Issuu

KÖZSÉGEINK ÉLETÉBŐL

I. B E L V Á R D G Y U L A

A 669 lakosú község a pécs— mohácsi országút 22 km-től D-re, a Karasica Ny-i ágának völgyében 17,3 km2 területen fekszik. Az 1960-as statisztika szerint a 709 lakosból 50 német nemzetiségű (a gyulai rész), 113 délszláv (nem pontos adat, kb. 200 a horvát nemzetiségű, a különbséget „m agyaroknak” ír ták) és 546 magyar. A település te h á t nemzetiségi. Fejlettségi foka a kommu nális és kulturális ellátottság a la p já n rangsorolva jó-közepes, a járás 81 köz sége közül a 18. helyet fo g la lja el.

7. Mohács előtt

A pécs— mohácsi 57-es műút völgyi szakaszáról két tem plom ával festői képet nyújt. G yula-K isgyula külterülete 1927 óta olvadt egybe Belvárddal. In nen az összevont név: Belvárdgyula. Az egykori G yula területén é pült fel a „B elvárdgyula i Közös Ú t” tsz központja és „C sabagyöngye” kisvendéglője. Innen 3 km-es bekötőút vezet a tulajd o n ké p p e n i Belvárdra. A község Á rp á d -ko ri település, fejedelm i, királyi birtok, 1056-ban a pécsi püspöké. Területe régebben is már lakott, mert kelta eredetű kardot és más ókori leleteket ta lá lta k itt.7 *9 Belvárd neve (más a la k ja ib a n Belvárd, Belowár, Bélavára, Bévár, Belvárda) IV. Béla király Béla herceg nevű fiá tó l eredhet, aki Horvátország, D alm á cia bánja volt 1270-ben bekövetkezett h a lá lá ig . A ta tárjárás után a király új védelmi p o litik á já n a k m egfelelően itt is kisebb várat, erődítményt építtetett: Bélavárát. M aga a község is m ellette a la k u lt ki „a királyi ú t" közelében, (N yo mai m egtalálha tók a mai fa lu tó l valam ivel D -ebbre és Siklós— horvátországi irányt mutatva) a mostani és a középkori G yulával szemben a Karasica (G yön gyös, Hódos) folyócska jo b b partján. K-ebbre a hídvámmal rendelkező Nyomja-Szederkény (Amia-Szederes), ÉNy-ra Olasz feküdt és a pálos kolostor. Az erődítmény és a falu, valam int a hozzá tartozó Szt. György tem plom nyomai még ma is észrevehetők a ta la j elszíneződésében. Az 1714-es kánoni felülvizs-

KÖRNYÉKÜNK A XIII— XIV. SZÁZADBAN

gálás (egyházi összeírás) még em líti a romos tem plom ot és az itt elterülő fa lu romot. (Az öregebb parasztok jól emlékeznek arra, hogy ezen a területen az eke különösen a traktorokkal törté n t mélyszántásnál nagy bosszúságukra sok szor akadt kövekbe és egyéb leletekbe.) A község középkoráról tudjuk, hogy Béla herceg h alála után a vár és kör nyéke ismét a fejedelm i G yula-család egyik á gáé.10 Ennek a Kán-nemzetségbeli G yula-családn ak erdélyi birtokai is voltak (Gyula, Medgyes). A G yulanemzetség leszárm azottaihoz tartozott S aul-földe és Ug falu is11 Béiavára szomszédságában. Emléküket a S aulfölde és az ún. Ugi M alom dűlő neve n a p ja in kig megőrizte. A környék legnagyobb földesura a G yőr-nem béli Ó vári Konrád családja volt. Birtokuk központját a Kémendi vár és az ehhez tartozó több községből á lló várbirtok alkotta. A család leghíresebb ága a Lőrincz országnádortól — 1270 — származó Kém endi-család volt, amely a G yulaiakkal is rokonságba került, ami azonban nem zárta ki azt, hogy egymással ne viaskodjanak. A vár hol az egyik, hol a másik ág birtokába került. Egymás fa lvait pusztították, e l foglalták. A király a lig tu d o tt közöttük igazságot tenni. 1295-ben Kemény le is rom bolta G yulát és környékét, O laszon unokatestvére, Jakab, birtokán pe dig megölt 6 olasz (g a ll) jobbágyot. A várat 1330 körül rom bolták le, de a falvak újból fölépültek. Bélavárát 1393-ban és 1402-ben is em lítik a gyulai-olaszi pálos kolostor és a pécsi püs pök birtokviszályának rendezésénél. A döntőbíró a pécsváradi apát, illetőleg G ara nádor v o lt12. Az üggyel kapcsolatban egy részletes határleírást ismerünk, am ely a püspök és a pálos kolostor birtoka közötti végleges határt rögzíti.

2. A török alatt. Gyula község

M aga Belvárd, a fa lu tovább fe jlő d ö tt. A mohácsi csata után sem pusz tu lt el annak ellenére, hogy több történész szerint a csatarnező tu la jd o n k é p pen nemcsak M ohácsot fo g la lta m agában, hanem Nyárádtól Babarc, Boly, sőt Bélavárán á t O laszig húzódott. (Istvánffy szerint — aki kortárs volt — II. Lajos a Karasicába fu lla d t menekülés közben. Történészünk pedig jól ismerte ezt a vidéket, hiszen szülőföldje volt, nem keverhette össze a Karasicát a C sele-patakkal.) Az 1542-es kincstári adóösszeírásban13 innen a következő nevek szere pelnek: G yulai András 3 portával, (az ősi család ennyire elszegényedett), Kenderessi Ferenc 1 portával, Bornemissza Farkas 1 portával és Litteráti B álint 1 portával. Portánként 1 Ft-ot tartoztak fizetni. Egy darabig a Zrínyiek birtoka is volt 3 Ft adóvai, de 1543 (Pécs eleste) után török kézre került. Ez itt úgy é rten dő, hogy a birtokos még nem végleges, mert am ellett, hogy ezután a mohácsi szandzsák-béghez tartozott, Zrínyi, illetőleg később (1561-ben) Kerecsényi magyar földesúr is m egpróbálta fennha tóságát fenntartani, az adót a török uralm a alá került jobbágyoktól behajtani.

