I I. O L A S Z
A pécs— mohácsi országút mellett, a Karasica bájos völgyében fekszik, ahol a völgy szétnyílik és a patak a síkságra ér. Magas, barokk tem plom tornya már messziről fölhívja magára a figyelm et. Távolabb, É-on sötétkékes, szép h á t tere a Zengő. A község 10,2 km2 területen fekszik. A statisztika ad a ta i szerint közepesen fe jle tt falu, tanácsközponttai. A járás 82 községéből a 28. helyet fo g la lja el kom m unális és egyéb fejlettség szem pontjából. 1960-ban az eredeti Olasz lakossága 590 fő volt, ebből 150 magyar, 190 horvát, 250 német nemze tiségű. Évszázadok óta nemzetiségi község. H idorral együtt — amelyet 1947ben csatoltak Olaszhoz — 827 volt a lakosság létszáma. Ma 749. Az 1960-as években erősebb elvándorlás kezdődött, de a folyam at m egállt, sőt a fa lu újabb fejlődésnek indult.
1. A középkori „ olasz" település
Olasz neve az első hangzásra m indenkiben fölveti a néveredet kérdését. Az okiratok szerint III. Béla idejében, a XII. sz.-ban a la p íth a ttá k fra n c ia vallon fö ld - és szőlőművelő telepesek, akik a kia la ku lt francia feudalizm us szo rításából m enekülhettek ide. Betelepedésük részben III. Béla francia k irá ly i családi kapcsolatai, részben a Franciaországból származó bencés, cisztercita stb. szerzetesek törekvései a la p já n történt. M agyarországon máshol is, nemcsak B aranyáb an,több,.olasz” nevű települést ism erünk:így a Tokaj m elletti O laszliszka, a Veszprém megyében ta lá lh a tó O laszfalu stb. helynevet. Baranyában is két O laszról olvasunk: a mi falunkról és a Pécs m elletti Á rpád-O laszról, amely csak második a la k já t ta rto tta meg (H olas-Á rpád).2 Ezek a települések á lta lá b a n olyan helyeken ta lá lh a tó k, ahol az ún. „o la sz” telepesek szőlőkultúrát hozhattak létre, és ahol a tá j hazájukat idézte. A középkori okiratok és maga a nép egységesen olaszoknak nevezik őket. Ez az elnevezés téves általánosítás, mert pl. O laszon is fra n ciák-vallon ok te le p e d tek le. Ilyen fra n cia -va llo n település létezett a középkorban Pécsváradon, Bo-
36
gádon, O lasz-Á rpádon (N agyárpád) és valószínűleg Birjánon, Lothárdon, sőt Pogány község m ellett is. O lasznak és környékének francia betelepítését egy két más a d a t is igazolni látszik: O lasz m ellett ta lá lh a tó a Kanabella dűlőnév (szőlő), és él még a fa lu b a n két nagyon latinos-franciás hangzású családnév, a Jerant (Zserant) és Prévoz (Prévous) is. Ezek az elszlávosodott, de kétségtelen nem szláv nevű és típusú családok rokonságban is vannak.24 A község 1200 óta a következő neveken szerepel: Ulaz, Olazy, Olaszi, Olaszfalva és a tulajdon képpen egyetlen helyes, az eredetre utaló elnevezés: Frankavilla. (A Szerémségben is sokáig létezett egy jelentősebb község Nagyolaszi néven.) Az Olasz fa lu ró l szóló aránylag sok adatot nemcsak érdekes ne vének, hanem elsősorban annak köszönhetjük, hogy határában Olasz és Gyu la között létezett a középkori híres pálos kolostor.3 Egy hatalm askodási per iratanyaga em líti, hogy 1295-ben a környék fö l desurának, Ö vári Konrádnak (de Genere Jeur), illetőleg Jakab „m esternek” , azaz a fiá n a k m egölték itt 6 „o la s z ” (helyesen g a ll) jobbág yát.3 Egy másik szer ző megjegyzi a tény m ellett: „olaszokat, akik itt a tényleges parancsnokok vo l ta k ” . Ezt az a d a to t a lig h a értelm ezhetjük másképp, mint úgy, hogy ezek a kü lönleges társadalm i-gazd asági helyzetben lévő fra ncia-vallon jobbágyok tu lajdonképpen bizonyos értelem ben szabad telepesek, vagy a többieket irányí tó személyek (előmunkások, vezetők, harcosok stb.) lehettek.
2. A kolostor
1402-ben Olasz fa lu bírája és ura, Patfi (Pálfi) György végrendeletileg olaszi szőlőjét és kuriális házát a kolostorra hagyta. 1470-ben a Gyulai-család is dézsmát (tizedet) engedélyez a kolostornak az olaszi határban lévő szőlők után. 1490 körül a pálosok ettől a családtól m egkapták az olaszi és a hásságyi m alm okat a Karasica, illetve a Gyengyes patakon.25 M indezek az adatok nemcsak Olasz falu létezését igazolják, hanem fe jle tt mezőgazdaságot és szőlőt, borterm elést bizonyítanak az olaszi határban. Ezt a fe jle tt gazdasági ku ltú rá t egyrészt a francia telepesek, másrészt az őket ide te lepítő, pa tro n á ló pálos — esetleg Birján, Nyomja, Boly m ellett létező— bencés vagy cisztercita szerzetesek m agasabb mezőgazdasági és kulturális színvonala hozta létre. A vízimalmok, halastavak, méhészet, szőlők, kézműipar stb. u ta l nak erre. Az olaszi — esetleg franciás kapcsolatú, magyar alapítású — pálos szerzeten kívül Birjánban, Nyomja m ellett ismeretlen eredetű Szt. Márk, ill. Szi get-monostor és Boly m ellett kétségtelen cisztercita kolostor is és Lota nevű birtok létezett. A fra n cia -va llo n jobbágyok, illetőleg szerzetesek, akik közül so kan fizikai, ipari m unkát is végeztek — kb. 200 év előnyben voltak az itt élő és erősen m egfogyatkozott számú „szlávokkal” , de még inkább a magyarokkal szemben. A környék fokozatosan elm agyarosodott, de a XV. sz. elején is ta lá lunk még franciás hangzású, vallon betelepítésre utaló neveket. Az itt á llo tt és sokat em legetett Szt. László nevű kolostor egy kis dombon
37
é p ü lt Olasz, Gyula, Berán között a Karasica és a Birjáni patak közé. H a la sta vának, régi kertjének nyomai, kőépületének fa ra g o tt kő m aradványai ma is m egtalálhatók. A kolostor neve után az itt levő Szent-ága forrást ma is Lászlóforrásnak emlegetik. A kolostor romhelyét a szlávok évszázadok óta Zidinának nevezik (szláv: épületek, falak, romok). Am ikor ugyanis a szláv csoportok ide költöztek, a romok még jó l látszhattak. A kolostor főépülete a nyomok a la p já n 20x30 m-es területen feküdt. A pálosok iratai szerint kb. 20— 25 szerzetes élt benne. Egy h a tá rp e rn é l12 em lítik, hogy a szerzetesek a régi szokás szerint me zítláb, kámzsában, a fejük fö lö tt fö ld e t tartva, já rtá k be libasorban a határukat, s közben esküvel bizonyították tu la jd o n jo g u ka t. A kolostor adományok, végren deletek és vásárlások útján (Birján, Lothárd, Hásságy, egy Szt. László nevű falu, sőt Romonya birtokával) á lla n d ó a n gazdagodott. 1470-ben új tem plom ot épí tettek. Az olaszi kolostor és tem plom rom jai a török pusztítás ellenére (1543) az 1700as években még lakhatók voltak. A pálosok 1717 körül azonban hiába követel ték vissza birtokukat; a császár Batthyány özvegye, Strattm an Eleonora javára döntött. Ekkor nemcsak a kolostorról, hanem vele együtt több faluról, birtokról volt szó. Brüsztle szerint a romok között ferences remeték (Kovácsevics Pál, Jakobusz Kari 1781-ben hagyja el a remeteséget) laktak. A kolostor később te l jesen elpusztult, köveit széthordták a környékbeliek. Elsősorban pincék és ház a la p o k készültek belőle. Egy részük a később fe lé p ü lt olaszi tem plom a la p já b a és főleg fe ljá ró já b a került. A nagytem plom kis harangja is á llító la g a kolostor ból származik. A régi O /a s z fa lu , horvátul ,,stari O las", a kolostortól DK-re feküdt, a régi tem etődom b (Szamárhegy), a mai pincesorok és a B irjáni-patak torkolata kö zelében. A még élő legöregebb nemzedék emlékszik a régi fa lu n a k erre a he lyére, annak nyomaira, főleg a pa tria rch á lis fa lu — közös sütőkemencéjére és a szérűre. A dom bon egy régi Kálvária-szobor áll (Kipity).
3. A török idejében
A falu, jó lle h e t a török kétszer is lerom bolta, mégis fönnm aradt, újjáépült, mert adózó jobbág yra ezen a termékeny vidéken a töröknek is szüksége volt. A pécsi nahie fe ja d ó -kim u ta tá sá b a n (defter) 1565-ben 5 házzal szerepel, 1582-ben a mohácsi szandzsák-béghez tartozik és 12 házból á ll.14 (I. m. I. 181. I.) A török uralom nyomán 1786-ban is őrzi még egy szolgabírói jelentésben az o tt em lített Kerlev-dol török-szláv szóösszetételt. (A Kerlejala törökül forrást jelent, a dől szlávul völgyet.) Az 1702-es összeírás szerint a török korban bizonyos M ufti (m utti) Kádija birtokolta. (A mufti tö rö kü l: törvénymagyarázó, a Kádi a bírói tisztséget je le n tette.)
