Természetfotó Magazin 2010/1

természetfotó magazin

®

ingyenes online fotómagazin

2010/1.

Kenya | Érdekes helyek A VADON HARCOSAI | Fotós kalandok A vörös-tenger gyöngyszeme | Szudán

köszöntő Kedves Olvasó! Üdvözöljük Önöket új számunkkal. Ismét büszkélkedhetünk olvasottsági mutatóinkkal: jelenleg 45.500 olvasónk van, és a világ 5 földrészének 99 országában olvashatták írásainkat, nézhették meg természetfényképeinket.

A 2010/1. számunkban „Fókuszban Afrika” címmel, már meglévő rovatokba illesztettük bele az Afrikáról szóló cikkeinket. Többek között Tanzánia csodálatos természeti világát és egy felejthetetlen élményt osztunk meg önökkel a Serengeti vad harcosairól Imre Anikó és Tamás fotóival.

Az „Érdekes helyek” sorozatunkban Kenya vadonjából kaphatunk egy kis ízelítőt, mely Afrika legkedveltebb vadonja.

Kiállítási rovatunkban egy igen sikeres tanítványunkat mutatjuk be önöknek Becker Irén személyében, aki Nigériában fényképez afrikai népeket, hangulatokat.

A „Víz alatti világ” rovatunkban Selmeczi Dániel felvételein keresztül bepillantást nyerhetünk Szudán partjainál a Vörös tenger élővilágába.

Portfoliónkban Perényi Jánost üdvözölhetjük, aki nagy Afrika utazó, de természetesen a világ más részeiről is láthatunk tőle csodálatos felvételeket.

Magyarország tájaiból „Kis magyar sivatag” címmel a Kiskunsági Nemzeti Park homokdűnéiről olvashatnak.

Máté Bence fényképein keresztül Pusztaszer madárvilágából most a szalakótákat ismerhetjük meg.

Az „Ifjú tehetség” rovatban fiatal magyar fotósunk, Nagy Gergő beszél sikereiről és terveiről.

A „Tippek-trükkök” rovatban a kora tavaszi növények fényképezéséhez nyújtunk segítséget, „Fotósuli” sorozatunkban pedig most a színek helyes alkalmazását mutatjuk be.

Az „Asztrofényképezés” rovatban a világegyetem óriásai elevenednek meg Éder Iván írásain és fotóin keresztül.

Szabó Béla a varázslatos Európa leghíresebb sziklái közé röpíti az olvasókat: az olaszországi Dolomitokba.

A képfeldolgozást ismertető sorozatunkban most a képek élesítésével foglalkozunk: Perhiniák Márton egy videó tutorialban mutatja meg, hogyan kell élesíteni fotóinkat.

A weboldalunk dinamikus oldallá fejlődött, sokkal frissebben tudunk jelentkezni tesztjeinkkel, hírekkel, kiállításokkal és egyéb fontos információkkal. Olvassák rendszeresen!

LEGYEN ÖN IS RÉSZESE a természetfényképezés ismeretterjesztésének!

Várjuk természetfotós klubok és fotósok jelentkezését bemutatkozó anyaggal. A „Szép helyek a világban” rovatunk sikerén felbuzdulva várjuk azon természetfotósok jelentkezését is, akik weboldalunkon önzetlenül megosztanák fotós helyeiket másokkal; a legszebb összeállítások a magazin hasábjain is helyet kapnak.

A bemutatkozó anyagokat és fotókat az info@naturephotomagazine.com címre várjuk.

Fogadják szeretettel negyedik számunkat.

Címlap: Gnú az ellenfényben Fotó: © Imre Tamás Canon EOS 1D Mark II N, EF 600mm f/4L IS USM 1/1600sec f/6,3 ISO 500

Imre Tamás főszerkesztő

Canon EOS 1Ds Mark III, EF 300mm f/2,8L IS USM 1/1000sec f/5 ISO 400

Tanzánia - A vadon harcosai 6 Imre Anikó és Imre Tamás

portfolió - perényi jános

1955-ben született Budapesten. A természet, a biológia iránti vonzalma már általános iskolás korában kezdődött, majd ez határozta meg továbbtanulása irányát: a II. Rákóczi Ferenc gimnáziumot biológia tagozaton végezte el, ezt követően felvételt nyert az Állatorvostudományi Egyetemre.

26

Érdekes helyek - Dolomitok

54

A Dolomitok (olaszul Dolomiti; németül Dolomiten; friuli nyelven Dolomitis) a Déli-Mészkő-Alpok egyik hegycsoportja Észak-Olaszországban, Dél-Tirol, Veneto és Trentino tartományok találkozásának területén. A Dolomitok vidéke 2009 óta része az UNESCO Világörökségének.

ifjú tehetség: Nagy gergő

60

15 éves koromban vettem először fényképezőgépet a kezembe. De arra már nem emlékszem pontosan, hogy mért is vágtam bele. Valami olyasmi rémlik, hogy National Geographicot nézegettem, és akkor jött az ihlet, hogy fotózni akarok és meg akarom örökíteni a természet szépségét. Főleg, hogy az emberiség egyre többet tüntet el ezekből.

ÉLET A VÍZFELSZÍN ALATT - Szudán 66

Ha a Vörös-tengeri búvárkodásról esik szó, általában mindenkinek Egyiptom jut az eszébe: könnyen elérhető a búvárkodásra már évtizedek óta berendezkedett közkedvelt tengerszakasz.

Azonban létezik egy ország távol a bazárok zajától és a több száz búvárhajótól, ez SZUDÁN.

Máté Bence - kék csóka

84

A fából épített mesterséges odú alig pár méterre helyezkedik el a töltésen vezető úttól, egy villanyoszlopra erősítve. Már negyedik esztendeje, hogy a pompás tollú szalakótapár (Coracias garrulus) költőhelyül választja az odút s repteti ki sikeresen fiókáit.

érdekes helyek

masai mara - kenya fülöpháza fotósuli fotóink színei asztrofotózás a világegyetem óriásai tippek-trükkkök kora tavaszi virágok képfeldolgozás fotóink élesítése fotókiállítás a száhel és a szavanna ajánló dvd - Az élet Workshop

Dalmáciai mesterműhely

14 22 36 42 48 52 78 82 83

© Imre Tamás Canon EOS 1D Mark II N, EF 600mm f/4L IS USM 1/80sec f/8 ISO 400

Fotós kalandok

Kelet-Afrika (Tanzánia) Serengeti, Afrika. E szavak hallatán sok természetfotós torka összeszorul és szíve megdobban. Szinte magunk előtt látjuk a végeláthatatlan szavannák tüzében a prédájára várakozó nagymacskákat. Oroszlánok, gepárdok és leopárdok minden nap drámai küzdelemmel szerzik meg az élethez szükséges táplálékot. Nem mások ők, mint a vadon harcosai.

Can © Imre Anikó

Canon EOS 40D, EF 300mm F/2,8L IS USM 1/2000sec f/7,1 ISO 400

A Vadon harcosai

Pontosan azért, mert ekkor a gnúk nagyjából két hét leforgása alatt akár 400 ezren is képesek Ebben a Kelet-Afrikai expedíciónkban szinte egyszerre elleni. Ennek szeretnénk bemutatni Tanzánia előnye, hogy a ragadozók nem gyönyörű hangulatát, megcáfolva tudnak annyi borjat elpusztítani, ezzel az emberekben kialakult amennyi veszélyeztethetné a faj tűrhetetlen forróságról szóló - képet fennmaradását.

Afrikáról. Oda utazni szinte minden A kaland előtt érdemes egy-két évszakban érdemes, az időpont fontos dolgot tisztázni. kiválasztása mégsem könnyű A szafari járművek általában 9 fő feladat. Részben attól is függ, hogy befogadására alkalmas speciális a kontinens melyik részére megyünk Land Rover dzsipek. Egy ekkora fotózni. Mi Tanzániát választottuk autóban 3-4 fotós tud fényképezni, és az év elejét, a növényevők ennél több fotósnak már vándorlásának időszakát. kényelmetlen lehet. Ne gondoljuk,

hogy Afrikában olyan közel mehetünk az állatokhoz, amennyire szeretnénk. Vannak szituációk, ahol megteszi egy 300 mm-es teleobjektív, de sokszor - főleg madaraknál - szükségünk lehet a nagyobb teleobjektívekre és a konverterekre. Ha lehetőségünk van, kérjünk engedélyt arra, hogy letérhessünk az utakról.

Mit érdemes vinni magunkkal: az Egyenlítőhöz közel a hőmérséklet ingadozása igen nagy. Az esős évszakban szükségünk lehet melegebb ruhára. Nappal plusz 20-25 C°, de estére 0 és plusz

Tervezés Helyszín: Kelet Afrika, Tanzánia.

Megközelíthetőség: Nairobi (Kenya), vagy Arusha repülőteréről.

Mit lehet fotózni: Madarakat, emlősöket, hüllőket és tájakat.

Mit vigyünk magunkkal: Nagylátószögű objektívet, minimum 300 mm-es teleobjektívet, lehetőség szerint 1,4x telekonverterrel; állványt; ND átmenetes szűrőt; memóriakártyát és akkumulátort, amennyit csak lehet.

Szállás: A Ngorongoro kráterben nagyon jó minőségű szállásokat találhatunk.

© Imre Tamás

non EOS 1D Mark II N, EF 600mm F/4L IS USM 1/320sec f/5.6 ISO 500

A legjobb időpont: Decembertől-márciusig (esős évszak), de egész évben lehet jó témákat fényképezni.

© Imre Tamás

Canon EOS 1D Mark II N, EF 600mm F/4L IS USM 1/1250sec f/10 ISO 400

5 C° fok közé is lehűlhet a levegő.

Decembertől-márciusig bármikor eleredhet az eső - néha nagyobb felhőszakadás is előfordulhat - ezért feltétlenül vigyünk magunkkal esővédőt a felszerelésünkre.

Az afrikai nemzeti parkokban fényképezni kizárólag csak szafari dzsipekből szabad, természetesen vannak kivételek, de az esetek 90 %-ában tilos elhagyni a járműveket. Itt egy lényeges kérdésre kell választ adni: hogyan lehet fényképezni, ha nem lehet kiszállni. A legkézenfekvőbb, ha viszünk magunkkal üres babzsákokat,

és azt kint megtöltve használjuk támasztéknak a dzsip ablakán és tetején. Ez a megoldás jó lehet egy 300 mm-es teleobjektívig, de mi a helyzet az ennél nagyobb gyújtótávolsággal?

Vigyünk magunkkal egy háromlábú állványt (Gitzo), melyet építsünk be az utastérbe - lehetőleg az ablak mellé - egy stabil video fejjel (Manfrotto). Felszerelésünket érdemes minél nagyobb Lowepro hátizsákba tenni, vagy olyan típusba, amibe kényelmesen belefér egy 600 mm-es teleobjektív.

Ezt mindenképpen vigyük fel

magunkkal a repülőre személyi poggyászként, még akkor is, ha fizetni kell a túlsúlyért (a vizsgálatnál általában elnézőek, mert kézicsomagunk csak fotófelszerelést tartalmaz).

Amennyiben van rá mód, legalább két fényképezőgépet vigyünk magunkkal.

Egy jó szituációban nincs idő az objektívcserére, vagy ha valamelyik gépváz az utunk során elromlik, odakint nincs szervizlehetőségünk.

Memóriakártyából annyit vigyünk, amennyit csak lehet, de jól jöhet melléjük a kisebb laptop vagy háttértár is.

Tanzániában több Nemzeti Park közül választhatunk, a lényeg, hogy eldöntse a fotós, mit szeretne fényképezni. Elefántok, gnúk, zebrák, zsiráfok szinte mindenütt vannak a parkokban, de ragadozókat elsősorban a Ngorongoro kráter vadrezervátumban és a Serengeti Nemzeti Parkban lehet lencsevégre kapni. Előbbinél nem szükséges profi vezető, mert amúgy sem lehet letérni a kijelölt utakról, de az utóbbinál egy jó guide és esetleg egy nyomkereső majdnem annyit számít a sikeres fényképeknél, mint magának a fotósnak a felkészültsége és tudása.

A Ngorongoro Kráter méltán világhíres vadrezervátum, a világ hét csodája közé tartozik.

A kráter és a körülötte lévő terület szinte megszámlálhatatlan mennyiségű vadállatnak szolgál otthonául, lélegzetelállító szépségű tájjal a háttérben. Vulkánok, hegyek, síkságok, tavak, erdők teszik változatossá ezt a pompás tájat.

