Lakócsa táncai

Far­kas Zol­tán

Néptánc-alaptechnikák módszertana Ugrós – Lakócsa táncai – Kalotaszegi csárdás

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet Budapest • 2015

A kiadást támogatta Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszék Magyar Nemzeti Bank

Szerkesztő Fügedi János Fotó Kása Béla Tánclejegyzés Fügedi János A táncjelírás-grafika a LabanGraph alkalmazással készült (Fügedi 2012).

Borítóterv Szatmári Zsolt

© Farkas Zoltán, 2015 © MTA BTK Zenetudományi Intézet, 2015 ISBN 978-615-5167-05-8

Felelős kiadó Richter Pál MTA BTK Zenetudományi Intézet 1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7.

Lakócsa tán­cai Né­hány gon­do­lat a te­le­pü­lés­rõl és tán­ca­i­nak csoportjairól* Lakócsa (Lukovišće) mint­egy 1200 la­ko­sú hor­vát köz­ség So­mogy me­gye dél­ke­le­ti sar­ká­ban, a Drá­va bal part­ján. Köz­pont­ja a nyolc fa­lu­ból ál­ló so­mogyi–ba­ra­nyai hor­ vát nép­szi­get­nek, amely­hez még Potony (Potonj), Tótújfalu (Novo Selo), Szentborbás (Brlobas), Drávakeresztúr (Krstur), Felsõszentmárton (Gornij Martinci), Rév­ fa­ lu (Drvljanci) és Drávasztára (Starin) tar­to­zik. Ez a zárt et­ni­kai egy­ség a kör­nye­zõ ma­gyar la­kos­sá­gú vi­dék­tõl, de a túl­só­ par­ti hor­vát­ság­tól is el­szi­ge­tel­ten élt az utol­só év­ti­ze­de­kig.

Az Ár­pád-ko­ri ma­gyar te­le­pü­lés a zselici apát­ság bir­to­ká­hoz tar­to­zott, majd a XVI. szá­zad­ban el­nép­te­le­ne­dett, va­ló­szí­nû­leg Szi­get­vár el­es­te után. Mai la­kóinak felmenõi a tö­rök hó­dolt­ság utá­ni te­le­pí­té­sek so­rán ke­rül­he­tett ide Bosz­nia és Hor­vát­or­szág ha­tár­vi­dé­ké­rõl. A lakócsaiak „kaj” nyelv­já­rá­sa el­tér a töb­bi hét köz­sé­gé­tõl, ame­lyek­ ben az úgynevezett „sto” nyelv­já­rást be­szé­lik. A lakócsaiak nyel­ve így a Zág­ráb­tól ke­let­re fek­võ Zagorje vi­dé­ké­re utal.

A job­bágy­fel­sza­ba­dí­tás után Lakócsa né­pe még jó ide­ig a gaz­dál­ko­dás õsi mód­ ján alig vál­toz­tat­va a ré­gi nagy­csa­lá­di rend­ben élt, s ha­gyo­má­nyai szin­te érin­tet­le­ nül meg­ma­rad­tak az el­sõ vi­lág­há­bo­rú­ig. A nagy­csa­lád, s ve­le a ré­gi gaz­da­sá­gi rend ez­után in­dult bom­lás­nak. De még a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után is vi­szony­lag épen õriz­ték az idõs és kö­zép­ko­rú nem­ze­dé­kek a nem­ze­ti­sé­gi jel­le­get õr­zõ nyel­vet, szo­ ká­so­kat, vi­se­le­tet s a tán­co­kat. Az 1960-as, 1970-es években a fa­lu éle­té­nek gyö­ ke­res át­ala­ku­lá­sá­val a ré­gi pa­rasz­ti kul­tú­ra bom­lá­sa is meg­gyor­sult. A hor­vát nem­ze­ti­sé­gi kul­tú­ra ér­té­ke­i­nek meg­tar­tását ma már egy­re in­kább a tu­da­tos ha­gyo­ mány­ápo­lás biztosítja.

Lakócsa ha­gyo­má­nyos tán­cai mû­fa­ji-for­mai szem­pont­ból négy cso­port­ra oszt­ha­tók.

A) A zárt kó­lók, az ének­szó­ra járt nõi kör­tánc­ok al­ka­lom­hoz köt­ve, hús­vé­ti és la­ko­ dal­mas, szer­tar­tá­sos sze­rep­kör­ben, for­dul­nak elõ. Alap­lé­pé­sük a bal­ra ha­la­dó, a kört las­san jobb­ra for­ga­tó, tripódikus sé­tá­ló mo­tí­vum. Az ide tar­to­zó Vuzmeno kolo és a la­ko­dal­mi kör­tánc a dél-du­nán­tú­li ma­gyar le­ány­ka­ri­ká­zók hor­vát ro­ko­na.

B) A nyílt­ kó­ló­kat fér­fi­ak és nõk ve­gye­sen, fél­kör­ben tán­col­ják. A lánc so­ha­sem zá­rul kör­ré, a kó­ló a kör­ív men­tén min­dig las­san bal­ra ha­lad, s idõn­ként csi­gá­ba csa­va­ro­dik. A nyílt kó­ló­kat két fér­fi tánc­ve­ze­tõ irá­nyít­ja. A lakócsai tán­cok e leg­fon­to­sabb szó­ra­ko­ztató funk­ci­ó­jú cso­port­ja – a drmeš, a ko­po­gós kó­ló és a križanje – al­kot­ta a mu­lat­sá­gok ál­lan­dó tánc­rend­jét. A hang­sze­res kó­ló­ze­né­ket *

Az itt kö­zöl­te­ket Borbély Jolán Lakócsa táncai címû ta­nul­má­nyá­ból vet­tem át.

44

Farkas Zoltán

du­dán, ké­sõbb tam­bu­rán ad­ták elõ. A nyílt kó­lók ap­ró lé­pé­sek­bõl, rez­gõ-, ko­po­ gó- és bo­ká­zómo­tí­vu­mok­ból épül­nek fel. Mozdulata­ik szû­kek, in­kább rit­mi­ka­ i­lag, mint plasz­ti­ka­i­lag va­ri­á­lód­nak.

C ) A kom­bi­nált tánc­for­mák – ami­kor a nyílt kó­ló­for­ma pá­ros vagy szó­ló­tánc­cal ke­ve­re­dik – ke­vés­bé jel­lem­zõ­ek s va­ló­szí­nû­leg újabb ke­le­tû­ek Lakócsa tánc­ kin­csé­ben. A szo­ká­sos lánc­for­ma a tánc fo­lya­mán szó­ló- vagy pá­ros tánc­cá ala­kul át. A križanje újabb for­má­já­ban a lánc­tánc – mint­egy be­fe­je­zés­ként – pá­ros tánc­cá bom­lik (sakajdo). A csiz­ma­ve­rõs ese­té­ben pe­dig a kó­ló­for­má­ban, ös­­sze­fo­gódz­va járt rez­gõ, ko­po­gó, bo­ká­zó motí­vumsorok vál­ta­koz­nak sza­bad, szólisztikus jel­le­gû, csapásoló fi­gu­rá­zás­sal.

D) A be­mu­ta­tó jel­le­gû szó­ló és pá­ros tán­cok szór­vá­nyos, ki­vé­te­les ese­te­ket je­len­ te­nek. A szólisztikus bo­tos, ill. sep­rûs ka­nász­tánc a so­mo­gyi ma­gyar anyag­ból va­ló al­kal­mi köl­csön­zés. A la­ko­dal­mi pá­ros üve­ges tánc a csiz­ma­ve­rõs­sel és a ka­nász­tánc­cal van for­mai és ze­nei ro­kon­ság­ban. A sakajdó ere­de­ti­leg a gyer­ me­kek já­té­kos pá­ros tán­ca.

Az itt fel­so­rolt négy cso­port kö­zül a to­váb­bi­ak­ban pe­da­gó­gi­ai szem­pont­rend­sze­ rünk­höz il­lesz­ke­dõ­en a lakócsai alap­tán­cok­kal, a nyílt kó­lók­kal (drmeš, ko­po­gós kó­ló, križanje) és a kom­bi­nált tánc­for­mák kö­zé tar­to­zó csiz­ma­ve­rõs­sel fog­lal­ko­zom.

Tíz­éves gyûj­té­si ta­pasz­ta­la­ta­im sze­rint e két tánc­tí­pus ma­radt fenn nap­ja­in­kig, és ad­ják elõ meg­fe­le­lõ al­kal­mak­kor. E négy tánc vé­le­mé­nyem sze­rint tánc­ren­di­leg egy­ be­tar­to­zik, te­hát e tán­cok meg­ta­ní­tá­sá­val tu­laj­don­kép­pen az egé­sz lakócsai tánc­kul­tú­ rát elsa­já­tít­tat­hatjuk.

Drmeš Rit­mi­kai ala­pok Is­mé­tel­ten fel­hí­vom az ok­ta­tók fi­gyel­mét, hogy bár­mely tech­ni­ka gya­ko­rol­ta­tá­sa elõtt vé­gez­tes­se­nek be­me­le­gí­tõ tréninget, mi­ként er­re már az elõ­zõ fe­je­zet ele­jén utal­tam.

A drmeš a leg­ar­cha­i­ku­sabb, leg­ré­gibb kó­ló­for­ma. A tánc a né­pi gya­kor­lat sze­rin­ti rez­gõs–bo­ká­zós–ko­po­gós fi­gu­rák egy­más­ra épí­tett egy­sé­gé­bõl áll. Tánckísérô zenéje kétfajta metrikai szerkezetû lehet: 4/4-es pá­ros és a ré­gi­e­sebb pá­rat­lan, 3/4-es. Az eredeti dal­la­mok te­kin­te­té­ben ja­va­sol­juk Bor­bély Jo­lán idé­zett ta­nul­má­nyá­ban meg­ je­lent kot­ták meg­is­me­ré­sét, vagy a Vujicsics Együttes So­mo­gyi szomszédok című hang­le­mezének fel­hasz­ná­lá­sát.

Mi­vel a lakócsai tán­cok kí­sé­rõ­ze­né­jé­nek dal­lam­vi­lá­ga el­tér az ál­ta­lunk meg­szo­ kott hang­zá­sok­tól, ezért a tánc­ta­nu­lás kez­de­tén fon­tos, hogy mind a pá­ros, mind a pá­rat­lan pódiájú (soronként né­gyes és hár­mas ütem­szá­mú) ze­ne ese­té­ben meg tud­ juk ha­tá­roz­ni a dal­lam­so­rok zár­la­tát. El­en­ged­he­tet­len, hogy gya­kor­lás köz­ben szól­ jon a ze­ne, és ar­ra tap­sol­junk. Az aláb­bi áb­rá­kon a taps­gya­kor­la­tok rit­mus­szink­ron­

Ugrós – Lakócsai táncok – Kalotaszegi csárdás

45

ját szem­lél­tet­jük, és eh­hez csak a dal­la­mok el­sõ so­rát ad­tuk meg. A tap­sok rit­mi­kai he­lyét a kot­ta­pél­da alatt je­löl­tük, a tap­so­kat en­nek meg­fe­le­lõ­en foly­tas­suk több dal­la­mon ke­resz­tül. A ritmikai helyek meg­ha­tá­ro­zását kezd­jük egy négy­üte­mes dal­ lam­mal a 117. áb­ra sze­rint.

Taps 117. ábra

Ezek után csak a dal­lam­sort kez­dõ ritmikai helyet (ami ké­sõbb a mo­tí­vum­kez­dõ hang­súly lesz) és a dal­lam­sor vé­gét jel­zõ ritmikai helyet (ami a mo­tí­vum­zá­ró hang­ súly lesz) tap­sol­juk be – 118. áb­ra.

Taps 118. ábra

A drmeš rit­mu­sá­nak meg­is­me­ré­sét foly­tas­suk a fen­ti dal­lam­sor­hoz il­lesz­ke­dõ, jel­leg­ ze­tes mo­tí­vum­sor rit­mus­tap­sá­val (a mo­tí­vu­mot ké­sõbb is­mer­tet­jük) – 119. áb­ra.

Taps 119. ábra

A gya­ko­rol­ta­tás so­rán rend­sze­re­sen vé­gez­tes­sük a rit­mus­tap­sot egyen­ként is a ta­nu­lók­kal, mert ez ki­vá­ló vis­­sza­jel­zés le­het az egyé­ni tel­je­sít­mé­nyek meg­íté­lé­sé­hez, egy­ben ter­mé­sze­tes úton jel­zi az el­ért ered­mé­nye­ket, a pon­tos rit­mi­kai meg­ol­dá­so­kat vagy a hi­á­nyos­sá­go­kat.

A négy­üte­mes dal­lam­so­rokra végzett rit­mus­tap­so­lá­sok el­sa­já­tí­tá­sa után tér­jünk át a szo­kat­la­nabb há­rom­üte­mes (tripódikus) drmešdal­la­mok­kal kí­sért rit­mu­sok­ra, a fen­ ti­ek­kel meg­egye­zõ mód­szer­rel. Elõ­ször tap­sol­juk a ritmikai helyeket (120. áb­ra), majd tér­jünk át a dal­lam­sort kez­dõ és zá­ró ritmikai hely tap­so­lá­sá­ra (121. áb­ra), vé­gül zár­juk a gya­kor­lat­sort egy há­rom ütem ter­je­del­mû mo­tí­vum­sor rit­mu­sá­nak tap­so­lá­sá­ val (122. áb­ra).

