Birján

III. BIRJÁN

A pécs— mohácsi országút 24. km -étől Ny-ra, 9 km2-nyi területen, túlnyo­ mórészt egy nagy fennsíkon fekszik. 1960 óta bekötő útja van. H a tá rá t kis völgy osztja ketté. 1961-ben csatlakozott a belvárdgyulai „Közös Ü t" tsz-hez. 1964 óta a közös községi tanács központja Olasz. Lakosainak száma; 1960-ban 483 fő, 1962-ben 514 fő, 1967-ben 447 fő, 1969-ben 427 fő. A kom m unális és kulturális ellátottság szerinti rangsorolásban a járás 82 községe közül a 3 9 -ik.

7. A középkor végéig

Területe már az őskortól lakott hely. Időszámításunk kezdete előtt 2000 körül rézkori, de tulajd o n ké p p e n már „b ro n z " öntőm űhely létezett itt. Ez a ku l­ túra és az azt képviselő törzsek a „p é c e li kultúrához” tartoztak. Vidékünkön M agyarsarlós, Személy, Szőkéd, Szederkény m ellett ta lá lta k hasonló leleteket. B irjánnak az illír korszakból származó bronzkori leletei is igen g a zd a g o k/1 A település történeti folytonosságát bizonyítja a község D -i részén meg­ ta lá lt római kori villa, telep helye is. Itt fa l- és sírmaradványok kerültek elő, amelyeknek föltárása még nem fejeződött be. A kutatás további gazdag le le ­ teket ígér. A Baranya megyei múzeum m unkatársai szerint itt a megye egyik legnagyobb római kori tem etőjét ta lá ltá k meg. A további kutatásoknak kisa­ játítási (szőlőterület) és anyagi feltételei vannak. A község az Á rp á d -ko rb a n először Berán, Byrán néven szerepel. 1332-ben már p lé b á n iá ja van, tehát nagyobb település. Az okiratok Simon fia iró l: Já­ nosról, Benedekről, Zunkról beszélnek, akik birtokrészüket az U g rin -fia kn a k adták át 1307-ben 400 márka értékű páncélingért és lovakért.2 (Valószínűleg U grin kalocsai érsekről, a mohi csata fővezérének családjáról van szó.)3 A csa­ lád — László fia i — később birtokukat egy M árk nevezetű kolostorral együtt

58

(ez nem azonos az olasz-gyulai pálos kolostorral) elcserélték a pécsi káptalan egy másik birtokával. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy rendszeres határviták a la ­ kultak ki a pécsi püspök és az olaszi pálos kolostor között. A történeti adatok szerint a pálos kolostor e rdeit fölégették, szőlőiket, vetéseiket földúlták, b a r­ m aikat e lh a jto ttá k a pécsi püspök em berei.30 A Szentága-beliek, azaz a kolos­ to r jobbág yai természetesen védekeztek, de megverték őket. Az iratok a kö­ vetkező jobbágyneveket em lítik: Vaskor, Angyág, Pórus, Leperes, C hidluk és Szemere. Az 1400-as években tulajdon osként Elizabeth de Beránt említik, aki b irto ­ kát szintén a pálos kolostorra hagyja. A határ egy része azonban a középkor­ ban is középnemesi birtok marad. M aga a falunév Berán, a szomszédos Pirhán, Lotár, valam int O lasz neve azt látszik bizonyítani, hogy a környéken III. Béla idején és később is fra n cia -va llo n betelepítés történt. Egyesek szerint ez a fra n cia -va llo n telepítés Á rpád, Udvar-Pogány falukig, ÉK-re pedig Bogádig, Pécsváradig elhúzódott. Lakói 1554-ben: Kajtor, Varga, Tód. 1559-ben, a török hódoltság idején a pécsi káptalan még m indig nyilván ­ ta rtja ezt a b irto ká t: Berán két portával szerepel.12 Az 1561-es lajstrom ban az áll, hogy „e lp u s z tu lt” , de úgy látszik, ez vagy átm eneti á lla p o t vagy tévedés lehetett, mert a török adóösszeírásokban 1565-ben 5 házzal, 1582-ben 6 ház­ zal szerepel, a „3. elpu sztu lt” megjegyzéssel. A fa lu tehát m indig újra te le ­ p ü lt.14 (I. m. II. 181. I.) Legutolsó török ura Dezdár volt.

