Bo-5773

‫בס ״ ד‬ ‫ת ש ע ״ ג שב ט ז ״‬

‫ויבשר לנו‬

8. szám 2013. január 18.

Vivászer Lánu

a Bét Élijáhu – Páva utcai zsinagóga hírlevele

‫ב ית אל י ה ו‬

pavazsinagoga.hu

Hetiszakasz: Bo (Mózes 2., 10:1­13:16) – Háftárá: Hágidu BeMicrájim (Jirmijá, 46:13­28) Gyertyagyújtás: 16:06 – Szombat kimenetele: 17:16 – Sábáton a Pávában most szombaton

HETISZAKASZ: BO

Közös céljaink Mióta ünnepeljük Peszáchot, az Egyiptomból való kivonulás ünne­ pét? A mostani hetiszakaszunk szerint a legelsőt ott a helyszínen ünnepeltük, azon a bizonyos estén (ahogyan a Tóra hívja, lél simurim, azaz „az őrizet éjjele”), amikor az Örökkévaló saját kezűleg ment vé­ gig Egyiptomon és elpusztított minden elsőszülöttet. Mikor ünne­ pelték másodszorra? Természete­ sen a pusztában, miután kijöttek. És mikor harmadszorra? Az alábbiakat rögtön az ajtó­ félfára kent vér emlékére bemuta­ tandó peszách áldozatról szóló rész után olvashatjuk: „És lesz, amikor bemész a földre [...], őrizzétek meg ezt a szolgála­ tot.” (Mózes 2., 12,25) Azaz negyven évvel az után a bizonyos első Peszách után! A kettő között pedig csaknem 39 év szünet, leszámítva a második év Peszách­ ját, amire külön tórai parancs vo­ natkozik (Mózes 4., 9,1). Mi lehet az oka ennek a hosszú szünetnek? Peszách nem más, mint a sza­ badság ünnepe. Ahogy Sir Isaiah Berlin (1909­1997, Nagy­Britan­ nia), a híres zsidó filozófus mondta,

kétféle szabadság létezik: negatív és pozitív. A negatív szabadság azt jelenti, hogy szabadok vagyunk valamitől: nem nyomnak el minket, nem kényszerítenek semmire. A pozitív szabadság azt jelenti, hogy szabadok vagyunk valamire. Sza­ bad alkotnunk, szabad beszélnünk, szabad gondolkodnunk. Peszáchkor megünnepeljük mindkettőt. A kivonulás során megszabadulunk a Fáraó elnyoma­ tása alól, ezzel megszerezzük a ne­ gatív szabadságot. Néppé alaku­ lunk, de nincs még közös cél, ami­ ért dolgozzunk. A Szináj­hegyi ki­ nyilatkoztatásnál megkapjuk a 1

célt, ezzel együtt a pozitív szabad­ ságot is. Nép leszünk, melynek fel­ adata van: a Tóra tanulása és az Örökkévaló szolgálata. A közös­ séget a közös cél kovácsolja össze. A korbán peszách, azaz pe­ szácháldozat, ami ennek a szabad­ ságnak a megszerzésére emlékez­ tet, 38 éven keresztül nem lett bemutatva. A Tóra úgy rendelke­ zett, hogy ne mutassuk be addig, amíg nem mentünk be Izrael föld­ jére. Talán ez a föld szimbolizálja azt a közös célt, aminek a megszer­ zése jelenti az igazi szabadságot. Binjomin Zeév RECEPT