46

Farkas Zoltán

Taps 120. ábra

Taps 121. ábra

Taps 122. ábra

A két el­té­rõ hos­­szú­sá­gú rit­mus­taps ki­vá­ló le­he­tõ­sé­get biz­to­sít szá­munk­ra ar­ra, hogy újabb já­té­kos rit­mus­gya­kor­la­tok­kal is­mer­tes­sük meg a ta­nu­ló­kat. A kö­vet­ke­zõ gya­kor­la­tok lé­nye­ge a négy­üte­mes dal­lam­sor­ra tap­solt há­rom­üte­mes rit­mi­kai egy­ség.

E gyakorlatok a zár­la­tok el­to­ló­dá­sá­val és ta­lál­ko­zá­sá­val iz­gal­masak, ugyan­ak­kor igen hasz­nosak mind a rit­mi­kai ér­zék, mind az ál­ta­lá­nos néptánctechnika fej­lesz­té­sé­nek szem­pont­já­ból. Osszuk a ta­nu­ló­kat két (A és B) cso­port­ra, fel­ada­ta­i­kat pe­dig a 123. áb­ra sze­rint ha­tá­roz­zuk meg.

A taps B taps

123. ábra

A rit­mi­kai szer­ke­zet­bõl adó­dó­an há­rom dal­lam­so­ron­ként ta­lál­koz­nak a zár­la­ti hang­súly­ok. A cso­por­tok kö­zöt­ti sze­rep­cse­rét ezen a pon­ton ér­de­mes és hasz­nos el­vé­ gez­ni. Ele­in­te cél­sze­rûbb me­cha­ni­ku­san, pl. két ta­lál­ko­zás után, le­ál­lás­sal vál­ta­ni. De kon­cent­rál­tabb fi­gyel­met, na­gyobb rit­mi­kai fel­ké­szült­sé­get igé­nyel a két zár­la­ti hang­ súly­ ta­lál­ko­zását kö­ve­tõ fo­lya­ma­tos, le­ál­lás nél­kü­li sze­rep­cse­re.

Ugrós – Lakócsai táncok – Kalotaszegi csárdás

47

Az el­tolt ritmizálás to­vább­fej­lesz­tett gya­kor­la­ta, ami­kor a két cso­port egyi­de­jû­leg az el­té­rõ hos­­szú­sá­gú mo­tí­vum­sorrit­mu­so­kat tap­sol­ja a 124. áb­ra sze­rint.

A taps B taps 124. ábra

A cso­por­tok kö­zöt­ti sze­rep­cse­rét ha­son­ló­an vé­gez­tes­sük e gya­kor­lat­nál is, mint az elõ­zõ­ek­ben.

A drmešben ti­pi­ku­sak a kont­rás ha­tás­rit­mu­sú mo­tí­vu­mok. E mo­tí­vu­mok köny­­ nyebb el­sa­já­tí­tá­sa ér­de­ké­ben gyakoroltassuk az ug­rós­nál már meg­ta­nult kont­rás rit­ must a drmeš mind pá­ros, mind pá­rat­lan pódiájú dal­la­ma­i­ra. Most ne ala­kít­sunk kü­lön cso­por­to­kat, ha­nem együtt gya­ko­rol­juk a rit­mus­tap­so­lá­so­kat. Elõ­ször csak ma­gát a kont­rás rit­must vé­gez­tes­sük el – 125. áb­ra.

Taps

Taps 125. ábra

Majd, kö­ze­lít­ve egy-egy va­lós mo­tí­vum­sor rit­mu­sá­hoz, az aláb­bi so­ro­za­tot tap­sol­ tas­suk el a pá­ros, il­let­ve pá­rat­lan pódiájú ze­ne alá – 126. áb­ra.

Taps

Taps 126. ábra

48

Farkas Zoltán

Mi­u­tán meg­gyõ­zõd­tünk ar­ról, hogy va­la­men­­nyi fen­ti rit­must meg­ta­nul­ták, a tár­sa­sá­got há­rom cso­port­ra (A, B, C) oszt­hat­juk az aláb­bi fel­ada­tok el­vég­zé­sé­re, most is ter­mé­sze­te­sen elõ­ször a pá­ros, majd a pá­rat­lan pódiájú ze­ne kí­sé­re­té­vel – 127. áb­ra.

A B C

A B C 127. ábra

Itt is ügyel­jünk a cso­por­tok fel­adat­cse­ré­jé­re. A feladatokat – megegyezés szerint – vagy leállással, vagy folyamatosan lehet váltani.

A rez­gés A rit­mi­kai ala­pok fel­épí­té­se után sza­bad csak ne­ki­áll­ni a tánc­kez­dõ ru­gó­zó lé­pé­sek ta­ní­tá­sá­nak. A Kár­pát-me­den­ce pá­ros és szó­ló ­tán­ca­it is­me­rõ elõ­adók­nak elég ne­héz meg­szok­ni a tel­jes test­tel va­ló rez­gést, ami meg­kí­ván­ja a test fe­szes bel­sõ tar­tá­sát, kí­vül­rõl néz­ve pe­dig kön­­nyed­nek lát­szik. Ez az a tán­cos alap­at­ti­tûd, ame­lyet a ta­ní­tás cél­já­ul tû­zünk ki és el kí­vá­nunk ér­ni.

A rez­gést alap­ve­tõ­en bo­ká­ból vé­gez­zük. A tér­dek ne le­gye­nek me­re­ven nyúj­tot­tak, ha­nem min­dig eny­hén haj­lí­tot­tak, de tar­tot­tak, te­hát a rez­gést ne térd­bõl vé­gez­zük. A 128. áb­ra pél­dá­ja sze­rint súly­pon­tun­kat he­lyez­zük kis­sé elõ­re, a láb­fõ elül­sõ ré­szé­re, és a zenei mérôkre eresz­ked­jünk ala­csony fél­talp­ról talp­ra.

Ugrós – Lakócsai táncok – Kalotaszegi csárdás

128. áb­ra. Rez­gés alap­ál­lás­ban @ = 120.

Ki­in­du­ló hely­zet: alap­ál­lás­ban (I. po­zí­ció) ál­lunk, eny­hén haj­lí­tott tér­dek­kel. Ütem­elõ­zõ­ben ala­csony fél­talp­ra emel­ke­dünk. Talp­ ra eresz­ke­dünk, majd ala­csony fél­talp­ra emel­ke­dünk @ + ezt a fá­zist meg­is­mé­tel­jük @. Azo­nos is­mét­lés.

Rit­mu­sa: @ @ Ügyel­jünk ar­ra, hogy a 129. és a 130. áb­rák fo­tói sze­ rint egész test­tel emel­ked­jünk ala­csony fél­talp­ra és eresz­ked­jünk talp­ra, ne csak a sar­kat emel­ges­sük.

129. ábra

130. ábra

49

128. ábra

131. ábra

Foly­tas­suk a gya­kor­la­tot úgy, hogy két ne­gye­des lük­te­tés­sel elõ­a­dott rez­gést (2× @ @) kö­ves­sen két nyolcados rez­gés, ami­kor a fen­ti mo­tí­vu­mot rit­mi­ka­i­lag fe­lez­ zük. A nyolcados rez­gõmo­tí­vum rit­mu­sa így & & lesz – 131. áb­ra. Gya­kor­lat­so­ runk tel­jes rit­mu­sát a 132. áb­ra szem­lél­te­ti:

132. ábra

Fon­tos, hogy a test­súly min­den egyes le­fe­lé irá­nyu­ló mozdulat­ánál a sar­kak érint­ sék a föl­det. A sar­kak föld­érin­té­se te­rem­ti meg tán­cunk­ban a ze­ne és a mozdulat egy­ sé­gét, a ze­ne­kí­sé­ret nyolcados lük­te­té­se itt je­le­nik meg a tánc­ban is. Ezért en­nek fo­lya­ma­tos gya­ko­rol­ta­tá­sa és szá­mon­ké­ré­se na­gyon fon­tos, ez je­len­ti a tánc sti­lisz­ti­ kai alap­ját. El­len­õriz­zük fo­lya­ma­to­san a térd és a fel­sõ­test he­lyes test­tar­tá­sát is.

50

Farkas Zoltán

A kö­vet­ke­zõ gya­kor­lat­ban csak nyolcados rez­gõ­ket vé­gez­tes­sünk, ügyel­ve a tem­pó­tar­tás­ra, va­la­mint a ver­ti­ká­lis ereszkedés–emelkedés egyen­le­tes­sé­gé­re – 133. áb­ra.

133. ábra

Ezt kö­ve­tõ­en kom­bi­nál­juk a ne­gye­des és a nyolcados rez­gést. Az elsô ütem ele­jén a talp­ra eresz­ke­dés­sel egyi­ de­jû­leg ne­gyed­re haj­lít­suk is meg a tér­det, mint­egy „me­rít­sük” meg a test­sú­lyun­kat. A „me­rí­tés­kor” a tér­ dün­ket hir­te­len megro­gyaszt­juk, a súly­pont a tánc so­rán a leg­mé­lyebb pon­tot éri el. A „me­rí­tést” követôen, valamint a következô ütemben a rez­gést foly­tas­suk nyolcados rit­mus­ban. A mozdulat­sor rit­mu­sát a 134., le­jegy­zé­ sét a 135. áb­ra mu­tat­ja.

134. ábra

Most a rez­gõ hang­sú­lyo­zott mozdulatá­val tér­jünk vissza a 118. áb­ra sze­rin­ti rit­mus­nál meg­is­mert kez­dõ és zá­ró ritmikai ­he­lyek­hez, ame­lyek­re vé­gez­zük a „testmerítést”, a két hang­súly kö­zött pe­dig tán­col­junk nyolcados rez­gõ­ket. Vé­gül a rez­gés itt be­mu­ta­tott gya­kor­la­ 135. ábra ta­it is­mé­tel­jük meg a drmeš tripódikus dal­la­ma­i­ra is.

Az ed­dig ta­nult rit­mi­kai és táncetûdgyakorlatainkkal kö­ze­lít­sünk a tánc vég­sõ for­má­já­hoz. A vég­sõ meg­je­le­ nési for­má­nak azon­ban há­rom alap­fel­té­te­le van. a) Az ös­­sze­fo­gó­dzás mód­ja – ame­lyet a to­váb­bi­ak­ban a lakócsai tán­cok lánc­táncfo­gá­sá­nak ne­ve­zünk – le­gyen a kö­vet­ke­zõ: a lánc­tánc nyi­tott kö­ré­ben ál­ló tán­ co­sok kö­zül a lá­nyok ke­zü­ket há­tul­ról a ké­tol­dalt mel­let­tük ál­ló fi­úk vál­lá­ra te­szik, a fi­úk pe­dig vagy a lá­nyok de­re­kát fog­ják át há­tul­ról, vagy ami­kor a tánc tem­pó­ja fo­ko­zó­dik, a lá­nyok há­ta mö­gött meg­fog­ják egy­más ke­zét, hogy a lük­ te­tés egyön­te­tûbb le­gyen. b) Az egy­ön­te­tû és egy­ként va­ló moz­gás meg­va­ló­sí­tá­sa: a lánc­for­má­ban min­den tán­ cos azo­nos tá­vol­sá­gú lé­pé­se­ket vé­gez­zen, min­den­ki egyen­le­te­sen ha­lad­jon bal­ra, mert kü­lön­ben szét­sza­kad a lánc. Ügyel­jünk ar­ra is, hogy ha­la­dás köz­ben se az egyén, se a cso­port ne tér­jen le a kör ívé­rõl. Az egy­ön­te­tû­ség má­sik szem­pont­ja a rez­gõk hul­lám­zá­sá­nak, lük­te­té­sé­nek egy­for­ma­sá­ga, amit a pró­ba­ve­ze­tõ leg­in­kább a fe­jen, il­let­ve az egész test egyen­le­tes rez­gé­sén ér­zé­kel­het.

Ugrós – Lakócsai táncok – Kalotaszegi csárdás

51

c) A tánc­épít­ke­zés he­lyes ará­nya: az alább be­mu­ta­ tás­ra ke­rü­lõ egy­sze­rûbb mo­tí­vu­mok­ból ki­in­dul­va ha­lad­junk a bo­nyo­lul­tabb szer­ke­ze­tû, ös­­sze­tet­tebb mo­tí­vu­mo­kig. A mo­tí­vum­vál­tás, az épít­ke­zés sor­ rend­jé­nek meg­ha­tá­ro­zá­sa végül a kólóvezetõk – a nyi­tott kör két vé­gén ál­ló fér­fi­tán­co­sok – fel­ada­ta lesz, de kez­det­ben ezt még az ok­ta­tó ha­tá­roz­za meg.

Rész­le­tes tár­gya­lá­sun­kat kezd­jük az ös­­sze­fo­gó­dzás­ sal és a ha­la­dás­sal. Cél­sze­rû e két részt együtt tár­gyal­ni, mi­vel összetar­to­zó ele­mek­rõl van szó. Az ös­­sze­fo­gó­ dzás mód­ját, a lánctáncfogást a 136. áb­ra mu­tat­ja be.