1554-ben Belvárd a török adóösszeírásban (defter) 16 házzal szerepel. Lakói: Pálfi György, Kán M ihály, Tod M ihály, Tod Dim itre, Kaszabos István, Já nos Dien, Kán A lbert, M agyar Boldizsár, Varga György és Tod Jakab. 1582ben már 25 házas településnek em lítik („m a g ya ro k" megjegyzéssel), tehát igen tekintélyes fa iu volt abban az id ő b e n 14. (A Tod név itt ekkor szláv lakost je lö l.) Az egykori Gyula község (G yula-Y ula) ma külterület, de a középkorban a vidék egyik központja, a már em lített ősi G yulai-család egyik ágának fészke volt. A község akkoriban fönn a dom bon, a mostani Á llam i Gazdaság környé kén, illetve a pécsi út és O lasz között a fennsíkon feküdt. (Itt még ma is meg ta lá lh a tó k nyomai.) 1330 körül két G yuláról is szó esik. G yulától DN y-ra feküdt egy később elpusztult Permán falu, és az írások G yulától és Ug fa lu tó l D -re már B udim ir-B udm ir fa lu t is említik. G yula m ellett folyt a H u d u s~ H ó d o s patak (Karasica) és itt vezetett a „pécsi út, ahogy erről az oklevél tájékoztat. (. . . in Péch. XI, sz. oklevél, ebben az alakban „Pécs” nevének első említésével.) Az olaszi pálos kolostort is — a jelentősebb helységről — inkább g y u la i nak írják az okiratok (Prope Yula). A G yulai-család (amely az Ó vári, ill. a Kém endi-családdal is rokonságba került) 1300 körül még középbirtokos volt. (U tó d a i a török időkig fennm aradtak, sőt a nevekből következtetve a török utáni időkben is léteztek.) Az 1300-as években a család ta g ja i az olaszi pálos kolostor részére jelentős szőlőket és m alm okat adományoztak. 1356-ban Nagy Lajos király hetivásárt engedélyezett G yula számára, ez is a hely fontosságát bizonyítja. 1484-ben már káptalan i iskolája volt. A G yulai-család egyik ta g ja, G yulai Hedvig, a kisasszonyfai Istvánffynak lett a felesége, és így anyja a híres történetírónak, Istvánffy M iklósnak. („M agyarország története” című m unkája, amely a szerző nagy hum anista műveltségét bizonyítja, Zrínyi M iklós költő és hadvezér kedvenc olvasmánya lett.) A vidék az 1500-as években — a feu dális anarchia m egismétlődő pusztí tásai ellenére is — sűrűn lakott, gazdaságilag fe jle tt volt. A község — sok más községgel együtt — a török idők végére teljesen elpusztult. 1554-ben a török defterek még 16 adózót írnak össze benne a következő nevekkel: Kiss György, Kucsár György, Ku(l)csár Ferenc, Kocsis János, Nagy Miklós, Foró Ba lázs, Csabai György, Dákó Ferenc, Vas Ferenc, Bodor Lőrinc, Pálfi (= P a t-fi) M iklós (olaszi birtokos), M arinos István, Tőzsér László, Bérezik Benedek, Külte M áté.15 A fa lu kései utóda, „K isg yu la ” 1818-ban már a völgybe települt, és 19 házból állt. Az Á lla m i G azdaság, amely az évszázados Batthyány majorsági birtok utóda, a dombon é p ü lt ki. G yula 1927 óta Belvárdgyulához tartozik, az zal egyesítették, s ma a tsz eszményi fekvésű, központja a helyi utak ta lá lko zá sánál.

