PÁRTOLÓI BELÉPÉS
JEGYVÁSÁRLÁS
Fancsali ábrázat görbe tükörben Máté Gábor jól odapörköl az értelmiségnek. Hermokratész lozófusként lagymatag mozgással, elernyedt hassal, bávatag tekintettel, lepukkant, gondozatlan öltözékben érkezik a deszkákra, Pierre de Marivaux A szerelem diadala című darabjában a Katona József Színházban. Olyan, mint egy két lábon járó paródia. Miközben már többen elmondták a színpadon, hogy micsoda nagy ember, híres tudós ő. Mocskos a zsebkendője. Elaggottan megnyúlt a pulóvere. Mulatságos a nadr ágtartója. Időnként gusztustalanul szuszogva beleszimatol a levegőbe. Kellemetlenül gyanakvó. Kiállhatatlanul embergyűlölő. Láthatóan utálja a világot. Tudományával körülbástyázza magát, elefántcsonttoronyban él. Igen ám, de ez az "elefántcsonttorony" is meglehetősen lepusztult. Khell Zsolt egy olyan télikertet tervezett, ahol semmi nem zöldell, minden elszárad. Seszínűen lehangolóak a falak. Ridegen taszító az egész környezet, nincs benne semmi otthonosság, nincs egy meleg, szemet nyugtató szín, minden idegborzolóan rideg. Ebben a környezetben tengődnek a szereplők, mintha bezárták volna őket ide, mint valami kalodába, és elvesztették volna a kulcsot, ami lehetővé tenné számukra a szabadulást. Miközben Marivaux darabja alapvetően franciásan könnyed, kimódolt gondossággal megszerkesztett, tulajdon képpen vígjátéki, sőt olykor egyenesen bohózati masinéria. Árad a helyzet- és jellemkomikumok garmadája, félreértés félreértés hátán, és persze van álöltözet is. Maga a főszereplő, Leonida királynő - Jordán Adél megszemélyesítésében fér ruhában érkezik, fekete öltöny, fehér ing, elmélyített hang, szélesen karikaturisztikus gesztusok. Jordán egy szerelembe, mint sötét verembe esett