ALEXANDER GRAHAM BELL ÉS FELESÉGE, MABEL GARDINER HUBBARD

Szepessyné Dr. Judik Dorottya

Nem véletlen, hogy a címben Alexander Graham Bell neve mellett olvashatjuk felesége, Mabel Gardiner Hubbard nevét. Alexander Graham Bell korának egyik legtermékenyebb feltalálója volt, és leginkább a modern kommunikáció atyjaként emlékeznek rá, azonban élete messze túlmutat a távközlés területén, ugyanis a siketoktatásra is kiemelt figyelmet fordított.

Mabel Gardiner Hubbard Bell pedig kulcsfontosságú volt férje sikereiben. Bölcsességének köszönhetően ez a tehetséges és különc férfi a találmányaira tudott koncentrálni. De hogy ezt világosan lássuk, érdemes az életútjukat, az öszszefonódásokat megismernünk.

Alexander Graham Bell 1847-ben született Edinburgh-ban, Skóciában. Édesanyja Eliza Grace Symonds, édesapja pedig Alexander Melville Bell. Alexander volt a középső a három gyermek közül: bátyja, Melville James 1845-ben és öccse, Edward Charles pedig 1848-ban született. Testvéreivel ellentétben Alexander a születéskor nem kapott középső nevet, 1858-ban maga adta hozzá a Grahamet.

Alexander édesapja fonetikával, ortoépiával foglalkozott, ő alkotta meg a siketek számára az ún. Visible Speech-et, amely egy fonetikus szimbólumrendszer volt.

Édesanyja kiváló festő, és késői siketsége ellenére zongoraművész volt. Alexander tőle örökölte a zene iránti szeretetét. Alexander tehetsége már korán megmutatkozott: tizenéves korában feltalált egy „beszélőgépet”. A gép egy a mamáját sírva hívó baba volt, amely annyira életszerű volt, hogy már a szomszédok is panaszkodtak rá.

Időközben sajnos Alexander mindkét testvére meghalt tuberkulózisban, ami hatására és Alexander egészsége végett a család úgy döntött, hogy elhagyják Skóciát, átkelnek az Atlanti-óceánon, és letelepednek Kanadában. Alexander a felépülése után Bostonban a Sarah Fuller’s Boston School for the Deaf iskolában tanított szájról olvasást és hangzó beszédet. Időközben az 1872-ben Northamptonban alapított Clarke School for the Deaf intézmény professzora és elnöke lett. 1873-ban pedig a Bostoni Egyetem professzora lett.

Megalapította a siketek beszédtanításának egységesítése céljából az American Association to Promote the Teaching of Speech to the Deaf alapítványt, amely később az Alexander Graham Bell Association for the Deaf and Hard of Hearing nevet kapta. Híres tanítványai és mentoráltjai közül ki kell emelni Helen Kellert (1880–1968).

Az oralizmus elszánt szószólójaként vett részt 1880-ban, Milánóban a siketeket tanító halló tanárok II. kongresszusán, ahol elfogadták az orális módszert, mint legfőbb oktatási módszert a siketek oktatásában, a jelnyelvvel szemben.

Azonban nemcsak a siket gyermekek tanításával foglalkozott, hanem kísérletezett a hangokkal, ugyanis egyik célja volt – édesanyja állapotának javítása céljából – egy hallásjavító készülék feltalálása.

1875-ben jutott el azokhoz az adatokhoz, értelmezésekhez, amelyek a telefon feltalálásához vezettek. 1876ban szabadalmat kapott találmányára, amelyet be is mutatott a philadelphiai Centenáriumi Kiállításon. A telefont hatalmas érdeklődéssel fogadták.

Bell 1877-ben megalapította a Bell Companyt, amely 1885-től American Telephone and Telegraph Co. (AT&T) néven fejlődött multinacionális vállalattá. A Bell Company 1884-ben építette meg az első távolsági vonalat, amely Bostont és New Yorkot kötötte össze. 1889-re 11 000 mérföldnyi földalatti vezeték volt New Yorkban. Bell erőfeszítéseinek köszönhetően 1880-ban megalakult a Science magazin (később American Association for the Advancement of Science hivatalos kiadványa). A National Geographic Society elnökeként 1896 és 1904 között hozzájárult a társaság sikeréhez. Ragaszkodott ahhoz, hogy a magazinjuk, a National Geographic egy népszerű, de mégis tudományos igényességgel bíró társadalmi folyóirat legyen. Ma is ismert szlogenjét is ő alkotta meg: „The world and all that is in it”.