Említésre érdemesnek látszik, hogy a környékbeli szlávok között még min dig léteznek a Kadija családok. Ez a bírói hatalom a történészek szerint súlyo 38
sabb kizsákmányolást jelentett, mint a bégek, basák uralma. Ezért szinte é rthe tetlen, hogy bizonyos a datok szerint ennek a török méltóságnak a felszabadító háborúk után még 1693-ban, sőt az 1700-as évek elején is m egm aradtak a b ir tokai ezen a környéken.15 (H idori-hásságyi összeírások.)
4. A délszlávok betelepítése 1700 körül
Olasz fa lu a zem lített 1702-esösszeírásban úgy szerepel,hogy 5 éveelhagyott puszta. Lakói a felszabadító háborúk zűrzavarában vagy elpusztultak, vagy a szomszédos falvakba menekültek. 1717-től, illetve 1721-től kezdve azon ban az összeírások szláv újratelepü lést említenek 10 házzal. 1742-ből 18 csa lád teljes nevét, vagyonát és szolgáltatási a d a ta it ismerjük. Ezek a következők: Markovics Jeránt Popovics Andrics Trubics
3 család 2 2 2 1
Istók Bojhovics Sávkovics Kákics . , ' j . s p ú r (Kasper)
1 család 2 2 2 1
A felsorolt családok leszármazottai jórészt ma is m egtalálhatók. A M arkovics családból került ki az első bíró. Sok Popovics is van, (szerbül p a p fit jelent) a Jerant név is él, az Andrics család utolsó ta g ja most halt meg. Még ma is k i vehető a fa lu települése — a telek osztódásából, hogy egyes családok, nagy családok hova települtek, hogyan terjeszkedtek egy „b o k o rb a n ” . (Popovics bokor, Horvát rész, Balázs-szög.) A hosszan elnyúló Fő utca a németek hatására a la k u lt ki. A falu lakóinak száma 1730— 40 között 130 fő. Ebben az időben települtek át a Karasica jo b b partjára, ahol kedvezőbb volt a terület. A fa lu n a k csak K-re volt terjeszkedési, telekszerzési és irtási lehetősége, mert Ny-on és D-en a Batthyányak a la kíto ttá k ki m ajorsági birtokaikat. Ekkor a falu végén egy kis kápolná t építettek fá b ó l és sárból, a plébános panasza szerint „nyom orúsá gosat” . (Sarosácz György szerint ez a sár-vesszős templom és építkezés nem csak a szegénységet, hanem az ideiglenességet, a D -re visszaköltözés remény ségét is je le n ti az első nemzedékeknél.) A kápolna nyoma ott van a mai nagy templom előtt (most építettek parkot köréje). Régi M ária-képét és szobrát, a m e lyeket a pestis megszűnésének emlékére készítettek, ma is láthatjuk. Az új, a nagytem plom csak ezután, az 1760— 70-es években épült. A plébánia még ké sőbb, 1802-ben. A régi iskola 1896-ban létesült. A kegyúr a Batthyány-család volt. Hogy a tem plom és a plébánia fö lé p íté sét Olaszra határozta el a család és a püspök, annak m agyarázatát a fa lu köz ponti helyzetében és jó fekvésében kereshetjük, hiszen a szomszédos Belvárd, B irján és Hásságy akkor nagyobb települések voltak. (A falu központi fekvése
39
máig előnyöket jelent, hiszen n a pjaikb an is — bár hosszú viták után, de — nem Belvárd, hanem Olasz lett a környék központja, a közös tanács, a központi iskola helye.) 1752-ben már 32 család lakott Olaszon. Új családnevek: H ajdú, Vrankovics, Kersity, Maries, a fennm arad t Svegál család, valam int a kih a lt Szekeres és Csizmadia. (M in d ig létezett itt 1— 2 magyar család.)
5. A Batthyány jobbágyok fölkelése 1766-ban
Az Olaszt is birtokló Batthyány-család egyre fokozta a kizsákmányolást. A nép elnyom orodását az á lla tá llo m á n y aránytalan megfogyatkozása is igazol ja : 1721-ben 7 család élt a fa lu b a n , s ezeknek 5 lovuk, 5 tehenük és 4 ökrük volt; 1742-ben 18 család csak 11 lovat, 8 tehenet és 2 ökröt birtokolt. Ez a két és fé l szeres népszaporulathoz képest másfélszeres á lla tá llo m á n yt jelentett. Az ura dalom bólyi b örtönlistájá n 3 tekintélyes olaszi család szerepel, „lázadás, g a rázdálkodás” m iatt: Jerant, Popovics és Barkovics kerültek börtönbe. A nép ellenállása az 1760-as években Baranya-szerte erősödik. Ebben je lentős szerepet játszottak a közben ideérkezett és letelepült németek, akik kö vetkezetesen, makacsul ragaszkodtak a betelepülési szerződésükben biztosított jogaikhoz, kiváltságaikhoz. A szervezkedés Bolyból, az uradalm i központból ind ú lt ki, de a mozgalomhoz az egész környék csatlakozott. Kiskassán volt a n é p gyűlés, de a „lá z a d ó k ” Pécsig is e lju to tta k.8 A Batthyány uradalm ak jo b b á g y ságának osztályharca 1766-ban a siklósi Járó-féle fölkelésben érte el tetőfokát.
6. Úrbéri rendelet
Az önkényes és fokozódó tö.de^úri kizsákmányolást 1767-ben M ária Teré zia úrbéri rendelete korlátozta. A királynő a főurakkal szemben a jobbágyságra tám aszkodott; ezzel is m agyarázható jobbágyvédelm e és az a meglepő tény, hogy a baranyai fölkelés résztvevőivel, sőt vezetőivel szemben kegyelmet gya korolt. Az olaszi Úrbéri Tabella 33 „szabadonm enő” jobbágyot és 9 zsellért írt össze. Rendezte a telkek nagyságát és a szolgáltatásokat. A kim utatás szerint 20 jobbág ynak volt egész, 12-nek fél és egynek 1/4-es telke. (Egy egész telek a mi környékünkön 21,5 magyar hold volt.) S zolgáltatások: a termés 1/9-ed része a földesúré, 1/10-ed része az egy házé, ezeket a földesúr már a mezőn kiválogatta magának. A 33 jobbágy 2 m arhával, összesen 1118 napot volt köteles robotolni a földesúrnak. Ez hetente családonként 1 igásnapot tett ki. A fa lu a telkek nagysága szerint összesen 2560 nap ingyen kézi szolgáltatásra, napszámra volt kötelezve, ami évente tel-
40
'
kénként á tla g 60— 70 m unkanapot jelentett. Ezenkívül 129 kenderfonatot, 43 kappant és csirkét, valam int 258 tojást kellett leadniok. S aját munkájuk, te r m és-betakarításuk a túlterhelés m iatt sokszor elm aradt. Jószágaik tönkrem en tek, élelm üket a m aradékból biztosították. Csak úgy tudtak védekezni a kizsák mányolás ellen, hogy az állatszám lálásnál á lla ta ik a t elrejtették, s a termésnek egy részét a 9-ed és 10-ed elvétele e lő tt a mezőről „e llo p tá k ” .
7. 7785. Szolgabírói jelentés Olaszról II. Józsefhez
Erről az időről nagyon hű képet fest és részletes, hasznos, mégis riportszerű adato ka t közöl egy 1785-ből ránkm aradt szolgabírói jelentés. Teljes egészé ben így hangzik: (A zárójelben saját megjegyzések.) O lasz: „F öldesura gr. Battyhány Fülöp. A helység völgyben fekszik. H ivata losan kimérve ezelőtt 13 évvel volt. (1772.) Hegyes része kb. 1/8-a a fa lu te rü le tének. Vizenyős, a lka lm a tla n rész nincs. Termőképessége I—-II. Rétje 128 kaszásnyi (1 kaszás kb. 1 szekér széna). Szőlője pedig 85 kapás (1 kapás 200 Li-öl, am it 1 kapás 1 nap a la tt m egkapál). Erdeje nincs. Tűzifa hiány van. Legtöbb helyen 1 család lakik egy házban. E gy„hegye" van, ennek a neve Olaszi hegy, ez szőlőhegy, ásványa nincs. Legelője III. osztályú, 120 barom és ugyanannyi lábasjószág eltartására elegendő. (Láthatjuk, mily döntő a legelő nagysága.) Két patakja v a n : a Karasica és a Birjáni folyó. Az elsőben kis halak vannak — kárász — , nem lehet eladni. Nád, sziksó és vízim adár nincs. A Karasó 1 urasági m alm ot hajt, amely három kerekű és I. osztályú. Nem ártalm as. A falu 2 h íd já t a közösség gondozza. A másik folyón a h id a t ugyancsak a közösség gondozza és javítja. E folyóban nincs hal és malom sincs. Ennek két forrása van: Szalasztó (a volt kolostor m ellett) és a Kerlevdol (török-szláv összetétel K erlejela-dol, fo r rás völgyet jelent.) M indkettő kővel van kirakva. Egyházi á lla p o ta : plébán ia van. F iliá i: Gyula, Birján, Belvárd, Hidor, Hásságy és Nyomja. Kegyura a földesúr. Káplán nincs. A plébánia jövedelm e az 1776-os évi összeírás szerint 768 Ft. összesen 2448 híve van az anyaszentegyházban: O laszon 365, G yulán 69, Birjánon 540, Belvárdon 589, H idoron 255, Hásságyon 398, Nyom ján 292 római katolikus hivő. Nemzetiségük magyar, szlovén (sokác, bosnyák) és német. A tem plom külön jövedelm e 45,— Ft. (Eb ben az időben a híres történetíró, Papanek György volt a plébános.) Búcsút Fülöp és Jakab napján (M ájus 1.) tartanak, vásár nélkül. A tizedet a pécsi klé rus, a 16-odot a plébános kapja. Tanító van, kit a falu választott meg az u ra ság és a plébános egyetértésével. A tanító egyúttal jegyző is. Fogalmazásra és számadás vezetésére képzett. Évi jövedelm e 60,— Ft, (13-ad része a plébánosé nak) neve: Szanszka Ferenc.