136. ábra Eh­hez a for­má­hoz ta­nul­juk meg a drmeš 137. áb­rán le­jegy­zett na­gyon egy­sze­rû – mind a for­má­hoz il­lesz­ ke­dõ, mind a ha­la­dást elõ­se­gí­tõ – pi­he­nõ rez­gõ tánc­lé­ pését.

137. áb­ra. A bal láb­bal térd­haj­lí­tás­sal, dob­ban­tás­­sal ol­dalt lé­pünk @ + a jobb láb­bal térd­haj­lí­tás­sal dob­ bant­va zá­runk @ + há­rom nyolcados rez­gõt vég­zünk & & & + a jobb lá­bat meg­haj­lít­juk, a bal lá­bat a bo­ka mel­lé emel­jük @. Azo­nos is­mét­lés.

Rit­mu­sa: > @ @ > & & > & @ > Ezt a mo­tí­vu­mot itt tripódikus for­má­ban ad­tuk meg, de el­vé­gez­he­tõ tetrapódikus szer­ke­zet­ben is oly mó­don, hogy a kö­zép­sõ, & & rit­mu­sú, egy­ütem­nyi rez­gõ mo­tí­vum­részt meg­is­mé­tel­jük. Az ered­mé­nyül ka­pott rit­mus így @ @ > & & > & & > & @ lesz. A to­váb­bi­ak­ban min­den gya­kor­la­tot ha­son­ló mó­don vé­gez­tes­sünk el úgy tripódikus, mint tetrapódi­ 137. ábra kus for­má­ban.

Mi­vel a kó­ló­ve­ze­tõ­nek a tánc­ban fon­tos irá­nyí­tó sze­re­pe van, ezért ele­in­te ki­vá­ lasz­tá­suk­nál fi­gyel­jünk a kö­vet­ke­zõ pe­da­gó­gi­ai szem­pont­ok­ra: olyan tán­cost vá­las­­ szunk, aki a töb­bi­nél ha­ma­rabb és hi­te­le­sen sa­já­tí­tot­ta el a mozdulat­anya­got, a ta­nu­ lás so­rán pe­dig ak­tív­nak bi­zo­nyult. E té­nye­zõk­nek a töb­bi tán­cos szá­má­ra is egy­ér­ tel­mû­nek kell len­nie, de most még ne ma­gya­ráz­zuk meg, ne in­do­kol­juk rész­le­te­sen, hogy mi­ért azt a tán­cost vá­lasz­tot­tuk. Ke­zel­jük ter­mé­sze­te­sen azt a min­den­ki szá­má­ ra nyil­ván­va­ló je­len­sé­get, hogy van­nak, akik ha­ma­rabb ta­nul­nak, de az­zal, hogy ezt a tényt nem hang­sú­lyoz­zuk, így min­den­ki szá­má­ra nyit­va hagy­juk a le­he­tõ­sé­get, hogy õ is kó­ló­ve­ze­tõ le­hes­sen, mint­egy esély­egyen­lõ­sé­get te­rem­tünk. Eb­bõl kö­vet­ ke­zik, hogy ugyan­csak fon­tos a kó­ló­ve­ze­tõk gya­ko­ri cse­ré­je, és meg­ha­tá­ro­zott tán­ cos sze­re­pük szak­mai vil­lám­ér­té­ke­lé­se. Azon­ban a ta­pasz­talt hi­á­nyos­sá­go­kat ne emel­jük ki a tánc ös­­sze­füg­gé­se­i­bõl, ne azo­kat hang­sú­lyoz­zuk, ha­nem elõ­ször ál­la­pít­ suk meg, mi, mi­ért, hol jó, majd a hi­ány­zó, eset­leg za­va­ros ele­me­ket ál­la­pít­suk meg és ja­vít­suk ki a fen­ti­ek­ben meg­fo­gal­ma­zott há­rom szem­pont sze­rint. A „rossz” szó hasz­ná­la­ta itt és most még kis­sé erõs len­ne. Mel­lõz­zük!

52

Farkas Zoltán

Most tér­jünk rá a drmeš fi­gu­rá­zó lé­pé­se­i­re, ame­lyek rezgő bo­ká­zó és do­bo­gó– ko­po­gó mo­tí­vu­mok­ból te­võd­nek ös­­sze. A drmeš ta­nu­lá­sa­kor min­den pá­ros lá­bú vagy vál­tott lá­bú bo­ká­zót a nyolcados rez­gés­sel együtt kell elõ­ad­ni. Ez ele­in­te szo­kat­lan, mi­vel a két fõ mozdulat – a rez­gés és a bo­ká­zás – egyi­de­jû­leg je­le­nik meg, egy­más­ba si­mul, együtt lük­tet.

A rez­gõ bo­ká­zók elõ­ké­szí­tõ gya­kor­la­tai 138. áb­ra. Pá­ros bo­ká­zó ne­gye­des rit­mus­ban, @ = 60 .

Ki­in­du­ló hely­zet­ben alap­ál­lás­ban (I. po­zí­ció) ál­lunk.

Be­fe­lé for­ga­tott láb­fõ­vel és kis­sé haj­lí­tott térd­del mind­ két lá­bon ala­csony fél­talp­ra emel­ke­dünk @ + a láb­fõk ki­fe­lé for­ga­tá­sá­val talp­ra eresz­ke­dünk, a tér­dün­ket nyújt­juk, és egyet bo­ká­zunk (sar­kun­kat ös­­sze­üt­jük) @.

Azo­nos is­mét­lés.

Rit­mu­sa: @ @ 139. áb­ra. Egyes bo­ká­zó ne­gye­des rit­mus­ban, @ = 60.

Ki­in­du­ló hely­zet­ben alap­ál­lás­ban (I. po­zí­ció) ál­lunk.

I. po­zí­ci­ó­ban ma­rad­va a be­fe­lé for­ga­tott jobb láb­bal ala­csony fél­talp­ra emel­ke­dünk, a bal lá­bon tal­pon ma­ra­dunk @ + a jobb láb­bal a bal­hoz bo­ká­zunk @.

Szim­met­ri­kus is­mét­lés.

Rit­mu­sa: @ @ 140. áb­ra. Vál­tott lá­bú bo­ká­zó elõ­ké­szí­té­se.

Ki­in­du­ló hely­zet­ben a jobb lá­bon ál­lunk, bal lá­bat a jobb bo­ka mel­lé emel­jük. A jobb lá­bon fá­zist elõ­zõ­en kis térd­haj­lí­tás­sal ala­csony fél­talp­ra emel­ked­ve, majd a met­ri­kai ér­ték­re talp­ra eresz­ked­ve ne­gye­det (el­sõ al­ka­ lom­mal nyolcadot) jobb­ra for­gunk @ + a jobb lá­bon fá­zist elõ­zõ­en kis térd­haj­lí­tás­sal ala­csony fél­talp­ra emel­ked­ve, majd a met­ri­kai ér­ték­re talp­ra eresz­ked­ve ne­gye­det bal­ra for­gunk @. Azo­nos is­mét­lés.

Rit­mu­sa: @ @ A fél­talp­ra emel­ke­dé­sek zenei mérôt elõ­zõ rit­mi­kai el­he­lyez­ke­dé­sét a 141. áb­rán kü­lön is be­mu­tat­juk. A bo­ká­zó elõ­ké­szí­tését láb­cse­ré­vel gya­ko­rol­juk bal láb­ra

141. ábra

138. ábra

139. ábra

140. ábra

Ugrós – Lakócsai táncok – Kalotaszegi csárdás

53

is. E mo­tí­vum elõ­adá­sá­nak egyik fon­tos sti­lisz­ti­kai szem­pont­ja, hogy a for­gást a sa­rok ve­zes­se. A front­vál­tás­kor ug­rás­sze­rû moz­du­la­tot vég­zünk, ahol is nem sza­ka­ dunk el a ta­laj­tól, ha­nem ala­csony fél­talp érin­tés­ben ma­ra­dunk, és így sar­kunk­kal di­na­mi­ku­san ér­kez­he­tünk a ta­laj­ra.

A fen­ti gya­kor­la­tot tel­jes­sé té­ve bõ­vít­sük ki a mozdulat­sort a le­ve­gõ­ben lé­võ láb bo­ká­zós zá­rá­sá­val.

A jobb lá­bon fél­tal­pon vég­zett for­gást kö­ve­tõ­en a sa­rok di­na­mi­kus ta­laj­ra ér­ke­zé­se­kor a bal sar­kun­kat di­na­mi­ ku­san hoz­zá zár­juk, hoz­zá bo­káz­zuk a jobb­hoz – 142. áb­ra. A mozdulat­sort szim­met­ri­ku­san is­mé­tel­ve ju­tunk el a vál­tott lá­bú bo­ká­zó­hoz. A gya­kor­la­tot @ = 60 tem­ pó­ban vé­gez­tes­sük, elõ­ször ne­gyed­nyi szü­ne­tek köz­be­ ik­ta­tá­sá­val, majd fo­lya­ma­to­san.

A rez­gõ bo­ká­zók elõ­ké­szí­tõ gya­kor­la­ta­i­nak el­sa­já­tí­ 142. ábra tá­sa után kap­csol­juk ös­­sze a rez­gést az egyes és pá­ros bo­ká­zók­kal. Két ütem­ nyolcados alap­rez­gõ után ugyan­ eb­ben a nyolcados lük­te­tés­ben ma­rad­va tán­col­juk elõ­ször a pá­ros bo­ká­zót (138. áb­ra), majd az egyes bo­ká­zót (139. áb­ra). A mozdulatok rit­mus­kép­le­tét a 143. áb­rán ad­juk meg.

143. ábra

A fog­lal­ko­zást ve­ze­tõ szak­em­ber ügyeljen ar­ra, hogy a kö­zös­ség, a cso­port tu­dás­ szint­jét fi­gye­lem­be vé­ve kell a gya­kor­la­to­kat ada­gol­ni, „körbejátszatni”, el­sa­já­tí­tá­ suk­ra a tán­co­so­kat rá­ve­zet­ni. Mind­ezt le­he­tõ­leg úgy, hogy ma­guk a tán­co­sok fe­dez­ zék fel a bo­ká­zók, rez­gõk har­mó­ni­á­ját, azt, hogy az alap­rez­gõ­be mi­lyen szé­pen si­mul­nak a bo­ká­zó lé­pé­sek. Te­hát mozdulat­ér­zet ki­ala­kí­tá­sá­ról van szó, ame­lyet a pró­ba­ve­ze­tõ irá­nyít.

A drmeš el­sa­já­tí­tá­sá­nak utol­só lé­pé­se, hogy a tánc egyes mo­tí­vu­ma­i­ból épít­sük fel ma­gát a tánc fo­lya­ma­tát, ame­lyet a min­den­ko­ri kó­ló­ve­ze­tõ irá­nyít, aki kez­det­ben min­dig a pró­ba­ve­ze­tõ le­gyen. Eh­hez meg­ad­juk a tánc al­kal­maz­ha­tó mo­tí­vu­ma­it kinetogramos for­má­ban, a mo­tí­vu­mok szö­ve­ges le­írá­sa Bor­bély Jo­lán hi­vat­ko­zott ta­nul­má­nyá­ban ta­lál­ha­tó.

54

Farkas Zoltán

A drmeš mo­tí­vu­mai Rez­gõk

144. ábra

147. ábra

145. ábra

148. ábra

146. ábra

149. ábra

150. ábra

Ugrós – Lakócsai táncok – Kalotaszegi csárdás

55

Bo­ká­zók

151. ábra

152. ábra

153. ábra

154. ábra

155. ábra

156. ábra

56

Farkas Zoltán

Ko­po­gók

157. ábra

158. ábra

159. ábra

A drmeš ko­po­gó fi­gu­ráival kapcsolatban fontos meg­je­gyez­nünk, hogy a sa­rok­kop­ pan­tá­sok és a tal­pon dob­ban­tá­sok tán­co­lá­sa­kor az ala­csony fél­tal­pas rez­gés meg­szû­ nik, he­lyet­te nyolca­dos rit­mu­sú, vál­tott lá­bú lé­pé­se­ket tán­co­lunk. A jobb láb­bal vég­ zett kop­pan­tá­sok és dob­ban­tá­sok vi­szont di­na­mi­ka­i­lag jó­val erõ­seb­bek, mint a ze­nei hang­súly­ra, bal láb­bal vég­zett, kis térd­haj­lí­tás­ba ér­ke­zõ lé­pé­sek. A kont­ra­rit­mus hang­sú­lya­it a 160. áb­rán mu­tat­juk be.

160. ábra

Az itt be­mu­ta­tott mo­tí­vu­mok ter­mé­sze­te­sen csak pél­da­ként szol­gál­nak a stí­lus és a tánc épít­ke­zé­sé­nek el­sa­já­tí­tá­sá­ra, te­hát cé­lunk nem a mo­tí­vum­kész­let tel­jes és szé­les kö­rû fel­so­ro­lá­sa volt. Akár ré­gi film megtekintése, kiadványok tanulmányozása, akár új tánc­gyûj­tés al­kal­má­val fel­szín­re ke­rü­lõ új mo­tí­vu­mok vagy azok va­ri­á­ci­ói az ok­ta­ tás so­rán ter­mé­sze­te­sen be­épít­he­tõk az itt ta­nult rend­szer­be, a fen­ti szem­pont­ok fi­gye­ lem­be­vé­te­lé­vel. Mind­ez vo­nat­ko­zik a könyv­ben meg­je­lent ös­­szes mo­tí­vum­ra, mo­tí­ vum­sor­ra.