2. Bosnyák település

A török kivonulása után, az 1696-os és az 1702-es összeírások ismét élő falut, 9 bosnyák jo b b á g yo t em lítenek: Georgies, Szirkovics, Kartalics, Gesznica, Juan Katania, Jolcsár; valam int G rojássin, D rágojánovics és Horvatics. A fa lu ban 2 egész és 9 db 1/4-es telket írtak össze 2 ló, 5 tehén, 6 borjú, 10 kecske, 25 sertés jószágállom ánnyal. 18 hold müveit és 40 hold műveletlen fö ld ié van a falunak. Rétje 6 kaszás (6 szekér széna), makkos, tölgyes erdeje 50 hold.31 1738-ban a községnek 93 lakosát em lítik 1 kápolnával, amely ma is az 1850-ben é p ü lt tem plom egy részét alkotja. A fa lu kb. a mai helyén te rü lt el, de inkább a völgyben és D -ebbre. Ú jabban a falu a fennsíkon és É-ra terjed. A fa lu D -i végén volt a nemrég m egtalált egykori közös jobbágyi sütőkemence, s ezeken a részeken kerültek elő az em lített okori leletek is. Az 1747-es összeírásból a következő a d a to ka t és neveket ism erjük: a bíró magyar volt, neve: Siklósi. A név jelzi, hogy viselője bevándorolt. Rajta kívül a következő családoka t sorolják f e l: Horvát (2 család), Czirják (2 család), Bakrin, Szvitics, Farkas, Szekeres, Gyurkó, Petrovics, Bazalovics (2 család), Csopárovics, Kálfics, M islenácz, Kovácsevics (2 család), Cyesznica, Gyukics, V iolákovics, Zsitics (2 család), Mukás, Perics, Simics, Zsilicz, Lalics, és a pásztor: Kránácz. (Ezek közül sok család ma is létezik. A d ő lt betűvel szedettek.) A fa lu akkor 30 házból állt. A többi településhez viszonyítva meglepően

59

kevés jószággal, csak 7 szarvasmarhával és két lóval rendelkeztek. (A jószág egy részét biztosan e lb ú jta ttá k, mert akárm ilyen szegények voltak is, ilyen ke­ vés igaerővel nem tudtak volna létezni.) 30 pozsonyi mérő gabon át termeltek, de ez a szám inkább a birtok nagyságát je lö li, ami kb. 30 kát. holdnak felel meg. M eglepően sok szabad dohányt termeltek. (Nem kellett adózni utána.)

3. Az úrbéri rendelet után

A fa lu az úrbéri rendelet megjelenése, azaz 1767 után — annak viszony­ lagos könnyítései és jobbágyvédelm e nyomán — kedvező földrajzi helyzete és termékeny, jó l művelhető határa m iatt rohamosan fe jlő d ö tt. 1828-ban már 537 lakosa van (több mint ma) 76 házzal. J. Carl Thiele osztrák földrajztudós horvát fa lu n a k írja, és szerinte szőlejéről és erdejéről híres.23 1857-ben 82 házból áll a falu, de ebben az időben m á r— mint a környék­ beli falvakat, B irjánt is — a stagnálás jellem zi. Valószínűleg ugyanazon okok m ia tt: járványok, tbc., egykézés, uradalm i cselédsorba süllyedés stb. Említésre érdemesnek ta lá lju k Birján XIX. sz.-ban ismert dűlőneveit. A fa lu tó l D -re ta lá lh a tó a G ra b in a ( = gyertyános) és a Bubán. A legism ertebb dűlőnevek ezek m ellett a fa lu közelében elterülő G á t (susnyár) és DK-re a Tem plom tábla, Pirham. Az utóbbiak a középkorban létező és már em ített „Pyrhám ” , Perman község és tem plom rom jának helye. M ár a „középkori tá jle ­ írás” (G yőrffy a la p já n ) em líti a közeli Hudus, azaz Hódos patakot. Ez a Karasica. A G á t pedig a legrégibb lakott hely ezen a vidéken. Itt ta lá ltá k meg a bronzkori leleteket és a római kori villát, temetőt, a római telep m aradványait. A falu határához tartozott K-en a Szent-László dűlő és a már em lített Cerina (a kolostor közelében).

