voltak.

Raxauli csecsemő

Sundarpur Már többször említettem Sundarpurt, a leprások faluját, amely Raxaultól mintegy 15 perces sétával érhető el. Tulajdonképpen ez egy nagyon szép, tiszta kis falu, lényegesen jobb, mint Raxaul nagy része, ezért aztán elég sokszor felkerestük. Volt, hogy csak egyszerű esti séta keretében mentünk oda, volt, hogy kifejezetten fényképezni szerettem volna. Az emberek itt is rendkívül kedvesek voltak velünk. A faluban több száz leprás család él, de persze nem mindenki fertőzött. Saját kis kórházuk, iskolájuk, tejgazdaságuk, csirkefarmjuk és szövőüzemük is van, ezekből biztosítják a megélhetésüket. A helyi leprakórház Bihar állam legnagyobb leprásokat kezelő intézménye. Itt csak a fekélyes betegeket ápolják, a többi beteg csak bejár a kórházba az egy-két havi gyógyszer-adagjáért.

Minden ellátás és gyógyszer ingyenes, a kórházat nagyrészt magánadományokból működtetik.

A lepra egyébként egy kórokozó által okozott betegség, hosszú antibiotikum-terápiával jól kezelhető. A baktériumok által okozott idegroncsolás, illetve érzés-zavar következtében a lepra gyakori szövődménye a végtagok fekélyes elváltozása. A közhiedelemmel ellentétben a lepra kevéssé fertőző, csak több hónapos szoros együttélés vezethet esetleg megfertőződéshez. Így tehát azt gondoljuk, jó esély van arra, hogy mi sem fertőződtünk meg a néhány látogatásunk alatt.

Közösségi projektek A Duncan kórházban külön osztály dolgozik az úgynevezett közösségi fejlesztési projektek támogatásán. Ez azt jelenti, hogy a kórház mintegy 250 környékbeli faluban támogat különböző közösségi kezdeményezéseket. Ezek elsősorban oktatással, kisvállalkozások támogatásával, illetve egészségügyi ellátással kapcsolatos kezdeményezések. Az oktatási projektek nem helyettesítik, hanem kiegészítik a hagyományos iskolákat. Különösen fontos a felnőttek oktatása.

Vannak olyan falvak Raxaul környékén, ahol a felnőtt nők közül szinte senki nem tud írni és olvasni.

A kórház egyik legfontosabb kezdeményezése ennek a mindenféle fejlődést megakadályozó írástudatlanságnak a felszámolása.

A Duncan kórház működtet falusi terhesgondozó klinikákat is, az egyik ilyen klinikát volt alkalmam felkeresni. A kezelés két kis kunyhóban és az udvaron folyik.

Regisztráció a kórházban

Fekvőbeteg a leprakórházban 1.

Sorbanállás antibiotikumért

Fekvőbeteg a leprakórházban 2.

Sundarpuri szövőműhely

A kórházból érkező ápolónők, kiegészülve helyi segítőikkel, hetente egy alkalommal elvégzik a legszükségesebb ellenőrző vizsgálatokat a falu terhes asszonyain, valamint ellátják őket vitaminokkal és fájdalomcsillapítókkal. Egy-egy vizsgálati napon 40-50 helyi vagy környékbeli asszony jelentkezik vizsgálatra. A szakképzett ápolónők külső vizsgálattal, tapintással, az úgynevezett Leopold-féle fogások alkalmazásával megállapítják a méh nagyságát, esetleges deformitását, a magzat fekvését és vitalitását.

A vizsgálat fontos része a magzati szívhang ellenőrzése, amelyet az ápolónők hallócsővel végeznek el.

A nem higiénikus körülmények között megszülető újszülöttek milliói halnak meg ma is világszerte az újszülöttkori tetanusz következtében. Az anyasági és újszülöttkori tetanusz a terhesség alatt beadott oltással megelőzhető, így ez is részét képezi a Duncan kórház terhesgondozó programjának.

Búcsú Raxaultól

Falusi felnőttiskola

A három hét, amit Raxaulban töltöttünk, szinte egy pillanatnak tűnt. Az utolsó délután a búcsúzkodás jegyében telt. Először elbúcsúztattak minket a szülőszobán, aztán külön elbúcsúztattak az orvosok is. Ültünk egy kis teremben, és szép sorban mindenki elmondta, hogy miért szeretett velünk lenni, s mennyire köszönik, hogy itt voltunk, és milyen hálásak. Teljesen zavarban voltunk, életünkben ennyi szép szót nem kaptunk még, meg sem érdemeltük persze. De közben egészen biztosan tudtuk, hogy szívből mondtak mindent. Úgyhogy igyekszünk jól beosztani ezt a sok szeretetet. Másnap reggel bámulatos pontossággal indult el a vonatunk Delhi felé. Útközben rengeteg élmény és gondolat kavargott a fejünkben. Zárásképpen álljanak itt Emese sorai az út során vezetett blogból: „Talán furcsa módja a szabadság eltöltésének, hogy idén három hétig (tavaly pedig négy hétig) majdnem folyamatosan dolgoztam, de egyáltalán nem bántam meg.