A kráter peremén - ahol a legtöbb lodge található a magasság elérheti a 2300 métert, ezért esténként a hőmérséklet elég hűvös. Növényekben gazdag, buja erdők találhatók itt tele kúszónövényekkel, rikoltozó majmokkal, melyeket a hajnali köd még elrejt előlünk. A meredek kráterfal nem akadályozza az állatokat a mozgásban, de sokan maradnak a kráter aljában, ahol bőséges az élelem és a víz. A kráter fennsíkja 1700 méteres magasságban helyezkedik el; ideális fotós helyszín, nincs túl meleg, és az állatok is aktívabbak, mint általában Afrikában. A fennsík oroszlánjai méltán híres csapatokat alkotnak, számos National Geographic filmet forgattak már itt.

A hely különlegessége a fokozottan védett fekete orrszarvú jelenléte. A szafari alatt itt láthattuk meg az első oroszlántámadást, melyre még most is mély érzelmekkel gondolok vissza, olyan maradandó nyomott hagyott bennem a természet e nagyszerű drámája. Egy kafferbivaly csordát kerülgettek a hím oroszlánok, összesen négyen, majd a csordáról leválasztott két felnőtt egyedet beszorították egy vizesárokba. Három oroszlán előlről, egy pedig oldalról kezdte meg az áldozat bekerítését.

A bivaly legérzékenyebb pontjait: az orrát, nemiszervét és a hátsó lábait támadták. A nagy zűrzavarban sikerült mindkét lábat elharapniuk, így a bivaly nem tudott már elfutni előlük.

A másik bivaly erősen védelmezte a társát, ezért az oroszlánok visszavonultak. A szerencsétlen megtámadott állat fájdalmaival küszködve vonszolta magát a földön, megsérült hátsó lábaira pedig már nem tudott ráállni, hiszen erősen vérzett a törések mentén.

Canon EOS 1D Mark II N, EF 600mm f/4L IS USM

© Imre Tamás 1/640sec f/7,1 ISO 400

© Imre Anikó Canon EOS 1D Mark II N, EF 300mm f/2.8L IS USM

1/50sec f/8 ISO 400

© Imre Tamás Canon EOS 1Ds Mark III, EF 400mm f/2,8L IS USM 1/500sec f/8 ISO 400

Diaporama: Anikó and Tamás Imre

A fenséges állat lassan feladta a küzdelmet, kimúlt.

A nemzeti park munkatársai is ott voltak és vigyáztak arra, hogy a fotósok ne zavarják meg a támadás menetét. Nagy szerencsénkre az elpusztult állat tőlünk mindössze 30 méterre volt. Érdekes, de egyben megrázó felvételeket készítettünk az eseményekről.

Másik fotós helyszínünk a Serengeti Nemzeti Park, mely az egyik legnagyobb vadon Afrikában. Hatalmas dimbes-dombos, füves terület, mely szinte eggyé válik a horizonttal. Népes gnú csapatok vonulnak végig az ősi vándorló útvonalon. Több mint 1,5 millió gnú vesz részt évenként a vándorlásban. Az év elején egyszerre ellenek a síkságon, közel 700 ezer emlős - gnú, zebra és Thomson-gazella - hozza világra borjait. A ragadozók Kánaánja ez az időszak: olyan bőséges a táplálék, hogy nagyobb falkákat is eltartanak a növényevők. Rögtön az első napon, amit a Serengetiben töltöttünk, egy gepárd család élelemszerzésének lehettünk szemtanúi.

A gepárd nőstény és három egyéves kor körüli kölyke vadásztak a síkságon. Már estefelé járt az idő, amikor az anyaállat kiszemelt magának egy Thomsongazellát. Az óvatlan állat leszakadt a többiektől és nyugodtan legelészett. A gepárdoknak több se kellett, azonnal felvették lopakodó testhelyzetüket, és mint a macskák, lassan, de határozottan, támadó pózban közelítették meg áldozatukat. Úgy 10 perc kellett, mire elérték a kellő távolságot, ott egy szemvillantás alatt megiramodott a nőstény, üldözőbe vette a gazellát.

10 másodpercen belül utolérte és már el is kapta.

A kölykök - akik már nagyon várták anyjuk sikeres vadászatát - rohantak a még élő állathoz, amelyet a mama átadott nekik, így tanulhatják meg a fullasztásos nyakszorítást áldozatukon. Az egyik hím kölyök ölte meg végül a prédát. Óriási szerencsénk volt, az egész jelenet tőlünk alig 10-70 méter távolságban zajlott le, mi pedig csak exponáltunk és szinte extázisban figyeltük az eseményeket. Ezek a drámák minden nap ismétlődnek a Serengeti síkságon. Talán néha kegyetlennek tűnnek a nagymacskák, mégis ők azok a ragadozók, akik tisztán és gyorsan ölnek, a természet egyensúlya nélkülük felborulna. Az elkészített anyagból 9 hónap kemény munkával szerkesztettünk egy diaporámát, mely a 2009-es FIAP diaporáma világversenyen a legnagyobb elismerésben részesült.

FIAP GOLD medállal és a show legjobb diaporámája fődíjával jutalmazták.

Ezúton köszönöm a kitartást feleségemnek és két fotós barátomnak, akik türelemmel viselték a sokszor több órás várakozást a ragadozók akcióira; nélkülük ez az anyag nem készülhetett volna el.

Australia World AVFest 2009

TOP of Festival

Szöveg: Imre Tamás Képek: Imre Anikó és Imre Tamás

Érdekes helyek

Masai mara Nemzeti Park (Kenya)

Canon EOS 1D Mark III, EF 400mm f/4L DO IS USM 1/640sec f/13 ISO 640

Canon EOS 1D Mark III, EF 500mm F/4L IS USM 1/800sec f/9 ISO 640

Canon EOS 1D Mark III, EF 400mm F/4 DO IS USM 1/400sec f/5.6 ISO 640

Kenya ötvenöt nemzeti parkja közül a Masai Mara talán egész Afrika leghíresebb természetvédelmi területe. Sehol annyi állatot nem láthatunk egy helyen, mint a Masai Mara akácia ligetekkel tarkított, klasszikus füves pusztáin.

Nem véletlenül nevezik a parkot a természetfotósok Mekkájának: itt mind az öt afrikai nagyvad, az oroszlán, a leopárd, az elefánt, a kafferbivaly és az orrszarvú megtalálható. A rendkívül nagy számú oroszlán mellett a ragadozók közül gepárdokat,

hiénákat és sakálokat is megfigyelhetünk. A növényevők közül mindenhol találkozni lehet gnúkkal, zebrákkal, Thomson-, impala- és Grant-gazellákkal, topival, zsiráfokkal.

A Mara- és Talek folyókban gyakori látvány a víziló és a krokodil.

Canon EOS 1D Mark III, EF 500mm F/4L IS USM 1/250sec f/8 ISO 800

Canon EOS 40D, EF 500mm F/4L IS USM 1/500sec f/8 ISO 500

Ha szerencsénk van, akár olyan akciójeleneteknek is tanúi lehetünk, mikor az oroszlánok zsákmányt ejtenek vagy a gepárdanya hosszabb hajsza után teríti le a Thomson-gazellát kölykei számára.

A madarak közül a legjelentősebbek a keselyű-

fajok, marabu, kígyászkeselyű, strucc, koronás daru, szarvascsőrű madár, ezek mellett nagyszámú énekesmadár faj is fotózható.

A Föld egyik legnagyobb természeti látványossága a Nagy Állatvándorlás a Masai Marában.

A Marával közös ökoszisztémába

tartozó Serengeti fennsíkról minden évben augusztus és október között 1,5 millió gnú, 360 ezer Thomson gazella és 200 ezer zebra vándorol erre a területre friss legelőket keresve. A vándorlás legizgalmasabb része, amikor az állatok átkelnek a Mara folyón.

Canon EOS 5D Mark II, EF 24-105mm f/4L IS USM 1/1250sec f/8 ISO 1000

Canon EOS 1D Mark III, EF 400mm F/4 DO IS USM 1/500sec f/13 ISO 500

Canon EOS 1D Mark III, EF 500mm F/4L IS USM 1/640sec f/10 ISO 800

A vízben krokodilok, a túlparti bozótosban oroszlánok várnak a kimerült állatokra, a dráma gyakran a szemünk előtt játszódik le.

A fotózás a nemzeti park területén szinte kizárólag a terepjáróból történik. Fotózni az autó ablakain keresztül vagy a tetőnyíláson át,

az autó tetejéről lehet. A stabilitás növelésére legcélszerűbb eszköz egy minél nagyobb babzsák.

Azt mondják, Afrikában könnyű fotózni, mert az állatok megszokták a turista autókat, és minden közel van.

Ez gyakran igaz, de néhány téma

Canon EOS 1D Mark III,

eléggé távol van, sokszor az 500 mm-es gyújtótávolság is kevés, a kijelölt utakról pedig letérni nem szabad. Ne felejtsük otthon a tisztító eszközeinket sem, mert a nemzeti parkokban a földutakon a nyitott autóba állandóan beszáll a por.

Várhatóan fejenként 100-150 GB-nyi

Tervezés Helyszín: A Masai Mara Kenya délnyugati részén, Nairobitól 270 km-re nyugatra, a tanzániai határ mellett fekszik, területe 1530 km2.

Megközelíthetőség: A park csak viszonylag tűnik közelinek az ország fővárosához. Az utak minősége, a folyamatos építkezések miatt gépkocsival a távolságot mintegy hat óra alatt tudjuk megtenni. Nairobiból kisrepülővel 40 perc alatt is eljuthatunk a nemzeti parkba.

Mit lehet fotózni: Az afrikai nagymacskák (oroszlán, leopárd, gepárd) mellett számos növényevőt (antilop- és gazella fajok, gnú, zebra, zsiráf, elefánt) láthatunk gyakran egészen közelről. Az itt élő 450 madárfaj egyedei is viszonylag könnyen fotózhatók a terepjáróból.

Mit vigyünk magunkkal: Leginkább az 500-as és/vagy 300-as telékre lesz szükségünk. Ezek helyett egy 100-400 mm-es zoomobjektívvel is a legtöbb téma megörökíthető.

A nagylátószögű és makroobjektíveket ritkán használjuk.

, EF 500mm F/4L IS USM 1/1000sec f/10 ISO 800

felvételt készítünk az út során!

A napi fotózáshoz legyen elegendő memóriakártya, melyek tartalmát esténként valamilyen adattárolóra mentsük.

Utunk sikere nagymértékben függ a helyi vezetőnk tapasztaltságától, de ne felejtsük

el, hogy a Kenyában játszódó természetfilmek stábja hónapokat tölt el azokon a területeken, ahová mi legfeljebb két hétre jutunk el.

Szöveg és fotó: Perényi János

Szállás: Számos lodge és luxus sátrakkal ellátott tábor közül választhatunk. Részesítsük előnyben azokat, amelyek a park belső területén, a folyóhoz közel vannak.

A legjobb időpont: A gnúvándorlás augusztustól októberig tart, de ekkor van a legtöbb turista is a parkban.

November-december, ill. április-május esős időszak, ilyenkor azonban aktívabbak az állatok és kevesebb a látogató, alacsonyabbak az árak is.

© Krivánszky Árpád Canon EOS 300, Flektogon 4/20 mm

© Krivánszky Árpád Canon EOS 300, EF 80-200mm f/2,8L f/5.6 1/90sec Fujichrome Velvia 50

f/11 1/125 s Fujichrome Velvia 50

© Suhayda László Canon EOS3, EF 3,5/180 mm makro f/8 1/125sec Fujichrome Velvia 50

© Suhayda László Canon T90, FD 4/100 makro f/8 1/90sec Fujichrome Velvia 50

0

Érdekes helyek Kis magyar sivatag A Fülöpházi buckavidék Közép-Európa legizgalmasabb homokvidéke terül el 1992 hektáron a Duna-Tisza közén, Fülöpháza közelében, mely sok tekintetben távoli tájak sivatagjaira-félsivatagjaira emlékeztet. Az emberek kizárólag a forrósággal társítják a sivatagot, holott például Mongólia és Kína határán a Góbi a mérsékelt égövben található a 40-46. szélességi fokok között, amely Dél-Alföld és a Vajdaság fekvésének felel meg.

A félsivatagi-sivatagi körülmények kialakulásában ugyanis a kevés csapadéknak és a túllegeltetésnek is fontos szerepe lehet.

A buckavidéket a valaha erre folydogáló Ős-Duna alakította ki több száz méter vastag hordalékával.

Folyamunknak a mai medrébe történt elvándorlása után a szél vette át a főszerepet a táj arculatának alakításában. Az átlagos térszintből néhányszor tíz méterre kiemelkedő buckák az uralkodó széliránynak megfelelően északnyugat-délkeleti húzódásúak.

