Vájigás-5773

4. szám 2012. december 21.

‫בס ״ ד‬ ‫תשע״ג טבת ח״‬

‫ויבשר לנו‬ Vivászer Lánu

a Bét Élijáhu – Páva utcai zsinagóga hírlevele

‫ב ית אל י ה ו‬

pavazsinagoga.hu

Hetiszakasz: Vájigás (Mózes 1., 44:18–47:27) – Háftárá: Vájhi dvár Hásém (Jechezkél 37:15­28) Gyertyagyújtás: 15:40 – Szombat kimenetele: 16:48 – Tévét 10. böjtje: vasárnap 5:26­16:32

HETISZAKASZ: VÁJIGÁS

Az előcsarnokban Hisz­e a zsidó vallás a túlvilág­ ban? A halál utáni élet kérdése nem a legismertebb téma a zsina­ gógákban. Sokan azt mondják, a­ zért vagyunk itt, hogy ezzel a világ­ gal foglalkozzunk. Ami utána jön, az az Ö­való dolga. Mégis, a zsidóság hitének egyik alapja a túlvilágban (olám hábá) való hit. Ami tulajdonképpen követ­ kezménye annak, hogy I­ten igaz­ ságosan irányítja a világot. Ugya­ nis sokszor azt látjuk, hogy az igaz embereknek rossz, máskor a go­ nosz embereknek jó. Hagyomá­ nyunk válasza: „a micvák jutalma nem ezen a világon van” (Kidusin 39b). Amikor József felfedi magát test­ vérei előtt, a testvérek teljesen ösz­ sze vannak zavarodva. Eddig azt gondolták, jól tették, hogy eladták Józsefet, mert hatalomra akart tör­ ni, ahogy az az álmaiból is látható. Azáltal, hogy felfedte magát, kide­ rült, hogy valójában az álma azt mutatta, hogy az Egyiptomban megszerzett magas pozícióját hasz­ nálja arra, hogy ellássa családját

az éhínség éveiben. A Midrás (Be­ résit Rábá 93,10) ezt az eseményt így kommentál­ ja: „oj lánu mijom hádin, oj lánu mijom háto­ cháchá”, azaz „jaj nekünk az ítél­ kezés napján, jaj nekünk a feddés napján”. Ez alapján azt mondják, hogy a mi megszégyenülésünk a túlvilágon nagyobb lesz mint a testvérek megszégyenülése József előtt, amikor felfedte magát. Ezen midrás segítségével kapha­ tunk egy kis racionális betekintést a misztikusnak látszó túlvilágba. Miként József a testvérek előtt fel­ fedte az igazságnak az általuk nem ismert kis szeletét, úgy mi is a túlvilágon jobban meg fogjuk érteni saját magunkat, felada­ tunkat, és hogy mit is kellett vol­ na csinálnunk. Ez okozza a meg­ szégyenülést: „hogy erre eddig nem jöttem rá!” 1

De aggodalomra semmi ok. Ma, amíg még élünk, sokat tehetünk a­ zért, hogy ezt elkerüljük. Miként az Atyák tanításai mondja (Ávot 4,21): „Ez a világ előcsarnokhoz hasonlít az eljövendő világ előtt. Készítsd magad elő az előcsarnokban, hogy beléphess a palotába!” I­ten ugyanis igazságos, nem kér rajtunk számon semmi olyasmit, amire ne lennénk képesek. József testvérei is kis utánajárással, megfontolással, jóindulattal rájöhettek volna, hogy József nem akar semmi rosszat. Ugyanúgy mi is, azáltal, ha a valóság minél pontosabb és szélesebb körű megértésére törekszünk, tisztábban át tudjuk látni, hogyan döntsünk helyesen. Binjomin Zeév

Ali Baba és a negyven orosz zsidó AVAGY MI KÖTI ÖSSZE AZ IZRAELI CSEREDIÁKOT AZ UKRÁN BEVÁNDORLÓ NÉNIVEL?

