Természetfotó Magazin 2010/3

természetfotó magazin

®

ingyenes online fotómagazin

Őszi táj és köd-pára | Tippek-trükkök Kína, selyem út | Népek-kultúrák nagyvadak fotózása | Fotósuli

2010/3.

köszöntő Kedves Olvasó!

Üdvözöljük Önöket a 2010/3. őszi számunkban. „Itt van az ősz, itt van újra” hangzattal állítottuk össze cikkeinket és nyújtjuk át Önöknek egy csokorban.

Népszerű rovataink folytatódnak a következő tartalmakkal.

Imre Anikó és Tamás a Kalandtúrában most Skandinávia őszi tájain keresztül ad sok értékes információt a tájak fényképezéséről és a szűrőzésről.

Az Érdekes helyek rovatban ellátogatunk a Hortobágyra, Nagy Gergő vendégfotósunk jóvoltából pedig Írországba, az Óriások földjére. Eifert János fotóművész a Népek-kulturák-városok sorozatunkban ázsiai utazásaiból most Kínába, a selyemútra kalauzolja el olvasóinkat.

Portfoliónkban köszönthetjük Gyurom Jánost, aki a nagyvadak és madarak őszi és téli fényképezésének szerelmese.

A „Fotó suli” sorozatunkban a nagyvadak fotózásához nyújt segítséget Szekeres János, aki immár 30 éve járja Magyarország erdeit eme királyi bikák fényképezéséért.

A „Tippek-trükkök” rovatban az őszi tájak megörökítéséhez ad tanácsokat Szabó Béla fotográfus. A másik szerzőpárosunk, Krivánszky Árpád és Suhayda László pedig a pára és a köd világába kalauzolja el olvasóinkat.

A „Víz alatti világ” rovatunkban Selmeczi Dániel a Közép-Amerikai cikkünk második részét publikálja, mely a Cocos szigetek vízi világának csodálatos felvételeivel kápráztat el bennünket.

Folytatódik a diaporámával foglalkozó cikksorozatunk, melyben most a Wings Platinum 4 szoftver ismertetése kapcsán azt a titkot fejtjük meg, mitől lesz több a diaporáma egy egyszerű „slide-show”-nál..

A képfeldolgozást ismertető sorozatunkban ezúttal az Adobe Lightroom zajszűrési technikáiba vezeti be a közönséget Perhiniák Márton; egy videó tutorialban mutatja meg a trükköket.

Máté Bence fényképeivel és Kis Ágnes írásából a soltvadkerti búbos bankák életébe leshetünk be egy pillantás erejéig.

A weboldalunk dinamikus oldallá fejlődött, sokkal frissebben tudunk jelentkezni hírekkel, kiállításokkal és egyéb fontos információkkal.

Olvassák rendszeresen! www.termeszetfotomagazin.hu

Címlap: Aranytó Fotó: © Imre Tamás Canon EOS 1D Mark II, EF 24-70mm f/2,8 USM 1/80 sec, f/16, ISO 100 állvány

LEGYEN ÖN IS RÉSZESE a természetfényképezés ismeretterjesztésének az EYE OF NATURE weboldalunkon, ahol megoszthatják fotósaink egymással képeiket és véleményeiket.

Várjuk természetfotós klubok és fotósok jelentkezését bemutatkozó anyaggal. A „Szép helyek a világban” rovatunk sikerén felbuzdulva várjuk azon természetfotósok jelentkezését is, akik weboldalunkon önzetlenül megosztanák fotós helyeiket másokkal; a legszebb összeállítások a magazin hasábjain is helyet kapnak.

A bemutatkozó anyagokat és fotókat az info@naturephotomagazine.com címre várjuk.

Fogadják szeretettel hatodik számunkat.

Imre Tamás főszerkesztő

Fotósuli - Nagyvadak fotózása

Kalandtúra - Skandinávia

6

Finnország, Svédország és Norvégia. Elsősorban ezen országok nevei hangzanak el az európai fotós körökben, ha őszi tájak fényképezésére adjuk a fejünket. A déli és keleti országok fotósainak válaszában az is benne szokott lenni; brr, ott nagyon hideg van!

A mostani kalandtúránk egy picit eltér a megszokottól, nem tájképleírást osztunk meg önökkel - mit hol, mikor hanem egy kis segítséget is szeretnénk nyújtani az őszi tájak fényképezéséhez.

portfolió - gyurom jános

22

Gyermekkora óta együtt él a megunhatatlan, mindig újat mutató csodálatos természettel. “Puska, messzelátó, fényképezőgép mindegyik egy kulcs a természethez, mindegyik más rejtekajtót nyit meg, s a látott kép aszerint változik, hogy melyik ajtón lépünk be.” - írja Tildy Zoltán, a hazai természetfotózás és filmezés atyja. Gyurom János ezeken a „rejtekajtókon” három évtizede belépett.

Hol vadászként távcsővel, hol fotósként.

érdekes helyek - írország

34

48

Nem tudom, miért választottam Írországot úti célomnak.

El akartam tűnni egy időre. Csak úgy elutazni egy szál hátizsákkal külföldre. Ki akartam gyalogolni a hétköznapokból. Meg persze a fotózás sem utolsó szempont nálam. Így hát Írországra esett a választásom.

Relatíve közel van, gyönyörű tájain ír legendák lakoznak, és nem halok éhen, ha nem viszek egy heti élelmet magammal.

4

©Szekeres János - Este

cocos - a zöld sziget

74

A Cocos szigeteken - épp ellenkezőleg, mint Malpelón - szinte alig látni sziklát, mert a vegetáció mindent beborít. A sziget mérete is többszöröse, mint Kolumbiában. Ahogy Chaten-baybe tartunk, az első horgonyzó helyünkhöz, a sziget mellett elhaladva több vízesést is megpillantunk.

Máté Bence - búbos banka

88

Az idei év időjárása nem volt túlságosan kedvező a madarak számára. Számtalan költés meghiúsult, vagy éppen eltolódott a gyakori esőzésnek és a hidegnek köszönhetően.

A búbos banka párnak - mely Soltvadkert egy eldugott kis erdejében költ - azonban szerencséje volt.

érdekes helyek hortobágy Tippek-trükkök őszi tájak fotózása pára-köd népek-kultúrák-városok

kína, selyemút könyvajánló makrófotózás diaporáma

wings platinum 4 / II képfeldolgozás Lightroom 3 - zajszűrés

14 40 56 64 72 83 86

Canon EOS 1Ds Mark II, EF 16-35mm f/2,8 USM

0,4 sec f/22 ISO 100

Fotós kalandok

Tájképek fényképezése, Skandinávia

Finnország, Svédország és Norvégia. Elsősorban ezen országok nevei hangzanak el az európai fotós körökben, ha őszi tájak fényképezésére adjuk a fejünket. A déli és keleti országok fotósainak válaszában az is benne szokott lenni; brr, ott nagyon hideg van!

A mostani kalandtúránk egy picit eltér a megszokottól, nem tájképleírást osztunk meg önökkel - mit hol, mikor - hanem egy kis segítséget is szeretnénk nyújtani az őszi tájak fényképezéséhez.

Miért pont Skandinávia? - merülhet fel a kérdés több olvasóban: talán nálunk vagy a környező országokban nincs szép ősz? Ez nem ilyen egyszerű, természetesen sok országban lehet olyan helyeket találni, ahol szép fényképeket tudunk készíteni a színekről, hangulatokról, őszi tájakról. De az északi országokban annyiban más a helyzet, hogy ott a hirtelen érkező hideg nagyon megcsípi a fák lombjait és a cserjék leveleit, melyek hamar és változatosan színesednek. Ráadásul aki egy kicsit messzebb is hajlandó elmenni egy-két szép helyszín kedvéért, az a fotós még a földön elterülő zuzmók és növények színes kavalkádjával is festőivé varázsolhatja képeit. Nem véletlenül szokták mondogatni: „A csodálatos észak”. Tehát aki másfajta tájakat keres őszi színekben, annak bizony északra kell utaznia. Ott más a növényzet, több a cserje, s a csodálatos nyírfák fehér törzsei és aranysárga levelei teszik még vonzóbbá az utazást Finnországba, Svédországba, Norvégiába, ne adj’ Isten Észak Amerikába, Kanadába.

Azonban ne kalandozzunk el ennyire, maradjunk inkább Európában. Mielőtt elindulunk, mérjük fel gondolatban a terep adottságait és annak megfelelően öltözködjünk. A tájfényképezés sok elmélkedést és elmélyülést igényel, ami természetesen számottevő időráfordítással jár.

Felszerelésnek a következőket javasolnám: legfontosabb a stabil állvány, a 3D panoráma vagy egy erősebb gömbfej; a lényeg, hogy legyen benne vízszintező. Amennyiben nincs az állványfejben ilyen, érdemes venni egy vakupapucsba dugható vízszintezőt. Nincs annál kiábrándítóbb, mint egy ferde horizonttal fényképezett tájkép. A kioldókábelt se hagyjuk otthon, a hosszabb expozíciós időknél jó hasznát vehetjük; a bemozdulásmentes képek készítéséhez nélkülözhetetlen kellék. Ha van teljes érzékelővel ellátott digitális vázunk, az a legoptimálisabb megoldás: egy EOS 5D MarkII vagy esetleg egy Canon 1Ds MarkIII, Nikon D3s vagy Nikon D700. Ezek a gépvázak 24x36 mm-es CMOS szenzorral rendelkeznek, így a különleges perspektívával fényképezett képek azt mutatják, amit anno a régi filmes gépvázainkon megszokhattunk. Ráadásul felbontásuknak köszönhetően sokkal részletgazdagabb képeket fogunk nyerni.

Canon EOS 1Ds Mark II, EF 24-70mm f/2,8 USM

30 sec f/13 ISO 320

Az objektívek a következők lehetnek: f/2,8 16-35 mm, ha APS-C szorzós a gépünk, akkor jó választás egy 10-20 mm-es objektív, ez lehet Canon, Nikon vagy Sigma. Alapobjektívnek jó az f/2,8 24-70 mmes, de ne hagyjuk otthon az f/2,8 70-200 mm-es objektívet és esetleg egy 1,4x és egy 2x is jól jöhet a tájképrészletek fényképezéséhez.

Akinek stabilizátoros objektíve van, az mindenképpen kapcsolja ki ezt a funkciót állványhasználat közben. Sokan úgy gondolják, itt vége is a felszerelésnek. Dehogy!

Kell még egy jó minőségű Hoya polarizációs szűrő, Cokin (Singh-Ray Filter USA) ND4-es átmenetes szűrő, Cokin (Singh-Ray Filter USA) ND8-as

átmenetes szűrő, teli Cokin (Singh-Ray Filter USA) vagy B+W ND8-as szűrő, Cokin (Singh-Ray Filter USA) átmenetes tabacco szűrő és egy Hoya red enhancer szűrő. A Cokin-hez (Singh-Ray Filter USA) szűrőtartó és adaptergyűrű is kell. Semmiképpen se maradjon otthon egy esőkabát, amivel nemcsak magunkat, de a felszerelésünket is be tudjuk takarni egy őszi zápor alatt, ráadásul eső után vannak a legszebb fények.

A szűrőinket a következőképpen tudjuk használni: a polarizációs szűrő legyen mindig fenn az objektíven, ebbe csavarjuk be a Cokin (Singh-Ray Filter USA) adaptert. Itt jegyezném meg, hogy lehet kapni Cokin vékony szűrőtartót, kifejezetten tájképfényképezéshez. Erre akkor van szükség, ha

Canon EOS 1Ds Mark II, EF 16-35mm f/2,8 USM

ultra-nagylátószögű objektívvel fényképezünk, mert ilyenkor a szűrőtartó szélei vignettálhatnak.