41
Iparosok és kézművesek: I. Auth Jakab, harm ados molnár, közepes képességű, hasznos, anyagi helyzete közepes, segédet tart, az urasági m alomban lakik, bért nem fizet. Szer számról az uradalom gondoskodik, helybelieknek ugyanúgy, mint idegeneknek őröl terményeket, továbbá a földesúnak is. G aboná t helyben veszi. Csak a mesterségéből él, amely után a megyének taksát fizet. M agyar, Mecseknádasdon tan u lt. Nem céhbeli, vásárokba nem jár. II. Kergvalics József, szűcs, közepes képességű, hasznos, anyagi helyzete közepes, segéde van, saját házában lakik. A bőröket részben helyben, részben Belvárdon veszi, p á rjá t 75— 80 dénárért. A helybelieknek dolgozik (a szűr, be kecs, a kucsma ekkor á ltaláno s viselet volt), de néha á ru já t Pécsett és M ohá cson a dja el. Nemcsak mesterségéből él. Szölleje is van. Mestersége után a d ó zik a megyének. M agyar, Pécsett tan u lt, ugyanott van céhbe fölvéve. A hely ségnek szükséges. III. Weiszmüller Bernát, varga. Közepes képzettségű, hasznos, segéde nincs, szegény. S aját házában lakik. A bőröket Pécsett veszi, az ökörbőrt 14 Ft ért (kidolgozott bőrről van szó, majdnem egy ökör ára), a tehénbőrt 7 Ft-ért, a borjúért 1 im periálisért (5 Ft) és 25 garasért (5,25 Ft). Egy alkalm i fuvarért Pécsre 50 dénárt fizet (fél forint). Á ru it helyben adja el, továbbá Gyula, Hidor, Hásságy helységekben. (Elsősorban a németek vettek cip ő t; a horvátok és a magyarok bocskorban jártak.) Nemcsak mesterségéből él. Kassán tanult, nem céhbeli, vásárokba nem jár, a helységnek szükséges. Kereskedelem: Ivanovics Pál nyomjai kereskedő. Olaszon van egy boltja, amelyben kisebb árukat tart, zsinórt, csatot, sót, szövetet, tűt és hasonlókat. Fő üzlete Nyom ján van. Katonaság: Táborhely és szállás nincs, ugyanis Véménden van. Ide másfél állom áshelyre. (3 órai út, mert 1 stáció 2 órás út.) A szolgáltatáskor cédulát kapnak és számadás könyvet vezetnek. Előfogatok szolgáltatásánál a házak sorrendjét és a telkek nagyságát vétetik figyelembe. Egyszeri két órai út 1 stá ciónak felel meg. A pénzt a fo g a to t kiá llító kapja. Idegenektől és gyanúsaktól útlevelet kérnek, akiknek nincs, e lfo g já k és a megyei tanács elé viszik. Nehogy a szabadságos katonák m eglógjanak, elveszik tőlük az útlevelüket, és azt a bíró m agánál ta rtja addig, amíg a katonai légióhoz visszamenni nem köteles. Az újoncállítás a megyei felosztás szerint történik. (A katonaságnak a parasztok porciót és forspont a d ó t is szolgáltatnak. A gazdag parasztok, ha tudják, ügye sen m egváltják m agukat a katonaság alól, a zselléreket viszik el legtöbbnyire.) Parasztok: 39 parasztjobbágy van, 11 zsellér, 4 alzsellér, 3 testvér, 4 szolga és szolgálónő. (Zsellér az, akinek csak háza és belsősége van, alzsellérnek ez sincs.) M ind szabad költöző. Az úrbéri szabályzat szerint szolgálnak. A fa lu b a n 47 lakóház van. A községtábla kétnyelvű, magyar és német felírású. Német és szláv lakosai süveget, hosszú bőrkabátot, hosszú és rövid szőrsubát, inget, g a tyát, sarut, a németek süveget, sálat, hosszú inget, mellényt, ujjast, nadrágot, harisnyát, cipőt viselnek. Esküvő alkalm ával lakomáznak. Fegyverük nincs. Megszüntetett ünnepeken sem dolgoznak, hacsak az urasági robot nem kény szeríti őket. A falu 27,5 úrbéri telekből áll, am elyből egész 13, feles 25, 1/4-es 3
42
telek. Az úrbárium a bírónál van. Kiméréséről a hivatalos ta b e lla Szanszka Fe renc tanító úrnál. A kiméréssel a parasztok meg vannak elégedve! Az uraság és az e lö ljá ró k ellen panaszuk nincs. 748 hold szántója I. és II. osztályú (1200 □ -ö l), amelynek 2/3 részét évente bevetik, 1/3 rész marad műveletlenül.. Rétje I. és II. osztályú, 128 kaszásnyi, am elyből 10 kaszás számít egy egész teleknek. (1 kaszásnyi rét kb. 1 szekér szénát ad.) Az I. osztályú rétek 800 négyszögölet, a II .osztályú rétek 900 négyszögölet tesznek ki. Á lta lá b a n 78 szekér széna te rem. Sarjú pedig kb. 26 szekérrel, am elyért a roboton kívül mást nem szolgál tatnak. Szölleje keleti fekvésű, kb. 85 kapásnyi, III. osztályú, amelyért kilence det és tizedet szolgáltatnak. Közföldek nincsenek. Imre György bíró 1783. évről, Plosák Mátyás az 1784-es évről számadással tartozik még, m int az akkori bírók. Erdő a fa lu területén nincs (az erdős rész a földesúrhoz tartozott, az akác itt ekkor még nem terjedt el). Az urasági, rácpetrei (Ü jpetre) erdőt használják, innen a papoknak annyi szekér tűzifát szállítanak, ahány kell, a tanítóna k 4 ölet. Az úrbéri fa szállítása a telkek nagysága szerint történik. Pécsre 4 óra távolságra, más helyre, ahogy az uradalom meghagyja, évente kétszer, télen-nyáron szállítják a fát. Néha készpénzért veszik a pécsváradi uradalom ból ölenként 2,50 dénárért. Az épületfá t Mohácson veszik d a ra b já t 1 Ft-ért, néha 2 Ft-ért, a fa minősége szerint. Bérfuvarozást nem végez nek, a bort helyben a d já k el okonként 3 máriásért, (50 Iite r = 1,50 Ft), néha 1 Ft ért, vagy 1,25 dénárért. Készpénzben fizetnek. A sót Mohácson veszik 3,80 dé nárért q -á t, helyben 5,— dénárért a d já k el fontját. (F o n t= 0 ,5 kg.) A falu dikája 70. (d ik a = a d ó e g y s é g : 2— 4 ökör, vagy ló után, 30— 60 pozsonyi mérő vetésterület, vagy 30 Ft évi jövedelem után 1 dikát számítottak.) A katonaságnak az úrbéren felül a fa lu 169 Ft-ot és 9 dénárt, a megyének 59 Ft-ot fizet. M inden egyes adózónak könyvecskéje van, m indnyájan még hátralékban vannak, mert még nem érkezett meg az idő a teljes behajtásra. Most folyik az első negyedrész behajtása. Házaik vert fa lb ó l és nyers té g lá b ó l készültek, melyet maguk készítenek. Néhány gyümölcsöskert van. Á lla tá llo m á n y 20 ló, 15 kanca, melyet a megyei csődörrel nem alkalm aznak, 51 ökör, 25 tehén, 5 tinó, 84 sertés, 8 kecske és van még juh is. Legjövedelmezőbbek az ökrök, azok közepes hasznot is h a jta nak (iga és hizlalás). Barm aikat a pécsi— mohácsi vásárokon szerzik be, d a ra bját 16— 20 forintért. Azonkívül Bács megyéből is vásárolnak (ott olcsóbb). Nincs egész évre elegendő takarm ányuk, ezért néha barm aikat el kell adniok, de ez ritkán fordul elő. (Később a kevés legelő m iatt inkább.) Van egy télikorcsm a-bérlő, ki a feltételeknek eleget tesz. Van továbbá két elhagyott feles telek, az egyik Svegál M ihályé, a másik Lesácz Mátyásé, de nem tu d já k megművelni em ber- és á lla th iá n y miatt. Van még egy elhagyott negyedes telek is, Belkovácz György halála folytán. Sok term éketlen föld van, am it azonban nem érdemes trágyázni, mert azt a víz elhordja a hegyről. (A trágyázás és az erózió első említése.) Az úrbéren kívül nem szolgáltatnak az uradalom nak mást. Hosszú fuvarral szolgálnak Sellyére és Asszonyfalvára, O korág és Sztárin helységekbe. Négy igás jószággal egyenként két napig terjedő útvonalon, ez tesz ki egy hosszúfuvart. M ind a plébánosnak, mind a tanítóna k fá t szállítanak, illetőleg vágnak. Templomjavítást kézi javítás és
