ROST |2| 2017/2 Ősz

|2|

Irodalmi lap 2017/2 Ĺ?sz

Tartalom

Körtesi Márton

Juhász Márió

Munding Márton

Pencs Attila

Radnóti Ádám

Protomártír

10

Fejér Johanna

Éppen két fejjel

15

Veszprémi Szilveszter

Utazó nyári tájjal

16

A küszöbön

3

Mutatvány

4

A gyakornok

5

A feldolgozás folyamata I.

8

A feldolgozás folyamata II.

9

Ködkép

17

Molnár Brigitta

narancsliget

18

Mohácsi Balázs

buszon viszem édesanyám után

az otthonfelejtett szemüvegét,

miközben egy hosszú című vers

szerzőjét találgatom magamban

19

Szauer Lilla

Tiszavirágzás

21

Piros Vera

Borda Réka

Kormányos Ákos

anima

22

Látványcivilizáció

23

Bodrogi Sára

Endorfin

25

Éles Róbert

aughúsz

26

veszek neked kalapácsot

29

A jó nők ideje lejárt

31

Böhm Balázs

A Fedorov-naplójegyzék

32

Komán Attila

útkereszteződés

35

észak

36

Körtesi Márton

A küszöbön

A küszöbön felgyűrődik a város, hogy már ajtót nyitni sem lehet neki; csak a kulcslyukon süt át, ahogy a gangra kigyűlnek, mint állójegyes karzatra, a zsemlepofájú angyalképzetek.

Görcsösen kapaszkodnak a maguk elé húzott kovácsolt vas korlátokba, és bámulják az udvaron játszódó folytatásos házaspári drámát; ahogy a zsugorfóliázott szerepek, mint hentespultból áradó aggresszív szagok, kerengnek felfelé.

Felgyűrődik a küszöbön egy csattanás utáni csend terhes zokogása – és fájdalmas fújtatással kihordja a kulcslyukon a tragédiát.

3

Juhász Márió

Mutatvány

GoPro-t a bágyadt homlokára, követelte a nép, látni akarjuk a legkisebb repedést is a lefejelt kuka alján, két kezünket a magasba téve akarjuk ünnepelni a sikeres utcai hugyozás pillanatát, el akarunk veszni vele olyan helyeken, amiket még ő sem ismer, mutogatni akarunk minden szembejövőre helyette is, látni akarjuk a művelt közönséget műveletlenné válni, mi akarjuk megírni az összes giccses hazaút-verset, mi akarjuk megkínálni cigivel a fél várost, mi akarunk cigit kérni a fél várostól, kiborulunk, ha elfogy bármi, de aludni otthon fogunk, és a fürdetésben sem kívánunk részt venni.

4

Munding Márton

A gyakornok

Lassan a munkaidőm vége felé közeledett, unottan bámultam ki az ablakon.

Február elseje volt, az új hónap meleg fronttal érkezett, ami most egy lucskos, hideg szivaccsá változtatta a várost. Olyan szivaccsá, ami beesett a kád mögé, és aztán senkinek se volt gusztusa utána nyúlni. Az ablakom alatt egy régi teherautó robogott el, derékig hólével terítve be a zebránál várakozókat.

Néztem, és már lassan elfogadtam a tényt, hogy ma sem érek haza száraz lábbal, amikor kopogtak az ajtón. Egyből tudtam ki az. Edit, a főnököm lépett be. Határozott, kemény nő volt, és bár már igencsak közel járt az ötvenhez, még mindig megfordult velem a szoba, amikor megláttam. Olyan volt, mint egy Dolce & Gabbana melegítő szett. Sportos volt, szikár, és – én mindig is úgy képzeltem – ruganyos. Klimaxolt. Tudom, mert ő mondta.

Szinte rögtön aznap mikor felvettek. Nem tudtam hova tenni. Mondtam volna, hogy engem nem zavar?

– Meddig tudsz bent maradni Benji?

Az órára pillantottam, háromnegyed ötre járt.

– Öt volt megbeszélve.

– Menned kell valahová?

– Nem igazán.

– Akkor maradj hatig. Még van egy emberem a számodra – azzal kiment.

Igazából hazudtam, lett volna programom. Azt hittem csak udvariasságból kérdezi. Nem is tudom, mit képzeltem. Most megint egy hétig hallgathatom a többiektől, hogy nem elég, hogy öleb vagyok, még naiv is. Kopogtak az ajtón. Egyszer úgyis meg foglak baszni – morogtam halkan, majd szólítottam a következőt.

Egy velem egyidős srác lépett be. Szőke bilihaj, szemüveg, foltokban ritkás, rozsdaszín szakáll. Olyan figurának nézett ki, aki még csak azért nem kötötte fel magát, mert nem bírná el a vasalózsinór. Átázott fekete szövetkabátot szorongatott. Intettem neki, hogy üljön le, bemutatkoztam, 5

megkérdeztem tegezhetem e, azt mondta nyugodtan. Úgy döntöttem bele is vágok a közepébe, hátha akkor hamarabb elmehetek. Nem sok kedvem volt jópofáskodni.