Svéd paradicsomos csicseriborsó Jó szívvel ajánlom ezt a gyors, könnyen elkészíthető finomságot. A recept három formában felhasznál­ ható, az elkészítés ugyanaz, csak a végső tálalás változhat, amint len­ tebb olvasható. Hozzávalók: • 3­4 szem nagy paradicsom vagy előre főzött, héjatlan konzerv • 2 marék csicseriborsó előfőz­ ve (vagy ennek konzerv változata) • 1 csomag póréhagyma, snid­ ling vagy újhagyma • 2­3 gerezd fokhagyma • 1­2 csipet korianderlevél esetleg friss fűszernövény • 2 evőkanál olívaolaj Elkészítés (15 perc): A póréhagymát, a fokhagymát és a koriander zöldet egy serpenyő­ 2

ben összemelegítjük az olívaolajjal. A csípős ízek kedvelői egy fél chili paprikát is adhatnak hozzá. Ami­ kor a keverékünk kellően illatozik, rátesszük a paradicsomot. Hagyjuk néhányat rottyanni és hozzáadjuk az előfőzött csicseriborsót. Ha a borsó megpuhult, ami az előfőzés miatt kb. 10 perc, lehet tálalni. A kész ételünk tálalható rizzsel, tarhonyával vagy burburral. Ha egy botmixerrel a főzés végén a csicseriborsót összeturmixoljuk, akkor tálalható mártásként, már­ togatósként melegen vagy akár hi­ degen is. És természetesen a hús­ evők adhatják sültekhez, kellemes, aromás íze nagyon illik a semleges húsokhoz (csirkemell, pulykamell). Bedő Gabriella

Emlékezés A BUDAPESTI GETTÓ FELSZABADÍTÁSÁNAK

68.

ÉVFORDULÓJÁRA

Raoul Wallenberg svéd diplo­ mata magasrangú német tisztnél történt közbenjárásának köszön­ hetően a nyilasok terve, hogy a gettó összes lakóját megöljék, meghiúsult! Így a szövetségesek kötelékében harcoló szovjet hadse­ reg katonái Pest felszabadítása so­ rán 1945. január 18­án lerombol­ ták a gettó falait, és így több mint 70 ezer zsidó hittestvérünk meg­ menekült – velünk együtt. A kato­ náktól kapott egy szelet fekete ke­ nyér, vagy egy darab csokoládé ak­ kor, ott életet mentett! Édesanyámmal, apai Nagya­ pámmal, 3 éves unokaöcsémmel e­ gyütt én is, mint 3 hónapos csecse­

mő ennek a gettónak lakója vol­ tam. Nagyapám romlott ételt ka­ pott, ez bélfertőzést okozott Neki, és ebbe ott a gettóban sajnos bele­ halt. Ez gyakori eset volt a falakon belül. Unokaöcsém szüleit, vagyis Édesanyám testvérét, sógornőjét megölték, így a kisfiú árva lett. Egy közelmúltben örökre eltá­ vozott barátnőm is e gettó falai kö­ zött élt. Ő akkor 7 éves volt. 42 é­ ves Édesapját Mauthausenben megölték, Édesanyját Ravens­ brückbe deportálták. A gettóban élő kislányból a félelem, a rettegés az epilepszia betegség legsúlyosabb formáját váltotta ki. Ez a hábo­ rúban szerzett egészségkárosodás meghatározta az egész élete ala­ kulását. Munkahelyeiről többször elbocsátották. Bár férjhez ment, nem ismerhette meg a gyermek­ áldás örömét. A gettóban lévő kislány egész­ ségi állapota annyira leromlott, hogy január 18­án a gettóból egye­ nesen kórházba szállították. Édes­ anyja megmenekült, és hazatérve a Vöröskereszt segítségével kerestet­ te és találta meg szörnyű egészségi állapotban lévő kislányát. Barátnőm felnőtt korában roha­ mai során többször elvágódott, e­ lőbb az egyik bokáját, majd a má­ sikat eltörte, azok rosszul forrtak össze. Így járóképtelenné, ágyhoz kötötté vált. Élete utolsó 6 évét a Szeretetkórházban töltötte. Édesapja elvesztését élete utol­ só percéig sem tudta feldolgozni. A gyermekkorában átélt borzalmakra visszagondolva, kamaszkorában ír­ ta az itt közölt gyönyörű verset.