43
kocsirobotban tartoznak végezni. A katonaság részére fekhelyet, seprűt, veszszőt, világítást, szénát, zabot és szalonnát szolgáltatnak. Közutakat, hidakat javítják. A részkivetést a megye, vagy a szolgabíró végzi a munka nagysá gáról, amelyet a fa lu b a n házanként vetnek ki. A befejezett m unkáról je le n tés megy a szolgabírónak, a megyének és a királyi tanácsnak. Folyómeder tisztítás ismeretlen. M inden közügyben a bíró a vezető, aki esküdtjeivel ítél kisebb ügyekben. Fizetés címén a közösségtől 12 Ft-ot kap, az uradalom pe dig felm enti az 52 robot alól. Az esküdtek fel vannak mentve az utak ja ví tása, a hidak javítása és a lóabrak szolgáltatás alól. A tanító, m int jegyző 12 Ft-ot kap. A gyerekek tanítása is hozzá tartozik. Orvos, illetőleg sebész helyben nincs, a legközelebbi Kéménden, 1 óra távolságban lakik, de nem jóváhagyott. Tolvajok, rablók, gyújtogatok a megyének adatnak át. A tö r vényeket az összehívott nép e lő tt a bíró házánál olvassák fel és közhírré te szik. C igány három van a faluban , házakban laknak, az uradalom nak mint zsellérek szolgálnak. A házak után a megyének szolgálnak, nem kóborol nak. Ácsok, de vásárokra nem járnak, lókereskedéssel nem foglalkoznak. Gyermekeik nincsenek elvéve. O lasz 1786. ja n u á r 1. Mészáros Pál helyet tes szolgabíró. (PÁL. Col. lat. 189. II. 359— 363.)25
8. A németek betelepülése A német telepesek mind számban, mind gazdaságilag egyre inkább teret hódítanak. A kih a lt vagy tönkrem ent szláv és magyar családok telkeit fo g la ljá k el, mert — ahogy láttuk — a földesúr a telkek számát egyelőre nem szaporította ezen a vidéken, hanem G yula-pusztai m ajorsági birtokát fejlesztette. M ár m egkezdődött a létért való küzdelem a szláv és „svá b ” nemzetiség között. Az 1— 2 magyar család kihal, néhány elszlávosodik. A szlávok fölény ben vannak ugyan még, és inkább ők vannak birtokon belül, de már az 1770es évekre sokan zsellérsorsra ju tn a k közülük. Kiváltságaik nem voltak. Ö k az 1767, az úrbéri rendelet előtti nemzedékhez tartoztak, akik új fa lu t építettek, sőt a tem plom , az első plébánia is jórészt az ő munkájuk. A német telepesek előnye sokoldalú : 6 évi adómentességgel indulnak, valam ivel nagyobb a gazdasági kultúrájuk (m ásfajta kapa, kasza és kincstári gazdasági felszerelés), és szorgalmuk is közismert. Nagy előnyt je le n te tt szá mukra, hogy elsőszülött fiú k nem katonaköteles. M ire a többiek a 12 évi ka tonáskodásból hazaértek, ők családot a la p íth a tta k és anyagi előnyre tettek szert. A németek gazdasági fölényét örökösödési rendszerük is elősegítette (az elsőszülötté a vagyon!). A két nemzetiség alapvető ellentétének forrása azonban az, hogy a földesúr m iatt, a m ajorsági birtokok kiépülése és a te l kek korlátozott száma m iatt egymást kellett gazdaságilag, e tnikailag kiszoríta niuk és legyőzniök. (Vidékünkön m indinkább á ltaláno sabb fogalom lett a fe r tály = „vie rte l T eil” , azaz a fö ld b irto k (-telek) negyedrésze, kb. 5 hold. A horvátok is „fe r tá j” form ában használták, ami a fogalom nak a németek betelepí tése, te h á t 1750 utáni elterjedését jelzi.)
44
9. Papanek György, a híres olaszi történész plébános
Ebben az időben élt Olasz fa lu b a n a híres plébános és tudós-történész, Papanek György (1738— 1802), aki szláv származású volt. Itt készítette el a szláv népek történetét, továbbá Baranya megye föld ra jzi-tö rté n e ti leírását nyújtó m unkáját.29 Könyvében ő em líti először a kukorica és a krum pli — az utóbbit kenyérnövénynek nevezi — nagy gazdasági szerepét, különösen rossz gabonaterm és esetén. A kukoricára ugyanis egy darabig nem fizettek dézsmát, sokkal term ékenyebb volt a gabon ánál, mert kevesebb igaerő (kapás művelés) és vetőmag kellett termesztéséhez. (1 holdhoz 15 kg, a gabonánál kb. 1 q. Ez a két növény a m onokultúra (főleg a kétszeres) káros hatásait enyhí tette. M aga a plébános gyümölcsöskertet telepített, s a földesúr rokonszenvét is felhasználva, főleg saját nemzetiségét pártfogolta. (G abonajuttatás, adóeltörlés.)
10. H idor ( = O l a s z II.) rövid története
Szükséges pár szóval megemlékeznünk az Olasz községgel 1949-ben egyesített H id o r község történetéről is. H idor a XIII. sz.-ban Heder és Hedre néven fordul elő. Előbb a Hedrecsalád, majd a pálos kolostor birtoka. A török korban is létezett 6— 8 házzal. Később elpusztult. Az 1700-as években részben magyarok, részben szlávok te lepedtek meg benne. 1738-ban lakosainak száma 80 fő. A magyarok első sorban csapó, ványoló mesterséget fo lyta tta k (daróc-, nemezkészítés). A Karasica partján á lló tö b b malom közül néhány nem a gabona őrlésére, h a nem a csapók ványoló-berendezésének működtetésére szolgált. 1786-ban egy főszolgabírói jelentés 20 iparost és 13 parasztot em lít itt. A 20 iparosból 18 ványoló, csapó mester. Ebből az időből a következő neveket ismerjük: Pléber (három család), Sterber, Lipai, Tóth, Lossányi, Szalai, Dobszai, Petorics, Krajacsin, Adaraczki, stb. Ez a különleges „ip a rte le p " valószínűleg azért a la ku lt ki, mert szabad volt a hely, m egfelelt a vízierő, és mert Pécshez aránylag közel feküdt. Az ipartelepítésnek azonban földesúri vonatkozása is lehetett. (A malmok á lta lában a földesúr tu la jd o n á t képezték.) Ezenkívül — úgy látszik — a pécsi Tettye-patak ipari telepítettsége (papír-, gabonam alm ok, tímárműhely, stb.) teljes volt. A csapók mesterségére és településhelyére, amely utóbbi a mos tani fa lu Ny-i felén, a Karasica bal partján feküdt, még a mai lakosság is emlékszik, mert ezt a te rü le te t,,T sch a p p e n fe ld "-nek,a csapók földjének hívja. A XVIII. sz. vége felé a községbe németek települtek, sőt — a családne vekből kim utathatóan — később bizonyos m agyar és szláv családok még el is németesedtek. (Tóth, Lossányi.) A németek zöme a mai fa lu K-i részén, az ún. N eudorfban tele p e d e tt le. A csapók tevékenysége itt a XVIII. sz. végén
45
és a XIX. sz. elején szűnt meg. A malmok ekkor gabonaőrlő malmokká lettek. (Egy n a p ja in kig fennm aradt.) A község szőlő- és bortermelése híres volt.38 H id o r és határa — főleg a XIX. sz. második felében, a filoxéra pusztításáig — a bólyi földesúr szőlőbirtokának egyik központját képezte. A gazdák boraikat nemcsak Pécsre, M ohácsra, de hajón Eszékre és Ausztriába is szállították. Az egyesülés idején, 1949-ben a fa lu n a k kb. 250 lakosa volt (a magyar telepesekkel együtt). Ma az egyesített O la sz-H id o r kb. 750 lakost számlál.
