Sze 1993 009

A tartalomból:

Értelmiség '93 (2. oldal) — Z(s)árszó (3. oldal) Ágh Attila és Pomogáts Béla Szegeden (6. oldal) ~

É S

[M0WEÚ§[B)ÉS

CCÉYt^HTO

néhány nappal

előtt

kerestük

fel

Pénzelvonás és béremelés a JATE-n

Csirik Jánost, a JA TE rektorát, hogy az intézmény

Annál

is inkább,

elmúlt

időszakban

mivel az mind

mind helyi szinten

országos, történtek

olyan események, melyek befolyásolják

a JATE

Tanévkezdő

hely-

zetéről érdeklődjünk.

munká-

ját.

— Mivel telt az egyetem rektorának nyara?

— Egy nagyon érdekes továbbképzésen vettem részt a nyár első felében. A Harward Egyetem Oktatás-Menedzselési Intézete egy négyhetes, egyetemi vezetőknek szóló tanfolyamán voltam.

Visszaérkezésem után pedig

Ára: 4,50 Ft — Szent-Györgyi centenárium (7. oldal)

1993. szeptember 24.

XXXII. évfolyam, 9. szám

Az új tanév kezdete

— Tanévnyitók (7. oldal)

L/&P

beszélgetés Csirik Jánossal

az oktatóknak és a dolgozók-

MI

nak?

« I

követelések egy része telje-

— Központi

intézet

nagyobbik

részét visszakapjuk, akkor a

l

sül, s a panaszok részben or-

va-

vosolhatók lesznek ezáltal.

gyunk, ezért az egyetemi dol-

az esetek többségében magasabbak, mint a tavalyiak. Ha ugyanezek a felvételi keret-

tés elvonásának

megfelelő bért tudnak-e adni

nek. A felvételi pontszámok

számok maradnak, akkor minőségromlásról esetleg kéthárom év múlva lehet beszélni. Figyelembe kell venni azt is, hogy most tetőzik a demográfiai hullám.

gozók közalkalmazotti bér-

— Az anyagi nehézségek-

— Hogy alakul az Univer-

beállásához szükséges pénzt

kel együtt, vagy azok ellené-

sitas ügye, hiszen a felsőokta-

központi

re az egyetem fogja-e tudni

tási törvénytől sokat remél-

kellene fedezni. Nem arról

tartani

tek?

van szó tehát, mint a társada-

munka színvonalát?

költségvetésből

lombiztosítás területén dolFotó: Kamok Csaba

tében, ahol az önkormányzatok próbálják megelőlegezni jában a szükséges összeget.

oktató-kutató

— Ami a dolog technikai

— Ez meglehetősen

gozó közalkalmazottak ese-

valamilyen bankhitel formá-

az

A kevesebb

több?

bo-

részét illeti, a rotáció értel-

nyolult kérdés, mert nagyon

mében június l-jétől az Uni-

sok oldala van. Az, hogy az

versitas igazgatója Szalay Ist-

órákat pontosan megtartsuk,

ván, a JGYTF főigazgatója

olyan kötelezettsége az egye-

lett. Azzal, hogy a felsőokta-

temnek, amit feltétlenül el

tás-törvény rendelkezett ar-

A mi esetünkben a központi

A J A T E rektora azt mondta, hogy intézményétől 47

lehet várni, s amelyet a rossz

költségvetésnek kell gondos-

ról, hogy az összes felsőokta-

millió forintot a központi költségvetés elvont, így jelentő-

anyagi körülmények között

kodni a fedezetről. Ebben a

tási intézménynek az MKM-

— Immár van a felsőokta-

sen megnehezítették helyzetüket. Csirik János azonban

eddig is nagy részben teljesí-

pillanatban nehezen megítél-

hez kell tartoznia, új helyzet

tásra vonatkozó törvény is.

bizakodik a pótköltségvetésben és az ígéretekben. Lás-

tettünk. Ez jórészt az oktató-

hető, hogy a bérskála beve-

állt elő. így nem az egyes

Hogy értékeli ezt a jogsza-

suk, mi a véleménye az ügyről Kálmán

kon múlik, az ő feladatuk,

zethető lesz-e. Legutóbbi in-

minisztériumok egymás kö-

MKM politikai államtitkárának.

bályt?

hogy a magas szintű oktató-

formációim alapján úgy lá-

zötti

kutató munkát — ahogy ed-

hogy az egyes intézmények

dig is — befektessék. A kuta-

milyen mértékben vehetnek

tájékozódtam az eltelt időszak itteni történéseiről.

— Miért volt szükség a pénzelvonásra?

tom, hogy igen. A nem oktató

sen érzékenyen érintette az egyetemeket,

egészen jó. Az utolsó módo-

dolgozók

az érvágás...

sítások a vitás kérdéseket ál-

szamenőleg

— A felsőoktatási törvény

talában pozitív irányba dön-

mélyenként

tötték el, aminek közvetlen

forintos

május 1-jéig visz-

Attilának,

az

Meglehető-

főiskolákat

ez

részt az Universitas munkájában.

sze-

— Tudom. Arról van szó, hogy a bázisköltségvetést

kedvezőbb a helyzet azzal,

körülbelül

következménye, hogy a fel-

majd.

ügyelet szeptember l-jétől a

pedig szeptember

Az oktatók

1200

hét százalékkal csökkentették az állam költségvetésének

hogy elég sokcsatornás támo-

kapnak

gondjai miatt. Vannak olyan költségek, melyekhez nem

gatási rendszer alakult ki az

esetében

Művelődési és Közoktatási

százalékos

lehet hozzányúlni. Ilyenek például a hallgatói támogatá-

országban, kezdve a '80-as

25

sok vagy a bérek. Ezért jelentett ez a hét százalék

évek O T K A támogatásaitól.

béremelés

vár-

lényegesen nagyobb csökkenést. Ugyanakkor az egyete-

Az egyetem dolgozói nagyon

Minisztériumhoz került, va-

ható, s ez azt jelenti,

hogy

meknek, főiskoláknak nyújtott összköltségvetési támoga-

sikeresen vesznek részt a kü-

lamint a finanszírozás egysé-

január l-jétől viszonylag

ki-

tás lényegesen nagyobb volt, mint a tavalyi ott, ahol

lönböző pályázatokon. Úgy

ges döntése is — az előirány-

sebb emelést kell végrehajtani

doktoranduszképzést indítottak, vagy több hallgatót vet-

tűnik, a kutatás támogatá-

zottnál korábban — 1995-től

ahhoz, hogy a törvény előírá-

tek fel. Tehát az alapköltségvetés csökkent, az összkölt-

sára viszonylag megnyugta-

az MKM segítségével fog tör-

sait betartsuk.

ségvetés növekedett. Ezzel azt akarták elősegíteni, hogy

tóan sikerül pénzt kapni, az

szerkezetében módosuljon a felsőoktatás, s esetleg egyes

újabb pályázati formák már

nem odavaló dolgok szűnjenek meg. Szükségből végre-

időnként azt is lehetővé te-

hajtott változtatás volt, s nem teljes padlóra küldését

szik, hogy nagyobb műszere-

ténni. Hogy a törvény részleteiben milyen, az akkor derül ki, mikor megpróbáljuk ennek alapján a saját egyetemi statútumunkat kidolgozni.

— Az egyetem alkotmányának főbb vonásai láthatók-e már?

— Ez

l-jétől

valamennyi

köz-

ponti keretből történik. Ezen túl az egyetemnek milyen az anyagi helyzete, milyen öszszegekből

tudnak

gazdál-

kodni?

jelentette azoknak az intézményeknek, melyek tudtak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, vagy pedig voltak egyéb forrásaik.

— Visszakapják-e

— Eléggé rossz az anyagi helyzetünk. Dologi költség-

— Az új statútum az ideig-

vetésünket ebben az évben

lenesre épül. A tervezetün-

körülbelül 47 millió forinttal

ket az Egyetemi Tanács tag-

csökkentették. Ez elsősor-

jai látták, megjegyzéseiket is

ban a tanszékek dologi költ-

megtették. Ahogy a változá-

ségeinek csökkentésében je-

sokat és a felsőoktatási tör-

lentkezett,

mert

központi

ket vásároljanak a kutatók.

A doktori programok beindításával reményeink

ezt az elvonást az

intézmények?

— Egyes egyetemek, főiskolák bizonyos összegeket kaptak vissza. Valami keveset, de az egészet nem.

szerint

elejére sztrájkot hirdettek. Mi

talmazza az egyetemeknek

erről az Ön véleménye?

szóló dologi vagyis

abban

visszatérítést, reményke-

dünk, hogy az eredeti elvo-

— Idén jóval több elsős hallgatót vettek fel, mint ko-

állt munkába a rektori személyi titkár helyett. Ez a hivatal szempontjából előnyös, hiszen az új tiszt birtokosa a hivatal

munkáját

koordi-

nálja, nem pedig a rektor személyét szolgálja ki.

— Önnek korábban öszszetűzése

volt

Andrássy

lik, Andrássy Adél nem ért egyet a döntéssel, perre készül...

— Andrássy Adél a Mun-

— Megkaptam a bölcsész-

rábban. Nem könnyelműség

kar vezetőségének erre vo-

ez? Tudják biztosítani a meg-

kaügyi Bíróságnál megfelleb-

natkozó levelét. Ők elsősor-

felelő

szá-

bezte a döntésemet. Nem ér-

ban az egyetemi oktatók rossz

mukra is, vagy pedig majd

tett egyet azokkal az érveim-

helyzetével, s a dologi költ-

félévkor eldől, ki maradhat

mel, melyek alapján vissza-

ségvetés drasztikus csökken-

bent?

vontam

lesz sok, komoly vitára is

növekedése miatt sem tu-

— A bölcsészkar oktatói

dunk megtakarítani. A tan-

még a felvételik időszakában

tésével

sztrájk-

— Idén még az elsőéves

— Január l-jétől érvénybe

székek számára ez 30—35

felvetették, hogy sztrájkolni

kezdeményezésüket. Úgy íté-

hallgatók esetében a több fel-

lép a közalkalmazotti tör-

százalékos csökkenést jelen-

fognak,

lem meg, hogy ha az emlí-

vett hallgató nem fogja azt

vény

bérskálája. Tudják-e

tett, ami az inflációval együtt

okokból elhalasztották a de-

tett béremelés

ténylegesen

jelenteni, hogy az átlagered-

tartani az előírásokat, vagyis

még drasztikusabban sújtotta

monstrációt. Viszont a tanév

bekövetkezik, s a költségve-

mények alacsonyabbak lesz-

morális

hivatalvezető

vonta megbízatását. Úgy hír-

sen már csak az energiaárak

azonban

— Rektori

hogy ez óriási terhelést jelent

egymáshoz. Úgy tűnik, nem okot adó kritikus pont.

Hatékonyabbá

vált-e a munka?

gatóval, pontosabban meg-

mérsékelni. Például a fűté-

visszakapjuk.

történtek.

változások

árán,

annak

meglehetősen jól illeszkedik

násnak legalább egy részét

személycserék,

további anyagi forrásokhoz

költségeket

tudunk

a JATE-

fogunk jutni

vényt együtt láttam, a kettő

nem

— Visszatérve

hoz; a Rektori Hivatalban

Adél, volt gazdasági főigaz-

majd az oktatók számára. őket. A pótköltségvetés tar-

múlik,

tás területén talán kicsivel

átlagosan, emelést

egyeztetésén

indokolták

körülményeket

magasabb

vezetői

megbízatását.

— S amelyeket

Ön

to-

vábbra is fenntart...

— Természetesen.

Arató László

f

Kit érdekel a határokon túli magyar sajtó?

Sokakat, bizonyára sokkat, mert minden harmadik magyar a határok túlsó oldalán él, ki közelebb, ki távolabb a hazától.

1989 óta több szó esik a másik Magyarországról, s a szavak mellett történik is ezaz. A Kriterion Könyvkiadó például gyakran köt szerződéseket hazai kiadókkal és közösen adja ki a — gyakran már reménytelenül — sorban álló köteteket, szebb kivitelben, nagyobb példányszámban, vagy az Életünk című folyóirat, illetve a köréje létesült kiadó, hazahozza a nyugaton élő alkotók könyveit, hogy a köztudat pokol tornácáról bekerülhessenek az alkotók a magyar kultúra fő medrébe. Látni lehet az eredményeket, de mindeközben láthatóak a hiányosságok is: Magyarországon nem lehet megvásárolni a külföldi kiadványokat, hiányoznak az újságok, a heti és havilapok az érdeklődő olvasók asztaláról, s a különböző gyűjtemények, könyvtárak is csak nehezen és késéssel jutnak hozzá egy-egy lapszámhoz... Nem igaz, hogy nem lehet előfizetni az egyes kiadványokra, elő lehet fizetni (jókora összeg szükséges ehhez, amelyet sajnos nem a szerkesztőség, hanem a szállítók vágnak zsebre), s közben, a postaláda nyitogatásakor lehet mérgelődni vagy énekelni azt a nótát, hogy „muszka földön lassan jár a posta..." Évek óta arról tanácskoznak a magyarok, konferenciák és kongresszusok során végig, hogy tenni kell valamit ezen a téren is. Az ilyen találkozások aztán elröppennek, a tanácskozók hazautaznak és marad minden a régiben.

címzetteket, hogy intézménye nem tévesztendő össze a Duna Televízióval, jelezve, hogy saját tőkéjével és technikai felszerelésével indította elképzelését, amelyhez később több jelentős, külföldi és magyarországi médiákban dolgozó szakember csatlakozott, Pozsonytól Bukarestig. Ábrahám úr azt is közölte, hogy az Alapítvány átad egy SVHS-stúdiót az RTV kolozsvári magyar szerkesztőségének, valamint több műholdvevő antennával ellátott színes televíziót (a VICO Rt. anyagi hozzájárulásával) a Romániai Magyar Szó című bukaresti napilap által meghirdetett sorsolás nyerteseinek.

Mindez nagyon szép, ilyen tényleg nem volt.

Csakhogy: a Budai Parkszínpad környékén létesített standoknál (amelyek kísértetiesen emlékeztettek a KGST piac szerű posztkommunista képződményekre) nem álltak sort a rendes magyarok, akik azt a bizonyos pénzt hordozván zsebeikben, potenciális vásárlóknak bizonyulhatnak. A különböző országokból (megjegyzendő, hogy csak a keleti tömbből) való, rikkancsokká vedlett újságírók, szerkesztők és laptulajdonosok aztán elkeseredetten kicserélték egymás között kiadványaikat és szétszéledtek... Nemcsak a vásárlók hiányoztak a térről, hanem nagyrészt a személyiségek, akiknek pénz, kapcsolat és hatalom van a kezükben. A magyar médiákat a Híradó képviselte, egy operatőr és egy ismert szőke tündér személyében, meg A Hét stábja is felvillant, s találomra egy kicsit zümmögtek a (beta) kamerák. Az újságírók közül Czegó Zoltánnal, Bágyoni Szabó Istvánnal és Szávai Gézával lehetett találkozni, s talán Hornyik Miklóssal is.