Az USA Singh-Ray Filter családban pedig találhatunk Vari-N-Duo típust, ami jól kombinálja az éppen aktuális fényekhez a szűrőket. Az átmenetes ND szűrők az égbolt világosságát hivatottak sötétíteni, alkalmazásuk nélkülözhetetlen a kiegyenlített fények létrehozásában. Az ND8 teli szűrő az expozíció lassításához szükséges, különleges „bemozdulós” effekteket fényképezhetünk általa.

Az átmenetes tabacco a viharos, drámai égbolthoz ajánlott, míg a HOYA red enhancer egy különleges, kifejezetten az őszi színekhez kifejlesztett kombinált szűrő. A red enhancer didymium üvegből készült,

0,6 sec f/22 ISO 100

nagyon érdekes fénytovábbítási jellemvonásokkal bíró szűrő. Az üveget olyan különlegesen tervezték meg, hogy erősítse a narancs, a vörös és a barna színű témák telítettségét és a színkontrasztot.

Mindezt úgy teszi, hogy közben a többi színre jelentősebb hatást nem fejt ki, ezért ez a szűrő nagyon népszerű a tájképfényképészetben. Érdekes lehet még a B+W Warm Tone Polarizing Filters, mely egy kombinált szűrőpáros, ami tartalmaz egy polarizációs és egy 81B melegítőszűrőt egyben. Az őszi tájak meleg tónusainak visszaadása és a polarizációs szűrő együttes alkalmazása gyönyörű, színtelített őszi képeket eredményezhet.

Canon EOS 1Ds Mark II, EF 16-35mm f/2,8 USM

1,6 sec f/22 ISO 100

Tervezés Helyszín: Skandinávia Megközelíthetőség: Oslo vagy Stockholm repülőteréről.

Mit lehet fotózni: tájakat, makro-témákat, emlősöket.

Mit vigyünk magunkkal: a cikkben részletesen felsorolt felszerelési tárgyakon kívül memóriakártyát és akkumulátort, amennyit csak lehet.

Szállás: Skandináviában jó minőségű faházas szállásokat találhatunk az út mentén.

A legjobb időpont: szeptembertől október végéig.

Canon EOS 1Ds Mark II, EF 24-70mm f/2,8 USM 0,4 sec f/22 ISO 100

A fotós felszerelés ismertetése után induljunk el fényképezni, de nem mindegy, mikor: természetesen a legjobb fényekben! Olvastuk már párszor újságokban és hallottuk már ezerszer előadásokon, továbbá fényképész barátainktól, hogy a korai és késő esti fényekben menjünk fotózni. Azért jó korán reggel és este fényképezni, mert ekkor a fény horizontális. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a fény szinte párhuzamos a horizonttal, ezáltal szép háromdimenziós hatással veszi körül a tájat.

Ráadásul a fény hajnalban és alkonyatkor meleg tónusokban gazdag, vöröses, narancsos vagy rózsaszínes árnyalatú - ez mindig az adott napi körülményektől függ. A legérdekesebb képeket felhős napokon fényképezhetjük, ilyenkor a reggeli és esti napsugarak a felhőket is megszínezve táncolnak a fényképezőgépünk objektívje előtt. Fotózzunk szórt fényben, mert a Nap, mint fő fényforrás erős, kemény fényt bocsát ki, ami éles mély árnyékokat vet. A diffúz fény és a meleg tónusok ragyogó kombinációja olyan lehetőséget teremt, mely a legkiválóbb a fotózásra. Ne felejtsük el a hajnal előtti és napnyugta utáni fények kínálta lehetőségeket sem. A napkeltét megelőző és napnyugtát követő körülbelül 30 percben lágy, színes fényárnyalatokban fürdik a táj, mely nagyon kedvező alkalmat ad a hosszú expozíciós fotózáshoz.

A fent leírt lágy, puha meleg fények az igazi művészi fényképezés alkotóelemei, ami az emberi szemnek a legtetszetősebb. Ilyen körülmények között készülnek az igézően szép tájképfotók.

Skandináviában a következő területeket ajánlanám fotózásra.

Norvégia: Hardangervidda Nemzeti Park (a továbbiakban:NP), Jotunheimen NP, Rondane NP, Femundsmarka NP, Dovre NP, Forollhogna NP, Øvre Pasvik NP. Svédország: Fulufjället NP, Abisko NP, Färnebofjärden NP. Finnország: Lemmenjoki NP, Fulufjället NP, Sånfjället NP. Természetesen a nemzeti parkokon kívül is lehet jó fotókat készíteni, de az érintetlen természet és a zavaró momentumoktól (pl. villanyoszlop) való mentesség ezeken a helyeken garantáltabb. Figyelem! - a felsorolt nemzeti parkokban elsősorban gyalogosan vagy kerékpárral tudunk mozogni, az autókat egy külső parkolóban kell hagynunk.

Bízom benne, hogy Önökben is felkeltettem az érdeklődést az őszi tájképek fényképezéséhez, s ha elsőre nem sikerül elkészíteni az áhított fotót, ne csüggedjenek, a természetfényképezés sok kitartással és bizony rengeteg koránkeléssel jár.

Szöveg: Imre Tamás Képek: Imre Anikó és Imre Tamás fotográfusok

Érdekes helyek

Madártömeg hangjára ébred a Hortobágyi Nemzeti Park

„Hortobágy, a puszták óriás királya.

Némán, merengve ül az ősnyugalom e térségen, Mint tűzhelye mellett karszékében a száz éves aggastyán, Ki az élet zajos napjait zajtalan szívvel gondolja át.”

Petőfi Sándor

Canon EOS 1D Mark II N, EF 600mm f/4 L IS USM

1/1250 sec f/11 ISO 500

Canon EOS 1D Mark II N, EF 600mm f/4 L IS USM

1/3200 sec f/5,6 ISO 400

Darvak a Hortobágyon: „gru-gru” trombitáló orrhangon szólalnak meg a darvak csapatai minden évben szeptembertől egészen november végéig. Az északi országokból, főként Oroszországból és Skandináviából érkező darucsapatok hazánkon keresztül vonulnak át a telelő területükre. Egyik legjelentősebb pihenőhelyük vonulás közben a Hortobágyi Nemzeti Park, melyet 1989-ben az UNESCO Világörökség Bizottsága felvett a Világörökségek listájára. A Kárpát-medencén átvonuló darvak (Grus grus) 95 százaléka a Hortobágy felé veszi az irányt, ahol hosszú időre megpihennek és csak az első hó vagy a fagy beálltával kelnek ismét útra. Az 1900-as évek elejéig Magyarország áthatolhatatlan nádasaiban is fészkelő gázlómadarat őseink nagy becsben tartották.

Olyannyira, hogy a nemesi udvarházaknál külön darvászok foglalkoztak a darvak megszelídítésével, de az egyszerű nép körében is nagy dicsőségnek örvendett.

A daru már az ókorban is jelentős szerepet játszott a különböző népek életében.

Az egyiptomiakhoz hasonlóan a görögök, a rómaiak, majd később India mogul uralkodói is tartottak szelíd darvakat, de e kedvtelésről a kínai források is említést tesznek. A darunak az ókori és középkori népek hiedelemvilágában betöltött szerepe is számottevő. A görögrómai mitológiában az éberség jelképe volt: azt tartották róla, hogy egy lábon állva, a másik lába karmai között követ tart, hogy el ne aludjék, míg a többi pihenő madár felett őrködik. A középkorban a darvaknak rendkívül elterjedt vallásos és szimbolikus kettős jelentése volt: mint vándormadár, illetve mint kígyóölő, Krisztus szimbóluma.

A Hortobágyi-halastavak az egyik legfontosabb pihenőhelye a pusztán átvonuló darvaknak.

Itt nyugodtan éjszakázhatnak: az elmúlt évtizedekben a leeresztett halastavak 80.000100.000 madárnak adtak kiváló éjszakázási lehetőséget. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy óriási tömegeket láthatunk egyben, de az sem ritka, hogy egy-egy nagyobb halastavon akár 40.000 daru is megpihenhet. Aki már látott életében egy szép naplementés tiszta égbolton bevonuló darucsapatot és hallotta annak egyre közeledő jellegzetes krúgató hangját, az elmondhatja magáról, hogy élete meghatározó élményével gazdagodott.

Canon EOS 1D Mark II N, EF 600mm f/4 L IS USM + 2.0x 1/160 sec f/11 ISO 500

Madarászok és fotósok tömegei veszik ilyenkor birtokba a nemzeti park környékét, darvakra lesve.

Az esti és hajnali berepülések alkalmával olyan hangzavarban lehet részünk, amit még álmunkban is hallani fogunk.

Az érzés annyira magával ragadó, hogy jómagam és fotós barátaim immár 15 éve folyamatosan visszatérünk, hogy láthassuk és hallhassuk a darvakat. A terület részben szabadon látogatható,

az érdeklődők egy tanösvényen végighaladva ismerkedhetnek meg a halastavak történetével.

A darvak zavarása tilos, amúgy is nagyon félénk madarak.

A védett természetvédelmi területen zavartalanul csak úgy éjszakázhatnak, ha betartjuk a megfelelő távolságot. Akik először mennek a területre, érdemes a Tiszacsege-Balmazújváros közötti utat választani. Ott ráadásul vannak kifejezetten a darvakra

speciálisan felállított madarász megfigyelő tornyok, amiből látni lehet a madarakat, és nagyobb eséllyel fényképezhetünk behúzó csapatokat. Jó választás lehet még a Hortobágyi nagy halastó, ahol látogatójegy ellenében tanösvényen keresztül mehetünk be és figyelhetjük meg a madarakat. De ez csak akkor működik, ha le van engedve a tó.

Amennyiben nincs, akkor a közeli gazdaságok tavain éjszakáznak

Canon EOS 1D Mark II N, EF 600mm f/4 L IS USM 1/8000 sec f/7,1 ISO 500

a darvak, ezekre a helyekre pedig engedélyt kell kérni a gazdaságoktól a bejutásra.

Mindig felmerül a kérdés, hogy milyen felszereléssel érdemes darvakat fényképezni.

Természetesen ez a kész felvételek milyenségét és minőségét is nagyban befolyásolja, előre el kell dönteni, mi a cél. Amennyiben napkorongba behúzó csapatokat szeretnénk megörökíteni, sokszor elég lehet egy 70-200 mm-es

objektív vagy akár egy egyszerűbb f/5,6 fényerővel rendelkező 300 mm-es tele. Viszont ha egyetlen madarat vagy családokat akarunk fotózni szép környezetben, akkor elengedhetetlen a lessátor használata. Ennek elhelyezésére mindig kérjünk engedélyt a helyi illetékes munkatársaktól, nehogy kellemetlen helyzetbe kerüljünk amiatt, mert tudtunkon kívül védett területen fotózunk.

Felszerelés tekintetében itt már jól

jönnek a nagyobb teleobjektívek.

Típust nem írok, a szabály egyszerű: minél nagyobb, annál jobb. A legegyszerűbb megoldás egy szervezett workhsop, vagy a helyi fotóturizmussal foglalkozó cég megkeresése. Ők és a fotós workshopot vezetők előre beszerzik a szükséges engedélyeket, és jobban tudják, merre mozognak a madarak, így akár egy kisebb objektívvel is nagyobb sikert érhetünk el.

Canon EOS

Canon EOS 7D Mark II, EF 600mm f/4 L IS USM 1/2500 sec f/8 ISO 200

EOS 5D Mark II, EF 300mm f/2,8 USM 1/400 sec f/4 ISO 800

Tervezés Helyszín: Magyarország /Hortobágy.

Megközelíthetőség: a Budapest Airport repülőtérről autóval az M3 autópályán, majd arról letérve, Balmazújváros irányába.

Mit lehet fotózni: madarakat és tájakat.

Mit vigyünk magunkkal: nagylátószögű objektívet 24-70 mm (tájazni), 300 mm-es teleobjektívet, lehetőség szerint 1,4x telekonverterrel; állványt; ND átmenetes szűrőt; memóriakártyát, álcahálót, lessátrat.

Szállás: Balmazújváros környékén vagy Hortobágy faluban közepes minőségű szállásokat találhatunk.