A túllegeltetés miatt a XVI-XVII. századra a növényzet nélküli, vándorló homokbuckák szaporodtak el e tájon, melyet a népnyelv futóhomoknak nevez.

A legeltetés visszaszorulása és az alföldi fásítási program együttes hatására a növényzet a múlt század közepén megkötötte az addig vándorló homok felszínét. Mára mindössze két futóhomok bucka maradt fenn, melyek szigorú védelem alatt állnak. Azonban nem csupán ez a két halom, hanem a buckavidék egésze kínál változatos témát a természetfotósoknak.

A sivatagi-félsivatagi formákat – buckákat, garmadákat, szélzászlókat – az említett két futóhomokos részen lehet tanulmányozni és fotózni, de ne feledjük, hogy ehhez a Kiskunsági Nemzeti Park engedélye szükséges, s lehet, hogy csak kísérővel engednek be a szigorúan védett területre.

Sajnos az engedélyezett, vagy éppen hívatlan látogatók előszeretettel járkálják össze a homokfelszínt, de szerencsére már a közepesen erős szelek is időről-időre szépen „elgereblyézik” a területet. A közelben húzódó távvezeték is szűkíti a fotózási esélyeinket, nem minden oldalról tudunk zavartalan tájképet készíteni. A kisebb kiterjedésű struktúrák is gyönyörűek, különösen

© Krivánszky Árpád Canon EOS 300, Flektogon 4/20 mm f/11 1/90sec Fujichrome Velvia 50

alacsony napállásnál, súroló fényben. Érdemes a hisztogramot visszanézni, s kissé túlexponálni a felvételt, ha azt tapasztaljuk, hogy a világos homok „becsapja” a fénymérőnket.

A buckavidék homoki csenkesszel, árvalányhajjal fedett részei is nagyon szépek - különösen májusban - s a jelzett turistautakon, vagy tanösvényen való bejárásukhoz nem kell engedély.

A hullámos felszín a szélben

hajladozó árvalányhajakkal akár magasabb napállásnál is szép lehet az ég kékjével, vagy éppen a kergetőző fehér felhők seregével (polárszűrő!).

Borókabokrok, facsoportok teszik változatossá a tájat; helyezkedéssel, zoomolással adhatunk nekik kiemelt szerepet a kompozícióban.

Az est közeledtével csitul a szél, alkalmunk adódik egyvagy néhány szál árvalányhaj megörökítésére is az alkony narancsos-vöröses fényében.

© Krivánszky Árpád Canon EOS 300, To f/8 1/125sec Fujich

A halványuló Napot is a növényünk mögé varázsolhatjuk lenyugvása utolsó perceiben. Ha kerek, s nem nyolcszögletű napkorongot akarunk viszontlátni a fotónkon, teljesen nyitott rekeszt kell használnunk, s nem árt az objektív felől megderíteni a növénykénket.

A buckavidék keleti, szikes területei is tartogatnak megörökíteni valót a tájfényképészek számára.

A makrofotósoknak is kedvez ez a terep. Meglepően gazdag a mohák és a zuzmók választéka,

d okina 3,5-4,5/35-70 mm hrome Velvia 50

© Krivánszky Árpád Canon EOS 300, EF 2,8L/80-200 mm f/2.8 1/1000sec Fujichrome Velvia 50

Tervezés Helyszín: Alföld, Duna-Tisza köze, a Soltot Kecskeméttel összekötő 52-es út 20. kilométere körül északra és délre elterülő Fülöpházi buckavidék.

Megközelíthetőség: Jó minőségű közúton az 52-es út 20. kilométere után az úttól délre található kutatóközpontig.

Innen gyalog a dél felé kiépített „Báránypirosító” tanösvényen, illetve délnek és északnak a buckavidéket átszelő piros sáv turistajelzésen, az úttól északra fekvő szigorúan védett területre pedig az engedély birtokában, a megszabott útvonalon.

Mit lehet fotózni: Elsősorban tájat és növényeket, de a rovarvilágot és gyíkokat is.

Mit vigyünk magunkkal: Nagylátószögű objektívet, makroobjektívet vagy teleobjektívet közgyűrűvel, állványt, polárszűrőt, ND átmenetes szűrőt, derítőlapot, diffuzort, kioldózsinórt. Túracipőt, szellőző ruházatot vegyünk fel, elegendő vizet, üdítőt vigyünk magunkkal. Célszerű a fotós hátizsák.

Szállás: Többféle szálláslehetőség - erdei iskolai szállástól a luxus lovastanyáig – található Fülöpházán és környékén, de tájékozódjunk.

A legjobb időpont: Az egész év, de tavasszal, azon belül májusban a legszebb.

de szép számmal akadnak virágos növények is, köztük a homoki varjúháj, naprózsa, szalmagyopár, kék szamárkenyér, tartós- és kései szegfű. Különösen előnyös a hajnal, amikor a harmat miriádnyi fényes gyöngyszemet csillogtat a leveleken és virágszirmokon.

Azok a fotósok sem maradnak téma nélkül, akik csak a mászó, ugró, repülő, egyszóval a mozgó dolgokra „gerjednek”.

A hangyalesőnek leginkább a nyomaival - a homoktölcsérekkel,

azaz a lárváik által épített hangyacsapdákkal - lehet találkozni, a szerencsés fotós azonban alkonyattájt e szitakötő méretű recésszárnyúnak a vadászó, vagy növényzetbe kapaszkodó példányait is lencsevégre kaphatja. Szöcskék, sáskák, pókok nyüzsögnek a területen, közülük legfélelmetesebb a farkaspók, a legkülönlegesebb formájú pedig a sisakos sáska. Ahol a vad, ott a vadász is: számos barna ásóbéka, zöld varangy, leveli béka található a

területen, s prédára éhesen surran a forró homokon a zöld gyík, a homoki gyík és a fürge gyík is.

A melegtől vibráló levegőben a mezei pacsirta dala szól, a facsoportok tájékán sárgarigó flótázik, a magasban megcsillan a fény a színpompás gyurgyalag és a szalakóta szárnyán, távolabb karvaly űzi az apró énekesmadarakat.

Szöveg: Krivánszky Árpád Fotók: Krivánszky Árpád és Suhayda László

Perényi János 1955-ben született Budapesten.

A természet, a biológia iránti vonzalma már általános iskolás korában kezdődött, majd ez határozta meg továbbtanulása irányát: a II. Rákóczi Ferenc gimnáziumot biológia tagozaton végezte el, ezt követően felvételt nyert az Állatorvostudományi Egyetemre.

Ebben az időszakban kezdett el fényképezni is – még feketefehér képeket, illetve színes diákat készített. Az egyetem elvégzése után azonban egy hosszabb szünet következett, a fotózás sokáig szinte csak családi képek készítésére redukálódott.

Kezdetben állatorvosi praxist folytatott, majd 15 éven át az egyik nagy állatgyógyszerforgalmazó cégnek volt a vezetője. Ma állatorvosi szakmai kiadványok, folyóiratok, szakkönyvek kiadásával foglalkozik. Néhány éve tért vissza a természetfotózáshoz, melyet a munka mellett, hobbiként művel.

2004-ben részt vett a Vizúr János és Forrásy Csaba által vezetett Forrásvíz természetfotós tanfolyamon, majd a mesterkurzusukon. Tagja a Nimród Magyar Természetfotós Társaságnak, ahol klubtársai és a klubestek előadásai tovább segítették fejlődését, látásmódját, a közös túrák során fotós barátságokra tett szert. 2007. februárjában a Nimród Fotóklub tagsága megválasztotta a klub elnökévé.

Alapító tagja a Magyarországon 2009-ben megalakult Canon PRO Club Hungary-nek. Kedvenc témái a madarak viselkedésének megörökítése, de egyéb állatok, pl. vadon élő emlősök fotózása is sok örömet jelent számára.

Legkedvesebb hazai fotós helyszínei a Tisza-tó és a Hortobágy. A fotózás más területei, pl. a portré-, a szociofotó és a tájképkészítés is érdeklik.

Külföldi fotóstúrái során a világ számos országába eljutott már. Többször járt Afrikában is, az utóbbi időben professzionális fotós túrákat vezet Kenyába és Tanzániába.

Képei sikeresen szerepelnek a különböző fotópályázatokon, az „Év természetfotósa” pályázat képeiből készült kiállításon és albumban 2005 óta minden évben megtalálhatók a felvételei. 2006-ban a „Madarak viselkedése” kategória, 2008-ban „Az emlősök viselkedése” kategória győztese volt, 2006-ban egyik felvétele elnyerte „Az Év Legkreatívabb Természetfotója” címet is. A fotóiból készített diaporámáival is eredményeket ért el (2006, 2008, 2009. években) itthon és külföldön egyaránt.

További képei honlapján, a www.perenyijanos.hu weboldalon láthatók.

Portfolió

Canon EOS-1D Mark III, Canon 2.8/300mm IS, 1/20 s, f/29, ISO 125.

Az Év Természetfotósa 2009. pályázat – magasra értékelt

Canon EOS 5D Mark II, Canon 4/5

500mm IS, 1/800 s, f/6.3, ISO 1250

Canon EOS 40D, Canon 4/500

0mm IS, 1/100 s, f/7.1, ISO 800

Canon EOS 7D, Sigma 5.6/300-800 mm, 1/800 s, f/6.3, ISO 1600

Canon EOS 7D, Sigma 5.6/300-800 mm, 1/1000 s, f/6.3, ISO 800

Canon EOS 350D, Sigma 5.6/300-800 mm, Canon Extender 1.4 II, 1/15 s, f/8, ISO 1600 Az Év természetfotósa 2006. pályázat - “Emlõsök viselkedése” kategória 2. díj, a ZOOM Magazin különdíja: “Az Év Legkreatívabb Természetfotója”

Canon EOS-1D Mark III, Sigma 5.6/300-800 mm, 1/25 s, f/8, ISO 640 Az Év Természetfotósa 2008. pályázat - “Az emlõsök viselkedése” kategória 1. díj

Canon EOS-1D Mark II, Canon 2.8/16-35 mm 1/640 s, f/10, ISO 200 Az Év természetfotósa 2006. pályázat - “Madarak viselkedése” kategóriában 1. díj

Canon EOS 30D, Sigma 5.6/300-800 mm 1/1000 s, f/11, ISO 500 Az Év Természetfotósa 2007. pályázat – magasra értékelt

rovatszponzor:

Canon EOS3, EF

Fotósuli

fotóink színei Fényképeink hangulata, esztétikai megjelenése szempontjából a megjelenő színek hatása épp olyan fontos, mint például a képelemek formája, elrendezése, amelyről már korábban írtunk. Egészen más hatású egy sokszínű kép, mint egy azonos színből, vagy egymáshoz közel álló színárnyalatokból felépülő fotó, mely szélsőséges esetben szín nélkül, pontosabban fekete-fehérben, még szabatosabban a szürke különféle árnyalataiban jelenik meg.

A fotó viszonylag fiatal művészeti ág, a színekkel, azok hatásával már sokkal régebb óta foglalkoznak többek között a festők. A színek szakirodalma rendkívül szerteágazó és gazdag, s érdemes a figyelmünkre, mert az egymás mellé kerülő színek hatnak egymásra, színkontrasztok, harmóniák, diszharmóniák keletkeznek, mindegyik érzéseket kelt a fotó szemlélőjében. A diszharmóniát – amikor egymást taszító színek kerülnek közelségbe, s keltenek kellemetlen érzeteket – igyekezni kell elkerülni (kivéve, ha éppen a diszharmonikus érzet felkeltése a célunk).

Ezzel ellentétben vannak olyan színek, amelyek „jól megférnek” egymással, együttesük harmóniát fejez ki, pozitív érzéseket kelt a nézőben. Az ellentétes hatású színek színkontrasztot képeznek, egymás hatását felerősítve teszik izgalmasabbá, érdekesebbé a felvételünket. A hatás ezen kívül is igen sokféle lehet: vannak „hideg” és „meleg” színek, sötét és világos tónusok, pasztell és élénk árnyalatok.

A színek megjelenését is érdemes megterveznie a fotósnak - más képhatásokhoz hasonlóan. A háttérszín, környezetszín megváltoztatásával egészen más jellegű, sokkal hatásosabb fotót készíthetünk. A színek szakirodalmát tanulmányozva a fotós tudja, hogy mire érdemes figyelni a terepen, melyek azok a helyzetek és színösszeállítások, amelyek kedvezőek. E képesség birtokában a fotós a természetben járva sikerrel keresi, látja meg, és alkalmazza tudatosan a színekben rejlő lehetőségeket.

