RoHAM Magazine /summer issue/

fordította: Pintér András translated by András Pintér

illusztráció/illustration: Sirály Dóri

E

lôször az tûnt fel, milyen rossz a cigaretta. A füst ingyen volt, pincelépcsôkön, és üveg­ ajtókon áradt ki, és semmi, de semmi nem emlékeztetett benne a nyugati naplemen­ ték párájára. Unalmat és kétségbeesést szívtam be.

A körülöttem tolongó testek nem törôdtek maguk­ kal, sem egymással. Homályos vágy hajtotta ôket, vagy a semmi, ha az ábrándok életfogytos kergeté­ se kevésnek bizonyult, és évtizedes erôltetett me­ net után úgy hagyta ôket az út szélén.

Pontosabban a mindent betöltô, vibráló képek elôtt. Ott voltak mindenhol. Találkoztam velük an­ nak idején a nyugati parton, ártatlan gyerekkoruk­ ban, kicsi, fadobozos embriókként. Úgy tûnt, ezen a messzi helyen és idôben szétfutottak, nôttek és elszaporodtak. Ahogy belezöttyentem az új test­ be, próbáltam az ingerekbe akaszkodni, nem fog­ lalkozni az üres emlékekkel. Sok tapadt közülük a vibráló képekhez.

A hûvös leheletû üvegajtók elôtt nem állt senki, de éreztem, nem néznek jó szemmel. Maradtak a divatos kávéházak a város közepén, innen viszont a csivitelô, túl fiatal és erôltetetten lazuló közönség taszított el. Az itallapra rá se néztem, és nem szá­ moltam, mennyi maradhatott az új, pontosabban régi kabátom zsebében. Elég volt pár kört tenni a teraszoknál, és hallgatózni. Ábrándok sehol. Megint az a sivár keménység, kockázatvállalás semmi. Ennyi sugárzott vissza a szemekbôl és már megint azokból a kicsi kép­ ernyôkbôl, amelyeket itt az asztalra kicsapott, apró telefonokon bámul­tak, vagy nyomkodtak akkor is, amikor a velük szemben ülôkkel osztották meg ön­ magukat. Füst alig, ahol akadt, ott is idegen, semmi­ re nem jó, kaparó és lélektelen keverék. Fél karomat egy Camelért.

Meglepônek tûnhet, de ebben a szakmában az ábrándoké a fôszerep. A pénz nem számít, ebben a korban már nem sokat. Az én koromról beszélek természetesen, nem errôl a nyugati naplementéktôl messze járó idôrôl, ahol kikötöttem. Annyi nekem is feltûnt, mennyi a reklám és a plakát. Némelyik mint­ ha arra várna, mikor nyúlhat ki a síkjáról, és ránthat magával a két kiterjedésébe, ahol az idôk végé­ ig fogat mosunk, nézünk valamit vagy egyszerûen mosolygunk, elégedettebben, mint idekint, ebben a széles vásznú útvesztôben. Pár év múlva talán ez is megtörténik.

T

he first thing that struck me was how bad the cigarette was. The smoke was free of charge, pouring out on basement steps and through glass doors, and nothing whatsoever resembled in it to the mist of the western sunsets. I inhaled boredom and despon­ dency. The bodies thronging around me cared neither about themselves nor each other. They were driven by an obscure desire, or by nothing if the lifelong pursuit of visions had proven to be insufficient, leaving them on the roadside after decades of forced march.

Or, to be precise, in front of the all-pervading, vibrating pictures. They were omnipresent. I had met them back in the day on the West Coast, in their innocuous infancy, as tiny embryos of wood­ en boxes. They seemed to have spread running, grown and multiplied in this distant place and age. As I wrenched into the new body, I tried to hang onto the sensations, to ignore the empty memories. A lot of them were bonded to the vi­ brating pictures. Nobody was standing in front of the cool breathed glass doors but I felt the dis­ approving looks. There remained the trendy ca­ fés in the cent­re of the city, from here, however, I was repelled by the chattering, too young and forcedly relaxed crowd. I didn’t even look at the drinks menu and I didn’t count how much money I may have had left in the pocket of my new, or more precisely, old coat. It was enough to do a few rounds at the terraces and listen.

No visions anywhere. That barren roughness again, no risk taking whatsoever. That’s all that was radiating back from the eyes and once more from those small screens on tiny phones tossed on the tables, which people stared at here. Or kept on pressing them even when they were confid­ ing themselves to the one sitting opposite them.

Barely any smoke; wherever there happened to be some, it was an unfamiliar, useless, scratching and soulless blend. My arm for a Camel!

It may come as a surprise, but in this profession visions play the main role. Money doesn’t matter, not much in this age. Naturally I’m talking about my age, not about this distant era from the west­ ern sunsets where I had wound up. It was appar­ ent even to me how many adverts and posters

– Pár év múlva talán megtörténik.

Az ügyfelem bal kéz felôl szólalt meg. Végül egy szökôkút mellett ültem le, miután ráuntam a tökéle­ tes bárpult keresésére. Barátkoztam a gondolattal, hogy errefelé nincs tökéletes bárpult, másodpél­ dányokkal pedig nem érem be. Ennyit hamar meg­ tanultam a poszterekrôl. A szökôkút szélére azért feldobhattam a lábam, és úgy tettem, mintha az iro­ dámban lennék. Nehezen ment, de hát az ábrándok építése mindig nehéz.

– Úgy gondolja?

– Azt nem fogom fel, hogy lehet, hogy eddig nem történt meg. A kínaiak, az oroszok, meg az Úr­ isten. Úristen!

Nálam szakadtabbnak tûnt, és egy ideig kétsé­ gek közt keringett a szökôkút körül. Úgy vélhet­ te, nem vagyok megfelelô alany a megvágáshoz.

Testvérieskedni próbált. A nyelvet már könnyedén megértettem, itt az ideje a lényegre térni.

Említettem az ábrándokat. A szakma középpontjában az ábrándok állnak: a sikátorok, a pók­asz­ szonyok, a füstölgô fegyver, a fáradt szív meg a többi. Valami nagyobb és mélyebb megnyilvánu­ lása. Szívesen nevezném örökkévalónak, de ha az lenne, ránk sem lenne szükség. Az ábránd ôrzése a dolgunk, még ha az idôk folyamán szûkül is, mint az esôerdôk és szennyezetlen foltok a tengeren.

A képernyôkön láttam aznap délután.

– Kérem, beszéljen nyíltan a vágyairól. Nem kell félreértenie.

Az ügyfél tökéletesen üres pillantást vetett rám.

Lassan kapcsolt, és a gyanút legyûrte a szükség.

– Nagy bajban vagyok, fônök. Elvitte a busz a gyógyszerem, pedig megvolt, isten bizony meg­ volt. Csak egy húszas.

Ennél azért többre számítottam. A pillanat viszont kedvezô, a naplemente, még ha messze is esik az én naplementéimtôl annak idején, elmossa a körvo­ nalakat. Talán visszahoz valamit.

– Khm, sosem voltak másmilyen vágyai?

Ráfonódott valami a kezére, odabent a zsebben. Ösztönszerûen benyúltam én is. Se harmincnyolcas, se semmi, csak egy összegyûrt papír.

– Tartsd meg az apród, mocskos kancsó…

– Kérem, nem kell félreértenie!

Rúgott egyet a kiszáradt kút szélébe, ahon­ nan egy perccel azelôtt vettem le a fél lábam. Ká­ romkodva eltávolodott, emlegetve a másmilyen

there were. Some of them as if waiting when they could reach out of their planes and drag me with themselves into their two dimensions where we keep on brushing teeth, looking at something or simply just smile until the end of time, more satis­ fied than outside here in this wide screen labyrinth.

Maybe this too will happen in a few years.

“Maybe it will happen in a few years.”

My client addressed me from the left. In the end I sat down next to a fountain, having given up on trying to find the perfect bar. I was getting used to the idea that there wasn’t a perfect bar around here; nonetheless I wasn’t going to settle for a second-rate one. This much I had quickly learnt from the posters. I could throw up my feet onto the edge of the fountain though, pretending that I was in my office. It was difficult but building vi­ sions is always hard.

“You think so?”

“It’s beyond me how it is possible it hasn’t hap­ pened yet. The Chinese, the Russians and God Al­ mighty… God!” He seemed more tattered than me and he cir­ cled doubtfully around the fountain for a while. He may have considered me the wrong subject to rip off. He was trying to be brotherly. I already under­ stood the language easily, it was time to get to the point. I have mentioned the visions. They are at the heart of this line of business: the alleyways, spider ladies, smoking gun, weary heart and the rest. The manifestations of something bigger and deeper. I would love to call it eternal, but if it was there would be no need for us either. Our task is to guard Vision, even if it retreats with the passing of time like rainforests or unpolluted spots in the seas. I saw that on the screens that afternoon.

“Please, feel free to talk openly about your de­ sires. Don’t get me wrong.”

The client gave me a perfectly blank glance.

Slowly, the penny dropped and suspicion was overcome by need.

“I’m in big trouble, boss. My medicine was left on the bus, I had it though, God knows I did have it. Only twenty bucks.”

I had expected more than that. The moment, however, was favourable. The twilight, though fall­ ing short of my sunsets before, was blurring the contours. Maybe it would bring something back.

felmenôim, a mocskos vörösöket és sok helyi híres­ séget. Nem mondom, hogy mindent elsôre megér­ tettem belôle. Levettem a másik lábam is, és tettem pár lépést a kihalt parkban. Meglepô, de immár za­ vart a poszterek és kígyóbûvölô reklámhangok hiá­ nya, bár a várost még hallottam. Mindig hallottam, a mély morgása valószínûleg örökkévalóbb lesz az ábrándnál is.

A hontalan a nagy kapkodásban kiejtett valamit a kabátjából. Talán akkor rántotta elô, amikor rám emelte az öklét, és összeszorított, bár hiányos fog­ sorral, arccal felém elhátrált. Egy lapos cigarettás­ doboz volt, abból a minden kellemet nélkülözô, fe­ kete és piros fajtából. Ki tudja, miért, a szimfóniáról nevezték el, és nem találtam benne mást, csak egy elképesztô alakúra gyúrt fecnit és némi dohányt. Ki­ vettem. Mindent megtettem, hogy rágyújtsak, az üres dobozt pedig a kút szélén hagytam. Visszajö­ het érte.

A véletlenre bíztam magam, és a papírdarab nyo­ mán – mint kiderült, villamosjegy – bejártam né­ hány vonalat a város egyik végétôl a másikig. Néha letértem az elegáns, merôleges útvonalakról, idét­ len kitérôket tettem egy-egy kanyarban, ahol a sí­ nek leállított gyárak és épülô áruházak vázai közt húzódtak. Igyekeztem közelebb kerülni az áb­ ránd helyi természetéhez. Nem akartam elhinni, hogy mindent lefoglaltak ezek a túlhajszolt, bármi emelkedettségtôl mentes pofák a mozik bejáratai fölött, ismét csak a posztereken. Mindenhol. Izmok, izzadtság, elegáns kárhozatnak nyoma sincs.

A lopott kabát gazdájával egyébként nem jártam rosszul. Bérházban lakott, elvált, és ki­­ tartó erôfeszítéssel eltávolított maga körül min­ denkit. Elérte, hogy szinte magától láthatat­ lan legyen, azaz nem is különbözött olyan sok­ban tôlem, új fôbérlôjétôl. Pár napig távol tartottam a munkahelyétôl. A félhomályos szobák közepén ül­ tem, vagy színpadias pózban bámultam ki az abla­ kon, és a fekete-vörös cigarettát szívtam. Egészen rákaptam. Az íze ugyan rettenetes, de mindenhol kapni. A fegyver ráér, de Camelt elôbb-utóbb ke­ rítenem kell.

Szívesen kutattam volna a gazdatestem vágyai után, de befelé alig látszott belôlük valami. Ritkán találkoztam ilyen jól sikerült elfojtással, csak ennek az a szomorú velejárója, hogy az összes többi kész­

“Hmm. You’ve never had other desires?”

His hand wrapped around something in his pocket. Instinctively, I reached inside too. No .38, no nothing, just a crumpled piece of paper.

“Keep your change you filthy fag!”

“Please, don’t get me wrong!

He kicked into the side of the dry fountain from where I had taken one of my feet off a minute be­ fore. Swearing, he moved away, mentioning my ancestors, the dirty commies and a number of lo­ cal celebrities. I can’t say I understood all of it the first time. I put my other foot down too and took a few steps in the desolate park. Surprising, but that time I was already bothered by the absence of the posters and the snake charming sounds of ads, though I could still hear the city. I always heard it; its low hum will probably outlast Vision itself. In his haste, the tramp dropped something from his coat-pocket. He may have pulled it out when he raised his fist at me and, with clenched but missing teeth, with his face toward me, he retreated. It was a flattened cigarette packet of that black and red kind which is devoid of any grace. Who knows why, it was named after symphony, and I found nothing else in it but a scrap piece of paper crumpled into some astounding shape and a bit of tobacco. Tak­ ing it out, I did my best to light one up and left the empty packet on the rim of the fountain. He could come back for it. I placed myself in the hands of fate and I completed a few routes from one end of the city to the other by using the piece of paper, a tram ticket as it turned out. Sometimes I deviated from the elegant perpendicular routes and took silly detours at occasional turns where the tracks stretched between skeletons of out-of-use factory buildings and shopping centres under construc­ tion. I strove to get closer to the essence of the place’s Vision. I refused to accept that everything­ was occupied by these overworked blokes lacking any sort of distinction yet again on posters above cinema entrances. They are everywhere. Muscles, sweat, no trace of graceful damnation.

By the way, I didn’t come out badly with the owner of the stolen coat. He was living in a block of flats, he was divorced and, with persistent effort, he had distanced himself from everyone around him. He had managed to become invisible as it were by himself so he wasn’t all that different from

tetést is semmivé változtatja. A lakásban négy té­ vét találtam, fényképet, naplót vagy más megható­ an régimódi maradványt viszont egyet sem. Új gaz­ datestem kukásautót vezetett, esténként egyedül ivott.

A harmadik napon szétlapított cigarettásdobozt találtam az ajtó elôtt. El sem akartam hinni, de Camel volt. Egyre többet bányásztam elô ugyan a tompa emlékekbôl, és ezekben a környék ital- és dohány-nagykereskedései kiemelt helyen szere­ peltek, a beszéd viszont még feszélyezett egy ki­ csit. Egyszer kénytelen leszek szembenézni az egy­ személyes, önálló cigivásárlás retteneteivel ezen a távoli helyen és idôben, de igyekeztem halogatni, amíg lehet. Talán titkárra van szükségem.

A hontalant ugyanott, a kiszáradt szökôkút mel­ lett láttam másodszor is. Nem mosolygott, de köze­ lebb lépett, és közölte, hallott egyet-mást a fajtám­ ról. A lakóközösségnek nem hisz, de napi kétszázért és egy doboz koporsószögért vállalja, hogy össze­ hoz, akivel kell. Plusz költségek, és egy egészség­ ügyi laposüveg a belsô zsebben.

A megegyezés létrejött. Kettôsünk mûködött, mintha egész életében ezt csinálta volna ô is. Egy napra rá az üres park még üresebb sarkába állítot­ tunk egy lomtalanításról odavonszolt íróasztalt, és újra megnyílt az irodám. Szék egyelôre sehol, a klasszi­kus lábfeldobás így nehézségekbe ütközött.

Laza, féloldalas tehénkedésre mindazonáltal jó. Be­ szereztem egy üres névtáblát, és kitettem az asz­ tallap sarkára. A semmiben lebegô, lehetséges ne­ vek és lehetôségek sokasága sose szûnô, költôi és gicscses fájdalommal töltött el, valahányszor ránéz­ tem.

Az éjjeli nyitva tartás miatt a gazdatestem keveset aludt. Egyszer megkarcolta a kukásautót, attól fog­ va zavartalanul húzhattam be otthon a függönyt, és figyelhettem új önmagam a koszos ablaküveg tük­ rében, órákon át, mint egy ingyenes állatkertben.

Elmaradt a hajnalai sziszegés-csattogás. Új korsza­ kom elsô végzet asszonya nagyjából két hét múl­ va jött el.

Az irodában ültünk a névtelen titkárommal. Vál­ tozatlanul nem mutatkoztunk be egymásnak, úgy éreztük, ez megbontja kapcsolatunk szikár, férfi­ as jellegét. Az utcai lámpák fénykörében zúgó ro­ varokra kötöttünk fogadásokat. Nehéz kérdés, me­ lyik égette ki magát elôbb a kamikazeröptével, mi­

me, his new proprietor. I kept him away from his workplace for a few days. I sat in the middle of dim rooms or stared out of the window in a theatri­ cal posture smoking the black and red cigarettes. I was beginning to like it. It tastes rank but you can get it everywhere. The gun could wait but sooner or later I would have to get some Camels.

I would have liked to investigate my host’s de­ sires but they were barely perceptible from inside.

I seldom met such effective oppression, though the regrettable consequence of it is that all the rest of the urges get neutralised too. I found four TV sets in the flat but no photos, diaries or any other touchingly old-fashioned remainders. My new host drove a rubbish truck and drank alone in the evenings. I found a flattened cigarette packet in front of the door on the third day. I could hardly believe but it was a Camel. Although I was digging up more and more of the blurred memories – and in these the drink and tobacco sellers of the area occupied a prominent position – talking, however, still made me feel a little uneasy. One day I would be forced to face the horrifying prospect of hav­ ing to purchase cigarettes by myself in this distant time and place but I did my best to put it off as long as I could. Perhaps I needed a PA. I saw the tramp the second time at the same place by the dry fountain. He was not smiling but he took a step closer and told me he had heard a thing or two about my kind. He did not believe the tenants but he promised to hook me up with any­ body I wanted for a couple of hundred bucks a day and for a packet of coffin nails. Plus expenses and a bottle of emergency booze in the inside pocket.