A legjobb időpont: szeptembertől-novemberig

Jómagam is vezetek ilyen túrákat a térségben.

Mi, magyarok büszkék lehetünk arra, hogy ilyen sok daru pihen meg nálunk a vonulásuk során.

S ha szimbiózisban élünk a természettel, még sokáig nézhetjük e csodálatos látványt, ahogy reggelente és napnyugtakor nagy lármával szinte beterítve az égboltot - halványlilában és narancssárgában pompázó madarak tízezrei repülnek V-alakban. Az elkészített felvételek révén célunk, hogy minél többen megismerhessék e gyönyörű természeti látványosságot hazánkban.

Szöveg: Imre Tamás Képek: Imre Anikó és Imre Tamás fotográfusok

Gyurom János Gyermekkora óta együtt él a megunhatatlan, mindig újat mutató csodálatos természettel.

“Puska, messzelátó, fényképezőgép mindegyik egy kulcs a természethez, mindegyik más rejtekajtót nyit meg, s a látott kép aszerint változik, hogy melyik ajtón lépünk be.” - írja Tildy Zoltán, a hazai természetfotózás és filmezés atyja.

Gyurom János ezeken a „rejtekajtókon” három évtizede belépett. Hol vadászként távcsővel, hol fotósként. Mára belátta, eredményesen és felelősséggel egyszerre mindkettőt művelni nem lehet.

Szülővárosa Pápa, és környéke, a Bakony minden nap a felfedezés örömét kínálja a természetfotós számára. Megfogta az élmények, a természet, az élővilág sokszínűsége. Természetjárásai során elmaradhatatlan társa lett a fényképezőgép, melynek objektívjén keresztül kínál betekintést a természet mindig örök újrakezdésébe.

Ezek a történések Gyurom János tudatában egységbe rendeződnek, és az elkészült fotók beszélnek az alkotóról, a természet és az ember kapcsolatáról.

Mint mondja: gondolatokat szeretnék életre kelteni a szemlélőben, hiszen képeimmel partnereket keresek abban, hogy a szépség, a látvány mögött felismerjék a sérülékenységet, az összefogás szükségességét természeti környezetünk megóvása érdekében.

A jó természetfotós sokat tesz e szemlélet megvalósításáért. Ez nem egyszerű feladat, sok lemondással és fáradhatatlan kitartással jár. Az elmúlt időszakban a természetfotózás az életem szerves részévé vált. A természet szeretete és tisztelete arra ösztönöz, hogy többet és többet tegyek az élővilág megóvása érdekében.

Célom, hogy fotóimmal bemutassam azt a csodálatos világot, ami csak egy karnyújtásnyira van, és mégis egzotikus szépségek, gyönyörű tájak, érdekes színek, formák alkotják. Mindezt művészi eszközökkel teszem láthatóvá azok számára, akikhez eljut, szeretik a természetet, a szépet, a körülöttünk lévő világot. Szeretném, ha fotóim láttán a szemlélő megértené, hogy a természetet nemcsak az ismert nagyvadak világa jelenti, hanem közvetlen környezetünkben is megtalálható. Bízom abban, hogy fotóimat látva az ember nagyobb szeretettel és figyelemmel jár majd a természetben.

Gyurom János tagja az ország egyik legpatinásabb fotós közösségének, a Bakony Fotóklubnak. Mint vallja: jó egy olyan közösséghez tartozni, ahol megbecsülik és elismerik munkámat. Ez ideig 39 egyéni kiállításon találkozhatott a természetet szerető közönség alkotásaival, számos hazai valamint nemzetközi pályázati sikeren van túl. Legrangosabb elismerése a Romániai Fotóművészek Szövetségének Arany Diplomája.

Tagja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek (MME) is, valamint MMM monitoring feladatot is végez. A közelmúltban nem kis anyagi ráfordítással felépített egy madárlest, ahonnét „kényelmesen” hódolhat a fényképezésnek. Azt gondolom, a hitvallása mindent elmond: Várakozva figyelni egy madárfüttytől hangos erdőben, ahová a távoli harangszó is csak megfáradva ér el, vagy egy hajnali tóparton figyelni az ébredő természet változó pasztell színeit. Gyönyörűség!

Várni az erdei tisztásra kiváltó szarvasbikát, vagy a kotorékból kibúvó rókát! Izgalom!

Megfigyelni éjszaka a madarak viselkedését! Titokzatosság!

A tóparton lessátorban éjszakázni, és várni a gyönyörű napkeltét. Kaland!

Megcsodálni a Bakony erdei fölött önfeledten köröző madarakat. Szabadság!

Mindezek megörökítése a fotón, hogy aztán újra átélhessem a színeket, a fényeket, az élményeket.

EZ A TERMÉSZETFOTÓZÁS! További információk: www.gyuromfoto.hu oldalon találhatók Szabó Béla

Portfoliรณ

Zsรกkmรกny

Szemtől s

Wild Wonders of Euro

szemben

ope Skรณcia III.dij 2009

Hajnali n

Alkonyattรณl - Pirkad AAFR Aranydiplom

nyiladék

datig Különdij 2010, ma Románia 2009.

Sรกrsz

zakรกll

Land

dolรกs

Esti gyü

Alkonyattól Pirkad III. királyi r 7. Galánta Nemzetközi Fot

ülekező

datig különdij 2010, régió I.dij. tópályázat Különdij 2010.

rovatszponzor:

fotósuli

nagyvadak fotózása

Canon EOS 60D, 500mm 1/8sec f/5,6 400 ISO

A természetfotózás nagy egészéből most egy kicsi, de annál izgalmasabb szeletet nézünk meg közelebbről.

Nyár végén, ősz elején, augusztus és szeptember hónapban elmúlnak a kánikulai melegek, a hajnali és esti órákban hűvösebbre vált a levegő, légiesen könnyed párák lebegnek a táj felett, és ez a kedvező változás meghozza a nagyvadak kedvét az intenzívebb mozgáshoz. Ilyenkor már fel-felhangzik a szarvasbika jól ismert hangja, elkezdődik a szarvasbőgés.

Természetesen a fotózási szándékunkat már egyeztettük a hivatásos vadászokkal, megkértük a különböző engedélyeket a területen való mozgásra.

Ezt soha ne mulasszuk el, ha jó kapcsolatban szeretnénk maradni velük hosszú távon is.

Ha szerencsénk van, még tanácsokkal, értékes információkkal is ellátnak bennünket. Érdemes megfogadni ezeket a tanácsokat, hiszen ők a vadászterületet sokkal jobban ismerik. A tanácsok mellett azért nem árt, ha előre megnézzük magunknak a fotózás helyszínét, hogy tisztában legyünk egy-két fontos dologgal. Merről fúj a szél, milyen irányban mozog a nap, mikor erősítik a fényviszonyok az elkészült fotóinkat, mely tájrészlet az előnyösebb a fotó szempontjából, honnan és melyik erdőrészből vált ki a vad és merre mozog.

Ha előzetesen és alaposan felkészültünk, nagy meglepetés már nem érhet bennünket.

A magaslesről való fotózás csak kivételes esetekben lehet megfelelő a felső látószög miatt.

Kétféle módját ajánlom a nagyvadfotózásnak.

Fotózhatunk cserkelve és lessátorból. Én az utóbbit ajánlanám. Hiszen mozgás közben meg kell küzdenünk a vad kitűnő érzékszerveivel, ami a miénknél sokszorosan jobb. Ha cserkelünk, akkor ezt eső után tegyük, hiszen ilyenkor csendesebben tudunk mozogni az erdő talaján.

Ne feledjük, a cserkelés az apró lesek sorozata. Előnyös a csendes és lassú mozgás, időnként meg-meg állva, távcsővel figyelve a tájat, és ha szerencsénk van, akkor le tudjuk fotózni a kívánt vadat. Használjunk egylábú vagy könnyű háromlábú állványt, ne vigyünk nagy és nehéz teleobjektívet, mert akadályoz a mozgásban. Megfelelő a fényerős 2.8/ 300 mm-es teleobjektív, esetleg egy konverterrel kiegészítve.

A ruházatunk legyen a terephez illő, és ne adjon zavaró hangot mozgás közben.

Nikon D2X, 500mm 1/80sec f/4,8 ISO 400

Pentax 1/180sec f/11 ISO 800

Nikon D1X, 4-300mm 1/200sec f/5,6 ISO 400

Canon EOS 60D, 313mm 1/250sec f/5,6 400 ISO

Canon EOS 60D, 161mm 1/30sec f/5,6 400 ISO

ร lcรกzรกs

A cipőnk legyen rugalmas anyagból, a talpa pedig puha és vastag gumiból, hogy elnyelje a lépteink keltette zajt.

A lessátorból való fotózás a kedvencem ezt ajánlom.

Egy kitűnően és átgondoltan telepített lessátor jól álcázva remek fotózási élményt nyújthat.

Nagyon ügyeljünk a csendre, hiszen a legkisebb zavaró hang is elriaszthatja a vadat. Előnyös a rendszeres etetés is. Ezzel a módszerrel oda csalogathatjuk az állatokat, ahol a legelőnyösebb képeket készíthetjük róluk. Fontos, hogy a felszerelésünket a készség szintjén ismerjük és tökéletesen kezeljük. Nincs idő az akciófotóknál, hogy ilyenkor keresgéljük a különböző beállításokat ezeket előre gyakoroljuk be, alaposan.

Fontos, hogy állandóan koncentráljunk, így nem maradunk le a természetben előforduló, gyakran megismételhetetlen - és rendkívül gyorsan lezajló pillanatokról.

A sátorban mindent előre rendezzünk el. Logikus sorrendbe tegyük a kezünk ügyébe a különböző fotós eszközöket, a vizet és az előre elkészített szendvicseket.

A táskánk tépőzárait nyissuk ki. Nagyon fontos, hogy kényelmesen üljünk, hiszen több órát, sokszor akár egész napot is ki kell bírnunk.

Használjunk fényerős teleobjektíveket, pl. 4/500 - 4/600 mm és nagyon stabil állványt, így a hajnali és esti órákban tovább tudunk fotózni.

Jó összeállítás, ha a fix teleobjektívünk mellett van egy rövidebb, 2.8/70-200 mm-es zoom objektívünk is a kezünk ügyében egy tartalék vázon.

Alkalmanként jó szolgálatot tehetnek az extenderek is, amivel növelhetjük az objektívjeink gyújtótávolságát.

Töltsük fel az akkumulátorokat, és legyen elég tárhelyünk.

Használjunk nagyon stabil állványt. Legyünk tisztában a fotózni kívánt állatok biológiájával és életmódjával is ez némi előtanulmányokat kíván tőlünk. Rengeteg információt szerezhetünk az internetről és a különböző vadászkönyvekből is.

Tippek: előnyösen, szép és elegáns helyzetben fotózzuk az állatokat. Figyeljünk egy-két megszívlelendő szabályra. Mindig szemmagasságból fotózzunk, vagy a föld felszínéről. Látszódjon az állat szeme. Ne legyenek takarásban a végtagok. Figyeljünk a háttérre is.

Itt is érvényes az aranymetszés szabálya. Ne feledjük, nem csak a felszerelés a fontos. Annál lényegesen többet tesz hozzá az elkészült fotóhoz a fotós személyisége, fantáziája és tudása. No és persze kell még egy jó adag szerencse is.

Szép fényeket és akciódús fotókat kívánok.

Kép és szöveg: Szekeres János

Fuji FinePix S2 Pro, 70-200 mm f9,5, 1/500, ISO 160

tippek-trükkök Őszi tájak fotózása

Itt van az ősz, itt van újra Lassan közeledik a természetfotográfia iránt elkötelezett alkotók kedvenc évszaka, az ősz.

Ilyenkor sokan ragadnak fényképezőgépet és indulnak el megörökíteni a természet színpompáját, az ősz hangulatát. Azonban nem mindig sikerül visszaadni azt a látványt, ami a helyszínen fogadta a fotográfust. Szeretnék néhány tanácsot, ötletet adni, hogy az évszak minél több örömet szolgáltasson a fényképészeknek. A legfontosabb, hogy megfelelő fájlformátumot válasszunk. Én a RAW használatát javasolnám mindenkinek.

