Mukányi

A Szentendrei T&útium tizenharmadik éve vonzza hí­ veit a város mesebeli barokk főterére, ahol idén Csiky Gergely Mukányi című vígjátékát mulatják be. Ez a szín­ darab, amelyet Szakonyi Károly fogalmazott újra, s al­ kalmazott a Szentendrei Teátrum terére, Lengyel György rendező „találmánya", aki szokásához híven, kitart akár évtizedeken keresztül egy-egy szívének oly kedves mű­ nél, mint ez is.

- Bizony, úgy éreztem — mondja Lengyel György hogy néhány évi kitérő után jó lenne végre ismét régi magyar komédiát játszani Szentendrén. A Mukányiban - szerintem — van némi aktualitás: az úrhatnám ság, a rangkórság ma is létezik.

Nem meglepő, hogy Szakonyi Károly szívesen tett ele­ get a rendező kérésének, ugyanis jó néhány évvel ez­ előtt, mint egyik napilapunk recenzense, éppen ő fogal­ mazott így: „Olyan minden, akár a múlt időkben lehe­ tett a derűs vásárok idején - csakhogy színház ez; el-

t

z

J

t

x

z

t

m

bűvölően, jó szíwel-kedwel megrendezett, elevenné sza­ badított színház. .

- Valami hasonlót látunk most is, amikor a Mukányi első jelmezes próbáit figyeljük a helyszínen, Götz Béla a tér valódi képébe remekül beépülő díszletei között.

- A tér annyira karakteres, Hogy nem vitás: ebben az előadásban mindennek a téren kell játszódnia — mond­ ja Szakonyi Károly. - Ennek megfelelően alakítottam Csiky Gergely vígjátékán, amely kissé túlbonyolított, ám szellemében, figurateremtési ötletességében, szerkeze­ tében méltó társa a múlt század divatos, Labiche vagy Feydeau nevével fémjelzett komédiáinak, csak éppen mert magyar szerző müve, a kutya sem ismerte. Az ér­ zelmes részek kiiktatásával, a szatirikus részek kiemelé­ sével, a meseszövés leegyszerűsítésével — a játékosság­ ra fordítottam a fő hangsúlyt munkám során, amelyet

rendkívüli élvezettel végeztem. Itt a hecc, a látvány a fontos.

Látunk is pónilovat, jó régimódi bicikliket, kis viciná­ lis pöfög be a térre, ízes tájszólóssal ejti a szót Mukónyiné - Sunyovszky Szilvia, s a színésznő valóban ki­ ficamodott bokájából adódó átmeneti sántító járása, esküszöm, bennem aradhatna az előadásban, beleillik a figurába.

Egy ekkora téren fontos a koreográfus feladata: ezt Ivánka Sándor látja el, aki egyébként a városban balettstúdiót vezet.

— A színészek darabbeli mozgásának megtervezésén túl a komoly munkát - lehet, hogy ez némelyeket meg­ lep — olyan közismert táncok, mint a csárdás meg a keringő — megtanítása jelenti - mondja Ivánka Sándor.

— Szívesen dolgozom itt, bár hiányérzetem van: tudom, mi mindennel - például gyerekekkel - lehetne színe­ síteni a kisvárosi hangulatot; de mint minden, ez is pénzkérdés.

— Az idővel és a térrel vagyunk még harcban. S vi­ gyázó szemünket az égre vetjük: mikor ered el az eső, mint ma is - folytatjuk a próba szünetben éppen m eg­ kezdett beszélgetést a címszereplő Szabó Gyulával mór a közeli iskola zivatartól megóvó falai között. — Szép emlékeim vannak itt; boldogan és szeretettel jöttem vissza Szentendrére. Üdítő és tanulságos e vegyes tár­ sulatban játszva, új kollégákat közvetlen testközelben megismerni. „A fővárosi sajtó nagy érdeklődéssel figyeli a bánvári eseményeket” - hallom a darabbéli újságíró szavát.

Bánvárra, illetve Szentendrére július 3-tól érdemes el­ látogatni Mukányi úr, a város jeles polgára és barátai társaságába. ....

Jaltcs Kinga A képeken: Mukányiné volt hódolójával. Poprádival huncutkodik. Sunyovszky Szilvia és Maszlay István (balra fent). Egy rövid kezelés, középen Szabó Gyula (balra lent). Kozák Manó „falból való" híreket mond Mukányinak. Cseke Péter és Szabó Gyula (középen). Ödön, Ella és az ő Cziprián Mórja. Kalocsay Miklós, Moór M arianna és Horesnyi László (jobbra fent). Fotó: Sipos Géza

3