Interjú Scherer Edittel

A Sztárai Általános Iskola , Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatójánál , Scherer Editnél jártunk

Iskolánk 5. és 6. osztályos diákjait kértük fel arra, hogy fogalmazzák meg, mire kíváncsiak, milyen kérdéseket tennének fel intézményünk vezetőjének. A riporter az ő kérdéseiket használta fel a következő beszélgetés alapjául.

Miért döntöttél úgy, hogy tanár leszel?

18 évesen még nem igazán tudtam, hogy mi szeretnék lenni, szerettem tanulni és szerettem volna továbbtanulni is. A tanári pályát szülői bíztatásra választottam, mert szüleim úgy gondolták, hogy egy nőnek ez ideális lehetőség, főleg később, család mellett. (Érdemes hallgatni a szülőkre!) Mivel a sport is fontos volt számomra, ezért azon is gondolkodtam, hogy esetleg testnevelés szakos legyek. Most már utólag nagyon örülök, hogy a földrajz és a német mellett döntöttem, mert különösen a német nyelvtudásomnak nagyon sokat köszönhetek. Például azt, hogy az egyetem alatt többször is kijutottam Németországba, és ott tanulhattam. Megismertem a nyelvet, a kultúrát, sok barátot szereztem, és bővült a világnézetem, valamint ellátogattam a környező országokba is. Visszatekintve pályafutásomra ma már tudom, hogy az Úr szervezte azt is az életemben, hogy mikor, hol dolgozzak. Ő előre tudja azt, hogy kinek milyen pályát tervez, és annak betöltéséhez mire lesz szüksége. Mi sokszor nem is értjük, hogy miért kerülünk bele bizonyos küzdelmes, az adott pillanatban akár kellemetlen helyzetekbe. Csak később fogjuk fel, hogy az így szerzett tapasztalatokra, ismeretekre szükségünk volt. Így van ez a jelenlegi munkám esetében különösen, hiszen igazgatónak lenni már egy nagyon sokoldalú, összetett feladat. Visszatérve az eredeti kérdéshez: akkor vált egyértelművé, hogy a pedagógusi pályán fogok dolgozni, miután Dorottya, a lányom megszületett. Minden ebbe az irányba mutatott az életemben. Azóta felnőttoktatásban, általános iskolában és középiskolában is tanítottam. Sokféle szakmai tapasztalatot szereztem, mert például általános-, és középiskolásokat nemcsak normál, hanem speciális intézményben, a Gandhi gimnáziumban is tanítottam, felnőtteket 18 éves kortól nyugdíjasig, egyetemtől kezdve a nyelviskoláig, sokszor egyszerre három intézményben.

Szerettél volna gyerekkorodban igazgató lenni? Gondoltál rá, hogy egyszer majd egy iskola igazgatója leszel?

Soha nem gondoltam erre, sőt nem is törekedtem erre. Gyerekkoromban sok minden szerettem volna lenni, világmegváltó álmaim voltak, mint minden gyereknek. Mivel édesapám is vezető beosztásban dolgozott, felmerült bennem, hogy igazgató leszek, de inkább egy nagy cégé, mintsem iskoláé.

Mennyi időt töltesz az iskolában?

Sokat! Az a jó ebben a munkakörben, hogy kötetlen, de ez többségében plusz időt és energiát jelent a hagyományos nyolc órához képest. Sok feladatot például nyáron lehet, és kell elvégezni. És igazából otthon sem teszi le az ember a feladatokat, mert fejben tervez, megoldásokat keres, vagyis dolgozik.

Milyen felelősnek lenni egy iskoláért?

Megtisztelő, főleg a Sztáraiban, mert nemcsak egy munkakör betöltése számomra itt az igazgatás, hanem az Úr elhívása is. Örömmel és megnyugvással tölt el, ha a gyerekek életében Isten ismeretének,

jelenlétének a mértékét csak egy kicsit is növelni tudjuk. Ezért is nagyon jó látni azokat a fiatalokat, akik nálunk végeztek, különösen akkor, amikor látszik rajtuk, hogy az Úrban járva boldogok, elégedettek, sikeresek. Nagyon jó az iskolai munkán keresztül is Isten munkáját végezni! Ugyanakkor a felelősség óriási teher is – aki vezető szeretne lenni, annak ezt tudnia kell. Persze csak akkor, ha lelkiismeretesen végezzük a ránk bízott feladatot. Keresztényként azonban nem lehet, nem szabad, és aki tudja, hogy Isten a megbízója, az nem is akarja másképp csinálni! Egy igazgató nagyon sok ember munkáját segíti, támogatja, fogja össze. Összességében úgy fogalmaznék, hogy ez a felelősség egy jó teher. És köszönöm mindenkinek, akik mindebben bizalmukkal támogatnak engem, és a kollégáimat.

Szeretsz igazgató lenni? Mit gondolsz, hogyan lehet egy iskolát jól vezetni?