11. Olasz 1828— 1914-ig
Az 1828. évi Országos összeírás már 496 lakost em lít Olaszon, köztük 5 zsidó családot. Az utóbbiak á lta lá b a n kereskedők, kocsmárosok. Ő k bérlik a földesúr tu la jd o n á t képező mészárszéket és kocsmát. Mivel pénzzel rendel keztek és értettek az üzlethez, a legtöbb helyütt élvezték az uraság bizalmát. A fa lu b a n ekkor 60 házban 34 horvát, 27 német és 1 magyar család élt. A fa lu vezetősége, a bíró és 2 esküdt még délszláv, de 2 esküdt már német. Ezek: Fuchs és Szauer, a ma is létező családok ősei. A társadalm i feszültség a XIX. sz. első évtizedében átm enetileg enyhült. A földesúr ekkor a határ Ny-i részén, — főleg a tem plom tól D -re és K-re eső te rületeken — új dűlőket a d o tt á t és új telkeket osztott a falunak. Erre őt a tő kehiány m iatt válságba került m ajorsági gazdálkodás kényszerítette. U gyan ekkor té rt át a nagyüzemi juhtenyésztésre is. Ez magyarázza meg O laszon, valam int annak közvetlen környékén a de m ográfiai robbanást, a 20 év a la tt jelentkező 30— 50 fős szaporulatot. Fél te leknél kisebb vagyon nincs a falu b a n , sőt a kéttelkes gazdák száma 6, az egész telkeseké 12; a többi mind 1/2 telkes. Zsellér nem volt a faluban. A fa lu akkori családnevei a következők: Andrics (4 család), Kékes, Bősz, Horváth (3 család), Jerant (3 család), Svegál = Schvégel (3 család), M üller, Zlavics, Szauer, Scheffer, Popovics (4 család), Emerich, Pfaff, Hengler, Réger, Lesacz, Herkovics (2 család), Fuchs, Trubics, Brunner, Branerics, Flieber, Essinger, Zsivadar, M ikolics, Ploschál, Markovics (3 család), Flamm, M aul. Hoch. A bíró Svegal volt, a m olnár Drokkenbrot. 2 kovács is élt a faluban . A leggazdagabbak akkor az Andricsok, Jerantok, a Svegalok voltak. Rajtuk kí vül jóm ódú a Fuchs-család (4 lovuk, 4 ökrük volt), akik az összeírás szerint — mint egyetlen kivétel — m egváltották m agukat a földesúri dézsma (redemptus) alól. Pénzük lehetett, illetve valam ely oknál fogva elnyerték a földesúr kegyét. Ezt a kiváltságos redemptus helyzetet korhűen vilá g ítja meg a híres angol utazó, Richard Bright 1815-ben, am ikor vidékünkön is m egfordult. Ezt olvassuk ná la : „Pécs után az út tűrhető volt, de még sok meredek dombon kellett á t mennünk Szederkényig. Ez a fa lu a kincstáré. A paraszt számára ez a körül mény á lta lá b a n kedvező, a jelen p illa n a tb a n meg különösen az. Tizennyolc családból áll. (?) Robotjuk kevés, s az közmunka: a tem plom tatarozás és a
46
közelben talált (Vasas) szénnek Mohácsra fuvarozása. (Hajóba rakták, mint akkor fő szállítási eszközre.) A kincstár a köteles robotért fizet, bár nevet ségesen keveset. (!) Viszont ezen előny fejében a parasztokat állandóan zak latják előfogatokért. .. Mivel itt a parasztnak kevés a robotja, míg fö ld je és szőlői nagyok, (a vidék borterm elő központ) azért rendesen, jóm ódban él, lovai kitűnőek, senki sem panaszkodott, pedig egymásután két rossz esztendejük volt. Úgyszólván egyetlen jövedelem, am elyet a kincstár kap a falutól, a term énykilenced és tized; ezt m indig m e g fiz e tik ... Itt kirívó példát találunk a parasztságnak egyenlőtlen elosztására a birtokon, s egyúttal arra, hogy az abból származó következmények, párosulva a földbirtokos különböző elgondolásaival, milyen hatással lehetnek a parasztság helyzetére .. . Egy kis patak választja el (Karasica) a kincstári birtokot Batthyány grófé tól (Nyomja, Olasz, Hásságy, Belvárdgyula), amelyet a szokásos módon kezel nek. A gróf birtoka terjedelm es, de népessége aránylag csekély (?), a kincs tári birtok azonban, am elyről szó van, (Szederkény) bár kisebb terjedelm ű, mégis sokkal népesebb. Az egyik település parasztsága kényelmesen él, a másikat pedig á lla n d ó a n m unkába hívják. A legpirítóbb szegénység nyomja az egyiket, míg a másik dúskálkodik. És olyan éles ez a különbség, hogy a patak kincstári o ld a lá ró l egy parasztlány sem akar még házasság céljából sem leereszkedni túlsó o ld a li szomszédjukhoz. (Ez a m agatartás a XX. sz.-ig fe n n á llt; a szederkényi németek még a nyom jaiakkal sem építettek ki kapcso latokat, hát még az olasziakkal és a többiekkel!) A gyakorlat az, hogy azon esetben, ha egy ilyen népes (kincstári) fa lu magánkézre kerül, a lakosságot munkára kényszerítik akárm ely távoli, de munkáskéz hiányában szenvedő b ir tokra (lásd az olaszi főszolgabírói jelentésben az ingyenes távoli fuvarozási kötelezettségeket!) vagy csak nagy áron válthatják meg felm entésüket." (I. m. 592. I.) Az angol utazó éles szemmel látta meg a vidék jobbágyságának — a német nemzetiségű jobbágyságnak is — egymástól lényegesen különböző helyzetét. A Batthyány birtokon élő jobbágyság — még a német is — országos viszonylatban a legjobban kizsákmányoltak közé tartozott. H átha még azokat a XVIII. sz.-beli á lla p o to k a t látta volna az utazó, amelyek 1766-ban fölkelés ben robbantak ki! A kincstári Szederkény fa lu német jobbágysága 1815-re már általánosan ,,m egváltott", ugyanakkor tudom ásunk szerint Olaszon egy német család, Hásságyon csak néhány német család került jo b b társadalm i helyzetbe. Ezek a családok jó boruk eladásából szerzett pénzen tudták m agukat — ahogy ez angol szerző is em líti — „n a g y á ro n " m egváltani. A német jobbágy á lta lá ban a bortermeléssel biztosította gazdasági gyarapodását. Jellemző, hogy az angol utazó — érzéseitől indíttatva — a „le g p irító b b szegénységet” fö nntartó bólyi Batthyány grófnál meg sem á llt, ugyanakkor a keszthelyi Festetichnél — annak h a la d ó gazdálkodását tanulm ányozva — hetekig tartózkodott. (Richard Bright angol utazó utazásai a D unántúlon c. könyvéből; 592. I. A zárójeles megjegyzések, m agyarázatok, a kiemelések tőlünk.) Az 1815. év utáni gazdasági válság — am elyet a napóleoni háború be-
47
fejezése okozott — , nemcsak az áruterm elő földesúrnál, hanem hamarosan a parasztságnál is jelentkezett. A gazdasági gondokat elsősorban a v ilá g piacon m egjelenő orosz búza okozta. A G yula-pusztai földesúr ekkoriban kü lönítette el a közös legelő területét a sajátjáétól, mert juhtenyésztéssel p ró bálta a gabonaválságot leküzdeni. A válság és a legelőelvétel a jobbágyokat is mind súlyosabban érintette. A gazdasági fejlődés az 1830-as években le lassult, a társadalm i differenciáló dás és a feszültség újra fokozódott. A te r mészeti csapások, a betegségek, a pestis még csak tetézték a bajokat. Ekkor írja a fa lu plébánosa, Panczer Ferenc a következő drám ai sorokat: „Szerencsétlen nép, részben a szárazság, részben a szörnyű időjárás miatt, de elsősorban az adószedők kegyetlen és évről évre növekvő zaklatásai m iatt annyira b o ldog talan, mert a lig marad meg neki az életbenm aradáshoz szük séges betevő fa la tja .” (Fordítás latinból.) 1830-ban O laszról szólva Carl Thiele osztrák földrajztudós még m indig 496 lakosról, de már n é m e t-illír fa lu ró l beszél. Kiemeli a helyi gabonaterm e lést és szőlőművelést.23 Fényes Elek 1851-ben 512 lakost em lít itt, de már né met községnek m ondja a fa lu t. 25 év a la tt a szaporulat csak 16 fő, a ném et ség száma viszont m ajdnem megkétszereződött, a horvát családok fele „ e l tű n t” .21 Fölmerül a kérdés, hogy a mostoha gazdasági tényezők m ellett mi lehetett a létszám csökkenésének oka? Tömeges Horvátországba vándorlásról nem tudunk, a szabadságharc se érintette lényegesen a vidék délszláv népét. Több föltételezés a d ó d h a t: 1. a horvát családok egy része uradalm i cseléd lett, a pusztákra költözött. 