3. A török után

Baranya az 1686— 87-es években szabadult fel a török uralom alól. Pécs — Siklós 1686 .október 22— 24-én. A nagyharsányi döntő csata 1687-ben za j lott le, a török azonban Szigetvárott még 1689-ig tartotta magát. Ennek a fe l szabadítása te tt csak pontot a felszabadító harcok végére. Az évekig tartó hullámzó, váltakozó sikerű küzdelmekben nagyon sok fa lu elpusztult. A nép m egm aradt része erdőkbe, m ocsarakba húzódott. A belvárdgyulaiak a hagyo mány szerint ezekben az években a mohácsi szigetre menekültek. A felszabadító harcok utáni összeírás egész Baranyában 260 községről beszél (azaz csak 4 0 % -a a középkori 600-as községszámnak) és 2554 családot em lít kb. 20 ezer lakossal (az 1526 előtti 15 ezer portával és 200 ezer lakossal szemben). Ekkora volt a pusztulás!6 Az 1692-es összeírás Belvárdot még pusztának említi. Úgy látszik, lakói még nem tértek vissza, de 1696-ban a királyi adóösszeírásban már a követke zőket olvashatjuk: fa lu Baranya megyében. Lakói: G yulai Imre (nincs kizár va, hogy az ősi G y u la i-csa lá d egyetlen m aradéka), Bujdosó Imre, Filléres Ist ván, Kovács Pál és János, Kertész János, Papp Jakab, Pásin (= P á s ity ) János, Vukovics Péter, M onyoródi András, Bosnyák Gyurica, Bácskai M árk és Mikó (Bácsvánin néven is szerepelnek), H ajdú János, Tóth Pál, Sákán Pál. (Ezek kö zül több család a mai időkig fennm arad t: Sákán, Pásity stb.) összesen 16 a d ó fizető.16 Birtokállom ányuk: 16 barom, 15 hold (15 köböl szántó) megművelt föld, 10 kapás szőlő (1 kapás — 200 D -ö l) és 17 akó bortermés évente (1 akó — 50 I). Az 1702-es összeírás 10 db 1/4-es telekről, 2 db 2/4-es telekről beszél és a következő m ondatot ta rta lm a zza : a falu 960 pozsonyi mérő átiag búzát véve alapu l, hiányos. Ez a termésre és a földhozam ra vonatkozó számítás a te le p ü ltség hiányát akarja kifejezni. Az összeírás 2 magyar, 4 horvát, 4 rác (görögke leti szerb) családot említ, akiknek 6 gyerekük van. Á llatállom án yuk a követke ző: 2 lóval, 15 kecskével, 20 sertéssel, sőt 19 méhkassal rendelkeznek. (A v i déken jelentős volt a méhészet.) Rétje 5 kaszásnyi (ez 5 szekér szénatermést jelent). Erdeje 2 hold. (Az adatok, főleg a jószágállom ányt illetőleg csak fe n n tartással fo g a d h a tó k el, sokszor különböznek, mert az összeírás elől a régi jobbágyszokás szerint, am it tu d ta k elrejtettek. így könnyítettek a feudális ki zsákmányoláson.) A császárnak ekkor 62 Ft porció adót fizettek, sőt az össze írás szerint 1 zsoldos lovaskatonát kellett 3 hónapon át télen eltartaniok. Az összeírás két m alm ot is említ. Az egyik Dilom inovics János „ú ré ” , a másik, e l hagyott. Még a törökkori ura nevét is m egörökítették: ez a harsányi A li aga volt.16 Szülőföldünk területét a felszabadítás után Batthyány Ádám, H orvátor szág bánja, Zrínyi leszárm azottja kapta meg Boly központtal. A birtokadom á nyozás nem családi kapcsolatai, hanem hadi érdemei a la p já n történt, hiszen ő részt vett már 1664-ben az ún. téli h a d já ra tb an is Zrínyi mellett, majd a tö rök elleni győztes nagyharsányi csatában. M ások szerint az örökség és a hadi érdemek jo g a nem volt elég; még 30 432 Ft váltságdíja t is fizetett a birtokért.

Az 1703-as adom ánylevél a la p já n a következő falvak és puszták kerültek Batthyány kezére, összesen 42 fa lu : Belvár, Herend, Töttös, Lotha, Ugh, Budmir, Jakabfa, Kövesd, Virágos, Palkonya (talán török birtokközpont, — te m p lom ának törökös jellege, kupolája is ezt valószínűsíti az eltorzított falunév m ellett; a pécsi Balokány és a lothárdi Balukána dűlő is ilyen eredetű nevek), Rácherend, Iván, Valkány (Balkány-Vókány), Trinitas, M agyarpeterd, Tótfalu, Devecser, Misleny, Kassa, Áta, Birján, Szőkéd. Ezeken kívül mint elhagyott he lyek: Boly, Hajmás, Darabos, G yula, Olasz, Hödör, Gerecz, Keresztes, Rácpeterd, Szentlászló, Usztin, Kassa, Nyomja, M arótfalva stb. Közülük később több újjá é p ü lt, sok eltűnt, s ma már csak egy-egy puszta (Keresztes, Gerecz), vagy dűlőnév őrzi emléküket. (Pl. Szentlászló-dűlő a régi kolostor közelében Olasz és Birján között.) 1717-ben a B atthyány-birtok Batthyány Ádám h alála után felesége, gróf Strattm ann Eleonóra — a szép Lóri a császár kedvence volt — nevén új meg erősítést kap. A birtok a jobbágyok szaporodásával m indinkább gyarapszik. (Főként a jobbág y az érték, nem a föld.) Ebben az időben itt, de egész Bara nyában elsősorban katolikus délszlávok telepednek le, követve azokat a szerb, bosnyák családokat, amelyek már jóval előbb jöttek erre a vidékre (Papanek is em líti ezt az új költözést. I. m. 138 I.) 1720-ban 183 délszláv család ta lá l itt otthonra. Belvárdgyulán 9 család, a többiek a környéken, főleg Mohácson. Pár évig nem kell robotolniok, nem adnak kilencedet, de utána már kegyetlenül kizsákm ányolják őket. Németh Béla em líti, hogy 1730 körül a robot elengedé séért esedeznek Bolyban, de akkor már nincs nagylelkűség.17 Ebben az időben Belvárd lakossága 150 fő körül mozog. Ekkor te le p ü lh e te tt á t a fa lu mai helyére. Bolyt leszámítva a környék legnagyobb települése lett. Nemcsak a gazdasági adatok igazolják ezt, hanem a kátolyi plébános jövedelm i kim utatása is: Belvárd az 1730— 40-es években 33 Ft-ot fizetett a plébánosnak, am ikor O lasz 13-at, H idor pedig csak 6-ot. 1747-ben a község 42 házból állt. A 35 zsellér, 6 alzsellér 26 ökörrel, 18 tehénnel, 30 lóval rendelkezett. 108 pozsonyi mérő g a bon ájuk (1 pozsonyi mé rő 40 kg, illetőleg 61 liternek felel meg kb.) és 1878 csöbör boruk (1 csöbör kb. 10 liter) term ett.18 Az új fa lu ezután roham osabb fejlődésnek indult. Az 1746— 50-es években református magyarok települte k le Belvárdgyulán. A Tolna megyei H arcról, Agárdról, Pécsváradról, Bisséről, Peterdről, Egerágról érkeztek. 1756-tól külön papjuk, máig m egm aradt anyakönyvük van, de ekkor még a peterdi eklézsiá hoz tartoznak. (1790-ben építik fel tem plom ukat.) 1749-ben a fa lu a d a ta i a következők: bíró Balázs M árton; lakók: Pap, P á sin, M onyoródi, Sákán, Vukovics, Kiss, Kovács, (a „ ré g i" családok) és Vörös, Izsipác, Dóm ján, Bogádi, Zlavics, G regin, Báli, Joó, Ivankovics, Ferkov, Süve ges, Csordái, Törzsök, Szekeres, Szabó, Keresztes Samu (leszárm azottja Ke resztes Lajos, a fa lu leg jo b b öreg krónikása), Sánta, Babarci, Töttösi, Mohácsi, Hotza, Bocskai és végül Ö regh-Vezető János. A falu pásztora Krizmanovics. 1749-ben Belvárdgyula már 50 házból á llo tt és kb. 400 lakossal rendelkezett. 139 hold búzájuk és 60 jószáguk volt. (A jobbágyszolgáltatásokról és a robotról