4. Statisztikai adatok 1869— 7945

A lakosok száma 1869-ben 497 fő, 1880-ban 514 fő. Az u tó b b ib ó l: 100 magyar, 316 horvát, 12 tót, 86 német. 1890-ben 632 (ez a csúcsot je le n ti) 1900-ban 600 (kiköltözés okozta) 1910-ben 625 (konjunktúra) 1920-ban 569 (háborús visszaesés) Ebből: 252 magyar, 235 horvát, 82 német (a németek nem nyernek tért). 1930-ban 488 (Több horvát család Szerbiába és máshova költözött.) Ebből: 319 magyar, 83 horvát (nem reális adat), 86 német. 1960-ban 483 fő Ebből: 343 magyar, 102 horvát, 38 német (fenntartással). 1969-ben 427 fő

60

1920 óta folyam atos a fa lu visszafejlődése, am it a fokozódó nyomor m el­ lett az okozott, hogy a horvátok egy része — szerb nacionalista hatásra — Szerbiába költözött. A lakosságnak az utóbbi években mutatkozó csökkenését a szocialista mezőgazdaság kialakulása, valam int az ip a r elszívó hatása, Pécs közelsége (12 km) okozta. A fa lu évtizedeken á t — egészen a külön tanács m egalakulásáig — köz­ igazgatásilag a belvárdgyulai körjegyzőséghez, egyházi tekintetben évszáza­ dokon keresztül az olaszi plébániához tartozott.

5. A fa lu az 7945 előtti m élyponton

A fa lu életének a felszabadulás előtti, illetőleg az azt követő évekből szár­ mazó statisztikai a d a ta i m egdöbbentőek: 1900-ban 120 a családok száma, ebből 26 gazd. cseléd, 1910-ben 120 családból 32 a cselédek száma. A fa lu egynegyede teh á t cselédként dolgozik a környező pusztákon (gyu­ lai, b irjá n i stb.), valam int a nagygazdáknál. 1900-ban 121 házból 1 kő, 111 kőalapú. 9 vert fa l (sár) 1920-ban 124 házból 1 kő, 50 kőalapú, 73 vert fal. Ez a két szám is rettenetes gazdasági és életszínvonalsüllyedést jelez. Úgy látszik, a régi, az aránylag jo b b és még a jobbágysorban épített kőalapú h á ­ zak már összedőltek, az újjáépítésnél pedig már csak a vert fa l fu tja az anya­ giakból. A fa lu határa 1925-ben 1569 kát. hold. Term őtalaja főleg a fennsíkon, a K-i részben jó. Itt feküsznek a nagygazdák fö ld je i. Az átlagos aranykorona ér­ ték 8,4. A birtokeloszlás a következő: 1925-ben 1 holdas 2 3 5 10 20 50 100 200

9 gazda 8 9 16 39 40 2 1 1

1930-ban (gazdasági válság) 74 gazda 99 ' 24 14 (kritikus birtoknagyság) 39 25 (kritikus birtoknagyság) 8 1 1

1925-ben a 20 holdon a lu li gazdák száma 121 (981 kát. hold föld) 1931-ben a 20 holdon a lu li gazdák száma 275 (945 kát. hold föld) Pár év a la tt tehát így elaprózódik a föld a valam ikor jobbm ódú fa lu h a ­

