Issuu

IV . L O T H Á R D

Ez a belvárdgyulai Közös Út Tsz legnyugatibb községe, illetőleg üzemegy sége. Lakóinak száma 1960-ban 436. Ebből 319 magyar, 105 délszláv és 12 né met. A lélekszám azóta is erősen csökkent, 1969-ben már csak 346 fő. Kommu nális stb. rangsora a la p já n a járás 82 községéből az 52-ik. Területe lakóihoz képest — különösen jele n le g — aránylag nagy, 10,7 km2. Term őtalaja a le g gyengébb, 7,6 aranykorona értékű. Főleg Ny-i területe rosszabb minőségű. G azdaságilag, te rületileg, néprajzilag (magyar, sokác) szervesen a körzethez tartozik.

1 .A középkorban

Neve a följegyzésekben több változatban fordul elő: Lotha, Lattaro (?), Ludhárt, Lotár (szláv kiejtésben). Koller József szerint a középkorban eredetileg frank gróf birtoka volt.11 A fa lu a honfoglalás e lő tt a frank— szláv őrgrófság je lentős helysége lehetett, illetve a XII. sz.-ban itt és a környéken is fra n cia — va l lon letelepítés történt, ahogyan az Olaszon, Á rpád-O laszon (N agyárpád), Berán és U dvardon (Szeles) is valószínűsíthető. A középkorban a Lota (Lotár) név egy Boly m elletti helységet is je lö lt, amely a francia eredetű bencéseknek, ille t ve cisztercita szerzeteseknek volt birtokrésze, uradalm a17 (I. m. 67. I.) A fa lu közelében a középkorban egy Almás nevű községet em lítenek az írások. Egyes okiratok egymás m ellett két Lothar községről is szólnak. A szom széd község, Személy felé haladva ma a Kutyerina nevű d űlőt ta lá lju k (szlávul házacskát, fa lu t jelent), amely név tehát valamely régi település helyét, rom ja it őrzi. 1395-ben M ihály és Ferenc lothárdi középnemesek birtokolják. 1487-ben egy bizonyos Daka (D ocha) nevű egyén a falut, illetve birtokát 150 Ft-ért adja el a pálosoknak.12

2. A török idők

1542-ben ismét nemeseké lett a fa lu (a pálos kolostor ugyanis közben e l pusztult, a török kincskeresés céljából fö ld últa). M iko Imre 8 és Lothárdi Gy. 4 portával szerepel az összeírásban. Ezek szerint jelentős község volt. 1554-ben már a pécsi török kerülethez tartozik, 10 házból á ll.14 (I. m. II. 157, I.) Lakói: G öbör, Szárnyos, Szőke, Kis, Bodonyi, Süveg, Kasay, A ntai János, Varga A n d rás. 1561-ben Zrínyi, legaláb bis időszakosan még m indig fenn tudta ta rta n i uralm át és jo g a it ezen a területen. Az akkor már 20 éves török megszállás e l lenére a szigeti vár följegyzése szerint A ntal János községi bíró Szigetvárra ment és ott négy jobbág y és két zsellér nevében a terhek csökkentéséért rim ánkodott, mivel mind a török, mind Zrínyi m egadóztatta őket. Zrínyinek a fa lu évente 3 fo rin t és 80 dénárt fizetett (ami kb. 60 napszám, illetve 350 lite r bor á rá t jelentette). (C. F. 56. No. 41.)

3. Ú jratelepülés. Sokácok

1687-ben, a török alól törté n t felszabadulás után a fa lu t így jellem ezték: M űvelt szőlője 60 kapásnyi, a házak száma 6, szántóföldje 150 pozsonyi mérő (kb. ennyi hold). Török adója 5 fo rin t és egy pint vaj, a robot és a tized mellett. Török urát Kákics M usztafának hívták. 1692-ben viszont már ezt írják a helyről: 5 éve puszta, a török a la tt 9 ház ból á llt. Egy elpusztult m alom ról is szól a följegyzés. 1702-ben a malom tu la j donosa Nyúl György. 1720-ban az összeírás a d a ta i 20 magyar és 60 sokac lakosát említik. Ek kor 9 háza és 30 á lla ta van. Egy 1749-ből származó összeírás részletesebb adatoka t tartalm az az akkori fa lu ró l, s egyben tükrözi az időközben történt fejlődést. A bíró Sztojics (ma már csak női ágon él utóda a Barkovics családban), Csupics (szintén csak női ágon m aradt fenn). Említi az összeírás a Markovícs családot és Cseh Tóth Andrásét is. Az utóbbi nagy család, amelynek magyar és horvát ága ismeretes. Fölsorolja még a följegyzés a következő családokat: Matasovics, Sztojákovics, Kráncsevics (az utóbbiak 1930-ban em igráltak Ju goszláviába), Filipovics, Bercsics, Bosnyák(ma már csak női ágon létezik) és a Benkovics családot. A fa lu pásztora a sváb Antung. A település ebben az id ő ben 21 házból á llt. Az összlakosság száma kb. 120 fő. Á llatállom án yuk 21 szarvasmarha és 9 ló. 1799-ben Vályi András így jellem zi :19 (I. m. II. 538. I.) „H o rvá t falu, Eger ág filiá ja , Batthyány birtok. H atá rja kitűnő. Csaknem minden javai vannak, e l adásra is jó m ódjok vagyon.” Ludovicus Nagy m unkája 1828-ban már 76 há-