– Szeretném, ha megkeresnétek nekem valakit.

Micsoda váratlan fordulat. A tévéműsor lényege, hogy rég nem látott családtagokat, rokonokat keresünk meg, hogy aztán egy adás keretében újra összehozzuk őket. Az én feladatom, hogy leüljek smúzolni a sok leendő villaszökevénnyel, akiknek az apja felcsinált valami nőt fiatalkorában, és most hirtelen vágyni kezdtek egy rég elveszett féltestvérre. Persze pénz is jár vele. Kereskedelmi tévés szarság. Hihetetlen belegondolni, hogy én teljesen ingyen csinálom ezt. Néha azt kívánom, bár nagyobb spíler lett volna apám az egyetemi évek alatt.

– Nos, akkor mesélj, mid van nekünk.

– Nem egészen családtagról lenne szó.

Ha ez most előjön nekem egy elveszett kiskutyával, én felmondok. Még Edit segge sem ér meg ennyit. Közben bilihaj megakadt, bátorítóan bólintottam, hogy folytassa.

– Igazából, nem is tudom, minek nevezzem. Egészen kisgyermek korom óta velem volt, és azt se tudom, mikor választottak el minket egymástól.

Nézd, őszinte leszek. Nem várok sokat ettől a műsortól. Már évek óta próbálom felvenni vele a kapcsolatot, de sosem jött össze.

Kezdett kíváncsivá tenni. Negyed hat fele járhatott, Edit úgyse engedne még haza.

– Értem. Próba szerencse. Mire jutottál idáig?

– Egyedül nem mentem sokra. A családommal kezdtem. Nagyon segítőkész volt mindenki, rengeteg fénykép és videó került elő, kiderült, hogy nem csak nekem tűnt fel a hiánya, már ők is próbálkoztak a kereséssel, de előbb utóbb mind feladták. Ez esetben se volt másképp. Utánuk következtek a régi barátok, volt osztálytársak…

– Volt szomszédok, kollegák, és a többi, és a többi.

– Pontosan.

– És semmi hír?

– Semmi. Még abban is változnak a vélemények, hogy mikor tűnhetett el. Úgy két-három évvel ezelőttre saccolunk. Bár egyesek szerint volt az öt is.

– Érdekes. Hivatásosok? Nyomozóirodák?

6

– Az is megvolt már. Hasztalanul. Vagy el se vállalták az ügyet, vagy csak felvették a pénzt, végigjárták ugyanazokat a köröket, amiket én is, aztán közölték, hogy nem tudnak mit tenni. Lassan minden pénzem ráment erre a keresésre.

Olyan megtört hangon mondta ezt, hogy még bennem is szimpátiát keltett.

Volt a történetében valami ismerős, ami sehogy sem hagyott nyugodni, mégis, képtelen voltam rájönni, mi az. A noteszommal babráltam, úgy tettem, mintha jegyzetelnék. Időközben odakint szépen besötétedett, a pocsolyák narancssárgán terültek szét a felgyúló utcalámpák alatt. Úgy döntöttem, rákérdezek.

– Nézd, nagyon érdekes történet, a csatorna szempontjából mindenképpen ígéretesen hangzik, és ritkán mondok ilyet, de komolyan szeretnék segíteni.

Viszont semmi konkrétumot nem tudtam meg idáig tőled, még az illető nemét sem. Azért lássuk be, ez elég fontos lenne. Mégis, kit keresünk? Ki ő neked?

Bilihaj lejjebb csúszott a széken, látszott rajta, hogy zavarban van. De nem engedhettem neki, hogy most megszökjön. A lehető legszigorúbb tekintettel fürkésztem az arcát, és ezt ő is megérezte. Akkor is megmondod te kis geci.

– Tudod, azt hiszem hazudtam az elején. Tudom, minek nevezzem.

Ajka halovány, keserű mosolyra húzódott, feje enyhén hátrabillent. Egész lényéből valami éteri nyugalom áradt, noha csak pár másodpercig tartott az egész. Az is lehet, hogy csak én képzeltem oda.

Kihúzta magát, és mélyen a szemembe nézett, tekintetében egy halálraítélt marxista elszántsága, és egy altatásra váró basset hound szomorúsága keveredett.

Nem gondoltam semmire. Csak ültem ott, a csatorna székházában, a foszló kárpitú forgószéken. Hallottam, ahogy valaki benyit, valószínűleg Edit volt az, lejárt a műszakom, de nem érdekelt. Bámultam az utca túloldalán a kínai büfé előtt kávézgató homelesseket, a buszokat, a mindent ellepő kásás havat, míg tekintetem meg nem állapodott egy szempáron. A saját arcom tükröződését figyeltem az ablakban. Nem tudom mennyi idő telt el így. Nem lehetett túl sok, mert mikor megfordultam, bilihaj még mindig ott volt. Az órámra pillantottam, becsuktam a noteszom, majd így szóltam: – Nem érdekelne egy gyakornoki állás?