61

tárá b a n . Az adatokból láthatjuk, hogy 10 nagybirtokos ta rtja kezében a falu határána k 2/5 részét. Nem jo b b a helyzet a fa lu b a n az állattenyésztés vonatkozásában sem. 1931-ben 202 szarvasmarha, 336 sertés, 116 ló volt az állatállom ány, tehát 8 holdra ju to tt 1 tehén, 5 holdra 1 sertés és csak 15 holdra 1 ló. A gyenge átlag még rosszabb adatoka t ta k a r a nagygazdák javára. 1927-ben a la ku lt meg a fa lu b a n a tejszövetkezet, amely akkor 72, 1933ban 88 tehén tejével szám olhatott. A tejterm elés (árutej) 135 947 lite r volt, az­ az 1 tehén után átlag 1700 liter. A napi á tlag 4,5 liter. Ha ehhez hozzáad­ juk a családban m aradó á tla g napi 1 litert, — akkor is csak 5,5 lite r a fejési átla g . A tejszövetkezet a d a ta i szerint m agában a fa lu b a n 1 év a la tt összesen csak 272 lite r te je t adtak el. Ezt minden bizonnyal a tanító családja fogyasz­ totta. M it ettek akkor a proletárok gyermekei? A cselédek száma azért em elke­ dik, mert még a cselédsors is biztonságosabb életet jelentett, m int a szegény­ paraszti létbizonytalanság. M eglepő-e, hogy m indenfajta betegség, tüdőbaj, nyomor pusztította a népet?! Az elm ondottak elég világosan megmagyarázzák a fa lu létszámának m egdöbbentő visszaesését. Állítsuk szembe mindezekkel az olaszi plébános anyagi helyzetét, mivel a fa lu az olaszi plébánia fiók-egyháza volt! Az 50 holdas plé b á n ia -fö ld , az 5 község „p á rb é re ” és kb. 500 család egyházi szolgáltatási díja kanonoki életszínvonalat biztosított a plébánosnak. A keresztelés, az esketés, a temetés kü­ lön díjért történt. 1 család 1 pozsonyi mérő (60 kg) búzát a d o tt évente, kb. 10 li­ ter bort, a miséért 1— 2 pengőt. U gyanakkor az egyházi iskolákra, azok fe j­ lesztésére nem sok ju to tt, a proletárgyerekek élelmezéséről, ruházásáról nem is szólva. A fa lu első ta n ító ja a följegyzések szerint Tóth András volt 1789— 1802-ig. M egem lítik még az itt tanító Szekeres családot és a nyomjai származású Haasz I. nevű tanítót. A fa lu tan ító i közül elsősorban M atisa Józsefet kell kiemelnünk, aki 1940 óta ta n ít a falu b a n . Túlzás nélkül nevezhetjük a fa lu „szellem i a tyjá n a k” . Élete összeforrt a községgel, annak 30 éves korszakával. Tapasztalatait, élményeit, m int a fa lu három évtizedének egyik irányító munkása és élő tanúja, szívesen bocsájtotta ennek a m unkának is rendelkezésére. Az 1920— 40-es években egy 42 m2-es tanterem ben á tlagba n 80— 90, sőt előfordult, hogy 104 gyerek szorult össze. És milyen gyerekek!? Sápadtak, éhe­ sek, elhanyagoltak, rongyosak, fáradtak, szomorúak. Ezeknek a tanításához igazi hivatás kellett! A fa lu ra a zsúpfedeles, rongyos viskók voltak jellemzőek. A tüdővész töm e­ gesen pusztított. A tönkrem ent családok a pusztákra szegődtek, s helyükbe az elöregedett cselédek húzódtak. M indegyik, miután a másik rosszat is megis­ merte, valam i jo b b a t keresett. Az 1930-as években a tömeges eladósodás (még a vá ltó -b la n ke ttá t sem tud tá k megvenni, nemhogy az adósságot kifizetni), az éhség jellem ezte a fa lu t, főleg tavasszal, am ikor a szegényes készletek teljesen kifogytak. Sokszor feküdt le éhesen gyerek is, fe ln ő tt is. A kilátástalan élet meg­ ölte munkakedvüket, erkölcsileg züllesztette, nagy számban iszákossá tette őket.