2. a másik rész a gyenge táplálkozás, a nagycsa lád együttélése m iatt a pestis és a kolera idején, 1831-ben szenvedte a leg tö b b áldozatot. A datok bizonyítják azt is, hogy az egykézés nemcsak az O r m ánságban, hanem a Pécs környéki m agyar-délszláv falvakban is megkezdő dött. Buday Dezső azt írja ta nulm ányá ban28, hogy az egyke, illetve a nemi élet „szabályozása” a francia katonáktól, telepesektől és a Siklós környéki rá coktól te rje d t el.43 A jobbágyság eltörlése a szabadságharc eredménye volt. Az 1853-as császári nyílt parancs lényegében ezt véglegesítette. A földek elkülönítését az U rbárium a la p já n kellett végrehajtani. A földesurak az oklevelek birtokában á lta lá b a n arra törekedtek, hogy a rendezésnél a parasztokkal szemben sa já t birtokállom ányukat növeljék. így törté n t ez Olaszon is. Az úrbéri nyílt p a rancs a szőlődézsmát nem törölte el. A nem úrbéres földekre te lepített szőlők után a parasztoknak továbbra is dézsmát kellett fizetni. 1864-ből van egy adatun k O laszról: „a fa lu n a k szőlőhegye van, amely újabb időkben p lá n tá l ta to k be és szőleje után a község dézsmát ad a bólyi uradalom nak. (Brüsztle plébános és a jegyző jelentéséből.) Mivel az új szőlők területe évszázadokig parlag volt (a régi falu, a tem ető és a kolostor körüli terület, valam int a Szá már-hegy), a földesúr még m indig érvényesíteni tudta jogát. Ebben a h a tá r részben még ma is látható — több helyen ugyan már beomolva, a földesúr egykori hatalm as borpincéje, amelyben akkor egy lovasszekér is meg tu dott ford u ln i. 1848 után megszűnt a term ény-beszolgáltatás és a robotvilág, ami nagy
48
előnyt je le n te tt a parasztgazdaságoknak. U gyanakkor a megye is, az állam is különféle jogcím eken megkétszerezte az adókat (házadó, jövedelem adó, stb.), am i jelentősen csökkentette a jobbágyfelszabadítás gazdasági előnyeit. Az 1867-es kiegyezés után úja b b konjunktúra kezdődött. A gabonaárak emelkedtek, a fö ld értéke nőtt, az áruterm elés fokozódott. Ez azonban első sorban a nagybirtoknak és néhány nagygazdaságnak (Meister, Mózer, Fuchs) kedvezett. Ö k már földfelvásárlásra, bővített újjáterm elésre is képesek voltak. Ekkor épült ki teljesen a bólyi uradalom G yula-pusztai tiszttartósága (üzem egység), amely gazdálkodását már az á lla n d ó gazdasági cselédekre alapozta. A bólyi uradalom nemcsak a terjeszkedés akadálya volt, hanem á lla n d ó árleszorító versenytársat is je le n te tt főleg a bor, a gabona tekintetében (ezek voltak a környék és O lasz fő árui), de ugyanúgy az állattenyésztés és a ju h tenyésztés területén is. A gyengébb gazdák, a természeti csapástól sújtottak, a több gyermekes családok m indinkább elvesztik független paraszti é le tfo r m ájukat. Többen közülük napszámosnak, harmados bérmunkásnak mennek, s így viaskodnak a részleges függetlenségért, de sokan cselédsorba kerülnek. A tönkrem ent kisgazdaságokat a nagygazdák, a városi ügyvédek és egy je g y ző-család vásárolták meg. Ez a folyam at az 1880-as évektől 1945-ig tartott. A fa lu piaclehetőségei — a pécsi országút mellett, a bólyi vasútállom ástól és a mohácsi hajókikötő től nem messze lévén — nem voltak rossznak mondhatók. Olaszon valam ikor postakocsi-állom ás is volt. (Ezekben az években a pécs— mohácsi úton postarablás történt. Az olaszi tetteseket a falu egyik dom bján akasztották föl.) A község gazdasági életében a nagyüzem nyomása m ellett az 1890-es filoxéra járvány jelentette a legsúlyosabb csapást, hiszen a fa lu t addig első sorban bortermelése ta rto tta fenn. Ezután tö b b német család Horvátország ba költözött, hogy ott olcsóbb földet, jo b b gazdasági körülményeket keressen. A bor árucikk-kiesését ugyanekkor a kukoricára alapozott sertéstenyésztés sel igyekeztek pótolni. A fa lu b a n törzskönyvezett ló- vagy szarvasmarha tenyésztés nem a la k u lt ki. Az uradalom m al vívott éle th a lá lh a rc és a tehe tetlen gyűlölet — valószínűleg II. Józsefre emlékezve — a nép egyes köreiben fe lú jíto tta a régi „ jó császár" legendáját. Ekkor terjedt el környékünkön is a rokonszenves, m agyarbarát Erzsébet királynő iránti rajongás. Olaszon, mint sok más helyen, szép fenyőligetet (sajnos, azóta elpusztult) ültettek emlékére. A válságok és a gazdasági szorítás m iatt a fa lu népének életszínvonala igen alacsony volt. Az árukereslet az 1930-as évekig falunkban m inimális. M indenki a lehető legjobb önellátásra törekedett. A horvátok főleg kender és lenfonással, szövéssel biztosították fehérnem űiket és ruházatukat. Csak az ünnepi bársonyruhát vásárolták. A németek a gyapjúkötésben jeleskedtek: a „ré k li” , a „s trim p fli” , valam int a nélkülözhetetlen „s á rc ip ő ” , vagyis a „k lu m p a " nagy takarékosságot jelentettek.
4
49
12. A nemzetiségi kérdés okai, megnyivánulásai
A két nemzetiség küzdelme nemcsak sajnálatos elemeket tartalm azott. A gazdasági, az etn o ló g ia i kiszorítás, a felülem elkedés vágya vetélkedést ho zott, így bizonyos értelem ben a fejlődés motorjává lett. A német nemzetiség szívóssága, szorgalma, takarékossága, összetartása ösztönző hatással volt a délszlávokra, akik kedélyes, jóakaratú, lelkes, de szenvedélyesebb, könnyel m űbb emberek. A XIX. sz. végén még a fennm aradt szláv családok igyekez tek a németséggel házépítésben, istállózó állattenyésztésben stb. lépést ta r tani, de csak páran közelítették meg őket (Svegal, Marczi, Popovics, Sakán, Jerant). Legtöbbjüknél a munka haszna — a pincézés, a vásári könnyelműség, a lakodalm i és búcsúi túlzások m iatt — másoknak jutott. Áruterm elésük gyengébb, az örökösödés szétaprózta gazdaságaikat. A nemzetiségi ellentét a nyílt vagy burkolt gazdasági harcon a bíró-, es küdt- és a tanítóválasztáson kívül (hatalm i pozíciók) elsősorban vallási fo rm á ban jelentkezett. Az erőviszonyok döntötték el, hogy melyik népnek hány va sár- és ünnepnapi miséje lett anyanyelvén, vagy hogy az iskolai oktatásban az anyanyelv milyen szerepet kapott. A vezetők (pap, tanító) is — nem ritkán — fa jtá ju k védelmében élezték ki az ellentéteket. Az 1900-as évektől kezdve a fa lu lényegében már háromnyelvű, jó lle h e t az előtt a kétnyelvűség volt általános. M agyarul 1880-ig kevesen és gyengén beszéltek. Ebben az időben élt itt a másik híres történész plébános, Brüsztle József. Recensio universi eléri Dioecesis Q u in q u e Ecclesiensis etc. című m unkáját itt írta.29 Műve nagyon sok értékes a d a to t tartalm az környékünkről és egész Baranya vármegyéről elsősorban egyháztörténeti és vallástörténeti vonatkozás ban. A szerzőt itt tem ették el a tem etői nagy kereszt m ellett 1896-ban. JA két pap-történész Papanek György és Brüsztle József m ellett a nagy tanító, H offm an József em lékét illendő lenne megörökíteni a „ré g i” iskola falán.) Olasz fa lu érdekesebb dűlőneveit is érdemes följegyezni. Ezek is a falu nemzetiségi je lle g é t bizonyítják. V a llo n -fra n cia eredetű lehet a Kanabella (a tem plom fö lö tti) dűlő neve. Török eredetű: a Számár-hegy és a török-szláv összetételű, ma már nem is ismert Kerlev-dol (forrásvölgy). A többi dűlőnév á lta lá b a n szláv. Ny-ra, az Á lla m i G azdaság m ellett van a Selistye. (Falucskát jelent.)Valószínűleg a középkori G yula rom jait takarja. (A környék majdnem m inden fa lu já b a n m egtalálha tó ez a szláv dűlőnév, amely m indenütt a régi falu, falvak rom jaira utal. (Ugyanerre ta lá lh a tó a Bagrdan, a Prekotomekove (Ingoványos), a Luca, a Rebra („b o rd á s ” , a felszíne miatt). A Rosztina (tölgyes maradvány). Livadska (legelő), G ra b in a (gyertyános) és Brekinya (berkenyés). K-felé terülnek el. Az 1864. évi jelentésből ismert a Paraga dűlő, amely va ló színűleg a két nyomásos gazdálkodás em lékét őriz, és a magyar parlag, parrag szóval hozható összefüggésbe. Német eredetűek: a Kirchendol (a német .tem p lom ’ -(- .völgy' szóból összetéve) és a M aria-B erg (M a ria -p e rch )— M ária-hegy,
50
a templom közelében, valam it a Kleetal ( = .fenyervölgy’) Olasz és H idor között, a patak m ellett. Ezek részint a németeknek a tem plom -építés körüli (1760— 70) betelepülését, részint fe jle tte b b mezőgazdasági műveltségét (takarmányozás) igazolják.