Szín-választóvonal © Suhayda László 2,8L/24-70mm állvány f/9,5 1/60s Fujichrome Velvia 50

Plitvicén egy tóparti ösvény kanyarulata a hidegmeleg színkontrasztját hozta elém, az alábbi színösszeállításban. Jobbra lefelé a tó vizének „hideg” kékes-zöldes színe látszott, baloldalt pedig az őszi erdővel fedett hegyoldal „meleg” sárgás-vörös színe uralkodott. A körülmények szerencsés összejátszása folytán - némi helyezkedéssel - úgy készíthettem el a fotót, hogy azon az ösvény melletti fa ferde törzse és ágai képeznek választóvonalat a két ellentétes szín között.

Táj fekete-fehérben

© Krivánszky Árpád Canon EOS 30D, EF 2,8L/80-200 mm

f/16 1/60sec ISO 100

Egy Pázmánd melletti, Velencei tó környéki dombról készítettem ezt a felvételt a hó borította tájról.

A természetfotósok télen (általában joggal) panaszkodnak a színek hiányára, azonban ne feledjük el, hogy a fekete és a fehér is egy-egy szín, ráadásul egymással a létező legerősebb tónuskontrasztot képezik, ezt pedig érdemes kihasználni. A szürke enyhébb árnyalatai is elütnek a hó egyöntetű fehérségétől, ezért minden rajzolat – barázdák, sorok, hullámvonalak, ág-struktúrák, ismétlődő motívumok - hatása felerősödik, híven szolgálva a fotós igyekezetét, mellyel felhívja ezekre nézői figyelmét.

A természet „reklámja” Erre a megkésve virágzó gólyaorr-ra az őszi erdőt járva találtam rá, juharfa lehullott sárga levelei között.

Ez a virág éppen a környezete miatt vált érdekessé, a lila és a sárga ugyanis komplementer színek, egymással erős színkontrasztot képeznek. Ebbe társult bele a zöld szín, amely tovább élénkíti, harsánnyá, szinte „reklámhangulatúvá” teszi a fotót. © Suhayda László Canon EOS3, EF 3,5/180 mm makro f/4 1/60sec Fujichrome Velvia 50

© Suhayda László Canon T90, FD 4L/300 mm + 2x konverter, állvány f/8 1/8sec Fujichrome Velvia 50

Belopódzó szín Kora őszi napkeltét választottam időpontul e tájkép elkészítésére, amely a kókai templomot és környékét ábrázolja a hajnali párában. A pára az élesség mellett a megjelenő színek élénkségét is erősen tompítja. A táj vonulatai, a templom, a fák körvonalai ebben a hajnali, sápadt fényben a tompa szürke különféle árnyalataiban jelennek meg a fotón. A Nap korongjának vöröses színe csak finom ellenpontként tűnik fel a képmezőben, a párás levegőn átsejlő gyenge fénye nem elég ahhoz, hogy a saját színére alakítsa, vagy kiszínezze a tájat.

A köd ritkán átveheti a környezet színét. Egy aranysárga őszi erdőben a köd is sárgás árnyalatúvá válhat, különleges hangulatot adva a képnek.

Erőteljes színkontraszt A szeptember végi időszakot a nyárinál lényegesen alacsonyabb napállás, jócskán megváltozott fényviszonyok jellemzik. Ekkor bukkantam rá erre a későn vetett, ősszel kivirágzó napraforgó táblára.

A tábla sárga színe erőteljes színkontrasztot képez az őszi égbolt kékségével, amelyet formás fehér felhők tesznek izgalmassá.

© Suhayda László Canon T90, FD 4/24 mm, állvány f/16 1/125sec Fujichrome Velvia 50

Monokróm hatás Tulajdonképpen csak a zöld szín különféle árnyalatai szerepelnek a Tihanyi félszigeten található Bázsai öböl környékéről készült felvételen. Zöldek a fák, a bokrok, a friss vetés is, legfeljebb az árnyékban hidegebb, a kelő Nap sugaraitól megvilágított sávokban pedig melegebb, sárgásabb az árnyalata. Még az olajfűzek apró levélkéi is zöldesfehér színűek. A monokróm hatás általában erősíti a fotó hangulatát, jelen esetben a táj üdeségét, frissességét húzza alá.

© Krivánszky Árpád Canon EOS 30D, EF 2,8L/80-200 mm

f/8 1/4sec ISO 125

A Tél keménysége – hideg színekkel Nagyon hideg téli időszakban készítettem el ezt a fotót a zúzmarás ágakról; úgy helyezkedtem el, hogy a minden zavaró részlet nélküli ég lehetett a háttér.

A zúzmara fehérsége már önmagában is képes visszaadni a Tél hideg hangulatát, azonban ezt jócskán felerősíti a téli alacsony napállás és a tiszta, páramentes levegő következtében telített „hideg” kék színben tündöklő égbolt. © Suhayda László Canon T90, FD 1,4/50 mm

f/11 1/500sec Fujichrome Velvia 50

Minden világos!

Minden világos? – ezen a fotón igen! Különleges lehetőségeket rejt magában, ha világos témát az általánossal ellentétben világos háttér előtt fényképezünk le (vagy éppen sötétet sötét tónusú háttér előtt). A szokatlan beállítást az tette lehetővé, hogy vékony hólepel borította a tarka sáfrány élőhelyét.

A virágszirmok fehér kontúrjai kellemesen elválnak a hó kissé sárgás felszínétől. Nagyon kell arra ügyelni megfelelő kontrasztviszonyok biztosításával, hogy a hasonló színű főtéma elváljon a háttértől, ne olvadjon bele abba. © Suhayda László EOS 5D Mark II, EF 3,5/180 mm makro f/5 1/800sec ISO 200

Kettő az egyben (2 in 1) Két egészen eltérő és különös színvilág ötvöződik ezen a Pilisben, Dobogókő környékén készített fotón.

A közeli sziklaperem a fatörzzsel, annak gyökérzetével, a lehullott színes levelekkel gyönyörű, erőteljes, telt és meleg színekkel, élesen jelenik meg, míg ezzel szemben a ködös, hidegérzetet sugalló hátteret kisebb élesség, letompított színek jellemzik. A kiáltó ellentétre az erős színkontraszt még rá is erősít.

© Suhayda László EOS 5D Mark II, EF 2,8/15 mm halszem f/8 1/100sec ISO 800

Szöveg és fotó: Suhayda László - Krivánszky Árpád

Asztrofotózás

A világegyetem óriásai Nemcsak az emberek, de a csillagok is társas lények. Égi elhelyezkedésük a világegyetemben nem egyenletes; közösséget alkotnak, „csillagvárosokba”, galaxisokba csoportosulnak.

Központi csillagunk, a Nap is egy nagy galaxis tagja, melyet mi szabad szemmel is láthatunk, ha feltekintünk az égre. Saját csillagvárosunkat, a Tejútrendszert tehát belülről figyelhetjük meg.

Mivel alakja valójában egy koronghoz hasonlít, ezért ha ebből felnézünk, a korong síkjára merőleges irányban viszonylag kevés csillagot, a sík irányában pedig nagyon sok csillagot látunk, melyek sűrű, összeolvadó fénye alkotja azt az ezüstösen derengő sávot, amit Tejútnak nevezünk.

Az Androméda-köd a legközelebbi galaxis-szomszédunk, mintegy 2.5 millió fényévre helyezkedik el saját galaxisunktól, a Tejútrendszertől.

Canon EOS 5D MarkII, 300/1200 Newton távcső (4/1200 tele), 180 min, ISO 200

A Triangulum galaxis 2,9 millió fényéves távolságával a második legközelebbi nagy csillagváros. Spirális szerkezete szépen látszik, hiszen a rálátási szög közel merőleges a galaxis korongjára.

Canon EOS 350D, 130/780 TMB apo (6/780 tele), 210 min, ISO 800

Az NGC 4565 jelű galaxis is spirális típusú, ám itt a korongra éléről látunk rá. Hasonló a formája ahhoz, mint amilyen sötét helyről, nagylátószögű optikával fotózva a Tejút.

Canon EOS 5D MarkII, 300/1370 Newton távcső (4,6/1370 tele), 150 min, ISO 800

Az Örvény-köd esetében élő szemtanúi vagyunk annak, amint egy spirálgalaxis épp készül felfalni a szomszédját.

A jelenség nem szalad olyan gyorsan el, néhány millió évig azért eltart.

Canon EOS 350D, 300/1370 Newton távcső (4.6/1370 tele), 150 min, ISO 800

Talán meglepő, de az éjszakai égbolton megfigyelhető csillagok mind a Tejútrendszer lakói, melyhez összesen több száz milliárd csillag tartozik. Még meglepőbb, hogy a Tejútrendszeren kívül, a világegyetem belátható részében nagyságrendileg ugyanennyi galaxis létezik, melyek egyenként szintén sok-sok milliárdnyi csillagnak adnak otthont. A galaxisok rendkívül nagy méretűek, átlagosan százezer fényév átmérőjűek, egymás közti távolságuk pedig több millió fényév körül van. Ennek megfelelően még a hozzánk legközelebb eső galaxis-szomszéd, az Androméda-köd is nagyon messze, 2.5 millió fényévre van, a jelenleg ismert legtávolabbi csillagvárosok pedig ennek ötezerszeresére, körülbelül 13 milliárd fényév távolságra vannak tőlünk. A fényév a hétköznapokban ritkán hallott mértékegység: az a távolság, amelyet a fény másodpercenkénti 300 000 km-es sebességével egy év alatt tesz meg. Érdekességképp: a fény egy másodperc alatt pont 7.5-szer tudja megkerülni a Földet.

Ezek elképesztően nagy számok, szinte felfoghatatlanok. Gondolkodjunk csak el azon, hogy valójában mekkorák is vagyunk mi az Univerzumban?

Hátborzongató belegondolni abba is, hogy ha egy galaxist figyelünk meg, valójában a távoli múltba tekintünk, időutazást teszünk.

A szemünkbe jutó fény ugyanis pont a galaxis fényévben mért távolságának megfelelő ideje indult el, tehát a csillagváros jelenleg megfigyelt állapota az Androméda-köd esetén 2.5 millió évvel korábbi, a legtávolabbiak esetében pedig körülbelül 13 milliárd évvel ezelőtti. Ezeket a számokat érdemes összehasonlítani azzal, hogy a Föld keletkezése 4.6 milliárd évvel ezelőttre, az ember (Homo sapiens) kialakulása pedig mindössze 160 ezer évvel ezelőttre tehető.

A csillagok galaxisuk központja körül keringenek, ahol sokszor egy nagy tömegű ún. fekete lyuk helyezkedik el. A mozgás miatt a galaxisok különböző formákat öltenek, lehetnek spirális, küllős, elliptikus, vagy szabálytalan alakúak.

A Leo-Trio az Oroszlán csillagképben található. Mindhárom galaxis spirális szerkezetű, a rálátási szögük viszont változó. Elhelyezkedésüknek köszönhetően egy mosolygó arcot formáznak, melynek „szépségpöttyét” egy közeli tejútrendszerbeli csillag alkotja.

Canon EOS 350D, 130/780 TMB apo (6/780 tele), 300 min, ISO 800

Markarian galaxisláncát sok szép, változatos formájú és típusú csillagváros alkotja. A mintegy 2000 galaxisból álló Virgo-halmaz tagjai, 60-70 millió fényévre helyezkednek el tőlünk.

Canon EOS 350D, 130/780 TMB apo (6/780 tele), 230 min, ISO 800

Mivel a galaxisok is mozognak a térben, (sőt, maguk a galaxisok is csoportokat, ún. galaxishalmazokat alkotnak), előfordul, hogy útjuk során egymással kölcsönhatásba kerülnek. Ez sokféle izgalmas, megfigyelhető formációt eredményez.

Ilyen például, amikor egy nagyobb galaxis gravitációs tere „elszipkázza” a másik anyagának egy részét, vagy a szerkezetét megváltoztatja, de akár össze is ütközhetnek, ahogyan a Tejútrendszer és az Androméda galaxis alkotta párosra is ez a sors vár, várhatóan 2 milliárd év múlva...

Mivel a galaxisok igen távoli és halvány égitestek, megfigyelésük távcsövet igényel. Egy kivétellel, ugyanis a közeli Androméda-köd sötét, tiszta, holdmentes égen már szabad szemmel is észrevehető parányi, elnyúlt bolyhos foltként.

Binokulárral, vagy csillagászati távcsővel sokkal könnyebb dolgunk van, már kezdő távcsövekkel is több tucatnyi csillagváros kereshető fel.

Fényképezésük mindenképp sötét eget kíván.