Tudományos kísérleteit pályafutása elején többen támogatták, viszont aki a legtöbbet adta, az Gardiner Greene Hubbard szabadalmi ügyvéd volt, aki egyben a Clarke Intézet alapítója is volt. Bell beleszeretett Hubbard lányába, Mabelbe. „Annyira szórakoztató volt” – írta Mabel Bellről –, „és sikerült a legunalmasabb dolgot is olyan érdekessé tennie a történetekkel, amelyekben bővelkedik.” Ami Bellt illeti, lenyűgözte Mabel azon képessége, hogy szinte erőfeszítés nélkül tud az ajkáról olvasni. „Szólhattam vele, ahogy másokkal sem” – írta.

Így Mabel 1877-ben Alexander Graham Bell felesége lett. De ki is volt ő? 1867. november 25-én Massachusettsben született egy gazdag bostoni családban, másodikként a négy lánygyermek közül.

Ötéves korában egy skarlátbetegség után elvesztette a hallását, de szülei elszántságának és saját habitusának köszönhetően több nyelven is megtanult szájról olvasni.

Akkoriban azt feltételezték, hogy hallásuk elvesztése után a siket gyermekek elveszítik a beszédkészségüket.

Édesanyja, Gertrude Mercer McCurdy először otthon tanította, nem egy siket gyermekek számára fenntartott iskolába küldte, ahogy akkoriban szokásos volt. Később speciális oktatókat fogadott fel, hogy a lányával dolgozzanak. Tanárai Mabelt a német (orális) módszer szerint oktatták, és tanították meg szájról olvasni.

Mabel 15 éves korában az Egyesült Államokban és Európában járt iskolákba, mielőtt Alexander Graham Bell magántanítványa lett Bostonban. Mabel hatására édesapja, az Egyesült Államokban megalapította az első, hangzó beszédoktatásra hangsúlyt helyező siketiskolát, a School for the Deaf-et, amely ma a Clarke Schools for Hearing and Speech nevet viseli. Mabelt férje találmányainak, kutatásainak kereskedelmi hasznosítása iránti érdeklődése arra késztette, hogy létrehozzon egy légiközlekedési vállalatot. Ez lett az Aerial Experiment Association, amelynek székhelye Baddeckben volt található, ahol a Bell család nyári otthona is volt. Itt a közelben, 1907-ben indították el először Bell kutatásainak eredményét, a Silver Dart-ot, egy erős kis kétfedelű repülőgépet, amely az első emberes repülést hajtotta végre a Brit Birodalomban. Mabel számos pénzügyi és üzleti ügyben is tanácsot nyújtott a férjének. Ő intézte a család pénzügyeit is.

Mabel fáradhatatlan szószólója volt a nők társadalmi aktivitása növelésének. Arra bátorította a nőket, hogy képezzék magukat. Felemelte a hangját a társadalom különböző, nők és gyermekek szempontjából hátrányos területeire vonatkozólag: az egészségügy, a háztartási ipar, a nők választójoga, a gyermekmunka és az oktatás terén. Mabel soha nem emelt szót Bell siketekkel kapcsolatos nézetei miatt (pl. az eugenika és az oralizmus) a nyilvánosság előtt, de Bell-lel folytatott magánlevelezésében már sokkal kritikusabb volt. 

Az eugenika, azaz a fajnemesítés elmélete Francis Galton, Charles Darwin unokatestvére nevéhez fűződik. Galton megfogalmazása szerint: „Az eugenika tudománya mindazokkal a hatásokkal foglalkozik, amelyek egy faj veleszületett kvalitásait javítják, és amelyek ezen kvalitások lehető legelőnyösebb kifejlődését elősegít- hetik”. Ezt az irányzatot képviselte a siketeket illetően Alexander Graham Bell, aki a siketség legfőbb okát az öröklésben látta. Bell szerint a siketeknek nem kellene siket házastársat választani, hogy ezáltal ne szülessenek siket gyermekeik.

Mabel nevéhez fűződik Kanada első és leghosszabb ideig működő női klubjának megalapítása (Canadian Home and School Parent-Teacher Federation) illetve az első kanadai Montessori Iskola és a Baddeck Public Library.

Alexander Graham Bell 1922-ben halt meg Beinn Bhreagh-ban a cukorbetegség szövődményei miatt. Mabel öt hónappal férje után halt meg, 1923-ban.

Halála előtt Mabel azt írta a lányának: „Egész életemben arra tanítottalak, hogy felejtsd el, hogy siket voltam, most azt akarom, hogy emlékezz rá”.