We struck the deal. Our duo worked as if he also had been doing that all his life. A day later we placed a desk into the empty park’s even emptier corner dragged there from a cleanup and my of­ fice reopened. No chair as yet, so putting the feet up in the classic posture came to difficulties. Nev­ ertheless, it was OK for a relaxed, one sided perch­ ing. I obtained a blank nameplate and placed it in the corner of the table. Every time I looked at it I was filled with an incessant, poetic and banal pain caused by the multitude of potential names and possibilities lingering in nothingness. Due to the late opening hours my host body got little sleep.

One day he scratched the rubbish truck and from

vel a legközelebbi mûködô lámpa az asztalunktól úgy húsz lépésre feküdt. Éjfél után a hontalan mo­ corogni kezdett. Minduntalan a homályba kémlelt, majd felállt, kiment a sötétségbe, és elém vezette az asszonyt.

– Hadd mutassam be…

A végzet asszonyában a végzetszerû a súlya volt, más semmi. Fenyegetô és halálos elôdeire a pókjel­ meze emlékeztetett, míg közelebbrôl fel nem tûnt, hogy ez megint valami film reklámpólója. Alatta istenkísértô, szûknek szánt nadrág, a kezében egy gazdaságos áruházlánc szatyra.

Felpattantam az asztal szélérôl, és rájöttem, nem tudom hellyel kínálni. Állva maradtunk, hallottuk a rovarok zümmögését.

– A kislányával támadt baja – dünnyögte a névtelenem.

– A kislányom terrorista. Egy anya meglátja az ilyesmit. Mégis, ô a kislányom, az a sok ember meg mind idegen.

Megint az új idô velejárója. A végzet lánya az anya szerint kis híján kicsúszott a középiskolából, és fel akart robbantani valamit. Ennek a terrorügynek utána kellett néznem, miután elbocsátottam elsô fizetô ügyfelem. Alaprezgésként lebegett az egész kor alatt, mint azelôtt a nagy világválság és a mar­ havagonban utazgató éhezôk. Mindenki magától értetôdônek tekintette, így alig beszélt róla.

A lányt könnyen megtaláltam. A kezdô zsarolók nagyképûségével küldözgette üzeneteit az anyjának, egyetlen ismerôsének, aki komolyan vette, és aki naponta sírva fakadt miatta, gyakran két levél között is. A leveleket kézhez kaptam, és elképesz­ tett gyermeki elôadásmódjukban is jól eltalált ke­ gyetlenségük. Láttam néhány zsaroló levelet annak idején a nyugati és a keleti parton, mi több, az elsôk között jutottam hozzá a Lindbergh gyerek hullájá­ nak képeihez. Nem tegnap kezdtem én sem, de a sorok végzetesen eltorzult ábrándokat mutattak. Újra az asztal mellett a könyökömre támasztottam az állam, és végigvettem, mivel lehetnék hatással rá.

A képernyôk nyilván beférkôztek a szeme mögé, fel­ borítottak mindent. Fordítva ment az egész, a sze­ mek játszották vissza, amit csak látniuk kéne. Loc�­ csanások, késô esti villódzás a szobák ablakaiból, mindenhonnan ugyanaz, esetleg néha hosszabbak, ha valakinek futotta a jobb csatornákra. Az anya és a lánya nem tartozott közéjük. A lány megoldásait onnan vette, ahonnan tudta. Semmi kék ég, csak a

then on I could pull in the curtains undisturbed and watch my new self in the reflection of the filthy window for hours like at a complimentary visit to the zoo. Gone were the hissing and clanking at dawn. The first femme fatale of my new era arrived around two weeks later.

We were sitting in my office with my anonymous PA. We still hadn’t introduced ourselves to each other; we felt that this would have destroyed the gaunt, manly character of our relationship. We were making bets on insects humming in the glow of the streetlights. It was a difficult question which one would burn itself out sooner with its kamikaze flight since the closest working light stood approxi­ mately twenty paces from our desk. After midnight the tramp started to stir uneasily. He kept peeking spying the shadows, then stood up, went out into the darkness and lead the lady before me.

“Let me introduce…”

The only fatalistic thing in this femme fatale was her weight, nothing else. Her spider fancy dress reminiscent of her intimidating and deadly pre­ decessors, until it became clear that again it was the promo-shirt of some movie. Below it she wore trousers meant to be enticingly tight, in her hand she held a plastic bag of an economic store chain.

I sprung up from the edge of the desk and re­ alised that I was unable to offer her a seat. We remained standing, listening to the humming of insects.

“She’s got a problem with her little daughter” – my anonymous mumbled.

“My little daughter is a terrorist. A mother notic­ es these things. Still, she is my daughter and those people are all strangers.”

Once again, a sign of the new times. According to her mother, the fame fatal almost dropped out of secondary school and she wanted to blow up something. I had to look into this terror-issue after I had sent my first paying client away. It was un­ derlying the whole era as a fundamental feeling, like the great depression and the starving people transported in kettle-trucks before. Everybody took it as self-evident so hardly talked about it.

I found the girl easily. She kept sending her mes­ sages with the insolence of beginner blackmailers to her mother, the only person who took her se­ riously and who cried every day because of her, often even between two letters.

homályos elgondolások valami bombáról, még ho­ mályosabb kémiaórák üledéke és a bolt polcai. Ta­ lán ebbôl a mosóporból, talán abból, lehet, hogy mûtrágyából, istenem, honnan vegyen mûtrágyát a város közepén? Elnyomott, alig mozgó valamik, nem sokkal mellettük pedig az a dagadt gyerek a szélsô padban, aki mindenáron segíteni akart. Ha megadom a kezdô pöccintést, kialakulhat.

A képek alapján a lány talán illett hozzá. Külsôre mindenesetre szintén az az enyhén elhízott, remény­ telen fajta volt, a szemében mégis valami meg­ ható maradvánnyal, ami nem hagyott nyugodni.

Nem hagyhatom veszni a csírát. Ha a közelébe aka­ rok férkôzni, sajnos közelebb kell kerülnöm ahhoz, amibôl eredt, azaz a képernyôk korának idegbeteg ábrándjaihoz. Hozzászoktattam magam, hogy na­ ponta egy órát álljak egy tévékkel teli kirakat alatt, belógtam a hálózati kávéházakba, és érdeklôdtem a hontalanomtól, mennyibe telne összerakni egy gé­ pet a számítófajtából. Cigarettafogyasztásom mere­ deken megugrott.

– Az ábrándokban rejlik minden. A kor minden gondja, a reménye is – soroltam egy másik estén a titkáromnak. – Áruld el, mire vágysz.

Idôközben hivatalosan is összetegezôdtünk.

A hon­­talan kiterítette elôttem a dokumentációt, a leveleket, rajtuk az egybeesések és vélt összefüg­ gések piros karikáival.

I received the letters and, even in their childish presentation, I was stunned by their precise cru­ elty. I had seen a few blackmailing letters before in the West and the East coasts, what’s more, I was among the first people to get hold of pictures of the Lindbergh baby’s body. I’d been around the block too, but the lines were reflecting gravely dis­ torted visions.

Again by the desk, I propped my chin on my el­ bow and mulled over how I could influence her.

The screens had obviously insinuated behind her eyes turning everything upside down. The whole thing went in reverse, the eyes were playing back what they should only have seen. Splashes, late night flashings from the windows of rooms, the same thing from everywhere, perhaps sometimes longer if someone could afford better channels.

The mother and her daughter did not belong to them. The girl got her solutions from wherever she could. No blue sky, only vague ideas about some bomb, fragments from even more vague chemistry classes and the shelves of shops. Maybe from this detergent, maybe from that one, perhaps from fer­ tiliser. My God, where should she buy fertiliser in the middle of the city? Suppressed, things barely moving and not far next to them that fat kid sitting at the desk on the side who meant to help at any cost. If I gave it the initial push it may develop.

Judging from the pictures the girl may have been a good match for him. At least by appearance, she was also that slightly overweight, hopeless type, nonetheless with some touching vestiges that did not let me rest.

I could not let the seed perish. Unfortunately, if I was to get close to it, I had to get closer to its source, the insane visions of the age of screens. I made it into my habit to stand one hour a day in front of a shop window full of TVs, sneaked into internet cafes and asked my tramp how much it would cost to put together a machine of that com­ puting kind. My cigarette consumption soared.

“Everything lies in the visions. All the troubles of the age and also its hope” – I said to my PA one evening – “Tell me what you wish for.”

– El tudnék képzelni nem egy, hanem kettô la­ posüveget. És talán napi kétszáznegyven, nem, két­ száznegyvenöt se tûnik túl soknak. Innen nem.

– Ez minden?

– És a naplementék. Tetszenek a naplementék.

Egész jók, na.

A rend kedvéért átnéztem a hivatkozásokat, de már minden készen állt. Kidolgoztam a tervet a család, anya és lánya egyesítésére. Láttam egy­ szer-kétszer a kislányt, és be kellett látnom, an�­ nyira nem kicsi – ha nem veri meg a sors az any­ ja testalkatával, a csinos arcával talán vinné vala­ mire. Az esze megvolt hozzá, a világhálóról vagy honnan szedett tudományával szögbombákat min­ denesetre össze tudott ütni. Ki akar tûnni, nem ér­ dekli, hogyan. Nem akar eltûnni, nyomtalanul, mintha sosem lett volna, halványuló maradványként pár szintén eltûnésre ítélt sejtcsomó felületén. Ez az egyetlen ábrándja. Nem érdekli, hogyan.

A robbantás lett a bosszú a kor közönyös szelle­ mén és a végzet anyján. A végzet lánya külön le­ velek sorozatával vezette be. Kislányos kíméletlen­ sége új mélységekbe tört, ideggázról, metrókról és világvégékrôl zagyvált, az egészbôl pedig az egyet­ len ábránd, az anya üres helye sütött megdöbbentô erôvel. Nem nagyon értettem a hálóhoz, annyira vi­ szont beleláttam a forgalomba, hogy a merényle­ tet diszkrét magányban, mindössze kettôjük társa­ ságában hozzam össze. Kívülállók nélkül. A bom­ ba gyengére sikerült, megúszták könnyebb sérülé­ sekkel. Egymás mellé kerültek a kórházban, a nôvér szerint már az elsô éjszakát végigbeszélgették.

Az irodám nyitva áll. Ha minden jól megy, az asz­ talt még a héten felvonszoljuk a lakásba. A lakó­ közösség keveset sejt, és még kevesebbet beszél.

A fegyverrôl lemondtam, revolverhez nehéz hoz­ zájutni, azt mondják, a Camel viszont rendszeresen jár. Egy idô óta magától terem az ajtó elôtt.

In the meantime we started addressing each oth­ er in more friendly terms. Before me, the tramp spread out the documentation, the letters with the coincidences and supposed connections indicated on them by red circles.

“I could imagine not one but two bottles of booze. And maybe two-forty… No, two-forty-five a day doesn’t seem too much either. Not in my opinion.”

“Is that all?”

“And the sunsets. I like the sunsets. They’re quite cool, aren’t they?”

For order’s sake I went through the references but everything had been prepared already. I had worked out the plan for the reunion of the family, the mother and daughter. I saw the little girl once or twice and I had to admit she wasn’t that little – if fate hadn’t punished her with her mother’s built she may have got somewhere with her pretty face.

She had the brains for it, in any case, she was able to prepare makeshift nailbombs using the knowhow gathered from the world wide web or what­ ever.

She wanted to stand out, no matter how. She didn’t want to vanish, without a trace as if she had never existed, like some fading remains on the surface of a few cell groups also destined to dis­ appear. This was her one single vision. She didn’t care how.

The explosion became the means of vengeance on the indifferent spirit of the age and on the mother of fate. The daughter of fate introduced it in a separate series of letters. Her girlish cruelty reached new depths, babbling on about some nerve gas, the underground and the end of the world and from the whole thing only that one vi­ sion, the mother’s empty place, was radiating with astonishing force. I didn’t know much about the web, nevertheless I could understand enough of the traffic to arrange the atrocity to take place in discrete isolation, only in the presence of the two of them. Without outsiders. The bomb turned out to be weak, they got away with minor injuries.

They were accommodated next to each other in the hospital, according to the nurse they talked through the first night already.

My office is open to everyone. If everything goes well we will drag the desk up to the flat this week.

The tenants suspect little and talk even less. I gave up on the gun, they say it’s hard to get hold of a revolver. However, we get Camel regularly. For a while now it turns up in front of the door by itself.

fordította: Pintér András translated by Andr ás Pintér

There was a Soviet military base 3 mi­ les from our village. Around the winter of ’89, at the time of the change in the political situation, there started ap­ pearing on the streets and in the pubs drunk or ravenously thirsty Russky sol­ dier lads selling off their scanty mer­ chandise. Their merrily bellowing bro­ ken Hungarian and the sound of their loud stomping, bulky boots could be heard at every corner.

In the frenzy of the approaching in­­­ dependence they were trading with everything that moved and blew the money away on booze at once. One could get hold of Saratov fridges, Ra­ keta watches, Sput­nik irons, fuel, win­ ter coats, army boots and everything else that could be found in the stock of the Sovetskaya Armija, well be­ low their real value. In the ecstasy of perestroika, glasnost and the nearing pullout the soldiers allowed more and more freedom to themselves, wander­ ing about in the village like some ordi­ nary guest workers. The pub located in the main square served as their home every night, they were pound­ ing vodka one after another.

*Dosvidania!

They showed up in the second-rate bar wearing army coats, hammer and sickle belts, steel-toe boots and quar­ reled with bloodshot eyes, kept yank­ ing and pushing each other around and hooted boisterous­ly. Their incred­ ibly reeking, unfiltered cigarettes cre­ ated an artificial mist around them as if they’d been sitting on the stage at an Omega-gig*.

The visceral malice with which the villagers usually approached the Rus­ sians was entirely lacking in me, on the contrary, I was fascinated by the vulgar barbarism of this alien milieu.

Instead of the kind-hearted Soviet heroes of my textbooks I saw unfor­ tunate, frightened-eyed, fe­ro­cious youths forced into uniforms. These were no occupiers but prisoners, so many banished knights! If they met someone in the pub two consecutive nights they greeted the person with a broad grin, nodding fervently at the, for them unintelligible, toned-down Hungarian abuse: “’Wish you got the hell out of here, Ivan, and fucked that Russky whore mother of yours!

“Da, da! Ochen, friend, Miklos, ha­ rasho! And everyone was laughing, the ridiculed Belorussian and the local rabble alike.

About that time we hung out in the pub every day with a few unemployed mates of mine, eating, drinking, liv­ ing there from noon until dawn. We envisioned a slice of freedom in the captivity of the bar. We daydreamed about the wide world while never got separated from the glasses, we be­ lieved the comfort of the swamp to be a rebellion and we were proud of the emptiness. We weren’t even twenty.

After one or two binge sessions we became everyday drinking bud­ dies with a few members of the Red Army. Oleg, the handsome Kiev boy, the tender-hearted Andrei from Mos­ cow and the blond, soft-spoken Sasha from Minsk became regular guests at our table. Vova from Leningrad and the moustached Piotr from God knows where showed up frequently too. They could drink like hell, had plenty of Fo­ rints and bought the alcohol by the bucket-load and so we just collapsed on the table, woke up, drank again and collapsed again. With my mates we more or less spoke some broken Russian as they wrecked the Hungar­ ian language into pieces. Our chief consensus was on Stolichnaya Vodka.

I had observed that they were driven by some fundamental instinct, behav­ ing like unbridled stallions if they saw, sensed or suspected a woman in their vicinity. This was understandable to a degree, since, as soldiers, they had been deprived of all entertainments of this sort for years, and thus the lust in them must have grown immense, but it was interesting that they didn’t even have a spark of dignity, self-restraint or inner control in them. They could quickly become feral from drinks or women, and they would’ve gone against the devil himself, if his misfor­ tune had led him before them. After the initial courtesies they soon started touching up the girls, wanting to kiss

them and as soon as the blood rushed between their legs, they turned more and more rude. On these occasions they often got into fights, either with each other or with Hungarians.

And of course “another day”! They didn’t know this expression, they could not be overcome by alcohol or some greater or smaller injury result­ ing from the previous night’s fight.

Their bodies were made of iron and their skulls of steel, they could not be penetrated either by a switchblade or knowledge. Their stubborn, head­ strong temperament was glowing with heat all the time, they had not one weak day, one tranquil minute. And some Hungarian girls were thoroughly impressed by that. Especially Oleg, the chief charmer achieved success among women. Juli, the black haired village girl eyed him quite provokingly from behind the bar and the Ukranian boy didn’t remain indifferent toward the devotchka either. Gradually, they warmed up to each other and a week later they were having spectacular make-out contests in the relative con­ cealment of the coffee machine. This Ukranian-Hungarian romance hurt a lot of people’s eyes.

“They made kids when they came in in ’45, and they do it again when they go out.” commented an over-educat­ ed history expert member of the farm­ ers’ co-operative. They were envious of Oleg and loathed Juli, because she was doing it with that stinking Russky but of course never with them.

At weekends, we went to the disco with the Russians, throwing together civil clothes for them: jeans, shirts, co­loured coats, pin badges; they would easily have got done by their superiors for taking off their uniforms but they couldn’t care less, they were proudly showing off the uniforms of the “West”.

Their foul smelling “Krasnaya Mosk­ va” perfume filled the air, they were trying to intoxicate the birds with it, which they eventually succeeded in doing.

We often carried on partying un­ til the morning at one of ours, when the disco had closed, drinking like fish and stuffing our faces with pork from the slaughter, while, in the little room, Oleg was banging Juli.