Halványságuk miatt hosszú expozíciót igényelnek, fényerőtől és körülményektől függően minimum 3-5 perces időkkel kell dolgozni magas ISO érzékenységen. A hosszabb megvilágítás már megköveteli az égbolt elmozdulásának korrigálását, ezért egy óragépes csillagászati mechanikára is szükségünk lesz. Kis kiterjedésük miatt fotózásuk hosszú fókuszú objektívet kíván, ám vigyázzunk, mert a fókusz/felbontás növelésével együtt nehezedik az égbolt mozgásának pontos követése is, ezért a felvételek könnyen elmosódottak, csíkhúzósak lesznek.

Azonban ne keseredjünk el, hiszen már egy közepes méretű (pl. 135 mm-es) teleobjektívvel is nagyon sok ilyen objektum örökíthető meg, ám a legrészletesebb képet csillagászati távcsővel készíthetjük róluk. Nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, hogy hol kell őket keresni, ezért némi égismeretre és egy csillagtérképre is szükségünk lesz. Az északi féltekéről a tavaszi hónapok a legalkalmasabbak a világegyetem óriásainak vadászatára.

Szöveg és fotó: Éder Iván

tippek-trükkök Kora tavaszi virágok fotózása A természetfotós télen többnyire témahiányban szenved, no meg nem akaródzik neki kimozdulni sem otthonról a zimankós időben. Amikor végre nyiladozik a természet, szinte a rovarok első nemzedékével együtt rajzanak ki a fotósok is – nagy lelkesedéssel és lendülettel. Tél végén, tavasz elején kevés virágfaj nyílik, ezért ismert előfordulásaik évről-évre természetfotós zarándokhellyé válnak, a hó alól kibúvó első virágok megörökítése pedig szinte kötelező rituálévá válik.

Nincs könnyű helyzetben a fotós, hiszen „agyonfényképezett” témáról van szó; az évek hosszú során számos jó fotó született e virágokról, legalább ezek szintjét kell megütni. Nem elég tehát a jó felszerelés, s az sem, hogy ép virágot választunk ki, mely fajtájának dísze - bár mindkettő alapfeltétel.

A szinte unalomig fényképezett virágokat úgy kell megörökíteni, ahogyan csak ritkán, vagy még egyáltalán nem láttuk. A különleges fényviszonyok között, egyéni, érdekes meglátással, szokatlan látószögből készített fotók számíthatnak a sikerre, s érdemes kiaknázni a különféle gyújtótávolságú objektívek kínálta lehetőségeket is. Ahány gyújtótávolság, annyi eltérő perspektíva, annyi különböző hatású kép készülhet. Változtassunk nézőpontot és perspektívát, kísérletezzünk! Érdemes olyan virágokat keresnünk, amelyek érdekes, szokatlan helyzetben nőttek.

Alapkövetelmény természetesen a nyugodt háttér, amelynek érdekében mindent meg kell tennünk (nézésirány kiválasztása, a virág távolsága a környezetétől, a megfelelő rekesznyílás használata, háttér árnyékolása, stb.). A közhiedelemmel ellentétben virágfotózásra nem az éles, kontrasztos fény az előnyös, sokkal inkább a borult, viszonylag fényszegény időjárás, és az ilyenkor érvényesülő szórt, ún. diffúz megvilágítás. A virágfotós mindenféle segédeszközt – pl. diffuzor, derítőlap – is bevet a fény befolyásolása érdekében.

© Nagy Gergő Nikon D80, 250mm 1/160sec f/5 ISO 100

Májvirágok

© Suhayda László Canon T90, FD 4/100 mm makro

f/8 1/60sec Fujichrome Velvia 50

A sötét háttérből kivilágló virágfejek nem csak szabályos elrendezésben szépek, hanem akkor is, ha a látvány az emberi szem és a néző lelke számára szép, valamiféle „lélektani” rendnek felel meg. Ilyen volt számomra a májvirágok e kicsiny csoportja. Tetszett a virágcsokor felülnézetből, de az alattuk lévő avar és föld elég csúnya hátteret jelentett. Hogy mégis elkészíthessem a képet, a virágok alatti területet körbeárnyékoltam, és a világítást (derítőlapokkal) úgy alakítottam, hogy a fény csak a virágokat érje, az alattuk lévő területet ne! Így a környezet zavaró részletei erősen alulexponálttá váltak, nem látszanak a képen.

Játék az élességgel

© Suhayda László Canon EOS 40D, EF 2,8/16-35 mm

f/2,8 1/2000sec ISO 200

Szép látványt nyújt az olyan virágfotó, amely a lágy, elmosott, festői hatásokra épít, de ilyenkor is szükség van arra, hogy a virág valamely fontos részlete éles legyen. A leánykökörcsin belsejének lefényképezéséhez egy nagylátószögű objektívet választottam, s közgyűrűvel, nagyon közelről készítettem el a képet.

A kis mélységélességgel és a sárga porzóövre való pontos élességállítással emeltem ki a virág belsejének szép részletét, ennek környezete pedig pasztelles árnyalataival, festőiségével hat. Az árnyékos vagy diffúz megvilágítás különösen fontos a kék virágok esetében, az erős, közvetlen fény ugyanis igen csúnya színeket eredményez.

Leánykökörcsin ellenfényben A szőrös szárú leánykökörcsin a kora tavasz egyik emblematikus virága; szinte kínálja magát, hogy ellenfényben örökítsük meg, amely csillogásával körülrajzolja a kecses virágot. Az egy szál becsukódó szirmú virág álló képformátumba illik, az ellenfényt pedig a lenyugvó Nap szolgáltatta. Felülről-oldalról derítőlapos derítéssel oldottam meg, hogy az árnyékos területeken is legyenek részletek. Az ellenfény olyan „vékonyan” rajzolja ki a virág sziluettjét, hogy a kívánatos expozíciót még pontméréssel sem lehet egzakt módon kimérni. Mivel a kiégett, túlexponált részletek tönkretehetik a fotót, ajánlatos néhány próbafelvétellel kiválasztani a helyes expozíciót. A sötét háttér az előnyös, mert világos háttér előtt elveszne a csillogás szépsége.

© Suhayda László Canon T90, FD 4L/300 mm

f/8 1/30sec Fujichrome Velvia 50

Tapétázzunk!

A virágokat oldalról, általában a talajfelszínnel közel párhuzamosan fotózzuk, hogy nyugodt hátteret nyerjünk. Ha a megfelelő háttér valamiképpen biztosítható, készíthetünk szokatlan perspektívából is virágfotót. Ezt a téltemető csokrot fentről-lefelé, „turista” módon fotóztam le. A virágtő sűrűn, összeérően virágzott, a felfelé nyújtózkodó virágfejek viszonylag hosszú száron ültek. Erős volt a napfény, ezért diffuzor ernyővel, derítőlappal hoztam létre a homogén, szinte árnyékmentes, mégis kellően erős megvilágítást.

A virágok tapétaszerű mintázatban (nagy kiterjedésű üres részektől és tömörödésektől mentesen) olyan sűrűn álltak, hogy a felülről érkező fény, amely szépen megvilágította a virágokat, nem tudott lejjebb hatolni.

A növények szára és töve viszonylag sötétben volt, ezért a szirmok közti területeken ezek részletei nem látszanak, kuszaságukkal nem rontják el a képet. A hasonló felvételeket megfelelően szűk rekesszel kell készíteni, hogy képszéltől-képszélig minden éles legyen a fotón.

© Suhayda László Canon EOS 3, EF 3,5L/180 mm makro f/11 1/60sec Fujichrome Velvia 50

Több mint bimbó Ki kell használni a helyzet adta kompozíciós lehetőségeket. Eső után a tarka sáfrány élőhelyén a sok egyforma, felfelé nyújtózkodó bimbó között volt egy erősen megdőlt is, amelyen megálltak a vízcseppek, egyszerre három is. A vízcseppekben, mint valami miniatűr nagyító lencsékben megjelenik a környező világ képe kicsinyítve és fejjel lefelé, ráadásul e motívum hármas ismétlődése is erősíti a kompozíciót. S hogy az ismétlődés ne legyen unalmas, a bal oldali cseppben csillagszerűen megjelent a Nap fénye is. A bimbó önmagában - vízcseppek, csillogás, motívum-ismétlődés nélkül – vajmi kevés lett volna egy valamirevaló fotóhoz.

© Suhayda László Canon EOS 40D, EF 3,5L/180 mm makro f/8 1/125sec ISO 400

Tarka sáfrány különleges helyzetben Ez a virág már-már mesterkéltnek tűnő szabályosságával fogott meg, s szinte kínálta magát, hogy álló képformátumban fotózzam le. Kis halmon, kiemelkedésen nőtt, ezért előtte-mögötte a lehetséges zavaró motívumok nem jelentkeztek, így nagyobb mélységélesség mellett is szép, homogén hátterű felvételt lehetett készíteni. A virág szabályosságából adódó „mértanias” hatást a nagy mélységélesség, a környezet – szinte túlzó módon – homogén volta, és a világítás hideg, kékes árnyalata tovább erősítette.

Szöveg: Suhayda László és Krivánszky Árpád Fotók: Suhayda László © Suhayda László Canon EOS 40D, EF 3,5L/180 mm makro f/10 1/250sec ISO 200

képfeldolgozás

fotóink utólagos élesítése A mostani számban fotóink utólagos élesítésével foglalkozunk, és az előző számhoz hasonlóan most is egy bemutató videó segítségével követhetőek végig az ehhez szükséges műveletek.

Az Adobe Photoshop és az Adobe Photoshop Lightroom programok látványosan képesek javítani fényképeink élességén, de nem minden fotó alkalmas utólagos élesítéshez. Azok a képek, amelyek túlságosan homályosak (bemozdultak, vagy rosszul lettek fókuszálva) a legtöbb esetben nem korrigálhatóak megfelelően.

Ezekkel nem is érdemes bajlódni.

Azok a fotók viszont, melyek kissé életlenek csak, tökéletesen kiélesíthetőek utólag mindkét programban. Az utólagos élesítési munkamenet kétféle lehet. Vannak akik arra esküsznek, hogy több fázisban érdemes élesíteni. Ez

azt jelenti, hogy például az első élesítés történjen meg a RAW feldolgozásnál Adobe Camera RAW alatt vagy Lightroom-ban, majd a második élesítés az esetleges Photoshop retusálás legvégén (a végleges méret ismeretében). Véleményem szerint elég egyszer élesíteni, ha akkor megfelelően beállítjuk az értékeket.

Fontosabb inkább azt tudni, hogy monitoros megjelenítéshez élesítünk vagy nyomtatáshoz, mivel a két élesítési eljárás között elég jelentős különbség van.

Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a képernyőn megjelenített képeket nem szabad túlélesíteni a nyomtatáshoz előkészített képekkel ellentétben.

A Lightroom a kép exportálásakor is külön választási lehetőségként kínálja fel a kétféle élesítési

metódust és azok mértékét.

A képfeldolgozó szoftverek minden esetben a kontraszt szelektív módosításával képesek fotóink élesedésének hatását kelteni. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy a mélységélesség miatt elmosódott részletek ne élesedjenek feleslegesen, hiszen így nem kívánatos zaj jelenhet meg ezeken a részeken. Az élesítésünket tehát maszkolnunk kell. Erre a célra Lightroom-ban egy külön paraméter szolgál (Masking), míg Photoshop-ban intelligens rétegekhez kapcsolódó intelligens szűrők maszkját kell használnunk (Smart Filter mask). Ennek a módszernek segítségével nemcsak az befolyásolható, hogy a kép mely részletei élesedjenek, hanem az élesítés mértéke is könnyedén módosítható utólag. Ezek a technikák és még sok hasznos információ kerül bemutatásra a következő oldalon található oktató videóban.

Szöveg, videó és fotó: Perhiniák Márton

Ebben a videóban a fotók élesítését mutatja be Perhiniák Márton az Adobe Photoshop és Adobe Photoshop Lightroom programok segítségével.

Érdekes helyek

Sziklatornyok világa Dolomitok, Észak-Olaszország

A Dolomitok (olaszul Dolomiti; németül Dolomiten; friuli nyelven Dolomitis) a Déli-Mészkő-Alpok egyik hegycsoportja Észak-Olaszországban, Dél-Tirol, Veneto és Trentino tartományok találkozásának területén. A Dolomitok vidéke 2009 óta része az UNESCO Világörökségének.

Canon EOS 5D Mark II EF 24-70 mm 1/30sec f/4, ISO 500, állvány

A Dolomitok a nevét a francia geológusról, Déodat Gratet de Dolomieuról kapta, aki az 1700-as évek végén vizsgálta a Déli Mészkő-Alpok ezen részén található kőzetek anyagát, és megállapította, hogy kis mértékben magnéziumot is tartalmaznak.

Felfedezésének emlékére ezt a mészkőfajtát és az Alpok ezen szegletét azóta így nevezik.

