Dusnok táncélete

FARKAS GÁBORNÉ

DUSNOK NÉPÉNEK TÁNCÉLETE

NÉHÁNY SZÓ DUSNOKRÓL Dusnok a Kalocsai Sárköz1egyik Vajas menti faluja. Félúton fekszik Baja és Kalocsa között, a Duna közelében. Szomszédai: a rác Bátya; a kontinuus magyar népességű, katolikus Fájsz; a XVIII. század elején újranépesedett katolikus magyar Sükösd; a konti­ nuus magyar népességű református Érsekcsanád; a katolikus szlovák Miske; a katolikus német Nemesnádudvar és Hajós. Viszonylag közel fekszenek Dusnokhoz a népi díszítőművészetükről és néptáncaikról elhíresedett kalocsai szállások: Szakmár, Homokmégy, Öregcsertő és Drágszél. Dusnok lakosságának törzsökös része a XX. század első felében rácnak nevezte ma­ gát, és a horvát nyelv egyik változatát beszélte. Nyelvi és kulturális értelemben a bácskai bunyevácokhoz, sokacokhoz álltak közel. A dusnoki katolikus rácok, újabb tudományos nyelvhasználattal: ráchorvátok,12 a XVII. század végén és a XVIII. század elején kerültek Dusnok területére. Valószínűleg magukba olvasztották a táj középkori magyarságának ugyancsak Dusnokon letelepedett néhány családját. Dusnok népe a jobbágyfelszabadítás előtt hosszú ideig a kalocsai érsekség, majd néhány évig a kalocsai főkáptalan jobbágya volt.3 Martin György a magyar nyelvterület tánckultúráját három nagy egységre tagolta: 1. a nyugati vagy dunai, 2. középső vagy tiszai, 3. a keleti vagy erdélyi táncdialektus területére.4 Mivel Dusnok a Kalocsai Sárközben, a Duna mentén fekszik, tánckultúráját tekintve az ún. nyugati vagy dunai táncdialektus területéhez tartozik. TÁNCALKALMAK, A TÁNCBÉLI MAGATARTÁS A táncalkalom szervezése Advent és nagyböjt kivételével az esztendő minden időszakában szerveződtek Dusnokon az ifjúság táncalkalmai. A tavaszi munkák, a nyári aratás és az őszi nagy be­ takarítás ideje alatt ritkábban rendeztek táncot. A mulatozásra ilyenkor a lakodalmak és más családi ünnepek adtak alkalmat. A lakodalmakat is igyekeztek paprikaszedés után tartani. A vasárnapi táncok nagy része a XX. század közepén is a hagyományos keretek között jött létre, főként a fiatalság hangadóinak irányításával. 1 A Kalocsai Sárköz fogalmáról: BÁRTH János 1998. 2 SAROSÁCZ György 1973. 370. 3 Dusnok történeti és néprajzi irodalmából: D. SZABÓ Kálmán 1992, BÁRTH János 1999, BÁRTH Dániel 1999, BEREZNAI Zsuzsanna 1999. KR1STON VÍZI József 1992, 1999, FEHÉR Zoltán 1999, 2000, KISS Mária 1978, MÉSZÁROS Ágnes 1999, VÉLIN István 1979. 4 MARTIN György 1990. 393., FELFÖLDI László - PESOVÁR Ernő 1997.

