SOMOGY, HIRD ÉS VASAS KÖZÖSSÉGI LAPJA • 2022. DECEMBER • XVI. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM
KISKARÁCSONY, NAGYKARÁCSONY A karácsony fogalmával mindenki tisztában van, de a kifejezés konkrét jelentését talán kevesebben ismerik. A karácsony a húsvét után a kereszténység második legnagyobb ünnepe, amelyet világszerte december 25-én tartanak. Assisi Szent Ferenc az ünnepek ünnepének nevezte. Ezen a napon Jézus születésére emlékezünk, noha a születés pontos ideje nem ismert. Talán azért esett erre a napra a választás, mert ekkortájt, december 21-én van a téli napforduló. Bár azzal is összefüggésben lehet, hogy az ókori népek pontosan ekkor, december 25-én a napisten születésnapját ünnepelték. Ezen a napon azonban nem csak a kereszténység ünnepel. Ez a nap a szeretet, a béke, az öröm, a család ünnepe is egyben. A hangsúly azonban áttevődött 24-ére, szentestére, utalva ezzel Jézus betlehemi megszületésére. Ezt hivatott szimbolizálni az éjféli mise. Egyes felvetések szerint maga a karácsony szó eredete a latin creatio (teremtés) szóból eredhet. De eredeztethető a szintén latin incarnatio (megtestesülés) szóból, mivel ez Isten emberi testben való megjelenésére is utalhat. Nézzük a magyar vonatkozásokat. Hagyományos magyar elnevezés a kiskarácsony és a nagykarácsony, amely két külön ünnepet takar. A nagykarácsony december 25-e, a kiskarácsony pedig január 1-je, újév napja. Ezt megerősítheti a latin kifejezésből való származtatás, hiszen Jézus „megteremtésének”, azaz születésének ünnepe a korai kereszténység idején újévre esett. Egyes feltételezések szerint a karácsony szó a keleti keresztény egyház szláv nyelvéből kerülhetett a magyarba. A karacsun kifejezés az (át)lép szóra vezethető vissza, átlépő, azaz napforduló. Egy másik felvetés szerint a kifejezés a magyar kerecsen/ kerecseny szóból származik, utalva a karácsonnyal egy időben tartott, régi magyar szokás szerinti sólyomröptetésre. A kerecsen szó egyébként a magyarból már kikopott „fekete” jelentésű karacs török (vagy kun) eredetű szó származéka, ezért lehet összekapcsolni a sólymot a karácsonnyal. A karácsony szót egyesek tehát a fekete színnel, azaz a sötétséggel, így a legrövidebb nappallal tartják kapcsolatosnak, hiszen attól kezdve mind világosabb lesz, szimbolikusan így tekinthetjük a fény megszületésének is. A karácsonyfa az ünnep legjelentősebb „kelléke”. Az örökzöldek tisztelete már a germán, a római, az egyiptomi és a kelta kultúrák hagyományaiban is ismert volt, olykor örökzöld ág, esetleg koszorú vagy fagyöngy formájában.
Néhány forrás szerint középkori szokás volt, hogy egy fiatal fát vágtak ki, ami az ifjú élet feláldozását jelképezte, hasonlóan Jézushoz, aki fiatalon áldozta fel életét az emberiségért. A karácsonyfáról az első feljegyzés Sebastian Brant német írótól származik a XV. század végéről. Ekkoriban a fára almát és ostyát aggattak. A gyertyával való díszítést az 1660-as évekre eredeztetik. A karácsonyfa-állítás hagyománya ezután került át Ausztriába, majd onnan hozzánk. Magyarországon az első karácsonyfát Brunszvik Terézia grófnő állította a Fejér megyei Martonvásáron lévő birtokán 1824-ben. (Egyébként ő alapította meg hazánkban az első óvodát is.) A karácsony legnépszerűbb dala a Csendes éj. Eredetileg a német szöveget egy osztrák pap írta Stille Nacht címmel, amelyre a zenét Franz X. Gruber komponálta 1818-ban, néhány óra alatt, mégpedig gitárra hangszerelve. Az orgonakíséret csak később terjedt el. Karácsonyt az advent (eljövetel) előzi meg. A latin adventus Domini kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. A keresztény kultúrkörben a karácsony napját megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számolt időszak. A karácsonyi ünnepkör azonban egész január 6-ig, vízkeresztig tart, amely egyben az egyházi év kezdete is. A végére hagytam az ajándékozás hagyományát. De ebbe a témába már nem mennék bele túlságosan. Főleg ezekben a húzós időkben, amikor számos családnál talán még a „terülj, terülj, asztalkám” is gondot okozhat. Az üzletről üzletre való járkálást már meg sem említem. A minap egy idős asztrológus előadását hallgattam. Azt tanácsolta, lepjük meg egymást „lélekajándékkal”. Tegyünk valamit egy másik embertársunkért. Nem is rossz tipp! Nem túl költséges, s az üzletjárás hercehurcájától is megkíméljük magunkat.
Az SHV szerkesztősége nevében ezzel a kis felvezetővel
kívánok minden kedves olvasónak megh1itt, békés ünnepeket és esemény1ekben gazdag új esztendőt!
Császár Levente