7

Pencs Attila

A feldolgozás folyamata I.

a fészer mellett van egy ásó a szokásos kerti munkához kell papa azzal csapja le a tyúk fejét anya azzal fog eltemetni miután agyonvert nemrég találtam ott egy döglött madarat a korát megtippelni se tudtam félig felfalta a macska belekből jósol az öreg ő se tudja mire kíváncsi kilenc életéből már egy sincs a mostanit pedig hitelből éli mama ideges a róka elvitt egy csirkét maradt még elég mondom a mamának miközben odabent megcsörren a telefon mama beszalad már nem a csirke miatt mérgelődik meghalt valamelyik rokon elvitte a r

8

A feldolgozás folyamata II.

A falu böllére – így hívták, jól fűszerezte a hurkát, és egyszer részegen vett egy kistraktort.

Ráunt a Kóborló kocsmára a falu tetején, ráunt a családra, a háziállatokra, ráunt a szarra, rá a cefrére, rá a vasútra, ráunt a nőkre is.

Besétált a vágóhídra, mit sem sejtve, aztán leperzselték a szőrét, ő elájult a szagtól – mégsem disznó, hogy le kelljen lőni.

Az orvosok levágták a böllért.

A temetése után a meghívott rokonok finom pogácsát ettek, és jó borokat ittak, én pedig a kisszobai falvédőbe kapaszkodva esküdöztem, hogy megölöm a papot, amiért azt hazudta, hogy

9

Radnóti Ádám

Protomártír

(irodalmazz, irodalmazz, ős-pogány, hogy fenn ne akadj a gonosznak torkán) 0.

Add nekem arcod húsig a tónál,

ne add nekem, nem írok semmit.

1.

Honos üvegnek koccannia kell a padlón, anomália: nem törik szét.

Rajta keresztül torz buddha mosolyog, szerencsét hoz, és műanyag.

Hamutál-szőnyeg, beleragadt ketchup, fecnik.

A perzsán át: minta és szövet, a hangyák és a hangyák lányai és a hangyák fiai összetett koszokat visznek ott lent, keresztül az óra ezeregy kattanásán; Heartworn Highways, búcsúerdő, hadiösvény – Nyev-szkij Prosz-pekt

Nyev-szkij Prosz-pekt Az ablakon túlról üvöltő szomszéd ház özvegye most behúzta a rózsaszín függönyöket. (talán meg kellett érnie az ötvenet, hogy szégyellős legyen) De persze a narancslé alja (úgyis csak nyál) megromlott.

(úgyis csak nyál) 10

A doboz: síremléknek kell lenni, nem lesz ez kidobva. Mementónak marad (megvágtad magad, emlékszem, mikor a késsel ki akartad nyitni).

Körzővel karcok a falon. A cellux is leszedte a vakolatot.

Az alvás lassan lehetetlen a halott Melindáktól, ugyanekkor drónok huhognak valahol a nejlon ég alatt.

2.

Az idő rozsdában működő borotva, amit ki kellene dobni.

Sebei mindenkinek, de sója senkinek, de itt kagylók, cukrok, gesztenyék, aktív szenes szűrők együtt élnek egy papírdobozban, a másikban meg mások.

Itt kell hagyni az áporodott szagú erődöt, útvonal: kifelé, a Kint ott kezdődik, ahol a kényszerű sorozatepizdók, régi zeneszámok, lejárt fenobarbitál, tizennégy évesen kirakott poszterek az űrben eltűnnek valahol.

Karácsonyi füzérekkel feldíszített, kimerült tárna most minden tér.

(jó szerencsét; mocskos a kezed még neked)

11

3.

Esemény. Fények. Szendvics. Csilingelő öt forint.

Sok mindent kell abból megtanulni, ha valakinek a sarokban vérzik,

mert a test gazdaságtana bomlik fel.

A közösségi házban meg egyre többen akarnak, hogy ugyan már, legalább a székeket hadd segítsek összepakolni.

Sánta légy mászkál a fröccsöd szélén.

Szín: egyszer majd kiülünk a teraszra, Richard Orofinót fogunk hallgatni, és tíz évet visszalépünk (majd huszonnyolc évesen).

Valami intimitásra kell gondolni gyorsan.

Már benne az intimitásban – nézem ezt az embert: embrió. utcanevek végfőcímek Szétszakad az áthidalhatatlan megint.

Rohamoz a nyüzsögő papírlap.

Szerezd meg az időt: a könyvnek, ha ég, már csak egy jelentése van Mindegy, mi történik, az este nem megy el most már. Itt sötét marad. Itt a hold gyűjti össze az eddigi élet fénynyalábjait.

Csak lenne vége, hogy éjszaka van.

Valaki már hányt az udvaron. Pedig nincs is bál.

12

4.

Reggel és hét: rend és fegyelem. félelem a szégyen Tinta és toll: gyomorideg egy tollbetétben. párbeszéd a látás félszemmel: már csak monológ.

Hány bukott hős vagy az álmaidban, hány korrupt könyvelő, hány barátságtalan, hány meg nem értett betegség, hány felszólítás, hány garázdaság, és mennyi, mennyi szégyellnivaló, reggelbe - rend és fegyelem temetett fantázia?