Rengeteget láttam, tapasztaltam, tanultam a három hét alatt. Szélesedett a látóköröm, növekedett a toleranciaszintem, és ezek a dolgok nekem fontosabbak annál, hogy effektíve pihenjek. Jó érzéssel térek vissza.”

Szöveg, kép, videó: Teravágimov Pál

Terepen tesztelve Nikon d600 tt a Nikon D600 is! , Az idén teszteltük a Nikon D4-et és rá pár hétre a Nikon D800at, most meg itt van a Nikon legújabb FX formátumú DSLR fényképezőgépe, a Nikon D600. Mindhárom gép FX full frames érzékelővel rendelkezik, de mindegyik különböző igényű fotóst szolgál ki. A D600-at elsősorban azoknak fejlesztette ki a Nikon, akik még nem gondolkoztak el azon, hogy érdemes lenne teljes érzékelős gépet venniük; most van itt az ideje.

Nikon D600, AF-S Nikkor 24-120mm f/4G ED VR

1/60sec f/10 ISO 400

A Nikon D600 már egy hónapja van nálam, megjártuk vele Olaszországot és Horvátországot, elvittem magammal a Pilisbe tájat fényképezni, és még sok más szituációban használtam. Az ISO érzékenységét nemcsak természetben, hanem műteremben is teszteltem. Bízom benne, így már kellő tapasztalattal állhatok neki e cikk megírásának.

A teszteléshez egy NIKKOR 300mm f/4D ED-IF AF-S teleobjektívet és egy AF-S NIKKOR 24-120mm f/4G ED VR objektívet kaptam.

Külső megjelenés Sok fotós ismerősömtől azt hallottam, hogy a D600 túl kicsi: ez nem igaz, aki szereti a D7000 váz méreteit, annak egyáltalán nem kicsi a váz, persze egy Nikon D4-hez képest kisebb, de nem is az a kategória. A váz robusztus, a markolatán roppant hasznos a csúszásmentes bevonat, mely kényelmes és biztos fogást eredményez. A kezelőszervek teljesen olyanok, mintha D7000 lenne, csak éppen FX érzékelővel.

Menürendszer A fényképezőgép magyar menüvel érkezett. Ez örvendetes hír, így már a Nikon felhasználók is maradéktalanul kihasználhatják a gép rejtett lehetőségeit.

Technikai újdonságok A Nikon D600 lelke egy 24,3 megapixeles FX (teljes képes) formátumú CMOS-érzékelő. Ebben az árfekvésben jelenleg ez a legnagyobb felbontású FX fényképezőgép. A gép gyengébb fényviszonyok mellett is kiemelkedő minőségben rögzíti fotós témáinkat. Ezt köszönhetjük a Nikon Multi-CAM 4800 39 pontos AF rendszerének. Az AF rendszer nagy szabadságot nyújt, amely 5, 9, 21 vagy 39 pontos lehet, a fotós testre szabhatja témától és a fotózási szokásaitól függően. A zárszerkezetet több mint 150.000 expozícióra biztosítja a Nikon, de ez természetesen lehet több is. A nagy dinamikai tartományú fényképezés, azaz a HDR funkció itt is elérhető, ugyanúgy mint a nagy testvéreknél, sőt multi-expozícióra is van lehetőségünk. Igaz ez csak 3 kép erejéig lehetséges, de az is sok mindenre elegendő. Ezeknek az extra funkcióknak kifejezetten örültem, hiszen a kreativitás kiteljesedéséhez e lehetőségek nagyon is kellenek.

A teszt A Nikon D600 megérkezése után elindult velünk Olaszországba tájakat fényképezni. A gépváz kapott hideget és meleget egyaránt, dolgozott párás időben és ködben is. Nem vette ezt zokon, tette a dolgát. Mivel a D7000 gépvázat már többször használtam, nem volt gond a gép beállításaival, teljesen megszokott módon kerültek elő a funkciók, pontosan ott van minden, ahol az említett masinánál.

A magyar menü örvendetes volt, de elsőre nekem furcsa, mert már megszoktam, hogy a Nikonnál ilyen nem volt, de egy-két nap után már rendesen tudtam használni. A képeket a hátsó 8 centiméteres, 921 ezer képpontos, nagy betekintési szögű LCD-monitoron nézegettem vissza, bele-bele nagyítva a részletekbe. Egészen meglepődtem, még a teljes nagyításnál is éles képet láttam viszont.