részletesen O lasz község történeténél esik szó a rendelkezésre á lló levéltári anyag a la p já n .) Belvárd 1767-ig 1 egész telek után 5 Ft és 50 dénárt fizetett a kilenceden kívül (kb. egy borjú ára). Ezen fe lü l minden telkesnek a m ajorsági birtokon hetenként 1 ingyenfu vart vagy fogatna pot, fo g a t nélkül viszont 2 robotnapot kellett teljesíteni. Az em lített szolgáltatásokat a B atthyány-birtok területén sokszor önkénye sen értelmezték, s itt volt a legsúlyosabb kizsákmányolás egész Baranyában. Az ő birtokterületükön — és ez akkor a fele Baranyát jelentette — tört ki a Járó Péter nevéhez fűződő 1766-os pécsi és siklósi jobbágytüntetés és lázadás. A bólyi uradalm on kívül ekkor már az üszögi és a siklósi is a családhoz ta rto zott kb. 46 ezer lakossal. M ária Terézia királynő 1767-ben könnyítette, illetőleg az úrbéri rendelet ben szabályozta a jobbágyszolgáltatásokat. Elsősorban nem em berbaráti szem pontból; így akarta a saját jövedelm ét gyarapítani a földesurak terhére. Az elnyom orodott jo b b á g y ugyanis az ő számára sem volt adózóképes jobbágy. Ekkoriban, 1780 körül beszél Papanek György, a történész plébános a ,,jó fö ldesú rró l” , aki ínséges évben búzát hozat jobbág yainak és mérsékli a te r heket. A fa lu az úrbéri rendelet hatására rohamos fejlődésnek indult. A telkek szá ma 33-ról 1779-ben 49-re szaporodott. 1796-ban Vályi András így je lle m zi19: „h a tá ra és javadalm a elsőrendű.” Az 1800-as években Batthyány János, — aki kitűnő gazdálkodó volt és a G yula-pusztai uradalm at fölfejlesztette — , kí m életlenül megszüntette a közös legelő-gazdálkodást. A legelő-elkülönítés nagy gazdasági csapást jelentett a jobbágyokra, mert állattenyésztésük elsősorban legeltetés valam int rideg állattartás, és csak k i sebb részben volt istállózó. A földesúr ugyanis rátért a nemesített juhok nagy üzemi tenyésztésére,20 ezzel próbálta a gabonatermesztés veszteségeit elle n sú lyozni.21 1828-ban Nagy „N o titia e . . .” című művében a fa lu t így jellem zi: „B e l várd, falu, ref. tem plom m al, 120 házzal, 336 rk., 499 ref. és 7 zsidó lakossal. H a tára k itű n ő ."22 1833-ban Carl Thiele osztrák földrajztudós m agyar-horvát fa luról, jó sző lőtermésről és 842 lakosról szól. Feltűnő az ugrásszerű fejlődés. Ezután (be tegség, járvány, nyomor, egyke m iatt) visszaesés következik be.23 Egy, az 1830-as évekből reánkm aradt bólyi uradalm i gazdasági kim uta tás szerint Nyomja 633, Lothárd 182, Belvárd 214, Olasz 241, H idor 154, Gyula 109 akó bort a d o tt le a földesúrnak dézsma fejében, okonként hozzávetőlege sen 1— 2 Ft értékben. A B atthyány-birtok összes falvai 9090 akó bort szolgál ta tta k a földesúrnak, azaz csak borban kb. 13— 15 ezer Ft-ot. (Ez kb. 1000 ökör árát jelentette.) M icsoda növekedése a jövedelem nek! Egy kim utatásból tu d juk, hogy 1738-ban a Batthyányak összes jövedelm e 1888 Ft volt.17 (I. m. 40. I.) Most csak borban a tízszerese! A fenti adatokból világos, hogy a földesúr jól já rt a szőlőtelepítés engedélyezésével, hiszen pl. a Belvárdgyulán 1814-ben minden jobbág ynak engedélyezett 1/2 hold szőlőtelepítés egyedül ebben a fa luban 61 kát. h. szőlőterületet jelentett.