62

6. A felszabadulás után

A Mohács felől közeledő ágyúdörgés és a szovjet csapatok roham kiáltásai 1944. november 27-én nemcsak a szabadságot, hanem m agát az életet hoz­ ták a fa lu számára. M integy varázsszóra újból élni és dolgozni ta n u lt a nép. 1945-ben a fa lu 57% -a kapott földet, összesen kb. 300 holdnyi nagyság­ ban. Volt mit elosztani a környékbeli pusztákból és gazdaságokból a sok egy­ kori cselédnek és szegényparasztnak! A fa lu minden értelemben fejlő d n i kez­ dett. 1948-ban telefont, 1949-ben tanácsot és állam osított iskolát kapott, amelybe pár év a la tt 100 ezer Ft-ot ruháztak be az iskola és a két tanterem kor­ szerűsítésére. 1945 óta ebből a falusi iskolából 64-en ta n u lta k tovább. Ma a felsősök körzeti iskolába járnak. 1950-ben já rd á t, salakutat kaptak, hogy végre m egszabaduljanak a te n ­ gernyi sártól. M űvelődési ház épült rádióval, hangszóróval, vetítővel és ma már tv-vel is fölszerelve. 1945 óta kulturális téren minden túlzás nélkül fo rra d a ­ lomról beszélhetünk. A fa lu újjáéled t, m egtanult örülni, újból d alolni és tá n ­ colni. 1948-ban kultúrcsoportjuk M atisa József és M agyari Lajosné vezetésével nemcsak színdarabokat a d o tt elő, hanem a híres birjá n i üveges tánccal o r­ szágos első helyezést ért el. A h a ldokló fa lu föltám adt, újságok, film híradók örökítették meg. 1960-ban délszláv tánccsoportjuk II. d íja t nyert, és különleges népi zene­ karuk a ra to tt nagy sikert az öreg, ta lá n már egyetlen dudás, Klárics M órján közreműködésével. Az analfabétizm ust felszám olták. Létrehozták a korcsmától elkülönített k lu ­ bot. A szakkörök és más népművelési módok segítségével keresik — a va la m i­ kor itt oly eredményes népművelés — mai korszerű form áit. 1945-ben a földosztás utáni gazdasági életet az ugrásszerű fejlődés je l­ lemezte. A volt summások, cselédek, részes aratók a régi kisparasztokkal együtt lelkesedéssel dolgoztak, sőt a statisztikai adatok szerint a beadási évek nehéz­ ségei ellenére is h e lytá llta k; nem felejtették el ugyanis azt a m últat, amelyből kiemelkedtek, — s az átm eneti nehézségek ellenére is — bíztak az értelmesebb jövőben. Kiváló gazdák fejlődtek közülük; Nyári Vendel és Rattinger Lajos egyé­ ni gazdák országos d íja ka t nyertek a törzsállattenyésztésben (tenyészbika, te ­ hén stb.). Ismét fö lle n d ü lt a minőségi szőlőtermelés. A D -i dombokon, a „n o v a ” helyett — a régi hírhez m éltón — rizlinget, ju h fa rko t és más oltványszőlőket te ­ lepítettek.

7. Az első tsz m ega la ku lá sa ; egyesülés Belvárdgyulával

A fa lu b a n az első tsz már 1949-ben m egalakult Petőfi tsz néven. Ennek tö r­ ténete elsősorban Novreczki Lajos középparaszthoz, Kétyi József és Bátai Dezső szegényparasztok nevéhez fűződik. Az ő erőfeszítésük, elszántságuk segítségé-

63

vei p ró b á lt a fa lu új úton m egindulni a legnehezebb években. Ekkor azonban a nagyüzemi gazdálkodás m egfelelő a la p ja sem a technikában, sem az em be­ rek tu d a tá b a n még nem volt meg. Kocsijukat, lovukat beadták ugyan a közösbe, de a szívüket akkor még nem. A nehéz vívódás és sok szorongás után a döntő fo rd u la t a fa lu életében 1961-ben következett be a szomszédos tsz tám ogatásával. A belvárdgyulai tsz elnökének és m unkatársainak patronálása, biztatása kellett ahhoz, hogy a fa ­ lu teljes egészében és teljes szívvel e lfo g ad ja az új közös utat. M iután látták a szomszédos tsz eredményeit, vezetési módszereit, 168 birjá n i tsz-tag 975 hold fö ld d e l és egyéb termeleőeszközökkel egyesült a belvárdgyulai tsz-szel. Nem is csalódtak, mert már az első évben 35 Ft volt a g a ra n tá lt munkaegység. A fa lu fejlődésében azóta nagy ugrás következett be: ma már nemcsak a Pécsre já ró ipari munkások — ez a fa lu lakosságának, munkaképes dolgozói­ nak 3 7 % -á t je le n ti, — életszínvonala magas, hanem az egész falué. Az utóbbi évtizedekben kb. 12 új ház épült. Sokan korszerűsítették lakásukat. M indenhol villany van már és rádió, sőt minden 3-ik családnak van tv-je. A napi autóbuszjárat, a személykocsik és a motorok is jelzik a fejlődést. A fa lu 100 szemé­ lyes mozival, 600 kötetes könyvtárral rendelkezik. B oltjában az 1 főre ju tó ke­ reskedelmi forgalom több mint 2000 F t . Az emberek ma jo b b a n élnek, a fa lu szépen fejlődik. Főleg a fiatalság élete nem hasonlítható össze a 3 évtizeddel ezelőtti szörnyűségekkel. A múlt már csak lidérces álom. E rövid történeti összefoglalásból is láthattuk, hogy Birján nagyon gazdag m últú. Népe sok drám ai korszakot élt át, de ma már az a vélemény, hogy a sta­ tisztikai adatokból kivilágló visszafejlődés, megtorpanás ellenére is biztos a fa lu jelene, és gazdagabb, virágzó jövője nem lehet kétséges.

64