Augusztus 7-én a Dunasat Alapítvány szervezett ilyen témájú találkozót. Ábrahám Dezső a Dunasat, KözépLegközelebb majd sikereKelet-Európái Magyar TV sebb lesz a találkozás. Taés Videostúdió Alapítvány lán. alapító-ügyvivője, már a körlevélben figyelmeztette a Slmó Márton

Pályázati felhívás A Bibó István Alapítvány 1992-ben jött létre Szegeden, nagyrészt a JATE szellemi hátterére támaszkodva. Az Alapítvány célja, hogy ápolja a XX. század kiemelkedő magyar gondolkodójának, politikusának, a JATE egykori tanárának tudományos és erkölcsi örökségét, elősegítve mindezzel a társadalomtudományi gondolkodás fejlődését Magyarországon.

A Bibó István Alapítvány Kuratóriuma — mindezen célok szem előtt tartásával — tanulinánypályázatot hirdet valamennyi szegedi egyetemi és főiskolai hallgató számára, akik érdeklődnek a modern társadalomtudományi gondolkodás iránt, s akik vállalkoznak egy társadalomtudományi tematikában készülő dolgozat megírására.

A pályázat feltétele egy maximum 30—50 oldalas dolgozat elkészítése, mely dolgozat — tematikáját tekintve — közvetlenül kapcsolódhat Bibó István életművéhez, ¡11. az általa művelt társadalomtudományokhoz. A dolgozat tematikája szabadonválasztott, a Kuratórium mindössze javaslatot tesz az alábbi témakörökre: A társadalmi modernizáció Kelet-Európában; Nemzetek, etnikumok, régiók Kelet-Európában; A politikai hatalom intézményei Európában; Eszmék, ill. gondolati áramlatok megjelenése KeletEurópában.

A pályázat leadásának halárideje: 1993. december 31. Nyilvános eredményhirdetés 1994 februárjában. A beérkező dolgozatokat a Bibó István Alapítvány Kuratóriuma bírálja el (Balog Iván, Bárdi Nándor, Deák Ágnes, I.aczkó Sándor), adott esetben külső szakemberek bevonásával.

Díjazás: I. díj - 20 000 Ft, II. díj - 15 000 Ft, III. díj - 10 000 Ft. A Kuratórium fenntartja magának a jogot, hogy megfelelő színvonalú dolgozatok beérkezésének hiányában, a díjakat visszatartsa.

A pályázatokat a Bibó István Alapítvány címére kell eljuttatni: 6722 Szeged, Petőfi Sándor sgt. 30-34.

\z SZEGEDI EGYETEM 5

A

r

Nyári Egyetem, Szeged Ismét megszervezték Szegeden az Értelmiségi Nyári Egyetemet. Ebben az évben a fő gondolatok: A kultúra intézményesülési formái a demokratikus átmenetben című téma köré csoportosultak. A konferencia résztvevői között jelentős számban jelentek meg a szomszédos országokban élő magyarság értelmiségének képviselői is, akik nemcsak gondjaikat és problémáikat hozták magukkal, hanem azt a gazdag ötlettárat is, amelyből egy ilyen többnapos beszéd- és beszélgetéssorozat után majd táplálkozhatnak a következő időszakban mindazok, akiknek feladata a kapcsolattartás és az együttműködés.

lamtitkárt is sikerült a szervezőknek odacsalogatniuk, hanem a nyitottság, amellyel az ötleteket kezelték és a jelentkezők kérésére, szinte az utolsó pillanatig, tematikai módosításokat eszközöltek.

A július 26. és 30. közötti napokban a Nyári Egyetem, különböző szekciókban folytatta munkáját.

Az elnökségi asztal (balról jobbra): dr. Szalay István, az Universitas soros elnöke, dr. Besenyi Sándor docens, dr. Ágh Attila politológus, dr. Katona Tamás államtitkár és dr. Dékány Imre rektorhelyettes (JATE). (Fotó: Miskolczi Róbert.)

Tamás államtitkár és Dékány Imre rektorhelyettes. A továbbiakban a szomszédos orJúlius 26-án a J A T E Aulá- szágból érkezett szóvivők beban tartott megnyitóbeszédben széltek, felvázolva a kisebbségBesenyi Sándor köszöntötte a ben élők helyzetét. megjelenteket, majd Szalay IstMegelégedéssel vehették tuván, a Szegedi Universitas domásul a résztvevők, hogy az Egyesülés elnöke szólt. Mindutóbbi két-három esztendőben ketten hangsúlyozták az értelolyan regionális együttműkömiségképzés és a pártatlanság dési formák jöttek létre, amefontosságát, hiszen értelmiséglyek korábban nem léteztek. A ről, az értelmiség közhasznú Magyarország különböző váromunkájáról lévén szó, távlasaiban működő egyetemek, főtokban és a magyarság általáiskolák, művelődési és tudonos érdekeiben kell gondolmányos központok megteremkodni. tették a munkakapcsolatokat a A megnyitón még felszólalt hozzájuk földrajzilag ugyan köÁgh Attila politológus, Katona zel eső, de más országban lévő

Épületek A Nyári Egyetem rendezvénysorozatai között újdonságot jelentett a Magyar organikus építészet című kiállítás. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy ország arculatának egyik fő-fő meghatározója az építészet, a köz- és magánépületek stílusa, arculata. Az építészet által kapcsolódunk ehhez a régióhoz, megfogalmazzuk és kivitelezzük általa Európához fűződő kapcsolatunkat és másságunkat is ugyanakkor. A honfoglalás pillanatától kezdődően része vagyunk az európai, a nyugati építészetnek, s az időnként változó stílusok, modorok, divatok nem csak átvonulnak rajtunk, hanem általunk át is fogalmazódnak, mondhatjuk: adaptálódnak. Bármelyik gótikus magyar templomon felismerhetőek, például a stílusjegyek, de mindezek mellett olyan sajátosságok is, amelyek még véletlenül sem téveszthetőek össze egy osztrák vagy francia földön álló temploméval... Városaink, legyenek azok a trianoni határokon kívül vagy belül, a maguk téglalap alakú főtereikkel és az azt övező középületekkel, mind a mi gondolataink tárgyiasult emlékei. Mondjuk ki: részei a régióban élő magyar szellemnek.

Voltak időszakok, amikor a magyar építészet a háttérbe szorult és teljesen idegen formák erőltetését szogalmazták a hatalmon lévő illetékesek... Voltak időszakok, amikor még a meglévő emlékek konzerválását sem tartva nemzeti ügynek, a rombolástól sem rettentek vissza...

De: a közömbösség és a rom-

és

bolás elmúltáról sem beszélhetünk!

intézményekkel és értelmiségi csoportokkal.

Mindenik felszólaló hangsúlyozta, hogy ötletekkel és tapasztalatokkal gazdagon szeretne hazatérni, hogy a következő időszakban is folytatódjék, bővüljön az együttműködés. (Hadd említsük itt egy erdélyi felszólaló szavait, aki szerint nem halat enni sereglettek össze az emberek, hanem együtt szeretnék a halfogás fortélyait megtanulni.)

A nyitónap záróbeszédében Dékány Imre mondotta, hogy nem azért tartja rangosnak és sokoldalúnak ezt a rendezvényt, mert még politikai ál-

Úgy véljük, hogy ez a rendezvénysorozat idénre igazán kinőtte magát és sokoldalúságával átfogja mindazokat a kérdésköröket, amelyek minket magyarokat érdekelhetnek a tudományok, a művészetek, a gazdaság és a politika területein. Katona Tamás politikai államtitkár mutatott rá egyik felszólalásában ezekre az öszszefüggésekre és párhuzamokra: a politika és a kultúra számára létezik egy megkerülhetetlen fogalom: Európa.

Térségünk országai számára ugyanis a legnagyobb veszélyt az elszigetelődés jelenti. Régiónk a nyugati államok számára szegény rokonnak tűnhet, amely szeretne korábban tiltott dolgokhoz hozzájutni. S a szegény embereknek, azaz Magyarországnak, s a környező államoknak, igazi értéke a kultúrájában rejlik. E nélkül nem lehet demokráciát építeni."

kapcsolatok

ron, hozzánk tartoznak, az egyetemes magyarsághoz.

— Egy konferencia mindBesenyi Sándor tanár úrral össze néhány napig tart, a beszélgetvén kiderült, hogy ...a manapság megerősödő következő alkalomra fel kell magyar organikus építészet, utána készülni, kapcsolatokat még nem oldja meg ilyen jel- kell ápolni és cselekedni is legű gondjainkat, mert az kell... Milyenek azok a hétamikor egy-egy építéshez rengeteg pénz kell, köznapok, s ezekben az években, vidék értelmiségét felkeresik?

— Ezekben az években mintha pénzből (jó pénzből!) lenne egyre kevesebb... személyesen is eljutottunk a Ezen a rendezvénysoroza- szomszédos országok matunkon, amelyet júliusban gyarlakta vidékeire. Kijetartottunk, nem képvisel- lenthetem, hogy találtam tette magát megfelelően az munkatársakat. Fiatal és Országos Műemlékvédelmi tiszta múltú embereket keFelügyelőség, s a területi ki- restem, akik készek és képerendeltség, úgyszólván, telje- sek is cselekedni. Oktatási sen érdektelen maradt... A programokat dolgoztunk ki külföldön élő magyarok (eb- és stratégiát hoztunk létre a ben az évben 107 főt fogadott közeljövőre. A kisebbségben közülük a Nyári Egyetem), a élő magyaroknak sincsen konferencián megjelent ér- még megfelelő polgársága, telmiségiek, igen nagy érdek- kevés a megfelelően képzett lődéssel fordultak e problé- ember némely szakmában. makör felé. A tanácskozások Itt elsősorban nem a pedagósorán kiderült, hogy Romá- gusi vagy a lelkészi pályákra niában, Kárpátalján, Felvi- gondoltam, hanem gazdasági déken és a Vajdaságban is, és kulturális menedzserekre, szakembetulajdonképpen nem falu, számítógépes hanem városrombolás folyt rekre, akik elindíthatják a működésbe és folyik, immár több, mint folyamatokat, hetven éve. Az utóbbi évek- hozzák, katalizálják a gazdaben, a reprivatizáció során, ságot, először, s utána jöhet a amikor immár nem az állam, többi is... Nagy lehetőséget hanem az éppen illetékes he- látok a népfőiskolai munkályi önkormányzat lett az épü- ban is. letek gazdája és fenntartója, — Úgy gondolom, hogy a könnyebb érvényesíteni egy- Magyarok Világszövetsége is egy közösség szándékát. Van segítséget nyújt munkájukis már több helyen erre hoz. példa, de ezek száma annyira — Részben. Itt említeném elenyésző, hogy még mindig meg, hogy emigráns csoporsiralmasnak tarthatjuk mű- tokkal, a burgenlandi vagy a emlékértékű épületeink sor- horvátországi magyarokkal sát... Mi, anyaországiak, is kerestük a kapcsolatot, de nem mehetünk el közönyö- sajnos nem találtunk megfesen ezen épületek mellett, lelő értelmiségi csoportohiszen történelmi, kulturális kat... Személyesen Csoóri értékek, amelyek, még ha kí- Sándortól kértünk segítsévül vannak is az országhatá- get, de a válasz, valamilyen

okból elmaradt... Köztudott azonban, hogy Szegeden nagy hagyományai vannak a kapcsolatok ápolásának és létrehozásának. Még a rendszerváltás előtt létrejött itt . egy munkaközösség, olyan ellenzékiekből, akik aztán különböző pártokban vállaltak tisztségeket vagy állami hivatalokba kerültek, felelős állásokba és a későbbiekben, elfoglaltságaik mellett is maradt idejük, hogy tartsák velünk a kapcsolatot. Nem elhanyagolható az a már-már legendás kapcsolatrendszer sem, amelyet Ilia Mihály és a Tiszatáj épített ki, főleg a külföldön élő írókkal, költőkkel, művészekkel, s amelyet mi is felhasználtunk, felhasználunk. Fontos vonatkozása munkánknak, hogy itt nem érvényesül senki pártállása, itt folyamatos párbeszéd folyik, itt a jobbítás a lényeg. Azt hiszem, hogy értelmiségi stratégiát másképpen lehetetlen létrehozni, s az utat sem lehet másképpen megtalálni a legszélesebb rétegekig.

— Bizonyára hagyományossá szeretnék tenni az építészeti témájú kiállításokat...

— Igen: jövőre a Kárpátmedence román kori építészetének legértékesebb emlékeit térképezzük fel, leltározzuk, aztán a jelenhez közelítve a többi korszakot is.

Nem hanyagoljuk el egyetlen szakterületünket sem, nyitottak maradunk minden újabb kezdeményezés felé, szívesen látjuk bárki témaajánlatát, legyen az határokon inneni vagy túli kezdeményezés, ami a tradíció és megújulás gondolatkörhöz tartozik.

Simó Márton

Szabadság-automaták

(S)zárszó Kétségtelen, hogy az augusztus utolsó hetében tartott szárszói találkozó fontos esemény volt.

Kétségtelen az is azonban, hogy jelentősége csekélyebb, mint az 1943-asnak, amikor a magyar értelmiség színe-java azért sereglett össze, hogy kiutat találjon abból a válságból, amelybe a fasizmus és a háború juttatta az országot és a szomszédos népeket egyaránt.

1943-ban valóban olyan volt a helyzet, hogy a kilábalás a legégetőbb létkérdések egyikeként állott elő. 1943-ban, többéves előkészítés után, Szárszón, ahol immár hagyományossá vált a jobbítani akarással való gyülekezés, jelentős dolgok hangzottak el, s ha a későbbi évek történései nem is tették lehetővé „...a nép közös érdekeinek minden parancsának megvalósulását..." (Balogh Edgár: Levél Balatonszárszóra) a szárszói szellem mindig alkalmas maradt hivatkozási alapnak vagy erőgyűjtésnek is. „Szavak tömegével árasztják el az embert, hogy magatartást, cselekedetet adjon cserébe. A szavak inflációjának idején mérhetetlen tömegű szót zúdítanak rád, hogy így, vagy úgy gondolkozz, vagy ne gondolkozz, — így, vagy úgy érezz, vagy ne érezz, ennek vagy annak tudd magadat, vagy ne tudd magadat semminek" olvassuk Kodolányi János egykori bevezető előadásában és rögvest felötlik bennünk az akkori és a jelen állapot hasonlósága.

Szerencsénkre ma itt nem dúl háború és hadseregünk sem folytat honvédő háborút egy másik országban, de azért a gyűlölet vihara ma is a közelben jár, s a pusztításról, az értelmetlenül kiomló vérről naponta értesülünk, amikor a hírek folyamatosan csordogálnak a médiumokon...