Nem. Vissza kell a formához is térni.

13

5.

Zenit.

A nap nem rád vadászik.

Járulékos veszteség – igen, bizonyára van hová menekülni.

Beléd villan a tükörreflex-jóslat.

Hirtelen eszedbe jut: a szív gurgulázik a szemétben. Összeálló ideges húsdarab.

Plakátrongyok között hever. És érezd, mert összevérzik a kikopó tintával.

Hirtelen eszedbe jut: Ø szégyent. Ø véraláfutást. Ø szapora pulzust. Ø görcsöt. Ø hányást a rózsaszín délutánban.

14

Fejér Johanna

Éppen két fejjel

Sásban mászkálok.

Azt mondják a sásban mászkáló lányok balszerencsét hoznak.

Emberek azt is mondják, szeretnének hazamenni, mikor már otthon vannak, és azt is mondják, nem szeretnének gyereket, pedig tudom, hogy már volt nekik.

Mikor alámerülök, a hajam növény, a lélegzetem semmilyen.

Engedem, hogy közel jöjjön hozzám, átadom neki a saját helyem, és leülök mellé a földre.

Ilyenkor éppen két fejjel magasabb nálam isten.

Azt mondják a sásban mászkáló lányok balszerencsét hoznak.

Mintha csak magukkal hoznák őt a földből, a lelkük pont egy centivel lóg ki a vállukból.

Meg lehetne fogni, és kiemelni belőlük, átfújna rajtuk a szél, mint istenen, ha szólítják.

15

Veszprémi Szilveszter

Utazó nyári tájjal

Ma láttalak.

Gyanútlanul ültél a vonaton.

Nézted az elsuhanó tájat.

Laposakat pislogtál, de fessen tartottad magad.

A távolba meredtél üresen, majd hirtelen megremegtél.

Elpirultál, és a koszos padlót nézted.

Ma láttalak.

Gyanútlanul ültél a vonaton.

Az asztalon zongoráztál.

Lehajoltál. Észrevettél egy kilógó cérnát.

Visszaültél púposan, majd hirtelen kihúztad magad, mintha hallottad volna kékülő soraim.

Ma láttalak.

Gyanútlanul ültél a vonaton.

A napraforgómezőket nézted, és a távoli földutat.

Hosszú ujjaiddal a hajadba túrtál.

Elmosolyodtál. Én néztelek: Utazó nyári tájjal.

16

Ködkép

A belvárosban sétáltam.

Végig a hosszú sugárúton, márciusban, hajnal előtt, a megint kiégett lámpa oszlopánál.

Elázhattam volna egy pillanat alatt, de az előző tavaszi viharban elloptam egy esernyőt a ruhatár előtti tartóból.

Könnyű fémszerkezet, vízálló virágos szövet kifeszítve. Átsejlik rajta a közeledő autó ködlámpafénye.

Gyermekkoromban rettegtem, hogy átlátnak rajtam.

Hogy egy pocakos ősz rendőr megbilincsel, és vezetőszáron követem, míg egy monogramokkal telekarcolt padra ültet egy szürke cellában, mint a kilencvenes évek filmjeiben, és a rács két oldalán beszélgetünk az időről, és pletykákat mesél a váltótársáról, aki reggel jön, és enni hoz nekem.

17

Molnár Brigitta

narancsliget

mióta levágattam a hajam nem tudom megkülönböztetni szálainkat vigyázva teszem odébb őket remélve hogy a párkák majd összefonják erős kötél lenne belőlünk de legyünk inkább szőnyeg és mintánk legyen narancsliget a magról nevelt fák első virágzása 7-15 évre tehető de szobádban ideálisak a körülmények megelőlegezzük a gyümölcsöket hajnalban lelöksz az ágyról de álmodom tovább hogy a negyedik évben napszámosok jönnek körbekapálni a kuszálódó ligetet az egyik megkezdi a szüretet egy gócot felhasítva édes illat terjeng felébredve látom hogy a boltból hozott narancs héját tépkeded

18

Mohácsi Balázs

buszon viszem édesanyám után az otthonfelejtett szemüvegét, miközben egy hosszú című vers szerzőjét találgatom magamban a buszon hagymaszag és 65 az átlag, de milfek fel-leszállnak – figyelem. bizonytalan az egész örvénylés. és savanyúkáposzta-lé is csordogál a csillámmal préselt, nemrég felmosott műanyag padlón. egy bácsi kezében bot kopog, láttam már, azzal szokta ütni a busz oldalát, ahogy az a megállóból kihúz, ha fél lépéssel majdnem fenn-, vagy éppen lemaradt. a buszon kapaszkodni ajánlott, köszönjük együttműködését. a cekkerekben ott zizeg a fél vásárcsarnok, de én azt latolgatom, hogy puszta jelenlétünk a buszon – azaz jómagam, illetve a zsolnaynál felszállt két harmincas (hallom, az óvodai ebédbefizetésről beszélnek) és a kórház téren leszállt nett negyvenes – hány év mínuszt jelent az átlagban. kusza, lassú egyenlet, a busz nehezen kapaszkodik fel a várfal mellett. a barbakánnál közmunkások szöszölnek egy virágágyásban, arrébb szemetet szednek, a körforgalmat meg egy hülye még mindig nem tudja használni: befelé indexel. még egy megálló, és leszállok, megyünk a vértanúk útján, amikor az érintőképernyőt bénán 19

nyomkodva, ékezetek nélkül bepötyögöm az első pár sort, meg eszembe jut valami vers, hogy annak a címe mennyire jó már, meg hogy a szerző valami k betűs (vagy a fordítója?). végre az alagút, és megtapogatom zsebemben leszállás előtt a szemüvegtokot is.