We gradually grew closer, they spoke more and more Hungarian and we could recall more and more Russian expressions from the pri­ mary school syllabus. On occasions, I dreamt in Russian at night, and after a week of revelry I thought to have heard Russian words from the mouths

of locals who did not often display a brilliant command of even their own mother tongue.

They told us a lot about the life at home, the stifling atmosphere of the dictatorship, the multi-cultural society, we were shown pictures of their fami­ lies: so many smiling, happy faces, un­ concerned with the circumstances.

We were planning our visit to the Soviet Union; when they were dis­ charged, they said, they would have us as guests. Destinations Moscow, Leningrad, Kiev, Odessa, Minsk! There would be enough vodka and money didn’t matter! But in the meantime, they added, we must visit them at the barracks, the following Friday, after the disco we could sneak in through the fence. To our question as to how this would be possible without the brass hats knowing they replied that the general staff were going to Pest that day and only one top dog would be staying with them who is a massive alcoholic and that they would help him “relax”.

“Kapitan, nyet problem! Little pivo, little vodka… Nyet problem!”

Friday night came. Three of us were sitting in the pub: Boss, the same age as me, a ragged guy with un­ kempt hair, Gyuszi, a few years our junior, who was skipping to secondary school, and myself. We drank vilm­ oskörte** and merrily recollected the events of the previous bender while waiting for the “Russians” who arrived quite late, just a little before midnight.

Thoroughly hammered, they came swaying toward our table hanging onto each other’s shoulders.

They were loudly singing some rude chastushka in their own lan­ guage, slamming down the empty shot-glasses with a roaring laugh, and they seemed greatly amused by our confused and indignant expression as they kept asking:

“Shto takoe? Nu, shto takoe” “Nichivo” – we replied with sober sulkiness. It slowly reached their al­ tered minds that we had a serious mood lag so they began getting us drunk in a steady pace. We finally began to reach a state of equilibrium with the Armija, broke the language into fluency and in the meantime the chorus of the chastushka had stuck in our heads: hui igyot v pizdu, kak pa maslo!

Around two in the morning Oleg struggled himself into an upright posi­ tion over Juli’s shoulder and gave the order: “Advance to the target loca­ tion!” - which, in our case, meant the barracks. The others (Vova, Andrei and the silent Piotr) were all eagerly supporting the idea but Juli was star­ ing with the bulging eyes of a cow, not wanting any of the adventure. Instead she took her place behind the bar to do the washing up while I declared to my friends: “The heroic Hungarian partisans shall now capture the enemy garrison!”. Gyuszika got well excited and, with a loud shout “Moscow! Hun­ gary’s measly backyard!”, knocked over two beer bottles.

We got properly tanked up with vodka, stuck some canned beers in our coat pockets and headed off along the main road, into the great Hungarian plain.

The fierce frost of a shivering Feb­ ruary pasted every star onto the sky above the Plain*** and the Moon shone over the desolate landscape as if we had been on Mars. Somewhere a dog was barking, our stiff fingers were kept alive by the faint heat of thickly glowing cigarettes. The cold penetrated the bones and sobered us up, the snow was crunching under our feet like stone and the skin on our fac­ es turned into stiff masks. The whole thing was like a small taster of the Si­ berian winter. The distance ahead of us dwindled and so did our supply of vodka as we marched quietly, concen­ trating with every nerve on getting to our destination, longing for a heated place, palinka****, salami and God knows what else. We kept moving on out of necessity, because to turn around then would have been an even more deadly idea.

The base was hidden behind an eight foot tall, fifteen inch thick concrete wall. Five identical socialist-style con­ structs stood on the left-hand side of the huge courtyard: the regular cubic buildings served as accom­ modation for the soldiers. In a circle, along the fences faint lights of lamp posts glimmered, a smaller football pitch stretched out on the right and beyond it, fairly close to the concrete wall, there lay a frozen lake. As we were told, the valiant troops played “hokkei”, or ice-hockey, there in their free time. Opposite the gate, in the back, giant-wheeled monsters, Zils, Chaikas and Uaz’ were lined up gleaming in the silver moonlight.

Beside them massive fuel contain­ ers demonstrated the inexhaustible resources of the Soviet industry. Two red faced soldiers were smoking in an unheated wooden shed which stood next to the gate. Whispering and gig­ gling, they asked Oleg who we were and how they dared bring us in there, they often gritted the word “captain” through their teeth but our friends just waved their hands carelessly and kept pushing us toward the buildings.

Of course, we didn’t particularly need much nudging, by then we wanted to see it all, armoured vehicles, machine guns, tanks, space ships…

The thick glazed, steel framed door of the building standing nearest to the gate flung open before us with a loud screeching noise. We stepped into the stone-tiled hallway where, in the pitch black darkness, we kicked up a chair.

It sounded like a tremendous bang in the total silence. Frozen still, we lis­ tened for at least ten minutes but no noise came as a response. We inched on forward in a single file, holding on to each other until Vova found a handle, and pressing it down we got to an under-lit, foot-smelling bed­ room. Oleg bellowed a short curse and switched the light on with a loud snap. Around twenty soldiers were crammed together there on swaying, iron-legged bunk beds in barely 400 square feet. In the faint light of the 40w bulbs one could almost see as the air stood still, heavy with stink.

Disheveled heads with sleepy eyes emerged from under the blankets, the awakened boys blinked at us meekly with a confused face. The paint was peeling off the walls around us and the inner glass of one of the windows had been replaced by a bare mos­ quito net.

A few stools, two tables whose pale green varnish was only detectable in traces, long, narrow, oak ward­ robes along the walls and rusty radia­

tors composed the furniture. And of course the swift-legged cockroaches that scurried all over the place, their fat, hazelnut-coloured backs playfully refracting the weak glow of the lights.

A bottle of vodka appeared from somewhere and the awakened re­ ceived the unexpected guests with a perplexed but angelic smile. Obvi­ ously, this hadn’t been the first time that such a jolly event had taken place in the base. “Kapitan, nyet problem” – we laughed, the comrades picked up the thread of the song, they really could recall it even having just woken up from their sleep.

All sorts of Hungarian spirits were getting lined up on the table, cheap wine, strong home-made palinka, and crappy “French” cognac; one could cut the smoke with a knife. Sasha dug up some soft porn magazines from the bottom of his wardrobe and grinning, like some nursery kids we made inane jokes over the pages of Bum Magazine which was illustrated with mediocre photos. Later, we drew moustaches, beards and whatnot on the pictures of the tattered porn stars who had seen better days.

The events were melting into one big mess, like a custard cake left out in the sun. Minds began fading, some­ one urinated in the sink, we may have

broken a few bottles along with the sergeant’s tango accordion, some of us were sleeping on the floor; the party had reached its climax when someone kicked the door in from the outside. Or blasted it in on us to be precise because the door, along with its hinges, burst out of its frame. The captain stood on the doorstep, in full glory of his uniform, an extinguished cigarette hanging out of his mouth, he was gripping a bottle in one hand and his shining gun in the other….

It was as if the clamour, the noise had been cut. Dumbfounded, we were looking at the totally wasted sol­ dier, his eyes rolling with anger, his face red and distorted. He then began to curse in a stentorian tone. It was as if the walls were shaking from his voice, he stepped in and with full force kicked everyone he could reach in the shin. The soldiers timidly withdrew, even the ringleader Oleg hid his face between his shoulder straps totally frightened, we didn’t know what was going to happen but the drunk captain organised our further programme for us. Wildly flailing his gun he indicated towards the courtyard, instructing us in his mother tongue. He herded us outside and commanded us to stand at attention. Most of us were shiver­ ing in pyjamas or stockings, barefoot in the snow but we didn’t even dare to move.

The big boss was swaying broo­ dingly in front of the line and lit up the cigarette. The flickering light out­ lined his plump, round face in detail, his pale-yellow, straw-like hair was sticking out from under his flat cap that was pushed back to his nape.

The rant went on and on, he dron­ ingly moulded the sentences into an endless string with the monotony of a muezzin, the z-s, g-s and ts-s humming from his mouth continuously. I was standing there taking the reprimand, under the paralysing influence of the rapidly spluttered foreign words and the copious amount of vodka we had consumed, my feet were cold, or more precisely they were frozen, my stom­ ach was hurting and I think I wanted to go home.

I slowly began to understand that the captain was well aware of the identity of those who had regularly gone AWOL to the village and that to­ night’s revelry was that last straw that broke the camel’s back.

Upon some curt command our friends stepped out of the line, I took two short steps forward and my mates followed me as well. The captain first leaned into Vova’s face and yelled at him like that, then splattered his sa­ liva all over Andrei and, with a sudden yank, he rid him of half of his shirt. Af­ ter that he cocked his gun and point­ ed toward the lake. “ Nu pashli, davai, davai!”

By then I had been praying to God, thinking I that would soon wake up from this nightmare, that this was ab­ surd, bollocks, that this could not be happening! The little team started off toward the end of the courtyard, we didn’t dare say a single word, every­ one was only wondering whether this drunk psychopath would calm down and stop playing soldiers, or we would become the last victims of the SovietHungarian conflict right there at the dawn of freedom.

We went on the ice of the lake and that thug ordered us to stand at atten­ tion again. He stepped up to Oleg, who was standing at the very end of the line, and started tapping the tip of his nose with a photograph. It was Juli’s picture. As far as I could under­ stand from the drunken Russian croak­ ing he called the girl rather hideous names, describing in much detail what he would do to her if he ever got her in his hands. He stuck the cocked gun into Oleg’s nostril, reaching down to his fly with his other hand. He undid it and pissed on the Ukranian’s leg.

Oleg’s trousers were steaming in the frost, he was shaking with anger while

Gyuszika, without any previous warn­ ing, began silently retching and vom­ iting.

Upon that, Oleg burst out with a loud scream, leaned back almost at a right angle and, with all the weight of his upper body, he head butted the captain in the nose, who collapsed on the spot. He kicked him in the head once, twice, many times with his steeltoed booted instep. Within moments, the snow around the captain’s still body became covered with blood, he was twitching as he snorted the air in and out and pink foam was seep­ ing out of his ear. Oleg grabbed him up from the ice again and again and kicked him further in toward the centre of the lake. The frozen surface start­ ed cracking and moving, everyone jumped to the shore, and from there we watched the agony of the victim horrified. Oleg lost it completely, he was jumping on the neck of his foe, shouting in a primitive guttural voice almost bursting the veins in his neck when, with a deafening roar, a crack started creeping toward them in a zigzag, like a lightning in the summer sky laden with heavy clouds, and in the next moment they both disappeared under the chilling water.

The Russians burst into a pan­ demonium of frightened shouts, the lights lit up everywhere. With my friends I almost flew over the fence by the lake and, leaving everyone behind me, ran all the way home. My tears, my saliva, my snot froze to my face on the way.

* Omega: Hungarian rock band formed in 1962. The first to use smoke machines, laser shows and projectors for visual effects ** Vilmoskörte: Hungarian pear spirit *** The Great Hungarian Plain: a lowland plain occupying the southern and eastern parts of Hungary **** Palinka: Strong Hungarian fruit spirit

The most memorable scenes of cinematic history: Mad Max II. (1981)

illusztr谩ci贸/illustration: Faux33

fordította: Pintér András translated by András Pintér A minap találtam egy mobiltelefont. A belvárosban, a Petôfi (miért nem Kossuth?) utca és Széchenyi (mi­ ért nem Szent István?) tér találkozásánál, az újságos­ bódé mellett hevert a kövön. Rögtön fölvettem on­ nan a hozzá tartozó, rózsaszín alapon fehér play­ boy nyúl mintás zsinórnál fogva. A markomba vet­ tem a készüléket, és felnyitottam a képernyôjét. A háttérképrôl egy olyan természetellenesen szolári­ um-barna, agyonsminkelt, láthatóan festett fekete hajú lány és a vele ölelkezô ugyancsak télen bar­ nult, tagbaszakadt, tetovált nyakú, kopasz, buszar­ cú melák vigyorgott rám bárgyún. Mivel már a tele­ fon megpillantásakor megfogant bennem a gondo­ lat, hogy azt mihamarabb vissza fogom szolgáltatni jogos, szerencsétlenül járt tulajdonosának, rögtön a híváslistára váltottam, és azon belül is, mivel a zsinór színébôl és mintájából már használója nemére is jó eséllyel következtethettem, a legtöbbször szereplô férfinévre kerestem, úgy gondoltam, csakis ô lehet a képen látható hegyomlás. Az utolsó öt kimenô hí­ vásból háromszor Bélus szerepelt a listán, két ízben pedig egy másik szám tulajdonosa, bizonyos Végh Béla. Elôször Bélust hívtam, egyrészt mert többször szerepelt a hívottak között, és a becézô név is arról gyôzött meg, hogy ôt célszerûbb keresnem. Hagy­ tam, hogy hosszan kicsöngjön, de a Bélus mégsem vette fel. Rögtön utána Végh Bélát tárcsáztam. Ez esetben már csak három búgást kellett megvárnom, mire az ember, anélkül, hogy megvárná, míg bele­ szólok a telefonba, ordítani kezdett a vonal túlolda­ lán: – Mi van má’? Nehéz a fölfogásod bazmeg? Nem­ megmondtam má’, hogy menjél a picsába te gyûrûskurva? Ha mégeccer fölhívsz, én puszta kéz­ zel kifilézlek tégedet is, meg azt a csôtészta havero­ dat, érted?

Aztán megszakadt a vonal. Nem bántam. Még né­ hányszor megpróbáltam felhívni Bélust, sikertele­ nül. Majd a híváslistán szereplô nevek böngészése közben rátaláltam Anyura. Ez addig miért nem ju­ tott eszembe? Anyu mindig biztos pont. Tárcsáz­ tam. A hívott szám pillanatnyilag nem elérhetô, hí­ vását, kérjük, ismételje meg késôbb, mondta a gép­ hang. Akkor már kicsit türelmetlen lettem, és arra gondoltam, jobb lett volna, ha nem én találok rá a telefonra. Ennyi macerát nem ér meg az a kis

I found a mobile phone the other day. It was lying on the pavement by the newsagent in the city cen­ tre at the junction of Petôfi Street and Széchenyi Square. I picked it up from there straight away by its strap which had a pattern of white playboy rab­ bits on a pink background. I took the device into my hand and opened up its screen. From the back­ ground picture an unnaturally sunbed-brown girl in full war paint and with conspicuously dyed hair and, hugged up with her, an also winter-tanned, humongous chunk with a tattooed neck, a bald head and a face like the back of a bus beamed at me with an imbecile grin. Since it occurred to me already when I caught sight of the phone that I was going to return it to its rightful, unfortunate owner as soon as possible, I went to “dialled num­ bers” and, since based on the strap’s colour and pattern I could make a fairly safe guess as to the gender of the person, I looked up the most fre­ quently appearing male name within it. I figured he could only be the giant from the picture. Out of the last five outgoing calls ‘Dickie’ appeared at the list three times, while the owner of another num­ ber, a certain ‘Dick Head’ twice. I called Dickie first, partly because his name came up more among the callees, partly because I was also convinced by the use of the nickname that it makes more sense to contact him. I let it ring for a long time, however Dickie didn’t pick it up. Right after that I dialled Dick Head. This time I only had to wait for three rings when the man, without waiting for me to speak into the phone, started yelling on the other end of the line.

“What’s it now? Are you fucking thick? Didn’t I tel­ lya to fuck right off you seedy skank? You call me again and I’ll rip your and your skinny mate’s guts out with my bare hands, got it?”

Then the line broke up. I didn’t mind it. I attempt­ ed to phone Dickie a few more times, without success. Subsequently, while browsing the names in the logs I came across “Mum”. Why hadn’t I thought of that? Mum is always a safe bet. I dialed.

“The number you have dialed is currently unavail­ able. Please try again later.” –said the electronic voice. I was starting to lose my patience thinking it would have been better if it hadn’t been me who

narcisztikus kéjelgés, hogy az ember mások és fôleg maga elôtt tetszeleghessen, mint jótevô, ez eset­ ben a becsületes megtaláló. Beültem az egyik kö­ zeli kávézóba meginni egy feketét, és már az asz­ talnál ülve az jutott eszembe, hogy írok Anyunak egy sms-t, azzal a szöveggel, hogy megtaláltam a lánya telefonját. Megírtam, majd elküldtem az üze­ netet. Aztán ki akartam lépni a menübôl, de ügyet­ lenül nyomkodhattam a gombokat, mert valahogy véletlenül a piszkozatok mappába léptem. Egy szö­ veg jelent meg elôttem, és a kezdô sort akaratlanul is felfogta az agyam: Poór Nóra sms naplója. Elôbújt belôlem a voyeur. Sokszor kapom magam rajta in flagranti, hogy az egyetem lépcsôjén fölfele menet az orrom elôtt ringó szoknyák alá, lefele menet pe­ dig az alattam domboruló dekoltázsokba, az ütem­ re remegô mellek közé furakszik a tekintetem, min­ dig egyre beljebb, amíg a fény és a textil engedik.

Nos, a bennem bujkáló leselkedô a napló szó láttán is rögvest felülkerekedett a bennem egyre gyakrab­ ban gyengélkedô úriemberen, és tovább olvastat­ ta velem a szöveget. A következôkben az említett mappában talált fájlokat, melyek ugyanarra a nap­ ra vonatkoznak, nem jelölöm külön, az írást amúgy a többi jellegzetességével együtt, a tagolástól el­ tekintve, a bluetooth-nak köszönhetôen autentiku­ san közlöm.

Poór Nóra sms naplója

2008. dec. 12.

found the phone. The little narcissistic pleasure of being able to pose as the benefactor, in this case the finder, in front of others and especially myself is not worth all this hassle. I sat in one of the nearby cafes for a black coffee, and already at the table it came to my mind to send a text to Mum saying I have found her daughter’s phone.