213

Hatalmas sarokház áll a piactér közelében. Ez a ház a művelődési ház szerepét töl­ tötte be egészen 1972-ig, az új művelődési ház átadásáig. Az épület még most is a Csongrádi család birtokában van. Régen e család tagjai gondoskodtak a mulatságok szervezéséről, felfogadták a zenészeket, a hírverést a mulatsághoz ők kezdeményezték. A lányok gyakran a templom környékén gyülekeztek. A templom tájéka jeles tánchely­ nek is számított, hiszen az esküvői szertartás után a lakodalmasok rendszerint táncot jártak a templom mellett, mielőtt elindultak volna a lakodalom színhelyére. A lakodalmakat és a báli mulatságokat gyakran sátrakban rendezték. A sátrakat leg­ többször a posta utcájában lévő presszó és a bajai úti Vajas presszó udvarán állították föl. Hírverés A hírverésben a kisbíróknak és a zenészeknek volt nagy szerepük. A zene akkor szólalt meg, amikor a fiatalok délután a templomból kijöttek. A meghívás, azaz a leányok táncba hívása még a közelmúltban is komoly és ünnepélyes keretek között zajlott le. Akinek volt már komoly udvarlója, az a bál előtt este elkérte a lány szüleitől a leányt, hogy elvihesse a bálba. Belépődíj A belépődíjat a rendezőbizottság szedte. Általános gyakorlat volt az, hogy a legények fizették a leányok belépőjét. A lányok ritkán fizettek, akkor is esetleg csak fél részt. Előfordult, hogy lányok csoportosan mentek be, természetesen szülők kíséretében, és ők váltották be magukat. Táncillem, megjelenés, viselet A lányok és a legények táncba menetelét a helyi illem követelményei szabályozták. Hogy kivel és hogyan menjen el a leány a táncba, azt a mulatság jellege határozta meg. Lakodalomba együtt ment a család, és éjszaka együtt is illett hazamenni. Más volt a módja, ha prelóba vagy vasárnap délutáni táncra ment el a lány, vagy ha estétől reggelig tartó mulatságon vett részt. A délutáni táncokra csoportosan, drugaricákban mentek el. Ezeken a táncalkalmakon a fiatal leányok, a szülők vagy keresztszülők is megjelentek nézőként, legalábbis addig, míg a lánynak komoly udvarlója nem akadt. A bálra a legények, lányok egyaránt felkészültek. Az öltözéket a helyi táncillem hatá­ rozta meg. Dusnokon a népviselet anyaga drága kelméből készült. A lányok általában nem a nagyünnepi, templomba járós ruhát vették fel a tánchoz. Egyszerűbb, de a hétköz­ napitól mégis eltérő, kissé ünnepibb ruhát vettek fel a mulatsághoz. A lakodalmak alkal­ mával az esküvő után levették az ünneplő selyemruhát, és hazamentek átöltözni; szinte kiürült a lakodalmi sátor. A bálba egy pendelt (kis alsószoknyát), egy krilót (nagy alsó­ szoknyát) vettünk fel, erre húztak egy sok szélből varrott felsőszoknyát. A felsőszoknya alá húzták a kukovát (farpárnát). A szoknyához egy blúzt vettek fel vagy rövid ujjút vagy hosszú ujjút és úgy mentünk a bálba. A táncos mulatságokon megfordultak házas­ párok is. Az asszonyokat csak a férjük engedélyével lehetett táncba vinni. Házas férfi nyugodtan táncoltathatott lányokat. Hajó táncos volt, szívesen is táncoltak vele. A lányok

214

nem viseltek fityulát (főkötőt), ők kontyba font hajjal mentek. A kontyra kis koszorút tettek, ha már jegyesük volt. Ezt ünnepnapokon és templomban is hordták. Fiatal menyecs­ kék és asszonyok fityulába öltözve mentek mulatni. A lakodalmi mulatságokban az idő­ sebb asszonyok is ott voltak, ők kendőt viseltek a fejükön, amelyet áll alatt kötöttek meg. A férfiak az évszaknak megfelelő ünnepi öltözékben jelentek meg, fejükön kalappal. Táncba hívás, udvarlás, párválasztás A lányok a tánchelyiségen belül a fal mellett ültek. Táncba híváskor a lánynak illett kimondani az egész nevét. Táncba húzásra akkor került sor, ha a lakodalmakban a hívatlan vendéget az ismerősei elkapták és húzták, hogy menjen táncolni ő is egyet. Először a legény azzal táncolt, akinek udvarolt, vagy akit meghívott, befizetett a bálba. Ezután sorra megtáncoltatta a rokon, aztán a szomszéd leányokat. Az utolsó táncot illett azzal táncolni, aki a lányt beváltotta, mivel a bál végén a lány megengedte, hogy a fiú hazakísérje. Egy-egy táncot illett ugyanazzal a lánnyal, illetve ugyanazzal a legénnyel végigtáncolni. A régi bálokban a lekérést nem ismerték. Kitáncoltatás, kimuzsikálás A nők alárendelt szerepe a táncillemmel kapcsolatos szokásokban is tükröződött. Nemigen kezdeményezhettek táncot. Ela megsértették a legényt vagy visszautasították a táncot, a legények kellemetlen helyzetbe hozhatták a lányokat. Ha a tánc közben a legénnyel a lány nem jól viselkedett, levette a kezét a válláról, nem hagyta, hogy a legény vezesse, a megsértett legény könnyen kipenderítette. A legény intett a zenekarnak, és a „vakpalira’’ - jelen esetben a Rákóczi-indulóra - addig vitte a lányt az ajtó felé, míg ki nem küldte az utcára. Erről aztán nemigen illett a faluban beszélni, -idézik fel utólag az efféle eseteket. Magatartás a bálban A bálban a lányoknak szerényen kellett viselkedni, nem illett incselkedni a legénnyel. Tánc közben kiderült, hogy milyen a lány. A tánc a párválasztásban, az udvarlásban domináns szerepet töltött be, így fontos volt a táncillem megtartása is. A táncnak társadalmi szerepe volt az egyes közösségek ízlésének formálódásában. Táncszók A mulatozások elmaradhatatlan része a táncban használatos mulatószók - a táncszók használata: a csujogatás és a bekiabálás. A csujogatásokat nem csak magyarul, hanem rácul is kiabálták. Egy példa a felelgetős változatra: Rácul: Legény: Milo draga isobi kvama, hujujujujujj! Alvam skiszko préd vratama, hujujujujujj!