A Dolomitok helyén elterülő hajdani sekély tengerben található korallzátonyok voltak a mai hegyek ősei. A 65 millió éve kiemelkedett vidék eredetileg hatalmas fennsík lehetett, erre vall a csúcsainak megközelítőleg azonos, 3000 méter körüli magassága is.

A dolomit kőzet sajátossága, hogy kémiailag alig mállik, azonban fizikailag nagyon aprózódik. Ennek következtében alakultak ki a vidék jellegzetes formái, a mély völgyek, éles gerincek, a lefele vándorló kőzettörmelékkel fedett meredek lejtők. A völgyekben gyors sodrású hegyi patakok folynak, melyek helyenként kiszélesedve tavakat alakítanak ki.

A különleges szirtalakulatok, fűrészfogak, gigászi pillérek, groteszk alakokat formáló sziklák, mély szakadékok változatos képet nyújtanak.

Canon EOS 5D Mark II EF 24-70 mm 1,6sec f/6, ISO 200, รกllvรกny

Canon EOS 5D Mark II EF 24-70 mm 1/100sec f/10, ISO 200, állvány

Canon EOS 5D Mark II EF 24-70 mm 1/50sec f/8, ISO 200, állvány, HDR, ND filter A Dolomitok egyik fő varázsa a színek játéka; ez a kőzetanyag magnézium-tartalmának köszönhető, amely a fényhatásokra különbözőképpen válaszol. Így a hegység hol vöröses-barna, hol fehéres-szürke, hol kékes-lila színben tündököl. Napkeltekor és napnyugtakor élénk rózsaszínbe vagy bíboros lilába burkolóznak

a hegycsúcsok. Ez a jelenség az Alpenglüh, a sziklacsúcsok izzása, mely a fotósoknak igazi csemegét kínál.

A vidék legmagasabb pontja a 3344 méteres Marmolada csúcs, melynek környékét hatalmas gleccser borítja. A Dolomitok egyik legtöbbet fényképezett pontja a

Canon EOS 5D Mark II EF 24-70 mm 1/10

Canon EOS 5D Mark II EF Tre Cime di Lavaredo (Drei Zinnen) 2999 méteres magasságával.

A legmagasabb autóval járható hágója a Pordoi-hágó, 2250 méteren.

A vidék kitűnő úthálózattal rendelkezik, de számolnunk kell azzal, hogy az előrehaladás a sok szerpentin és hágó miatt lassú.

00sec f/7, ISO 200, állvány, Sunset filter

Canon EOS 5D Mark II EF 70-200 mm 1/400sec f/6,3, ISO 200, állvány, Polar filter

Tervezés Helyszín: Észak-Olaszország, Dél-Tirol, Veneto és Trentino tartományok találkozásának területe.

Megközelíthetőség: a közutak minősége jó, mindenhova el lehet jutni megfelelő minőségű úton. A sok szerpentin és a hágók miatt a haladás lassú.

Kitűnő túraútvonalak, a legtöbb helyre felvonó is felvisz.

Mit lehet fotózni: Elsősorban tájat és növényeket.

F 24-70 mm 1/40sec f/7, ISO 200, állvány, átmenetes ND, Polar filter A remek túraútvonalak egy része az I. világháborúnak köszönheti létét, amikor az olasz és az osztrák haderők kemény harcokat vívtak a vidék birtoklásáért. Ekkor alakították ki a via ferrata (vasalt út) útvonalak egy részét. Itt kiépített létrákon, köteleken lehet előre jutni.

A kevésbé elszántaknak a kitűnő

és nagyszámú felvonó teszi lehetővé a feljutást a csúcsok egy részére.

Mivel a vidék jelentős turisztikai célpont, bőséges és jó minőségű szállás található erre. Ősszel egy workshopot tervezek erre a vidékre.

Szöveg és fotó: Szabó Béla

Mit vigyünk magunkkal: Halszem-, nagylátószögű objektívet 16-35mm, nagylátószög-tele zoomot 24-70 mm, teleobjektívet 80-200mm, állványt, ND2x, ND4x, ND8x, ND átmenetes szűrőket, kioldózsinórt. A megfelelő túrabakancs, vízhatlan, szellőző ruházat alapfelszerelés. Célszerű a fotós hátizsák.

Szállás: Számtalan szálláslehetőség található területen, de tájékozódjunk. Érdemes a szállást előre lefoglalni.

A menedékházakban korlátozott a férőhely.

Célszerű hálózsákot vinni ide.

A legjobb időpont: Az egész év. Télen bizonyos helyek megközelíthetetlenek. A nyári szezon végével, szeptember közepétől a felvonók egy része leáll.

fiatal tehetsĂŠgek

Nagy gergő

Nikon D80 Sigma1800mm macro

1/6sec f/16 ISO 100

Az interjút Imre Adrien készítette.

Hány éves korod óta foglalkoztat a természetfényképezés?

15 éves koromban vettem először fényképezőgépet a kezembe. De arra már nem emlékszem pontosan, hogy mért is vágtam bele. Valami olyasmi rémlik, hogy National Geographicot nézegettem, és akkor jött az ihlet, hogy fotózni akarok és meg akarom örökíteni a természet szépségét. Főleg, hogy az emberiség egyre többet tüntet el ezekből.

Ilyen szép művészi képeket lehet készíteni tehetség nélkül, ha jól tudom te is fényképésznek tanultál?

A tehetségemet, már amennyi van, azt nagymamámtól örökölhettem, aki tanult fotós volt. De én kizárólag saját úton, könyvekből, újságokból és életem során tanácsot adó, és segítő fotósoktól tanultam amit jelenleg tudok. És valószínűleg a továbbiakban is így lesz.

Beszélnél kedvenc helyszíneidről az olvasóknak?

Ahova ez idáig a legtöbbet kijártam az a Börzsöny volt.

Főleg azért, mert az van számomra a legközelebb.

De minél többet látok Magyarországból, és a világból, annál inkább rájövök, hogy nincs is kedvenc helyem, mert minden helynek meg van a maga szépsége.

De valószínűleg erre 10 év múlva tudnék igazán válaszolni mikor már több helyen jártam:) Írország azért egy igazi élmény volt!

Nikon D80, 18-35mm f/3.5-4.5 8sec f/16 ISO 100

Nikon D80, 70

A természet mindennap megújuló és változatos világából, mely témákat kedveled, vagy részesíted előnyben?

Szerintem, amelyeket az ember nehezebben vesz észre. Hiszem azt, hogy a legapróbb dolognak is ugyanakkora szerepe van az életben, mint a legnagyobbaknak. Úgyhogy a legészrevehetőbb, és legnagyobb témákat is szeretem fotózni:) A minőségi fotókhoz, minőségi felszerelés szükséges! Te most

mivel örökíted meg a fényeket?

Jelenleg van egy Nikon D80-am.

Objektívek közül Nikon 70-200/2.8am, 200/4 és 105 VR makróm, meg egy 18-35mm-es nagy látószögű objektívem.

Ezen kívül van még Nikon FM2-őm, amihez egy régi 50/1.8-at használok.

Mennyire gondolod komolyan a természetfotózást, esetleg megfordult a fejedben, hogy ebből élnél felnőtt korodban?

Kizárólag ez fordul meg a fejemben, és mostanában minden

erőmmel azon vagyok, hogy ez teljesüljön.

Van olyan helyszín vagy téma, ami elérhetetlennek tűnik számodra? Ha valóra válna az álmod hová utaznál el a legszívesebben?

Nem hiszek az elérhetetlen dolgokban. Ha el akarok jutni valahova, akkor még ha stoppal is kell mennem, el fogok oda jutni.

Céljaim között van egész Dél-Amerika, Új-Zéland, Új-Kaledónia és még sok más hely.

0-200mm f/2.8, 1/400sec f/4 ISO 100

Nikon D80, 200mm macro, 1/60sec f/5 ISO 100

Nikon D80, 105 VR macro, 1/250sec f/3 ISO 100 Felsorolnál néhány sikeredet a természetfotózásban, elért eredményeid alapján?

Amire leginkább büszke vagyok az az, hogy én lehettem az „Év Ifjú Természetfotósa” 2007-ben.

Ezenkívül, több képem szerepelt már kisebb, nagyobb pályázatok falán.

A kalandvágy mennyire hajt téged? Volt-e olyan élményed, amit szívesen megosztanál az olvasókkal?

Elég nagy hajtó erő ez nálam.

Egy utazás, a maga folyton

változó és változást kívánó körülményeivel, az maga a Kalandvágy, amiről csak nagyon nehezen lehet leszokni.

Egyik legnagyobb élményem rögtön az első hosszabb utamon történ Írországban, ahol egy család több napra befogadott. Hihetetlen élmény volt, hogy engem az útszéli stoppost, mindenben segítenek.

Visszaadták az emberekbe vetett bizalmamat.

Ezt sosem tudom eléggé megköszönni nekik. Remélem

egyszer én is tudok hasonló élményt adni valakinek.

Kérlek oszd meg elérhetőségeidet, weblapodat a nagyközönséggel, ahol még gyönyörködhetnek képeidben.

A www.lightandnature.hu-n találhatóak a képeim, és a további terveimről és utazásokról lehet olvasni a blogomon, (www.lightandnature.hu/blog), vagy hírt kaphatok Facebookon (www.facebook.com/gergelynagy89) vagy Twitteren (www.twitter.com/lightandnature)!

Élet a vízfelszín alatt A Vörös–tenger gyöngyszeme Ha a Vörös-tengeri búvárkodásról esik szó, általában mindenkinek Egyiptom jut az eszébe: könnyen elérhető a búvárkodásra már évtizedek óta berendezkedett közkedvelt tengerszakasz. Azonban létezik egy ország távol a bazárok zajától és a több száz búvárhajótól, ez SZUDÁN. Afrika legnagyobb területű országa polgárháborús politikai csatározások színtere. A híradások alapján az éhezéssel, menekülttáborokkal, terrorizmussal, népirtással kapcsoljuk össze Szudánt. Kevesen tudják, hogy távol a háborúskodások színhelyétől a Vörös-tenger szudáni partszakasza igazi „paradicsom” az odalátogató búvárok számára.

A videót készítette: Sasdi Zsolt

Vörös-tenger

A Vörös-tenger az Indiai-óceán beltengere. Nevét egy különleges tengeri moszat előfordulásának köszönheti, mely a tenger alját vörösre festi. Területe körülbelül 450 ezer km², nagyjából 1900 kilométer a hosszúsága, 300 a szélessége.

Legnagyobb mélysége 3039 méter, míg az átlagos mélysége 500 méter. Nyolc ország határolja: Egyiptom, Izrael, Jordánia, Szudán, Eritrea, Jemen, Szaud-Arábia és Djibouti.

Merüljünk

Tengeri kalandozásunkat Port Szudán kikötőjéből indulva kezdjük meg, ahová hetente egy alkalommal érkezik repülő Kairóból. A kétórás repülés után egy hihetetlen, turisták által ritkán látogatott világba érkezünk. Az infrastruktúra és a kereskedelem turizmusra épülő hiánya a 30 perces transzfer alatt azonnal kirajzolódik. A búvárok parti kiszolgálására, merültetésére nincs lehetőség, egyetlen választható megoldás a hajós szafári. A 40 méteres, minden kényelemmel felszerelt, all inclusive ellátásra berendezkedett „Cassiopeia” lesz úszó szállodánk és búvárbázisunk a következő héten.

Shaab Rumi

Ha egyetlen víz alatti útvonalat kellene megjelölnöm, amely már önmagában is megéri a szudáni utazást, akkor biztosan Shaab Rumit nevezném meg! Egyértelműen az egyik leglátványosabb merülőhely a Vörös-tengerben. Ez a Port Szudántól 48 kilométernyire elhelyezkedő zátony gyönyörű lagúnát zár körül, amelybe egy keskeny – Cousteau által kirobbantott – szoroson keresztül juthatunk. A Shaab Rumi különféle, merülésre alkalmas helyeit körülölelő külső zátony magába foglal egy olyan helyet, amely egyedivé varázsolja ezt a területet. A lagúnán kívül a bejárattól nagyjából 100 méternyire építette fel Cousteau futurista világát, a Precontinent II-őt 1963–ban. Az expedíció során azt kutatta, hogy egy csoport búvár meg tud-e élni több héten keresztül a víz alatt, egy speciálisan erre a célra megtervezett faluban. Mégis a legdélebbi csúcs a Rumi legizgalmasabb merülőhelye.

Egy erkélyhez hasonlóan nyílik ki a plató a nyílt tenger irányába.