Gondoltam, ez csak a kijelző miatt van így, mert a Nikon váz kijelzője a változó körülményekhez automatikusan alkalmazkodó monitorfényerővezérléssel rendelkezik, ami tiszta, éles képeket eredményez visszanézésnél.

Aztán jött a próba Feltöltöttem a képeket, megnéztem monitoron, s ott is éles volt, mint a borotva. Miből adódhat ez? A D600-nál eleve adott az FX érzékelő 24 megapixeles felbontása, ami szerintem éppen ideális ahhoz, hogy elegendő adat kerüljön jó minőségben az érzékelőre. A másik nagy előny a 16 bites képfeldolgozás, amely minden korábbinál gazdagabb színeket és tónusokat kínál. Részletekben és tónusokban gazdag, sima átmenetet biztosít egészen a tiszta fehérig.

A HDR funkcióról már írtam a D800 tesztnél, ezért most erre külön nem térnék ki. Olvassátok el a 2012/2. nyári számunkban, pontosan úgy kell csinálni mindent, mint ahogyan akkor leírtam. Másik helyszínünk Horvátországban volt, ahol vízeséseket és hangulatokat tudtunk megörökíteni a D600-as masinával. Itt már előfordult, hogy az extra körülmények miatt nem mindig tudtam állványt használni, gondoltam, ez jól jöhet az ISO érzékenység tüzetesebb vizsgálatára. Hazaérkezésem után még egy aktfényképezésen is teszteltem a gépet, melynek során ISO 400 és ISO 3200 között fényképeztem (természetesen ebből képeket nem közlök, mert ez nem a magazinunk profilja).

Nikon D600, AF-S Nikkor 24-120mm f/4G ED VR

Bahama

1/125sec f/11 ISO 100

Nikon D600, Nikkor 300mm f/4D ED-IF AF-S

1/1000sec f/4.5 ISO 400

Az eredmények a következők lettek ISO 100 és ISO 400 között mindegy, melyiket használtam számottevő különbség nem volt a képeken. Az ISO 800-nál egy hangyányi zajocska bejött, de ez a szoftveres szűrés után már el is tűnt. Az ISO 1600-nál már van zaj, de ez sem sok, sőt, a régebbi gépeknél ez a minőség volt a jellemző az ISO 200-as érzékenységnél. Uramisten, hová fejlődött a technika, nem is olyan rég, úgy öt éve az ISO 1600 a digitális vázaknál szinte használhatatlan volt, most meg egészen jók a képek. Nézzük tovább: ISO 2000-nél már jött a zaj, de orvosolható mértékű. Az ISO 3200 az aktfotóknál még jó volt, kizárólag természetes fényeknél vagy egylámpás műfény világításnál dolgoztam vele, ezért kellett ez a magas ISO érzékenység. A fényképezőgépet ISO 6400-on nem próbáltam, nem volt rá szükség.

Vakuvezérlés FX vázban A Nikon D600 az egyetlen full frames gép, amelyben van beépített kisvaku, és az mester vakuként, vezérlő egységnek is használható.

Ez jó ötlet volt a Nikontól, így aki laposabb pénztárcával rendelkezik, az is tud vezeték nélküli vakurendszert kiépíteni a gép révén.

DX méretben is megfelelő A múltkor már írtam róla, hogy lehetőség van a DX objektíveket is használni, ilyenkor a gép kisebb, 12 megapixeles fájlokat készít.

Összességében A Nikon D600 a belépő szintű FX gépek úttörője.

Eljött az ideje, hogy mind többen alkalmazzuk a full frames gépek előnyeit, legyen szó munkáról vagy egy tartalmas utazásról. Egyaránt jól használható természetben, stúdióban és a családi albumok elkészítéséhez. Szinte mindenkinek ajánlott, aki igényes amatőrként a profizmusra vágyik, de még megfizethető áron. A kész képeket Nikon Capture NX programmal dolgoztam fel, az utómunka során kizárólag kontrasztot, élességet és szaturációt állítottam, mást nem. Ezúton köszönjük a hosszas, elmélyült teszt-lehetőséget a Nikon Kft-nek.

Tesztelő: Imre Tamás

karácsonyi ajándék tipp A kezdő fotósok útikalauza Ez a könyv tartalmas ajándék olyan kezdő fotósoknak, akik szeretnek utazni digitális tükörreflexes fényképezőgéppel.

Részlet a könyvből:

Mitől szép?