4. A szabadságharc idején

1848-ban Belvárd is jelentékeny szerepet játszott a nemzeti, Kossuth-p á rti m agatartásban. Az itt lakó m agyarok kapcsolatai fa lu n ka t elsősorban Siklós vidékéhez fűzték, ahoi a Batthyány-család egyik tagja, Kázmér, a h a la dófölde súr, Kossuth híve, 1848-ban a vidék főispánja, Kossuth külügyminisztere lett. Kossuthnak az általáno s fölkelést szorgalmazó fölhívása az egész D él-B aranyát megmozgatta. 1848 nyarán tanítók, református papok szervezték a nem zeti ellenállást. Siklós és Pécs egy része m ellett (a másik része H absburg-klerikális) Belvárdot is e lle n á lló n a k em lítik a hősies Garéval, Szalántával, Hosszúheténnyei, M oháccsal stb. együtt. A fa lu krónikása, Keresztes Lajos bácsi még név szerint ismeri az itteni Kossuth-párt vezetőjét, azt az Ács nevezetű belvárdi lakost, aki a fölkelés egyik szervezője volt, s Kossuthhal és Batíhyánnyal együtt Olaszországba em igrált a bukott szabadságharc után. Az itthon m aradiakra a p o litika i elnyomás és a terror fokozódása várt. Első sorban a magyarokra. Bachék a svábokat és a szerb-horvátokat átm enetileg g a zd a s á g ila g -p o litik a iia g tám ogatták. Az ellenzéki szellem letörésére a já rá sokat is nemzetiségi elv a la p já n szervezték á t Baranyában. A haladó és az e l lenzéki szellem azonban Siklós környékén és a m agyarlakta területeken tovább ra is m egm aradt. Ezt az is bizonyítja, hogy a Bach-korszakban Perczel M iklóst választották meg Táncsics után képviselőnek. Acsászári kormány a jobbágyság Kossuthék álta l 1848-ban megszavazott eltörlését utólag jóváhagyta ugyan (Batthyány Kázmér már 1847-ben önként le m ondott nemesi e lő jo g a iró l), de le kell szögeznünk, hogy a jobbágyfelszaba dítás gazdasági jelentősége a sok adózás m iatt erősen csökkent. A forradalm i érzelmű és külföldre menekült Batthyány Kázmér b irtokait elkobozták, azokból — ügyes családi politikával és a család ném etbarát ágának befolyásával — mégis sikerült a Batthyányak női ágán keresztül a birtok egy részét a BatthyányM ontenuovo családnak átjátszani. A család jogfolytonossága így m egm aradt vidékünkön, úgyhogy a hercegi uradalom 1848 után is gazdaságilag m indin kább ránehezedett a környékre, illetőleg fejlődésében erősen korlátozta a kisbirtokán küzdő parasztságot. (Ennek a birtoknak a maradványa a G yula-pusz tai üzemegység és a Bólyi Á llam i G azdaság.) A XIX. sz. vége felé vidékünkön nagyon sokan gazdasági cseléd sorba ke rültek. Ezek ju ttatása, „ko m m e n ció ja ’’ az uradalom ban 14— 16 q búza, 1 hold kukoricaföíd és 300 LH-öl kert volt évente. Összjövedelmük kb. 500 Koronára rúgott. A munka az uradalom ban h a jn a li 3-tól este 9 -ig tartott. Még 1930— 40 között is ez volt a reggeli, esti „vasütés” , kolom polás ideje a baranyai u ra d a l makban. A parasztság másik, nehezen boldoguló rétege — főleg a filoxéra 1890-es pusztítás után — Belvárdgyuláról és környékéről Szlavóniába vándo rolt.

5. A dűlőnevek

A dűlőnevek is sok érdekes a d a to t őriztek meg a falu m últjából, s bizonyít ják az itteni magyarság történelm i folytonosságát. M egörökítendők m ielőtt vég képp feledésbe m erülnének a nagyüzemi gazdálkodás új tá b lá i és elnevezései miatt. A K-i old a lo n É-ról D -re menve ta lá lh a tó az országút m ellett Derékfő, Egy házdűlő a régi falu, vár és tem plom közelében és területén. D -ebbre a Rekesztés a malom közelében. Annak vízgyűjtőjét, illetőleg a régi út töltését fo g la lta m agában. Még D -ebbre fekszik a Falualja, K a ra sittya^K arasoalja, Bakocza, Somosalja. A D -i részeken ta lá lh a tó k : Gárdony, Ség, Topos, Diós, Ugi dűlő, és a malom (a középkori fa lu helyén), K őkút^Z ászlóskút (a monda szerint itt az ingoványbán egy egész lakodalm as menet süllyedt el zászlóstul), Salamonka és Dolina (szlávul völgyet jelent), Korsós, amely az itt létezett fazekasmesterségre utal, majd a fa lu tó l Ny-ra Nadrágvölgy, Irtás (az erdőből szántó lett). ÉNy-ra Jánosi. Ezt a szőlővel beültete tt területet Váltóföldnek is hívják. Nevének több m agyarázata ismeretes: vagy a faluközösség m aradványát jelentheti és a ,,nyo másváltást” , vagy pedig azt a tényt, hogy a község ezt a területet a földesúrtó! m egváltotta, am it redem ptiónak hívtak. Gyula m ellett van az erdős Szarka hegy. íme, milyen gazdag szó-emléke mindez a történelm i m últnak! A régi gaz dasági-tá rsa d a lm i élet feltárásáná l ezeket az adatoka t nem nélkülözhetjük. Az 1864-es Pesty-féle dűlőnév-összeírás csak e lindította a helytörténeti vonatko zásban igen jelentős helynévgyűjtést, de ezen a téren ma is sok fe la d a t vár reánk.

6. Statisztikai adatok a XIX. és a XX. sz.-ból

A statisztikai adatokb ól m egállapítható, hogy a község az 1833-as átm e neti visszaesés után 1890-ig fokozatosan fe jlő dött, utána megtorpanás, majd újból visszaesés következett. Ennek okai járványok, gazdasági válságok, tra g i kus történelm i események, de oka az élettér telítettsége, feudális korlátozottsá ga is. 1833-ban C. Thiele 842 lakosáról és 120 házáról szól.23 1851-ben Fényes Elek 789 lakost, 58 és 6/8 telket említ és így jellem zi a fa lu t:21 „h a tá ra termékeny, de jobban is művelhetnék.” Az 1833-as állapothoz vi szonyítva te h á t visszaesés következett a fa lu életében.

A lakosság száma és anyanyelv szerinti megoszlása magyar

horvát

német

összesen

1880-ban 1890-ben 1900-ban

443 512 467

234 289 227

44 24 42

721 825 736

1910-ben

452

228

712

1920-ban

387

228

666

(konjunktúra) (filoxéra és dekonjunktúra) (I. háború) (Egykézés !j

1930-ban 1<51 ház van a faluban , összesen 664 lakos, ugyanekkor G yu lá val együtt 177 ház, összesen 813 lakos ta lá lh a tó itt. 1930-ban 3 szerb-horvát család Szerbiába vándorolt.

