Page 1


Amatőr, Anál, Ázsiai, Kövér, Fekete-fehér – Interracial, Gruppen, Hentai, Kézimunka – Handjob, Leszbi, Maszti, Nagy mell, Afro, Orál, Durva Orál, Retro – Vintage, Terhes – Pregnant, Tini, Bizarr, Családi szex, Állat szex, Anyucik megkefélve, Feleségek megkúrva, Anál öklözés, Tanár-diák szex, Travi csajok megkefélve, Meleg és bi srácok, Bukkake, GGG, Bondage, Gangbang, Törpe, Mély torok, Beöntés szex, Hányás szex, Hatalmas fasz, Kakiszex, Kikötözés, Pisiszex, Shemale, Strapon, Bisexual, Fetish, Cum Swap, Hairy... Korchma Zsombor


Amatőr, Anál, Ázsiai, Kövér, Fekete-fehér – Interracial, Gruppen, Hentai, Kézimunka – Handjob, Leszbi, Maszti, Nagy mell, Afro, Orál, Durva Orál, Retro – Vintage, Terhes - Pregnant, Tini, Bizarr, Családi Sex, Állat Szex, Anyucik Megkefélve, Feleségek Megkúrva, Anál öklözés, Tanár Diák Sex, Travi csajok megkefélve, Meleg és Bi Srácok, Bukkake, GGG, Bondage, Gangbang, Törpe, Mély torok, Beöntés szex, Hányás szex, Hatalmas fasz, Kakiszex, Kikötözés, Pisiszex, Shemale, Strapon, Bisexual, Fetish, Cum Swap, Hairy... Korchma Zsombor


4


4


illusztráció: Murányi Kristóf, Dorcsinecz János

Ági nyugtalanul keresgélte tükörképét az üvegajtókon és minden tükrözôdô felületen, amíg a jókora irodaházban eljutott az igazgatói irodákig. Az épületben lépten-nyomon csinos lányok jöttek-mentek sietôsen, és mintha mindnek valami cinkos mosolyféle húzódott volna meg a szemében, ahogy Ágira néztek. Mi lehet a külsômmel? – gondolta, de nem maradt ideje, hogy egy mellékhelyiséget keressen. A fônök hívatta. Mr. Smith angol volt, érdektelen, negyven és ötven közötti, ritkás vörösesszôke, szeplôs és szemüveges. Egy multi cég magyarországi kirendeltségét vezette. A modora udvarias, kissé türelmetlen és célratörô volt. Ági felmérte az embert, akinek az asszisztense akart lenni. Bemutatkoztak, leültette a lányt, és rövid, pattogó kérdésekkel árasztotta el, természetesen angol nyelven. Egyetem, gyakorlat, korábbi munkahelyek, számítógépes ismeretek – sehol nem volt kíváncsi a részletekre, csak nevek és adatok érdekelték. Ági hamar észrevette, hogy itt csak a száraz tények kellenek, meg sem próbált hosszabban válaszolni. A fônök végül felállt az íróasztal mögül, és a lány elôtt fél fenékkel az íróasztalra ült. –  És most látni akarom, mit kezd ezzel! – szólalt meg váratlanul magyar nyelven, és egy mozdulattal lerántotta a sliccét, és elôkapta a farkát. Sápadt, napnyugati pöcs volt, és Ágin átfutott egy kis sajnálkozás, hogy nem nagyon vannak már magyar fônökök. A világ legtermészetesebb módján, kis mosolyt megengedve, a farokra hajolt, megcsókolta, hátrahúzta volna a bôrt, de látta, hogy nincs rajta, ezért rögtön elkezdte a nyelve hegyével végigcirógatni a növekvô és keményedô fasz hegyeit, völgyeit. Nagyon ügyelt, hogy a feje és a haja ne takarja el a férfi elôl a kellemes látványt. Mélyen a fônök szemébe nézett, amikor csak lehetett. Csak azért nézett néha a farokra, hogy újra visszanézhessen utána a szemébe. Mélytorkosra váltott, és érezte, hogy a férfinek jobban esik, ha mohón és keményen szopik. Úgy csinálta, hogy a farok vége, mint egy ütés, érje a torka mélyét. A fônök fél kézzel átnyúlt az íróasztalon, és a billentyûzettartóról egy korbácsot vett fel. Ági eddig nem látta. A fônök lenyúlt Ági háta mögé, felrántotta a szoknyáját, egy mozdulattal lerántotta a harisnyát a lány