20

Szauer Lilla

Tiszavirágzás

Hányás közben mások félelmeire gondolunk. Üresség tereken, beszéd közben, fehér. Cseresznyelikőr íze folyik át torkomon, a porcelán olykor megakad, mielőtt leérne. Órákig csak nézek valamit, aminek még nem is vagyok biztos a létezésében. Az meg csak ront a helyzeten, hogy még a virágokhoz sincs semmi köze. Mostanában már csak arra tudok felébredni, hogy nem emlékszem hol vagyok, de a falat kaparom, hogy kijuthassak onnét. A fejemben annyiszor mondtad már ki: palingenia longicauda, de a valóságban nem mondjuk ki, amiről nem tudjuk, mit jelent, a valóságban nem mondunk ki semmit sem.

Elvégre, ha nem tudnám, mit jelentesz, azt kívánnám, bárcsak te neveltél volna fel.

21

Piros Vera

anima

carcavelos partján ülök a lapos vizet bámulom mozdulatlan becsukom a szemem is érzem nem mozdul nem úgy mint sokszor éjjel mikor a szürke beton tömegével érkezik nem tudom hogyan élem túl theóval a sziklafalon lógunk alattunk a víz egyetlen hullámban érkezik mint óriás boa kék öblítővel átitatott láva érzésre hígabb placenta súrolja a ház falát vonul vagy csak hallom hogy jön verejtékben ébredek

22

Borda Réka

Látványcivilizáció „Sose volt még ilyen valószínű, hogy a világunk csak egy hologram.” index.hu Béta Mezőn ébredsz. A Kárpátok felett egy második nap tűnik fel.

Leválik, a földhöz ér, végigszántja a dombokat.

Egy pásztor és szarvasmarhái elpárolognak.

Fejbe vág egy légrobbanásban leváló tetőcserép: egy hatalmas valaki jégaszteroidákkal teniszezik.

Más magasságokban sem számít semmi, pusztán az ellenfél legyőzése.

Delta Feltápászkodsz. Sámántáncot jártok egy világító fényfüggöny előtt, zakatoló dadogással ereszkedik le közétek az eksztázis.

Mostantól elkísér a sátraktól az Oktogonig.

Világító karperecekkel keresitek egymást a sötétben: te, és beletörődés.

23

Alfa Eszméletvesztésből riadsz.

Egy alföldi város felett siklóernyőzöl.

Nyakába kap a szél, mintha koncerten állnátok: lábaid simogatja, és nagyokat ugrik alattad.

Kiereszted kezedből körülhatárolhatatlan unalmad.

Versenyzel vele, melyikőtöket nyelik el hamarabb a többemeletes üvegkoporsók.

Gamma Kinyitod szemed. Egy tükör előtt állsz, amin hologramos matricákban domborodnak élőlények és tárgyak.

Egy hosszú hajú nő változatlan mosollyal figyeli, ahogy fogat mosol. Ha alulról nézed, elpirosodik az arca.

Mellette apró rakéta indul útnak, amint lehajolsz.

Talán atomot visz: minek is felegyenesedni, ha köpni vízszintesen is lehet.

Keretbe zárt jelenségek után visz a fej, a látvány kergetése tartja mozgásban a mibenlétet.

24

Bodrogi Sára

Endorfin

Éjfél előtt pár perccel lettünk élettársak, megszámlálhatatlan endorfin felszabadulása közben.

A nőstény zsiráfok párzás előtt belepisilnek a hím szájába. Én csak rád mosolyogtam.

A költözés olyan volt számunkra, mint a kutyáknak a fülvakargatás.

Aznap este önfeledten párosítottuk össze magunkat, mint a frissen mosott zoknikat, egymás szájába nem, de nyitott ajtónál pisiltünk egymás előtt.

Ruháimmal betakartam a padlót, és amíg a kettőből egy lett, a lakás lassan megtelt a második test illatával.

Már nem tudok arra gondolni, hogy máshova mennék haza, Budapest talán soha nem is jött a nyelvemre, mikor az otthonomra kerestem szavakat, még az állatkertet sem juttatta eszembe.

Már egy kosárba gyűjtjük a szennyest, és együtt mosunk egy másik városban, ahol nem egymillió-hétszázezren vannak rajtunk kívül.

Sosem gondoltam volna, hogy lehetek valahol ennyire otthon.