Hogyha már ötven évvel ezelőtt is a szóáradattól rettegett Kodolányi János, akkor ma is retteghetünk, mert, nemcsak Szárszó kapcsán, igencsak divatját éli a fölösleges fecsegés és a nagyotmondás, s miközben az értékek születését lessük, egy involúciónak vagyunk tanúi. Nem így képzeltük mindezt néhány esztendővel ezelőtt, az ígéretes rendváltozás (néha) felemelő pillanataiban.

1943-ban mintha szélesebb lett volna a résztvevők palettája, mintha több lett volna a fiatal és nagyobb lett volna a szellemi kapacitás, mintha akkor a nagyon távolállók is érezték volna a közeledés, a közös nevező alternatíváinak keresését, a kommunista Nagy Istvántól Darvas Józsefig, a felelősségtudó Püski Sándortól Németh Lászlóig...

1993-ban, nagyjából ugyanabban az időben zajlott a Diáksziget is, ez a szuverén és bohém találkozó, amelyen bizonyára nagyobb számban seréglettek össze a leendő értelmiségiek, mint Szárszón, egy jó buli kedvéért... Ez a tény pedig arra a következtetésre juttat, hogy ez nem az az ifjúság, hogy ebben az önpusztulásban már nem menő ilyen ósdi témákkal foglalkozni e szeszélyes nyárvégi napokban...

Mit láthattunk mégis Szárszón? Mit hallottunk? Mi az, ami emlékezetes maradt számunkra?

Talán a legszembetűnőbb néhány markáns férfiú nagy egymásratalálása a pódiumon, a kompromisszumkészség és a nyitottság játéka egy majdani politikai játszma (kampány) kedvéért. Aztán fontos vonatkozás lehet még a rendezvény összmagyar jellege is, hiszen főpaptól vidéki lapszerkesztőig, sokan megfordultak itt a magyar glóbusz megannyi perifériájából és elhozták, elmondták, immár ki tudja hányadszor, a gondokat...

Korai néhány nappal a rendezvény után értékítéletet mondani Szárszó fontosságáról.

Talán a leghelyesebb várni, kivárni azt, hogy továbbgyűrűzzék szellemisége, mert — úgy véljük, hogy 1943 után is ez történhetett, s a gyors események sodrásában az értelmiségiek, a népiek és az urbánusok, az ismertek és ismeretlenek egyaránt Szárszó szellemében gondolkodtak, amikor szétforgácsoltán, különböző táborokba és országokba szaggatva cselekedtek. Úgy véljük, Szárszó elsősorban azért volt jó, mert szellemiségére jó visszagondolni, amikor egy-egy mondatfoszlány felötlik a közért is aggódó beszélő, halványuló vonásaival együtt emlékezetünkben.

Simó Márton

Professzorok a Csillagban Ebben az évben hazánk adott otthont a Nemzetközi Kriminológiai Kongreszszusnak.

A rendezvény egyik napját a szekcióüléseknek szánták, melyeket különböző vidéki városokban tartottak. így egy késő nyári napon Szegedre is ellátogatott a résztvevők egy csoportja. A szekció témája a hosszú tartamú, illetve az életfogytig tartó szabadságvesztés.

A konferencia résztvevői, nemzetközileg ismert kriminalisztikai szaktekintélyek, egyetemi tanárok, jogászok először a J A T E Állam- és Jogtudományi Karára érkeztek, ahol a Büntetőjogi és Büntetőeljárásjogi Tanszék vezetője, Nagy Ferenc docens tartott előadást a témakör elméleti vonatkozásairól.

Beszámolójában nemzetközi áttekintést nyújtott a hosszú tartamú büntetésekről, valamint elemezte a magyarországi fejlődést is. Hazánkban 1878-tól szabnak ki életfogytig tartó szabadságvesztést (csak 1961—70 között nem volt ilyen büntetés), s az elmúlt 12 év átlagában évenként 10,3-at rendeltek el, az immár legsúlyosabb ítéletből. A várható fejlődésről szólva Nagy Ferenc úgy vélekedett, hogy teoretikusan igen, gyakorla-

tilag nem képzelhető el, hogy belátható időn belül megszüntessék ezt a büntetést.

Ezt követően Csóti András, a Szegedi Börtön és Fegyház (vagyis a Csillag) parancsnoka szólt a kérdéshez. Tudvalevő, hogy hazánkban az összes férfi életfogytiglanra ítélt (szám szerint 164, egy női elítélt van még Kalocsán) Szegeden tölti büntetését. Nincsenek megkülönböztetetten kezelve, ugyanannyi joguk van, mint más fogvatartottaknak. A közelmúltban vizsgálatot kezdtek a Csillagban az életfogytiglanra ítéltek között. A szerteágazó megfigyelések tapasztalatait két-három év múlva szeretnék összegezni, s levonni a következtetéseket.

A szekcióülés a Csillag börtönben folytatódott. A konferencia tagjai érdeklődve hallgatták a parancsnok szavait, melyekkel az intézetet mutatta be. Még nagyobb figyelemmel szemlélték azonban a biztonsági berendezéseket, az őröket, a zárkákat, s a gumiszobát.

Eközben természetesen betekinthettek a büntetésvégrehajtási intézet mindennapjaiba, és szemügyre vehették az elítéltek életkörülményeit.

A szabad demokraták is tartottak sajtótájékoztatót Szegeden, ismertetvén oktatáspolitikai koncepciójukat.

Az SZDSZ a Virág cukrászda zöld szalonjába invitálta az újságírókat, ahol Horn Gábor, a párt oktatáspolitikusa, Rozsnyai Bálint, az oktatási műhely felsőoktatási munkabizottságának vezetője és Rózsa Edit országgyűlési képviselő tartott beszámolót a kérdésről.

Horn Gábor szólt tézisgyűjteményük kialakításáról, melyben programjuk fontosabb pontjait vázolták fel. Olyan csomagtervet készítenek, mely kormányzati felelősséget is tartalmaz. A programot ütköztetni kell a valósággal is, ezért ez elmúlt hónapokban az országot járva az önkormányzatok iskolapolitikai tevékenységével ismerkedtek. A helyhatóságok nincsenek jó helyzetben, a túlélésre „játszanak",

A polgárosodással a nagy drámák csillaga is leáldozott. Vége a forrpontig hevített ellentéteknek, a nagyszerű bukásoknak.

Az is vitatható, hogy a demokrácia maga különösebben nagy vállalkozás volna. Kicsiny és egyszerű, mint sorban állni a kenyerespultnál szombat délelőtt. Belépnek a polgárok a Csemege üzletbe, és nem borul el a tekintetük, nem bénítja szívüket a blazírt végzet, nem horkan föl bennük a szomorú oroszlán: „Hát megint mindenki előttem van a sorban.

Utolsó vagyok, aki a céljához ér!" Elmúltak az idők, mikor az emberi dráma a nagy cél és a kicsiny valóság között feszült. Az üzletbe lépő polgár a lemondással kezd, vagyis inkább először önmagával küzd meg, amely terepen — bárhová kerül is — a legnagyobb az esélye a győzelemre. Lehet, hogy sokakat megsegítene saját virtusa és a jó szerencse, de ma már inkább az előttük ívelő sorba és az állóképességükbe vetik bizalmukat az emberek.

Ilyen banalitásokkal összevetve tűnt számomra kétségesnek néhány kifejezés, amely a demokráciát védő férfiak nyelvezetében föl-föl bukkant nemrég.

Azok a metaforák, amelyek a „harc", a „küzdelem", a „dráma"paradigmáit akarják behozni a politikai nyelvbe, inkább egy civilitas előtti kor, az elnyomás esztétikáját elevenítil föl azok számára, akik a megszólalókban bíznak — és a tülekedését azok előtt, akik egy külső szempontból figyelik őket (ami nem emlékeztet a kenyerespultnál ívelő békés sorra).

Lássunk egy ilyen lovagi tornát a szárszói konferenciával kapcsolatban.

A szárszói nyilatkozatban érdekes, hogy „biztosítani kell a magyarság érdekeinek érvényesülését". Miért kell? Miért fontos ez a makacs, durcás ige? Ami muszáj, a puszta önérvényesítés mellett mire lennének jók a demokratikus keretek? Ha viszont vannak, nem előnyösebb-e a visszafogottság: „örülnénk neki, ha érvényesülnének a magyarság érdekei". Elegánsabb digresszióval: „persze sok más érdek mellett". Ilyen gesztusok nélkül, noha szemünk előtt ott a parlament, a

fülünk alig kap valamit a politikusoktól: a különféle vélemények, érdekek egymásban fulladnak meg, lélegzethez sem jutnak, nincs nyelvi terük.

Emiatt érzem paradoxonnak például Lezsák Sándor Szárszóra küldött üzenetét: „Nem a magyar demokraták a népi politika ellenfelei, hanem a parttalan liberalizmus és a demagógiával újra fölfegyverkező szocializmus" — írja Kecskemétről.

Az itt plasztikusan megidézett rossz szándékú ellenfél, amely ráadásul állig föl van fegyverezve, a középkori lovag szerepébe helyezi a népi politika híveit, és veszélyérzetet gerjeszt a szemlélő semlegesekben. Az üzenet tehát két oldalról is ellentmondásos: a hatását nézve megfélemlítő (amit Bibó szerint éppenhogy ki akar küszöbölni a demokrácia), másrészt formáját tekintve indokolatlan, hiszen a demagógiát minősége miatt lehet laza iróniával elutasítani vagy komoly szigorral kérdőre vonni, de éppen nem-demagóg politikusok nem csinálnak belőle ellenfelet.

De hasonlóan durva Orbán Viktor riposztja is. „Miközben egynéhány önjelölt népboldogító zavaros gondolataival borzolja a balatonszárszói utószezon nyaralóinak kedélyét, addig mi Hollókőn próbáljuk meg a vidéki Magyarország valódi problémáit áttekinteni. Beszéljünk inkább arról, mi lesz a falusi munkanélküliséggel stb." A nyilatkozói én ahhoz az arrogáns vásárlóhoz hasonlít, aki megpróbálja a sort megkerülni, lerövidíteni, félrelökni az előtte állót, hogy a pulthozférjen.

Ha feltesszük is, hogy Szárszó valóban enynyire piti dolog volt, akkor is megnyugtatóbb lenne egy érvekkel is támogatott, kevésbé nagyvonalú ítélet. A tettre mindig kész férfi erényeivel csillogni általában vonzó dolog, ez esetben úgy tűnik, másról nincs is szó.

Lehet, hogy mindez csak szőrözés szavakkal, de az érdekérvényesítés hatalmas malomköveit hátrébb vonva, érdekes figyelni a politikában a finomabb metakommunikációt is.

Jobb a nyugi, mondják, ha az igazság tökéletes, abban nincs erőszak, ha nem az, abban milyen alapon lenne?

Sík Imre Attila

Az SZDSZ az oktatásról

s az számít eredménynek, ha nem megy tönkre a település oktatása — minden kormányzati szándék ellenére.

Horn Gábor elégedetlenül és kritikus hangon szólt az oktatási törvénycsomag számos pontjáról, viszont kifejtette, hogy amennyiben kormányra kerülnek, nem kezdik elölről a jogszabályok gyártását. Az addig hátralévő időszakban a tartalmi megújítással, s a meglévő szellemi potenciál összegyűjtésével foglalkoznak. „Fontos, dé nem egyetlen stratégiai ágazat az oktatásügy" — zárta beszédét Horn Gábor.

Ezután Rozsnyai Bálint a felsőoktatás helyzetét és problémáit elemezte. A nehézségek három területtel kapcsolatosak: finanszírozás és autonómia, ekvivalencia és kompatibilitás, valamint a

r~

A kiút a Kozmikus út

Partra vet-e a történelem bennünket ? Ha csak sodródunk, nem lesz jövőnk!

A KOZMIKUS ÚT, egy új nemzetközi és emberközi erkölcsi mozgalom, mely az ÚSÁ-ban és Németországban is működik. Ez az egyetlen — célokat is adó — kiút erkölcsi tisztulásunkra, az élet nemesítésére és megtartására. Ismerkedjék meg ezzel a kihívással, és kérjen 5 x 10 Ft válaszbélyeg küldése ellenében egy új életútra szóló tervet.

Cím: 6701 Szeged, Pf.: 233.

nyek kapuit folyamatosan nyitva kell tartani, s minél több résztvevővel kell azokat működtetni, bővítve ezzel a képzések formáját is.

résztvevők körének bővítése, avagy szűkítése. Az első területen az állami szervek A beszámolók után kérdéjelentős döntési jogosítvásekre válaszoltak a politikunyokat tartottak maguknál, sok.

Felvetődött, vajon a Fiholott nemcsak állami oktatási intézmények működnek. desz oktatási elképzeléséhez Az autonómia beszűkülése a hogyan viszonyul az SZDSZ. finanszírozás bővítését is Horn Gábor elmondta, hogy akadályozza a központi füg- folyamatosak az egyeztetégőség miatt, hisz cégek, vál- sek, s noha vannak különbölalkozók nem szívesen fek- zőségek, ezek idővel áthidaltetnek be pénzt, ha nincs be- hatók lesznek. A szabad deleszólásuk az ügyek mene- mokraták egyébként progratébe. A kompatibilitás szem- múk végleges változatának pontjából elkerülhetetlen a elkészültével bármely más nemzetközi felsőoktatási politikai erővel szívesen tárrendszerrel való megfelelte- gyalnak ez ügyben, addig tés, bár erre történtek már azonban — az alkotás folyalépések. Különös azonban, mata alatt — ennek nem sok hogy ezen folyamat egyik lé- értelmét látják. A sajtótájényeges eleme, biztosítéka, a koztató végén Rózsa Edit kikreditrendszer csak érintőle- jelentette, hogy pártja nyugesen szerepel a felsőoktatási godt körülményeket szeretne törvényben. Rozsnyai Bálint az oktatásban is. kifejtette azon véleményét is, hogy a felsőoktatási intézméA . L.

Olvasson minket most is!

A Szegedi Egyetem továbbra is kéthetente 8 oldalon jelenik meg, s ára is változatlan. Továbbra is előfizethető belföldi pénzesutalványon 1993. dec. 31-ig (6x4,50 F t + 6 x l 2 Ft postaköltség) vagy személyesen a szerkesztőségben (Szeged, Egyetem u. 2—6., naponta 10—12 óra között; telefonszámunk: 62/312-311 vagy 321-111, 139-es mellék). Lapunk megvásárolható a Dugonics téri jegyzet- és könyvesboltban is.