Ebben leírt vágya 2012. október 23­ án teljesült, amikor az Örökkévaló – megszabadítva Őt testi és lelki szenvedéseitől – magához szólítot­ ta. Álljon itt a neve: „Czukker Erika”. E két család sorsának bemuta­ tásán keresztül emlékezzenek ve­ lem együtt e borzalmas időszakot lezáró dátumra, a gettó felszabadí­ tásának évfordulójára, a több mint 70 ezer ember megmenekülésére, Raoul Wallenbergre és a felszaba­ dítókra! Mindl bász Ráchel

Vágyódás Vágyom én egy szebb világ után, Hol nincs szenvedés, csak nyugalom. Fáradt szívem megpihen talán Új világban, derűs hajnalon. Untat már e csalfa csillogás, Nem, nem való, csak álom ez. Nem kell e fájdalmas álmodás, Mely mindig csak bánatot szerez. Elröpülne lelkem a tájra Hol várna egy boldog ébredés, Hol jóság, megbecsülés várna, Honnan száműzve a megvetés. Óh, Te bohó, Te bízó lélek De hiszen ez is csak merő álom, Délibáb futó képe... Félek, e boldog kort hiába várom. Czukker Erika

3

5 PERC TANULÁS

Az elveszett tárgy Történt egyszer, hogy egy fia­ talember, aki nem vallásos család­ ba született, később fedezte fel zsi­ dó gyökereit. Volt neki egy testvé­ re, aki eközben a keleti filozófia, ezoterika iránt érdeklődött. Embe­ rünknek ez fájt, hosszú időn ke­ resztül próbálta győzködni testvé­ rét, hogy legalább tanuljon egy kis Tórát. Mígnem egyszer, egy napon egy híres rabbi érkezett a városba. „Csak erre az egy előadásra gyere el, és akkor utána többet nem fá­ rasztalak ilyesmivel!” Ez a rabbi egy világhírű, kiváló előadó volt, aki már sok embernek segített elő­ adásaival jobban megismerni a zsi­ dóság tanításait. Végül a testvér beleegyezett. El is jött a nagy pillanat, az elő­ adóteremben sokan várták az elő­ adót, aki azonban csak nem jött. Telt­múlt az idő, mígnem fél óra u­ tán egy fiatalember állt a színpad­ ra. Mondta, hogy nagyon sajnálja, a rabbi egy repülőgéppel érkezett volna eredetileg, de sajnos a gép technikai akadályok miatt nem tu­ dott felszállni, így az előadás elma­ rad. Hogy mégse jöjjenek hiába, ő mondana egy pár szót, bár ő közel sem olyan nagy tudós, mint az elő­ adó lett volna, ő egy egyszerű jesi­ vabóher, elmondja, hogy legutóbb

éppen mit tanultak. Hilchesz há­ sávász ávéde, azaz az elveszett tárgy visszaadásának szabályai. Mit kell tenni, ha van rajta szimán (különös ismertetőjel), mit ha nin­ csen, meddig kell őrizni, hol kell kihirdetni. Kissé száraz, jogi a­ nyagrész, de ez van. „Érdekes”, gondolta a testvér, majd hazament. Nem sokkal ké­ sőbb elutazott Tibetbe, a gurujá­ hoz, spirituális mentorához, aki a példaképe is volt egyben. Egyik nap az utcán sétálgattak, amikor a földön megpillantottak egy pénz­ tárcát, egy különös tintafolttal az oldalán. A mester felemelte a pénztárcát és eltette. „Az istenek megajándékoztak bennünket”, mondta. Ekkor a testvérnek eszébe jutott az előadás az elveszett tár­ gyakról. A tintafolt szimán, ez a­ lapján be tudná azonosítani a tu­ lajdonos a tárgyat! Ezen elgondolkozott, visszatért, és elkezdett Tórát tanulni. Binjomin Zeév

Sábát sálom! Git sábesz! A kiadvány szent szövegeket és azok magyarázatait tartalmazza. Kérünk, hogy kidobás helyett gyűjtsd és őrizd, vagy vidd vissza egy zsinagógába!

4