215

Leány: Dojdi dragi netye biti, hujujujujujj! Pészkém tyuti poszipati, hujujujujujj! Magyarul: Legény: Édes drágám, mennék hozzád, hujujujujujj! De csúszós az ajtótok előtt, hujujujujujj! Leány: Gyere, drága, nem lesz az, hujujujujujj! Homokkal fogom felszórni, hujujujujujj! A JELES NAPOKHOZ KAPCSOLÓDÓ TÁNCHAGYOMÁNYOK Advent, karácsony A karácsonyt megelőző négyhetes időszakot adventnek nevezzük, ez a karácsonyra való készülődés időszaka. Adventban nincs lakodalom, se zene és tánc. Az utolsó bált Katalin napkor tartották meg. Már az advent első hetében elkezdődtek a prelók, azaz a fonók, melyek a hamvazószerdát megelőző napig tartottak. A fonóba korcsoportok sze­ rint jártak a lányok. Az iskolából kikerült lányok már eljárhattak prelóba. A lányok, barátnők (drugaricák) megbeszélték, hogy kinél találkoznak aznap este. A faluban több helyek működtek ezek az összejövetelek, melyek általában baráti társaságokhoz kötőd­ tek. Fontos része volt a fonók megtartásának az is, hogy területekhez kötődtek, például Faksz, Folyócska, Budzsak, Bara alatti leányok; de számos dusnoki elnevezés szerinti területről találkoztak leányok. Számszerint nyolc-tíz főből álltak ezek a baráti társasá­ gok. A fiatalok munka mellett danolásztak, énekeltek. Táncmulatság a régi prelóban nem volt. A fonóban alkalom kínálkozott a fiatalok ismerkedésére is. A prelók hétfőtől szombat estig tartottak és két-három órásak voltak. A dusnoki fonók az 1960-as években szűntek meg. A XX. század első felében karácsony másnapján bált rendeztek a faluban. A szilvesz­ teri és újévi mulatságokat családi és baráti társaságokban tartották. Farsang A farsangi időszak Dusnokon is mulatozással, evéssel és jókedvű ivással telt a XX. század első felében. A különböző korcsoportok részére bálokat szerveztek. A három­ napi (vasárnap, hétfő, kedd) farsangi bálozás a XX. század közepéig volt szokásban. Később az óvodába, iskolába tevődött át a szokás: jelmezversennyel, játékkal, tánccal. Húsvét A húsvétot megelőző időben a gyermekek szabadtéri játékokat játszottak az Elegyur és a Baranevü terülten. Húsvét hétfő a locsolkodás ideje, mely a XX. század első felében még nem kölni­ vízzel, hanem kútvízzel történt. Este táncmulatsággal zárult az ünnep.