A szerkesztőség a jövőben is a szegedi felsőoktatási intézményekről kívánja tájékoztatni olvasóit, elsősorban a JATE, a SZOTE és a JGYTF történéseire koncentrálva. Eltérés az eddigiektől csupán annyi, hogy mostantól a JATE BTK újságíró szakos hallgatói is részt vesznek a „lapcsinálásban" a megszokott gárda mellett.

\z SZEGEDI EGYETEM 5

Pintér D. István

Kötél Emőke

Üss!

Átváltozások

Visky Árpád emlékére Csend van ég-haj kékje hull szemedre szóüanná válsz s ez még nem a vég mint a vizét veszített meder kő lesz homok lesz homlokod mi kell mit kéne vajon még mondanod bezárnak őgyelgő lombhullató körök már nem a szó csak a hallgatás örök mikor hó-pelenkás utakon röfög sáros bakancsaival a közöny ha kezed végleg ökölbe szorult tenyered nem zenghet többé harsonát mégis miért keresel anyát aki hibás üss üss üsd ki a szemed aki nem nézhetett itt körül az talán még ártatlan lehet

(vörös-fehér 1. Éjszaka van. A frissen hullott hóban tisztán kivehető talpa. Mosolyogva

cipóm

nézem: mégis marad utánam valami apró

nyom. De a szállingózó pelyhek lassan belepik az egyre halványodó körvonalakat.

így tűnök el.

Nyomtalanul.

2. Fájdalmas üvöltés benned a kétségbeesés: semmi sem marad utánad! Semmi! Minden létezőt eltüntet a tehetetlenséged. És a hó csak hull, egyre erősebben hull. Egyetlen

összefüggő

hófüggöny a képzeleted. Ez már a csendes vegetáció időszaka. A totális értetlenségé. Körülötted és benned kong az üresség. Minden feloldódik...

és eltűnik, beleolvad a bizonytalanságba.

S te

csak állsz.

Aztán gyerekek jönnek nevetve. Fejedbe lyukas fazekat nak, orrod helyére hatalmas répát tesznek. Szép, fekete rabkákat

is kapsz,

gombok

gyanánt.

Legalább

nyomszénda-

egy darabig

örülnek neked. Utána úgyis szétfolysz a semmibe.

3. Az üres keresztről vékony csíkban szivárog lefelé a vér.

Lelopták róla Krisztust, a krisztust. Helyére nem tettek semmit és főleg: senkit. Üresen áll.

Egymagában.

Aztán egy arra ballagó öreg beszórja szalmával, kalapot nyom a tetejébe, rongyokat aggat csupaszon meredező karjaira. És ímé, megteremtetett!

Kész!

Egy angyal sem mert arra menni többé.

4. Tehát már készen van az a bizonyos

kép. Csak rá kell

lépnem az ösvényre és el kell tűnnöm a hóesésben. És akkor elindulok a háborította fenyők között. A hegytetőre

Kelemen

Őszutó

-

VFV

variációk) érve levetem bőrömet, szétszabdalom, az apró cafatokat jégesőként hajítom a szakadékba. így foszlok semmivé.

5. Almodban a sátánnal szeretkeztél. Vadul, szenvedélyesen, pusztítón. Őrjöngve ölelted és tépted. Gyűlölöm az Istent! Gyűlölöm az Istent! Cafatokra szakadt tested hiába próbálod meg összefoldozni. Reménytelen kísérlet az örökkévalósága. Itt nem testek érzik egymást. Itt most indulatok és érzések feszülnek szembe. Vág és tép a fájdalom. Üvöltesz a kíntól. De nem ereszted. Szükséged van rá. Egyre jobban kell neked. Szorítod, erősen szorítod. Már nem bírod nem-szorítani. Képtelen vagy elengedni.

Uram, bocsáss meg! Nem merlek szeretni.

6. Váratlan feltámadás! De hát ki bírná ilyen sokáig egy fűtetlen koporsóban?! Lejött közénk, leereszkedett hozzánk, megáldott bennünket. Csakúgy, ahogy volt. Félig még piszkosan, mosdatlanul, félálomban. De mi azért imádjuk őt. Megverve, leköpve, gúzsba kötve. Félve. Mert félnünk kell ezt az egyszállepedőst. Gyerekké tesz bennünket, akaratunktól megfosztott, naiv bálványimádókká.

Meddig fogsz még visszaélni a szeretetünkkel?!

7. Párás ablaküveg őrzi lehelletem. Ujjaim hegyével aprócska képeket kaparok a tejszerű halványságba. Rajzok, történetek, mesék kelnek életre képzeletem nyomán. Együtt élek velük, ók az én teremtményeim, az én gyermekeim... ... aztán bénultan nézem, hogy a fűtött szobában miként mosódnak el gondolataim. Szertefoszló álmaim én magam vagyok.

Zoltán

A kő

Ki voltál nekem te nyárszemű, nélküled üres a ház, s nagyon hideg, mint koccanó fogsor a betűk, tüzedet hívja a kimerült ideg.

Öreg vagy. Kapkodod a levegőt felfelé a lépcsőn. Befelé igyekszel, de már egy ideje csak felfelé mész. A csarnok sötét oszlopai hívogatnak, hűs árnyuk hideg nyugalmat ígér, Védelmet a közelgő forró vihar ellen, téged azonban nem a hatalmas kőgerendák nyűgöznek, hanem a közöttük csordogáló sötétség.

Holdudvaron szálló pernyehaj, ledér vagy, ringyó vagy, céda vagy, lángomra te fojtogatva ráhullsz, a közelgő havaknak elárulsz.

Agyadban rakéták röppennek és gépfegyverek ropognak, az ég elborul, halálos zápor zúdul az emberekre. Lehet, hogy te is egy vagy közülük. Fejedhez kapsz mindkét kezeddel, összegörnyedve menekülsz. Halálos zivatar, emelkedőn futsz felfele. Egyedül.

Nem biztos, hogy te is egy vagy az emberek közül. Futsz.

Lihegsz. Hirtelen észreveszed: Ez a lépcső. Gondolataid nem kanyarodtak el. Ismét te vagy az, fent a lépcsőn. Mikor elindultál nem tűnt ilyen magasnak. A kőgerendák bármikor rádszakadhatnak. Most csak erre tudsz gondolni.

Ki hiányzik nekem nem te vagy, házamban dér gyertyája világít, követ és falat morzsol a fagy,

»V rjfrf

Anselm Kiefer: Die Treppe c. festményéről

»

Tűz száll le a bikavérvörös csillagokból a porba. A lángnyelvek a lépcső alját, a köveket nyaldossák, de a kövek nem fogadják be azt. N e félj a tűztől, mondogatod magadnak. Taposod a követ. Önön teremtő szellemed sistereg körülötted. Ez az ami a süket sötétsárga komorság ellen lázad. Ami bent van az kívülre kerül és ami kint van az belülre kerül. Hágod a lépcsőt, taposod a követ. A düh és a félelem villámai cikáznak az égből, a sötétből alá. A fegyverek zaját és a halálhörgést elmosta már a vihar bömbölése.

Nincs fény. Éjszaka van. Halálos sötétség. A kő vaksága, vak fénytelensége. Az égbolt nem reped ketté középen, nem hasad szét, tömör kőből van az is.

Mikor elindultál valaki, vagy valami megérintett. Most újra Felbuksz. Majdnem legurulsz, de inas kezeddel keményen várod. A lendületet, a lélegzetet. A lendület a lélegzet. A lépcsőn.

Befelé a sötétbe. Ott jó. Jó ott? Más. Mindegy, más. Nem csak markolod a követ. Nem bírsz újra felállni. A szél a kövekhez lapít, gondolataid járnak körbe. Utad körszalag egy bumfordi óriáslány s te hosszú percekig moccanatlanul hallgatod süvöltését. kezében. Szalag, melynek csak egy oldala van és te állandóan azon Négykézláb mászol tovább. Felfelé. jársz. El sem tudsz képzelni mást, mint ezt az utat. Ez a tied.

Nem tudod, gondolod csak, hogy éjszaka van. Ismét elmúlt A lépcső. A kő. egy nap a lépcsőn. Régi szavak jutnak az eszedbe, hangok A lépcső süket köve, melybe életed lépései száradtak bele, valahonnan messziről, de fáradhatatlanul mész tovább, vánszoszáz meg száz indulat és kacagás és gondolat. Tervek, mint a rogsz az éjszakában. Eső nem esik, csak a port hordja a vad vihar, s kőfaragó álmai egy súlyos éjszakán, mikor a sivatagból nehéz, mindenáron le akar tépni a kövekről téged. Nem tudod: évek, forró vihart hoz a szél. Zivatart, mely halálos gépfegyverropogás- vagy órák óta kapaszkodsz görcsbe rándult kézzel, a kövekhez ként visszhangzik az alvók fülében és halálos riadalommal szívük- simulva, dermedten. Kövek közé lapulva magad is kővé válsz, ben kuporognak nyavalyás vackaikon, de nem mernek felébredni. megkövesedsz, mint hajdani építőmesterek, akik talán saját leheleA kő álmát alusszák. Hajdani építőmesterek elporladt álmain tükkel építették azt a kőhalmot egymás után, konokul. taposol. Nyomaid saját gondolataid. A kőben. Füledben zúg a A szél tombol, mintha bármelyik pillanatban ki akarná gépfegyverropogás. Kibírhatatlan zaj. Hörgés. Hajdani építőmes- szakítani tövestül valamelyik kőoszlopot, hogy magával ragadja terek elporladt csontjain taposol. Belekerültél valamibe, miből felfelé, rést ütve az ég sötétjén, ahonnan villámok cikáznak sűrű nem látsz, ki, nem látszol ki, csak taposol, taposol egyre maga- tömegben. Az egyik közvetlenül melletted csap be. Kőkígyó sabbra. Egyre magasabban érzed magad, de nem tudod, hogy szisszen fel talpad alól, aléltan zuhan alá az örvénybe, melyben mitől távolodsz ilyen hirtelen. Már nem csak az ég sötét fölötted. vérvörös villámok cikáznak, s hasogatják alant a poros köveket.

Mintha az égbolt sötétje és az oszlopok rései közül szivárgó Igen! A vihar bömbölése inkább, mint a süket por! Kiáltasz fel és sötétség egymásba folyt volna, valamely gonosz ölelésben, s te kiegyenesedsz. Határozott léptekkel elindulsz felfelé a lépcsőn. közöttük kavarognál a viharban. Éned vad viharában. A kinti és a Ruháid foszlányaiba belekapaszkodik a szél, de te csak mész, benti sötétség eggyé vált, mintha mindig is egy lett volna, de mész, lépésről lépésre egyre följebb, alattad lángol a kő. Minden számodra csak most válna nyilvánvalóvá lassan, ahogy a szürkület egyes lépéssel egyre feljebb jutsz, de egy tapodtat sem haladsz letelepszik a sivatagi kisvárosra. Világosság gyúlna az agyadban, előre, befelé. Üvöltesz, nyögsz, mint a szél, megnyílnak szemed ha nem lennél a lépcsőn. A kő beborít, mint a sötétség. Alszol? csatornái, s a kétségbeesés vad patakjait zúdítják öreg arcod Kérdezed magadtól. Reménykedsz, hogy más is van itt rajtad barázdáira, elvegyülnek az időközben eleredt eső cseppjeivel, kívül, hogy másnak mondod, hogy más is hallja amit mondasz. De melyek lövedékekként szaggatják palástodat, de nem olthatják el csak a kő. A süket kő. az izzó kő folyamát a lépcső aljában.

kívül-belül hideg a világ itt, az kéne, ki túlélte a romlást, akivé te bennem átváltoztál...

4 SZEGEDI EGYETEM

haladsz valami felé? Egyedül vagy-e vajon? Vagy menekülök ezrei követnek, s előznek meg? Esetleg rajongók? Esetleg üldözők?

Vagy kövek, melyeket elhagysz minden lépéssel, akaratod minden tétova megnyilvánulásával? A viharban?

Mész felfelé a lépcsőn. Bentről sötétség szivárog a kinti felé, át Menned kell. Taposod a követ. Felfele. A csarnok sötét a külsőbe a belsőből. Már saját magadat sem látod. Csak érzed. oszlopai hideg nyugalmat ígérnek néked, de te nem pihenni Itt-ott vérvörös töri át a vihar palástját, mint a bika sötét bőrét akarsz. Keresel. Mindenütt kő. Csak a lépcső. Csak felfele. Befele a vér, s keservét a porba zúdítja. Nyög a kő. Az út még mindig nem nem. Kint is, bent is önön teremtő szellemed tombol, mint vad befelé, csak felfelé vezet. Rácsok a gonosz sötétsárga falak, az vihar, lövedékek halálos zivatara, árva állkapcsok kattogása felfelé oszlopok. A kő megakadályoz. Morajlik valami belül. Lassan. a lépcsőn, nyöszörgés, riadtság, veszett szemek kívül, éhes döbbeLépteid folyamata állandósul, mintha állna az idő, vagy te állsz net, kövek, kék szél, sötétkék a vérvörös láng felett. Felfelé. A már réges-régóta, s csak a kövek álmát álmodva képzeled, hogy lépcsőn.

T omokos

Kierkegaard:

Johanna

Helena

Anhava

Az ismétlés A gyilkos A szoba a húszas évek hangulatát árasztja. Két magam ül egymás mellett a díványon és beszélget. Hangjukat nem hallani, a barnás-sárgás fény sercenését igen. A jobboldali ajtót egy idős férfi vágja fel. Sétapálcájával sorra célbavesz engem. Megremeg a kép.

Három állig felfegyverzett férfi ront be és lelő. A fegyverek ropogása ágyúdörgéssel együtt hirtelen ütötte meg fülünk. Sokáig eltart. A kép besötétedik. A sötétben két szív dobog. Léptek hangját az ajtó becsapódása zárja le.

— Most mit tegyünk? — hallatszik egy férfihang az asztal alól talán.

(Szünet szívdohogással.)

— Úgy érzem, az ajtónál várnak most minket, hogy lelőjenek — mondja a hang talán a szekrényből.

— A pénz nálad van?

— Igen. Remélem megbízol bennem.

— Mint tulajdon életemben.

— Tudod mit ? Rohanjunk ki az ajtón. Te szaladj jobbra, én meg balra.

— Rendben. Ezzel jól összezavarjuk őket.

A sötétet ajtónyílás-formájában erős fény töri meg. Ügyetlenül botorkálunk át a küszöbön, és szaladunk kétfelé. Nehezen látunk, ez érthető.

Az ajtóval szemben az idős férfi áll, és a többi hárommal lelövet. Halljuk is. A nép két részre oszlik, a két magam rohanását követjük a körház falai mellett, majd végül összemennek. Egyesül a kép. Állatcsaholást lehet hallani, még akkor is amikor dinamikusan beszélgetni és gesztikulálni kezdek. A kép az egyik magamtól kileng, ahogy egy fa beleesik, akkor visszaleng. A másik magamtól ugyanúgy. A táj amúgy homokos és sivatagos.

