Somogy, Hird ÉS Vasas közösségi lapja • 2023. május • XVII. évfolyam, 5. szám
ÉLJEN MÁJUS ELSEJE!
Emléktábla-avatás A munka ünnepe (korábban a munkások ünnepe) a Szent István-akna emlékére nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt ünnep-
nap, a legtöbb országban hivatalos állami szabadnap, amely a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokról hivatott megemlékezni. A legtöbb országban május elsején, az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában viszont szeptember első hétfőjén ünneplik. Május 1-je hasonló tartalommal 1955 óta XII. Piusz pápa rendelete nyomán katolikus egyházi ünnep is, Munkás Szent József, a munkások védőszentje (Jézus „nevelőapja”) tiszteletére. Az ünnep előzményei egészen a brit ipari forradalomig nyúlnak vissza, amikor is egy gyártulajdonos, Robert Owen 1817-ben megfogalmazta és közzétette a munkások követelését, benne többek között az addig 10-16 órás munkaidő nyolc órára csökkentését, a hangzatos „nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés” (Eight hours labour, Eight hours recreation, Eight hours rest) szlogennel.
MÁJUSI ELÉGIA Valamikor a múlt században történt. Májusfát állítottunk a szomszéd falu lányainak. Egregyen mindig sok szép lány termett. A fákat már délután kivágtuk és elrejtettük, nehogy egy konkurens brigád elorozza. Öt-hat bükkfáról beszélünk, mi mindig fiatal szálbükköt vittünk. Kölyökcsikók voltunk, már az első háznál fejünkbe szállt a bor. A vége felé aztán kiderült, hogy egy fával kevesebb van. Vagy elszámoltuk magunkat, vagy meglovasította egy másik brigád. A sötétben kellett kipótolni, az orrunk hegyéig sem láttunk. „Bükköt keressünk, sima kérgűt!” – mondtuk egymásnak a sötét erdőt járva, borgőzösen. Hosszas tapogatózás után végre találtunk egy megfelelőt. Bár elég vékonyka volt, tapintásra a kérge szép simának tűnt. Gyorsan kivágtuk, majd vittük botladozva az éjszakában. Éjfél körül járhatott, a lányos háznál már sötét volt, nem is jött ki senki, így szalag sem került rá. Gondoltuk, legyen csak meglepetés. Hát, lett is. Reggel a világosban kiderült, hogy az a sima kérgű fa egy vaddió volt. A diófának május elején még nincs egy szál levele sem. Úgy áll ott kopaszon, girbegurba ágaival, mint egy karóra tűzött óriási pók. CsL
Emléktáblát avattak április 22-én István-aknán, melyet a Bányaház melletti Pécs tábla közvetlen közelében állítottak fel. A rendezvényt Schaller Károly, a Mecsek Egyesület Bányász Munkaosztály vezetője szervezte, felvezető beszédében megemlékezett a tavaly elhunyt Szirtes Béla okleveles bányamérnökről, aki az itt felállított emléktábla megálmodója és a munkálatok elindítója volt. Az avatóbeszédet Csethe András, aranyokleveles bányamérnök mondta el, melyben visszaemlékezett István-akna egykori aktív életére. „A széntermelést immár 35 évvel ezelőtt befejező István-aknai Bányaüzem több volt, és ma is több, mint egy, a mára sajnos megszűnt, sok magyar szénbánya között. A Szent István-aknatorony, de a többi üzemépület (bányaház, kompresszorház) is kora legszebb magyar bányaépítménye volt, és azóta sem létesült a hazai bányászatban szebb, impozánsabb hasonló rendeltetésű építmény. Ezek az épületek a magyar aknatorony és bányaüzemi építészet nemcsak esztétikai, hanem technikai csúcsszínvonalát is jelentették…” A Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány tagjaiból alakult Mecsek Egyesület Bányász Munkaosztálya adósságot törleszt azzal, hogy emléktáblával emlékezteti az utódainkat az egykori István-akna Bányaüzemre. A száztíz éve, 1913ban építeni kezdett, világszínvonalú bányaüzem hazánk egyik legjelentősebb szénbányászati létesítménye részére szerény, de méltó emléket kívánt állítani a Mecsek Egyesület. A rendezvényt sok egykori bányász és bányászleszármazott tisztelte meg jelenlétével, a megemlékező beszéd után Csethe András, aranyokleveles bányamérnök, és Pécs város polgármestere, Péterffy Attila leplezte le a két táblából álló emlékművet, majd zárásként a Bányászszív Dalcsapat műsora hangzott el. Bocz József