ROST |9| 2020/2

|9|

IRODALMI LAP 2020/2

TARTALOM

LITMUSZ MŰHELY

NAGY MÁRTA JÚLIA, KERBER BALÁZS,

KÖRTESI MÁRTON 2 Kattant

NAGY MÁRTA JÚLIA, K.B., K.M. 3 Mannaíz

KEMÉNY ZSÓFI, FERENTZ ANNA-KATA

NAGY MÁRTA JÚLIA, K.B., K.M. 4 Holdviola

BORDÁS MÁTÉ, NAGY MÁRTA JÚLIA, K.B., K.M. 5 Bojler 6 Bakter 7 Rajzás

FEHÉR RENÁTÓ, K.B., K.M. 8 Homage á Bortnyik Sándor TERÉK ANNA 9 Bevonulás 13 Mosdás VESZPRÉMI SZILVESZTER 17 Térkép 18 saját képünk HEPP ILDIKÓ 20 Le 21 Nagyon szép vagyok

SASCHA KOKOT

22 [végig lehet járni a hallgatag szobákat] 23 [tévedsz]

A Litmusz Műhely podcastban és játékesteken egy négy dobókockából (fogalom, tárgy, jelző, ige) álló ihletgenerátor segítségével, sorról sorra körbejárva írnak közösen verset a résztvevők. Kerber Balázs és Körtesi Márton műsorvezetők mellett Nagy Márta Júlia a játékestek állandó vendége.

NAGY MÁRTA JÚLIA, KERBER BALÁZS, KÖRTESI MÁRTON

Kattant

2

emelkedés, sajtreszelő, kattant, toppan

A kapu zárja nagyot kattant. Árnyékom abban a sávban egy emelkedés: alulról hajt a lendület, velem együtt lőtték ki az utcát.

Az utcát, ahol van egy bolt, ahol nincs más, mint sajtreszelő.

Kisangyalok szelik fel a szívemet ott.

Nem kellett volna betoppannom.

Az óra kondul, mint egy alapító okirat, amit nem írt alá, aki nem apportált.

Mint kattant szerelmes, ítél el bosszúból a bíró.

Rettenetesen sajnálom.

NAGY MÁRTA JÚLIA, KERBER BALÁZS, KÖRTESI MÁRTON

szegénység, küllő, göndör, kavarog

Mannaíz

Göndör hullámokban tör ki a teremtő kíváncsiság, Isten szivárványhártyája küllő egy keréken, Kavarog a múlt, mint bogárszárnyak kaleidoszkópja, Belenézni hiábavaló, az emlékezés fénye ezerfelé törik, Megcsillannak a szívem szilánkjai.

Micsoda szív! Ballonokban robban az érzelem, Belefúródnak repeszei az elfojtás betonfalába, Mint ejakulátum a sivatagi homokba.

Homok, homok! Aszald a szívem, Szívd a büszkeségemből ki az önsanyargatást, Teríts be gazdagon mannaízű csókkal!

Magányos hernyó vagyok a dűnék között, Keresztülfutnak rajtam a féregjáratok, Mint kifordított, elhagyott báb sivalkodik kis pillangója után Vesztett szárnyalás; így lettem korunk sybarita csökevénye, Vergődő galamb, mely felkenődött az áttetsző üvegfalon Szegénységünk kipárolgása felnyársalja.

3

KEMÉNY ZSÓFI, FERENTZ ANNA-KATA, NAGY MÁRTA JÚLIA, KERBER BALÁZS, KÖRTESI MÁRTON

Holdviola

Kutyatáp omlik, mint kő szerpentinútra.

Felakasztom magam csontvázad júdásfájára.

Bíborszínű szerpentin végig a vidéken, a nádtetők beomlanak terhedtől.

Ahogy a kóbor komondor a tápot elkezdi felenni, vérszín révület a kenderkötél nyomán!

Holdviola sóhaja a kificamodott bokám, A bíborszínű éhség továbbra sem csitul. Üres gyomrom békésen duruzsol.

révület, kutyatáp, bíborszín, felakaszt

4

BORDÁS MÁTÉ, NAGY MÁRTA JÚLIA, KERBER BALÁZS, KÖRTESI MÁRTON

Bojler

cosinus, bojler, csodálatos, vet

A bojlernek a pincében olyan magas a hengere, mint amilyennek a cosinust képzeltem, amikor nem tudtam, mi az: szinte kiüti a konyhapadlót a lángja.