216

Pünkösd A pünkösd vasárnapján délután a litánia végeztével már gyülekeztek az emberek a táncmulatságba. Másnap hétfőn délután újra bált rendeztek. Pünkösd ünnepe ma is sokat jelent a falu lakói számára. 1992-ben elkezdődött a Rác Pünkösdi mulatságok sorozata. A Bara alatt van egy nagy tér, ott gyülekeznek a szentmise után az emberek. Itt délelőtt a gyerekek részére különböző vetélkedőket, ügyességi játékokat szerveznek. Délután a táncházban a környező települések délszláv tánccsoportjai, valamint magyar és horvát népdalkörök mutatkoznak be. Este Bara-bál van, ahol hajnalig tart a mulatozás, s felelevenítik a dusnoki lakodalmast is. A LAKODALOM SZOKÁSAI A lakodalmi menettáncok alkalmával a falu fő helyein - községházánál, nagyobb útkereszteződéseknél - megállnak a lakodalmasok, és csárdást táncolnak, előbb kör­ csárdást, majd aprózót, cifrát, s az esküvő helyszínéig újra menettánccal folytatják a mulatozást. A templom előtt újra csárdás van, ahonnan a vőlegényes házig tart megint a menettánc. A menyasszony vendégei az uzsonna után a lányos házhoz vonulnak vissza, ott a menyasszony nélkül folytatódik a mulatozás, mert ő a vőlegényes háznál marad, és a menyasszonytánc idejére éjfélkor tér csak vissza. A gyertyatánc az éjféli menyasszonytáncot előzi meg, mely a polgári táncokból került át, s ennek megfelelően keringőt is járnak rá. A gyertyatánc az együvé tartozást szimbolizálja. A menyasszonytáncot mindkét lakodalmas háznál illik eljárni. A faluban ilyenkor egyszerre táncoltatják a menyasszonyt és a vőlegényt. A menyasszonytánc a következőképpen zajlik le: A zenészek elé tesznek egy asztalt, erre kerülnek az ajándékok, amit ilyenkor illik odaadni, hadd lássa a falu népe, mit kapott az ifjú pár. Az ajándékok elé két széket tesznek, erre ül az ifjú pár. A vőfély a ki­ kiáltó: Eladó a vőlegény és a menyasszony! Ez jelzi a menyasszonytánc kezdetét. Illik kikiáltani, hogy milyen értékű az ajándék, amiért táncba viszik az iíjú párt. Először a kö­ zeli rokonok táncoltatják meg az iíjú párt, majd jönnek a barátok, szomszédok. A vőfély többször is bekiabálhat: Eladó az ifjú pár, ki mit szán, tegye bele! De meg is állíthatja a táncot: Elfáradt a menyasszony és a vőlegény! Az újabb táncot illik mindig magasabb értékű ajándékkal kezdeni. A szülők érzik, mikor lesz vége a táncnak, ilyenkor közük az ifjú párral, hogy a tánc a vége felé közeledik. Az ifjú pár hirtelen megragadja a pénzes kosarat, és kiszaladnak vele a sátorból. Ilyenkor a nyomukba repül egy tányér, ami ha sok darabra törik, bőséges gyermekáldásban lesz részük. A táncolás folyhat párban valákj csak a vőlegénnyel, valaki csak a menyasszonnyal - de körben is, mindig ügyelve arra, hbgy mindketten táncban maradjanak. A tánc típusa minden esetben a csárdás. A menyecsketánc előtt az újasszony fejére fityulát tesznek. Ilyenkor az ifjú pár csak párban táncol egy zárt kör közepén. A kör a rokonokból, barátokból áll. Az egész ven­ dégsereg táncol ilyenkor. Ezt is mindkét lakodalmas háznál megtartják: először a meny­ asszony szüleinél, majd ezt követően a fiú szüleinél is, s az új asszony már ott is marad a férje házában. A tánc típusa a körcsárdás. A tánc vége felé a leány szülei táncolhatnak az