— S a hullákkal mit csináltál?

— Beadtam a szalámigyárba.

Hahaha. (feliratok) Célozom.

Lelassított jelenet. Összesen két pisztolylövés hallatszik. Az öreg úr három fegyveresével véresen és halálosan huppan le a homokba.

(VÉGE)

Sorén Aabye Kierkegaard lehetett volna boldog is, a szó hétköznapi értelme szerint, nőül vehette volna Regina Olsent, gyermekeket nemzhetett volna, s közönséges polgárként, tudósként vagy akár lelkészként tölthette volna élte napjait, ama utolsó pillanatig. Csakhogy 1841. augusztus elején felbontotta az előző év

Hosszú az út a bakonyi Szentgáltól Zágonig, Munkácsig, de még hosszabb Torontóig. És mégis: Lőrincze Lajos mindig eligazodott e hosszú utakon és vitte édes anyanyelvünk batyuját, hogy mindannyiunknak átadhasson belőle valami megőrzésre érdemest.

Talán nincs is a Kárpát-medencében és a Kárpátok gallérja körül élő magyar ember, aki ne őrizné emlékezetében rádiós jegyzeteit, az anyanyelvi vetélkedőket, a nyelvőrködést, hiszen évtizedeken át nemzedékek hallgatták e műsorokat, amelyek átlopakodtak a szögesdrótokon, a hermetikusan lezárt Határokon, jelezve és emlékeztetve, Hogy azért mégis összetartozunk az édes anyai (édesanyai) nyelv ereje által.

Nyugatra, idegen nyelvi környezetbe sodródott ismerősök mesélik, hogy odaát, odakint, idegen nyelvi környezetben mindössze néhány esztendő is elég ahhoz, hogy a magyar elfelejtse, tudata mellékes régióiba költöztesse a hazai, az anyai nyelvkincset és úgy élje le hátralevő életét, hogy konyhai keveréknyelven számoljon be családtagjainak (például) egy soppingolásról, s elsőrendű feladatának vélje mindvégig, Hogy utódait megszabadítsa a másság, a vélt kívülrekedtség terhétől.

De az ismerősök egyébről is beszélnek: határozottan állítják, hogy ez a jelenség nem általános. A kisebbségi környezetből érkezettek rendelkeznek valami belső védekezési képességgel, amelyet az állandó két- vagy többnyelvűség itatott génjeikbe és képesek méltósággal átmenteni a magyar nyelvet a második, a harmadik nemzedékig is. Inkább a színmagyar környezetből kiszakadok, akik soha nem érezték korábban anyai nyelvük folyamatos karbantartásának naponta megújuló szükségét, ők azok, akik származzanak bár értelmiségi családból, könnyebben adják fel ezt a fölösleges hordalékot.

a lelkem kifordul a gyötrelemből. a génjeimben

nyomorúsága

öröklődött.

Mondtam már, hogy nagyanyámnak

öt fia volt?

Közülük kettő a testvérharcban esett el — emlékük a hegyháton

nyugszik

két nagy víz között — a tizenöt éves Ahvolában, a középső

hadifogolyként

Maitiaislahtiban, lepedőbe burkolva ásták ki a tömegsírból május végén, az ujjáról ismerték fel.

Azt, hogy az arcával mi történt, azt senki sem mondta ki hangosan.

Férfikorba léptek, és hirtelen látom, ahogy jönnek az ajtóban minden-idősen: csúszva,

mászva,

hosszú hajjal, serkenő szakállal, és az anya bennem nem akarja elhinni, hogy egy ifjúnak bármiért is meg kell~halnia.

Amikor fiunk

született

mindig arra gondoltam: a háborúnak nem adom, akár el is rejtem.

Kierkegaard: Az ismétlés, Ictus Könyvkiadó Bt., Szeged, 1993. Fordította, jegyzetekkel ellátta és az utószót írta: Gyenge Zoltán. gy-

Megszokhattuk, hogy az Impala Házban (Szeged, Zárda u.) mindig valami érdekes, különös tárlat fogadja a látogatót. Sok esetben formabontó, de általában inkább fantáziadús, szellemes, kifjező kiállítások ezek. Aki most benéz a terembe, hasonlóan szép élménnyel gazdagodhat.

Orosz István grafikus munkájából állítottak össze anyagot. A tájékoztató anamorfózisként jelöli meg a kiállítást, illetve az alkotásokat. Vigyázat, lépcső! — ez a tárlat címe, s valóban érdemes odafigyelni nemcsak lépcsőkre, hanem a gyűjtemény minden egyes rezdülésére. Nehogy megcsússzunk, megbotoljunk a lépcsőfokokon. Állandó mozgásban vannak a képek, de ezt érdekesen ellensúlyozza az, hogy meg kell találni a megfelelő szöget, pontot, ahonnan szemléljük az egyes művet. Ugyanis ha rossz helyen állunk, könnyen értelmezhetetlen és emészthetetlen lesz a látvány. Orosz István munkáira jellemzőek a kettős jelentések és az illuzionista megoldások. Mindennek van másik oldala is, lehet, hogy a lépcső egyik felén egy nő megy fel, s előfordulhat, hogy ugyanakkor a másik oldalon egy férfi halad — mégsem látják egymást. S az a különös, hogy a kívülálló sem látja őket együtt, hiszen az alkotó belekényszerít minket valamely szerepbe. Élvezetesek azok a megoldások is, melyeken két, félkész alkotásból áll össze az egész, hirtelen kitárulkozó, megdöbbentő teljességgel.

Megállni azonban nem szabad, a lépcső nem olyan hely, ahol el lehet időzni, tovább kell haladni, hiszen az egy helyben maradás kifejezetten terhes. Két fok között pedig ott lebegünk a semmiben, hiszen nem tudjuk, hogy a következő grádicsnak a következő pillanatban milyen lesz a tapintása. Csak reméljük, hogy olyan, mint az előbbinek, de ebben semmi izgalmas nincs. Orosz István — élve a lehetőséggel — mozdulatlanságba merevítette ezt a köztes állapotot, hogy tűnődjünk helyzetünkön.

Arató László

Mikor elhagy akitől az életedet kaptad Mikor akitől az életedet kaptad fájdalmasan elhagyott éppen olyan, mintha megállna a hinta, és a világ hangtalanul

felzúgna.

Látod a csendes házat a tájban, fűmagas gyerekeket

előtte,

valaki kinyitja a padlásablakot, érik a berkenye.

Lassan közelítesz

hozzá

a tó felől és minden zizzenés,

•

illat és suhanás felszakítja a gyermekkor örök nyarába vezető

utakat.

Tóth Anikó Hajnalka

fordításai

Tiina Kaila

Legfontosabb a szél rezdülése

Lőrincze Lajos is meggyőzött egy-két alkalommal erről az állításról...

A rádión közeledő hangról nem lehet pontosan megállapítani, hogy tulajdonosa mennyi idős. Én úgy szoktam meg Lőrincze Lajos hangját, mint egy középkorú emberét, amely titokzatosan, a maga tájnyelvi ízeivel és választékosságával örök. Ötven esztendő hosszú idő, még nyelvőrségben is. Most, amikor a Megnől az ember szíve című kötetet lapozgatom, amely az évtizedek emlékeit idézi, a találkozásokat és benyomásokat, arra a hatásra gondolok, amely esetleg bennem, bennünk megmarad. Illyés Gyula, Áprily Lajos, Tamási Áron, Csoóri Sándor, Kányádi Sándor sorai jutnak eszembe az írások kapcsán, ott lappang bennük anyanyelvünk használatának míves igénye és féltése. Mindez az összetartozás biztonságával, a menedék örök melegével járja át lényemet.

A zágoni tölgyfáktól Sidney-ig, Los Angelesig sokan érezhetik így magukat, magyarosan.

Megnől az ember szíve. Barátok, emlékek, találkozások. Új Horizont, Veszprém, 1993. Szerkesztette: Balogh Ferencné, Kolczonay Katalin és Raffai István felelős kiadó.

Most, hogy gyilkos korba értek Néha azt gondolom, hogy az anyák

napi monotóniájában. (GY. Z.) Nem véletlenül idéztük fel Kierkegaard életének ezt a meghatározó szakaszát: erre az időszakra esik Az ismétlés írása. Ez a munka, amely a Vagy vagy keletkezése idején is foglalkoztatja, tulajdonképpen sok alapvető filozófiai kérdés tisztázása is.

Az ismétlés cselekményét a szerző több alkalommal is megváltoztatja, teljes részleteket ír át, újabb variációkat hoz létre azáltal, hogy nősét életben hagyja.

Az ismétlés kezdetben nem látszik lehetségesnek, hiszen a külső (legyen az házasság vagy bármilyen kifelé forduló társadalmi szerződés) kétségbeesésbe kényszeríti, amikor feladja az énnek nevezett egzisztenciát. Az ismétlés, Kierkegaard gondolatai nyomán, mégiscsak lehetséges: vállalva a kétségbeesést teremtőerővé növeli énjét és önmagát fájdalom és szenvedés árán költővé emeli. Látásmódja szerint a költő úgy egzisztál, hogy mindent, mindig kockáztat. A kockázat fájdalmas gyönyörében véli felismerni a létező ént.

Igazi létezés a vallási egzisztencia is. Fölszabadulva a teológia tanai alól, kijelenti: az abszolút magam vagyok, a magam örök érvényességében és ekkor nincsen már szükség közvetítőkre, a vallás, Isten, a hit társadalmi külső szereplőire. Az ismétlés itt a hit átélhető tartalmait jelenti, a releváns pillanatot, amelyben az én választhat, ekkor is a minden és a semmi között.

Kierkegaard üzenete, hogy az egzisztencia megteremtése kapcsán a belső lét helyzetre utal vissza arra, Hogy az autentikus létezés (...) a külső, az immanens, a praktikumra hagyatkozó életben igazán nem képzelhető el. Ha az ember elveszik ezek között, léte egy vegetatív létezés lesz: bár jár kel, eszik, iszik talán még beszél is néna vagyont és rangot szerez magának. Kierkegaardi értelemben nincs énje, nincs egzisztenciája, s léte is egy ámyéklétezés. (Gy. Z.) Ez a mű, amely olyannyira közelállón Rielkéhez, Prousthoz és Kaffkához, ma is (első teljes magyar olvasatban!) izgalmas olvasmány. Azt is kijelenthetjük, hogy ellentétben más traktátusokkal könnyed és fölöttébb szellemes. A közérthetőséget a pontos jegyzetek és Gyenge Zoltán igényes utószava segíti elő. Úgy véljük, hogy az Ictus kiadó létrehozói körültekintően gondolkodtat, amikor egy fontos és hiányzó könyvet tettek le asztalunkra.

Vigyázat, lépcső!

Az összetartozás biztonsága

Most, hogy gyilkos korba értek

Legfontosabb a szél rezdülése.

Fákhoz van kötve az ember vékony

szálakkal,

bennük lüktet a lélegzet ritmusa, a felbuzogó vér hangja.

Ha nem figyeli állandóan a fákat, ha nem marad ideje a szélnek, elveszíti magát, másféle hatalmak szolgája lesz.

A felvétel egy korábbi kiállítás alkalmával készült (Miskolczi Róbert felvétele)

Pap Anna Inkeri

fordítása

Simó Márton

\z SZEGEDI EGYETEM 5

Az Értelmiség '93 vendégei voltak: Ágh Attila és Pomogáts Béla A megoldás: kormányváltás Ágh Attila politológus-filozófus, az ELTE tanszékvezető professzora, aki gyakran illeti kritikus hangvétellel a magyar közállapotokat, s ecseteli a demokrácia buktatóit. Az ismert közéleti személyiséget hasonló problémákról faggattuk.

— Professzor úr, ö n azzal vádolja a magyar kormányt, hogy téves modellt választottak az ország vezetésére, és a múlt század végi állapotokat szeretnék megvalósítani. Hol érhetők tetten ezek a törekvések?

— Magyarországon sokak mélységes fájdalma, hogy a 19. század végére sem gondolati, eszmei irányzatokban, sem kormányzati rendszerekben nem sikerült beérni Európát.

Főként a történész-politikusokban — akik ezt átérzik és belülről ismerik — alakult ki egy olyan tradicionalista élmény, hogy most, nagy késéssel, a 19. század végét meg kell ismételnünk. Mi történt a 19. század végén? Letűntek a kereszténydemokrata pártok.

Ezek olyan konzervatív pártok, amelyekben a vallás és az állam szétválasztása történt meg Németországtól keletre.

Vagyis a pártok szerveződése a valláshoz való viszony alapján történt. A mai Németországban is olyan pártok vannak hatalmon, melyek a múlt század végi kultúrharctól eredeztetik magukat. Világos, hogy a magyar kormánypártokban egy német típusú felzárkózás álma, igénye fogalmazódik meg. Szeretnénk úgy modernek lenni az ideológiában, a pártszervezetben, mintha mi is megcsináltuk volna a 19. század végén ezt a nagy fordulatot. Egy századdal később már nem lehet ezt a változatot véghezvinni. Mindazok, akik Magyarországon visszasírják ezt az állapotot, szeretnék ezt a folyamatot száz évvel később lefolytatni.

Ugyanakkor már a németeket is beszívta Európa, ez a fajta liberális konzervativizmus teljesen elavult — s túljutott rajta a német fejlődés is —, tragikus álommá változott — Milyen távlatai vannak ennek az irányzatnak?

— Nagyon rövid időn belül megbukik, ugyanis az a helyzet, hogy Magyarországon nincsenek világos politikai kontú-. rok, de a lakosság, a politikai közösség negatív válaszai nagyon egyértelműek. Az 1990-es választás is egy negatív jellegű népszavazás volt, hiszen tudomásul vették az emberek, hogy egy rendszer összeomlott, s vele szemben szavaztak. S ha figyelembe vesszük, hogy a polgárok 70—80 százaléka a kormánypártokra nem fog szavazni, világossá válik, hogy a '94-es választás is népszavazás jellegű lesz, s a szavazók ismét valami ellen, nevezetesen a napba néző, múltkereső tradicionalizmus ellen fognak voksolni.

él egy nagy többség igen agresszív nyomása alatt, akkor a politika összes funkciója viszszaprimitivizálódik.

Vagyis szükségképpen a költő lesz a politikus, mondván: a nyelvében él a nemzet. A politika társadalmi élet elleni funkciói, s reflexei kezdenek dominálni.