I wrote the message and sent it. Then I wanted to exit the menu but may have pressed the but­ tons clumsily because somehow by accident I went into the “drafts” folder. A text appeared before me and my brain involuntarily registered the first line: The SMS diary of Nora Poor. The voyeur side of me emerged. I often catch myself in flagrante, my eyes piercing under the skirts swaying in front of my nose on the way up the university stairs and on the way down into the cleavages heaving be­ low me, between the rhythmically rocking breasts, always ever deeper as far as the light and the ma­ terial allows me. Well, having caught a glimpse of the word “diary”, the spy lurking within overcame again the ever frailing gentleman inside me, and made me carry on reading the text. In the follow­ ing, I will not indicate separately the files found in the earlier mentioned folder and pertaining to the same day, otherwise, thanks to bluetooth, I will present the writing with all the rest of its character­ istics apart from the segmentation in its authentic form.

The SMS-diary of Nora Poor

lkezdek naplót irni. mer fantasztikus dolog jutott szmbe. a bélusnak karácsonyra. és nm mond6om l snkinek. mer a csajszik olyan pletyisek, bisztos kitu­ dódna. pedig nagyon klasz ez az 5let és nekem + muszáj beszélnem rola. ehez tudni kell hogy a bélus mit szeret. a gyürük urát + az análszexet velem. mer olyan jó kis seggm van nekm van a legizgatob a vi­ lágon ahogy ô mongya. ezt csak nekm mongya ami­ kor kutyapózba csinájjuk. dogi sztájl. imággya. na szóval. a gyürük ura már +van. rendezôibe. +vettem neki az alexandriába akciósan diszdobozba. a bélus minden héten +nézi. aszt mongya csak ez az örö­ me + az análszex vlem. mer utájja a melóját. hogy mindig +kell verni valakit. bélus ugyanis kidobó egy

12 Dec 2008

I bgin 2 write a diary cuz a fantastic thing occurred 2 me 4 Dickie 4 Xmas & I can’t tell NE1 cuz the gals r such gossips, it wud come out. Tho it’s a gr8 idea & I need 2 talk about it. 4 this 1 needs 2 know what Dickie likes. Lord of the rings + anal sex with me cuz I’ve got a nice little ass, mine is the hottest ass in the world as he says, he only says that 2 me when we do it doggy style. doggy style. he luvs it. so I already got lord of the rings. direc­ tor’s cut. got it 4 him in alxandria in a gift box on a discount price. Dickie watches it every week. says thats his only pleasure & the anal sex with me. cuz he h8s his job. that he has 2 beat some1 up all the

diszkóba. ô ugy mongya hogy börködik. ô olyankor nm bélus hanem a végh béla. külön telefonnya van a munkába. nem is ez a lényeg. már +in sokat já­ ratom a pofám. ezt is ô szokta momdani. szóval az ajándék. még régebn mutatott egy képet a netn. a csajszi seggjuka köré volt tetoválva az tündevaker, ami a gyürük urába a gyürüre. nm mlékszem mit is jelent. na mind1. ezt fogom +csináltatni magam­ ra karácsonyra a bélusnak. már ugy várom. holnap +yek a szalonba.

time. since Dickie is a bouncer in a club. he calls it working on the door. he isn’t Dickie then but Dick Head. Got a different phone 4 work. That’s not the point tho. I ran off at the mouth again. he says this 2. so the present. he showed me a pic on the net b4. that elf gibberish frm the ring in lord of the rings was tattooed round the gals ringpiece. can’t remember wot it means. doesn’t matter. I’ll have this done 4 xmas 4 Dickie. can’t wait. i’m going 2 the salon 2moro.

2008. dec. 13.

13 Dec 2008

na voltam a szalonba. +csináltuk a koncepcust vagy mit. a tetkós srác + tök ari. teccik. de prsze nekm a bélus az igazi. mind1. szóval a srác lmondta mit jelnt a tündevaker, de +in lflejtetm. picsába. mind1. jövö hétre kaptam idöpontot. aszt mongya a srác készüjjek fl rá hogy fájni fog kicsit. +éri. mer ugy szretm a bélust.

so I’ve been 2 the salon. we dun the skeches or what & the tattoo guy was well cute. I like him. tho Dickie is the 1 4 me. anyway. so the guy tld me what the elf bollocks mean but I forgot it again. fck it. anyway. I got an appointment 4 nxt week. the bloke told me 2 xpect it’ll hurt a little. worth it. cuz I luv Dickie so much.

2008. dec. 19.

19 Dec 2008

ugy izgulok. mingyár mnnm kell. rmélem birni fo­ gom. baszki ez télleg fájt. majnm lájultam. de a tetkos srác megin tök cuki volt. leápolt. hozott vizet + mindn. kicsit büntudatom is lett. mer rámozdul­ tam. ugy nyult hozzám hogy tisztára bnedvesetm. komolyan. ö + aszt monta hogy neki ez a munka­ helye. nem teheti meg mer kitudodik és rontya a presztisét vagy mijét. majd setleg máshol. már +bántam. de télleg. + ugyis jová teszm ezel az aján­ dékkal. most aszt hazuttam a bélusnak hogy menst­ ruálok. az pont kitart karácsonyik. 1épként már al­ szik. mármint a bélus. azér irok most. ugy izgulok. meg fáj a seggm.

I’m so xcited. gotta go soon. hope i’ll b able 2 take it. fck, that really hurt. almost passed out. but the tattoo guy was so sweet again. took care of me. brought water & everything. i felt bad a little cuz i tried it on with him. he touched me in a way that made me wet all ova, seriously. he goes this is his workplace. he can’t do it cuz it’d come out & that wud damage his prestich or what. mayb in anoth­ er place. now i regret it, really. & i’ll put it right with this present. I’ve lied 2 Dickie saying i’m on my period. that will last right up 2 xmas. btw he’s asleep. I mean Dickie. that’s y i’m writing now. I’m so xcited. & my ass hurts.

2008. dec. 25.

fú de örült a bélus. én olyan boldog vagyok. röktön kipróbáltuk. persze kicsit még fájt illetve nagyon mer még érzékny. de jó sok sikositot használ­ tunk. a bélus meg aszt kiabálta miközbe élvezett hogy hú baszki mit is. amit az a tündevaker jelent a seggjukam körül. megin lflejtettm. na mind1. meg aszt hörögte a fülmbe hogy drágaságom. a farkát pedig frodónak hívta és tökre örült hogy ha felhúzza a gyürüt akkor télleg ltünik a frodo. amikor + mafla

25 Dec 2008

wow, Dickie was well happy. & so am i. We tried it straight away. Of course it still hurts a little, i mean a lot cuz it’s still sensitive. but we used loads of lube. & when he was cummin Dickie shouted, wot was it now, whateva that elf bullshit round my ass­ hole means. forgot it again. anyway. & he whis­ pered “preciousss” in2 my ear with a raspy voice. & he called his cock frodo and he got well xcited that frodo really disappeared when he pulled up

lett a farka, akkor + gollemnek vagy minek hivta. fl volt villanyozva. mnd1 is lényeg hogy tök sokat ne­ vettünk. szép volt a szntste.

the ring. & when his knob turned floppy he called it gollem or what. he was xtatic. anyway, the point is we had a gr8 laugh. Xmas eve was nice.

2008. dec. 30.

30 Dec 2008

a bélus nem tuggya megunni. és már nm is fáj anyira. lmeséltm a csajoknak. sokat röhögtünk. aszt monták hogy fasza ajándék. holnap szilvsztr. már vá­ rom.

Dickie can’t get enough of it. & it doesn’t hurt that much anymore. I tld the gals. we laughed a lot. they said it’s a wicked present. 2moro is new yrs. can’t wait.

2009. jan. 02.

2 Jan 2009

tegnap egész nap sirtam. öszevsztünk bélussal. a szilvsztri bulin taliztam a tetkós srácal és smárol­ tunk. a bélus nm látta de lmonták neki. leütött és lmondott mindnféle gyürüskurvának. hiába montam neki hogy tök részeg voltam + hogy 5 szeretem nm hitte l. szakitott vlm. aszt monta nm is az nyém az igazi gyürü. az 1 gyürü mindnek flett. most bezzeg beugrik. picsába megin sirok.

I was cryin all day yesterday. we had an argument with Dickie. I met the tattoo boy at the prt & we snogged. Dickie didn’t c it but they tld him. he KO’d me & called me a seedy skank. it was no use telling him i was off my face & that I luv him he didn’t believe me. he broke up. he said my ring wasn’t the 1. 1 ring 2 rule them all. i remember now of course. fck, i’m cryin again.

2009. jan. 16.

taiztam 1 buliban a tetkos srácal. tök ari volt megint. hazavitt. aszt kérdszte felprobálhattya e az uj gyürüt amit nekem csinált. még jeggyürü is le­ het monta. röhögtünk. asztán montam mér ne. már ugysincs a bélus. nagy farka volt a srácnak és nm volt sikositonk. azér megprobáltuk és 1szrcsak flugrottam a fájdalomtól. odanyultam és 1 olyan gümecs nôtt a jukamon. nm montam meg neki csak aszt hogy ne mer fáj. el is ment a tetkos srác. tök aranyos volt bocsánatot kért + minden. aszt monta szerinte csináltassam + a mlleimet, mer kicsik. ara­ nyos volt mer aszt is monta hogy amugy + szépek csak kicsik. a fiuk + szretik mllbe is. szerinte én is szretném. asszem hallgatok rá hátha visszavesz a bélus. mégis 5 szeretem.

16 Jan 2009

met the tattoo guy at a prt. he was so cute again. took me home & asked if he cud try on the new ring he made me. could even bcome an engage­ ment ring he said. we laughed. then i said y not? no Dickie anymore anyway. the guy had a big cock & we had no lube. but we tried and 1ce I jumped frm the pain. i touched it and a lump had grown on my hole. I didn’t tell him i only said no cuz it hurt. so the tattooed bloke left. he’s well nice he apologised & everything. he said I should have my tits done cuz they r small. he was nice cuz he said they r nice otherwise only there r small. & guys like it btween the tits. he reckons I’d like it 2. I might take his advice mayb Dickie will take me back. after all i luv him.

2009. jan. 18.

voltam dokinál. aszt monta aranyér. + hogy még nm kell müteni. még nm záródott ki vagy be vagy mittudomén. kapok rá kupot aszt mongya a doki attol lmulik. a mlleimre + kaptam idópontot. l is fogy a pénzem. jó lnne viszavenne a bélus. nem akarok dolgozni. de kel a pénz. + 5 szretm. meginsirok.

Itt ér véget az sms-napló. Már a második bejegy­ zésnél úgy döntöttem, hogy az egészet átküldöm magamnak. Meg is tettem. Legalább ennyi hasz­ nom legyen az egészbôl. Aztán kisvártatva csör­ gött a mobil. Felvettem. Poór Nóra kereste a te­ lefonját, amit a Széchenyi téren dobott el mérgé­ ben. Aztán késôbb, mikor visszament keresni, már nem találta ott meglepô módon. Megbeszéltünk egy találkozóhelyet, ahol majd visszaszolgáltatha­ tom neki „elvesztett” tulajdonát. Odaértem a bizo­ nyos klubba, kértem egy sört, és leültem egy asz­ talhoz. Nemsokára belépett a háttérképrôl ismerôs lány. Integettem neki. Ô mosolygott, és elindult fe­ lém. De ezzel egy idôben két izmos, kopasz fiatal­ ember is elindult felém, az egyik ugyancsak ismerôs volt a háttérképrôl, és ôk egyáltalán nem mosolyog­ tak. Ezek értek oda elôbb. Én védekezésképpen fel­ emeltem a kezem, de a többire már nem emlék­ szem. A kórházban tértem magamhoz. Öt csontom tört darabokra, az orr- és arccsontommal együtt. Pár nap múlva bejött a Bélus, bocsánatot kért a félreér­ tésért, amire a Norci anyjának küldött sms-em által derült fény. Aztán minden nap bejött a Bélus, ho­ zott nekem narancslevet, csokit, meg egy laptopot A Gyûrûk ura rendezôi változatával, hogy ne unat­ kozzak. Azért mégiscsak érzô lélek ez a Bélus.

Amúgy kezd megbocsátani a Nórának. Már itt benn, nálam is találkoztak. Szerintem a fiú még nem tudja, hogy a lánynak aranyere van:)

18 Jan 2009

went 2 c the doc. he said haemorrhoids. & that theres no need 2 oper8 it yet. it’s not closed up or down or whateva. i’ll get some suppository 4 it, the doc says it’ll make it go away. & i got an appoint­ ment 4 for my breasts. I’ll b broke. Wud b nice if Dickie took me back. I dont wanna work but need the money. & i luv him. I’m cryin again.

The sms-diary ends here. I decided already at the second paragraph that I would send it all to my­ self. And so I did. I should have at least this much benefit from the whole thing. Shortly after, the mobile rang. I answered. Nora Poor was looking for her phone which she had thrown away in an­ ger in Széchenyi Square. Then later on, when she went back to find it, surprisingly it had already been gone. We agreed on a meeting place, where I could return her lost property to her. I got to the club in question, ordered a beer and sat down at a table. Soon the girl familiar from the background picture entered. I waved to her. She smiled and began walking towards me. But at the same time two bald, muscly young men came up to me too, one of them also familiar from the picture, and they were not smiling at all. They got there first. I put my hand up in defense but I have no recollection of the rest. I came to at the hospital. Five of my bones had been broken into pieces, my nose and my cheekbone included. A few days later Dickie came in and apologised for the misunderstand­ ing which was revealed by my text message sent to Norci’s mum. Then Dickie came in every day, brought me orange juice, chocolate and a laptop with the director’s cut of Lord of the Rings so that I wouldn’t get bored. So this Dickie is a sensitive character after all. By the way, he’s starting to for­ give Nora. They have even met here. I don’t think he knows she’s got haemorrhoids :)

slated by András Pintér

fordította: Pintér András tran

„Por, paták dübögése, rohamra szállni most tanul meg a ló!

A gyáva ösvényeknek arcába vágjuk a lódobogást!”

Olzsasz Szulejmen, Töretlen csikó Számadó volt törzsökös pásztorcsaládból, ahol a foglalkozás apáról fiúra szállt. Maga szilaj pásztor­ rá, rideglegénnyé lett: nôtlen férfiúvá, aki élete leg­ nagyobb részét lakott településektôl távol töltöt­ te. Családja, háza, vagyona nem volt – legfeljebb szeretôt tartott; néha a csárdákban talált egy-két könnyûvérû nôszemélyt, akinek képét a tükrösére, sótartójára faragta.

Én vagyok, én vagyok, én, a legkisebb fiú, az egyszerû, a halk szavú, a napszemû, a lánghajú, tarka ménes tarka ménje, apám, anyám szeme fénye Énekli Kerény Csida Mártának, míg számolják a bárányfelhôket. Mert barkás az ég, mintha a kunok terelnék azokat is.

Hajtják a kunok a fellegeket, kergetik a balga ábrán­ dot, ami oly rútul rászedte s megcsalta ôket; ôket meg a bánat, nyakukon a keserûség ül. Az ösztökéli ôket, sarkát kíméletlenül oldalukba vájva.

Mert amint mondják, s jól mondják, Szent László kardjával a hátukban mást se kergethetnek. Levág­ ta már László a kun vitézt, ahogy Tang Márton kiál­ tott oda a besenyônek, aki elrabolta Csida Mártát:

“Dust, Roar of hooves, To storm charging on The horse is learning now In the face of craven paths we cast the rumble of steeds!”

Olzhas Suleimenov, Unbroken colt He was a head-sheperd – from a true-born herding family, where the trade was passed on from father to son. He himself became a reckless sheperd, a dour lad: a bachelor, who spent the best of his life far away from peopled settlements. He had no family, house or fortune – only a lover maybe; sometimes in the taverns he found one or two loose women whose pictures he carved into his mirror-case, his salt-cellar.

It is I, It is I I, the youngest son, the modest, the soft-spoken with eyes of the Sun and hair of flame Patched stallion of motley herd My father’s, my mother’s dearest treasure Sings it Pole to Martha Filly as they count the fleecy clouds. Because a mare’s tail streaks the sky as if it too was driven by the Cumanians.

The Cumanians are herding the clouds, chasing the foolish dream which so hideously cheated and deceived them, while they themselves are hounded by sorrow; bitterness sitting on their shoulders. It is what goads them on digging its heels ruthlessly into their sides.

Because as they say, and it is very true, they can chase nothing else having the sword of St Ladislaus in their trail. He has slain the doughty Cumanian as Martin Staid shouted over to the Pecheng who had seized Martha Filly: “Fair sister, break the wings of the black bird!”

– Szép húgom, törd el a fekete madár szárnyát!

And the damsel pulled the Pecheng off the saddle.

S a lány lerántotta a besenyôt a nyeregbôl.

Because wolf set upon the herd, another mare feeds the orphaned foal now.

Mert megmarta a ménest a farkas, más kancával szoptatják már az árván maradt csikót.

Tang Márton hol nyeregterítôvel bíbelôdik, majd meg csikóvesztett kancát izzaszt, hogy a verejtéktôl átitatott alátétet egy árván maradt csikóra teríthes­ se, hadd érezze a dajka a saját szagát az árván ma­ radt kis csidun, mikor alája eresztik. Rákász Palkó és Taksány Gregory a besenyôt kötözik. Feszítik s vár­ ják, hogy Szent Illés megtérjen a lármafa alól.

Dorvatt László egy döglött csikó lenyúzott bôrével pepecsel, azt egy más csidu hátára kötik. Mikor Szent Illés megérkezik, nem sok szó esik, László ki­ rály egészségére koccintanak illôn. Aztán Taksány Gregory fogja a kun karját pajzs felôl, Dorvatt László kard felôl. Tang Márton levágja annak a bal szemhé­ ját. Aztán Szent Illés fogja a bicskáját, s megvágja a vitéz jobb szemét. A lemetszett bôröket a besenyô szájába rakják. Közben Csida Márta énekével bûvöli László királyt.