Az ingadozás mechanikájánál nincsen csodálatosabb, szikrákat vet, ha piszkálom: mai napig ha elalszom, lánggal álmodom.

5

BORDÁS MÁTÉ, NAGY MÁRTA JÚLIA, KERBER BALÁZS, KÖRTESI MÁRTON

Bakter

A vonat sokáig elmaradt az alagútban.

Számoltam a másodperceket, már látnom kellene.

Gondolataim kuszán robognak felé, hátha becsaphatom az időt.

Vagy egyszer csak bezárul az alagút, és pontokká szűkül az öröm.

Még tanulom emelni sorompóimat, de kalauz nélkül elfut a sín, és én csak a bakterbódé asztalán táncolok.

öröm, asztal, kusza, tanul

6

BORDÁS MÁTÉ, NAGY MÁRTA JÚLIA, KERBER BALÁZS, KÖRTESI MÁRTON

Rajzás

Csírázó gondolat vagyok első februári eső után a tócsa alján.

Megzavar a fajfenntartás terrorja.

Szerintem nem fürdeni jöttek a verebek: szárnyuk úgy verdes, mint ezernyi kis reszelő,

terror, reszelő, csírázó, alszik

felporzik tőlük az aszfalt forgácsa.

A rajzás után úgy alszik az este, mint a hegyvidék.

7

FEHÉR RENÁTÓ, KERBER BALÁZS, KÖRTESI MÁRTON

Homage á Bortnyik Sándor

a hold akár egy másnapos kelés tehetetlen és üreges a táj romlott szellő mossa arcomat akár pónik pimpódzó szemzuga a tér akár egy kinyíló gömb melyből mint elnémult fájlalás szökik a dac és mutató nélküli számlap lesz a hold megint és mint kék szamarak alszik a valóság

valóság, hold, tehetetlen, pimpódzik

8

TERÉK ANNA

Bevonulás

(Részlet a Csönd c. darabból) Fiú Álltunk egymás mellett a peronon.

Nem volt zenekar, nem voltak pálinkásüveggel hadonászó férfiak.

Amikor egy férfi bevonul katonának, zeng az egész állomás.

Minden rokon felsorakozik egymás mellé a sín előtt, félnek a gyerekek, sírnak a lányok, az anyák sorban elájulnak. És isznak, isznak a férfiak. Életemben akkor láttam először pálinkásüveget, amiben egy egész körte benne volt, mikor apám unokaöccse 86-ban bevonult katonának.

A férfiak bólogattak, énekeltek, a peronra csöpögtek a könnyek, mire befutott a vonat, hogy elvigye a sorkatonákat, kimerült az egész társaság.

Nyikorgó vasba zsúfolva vitték a fiatalokat, hogy tanuljanak lőni.

9

Apa Egy nap majd téged is elvisznek, majd meglátod, mekkora mulatság!

Megtanulsz lőni, és hogy a kézigránátot milyen messzire kell hajítani.

Látod itt ezt a vágást?

A katonaságban szereztem.

Engem Pirotba vittek, rajtam kívül nem tudott egyik fiú sem írni, olvasni.

Az ezredes egy hét után rácsapott a vállamra, azt mondta, jó lenne, ha megtanítanám írni-olvasni az egész századot. És rajzolta a betűket, szótagolt az egész laktanya. Én közben a hegyeket néztem, és tudtam, hogy anyád vár vissza.

Egy nap elvisznek, fiam, mindenkit elvisznek egy nap.

Majd meglátod, mekkora mulatság!

Fiú De apám arca most nem volt vidám.

Az orra a cipője fölött lógott, úgy nézett anyámra, mint egy gyerek, aki engedélyt akar kérni valamire.

Anyám úgy tett, mintha nem félne, hálás is volt ezért apám, én meg nyugodt.

10

Azt hittem, minden bevonulás vidám.

Nem volt sehol zenekar, pálinka, lánykönnyek a sínpárnál.

Hallgattunk, mintha mindent jó előre már megbeszéltünk volna.

Untam a várakozást, de tudtam, hogy félni kell.

Onnantól kezdve kellett félni, hogy apám kollégájához bedobták a behívóját.

Mozgósítottak mindenkit.

Amikor kezdődött a háború, fiatalabbakat vittek, csupa sorkatonát.