Minél demokratikusabb feltételek közepette él a nemzetiség vagy a kisebbség, annál magasabb és differenciáltabb politikai funkciók tűnnek elő. Erdélyben például sajátos ellentmondást láthatunk. A magyar politikai kultúránál toleránsabb, fejlettebb, több évszázados múlttal rendelkező politikai kultúra az övék. melyből mi csak tanulhatunk. Viszont ezt szinte nevetséges módon viszsza-primitivizálja az az antidemokratikus közeg, amelybe bele vannak helyezve. Nálunk politikailag bölcsebb és nagyobb megfontolási készséggel rendelkező politikusok és politikai kultúrák — s az a tragikus, hogy ezt tudják is — vissza vannak nyomorítva egy sokkal korábbi szintre. Az erdélyi politika jogosan veti fel azt az igényt, hogy igazodjon a magyarországi politikához. Voltaképp ők legalább annyi nemzeti tradícióval, s felkészültséggel rendelkeznek, mint mi. Önálló fejlődéspolitikai hagyományaik vannak, mely alkalmas lenne egy plurális, nagyon differenciált politikai kultúra kialakítására — ha Romániában elemi jelei felbukkannának a demokráciának.

— Ezeknél a beszélgetéseknél mindig visszatérő kérdés az értelmiség feladata, ö n hogyan látja most e társadalmi csoport szerepét, illetve alkalmas-e az értelmiség a vezetésre?

— Sokkal kritikusabban szoktam szólni az értelmiség szerepéről, mint a korábbi években. S ez szándékos magatartás, ugyanis az értelmiség már eljátszotta azt a szerepét, hogy az átmenetben felvezető erő legyen. Nincs más csoport, akikhez nyúlni lehet egy rendszerváltásnál, egy összeomlásnál, mint az értelmiség, hiszen a helyzet is felkínálja magát.

Kétféle normális emberi magatartásforma van. Átmenetileg beállni, s azt mondani, hogy viszi egy ideig az ügyeket, de mivel korlátai vannak, később visszavonul. Van erre néhány pozitív példa. A másik magatartás: értelmiségiből profi politikussá átalakulni. Megtanulni a szakmát, s túlhaladni az értelmiség habozó, tépelődő, elvont általánosságokba menekülő, a végrehajtás folyamatától eltekintő létformáját. Magyarországon — de említhetem az egész közép-európai régiót — kevés a pozitív példa, s nagyon sok a küldetéses és a moralista politikus. Ez háromnégy év után a demokratikus átmenetnek katasztrofális eredményeket okozott.

— Érdekes volt Katona Ta— Ez a teória igaz a környező, volt kommunista orszá- más azon kijelentése, hogy felejtsük el a szakértő kormány gokra is? kifejezést, mert a minisztériu— Alapvetően Magyarormokat politikusoknak kell veszágra jellemző. Ha adott egy zetni. Önnek mi erről a véleönálló nemzetté szerveződött politikai rendszer, vagy valami- ménye? féle politikai viselkedés, annak intézményei be vannak építve egy másik politikai rendszerbe.

Minél teljesebb ez a beépítettség, s minél függőbb a jellegük, a politika annál inkább archaizálódik. Ha egy kicsi kisebbség

— Teljesen egyetértek vele.

Bár ez egy ideologikus ellenérv volt, azon ingerültség kifejeződése, melyet az okozott, hogy túlságosan népszerű a Némethkormány. A nyugati kormányok ismerik azt a játékot,

\z SZEGEDI EGYETEM 5

hogy aki egyik pillanatban egészségügy-miniszter volt, a következőben átveszi a külügyi tárcát, és így tovább. A politikus feladata az, hogy a szakminisztériumokat menedzselje.

De! Átmeneti, vagy alkotmányozási időszakokban indulási előnye van egy nemzetközi hírű jogásznak, vagy egy neves tudósnak, ha európai típusú közoktatási rendszert kell teremteni. Ha szakértői kormányról beszélünk, nem egy szakértői kormányt értünk alatta, hanem az értelmiség profi politikussá átalakuló részét, aki saját területét politikusként is tudja menedzselni és szakértőként is át tudja látni. Az átmenet időszakában ez a két követelmény együttesen van jelen. Nem véletlenül ingerli a mostani kormányt az, hogy az előző szakmailag és politikailag is komoly teljesítményt tudott nyújtani, s ők egyik vonatkozásban sem tudják ezt utánozni.

— Egy demokrácia alapköve a sajtó megfelelő állapota, kezelése. Ön szerint a jelen sajtóstruktúra megfelel ennek a demokratikus minimumnak?

— Zavarba hoz, a kérdésre nem tudok igazán röviden felelni. Annyira heterogén az, amit magyar sajtón, vagy médiumokon értünk, hogy sok válaszom lenne, melyeket nem lehet egy értelmes mondatba öszszefoglalni. Azt viszont látni kell, hogy a demokratikus átmenetbe egy nagyon jól felkészült sajtóvál, s egy felkészületlen politikával érkeztünk.

Bántó az, ahogy a sajtómágnások — teljesen jogosan — leereszkedóen és némi pökhendiséggel tárgyalnak a politikusokkal, mert az adott helyzetben felkészültebbek a politikusoknál. Tessék megfigyelni, a vezető sajtószakemberek 15 perc alatt tesznek fel egy kérdést, s erre a politikus két perc alatt válaszol. Ez abszurd, de jogos. Aki kérdez, ad egy nagyon jó elemzést, a politikus pedig nagy nehezen kiválasztja, mit tud megválaszolni a kérdésből. Ebből a függésből következik, hogy a politikusnak kevés a mozgástere, s azonnal paranoiás érzése születik. Ezért a politikusok szekértábor-magatartást alakítottak ki, s a sajtót kezdettől fogva mint az ellenség legrosszabbját tételezik fel. Ez nem pártviszony, a magyar sajtó nem pártelkötelezett. A honi újságírás a nyolcvanas évek reformértelmiségének elkötelezettje. Ez a csoport tanította meg a beszédre, gondolkodásmódra, érvelés- és kategóriarendszerre.

Akik új politikai elitként tűntek fel a 90-es évek elején, nem voltak része a magyar reformértelmiségnek. Emiatt nem lehetett párbeszéd a korábban lappangók és a már kinevelt sajtószakemberek között. A maga részéről a politika jogosan sérelmezi az empátia hiányát a sajtótól, akik a történelmi vonulat meghosszabbítására számítottak. Úgy gondolták, hogy ha ilyen erős reformértelmiségünk van, akkor a rendszerváltás után ugyanilyen erős reformpolitika kerül hatalomra. A lappangók nem voltak ilyenek, tíz évvel ezelőtt semmilyen szerepet nem játszottak, s egészen más, küldetéses programmal kerültek hatalomra. Ezt semmi más nem oldja fel, csak a kormányváltás 1994-ben.

„A történelemben nincsenek lezárt helyzetek" Pomogáts Béla történésszel, a Magyar Tudományos Akadémia tagjával olyan kérdésekről beszélgettünk, melyek az elmúlt néhány évben kerültek reflektorfénybe, s váltottak ki sok vitát itthon és külföldön egyaránt. A határokon túli magyar kisebbségekről, illetve ügyükhöz való magyarországi viszonyulásról van szó.

tisztázatlansága okozza azt a gyanakvást, bizalmatlanságot, melyet a nemzetközi közvélemény, s az intézmények a Kárpát-medencei magyar autonómia-tervekkel szemben tanúsítanak. Fel kellene világosítani, s megnyerni a nyugati szerveket ezeknek a törekvéseknek.

Az ENSZ, az Európa Közösség és az Európa Tanács erejét kell állítani a magyar kisebbségi autonómia-tervek mögé, hogy se Bukarestben, se Pozsonyban ne tudják ezeket az elképzeléseket lesöpörni az asztalról.

— A kisebbségek törekvéseinek fontos állomása egy autonómia-tervezet készítése. Melyek azok a kitételek, melyeknek meg kell felelniük, ha azt — Ebben a folyamatban a szeretnék, hogy a nemzetközi diplomáciáközvélemény is tolerálja a tö- magyar külügyi nak milyen politikát kellene rekvéseiket? folytatnia?

— Inkább abban látom a — Voltaképp nem vagyok problémát, hogy a nemzetközi nagyon elégedetlen a magyar jogrendben és a jogelveknek diplomáciával, bár nagyobb megfelelően nincs kidolgozva fokú következetességre, megaz autonómia természete. alapozottságra és stratégiai Olyan nemzetközi közmeggondolkodásra volna szükség. egyezést kellene állítani az auKét gondolatot kellene egytonómia-tervek mögé, melyemással összefüggésben erőtelket később valóban lehet érvéjesebben képviselni. Az egyik, nyesíteni. Az autonómiának is hogy a magyarság, s a magyar vannak változatai. A legáltalákülpolitika alapvetően érdenosabb forma a területi autokelt a szomszéd országok manómia, melyről ugyancsak szó gyar kisebbségeinek megvédéesik a szomszédos országok sében, s intézményrendszerük magyar közösségei esetében: támogatásában, fenntartásáolyan területeken, ahol összeban. A másik szerint ugyancsak függően, kisebbségben lévő érdekeltek vagyunk egy középmagyarság lakik, az ottaniak európai integráció előmozdítáterületi önkormányzatot élvezsában s ezt a környező népek hetnek. Ez csak néhány helyen értelmiségének szüntelenül valósítható meg: a Székelyföltudtára is kell adni. Tehát nem dön, a mai Szlovákia déli öveszabad elzárkózni a dialógus zeteiben, vagy a Bácska északi elől. A két elvet a mai Európáterületeiben. Az autonómia ban csak együtt lehet képvimásodik variációja a kulturális selni, mert ha valaki nagy erőönállóság. Ez esetben a kisebbvel képviseli a kisebbségvédeségi közösségek kulturális inlem ügyét, ele homályban tartja tézményeik létrehozásáról, az integráció gondolatát, akkor működtetéséről maguk döntazok gyanakvását táplálja, akik hetnek igényeik és elhatározáerőszakos revíziós szándékot saik szerint. S természetesen a gyanítanak. Ugyanakkor az is fenntartáshoz az államháztarelfogadhatatlan politika, hogy tásnak hozzá kell járulni, hivalaki az integráció oltárán felszen a jogi alap az, hogy a áldozza a magyar kisebbségekisebbségi polgár ugyanúgy fiket. Abban látom a magyar zet adót, mint a többségi. Az diplomácia hiányosságát, hogy autonómia utolsó, elvi lehetőe két elvet nem tudja követkesége a személyes elhatározásra zetesen képviselni és érvényeépíti a rendszerét. Ezt az osztsíteni. rák szociáldemokrácia képviselői dolgozták ki az első világhá— A környező országok poború előtt; lényege, hogy min- litikai nemzetállam-teremtési den ember maga dönti el, mi- törekvéseivel szemben Ön azt lyen nemzetiséghez tartozónak állítja, hogy kulturális egyvallja magát. Ezen döntések ségbe kellfoglalni a magyarsáeredményeként az így létrejött got. Nekem úgy tűnik, hogy a csoportok egy jogilag is körülír- politikai nemzetállam gondoható szuverén közösséget al- latának Magyarországon is kotnak, s a maguk ügyeiben számos követője van. döntést is hozhatnak. Ezeket — Hazánkban természeteaz elveket egészítette ki az elsen vannak olyan politikai múlt néhány év autonómia-felerők, melyek egy nemzeti álfogásának fejlődése. Elsősorlamban gondolkodnak. De ne ban a VDMK és az R M D S Z feledjük el azt, hogy a térségtervezeteiről van szó, melyek ben — Ausztriától eltekintve akár kis területeken is elhelyez— Magyarország az egyetlen kedő közösségeknek biztosítaállam, mely egynemzetiségűnak önállóságot. Az volna fonnek mondható. Országunk latos, hogy a nemzetközi, eurókosságának mintegy 94 százapai közvélemény előtt ezek a léka a magyar nemzethez tartováltozatok, elméleti és jogi zik, tehát itt nem képzelhető el megalapozottságuk nyilvánvaaz a veszély, hogy a töredéklóvá váljék. Véleményem szenemzetiségeket egy nemzetálrint jelentős részben a fogalom lami politika elnyomja. A ma-

gyar kisebbségi törvény tervezete — melyet a parlament tárgyal — megadja a honi nemzetiségeknek a szükséges garanciákat saját ügyintézésükhöz.

Más a helyzet Szlovákia vagy Románia kisebbségei esetében, ahol a lakosság jelentős része nem tartozik a többségi nemzethez. Ha például Romániában nemzeti szupremációs politikát kezdenek érvényesíteni az rengeteg kisebbségi sérelmet okozhat. Ezekben az államokban antidemokratikus program deklarálni egy nemzeti állam kiépítésének parancsát. Ilyen programhoz Európa — amely ma a liberális demokrácia szerint szervezi meg az életét — nem adhatja jóváhagyását.

— Mivel lehet mégis biztatni a határokon túli magyarságot?

— Meggyőződésem, hogy nemcsak lehet, hanem kell is bizalmat adni a szomszéd országok magyarságának. Ez a magyarság nincs elhagyatva, hiszen az anyaország politikai átalakulása nagyrészt azokból a lelki erőkből származott, melyek a kisebbségi magyarok helyzetéből fakadt. Ezek a szellemi és erkölcsi erők, melyek Magyarországon éppen az összmagyar szolidaritás jegyében akkumulálódtak, nagyon nagy mértékben járultak hozzá ahhoz, hogy a magyar társadalom felismerte tennivalóit, s újra megteremtette saját nemzeti identitását. Ez egy olyan erő, mely továbbra is működik, s a határokon túli magyaroknak érezniük kell, hogy nem maradtak magukra. A társadalomban fenn kell tartani ezt a szolidaritást, a magyar politikának pedig azon kell fáradoznia, hogy az európai politikát is emögé állítsa.

— S mit tehetünk mi, gyarországi polgárok?

ma-

— Először az országot kell rendbehozni, s működőképes állammá tenni. Demokratikus politikai kultúrát kell teremteni, hisz ez a kisebbségek számára is mintául szolgálhat. Bizonyságot jelent ugyanakkor ez a magatartás a szomszédos népek számára is, hogy a magyarságot nem lehet manipulációkkal leradírozni. Viszont a magyarság ügye nem lehet pártpolitikai érv, ezt a társadalomnak egyetemlegesen kell felvállalni. Fontos, hogy a korábbinál megfontoltabb viszonyt alakítsunk ki a kisebbségi magyarság köreivel, hiszen nem lehet ezeket az intézményeket Budapestről kézi vezérléssel irányítani. Stratégiai jellegű gondolkodásra van szükség a magyarság köreiben, s több változatban ki kell dolgozni a közép-európai integráció forgatókönyvét. S ez kiterjed a trianoni határok felülvizsgálatára is, ugyanis a történelemben nincsenek lezárt helyzetek.

A R A T Ó LÁSZLÓ

Tanévnyitók yyTöbbre

is képesek vagyunk...