Serceg-pattog a tûz lángja, virraszt a csikósnép, éberen várják a napfelkeltét. Hallgatják a besenyô hörgését. S mikor felkel a nap, Csida Márta újra dal­ ba fog. Én vagyok, én vagyok, én, a legkisebb fiú, az egyszerû, a halk szavú, a napszemû, a lánghajú, tarka ménes tarka ménje, apám, anyám szeme fénye Én vagyok, én vagyok, én, a legkisebb fiú!

Martin Staid twiddles with the saddlecloth, then strains a coltless mare until she breaks a sweat so he can lay the soaked blanket onto an orphaned foal. Let the mare smell her own scent on the little foal when he is lead under her. Palkó Rákász and Gregory Taksány are tying up the Pecheng. They stretch him out and wait for Saint Elias to return from the beacon-tree.

Laszlo the Headstrong fiddles with the flayed skin of a dead colt; it will be strapped onto the back of another. Few words are said when Saint Elias arrives. They duly drink to King Ladislau’s health.

Gregory Taksány grabs the Cumanian’s arm from the shield’s side and László the Headstrong does so from the sword’s. Martin Staid cuts off his left eyelid, then St Elias presents his knife and slits the valiant’s right eye. The skins are put in the Pecheng’s mouth. Meanwhile, Martha Filly enchants King Ladislaus with her singing.

The fire crackles and sizzles, the herdsmen are keeping vigil, waiting wakeful on the daybreak, listening to the rasping breath of the Pecheng.

And when the Sun rises Martha Filly begins to sing again.

It is I, It is I I, the youngest son, the modest, the soft-spoken with eyes of the Sun and hair of flame Patched stallion of motley herd My father’s, my mother’s dearest treasure It is I, It is I I, the youngest son!

A Nap lángja barnítja a lombot, és még dús legelôn hizlalja a jószágot. Az erdôn a szél Izsó fia Farkas énekét hordozza, arról a zabolátlan kancáról, mint­ ha a lány maga is botos pányvába hajtotta volna a fejét. Faggatom a favágókat, de senki se látta, csak a hangjából hallja ki mindenki, hogy a lány a nyakán érzi a hurkot, amikor hajlítgatja: A vad kanca, a szél fejû a vágtáját meddig bírja a vágtáját meddig bírja ha csikósok, ha csikósok kemény szájú elragadók akaszkodnak a nyomába? kemény szájú elragadók A szénégetôhöz érve – ni-ni: a kis Kerény érti is a dalt, meg nem is, hát csak megkérdezi: „A szabad kanca meddig bírja a vágtát a csikósok ellen?” S Rá­ kász Palkó felel néki: „Hát mit mondott errôl a Gorondi Vén az Öreg Buddhának, Kerény fiam?” „Mit mondott, bá­ tyám?” – firtatja erre tágra nyílt szemmel a gyerek. „Amikor az Öreg Buddha erre járt, találkozott a Gorondi Vénnel. Hanem akkor nem volt még olyan vén, mint most, bár már akkor is ott élt, a kígyók, madarak s férgek közt a Gorondon…”

– Épp olyan idôs lehetett, mint te mostanság, Kerény fiam: talán ha hét nyarat látott. S még úgy hallottam a nagyapámtól, hogy az Öreg Buddha le­ ejtette a pipáját az égbôl, de egy gólya a levegôben elkapta, s egyenest a Gorondi Vénhez vitte. Ám az Öreg Buddha is alászállott, hogy megkeresse a csi­ bukot, s a rókák és vidrák elmondták neki, merre leli, így hát betért a Gorondi Vénhez vendégség­ be…

– S amint betér, látja ám, hogy a Gorondi Vén csibakol az ô szárával. Kérte is vissza szépen, hanem a Gorondi Vén, a Vénséges Vén Gyermek nem adta.

Megegyeztek hát, hogy találós kérdéseket tesznek fel egymásnak, s aki nyer, azé lehet a csibuk. – Ezen a vetélkedôn hangzott el az a kérdés is, amelyet te az imént feltettél – simogatja meg vidáman a kis Kerény fejét Rákász Palkó, és füst bodorodik elô a pipánkból. „Úgy tartják – szólt a Gorondi Vén –, nincs olyan csikó, amit meg ne fognának. Mégis sok ló éli le éle­ tét anélkül, hogy emberi kéz érintené.” A gyerek el­ keni arcán a kormot, mintha a szemébôl akarná ki­ törölni a ködöt, hogy meglássa a tisztaságot a sza­ vak mögött. „A paripa nem ismeri a megállást, az irigy nem is­ meri a hiányt – felelte az Öreg Buddha” – fejezem be a történetet… és csókot nyomok a paripám or­ rára, mert az meg hátulról böködi a vállam… aztán szívok még a csibukból. Sokáig hallgatunk így, s a

The blaze of the Sun turns the leafy boughs tawny brown feeding up the herd on fertile pasturelands still. In the forest, wind carries the song of Far­ kas son of Izso, about that unbridled mare, as though the maiden herself had bowed her head into the tether too. I hound the woodmen with the question but no man has seen her, only from her voice can everyone hear that the girl feels the knot around her neck when she keeps on repeating: The wild mare, head of wind how long can she run how far can she run when the riders, the riders hard mouthed, self-willed pursue her trail? hard mouthed, self-willed Upon arriving to the charcoal burner – lo! Little Pole does and does not understand the song, so he asks in the end: “How long can the wild mare escape the riders?”

And Palkó Rákász replies to him: “Well, what did the Elder of the Mound say to the Old Buddha about that, son?”

“What did he say, brother?” – demands the child with eyes wide open.

“When the Old Buddha was here, he met the Elder of the Mound. At the time he was not so elderly, however, as he is now, although he was already living there among the serpents, birds and worms at the Mound...

He may have been your age now, son: he had seen seven summers, perhaps. And the way I heard it from my grandfather was that the Old Buddha had dropped his pipe from the skies but a stork had caught it in the air and taken it straight to the Elder. However, the Old Buddha descended too, to search for the chibouk and the foxes and otters told him where he would find it, so he went to visit the Elder of the Mound...

And as he entered, he saw that the Elder was puffing away on his pipe. He asked for it nicely but the Elder of the Mound, the Ancient Child would not return it to him. So they agreed to put forth riddles unto each other and whosoever won might keep the chibouk. The question you have just asked was posed in that contest, too” –Pal­ kó Rákász cheerfully strokes Little Pole’s head, and smoke curls up from our pipes.

“It is held” – said the Elder of the Mound – “there isn’t a colt or filly that cannot be caught.

And yet a lot of horses go through their lives without ever being touched by the hand of man.”

– The child smears the soot on his face as though he meant to drive the fog out his eyes to see clear behind the words.

gyerek csak néz – néz még akkor is, amikor Rákász Palkó a nyeregbe pattan. Akkor észbe kap, s még szaladna.

– Ki nyerte a találóskérdés-versenyt, bátyám­ uram? – kiáltja utána, hogy csak úgy visszhangzik a völgyben, s Palkó még meghallja, mert visszafogja, s körbetáncoltatja szép kenderfarkú sárgáját.

– Az, fiam, már másik történet – kiáltja, azzal –, Gyí te, Tündér! – elvágtat a szénégetôrôl. A gye­ rek most az én sárga párduc-tarka hókámhoz lép, annak a homlokát simogatja, vakargatja a fakóezüst félholdat.

– Hát maga, Illés bátyám, tudja-e? – kérdi kíván­ csian, mint aki biztos benne, hogy a válasz csak elôle rejti magát. – Találd ki, fiam – nyomom a kezébe a pipámat, s mélyen a szemébe nézek –, az egyedü­ li legénynek mindnek sok a sütnivalója! Vagy: találd meg nekem azt az Izsófi Farkasleányt, itt énekel va­ lahol az erdôn. Ha megtalálod, megtudod a választ.

Aztán mikor a lovak fekete nyelvûek lettek, megje­ lent az az öregember. Tang Márton botlott belé a mezôn, messzirôl feltûnt neki, olyan tajgós volt az, mint hét határba senki fia. Összevissza csámpázott, más így nem járt. Bevárta hát, mert kíváncsi volt Tang Márton, a tajgós öreg meg mondta, hogy ô bizony a Szent Illést keresi. Tang Márton meg nem szólt egy szót se, csak jól megnézte magának, aztán megfordította a lova fejét, az ember meg követte.

Ha napok óta nem hallott felôle, akkor is tudta, hol találja a komáját. Összerúgtak, mint a másodfû-, harmadfû-csikók, kengyel-társak voltak, kiszagolták egymást hetedhét határból, s ha ôk maguk nem, a lovaik bizonyosan. …Oszt mi kéne, tata?

Kérdezte Szent Illés, mert hamar túlestek a fogadj istenen.

Ismerlek, öcsém, ha te nem is.

Szólt az öreg, és kezdett turkászni a gesznyegusznyájában, mindenfélét elôhalászott, ügyetle­ nül, lassan szuszogva, pálinkát kortyolva, de addig maszókolt, míg a cókmók alján meg nem lelte, amit keresett.

“The steed does not know to halt, the covetous does not know need – replied the Old Buddha” – I conclude the tale... and kiss the nose of my steed because it is nudging my shoulder from behind... then I draw on the chibouk once more. We stay silent like this for a long time and the child just looks – looks even when Palkó Rákász hops in the saddle. Then he awakens from his ponderings and he would now run after him.

“Who won the riddle contest, brother?” – shouts after him so loud it echoes in the valley, and Palkó can hear it still, because he reins and rears up his wisp-tailed dun.

“That, my son, is another story” – he shouts, and – “Gee, Fay!” – he rides away from the charcoal burner. The child now steps to my yellow spotted buckskin blaze, stroking her forehead, scratching the pale silver crescent.

“How about you, brother Elias, do you know?” – he inquires curiously, as though he was certain that the answer is hiding itself only from him.

“You work it out, son” – I stick my pipe into his hand, and look him deep in the eye – “all lone lads are wise! Otherwise: find me son of Izso’s shewolf. She is singing somewhere around here in the forest. If you do, you will know the answer.

Then at the time when the tongues of the horses turned black, that old man appeared. Martin Staid stumbled on him in the meadow. He could see it from far away that the old man was so lame like no other in the whole wide world. He teeter-tottered to and fro, nobody else had such a gait. So Martin Staid waited upon him, because his curiosity was aroused. The limping old man said he was looking for Saint Elias. Martin Staid did not say a word, he only looked him thoroughly up and down, turned the head of his horse and the man followed him.

Even when he had not heard from him for days, he knew where to find his fellow. They were akin, like two colts from the same stock. Old pals, they sniffed each other out from miles and miles, and if they didn’t, their horses certainly did. “… So what is your business, old man?” – asked Saint Elias, as they were swiftly through the greetings.

“I know you, brother, even if you don’t know me” – said the old man and began rummaging in his pouch. Clumsily, between slow, heavy breaths and sips of palinka, he fished out all sorts of things, but he kept on fumbling around until he recovered what he was seeking.

“Do you know the grandfather of your greatgreat grandfather?” – He asked.

“Well…”

“Well, this is yours then, brother.” – he said and offered the handkerchief he had found.

Ismered-e a nagyapád nagyapjának nagyapját? Így kérdezte.

Hát!

No akkor ez a tiéd, öcsém – szólt, s nyújtotta a keszkenôt, amit talált.

Mi ez, bátyám?

Az örökséged.

Nincsen nekem örökségem.

Hátha mégis.

Szent Illés elvette, s ahogy két tenyerébe kapta, egy szelence pottyan a markába. Akkorka se volt, mint egy ökörszem.

Szent Illés kérdôn nézett az öregre.

A nagyapád nagyapjának a nagyapja hagyta rád, öcsém.

Honnét ismersz te engem, tata – nyújtotta volna vissza a ládikát, de az öreg tiltakozott: Jó anyád nemzetes velem, szegrôl-végrôl, az ô ré­ vén ismerlek.

Az én apám pásztor volt, öreg. Az ô apja is. Az ô apja is, ahogy mindenki, egész a kvádok idejéig…

Mióta csak az Isten egy marék déli szélbôl megte­ remtette a lovat, és a jóságot a sörényébe csomóz­ ta…

No hát, öcsém, aki ezt a Teremtô jóvoltából rád hagyta, az nem pásztor volt, hanem arkulárius.

Annyi szent. Így Szent Illés.

Osztán miféle zákányos mesterség az?

Kérdezte késôbb, mikor már az ebéd utolját fo­ gyasztották, mert nem hagyta nyugodni a szó.

Mi mesterség?

Hát az arkulárius.

Aztat én nem tudhatom, de a mesterlevelében ez áll, és azt is tudom, hogy ilyen ékszerdobozokat ké­ szített.

Szent Illés köszönt, s ment dolgára.

Nôi holmi.

Mondta aztán a csikós.

Csida Márta meg már bújt is az ölébe, amint meg­ látta a szelencét.

Adja nekem!

A tied. Úgy nézte naphosszat Csida Márta Szent Illés örök­ ségét, mint emez Csida Mártát, mikor elôször meg­ látta a mezôn. Mert csupa gyöngy volt az a ládika,

“What is this, brother?”

“Your inheritance.”

“I do not have one.”

“Maybe you do” Saint Elias accepted it and, as he held it in his two palms, a casket dropped in his hand. It was smaller than a winter wren.

Saint Elias looked at the old man questioningly.

“The grandfather of your great-great grandfather devised it unto you, brother” “How do you know me, old man?” – he would have handed the casket back but the old man protested.

“Your good mother is akin to me, you and I are distant relations through her.

“My father was a shepherd, old man. And so was his father. And his father, just like everyone all the way back to the time of the Kvads… From the moment when God created the horse from a handful of Southern Wind and tied all that is good into his forelock.

“Well, brother, the man who, by God’s good grace, left this unto you, was not a shepherd but an arcularius.”

“That is certain.” – said Saint Elias.

“So, what kind of a queer trade is that?” – He asked later, when they were finishing the midday meal, because the word would not leave him in peace.

“What trade?”

“Arcularius.”

“I would not know, but that is what it says in his testimonium, and I know as well he used to make caskets like this.

Saint Elias said farewell and went about his bu­ siness.

“Women’s chattels.” – said the rider then.

And Martha Filly went straight to sit in his lap as soon as she laid her eyes on the casket.

“Give it to me.”

“It’s yours.”

Martha Filly gazed at the inheritance of Saint Elias all day long the same way as he had looked at her the first time he caught a glimpse of her in the meadow. Because the casket was covered with pearls all over, gleaming with crystal-clear gems, dazzling one’s eyes, it was almost like a splendid peacock head.

Saint Elias could not rest for long, however. He would even be awakened from his dream by the word: arcularius.

In the end, he got onto his horse, and went to find the Elder of the Mound.

The Elder nodded as he tasted the word thoughtfully, like when someone blows on the stew pot.

“My brother, Kálmán Gyuba will tell you. A man of learning, he will know.”

áttetszô kövektôl ragyogó, csak úgy káprázott belé az ember szeme, olyan volt az egészen, mint egy szikrázó pávafej.

Sokáig azonban nem nyugodhatott Szent Illés, ál­ mában is felzavarta e szó: arkulárius.

Végtére is felkötötte a ló üstökét, és ment, megke­ reste a Gorondi Vént. Az meg bólintgatott, ahogy ha gondolkodóba esett, s úgy ízlelgette a szót, mint ahogy más a bográcsot fújja.

A fivérem, Gyuba Kálmán mondja meg neked. Deá­ kos ember, tudni fogja.

Arkulárius? – kérdezte Gyuba Kálmán, és elôvette a deákoskönyvét.

Felütötte s megmutatta: itt van.

Itt. A vézna, bütykös mutatóujj egyenest odabökött a szóra.

“Arcularius?” - Kálmán Gyuba asked and produced his treasury of words.

He flipped the book open, showing: here it is.

“Here.” – the feeble, gnarly forefinger poked straight at the word.

“AR-CU-LA-RI-US.” – He read it aloud, articulated.

“That is ‘a maker of jewel caskets.’”

“Was he a tradesman?”

“He was. So tell me, son, how are my two younger brothers?”

Botond Gyuba has ascended to Heavens. But should you come to visit us, do ask about the Elder of the Mound. His health is serving him well.

Hetény’s brother has breathed his last. I am sorry you had to learn it from me.

AR-CU-LA-RI-US. Olvasta fennhangon. Tagoltan.

Azaz ékszerdoboz-készítô.

Mesterember volt?

Az volt. Aztán mondd csak, fiam, hogy van az én két öcsém?

Gyuba Botond uram felment az Égbe, de ha mife­ lénk járna kend, kérdezzen csak a Gorondi Vén felôl, jól szolgál az egészsége. Hetény öccse a föld alá ke­ rült. Sajnálom, hogy tôlem kell megtudnia.

Lapítja a füvet az esô, veri a csikósokat, csak úgy patakzik kalapkarimán. Vége a takarásban való mímelgésnek, egybeverik a vemhes kancákat, csat­ tog-pattog a seregnyi betyárkamcsi. Az össze­ rittyentett ló meg mind szél alá megy, fart lök az idônek.

A mezôn Szent Illés durrogtat. Hébe-korba ordít, mint a csôdör, ahogy rittyent az ostorkorbácsával, úgy csalja-csalogatja az istennyilát.

Szent Illés villámért kiált, ha elléskor villámlik, a születendô csikó gyorslábú lesz. Ha ô kiált, becsap az istennyila, rászolgált a nevére. Már akkor is vil­ lámlott, mikor született. Magyarázza Kerecsen.

Csida Márta megbabonázva néz.