Ebben a fejezetben azokról a dolgokról olvashatsz, amelyek a képet igazán széppé teszik. A kompozíciós fogások legalább olyan fontosak, mint a gépbeállítás

vagy a gép tudása, és valójában ezen áll vagy bukik a kép sikere. A szép fotóhoz manapság nem elég a jól eltalált beállítás és a borotvaéles részletek. A fotózás lényege ott kezdôdik, amikor belenézel a keresôbe, és megpróbálod a lehetô legízlésesebben elrendezgetni az eléd táruló látványt. Közelítesz-távolítasz a témához, zoomolsz, a keresôn keresztül pásztázod a vidéket, és figyeled, miként alakítja a kép hangulatát a gép látószögének, helyzetének variálása. Ezzel az eszközzel változtatható egy fénykép értékes fotóvá. Ha túl szeretnél lépni a kattintgatós fotózáson, el kell olvasnod ezt a részt.

A táj és annak lakói

A szemet vezetŐ vonalak

A témákról szóló leírásoknál sokszor beszélek majd arról, hogy mennyire feldobja a fényképet a naplemente és napfelkelte különleges színvilága. Ennél a képnél tökéletesen kézzelfogható mindez. A hajnal meleg színei még ebbe a párás, szürke tájba is színeket varázsoltak.

A hatás fokozására egy meleg félszûrôt tettem az objektív elé, ettôl lett az égbolt kissé sárgásabb, mint a valóságban.

Ez a beállítás egy órával késôbb már egyáltalán nem lett volna ilyen hangulatos. Az elôzô oldali fotóhoz hasonlóan a horizont itt is 2/3–1/3 részekre osztja a képet.

Ezt ideális felosztást az ezer éve élt festôk is alkalmazták már (aranymetszés-szabály néven vált ismertté).

Vízszintesen és függôlegesen is harmadolható a kép, a téma dönti el, hogy melyiket tartod majd fontosabbnak.

A hegyek és a víz remek témák, de ez a fotó jóval többet mutat ennél. A kép elôterébe helyezett halászok bepillantást engednek a helyiek hétköznapjaiba. Ha teheted és eljutsz ilyen helyekre, ne csak a tájat fényképezd, hanem próbáld lefotózni az ott élô emberek életét, szokásait is.

A turistaparadicsomokon túl, távol a hotelektôl ismerheted meg ezt a világot. A felsô kis képen már nincsenek szereplôk, ettôl a fotó üressé, jellegtelenné vált.

Hogyan csinálhatsz egy szimpla rétrôl remek fotót?

Válassz jó napszakot, és keress egy jellegzetes részletet, ami vezeti a nézô szemét. Ennél a fotónál például a nyílként elôre mutató út a kulcs. Ez az út annak ellenére látványos eleme a képnek, hogy elsô pillantásra jelentéktelennek tûnik. A szem e vonal mentén pásztázza végig a látványt, e nélkül a fénykép elveszítené erejét. Hasonlóan látványosak például az „S“-alakú utak, a kanyargó ívek vagy a függôleges határvonalak. Egy jó tájfotónál nagyon fontos, hogy a horizontot ne középre, hanem valamelyik harmadba helyezd el. Itt például a felsô harmadban húzódik a horizont, ez pedig jóval izgalmasabb a fél-fél aránynál.

www.fotoszakkonyv.hu

Gyakorlati fotós tippek utazóknak

A digitális fotózás kezdôknek címû könyv II. része Tükörreflexes fotózás digitális géppel HD-videó melléklettel – 2012-es kiadás

Digitális fotózás kezdôknek 2012

Tájak, városok digitális fényképezôgéppel

Fogy. ár: 3490 Ft

Fogy. ár: 3490 Ft

Interneten: 2250 Ft + postaköltség

Interneten: 2250 Ft + postaköltség

Makrofotózás és Teleobjektíves fényképezés

A kezdô fotósok útikalauza

Fogy. ár: 3790 Ft

Fogy. ár: 3490 Ft

Fogy. ár: 3490 Ft

Interneten: 2450 Ft + postaköltség

Interneten: 2250 Ft + postaköltség

Interneten: 2250 Ft + postaköltség

Keresd a könyvesboltokban, vagy nézz rá a weboldalunkra: www.fotoszakkonyv.hu Rendeld meg postai utánvéttel a következô e-mail címen: dfoto@digikabel.hu

Könyvajánló A GDF SUEZ – Az Év Természetfotósa 2012 Húsz év Amikor 1993-ban a naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége az első, és máig együttműködő támogatójával, a Dunapack Zrt.vel karöltve, hagyományteremtő szándékkal útjára indította Az Év Természetfotósa pályázatot, még csak bízhattunk abban, hogy értékteremtő módon, évtizedeken átívelve szolgálja majd a magyar természetfotózás fejlődését. Ma, amikor a pályázat immár a „felnőtt” éveiben jár, elégedettek lehetünk az eddigiekkel: évről évre megújul, a pályázóink nemzetközi sikerei pedig megerősítik, hogy jó úton indultunk, jó úton járunk!

