Vőlegény

PINTÉR BÉLA

ZSÓTÉR SÁNDOR

HERCZEG ADRIENN

POSZT

VISKY ANDRÁS

JURÁNYI

BODOLAY GÉZA

HUSZTI PÉTER SZFE

MITEM

SCHRUFF MILÁN

VŐLEGÉNY

“ILYEN SZEREPEKÉRT ÉRDEMES SZÍNÉSZNEK LENNI” – INTERJÚ KOVÁCS PATRÍCIÁVAL ÉS SZABÓ KIMMEL TAMÁSSAL 2017 JÚLIUS 06. CSÜTÖRTÖK, 7:00

Szép Ernő a legnagyobb zsonglőr, kötéltáncos, illuzionista a magyar irodalomban. A Vőlegény pedig az egyik fő attrakció – hirdeti Vőlegény című nyári előadását a Szentendrei Teátrum. Kovács Patrícia és Szabó Kimmel Tamás beszéltek a készülő előadásról, közös szerepekről, függetlenségről, s arról, amit Szép Ernő drámája is megfogalmaz, hogy képesek vagyunk-e a boldogságra.

Szabó Kimmel Tamás, Kovács Patrícia / Szentendrei Teátrum – Orlai Produkció: Vőlegény / Fotó: Takács Attila

Az olvasópróba után néhány perccel még nagyon nehéz lehet beszélni a darabról, a majdani előadásról. Mit gondoltok most a műről, a szerepetekről?

Szabó Kimmel Tamás: Patrícia korábban már játszotta ezt a szerepet. Én valamikor láttam Szép Ernőnek ezt a darabját, emlékeim vannak róla. De csak most olvastam, most lett érthetőbb, mi mindenről szól. Az első próba után vagyunk, nehéz még róla beszélni, de azt már most is érzem, életem legnehezebb, legszebb szerepe lesz.

Kovács Patrícia: Miskolcon már játszottam Kornél szerepét, de akkor csomó mindennel adós maradtam. Tavaly a Várj, míg sötét lesz című előadást próbáltuk Novák Eszter rendezővel. Eszter az egyik próbán ránk nézett, s azt mondta, mennyire való lenne nekünk a Vőlegény eljátszása. Először – még csak ötletként – akkor merült fel. Aztán vettem egy nagy levegőt és megkérdeztem Orlai Tibort, mi lenne, ha megcsinálnánk. És most itt ülünk az olvasópróba után. Örök hála neki! Az anyag hatalmas és gyönyörű. Igazán nemes feladat ezt megcsinálni. Ezekért, az ilyen szerepekért érdemes színésznek lenni.

Szabó Kimmel Tamás: Novák Eszterről köztudott, hogy imádja Szép Ernőt. Határtalanul boldog volt, hogy létezik egy olyan színész, mint Patrícia, aki kibrusztolja, hogy létrejöjjön az előadás.

Egy Andrei Serban rendezés olvasópróbája kapcsán nyilatkozta, Tamás, hogy Serban nem kész tervvel érkezett az olvasópróbára, kíváncsi volt, mik az első benyomásai a színészeknek. Tág teret hagyott a színészek ötleteinek. Melyik munkamódszert szeretitek inkább, amikor határozott elképzelések vannak, vagy amikor ti is alakíthatjátok az előadást?

Szabó Kimmel Tamás: Serban nagy mágus. Nem szereti, ha a rendező kész koncepcióval érkezik a próbára. Arra kíváncsi, mi mit gondolunk, s abból mit hozunk ki közösen. Pontosan tudta, mit akar megrendezni, de kíváncsi is volt ránk, s ezt a kettőt hozta össze a rendezésében. Novák Eszter az egyik osztályfőnököm volt az egyetemen, sokat dolgoztunk együtt, jól ismerem. Nagyon kíváncsi vagyok rá, minden alkalommal tud valami újat tanítani. Minden pillanatban biztonságban érzem magam vele, s mindent, amit tudok, többek között tőle tanultam. Szerintem meg kell hagyni, mit gondol a rendező, ő adja meg az első lépést, s utána lehet licitálni. Ha egymásra licitálunk, egymásból dolgozunk, abból sülhet ki valami nagyon jó. A nyitottság valóban kulcskérdés, de közben nagyon alázatosak is vagyunk.

Ha bízom a rendezőben, rábízom magam. Izgatottan várom, milyen lesz.