A kutyák központi idegrendszere aktiválódik a fülvakargatásra, szervezetükben endorfinokat szabadít fel – erősíti az állat és a gazdi közti kötődést. Megerősödtünk.

25

Éles Róbert

aughúsz

Zászlófelvonás. Az nem zászló, hanem lobogó, nem mindegy ám! A Himnusz hangjaira katonai tiszteletadással.

Díszszemle, vigyázz! Fogadás balról. Erő, egészség! Én, xxxxxxxxxxxxx esküszöm, hogy Magyarországot.

Elöljáróim parancsának. Isten engem úgy.

Közt. eln. besz. Európa, kereszténység, államalapítás. Ma is aktuális. Meg kell védenünk. Összefogás.

Mesterségek Ünnepe. Magyar Ízek Utcája. A gyerekeket külön programokkal. A Szent koronát ma ingyen.

Vidéki családok is ellátogatnak. A MÁV hosszabb szerelvényekkel, és mentesítő vonatokkal. Új kenyér, nemzeti pántlika. Megáldják. Megszegik. Megkóstolják. A jó magyar kenyér. Aki volt MÁR külföldön, az tudja csak igazán értékelni.

Nagyszerű / átlagos / gyenge volt a búzatermés (de) nem lesz hiány, sőt exportra is. A Kárpát-medence adottságai. Kunság mezein. Tejjel-mézzel.

Hogy lesz a 30 forintos búzából 300 forintos kenyér? A pékségek küzdenek az alacsony, valamint a magas. A kereskedők pofátlanul. Multik direkt nyomott áron. Másnapra ehetetlen, tele van adalékanyagokkal.

Háromhatvan.

Az igazi csakis kovásszal. Teljes kiőrlés. Kézzel dagasztva, amíg az izzadtság. Kemencében. Sikértartalom.

Szent / első / államalapító / király István. Bizánc vs. Róma. A szocban eltagadták. De most büszkék lehetünk. Egész Európát védte. Megalapozta.

Megerősítette. Leszámolt, ha kellett vaskézzel. De meg is bocsájtott.

Intelmei Imréhez a mai napig. Történelmi szerepe vitathatatlan. Még ma is vannak, akik vitatják.

26

Vízi parádé. A FLOTILLA. Légi parádé. Kötelékben. Hazánk légterét, hogy mi nyugodtan. Átrepült alatta.

Alkotmány. Ezer (ezred-) éves múlt. Az évszázadok során többször is.

Aranybulla. Negyvennyolc. Tizenkilenc. Rendszerváltás: a negyvenkilencest csak foltozgatták. Konszenzus volt. Nem volt konszenzus. Alaptörvény.

Preambulum. Ájpeden írta, a vonaton. Egyoldalúan fogadták el. Miért nem volt népszavazás? Megkapták a felhatalmazást. Gránit szilárdságú.

Foltozgatják.

Körkapcsolás. Vidéki tudósítónk. Közel ötszáz rendezvény ORSZÁGSZERTE. Megünneplik. Kivonulnak. Színpad. Rövid beszédet, hiszen ma az ünnepé a főszerep. A legalkalmasabb nap az elmélyülésre.

Határon túli vendégeink. Néptánc orrba-szájba.

István, a Király.

Az ország tortája. Az ország cukormentes tortája. Az ország gluténmentes tortája.

Hagyományőrző huszárezred. Lovas BANDÉRIUM. Csikósok karikással.

Gólyalábasok. Óriásbábosok. Arcfestés. Ugrálóvár. Lufikutya.

Rock-koncertek városszerte. Faluszerte. Országszerte. Fellép a régi nagy kedvenc. Az új sztár. A tehetségkutatón az egész ország megszerette.

Virágkarnevál. Az idén is. 16 kocsi, több mint hárommillió szál. Hetek óta, de a frisset csak tegnap éjszaka.

István, a Király Szent mise. Szent Jobb.

Körmenet.

Búcsú.

Bazár.

Vurstli.

István, a Király.

27

Forgalomkorlátozások. Lezárások. Nem közlekedik. Terelőúton jár. Nem áll meg minden megállóban.

Az operatív Törzs FELÁLLT. Műszaki főpróba: sikeres. Akár egyetlen gombnyomásra. Ha bármi. Fő szempont a biztonság. Nehogy megismétlődjön, még mindannyian emlékszünk.

Felkészült a Tűzoltóság. A Rendőrség. A Terrorelhárítási Központ. A Mentőszolgálat.

Mintegy 3000 rakéta és BOMBA. Persze görögtűz is. A szokásos helyekről. Új helyekről. Látványos elemekkel. Az idén először. Lézer és fényfestés is.

Minden eddiginél. A Lánchíd. A Duna. A Parlament. A Gellért-hegy (egy hete locsolják).

175,6 millió. Drága. Nem drága. Nem mindegy, ünnep van, a karácsonyi halászlé árát sem illik a házasszonytól.

A legjobb helyek, ahonnan jól látszik. Nem is hinnénk, hogy a Gellértheggyel van egy magasságban. Hídról. Töltésről. Teraszról. Háztetőről.