— mondja a SZOTE rektora

A rektor ünnepi beszédét tartja (Fotó: Karnok Csaba) Ünnepélyes nyilvános egyetemi tanácsülés keretében nyitották meg a tanévet a SzentGyörgyi Albert Orvostudományi Egyetemen. Fráter Loránd rektor üdvözölte a megjelent méltóságokat, városi, megyei, egyházi vezetőket, valamint az egyetem oktatóit, orvosait, hallgatóit. Ezután a rektor ismertette az elmúlt tanév főbb eseményeit. Szólt az intézmény új oktatóiról, az eltávozó kollégákról, személycserékről, kinevezésekről. Az egyetem rektori vezetése további négy évre kapott bizalmat. A költségvetés tavaly három és fél milliárd forint volt, a hallgatók létszáma pedig két és fél ezer, mely szám idén némileg csökkent. Mintegy négyszáz elsős hallgatót vettek fel a három egyetemi és egy főiskolai karra.

Fráter Loránd ezután kitüntetéseket nyújtott át azoknak, akik a SZOTE hallgatóinak oktatásában hosszú éveken át végeztek kiemelkedő tevékenységet; a díjazottak életútját pedig az illetékes kar dékánja ismertette. A jövendő nemzedékéhez

intézett néhány mondatot ezután Nagy Miklós, a Hallgatói Önkormányzat elnökhelyettese. Majd ismét a rektor szólt, s megtartotta évnyitó beszédét.

Elmondta, hogy az új felsőoktatási törvény értelmében, a SZOTE fölött a Művelődési és Közoktatási Minisztérium gyakorolja a főhatóságot, míg a jövő évi költségvetést a Népjóléti Minisztérium kezeli. Az egyetem oktatómunkáját bővítve több új szakot is bevezettek. Elméleti és gyakorlati .jellegű stúdiumokat használnak fel a hallgatók ismereteinek szélesítésére, elmélyítésére. A rektor magas szintűnek értékelte a betegellátó munkát, jóllehet számtalan akadály nehezíti tevékenységüket. A kutatás terén is előrelépés történt, amit a professzori kinevezések, s a pályázatokon való sikeres részvételek is bizonyítanak. Külön öröm az itnézmény számára, hogy — a sajtó mindennapos válságjelentései dacára — jó ütemben halad a SZOTE fejlesztése. Az elmúlt két és fél évben megindított, folyó vagy befejezés előtt álló

beruházások összértéke meghaladja az egymilliárd forintot. Az egyetem közéletéről, hangulatáról úgy vélekedett Fáter Loránd, hogy bár az általános bizonytalanság érezteti hatását, „de egyre többen ismerik fel, hogy minden téren a korábbiaknál magasabb szintű elvárásoknak kelleleget tenni, a financiálisán cseppet sem megoldott körülmények ellenére is. A szükséges személyi változások jelentős részén már túljutottunk, és ma tevékenységünk javuló tendenciája is érezhető." A rektor az elsősökhöz is intézett néhány megszívlelendő tanácsot. Többek között azt, hogy elmúlt az az idő, mikor a sikeres felvételi diplomát és biztos állást is jelentett egyben. Komoly erőfeszítésekre, színvonalas szakmai munkára és nyelvismeretre is szükség van. Végül Fráter Loránd kijelentette: „És bár tudjuk, hogy az elkövetkezőkben még szigorúbb körülményekre számíthatunk, a színvonalból nemcsak nem engedhetünk, hanem meg kell mutassuk, hogy többre is képesek vagyunk."

Tanárképzés 110 szakon és szakpáron Fennállásának 121. tanévnyitójára került sor a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. Az intézmény 66 éve költözött Szegedre, s ezáltal elmondhatják magukról, hogy itt folyik hazánkban legrégebben tanárképzés. Bonifert Domokosné főigazgató-helyettes köszöntötte az új és régi diákokat, tanárokat, vendégeket, szülőket. Zelk Zoltán egyik versének elhangzása után Szalay István főigazgató lépett a mikrofonhoz. Röviden is

mertette a JGYTF történelmét, s szólt az új tanévről. Idén 110 szakon és szakpáron indul meg a képzés, körülbelül két és fél ezer nappalis részvételével. Ebből 820 az elsős diák, valamint félszáz hallgatónak annyira megtetszett az első évfolyam, hogy még egyszer járja. A főigazgató beszélt a Szegedi Universitas Egyesület által kínált lehetőségekről, párhuzamos képzésekről, s az áthallgatásról. Végül reményét fejezte ki, hogy a nehézségek

ellenére nyugodt körülmények között tudnak majd oktatni.

Ezután még két ünnepélyes aktusra került sor. Az elsősök fogadalomban tettek ígéretet arra, hogy tudásuk legjavát nyújtva igyekeznek öregbíteni az intézmény hírnevét. Ugyancsak hagyomány a tanárképzőn, hogy az évnyitón vas, gyémánt és arany diplomát adnak át azoknak a volt diákoknak, akik évtizedekkel korábban szerezték itt a diplomájukat.

A JA TE a rendezettség felé tart Ünnepi egyetemi tanácsülés keretében nyitották meg a József Attila Tudományegyetemen az 1993/94-es tanévet. Csirik János rektor köszöntötte a megjelent vendégeket, új és volt hallgatókat. A rektor évnyitó beszédében elmondta, hogy számos külső körülmény nehezíti az egyetem munkáját. A Parlament által elfogadott felsőoktatási törvény végre lehetővé teszi, hogy az intézmény kidolgozza saját statútumát. Ez reményt ad arra, hogy több év után először ne a rendezetlenség, hanem a rendezettség felé haladjanak. A hallgatók létszáma dinamikusan növekszik — most jóval meghaladja a 4500-at — ez viszont azt jelenti, hogy a meglévő erőforrásokkal kell gazdálkodni. Sajnos a miniszterelnöki ígéret ellenére sem rendeződött a volt orosz laktanya ügye. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a központi költségvetés 47 millió forintot elvont a JATE-tól, minek következtében a tanszékek dologi költségvetése 32 százalékkal csökkent. A rektor reményét fejezte ki, hogy egy szeptemberi béremelés után januárban bevezethetik a közalkalmazotti bérskálát. A JATE kutatómunkáját dicsérendő pedig kiemelte, hogy a különböző pályázatokon eredményesen szerepeltek. Ézután azokhoz fordult Csirik János, akik fél évszázada, vagy még régebben kapták kézhez diplomájukat. Gyémánt és arany díszoklevelet nyújtottak át a következőknek: dr. Bálizs Illés,

dr. Divéky-Bezsilla Sándor, dr.

Hankovszky Géza, dr. Havass Zoltán, dr. Moldoványi Károly, dr. Sáhy László, dr. Serley Sándor, dr.

Szabó Mihály, dr. Bihari János, dr. Gesmay Ilona, Ölő Lajosné (mind gyémánt), dr. Bende Ervin, dr. Deák István, dr. Elek László, dr.

Habermann Károly, dr. Jakab Jenő, dr. Kerekes Jenő, dr. Keresztes Mátyás, dr. Koncz István, dr.

Kosztolányi Gyula, dr. Lászlófy Antal, dr. Magyari Zoltán, dr. Mareczki Béla, dr. Nagy Árpád, dr. Nagy Sándor, dr. N. Fekete D. György, dr.

Palásti István, dr. Papp Gábor, dr. Pusztai Zoltán, dr. Séra István, dr. Steffler Sándor, dr.

Szerdahelyi István, dr. Vitos Zoltán, dr. Héjjas Zoltán, dr. Imre József, dr. Szálai István, dr.

Talpay Béla (mind arany). Érdekesség, hogy a 38 kitüntetettből 30-an a jogi karon végeztek.

Ezt követően Professor Emeritus kitüntető címet adományoztak dr. Császár József, dr. Ketskeméty István, dr. Maróti Egon, dr. SzádeczkiKardoss Samu és dr. Szalay László nyugalmazott egyetemi tanároknak. A rektor végül bejelentette, hogy a Kanyó Zoltán emlékére létesített alapítvány ez évi díját Kiss Attila tanársegéd (JÁTÉ), a Tari Alapítvány díjat pedig Demszky Alma-Mira (ELTE), Nagy Géza (ELTE), Vörös Péter (SOTE) és Náthon Nikolette (BKE) hallgatók nyerték el. Összeállította: Arató László

Tegyecukvolt, mégis első

Szent-Györgyi centenárium Lénárt Fülöp (1905), Bárány Zsigmond (1914), Zsigmondy Richárd (1925), Hevesy György (1943), Békésy György (1961), WignerJenő (1963), Gábor Dénes (1971), John Charles Polanyi (1986). Sokak számára egészen biztosan semmitmondóak ezek a nevek és évszámok. Az 1937-es év októberének 28. napját sem sokan jelölik a naptárjukban. Ám ha a SzentGyörgyi Albert nevet hallják, egyből rávágják, Szent-Györgyi — negyedikként — ekkor vette át a Nobel-díjat, és a többiek is a sajátjukat. Még azt is tudnák, hogy közülük egyedül Szent-Györgyi volt az, aki a Magyarországon végzett kutatásaiért kapta az elismerést.

Szeged városa egy másik évszámról, történetesen az 1893ról sem feledkezett meg, és szeptember 16—17-én a SzentGyörgyi Albert Orvostudományi Egyetem megrendezte az 1986-ban elhunyt tudósra emlékezve a Szent-Györgyi Albert Centenáriumi Emlékünnepséget.

kább érthető dr. Venetianer Pál, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontjának munkatársa előadása volt: SzentGyörgyi örökség; Szeged a molekuláris biológia fellegvára címmel. Ebben kiemelte, Szegedhez kötődően nemcsak Szent-Györgyinek, hanem legjobb tanítványának, Straub F. Brúnónak is elévülhetetlen érdemei vannak, hiszen nagy szerepet kapott a Szegedi Biológiai Kutatóközpont létrehozásában. Egyébként, ahogy 26 évnyi távollét után 1973-ban Szent-Györgyi ellátogatott a kutatóközpont avatására, úgy most özvegye is elutazott férje városába. A meghívott tudósok délután háromtól az új klinikán folytatták munkájukat.

összes tudós szemüvege különbözik, és többet árul el az emberről, mint egy tudományos disszertáció. A Fekete Házból a Pantheonba vonult az egybegyűlt tömeg, és megkoszorúzták Szent-Györgyi szobrát.

Délután, a Nemzeti Színházban Ünnepi Egyetemi Tanácsülést tartottak, melyen Göncz Árpád levelét Fráter Loránd, a SZOTE rektora, míg Antall miniszterelnökét Grezsa Ferenc országgyűlési képviselő olvasta fel. Az ünnepi beszédet Mádl Ferenc, a művelődési tárca vezetője tartotta. Felidézte az életutat, és a nagy tudós frissességével kapcsolatban megjegyezte, Szent-Györgyi hetvenévesen tanult meg vízisíelni. „Ma már kevés ilyen nagy műveltségű, reneszánsz emberrel lehet találkozni, aki nemcsak kitűnő tudós, de tehetséges művész és jó sportoló is."

Este a városházán fogadáson vettek részt az emlékünnepség meghívottjai, majd a Tisza Szállóban lehettek tanúi egy hagyomány újraéledésének, A miniszter után John Gereste nyolckor itt kezdődött gely emlékezett mesterére, ugyanis a Szent-Györgyi bál. majd Diczfalussy Egon és Straub F. Brúnó átvették a A másnap egy kiállításmegSzent-Györgyi emlékérmet.

Az nyitóval indult. A Móra Ferenc Múzeum Szent-Györgyi Albert ünnepi program este a Tisza Emlékkiállítását a Fekete Ház- Szállóban ért véget. Jó végszó ban Trogmayer Ottó köszönt- az a Szent-Györgyi gondolat, ője után Andréka Bertalan ál- melyet Mádl Ferenc idézett. lamtitkár nyitotta meg. Itt volt „Az egyetem feladata gyűjteni, a hányatott sorsú Nobel-díj, számba venni és terjeszteni az melyet a Nemzeti Múzeum bo- emberi tudást... De az egyetem csátott rendelkezésre, de ennél feladata az is, hogy a haza száfontosabb, hogy a relikviák kö- mára polgárokat neveljen, akik zött ott volt a tudós utolsó el vannak látva a szellem fegyveszemüvege is. Nobel-díjat min- rével. "

Az első nap a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában dr.

Dux László, az orvostudományi egyetem oktatási rektorhelyettese megnyitóbeszédével vette kezdetét. A délután egyig tartó program keretében gyakran terelődött a társalgás nyelve angolra, hiszen a neves külföldi vendégek is felszólaltak. A laikusok számára legin- denki egyformát kap, ám az

— kéri —

PALYAZATI FELHÍVÁS A József Attila T u d o m á n y e g y e t e m Kulturális K u r a t ó r i u m a p á l y á z a t o t hirdet a J A T E (és a J G Y T F ) hallgatói s z á m á r a a k ö v e t k e z ő t e r ü l e t e k e n :

1. „Esszépályázat" Az esszé témája szabadon választható. A pályamunka terjedelme: maximum 10 gépelt oldal lehet. A pályázat jeligés. A szerző nevét, (szakját), címét lezárt borítékban kéljük a dolgozathoz csatolni. A benyújtott munkákat a Kuratórium által felkért szakzsűri bírálja el.

Beküldési határidő: 1993. október 31.

Az elkészült műveket a Kulturális Kuratórium címére kérjük benyújtani: 6720 Szeged, Dugonics tér 13. A borítékra írják rá: „Esszépályázat".

2. „Egyetem-történeti pályázat" Ebben a témakörben olyan pályamunkákat várunk, amelyek intézményünk kolozsvári, majd szegedi története egy-egy periódusának önszerveződő hallgatói törekvéseit dolgozzák fel.

A pályamunkák felölelhetik a legkülönbözőbb kulturális kezdeményeket (önképzőkörök, lapalapítási és egyéb fórumalapítási kísérleteket, az egyetemet a világ felé kinyitni óhajtó egyéb törekvések), de azokat a felbuzdulásokat is, amelyek az egyetem belső hierarchiájának, vagy oktatási programjainak megújítását tűzték ki célul. A tanulmányok felölelhetik azt is, hogy egyegy jelentékeny professzorszemélyiség, vagy tudományos iskola milyen — az együttműködést is felölelő — visszhangra talált a különböző hallgatói közösségekben.

A pályamunka terjedelme: maximum 10 gépelt oldal lehet. A pályázat jeligés. A szerző nevét, (szakját), címét lezárt borítékban kérjük a dolgozathoz csatolni. A benyújtott munkákat a Kuratórium által felkért szakzsüri bírálja el.

Beküldési határidő: 1993. október 31.

A pályamunkákat a Kulturális Kuratórium címére kéljük benyújtani: 6720 Szeged, Dugonics tér 13. A borítékra írják rá: „Egyetem-történeti pályázat".

3. „Egyetemi zenei pályázat" Az egyetemi zenei versenyen a komolyzene körébe tartozó, összesen 5—15 perc műsoridejű hangszeres, vagy vokális szólódarabok és kamaraművek előadásával lehet részt venni.