13. Az 7974— 1945-ig tartó időszak története
Az I. vilá g h á b o rú elő tti rövid, békés konjunktúrát a véres, hosszú háború váltotta fel. Á ldozatain ak nevét a tem plom előtti „H ő si em lékm ű” örökíti meg. (25 fő.) Mennyi szenvedés, könny, szomorúság tö ltötte be a fa lu t 4 éven á t! Az iskolából kim aradó gyerekek, valam int az öregek és az asszonyok kínlódtak a földeken, b a jló d ta k az á lla to kka l és küszködtek az éhséggel. Fekete kukorica kenyér, zsírtalan bab és krupli volt az eledelük. Az öregek elbeszélése szerint a gyerekek júniusba n sokszor az eperfákon ebédeltek. 1919-ben a frontról hazaszívárgókkal együtt a szerbek is megjöttek, és 2 évre m egszállták D él-B aranyát. A szerb nacionalizm us hatására a horvátok egy részében is fe llá n g o lt a pánszláv öntudat. A Liptódon, Borjádon és Mohácson lakó szerbség lényegében azonosult azzal. Az utóbbi évtizedekben érzett másodrendűség és a hivatalos németesítési és „s v á b -p a tro n á lá si” politika most ellenhatást szült. A szerbek, főleg a kóborló csetnikek eleinte önkényeskedtek a svábokkal és az ún. „e lle n á lló k k a l” (lo th á rd i magyarok). M alm okat gyújtottak fel, raboltak, az olaszi papot, Izelstöger Lajost is megverték. A horvátok tö b b sége azonban, ha húzott is a szerbekhez, ebben árta tla n volt. Ekkor, 1919— 20-ban (a bíró Jerant Sztankó) já rd a épült. A szerbek így akarták a népet megnyerni. A szerb megszállás és a szerbek po litiká ja , m aga tartása nem volt egyértelm űen negatív, és késleltette az úri Horthy-rendszer helyi kibontakozását. 1921-ben, kivonulásuk után elcsendesedtek a fö lzaklatott kedélyek. Nem sokára azonban új nehézségek jelentkeztek: az in flá ció és a gazdasági bajok. Ezeken a b irjá n i h a tá r (C erina) közelében végrehajtott, ún. N agyatád i-fé le földreform nem sokat segített. Kb. 30— 40 család kapott 1— 2 hold fö ld e t jutányosán. Csak 1925 felé kezdődött egy pár éves föllendülés, ami a születé sek és a házasságkötések számának megkétszereződésében is jelentkezett. Ezekben az években kezdődött meg a népviselet fokozatos visszaszorulása. Vásárolni és civilizáló d n i kezdett a falu. M indez azonban nem sokáig tartott. Az 1929-es év új nehézségeket hozott. A világválság idején a gabona, a bor és az á lla ti termékek ára alacsony, (a búza 8— 10— 12 pengő, a kukorica 3— 4 pengő) ugyanakkor az adó szorítása m egfojtja a szegényparasztokat. Közülük sokan eladásodnak. Még a gazdag családok is csak rettenetes erőfeszítéssel ta rth a tjá k fönn m agukat. Szinte egyetlen bevételi forrásuk a tejszövetkezet és a bor-eladás. A 30 holdas M eiszter-család pl. h a jn a li 4-től késő estig dolgozott télen-nyáron, cselédet sem tartott, hogy kifizethesse a hitelre vett cséplőgépet, így is jó néhány hold fö ld je ráment. Több parasztcsalád tönkrejutott és cseléd
51
lett. Ezekben az években települte k ki, o p tá lta k a szerbekkel tartó, félrevezetett, nacionalista horvát családok, (kb. 50 fő) A kitelepítés ismét nemzetiségi eltolódást je le n te tt a németek javára, illetve a gazdag abbak számára hozott gyarapodást, mert potom pénzen vásá rolták össze a távozók javait. A fa lu ezekben az években (1929— 30) a kilátástalanság, a nyomor, az árverezések és az egypengős kényszernapszám világát élte. Még a m ódosabbak gyermekei is foltozott cipőkben, ruhákban jártak, a szegények télen nem tu d ta k iskolába, tem plom ba menni. A gyermekeit n a p számba hátán cipelő, hagymán és zsíros kenyéren élő, kapáló asszonyok és fé rfia k testesítették meg a nyomort. A fa lu b a — a fővezeték közel lévén — már régen bevezették ugyan a villanyt, (1927-ben 42 család) de sokan ismét kikapcsoltatták, mert nem tud tá k fizetni az áramfogyasztást és a fönntartást. Az ismét visszatérő sötétség ennek az időszaknak jellem zője lett. Az egész lakos ságból csak 6-an fizettek elő újságot, a fa lu b a n 2 rádió volt (a tanítóná l és a papnál). A gazdasági romlás nagyságát bizonyítja az 1925— 31 év közötti b irto k állom ány statisztikája: 1925-ben az 1 holdas gazdaságok száma 96
1931-ben
131.
1925-ben a 2 holdas gazdaságok száma 58
1931-ben
74.
1938-ban a lakosság foglalkozás szerinti megoszlása a következő: 511 őstermelő (mezőgazdaság) 62 kisiparos 11 kereskedő 16 közszolgálati (alkalm azotti)
14. Egy régi néptanító
1930 és 1940 között a fa lu életére, sőt jelenére is kiható kulturális tevékeny séget fe jte tt ki annak kiváló tanítója, Hoffm ann (Hantos) József. Német nemze tiségi származása ellenére h a ladó m agyar hazafiságra nevelt, az ellentétek feloldásá ra törekedett. M űveltsége kiváló pedagógiai érzékkel párosult. Nagy ügyszeretettel ta nított. Jelentős sikereket elért énekkart szervezett, színdarabo kat ta n íto tt be, és hatékonyan segítette az olvasókört. Az akkori művelődéspolitika erősen „m agyarosító” volt. A nemzetiségi oktatás és kultúra védelme 1890, illetve 1921 óta főleg délszláv vonalon vált kritikussá. Hoffm ann tanító legderekabb tanítványaival és énekkari ta g ja iva l e lle n á llt a divatos soviniz musnak, a későbbi fasizálódásnak és a Volksbundnak. A falu az ő munkás ságának és elődjének, Kramm Józsefnek köszönheti, hogy ma kitűnő, művelt vezetői vannak. Hoffm ann József reménykedett a háború után bekövetkező szel lemi és gazdasági fejlődésben. D erűlátó volt, mint minden igazi nevelő. Beszélt a leendő bekötőútról, az új m agyar kultúráról, a m egreform ált jövőről, az egy
52
séges, művelt népről, de hogy mindez ilyen gyorsan következik be, azt nem gondolta. D öntő szerepe volt helyben a háborús és a pángerm án uszítás ellensúlyozásában. A németek jó része e lle n á llt. Többen katonaszökevények lettek, s így m agukat és csa lá d ju ka t életveszélynek tették ki. Mivel köztudottá vált róla, hogy ő fo g ja össze a hitleristák ellenzékét (Schubert, W endorfer, Haasz, Fuchs stb.), ezért Hoffm ann (Hantos) Józsefnek a háborús évek feszültségében, 1940ben távoznia kellett a fa lu b ó l. Népe azonban továbbra is kitartott az á lta la terjesztett eszmék m ellett. Temetésén 30 év múlva Mohácson tömegesen vettek részt fa lu já b ó l.
15. 1945— 59. A felszabadulás
1945 itt is a fo rra d a lm i fö ld in d u lá s éve volt. M indezt az az esős, félelm ek ben vajúdó éjszaka szülte 1944. november 27— 28-án, amelyen a szovjet csapatok a szederkényi-gyulai harcok után O laszra is új vilá g o t hoztak. Hogy milyenné fe jlő d ik életünk, azt még senki sem tudta, de hogy új, más lesz, azt mindenki megérezte és remélte. A volksbundista érzelmű, kb. 20 német család vagy az SS-ekkel menekült el, vagy később került kitelepítésre. Helyükre m agyar telepesek jö tte k; a környe ző uradalm akból 3— 4 és később a Felvidékről kb. 10 család. A Délvidékről is visszatelepedett 2— 3 horvát nemzetiségű család. A feloszlott uradalom fö ld jé ből, valam int a volksbundisták elkobzott vagyonából a volt gazdasági cselédek, a szegényparasztok és az új telepesek részesültek. M integy 56 család — majdnem a fa lu fele — ju to tt így új földhöz, új házhoz. Ezzel erős, életképes kis gazda réteg jö tt létre. A fö ldreform ot Balázs M arján és Schubert Ádám vezeté sével h a jto ttá k végre 1945 tavaszán. A fa lu élete, vérkeringése újból m egindult. Eltűnt a fa lu életéből az évszázados fo jto g a tó „szörny” , az uradalom . Lassan hazajöttek az idegenbe kényszerített szerencsésebb katonák, a hadifog lyok; m egindult a munka, m egújult a termelési kedv. Még a fa lu t le g jobban érdeklő áruk hiánya (só, petróleum , cukor, élesztő stb.) is ekkor (1945— 46-ban) csak átm eneti gondo t jelentett. A legfontosabb: a föld, a szabadság, a jövő reménye volt m indenki számára. 1— 2 év a la tt ta lp ra á llta k a parasztgazdaságok. Ismét virágzásnak in d u lt a szőlő- és a bortermelés, megerősöd tek a term előerők, már az á lla tá llo m á n y gyarapítására és felújítására is jutott. Az áruk fo rg a lm á t az 1940-es években kiépült kövesúton lényegesen fö l lendítette az 1947-ben Pécs felé m egindított rendszeres autóbuszjárat. Ezzel a falu bekapcsolódott az ország vérkeringésébe. A falu, megtörve az évszázados, az uralkodó osztály álta l kialakított szem léletet, gyakorlatot, új, m ásfajta vezetőket választott. A bírók, majd tanács elnökök agrárproletá rok, szegényparasztok közül kerültek ki. így lett Mislenácz János, majd Horváth M árk a bíró, illetve tanácselnök. Ö k — a tanácstagokkal együtt — ezekben az években sokat tettek O lasz dem okratikus átalakulásáért. Döntő szerep ju to tt a m egalakult DÉFOSZ-nak is. Ez a szervezet jelentette
53
ezekben az években a fa lu osztályharcában a szegényparasztság védelmét. Az olaszi földművesszövetkezet megszervezésében, amely a fa lu gazdasági termelésében, á ruellátásá ban és felvásárlásában központi helyet fo g la lt el — Marczi M ilán, Jerant János, Katies András, Popovics M ilán és Balázs László — vá lla lta k fontos munkát. Az olaszi takarékpénztár vezetői (Popovics M ilán és Simácz András) a fa lu népe érdekében minden téren sokat tettek az elm últ 20— 25 év alatt. A fa lu életében egyes haladó, népbarát papok m ellett a néptanítóknak is m indig jelentős szerep ju to tt. (A régi tanítók közül a Trischler nemzedéket kell m egemlítenünk. 1815— 1880-ig apa, fia és unokája ta n íto tt itt. Igen jó pe d a gógus volt Kram János, Frick András, Bingold Kálmán és döntő jelentőségű H offm ann József.) Itt em lítjük meg, hogy 1945-ben a szocialista nemzetiségi politika és kultúrforradalom már szép eredményeket ígért, délszláv nyelvű okta tás is indult, hasonlóan a többi délszláv fa lu b a n is, am ikor 1949-ben a fö llo b bant magyar— délszláv ellentétek m iatt minden fejlődés leállt. A délszláv ta n í tókat internálták, a népet m egfélem lítették. Az új tanítók közül elsősorban a 28 éve itt oktató, és egy egész nemzedéket felnevelő „Joli nénit", Hauck A ntalnét kell kiemelni. A jele n le g i tanítók m unkáját és szerepét a jövő fogja értékelni. A fö lé p ü lt Központi Iskola igen jó lehetőségeket nyújt az általános műveltség m egalapozásához és a továbbtanulás biztosításához. Az 1950-es évek elhibázo tt parasztpolitikája, a túlzott beadási kötelezett sé g e k— főleg a közép- és nagygazdáknál — tartózkodást, ellenérzést, szoron gást ébresztettek. E lfajult gyűlölködés, végsőkig kiélezett osztályharc s főleg bosszúálló nemzetiségi versengés azonban nem a la ku lt ki a faluban. A nyugodta b b légkört a kulturális színvonal emelkedése, az elm últ évtizedek sok keser ves p o litika i tapasztalata, Kramm János, Hoffm ann tanító és az őket követő pedagógusok eredményes nevelési és kulturális m unkája biztosította.