Mi ennek a sikernek a titka? Sokan keresik a választ. Talán az, hogy szokásos dolgokat szokatlanul jól csinálunk? – értve ezt a pályázókra, a rendezőkre és a mindenkori zsűrikre.

Jómagam szerencsés helyzetben vagyok, amikor visszatekintek, mert az elmúlt húsz évben a kezdetektől fogva részese voltam a pályázatnak, mint pályázó, vagy mint rendező, mint zsűritag, esetenként támogató. Így rám lehet fogni, hogy elfogult vagyok – vállalom.

Igen, nyilvánvaló, hogy véleményem szubjektív, de nem is lehetek elfogulatlan, csakúgy, mint a saját gyerekeimmel sem; hasonlón szemünk láttára cseperedett a pályázat, részben úgy, ahogy követőink tőlünk látták, részben a saját elképzeléseik szerinti úton, közben nyesegetve a felismert hibáikat, támogatva, megerősítve az erényeket. Ugyanakkor, mint rendszeres zsűritag, bizton állíthatom, hogy mindig részrehajlás nélkül, pártatlanul bírálunk és bírálhatunk, hiszen a naturArt a kezdetektől fogva a tisztességes verseny kereteit teremtette meg a résztvevők és a zsűri számára.

Kezdeményeztük, és a saját ötletünk indíttatására valósítottuk meg azt az online zsűrizési rendszert, ami mára ténylegesen valós idejű, és az interneten a világ bármely pontjáról nyomon követhető.

Ez a fajta értékelés egyre nagyobb teret hódít a komoly pályázatok körében. Évről évre kíváncsian várjuk az új pályázat válogatott anyagát, amit a Magyar Természettudományi Múzeum által biztosított nívós körülmények között tárunk a szűkebb szakma, majd a nagyközönség elé.

Ebben az évben sem okoztak csalódást a műfaj hazai legjobbjai. Igen, akik ezen a kiállításon akár csak egyetlen képpel is szerepelnek, a hazai természetfotózás legjobbjai közé tartoznak.

Mi vezetett a sikerükhöz? Az a folyamatos megújulás, ami mindig is jellemezte a természetfotós társadalmunkat. Itt nem lehet elégedett a teljesítményével az, aki az előző évek sikeres képeit megismétli, másolja. Ezek a törekvések kudarcra vannak ítélve a komolyabb seregszemléken. Meg kell újulni napról napra, képről képre, el kell távolodni a sablonoktól, a bevált témáktól, az ismert maníroktól.

Adaptálják Darwin gondolatát, miszerint „nem a legerősebbek, legügyesebbek, leggyorsabbak lesznek sikeresek, hanem azok, akik leginkább alkalmazkodni tudnak a változó körülményekhez!

Azaz, nem önmagában a ráfordított idő, a jó felszerelés, a kifinomult technika, az egzotikus táj, a ritka fajok hozzák meg a fotópályázati elismerést, hanem az újítás, a másként gondolkodás, a „máshogy látás” képessége!

Ezúton is biztatom mind a jövőbeli pályázókat, mind a jövőbeli bírálókat, hogy ez legyen az elsődleges szempont: amikor pályázatra válogatnak, ki-ki mint szerző, bátran vállalja fel az újító törekvéseit, és a zsűri is legyen kellően bátor, amikor találkozik a meglepővel, az egyedivel az újítóval!

Ha ezt megtesszük, akkor nyugodtan tekinthetünk a következő húsz év elébe!

Kármán Balázs fotóművész, a zsűri elnöke Az Év Természetfotósa 1993, 1994, 1996, 2000

Az Év Természetfotósa 2012-ben

Daróczi Csaba

Szeánsz

Az Év Természetfotója 2012-ben Daróczi Csaba Daróczi Csaba vehette át a GDF Suez - Év természetfotósa 2012 díjat. A fotós második alkalommal nyerte el a díjat, és idén az Év természetfotója kitüntetést is kiérdemelte Szeánsz című képéért.

Parázsló szemek

Az Év Ifjú Természetfotósa 2012-ben a benyújtott portfólió alapján

Kurucz Ádám Hajsza

Könyvajánló National Geographic Evilági csodák Természet - Ember - Kultúra (Susan Tyler Hitchcock) Formák özöne, színek kavalkádja, élettel teli csodák... szemet-lelket gyönyörködtető, páratlan utazás.