Kamaracsoportok esetén az előadók maximális létszáma 4 fő. A versenyen a JATE és a JGYTF hallgatói indulhatnak. A kamaraegyüttesek tagjai között legalább fele arányt képviseljenek a JATE hallgatói.

A verseny várhatóan kétfordulós lesz.

A versenyre a JATE Kulturális Titkárságán, az ott kapható nevezési lapon, 1993. október 20-áig lehet benevezni.

A pályadíjak mindhárom esetben azonos összegűek: I. díj: II. díj: III. díj:

20 000 Ft 15 000 Ft 10 000 Ft

Dr. Czúcz Ottó a Kulturális Kuratórium elnöke

\z SZEGEDI EGYETEM 5

Temetés Kenderesen Horthy Miklós és családMivel túl egyszerűnek tartagjai újratemetése hónapok tottam a könyvmolyi tudáléóta borzolta a kedélyeket koskodást, alkalomadtán kiMagyarországon és a kör- faggattam az idősebbeket nyező államokban. Nem vi- (hála istennek voltak és vantás, hogy személye és az ál- nak még korosabb rokonaim tala fémjelzett huszonöt esz- és ismerőseim), hiszen az tendő nem tartozik a magyar elsó forrás akár hitelesebb is történelem legnyugodtabb lehet, mint a tanulmányokszakaszához. Horthyt és ko- ban használt utalások és idérát ma is ellentmondásosan zetek sora. kezelik, vannak akik legenMeglepett ezeknek az idős dákat építgetnek, és hiszik, hogy 1919 és 1945 között egy embereknek a józansága, rendkívüli ember vezette az akik néhány évtizednyi távországot a nem éppen szeren- latból, Don-kanyar, malencsés körülmények közepette, kij rabot, kulákság, termelőés vannak, akik vérszomjas szövetkezet és miegymás fasisztaként emlegetik a kor- után nyilatkoztak: senki sem mányzót, hangsúlyozva, beszélt olyan magasról, régi hogy Hitler utolsó csatlósa- dicsőségről vagy turulos álmokról. Egyszerű parasztként vitte vágóhídra népét emberekként, nyugdíjasokegy kilátástalan és értelmetként beszéltek, úgy, ahogyan len háború utolsó hónapjaicsak azok szólhatnak, akiket ban. meglegyintettek a sztálin-orgonák, akik megtapasztalták Ebben a heteken át tartó a rettegést, s azt hogy a kiújságírói hadviselésben emmondott szavak és politikai ber lett légyen a talpán, aki közvetlen tapasztalatok hí- gesztusok mögött mindjárt ján, fiatalként, el tudott iga- ott kaszál az emberhalál. zodni az útvesztőkben.

Bevallom, én magam nem csak ezekben a napokban, amikor kiteregették a régi szennyest és elővették, megtisztogatták a régi kitüntetéseket és zászlókat, hanem kisebb-nagyobb rendszerességgel korábban végigolvastam a különböző memoárokat, a közlegényi visszaemlékezéstől a tábornoki naplóig, a kormányzó életrajzáig, Cseres Tibor műveiig.

Ebben a pillanatban lehetnék a kornak csodálója, de ádáz bírálója is...

valaki elkezdte, vigye végig becsülettel!

Sokszor végigpörgettem emlékezetemben a begyűjtötteket és rendszerezni próbáltam óket.

Volt, bizonyára Horthy Miklósban jó néhány olyan tulajdonság, amelyek a monarchia emberének archetípusát jellemzik, s ezek a tulajdonságok keveredtek az úri középosztály tudatában éló posztlovagiassággal.

Ezek a görcsök tették e kaszt egyéneit mindent elkártyázó dzsentrivé, néha költóvé, utazó világpolgárrá, anarchistává, de néha népe sorsáért aggódó honatyává is.

Fontos megjegyezni, hogy e réteg képviselője, e felvázolt területek bármelyikére sodródván, igaz magyar úrként ment végig útján. Amikor egy országot (nem is a legrosszabb módon) ilyen emberek vezetnek egy negyedszázadig, akkor nem csoda, hogy ezek a viselkedésminták fokozatosan államüggyé válnak és a köznép is átveszi Találkozhattam olyan fér- erényeit és görcseit. fiúval is, akinek életsorsa, Szárszóról nem lehet Kenszületése, neveltetése, történelmi tények miatt, e régió deresre menni, mondják. Ezt négy országához külön és hiszem is, bizonyára sokakegyszerre kapcsolódik, s lu- kal együtt. Kenderesen egy dovikát végezvén, dzsentri- tragikus nagyságot temetnek gyerekként, mint csapattiszt most el, remélhetően végleszolgált. Ez az ismerősöm gesen. Véget ér egy korszak, nyilatkozta, hogy a felvidéki, amelynek végakkordjai hala délvidéki vagy az erdélyi latszanak a majdnem félszábevonuláskor sem hitte egy zados távlatból... pillanatig se, hogy mindaz, Legfontosabb, hogy maamit tesznek jogos és meg- gunkban hordozzuk a tanultartható. Amiben hitt, csak ságot és érthetően adjuk toennyi: a sok elkövethető vább a jövendőnek. rossz mellett ez a kisebb, s ha Simó Márton

Séta a Csillag börtönben (Miskolczi Róbert felvételei)

Pályázati

Albérlet-keringő Én csak lakni akartam.

Lakni, mert ez az élet rendje.

Lakni itt, mert itt az egyetem.

A kollégiumok is, de nem nekem. Egy lehetőségem maradt, hogy szeptembertől ne egy peronjeggyel éljek. Az albérlet.

Hirdetések. Rengeteg, amiből rögtön szelektálhat az ember. Külföldi nem vagyok, így a „lehetőleg külföldi" kezdetűeket meg sem nézem. Az árakat sejtve, talán jobb is.

Nem számít, akad még más. Személyi számom alacsonyabb értékkel kezdődik, így a „lehetőleg lányoknak" szövegúek is kimaradnak.

Azaz ugrik a hirdetések fele.

No problem, van még kínálat.

Egész lakás. Egészen egyedül nem lesz jó. Hat hónapot előre fizetni. Örülök ha a hat hónapot hat részletben ki tudom fizetni. Tizenkettő plusz a rezsi. Ez sem, és ettől felfelé se az én esetem.

Mindent egybevetve, volt kezdetben közel nyolcvan címem. Maradt tíz, és van egy napom, mert amíg keresek, addig sehol sem alhatok. Nézzük a térképet! Városszéle, rossz közlekedés, kihúzva.

Ami távol van, hívható telefonszám nélkül, ezek is kiestek. Potyára nem járhatom le a lábam.

Telefonkártya, maradék hirdetés, hűvösf?) üres fülke.

Kezdődhet a derby.

— Az albérlet érdekelne — kezdeném, de félbeszakít egy fiatal férfihang.

— Nem tudom miért, de én inkább kislányokra gondoltam, bár nem írtam.

Ja kérem, ha nekem is

lenne egy üres kéróm, én is sokat gondolnék lányokra.

(A stressz kihozza a rosszindulatot.)

Nyugdíjas női hang: — Másfél szobás a lakás, az egyikről lenne szó. Csendes hely, mi igazán nem zavarnánk. Nem lakunk itt sokan.

Ideiglenesen, néhány hónapja itt él az elvált fiam, a férjem, de ók nem sokat vannak itthon. Van még egy ágybérlónk, és szeretem a macskákat. Csak öt van belőle.

Tessék kijönni!

— A hatodik macska? — teszem fel magamnak a kérdést. Újra tárcsázok. Majd még egyszer, és még négyszer.

Nem veszik fel. Délelőtt hívható a szám. Pedig szinte még reggel van.

Másik számot tárcsázok.

Kérem a megadott melléket.

Ilyen-olyan cég, valamelyik osztályának titkárnője.

Elmondom, hogy mit akarok, de már közben csörög nála a másik készülék. Ey pillanatra félreteszi. Tíz percig hallgatom a cég életét, majd leteszem és másik számot hívok.

— Csak szülőkkel tárgyalok — kezdi rögtön egy marcona férfihang. Mit képzel, majd itt hancúroznak, tönkreteszik a lakást, aztán még én fizethetek.

Csak szülőkkel, személyi igazolvánnyal, erkölcsibizonyítvánnyal, és egy tanút is hozzanak magukkal.

A másikat én hozom. Mikor jönnek, csak este érek rá.

— Hát egyelőre tessék tartani a helyet. Újabb szám. Semleges férfihang: — Nagyon jó hely, remek a közlekedés, nem za-

varok, jöjjön ki gyorsan, egyezzünk meg. Maga a tizenharmadik jelentkező. — Kimentem, megnéztem! Tíz éve elvált férfi, egy plusz két felesben. Az egyik félben a második lehettem volna ötezerért.

A fürdőszoba éppen nem működött, a konyha a legroszszabb menzára emlékeztetett, és üvöltött a lakodalmas zene.

— Még szétnézek, de estig tessék tartani a helyet — mondom búcsúzóul.

Ugyanezt a szintet még eljátszotta egy idős néni is. Egy belső szobát kínáltak hatezerért. Iránytűvel és rohamásóval lehetett elérni a szobát.

Igaz ideiglenesnek nevezték a rumlit, mert ez így szokott lenni, ha vendéget vár az ember.

S én még mindig lakni akartam! Volt még néhány órám az utolsó vonatig. Már az alsónadrágomból is folyt a víz, de menni kellett. Mert lakni kell. Az utolsó két cím, start!

Eldugott utca, nyolcadik emelet, lift nem jó. Hőmérsékleti maximum, rajtam árvíz, de felfelé megyek. Mosolygós arc, megértő tekintet a megadott címen. Sajnos, sajnos elkelt. Még szerencse, hogy fogytán az erőm. A lépcsőn szinte öntudatlanul megyek le.

Utolsó esély. Hiába csengetek, kopogok. Nincsenek otthon. Már minden szomszéd kint van. Számomra ez a vég.

Inkább hazamentem. Mert lakni ott legalább lehet. Marad a remény, hogy egyszer megérhetem az ösztöndíjhoz mért, emberi körülményeket Szegeden.

— bézsé —

A JATE Állam- és Jogtudományi Kar polgári jogi és polgári eljárásjogi tanszéke pályázatot hirdet tanársegédi állás betöltésére.

Pályázhatnak mindazok, akik állam- és jogtudományi oklevéllel rendelkeznek, vagy azt legkésőbb 1994. január 31éig megszerzik, és vonzalmat éreznek az egyetemi oktatói pálya iránt. A kinevezendő tanársegédfeladata elsősorban gyakorlatok vezetése polgári jogból és társasági jogból, valamint részt venni a tanszék oktató-nevelő munkájában.

Hanyadéves lettél? Te még előre, vagy már visszafelé számolod az éveket? Több félév van előtted, mint mögötted?

Akkor te szerencsés ember vagy. Vagy ezek a legnehezebb évek?

Hány éves vagy? Ifjú titán, vagy már a nagy öreg? Belegondoltál már abba, hogy voltak akik ennyi idős korukra feltalálták, megtalálták, megírták, meghódították mindazt, amiért ma tiszteljük őket? S te, s mi? Még mindig csak a majd.

Majd mi megmutatjuk. Majd ha mi következünk. Mint az érettségi előtt. S csak a vizsgaidőszakban mutatjuk meg, hogy hány tizeddel tudunk többet, s az mennyit ér. Keveset.

felhívás

Az állás csak főállásban tölthető be.

A kinevezés a felsőoktatási törvény f szerint határozott időre szól.

Bérezés a hatályos rendelkezések szerint.

Nyelvvizsga-bizonyítvány nem pályázati feltétel, de a nyelvismerettel rendelkezők a pályázat elbírálása során előnyben részesülnek. Ugyancsak előnyt élveznek azok a pályázók, akik korábban már részt vettek a Tudományos Diákkör munkájában, és olt értékelhető eredményt értek el.

váltóügyvéd olvasta ezt valahol. Ám Koltay Gizike tudja, hogy ha nincs, akkor nem is boldogíthat. No, de ezt hagyjuk! Mert vannak munkanélküliek is. S te, s mi, mivé leszünk?

Néztél már szét egy igazi munkahelyen? Ott, ahová téged is képeznek. Ilyennek képzelted? Vagy ráérsz ezen elmélázni, ha ott leszel?

Hanyadéves lettél? Ne is felelj, mert nem számít. Mindaddig, amíg megkérdezhetem.

Mert addig itt vagy és itt vagyunk bent. Egy tökéletesnek hitt céllal, világmegváltó tervekkel, szép reményekkel. Ez így van jól. Mert a semmiből még nehezebben engedhetnénk majd.

Becsüld meg az ittlétet, akárhanyas is lettél! De inkább ne is hallgass rám, ne higgy semmilyen prédikációnak! Itt nincsenek nálad okosabbak. Itt tét nélkül, vagy kis tétekért tehetsz mindent, ameddig jólesik.

Ameddig nem gyötör az egzisztencia családból szőtt gondja.

Láttad már a tovább nem tanult, egykori iskolatársaidat? Üzletelnek, ügyeskednek, adnak-vesznek vagy megbecsült szakmunkások, esetleg jó íróasztal mellett ülnek. Egy nap, egy hét vagy hónap alatt többet szednek össze, mint te, ha innen elmész. Persze a pénz nem minden. Nem boldogít — Újra itt vagy, s itt vagyunk, ahogy Szekeres Jenő köz- és ríanyadjára? Ne számold! Az

A pályázat benyújtási határideje: 1993. november 15.

A pályázatot a JATE Állam- és Jogtudományi Kar polgári jogi és polgári eljárásjogi tanszékére kell benyújtani. A pályázathoz kézzel írt önéletrajzot kell csatolni.

Minden pályázó 1993. december 1-jéig választ fog kapni pályázatának sorsáról.

Dr. Besenyei Lajos

tanszékvezető, egyetemi docens

indexben úgyis benne lesz, s a végén egyébként is szólnak, hogy a következő szeptemberben már ne gyere.

Majd akkor tesznek ki igazán, abba a rossz illatú, nagybetűsbe.

— bajnai —

SZEGEDI EGYETEM A József Attila Tudományegyetem lapja Felelős szerkesztő: G R Ó F RÓZA Szerkesztőség: 6722 Szeged, JATE BTK Egyetem u. 2-6. II. em.

Telefon és fax: 62/312-311 vagy 62/312-311/139-es mellék Megjelenik kéthetente egyszer Ára: 4,50 forint.

Kiadja: a József Attila Tudományegyetem Telefon: 324-022 Felelős kiadó: dr. Szajbély Mihály Szegedi Nyon^Ja, Szeged Nyomdaigazgató: Perényi Ottó Fekete sas u. 28.6720 93-24 ISSN 0230-791X