Ilyenkor van időnk elmélyült munkával kihozni a maximumot a rögzített adatállományból. Egy-egy jól sikerült felvétel utólagos „laborálása” nem kis munkaráfordítást követel, de megéri.

Elengedhetetlen az állvány cipelése. Egyrészt megfontoltabb gondolkodásra kényszerít a felvétel helyszínének kiválasztásakor, mint mikor kézből „csak lövöldözünk össze-vissza”. Másrészt az őszi időszak sokszor fényszegény, ilyenkor jól jöhet egy stabil eszköz, amin megtámaszthatjuk a fényképezőgépünket a felvétel elkészítéséhez.

Ne hagyjuk otthon a szűrőinket. Szükségünk lehet a polarizációs és a szürke szűrőkre. Az utóbbiakból célszerű a félszűrők teljes sorozatát is magunkkal vinni. Én még szívesen használok sunset szűrőt is, nagyon kellemes, meleg hangulatú felvételeket lehet vele készíteni.Az objektívparkunkból egyformán jól használható a nagylátószögű- és a teleobjektív is az őszi képeink elkészítéséhez. Ha találunk egy izgalmas témát, nézzük meg különböző látószögű objektíveken keresztül is. Nem biztos, hogy az első ötletünk a legjobb.

Amennyiben nem vagyunk gyakorlott természetjárók, nem kell elkeserednünk, kitűnő helyszíneket nyújtanak a parkok, arborétumok is. Ezeknek a helyeknek az a nagy előnyük, hogy viszonylag kis területen nagyon nagy fajgazdagsággal találkozunk és az ősz különböző hangulatait tudjuk itt lencsevégre kapni.

Sajnos a hétalvóknak továbbra is rossz hírem van, a Nap az ősz folyamán is reggel kel fel. Azonban van egy jó hírem is, sokkal később, mint nyáron.

A hajnali pára is tovább megmarad, sőt egyre gyakoribbak a ködös reggelek, akár a nappalok is.

Ilyenkor ragadjunk kamerát és irány fényképezni.

A gyakorlott alkotók tudják, hogy a pára, a köd fél-, vagy teljes ellenfényben nyújtja legszebb arcát, ilyenkor teljesedik ki szépsége. Ha kevés a köd, használjunk teleobjektívet, ezzel jobban össze tudjuk sűríteni a látványt, fokozhatjuk a levegőben lévő víz képalkotó hatását.

© Imre Tamás Canon EOS 1Ds Mark II, EF 70-200mm f/2,8 USM 10 sec f/13 ISO 100

rovatszponzor:

Canon EOS 5D f9, 1/100, ISO 160, 24-70 mm

Canon EOS 5D MarkII f6,3, 1/100, ISO 200, 24-70 mm

Canon EOS 5D MarkII f10, 1/30, ISO 200, 24-70 mm

Canon EOS 5D f22, 1s, ISO 200, 17-40 mm

Nagyon hálás témákat kínál a víz, a vízpart, legyen az álló- vagy folyóvíz. Az ősz intenzív színei fantasztikus tükröződéseket hoznak létre a víztükrön. Az ilyen kép elkészítéséhez nyugodt, szélcsendes időre van szükség. Különleges hangulatot tudunk létrehozni, mikor a folyóvízben sodródó leveleket fényképezzük. Itt nagyon fontos a megfelelő záridő megválasztása, hogy az elmosódás már élvezhető, de a téma még látható legyen.

Ehhez van egy nagyon-nagy segítségünk, ez a fényképezőgépünk hátsó kijelzője. Ezen meg tudjuk nézni, hogy hatásában milyen az elkészült fotónk.

Nyugodtan tudunk kísérletezni. Ilyen felvételek elkészítéséhez a viszonylag lassú folyású patakok az alkalmasak. Nagyon izgalmasak lehetnek azok a helyek, ahol a víz forog, vagy valamilyen akadályt, követ kerül meg.

Az ősznek is megvannak a jellegzetes virágai; amennyiben lehetséges, komponáljuk bele őket a tájképünkbe. Ha még nem is öltözött a vidék teljes színpompába, vagy a növényzet nem lombhullató, ezeknek a segítségével tudjuk érzékeltetni az évszak hangulatát.

Elképzelhető, hogy a következőkért az ortodox természetfotósok megköveznek, de azt javaslom, hogy ne a látvány szolgai leképezésére törekedjünk, hanem igyekezzünk egy hangulatot megörökíteni.

Ennek a hangulatnak a létrehozásában nagyon fontos szerepe van a képfeldolgozásnak is.

Azt teljesen el tudom fogadni, hogy utólagos elemet ne vigyünk bele a képbe, de a zavaró elemeket távolítsuk el, akár utólag a képfeldolgozásnál. Régen a sötétkamrában is megvoltak azok a fogások, amelynek segítségével az alkotó létrehozta a VÉGSŐ KÉPET. Nem tudom, hogy sokan ezt, amelyet most számítógépen végzünk, sokszor miért tekintik „hamisításnak”.

Zárásként még egy jó tanács: amennyiben találtunk jó helyeket, jegyezzük fel, írjuk fel az időpontot is. Lehet, hogy érdemes ide több éven keresztül visszatérni, esetleg megnézni más évszakban is, hogy milyen hangulatot áraszt. Ne keseredjünk el, ha nem sikerül elsőre remekbe szabott őszi képeket készítenünk. Sajnos nem minden évben kényeztet el bennünket a természet a maga színpompájával.

Azonban vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy lesz ősz jövőre is.

Kép és szöveg: Szabó Béla www.belafoto.hu

Canon Eos 5D f32, 1/4, ISO 125, 70-200 mm

Érdekes helyek

Írország, óriások és legendák földjén

Nikon D80, 18-35mm/3.5-4.5 8sec f/16 ISO 100

Nikon D80, 70-200mm/2.8 1/200sec f/2.8 ISO 250

Nem tudom, miért választottam Írországot úti célomnak. El akartam tűnni egy időre. Csak úgy elutazni egy szál hátizsákkal külföldre. Ki akartam gyalogolni a hétköznapokból. Meg persze a fotózás sem utolsó szempont nálam. Így hát Írországra esett a választásom. Relatíve közel van, gyönyörű tájain ír legendák lakoznak, és nem halok éhen, ha nem viszek egy heti élelmet magammal.

A gondolatot tett követte.

Fapados repülőm kövér gépmadár módjára, remegő szárnyakkal emelkedett el a földtől. Éjszakai utazás volt. Alattam sorra suhantak el a városok fényhálózatai, mint megannyi organikus áramkör. Fél éjfélre érkeztem a dublini repülőtérre. Tervem az volt, hogy Dublinból busszal elmegyek egészen Derryig, és onnan gyalog, vagy stoppal megyek el az Óriások útjáig, amit fő célomnak tekintettem. Az első busz hajnali négykor indult, így egy kellemesnek nem mondható estét töltöttem a dublini reptér egyik padján, miközben a takarító személyzet körülöttem rótta végtelenített köreit egy kisebb traktor méretű takarítógéppel. Így történt hát, hogy a Derrybe tartó utat majdnem végigaludtam. Mikor feleszméltem, már a nap is felkelt (a felhők mögött). Az első dolog, ami feltűnt, hogy zöld minden. De tényleg minden. Körülöttem mindenhol vibrálóan zöld lankás dombok, míg a szem ellát. A falvakban mindenhol brit stílusban épített házak és smaragdzöld rendezett kertek, sövények. A másik, ami feltűnt, az a rengeteg varjú, holló és csóka volt, amelyek mindenütt ott vannak, tömegesen.

Miután leszálltam Derryben, megkezdtem utam gyalogos-stoppos részét. A kertvárosi részben a megszokott szebbnél szebb kertek vettek körül. Több ház mellett ősöreg fákat láttam, és mint kiderítettem, sokra tartják és megbecsülik fáikat, főleg, hogy az angol armadához a szigeten található erdők 90%-át kivágták a britek.

Már az utam elején rájöttem, hogy az írek nem szoktak gyalogolni, sem stoppolni. Mindenhol kiépített autóutak vannak, az egész szigetet behálózva. Gyalogos embert egyet sem láttam (pedig járda mindenhol volt kiépítve), viszont mindenki jót mulatott rajtam az autók volánja mögül. Az egész gyalogutam alatt villogtattak, dudáltak, vagy vigyorogva mutogattak nekem.

Azt nem tudom, hogy az elismerésük jeléül, vagy csak szimplán bolondnak néztek.

Nikon D80, 18-35mm/3.5-4.5 8sec f/16 ISO 100

A stoppolást bezzeg nem értékelték ennyire. Elég sokat kellett nyújtva tartanom a kezem, mire egy nagyon kedves öregúr felvett és tovább vitt egészen Coleraineig, miközben azt mesélte, hogy az írországi konfliktusok alatt mit, hol robbantottak fel.

A legegyszerűbb mód a stoppolásra az, hogy az ember egyszerűen leül az út szélére egy nem túl forgalmas úton.

Az emberek rögtön megállnak vagy lelassítanak és kérdezgetik, hogy minden rendben van-e. Innen meg már egyszerű bekéredzkedni.

Coleraine után gyalogosan folytattam az utamat az Óriások útjáig. Egymás után hagytam magam mögött a kilométereket, gyönyörű sziklás tengerpartok mellett haladtam el, festői kikötővárosokat hagytam el, mint például Portrush,

és mindenhol kedves emb találkoztam. Mindenki kös egyből szóba elegyedett v egy házaspár is, akik meg a tengerparton. Még az id állt, bár a legendás kiszám ír időjárás most sem hazu önmagát. A felhők folyam változtak és mozogtak a fe mintegy ellentétet állítva

berekkel szönt, volt aki velem, de akadt ghívtak egy teára dőjárás is mellém míthatatlan udtolta meg matosan fejem felett, az állandóságba

Nikon D80, 70-200mm/2.8 1/30sec f/18 ISO 100

szilárdult zöld dombok lankáival.

Gyakorlatilag egy nap alatt mind a négy évszak időjárási jellemzője előfordult. De szerencsémre az ott-tartózkodásom alatt többször sütött a nap, mint amennyit az eső esett, pedig ez ott elég nagy szó.

Második napomon már meg is érkeztem célomhoz, az Óriások útjához. Még úgy is, hogy a helyet turisták borították, a látvány lenyűgöző volt.

Nikon D80, 18-35mm/3.5-4.5 1/6sec f/16 ISO 100

Sok képet láttam már erről a helyről, de élőben sokkal grandiózusabb, ahogy az egyik oldalán a tenger, másikon meg egy hatalmas sziklameredély határolja.

Maga az Óriások útja nem más, mintegy 40 ezer hatszögletű bazaltoszlopból álló sziklaképződmény, amely a tengerbe nyúlik. Amint meglátja az ember, rögtön megérti, miért hívják óriások útjának.

A legenda szerint az ír óriás Finn MacCool építette az utat azért, hogy átkeljen Skóciába és legyőzze a skót óriást, Benandonnert. Mikor odaért, riválisát alva találta. Látta, hogy a skót sokkal nagyobb nála, ezért visszaosont Írországba. Ottléte viszont nem maradt észrevétlen. A skót óriás, mikor felébredt, rájött, hogy Finn ott járt, és dühödten utána ment az úton, át a tengeren. Mikor Finn meghallotta, hogy Benandonner közelít, feleségét kérte meg, hogy segítsen rajta valahogy. Az eszes feleség pedig nem tett mást, mint hogy beöltöztette kisbabának, és belefektette egy bölcsőbe. Mikor Benandonner sebbel-lobbal megérkezett Finnék házához, a feleség rászólt, hogy

ne hangoskodjon, mert Finn gyereke alszik. A skót meglátta, hogy a gyerek mekkora, és belegondolt, vajon az apa mekkora lehet! Így hát rémülten visszarohant Skóciába, lerombolva maga mögött a Finn által épített utat.