Az Izsófi Farkasleány is ott leskel, egyik lábáról a másikra áll egy rebernyefa mögött. Majd meg-meg­ riadva futkos fel-alá a sok kanca közt, mint a kézen felnôtt, ménesbe nem járt lovak. A legények meg ôt lesik, nem úgy ismerik, mint aki ijedôs, ménkôre, os­ torra már megbokrosodna. Mégis egészen odavan.

Akkor derül csak fény a bajára, mikor Tang Márton és Szent Illés már bábáskodnak a ménesakolban.

Megellett a Pokolsánta. Meg a legyesszürke Pandra.

Rain flattens the grass, beating down on the riders, pouring over the rims of the hats. No more messing about in hiding under cover, they round up the pregnant mares, an army of whips crack and snap. The herded horses go under the wind forming wedges or gather in circles throwing their rears out.

On the field Saint Elias is cracking his whip, braying loud now and again like a stallion as he snaps his lash, tempting, luring the thunders.

He cries out for a lightning. If it strikes during foaling, the foal will be swift. He is worthy of his name: when he cries, thunder strikes. It was lightning even the time he was born, Kerecsen explains.

Martha Filly is gazing mesmerised.

The She-wolf of son of Izsó’s lurks around there, too, standing from one foot to another behind a hundred-year-old, hollow tree. Suddenly frightened, she begins racing up and down among the mares, like a horse raised in shelter without the herd. All the lads are watching her. They don’t know her to be so faint-hearted, scared by lightning, started by the crack of the whip. And yet, she is all distraught.

Light is only shed on the matter when Martin Staid and Saint Elias are already tending to the mares in the stable. Fiend has foaled, and so did the spotted grey Rascal.

The spotted grey one will become a racehorse. It is vital, that the foal intended to be one of the finest is fed by two mares not only by its own. So they part the other mare from her own foal and cause her to miscarry, because it is already expecting another one. Martin Staid and Saint Elias intend to kill Fiend’s unborn.

But the She-wolf of son of Izsó does not want the red roan to lose her foal, she would rather be the

A legyesszürke versenyló lesz, már a lényeg, hogy a kiváló lónak szánt csikót két kancával szoptatják, nem csak a sajátjával. Hát a másik kancától elszakít­ ják a saját csikaját, aztán meg elvetéltetik, mert hi­ szen az ilyenkor már újra vemhes egy másikkal. A Pokolsántát elvetéltetné Tang Márton és Szent Illés.

De az Izsófi Farkasleány nem akarja, hogy elvetél­ tessék a vércsederes kancát, inkább lenne ô az a másik, aki szoptat. Hadd szüljön a Pokolsánta. Ô fogja szoptatni.

Hadarja, nekikerekedett szemmel.

Ezt a gyungya lányt mi lelte. Szólja egyik, tán Gyuba Holló.

Meglegyintette a pokolszél. Így másika, tán Dorvatt László.

Szelídüljék, kend.

Fog rá az Izsófi Farkaslány Szent Illés karjára.

Eridj innen már, törfölyös némber.

Hogy életben maradhassak. Esdekli.

Körben állnak a csikósok: Öböj István, Gyuba Hol­ ló, Dorvatt László, s a vén számadó Kerecsen. Még a kis mazna kurkó, Kerény is ott lábatlankodik. Összenéz Tang Márton s Szent Illés.

Hát szelídülj, komám. Mondja Tang Márton.

Már Kerecsen is kiveszi a pipaszárat a szájából.

Szelídülj, öcsém.

No, jól van. Marad elég egy legényes vacsorára.

Mondja erre Szent Illés.

Hallja a Gorondi Vén Szent Illés kérges beszédet, s nekiszól.

Nem úgy van az, öcsém.

Szárnyad repít szélsebesen, éven is túl csecsen maradt, szél sebes ló anyja csecsén, akár három esztendeig. Ám a táltos hét évig szop, hét évig nyel kancatejet.

Szoptassa csak azt a csikót más kancával az Izsófi, majd hét esztendôre hal meg újjászülve a Fanyûvôt.

Akkor az Izsófi Farkasleány megsimította a Po­ kolsánta hasát. És közben ezt a verset mondta.

Pokolsánta pej ló, szép szárnyat szülsz nekem, aranyhajból Izsó aranygyapjat fon rád.

Csitulj csidu vércsém, csikasz lesz anyácskád, hét határ lesz hazád, csuklyád csillagsörény.

other one to feed. Let Fiend give birth.

She will nurture the foal! - she keeps saying on and on with eyes wide open.

“What’s got into this half-witted girl?” – says one of them, maybe White Crow.

“She is moonstruck” – replies another, perhaps László the Headstrong.

“Calm yourself, sir.” – the She-wolf of son of Izsó puts her hand on Saint Elias’ arm.

“Get out of here now, worthless woman.”

“I cannot live otherwise” – She is imploring.

The riders stand in a circle, Stefan Stray, White Crow, László the Headstrong and the old headshepherd, Kerecsen. Even the little coy bastard Kerény is there loitering underfoot.

Martin Staid and Saint Elias exchange a look.

“So calm yourself then, fellow.” – says Mar­ tin Staid.

Now even Kerecsen takes the pipe out of his mouth.

“Calm yourself, brother.”

“Very well, then. There is enough left for a manly meal.” – replies Saint Elias.

Upon hearing this rough talk by Saint Elias, the Elder of the Mound says to him.

“That’s not the way, brother.”

Fly on wings fast as the wind breastfed for a year and more three years even swift as the wind is the filly on her mother’s breast But the magic steed is breastfed for seven years She feeds on the mare’s milk Let son of Izsó feed that filly with another mare She will die in seven years giving birth to the Tree Feller Then the She-wolf of son of Izsó stroke Fiend’s belly while she cited this poem: Fiend, bay horse you give me fine wings Izsó spins golden wool for you made of golden hair Calm now filly hawk, gaunt shall be your little mother the wide world your home, your mantle mane of stars

fordította: Pintér András translated by András Pintér Hát ez borzasztó, ezt már alig lehet kibírni. Ez már az ötödik nap, és még mindig nincs vége. Ez a khamszín, amely rongálja a Közel-Keleten élôk, de fôleg az Európából bevándorolt zsidók idegrend­ szerét, kedélyállapotát. A khamszín arabul ötve­ net jelent, és azért hívják ezt az átkozott meteo­ rológiai jelenséget khamszínnak, mert minden év­ ben összesen ötven napig tart, megosztva az év­ szakokat. Egy-egy alkalommal három-öt napig, olykor még kilenc napig is eltarthat. Ilyenkor be­ szürkül az égbolt, a levegô megrekken, egy fa­ levél, egy fûszál sem rezdül, és a kilencven fo­ kos páratartalomban az emberrôl lerohad a ga­ tya. Azt mesélik a vének, hogy az angol mandá­ tum idején ha valaki egy ilyen hét vagy kilenc na­ pig tartó khamszín alatt, mondjuk, megölt egy embert, és be tudta bizonyítani, hogy a sértettel elôzôleg semmiféle nézeteltérése nem volt, ak­ kor egészen enyhe ítéletre számíthatott.

Hát ennyit a khamszínról. Miheztartás vé­ gett. Tudniillik egy ilyen khamszínos délutá­ non kaptam volt meg Johevet táviratát. Közöl­ te velem, hogy ma érkezik Bérsevára, szeretne végre megismerni, és hogy este hatkor a Kati nevû magyar csárdában vár engem. Johevet meg én ugyanis soha nem találkoztunk, csak te­ lefonbeszélgetésekbôl ismertük egymást. Ép­ pen ezért talán jogos volt az aggodalma, hogy ha egyszer majd találkozunk, mirôl ismerjük fel egymást. Természetesen rögtön megnyugtat­ tam, aggodalomra semmi ok, engem könnyû lesz megismerni a biciklipumpáról, amit a számban fogok tartani. Ezen a viccemen jót nevettem. Ô nem nevetett. Sebaj, gondoltam magamban, biztos sok baja volt az életben, ezért kissé elkeseredett.

Now this is dreadful, I can barely stand this. It’s al­ ready the fifth day and it’s still not over. This kham­ sin, that’s killing the nerves and the mood of the people of the Middle-East, but especially those Jews’ who immigrated from Europe. Khamsin is Arabic for “fifty”, and this bloody meteorologi­ cal phenomenon is called khamsin because every year it lasts for fifty days altogether, thus dividing the seasons. One instance of it may last three to five- on occasions even nine days. This time the sky turns grey, the air becomes sultry, the tree leaves and the grass become still and in the 90 degree humidity the pants boil off your ass. Older people say that in the time of the British Mandate, if someone say murdered another person during such a seven- or nine-day period of khamsin and he was able to prove that he previously had no disagreement with the victim, he could expect a quite lenient sentence.

That’s all for the khamsin. Just so you know what’s what. Because I received Johevet’s tele­ gram on one of these khamsin afternoons. She in­ formed me that she would arrive at Beer-sheva that day, she would like to finally get to know me and that she was going to be waiting for me at 6pm in the Hungarian bar called Kati. You know, Johevet and I had never met, we had only known each oth­ er from phone conversations. Precisely because of this, her concern about how we’d recognise each other once we do meet may have been justified.

Naturally, I reassured her immediately that there is no reason to worry; I would easily be recognised from the bike pump hanging out of my mouth. I had a good laugh at this joke of mine. She did not.

Not to worry, I thought to myself, she must have had a lot of problems in her life, that’s why she is a little bitter.

Mi van, Spili, meghülyültél? – belezúgtál egy te­ lefonkagylóba?

Zavarba jöttem a magamnak feltett kérdéstôl.

Nem tudtam, belezúgtam-e telefonon keresztül vagy sem, de azt igen, hogy az egész história na­ gyon izgat, majd szétvet a kíváncsiság, alig várom, hogy találkozzunk.

No de miképpen jutok el Bérsevára? Bérseva in­ nen legalább hetven kilométer, és autóbusz csak naponta kétszer van: egy reggel, egy pedig dél­ után fél háromkor. A fél hármast viszont már sem­ miképpen sem érem el. Azt hittem, szétdurran az agyam. Mérgemben darabokra téptem a táviratot, amelyet még mindig a kezemben szorongattam.

A megoldás ismét sasszárnyon érkezett. De nem a Messiással, hanem Weisz Imre képében. Öreg barátom de sokszor kihúzott már a szarból!

– Mi van, Pista? Min bosszankodsz már megint?

– Mi az, hogy megint? Az öregapádnak azt a rongyba tekert faszát…!

– Jól van, jó, tudom, mi a bajod. Csak nyugi.

Nyugi. Én is olvastam a táviratot, és itt van a meg­ oldás a bal zsebemben – lapogatta meg a bal zse­ bét.

– Na! Ki vele!

– Hogyisne! Elôbb szívd szépen vissza, amit az öregapámról mondtál.

– Melyiket, a faszát vagy azt, hogy rongyba te­ kert?

Rántott egyet a vállán, és mindketten elröhög­ tük magunkat.

– Ide figyelj, pupák – lapogatta meg újra a bal zsebét Imre. Éreztem, hogy fogytán a türelmem, ezért fojtott hangon kezdtem: – Mondhatsz, Rém, amit akarsz, csak azt ne mondd, hogy fekete seggû.

– Miért?

– Azért, mert kénytelen leszek arra kérni, hogy…

– Ja, akkor már tudom – vágott a felibe. – Nem nyalom fehérre.

Ezen aztán megint elkezdtünk röhögni. Ismer­ tem annyira Weiszet, hogy tudjam, megbízhatom benne: ha ô egyszer kijelenti, hogy a bal zsebé­ ben van a megoldás, az tuti. De imádta cukkolni az embereket – ismertem Imrét. Hát ebbôl többet nem eszik. Közömbös pofát vágtam, és nem kér­

“What’s going on, Spili, have you gone mental?

You’ve fallen in love with the phone receiver?”

I got embarrassed by the question I had put to myself. I wasn’t sure if I had fallen for her through the phone or not, but I did know I was very excited by the whole story, I was dying of curiosity and I couldn’t wait for us to meet.

But how was I going to get to Beer-sheva? It’s at least 40 miles from here and there are only two buses going there a day: one in the morning and one at half two in the afternoon. But, there’s no way I was going to catch the half two one. I thought I was gonna blow my top. In my anger I tore the telegram, which I was still clutching in my hand, into pieces.

Again, the solution soared on wings like eagles.

Though not as the Messiah but in the shape of Imre Weisz. An old friend of mine but he got me out of the shit on numerous occasions.

“What is it, Steve? What’s eating you again?”

“What do you mean “again”? Damn your old gramps’ raggedy cock”.

“All right, all right, I know what your problem is.

Take it easy. Relax. I read the message too and I’ve got the solution right here in my left pocket.” – He tapped his left pocket.

“Well. Let’s see it then!”

“No way! First you take back what you said about my granddad.”

“You mean his cock or the raggedy bit?”

He shrugged his shoulder and we both started laughing.

“Listen here, you dumbass” - Imre tapped his left pocket again. I felt I was about to lose my pa­ tience so I began to say in a stifled voice: “Say anything you want, my fiend, but don’t call me a badass!”

“Why?” “’Cause I’m would be forced ask you to…”

“Ah, In that case I know” - he cut me short – “I won’t lick it good.”

Once again we began laughing at this. I knew Weisz enough to know I could trust him: if he says that the solution is in his left pocket, it’s damn posi­ tive. Nevertheless, he loved taking the piss, I knew him. Well he won’t have it his way. I put on an in­ different face without asking him a thing. I waited for him to speak. Essentially, my reasoning was

deztem, vártam, amíg ô szólal meg. Tulajdonkép­ pen jól sakkoztam, mert egy félpercnyi hallgatás­ nál nem bírta tovább: – A megoldás a turistabusz.

Rögtön leesett a tantusz. Csak annyit kérdeztem, mikor. A válasz: fél ötkor. Az órámra néztem: fél négy.

– Pattanj fel a motoromra – mondta Imre –, és fél ötre legyél az Eset Lót szálloda elôtt! Addig­ ra én mindent elrendezek. Ha nincs tiszta fehér in­ ged, vegyél az enyémbôl! – Ezzel sarkon fordult, és elindult a turistabusz felé, amely nem messze várakozott rá egy parkolóban. Háromnegyed órám volt megfürödni, átöltözni és odaérni a szállodá­ hoz. Mint egy atomóra, olyan pontosan érkeztem mégis. Weisz fülig érô szájjal várt már.

Még mielôtt belemennénk a dolgok sûrûjé­ be, el kell mesélnem, hogy Imre másodállás­ban idegenvezetô volt itt lent, Zdomban, fôállásban meg villanyt szerelt az épülô Kálisó Mûveknél.

Sokan, talán irigységbôl, vagy az ördög tudja, mi­ ért, „idegenfélrevezetônek” hívták.

Szóval, Weisz fülig érô szájjal várt rám, de már nagy komoly arccal mutatott be a turistacsoport vezetôjének. Elmagyarázta neki, hogy én vagyok az az illetô, aki a legjobban ismeri itt a Holt-tenger partján lévô érdekességeket és az egész vidék tör­ ténetét. Ezután félrevont, és megpróbálta belém verni azt a szöveget, amit ô betanult. Visszatérve az autóbuszhoz, elmondta az utasoknak, hogy saj­ nos ô nem ér rá, de engem küld velük maga he­ lyett, mert én ugyebár évek óta lakom a Holt-ten­ ger mellett, és így jobban ismerem a környéket, mint bárki más Izraelben. Ahogy ránéztem Weisz álszent pofájára, komoly erôfeszítésembe került, hogy ne robbanjon ki belôlem újfent a röhögés.

Szerencsémre sok idôm nem volt, mert a busz máris elindult, én meg belekezdtem a mondókám­ ba. Meglepôdtem, hogy az amerikai turisták között volt, aki jól beszélt ivritül. Rögtön rázendítettem a sebtiben betanult sztereotip részletekre: – Tudjátok jól, hogy jelenleg a világ legmélyebb pontján vagyunk, közel négyszáz méterrel a ten­ ger szintje alatt. Ezt a területet úgy hívják, hogy Zdom, más nyelveken Szodoma. Ha körülnéztek a kopár sziklákon és az egész holdbéli tájon, való­ ban az az ember benyomása, hogy ezt a vidéket az Isten tényleg kénköves esôvel pusztította el. Az

correct because after half a minute of silence he couldn’t take it any longer.

“The solution is the tourist coach.”

The penny dropped immediately. I only asked, “when”. The answer: half four. I glanced at my watch: three thirty.

“Jump on my motorbike” – said Imre – “and be in front of Eset Lot Hotel by half past four. I’ll sort everything out by then. If you haven’t got a clean white shirt take one from my ones.” With this he turned on his heels, and headed off toward the tourist coach which was waiting for him not too far in a parking lot. I had forty-five minutes to take a bath, change my clothes and get to the hotel but still, I arrived there on the dot. Weisz was already waiting for me grinning ear to ear.

Before we get into the thick of things, I need to tell that Imre was a part-time tourist guide down here in Sdom and in his main job he worked as a sparky at the MOP Company then under construc­ tion. Maybe out of envy or the devil knows why a lot of people called him the “tourist misguide”.

So Weisz was waiting for me with a huge grin, but his face was already dead serious when he was introducing me to the leader of the tourist group.

He explained that I was the person who knew best the places of interest here on the Dead Sea coast and also the history of the whole area. After that, he dragged me aside and tried to inculcate the text he had learnt by heart into my head. On his return to the coach, he told the passengers that unfortunately he couldn’t make it but he was send­ ing me with them, since I had lived close to the Dead Sea for years and therefore know the area better than anybody else in Israel. As I was look­ ing at the hypocritical expression on Weisz’ face, it took me considerable effort not to burst into laughter again.

