A magabiztosság vágya és valósága

MAGABIZTOSNAK KÉNE LENNEM. EL KÉNE MAGAM ENGEDNEM. OLYAN MONDATOK EZEK, AMELYEK VALAMILYEN FORMÁBAN LEGTÖBBÜNKÖN ÁTSUHANNAK. EZEK A MONDATOK MIND ARRÓL SZÓLNAK, HOGY HOGYAN VAGYUNK A KAPCSOLATAINKBAN, ÉS VALAMILYEN FORMÁBAN A KAPCSOLATOK ELVESZTÉSÉTŐL VALÓ FÉLELEM MUNKÁL BENNÜK. MINDEGYIK ARRÓL SZÓL, HOGY MILYENNEK KELL LENNEM AHHOZ, HOGY SZERETHETŐ VAGY “NORMÁLIS” LEGYEK.

Írta: Vecsernyés Anna

A kérdés viszont az, hogy olyan belső utasítások-e ezek, amelyek tényleg segítenek bennünket és a kapcsolatainkat. Nézzük csak meg! A “magabiztosság” és az “elengedés” hihetetlenül sokrétű és kellően ködös fogalmak. Mi az, hogy magabiztosság? Ki mondja meg? Hányféle formája van? Miért pont bizonyos formájára vágyunk? A magabiztosság mindenki számára mást jelent, valójában mindenki más képet alkot arról, hogy milyennek is kellene lennie ahhoz, hogy szeressék, vagy ahhoz, hogy ne rendelje magát alá másoknak. A magabiztosság ezért nem egy egyetemes mérce, nem egy közös szabályrendszer, amelynek ha megfelelünk, akkor majd biztosan minden rendben lesz. Hanem nagyon egyéni, és mindenkinek inkább a saját félelmeiről, belső kritikus hangjairól és a megalkotott énideáljairól szól. Így aztán az, ahogyan a magabiztosságról gondolkodunk, nem feltétlenül kapcsol minket össze másokkal – és nem is biztos, hogy segít nekünk abban, hogy tényleg a velünk szemben álló emberhez kapcsolódjunk. Az is lehet, hogy neki teljesen másra lenne szüksége tőlünk,

mint amit a magabiztosságról alkotott fogalmunk alapján gondolnánk. És az elengedésre, a lazaság fogalmára ugyanez vonatkozik. Ezért a magabiztosságról, elengedésről szóló belső utasításaink nem feltétlenül hasznosak vagy segítőek számunkra. Nem vezetnek minket jól. Sokszor érkeznek a kliensek a rendelőbe azzal, hogy magabiztos(abb)ak szeretnének lenni. A megfogalmazott kér-

dés a legtöbbször valahogy így hangzik: Hogyan lehetnék magabiztos(abb)? Én pedig azt kérdezem: Mi egyáltalán a magabiztosság? Mit jelent, ha nem vagy magabiztos? Mi a magabiztosság ellentéte? Mivel a magabiztosság fogalma hihetetlenül sokrétű és kellően tág, ezért érdemes egy kicsit közelebbről megvizsgálnunk. Egyik első lépésként érdemes megnézni, hogy mit nem jelentenek ezek a fogalmak számunkra. Miket zárnak ki? Hiszen fontos információt hordoz az, hogy mik azok a dolgok, amiket ezekkel a belső utasításokkal távol igyekszünk tartani magunktól. A magabiztosságról alkotott képe mindenki számára kizár bizonyos dolgokat. Mindenkinek a belső képe más-más dolgokat tesz félelmetessé, nemkívánatossá. Más helyzetekben, más érzések hatására szólal meg a belső vészcsengőnk: “Nem, nem érezheted magad így! Nem viselkedhetsz így! Veszélyes! El fognak utasítani!”

KÉRDÉSEK, AMELYEKET MÉG ÉRDEMES LEHET FELTENNI:

� Hogyan néz ki a magabiztosság?

� Mit kapunk meg tőle?

� Miért érzed szükségesnek a magabiztosságot?

� Mitől véded meg magadat a magabiztossággal? Milyen félelmeid valóra válását kerülöd el vele?

� A magabiztosság mint kitűzött cél valóban segíti a kapcsolódásaidat?

� Amikor magabiztosságra törekedsz, olyankor a másik történeteit és érzéseit jobban, vagy kevésbé érzed át?

� Amikor magabiztosságra törekedsz, olyankor jobban, vagy kevésbé töltenek fel az interakciók?

� És végül: Mennyire kell magabiztosnak lennünk igazából?

Ha tetszett ez a cikk, kövesd további gondolataimat a Facebookon és az Instagramon. Hamarosan indul a Híd-projekt nevű hírlevelem is, amely pedig kiemeltebben a másságok, különbözőségek témájáról szól.