zárói és 527 lakosáról beszél.22 Fényes Elek kitűnő bortermelését em líti meg 1851-ben,11 de csak 520 lakosáról tud. Az összlakosságból 468 horvát nemze tiségű, a tö b b i (tehát 52) magyar.

4. A m agyarok betelepedése

Az 1850-es évektől kezdve a magyarok mind nagyobb számban vá ndorol nak be a fa lu b a . Lassan elérik a gazdasági és számbeli fölényt. A horvát csa ládok egy része ugyanis Lothárdon is tönkrem ent, a nagycsaládi élet, a gazda sági cselédsors, a betegség, az alkoholizm us elsorvasztotta őket. A legrégibb beköltöző m agyar családok a következők: O m odi, Varga (Sarlósról), Csehi, Vígh, D eli, (Pentele), Boros, Finta, Doszpot, Ostyánszki, Chernóczi (az utóbbia k lengyel származásúak). Legtöbben a Tolna megyei Agárd, H arc és Mőzs községekből jöttek. A Horváth családnak egy magyar és egy horvát anyanyelvű ága volt. A Sáfrán és a Berkes nevű református magyar családok is tö b b mint 100 éve élnek itt. Legnagyobb vagyonra a magyar csa ládok közül Víghék tettek szert. Nemzedékeken keresztül bírók voltak, ami gazdaságilag is, tá rsa d a lm ila g is előnyt je le n te tt számukra. Az egykori króni kás szerint: ,,a földéhes, fu ka r magyar birtokosok minden fö ld e t megszereztek, úgyhogy ide német soha nem tu d o tt b e ju tn i” . A fa lu szláv eredetére, m últjára tö b b dűlőnév utal. A már em lített Kutyerina dűlő m ellett érdekes történelm i dokumentum az ún. Pasina-gusta (v. pusta) nevű dűlő, amely a fa lu tó l É-ra elterülő fennsíkon, a mai puszta, illetve az Á llam i Gazdaság területén fekszik és szlávul a pasa földjét, pusztáját, dús le gelőjé t je le n ti. Ismeretes még a D olina ( = völgy), a Dubova vagy Dubrava ( = mélyedés) dűlőnév. A „N a Lotár” a fa lu régebbi helyét és régi tem etőjét je lö li. Egy magyar dűlőnév is a k a d : Hajmás. A fa lu határában Pécsett is meg ta lá lh a tó két dűlőnév él, m égpedig Ledina, (szlávul: mező) és a Balukáná (Balokány) ( = mocsaras vidék; tö rö kü l: Balu tanyája). M indkettő kétségtelen a term észetföldrajzi viszonyokat is je lö lte .34 Itt is m egtalálható a gyertyános erdőre utaló G ra b in a dűlőnév. A Jutró ,h o ld ’-a t vagy „v á ltó fö ld e t” jelent. Birjá n felé eső terü le te t je lö l a Bandéra Bunár földrajzi név (szlávul közkutat je lent) és két furcsa (valószínűleg török eredetű) dűlőnév:, Bersel és Szerék. Je lentésük nem ismert.

5. Statisztikai adatok

A fa lu további fejlődését és történetét néhány statisztikai a d a t m utatja: 1869-ben 538 katolikus, 8 református és 5 zsidó élt a fa lu b a n (összesen: 551 fő). összesen: 1880-ban 1890-ben 1900-ban 1910-ben 1920-ban 1930-ban

m agyar 231, (bevándorlás) 349, m agyar 361, m agyar 325, m agyar 289, m agyar 358,

horvát 279, tót 1, német 23 horvát 282, tót — , német 2 horvát 284, tót — , német 9 horvát 289, német 6. horvát 289, német 7, német 8. horvát 124,

534 fő. 633 fő. 654 fő. 620 fő. 585 fő. 490 fő.