A tudományos magyarázat jóval unalmasabb: 60 millió évvel ezelőtt az Ír-sziget ezen részén jelentős volt a vulkanikus aktivitás. Az olvadt kőzet áthatolt az alatta lévő mészkőfelszín repedésein, és így kiterjedt lávamezőket hozott létre. Az egyenletes hűlés a repedések ismétlődő méhsejtrácsos mintázatát hozta létre, mint ahogy kiszáradt tófenekeken is láthatjuk.

A repedések ezután egyre mélyebben lévő rétegekbe hatoltak le. Amint azok is fokozatosan lehűltek, a megszilárdult láva kialakította ezeket a hatszögletű hasábokból álló képződményeket.

Soha ember alkotta építményt nem néztem még ekkora ámulattal, mint a természet ezen csodáját.

Több napra ott maradtam, még este is, mikor már egy turista sem volt. Ilyenkor lehetett igazán átérezni

Nikon D80, 18-35mm/3.5-4.5 5sec f/20 ISO 100

a legendát. Szinte vártam, hogy felbukkanjanak az óriások. Elértem fő célom. Már nem siettem tovább.

Elindultam a Causway Coast Way-on, ami egy kiépített gyalogos út, végig a tengert szegélyező függőleges sziklafal tetején. Lenyűgöző látvány volt, ahogy a tenger az alattam fekvő mélységet nyaldossa. Néha, órákon át csak ültem a meredély szélén, és a tengert néztem. Tisztább napokon még Skócia partjai is felsejlettek a horizonton. Szép lassan elgyalogoltam a tenger mentén Ballintoyig, ahol megszálltam egy hostelben (ez idáig egy sátor volt a szállásom), és összefutottam kint élő magyarokkal is:) aztán „hazafele” vettem az irányt.

A visszaúton is nagyon sok élményben volt részem, amit elmesélni is nehéz lenne. Természet adta élmények, mint például látni, ahogy a szulák halásznak, vagy ahogy kíváncsi vörösbegyek kísérnek a gyalogutamon. Legendák és a múlt adta élmények, mint például annak a sok romnak és kastélynak a meséi, amik utamba estek. A Dunluce kastély például

a tengeri meredély szélén áll, immár több száz éve elhagyatottan, miután egy vihar alkalmával az egész konyha a tengerbe zuhant a vacsorával és hét szolgával együtt. És az emberi társaságok adta élmények. Életem egyik legnagyobb élménye volt, mikor egy család befogadott pár napra a köreibe, de ez már egy külön történet:) Írországot mindenkinek meleg szívvel ajánlom utazási célpontjául. Nem fog csalódni benne. Ha jó idő van, kint kell lenni a szabadban mindenképp, ha meg rossz idő van, be kell ülni egy pubba! És aki úgy dönt, hogy nemcsak a fő turista látványosságokat nézi meg a turista szezonban, az egy kis odafigyeléssel felfedezheti, hogy Írország legendái máig ott élnek a zöld dombok között. Slán leat!

Kép és szöveg: Nagy Gergő

tippek-trükkök Párás, ködös témák fényképezése Közeleg az ősz, amelyről a fotósnak a kellemetlen, esős, ködös időjárás talán előbb ötlik az eszébe, mint az őszi színekben pompázó természet szépsége. Utóbbi szinte kínálja magát a fotózásra, az előbb említett másik kettő sokkal kevésbé. Esőben szokatlan és érdekes, jó hangulatú felvételeket lehet készíteni, de a lucskos idő szinte ellenséges környezetet jelent mind a fotós, mint pedig a felszerelése számára.

Akkor inkább jöjjön a köd!

© Imre Tamás Canon EOS 1Ds Mark II, EF 70-200mm f/2,8 USM 1/60 sec f/20 ISO 100

Párával és köddel más évszakokban is találkozunk, de ősszel sokkal gyakoribb ez a jelenség. A párának, ködnek rendkívül változatosak a megjelenési formái. Erőssége a gyenge, alig érzékelhető párától a tejfelsűrűségű ködig terjedhet, s egyenletesen beboríthatja az egész tájat, vagy éppen ellenkezőleg, kisebb kiterjedésű pára- és ködfoltok formájában jelentkezik. Talán legizgalmasabb közülük a vékony rétegben a talajon, vagy valamivel felette

terjengő rétegköd, amely nem képes teljesen eltakarni a talajt és a növényzetet, hanem például a fák, bokrok, építmények csúcsai kilátszanak belőle, s éppen ez a félig takarás - félig felfedés adja ennek a ködfajtának a varázsát.

Amikor általában nincs ködös idő, ködfoltokra, rétegködökre akkor is sikerrel „vadászhatunk” a hajnali órákban, a mélyebb fekvésű, nedves területeken.

A pára, a köd elvesz a fotó élességéből, lágyítja azt, s tompítja a színeket is – e hatások erőssége nagyban függ a pára, a köd sűrűségétől. Átlagos esetben ez inkább kárára, mint hasznára van a fotónak, azonban bizonyos témáknál, illetve az ilyen időjárási körülmények később részletezendő hangulati hatásai miatt kifejezetten előnyös is lehet. Érdemes ezeket az előnyöket tudatosan, tervezetten kihasználni. Egy átlagos fotótéma párában, ködben - különösen

Canon EOS 5D Mark II EF 4/500 mm IS USM +1,4x ellenfényben - kiváló fotókat eredményezhet.

A közeli tárgyak képe kevésbé lágyul, a távolabbiaké erőteljesebben, amely elősegíti egyrészt a főtéma kiemelését, másrészt e kétdimenziós műfaj esetében a távlatok érzékeltetését.

A sűrűbb köd bizonyos távolságtól kezdve egészen elfedheti a háttér objektumait, így zavaros hátterű fotótémákról is lehet szép felvételt készíteni, amelyre más körülmények között

nincs lehetőség.

Az objektívek cserélgetésével más és más hatást válthatunk ki. Nagylátószögű optika esetében a közeli képelemek színesek, élesek és hangsúlyosak lesznek, a távolabbiak pedig egyre elmosódottabbak. Ha telét illesztünk a gépvázhoz, a fotó sokkal egyenletesebben lesz elmosott. Közepes ködben alapobjektívvel, illetve gyenge ködben teleobjektívvel nagyon szép lágy, szinte monokróm

© Suhayda László

f/10 1/800 s ISO 400

felvételeket készíthetünk, finom tónusátmenetekkel.

Talán a leghatásosabbak a párában, ködben készült ellenfényes felvételek. Magasabb napállásnál nincs elszíneződés, ellenben reggel készült fotóknál a felkelő Nap fénye a párán szóródva gyönyörű narancsos-vöröses elszíneződést hoz létre. Erősebb ködben inkább a kisebb gyújtótávolságú objektíveket használjuk, gyengébb ködben viszont jó szolgálatot tesz a teleobjektív.

© Krivánszky Árpád Canon EOS 30D, EF 2,8L/80-200 mm f/5,6 1/50 s ISO 125

© Krivánszky Árpád Canon EOS 30D, EF 2,8L/80-200 mm f/16 1/640 s ISO 400

© Suhayda László Canon EOS 5D Mark II EF 2,8/70-200 USM f/6,3 1/500s ISO 400

rovatszponzor:

© Suhayda László Canon EOS 5D Mark II EF 2,8/70-200 USM f/9 1/200 s ISO 800

Ellenfényben fokozottan kell ügyelni a fénymérésre, mert ez a fény „becsapja” a fénymérőt: általában enyhe túlexpozícióra van szükség. Arra viszont ügyelni kell, hogy a korrekció miatt ne keletkezzenek kiégett képrészletek. Ha maga a napkorong is a képre kerül, még fokozottabban kell ügyelni erre. Gyakran a nagy kontrasztkülönbség miatt megoldhatatlan ez a feladat, még átmenetes félszűrő használatával is.

Az ellenfényes felvételeken szép fénypászmák is megjelenhetnek, például egy erdőben, ahol a párában, ködben utat talál a fény a fatörzsek között.

Dombos, hegyes vidéken arra is lehetőségünk van, hogy valamilyen kilátópontról láthassunk rá a párás-ködös tájra, ahonnan körbe fényképezve szép képsorozatokat készíthetünk – finom tónusátmenetekkel – az elénk táruló tájról. Izgalmas tájképek készítését teszi lehetővé, ha a ködréteg fölé tudunk emelkedni. Útközben pedig találkozhatunk a ködhatárral, amikor a ködréteg épphogy eltakarja a Napot, illetve kezdi átengedni annak a fényét.

Szélcsendes időben akár órákat lehet eltölteni varázslatos fényekben, míg szelesebb időben gyorsan változik a ködhatár helye.

Ködös-párás időben természetesen falusi, városi környezetben is érdekes fotótémákra bukkanhatunk Akad még a párás-ködös képeknek egy kevéssé megfogható tulajdonsága, ez pedig a titokzatosság.

Amikor a Néző nem tudja pontosan, mi rejtőzik a fotón a ködfüggöny mögött, inkább csak sejti; s ez a találgatás, latolgatás elmélkedésre, gondolkodásra készteti, igénybe veszi a képzelőerejét. A hosszasabban szemlélt fotó pedig mélyebb nyomokat hagy a fotós honlap avagy kiállítás látogatója, fotós könyv, folyóirat olvasója emlékezetében.

Mint már előbb írtuk, a párás-ködös időben készült fotók - akár ellenfényesek, akár nem – sokkal lágyabbak a más körülmények között készültekénél, emiatt az utólagos képfeldolgozás során sokszor a szokásosnál erőteljesebben kell beavatkozni (kontraszt, élesítés).

Kép és szöveg: Suhayda László - Krivánszky Árpád

Népek-kultúrák-városok Kína, Selyemút

Nagy utazás az ujgurok földjén Joggal gondolhatják, hogy a természetfotós, amikor utazása élményeit feldolgozza, az ember és természet viszonyát kutató, faggató „fotográfus tudósként” rendezi, válogatja képeit és mutatja be azokat.

Most tekintsenek el ettől, hiszen a közölt képek nem tárgyszerű leírások, hanem egy nagy szerelem képei, melynek középpontjában ugyan a hegyek, a folyók, a sivatagok, a falvak és városok, az itt élő emberek arcai állnak, de mind-mind egy csodálatosan szép ujgur lány arcát idézik (aki persze meg sem jelenik a képeken) akinek vonzása, szerelme, szenvedélye fejeződik ki a táj- és zsánerképekben. Hogyan kezdődött ez a szenvedély, ami újból és újból visszavonz, visszahív, találkozásra késztet Kínával?

Bayanbulak Grassland Canon EOS 300D, EF-S18-55 mm 1/400 sec, f/7,1 ISO 100

Kaidu folyó, háttérben a Tienshan hegység hófedte csúcsai Canon EOS 300D, EF-S18-55 mm 1/250 sec, f/6,3 ISO 100

2006. júliusában mobiltelefonon kerestek a Chinese Photographers Associationtól, hogy augusztusban mennék-e fényképezni Xinjiangba. 2002-ben, Henan tartományban már részt vettem egy hasonlón a szervezésükben, így rögtön igent mondtam. 2006. szeptemberébenoktóberében nagy kedvvel mentem,egy nemzetközi csapat résztvevőjeként – amelybe a világ legjobb fotográfusait igyekeztek összeválogatni, természetesen a kínaiakat is – Marco Polo nyomdokain haladva, Xinjiang tartományban az északi és déli Selyemutat jártuk végig. Mintegy 10 ezer kilométert gépkocsin, 12 ezret repülőn, s gyalogosan számolatlan utat megtéve egy csodálatos utazás részese lehettem.