Vallási megoszlás református 1828-ban 1851-ben 1869-ben 1920-ban 1930-ban

499 410 361 245 230

római katolikus 336 379 357 410 568

izraelita

összesen

842 789 728 660 639

—

10 5 5

(10 egyéb)

Az adatokból látható, hogy elsősorban a ref. magyarság száma az itt is d i vatba jö tt egykézés, valam int a katolizálás m iatt m indinkább csökkent. Vallási ellentétről a fa lub a n nem nagyon tudnak. Egyedül a vegyes házasságoknál volt problém a, ha valam elyik fél ,,reverzálist” kívánt. Az 1700-as évek vége felé Papanek György plébános nem akarta ugyan engedélyezni a református templom felépítését, és em iatt a fa lu és a plébános között viszály tö rt ki, de ez érdekes módon a fa lu katolikusait is szem beállította a plébánossal. Ekkor előfordult, hogy a katolikus délszlávok is a református szertartás szerint kereszteltették gyermeküket. Ez az oka annak, hogy ebben az időben a református keresztelési anyakönyvben horvát (szláv) nevek is szerepelnek. A községben 1895-ben belügym iniszteri rendeletre közjegyzőség létesült, amelyhez a 765 lakosú Belvárdon kívül a 210 lakosú Gyulát (1928 áprilisában véglegesen Belvárdhoz tartozik nevében is), valam int a 351 lakosú Kisbudmért és az 571 lakosú Nagybudmért is hozzácsatolták. Az 1930-as évektől Olasz és Hidor, valam int Birján is id e ta rto zo tt. A közjegyzőség a fa lu n a k fejlődése szem pon tjá b ó l sok előnyt je le n te tt (kulturális, gazdasági színvonal, út stb.). Az idős Keresztes Lajos szerint a jegyzők á lta lá b a n saját lakhelyük iránt m egértőbbnek mutatkoztak, am ire a háború, a súlyos adók és az árverezések világában nagy szükség is volt. 1925-ben a fa lu határa 2146, Gyulával és Gyula-pusztával 3137 katasztrális hold. 1925-ben a házak száma 161, a fa lu lakossága 664 fő. 1930-ban, az egyesülés után 177 háza van a fa lu n a k 813 lakossal. A lakosság nemzetiségi megoszlása: 481 magyar, 168 horvát, 151 német (Gyula), 13 egyéb.

A lakóházak: (anyaga és jellege) 1900-ban kőház 3, kőalapú 164, vályog (sár)

1 ház.

1930-ban kőház 3, kőalapú 126, vályog (sár) 32 ház (visszafejlődés). Birtokmegoszlás: 1925-ben a 20 katasztrális holdon a lu li gazdaságokszáma 521 1739 holddal. 1925-ben a 20 katasztrális hold fe le tti gazdaságokszám a

270 holddal.

1930-ban a 20 katasztrális holdon a lu li gazdaságolszáma 496 1930-ban a 20 katasztrális hold feletti gazdaságokszáma válság tönkretette, a nagygazdaságok szaporodtak). 1 holdas 177, ossz. 114 hold, 2 holdas 115, ossz. 169 hold, 3 holdas 59, ossz. 151 hold, 5 holdas 43, ossz. 169 hold, Az ide tartozó gyulapusztai uradalom

10 holdas 20 holdas 50 holdas 100 holdas

17 (a kisgazdát a

59, 43, 16,

O S SZ.

1 ,

O SSZ.

O S SZ.

O SSZ.

448 hold 593 hold 428 hold 136 hold. 915 hold-

Az állatállom ány fejlődése: 1895-ben sertés 431, juh 192, ló 146, szarvasmarha 238 darab. 1931-ben sertés 863, juh 176, ló 199, szarvasmarha 329 darab. A tsz m egalakulása előtti években (1954— 1959 között) sertés 100 db koca, m egfelelő szaporulatával kb. 700, tehén 200 db (2000 lit. te já tla g g a l) szaporulattal, összességében az 1931-es szintet közelíti meg az állomány. 1931-ben 1 lakosra átszámítva 1 sertés, 0,25 ló és 0,4 tehén jutott, de ebben a számban az uradalom viszonylag magas á llatállom ánya is benne van, ami az á tla g o t erősen javította. 1968-ban a tsz és a háztáji állom ány a la p já n ez a szám a következő: 1 lakosra átszámítva 2,2 sertés és 0,45 szarvasmarha jut. 1938-ban 19 iparos van a fa lu b a n : kovács, kőműves, asztalos, szobafestő stb.

Az iparból élők létszám a: A mezőgazdaságból élők létszám a: A hivatali alkalm azottak létszáma (nyugdíjas is): Az egyéb foglalkozásúak létszám a:

1938-ban

1960-ban

45 659 45 15

42 fő 279 fő 18 fő 371 fő

fő fő fő fő

A falu term észetföldrajzi adottságai kedvezőek, fö ld je i jók, 13,9 átlagos aranykorona értékűek (főleg a régi uradalom éi). Mindez m eghatározta, hogy — Bélavára — Gyula — Belvárd évszázadokon át a környék legfejlette bb köz sége és az uradalom egyik központja volt. A tanulók összlétszáma a katolikus és református elemi n é piskolá kban: 1925-ben 47, 1930-ban 88, 1935-ben 75 tanuló. (Az utóbbiak 40% -a nem m a gyar anyanyelvű.)

A körjegyzőségi, illetőleg a tanácsi stb. adatok a la p já n a születések szá ma: Az 1905 körüli években 65 fő (átla g) az élve születések száma; az 1925 körüli években 40 fő (átla g) az élve születések száma; az 1948 körüli években 50 fő (átla g) az élve születések száma; az 1950 utáni években 5 fő (átla g) az élve születések száma; az 1960 utáni években 1— 2— 3 fő (átlag) az élve születések száma. A halálozások száma: Az 1900-as évektől az 1950-es évekig az elhalálozások száma á tlag évente 40 fő. Az 1912-es, az 1913-as és 1939-es években maximum a la ku lt ki 50 fővel. Az 1950-es évektől számítva a halálozási átlag évente csak 10 fő. Ez a javuló h a lálozási arány csak részben ellensúlyozza az elszomorító szüietéscsökkenést.