Akiket zenével sirattak, akikről azt hitték, csak betanítani viszik őket.

Aztán vonaton jöttek haza, zsákba rakták mindet, feküdtek a vonat padlóján.

11

Féltem attól, hogy apámat majd csak zsákba rakva látom újra.

Félt apám, remegett az egész arca, egymás után szívta a sok cigarettát.

Késett a vonat, vasárnap volt.

A tévét szerettem volna nézni, meg hogy ne menjen el apám.

Otthon anyám bekapcsolta a tévét, és lefeküdt pihenni.

De én hallottam, hogy zokogott, néha sikoltozott.

Nem tudtam, mit kell csinálni ilyenkor.

Nem tudtam, kit kéne gyűlölni, milyen arca van az ellenségnek, mi a nevük, hogy felírjam őket a céltáblára, és lőjek rájuk a kis pisztolyommal.

Kit kéne lelőni, aki miatt apám fél és sír az anyám? És hogy kellene bátornak lenni, ha láttam már, apám arca hogyan remegett?

12

Mosdás (Részlet a Csönd c. darabból) Fiú Mikor nincs áram, a csapok is üresek.

Visít a bojler, fütyülnek a falban a csövek.

Ha megint van áram, a pumpák is dolgozni kezdenek, amik adagolják a vizet.

Nálunk van itthon vajling, kis kanna, kancsó, négy-öt vödör.

A pincében tartunk egy hordót, a mellemig ér.

Mindent tele kell tölteni vízzel.

Nyáron lesz könnyebb, olyankor melegszik a víz a napon.

Télen belefagy a pincehideg hordóba.

13

Ha nincs áram, nem tudod megmelegíteni a fehérre fagyott vizet.

Hideg vízben mosdasz, kihűlnek az arcodban a csontok, hideg a koponyád.

Sietni kell, ne akadjon meg a reggel.

Hideg ruhát, hideg testre, tolod a gyomrod sarkába az éhséget, sosem elég az étel.

Anyám gázpalackot szerez.

Egészen kék színű a sötét szoba este, mikor melegítjük mosdáshoz a vizet.

Anya Forralod, hűtöd, átöntöd.

Forralod, hűtöd, átöntöd.

Hideg a vajling fala, kihűl a víz gyorsan.

Fiú Anyám a gyertya mellett nézi, hogy mosom hideg vízzel a mellkasomat.

14

Nyáron a kertben fröcskölöm magam.

A gyerekkori kádamat is megtöltjük vízzel, a napon hagyjuk, hogy melegedjen.

Este ülök a sötét kertben, és öntöm, fröcskölöm magamra.

A gatyámba csorog a víz.

Sötét van, hát leveszem azt is, ülök a langyos székre tapadt bőrrel, lihegek, próbálom elfújni a nyarat, elérni a csillagokat. És kacag a sötét körülöttem, egy lány hangján kacag.

Vihar készül éjjel, a pára a mellkasomra tapad.

Kacag körülöttem a sötét, egy lány hangján kacag és egyre csak tapogatja a vállamat.

15

A felhők már eltakarják az egész eget, az orromig se látok, és markol az éjszaka, ahol csak ér, belemarkol sorban a hajamba, a nyakamba, fogja a combomat.

Egészen közel a nyakamba kacag.

Illatos a sötét, langyos kézzel mosdat, s én csak ülök székre tapadt bőrrel, és a hajába fúrom az arcomat.

Kacag, egészen addig kacag, míg az első villám az arcát meg nem világítja.

Nagy szemekkel néz rám az éjszaka, megmarkol, dörren az ég, aztán kacagva elszalad.

Kinevet, még a vihar is kinevet bennünket itt a földön.

16

VESZPRÉMI SZILVESZTER

Térkép

Ha festékcsíkot húznék a lépteim után, kiderülne, hogy ebben a városban igazából nincsenek is távolságok.

Egyenesek és tört egyenesek lepnék a tereket.

Napok alatt belaknék minden sarkot, mint a pók, hálót szőnék, és visszajárnék megigazítani, amit először elrontottam.

Megtudnám, pontok között melyik egyenest követve a legrövidebb az út, és azt sokszor átfesteném.

Kis köröket is rajzolnék a főút melletti utcákban, de azokat mindig csak éjjel.

A kis körök igazából négyzetszerűek volnának.