Szabó Kimmel Tamás / Szentendrei Teátrum – Orlai Produkció: Vőlegény / Fotó: Takács Attila Mindkettentöbb társulatbanjátszottatok,vidéken és Budapesten is. Az Orlai Produkció talán más egy kicsit, mint a hagyományosszínházi társulatok.

Szabó Kimmel Tamás: Minden társulat más, de a lényeg ugyanaz, jó embereket hoz össze, jó anyagokat ad, s elvárja, hogy jó előadások szülessenek. Orlai színházát nagyon szeretem, jobban mint

a kőszínházi formát, többek között azért, mert itt nincs hierarchia. Tibor színháza, mint egy nagy család, demokratikusan működik, szeretetben dolgozunk. Nagyon oda gyelünk, hogy mindenkinek jó legyen, talán ez az egyik oka, hogy itt jó lenni.

Kovács Patrícia: Orlai a színészekből dolgozik, bennük gondolkodik. Előbb van meg a színész, arra keres előadást. A társulatok többségénél ez fordítva működik.

A színházon kívül mindketten nagyon sokféle műfajban kipróbáltátok magatokat. A lmes szerepek, a tévé mellett vezettetek műsort is.

Szabó Kimmel Tamás: Fontos, hogy sok mindent kipróbálhassak a szakma keretein belül. Persze, fontos az is, hogy tudom, a magam ura vagyok, dönthetek igenekről és nemekről. Hogy mit vállalok el.

A kőszínházban az évad végén már azt nézi a színész, a következő évadban milyen szerepei lesznek.

Nem biztos, hogy mindig olyan szerepet kapsz, amiről álmodsz. A szabadúszás egyik előnye, hogy te dönthetsz, s ha ügyesen csinálod, ha izgalmas tudsz maradni a szakma számára, sok mindenből tudsz válogatni. Mindketten sokfélét kipróbáltunk már, ami valószínűleg a kíváncsiságunkból is fakad.

A miskolci előadás óta több év eltelt. Mások lettek a mű hangsúlyai? Hogyan változott meg benned Kornél a mostani előadásra?

Kovács Patrícia: A hangsúlyok valóban máshol vannak, de ugyanaz a Szép Ernő mű a maga túlburjánzó stílusával. A 21. században más már az életünk ritmusa, amit a darabnak is követnie kell, ezért mindkét előadás húzott az eredeti szövegből. Eszter nagyon érti a századfordulós kort, annak irodalmát. Ugyanakkor nagy bohóc, igazi burleszk- gura rendkívüli ritmusérzékkel. Nekem ez az előadás a burleszk és egy szívszorító szerelmi történet. Ami egyszerre irgalmatlanul vicces és közben szívszorítóan szomorú.

Kovács Patrícia / Szentendrei Teátrum – Orlai Produkció: Vőlegény / Fotó: Takács Attila

A mostani Kornélra rápakolódtak az örömök, bánatok, a gyereked születése?

Kovács Patrícia: Ebben a szerepben az évek, biztos vagyok benne, ott lesznek, hiszen az életemben rengeteg változás történt ebben a hat évben. Az, hogy minden pillanatot meg kell ragadni, hogy minden kimondott mondatom számít, az ebben a darabban nagyon fontos. Ez a két ember, Kornél és Rudi az utolsó utáni lehetőség előtt állnak, hogy tudnak-e boldogok lenni. A miskolci előadásban még nem voltam ennyire tudatos, nem tudtam ennyire küzdeni dolgokért. Most már benne lesz. A hat évvel ezelőtti Kornélban még nem volt benne a mostani türelmetlenségem. S hogy ez az egy életem van, minden perc számít.

Szabó Kimmel Tamás: Nagyon ismerős figura Rudi! Sok ilyen típusú alakot láttam már életemben. Igazi zsivány, de mérhetetlenül szerethető ember. Egy kétségbeesett alak, akinek annyi tartozása gyűlt össze, hogy nincs más kiút, nősülnie kell, méghozzá jó helyre, sok hozományért cserébe. Végtelenül izgalmas színészileg egy ennyire masterclass módon megírt szerepet megfejteni. Tele van fordulatokkal, hihetetlen skáláját mutatja be a szerelemnek, nagy kihívás. Alig várom, hogy darabokra szedjük majd újra felépítsük a figuráinkat.