Pillangó bújik ki bábjából a kelő Nap langymelegében. Homokdűne szalagja kígyózik az óceán hullámai alatt. Pompás kalapok kelletik magukat a divatárubolt kirakatában. Vad iramban evez a kajakos a zuhatag habjai között. Csupa-csupa megható, lélekemelő, döbbenetes pillanat.

Az Evilági csodák fotói újra meg újra meggyőzik a szemlélőt: mindennél csodálatosabb, és mindennél fontosabb ez a mi Földünk.

Kifogyhatatlan képi kincsestár ez a kötet, teljes pompájában vonul föl benne az élők menazsériája, a világ ezer tája, bolygónk sokféle népe, kultúrája.

Feszültséggel teli a jelen, kétséges a jövő, de az Evilági csodák sok száz képe orvosság a kínzó kétségekre, reményt és erőd ad: ha teszünk érte, ha oltalmazzuk, otthonunk, a Föld túlélheti a bajokat.

Az album alapjául a National Geographic magazin egyik legkedveltebb rovata, a Vision of Earth szolgált.

KÉPRE TERMETT a mi világunk, csupa forma és minta, szín és kontraszt, ritmus és rend. Tágra nyílt szemmel, látványra éhesen születünk: érzékeink nem válogatnak, nem értelmeznek, kritikátlanul habzsolják az ingert. Ártatlan szemlélőként élünk a létformáktól hemzsegő világban, formára-méretre tőlünk igencsak különböző lények között.

A vizet, földet, követ idő és fizika alakította egyedi fraktálformákba; némelyik alakzat örök és állandó, mások egyre változnak, legalábbis az emberélet léptékében.

Képre termett tehát a mi világunk, telis-tele van gyönyörűséggel.

Millió alakban bomlik ki a természet, s még ha csalafintán rejtőzik is, feltárja pompás valóját. Ismétlődés és párhuzam, hasonlóság és különbség; környezetünkkel kölcsönhatva megtanuljuk, mit jelent idő és tér, ok és okozat, fény és sötét, öröm és kín. Megismerés, megértés, a dolgok értelmének kutatása – s mindehhez a világ költői, metaforikus, ihletett átélése. Elménk csodálatos képessége, hogy érzi és érzékeli, szomjasan issza evilágunk milliárd csodáját. Összegyűlt tudásunkat visszavetítjük a világra – ez a tudomány egyik kulcsfontosságú mozzanata; felismerjük és belátjuk, mi az, ami a valóságban is létezik és bekövetkezik, és mi az, ami csupán képzeletünk szüleménye,

csalóka délibábja. Miközben gyűjtjük-gyűjtjük az ismereteket, ugyanilye fontos észrevennünk: tapasztalásunkon, felfogóképességünkön túl is tömérdek jelenség létezik. Itt, az evilági csodák átélésében siet segítségünkre a fotográfia.

Olyan helyeken fényképez a fotós, ahova csak nagyon kevesen juthatnak el. Észreveszi és mindenkinek megmutatja: tele csodával a világ. Nem képzeleg, nem lát mást, mint a valóságot: a természet és az emberi kultúra csodáit, érintkezési felületeit tárja elénk ihletett ámulattal. Evilági csodákat hoznak el nekünk, képei magyaráznak és szórakoztatnak, boldog és szomorú pillanatokat szereznek.

Mielőtt szemünk és elménk unalomig megszokná, és többé nem is venné észre, a

fotográfus újrateremti világunk őseredeti, archetipikus mozzanatait. Újra meg újra emlékeztet bennünket, hogy minden csupa forma és minta, szín és kontraszt, ritmus és rend. Fölfrissíti látásunkat, s minél inkább tisztul tekintetünk, annál inkább eligazodunk a gondolatok és érzelmek, eszmék, tervek világában. A természet fotográfusa tulajdonképpen rangrejtett tudós – páratlan megfigyelő, elfogulatlan szemlélő, torzításmentesen tárja elénk a környező világot. Sokszor nagyon más ez a világ, mint amit emberi teremtett bennünket, és tett azzá, amik ma vagyunk.

Geographia Kiadó 2012 240x285 mm, 512 oldal, ára: 9.990,-Ft

Könyvajánló Életre szóló kalandok 500 titkos úti cél a világ körül Kezdetét veszi a következő utazás: Lenyűgöző magaslatok: Figyeljük az inkák elveszett völgye felett köröző óriás kondorkeselyűket Peruban; köszöntsük egy romantikus hegyi kápolnából a délkarolinai napfelkeltét; vagy gyönyörködjünk a lenyűgöző hegycsúcsokban a himalájai királyságban, Szikkimben. Érintetlen tájak: Lovagoljunk Dzsingisz kán utódaival Mongóliában, kalandozzunk Bulgária hegységeiben, hogy rábukkanjunk az Ördögtorokra, vagy nézzük meg több millió gnú vándorlását a Serengeti szavannáin.