Három oldalát meredeken szakadékba zuhanó sziklák veszik körül. A hely egyedi jellegzetessége, hogy előttünk folyamatos körtáncot járva baráthalakat, barrakudákat, tonhalakat, denevérhalakat és mindenekelőtt a területen letelepedett szirti-, szürke- és pörölycápákat figyelhetünk meg.

A plató fölött lebegve szinte már hemzsegtek körülöttünk a szürke cápák. Nagyjából 15 fenevadat számoltam meg magam körül, de sosem tudtam, vajon hányan lehetnek még a hátam mögött? Lenyűgöző volt a látvány, ilyet eddig csak vad természetfilmekben láttam.

Elsődleges haditervemben ugyan a kalapácsfejűek becserkészése állott, abban a pillanatban azonban teljesen lenyűgöztek a szürkék. Húsz percig csak kapkodtam a fejemet, sosem lehetett tudni, melyik irányból közelítenek felém, hogy aztán az utolsó pillanatban egy laza faroksuhintással tőlem fél méterre hirtelen irányt váltsanak. Közben óriás sügérek ingerelték a nagytestűeket, bátran szembeszállva velük. Hosszas bámészkodás után a szürkéket a hátunk mögött hagyva a plató északi széle felé vettük az irányt, szorosan a plató fölött úszva.

Alig tettünk néhány uszonycsapást, amikor egy 80-90 tagot számláló óriás barrakuda rajba botlottunk.

A letöréshez érve már meglehetősen megfogyatkozott a csapat levegőkészlete, így a biztonsági megállót követően a felszínen tárgyaltuk meg a friss élményeket. A két merülés között egyszer csak ismerős farokúszók bukkantak fel a hajótól úgy kétszáz méterre és egyenesen felénk tartottak. Jellegzetes alakjukról rögtön tudtuk, hogy egy delfincsapat érkezett a lagúnába a közvetlen tőszomszédságunkba: több se kellett, a fél hajó vízbe vetette magát…

Precontinent II.

Délutánra terveztük a Shaab Rumitól nyugatra elhelyezkedő Precontinent II. merülését. Az 1963-ban 10-12 méterrel a víz felszíne alá épített intézetben több héten keresztül élt 30 tagot számláló kutatócsoportjával Cousteau, hogy később leírja tapasztalatait és felfedje a világ előtt új megfigyeléseit.

Az intézet nagy részét már elmozdították, azonban még mindig tartogat érdekes látnivalót. A település első épülete a “tengeri sün” elnevezést kapta, mivel egy központi részből állt, amelyből egy sor hengeres kar nyúlt ki. Június 15-én a kísérletben résztvevő búvárok közül öten ereszkedtek le ebbe a víz alatt kialakított otthonba, ahol a tervek szerint egészen július 23-ig kellett volna tartózkodniuk. Ezt a történelmi kísérletet „A világ, ahova nem süt le a nap (A World Whithout Sun)” című filmben rögzítették, amely kivételes szépsége miatt végül Oscar díjat kapott. Megannyi apró halnak és lágykorallnak vált mára otthonává az egykori repülő csészealj garázsának kupolája. A belsejébe úszva a kupola tetejében az odalátogató búvárok nyomát egy fél méter magas levegőoszlop jelzi. A kupolától távolabb úszva fekszik a homokban a történelmet és Cousteau emlékét idéző víz alatti vonatok garázsa. Körülötte számtalan koralltorony, amelyek belsejében ezer és ezer üveghal keresi táplálékát. Fotósoknak ideális témát biztosít a létesítmény körül heverő számtalan hátrahagyott ketrec, a drótok, amivel az épületeket rögzítették és az egykori kutatóintézet néhány darabja. Tovább haladva lefelé 30 és 40 méteren is találunk egy-egy cápaketrecet, itt azonban a látótávolság időnként már alig éri el a 8-10 métert.

Már esteledett, amikor a felszínre értünk, és Szudánra nem jellemzően a tükörsima felszínen a lemenő nap aranyló fénye tükröződött.

Az éjszakát a Precontinent melletti szirt szélárnyékában töltöttük, hogy másnap a felkelő nap első sugarával újabb cápakalandban legyen részünk. Valahányszor Ruminál merültünk, mindannyiszor más arcot öltött! A természet valamennyi furcsa teremtményének otthont adó zátonnyal egyszerűen nem lehet betelni!

Másnap kora reggeli start, hatkor kondultak meg a harangok, és tíz percen belül lázasan készülődött mindenki az újabb bevetésre. A beugrástól számított öt percen belül rögtön kiszúrtuk a pörölycápák első hírnökét, rövid időn belül pedig meg is érkezett az egész falka, sűrű árnyékot vetve ránk. Húszhuszonöt kalapácsfejű körözött békésen a fejünk fölött, ügyet sem vetve ránk, ámuló, bámuló búvárokra, jó tíz méterrel alattuk. Eddig csak Malpelon és Cocoson készült videókban láttam hasonlót, amikor a búvárok alig vehetők észre egy-egy felvételen a kalapácsfejűek sokaságában. Most azonban a mi fejünk felett cikáztak ezek a csúcsragadozók! Jó negyedóra után eltűnt a pörölycsapat a szemünk elől, bár még senki nem telt be a látvánnyal, azért mindenki boldogan kezdte el keresgélni elhanyagolt merülőtársát, hogy sorainkat rendezve a zátony felé vegyük az irányt. A plató fölé érve a szokásos szürke cápa állomány még mindig a tábor körül időzött, így nagy duzzogva letelepedtünk és néztük, amint unalmasan úszkáltak fel és alá.

Angarosh

Arra ébredtem, hog valami hangosan csörömpöl a fülemnél.

Az egyik guide rázta a harangot, pedig még csak fél hét volt.

A búvárszafárik nagy hátránya, hogy reggelenként mindig túl korán szólal meg a harang. Ezek után már senki nem bírt visszaaludni, úgyhogy fél órával később a csapat már gálába vágta magát. A kárpótlás hamarabb megérkezett, mint gondoltam, ugyanis Angaroshnál szinte egy pörölycápa fején landoltam, majd másik kettő társaságában együtt úsztunk a letörés mentén a plató irányába. Közvetlenül a plató felett lebegve észrevettem egy ott egerésző szürke cápát is, majd mikor a biztonsági megállónál visszaúsztam a letörés fölé, úgy tíz méteren még három pörölycápa tette tiszteletét. Délben egy – két órára mindenki felvette a jól ismert “szafáripózt”, hogy rákészüljön a következő merülésre. Délután ugyanott ugrottunk vízbe, mint délelőtt, de pöröly helyett most szürkecápára. A plató fölött egy óriási, több száz tagot számláló barrakudaraj körözött. Most, a ragyogó déli nap fényében még sokkal színpompásabbak voltak a korallok, mint délelőtt.

Közvetlenül alattam cseresznyepiros bokor tündökölt, odébb ibolyakék csokrokban vesszőkorallok virítottak. Tarka, gombés dudorszerű csillagkorallok tucatnyi faja burjánzott itt, a mélyedéseket hófehér tüskekorallok tarkították. Előttem koronakorallok nyújtogatták kecsesen citromsárga ághegyeiket, mintha azon versenyeztek volna, hogy melyikük színe élénkebb. És ezt meg csak tetézték a tarkabarka halak, amelyek csak úgy nyüzsögtek, mint megannyi pillangó a réten.

Azon kaptam magam, hogy a szám a fülemig ér s teljesen belefeledkeztem a látványba. De nem értem rá ezen elmerengeni, mert közvetlenül fölöttem karcsú, hosszú test bukkant fel, hegyes orrát éppen felém irányítva. Egy cápa! Igaz, a legkisebb, amilyet valaha is láttam. Még egy méter hosszúnak sem becsültem, inkább holmi szemtelen, kövér csukára emlékeztetett. Megfordult és már el is tűnt. Vissza a hajóra, szafárihoz, evés, ivás, sisha…

Sanganeb

Másnap tovább hajóztunk. A láthatáron, a nyílt tenger közepén felbukkant egy bizonytalan alakzat, amely az Eiffel–torony kicsinyített sziluettjére emlékeztetett.

Elmagyarázták, hogy ez a sanganebi világítótorony: egy atoll, amely a korallzátonyok külső szegélyen áll. A világítótoronyban a szolgálatot néhány szudáni teljesíti, akiket csak háromnégy hónaponként váltanak le, így minden vendégnek nagyon örülnek. A hírek szerint a zátony környékén rengeteg pörölycápára számíthatunk. A tengerben, mintha valami keleti templomváros süllyedt volna el, romjai fölött most száz meg száz színben pompázó kúszónövény burjánzik.

Az általam merült zátonyok között rögtön dobogós helyre került Sanganeb! Gereblyézni lehetett a korallok között, a függőleges szakadékok utakat rajzoltak a kőzetekbe. A kép bámulatos, a hihetetlenül dúsan tenyésző bőrkorallok úgy terjeszkednek körülöttünk, mint virágzó növények egy őserdőben.

A barnássárga korallok húsos páfrányok módjára burjánoztak.

Bújócskáztunk a járatokban, a repedések mögül lestük a cápákat, melyek békésen úsztak fel és alá a korallkertek között.

A képzeletbeli város utcái rézsút lefelé vezettek és lejtőben, majd a letörésben végződtek, amely csaknem függőlegesen zuhant alá a mélybe. A tömérdek hal közül, amelyek úgy játszadoztak az elsüllyedt város romjai felett, mint megannyi bogár és madár, egyszer csak harminc feketéskék hal bukkant fel. “Birka halaknak” kereszteltem el őket, mert valóban elég butának látszottak. A raj egyes tagjai mérhetetlen izgalommal keringtek körülöttünk. Elhatároztuk, hogy a szakadék mentén úszunk tovább. Mindenütt egyformán fantasztikus volt a koralltenyészet. Sok hal mellett úsztam el, egyesek úgy néztek rám, mint valami ijesztő ragadozó tengeri lényre és mélyebbre csúsztak üregeikben. A barrakudák fáradhatatlanul folytatták előttem őrjáratukat, amikor mögöttük megpillantottunk egy nagy, szürke alakot és közvetlenül mögötte egy másikat is. Cápák! – kiáltottam a reduktoromba. Felbukkanásukkor a barrakudák szinte törpévé zsugorodtak. Menet közben váratlanul ráakadtam a hajónk kötelére, ami egyben a merülés végét is jelezte. Kedvem lett volna pedig leülni valamelyik szirt tetejére és ott napokat időzni, mert nem győztem betelni a látvánnyal, de kopoltyúk hiányában kénytelen-kelletlen a felszínre emelkedtem. A víz alatti bújócskát és a birkahalakat felidézve mosoly terült az arcomra.

Umbria

Sajnos egyre gyorsabban közeledett a hét vége, ami azt is jelentette, hogy útban voltunk az Umbria felé, ahol az utolsó merüléseinket terveztük. A tájékoztatásból megtudtuk, hogy az Umbria egy nagy olasz hajó, amely Port Szudántól kb. másfél kilométernyire fekszik a tengerfenéken. A két árboc csücske még ki is látszik apálykor a vízből és nem kevesebb, mint tizennyolcezer tonna lőszer és robbanónyag hever a hajó gyomrában. Sokáig éppen ezért tilos is volt merülni a roncsnál. Eredetileg Eritreába készült rakományával, és aznap horgonyzott le Szudánnál, amikor Olaszország hadba lépett ellenük. Így a szudániak elfoglalták a hajót, az olaszokat pedig le akarták parancsolni a fedélzetről, amikor hirtelen nagy izgalom támadt, mert jelentés érkezett, hogy az Umbria süllyed.

Az olaszoknak az őrség éberségét kijátszva sikerült szétfeszíteniük az oldalfalakat.

A hajót könnyedén meg lehetett volna menteni, csakhogy az olaszok azt állították, hogy időzített bombákat helyeztek el rajta, így nem maradt más, mint hagyni, hogy elsüllyedjen. Így a hajó most 25 méter mélyen a homokos tengerfenéken fekszik nagyjából 45 fokos szögben; fentről a vízen át is világosan látni a törzset. A roncs gyomra egyébként mintegy félmillió Mária Terézia tallért is rejteget, de az Umbria felrobbanásával Port Szudán egész keleti részét elöntené a víz.