7. Az első világháború után

Az első világháború utáni évek sok szenvedést, nyomort hoztak a falu szá mára. Többen öngyilkosok lettek, a hősi halottak száma 39 volt. — Itt em lítjük meg, hogy az 1918-as pécsi „p ü n k ö s d i” honvédlázadás alkalm ával a 6-os ezred erre menekülő szerb-horvát katonái közül többen húzták meg m agukat a kör nyékbeli szláv családoknál Egy elhunyt m enekülőt Belvárdgyuián tem ettek el (Vukovics M árton 1886— 1921). A község — sok-sok ígérgetés után — 1937— 38-ban kapta meg a bekö tő utat, amely a gazdasági és kulturális fejlődés szem pontjából sokat je le n tett. A fa lu p o litika i légköre a gazdasági nehézségek — a termények áresése, a nagy adó, az 1 pengős napszám, az uradalom fo jto g a tó és „lá z ító ” szom szédsága, a szociális feszültség, gond, a jelenlévő jegyzőség és a csandőrség — ellenére a Horthy-korszakban haladó volt, erős kisgazdapárti ellenzékiség je l lemezte. Ez azonban nemcsak az itteni nép szabadságszerető m últjával, Kossuth-párti hagyom ányaival m agyarázható, hanem új forradalm i forrásból is fa kadt, amely már n a p ja in k történelm éhez tartozik. Abban az időben élt a falu b a n , — fé lig csendőri felügyelet a la tt — és élete példájá val ta nított, a g itá lt Kovács Dezső cipészmester, a szovjet-forradalom kommunista veteránja. 1918-tól m int m agyar hadifogoly részt vett az orosz fo r radalm i polgárhá borúban, ahol egy internacionalista zászlóalj kapitánya lett. 1920-ban izgalmas kalandok között sikerült hazavergődnie. A község közös sége védte, patro n á lta a beteg, hányatott életű embert, aki hálából forradalm i hitét, világos látását, ta p a szta la ta it p lá n tá lta át az érdeklődő, lelkes ifjúságba, így készülődtek a fa lu b a n sokan a történelm i sorsfordulóra. A fasizmus és a Volksbund itt nem is tu d o tt kibontakozni, nem volt tá p ta la ja . A második világháb orúban összesen 14-en estek el a fronton.

7. Az első világháború után

8. A felszabadulás, a földreform, az osztályharc

A szovjet csapatok a szajki, szederkényi, gyulai harcok után 1944. nov. 26— 27-én szabadították fel Belvárdgyulát. Katonáik közül sokan áldozták életüket szabadságunkért. A felszabadító csapatok nyomán azonnal m egindult az élet és a forradalm i erjedés, m intha már tavasz és nem is tél le tt volna! 1945 februárjáb an m egala kult a kommunista párt helyi szervezete, mégpedig falusi viszonylatban nagy létszámmal, 49 taggal. Kovács Dezső és elvtársai agitációs és pártszervező m unkája most hozta meg gyümölcsét. Tevékenységük az egész környékre k i hatott, mert 10— 12 pártcsoportot szerveztek meg. Ez a 150-es kommunista lé t szám jelentős forra d a lm i erőt képviselt. A beteges Kovács Dezső m ellett a falu forrada lm i átalakításá ban 1945 óta résztvették Király János, a későbbi p á rt titkár, testvére, Király Lajos, rajtuk kívül az egész csa ládját elveszített Fischer Ferenc, valam int Doszpod és Vajda elvtársak. Ö k hajtották végre 1945 ta va szán a földre fo rm o t is fa lu ju kb a n . Az évszázados kizsákmányolás után a Bat thyány, M ontenuo vo-birtok a jobbágyutódokra szállt, azokra, akik évszázado kig művelték ezt a fö ld e t és réges-rég kiérdem elték annak birtoklását. A földreform során mintegy 90 család ju to tt földhöz, elsősorban a gyulai gazdaság területéből, ahol kb. 1400 hold a t osztottak szét. (Később sokan viszszaadták, ille tő le g volt gazdasági cselédek visszaállították a nagyüzemi szer vezetet az Á llam i G azdaság keretében.) Most már volt föld elég, és a parasz tok m unkája új értelm et nyert. A földreform gazdasági, társadalm i szerkezeti változást hozott. A szegényparaszti réteg súlya nőtt. Ö k már teljes önállóságot értek el, életképes birtoknagysággal. Termelési tapasztalataik, bizonyos term e lőeszközeik is voltak, nem úgy, m int a volt Gyula-pusztai cselédeknek. A föidosztó bizottság hetekig osztotta a földet, járta, mérte a határt, biz tatta a népet. A kom m unisták azonban nem igényeltek földet, tehát nem m a guknak ju tta ttá k azt. Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy Belvárdgyulán az 1940-os választásokon a megyében egyedülálló, 96% -os győzelmet a ra to tt a kommunista párt. Ennyi szavazatot csak a Pécs m elletti bányásztele peken kapott. Az osztályharc ezután jelentősen erősödött. A kisgazdapártban, a helyi szervezetben is — jo b b o ld a li tendenciák mutatkoztak. Am ikor 1946-ban a h i ányzó igavonó jószág pótlására — a fö ld h ö zju ttatottokat gépekkel, tra kto ro k kal, ekékkel tám ogatva — megalakítva a Gépszövetkezetet, és annak d o lg o zói a volt uradalm i cselédeknek szántottak, vetettek, csépeltek, egyik kezük ben a gép kormánykerekét tartották, a másikban a vadászpuskát, mert a reak ciós erők sokszor még életüket is veszélyeztették. A termelési kedv a p o litikai ellentétek ellenére fe lle n d ü lt, a földhözju ttatottak, de a fa lu többi lakói is jószágban, anyagiakban egyaránt gyarapodtak.