217

ifjú párral: a lánytól köszönnek el ilyenkor, és a vöt ezzel a tánccal is elfogadják. Ez a fiú szüleinél megismétlődik, ők is jelzik, hogy befogadták az asszonyt. A lakodalom elmaradhatatlan mulatozós tánca az úgynevezett maszkatánc, a meny­ asszony és a menyecsketánc között. A maszkatánc kitölti a két tánc közötti időt, mulat­ tat. Ezt a táncot pénzért táncolják. Természetesen aprópénzt dobnak a kosárba, melyet zenészek kapnak meg. A lakodalmi sereg így kíván hozzájárulni a lakodalom költségei­ hez. Ugyanúgy zajlik, mint a menyasszonytánc. A maskarások menyasszony és vőlegény szerepben jelennek meg. Mókáznak, mulatoznak, míg el nem kezdődik a menyecsketánc. A TÁNCOK FORMAI ÉS SZERKEZETI FELÉPÍTÉSE Dusnokon kedvelték a körtáncokat. A körtánc szó hallatán a köztudatban a balkáni népek által táncolt körforma jelenik meg. Az emberek általában csak az úgynevezett kólót ismerik. A kólót bokából táncolják, a testet deréktól lefelé mozgatják meg, a fej szinte mozdulatlan. A kóló szó jelentése az egész szláv nyelvterületen: ’kör’. Ha ezt mélyebben vizsgáljuk, kiderül, hogy nem csak a délszláv népeknél jelenik meg a kör­ tánc, hanem az egész magyar nyelvterületet is jellemzi. A körformát megtaláljuk a régi stílusú leánykarikázókban (Dél-Dunántúl) és a kötött szerkezetű legényesekben (Rábaköz) is. Dusnok tánckultúrájára a Kalocsai Sárköz és a Tolna megyei Sárköz, valamint a Duna-Tisza közén élő délszláv népek hagyományai egyaránt hatottak. A dusnoki rácok magyar táncaiban ugyanúgy megtalálhatók a csárdás és dunántúli ugrós táncok, mint a Duna mentén kedvelt mars (menettánc). A friss csárdás pihenő részei fent hangsúlyosak, a forgásban a ridák zártak és fent-lent hangsúlyosak, míg Kalocsán a rida lent hang­ súlyos. A mai Tolna megyében, Bogyiszlón járják hasonlóképpen a táncot. Leggyakoribb tánc Dusnokon a csárdás. Kisebb-nagyobb körökben táncolják. A páros csárdás is előfordul, de nem jelennek meg a párt elengedő, csalogatós formák. Az ugrós táncok (mars) alapvető eleme a lengető. Ez elöl hangsúlyos. A menettáncba a cifra mars épült be. Ritmusképlete: n n i . A tá érték az előrelendített lábra esik. A táncot mindig csárdással kezdik: először jön a lassú, majd a friss, ezután követ­ kezik az ugrós. SZÍNPADI TÁNCOK A HAGYOMÁNYÁPOLÁSBAN Valamikor a '40-es évek végén volt egy tamburazenekar: Szegedi János, Kelc János és az öreg Ludányi. Ok kísérték a lakodalmakat. Később ide kerültek fúvós hangszeren játszók is, akik a lakodalmi menetet kísérték. Ez Dusnokon teljesen idegen volt, mégis be­ épült a zenekíséret. Ez tartott 1972-ig, amikor „a Gyuri”, Milkovics György meg nem jelent Dusnokon. A János bácsiék valamikor pengetős délszláv hangszereken játszottak, és délszláv dalokat énekeltek. Ókét Vujkov Anna, katymári tanítónő is tanította énekelni, innen is rengeteg dalt ismertek. Itt énekelt a Purós Péter bácsi is, aki rengeteg nótát ismer. Ahogy a Gyuri megjelent nálunk, sokszor elmentem a táncos rendezvényekre [...] 1975-ben alakult, és Békéscsabára kaptott meghívást. 1979-ben meghívták Vinkovácsra egy fesztiválra. Gyuri szerint ezeket a gyerekeket tambura zenekarnak kellett kísérnie, én Gyuri instrukciói szerint zenéltem. Matity Jani legyen a bőgős, mert ő volt

