Színes naptármelléklettel!
Somogy, Hird ÉS Vasas közösségi lapja • 2023. január • XVII. évfolyam, 1. szám
Ajándék az Olvasóknak! Kedves Olvasóink! Nagy örömmel nyújtjuk át önöknek lapunk 2023. évi színes falinaptár-mellékletét. Köszönjük hirdetőinknek, akik lehetővé tették idén is, hogy minden háztartásba ingyenesen eljuttassuk az SHV év eleji számával együtt a naptármellékletet. Fogadják szeretettel, méltán lehetünk büszkék a sok színes és nemkülönben hasznos helyi hirdetésért.
B Ú É K! Hazánkban – és sok helyütt a nagyvilágban – az új esztendő első mozzanata a Himnusz eléneklése, pontban éjfélkor. Ezután következnek a pezsgős szerencsekívánatok. A malac az újév egyik szimbóluma lett. De miért is? Régebben divat volt – néhol még ma is –, hogy szilveszter éjszakáján malacot sorsoltak ki tombolán. Tehát, aki megnyerte, az szerencsés lett. Másodjában viszont, aki a babona szerint meghúzza a farkát, az szerencsés lesz az egész új évben. Innen a szólás, hogy „malaca lesz”. A másik szerencsefigura a kéményseprő. No de miért is hoz szerencsét a kéményseprő? A hiedelem eredete valószínűleg magával a tűzzel köthető össze: az élet forrásának tekintett tüzet ugyanis – amely meleget, ételt adott, ám kellő odafigyelés hiányában tragédiákat okozott – minden korban babonás tisztelet övezte. Egy másik megközelítés szerint a kéményseprő egész egyszerűen kisöpörte a kéményből a rossz szellemeket. Akárhogy is, a találkozás vele szerencsét hoz mindenkinek. Főleg, ha az ember megfogja a ruháján a gombját, lehetőleg a harmadikat. Régen ugye a gombok nem számítottak tucatárunak, mivel nemesebb fémből készültek, melyek elvesztése bosszúságot okozott. Ha tehát valaki kéményseprőt látott, és még a ruhája gombja is megvolt, bizonyosan szerencsésnek mondhatta magát. És hogy miért a harmadik gomb? Mert három a magyar igazság. S a végére maradt egy kis nyelvtan: az újév (egybeírva) január elsejét jelöli, az új év (külön írva) pedig magát az egész új esztendőt jelenti. Az SHV szerkesztősége minden Kedves Olvasónak eseményekben gazdag, békés új esztendőt kíván!
SZENT BORBÁLA
A település hosszú esztendők óta ünnepli Szent Borbála napját, de vajon tudjuk-e, ki volt ő? Szent Borbála a bányászok, kohászok, tüzérek, építészek, tűzszerészek, ágyú- és harangöntők védőszentje, keresztény vértanú, a tizennégy segítőszent egyike. Legendájáról lássuk Jankovics Marcell sorait: „Szent Borbálát pogány apja, Dioscurus, azért záratta
Minden Kedves Olvasónknak eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kívánunk! Az SHV szerkesztői csapata toronyba, hogy kérők ne férkőzhessenek hozzá. A toronynak volt ugyan két ablaka, de Borbála apja távollétében rávette az építőket, hogy vágjanak a falba egy harmadikat is, apjának adott későbbi magyarázata szerint azért, mert a Szentháromság világosította meg a lelkét. Ezen át becsempészett magához egy papot, aki megkeresztelte. Amikor ezt apja megtudta, a lány a pappal együtt megszökött. Egy sziklahasadékban rejtőztek el, Dioscurus azonban rájuk talált, mert egy pásztor elárulta őket. (Ezért később úgy bűnhődött, hogy juhai sáskákká váltak.) Az apa megkorbácsolta a leányát, majd átadta a római hatóságoknak. Azok megkínozták, orcáját tüzes fáklyával verték, de nem tudták hitét megtörni. Végül is az elvetemült apa fejezte le saját kezűleg. Az ő büntetése sem maradt el, szörnytette színhelyén villám sújtotta halálra.”
BORBÁLA-NAPI KOBAKEMELÉS
Míg a Borbála-napi ünnepi műsoron Bocz Józsiék dalait hallgattam, gondolatban kicsit elkalandoztam a ’80-as évek elejére. A gimi után néhány kacskaringót követve Bétán kötöttem ki. Gondoltam, aláírom az 5 évet, s ezzel a katonaságot is megúszom. A szállítási felvigyázó ismerős volt, s miután felvette az utánam járó fejpénzt, azt mondta, hogy csinál belőlem egy fain főcsatlóst. Pár nap után az elővájásban lapátolva már tudtam, hogy nem lesz belőlem fain főcsatlós, sőt, még egy tessék-lássék csatlós sem. Egy évet azért lehúztam, s két hozadéka lett annak az évnek. Az egyik, hogy a bánya több írásom alapjaként is szolgált. A másik kicsit jelentősebb. Mivel a föld alatt csak egy évet tudtam helytállni, nagy tisztelettel adózom azok iránt, akik akár az egész életüket a bányának szentelték. S van még valami: az a fajta együvé tartozás, amelyet a műsor alatt tapintani lehetett, egy kívülállónak felemelő élményt nyújtott. Kedves volt somogyi, hirdi és vasasi bányászok! Jómagam és az SHV szerkesztősége nevében megemelem a kalapom – jobban mondva, a kobakom – a helyi bányászközösség előtt! Jó szerencsét a 2023-as új évre! (Az ünnepi műsorról részletesen az 5. oldalon olvashatnak.) CsL