Amikor odaértünk, akkor láttam, hogy a felső, kilógó vasrészt a számtalan, állandóan ott üldögélő madár ürüléke fehérre lakkozta. Apály volt, így a hullámzás ellenére is tökéletesen ki lehetett venni a hajótest körvonalait. A merülést a jobb oldalon kezdtük, amit a korallok már úgy benőttek, mint valami „csipkerózsa bokrot”. Az egyik árboc távoli csúcsánál egy barrakudaraj lebegett. A hajó körül főként tüskehalak, pillangóhalak és pici kis piros halacskák úszkáltak. A rézsútos fekvés miatt széltében keresztülúsztunk egy oldalajtón a szomszéd helységbe, abból pedig egy kicsiny, csaknem teljesen sötét fürdőszobába. Visszafordulva keresztülvágtunk még egy termen, melynek mennyezetéről törött palánkdeszkák lógtak. Átnyomakodtunk egy szűk ablakon, ahonnan a szabadba jutottunk. Roppant nagy kiterjedésű hajó lévén nem tudom pontosan leírni, hogyan jutottunk el a hajó egyik végéből a másikba. Bekémleltünk minden helységbe és rakodótérbe, ahová pedig befértünk, oda beúsztunk; minden zugocskával próbáltunk megismerkedni. A harmadik merülésnél már mint régi jó ismerőshöz, úgy tértem vissza a hajóhoz. A legendás Hans Haas mondta egyszer, hogy az Umbria a legkülönlegesebb hajóroncs a világon. Láthattuk, hogy miért mondta! Az egyetlen problémát csak az jelenti, hogy lehetetlen mindent látni, még négy-öt merülést követően is!

Szöveg és fotó: Selmeczi Dániel www.selmeczidaniel.com

Kiállítás

BECKER IRÉN

© Becker Irén - Kölesrosta

A SZÁHEL ÉS A SZAVANNA VIDÉKE (AFRIKA) Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, szokatlan világot, kultúrát, és azt mások számára is megélhetővé tenni a fotográfia segítségével, hatalmas kihívás.

Egyre több időt töltöttem a kamera mögött, hogy hitelesen tudjam közvetíteni, amit átéltem. Kedvenc témáim az emberek, az érzelmek és a mágikus hangulatot sugárzó fények. Amikor az embereket saját valós környezetükben fotózom, a magam benyomásait próbálom megörökíteni. A körülöttem lévő világot, emberi méltóságot nem sértve, egyszerűen, tisztelettel, részvéttel bemutatni. Torzító sztereotípiákkal nőttem fel: a fekete kontinens csak az éhezés, a betegség, a szegénység színhelye.

Ott élve viszont felfedeztem, hogy Afrika sokkal több ennél.

Sokkal több arca van, amit én a fotók segítségével szeretnék láthatóvá tenni. A kiállított képek Nigéria északi részén (hausza nyelven Arewában) készültek, a száraz, füves szavanna vidékén és a Szahara közvetlen déli peremén található Száhel övezetben, amely földöntúlinak tűnő szépségével, határtalan tájaival nyűgözött le. Ez az ország kevésbé fejlett része. A falvakat úttalan utjaikon sokszor nehéz megközelíteni. Turisták nem zavarják az itt élő vidéki emberek életét, akik így megmaradhattak eredeti kulturális környezetükben. Mindenki mélyen vallásos, a többség muzulmán, ugyanakkor kevés a keresztény. Különböző törzsekből származnak, büszkék saját hagyományaikra. Rendkívül kedvesek, vendégszeretők, szeretettel fogadják azt a kevés külföldit, aki meglátogatja őket. Természetes szépség, elegancia sugárzik belőlük. Kifinomult ízléssel öltözködnek, bátran nyúlnak a színekhez. A fotózás számukra játék, új tapasztalat. Ha eleinte volt is közöttük visszahúzódóbb, szégyenlősebb, kis idő után ő is kíváncsin csatlakozott hozzánk. Sokan kérdezik tőlem, hogyan nyerem el a bizalmukat szóban forgó együttműködéshez.

A válasz egyszerű: udvariasan megkérdezem, megengedik-e, hogy fotót készítsek róluk. Ha mód van rá, meghallgatom őket, elbeszélgetek velük. Ez a nagy titok. Falulátogatáskor a falu főnökétől kérek engedélyt, amit eddig rendre sikerült megkapnom. A helybéliek meg akkor már úgy fogadnak, mint családtagot. Különleges élményekkel gazdagodtam. Örülök, hogy alkalmam volt megismerni ezeket az embereket, élvezhettem a bizalmukat. Elgondolkodtató, hogy a mieinkhez képest könyörtelen körülmények között szívből mosolyogva, ekkora méltósággal élnek. Nyíltnak, bizakodónak, rendkívül kedvesnek ismertem meg őket.

Szeretném folytatni ezt a munkát, bejárni és megismerni Nigéria általam még felfedezetlen területeit. Ennek a káprázatos, sokszínű világnak, mely annyira különbözik a miénktől, eddig mindössze kis részét sikerült megörökítenem.

Becker Irén

© Becker Irén A három bölcs

© Becker Irén Rejtélyes arc

© Becker Irén - A túlélő

© Becker Irén - A nemes lovag

© Becker Irén - Tó az égbolt alatt

© Becker Irén Szerencsehalászat, döntő megmérettetés

DVD ajánló AZ ÉLET Több mint 4 évnyi munka és 3000 forgatási nap után, bejárva a világ összes kontinensét és legeldugottabb kis zugát végre elkészült a természetfimek új generációját képviselő „Élet” David Attenborough új filmje.

Fedezd fel a földi élet sokszínüségét és azokat a bámulatosan különleges taktikákat amiket az állatok kifejlesztettek az életben maradásukhoz.Most végre megtapasztalhatod a természetet úgy, ahogy még előtte még soha.

Ez itt maga az evolúció. Nézd meg azt ahogy a föld különféle élőlényei megvívják harcukat a túlélésért mind a környezetükkel, mind a ragadozókkal, végsőkig feszítve közben fizikai és szellemi határaikat.

A digitális technika forradalmi látványvilága pedig eközben olyan képeket közvetít amiktől szószerint eláll a lélegzetünk is.

© Mirax engedélyével

A BBC új 10 részes 585 perces sorozata 130 önálló történetből áll, amelyeknek mindegyike telve van csodákkal, hihetetlen felfedezésekkel és soha nem látott káprázatos felvételekkel.

Kiadja: Mirax E-mail: info@mirax.hu www.mirax.hu

Workshop 10. Dalmáciai Fotóművészeti Mesterműhely 2010. június 7-11.

Európa egyik legszebb, szigetekkel, félszigetekkel tagolt tengerpartja a horvát partszakasz. A közép-dalmáciai részre, az Adriai-tenger partjára invitálja immár 1999-től a Győri Fotóklub Egyesület (www.gyorifotoklub.hu) a fotózás szerelmeseit.

A közeli hegyek halvány, szürke, sokszor kopár csúcsait, a hegyoldalakon elterülő fenyőerdők pompázatos zöld színeit csak a kristálytiszta azúrkék tenger múlja felül.

A kora nyár pompázatos virágorgiája, az illatok kavalkádja, a közeli Krka Nemzeti Park csodálatos vízi világa, az évezredes építészeti emlékek (Zadar, Šibenik, Trogir, stb.) az itt élők kedvessége mind-mind kellemes hangulatot teremt az alkotómunkához. Útközben megállva a Világörökség részét képező Plitvicei-tavaknál az ember elgondolkozik az alkotó természet csodáján.

Mind ez késztetően hat. Ilyenkor a fotográfia szerelmesei elemükben érzik magukat, meglódul az alkotókedv. A workshop során lehetőség van természet, építészet, modell és aktfotózásra.

A workshop szakmai vezetője Szabó Béla EFIAP (Győri Fotóklub Egyesület ügyvezető elnöke, Canon Pro Club alelnöke, Magyar Fotóművészek Szövetsége,Fédération Internationale de l’Art Photographique European Photogroup of Art and Performance, Österreichischen Gesellschaft für Photographie tagja, egyetemi előadó, Fotóoktatás.hu tanára, Természetfotó Magazin szerkesztője) és Mekli Zoltán fotóművészek.

További információ: www.belafoto.hu

© Máté Bence

Kiss Ágnes és Máté Bence rovata

Kék csóka a les előtt A fából épített mesterséges odú alig pár méterre helyezkedik el a töltésen vezető úttól, egy villanyoszlopra erősítve. Már negyedik esztendeje, hogy a pompás tollú szalakótapár (Coracias garrulus) költőhelyül választja az odút s repteti ki sikeresen fiókáit.

A Kiskunsági Nemzeti Park Pusztaszeri Tájvédelmi körzetében járunk, mely területen az utóbbi pár évben jócskán megnövekedett e fokozottan védett madár állománya, köszönhetően annak az átfogó védelmi programnak, melynek keretein belül számos odútelep kihelyezése is segíti a szalakóta populációjának megerősödését.

Hazánkban fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 500.000 Ft. A szalakóta vonuló faj, kora tavasszal (április vége-május eleje) érkezik vissza hazánkba afrikai útjáról, s azonnal költőhely keresésbe kezd.

Megfelelő számú természetes fészkelő hely híján – melyet a harkály fajok, zöld küllő által vájt odvas faüregek jelentették - gyakran kíméletlen harcok folynak egy-egy ember által kitett költőládáért.

Célponttá olykor a május elején már tojásait lerakó vagy épp költő seregélyek válnak. Ilyenkor az sem ritka, hogy a szalakóta fogja és kirángatja a fészekből, majd megöli a seregélyfiókákat.

A hím hosszú napokon keresztül vadászik a füves területen egyedül; rovarokon (keménypáncélú, egyenesszárnyú) kívül siklót, békát, gyíkot, ritkán akár mezei egeret vagy pockot is zsákmányolhat.

A tojó ez idő alatt a hímre van utalva, aki nagy igyekezettel csalogatja őt kiválasztott fészkelő helyéhez. Ajándék-átadást követően történik meg a párosodás.

A kotlást a pár felváltva végzi, a fiókák kikelésekor pedig mindketten etetnek.

A Dong-ér töltésének oldalában Bence mobillese izgalmas lehetőséget ad a kéktollú madár zavartalan fotózására, s a pár párzási, költés-biológiai és fióka nevelési rejtelmeinek megfigyelésére.

2009-ben a Bence által kihelyezett költőládák egyikében öt fiókát neveltek fel sikeresen a szülők.

Szöveg: Kiss Ágnes Fotó: Máté Bence

rovatszponzor:

Szerkesztőség Főszerkesztő: Imre Tamás Imre Tamás

Imre Anikó

Szekeres János

Szabó Béla

Krivánszky Árpád

Suhayda László

Imre Adrien

Éder Iván

tamas.imre@naturephotomagazine.com

Szerkesztők: Imre Anikó

Krivánszky Árpád Suhayda László Szabó Béla Szekeres János Munkatársak:

Éder Iván Imre Adrien

Kiss Ágnes Máté Bence

Perhiniák Márton Selmeczi Dániel Olvasó szerkesztő:

Krivánszky Árpád Művészeti Vezető: Imre Anikó Grafikai tervezés:

Perhiniák Márton Web Design: FX designport Web product: Thomas Picture Fordító:

Biró Balázs

Kóbor János Tóth Péter Pál Hirdetési vezető: Imre Anikó

aniko.imre@naturephotomagazine.com

Természetfotó magazin www.termeszetfotomagazin.hu ISSN 2061-2397 info@naturephotomagazine.com

Kiadja: Thomas Picture Kiadó Kft. Cím: Magyarország

Máté Bence

Kiss Ágnes

Budapest 1576 Pf. 3 Minden jog fenntartva © 2009 Thomas Picture kiadó Kft A magazin teljes tartalma, írásos és képes anyagait, beleértve a weboldalt is.

A kiadó kizárólagos tulajdonát képezik.

A meg nem rendelt kéziratokért és illusztrációs anyagokért a kiadó nem vállal felelőséget.

Perhiniák Márton

Selmeczi Dániel

A természetfotózás az alapok megszerzésével kezdôdik!

ingyenes online fotómagazin

Tanulj te is a fotótanfolyamok kedvelt szakkönyveibôl!

Természetfotózás digitális fényképezôgéppel

Fotózásról utazóknak, nyaralóknak

Digitális fotózás 2009–2010 – Újdonságok, tippek

Kedves fotótémáink: gyerekek, házikedvencek

Tájak, városok digitális fényképezôgéppel

Fogy. ár: 2990 Ft

Fogy. ár: 2990 Ft

Fogy. ár: 2990 Ft

Fogy. ár: 2290 Ft

Fogy. ár: 2990 Ft

Interneten: 2100 Ft + postaköltség

Interneten: 2100 Ft + posta

Interneten: 2100 Ft + postaköltség

Interneten: 1700 Ft + postak.

Interneten: 2100 Ft + postaköltség

Keresd a könyvesboltokban vagy rendeld meg postai utánvéttel a következô e-mail címen: dfoto@chello.hu

természetfotó magazin

®

Következő szám megjelenése

2010. 05. 26. © Imre Anikó és Imre Tamás