Eldugott szigetek: Csodáljuk meg a világ legfényesebb biolumineszcens lagúnájának ragyogását Puerto Ricón, a Vieques-szigeten; bontsunk vitorlát Kiribati korallszigetei közt; vagy kóstoljunk bele a tökéletes nyugalomba Texelen.

Ritkán járt utak: Túrázzunk Ausztrália isten háta mögötti, fenséges hegygerincein; kövessük a Crooked Roadot a virginiai Blue-hegységben, hogy zenés zarándoklatunkat végigjárjuk; vagy hagyjuk, hogy elvarázsoljon Nevada végtelen ege és csöndje az 50-es úton.

Titkos történelem: Vegyüljünk 18. századi, mumifikálódott arisztokraták közé Savoca bizarr katakombáiban; keljünk át a sárkányok őrizte fedett hidakon a kínai Tajsun tartományban; vagy fedezzünk fel 8000 éves sziklafestményeket a Dél-afrikai Köztársaságban.

A lélek menedékei: Hallgassuk saját szívverésünket egy kambodzsai templom Visszhang-falán; merészkedjünk le egy mexikói hegy mélyének útvesztőjébe, hogy rátaláljunk a szent emlékműre, amely mellett eltörpülnek az egyiptomi piramisok; vagy élvezzük a világ nagy vallásainak zenéit egy különleges fesztiválon a marokkói Fezben.

Rejtett kincsek: Másszuk meg az Adirondack-hegység különleges csúcsát; keressük fel az új-mexikói műtermet, ahol a világhírű festő, Georgia O’Keeffe káprázatos festményeinek többsége született; vagy hajtsuk álomra a fejünket egy írországi kastélyban, melynek tulajdonosai az ország ősi királyainak leszármazottai.

Apró falvak: Teázzunk egy Shakespeare-korabeli nádfedeles kunyhóban az angliai Lavenham faluban; látogassunk meg egy kínai közösséget, amelynek tagjai

National Geographic

több százan élnek egy fedél alatt; vagy nézzük meg, hogyan ünneplik a Rhode Island-i Bristol hazafias polgárai évről évre a függetlenség napját 1777 óta.

Városi rejtélyek: Leljünk rá a madárfigyelők paradicsomára Manhattan szívében, ahol több mint 200 faj él; barangoljuk be Franciaország egyik legfestőibb középkori városkájában az eldugott kerteken keresztül vezető ösvényt; vagy szambázzuk át az éjszakát Rio de Janeiro egyik, művészeti alkotásokkal és régiségekkel teli, elegáns szórakozóhelyén.

Ezenkívül: Több mint 20 pompás összeállítás a Föld legritkább vadvirágainak titkos lelőhelyeitől a világ legfurcsább és legérdekesebb apró múzeumaiig, valamint ötletek tömkelege, hogy miként tudjuk teljessé tenni utazásunkat.

Akik felejthetetlen élményekre vágynak a világ távoli és közeli, váratlan szegleteiben, akiket határtalan kíváncsiság hajt a különleges, az egzotikus, a szokatlan felé, akik készen állnak arra, hogy elmeneküljenek a tömegből, elhagyják a képeslapokról ismert kliséket, a járt utat a járatlanért, azok nem egyszerű turisták, hanem utazók.

Nekik szólnak az „Életre szóló kalandok” kötete.

Lépjünk be egy mesésen újszerű világba.

Bukkanjunk rá a London belvárosának labirintusszerű sikátoraiban és eldugott terein megbúvó ötven csodálatos templomra. Bolyongjunk gazdagon díszített maja paloták romjai között, lépjünk be a szentélyekbe és báltermekbe, ahol Honduras ősi uralkodói imádkoztak és mulattak.

Töltsünk egy éjszakát az indiai kereskedő-herceg

egykori hálótermében, Rádzsasztán fallal körülvett erődjében. Ereszkedjünk le egy massachusettsi mozi titkos föld alatti kiállítótermébe, mely a világ legpocsékabb műalkotásait rejti. Kóstoljunk bele a vad borzongásba Izland félelmetes boszorkány- és varázslómúzeumában. Érezzük otthon magunkat bolygónk legvadabb tájain. Járjuk be a Yellowstone Nemzeti Parknak a turisták többsége által soha fel nem fedezett látványos útjait. Sétáljunk Grönland lávamezőin, töltsük az éjszakát nádfedeles kunyhóban Mali felvidékén, fedezzük fel a dogon törzs gazdag kultúráját, és élvezzük vendégszeretetüket. Szumátra szigetén keressük meg a világ legnagyobb virágát meg a dzsungel lakóit, az orrszarvút és a maláj medvét.