Fortunately, I didn’t have much time because the bus left right off and I began my monologue. It came as a surprise that some among the American tourists spoke good Ivrit. I plunged right into the hastily memorised stereotypical details: “You know well that presently we are at the deepest point of the world, almost 1300 feet un­ der sea level. This area is called Sdom, in other languages Sodom. If you look around at the bar­ ren rocks and the moonlike landscape, you indeed

egész városból csak Lót meg a lányai menekülhet­ tek meg. Lót feleségének, akirôl a szálloda a ne­ vét kapta, megtiltotta Isten, hogy hátranézzen. Az asszonyi kíváncsiság persze legyôzte az isteni tilal­ mat, és naná, hogy hátranézett. Abban a pillanat­ ban sóbálvánnyá merevedett. – Megállíttattam a buszt, kiszálltunk, és az utasoknak megmutattam azt a sziklát, amelyrôl azt mondják, hogy Lótné ma­ radványa. – Lót a lányaival továbbrohant, és fütyült az ott maradt asszonyra. Végül a lányait egy kö­ zeli barlangban gyorsan megkettyintette, ugyanis azt hitte, elpusztul az egész világ. Hogy nehogy ki­ haljon a föld népe, utódokról gondoskodott. Na­ gyon-nagyon gondos ember volt. – A Holt-ten­ ger mentén déli irányba folytattuk tovább az utun­ kat. – A Holt-tengerrôl csak annyit, hogy kilencven­ négy százalékos a sótartalma, és a Jordán vize öm­ lik bele.

Utunk tovább Maszada alatt folytatódott, majd lassan nyugatra fordultunk és felfelé emelkedtünk.

Dimonához értünk. Egy borzalmasan hosszú drót­ kerítés mellett mentünk el. Ez volt az a híres atom­ reaktor, amelyrôl a világsajtó olyan sokat cikkezett – mondtam. Meg ami még eszembe jutott. Lassan Bérsevára érkeztünk. Ezt is mondtam. Hat óra múlt öt perccel. Elköszöntem a busz utasaitól, és már rohantam is a Kati csárdához.

Nem szerettem volna megvárakoztatni Johe­ve­ tet. A helyiségben néhány kártyáson kívül senkit sem találtam, de épphogy leültem, nyílt az ajtó, és egy szôke fej bukkant fel. Ahogy tulajdonosa kö­ zeledett, elállt a lélegzetem – valami borzalmasan dobta a lábát, úgy sántított! Én ilyen sánta embert még sohasem láttam. Leült az asztalomhoz.

get the impression that this place was destroyed

by God with brimstone and fire. Out of the popu­ lation of the whole city only Lot and his daughters could escape. God forbade Lot’s wife, after whom the hotel was named, to look back. Divine prohibi­ tion, of course, was defeated by women’s curiosity, and, sure enough, she looked back. At once, she turned into a pillar of salt. I had the coach stopped, we got out, and I showed the passengers the rock which is said to be the remains of Lot’s mistress. He kept on running with his daughters and didn’t give a hoot about the woman left behind. To conclude, he quickly shagged his daughters in a nearby cave, since he thought the whole world was going to be destroyed. In order to save the Earth’s population he secured procreation. He was a very, very thor­ ough man… We continued our journey towards south along the Dead Sea. Just a couple of things about the Dead Sea: it’s salinity is 94%, and the river Jordan flows into it.

Our journey continued on below Masada, then we gradually turned west and moved upwards. We arrived to Dimona and passed by an terribly long wire fence.

“This is the famous nuclear reactor that has re­ ceived so much attention in the world press.” - I said this and whatever else came to my mind. We were slowly arriving to Beer-sheva and I told them this too. It was five past six. I said goodbye to the passengers of the coach and off I ran to Kati bar.

I didn’t want to keep Johevet waiting. Apart from a few card players I didn’t find anyone in the place but I had only just sat down when the door opened and a blond head appeared. As the owner of the head approached my breath was taken away – she was dragging her leg appallingly with nasty limp! I’d never seen a person with such a bad limp.

She sat down to my table.

“Stefan, is that you?” – that’s all she asked.

It flashed through my mind for a moment that I should deny my identity but instead I just nodded.

I must have looked dreadful because her second question was:

– Stefan, te vagy az? – csak ennyit kérdezett.

Egy pillanatra átvillant rajtam, hogy le kellene ta­ gadnom saját magamat, de helyette csak bólintot­ tam. Valami iszonyúan nézhettem ki, mert Johevet második kérdése az volt: – Mi van, Stefan, rosszul vagy?

Tagadóan ráztam a fejem, és hozzáfûztem: – Ez a rohadt meleg khamszín.

Döcögve indult meg köztünk a beszélgetés, és néhány közömbös kérdés-felelet után el is akadt.

A kínos csendet én törtem meg azzal, hogy hív­ tam a pincért. Kifizettem a két narancsitalt meg a féldeci rumomat, és sûrû bocsánatkérések köze­ pette be kellett neki vallanom, hogy ma éjszakai mûszakban dolgozom. Halványan elmosolyodott, felállt az asztaltól – és könnyû, libegô léptekkel ki­ sétált a helyiségbôl. Az ajtóban megállt egy pilla­ natra, visszafordult. Azt hittem, megüt a guta. El­ kezdtem üvölteni, hogy nincsen igaza, mert minden egészséges ember irtózik a nyomorékoktól. Az ajtó­ ból szólt vissza: – Miért kiabálsz? Észre sem vettem, hogy magyarul mondja. To­ vább kiabáltam. Mire ô: – Ne ordítozz, gyere inkább, öleld át a dereka­ mat!

Sétáltunk az utcán. Egyszerre megszólalt: – A nagypapa és a nagymama volt magyar.

Tíz napot éltünk együtt, aztán elment, és soha többet nem láttam. Valószínûleg kivándorolt Ame­ rikába.

“What is it Stefan, are you feeling sick?”

I shook my head and added: “This bloody hot khamsin.”

The conversation between us started off a bit stiff, and it even halted after a few neutral ques­ tions-answers. It was me who broke the awkward silence by calling the waiter. I paid for the two or­ ange drinks and my half rum and, among profuse apologies, I had to admit to her that I was on night shift that evening. She gave a faint smile, got up from the table and, with light, floating steps she walked out of the place. She stopped for a mo­ ment in the door and turned back. I thought I was gonna have a fit. I started bellowing that she was wrong because all healthy people are repulsed by cripples. She replied from the door: “Why are you shouting?”

I did not even realise she was speaking in Hun­ garian. I kept on yelling. Upon which she said: “Stop screaming, come instead, put your hand around my waist” We were walking on the street. All of a sudden she said: “Granddad and grandma were Hungarians.”

We lived together for ten days, then she left, I never saw her again. She probably emigrated to America.

fordította: Pintér András translated by András Pintér

Nem. Nem én vagyok Henryk Zilc. Hála istennek.

No. I am not Henryk Zilc. Thank God!

Az egyik legnagyobb baj a kezelés óta, hogy nem alszom jól. Álmomban is folyton gondolkodom.

Gyakran ébredek úgy, hogy valamilyen komolyabb matematikai problémáról álmodtam. Mondjuk, a Hodge-sejtésrôl. Vagy a Yang–Mills-elméletrôl. És ébredéskor a fejemben van a megoldás. Néha le­ írom. Néha meg nem. Hiszen teljesen felesleges.

Ma egész reggel a Poincaré-sejtés megoldásán töprengtem. Természetesen három dimenzióra vo­ natkoztatva. Hát persze. Hiszen az egyik diplomám elméleti matematikából van.

Még négy diplomám van ezen kívül. Doktori (szív­ sebész), filozófiai, jogi és közgazdász. Összesen te­ hát öt. És a filozófiai okozza a legtöbb problémát.

Szeretek elmélkedni. Szeretek azon gondolkozni, hogy mi végre vagyunk itt a világban. Larry szerint, aki a közeli autómosóban dolgozik, a világ csak egy burok, amelyben mi szubjektív ítéleteket hozunk olyan dolgokról, amik a burkon kívüliek. Igaz, hogy Larry azt is mondta, hogy az individuum egyenesen az ember legnagyobb tévedése.

Szerintem Larry hiába kapta meg a Zilc-kezelést, és hiába van hat diplomája. Egyszerûen hülye.

Henryk Zilc jelen pillanatban is egy kis szobában üldögél, és folyik a nyála. Sokak szerint ô Isten. Má­ sok szerint viszont a legnagyobb gazember, aki va­ laha is a földön megszületett, beleértve Hitlert és prof. Goudyt is. Larry szerint Zilc persze nem is lé­ tezik. De hát Larry, hat diploma ide vagy oda, mint már említettem, hülye. Zilc természetesen létezik, és saját magán próbálta ki a módszerét. A módszer nagyon egyszerû. Mára mindenki megértette. A ke­ zelés elôtt az emberi agy bizonyos százalékát hasz­ náltuk csak ki. Tudósok törtek lándzsát az öt száza­ lék mellett. Mások a tízes számot emelték zászlajuk­ ra. Megint mások a húsz százalék mellett kardos­ kodtak. Egy biztos, a harminc százalékot már meg­ mosolyogták. Aztán egyszer csak jött Henryk Zilc,

One of the biggest difficulties since the treatment is that I don’t sleep well. I keep on speculating even in my dreams. I often wake up to realise I have been dreaming about some complex math­ ematical problem. Say, the Hodge conjecture.

Or the Yang-Mills theory. And upon awakening I have the solution in my head. Sometimes I put it in writing, sometimes I don’t. It’s utterly pointless anyway. All this morning, I was pondering on the solution for the Poincaré conjecture. Applied to three dimensions of course. Makes sense, one of my Masters being in Theoretical Mathematics.

I hold four degrees apart from this one. PhD medicine (heart surgeon), philosophy, law and economics. That is five altogether. And the one in philosophy causes the most problems. I take plea­ sure in contemplation. I like thinking about what our purpose is here in this world. According to Larry, who works at the nearby car wash, the world is merely a bubble in which we draw subjective conclusions about things from outside the bub­ ble. True, Larry also said that the concept of the individual is plainly the biggest mistake of man. I reckon Larry got the Zilc-treatment in vain and it makes no difference that he’s got six degrees. He’s simply dumb.

Presently, Henryk Zilc is sitting in a little room with his mouth dribbling. Many believe he is God. Others, however, think he is the biggest scoundrel ever to be born on Earth, including Hitler and prof.

Goudy. According to Larry, of course, Zilc does not even exist. Though as I said, six degrees or not, Larry is stupid. Naturally, Zilc does exist and he tested his method on himself. It is very simple, by now everyone has understood it. Before the treat­ ment we had only exploited a certain percentage of our brain. Scientists broke a lance for five per­ cent, others went to bat for the number ten, yet

és bemutatott egy egyszerû kis szerkezetet. Ezzel az eredmény akár száz százalék is lehetett. Zilc magán mutatta be a hatást.

Azóta ül abban a kis szobában, és csak nagyon rit­ kán nyitja ki a szemét. A szájából szavak helyett kis nyálbuborékok táncolnak elô. Így hát hamar kiderült, hogy nincs szükség száz százalékra. Nyolcvan a biztonságos határ. Nyolcvan fölött az embernek nem kell más, csak a gondolat.

A munka az egészben a legrosszabb. Most egy McBurgerben dolgozom. Sütöm a krumplit. Majd kis papírzacskókat töltök meg vele. Sütöm a hús­ pogácsákat, és hamburgerzsemlék közé tuszkolom ôket. Közben töprengek a világgazdaságon és a re­ cesszión. De nem látom a kiutat. Az igazi gonosz persze nem Zilc. Sokkal inkább Toni Brutta. A szak­ szervezetis. Az áldott jó lélek. Aki kiharcolta, hogy mindenki részesülhessen a Zilc-módszerben. Így most, öt diplomámmal, majonézt csurgatok a hús­ pogácsára.

A robotok lettek volna a jó megoldás. Hiszen az igazán okos emberek ezzel a nyolcvan százalékkal a csúcsot ostromolták. Megvolt az igazi MI. Nem olyan, mint amilyenrôl olcsó sci-fikben olvasni. De­ hogy. Igazi, hamisítatlan intelligenciát teremtettünk.

Amelynek képviselôi persze egybôl szakszervezetet alapítottak. Így ôk is dolgoznak, de nekünk is kell.

Hiszen nekik is ugyanolyan jogaik vannak, mint ne­ künk. Toni Brutta, a megvesztegethetetlen remek munkát végzett.

Miközben turmixot készítek, tovább gondolko­ zom annak a szernek a hatásán, amit a bôrrák el­ len készítettünk. Larry, Halgman és Cole meg én.

Halgman és Cole sokat segítettek. Hét diplomájuk­ ból jól jött a gyógyszerész és a kémikusi. Ôk ablak­ mosóként dolgoznak. A múltkor, munka közben, látták Zilcet az egyik toronyházban. Ma megpróbál­ ják megölni. Ostobaság, mondtam nekik. Zilc nem tehet semmirôl. De ôk hajthatatlanok. Nem aka­ runk szuperintelligensen ablakot pucolni, válaszol­ ták két kísérlet közti szünetben. És hogy mégis ez van, Henryk Zilc a felelôs.

Nem vitáztam velük. Pedig ostoba dolog Zilcen bosszút állni. Különben is, ô már semmit sem tud a világról. Tehát hallgattam. Csak elôkotortam egy kis mérget. Aztán a turmixospoharat lezártam, és át­ nyújtottam a már türelmetlenkedô Toni Bruttának.

others insisted on twenty percent. One thing was certain, thirty percent already provoked a smile.

Then out of the blue came Henryk Zilc introduc­ ing a simple little device. With it the result could be even a hundred percent. Zilc demonstrated the effect on himself.

Since then, he has been sitting in that small room, opening his eyes only on very rare occa­ sions. Instead of words tiny bubbles of saliva come dancing forward from his mouth. Thus, it quickly became clear there is no need for one hundred percent. Eighty is the safe limit, above that man is left with the need for nothing but thought.

The worst thing in it all is the job. Currently I work in a McBurger. I fry chips, then fill up little pa­ per bags with them. Fry burgers and stick them be­ tween buns. And in the meantime, I ponder upon the world economy and the recession but I can’t see the way out. The real devil of course is not Zilc.

More like Tony Brutta from the union. The blessed soul who fought hard so that everyone could par­ ticipate in the Zilc Method. So now I’m squeezing mayonnaise on burgers with my five degrees.

Robots would have been the right solution. The truly clever people were pushing the limits with this eighty percent anyway. We had the real AI. Not like what one reads about in cheap sci-fi. Not at all! We had created real, unadulterated intel­ ligence whose representatives of course immedi­ ately established their union. So they can work, but we also have to. At the end of the day they have the same rights as us. Tony Brutta, the untouch­ able, had done an awesome job.

While I’m preparing a shake, I carry on thinking about the effects of the drug we designed against skin cancer. Larry, Halgman, Cole and me. Halg­ man and Cole helped a lot. Of their seven degrees the ones in pharmaceutical sciences and chemistry came handy. They are window cleaners. Last time, during work, they saw Zilc in one of the high-rises.

They are going to try to kill him today. “Nonsense” - I told them - “None of this is Zilc’s fault.” But they were adamant. “We don’t want to be superintelligent window cleaners!” – they replied in a break between two experiments. But that this was the case nonetheless, Henryk Zilc was to blame.

I did not argue with them. Though, it is a foolish thing to take vengeance on Zilc. By now he doesn’t know anything about the world anyway. So I stayed silent. I just dug out a little poison, closed down the shake’s cup and handed it over to the eagerly waiting Tony Brutta.

A világ egyik leghíresebb látványszínháza nem elôször jár a Szigeten. Már tavaly is itt voltak, hogy megérezzék a fílinget, hogy direkt Budapestre szabhassák az elôadásukat. „A társaságot 1979ben alapították egy Moyà nevû kis faluban, Bar­ celonától ötven kilométerre. Akkoriban utcai ko­ médiások voltunk. Nagyon fontos idôszak volt ez Spanyolország életében. Akkor halt meg a diktátor és született meg a demokrácia. A csapat öt tagja a „La Fura”, a másik öt pedig a „Els Baus” nevet akarta adni, így lett végül „La Fura dels Baus”. Je­ lentheti akár „a Duna rókáját” is, a Fura egy hely és a Baus egy állat. De nagyon tetszik egy ausztrál „félrefordítása is”, a „The fure of the Bulls”, azaz a bikák dühe” – emlékezik vissza a társulat mûvészeti vezetôje.

A La Fura legfôbb eredménye az, hogy az elô­adásokba sikeresen vonja be a közönsé­ get; vagy hogy a produkciókat az éppen aktuális elôadótérnek megfelelôen tervezi meg. A '90-es évek eleje a repertoár szélesítését hozta. Az utca­ színházi elôadások mellett megjelent a dráma, a digitális színház, az opera, valamint megjelentek a kortárs színházi projektek is. Az 1992-es barcelo­ nai olimpiai játékok világszerte mintegy 500 mil­ lió televíziónézôhöz eljutó megnyitója szintén a La Fura dels Baus nevéhez fûzôdik. A katalán társulat a 2009-es Sziget Fesztiválra is új mûsorral készül.

A „The Beat in the Dark” címet viselô elôadásban a színpadi, cirkuszi, akrobatikus elemek és a zene egyenlô hangsúlyt kapnak, s az ember és a termé­ szet találkozását fogja bemutatni. A zenei kollázs fôleg magyar zeneszerzôk mûveibôl áll majd, és élô zenei betétekkel lesz kiegészítve, amit magyar zenészek és egy magyar énekesnô adnak elô. A közel egyórás elôadás augusztus 12-tôl 16-ig min­ den este látható lesz a domb oldalában. Monu­ mentális installációként egy nyolcméteres, három­ emeletes torony és egy óriási kerék is megjelenik az elôadásban.