Máté Gábornak abba az osztályába jártál, Patrícia, akik a végzés óta minden évben egyikőtök életét színpadra viszitek, szétboncoljátok az AlkalMáté Trupp előadásaiban. Te az első előadások egyike voltál. Ma miről szólna a te darabod?

Kovács Patrícia: Nyilván benne lenne, hogy van már gyerekem, ami megváltozatta az egész lényemet.

Most az lenne a fókusz, kevésbé a gyerekkorom.

A ti osztályotokból a többség a végzés óta egy színházban van. Te más pályát futsz be, kicsit fehér holló vagy abban az osztályban.

Kovács Patrícia: Talán igen. Ilyen értelemben Tomi is, én is magunk csináljuk az életünket. Az, hogy sok helyen vagyok, az szerencse is, mert sokféle stílusban kipróbálhatom magam. Szerencsés alkat vagyok, olyan szürke egér, akiben sokfélét lehet meglátni. Nincs karakteres arcom, bármilyen lehetek, gusztustalan öregasszony és hercegnő is. Van egy kaméleonságom, amit megpróbálok maximálisan kihasználni.

Szabó Kimmel Tamás, Kovács Patrícia / Szentendrei Teátrum – Orlai Produkció: Vőlegény / Fotó: Takács Attila

Játszottatok már együtt más előadásban is Tamással. Milyen a ti párosotok a színpadon s a színpadon túl?

Szabó Kimmel Tamás: Ritka, mikor két színész, egyszerűen zsigerileg passzol egymáshoz. Nagyon jól tudunk együtt dolgozni, együtt gondolkodni és segíteni egymást. Tényleg kivételes lehetőség ezt a darabot együtt játszani Patríciával.

Kovács Patrícia: Az egyetemen elkerültük egymást, Tomi pár évvel alattam végzett. Sokszor játsszuk a Várj, míg sötét lesz előadást, amivel sokat utazunk vidékre is. Rendkívül jó kollegiális, baráti viszony van közöttünk. Ami nagyon fontos, hogy a színészek közt ne legyenek gátlások, szemérmesség. Máté Gábor mindig ezt tanította, hogy nem szabad szégyellni magunkat, mert az akadályozza a szívet is, meg az alakítást is. Úgy tudjuk elkezdeni próbálni Szép Ernő szerelmes párját, hogy az hogy jól ismerjük egymást, segíteni fogja a próbafolyamatot

Patrícia arról beszélt, hogy vannak olyan szerepek, amelyek megtanítanak befele gyelni, megállítják az embert egy pillanatra. Fordulópontok a pályán. Melyek voltak ezek a pályáitokon?

Szabó Kimmel Tamás: Nekem mindenképp a Hamlet, a Három nővérben Szoljonij, vagy legutóbb Jézus a Passió XXI-ben. Most pedig Fox Rudit tartom meghatározó szerepnek, biztos, hogy rengeteget fogok tanulni ebből a munkából.

Kovács Patrícia: Nálam ezek a saját élethelyzetem változásaival függnek össze. Ilyen fordulópont volt nekem a Félvilág című lm, amit nem sokkal a szülés után, megváltozott testtel, egészen más nőiséggel kaptam meg. Olyan életszakaszban voltam akkor, hogy jó időben jött a szerep, hálás voltam, hogy akkor talált meg. Azok a darabok tudnak fontosak lenni, amelyek tartalmas próbafolyamatokhoz kötődnek, mint a pályakezdésem egri évei Czizmadia Tibor időszakában. Vagy a Nemzeti Színház Györgyike, drága gyermek előadása, ami bár annyira nem sikerült, nekem fontos. Először szembesültem azzal, milyen akkora nagy idolokkal együtt dolgozni, mint Törőcsik Mari, Molnár Piroska, Kulka János, Hollósi Frici. És elhinni, hogy én is ott lehetek köztük. Ott tanultam meg, hogy ne foglalkozzak azzal, hogy még kicsi vagyok. Rá kell ülni arra az áramlatra, amit ők teremtenek. Ott értettem meg, hogy fel kell nőnöm a feladathoz.

Szerző: Marton Éva Színház.org Köszönet a Szentendrei Teátrumnak!

VŐLEGÉNY

SZENTENDREI TEÁTRUM ÉS NYÁR

SZABÓ KIMMEL TAMÁS

Like 272

NOVÁK ESZTER

ORLAI PRODUKCIÓ

SZENTENDRE

KOVÁCS PATRÍCIA