Ugrós – Lakócsai táncok – Kalotaszegi csárdás

57

A drmeš ta­ní­tá­sá­nak egyes pe­da­gó­gi­ai szem­pont­jai A tánc­ta­ní­tás el­sõ fá­zi­sá­ban a fel­so­ro­lás jel­le­gû tán­co­lás a mérv­adó, ami­kor a tánc­fo­ lya­mat­tól, mo­tí­vum­so­rok­tól füg­get­le­nül csak a mo­tí­vu­mo­kat gya­ko­rol­tat­juk, kü­lönkü­lön, a pró­ba­ve­ze­tõ ál­tal meg­ha­tá­ro­zott épít­ke­zé­si sor­rend­ben, vé­gig­ha­lad­va min­ den ta­nu­lan­dó mo­tí­vu­mon. Kez­det­ben cél­sze­rû a kéz­fo­gá­sos nagy­kör­for­mát al­kal­ maz­ni. A mo­tí­vu­mok fo­lya­ma­tos el­sa­já­tí­tá­sá­nál kö­ves­sük azt a jól be­vált szo­kást, hogy egy-egy meg­ta­nult tánc­lé­pés után a mo­tí­vu­mot he­lyez­zük a fél­kö­rös lánc­for­má­ ba a már be­gya­ko­rolt kólókartartással és fo­gá­sok­kal. Má­so­dik fá­zis­ként ös­­sze­ál­lít­ha­ tunk ki­sebb etû­dö­ket. Az etûd min­den­kép­pen a pi­he­nõ-rez­gõ mo­tí­vu­mok­ból in­dul­jon ki, amit kö­ves­se­nek a bo­ká­zók, vé­gül a ko­po­gók. A ko­po­gók után cél­sze­rû vis­­sza­tér­ ni a pi­he­nõk­höz, majd a tán­cot a mo­tí­vum­kész­let­bõl más mo­tí­vu­mok al­kal­ma­zá­sá­val új­ra­é­pí­te­ni. Vé­gül a har­ma­dik fá­zis­ban ju­tunk el az imp­ro­vi­zá­ci­ós mo­tí­vum­épít­ke­zés­ hez, amit min­dig az ép­pen ki­je­lölt, a fél­kör két vé­gén ál­ló kó­ló­ve­ze­tõk irá­nyí­ta­nak. Õk a tánc hi­te­les gya­kor­la­ti al­kal­ma­zá­sá­nak fõ pil­lé­rei, tõ­lük függ a tánc épít­ke­zé­se, va­gyis az al­kal­ma­zott mo­tí­vu­mok sor­rend­je és a ha­la­dá­si irá­nyok­ból adó­dó tér­for­mák meg­ha­tá­ro­zá­sa. Az egy­sze­rû, egy­irá­nyú ha­la­dás­tól ve­zet­he­tik el a tán­cot egé­szen a leg­bo­nyo­lul­tabb csi­gafor­má­ba va­ló be­hú­zá­sig, majd a csi­ga­for­má­ból is­mét fél­kör­be nyit­hat­ják ki a for­mát. A kó­ló­ve­ze­tõk­nek kell meg­te­rem­te­ni ezen ele­mek har­mo­ni­kus egy­sé­gét.

A tánc­al­ko­tás, az imp­ro­vi­zá­ció szá­mos for­mai és han­gu­la­ti elem­tõl függ. Ilyen le­het a ze­ne sod­rá­sa, a lánc­for­ma meg­fe­le­lõ (tö­rés­pont nél­kü­li) íven ve­ze­té­se, a lé­pé­ sek el­sa­já­tí­tá­sá­nak kö­zös­sé­gi szint­je, ked­venc tánc­lé­pés ki­ala­ku­lá­sa és an­nak ará­nyos al­kal­ma­zá­sa, a mo­tí­vu­mo­kon be­lü­li mozdulatambitus nö­ve­lé­se vagy csök­ken­té­se.

Igen fon­tos, hogy a kó­ló­ve­ze­tõ fi­gyel­je meg, az ál­ta­la kez­de­mé­nye­zett mo­tí­vu­mo­kat si­ke­rült-e min­den­ki­nek fel­fog­nia. Ha mind­an­­nyi­an át­vet­ték, kel­lõ ide­ig hagy­ja ér­vé­ nye­sül­ni az együtt-tán­co­lás örö­mét, majd a meg­fe­le­lõ idõ­ben vált­son mo­tí­vu­mot. Ügyel­jünk a kó­ló­ve­ze­tõk gya­ko­ri cse­ré­jé­re, és a tánc szak­mai ki­ér­té­ke­lé­sé­re a fen­ti szem­pont­ok alap­ján.

Križanje A križanje ta­ní­tá­sá­nál-ta­nu­lá­sá­nál há­rom fõ szem­pon­tot eme­lek ki, ami kö­ré cso­por­ to­sít­hat­juk a ta­ní­tás, il­let­ve az el­sa­já­tí­tás me­ne­tét. Ezek a for­mai, a motivikai és a rit­mi­kai szem­pont­ok. A for­mai új­don­ság, hogy a lánc­for­ma pá­rok­ra bom­lik föl. Ez a pár­rá ala­ku­lás a tánc­fo­lya­mat­ban a pi­he­nõ lé­pé­sek (kez­dõ lé­pé­sek) után a „fi­gu­rá­zó” rész­ben kö­vet­kez­het be. A pá­rok­ra bom­lást a kó­ló­ve­ze­tõ kez­di, ahogy a lánc­for­má­ba va­ló vis­­sza­ál­lást is õ kez­de­mé­nye­zi. A motivikai új­don­ság a gaz­dag for­ma­kin­csû lé­pés­rend­sze­re­k meg­je­le­né­se, mint például az ala­csony fél­tal­pon, rez­gés­sel vagy anél­kül vég­zett „ti­pe­gõ” lé­pé­sek, a ki­sebb ol­dalt ug­rá­sok és a csapásoló mo­tí­vu­mok meg­je­le­né­se.

A križanje rit­mi­kai vi­lá­ga a már ta­nult drmešhez ké­pest lé­nye­ge­sen vál­to­za­to­ sabb. A rit­mi­kai va­ri­á­ci­ó­kat a križanje né­hány jel­leg­ze­tes mo­tí­vu­mán ke­resz­tül mu­tat­juk be.

58

Farkas Zoltán

161. áb­ra. A bal láb­bal ol­dalt lé­pünk, mi­al­att egyet ru­gó­zunk @ + a bal tér­dün­ket kis­sé meg­haj­lít­juk, mi­a­ latt a jobb lá­bat kis térd­haj­lí­tás­sal pa­rá­nyi tá­vol­ság­ra tal­pon ol­dalt a föld­re érint­jük @ + ezt a két fá­zist szim­met­ri­ku­san meg­is­mé­tel­jük @ @. Azo­nos is­mét­lés.

Rit­mu­sa: @ @ @ @ 162. áb­ra. Ki­in­du­ló hely­zet­ben pár­hu­za­mos lábfõtartással alap­ál­lás­ban (I. po­zí­ció) ál­lunk. Rez­gés­sel alap­ ál­lás­ban fél­tal­pon bal­ra ug­runk # + egy rez­gõt vég­ zünk # + kis térd­haj­lí­tás­sal talp­ra eresz­ke­dünk @ + az el­sõ két fá­zist el­len­ke­zõ irány­ba meg­is­mé­tel­jük & + kis térd­haj­lí­tás­sal hely­ben ug­runk @ . Azo­nos is­mét­lés.

Rit­mu­sa: & @ & @ 163. áb­ra. A bal lá­bon hely­ben ug­runk, mi­al­att a jobb lá­bat pa­rá­nyit ol­dalt emel­jük # + a jobb láb­bal bo­káz­va a bal mel­lé lé­pünk # + a kissé hajlított bal láb­bal hely­ben lé­pünk # + a jobb lá­bat térd­hez húz­va jobb kéz­zel a bo­ka fö­lött kí­vül­rõl meg­csap­juk # + az el­sõ há­rom fá­zist azo­no­san meg­is­mé­tel­jük & # + a jobb lá­bat ki­fe­le for­gat­va és térd­hez húz­va jobb kéz­zel a bo­ka fö­lött be­lül­rõl meg­csap­juk # . Azo­nos is­mét­lés.

Rit­mu­sa: & & & & 164. áb­ra. A bal láb­bal ol­dalt lé­pünk @ + a bal tér­det kis­sé meg­haj­lít­va a kissé hajlított jobb láb­bal zá­runk @ + rez­gés­sel hely­ben ug­runk # + ezt a fá­zist meg­is­mé­ tel­jük # és a két fá­zis­sal jobb­ra ha­la­dunk + kis térd­ haj­lí­tás­sal talp­ra eresz­ke­dünk @ . Azo­nos is­mét­lés.

Rit­mu­sa: @ @ & @

163. ábra

161. ábra

162. ábra

164. ábra

Ugrós – Lakócsai táncok – Kalotaszegi csárdás

59

Já­té­kos irány­gya­kor­la­tok A tánc ta­ní­tá­sá­nak kez­de­te­kor tech­ni­kai ­gya­kor­lat­ként pró­bál­junk já­té­kos irány­gya­kor­la­to­kat vé­gez­tet­ni a kö­vet­ke­zõ lé­pés­va­ri­á­ci­ók­kal.

165. áb­ra. A jobb láb­bal ol­dalt ug­runk # + a bal láb­bal fél­tal­pon a jobb mel­lé lé­pünk # + a kissé hajlított jobb láb­bal hely­ben lé­pünk @. Szim­met­ri­kus is­mét­lés.

165. ábra Rit­mu­sa: & @ 166. áb­ra. A jobb láb­bal ol­dalt ug­runk # + a bal láb­ bal fél­tal­pon elöl V. po­zí­ci­ó­san ol­dalt lé­pünk # + a kissé hajlított jobb láb­bal kis tá­vol­ság­ra há­tul V. po­zí­ ci­ó­san ol­dalt lé­pünk @. Szim­met­ri­kus is­mét­lés.

Rit­mu­sa: & @ 167. áb­ra. A kissé hajlított jobb láb­bal ol­dalt ug­runk # + a bal láb­bal fél­tal­pon elöl V. po­zí­ci­ó­san ol­dalt lé­ pünk # + a kissé hajlított jobb láb­bal há­tul V. po­zí­ci­ó­ san hely­ben lé­pünk @. Szim­met­ri­kus is­mét­lés.

166. ábra Rit­mu­sa: & @ Az el­sõ fo­ko­zat­já­ték a mo­tí­vu­mok tér­be­li irányára vo­nat­koz­zon, te­hát a 165–167. pél­dá­kat min­den rez­gés, hang­sú­lyo­zás nél­kül, csak a le­ír­tak sze­rint ad­juk elõ.

Cso­por­tok­ra bont­va is tán­col­tas­suk el az irány­já­té­kot úgy, hogy a há­rom irány­vál­to­zat­nak meg­fe­le­lõ­en a há­rom cso­port egy idõ­ben, ze­né­re vagy taps­ra tán­col­ja a mo­tí­vu­mo­kat. Itt is, mint a töb­bi cso­port­gya­kor­lat­nál, ügyel­jünk a fel­ada­tok gya­ko­ri cse­ré­jé­re. A mo­tí­vu­mo­ kat nem­csak el­kü­lö­nül­ten, egyen­ként gya­ko­rol­tat­hat­ 167. ábra juk, ha­nem ös­­sze­fûz­ve is, de cso­por­ton­ként más-más mo­tí­vum­mal kezd­ve, majd vál­tá­sok­kal foly­tat­va. A cso­por­tok­ra bon­tott gya­kor­lást kö­ves­se ugyan­ezen fel­adat há­rom sze­mély­re bon­tott gya­kor­lá­sa, de ek­kor igen fon­tos pe­da­gó­gi­ai szem­pont, hogy a pró­ba­ve­ze­tõ néz­ze meg az ös­­szes „hármast.” En­nek a kont­roll­nak a sze­re­pe a gya­kor­lás ele­jén nem el­sõ­ sor­ban a vé­le­mény­al­ko­tás, ha­nem az oda­fi­gye­lés ki­nyil­vá­ní­tá­sa. Ké­sõbb már fel­hív­ hat­juk a fi­gyel­met az ál­ta­lá­nos hi­bák­ra is, de elõ­ször min­dig csak a po­zi­tív pél­dák ki­eme­lé­sé­vel mu­tas­sunk rá egy-egy „hár­mas” jó meg­ol­dá­sa­i­ra.

