SOMOGY, HIRD ÉS VASAS KÖZÖSSÉGI LAPJA • 2023. MÁRCIUS • XVII. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM
MIÉRT NEKÜNK ADJA ADÓJA 1%-ÁT? – Mert a befolyt összeget a Sok Hírünk Van című helyi újság kiadására fordítjuk. – Mert adója 1%-ával esélyt adhat a helyi közösségi újságunk további folyamatos megjelenésére. – Mert a tavaly nekünk adott 1%-ok lehetővé tették, hogy színes naptármellékletet biztosítsunk. – Mert úgy támogathatja újságunkat, hogy az Önnek egy fillérébe sem kerül. – Mert a 15 éve megjelenő újságunkat így továbbra is ingyenesen tudjuk önökhöz eljuttatni. Kérjük, támogassa ön is újságunkat, mert elérkezett az idő, a helyzetünk miatt most tényleg a „lét a tét”! VASASÉRT EGYESÜLET adószám: 18305434-1-02
NEM GYENGÉBBIK NEM Ha március, akkor nőnap! A nemzetközi nőnap a női egyenjogúság és a nők emberi jogainak napja, amelyet 1917 óta – Magyarországon 1948 óta – minden év március 8-án tartanak. Az első nőnaphoz kötődő esemény 1857-ben történt, amikor március 8-án emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelve negyvenezer textilipari nődolgozó tüntetett New York utcáin. Manapság a különféle civil szervezetek ezen a napon világszerte a nők elleni erőszak, a nőket érő családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és az egyéb, a nők ellen elkövetett erőszak formái elleni tiltakozásuknak is hangot adnak. Közel száz esztendeje ünnepli a világ a gyengébbik nemet. De biztos, hogy gyengébb? Micsoda erő kellett Árpád-házi Szent Erzsébetnek, hogy véghezvigye mindazt, amiért később szentté avatták. Micsoda erő kellett Kanizsai Dorottya úrnőnek, hogy a mohácsi síkon eltemesse az elesett vitézeket, akik között ott volt a férje is. Micsoda erő kellett Zrínyi Ilonának Munkács két esztendeig tartó ostrománál, vagy a hős egri asszonyoknak…, s még hosszan sorolhatnánk. De biztos, hogy a nagybetűs Hősökig kell visszanyúlni? Maradjunk csak meg a jelenben, a 9 hónapnál, s főleg a végén, a szülőszoba misztériumánál. Szóval biztos, hogy gyengébb az a gyengébbik nem? Kedves lányok, asszonyok, anyák, nagyik, nővérek, hugicák, barátnők; engedtessék meg, hogy az SHV szerkesztősége virtuálisan egy csokor virágot nyújtson át, s még nagyon sok erőt kívánjon a hétköznapi csatákhoz!
PETŐFI-EMLÉKÉV 200 esztendeje, 1823. január 1-én született a költőóriás. Közel 850 verse maradt fenn az utókorra. A neve szétválaszthatatlanul összefonódott március 15-tel, hiszen a „márciusi ifjak” egyik vezetőjeként az 1848–49-es szabadságharc jelképévé vált. 1849. július 31-én, a segesvári csatát követően „tűnt el”. Halálának ez a hivatalos időpontja, bár ezzel kapcsolatban jó néhány teória szárnyra kapott. Gondolkodtam, melyik versével emlékezhetnénk rá, de aztán más jutott az eszembe. Álljon itt róla néhány olyan kedves, igaz-nem igaz történet, amelyet csak kevesen ismernek. A Kiskőrösi Evangélikus Templom legkisebb harangja volt az egyetlen, amelyet nem öntöttek be az első világháború idején, így ma ez a legrégebbi harangja a városnak. A néphagyomány „Petőfi-harangként”emlegeti, ugyanis ez volt az a harang, amelyik megkondult Petőfi Sándor születésének éjjelén, s mi több, a nagy kongásba-bongásban meg is repedt. A harang így adta a világ tudtára, hogy a magyar irodalom egyik legnagyobbika megszületett! A kis Sándort, ha az utcán játszott, mindig a libákat hajkurászta. Addig kergette őket, míg egyet meg nem fogott, akkor aztán kihúzta a liba farkából a legszebb vezértollat, s bicskával szépen megfaragta írótollnak. Persze gágogtak a libák nagyon, a nagy rikácsolásra előjött a libák gazdája, meglátta a dolgot, elment a tanítóhoz, beárulta, hogy a Petrovics fiú tépi a libáit. A tanító másnap az iskolában jól le akarta teremteni, de aztán belenézett a fiú szemébe, ahonnan különös fény ragyogott vissza rá. A tanító jól tudta: ritka kincs ez a fiú. Zsenge kora ellenére van benne valami félelmetes és tiszteletet parancsoló. Tán százévenként, ha akad ilyen! Petrovics Sanyikából aztán Petőfi Sándor lett, s évek múltán édesapjától megörökölte nagybecsű, faragott ládáját – a hírös Petrovics-ládát, melyet még ma is őriznek. A költő rendre bele is szőtte verseibe. Ezt a néhány sort talán mindenki ismeri: „Itt szaladgál föl és alá; Még a ládára is fölszáll; Eszébe jut, kotkodákol; S nem verik ki a szobából.” Nem is verték ki, hiszen Hrúz Mária tyúkját – a míves ládához hasonlóan – nagy becsben tartotta mindenki – még a Morzsa kutya is. CsL