Amikor Konstanzba jöttem, feltett szándékom volt, hogy elnézzek a he­ lyi zsinagógába. Amikor beléptem, egyetlen ember volt a helyiségben, egy kalapos, szakállas férfi, aki hangosan imádkozott, engem észre sem vett. Úgy fél óra múlva aztán jöttek még néhányan, de a közösség összességében hasonló létszámot és felállást mutatott, mint a Páva közel tíz évvel ezelőtt, amikor én voltam az egyetlen hatvan év alatti, és az egyetlen lány. De mint akkor, most is kedvesen fogadtak, sőt, hamarosan már az egyik idős néni lányának hittek. 2

Pár héttel később már nem egyedül mentem. Az egyik egyetemi prog­ ramon felfigyeltem egy litván lány­ ra, hamszával a nyakában. A har­ madik mondatnál kiderült, hogy ő még nálam is nagyobb Szarvas­ra­ jongó. Csak ő találhatta ki, hogy Jáchádot meg Od yavo shalom aleynu­t énekeljünk a konstanzi éjszakában. (Jellemző egyébként, hogy itt még akkor sem érzem kínosan magam, amikor a lányok mellettem teli torokből üvöltik, hogy shalom. Otthonról még mindig fájó emlék, hogy valakire rá kell szólni, hogy az utcán vegye le a kipáját.) A két izraeli cserediáknál nem is volt kérdés, hogy jönnek­e, az egyikük ráadásul még fiú is, hogy fognak örülni az idősek, ha meglesz a minján. A nagy nemzetköziség azért itt még nem ér véget. A zsini törzs­ közönsége ugyanis 90%­ban ukrán és egyéb orosz anyanyelvű beván­ dorló, a 10%­ot pedig az izraeli elöl­ járó és mutatóba egy­két német alkotják. Sose gondoltam, hogy én fogom összehozni, hogy együtt ben­ csoljon az izraeli menőmanó az uk­ rán bevándorló nénivel, de borzasz­ tóan örülök neki. Úgy is hívhatnák a közösséget, hogy Ali Baba és a negyven orosz zsidó. Mostanában úgyis kezd nevük lenni még a zsi­ niknek is, még a Pávát is átkeresz­ telték „átmógéndóvidolták” Bét Élijáhura. Imakönyvből is kétféle van: a német átiratos, amiből a mi régi pesti Polnauer rabbink révén otthon is fel­felbukkan néhány pél­ dány, és az orosz átiratos, amiért a­

zért nem folytatnak vérre menő küzdelmet a kisöregek. Sőt, még többet és még hangosabban plety­ kálnak, mint a Pávában szoktak. Ami már csak azért is sokkal bosz­ szantóbb, mert mindezt oroszul te­ szik. Ez ám az abszolút kisebbség: Európában zsidónak, Németország­ ban magyarnak lenni, oroszul be­ szélők között, amiből az ember lá­ nya annyit ért, hogy „haraso“*. Hát nem, ez nem az. Ami viszont sokkal inkább, hogy is­ mét bebizonyosodott az a böl­ csesség, miszerint minden zsidó ün­ nepet össze lehet foglalni egy mon­ datban: el akartak pusztítani min­ ket, nem sikerült, hát akkor együnk! Jövőre talán Jeruzsá­ lemben, de idén Heidelbergben, a helyi zsidó diákszervezet hanuka­ partiján. Ami nagyon nagyszabású esemény, nagyszabású bakikkal. Ar­ ra például gondoltak, hogy a hotel dísztermében a karácsonyfákat paravánnal eltakarják, de arra nem, hogy a szalonnába tekert hal nem kóser. De kit érdekel, ha a bor és a pezsgő az? Drukkolok, hogy a pesti hanuka­ünnepség is legalább ilyen vidám legyen! Üdv Németországból, bis später**, Flóra NAGYHATÁSÚ RABBIK

Hillél és Sámmáj A második szentély utolsó perió­ dusában és a szentély lerombolása utáni időkben működött két nagy *

jó, oké kb. A mielőbbi viszontlátásra!