A mo­tí­vum­já­ték má­so­dik fo­ko­za­tá­ban a fel­so­rolt há­rom mo­tí­vu­mot a drmešnél meg­is­mert nyolcados rez­gé­sek hoz­zá­adá­sá­val bõ­vít­sük ki. En­nél a gya­kor­lat­nál is vé­gez­tet­het­jük a fent be­mu­ta­tott cso­por­tos és hár­mas gya­kor­lás­so­ro­za­tot. Ezek után a hár­mas for­má­ból to­vább­lép­ve pró­bál­junk el­jut­ni a lent–kézfogásos pá­ros gya­kor­la­ tig, ame­lyet bõ­vít­sünk ki a rit­mi­kai va­ri­ác­ i­ók­nál be­mu­ta­tott 161–164. pél­dák mo­tí­vu­ ma­i­val. Pá­ros for­má­ban a tán­co­sok sza­ba­don imp­ro­vi­zál­hat­nak a mo­tí­vum­kész­let­bõl, és al­kal­maz­hat­ják a mo­tí­vu­mok rez­gé­ses, il­let­ve rez­gés nél­kü­li va­ri­án­sa­it. Ek­kor lát­ha­tó és lát­tat­ha­tó leg­job­ban a kétfaj­ta tán­co­lá­si mód kö­zöt­ti el­té­rés.

60

Farkas Zoltán

Mi­ként a drmešnél, a križanje el­sa­já­tí­tá­sá­nak utol­só lé­pé­se is az, hogy a mo­tí­vu­ mok­ból épít­sük fel a tán­cot. Mi­ként már je­lez­tük, itt is a kó­ló­ve­ze­tõ irá­nyít, õ bont­ja fel a fél­köralak­za­tot pá­rok­ra, majd kez­de­mé­nye­zi a fél­kör­be va­ló vis­­sza­ál­lást. A fent is­mer­te­tett, va­la­mint az aláb­bi­ak­ban meg­adott mo­tí­vu­mok­ból le­het a križanjét fel­épí­ te­ni.

A križanje mo­tí­vu­mai Pi­he­nõk

168. ábra

169. ábra

Fi­gu­rá­zók

170. ábra

171. ábra

172. ábra

Ugrós – Lakócsai táncok – Kalotaszegi csárdás

173. ábra

174. ábra

61

175. ábra

Csapásoló

176. ábra

A križanje ta­ní­tá­sá­nak egyes pe­da­gó­gi­ai szem­pont­jai Sza­bad tánc­al­ko­tá­si fo­lya­mat­nál két ös­­sze­füg­gõ té­nye­zõt kell te­kin­tet­be ven­nünk, ame­lyeket ne­vez­het­nénk for­mai és tar­tal­mi té­nye­zõk­nek. For­mai szem­pont­nak te­kint­ het­jük a fél­kör­for­ma meg­tar­tá­sát, ab­ból a csi­ga­for­má­ba hú­zást, vagy ezek­bõl (akár a fél­kör­bõl, akár a csi­gá­ból) a pár­ra sza­ka­dást, il­let­ve a pá­ros for­má­ból új­ra a fél­kör ki­ala­kí­tá­sát. Itt meg­je­gyez­zük, hogy a pá­ros tán­co­lás­ból vis­­sza is kell tér­nünk a fél­ kör­höz, mert csak így tud­juk a tánc­rend kö­vet­ke­zõ tán­cát, a kó­lót el­kez­de­ni.

A for­mák tar­ta­lom­mal va­ló fel­töl­té­se a pi­he­nõk, fi­gu­rá­zók és csapásolók he­lyes ará­nyá­nak meg­ta­lá­lá­sa. A fél­kör­ben tán­co­lás­nál a mo­tí­vum­sort min­dig az egy sík­ban moz­gó pi­he­nõ lé­pé­sek­kel kezd­jük, ezt rit­mi­ka­i­lag (ese­ten­ként egy-egy dob­ban­tás be­ik­ ta­tá­sá­val di­na­mi­ka­i­lag) gaz­da­gít­juk, va­ri­ál­juk, majd a va­ri­á­ci­ók csú­csát meg­ko­ro­náz­ zuk egy csapásolóval. A kó­ló­ve­ze­tõ itt is fi­gyel­je az el­sa­já­tí­tás fo­kát, a mo­tí­vu­mok vál­tá­sát min­dig eh­hez iga­zít­sa. Pá­ros for­má­ban a pá­runk­ra fi­gyel­ve har­mo­ni­zál­juk

62

Farkas Zoltán

mo­tí­vu­ma­ink lük­te­té­sét, és a kör­for­má­hoz ké­pest sza­ba­dab­ban fi­gyel­he­tünk a ze­nei ele­mek­re, a dal­lam-, a rit­mi­kai és a di­na­mi­kai vál­tá­sok­ra, ame­lye­ket tán­cunk­ban meg is je­le­nít­he­tünk. E szem­pont­ok­ra a pró­ba­ve­ze­tõ hív­ja fel a tán­co­sok fi­gyel­mét.

Kó­ló A kó­lót a mo­tí­vum­ta­nu­lás szem­pont­já­ból négy rész­re oszt­juk: be­ve­ze­tõ rez­gõk, ap­ró­ zók, bo­ká­zók és ko­po­gók. A mo­tí­vum­ta­nu­lást azon­ban cél­sze­rû meg­elõz­ni kü­lön­fé­le tér­for­mai gya­kor­la­tok­kal, mert a tánc él­mény­sze­rû ta­nu­lá­sá­nak és elõ­adá­sá­nak szem­ pont­já­ból elõ­nyös, ha már is­mert tér­for­mák­ban he­lye­zik majd el a tán­co­sok a ké­sõbb ta­nu­lan­dó mo­tí­vu­mo­kat. Ezért ta­ní­tá­sun­kat kezd­jük a kü­lön­fé­le alak­za­tok meg­va­ló­sí­ tá­sá­hoz szük­sé­ges ­tech­ni­kák el­sa­já­tí­tá­sá­val. A tér­be­li ha­la­dás­ból adó­dó alak­za­tok a lánc­for­mák, a csi­ga­for­má­ba hú­zás vagy egyéb kí­gyó­zó tér­for­mák. A leg­el­sõ és leg­ fon­to­sabb ­szem­pont, hogy a kó­ló­ve­ze­tõ ál­tal be­járt utat min­den tán­cos­ pon­to­san kö­vesse.

177. ábra

178. ábra

Pél­dá­ul a kó­ló­ve­ze­tõ a 177. áb­rán be­mu­ta­tott utat jár­ja be. Az a jó meg­ol­dás, ami­kor a tán­co­sok ugyan­ezt az ívet kö­ve­tik. Azon­ban hi­bás pl. a 178. áb­rán lát­ha­tó elõ­adás­mód, amely ál­ta­lá­ban a rossz ös­­sze­fo­gó­dzás és a lé­pé­sek tá­vol­sá­gá­nak arány­ta­lan­sá­ga mi­att kö­vet­kez­het be, az­az le­vág­ja a kó­ló­ve­ze­tõ ál­tal be­járt ívet.

A kí­gyó­zás he­lyes elõ­adás­mód­já­nak gya­kor­lá­sá­ra vé­gez­zük el a kö­vet­ke­zõ gya­kor­la­tot. A te­rem­ben he­lyez­zünk el hat szé­ket kör for­má­já­ban, egy­más­tól kb.

2–2,5 mé­ter tá­vol­ság­ra a 179. áb­ra sze­ rint. Az ös­­sze­fo­gó­dzás mód­ja meg­egye­ zik a drmešnél meg­is­mert lánc­táncfo­gás­ sal. A szé­ke­ket fo­lya­ma­to­san bal­ra ha­la­dó csár­dáslé­pés­sel ke­rül­ges­sük vál­ta­koz­va, 179. ábra hol kí­vül­rõl, hol be­lül­rõl, a kó­ló kí­sé­rõ-

Ugrós – Lakócsai táncok – Kalotaszegi csárdás

63

ze­né­jé­re. Elõ­ször vé­gez­zük a lé­pé­se­ket ne­gye­des rit­mus­ ban, majd ugyan­ezt a gya­kor­la­tot nyolcadolva.

A gya­kor­lat vég­re­haj­tá­sá­nak lé­nye­ge, hogy tes­tünk­ ben meg­érez­zük a lánctáncfogás zárt­sá­gá­nak meg­tar­tá­ sá­ból adódó, valamint az íven ha­la­dás eredményeként megjelenő – ez­zel el­len­té­tes – kel­le­mes fe­szí­tést. Fon­ tos, hogy a tér­for­mák meg­va­ló­sí­tá­sa köz­ben a fo­gás ne sza­kad­jon szét, és ne le­gye­nek éles, meg­tört for­mák. Ezt úgy ér­het­jük el, ha a lé­pé­sek nagy­sá­ga egy­sé­ges, és mel­lõz­zük az egyé­ni­es­ke­dõ elõ­re, il­let­ve hát­ra ki­lé­pé­se­ 180. ábra ket és fel­sõ­testmozdulato­kat. Is­mé­tel­jük meg a fen­ti gya­kor­la­tot az aláb­bi be­ve­ze­tõ rez­gõ kó­lómo­tí­vum­mal: 180. áb­ra. A bal láb­bal ol­dalt lé­pünk, mi­al­att & rit­ mus­ban ket­tõt rez­günk + a bal tér­det kis­sé haj­lí­tunk és talp­ra eresz­ke­dünk @ + jobb láb­bal a bal mel­lé zá­runk, mi­a­latt & rit­mus­ban ket­tõt rez­günk @ + mind­két tér­dün­ ket kis­sé be­haj­lít­juk és talp­ra eresz­ke­dünk @ . Azo­nos is­mét­lés.

Rit­mu­sa: & @ & @ A kí­gyó­zás­sal sok ér­de­kes tér­for­mát le­het ki­ala­kí­ta­ni. Az egyik jel­leg­ze­tes meg­ol­dást a 180. áb­rán mu­tat­juk be. A tér­for­ma A sza­ka­ szá­ban a fen­ti szem­pont­ok­ra kell ügyel­ni, te­hát a fo­gás meg­tar­tá­sá­ra, a kó­ló­ve­ze­tõ ál­tal le­írt ív kö­ve­té­sé­re, a lé­pés­nagy­sá­gok egy­ön­ te­tû­sé­gé­re stb. A B sza­kasz csi­gá­ba hú­zá­sá­ nál ar­ra fi­gyel­jünk, hogy a csi­gát be­hú­zó kó­ló­ve­ze­tõ ne köz­vet­le­nül a csi­ga kö­zép­ pont­ja fe­lé ha­lad­jon, ha­nem a kó­ló­ban részt­ ve­võk elõtt ki­nyúj­tott kar­tá­vol­ság­nyi­ra ve­zes­se a kört, és tö­re­ked­jen a kö­zép­pont 181. ábra mi­nél több­szö­ri meg­ke­rü­lé­sé­re. A csi­gá­ba te­ke­re­dõ so­rok kö­zöt­ti kar­tá­vol­ság meg­tar­tá­ sá­ra azon­ban a tán­co­sok­nak is ügyel­ni kell.

Ha a csi­gát be­húz­tuk, azt ki is kell on­nét húz­ni, te­hát el­ju­tot­tunk ah­hoz a pont­hoz, ami vég­le­ges­sé te­szi a kó­ló ve­ze­té­sét. Mi­vel a kó­ló csak bal­ra ha­lad­hat, a kó­ló­ve­ze­ tõ­nek két le­he­tõ­sé­ge van: vagy a be­hú­zás irá­nyát foly­tat­va, to­vább bal­ra ha­lad­va ki­húz­za azt, vagy a tánchagyományt követve le­ál­lít­ja a tán­cot, mi­vel a csi­gá­ba hú­zás ál­ta­lá­ban a kó­ló han­gu­la­tá­nak csú­csán kö­vet­ke­zett be. A szín­pa­di, il­let­ve a pe­da­gó­gi­ ai gya­kor­lat­ban el­fo­gad­ha­tó meg­ol­dás azon­ban, hogy a kó­ló­ve­ze­tõ a csi­gát új­ra fél­ kör­be húz­za, és a csiz­ma­ve­rõs­sel foly­tat­ják a tánc­cik­lust.

A tér­for­mai ele­mek el­sa­já­tí­tá­sa után tér­jünk rá a mo­tí­vu­mok ta­nu­lá­sá­ra. Az ap­ró fi­gu­rák ta­nu­lás­nak ide­jé­re ve­gyük föl a nagy­kör­for­mán­kat kéz­fo­gás­sal. Cél­sze­rû min­ den egyes ta­nu­lan­dó ap­ró fi­gu­rát a 182. áb­ra alap­rez­gõ-mo­tí­vu­má­ból in­dí­ta­nunk.

182. áb­ra. Ki­in­du­ló hely­zet­ben alap­ál­lás­ban ál­lunk. & rit­mus­ban ket­tõt rez­günk + kis térd­haj­lí­tás­sal talp­ra eresz­ke­dünk @.

Rit­mu­sa: & @

64

Farkas Zoltán

A mozdulatsor tar­tal­mi­lag meg­egye­zik az imént tár­ gyalt rész kí­gyó­zó for­mánál alkalmazott mo­tí­vum­mal, csak most a rez­gõ­ket hely­ben tán­col­juk. A drmešnél már meg­ta­nult rezgõ–bokázó mo­tí­vu­mot a kó­ló­nál & @ rit­mus­ra szû­kít­jük. Pe­da­gó­gi­a­i­lag ele­mez­ve ezt az egy­sze­rû rit­must is to­vább bont­hat­juk a 183. áb­ra sze­rint.