A csökkenés a világháb orú és a Szerbiába kiköltöztetés eredménye. A lakóházak száma 1930-ban 135. A község területe 1851 katasztrális hold. A gazdaságok száma: 1925-ben: 20 holdon a lu li 130(100 hold), 20 holdon fe lü li 16 (500 hold). 1931-ben: 20 holdon a lu li 197 gazda, 20 holdon fe lü li 23 gazda. Ezekben az években 100 holdas gazdaság 2 van. A gazdaságok számának elemzéséből jelentős változást olvashatunk ki. Nagyon sok szegényparaszt tönkrem ent, ugyanakkor néhány kulák-gazdaság a la k u lt ezeknek megvásá rolt fö ld je ib ő l. A tej szövetkezet 1928-ban létesült a faluban, összesen 125— 288 ezer liter tejet gyűjtöttek össze évente, az adatok szerint 3— 4 % -ig terjedő zsírtartalom mal. A tejé rt a gazdák összesen 10 648 pengőt kaptak. 1931-ben az á lla tá llo m á n y: 155 szarvasmarha, 455 juh, 437 sertés, 123 ló. A házak minőségére a következő kim utatás u ta l: 1900-ban kőház 1, vályog 41, vert fa l 88; 1920-ban kőház 3, vályog 72, vert fa l 52 van a faluban. N ád- és zsúptetős 1900-ban 84, 1920-ban még 43 volt a községben.

6. A Horthy-korszak

Az 1930-as gazdasági világválság az előbb vázolt társadalm i átrendező désen kívül itt is néhány család teljes tönkremenését okozta. Közülük első sorban a Tóth családot em legetik, am elyet egy cséplőgép vásárlása tett tönkre. Az első világháb orúban az öregek szerint nagy nyomor jellem ezte a falu életét. A háború itt 20 katonaá ldozatot követelt. A háború végén a D é l-M a gyarországot megszálló szerbek befészkelték m agukat a faluba. A szegény és

eddig másodrendű polgároknak számító horvát családok a szerbektől vártak és kaptak erkölcsi tám ogatást. Ekkor a gazdag és addig fölényben lévő m a gyarokra nehezedett az idegen nyomás, de a m ik o ra szerbek kivonultak, a m a gyarok visszaütöttek. Verekedések voltak, sőt egy gyilkosság is történt: az ún. horthysta „e lle n á lló k ” m egölték Sztrojákovics M átyást.26 A szerbekkel való együttm űködés m iatt 1930-ban 84 horvát költözött Szerbiába. Az 1930-as évek gazdasági nehézségeit a fa lu csak úgy tudta elviselni, hogy a nép egy része a szomszédos peterdi pusztán aratást, harm adáért ku koricakapálá st v á lla lt, és 80 filléres napszámért dolgozott. Néhányon még a 20 km-re fekvő siklósi szőlőkbe is e ljá rta k kapálni, olyan nagy volt a szegény ség és oly kevés a m unkaalkalom .

7. A felszabadulás után

A fa lu 1944. november 27-én este szabadult fel. A közelben komoly h a r cok folytak (tankcsata) Pécs birtokáért. 1945 tavaszán 20 család kb. 130 hold ju tta to tt fö ld e t kapott a peterdpusztai határból. M ajdnem a semmiből indultak, de néhány év múlva ered ményeket értek el a gazdálkodásban, sőt az állattenyésztésben is. A DÉFOSZ elnöke Szűcs József volt. 1949-ben Bosnyák János lett a tanácselnök. Az osz tályharc kiéleződött, mert a fa lu b a n erős volt a kulákréteg, és a sokat szenve dett proletárság nem tud ta elfelejten i a régi sérelmeket. A környéken talán itt m űködött a legaktívabb pártszervezet, mert a 10— 11 főnyi 1945-ös p á rt tagság Horvát János és Sokác M árk vezetésével elszánt harcot vívott a falu forrada lm i átalakulá sáért. A begyűjtési adatok szerint a beadásban és az adózásban a volt cselédek, a földhöz ju to tta k já rta k az élen.