Toronyból. Távcsővel. Luxushajóról, gazdagoknak. Persze a tévében is követhetjük.

István, a Király.

A meteorológiai intézet szerint. Várható. Nem várható. 30 százalékos valószínűséggel. Megélénkül, helyenként megerősödik, viharossá fokozódhat. Elhagyja a főváros térségét. Feloszlik. Folyamatosan figyelemmel.

A HAGYOMÁNYOKNAK MEGFELELŐEN pontban 21 órakor.

Lélegzetvisszafojtva. Bumm… Óóóoooo… Bumm… Óóóoooo… ism.

István, a Király.

István, a Király.

István, a Király.

Az a szép fényes nap.

István, a Király.

28

Kormányos Ákos

veszek neked kalapácsot egy kép alatt olvastam: ha vége a nyàrnak veszek neked egy vadonatúj kalapàcsot, és annak is adhatsz nevet becézni fogom addig becézem míg bírom szusszal az orgazmuson túli állapotig becézem elbecézgetem egészen az avantgardig addig becézem míg a kalapács szilárd merev teste birtokomba nem kerül megolvasztom folyékonnyá becézem a nyelét a fejét a szegecset ami összetartja rácsöpög majd a bőrömre arcomra szemhéjamra pislogok és a becézett kalapács korpusza felönti a szemgödröm kicsordul onnan bele az orromba a számba le a torkomba lassan magamévá teszem a becézett kalapácsom és az engem magáévá tesz már az becéz engem az ad nevet nekem megnevez belülről kifelé szétárad 29

megköt kicsöpög a farkamon és az ánuszomon tócsát formál alattam becéz el ne csússz benne mert ha felhasad a koponyád véred és agyleved elkeveredik az én ondós szaros kalapácslevemben és soha nem magyarázzuk el a világnak hogy igazából nem is ismerjük egymást csak kaptam tőled egy kalapácsot és nevet adtam neki

30

A jó nők ideje lejárt

A „jó nők” ideje lejárt, túlszaporodtak, és kicsordultak a képernyőből, a plakátokból, a reklámokból. Tizenhat éves koromra túltöltötték és kisütötték receptoraimat az ingerek. Érzékszerveim nyugalmi állapota, ingerküszöbe megváltozott.

Nem immunis vagyok, csak két klikk alatt találok a „jobbnál” „jobbat”.

Ha azt akarod, hogy megvegyem a melleid közé szorult sört, mutasd meg a hátadon lévő szemölcsből kinövő szőrszálat.

31

Böhm Balázs

A Fedorov-naplójegyzék

A Szovjetunió felbomlását követően kevés akta jegyzi le hitelesen a szovjetek fondorlatos tetteit. A következőben egy valódi, első kézből kapott forrást olvashatunk Ivan Alexejevics Fedorov elvtárs emlékiratgyűjteményéből.

Fedorov, munkáját az ötvenes években kezdte Sztálin bajuszigazítójaként, de az igazi előrelépést Brezsnyev pártelnök úrnak köszönhette, aki a Szovjetunió elsőszámú fodrászati- és pofaszakállügyi szaktanácsadójává nevezte ki őt. Fedorov, a párthűség és a nemzetszeretet példaértékű alakja lett az idő előrehaladtával, de mint utólag kiderült, ez csak látszólagos volt.

A Szovjetunió felbomlását követően kiderült ugyanis Fedorovról, hogy az Egyesült Államok egyik legmegbízhatóbb kémje volt.

A következőkben az ő naplójegyzeteiből hallhatunk néhány részletet.

1958. október 3.: Hruscsov pártelnök úr tegnap este bejelentkezett hozzám, hogy pontosítsa időpontját.

– Tíz órára érkezem, – mondta szikár hangon a telefonba – a szokásos székemet kérem, Ivan.

Másnapra elő is készítettem a neki fenntartott széket, mert disznóbőr bevonatú, előre felmelegített széken kell megigazítanom mindig a haját kéremszépen. Én pedig eleget is szoktam tenni általában ezen kérésének – fél órával előtte behívom a kis Maximot, a kis utcakölyköt, aki ráül Hruscsov úr fodrász székére előmelegítés gyanánt. Melegített disznóbőrszék, kéremszépen.

Háromnegyed tíz volt, én meg Maximnak magyaráztam az orwelli technikát (hogyan gondozzunk állatfarmot), amikor negyedórával előbb betoppant Hruscsov. Fekete szemeivel nézte a számára fenntartott székét, 32

benne a kis Maximmal, aki pedig éppen készült összeszarni magát a pártelnök láttán. Ezen nem is csodálkozom, hiszen én is megrettentem Hruscsov közeledő bulldogképétől. Gyorsan – szinte ösztönösen – kezembe vettem a hajnyírógépet (okos leszek én! – gondoltam), majd felnyírtam vele Maximnak a haját. Éppen a közepén vágtam bele (jól formált kanyarintás a fiú fejének közepére), majd letessékeltem a székről. Maxim szipogva tapogatta a felnyírt bőrt, ahol egykor a haja volt.