A ta­ ní­ tást eb­ ben az eset­ ben összpontosítsuk az ak­ciórez­gõ­ moz­za­natá­ra, mert meg­fi­gyel­he­tõ, hogy az ap­ró kólófi­gu­rák ese­té­ben min­dig ezen a rit­mi­kai he­lyen kez­djük a mo­tí­vum­ra jel­le­me­zõ mozdulatot.

182. ábra

183. ábra

A rit­mi­kai hely rög­zí­té­sé­re el­sõ­ként vé­gez­zünk tap­sos gya­kor­la­tot. A rez­gõ fo­lya­ma­tos tán­co­lá­sa köz­ben az ak­ció rez­gõ rit­mi­kai he­lyén egyet tap­sol­junk. Kez­ det­ben csak min­den má­so­dik mo­tí­vum tán­co­lá­sa­kor tap­sol­junk, majd fo­lya­ma­to­ san tap­sol­juk ki az ak­ciórez­gõk má­so­dik (az­az kont­rás) nyol­ca­dát. Erõ­tel­je­sen be­vés­het­jük az ak­ciórez­gõ rit­mi­kai he­lyét a kö­vet­ke­zõ rit­mus­já­ték­kal: há­rom cso­ por­tot vagy há­rom sze­mélyt ál­lí­tunk egy­más fe­lé, és a rez­gõmo­tí­vum fo­lya­ma­tos tán­co­lá­sa köz­ben mind­egyik cso­port a rit­mus más-más nyol­ca­dá­ra, il­let­ve a le­zá­ró ne­gye­dé­re is egyet tap­sol. A sze­re­pe­ket fo­lya­ma­to­san vált­suk, a tán­co­sok fel­ké­ szült­sé­gé­tõl füg­gõ­en négy- vagy kétüte­men­ként. Az így rög­zí­tett ak­ciórez­gõ rit­mi­ kai he­lyén most már a 184. áb­ra sze­rint bo­ká­zót in­dít­ha­tunk.

184. ábra

Az ak­ciórez­gõ nyolcados moz­du­lat­rész­be az imént el­sa­já­tí­tott pá­ros bo­ká­zó he­lyett a 185. áb­ra pél­dá­ja sze­rint most egy eny­he, jobb láb­bal elõ­a­dott térd­eme­lést vé­gez­ zünk el.

185. áb­ra. Pá­ros lá­bon hely­ben ugor­va egyet rez­günk # + a bal lá­bon egyet rez­günk, mi­a­latt a jobb lá­bat a bal bo­ká­hoz emel­jük # + a jobb lá­bat a bal­hoz zár­va mind­két lá­bon talp­ra eresz­ke­dünk és a tér­det kis­sé meg­haj­lít­juk @.

Rit­mu­sa: & @ 185. ábra

Ugrós – Lakócsai táncok – Kalotaszegi csárdás

65

Az imént vég­zett két gya­kor­lat­nál ál­lan­dó­an fi­gyel­jünk a rez­gés fo­lya­ma­tos­sá­gá­ra és ver­ti­ka­li­tá­sá­nak egyen­le­tes­sé­gé­re. Ezt a pró­ba­ve­ze­tõ leg­kön­­nyeb­ben úgy ál­la­pít­ hat­ja meg, hogy csak a tán­co­sok fe­jét vagy fel­sõ­test­ét fi­gye­li (a test töb­bi ré­szét „kitakarja”), s ha nem lát kü­lönb­sé­get (meg­aka­dást) a si­ma rez­gõ, il­let­ve a rez­gõ­vel egyi­de­jû­leg tán­colt egyéb mozdulat vég­re­haj­tá­sa kö­zött, ak­kor meg­fe­le­lõ a mo­tí­vum elõ­adá­sa. El­len­ke­zõ eset­ben a tán­cos tes­te „megmerevedik,” mozdulatai gör­csös­sé vá­lnak. Ek­kor cél­sze­rû gyak­ran vis­­sza­tér­ni a fo­lya­ma­tos test­rez­gõk­höz, és on­nét rit­ káb­ban és las­sabb tem­pó­ban ki­emel­ni az ak­ciórez­gõ idõ­pont­já­ban tán­colt mozdulatot.

Vég­sõ eset­ben az ak­ciórez­gõ idõ­pont­já­ban meg is ál­lít­hat­juk a mozdulatok fo­lya­ma­ tát, „szo­bor­póz” fel­vé­te­lé­vel emel­het­jük ki ezt a kri­ti­kus moz­za­na­tot. Ad­dig vá­runk, amíg a kö­vet­ke­zõ, rit­mi­ka­i­lag meg­fe­le­lõ zá­ró mo­tí­vum­rész­hez ér­ke­zünk, és ott zár­juk le a mozdulatok meg­akasz­tott folyamatát.

Ezek után tér­jünk rá a ne­héz­sé­gi (ta­ní­tá­si, ta­nu­lá­si) sor­rend­be ál­lí­tott mo­tí­vu­mok el­sa­já­tí­tá­sá­ra ugyan­olyan szem­pont és mód­szer sze­rint, ahogy azt már a drmešnél és križanjenél az elõ­zõ­ek­ben tár­gyal­tuk, il­let­ve meg­ala­poz­tuk.

A kó­ló mo­tí­vu­mai Be­kez­dõ rez­gõk A már be­mu­ta­tott 180. és 182. áb­ra sze­rin­ti pél­dá­kon kí­vül a kö­vet­ke­zõ be­kez­dõ rez­gõ­ket tán­col­hat­juk:

186. ábra

189. ábra

187. ábra

188. ábra

190. ábra

66

Farkas Zoltán

Ap­ró­zók

191. ábra

192. ábra

193. ábra

194. ábra

Bo­ká­zók

195. ábra

196. ábra

197. ábra

198. ábra

199. ábra

200. ábra

Ugrós – Lakócsai táncok – Kalotaszegi csárdás

67

Ko­po­gók

201. ábra

205. ábra

202. ábra

203. ábra

206. ábra

204. ábra

207. ábra

A tánc fo­lya­ma­tá­nak fel­épí­té­se­kor, a tánc rend­be ál­lí­tá­sa so­rán ve­gyük fi­gye­lem­be, hogy a ko­po­gó­so­kat csak a fi­úk ad­ják elõ, a lá­nyok ek­kor is csak alap­rez­gõ­ket tán­ col­nak.

A ta­nult kó­lómo­tí­vu­mok gya­kor­la­ti al­kal­ma­zá­sa Elõ­ször a ta­nul­ta­kat lánctáncfogással eny­he bal­ra ha­la­dás­sal (a bal­ra ha­la­dás ter­ mé­sze­te­sen an­­nyi le­het, amen­­nyit a fi­gu­ra en­ged) tán­col­juk, és a fi­gu­rák köz­ben ik­tas­sunk be pi­he­nõt is. Majd gya­ko­rol­juk az ele­jén ta­nult kí­gyó­zást a ki­je­lölt kó­ló­ve­ze­tõ irá­nyí­tá­sá­val a pi­he­nõk és a fi­gu­rák tán­co­lá­sa köz­ben. Mind­ezek után tér­he­tünk rá a nagy ös­­sze­fog­la­lás­ra, ahol élet­sze­rû­en tán­col­juk el a tánc­rend­ben sze­rep­lõ ed­dig el­sa­já­tí­tott drmešt–križanjét–kólót. A nagy ös­­sze­fog­la­lás al­kal­má­ val tánc köz­ben min­den­kép­pen kor­ri­gál­juk a ki­sebb hi­bá­kat, majd a tánc­rend vé­gén ér­té­kel­jük az elõ­adást. A ja­ví­tás­kor és ér­té­ke­lés­kor ki­emel­ten fi­gyel­jünk az aláb­bi­ak­ra:

68

Farkas Zoltán

– az alap­rez­gõk­re, a fi­gu­rák köz­ben a rez­gõk meg­lé­té­re, va­la­mint a test­tar­tás­ra; – a kí­gyó­zó utak, te­rek be­já­rá­sa és a fo­gás­ra (a fo­gás meg­tar­tá­sa); – a fi­gu­rák épít­ke­zé­sé­re, vál­tá­sá­ra, a pi­he­nõ–fi­gu­ra arány­ra; – egy-egy tánc­rész ará­nyá­nak épít­ke­zé­sé­re, idõ­be­li­sé­gé­re, funk­ci­ó­ba té­te­lé­re; – a pon­tos ze­né­re tán­co­lás­ra; – a mozdulatok di­na­mi­ká­já­ra, a lá­gyabb és a ke­mé­nyebb mo­tí­vu­mok vál­ta­ko­zá­sá­ ra, a „mozgásíz” meg­je­le­né­sé­re.

Tu­da­to­sít­suk a tán­co­sok­kal, hogy a sza­bad tánc­ban mind a hat szem­pont fi­gye­ lem­be­vé­te­lé­vel épít­sék fel az ed­dig ta­nul­ta­kat. Ha a fen­ti gya­kor­la­ti pél­dá­kat el­sa­já­ tí­tot­ták, a tánc és a for­ma ter­mé­sze­tes­sé­gé­bõl fa­ka­dó­an to­váb­bi fon­tos meg­ál­la­pí­tá­ so­kat te­he­tünk, ame­lyek szem elõtt tar­tá­sá­val biz­to­sít­hat­juk a hi­te­les tánc­al­ko­tást. Ügyel­je­nek ar­ra, hogy a for­ma nem me­het a tánc ro­vá­sá­ra. A lánc­for­ma kö­ves­se a tánc­mo­tí­vu­mot, ne pe­dig tõ­le ide­gen, mû­vi, ki­ta­lált for­ma ala­kul­jon ki. A for­mák min­dig a kü­lön­bö­zõ cik­lu­sok mozdulat­anya­gá­hoz iga­zod­va, ter­mé­sze­te­sen ala­kul­ja­ nak ki, fi­gye­lem­be vé­ve a tán­cos nagy egy­sé­get (drmeš–križanje–kóló–csizmaverõs). A drmeš idõ­ben arány­lag ter­je­del­mes, a križanje an­nál rövidebb, a tánc fõré­sze pe­dig a kó­ló. A pa­rasz­ti gya­kor­lat sze­rint itt vé­ge a cik­lus­nak, azon­ban ha a kó­ló után foly­tat­ni kí­ván­juk a tán­cot, az min­dig egy rö­vid és erõ­tel­jes csiz­ma­ve­rõs­ sel fe­je­zõ­dik be.

Csiz­ma­ve­rõs A ta­nu­lás ide­jé­re a csiz­ma­ve­rõst kü­lön tár­gyal­juk, de fel kell hív­ni a fi­gyel­met ar­ra, hogy a csiz­ma­ve­rõst a ha­gyo­mány sze­rint so­ha nem jár­ták kü­lön tánc­ként, ha­nem min­dig csak a tánc­cik­lus ré­sze­ként je­lent meg.

A ko­po­gós kó­ló­ból fej­lõ­dött ki úgy, hogy mi­al­att a fér­ fi­ak a fél­kör­bõl kis­sé ki­lép­ve tán­col­ták a csiz­ma­ve­rõst, ad­dig a nõk hely­ben jár­ták a kó­ló pi­he­nõ, il­let­ve ol­dalt haladást nem igény­lõ láb­fi­gu­rá­it. Ezért kell kö­vet­ke­ze­ te­sen ös­­sze­tar­to­zó egy­ség­ként ke­zel­nünk a ko­po­gós kó­lót és a csiz­ma­ve­rõst. A csiz­ma­ve­rõs fo­gás­mód­ját a 208. áb­ra mu­tat­ja.

Mi­e­lõtt hoz­zá­fog­nánk a csiz­ma­ve­rõs ta­nu­lá­sá­hoz, sa­já­tít­sunk el egy alapvetôen fon­tos rit­mus­gya­kor­la­ tot, ami a láb és a kéz kü­lön mozdulatait, füg­get­le­ní­ té­sét, egy­más­utá­ni­sá­gát szol­gál­ja. A gya­kor­lat a 208. ábra nép­tánctech­ni­kai fej­lesztés szem­pont­já­ból ön­ma­gá­ ban is hasz­nos. Az alap­lé­pés taps nél­kül meg­egye­zik a kó­ló­nál is­mer­te­tett, 182. áb­ra sze­rin­ti alap­rez­gõ­vel, ezért a mo­tí­vu­mot itt már nem ír­juk le. Rit­mus­gya­kor­la­tunk lé­nye­ge az alap­rez­ gõ­be négy kü­lön­bö­zõ rit­mi­kai he­lyen va­ló tap­so­lás az aláb­bi­ak sze­rint: 210. áb­ra. Alap­ál­lás­ban egyet rez­günk, mi­a­latt egyet tap­so­lunk # + egyet rez­günk # + a tér­det kis­sé meg­haj­lít­va talp­ra eresz­ke­dünk @ .

Ugrós – Lakócsai táncok – Kalotaszegi csárdás

69

Láb

Taps 209. ábra

210. ábra

212. áb­ra. Alap­ál­lás­ban egyet rez­günk # + egyet rez­günk, mi­a­latt egyet tap­so­lunk # + a tér­det kis­sé meg­haj­lít­va talp­ra eresz­ke­dünk @.