A Selyemút, mint ismert, az ősrégi kínai civilizáció Nyugat felé terjesztésének fontos csatornája volt, híd szerepet játszott a kínai-nyugati gazdasági és kulturális cserekapcsolatokban. Selyemút néven leggyakrabban azt az utat emlegetjük, amelyet a Nyugati Han-dinasztia által kiküldött Zhang Qian császári megbízott az akkori fővárostól, Changantól nyugatra haladva megtett, és amely Rómáig terjedő szárazföldi út volt, két, északi és déli ággal. A déli út Dunhuangtól indult, a Yangguan bástyán, a Kunlun hegylánc mellett a Congling hegygerincen keresztül nyugatra a Dayuezhi-ig (a mai Afganisztán északkeleti részéig), Anxi-ig (a mai Iránig) és Tiaozhi-ig (a mai Arab-félszigetig) terjedt.

Az északi út pedig egykor Dunhuangtól indulva a Yumen bástyán, a Tienshan hegylánc mellett a Congling hegygerincen, a Dawan-on, a Kangju-on (ma mindkét helység közép-ázsiai országban található) keresztül délnyugat felé haladt egészen addig, amíg találkozott a déli úttal.

Szőlőszárító (Turpan) Grape Valley Canon EOS 300D, EF-S18-55 mm

1/100 sec, f/5 ISO 1600

Canon EOS 300D, EF-S18-55 mm

Idős asszony, Turpan 1/500 sec, f/8 ISO 200

Anya gyermekével (Kashgar, Gaotai városrész) 1/100 sec, f/4 ISO 100 Canon EOS 300D, EF-S18-55 mm

Mind a két szomszédos utat „Szárazföldi Selyemút”nak hívják. Az én utam – ahogy már korábban jeleztem - Kína legnagyobb tartományában, Xinjiangban vezetett, ahol Marco Polo nyomdokain haladva fényképeztem a Tienshan hegység, Taklamakan sivatag és a Tarim-medence által határolt területet. Az ujgúr főváros, Ürümqi volt a kiindulási pont, ahonnan – nem haladási sorrendben - Kasgár (Kashi, Kashgar, Qäshqär), Atush, Tumshuk, Xianglonghu, Kucsa (Ku Che, Kuqa), Baluntai, Bayanbulak füvespuszta, Korla (Kuerle), Gongnaisi, Turpan, Changji , Miquan, Sanshiutan, Heizvilig érintésével. Ujgúr, tadzsik, mongol, azerbajzsán, han kínai népekkel találkozva egy teljesen más Kína-kép kerekedett ki előttem.

Leginkább az ejtett ámulatba, hogy az itt élő népek – földrajzi és éghajlati szempontból - nehéz viszonyok között virágzó városokat, gazdag mezőgazdasági kultúrát teremtettek.

A földalatti csatornarendszer, amelynek segítségével a Tienshan olvadó hósipkáiból vízzel

látják el a hatalmas területeket, az egyedülálló a világon. No meg a zene és a tánc! Én magam kicsit megtanultam az ujgúr, mongol táncokat.

Csodálatos tartomány, érdekes és rokonszenves emberekkel. Nem túlzás, ha azt állítom, a világ történelmét idézi a jelen.

Képeimből kitűnik talán, hogy nemcsak a közhelyeket vettem észre a természeti szépségekben gazdag, etnikailag sokszínű és különlegesen rokonszenves világukból: az embert környezetében, a maga valóságában.

Mindezt a legegyszerűbb, letisztultabb képi megfogalmazásban: elkerülve a szépséges szép képek esztétikai csapdáját, a nyers valóság felmutatása volt a célom.

Szőlő-völgy a Lángoló hegyek között, és a földalatti kutak (Putaogou, Turpan, Xinjiang, Kína) A Turfáni-mélyedéstől északra emelkedő, vörös

Balikun legelő

Canon EOS 300D, EF-S18-55 mm

homokkő alkotta hegyoldalak a napsütésben szinte lángolni látszanak, innen a nevük.

Tiszta időben 100 kilométer hosszan, 500 méter magasan szívják magukba a perzselő nyári nap hevét, amitől 80 °C-ra is felmelegszenek. Napnyugta idején azután visszasugározzák az elnyelt meleget.

A Lángoló hegyek nyugati oldalában a vörös homokkőbe az erózió fél kilométer széles, 8 kilométer hosszú észak-déli lefutású völgyet vájt, amely öntözőcsatornái és dús vegetációi révén a nyári hőségben igazi oázist jelent Turpan lakóinak.

A 220 hektárnyi szőlőültetvényen termesztett számos fajta közül a mag nélküli fehér szőlő és a rozé a legkedveltebb. A magas cukortartalmú, zamatos, különleges ízű szőlőből kitűnő mazsolát készítenek.

Miután a szőlőültetvények a sivatag által körülvett oázisokban teremnek, nincs szükség a vegyszerezésre, permetezésre, ezért kitűnő biotermékek, melyek nagy keresletnek örvendenek a világpiacon.

1/400 sec, f/7,1 ISO 100

A Xinjiang területén kétezer évvel ezelőtt létrehozott karezt, azaz föld alatti kutak rendszerét a Nagy Fal és a Nagy Csatorna után Kína harmadik építészeti csodájaként emlegetik. Xinjiang 1600 árok, gát és föld alatti csatorna alkotta kútjából kb. ezer Turpanban és környékén található. Ezek a földalatti kutak a Tienshan hegység olvadó hósapkáiból származó talajvizet gyűjtik össze. A vízgyűjtőárkok átlagos mérete 3 méter, de a leghosszabbak elérik a 30 méteres hosszúságot is.

A belőlük kiinduló csatornák a völgyek veteményeseit és szántóföldjeit öntözik. A csatornák összesített hossza meghaladja a 3 ezer kilométert, amelyek évente több mint 600 millió köbméter vizet szállítanak. Ezek a földalatti öntözőcsatornarendszerek öntözik a Turpan-oázis termőföldjeinek több mint 80 százalékát. folytatása következik

Szöveg és kép: Eifert János

Könyvajánló Makrofotózás és Teleobjektíves fényképezés Enczi Zoltán és Imre Tamás „A digitális fotózás műhelytitkai” könyvsorozatban most jelentette meg a Makrofotózás és Teleobjektíves fényképezés című új kiadványát.

A könyv célja elsősorban az amatőr és a haladó szintű természetfotósok továbbképzése és iránymutatása.

A két szakíró olyan témákra hívja fel a figyelmet, mint a fényképezőgépek, objektívek kiválasztása, a jól bevált szettek, a legújabb technikák és módszerek használata. Hogyan készítsünk szép esztétikus természetképet; a lessátrazás fortélyai,; cserkelés nagyvadakra; a makro fényképezés felsőfokon; - és még sok más fontos szabályra, etikai kérdésre kaphatunk választ a most elkészült természetfotós szakkönyvben.

Egy kis ízelítőt nyújtunk át a könyvről. A természetfotózásnak hazánkban komoly hagyományai vannak, de a múlt eredményei alig hasonlíthatók össze a jelenleg tapasztalható népszerűséggel. Bátran kijelenthetjük, hogy a természet fényképezése mára a természetjáró emberek mindennapos hobbijává nőtte ki magát. De hogyan is kezdődött mindez?

A diafilmes korszakban a természetfényképezés egyfajta úri hóbortnak számított, csak a megszállottak voltak képesek igazán értékelhető képeket létrehozni; ez a múlt nem is volt olyan régen, úgy 8-10 éve.

A jó minőségű fényképezőgép és objektív ritka volt, a fényképezéshez szükséges kiegészítőket pedig szinte lehetetlen volt beszerezni, emiatt ez a hobbi és szakmai fényképezés csak szűk rétegeket érintett.

A kilencvenes évek végén és az ezredforduló tájékán elérkezett a változások kora. Szép lassan eltűnt az elérhetetlennek tűnő objektívek utáni sóvárgás. Egyre jobb minőségű gépvázakat és objektíveket foghattunk a kezünkbe és fényképezhettünk velük.

Ennek hatására sorra alakultak a fotóklubok, megjelentek hazánkban a természetfotózással foglalkozó tanfolyamok. Egyre-másra jelentek meg

a fotós szakújságok és szakkönyvek, mely leírással és technikai fogással gazdagítha sok amatőr természetfotóshoz jutottak e

Az eredményre nem kellett sokat várni, e szépérzékkel rendelkező természetfotós ez olyannyira sikeressé vált, hogy ma má is számolnak a magyar versenyzőkkel. A m digitális fényképezés rohamos fejlődése olyan ismeretlen nevek is a színtéren, aki tehetségüket megmutatni a nagyvilágna egyre szebb és egyre különlegesebb kép a nagyvilág természeti csodáiról. Útmutatások: A könyv egyik legérdekese írásaikon és fotóikon keresztül segítik az mert nemcsak milliós felszereléssel lehet például egy egyszerű kompakt fényképe nagyítólencse segítségével kiváló makro A természetfotós kiállítások, természetfil fantasztikus felvételeken keresztül mutat élő világot. Egy jól elhelyezett leskunyhó madarász szakismeret szenzációs pillana természetfényképészt.

Egy hajnali harmatos rét pedig számtalan makrófotósoknak, s ha mindezek mellé m ráhangolódás és esztétikai szépérzék is p Végszóként a természet fényképezése na tudást igényel, de ha valaki belekóstol, az csodálatos érzés.

A könyv megjelent magyar és román nyelven egyaránt.

Keresse a könyvesboltokban vagy rendelje meg kedvezményesen a DIGITCAM szakboltjaiban (csak 2150 Ft).

Ajánlott fogyasztói ára 2990 Ft. S ha kedvet kapna Ön is, hogy mélyebben elsajátítsa ezt a műfajt, keresse fel a Természetfotó magazin szakírói gárdájának fotóiskoláját, a www.fotooktatas.hu weboldalon.

yekből egyre több szakmai attuk tudásunkat, így nagyon el ezek az információk.

egyre több tehetséges és fejlett nevelkedett ki országunkban; ár a nemzetközi pályázatokon másik nagy forradalom a volt, ezáltal megjelentek ik mindeddig nem tudták ak. A fejlődés megállíthatatlan, pek látnak napvilágot hazánk és

ebb része az, amikor a szerzők amatőröket az elindulásban, t jó képet készíteni, hanem ezőgép és a rátekerhető ofotókat alkothatunk. lmek, magazinok ma tják be a körülöttünk ó és a megfelelő vadász, atokkal ajándékozhatja meg a

n hálás témát kínál a megfelelő felkészülés, mentális párosul, a siker garantált. agy adag kitartást, ügyességet, zt nem engedi többé el ez a

Élet a vízfelszín alatt Közép Amerika: A Zöld sziget: Cocos

A Cocos szigeteken - épp ellenkezőleg, mint Malpelón - szinte alig látni sziklát, mert a vegetáció mindent beborít. A sziget mérete is többszöröse, mint Kolumbiában. Ahogy Chatenbaybe tartunk, az első horgonyzó helyünkhöz, a sziget mellett elhaladva több vízesést is megpillantunk. Mást is megérintett ez a hihetetlen látvány, hisz a Jurassic Park nyitó jelenete is itt készült. Olyan érzésem van, mintha az utolsó paradicsomban lennénk.

Szerencsénk van, az évi 7000 milliméter esőből aznap nem esett, így napfényben élvezhettük a sziget látványát. Az első merülésünk Manuelita volt. Jó hír, hogy a víz melegebb és a thermocline is lejjebb tolódott, rossz, hogy a fő témánk, a pörölycápák is valószínűleg lejjebb lesznek. A vízbeugrás után kb. 25-30 m látótávolság fogadott, és egyből feltűnt egykét fehéruszonyú szirtcápa, amit az előző héten igen ritkán láthattunk, ellentétben itt szinte mindenhol voltak. Feküdtek egymáson a homokban, vagy éppen lustán úszkáltak az áramlatban. Egész jól elszórakoztam egy szikla mögül figyelve, melyik irányból érkeznek, és az utolsó pillanatban kinézve klikk, és már kész is a közeli kép. Lejjebb mentünk, figyelve a sárga kis tisztító halak raját, ugyanis ők jelzik, hogy ez itt egy tisztítóállomás.