2 18

a dobos. „Danái” Szabó János legyen a brácsás, én legyek a terctamburás. Gyuri tamburázott, és egy hercegszántói harmonikázott. Szeptemberre már készen állt a csapat, el tudtuk kísérni a tánccsoportot. A vinkovácsi fesztiválon bunyevác táncokat adtunk elő. Mamacko kólót, a bácskai kólót. A táncokat a Gyuri tanította meg. Mi sokáig, sokfelé mentünk, de már igény volt a szakma részéről, hogy adjunk elő valami dusnokit, valami hazait. De ami igazán dusnoki, az a dalban jelenik meg igazán. Ilyen a dusnoki gyöngy­ szem, a Betyarac. A Betyaracot bárhol éneklik, azt abszolút dúrbán éneklik. A dusnoki Betyarac sehol nincs meg. Ez azért gyöngyszem, mert a dalban abszolút váltogatják egymást, és ezt sehol nem hallod... - emlékezik Hodován (Mandity) Péter. Jelenleg Remenica Táncegyüttes néven működik a faluban egy tánccsoport. Ez az együttes 1992-ben alakult, melynek elnöke Milkovics György. A táncok betanítását Kovács Gergely végzi. A táncosok mellett működik a Racke zice nevű zenekar. A cso­ portot támogatja a Dusnoki Polgármesteri Hivatal és a Dusnokon működő kisebbségi önkormányzat is. Az együttes 1999-ben Pécsváradon kiváló minősítést kapott. IRODALOM BÁRTH Dániel 1999 Dusnok és papja In: BÁRTH János (szerk.): Két víz között 9-21. Baja-Kecskemét BÁRTH János 1998 A Kalocsai Sárköz fogalma Cumania 15. 211-248. 1999 Mária kápolna és Mária forrás Dusnok határában In: BÁRTH János (szerk.): Két víz között 23-42. Baja-Kecskemét BEREZNAI Zsuzsanna 1999 Tréfás népi elbeszélések Dusnokon In: BÁRTH János (szerk.): Két víz között 51-58. Baj a-Kecskemét D. SZABÓ Kálmán 1992 Dusnok történeti földrajza Cumania 13. 165-241. (Különlenyomatként önálló címlappal: Kalocsai Múzeumi Közlemények 2.) FEHÉR Zoltán 1999 Dusnok zenei kétnyelvűsége In: BÁRTH János (szerk.): Két víz között 65-76. Baj a-Kecskemét 2000 Sumo, sumo, visoka si Erdő, erdő, de magos vagy. Dusnoki népdalok. Kalocsa FELFÖLDI László - PESOVÁR Ernő 1997 A magyar nép és nemzetiségeinek tánchagyománya Budapest

219

KISS Márta 1978 Koledarska tradicija u Dusnoku Rad XX. Kongresa Saveza Udruzenja Folklorista Jugoslavije Novum Sadu 1973. god. 97-105. Beograd KRISTON VÍZI József 1992 Adalékok Dusnok gyermekfolklórjához In: BÁRTH János (szerk.): Dunatáji találkozás, 125-130. Kecskemét 1999 A fiatalság társas élete és szórakozásformái Dusnokon In: BÁRTH János (szerk.): Két víz között 43-50. Baja-Kecskemét MÉSZÁROS Ágnes 1999 A népi orvoslás emlékei Dusnokon In: BÁRTH János (szerk.): Két víz között 59-64. Baja-Kecskemét MARTIN György 1990 Magyar táncdialektusok In: HOPPÁL Mihály (szerk.): Népzene, néptánc, népi játék Magyar Néprajz VI. 390-451. Budapest SAROSÁCZ György 1973 Magyarország délszláv nemzetiségei Népi kultúra - Népi társadalom VII. 369-390. Budapest VÉLIN István 1979 Obiéaj koleda u Dusnoku EJSUM. III. 73-129. Budapest

Gáborné Farkas Das Tanzleben des Volkes von Dusnok - Auszug -

Die katholisch-kroatische Bevölkerung von Dusnok in der Kalocsaer Sárköz verfügt über reiche Volkstanztraditionen, die sich in das Gebiet des sogenannten westlichen Tanzdialektes oder Donautanzdialektes einteilen lassen. Die Darstellung der Organisation von Tanzanlässen und des Verhaltens beim Tanz dient mit wertvollen Beiträgen der Erforschung der Volksschichten. Unter den Jahresbräuchen waren die Tanzfeste um Weihnachten, in der Faschings­ zeit, um Ostern und Pfingsten am bedeutendsten. Auch zu den Hochzeitsbräuchen von Dusnok lässt sich eine eigenartige Volkstanz­ tradition knüpfen, die durch die im Jahre 1992 gegründete Renita Volkstanzgruppe und die neben dieser existierenden Band namens Racke zice weitergetragen wird.

220