**

iskolaalapító. A Bét Hillél és a Bét Sámmáj a Szóbeli Tan kifejtésének két nagy iskolája volt. Egymással folytatott vitáiknak köszönhetően fejlődött és bontakozott ki a ha­ lacha. Az iskolák stílusára rá­ nyomta bélyegét a két iskolaalapító egyénisége. Hillél, bár a Szanhed­ rin elnöke volt, szerény, békés jel­ lemű, iskolája hajlékonyabb szem­ léletű, engedékenyebb volt, míg Sámmájé szigorúbb, a törvényt betű szerint betartó. Végül Hillél lett nagyobb hatású, lefektette a bibliai szövegmagyarázat hét alap­ szabályát, az ő utódai, tanítványai és szellemi örökösei közül kerültek ki a következő időszakok megha­ tározó egyéniségei, pl.: Jochánán ben Zakkaj, a javne­i iskola alapí­ tója. A halachában az ő döntései a mérvadóak, ha ütköznek Sámmáj véleményével. Papp Zsolt 5 PERC TANULÁS

Oneg Sábát ­ A szombat öröme • Nesámá jetérá = plusz lélek, a­ mit szombaton kapunk meg, a szombati öröm alapja • A hagyomány szerint sábesz­ kor ezt a plusz lelket is etetjük, így többet eszünk. • A legfinomabb ételeket esszük, a legszebb ruhánkat viseljük • emiatt nem ér minket anyagi kár, mivel az ember megélhetése és jövedelme Ros Hásánákor eldől ­

3

kivéve a Szombatra és ünnepnapokra (jom tov) szánt pénz, amiből annyit kapunk, amennyit költünk • Séná Besábát Táánug, azaz a szombati alvás gyönyörködtet (oneg). A kezdőbetűk kiadják a SáBáT szót. • legkésőbb a Smá reggeli mon­ dásara felkelünk • délután is alszunk • 2 vélemény a hagyományban: a Szombat a tanulásra lett adva / a Szombat az örömre (oneg) lett adva • akik egész héten tanulnak, annak az örömre • az átlagemberek ilyenkor tanulmányozzák a hetiszakaszt, el­ mennek meghallgatni egy rabbi elő­ adását (siur) Hanganyag: http://pavazsinagoga.hu/ wiki:oneg_sabat_­ _a_szombat_oeroeme Binjomin Zeév

Kisült­e már... A téli szezon állandó, heves vitákat kiváltó témája ez. A szétszórat­ tatásban is hagyománykövetően fel­ növekvő gyerekek lelki megpróbál­ tatása, vegyes házasságok komoly ellenérve, lefotózott hitközségi el­

nök lemondásának oka. Az egyik legrosszabb az ateizmus­ ban az, hogy nincsenek ünnepek. „A béke, nehogy végleg elfelejtsd, ü­ zen, hogy létezik” (Zorán: Ünnep). Márpedig ha egy zsidó család el­ vesztette a hitét, de valamennyire megőrizte a népéhez való ragasz­ kodást, akkor bizony nem kerül be a lakásba az a fenyőfa. Bevallom: az én gyerekkoromba bekerült. Sőt, azt kell, hogy mondjam, hogy bizonyos értelemben hozzájárult ahhoz, hogy ma az vagyok, aki. Gyermekként elvarázsolt a hétköz­ napok rengetegéhez képest ritka sűrűsége a december 24­én este előtörő érzelmeknek. Aztán később, az idő előrehaladtával éreztem, hogy halványul az ünnepélyesség. Elveszítek valamit, amit nem aka­ rok. Az így keletkezett űrben tör­ tént, hogy 2007­ben, a judapest.org kommentjei között kaptam egy jó­ tanácsot: tartsak sábeszt. Idézem: „Gondolj bele, mekkora nyerés lenne már: karcsi minden héten!” Az ösztönzés megtette hatását. Binjomin Zeév

Sábát sálom! Git sábesz! A kiadvány szent szövegeket és azok magyarázatait tartalmazza. Kérünk, hogy kidobás helyett gyűjtsd és őrizd, vagy vidd vissza egy zsinagógába!

4