16. 1959— 71. A termelőszövetkezeti falu
1956-ban sem voltak itt kilengések. Az 1950-es évek végén a gazdasági fejlődés, a termelési kedv úja b b lendületet vett, de a pártszervezet gyengesége és a középparaszti réteg súlya m iatt a tsz-szervezés csak 1959-ben kezdődött el a falu b a n . A ddig ilyen tekintetben még komoly kísérletek sem folytak. Ebben az évben értelmes m egfontoltsággal és általánosan döntött a falu az „ú j ú tró l” . Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nehezen megszerzett és még nehezebben m egtartott földet, az egyéni paraszti élet „szabadság át", a megízlelt új, jo b b életet az ismeretlen jövőtől féltve, többen nem akarták fö ladni. A tsz elnöke és vezetősége a fa lu b ó l került ki. Az elnök Marczi M ilán lett. A vezetők közül Fuch Józsefet és Jerant Jánost kell kiemelnünk, mint akik a legtöbbet fá ra d ta k az „ú j ú t” kiépítésében. Nagy elszánással vetették bele m agukat a fa lu sorsának átalakításá ba, és a teljesen új kezdéshez képest gazdaságilag elég jó eredményeket értek el. Az első évek eredményei tovább
54
javultak, feszültségei és g o n d ja i m egoldódtak, am ikor 1962-ben a Belvárdgyulai Közös Ú tta l m egtörtént az egyesülés. A fa lu ma nyugodtnak, bizakodónak és jóm ódúnak m ondható. Modern földműves-szövetkezeti b o ltja van gazdag készletekkel, nagy áruválasztékkal. Egy főre eső kereskedelmi forgalm a a 2500 Ft-ot is m eghaladja. (A nagy vásár lások azonban Pécsett történnek!) Hol van már az az idő, am ikor századunk első harm adában két szatócs-család a lig élt meg a forgalom ból, pedig mellékfoglalkozásuk is volt? Hol vagyunk már a só, a petróleum, a kevés cukor, a Schm oll-paszta és a Frank kávépotló világától? Ma a faluban Popovics M ilán vezetésével 11 m illiós betétállom ányú körzeti takarékszövetkezet működik. Az O laszi Körzeti Takarékszövetkezet betétállom ányainak megoszlása 1970-ben: Olaszi körzet 8 millió; Községek e b b ő l: O lasz 5 m illió, Hásságy 1,5 m illió, Belvárdgyula 0,5 m illió, Birján 0,5 m illió, Sarlós 0,5 m illió.
Berkesdi körzet 2 millió. Nagykozári körzet 1 millió. A takarékszövetkezet dinam ikusan fejlődik, nagy szakértelemmel vezetik, és komoly szerepet játszik a gazdasági életben. Új, modern székháza épült a falu régi központjában. Olasz nemcsak föld ra jzi értelemben, hanem gazdasági, társadalm i fe jlő dése a la p já n is természetes központjává lesz a vidéknek. Itt székel a mind jobban kiépülő körzeti tanács, a 8 tantermes, modern körzeti iskola és a közös tanácsházzal egybeépült művelődési ház (1960). A falu fejlettsége a statisztika szerint 111-as, közepes. 1945 e lő tt fa lu n kb ó l — tudom ásunk szerint — évszázadokig visszamenően csak ketten ta n u lta k tovább. Azok is úgy, hogy az egyik a proletársorból kitörni akarva papnak készült, a másik pedig kényszerűségből tanult. (A régi, gazdag Fuchs család fia volt, aki csak azért tanult, mert láb -a m p u tá ció ja m iatt a fizikai munkára a lka lm a tla n n a k minősült.) 1945 óta 20-an ta n u lta k közép- és felső fokon (a most ta n u ló ka t nem számítva). Az utolsó 10 évben 20 új ház épült, 5 már fürdőszobával, vízvezetékkel. A Horthy-korszak 25 éve a la tt 4 házat építettek, azokat is fé lig vályogból. Új, modern sátortetős házakból új utcasor kezd kialakulni. A régi házakat korszerűsítik. A fürdőszoba igénye általános, sőt már a központi fűtés a divat. Elterjedt a gázpalackok használata. Cseretelep is létesült a fa lu b a n . A fontosabb statisztikai a datok a fa lu ró l a következők: (az első kim utatás a fa lu egész történetének áttekintését a d ja ):
55
A la k o s s á g s z á m a :
Év: Lakosság:
1742 130
1767 250
1786 365
1828 496
1851 512
1870 492
1880 500
1890 603
1900 597
1910 631
1920 600
1930 598
1960 590
2 40 cs 1 273 ? 176 2 2 3 cs 25 10 11 cs 198 már német többség 314
188
205 29 363
217 26 388
217 17 366
163 55 377
190 150 250 kb
kb. (Hidorral 827)
A la k o s s á g m e g o s z lá s a n e m z e tis é g s z e rin t:
horvát: magyar: német:
120 10
220
—
20
13
20 395
Á lla tá llo m á n y :
ló: szarvasmarha: sertés:
35 81 84
64 70 171
344'*
35
47
60
104
1
1
2
34
46
58
2 102
402
70
102
86
73 1783 173
155 181
A la k ó h á z a k a d a ta i:
számuk: kő: vályog:
18 —
18
*cs — csalód 21742-ben összesített szám 3tejszövetkezet alakult, tejtermelés ^filoxéra után 5Kb. 50% vegyes .kő és vályog ebből)
124 4
120
118 5 113
135 40 kb 955
II. A második kimutatás az utóbbi évtizedek fejlődéséhez ad összehasonlítási alapot. 1945-ig 1945-ig 1945-ig 1945-ig 1945-ig 1945-ig 1945-ig 1945-ig
rádió mosógép személygépkocsi motorkerékpár villany kb. újság folyóirat tv
8 db — db — db — db 50 db 8 db 2 db — db
1970 1970 1970 1970 1970 1970 1970 1970
130 db kb. 100 db 10 db kb. kb. 25 db mindenhol kb. 100 db kb. 180 db kb. 70 db
Ezek az adatok az eredeti O lasz fa lu területére, azaz Olasz l.-re vonat koznak (136 családot számítva). Az egyesült O lasz— H idor a d a ta i természe tesen nagyobbak. Ezek ennek az érdekes, kedves falunak rövid történeti ad a ta i és új é leté nek jellem zői. M eglepő és m egnyugtató az anyagi fölemelkedés, amelynek nyomán nem m aradhat el a szellemi és társadalm i fölem elkedés sem. A nem zetiségi ellentétek fe lo ld ó d ta k, a jövőben való bizakodás általános. Értékes em beri á ta la ku lá st tapasztalh atunk a fe ln ő tt nemzedék minden rétegében, de a gyermekek életét, igényeit, fejlődését látva, nyugodtan elm ondhatjuk róluk, hogy a fa lu forradalm a velük befejeződik, ők már a szocializmusban élnek.
57