– Két rubel lesz, kölyök – mondtam neki lelkiismeret-furdalásom közepette.

Maxim elment, Hruscsov pedig bágyadtan vigyorgott rám.

Leültettem a székbe, majd nekiálltam az igazításának, miközben ő végig mosolyogva vizsgálta a feje közepén csillogó kopasz foltot.

– Látod, Fedorov? – mondta nekem a hajvágás után harsányan, majd rácsapott a feje búbjára – Egyesek mégiscsak úgy akarnak kinézni, mint én!

1961. november 18.: Hruscsov futott be hozzám, minden előegyeztetett időpont nélkül. Lihegve bezuppant egy székbe, majd a kezembe nyomta a borotvát és a habot.

– Siess, Ivan – mondta lihegve – Holnap indulok Kubába, válság van.

Kennedy pár rakétával akar lefizetni.

– Ezek az amerikaiak ilyenek – mondtam, majd titokban kidobtam a Gillette borotvámat.

1984. március 21.: Első látogatását tette nálam Csernyenko, a Szovjetunió legfelsőbb Tanácsa Elnökségének jelenlegi elnöke. Moszkvában kötelessége volt minden új vezető párttagnak bejelentkeznie hozzám tisztelete gyanánt.

Csernyenko egy igazítást és borotválást kért.

– Üdvözlöm, Fedorov elvtárs – köszöntött jókedvűen.

– Mr. Csernyenko – válaszoltam, majd elgondolkoztam: hogyha most nem buktam le, akkor soha.

33

1989. december 5.: Hideg volt az orosz tél, de Gorbacsov napbarnítottan érkezett vissza Máltáról. Az ötfős kíséretével és a fekete Volgájával a szalon előtt parkolt le. Torkom hirtelen összeszorult, és nem tudtam eldönteni, hogy ez a félelmemből adódott, vagy a hirtelen lenyelt rágógumim miatt.

– Az elnök úr újabb reformokra készül – jelentette be Voronin, a kommunista párt főtitkára. Gorbacsov bágyadtan nézett tovább maga elé, hagyta, hogy más beszéljen helyette.

– Szeretne hosszú hajat növeszteni.

Voronin folytatta, a hírszerzésük jelentette a minap, hogy az amerikaiak kifejlesztettek egy szert, amitől a kopasz embereknek szép hosszú haja lehet. Tízszer olyan hatékony, hatósugara pedig ötvenszerese az eddig kifejlesztett szovjet hajszereknek. A híresztelések szerint csodafegyvernek nevezik az amerikaiak.

– Milyen hosszúra kellene? – vágtam közbe.

– Vállig – felelte most először Gorbacsov. Ő hitt abban, hogy sikerülhet megnövesztenie a haját. Tervei között először a keleti rész megerősítése szerepelt, majd, ha azzal végzett, akkor át akart térni fejbúbjának a nyugati felére, ahol főként a belső hajhagymák egységesítésével érte volna el a kívánt célt. Felvázolta továbbá azt is, hogy a két oldal vezető erejével kívánná meg újra reformálni a központot. Ezért volt szüksége rám.

– A párt úgy gondolja, hogy Bushnak előbb sikerülne megnövesztenie hosszúra a haját, mint Önnek, uram – mondta a főtitkár, amitől Gorbacsov elképedve nézett rá. Voronin közölte azt is, hogy az amerikaiak már nekikezdtek a hosszúhaj hadműveletnek.

Gorbacsov ezt követően szájával elmorzsolt egy jól formált cyka blyat-ot, felém fordult fáradt tekintetével, majd így szólt: – Akkor csak egy borotválás lesz, Fedorov.

34

Komán Attila

útkereszteződés

autólámpák csiklandozzák szemem a szaladás és a törökülés egymásban akarják megvalósítani gyerekkori álmaikat én meg a színészük vagyok hol futok kifulladásig valamelyik sávot követve hol törökülésben bújok el a körforgalom virágágyásai között álmodozva simulok hozzá a rücskös vasbetonhoz zöldpaprikáért alkudozom a piacon keringek a jegyautomata körül és esténként őszintére iszom magam míg fel nem tűnik hogy amint szaladni kezdek máris egy körforgalomnál vagyok nincs is sima útszakasz csak körforgalmak végtelen hálózata

35

észak

sercenés a magaslatban pár madár hurrog sietve ébrednek az oroszlántestű patkányok csipáikat vakarják és munkád izzadságával mossák le somfordálnak a tűz körül én magam sem tudom hogy köztük ólálkodom vagy vacogva félek tőlük rajzoló leheletük foszlik kéken a sarki fények szelídítő ketrecében ahol a mesék függetlenek és magukat mesélik nem kell nagyapó meg tanító csak sasszemek és harkályfülek hogy neved és szégyened feledve oda-vissza billegj a szépség futószalagján

36

szerkesztők: Bordás Máté Kovács Gergő Tancsik Brigitta borító: Tancsik Brigitta lapterv: Bordás Orsolya

facebook.com/rostlap soundcloud.com/rostirodalmilap rostirodalmi@gmail.com

/75