Ez a kis megálló fontos volt az elkövetkezendő merüléseinknél, ugyanis a pörölycápák a kinti vizekből “járőrözve” térnek vissza a sziklákon található állomáshoz. A legközelebb úgy tudunk kerülni az igen félénk állatokhoz, hogy a közelben egy szikla mögé húzódva a lehető legkevesebb mozgással és bugyborékolással türelmesen várunk, míg az esetenként több száz egyedből álló raj megérkezik. A türelem és a sokszor több mint egy percig visszatartott lélegzet meghozta a gyümölcsét: egy tíz egyedből álló raj jelent meg, és az egyikük már be is jelentkezett a barberfishek nyújtotta szolgáltatásra.

Éjszakai vadászat

Az első éjszakai merülésünk igen izgalmasnak ígérkezett a vadászó fehérfoltú szirtcápák miatt! Ez még rendben is van, csak mindezt 80-100 fős “bandában” teszik. SUI barátom egy kis fenntartását fejezi ki a merüléssel és a körülményekkel kapcsolatban; éjszaka 100 vadászó cápa közé bemenni, nem sok fehér embernek jut eszébe. De csak egy fontos szabályt kellett betartanunk: az aljzat fölött minimum 1 méterrel kellett lennünk, hogy a cápák nyugodtan tudjanak közlekedni.

A helyszín Manuelita Coral Garden, a kis sziklasziget belső oldala volt. Hihetetlen ez a hely, délelőtt még a külső oldalon pörölycápákat figyelhettünk meg, este meg vadászó szirtcápákat.

Sötétedett, félhomályban merültünk a 28 fokos vízben.

Első pillantásra egy-két kóválygó cápát láttunk, de még elszórtan.

Ahogy sötétedett, úgy egyre többen lettek és szépen egy nagy csoportban gyülekeztek. Ahogy összeálltak, elindult a járőrözés a szirten. Már az összes ott tartózkodó hal megpróbált biztonságos helyet találni éjszakára,több – kevesebb sikerrel. Érdekes volt, hogy a cápák élén egy elég viharvert black jack haladt. Az első pillanatokban nem tudtam mire vélni, de nem kellett sokat várnunk, hogy megtapasztaljuk, hogyan is dolgoznak együtt.

Hamar kiderült, hogy a cápák nem túl jó vadászok, és csak akkor veszik észre az áldozatot, ha rezgést bocsát ki, vagyis ha mozog. Így ha a black jack hirtelen lecsapott, az összes cápa követte és megpróbálta becserkészni az áldozatot.

Fura látvány volt, amikor egy pár négyzetméteres szikladarabon több tucat cápa kavargott, izgett-mozgott, egymásba harapott, a szikla recsegett-ropogott. Az áldozatot már nem láttuk, csak az óriási kavarodást. Szemtanúi lehettünk annak, mikor a cápák bemértek egy halat, egy ideig kergették, de amikor a hal megállt, akkor a cápák szépen elúsztak mellette. A természet alkalmazkodását mutatja, hogy a cápák megtanultak a búvárok lámpáinál vadászni, így ahol a legtöbb fény volt, általában ott volt a legnagyobb akció is. Egy búvártúrán két alkalommal merülhettünk éjszaka a Coral Gardennél.

Kalapács banda

A délnyugat felől érkező szél a sziget másik oldalára kényszerített minket. Így merüléseiket a szigetnek erre az oldalára szerveztük, első célpontunk a híres Dirty Rock volt, egy kis kopasz sziget északkeleten kb. két mérföldre a főszigettől.

Az elhelyezkedéséből adódóan az uralkodó áramlatok ezt a kis szigetet találják el először és válnak két irányba. Az elmúlt években megtanultam, ha van áramlat, akkor van nagy hal is, és ez ismét bebizonyosodott. Lemerülés után a szituáció hasonló: megbújni, nem mozogni és várni, várni, mert jönni fognak.

Az elmúlt hetek legjobb pöröly akcióját sikerült meglesnünk.

De sajnos 40 méter mélységben a tíz perc hamar elszalad, ekkor gondolkoztam el egy zárt rendszerű újra légző berendezésen, bár eddig nem voltam híve ennek a technikának, de most bizonyára jó szolgálatot tehetett volna, és nem kellett volna az ájulás határáig sem visszatartani a lélegzetem.

A terv szerint megkerültük a szigetet, ahol már nincs áramlás, miközben áthaladtunk egy kis csatornán. Emelkedés közben óriási jack halakból álló rajt láthattunk, szinte megszámlálhatatlan mennyiségben. Elérkezve a csatornához megtanultam, mi is az az igazi áramlat. Elkapott és azonnal hyper űrbe repített, úgyhogy reagálnom kellett, ha nem akartam Galapagosig menni.

A fehérfoltú szirtcápák unalmasan úszkáltak fel alá, több tíz márványos rája szinte alig mozogva repült el mellettem, miközben én az életemért küzdve kapaszkodtam egy sziklakiszögellésbe.

Elengedve egy perc alatt a szikla másik oldalán voltam, és az áramlás egy csapásra megszűnt. A biztonsági megálló alatt fiatal fekete foltú szirtcápák voltak a játszótársaink. Ez a merülőhely egyik kedvencünk lett a leírtak miatt, ide szinte minden nap visszatértünk. Ahogy teltek a napok, a szél is enyhült, és lehetőségünk adódott az eddig szeles helyeken is merülnünk.

Talán a sziget egyik leghíresebb merülőhelye Alcyon, amit 1986ban Cousteau fedezett fel, amikor expedíciót vezetett a szigetre.

Ez egy kb. 20 méter mélyen lévő sziklacsúcs, körülötte mindenhol a végtelenbe leszakadó mélységekkel. Ez a merülőhely esik a legtávolabb a szigetektől, és még a 2-3 méteres hullámok sem sietnek a segítségünkre, ha a felszínen egy búvárt kell megkeresni, nem beszélve az eddig is említett áramlatokról, és egyik irányban sincs szárazföld 600 km-nél közelebb. Ellenőrzöm a rádiós irányadómat a biztonság kedvéért, és a kötél mentén már merülök is.

Az áramlat közepes, elsők között érem el a vízalatti hegy csúcsát, ahol szinte mindenhol pöröly. Keresek egy szimpatikus sziklát a szélen, ahol szemtől szembe találkozhatok a kékségből visszatérő több százas pörölycápa rajokkal. Pár perc elteltével jönnek, 5-10 db, esetenként igen közel. Hihetetlen érzés, amikor karnyújtásnyira úszik el a természet eme furcsa teremtménye. Várunk, hátha azon szerencsések egyike lehetünk, akik megszemlélhetik, hogy a vízalatti égboltot pörölycápák hada borítja. De sajnos most a nagy csapat elkerül bennünket. Lehet, hogy az áramlás nem volt elég erős, hogy a sziklák közelében jöjjenek, vagy ismét az a pár pillanat nem volt elég, amit lent tölthettünk, de ez sajnos soha nem elég.

Felemelkedés közben még pár darab silky cápa teszi tiszteletét.

A merülés 7. napja gyorsan telik. Két fő témánk maradt még, az ezüst foltú szirtcápák és az igen különleges élőlény, a piros szájú denevérhal, ami csak a Cocos szigeteknél honos. Az ezüst foltú szirtcápa minden nap késő délután érkezik meg a sekély tisztító állomáshoz a part közelében. Ismét nincs semmi más dolgunk, mint kiválasztani a megfelelő helyet és várni. Pár perc múlva meg is jelenik. Méltóságteljesen közelít, ügyet sem vet ránk, és máris kezdődik a kezelés, szép lassan teszi a köröket… Pár perc múlva egy baby, kb. 60 cm-es kis ezüst is feltűnik, majdnem teljes a család.

A merülőhelyen találhatóak az aljzaton mászkáló denevérhalak is, amelyek csak kicsit különböznek a Malpelón megismertektől.

Merülés 220 méterre Már csak egy igen érdekes kaland vár ránk, merülés egy tengeralattjáróval. A túra utolsó előtti napján befut Cocosra az Argos is, ami a kiszolgáló hajója a DeepSee nevű tengeralattjárónak, és jelen esetben otthont ad a BBC forgatócsoportjának. A merülésünk 220 m-re szólt, ami a Cocos szigetek törésvonalának kezdetét jelenti. A tengeralattjáró egy 3 személyes, tudományos célokra kifejlesztett jármű.

Különlegessége, hogy az utasok és a személyzet egy komplett gömbben ül, ezáltal a kilátás szinte 360 fokos. Az eligazítás során szóba kerül egy mélytengeri cápafaj is, amit eddig csak pár alkalommal láttak kb. 300 méteres mélységben. Így tervünk módosul, reménykedve az igen különleges találkozásban. Irány az Argos, gyors átöltözés, és már vontatnak is a merülőhely fölé.

Különleges élmény, amikor a gömb fölött átcsapnak a hullámok, és palack nélkül kezdünk merülni. Pár ellenőrzés, és már tartunk is az ismeretlen felé. 100 m mélységben már félhomály uralkodik, és kb. 160 m mélységben, ahol elérjük az aljzatot, már majdnem teljes a sötétség. Felkapcsoljuk a külső világítást, és már indulunk is felfedezni oda, ahol ember igen ritkán járhat. Első állomásunk a kb. 170 m mélységben található szirt, ahol megdöbbenéssel tapasztaljuk az élőlények változatosságát.

Különleges sziklahalat láthatunk, nagy rákokat, ismeretlen sügéreket, és megcsodálhatjuk az igen jól álcázott békahalat vadászat közben is. Majd indulunk a törés felé, kb. 190 m mélységben elérjük. Az élet egyre ritkább, ahogy tartunk lefelé, de igen különleges sziklaformációkat láthatunk. Merültem már jó párszor, de ilyen különleges látványban nem volt még részem: mintha a Holdon járnék. Hihetetlen érzés, ahogy merülünk a fal mentén. De sajnos a pilótánk, Schmulik rossz hírt közöl: késésben vagyunk, így sajnos nem tudunk mélyebbre merülni, mint ahogy a tervünkben szerepelt, mivel már sötétben érnénk a felszínre, és ez nem engedélyezett. Így 220 méteres mélységből visszafordulunk és elkezdünk emelkedni.

A lenyugvó nap fényében 3 és fél óra múlva érkezünk vissza a felszínre. Szinte perceknek tűnt ez az utazás. Egy életre szóló élmény-merülésben volt részünk, még ha a különleges cápával nem is sikerült találkoznunk. Másnap eljött a túra utolsó három merülése, reggel Alcyon, Dirty Rock, és Manuelita a legjobbak.

Az utolsó két merülést én a tengeralattjáróval töltöm, szeretnék egy-két képet kívülről is készíteni, merülés közben. Majd gyors horgonyszedés és indulunk vissza. 16 napunk a SeaHunter fedélzetén talán a világ legkülönlegesebb merülőhelyein merülve fantasztikusan telt, hihetetlen profizmussal mind a merülés, mint pedig a kiszolgálás területén. Egy biztos, visszatérünk, hogy lehetőségünk legyen újra belépnünk a Föld talán utolsó búvárparadicsomába.

Kép és szöveg: Selmeczi Dániel www.selmeczidaniel.com

Készítsünk diaporámát!

wings platinum 4 / II Az előző részben megismerkedhettünk az ismét fénykorát élő műfajjal, a diaporámával.

Remélhetőleg sokan megpróbálták „összehozni” első multimédia performance-ukat valamilyen megfelelő alkalmazással. Cikksorozatunk második részében kicsit továbblépünk.

Nem csupán „összedobjuk” a diaporámát, hanem megpróbálunk kompozíciót vinni bele.