214. áb­ra. Alap­ál­lás­ban egyet rez­günk # + egyet Láb

Taps 211. ábra

212. ábra

rez­günk # + a tér­det kis­sé meg­haj­lít­va talp­ra eresz­ke­dünk, mi­a­latt egyet tap­so­lunk @.

Láb

Taps 213. ábra

214. ábra

216. áb­ra. Alap­ál­lás­ban egyet rez­günk # + egyet rez­günk # + a tér­det kis­sé meg­ haj­lít­va talp­ra eresz­ke­dünk # + egyet tap­so­lunk #.

Láb

Taps 215. ábra

216. ábra

Kezdetben a ritmusokat csoportosan gyakoroltassuk. A cso­por­tok ek­kor el­kü­ lö­nül­ten gya­ko­rol­ják az egyes rit­mi­kai he­lye­ket, majd a kis­cso­por­tos gya­ko­rol­ta­ tá­son át fo­ko­za­to­san ju­tunk el a rit­mus egy sze­mé­lyen be­lü­li, komp­lex meg­va­ló­ sí­tá­sá­ig. A cso­por­tok­ra bon­tott gya­kor­lás meg­kez­dé­se elõtt a pró­ba­ve­ze­tõ be­mu­ tat­ja a fent ki­je­lölt négy taps­rit­must úgy, hogy a részt­ve­võk lábfigurák nél­kül fo­lya­ma­tos & @ rit­must tap­sol­nak. A kön­­nyebb meg­ér­tés ér­de­ké­ben cél­sze­rû a

70

Farkas Zoltán

pró­ba­ve­ze­tõ ta­nár­nak szü­ne­tek­kel ér­zé­kel­tet­ni a négy rit­mus­he­lyet. A ja­va­solt szü­net két & @ rit­mus ide­je le­gyen.

Ezek után a tán­co­so­kat os­­szuk két cso­port­ra, s vé­gez­tes­sük el a fen­ti gya­kor­la­tot úgy, hogy az egyik cso­port ve­gye át a pró­ba­ve­ze­tõ sze­re­pét. Most se fe­led­kez­zünk el a cso­por­tok sze­re­pé­nek cse­ré­jé­rõl!

A rit­mi­kai he­lyek meg­is­me­ré­sét kö­ve­tõ­en a & @ tap­so­kat vált­sa föl az alap­rez­gõ lé­pés, és ez­zel az alap­rez­gõ­vel vé­gez­zük el a fen­ti gya­kor­la­to­kat. Az egyik cso­port te­hát már alap­rez­gõt tán­col, a má­sik cso­port azon­ban még min­dig tánc­nél­kül, a tán­co­ló cso­ por­tot fi­gyel­ve, a meg­fe­le­lõ rit­mi­kai he­lyen tap­sol­ja be a fel­adat sze­rin­ti rit­mu­so­kat.

A kö­vet­ke­zõ lé­pés­ben ér­ke­zünk el a gya­kor­lat­sor lé­nye­gé­hez. Most már egy sze­ mé­lyen be­lül kell meg­je­len­jen az alap­rez­gõ és a taps a meg­fe­le­lõ rit­mi­kai he­lye­ken.

Cél­sze­rû a meg­va­ló­sí­tás so­rán egy-egy rit­mi­kai he­lyet fo­lya­ma­to­san gya­ko­rol­ni, a pró­ba­ve­ze­tõ ál­tal elõ­re meg­ha­tá­ro­zott ütem­szám sze­rint. Kez­det­ben tart­sunk taps­szü­ ne­tet az egyik rit­mi­kai hely­rõl a má­sik­ra va­ló át­té­ré­sek kö­zött. A si­ke­res el­sa­já­tí­tást kö­ve­tõ­en az egyes rit­mi­kai he­lye­ket fo­lya­ma­to­san vál­to­gat­hat­juk. A meg­va­ló­sí­tás so­rán ki­emel­ke­dõ­en fon­tos szem­pont, hogy a taps­he­lyek­re kon­cent­rá­lás és a be­tap­so­ lás ne men­jen az alap­rez­gõk ro­vá­sá­ra, a rez­gõk ampli­túdója ne vál­toz­zék. To­váb­bi hi­ba­ként a kez­de­tek­kor itt is elõ­for­dul­hat a test „bemerevedése,” vagy a rez­gõk le­ál­ lá­sa a be­le­tap­so­lás pil­la­na­tá­ban. Ilyen jel­le­gû hi­ba meg­je­le­né­se­kor men­jünk vis­­sza a gya­kor­lás­ban ad­dig a pon­tig, ahol még nem sé­rült a rez­gõ­lé­pés, és las­sú elõ­re­ha­la­dás­ sal et­tõl a pont­tól foly­tas­suk az épít­ke­zést. Ha na­gyon ka­rak­te­risz­ti­ku­san, vis­­sza­té­rõ­ en ugyanazon a he­lyen je­le­nik meg egy hi­ba, ak­kor a „fó­ku­szá­lás” mód­sze­rét hasz­ nál­juk. A más­hol is al­kal­maz­ha­tó mód­szer fõ lé­pé­sei a kö­vet­ke­zõk: – na­gyít­suk ki a hi­bás fo­lya­mat­rész­le­tet kör­nye­ze­té­vel együtt; – más mozdulat­rend­sze­rû, egé­szen egy­sze­rû alap­gya­kor­la­tok­kal kör­be­játsz­va ja­vít­suk ki a hi­bát; – rög­zít­sük a ki­ja­ví­tott meg­ol­dást; – vé­gül he­lyez­zük vis­­sza az ere­de­ti mozdulat­kör­nye­zet­be, és on­nan foly­tas­suk a gya­kor­lást.

Ami­kor már min­den­ki el­sa­já­tí­tot­ta kü­lön-kü­lön mind a négy­fé­le tap­sot, ak­kor to­váb­bi já­ték­le­he­tõ­ség­ként bont­suk négy cso­port­ra vagy négy táncosból ál­ló cso­por­ tok­ra, négy szó­lam­ra a tár­sa­sá­got. A to­váb­bi­ak­ban ze­né­re gya­ko­rol­junk. Min­den­ki az alap­rez­gõt tán­col­ja, majd egy-egy szó­lam egy-egy rit­must tap­sol a fen­ti 210., 212., 214. és 216. áb­ra sze­rin­ti rit­mu­sok­ból négy üte­men ke­resz­tül. Meg­ál­lás nél­kül vált­suk a szó­la­mok kö­zött a rit­mu­so­kat, amíg min­den­ki min­den rit­must el nem tap­sol. A já­ték­ban vé­gül jus­sunk el oda, hogy min­den ütem­re es­sen egy rit­mus­vál­tás.

A el­sa­já­tí­tott rit­mi­kai gya­kor­la­tok után tér­jünk rá a csiz­ma­ve­rõs fi­gu­rák ta­ní­tá­sá­ra.

A ta­ní­tás­hoz a leg­jel­leg­ze­te­sebb eredeti, hely­szí­ni gyûj­té­se­ken ala­pu­ló csiz­ma­ve­rõsmo­tí­vu­mokat válogattam össze. Cél­sze­rû a ta­ní­tás fel­épí­té­sé­vel, a fi­gu­rák el­sa­já­tí­tá­sá­ nak me­ne­té­vel a ha­gyo­má­nyos tán­cos gya­kor­lat­ban ki­ala­kult mo­tí­vum­sor­ren­det kö­vet­ ni. A tánc­cik­lus csiz­ma­ve­rõs ré­szé­nek leg­jel­leg­ze­te­sebb in­dí­tá­sa az alap­rez­gõk­be va­ló be­tap­so­lás, pl. a 217. és 218. áb­ra példái sze­rint.* *

Az itt következõ motívumok szöveges leírása szintén megtalálható Borbély Jolán hivatkozott tanulmányában

Ugrós – Lakócsai táncok – Kalotaszegi csárdás

217. ábra

218. ábra

71

219. ábra

A 218. áb­ra pél­dá­ján meg­fi­gyel­het­jük, hogy a mo­tí­ vum fel­épí­té­se tripódikus. Kel­lõ pe­da­gó­gi­ai kre­a­ti­vi­ tás­sal a pódiaváltást, va­la­mint a fent meg­adott épít­ke­ zé­si szem­pon­to­kat is fi­gye­lem­be vé­ve szám­ta­lan gya­ kor­lá­si vál­to­za­tot hoz­ha­tunk lét­re.

A taps­sal in­dí­tott csiz­ma­ve­rõs foly­ta­tá­sa­ként do­bo­gó fi­gu­rák­kal ked­vünk­re gaz­da­gít­hat­juk a tán­cot (például a 219. és 220. áb­ra pél­dái), de csak dí­szí­tés­ként, fel­vil­

220. ábra

221. ábra

222. ábra

72

Farkas Zoltán

la­nás­szerûen, ne tán­col­juk hossza­san a ko­po­gó­kat, mert e mo­tí­vu­mok­nak is csak be­ve­ze­tõ funk­ci­ó­ja van.

Ezek után tér­he­tünk rá ok­ta­tá­si me­ne­tünk fel­épí­té­sé­nek lé­nye­gi pont­já­hoz, a csiz­ ma­ve­rõs bo­ká­zók­kal dí­szí­tett mo­tí­vu­mainak el­sa­já­tí­tás­hoz. E mo­tí­vu­mok­ra mu­tat­ be pél­dá­kat a 221–233. áb­ra.

A csiz­ma­ve­rõs mo­tí­vu­mai A csiz­ma­ve­rõs mo­tí­vu­mainak ta­ní­tá­sa köz­ben a pró­ba­ve­ze­tõ fi­gyel­me a stí­lu­sos, pon­ tos, di­na­mi­kus tán­co­lá­son kí­vül a he­lyes test­tar­tás­ra is össz­pon­to­sul­jon, mert ta­pasz­ ta­la­tom sze­rint az egyik ál­ta­lá­nos hi­ba a test nagy­fo­kú elõ­re­dõ­lé­se. E hely­te­len test­ hely­zet mi­att a súly­pont elõ­reto­ló­dik és eb­bõl adó­dó­an a mozdulatok könnyed rez­gõjel­le­ge el­ve­szik. A ke­let­ke­zõ hi­ányt a tán­co­sok rend­sze­rint túl­zott erõ­vel igye­kez­nek pó­tol­ni, el­sõ­sor­ban a csapásoló mo­tí­vu­mok­ban. A tánc így stílusidegenné, gör­csös­sé, vas­kos­sá vá­lik, és ek­kor szin­te ter­mé­szet­sze­rû­leg el­to­ló­dik a hang­súly­ok di­na­mi­ká­ja is. Ezért kö­ves­sük ál­lan­dó fi­gye­lem­mel a 234. áb­ra fo­tó­ján be­mu­ta­tott he­lyes test­tar­ tást.

A csiz­ma­ve­rõs fel­épí­té­se és mo­tí­vu­ma­i­nak il­lesz­té­se A tánc­rendben a ko­po­gós kó­ló vé­gé­re a kó­ló­ve­ze­tõ olyan tér­for­mát ala­kít ki, ami al­kal­mas a csiz­ma­ve­rõs kez­de­té­re. Ilyen pl. a nyi­tott fél­kör­for­ma. A csiz­ma­ve­rõs meg­kez­dé­sét a kó­ló­ve­ze­tõ jel­zi úgy, hogy a ze­né­be va­ló be­le­tap­so­lás­sal tem­pó­las­sí­ tást vé­gez. A meg­fe­le­lõ tem­pó el­éré­se után a kó­ló­ve­ze­tõ elõ­tán­col­ja a mo­tí­vu­mo­kat, a fér­fi­tán­co­sok pe­dig át­ve­szik motívumát, és a kö­vet­ke­zõ vál­tá­sig egy­ön­te­tû­en mind­ annyi­an ugyan­azt tán­col­ják. A mo­tí­vum vál­tá­sa­it a kó­ló­ve­ze­tõ kar­fel­tar­tás­sal vagy kar­fel­tar­tás nél­kül, új mo­tí­vum el­kez­dé­sé­vel jel­zi.