A házak körüli négyzetek alapjai érintői lennének a körutaknak, amiket megvastagított szelők osztanának fel.

A megvastagított szelők mentén járnék, és sugárutakon a középpont felé, amit végül úgysem jelölnék ki, mert nem vezet keresztül rajta az utam.

17

18

anyámat csak kéz alatt keresztelték meg azt mondta mert párttag volt a papa de ki nem víz alá rakták becsületből is és az istenit de szép lány lett belőle értette az a szabadságot rózsás otthonkákban varrt a falubeli asszonyokkal és istenit neki de szép lány volt szerelem volt ez igazán

kukoricát csépelt meg napraforgót azt mondta tudom-e mi az a cséplés nem persze hogy nem más világ volt akkor még tudták a szentháromságot

apám azt mondta a téeszben volt utoljára igazán szabad a menetszél borzolta a haját a traktoron és mindenhol zöldellt a vetés mint a hippik úgy képzelte színes leningekben járt amiket megnéztek a lányok és a kocsmában az ellopták az oroszok a tankot énekelték egész este

saját képünk

19

anyám és apám két szabad ember saját képükre teremtettek és formáltak azt mondom mindig és el is rontottak persze nem tudom mi az a cséplés például de azt mondták majd belejövök úgy is igazán mert nem olyan fajtából származom hogy nem

anyám krumpliszedés után szült először ki sem tudta pihenni mindig azt mondta de annál nagyobb szabadság úgysincsen mint felelősnek lenni valakiért mindig azt mondta akit te a saját képedre teremtettél és formálhatsz és elronthatod persze de megtehetsz vele bármit

anyám csak apám mellett volt igazán szabad mindig azt mondta én meg persze nem tudom milyen valaki mellett szabadnak lenni meg egyáltalán egyetemre járok még ráérek arra a fene nagy szabadságra azért tenni kell majd azt egyetem mellett nem lehet azt el kell ültetni mint a krumplit gazolni és ki kell majd kapálni is

HEPP ILDIKÓ

Le

A fürdőszobában levetett lányok száradnak.

Pislognak, amikor penészedik a levegő.

A lelohadt zoknik nedvszívó képessége közel sem elegendő mindenre.

20

Nagyon szép vagyok Karcolok Szép vagyok Szép hatalom Halom vagyok Vagyon kamerákkal Világítás a nyomelemnek Lidérces alperemről vagyok kar Meglepetés szép hormonbirodalomban

21

SASCHA KOKOT

[végig lehet járni a hallgatag szobákat] [man kann durch die stillen Räume gehen]

olvasni bennük nyomaidat kifésült hajszálakat némi szennyest nehéz fabútorokat köztük egy macskát találni még mélyen alszik átvillannak rajta álmai míg vissza nem térsz kireteszeled az ajtót a meleg utolsó darabjait karmai alatt őrzi neked mindig elég hogy a kihűlt kályhát feltüzelje az ürességet betöltse aztán végig lehet járni veled a hallgatag szobákat és keresni bennük nyomaimat

22

[tévedsz] [du irrst dich]

egy új kontinens fekszik előtted a parton az égbolt utolsó pontjainál és mindig egy névvel indul a darab mindegy épp melyik városrészben állsz a nyelv továbbra is idegen számodra csak a szél ad irányt csakhogy már jó ideje a hegyek felé kell hajóznod egyetlen személy parancsszavára házat építesz neki és ott fekteted sírba mikor először havazik és magad sem tudod már hogyan térj vissza

Schelhammer Zsófia fordítása

23

IMPRESSZUM KIADÓ, FELELŐS KIADÓ: BORDÁS MÁTÉ SZÉKHELY: 5435 MARTFŰ, MANDULA U. 56.

FELELŐS SZERKESZTŐ: BORDÁS MÁTÉ SZERKESZTŐK: KOVÁCS GERGŐ, TANCSIK BRIGITTA OLVASÓSZERKESZTŐ: SZENDERÁK BENCE LAPTERV: BORDÁS ORSOLYA FACEBOOK.COM/ROSTLAP SOUNDCLOUD.COM/ROSTIRODALMILAP ROSTIRODALMI@GMAIL.COM

ITMUSZ MŰHELY L FACEBOOK.COM/LITMUSZ SOUNDCLOUD.COM/LITMUSZ

/100