This is not the first time at Sziget for one of the most acclaimed spectacle theatres of the world.

They came last year as well to get a taste of the feeling and adapt their performance specifically to the Budapest audience.

“The group was founded in 1979 in a little village called Moyà, 31 miles from Barcelona. At that time we were street performers. It was a significant pe­ riod in the history of Spain. The dictator had died and democracy was born.

Five members wanted to give the name ‘La Fura’ while the other five ‘Els Baus’ to the group, so in the end it became ‘La Fura dels Baus’. It could mean ‘The fox of the Danube’. Fura is a place and Baus is an animal. But I quite like the mistranslation by an Australian: ‘Fury of the Bulls’” – recalls the art director of the group.

The biggest achievement of La Fura is that it suc­ cessfully involves the audience in the performanc­ es and that the stage work is adapted specifically to the place of each performance.

The beginning of the ‘90s brought the broaden­ ing of its repertoire. In addition to street theatre, drama, digital theatre, opera as well as contempo­ rary theatre projects became part of the group’s line-up.

The opening ceremony of the 1992 Olympic Games in Barcelona, which was watched by 500 million viewers worldwide, was also produced by La Fura dels Baus. The Catalan group has now pre­ pared with a new programme for the 2009 Sziget festival, too.

In their project, “The Heartbeat in the Dark”, which deals with the subject of Man and Nature’s encounter, the stage-, circus- and acrobatic ele­ ments receive equal emphasis with the music.

The musical collage will predominantly consist of pieces written by Hungarian composers and they will be accompanied by live performances of Hun­ garian musicians and a Hungarian female singer.

The almost one-hour event will be on every night between 12-16 August on the side of the Hill. Two monumental installations, a 26-foot-tall, three sto­ rey tower and a gigantic wheel will also appear in the show.

Önmagunk keresése a Tarot Nagy Arkánumaival Szembesítô szerepjáték, interaktív személyes tükör Szörnyek vagyunk, vagy istenek? Mi lapul a labi­ rintus mélyén, ki bújik meg bennünk? Távol az ott­ hontól, a civilizációtól, kint a Szigeten ez talán kön�­ nyebben megfejthetô részegen. Az Octopus Tarot Labirintus az önmegismerés beavatás-élményének helyszíne, útvesztô, amelyben meg kell találni a to­ ronyba – a magunkba – vezetô utat. Belépéskor 24 kártyalap, a Tarot kártya Nagy Arkánumai, az élet­ utunkon megélt szerepeink ezeréves jelképeibôl kell választani, melyet a látogató személyesít meg a labirintusban tett önismereti zarándoklat során az arkánum színének megfelelô kalapban. A válasz­ tott kártyalap: „tükörkapu”, melyen át beléphe­ tünk a labirintusba. Minden belépônél más, mert személyes labirintusba lép – és tükör, mert benne önmagunkkal szembesülünk.

A tükörkép, ha sose húztál még Tarot-t, azt a szerepet mutatja meg, amellyel az ember élete so­ rán a legtöbbször találkozik, és ami a legtöbb lec­ két adja fel Neked. Ez az „avató kártya”, ami arra válaszol: „Ki vagyok én?” Ha már nem elôször hú­ zol, akkor húzz egyszerûen csak arra a kérdésre: „Ki vagyok én MOST?” Hogy megtudd, ami mos­ tanában történik Veled, mit kell tudatosítanod ma­ gadban.

Ha elindulsz a labirintusban önmagadat megke­ resni és megismerni, utadon élô tükrök – a kártya­ lapokról megelevenedett Nagy Arkánumok – mu­ tatnak fel reflexiókat az ô szerepük szemszögébôl a Te szerepednek. Nézz beléjük, és találd meg, melyik számodra a legtisztább Tükör!

A játék célja az, hogy kicsit jobban megismerd önmagad, és másokat, a többi bolyongót, kicsit úgy, mint Dante pokolbéli utazásán tette. Ehhez ajánlott a Nagy Arkánumok (Tarot lapok) jelenté­ sének alapszintû ismerete, így jobban el tudsz mé­ lyedni a Neked szóló üzenetek jelentéseiben. ÉLÔKÉP TÁRSULAT - LIVING PICTURE COMPANY labirintus – és látványterv, szerepjáték: Bérczi Zsófia szerkezet: Terebessy Tóbiás http://www.livingpicturecompany.blogspot.com

Self-searching with the Great Arcana of the Tarot Self-confrontation role play, interactive personal mirror Are we monsters or gods? What lies deep inside the labyrinth, who is hiding within us? This may be easier to find out far from home, from civilisation, and totally drunk at the Sziget. The Octopus Tarot Labirinth is the scene of the initiation-experience of self-discovery; a maze, in which we must find the path leading to the tower, that is to ourselves.

Upon entering the visitors choose from 24 cards – the Great Arcana of the Tarot – thousandyear-old symbols of the roles we have assumed throughout our lives. These are impersonated by the visitors, wearing hats corresponding to the col­ our of their Arcanum, during their pilgrimage of self-knowledge inside the labyrinth.

The chosen card is the „mirror gate”, through which we may enter the maze. It is different for every visitor as everyone enters their own personal labyrinth and it is a mirror because in it they con­ front themselves.

If you have never had a Tarot reading, the re­ flection will show you the role you meet most fre­ quently during your life, the one that poses the most challenges for You. This is the „initiation card”, which answers the question: „Who am I?”.

If it is not your first time, just simply pick a card asking the question: „Who am I NOW?” in order to learn what is happening to You these days, what you need to be aware of.

When you set off to find and get to know your­ self, along your path living mirrors – the Great Ar­ cana coming alive from the cards – show reflec­ tions to Your role from their roles’ perspectives.

Look into them and find out which one is the clear­ est mirror to You. The aim of the game is to get to know yourself and others, the rest of the wanderers, a little bit better, somewhat like Dante did on his journey to Hell. For this, a basic familiarity with the meaning of the Great Arcana (the Tarot cards) is recom­ mended. This enables You to contemplate deeper on the messages meant for You.

ÉLŐKÉP TÁRSULAT - LIVING PICTURE COMPANY Labyrinth, design and role play: Bérczi Zsófia concept: Terebessy Tóbiás http://www.livingpicturecompany.blogspot.com

The musical story started in 1993 and it’s been growing from year to year. By now the once modest „Student Island” has become the diverse Sziget Festival, made popular by successful management and littered by heaps of rubbish. The A zenés történet 1993-ban kezdôdött, és évrôl progress in numbers: at the beginning a day ticket évre duzzadoz(tatód)ik. Mára a hajdan szemérmes cost a nice round sum of 300 Hungarian forints and Diákszigetbôl populáris nagyrendezvénnyé me­ the damage for luring 43 thousand people out into nedzselt, sokszínû és szeméthalmos Sziget Feszti­ the noisy green was 26 million HUF, while this year vál lett. A fejlôdés számokban: a kezdeteknél 300 the budget has reached 2.7 billion, 400 thousand derék magyar forintba volt a napijegy, és 26 millió pilgrims are expected to attend and the day ticket HUF-t emésztett 43 ezer fô kicsábítása a zajos zöld­ is offered by the organisers at around 10.000 HUF. be, míg idén a büdzsé 2,7 milliárdra rúg, csaknem From ‘the world’s cheapest and most fantastic 400 ezer zarándokot várnak, s a napijegyet 10 000 holiday’ the Festival has grown into the largest HUF körül kínálják a Szervezôk. A Fesztivál a „világ multicultural event of Middle/Eastern-Europe. legolcsóbb és legjobb nyaralásából” Közép-Kelet- But has it become the best? – arises the question.

Európa legnagyobb multikulturális megmozdulásá­ Are there high standards behind the impressive vá nôtte ki magát. De vajon a legjobbá is, adódik statistics? a kérdés? Vajon az impozáns mennyiségi mutatók Since the main profile of Sziget is music, let’s mögött minôségi színvonal áll? start with the views on the gigs. According to Mivel a Sziget fô profilja a zene, kezdjük a kon­ some, the festival’s line-up is shockingly crap. certkínálattal kapcsolatos véleményekkel. Egyesek The quest for finding any progressive performers szerint a Sziget zenei kínálata elképesztôen gagyi. would have to be undertaken by K-9 supported Progresszív zenei elôadót kutyás kémekkel kelle­ squads of music agents and only among the ne kerestetni a sátrazók között, de semmiképpen campers, by no means anywhere near the stages. nem szabad a színpadok közelébe merészkedni. Because there instead of experimental artists Ott ugyanis újat hozó, kísérletezô zenészek helyett, presenting something new, such as .............*, we mint a(z) ..………*, csak a(z) …………-hoz hason­ only find monkeys like ............... jumping up and ló majmok ugrándoznak rikítóan populáris bugyo­ down in their glaringly popular panties. Instead of gókban. Izgalmas koncepció helyett a zenék bevá­ an exciting concept, there is only one category: logatásánál kizárólag a „minden vacak jöhet” kate­ ‘Any rubbish is welcome’, when it comes to the gória létezik, s a kevésbé népszerû elôadók, mint selection of music, and, to the organisers’ ‘deepest a(z) …………, a Szervezôk „sajnálatára”, soha nem regret’, the less popular performers, for instance férnek be a meghívottak közé. Közben persze a ............... never get a place among the invited. In Szervezôk állandóan rángatják a mézesmadzagot, the meantime of course the organisers keep on hogy ilyen-olyan fantasztikus hangzás érkezik végre, promising such and such fantastic sounds, but the de valóban elsôkategóriás fellépô, mint a(z)………, truly first class musicians like ..............., who really akitôl tényleg mindenki odáig lenne és vissza, és could blow everyone’s mind and attract great in­ tényleg óriási kuriózum lenne kies hazánkban, nos, terest in our jolly country... Well, they never come. az soha nem jön el. Marad a középkategória meg There remains the mediocre stuff and the crap. a sitt.

“Hold on a minute!” – Exclaims the other side Nono, hörög erre a másik oldal felháborodva, indignantly. – “What about ...........? Are they hát a(z) ………., az már smafu??? Mégiscsak vi­ nothing to you? At the end of the day we have lágsztárok érkeznek, hiszen a(z) ………… sem a world famous stars. ............... didn’t come from kiskunbüdösfüttyösi mûvházból érkezett. Vagy a(z) a village community art centre, did they? Or the …………, az tényleg tuti (volt). Különben meg kit ............, they really are/were great! Anyway, who érdekel az olyan vájt fülû sznoboknak való érthetet­ cares about the incomprehensible noise like len nyafogás, mint a(z) ………… Nem is érteni, mi ............, that’s for snobs with ears for music. But benne a zene! Mert az igazi zene megérint, mint a(z) what’s the music in that? It’s beyond us. Because ……….. Hogy az érint meg, kel ki akkor magából you are touched by real music like ............” az egyik oldal, hiszen a sok büdös/nyálas ………. “What? You are touched by that?” – the first group miatt már el se lehet férni évek óta, míg az igazi go mental – “The place has been teeming with jó ……… meg már egyre kevesebb/nincs is, pe­ these stinking ........... for years, while the there are dig arra aztán lehetne szédülni, mint állat. Hát ak­ fewer and fewer/no .............. left though you could kor b****d meg, és szédülj rá az Ipododra, asszed have a wild one with them.” “All right, f**k you and csak az a jó, amit senki se ért, mert rakás ****?! Te your iPod! You think the only good stuff is what no meg sz***jál rózsaszín mikrofont, te **** stb., nyom­ one understands because it’s a pile of ****?!” “You ja a derék Fesztivállátogató, mi azonban ne lépjünk get f****d, you ****, etc” – the dear festival-goer eme rút és göröngyös útra, hanem vizsgáljuk meg a goes on and on. But let us not go down that ugly, zenén túli dialektikus érveket, természetesen szin­ rutted road. Instead let’s examine the dialectics tén pró és kontra. behind the music, again of course pro and contra.

A Sziget legtöbbet hangoztatott legnagyobb él­ ménye az élmények tengerében való alámerítkezés.

Lejönni egy hétre/napra a többiekkel/párom­ mal, fetrengeni a fûben/sátorban, csajozni a fran­ cia kislányokkal/bepasizni jóképû spanyol fiúk­ ból, szétröhögni az agyunkat a Fásy mulatón, és szanaszét csapni magunkat/táncolni/szórakozni/ kikapcso­lódni /tombolni-tombolni, de elsôsorban is: emberek színes kavalkádjában képviseltet­ ni a saját egónkat. Utolér a kaland is, legyen az bándzsidzsámping, frizbi-csata a csatakos dü­ höngôben, a másnapos/aznapos istenkeresés egy lelkésszel/rabbival/krisnással/kannibállal, vagy a(z) ………., ami tényleg feledhetetlen.

Dehogyis, húzza száját viszont a másik oldal. Kö­ zösségi életet élni a Szigeten olyan, mintha megva­ dult kafferbivaly-csordával akarna ismerkedni az em­ ber. Micsoda alakok mindenfelé: az ember elhányja magát, mikor a hippik/tinik rárabolnak cigit lejmol­ ni, és inkább ô húzza ki a dobozból, csak nehogy a halálos trópusi kórt hordozó Quasimodó/rózsás ujjú friss szappanos kezecske megfertôzze a többi szá­ lat. Ez lenne tehát a mai ifjúság szocializációs tere­ pe? Ahol nem jutni el egyik ösvényen se tojtojhoz anélkül, hogy valamelyik bokor mögül ne vetné elô magát valami multi ûrruhába csomagolt képviselôje akciós energiaitallal a kezében? Hát, igen és igen: érvek mindenhol akadnak. Ám minden nehézség dacára a Sziget él és virul.

Nem ártott neki se fagy, se özönvíz, se hôségriadó.

Kivédte az önkormányzatok alamuszi támadása­ it, átügyeskedte magát a NASA szakértôk precíziós hangbemérésein, keblén ôrizte a melegeket, akiket egyes politikusok jobban szerettek volna a Szigetrôl kívülre passzírozni. És örömmel fogadja dagonyá­ jába azokat a Párizsból/Londonból/Madridból/ Berlinbôl/Amszterdamból/………. érkezett vadóc és pénzes lurkókat is, akik fôvárosunk elhagyása elôtt még akkora sárteknôvé dagasztják a Lukácsfürdô medencéit, hogy a mûvelt Nyugat orcája bi­ zony elpirulna gyermekei túlfejlett szabadságérzete láttán. Hát így volnánk, a mi kis Szigetünkkel: van itt minden. S éppen ezért neked is azt tanácsolom vé­ gezetül, igyekezz vissza saját Szigetedhez, és sem­ mit el ne mulassz, se pró, se kontra, hiszen, mint tudjuk, a pörkölt/puding/pizza/puha sztrapacska/ pácolt csülök/pucolt hagymaleves/p………… pró­ bája nem más, mint az ……….! *! Itt az alkalom, hogy a ROHAM segítségével el­ készítsd szubjektív Sziget-értékelésedet. Az üresen maradt helyeket töltsd ki, vagy húzd alá a több vá­ laszt is kínáló kitételekbôl azt, mely szívedhez a leg­ közelebb áll! Véleményedet várjuk a roham@roham. hu e-mail címre. Az elsô tíz beküldô értékes könyv­ jutalmat kap!

The most frequently mentioned and best part of the Sziget experience is that we can immerse ourselves in a sea of adventures. To come down for a week/ day with the others/my partner, roll about in the grass/tent, hook up with French birds/handsome Spanish guys, have a good laugh at ‘Fásy mula­ tó’ and get off our tits/dance/have fun/chill out/ rave-rave-rave, but first of all: represent our ego in the colourful turmoil of people. The adventure will catch up with you too. Let it be bungee-jumping, Frisbee battle at the soppy wet football court, hungover/still drunk god-seeking with a pastor/ rabbi/krishna monk/cannibal or ............. which truly is unforgettable.

“No way!” – the other side slags all this off – “Trying to socialise at the Sziget is like trying to get to know a herd of mad buffalos. Look at these tramps everywhere: one feels like throwing up when the hippies/teenagers come up to bum a cigarette off them and they’d rather pull it out of the packet themselves, lest the lethal tropical disease infected Quasimodo/tiny peachy fingered soapy-fresh hand should pass on some virus to the rest of the fags. So this would be the place for socialising for today’s youth? Where you can’t get to a portable loo without getting ambushed by a space-suit-clad representative of some multinational company with a can of discount energy drink in his hand?

Well, yes and yes... There are arguments for both sides.

Nevertheless, despite all the hardships the Szi­ get is alive and kicking. Frost, flood or heat-wave warnings couldn’t do any harm. It has fended off the coward assaults of local councils, remained undetected by the precision-sonic-radar-scans of NASA’s experts and embraced the gays whom some politicians would have preferred to expel from the island.

And it also gladly welcomes into its quagmire those wild (and minted) kids from Paris/London/ Madrid/Berlin/Amsterdam/............, who, prior to their departure, turn the Lukács Bath’s pools into such a mudfest, that the sophisticated West would surely blush upon witnessing such a display of their offspring’s overdeveloped sense of freedom.

So that’s how we are with our little Sziget: we have everything here. And this is why I finally suggest that you hurry back to your own Sziget and don’t miss anything, pro or contra, since, as we know, the proof of the pudding/stew/piz­ za/soft strapatchka/marinated pork hock/onion soup/p............. is in the ..............! *! Here is your opportunity to carry out your subjective Sziget-evaluation with the help of RO­ HAM. Fill in the blank spaces or underline from the multiple choice options the one that is closest to your heart. Send your feedback to the following email address: HYPERLINK „mailto:roham@roham. hu” roham@roham.hu. The first ten participants will receive valuable book prizes!

Újinkognitó Kult és Pult Debrecen, Eötvös-Rákóczi utca sarka MODEM Debrecen, Baltazár Dezsô tér 1.