8. 1951— 1959— 1965. A tsz életének három szakasza

1951-ben az öntudatos, szegényparaszt származású Gyúrók György ve zetésével 21 ta g g a l 92 hold föld ö n m egalakult az Új Alkotm ány Tsz. Néhány év a la tt 74 tagra (38 családra) szaporodtak, s feszült körülmények között is erősen ta rto ttá k m agukat 1953-ig. Ekkor már 612 holdon gazdálkodtak. A nagyüzemi gazdálkodáshoz a fe jle tt, egykori kulák birtokok kedvező a la p o t adtak (jószág, istállók és raktárak). 14 pár lovuk, kb. 30 tehenük, 20 növendék m arhájuk és 100 db sertésük volt. Á tlagosan 30 Ft-os munkaegységet értek el több éven át. A szegényparasztok helyzetükkel meg is voltak elégedve, a ház tá ji jövedelem m el együtt a réginél jo b b volt az életük. Az 1953-as kormányprogram után az amúgy is éles osztályharc, amely a fa lu nemzetiségi és osz tályfeszültségéből eredt, a nem reális parasztpolitika m iatt nemhogy enyhült

volna, hanem még fokozódott. Sokan kiléptek a tsz-ből. A kilépőkre ráterhel ték az állam i hiteleknek rájuk eső részét, ami még fokozta az elkeseredést. Az 1956-os ellenforrad alom helyi túlzásainak és a tsz felbom lásának ez is oka volt. 1959-ben a reálisabb alapokra helyezett szocialista mezőgazdaság k i alakulásával itt is újból m egalakult a tsz. Az új parasztpolitikának m egfelelő en a középparasztokat, sőt a nagygazdákat is bevették és a középparasztokat is beválasztották a vezetőségbe. Ostyányszky M ihály lett az elnök. A feszültség fölengedett, az egész fa lu belépett. Az új tsz ennek ellenére 1965-ig gyengén gazdálkodott. Ekkor egyesültek a bevárdgyulai „Közös Ú t” -tal, az erősebb és fejle tte b b szomszéd nagyüzemmel.

9. 25 év eredményei

A 25 év a la tt az ellentm ondásokkal terhes kis fa lu sokat fe jlő d ö tt. Fokoza tosan kiegyenlítődtek a nagyon éles osztály- és nemzetiségi ellentétek. A kulákok vagy elköltöztek, vagy asszim ilálódtak. Az életszínvonal most már — a kollektív munka a la p já n — m egfelelően emelkedett. 1949-ben telefont, új tanácsházat, 1950-ben kultúrházat, könyvtárat k a pott a falu. Az iskolát m odernizálták, fö lú jíto ttá k, gazdag oktatási felszerelés sel, sőt vízvezetékkel is e llátták. Fejlődést je le n te tt az is, hogy az összes to vábbtan ulókat Szentlőrincre vitték, ott kollégium ban helyezték el. A fa lu b ó l kb. 10-en érettségiztek, és 3 d iá k tanul az egyetemen. A falu ta n ító ja 25 évig Polgár Dezső volt, akire — m int jó pedagógusra — még ma is szívesen em lé keznek. 1931-ben 1 tanterem ben 76 ta n u ló t ta n íto tt 1 tanító. A fa lu minden utcája já rd á t kapott, és állandó an já rh a tó bekötő salakút is épült. A kövesét azonban — főleg m agában a fa luban , amely meredek o l dalon és mély völgyben fekszik, — okvetlenül szükséges. Legújabban ita lb o lto t és vegyesboltot kapott. Űj házak épültek és épülnek vízellátással, gázpala ck kal felszerelve. Milyen szomorú ellentétet jelentenek a régi, roggyant, kisablakos, sárból épült, zsúpfedeles házak, amelyekből emlékeztetőül még m indig m egm aradt néhány! A rádió, a televízió, a mosógép á ltalános a faluban . Ma már 10 autó is van, de a tanítónő szerint — hogy egy ellentétre is rámutassunk — az asszo nyok élete és társadalm i helyzete az ősi szokások m iatt még m indig nagyon nehéz. Nekik még m indig túl sok a terhük. Ezen csak a művelődés és a munka gépesítettségének még m agasabb foka segíthet. Az ősrégi, a m egfogyatkozott lakosságú, de modernizálódó, m indenkép pen ismét em elkedő fa lu é rt a körzet országgyűlési képviselője és egyben a fa lu n a k lakója, — Komár András — bizonyára minden lehetőt megtesz. Je lentős része volt abban, hogy a fa lu n a k is, de a közös nagy tsz-nek is é le tb e vágóan és h alasztha tatlanul fontos kövesút 1970 nyarán megkezdett építke zése 1971-re befejeződött.