Nyár, szabadság, Szentendre 1969-ben fiatal színihallgatók ötlete nyomán jött létre a Szentendrei Teátrum, és a Comicotragoedia és a Pikkó herceg és Jutka Perzsi július 5-i bemutatója rögtön óriási sikert aratott. A kisebb-nagyobb hullámvölgyek ellenére ötven éve folyamatosan működő intézmény történetét kutatja Timár András és csapata. A színháztörténésszel a legendás előadások mellett „a festők városának” egyedülálló varázsáról is beszélgettünk. – Mitől olyan különleges a Szentendrei Teátrum azon túl, hogy nyilván ritkaságszámba megy, ha egy nyári fesztiválszínház ötven éven át képes fennmaradni? – Az 1960-as évek közepétől Szentendrének kitüntetett szerepe volt a magyar kulturális közéletben. 1969-ben, amikor Békés András és Zsámbéki Gábor létrehozta a
106
Timár András
Teátrumot, maga a város már a Kádár-kor kirakathelyszínének, ékszerdobozának számított, amelyet a nyugati diplomaták és politikusok számára is úgy lehetett mutogatni, mint a művészetek, a festők városát. 2019-ből visszatekintve szinte hihetetlen, de igaz, hogy a város már-már legendás kiállítóhelyének, a Kovács Margit Múze-
umnak 1980-ban több mint nyolcszázezer látogatója volt. Nyilvánvalóan a politika által erős támogatással jött létre ez a mai napig büszkén hirdetett és ápolt kulturális tradíció, ahol a képzőművészet mellett a színház is megkísérelte megtalálni a maga helyét. S ez olykor bizony kifejezetten nehéz volt. A robbanásszerűen sikeres indulást