Igen, szeretek. Erre a munkakörre bátran merem mondani, hogy a hivatásom. A jó iskola fogalma mindenkinek mást jelenthet. Én a lelkiismeretemhez, a szülők és a fenntartó megelégedettségéhez mérten tudom megítélni, hogy jó-e, amit csinálunk. Hogy hogyan lehet jó iskolát csinálni, azt folyamatosan tanulni kell, és bízom benne, hogy egyre közelebb kerülünk ehhez. Fontos, hogy rugalmasak és nyitottak legyünk a változásra. Folyamatosan keresnünk kell azt, hogy hogyan lehetünk még hatékonyabbak.

Mi a legnehezebb feladatod?

Az egyre nehezebb feltételek között úgy együttműködni az érintettekkel, hogy a céljainkat elérjük, és a kapcsolataink se sérüljenek.

Melyik munkádra vagy a Sztáraiban a legbüszkébb, amit már sikerült megvalósítani?

Talán nem a büszke a megfelelő szó rá, hanem az elégedett. Az egyik az, hogy folyamatosan fejlődtünk. Létrehoztuk az óvodát és a bölcsődét. Ebben a tanévben zeneiskolával is bővültünk. Ez egyértelmű és látványos siker. Ezen kívül nagyon szép tanulmányi és egyéb versenyeredményekkel büszkélkedhetünk. Személyes siker számomra a botlatókő lerakása, a 7-8. osztályos projektnapok, vagy akár az e-táblákhoz kapcsolódó pályázat megvalósulása. Az olyan rendezvények pedig, mint a ballagások, azért jók, mert ilyenkor hátradőlve gyönyörködhetünk a gyerekek tehetségében, és élvezhetjük a munkánk gyümölcsét. De a legnagyobb eredmény, legalábbis én annak tekintem, ha sikeresen továbbtanulnak, és az Úrban maradnak a sztárais gyerekek. A gyerekek mellett mindez nemcsak az én munkám, hanem egy „csapat”, a pedagógusok, és a szülők sikere is.

Szeretnél-e valamit változtatni az iskolában?

Nagyon sok mindent! Nagyon szeretném, ha például egy tágasabb épületünk lenne, nagy tornateremmel. Biztos vagyok benne, hogy ez mindenkinek javítaná a hangulatát. A gyerekek szabadabban játszhatnának, a pedagógusok és szülők pedig élvezhetnék a kellemesebb környezetet.

Tanítasz-e valamilyen tantárgyat?

Ebben a tanévben annyi egyéb feladatom lett, hogy nem tanítok. Korábban földrajzot és németet is tanítottam, de ez elmúlt tanévben már csak a németet tudtam vállalni.

Milyen sztáraisokat tanítani, összehasonlítva más diákokkal? Említetted, hogy máshol is tanítottál.

Akkoriban nem láttam nagy különbséget, de azóta sajnos még inkább láthatóvá vált a világban a Bibliában leírt romlás. Ami akkor még elképzelhetetlen volt a gyerekek között – mint a drog – az ma már szinte természetes. Ma valószínűleg sokkal több különbséget látnék. Mindig szeretném megtalálni a tanítványaimmal a hangot, legyen szó akár hátrányos helyzetű, vagy nagyon jól szituált gyerekekről. Jó a Sztáraiban, hogy nem kell olyan problémákkal küzdeni, mint a nem keresztény iskolákban. Szerintem ezt sokszor nem értékeljük eléggé. Aki tapasztalta már, hogy milyen az, ha okkult hátterű, vagy züllött, értékvesztett családokból származó, káromkodó, drogozó, lázadó gyerekeket kell tanítani, vagy közöttük tanulni, az tudja, hogy milyen érték a keresztény család és gyermek.

Mit gondolsz, hogyan lehet nagyon jól nyelvet tanítani?

A legfontosabb, hogy a diákok megszeressék az adott nyelvet. A németet a legtöbben elsőre nem kedvelik, mert merev nyelvtani rendszere van, nehéz, és nem túl szép. Magamon azt tapasztaltam, hogy amikor a tanáromat megkedveltem, attól kezdve a nyelvet is szívesen és könnyen tanultam. Amikor már barátaim is lettek, akikkel németül beszélhettem, és a német irodalmat eredetiben olvastam, már egyenesen második anyanyelvemnek éreztem a németet. Izgalmassá vált felfedezni, megérteni a német nyelv logikáját. Amíg azonban ez a személyes „vonzódás” nincs meg, addig nagyon nehéz a nyelvtanulás, mert kevés élményt jelent, céltalannak tűnhet.

Azt mondod, hogy a tanár és a tanárhoz való viszonyod befolyásolta a tantárgyhoz való viszonyulásodat is?

Abszolút meghatározó volt minden esetben, általános iskolától kezdve az egyetemig.

Van-e álmod, és ha igen, mi az?