A csodálatos fényképekkel gazdagon illusztrált „Életre szóló kalandok - 500 úti cél a világ körül” minden bennfentes tudnivalót és gyakorlati útmutatást megad ahhoz, hogy álmainkat tökéletes útra váltsuk. Kilenc fejezete tele van ötletekkel és tanácsokkal, például hogy mikor érdemes felkeresnünk az adott helyet, a helyszínen járva milyen egyéb látnivalókat érdemes megtekinteni. Emellett tapasztalt utazók személyes ajánlatait is olvashatjuk.

Vigyázat: a könyvet kinyitva garantáltan mehetnékünk támad majd. Az izgalmas leírások és a csábító képek hatására életünk legcsodálatosabb utazása kerekedhet az olvasgatásból.

Geographia Kiadó 2012 220x290 mm, 320 oldal, ára: 7.900,-Ft

DVD ajánló A VILÁG MADÁRSZEMMEL DVD Earthflight „Van egy pont, amikor már kifogyunk a szuperlatívuszokból, melyekkel leírhatnánk a kameramunkát... A felvételek jelentős része lenyűgöző. Hihetetlen.” - The Times Irány az ég: A világ madárszemmel a levegő mestereinek lélegzetelállító, 6 hatalmas kontinenst átszelő utazását tárja elénk.

Több mint három évnyi munka után készült el ez a pompás, hat részből álló, csúcstechnológiát és kifinomult kameratechnikákat alkalmazó sorozat.

A káprázatos légi felvételek madártávlatból láttatják velünk a világot. Kontinenseinket eddig sosem látott perspektívából, a vándormadarak életét követve fedezi fel, beszámolva az évszakok adta változásokról is. Észak-Amerika felett madárháton szárnyalva kelhetünk át, érintve a Monument Valleyt, a Grand Canyont és New Yorkot. Dél-Amerikában már kondorkeselyű a vezetőnk: szemünk elé tárja az Andok csodálatos állatvilágát.

Eközben egy arara szemszögéből fedezhetjük fel a lenti esőerdőt. A további epizódok Afrika, Európa, Ázsia és Ausztrália vidékeit járják be, szemszögünket darvak, apácalúdak, fecskék és flamingó adják.

A világ madárszemmel kamerái mindig a történések közepén voltak, hogy egy teljesen új perspektíváját mutatják világunknak. „A felvétlek fantasztikusak és egyedi perspektívából mutatják meg a természet legcsodálatosabb élőlényeinek kiváltságos világát.

A lassított jelenetek, pedig olyan vizuális látványt nyújtanak, hogy a film nézése közben szinte mindig csak exponálnék, az élmény leírhatatlan.”. – Nature Photo Magazine Rendezte: John Downer Narrátor: David Tennant

Technikai adatok: menünyelv: magyar hangok: magyar Dolby Digital 2.0 felirat: képarány: 16:9/1.85:1 hossz: 312 perc

Szerkesztőség Főszerkesztő: Imre Tamás Imre Tamás

Imre Anikó

Szekeres János

Szabó Béla

Krivánszky Árpád

Suhayda László

Imre Adrien

Éder Iván

tamas.imre@naturephotomagazine.com

Szerkesztők: Imre Anikó

Krivánszky Árpád

Suhayda László

Szabó Béla

Szekeres János Munkatársak: Éder Iván Imre Adrien

Kiss Ágnes Máté Bence

Perhiniák Márton

Selmeczi Dániel Olvasó szerkesztő:

Krivánszky Árpád Művészeti Vezető: Imre Anikó Grafikai tervezés:

Perhiniák Márton Web Design: FX designport Web product: Thomas Picture Fordító: Tóth Péter Pál Hirdetési vezető: Imre Anikó

aniko.imre@naturephotomagazine.com

Természetfotó magazin www.termeszetfotomagazin.hu ISSN 2061-2397 info@naturephotomagazine.com

Kiadja: Thomas Picture Kiadó Kft. Cím: Magyarország

Máté Bence

Kiss Ágnes

Budapest; 1143. Semsey Andor utca 25.

A kiadásért felel a kiadó ügyvezetője.

Minden jog fenntartva! © 2012 Thomas Picture kiadó Kft A magazin teljes tartalma, írásos és képes anyagait, beleértve a weboldalt is.

A kiadó kizárólagos tulajdonát képezik.

A meg nem rendelt kéziratokért és illusztrációs anyagokért a kiadó nem

Perhiniák Márton

Selmeczi Dániel

vállal felelőséget.

természetfotó magazin

®

online fotómagazin

Következő szám megjelenése

2013. 03. 05.