Zenébe zárva 2020. 09. 03. | Szekeres Szabolcs SZÍNHÁZ Share on Facebook
Didier Caron: Hamis hang – Orlai Produkciós Iroda, FÜGE, Szentendrei Teátrum Eljön az idő, amikor nem lehet nem szembenézni múlt bűneivel. Jobb a tükör előtt lesütött szemmel és görnyedt vállakkal eloldalogni. Ilyenkor nagyobb büntetés az élet a halálnál.
Nagy Dániel Viktor és Vasvári Csaba
Fotók: Takács Attila
Indul a jobb kéz. A mozdulatot jókora belső előkészület előzi meg, holott szinte nem kell hozzá erőkifejtés. Valahonnan alulról ered a lendület. A kezdeti erő azonban megtörik. A mozdulat villanásnyi ideig vesztegel a levegőben, ezért a bal kéz megtámasztja a karmesteri pálcát tartó jobbat. Mintha nem akarna működni az a kar. Kell az a bizonyos lökés. Aztán Miller karmester úr gesztusa csak eljut az első hegedűsig. A nehezén túl van a dirigens. A védjegyévé vált a mozdulat. Kivétel nélkül így kezdődnek a neves művész hangversenyei. Az este porig sújtott minden zenéhez konyító embert. A közönség szűnni nem akaró tapsa közben arra gondol a művész, hogy komoly megkönnyebbülés lenne minél előbb az öltözőbe érnie. Valahogy senki és semmi nem volt a helyén. Az összhangzás a próbák ellenére sem csiszolódott össze, sőt. Az első hegedűs ritka indiszponált volt, talán nem véletlenül. Beszélni kellene vele, mégis hogyan képzeli ezt. Mégis minden másképp történik ezen az estén, nem úgy, ahogyan azt Miller karmester úr tervezte. Didier Caron Hamis hang című, Tótfalusi Ágnes fordította színdarabjában két férfi találkozik, akikben semmi közös nincsen. Ám egy ponton összegubancolódott a múltjuk. Fekete Anna látványtervező hosszában elvágott, hiperreálisra nagyított vonós hangszerben játszatja a két férfi drámáját. Különös jelentőséget kap az, ha a muzsikus esetleg fals hangot fog a hangszerén, hiszen akár a pisztoly is elsülhet, mint egyszer már megtörtént, egészen más körülmények között.