Gyerekkori álmom, hogy megismerjek minél több országot és kultúrát. Másik fontos vágyam, célom pedig az, hogy sikeres szülő szeretnék lenni. A Sztáraival kapcsolatban azt szeretném, hogy méltó környezetben lehessen ezt a munkát folytatni, hogy folyamatosan járjanak ide gyerekek, és szeressenek ide járni, valamint hogy minőségi keresztény fiatalok tudják elhagyni az iskolát.

Szeretsz sportolni?

Nagyon! Általános iskolás korom óta sportolok. Eleinte balettoztam, később atletizáltam. Az egyetem végéig folyamatosan versenyeztem, válogatott kerettag voltam. Amikor a sportolás intenzitását csökkentenem kellett, nagyon nehezemre esett. A mai napig nagyon közel áll hozzám a sport, akár tudom művelni, akár nem.

Most éppen tudod művelni? Tavaly érmet is szereztél…

Az egy fordulópont volt. Az elmúlt évben egy régi edzőtársam keresett meg azzal, hogy induljunk el egy országos senior bajnokságon, illetve a világbajnokságon is, amit Budapesten rendeztek. Az OBn második lettem 200 m-es síkfutásban, a VB-n a 4X200-as váltónk tizedik lett. Ez a verseny új lendületet, új időbeosztást hozott az életembe. Egy kicsit újra előtérbe került a sport, és ezt most is

igyekszem megtartani. Nyilván a munka, a család és a szolgálatok mellett nem mindig könnyű, de felnőttként is fontos egészségünk és a lelki állapotunk miatt is a fizikumunkkal törődni. Én azt tapasztaltam, hogy akik sportolnak, többségében sokkal összeszedettebb, céltudatosabb emberek.

A saját családodat hogyan jellemeznéd, mi a legjellemzőbb vonása?

A legfontosabb az, hogy keresztények vagyunk és szeretjük egymást. Mivel férjem is a gyülekezetben folytat lelkészi munkát, ezért a közösség folyamatos építése meghatározza a családi életünket is. Szeretnénk jó példa lenni a gyerekeink számára, és amit mi megtanultunk az Úrtól, arra megtanítani őket is. Hogy ők is élvezzék a keresztény életet, vagyis ne egy szokás legyen a számukra, hanem személyes közösségük legyen Istennel. Saját maguk akarjanak keresztényként élni. Ne teher, vagy kötelesség legyen a számukra, hanem felismerjék azt, hogy nagyon jó keresztényként élni és hogy nagyon sok öröm, élmény és kaland van ebben az életformában. Azt szeretném, ha ezt az iskolában is megérthetnék, megtapasztalhatnák a gyerekek.

Van-e kedvenc állatod?

Gyerekként a kutyákért rajongtam. A megtérés érdekes változást hozott az életemben, mert megértettem, hogy az állatszeretetben túlzásba is lehet esni.

Gyerekkorodban szerettél iskolába járni?

Iskolába mindig szerettem járni, mert szerettem az osztálytársaimmal együtt lenni. Viszont nem minden tantárgyat kedveltem. Tanulni a mai napig szeretek, ezen kívül intelligens emberekkel együtt lenni és közösen gondolkozni is. Nagyon izgalmas dolog új ismeretekhez jutni, és ha utána ezeket tudja az ember az életben kamatoztatni, akkor az nagyszerű dolog. Egy sikeres embertől hallottam, hogy ő olyan, mint egy szivacs: összegyűjti az ismereteket, majd ami számára felesleges, azt „kidobja” mint ahogy a szivacs a vizet kiereszti, és csak a táplálékot tartja magában. Én azóta erre törekszem: elemeire szedem, analizálom a környezetemet, eseményeket, információkat, majd az értékesnek, pozitívnak ítélt elemekből összerakom azt, ahogy én akarom csinálni, gondolni a dolgokat. Így a rossz dolgokból is lehet tanulni, főleg azt, hogy miért nem akarok arra az útra tévedni. Ha így él az ember, nem előírásokat fog követni, hanem saját maga akarja a jót választani.

Volt-e kedvenc játékod gyerekkorodban?

Mindent kedveltem, ami a mozgással kapcsolatos. Nálunk például nagy divat volt általános iskolában a „gumizás”. De ugróiskolát is gyakran játszottuk. Aktívan töltöttük el az óraközi szünetet. Kártyázni is szerettem, de ezt inkább nyáron, baráti körben játszottuk.

Van-e valami üzeneted a sztárais diákok számára?

Igen. Ne tekintsék a tanulást és a feladatok végzését csupán kötelezettségnek! Az általános iskolás éveket lehetőségnek tartsák, ne rossz dolognak éljék meg! Próbálják meg megtalálni benne azt, ami örömöt jelent a számukra, amivel szívesen foglalkoznak, akkor sokkal könnyebb lesz az elvárásoknak megfelelni!

(DKSz)