A diaporáma készítés fontos alapkritériuma a tudatosság. Hamarabb és nagyobb sikert érhetünk el, ha képeinket kifejezetten egy megtervezett témához készítjük. Ha meglévő képeinkből kívánunk összerakni egy diaporámát - mondjuk kedvenc képeim címmel -, akkor az valószínűleg nem lesz más, mint egy egyszerű „slide show” zenével. Ne elégedjünk meg ezzel a kezdetleges szinttel!

A diaporáma készítés első lépése az ötlet és koncepció megfogalmazása. Egy diaporáma olyan, mint egy film, vagy zenedarab: ideális esetben van bevezetése, története és lezárása. Feltűnhetnek zenei elemek is egy diaporámában, úgy, mint a refrén. Ebben az esetben nem kell megismételni a korábbi képeket, elegendő, sőt talán jobb, ha csak visszatérünk az előző refrén stílusához, vagy hasonló váltásokat, esetleg hatásokat használunk.

A refrén esetében tehát használjuk a korábbi beállításokat az előző refrénben vetítettekhez hasonló képekkel. Azért, hogy ne kelljen újra felépíteni egy 20-30 másodperces részt a szoftverben, a Wings Platinum 4 egy érdekes megoldást kínál. Az idősávon duplikálhatunk egy képcsoportot oly módon, hogy kijelöljük a képeket, majd a Ctrl+C billentyűzet-kombinációval vágólapra helyezzük, végül a kívánt helyen a Ctrl+V billentyűzet-kombinációval beillesztjük.

A képek ebben az esetben még azonosak az előző refrénben látottakkal. Ha szeretnénk egy képet lecserélni, akkor a galériából húzzunk egy új képet az előző idősávon elhelyezett kép helyére. Ebben az esetben a beállítások megmaradnak, azonban már az új kép fog a diaporámánkban szerepelni.

Images

A zenei, vagy filmes hasonlóságok miatt az előkészületek során is lehet a már bevált filmes eszközökhöz nyúlni, vagyis készítsünk forgatókönyvet! Ha komolyan gondoljuk a diaporáma készítést, akkor állítsunk össze egy nagyon vázlatos forgatókönyvet, vagy egy ötletbörze jellegű listát, mely fordulatokat, hangulatokat, képstílusokat és azok egymásra épülését tervezi meg. Nem szabad elfelejteni, hogy a diaporáma nem egy kép, hanem képek sorozata, így rengeteg újszerű eszközzel élhetünk.

Pár példa: állványról fényképezve egy ajtót nyitott, félig nyitott, végül zárt állapotban, majd egymás

után visszajátszva a fotókat, az ajtó bezáródását tudjuk érzékeltetni. Egy személynek vagy tárgynak a tükörképét, majd eredeti képét váltogatva szintén izgalmas hatást érhetünk el. Vagy vegyük a víz mozgását: kellemes, lágy hullámokat fotózva, 2-3 fázist cserélgetve a víz hullámzását tudjuk érzékeltetni. Természetesen a fordulatok tárháza gyakorlatilag kifogyhatatlan, ha egy olyan szoftvert használunk, amely kellően nagy mozgásteret ad.

A korábbi cikkben említett Wings Platinum 4 szoftver éppen ilyen.

Igen fontos feladat a zene kiválasztása. Egy, a diaporámához és az elképzelésünkhöz illeszkedő

Fade

zene megtalálása talán még nehezebb, mint az összes megálmodott képet elkészíteni. A megfelelő aláfestő zene kiválasztásához nagyon-nagyon sok zenét kell meghallgatni. Akkor találtuk meg a jó zenét, ha szemünket lehunyva már látjuk is képeinket a zene ritmusában.

A konkrét szerkesztő munka során, mikor már megvannak a képek és a zenei aláfestés, már csak a szoftverhasználatra kell koncentrálnunk.

Remélhetőleg sokan olvasták cikksorozatunk első részét, ahol említésre került a rendkívül sokoldalú, ennek ellenére ingyenes AVStumpfl Wings Platinum 4 BASIC multimédia és diaporáma szerkesztő

szoftver. Ha nem olvasták, bízunk benne, hogy most felkeltettük érdeklődésüket.

Annak érdekében, hogy tetszetős diaporámákat készíthessünk, tanulmányozzuk a Wings Platinum adta lehetőségeket, korábbi neves diaporáma készítők anyagait, látogassunk előadásokat, konferenciákat, és gyakoroljunk kitartóan.

Cikksorozatunk következő részében az elkészített diaporáma mentési és exportálási formátumairól, a tipikus hibákról és buktatókról, illetve a sikeres előadáshoz szükséges technikai ismeretekről lesz szó.

Szöveg: Szilágyi László

Beállítások

Előtt

után

tartjuk miközben mozgatjuk a Detail értéket láthatóvá válik, hogy pontosan mely részleteit hozzuk vissza a képnek.

Minden esetben kísérletezni kell, hogy megtaláljuk az egyensúlyt az élesítés és zajszűrés között. Ahhoz, hogy megátmenetes színű részein a képnek. felelően lássuk ezeket a módosításokat Az Adobe Photoshop Lightroom 3 mindenképpen a valós pixelméret néképes külön kiszűrni a fényerő- és zetet kell használnunk (Actual size, 1:1). színzajt a képekből. A program Ha szeretnénk látni a módosítások előtt készítői teljesen újradolgozták a zajszűréshez használt algoritmuso- és után a képet egyszerűen csak kapkat, így ebben a legújabb verzióban csoljuk le és fel a kis kapcsolót a Detail panel fejlécén. sokkal hatékonyabb és pontosabb Ha RAW fotókat használunk, akkor a zajszűrést kapunk, ami a képek ISO értékét veszi alapjául a módosí- Lightroom Detail panelében alkalmatásnak. A leggykoribb mellékhatása zott élesítést és zajszűrést nevezzük bemeneti élesítésnek. Itt a cél, hogy a a zajszűrésnek az életlenedés és képernyőn éles, zajmentes és részlerészletek elvesztése. A Lightroom programban mindkét zajszűréshez tekben gazdag képet lássunk. A teljes feldolgozási folyamat végén lehet szükhasznált paraméter (Luminance, ség egy második élesítés alkalmazására, Digitális zaj elsősorban a szenzor Color) alatt találunk egy Detail mely kifejezetten a nyomtatási méret érzékenységének növelése miatt értéket, ami pontosan ezt a probjelentkezik. Az ISO érzékenység lémát orvosolja. Minél intenzívebb és a nyomtatáshoz használt papírhoz növelésével lehetővé válik a rossz zajszűrést alkalmazunk, annál több élesíti a képet. fényviszonyok közötti fotózás, de részletet vesztünk és ilyenkor van Szöveg és videó: egyúttal megnő az esélye a zaj elő- szükség a Detail értékek növelésére.

Perhiniák Márton fordulásának, főként az árnyékos és Ha az Alt/Option billentyűt nyomva Fotó: Imre Tamás

képfeldolgozás

Lightroom 3 zajszűrés

Előtt

után

Ebben a videóban Perhiniák Márton az Adobe Photoshop Lightroom 3 zajszűrés funkcióját mutatja be.

Kiss Ágnes és Máté Bence rovata

Búbos banka © Máté Bence

Rovatszponzor:

Az idei év időjárása nem volt túlságosan kedvező a madarak számára. Számtalan költés meghiúsult, vagy éppen eltolódott a gyakori esőzésnek és a hidegnek köszönhetően.

A búbos banka párnak - mely Soltvadkert egy eldugott kis erdejében költ - azonban szerencséje volt. Ezek a sajátságos megjelenésű madarak valami okból már több éve előszeretettel használják fiókanevelésre azt a permetező beton gyűrűt, melyet tíz éve hagytak ott a mezőgazdaságiak. A véletlennek

köszönhetően a gyűrűt a talpa helyett az oldalára fordítva tették le, melyen egy lyuk tátongott.

Ezt kihasználva a madarak beleköltöztek, és a beton-fészek kiállta a próbát; az erős szelek és esőzések sem okoztak kárt a fészekaljakban, a pár sikeresen reptette ki fiókáit idén is.

A búbos banka jellemzően a nyílt területeket kedveli, gyakran megtelepszik az emberhez közel, tanyákban, kertekben.

Odvas fákban, üregekben, sziklarepedésekben költ.

Már messziről jól felismerhető

legyezőszerű bóbitájáról, melyet hangulatától függően állítgat fel és le. Ha izgatott, fején a tollak az égnek merednek, repülés közben, valamint amikor pihen, a bóbita a tarkóra simul.

Az egyik évben Soltvadkerten érdekes megfigyelésre került sor. Egy bankapár foglalta el a kútgyűrűt. Le is tette a tojó a tojásait annak rendje s módja szerint, amikor egy jövevény pár kezdte el ostromolni a fészket.

Annyira kitartóak voltak, hogy végül elzavarták a már költő párost. Ezután két tojást kidobtak

a fészekből, a megmaradó négyen pedig elkezdett kotlani az új tojó.

A banka tojásai egyszínű tejeskékek, a tojó egyedül kotlik a 4-6 tojáson, míg a hím táplálja.

A fiókák kikelését követően a tojó további 10-14 napig benn marad a fészekben, csak később társul párjához, hogy etesse a fiatalokat.

A fiókák 22-25 napig vannak a fészekben, ez idő alatt teljes mértékben a szülőkre vannak utalva. A búbos banka nem éppen híres a ’rendszeretetéről’.

A fészekből a szülők nem hordják el az összegyűlt ürüléket, ezért

állandó, kellemetlen szag terjeng benn. A tojó rendelkezik egy farkcsíkmiriggyel is, melyből ugyancsak bűzős váladékot tud kiereszteni. Ez egyfajta védekező mechanizmusként szolgál a ragadozók ellen.

Tápláléka, melyet rendszerint a puha talajból kotor ki, különféle rovarokból, földigilisztákból, hernyókból, cserebogárpajorokból, hangyabábokból, s a megfigyelések szerint gyakran gyíkokból áll.

A búbos banka öblös pu-pu-pupu hangja után kapta latin (Upupa

epops) valamint angol nevét (Hoopoe) is.

Vonuló madár, március tájékán jelenik meg Magyarországon, a tavaszt és a nyarat töltve itt, majd szeptemberben elvándorol vissza telelőhelyére, Afrikába.

Védettséget élvez hazánkban, természetvédelmi értéke 50 ezer forint. Érdekessége, hogy Izrael nemzeti madarává választotta 2008-ban.

Szöveg: Kiss Ágnes Képek: Máté Bence

Szerkesztőség Főszerkesztő: Imre Tamás Imre Tamás

Imre Anikó

Szekeres János

Szabó Béla

Krivánszky Árpád

Suhayda László

Imre Adrien

Éder Iván

tamas.imre@naturephotomagazine.com

Szerkesztők: Imre Anikó

Krivánszky Árpád Suhayda László Szabó Béla Szekeres János Munkatársak:

Éder Iván Eifert János Imre Adrien

Kiss Ágnes Máté Bence

Perhiniák Márton Selmeczi Dániel Olvasó szerkesztő:

Krivánszky Árpád Művészeti Vezető: Imre Anikó Grafikai tervezés:

Perhiniák Márton Web Design: FX designport Web product: Thomas Picture Fordító: Tóth Péter Pál Hirdetési vezető: Imre Anikó

aniko.imre@naturephotomagazine.com

Természetfotó magazin www.termeszetfotomagazin.hu ISSN 2061-2397 info@naturephotomagazine.com

Kiadja: Thomas Picture Kiadó Kft.

Máté Bence

Kiss Ágnes

Cím: Magyarország Budapest 1576 Pf. 3 Minden jog fenntartva © 2010 Thomas Picture kiadó Kft A magazin teljes tartalma, írásos és képes anyagait, beleértve a weboldalt is.

A kiadó kizárólagos tulajdonát képezik.

A meg nem rendelt kéziratokért és illusztrációs anyagokért a kiadó nem

Perhiniák Márton

Selmeczi Dániel

vállal felelőséget.

természetfotó magazin

®

ingyenes online fotómagazin

© Imre Anikó és Imre Tamás

Következő szám megjelenése

2010. 11. 30.