9. A tsz megalakulása óta

1949-ben, a hatalom átvétel és az új, dem okratikus Tanács m egalakulása után a fa lu megtette a következő forra d a lm i lépést. 1952-ben Furuglyás István, Svegál Ferenc és Palotai János vezetésével m egalakult az első termelőszövet kezet, a Lenin tsz. 16 család 20 ta g ja vá lla lta a szocialista mezőgazdaság úttörőjének szere pét. Nehéz volt útjuk, mert hiányoztak az objektív föltételek, maga a vezetés is tapasztala tlan volt, és ilyen körülmények között gyengének mutatkozott. M indez együttesen okozta, hogy a fa lu b a n ekkor még nem sikerült a fro n tá ttö rés a szocialista mezőgazdasági nagyüzem irányába. A középparasztok és a fö ld h ö zju tta to tta k egy részének nyomosára (akik még csak most ízlelték meg az ,,egyéni paraszti” élet szabadságát, de még nem látták be az ilyen termelési form a kilátástalan ságát) 1953-ban Nagy Imre korm ányprogram jának hatására a tsz-t feloszlatták. 1954-ben a revizionista kilengés megszűnte után újból m egpróbálkoztak a szocialista mezőgazdaság felépítésével. Most már d ifferenciálta n I. és III. tí pusú szövetkezet a la k u lt: a Béke és a Lenin. Az első bizonytalan lépések után egyesüléssel próbálkoztak „G yőzelem tsz” néven. Ez sem volt azonban végleges győzelem, annak ellenére, hogy 1954— 56 között nagy erőfeszítéseket tettek a tsz m egszilárdítására. Ez m ár-m ár sikerült, a falu 8 0% -a már a tsz-hez tartozott, am ikor az 1956-os ellen fo rra d a lm i hullám hatására a tsz újból szétbomlott. A még m indig nem a teljes tu d a ti meggyőzésre és az eredmények ösztönző ere jére épült, hanem erkölcsi kényszerrel létrehívott szervezet nem tu d o tt e lle n á lln i a negatív erkölcsi nyomásnak. A fejlődés útja azonban — ha visszaesésekkel is — csak a szocialista me zőgazdaság felé vezetett. 1958 augusztusában újból m egalakult egy kis tsz csoport 9 családdal és 14 ta g g a l. Az erőfeszítések és az elszánt újabb és ú ja b b nekirugaszkodás 1959-ben végleges eredményt hozott. Belvárdgyulán is, o r szágosan is bekövetkezett a frontáttörés. Ennek eseményei már Fischer Ferenc nevéhez és a mostani „B elvárdgyula i Közös Út Tsz” -hez fűződnek. A 25 év nemcsak a mezőgazdaság szocialista forradalm i á talakulá sát eredményezte. A negyed évszázad a la tt a fa lu más területen is sokat fejlődött. 1947-ben rendszeres autóbuszjárat létesült, amely a fa lu t a többi községgel és természetesen a megye központjával, Péccsel is összekötötte. Ennek nemcsak kulturális, közigazgatási, de technikai, sőt áruterm elői (piaci) jelentősége is volt. Azelőtt csak gyalog vagy lovas fo g a tta l tették meg a 20 km utat Pécsig (fő leg a 3 km volt sokszor rettenetes az országútig). Az 1930-as évektől volt ugyan Pécs— M ohács között naponta egy buszjárat, de ezt nem a szegény em bernek ta lá ltá k ki. Az útiköltség 2 pengő volt (2 napszámbér), a mostani 18 fo rin tta l szemben (2 óra munkabére). 1948-ban telefont, az évek folyam án összesen 2,2 km já rd á t, 1950-ben körzeti orvost és rendelőt, 1954-ben új kultúrházat kapott a falu.

Ezeknek az eredményeknek megvalósításában a már említettek mellett 34

Bognár Józsefnek, a fa lu előbbi tanácselnökének volt nagy szerepe. M aga is fö ld h ö zju tta to tt parasztember, először a parasztpárt helyi vezetője, majd 1954 óta a kommunista párt ta g ja . Itt kell megem lítenünk az úttörő személyeket, a volt tsz-elnököket: Palotai Józsefet, Furuglyás Istvánt, Svegál Ferencet, Kocsis ' Józsefet és nem utolsó sorban M arkovics Lajost, aki 1945-ig egy 40 holdas kuláknak voit kommenciós cselédje és a pártban fe jlő d ö tt öntudatos emberré. A fa lu b ó l a kulturális forradalom eredményeképpen v á lla la ti igazgató, főmérnök, néphadseregünk öt tisztje és sok más vezető származott, így többek között Cséplő József tanácstitkár. (Szépen szerkesztett fa lu kró n iká já b ó l ez a munka tö b b a d a to t átvett.) M integy 25-en érettségiztek, és négyen egyetemi ta nulm ányokat is végeztek. A társadalm i és kulturális forradalom hatását a következő szám adatok is jellem zik: ma Belvárdgyulán 93 televízió (a családok 60% -nál), 180 rádió van. N a p ila p -e lő fize tő t 113-at ta rta n a k nyilván, és 153 folyóirat já r a faluba. A sze mélygépkocsik száma leg a lá b b 20, de számuk évről évre emelkedik. A falu is állandó a n szépül. Új, modern házak, fürdőszobás lakások jellem zik az építke zéseket és jelzik az életszínvonal emelkedését. A község lakóinak létszámcsökkenése is megszűnt. Az 1960-as 709-es lélekszám az 1964-es 667 lakos után (1959-ben — 48, 1961-ben — 13 vándorlási különbözet) 1969-ben ismét 669.