223. ábra

224. ábra

Ugrós – Lakócsai táncok – Kalotaszegi csárdás 73

A mo­tí­vu­mok meg­ha­tá­ro­zott rend­szer sze­rint kö­ves­sék egy­mást. A csiz­ma­ve­rõs fõbb szer­ke­ze­ti egy­sé­ge­i­nek so­rá­ban kezd­jük a tap­sos rit­mu­sok alap­rez­gõk­be ­he­lye­zé­sé­vel, majd kö­vet­kez­ze­nek a ko­po­gó-do­bo­gó mo­tí­vu­mok (mind a tetrapódikus, mind a tripódikus fel­épí­té­sû­ek, va­la­mint ezek rit­mi­kai já­té­ka). Ezt kö­ve­tõ­en tér­he­tünk rá a csiz­ma­ve­rõs mo­tí­vu­mai­ra. A csiz­ma­ve­rõst több­ször is fel le­het épí­te­ni, ezért egy-egy csúcs­pont után tér­jünk vis­­sza a pi­he­nõ, alap­rez­gõs mo­tí­vu­mok­hoz. Egy tánc­cik­lu­son be­lül két­szer-há­rom­szor ja­va­solt az új­ra­épít­ke­zés. Min­den egyes új­ra­ kez­dés fe­lel­jen meg a fen­ti épít­ke­zé­si el­vek­nek, de más-más tar­ta­lom­mal töl­tõd­jön meg, az­az a ta­nult mo­tí­vum­kész­let­bõl min­dig újabb és a újabb mo­tí­vu­mo­kat hasz­nál­ junk. A csiz­ma­ve­rõs vé­gét a kó­ló­ve­ze­tõ fo­lya­ma­to­san emel­ke­dõ tem­pó­jú do­bo­gó-ko­ po­gó mo­tí­vum­mal jel­zi. Eh­hez a tem­pó­eme­lés­hez kap­cso­lód­hat térformaváltás, el­sõ­

225. ábra

226. ábra

227. ábra

228. ábra

229. ábra

230. ábra

231. ábra

232. ábra

233. ábra

74

Farkas Zoltán

sor­ban a szûk csi­gá­ba hú­zás, ami egy­ben al­kal­mas a tánc­rend be­fe­je­zé­sé­re. A tánc szín­pa­di al­kal­ma­zá­sa­kor eset­leg egy idõ­ben két cso­port­ra oszt­va is tán­col­ha­tó a csiz­ma­ve­rõs ezen ré­sze. Ugyan­csak iz­gal­mas meg­je­le­ né­si for­ma, ami­kor a fél­kör for­má­ból ki­sza­kad­va, egy, két, eset­leg há­rom fér­fi tán­col­ja el jól ös­­sze­gya­ko­rolt tán­cát. Ez­alatt ter­mé­sze­te­sen a fél­kör töb­bi részt­ve­võ­je a pi­he­nõ alap­rez­gõ lé­pé­se­ket vég­zi, s gyak­ran csujogatásokkal biz­tat­ja a szó­ló­tán­co­so­kat.

A csiz­ma­ve­rõs sza­bad tánc­al­ko­tá­si fo­lya­ma­tá­nak, imp­ro­vi­zá­ci­ó­já­nak lé­nye­ge a mo­tí­vum­il­lesz­tés mód­ja, a mo­tí­vu­mok he­lyes kap­cso­lá­sa. A fo­lya­ma­tot kezd­jük min­dig az egy­sze­rû mo­tí­vu­mok­kal, a kö­vet­ke­zõ il­lesz­ ke­dõ mo­tí­vum pe­dig az elõ­zõ­höz ha­son­ló rit­mu­sú és mozdulat­jel­le­gû le­gyen. Az aláb­bi hat csiz­ma­ve­rõs-mo­ tí­vum­mal (235.a – 240.a) és va­ri­á­ci­ó­ik­kal az il­lesz­té­si 234. ábra le­he­tõ­sé­gek­re mu­ta­tunk pél­dá­kat. Mo­tí­vum­il­lesz­tés­kor az „a” je­lzetû ábrák egy­sze­rû alap­mo­tí­vu­mát to­vább­fej­leszt­het­jük bõ­ví­tés­sel („b” je­lzetû ábrák). Az alap­mo­tí­vum szû­kí­tés­ekor vagy az alap­mo­tí­vum­ban meg­lé­võ egyes mozdulat­ele­me­ket el­hagy­hat­juk („c” je­lzetû ábrák), vagy a mo­tí­vu­mot zárt jel­le­gû­vé tes­­szük. To­váb­bi le­he­tõ­ség, hogy az alap­mo­tí­vu­mot új mo­tí­vum hoz­zá­adá­sá­val le­zár­ juk („d” je­lzetû ábrák), vagy meg­te­het­jük, hogy a mo­tí­vu­mok pá­ros met­ri­kai szer­ke­ ze­tét vál­toz­tat­juk meg pá­rat­lan­ra („e” je­lzetû ábrák). Bõ­ví­tés­kor vagy zár­lat hoz­zá­ adá­sa­kor elõ­for­dul­hat pódiaváltás is (236.b, 236.d) Az itt fel­vá­zolt va­ri­á­lá­si fo­lya­mat fõ meg­ha­tá­ro­zó­ja a di­na­mi­kai fej­lõ­dés le­gyen, amely­hez ter­mé­szet­sze­rû­leg kap­cso­ló­ dik a mo­tí­vu­mok rit­mi­kai fej­lõ­dé­se is.

A mo­tí­vum­il­lesz­tés ré­vén kap­juk a mo­tí­vum­so­ro­kat. A fen­ti il­lesz­té­si-fej­lesz­té­si pél­dá­kon túl a rit­mus- és mozdulat­jel­leg-il­lesz­ke­dés­re meg­fe­le­lõ a csiz­ma­ve­rõs mo­tí­ vum­pél­dá­i­ból vá­lasz­tott 221–224. mo­tí­vum­kö­tés. Azon­ban ki­fe­je­zet­ten hi­bás­nak te­kint­jük azt a meg­ol­dást, ami­kor a 221. ábra motívumát köz­vet­le­nül a 229. ábra

235.a ábra

235.b ábra

235.c ábra

Ugrós – Lakócsai táncok – Kalotaszegi csárdás

235.d ábra

236.a ábra

236.d ábra

75

235.e ábra

236.b ábra

236.c ábra

236.e ábra

76

Farkas Zoltán

237.a ábra

237.b ábra

237.d ábra

238.a ábra

237.c ábra

237.e ábra

238.b ábra

238.c ábra

Ugrós – Lakócsai táncok – Kalotaszegi csárdás 77

238.d ábra

239.a ábra

238.e ábra

239.b ábra

239.c ábra

motívumávan köt­jük ös­­sze, mert ki­hagy­tuk az alap­for­má­ból az egyik leg­bo­nyo­lul­ tabb for­má­ba va­ló át­me­net szer­ve­sen fej­lõ­dõ, köz­tes lé­pé­se­it. A mo­tí­vu­mok is­mé­tel­ ge­té­se is mo­tí­vum­sort ered­mé­nyez, pl. 3×217.; 2×217.; vagy 4×226.

A tánc ma­ga­sabb szer­ke­ze­ti egy­sé­gé­hez, a mo­tí­vum­cso­por­tok­hoz a mo­tí­vum­so­rok ös­­sze­fû­zé­se és le­zá­rá­sa ré­vén ju­tunk, de egy-egy zár­lat­il­lesz­tés­sel vég­zõ­dõ mo­tí­vum­ sor te­kint­he­tõ mo­tí­vum­cso­port­nak is. Mo­tí­vum­cso­port­hoz ju­tunk, ha például 217. ábra motívumának háromszori ismétlését a 224. ábra 1. üte­mé­vel zár­juk le, vagy 226. ábra moívumának négyszeri előadását a 225. ábra motívumával. A mo­tí­vum­cso­por­ tok ös­­sze­fû­zé­sé­nek ered­mé­nye­ként már etûd gya­kor­lat­so­rok­hoz ju­tunk.

Az e szem­pont­ok alap­ján fel­épí­tett csiz­ma­ve­rõs-mo­tí­vum­so­rok­kal, -mo­tí­vum­cso­ por­tok­kal, kis etû­dök­kel ugyan­olyan szel­lem­ben játsz­ha­tunk, mint ahogy azt a töb­bi lakócsai tánc ta­ní­tá­sá­nál be­mu­ta­tott kre­a­tív gya­kor­la­tok­ban már is­mer­tet­tük.

78

Farkas Zoltán

A táncrend felépítése A tánc­rend, mint a be­ve­ze­tõ­ben je­lez­tük, a drmeš, a križanje, a kó­ló és az ab­ból szer­ ve­sen ki­fej­lõ­dõ csiz­ma­ve­rõs. Egy­más­hoz viszonyított ará­nya­ikat te­kint­ve a leg­rö­vi­ debb kö­zü­lük a križanje. A križanjéhoz ké­pest a drmeš két­szer-há­rom­szor hos­­szabb, a kóló–csizmaverõs kap­csolt tánc­sza­kasz pe­dig két­szer hos­­szabb, mint a drmeš. Sa­ját gyûj­té­si ta­pasz­ta­la­ta­im sze­rint egy tel­jes tánc­rend 40–50 per­cig tart. Így egy 40 per­ces tánc­rend ja­va­solt idõ­be­li fel­osz­tá­sa a kö­vet­ke­zõ le­het: a kb. 12 per­ces drmešt kö­ves­se egy 4 per­ces križanje, majd a kó­ló és a csiz­ma­ ve­rõs ös­­sze­sen leg­fel­jebb 24 per­cig tart­son.

Vé­ge­ze­tül fon­tos­nak ér­zem fel­hív­ni az ok­ta­tók fi­gyel­mét ar­ra, hogy a pe­da­gó­gi­ai fel­ké­szü­lést és ok­ta­tómun­kánk ered­mé­ nyes­sé­gét nagy­mér­ték­ben se­gít­he­ti az el­mé­le­ti fel­ké­ szült­ség, a tán­cos gya­kor­ lat és a hely­szí­nen szer­zett él­mé­nyek össz­ha­tá­sa, a meg­ta­ní­tan­dó tánc le­he­tõ leg­tel­je­sebb, leg­mé­lyebb meg­is­me­ré­se és el­sa­já­tí­tá­ sa.

240.a ábra

240.c ábra

240.d ábra

240.b ábra

240.e ábra

Zár­szó

A könyv anya­gá­nak gya­ko­rol­ta­tá­sa és el­sa­já­tí­tá­sa után ­tér­he­tünk rá az eredeti néptáncmo­tí­vu­mok, fi­gu­rák ta­ní­tá­sá­ra. Vé­le­mé­nyem sze­rint eh­hez na­gyon jó mód­szer az ar­chív fil­mek meg­te­kin­té­se, au­ten­ti­kus tán­co­sok meg­hí­vá­sa, tánc­be­mu­ta­tás­ra va­ló fel­ké­ré­se. Ez­zel kap­csolat­ban azon­ban igen fon­tos szem­pont, hogy ne kezd­jük tánc­ta­ ní­tá­sun­kat fil­mek né­zé­sé­vel, mert az on­nan ka­pott in­for­má­ci­ók­nak nincs mi­re ala­po­ zód­nia, a fi­gye­lem csa­pong, nem ké­pes kon­cent­rál­ni a lé­nye­ges, a va­lós tánc­esz­té­ti­ku­ mot és tánc­él­ményt hor­do­zó je­len­sé­gek­re. A tisz­ta, de tõ­lünk már tá­vol ke­rült eredeti anyag csak ak­kor hat ele­men­tá­ris erõ­vel, ha alap­ja­it ko­ráb­ban már meg­is­mer­tük, az ér­dek­lõ­dést a sa­ját mozdulat­ta­pasz­ta­lat ré­vén már fel­kel­tet­tük. Csak ek­kor ve­he­tünk ész­re fi­nom és ki­fe­je­zõ rész­le­te­ket, stí­lus­ele­me­ket, sa­já­tos és iz­gal­mas mo­tí­vum­fû­zé­ se­ket, egy­szó­val csak így ért­het­jük meg tán­cunk esz­té­ti­ká­ját. A szem­lél­te­tés meg­kön­ ­nyí­té­sé­re fel­so­ro­lunk né­hány hasz­nál­ha­tó, az MTA BTK Ze­ne­tu­do­má­nyi In­té­zet Népzenei és Nép­táncar­chí­vu­má­ban ta­lál­ha­tó fil­mes gyûj­tést és hang­zó do­ku­men­tu­ mot. Jó tán­co­lást, ered­mé­nyes ta­nu­lást-ta­ní­tást kí­vá­nok!

Ug­ró­sok film: Alap, Ft.880; Madocsa, Ft.968; Berzence, Ft.1054; Bogyiszló, Ft.945 ze­ne: Madocsa, AP.5655-66; Bogyiszló, AP.11317-11320 Lakócsa film: Ft.750; Ft.1041 ze­ne: AP.10028, AP.10032 Ka­lo­ta­szeg film: Ft.529; Ft.934; Ft.1002 ze­ne: AP.12267-12272

Iro­da­lom Borbély Jolán. [1973.] „Lakócsa táncai.” Sokszínű hagyományunkból. 1. kötet.

Szerk. Lányi Ágoston és Olsvai Imre. Budapest: Népművelési Propaganda Iroda.

13–73.

Farkas Zoltán – Tóth Ildikó. [1992.] A magyar néptánctanulás alaptechnikái I: Batyu-féle gyakorlatok rendszere. [Budapest: I. kerületi Művelődési Ház.]

Fügedi János. 2012. „LabanGraph 4P: An(other) Computer Editor for Labanotation.”

Proceedings of the 2011 ICKL Conference. Ed. Marion Bastien, János Fügedi, and Richard Allan Ploch. S.l.: International Council of Kinetography Laban. 327-331.

Somogyi szomszédok. 1986. [Vujicsics Együttes.] GPP 002. USA: Garlic Press Production. LP.

Ajánlott irodalom Martin György. 1964. Motívumkutatás, motívumrendszerezés: A sárközi–Duna menti táncok motívumkincse. Budapest: Népművelési Intézet.

Pesovár Ferenc. 1983. A juhait kereső pásztor: Fejér megyei néptáncok.

Székesfehérvár: István Király Múzeum. (Az István király Múzeum Közleményei, A sorozat, 26.)