feneke alá, és máris ütött. A lány kicsit felsikkantott a csípôs ütésre. Volt már néhány állásinterjún az életében, de máshol nem volt korbács idáig. Mr. Smith úgy idôzítette a kemény ütéseket, ahogy a faszát a lány torkába lökte, így a lány sikkantásai elfúló hangokká váltak a teli szájban. Ügyesen csinálta, ennyi már biztosan nem hallatszott ki a szigetelt ajtón. Teleélvezte Ági száját. –  Jól szopsz, kis kurva! – mondta akcentussal. Elcsomagolt, ahogy felhúzta a sliccét, visszaváltozott CEO-vá. –  Köszönöm, Miss Kiss (úgy ejtette, ahogy a csók van angolul), az interjúnak vége, értesíteni fogjuk – mondta, és ajtót nyitott Ági elôtt. Ági távozott. A liftek felé vette az irányt. Nem akart toalettet keresgélni az emeleten, lent már tudott egyet. Amikor belépett a liftbe, a lábai még kissé remegtek a korbácsolás miatt, és ügyetlen volt, megbotlott. Nekikoccant egy magas, szôke lánynak, aki gyönyörû volt, széles sportolós vállakkal. Elnézést kért, a szôke lány kedvesen biztosította, hogy nem történt semmi, bemutatkoztak, beszélgetésbe elegyedtek. Rögtön tegezôdtek. –  Én szinte mindenkit ismerek a cégnél, de téged még nem láttalak itt. Nálunk dolgozol? – kérdezte a szôke lány. –  Csak szeretnék itt dolgozni... és te? – kérdezett vissza sután. –  Én itt születtem – nevetett a lány. – Mr. Smith asszisztense vagyok. Ági szemei kissé elkerekedtek. Belül összekapta magát, hogy a kifogástalan, üzletszerû, laza viselkedésén semmit ne lehessen észrevenni. A szôke lány azonban olvasott a tekintetébôl. –  Ó, már értem! Ne vedd a szívedre, Mr. Smith rendes ember, ha jól szerepeltél az interjún, akkor minden rendben lesz. Gyere, meghívlak egy kapucsínóra! – fogta karon Ágit, és máris vitte a büféhez. Ági tétován hagyta, hogy ez a szôke ciklon azt csináljon vele, amit akar. A lány leültette egy asztalhoz, és hozta a kapucsínót.

7


illusztráció: Murányi Kristóf, Dorcsinecz János

feneke alá, és máris ütött. A lány kicsit felsikkantott a csípôs ütésre. Volt már néhány állásinterjún az életében, de máshol nem volt korbács idáig. Mr. Smith úgy idôzítette a kemény ütéseket, ahogy a faszát a lány torkába lökte, így a lány sikkantásai elfúló hangokká váltak a teli szájban. Ügyesen csinálta, ennyi már biztosan nem hallatszott ki a szigetelt ajtón. Teleélvezte Ági száját. –  Jól szopsz, kis kurva! – mondta akcentussal. Elcsomagolt, ahogy felhúzta a sliccét, visszaváltozott CEO-vá. –  Köszönöm, Miss Kiss (úgy ejtette, ahogy a csók van angolul), az interjúnak vége, értesíteni fogjuk – mondta, és ajtót nyitott Ági elôtt. Ági távozott. A liftek felé vette az irányt. Nem akart toalettet keresgélni az emeleten, lent már tudott egyet. Amikor belépett a liftbe, a lábai még kissé remegtek a korbácsolás miatt, és ügyetlen volt, megbotlott. Nekikoccant egy magas, szôke lánynak, aki gyönyörû volt, széles sportolós vállakkal. Elnézést kért, a szôke lány kedvesen biztosította, hogy nem történt semmi, bemutatkoztak, beszélgetésbe elegyedtek. Rögtön tegezôdtek. –  Én szinte mindenkit ismerek a cégnél, de téged még nem láttalak itt. Nálunk dolgozol? – kérdezte a szôke lány. –  Csak szeretnék itt dolgozni... és te? – kérdezett vissza sután. –  Én itt születtem – nevetett a lány. – Mr. Smith asszisztense vagyok. Ági szemei kissé elkerekedtek. Belül összekapta magát, hogy a kifogástalan, üzletszerû, laza viselkedésén semmit ne lehessen észrevenni. A szôke lány azonban olvasott a tekintetébôl. –  Ó, már értem! Ne vedd a szívedre, Mr. Smith rendes ember, ha jól szerepeltél az interjún, akkor minden rendben lesz. Gyere, meghívlak egy kapucsínóra! – fogta karon Ágit, és máris vitte a büféhez. Ági tétován hagyta, hogy ez a szôke ciklon azt csináljon vele, amit akar. A lány leültette egy asztalhoz, és hozta a kapucsínót.

Ági nyugtalanul keresgélte tükörképét az üvegajtókon és minden tükrözôdô felületen, amíg a jókora irodaházban eljutott az igazgatói irodákig. Az épületben lépten-nyomon csinos lányok jöttek-mentek sietôsen, és mintha mindnek valami cinkos mosolyféle húzódott volna meg a szemében, ahogy Ágira néztek. Mi lehet a külsômmel? – gondolta, de nem maradt ideje, hogy egy mellékhelyiséget keressen. A fônök hívatta. Mr. Smith angol volt, érdektelen, negyven és ötven közötti, ritkás vörösesszôke, szeplôs és szemüveges. Egy multi cég magyarországi kirendeltségét vezette. A modora udvarias, kissé türelmetlen és célratörô volt. Ági felmérte az embert, akinek az asszisztense akart lenni. Bemutatkoztak, leültette a lányt, és rövid, pattogó kérdésekkel árasztotta el, természetesen angol nyelven. Egyetem, gyakorlat, korábbi munkahelyek, számítógépes ismeretek – sehol nem volt kíváncsi a részletekre, csak nevek és adatok érdekelték. Ági hamar észrevette, hogy itt csak a száraz tények kellenek, meg sem próbált hosszabban válaszolni. A fônök végül felállt az íróasztal mögül, és a lány elôtt fél fenékkel az íróasztalra ült. –  És most látni akarom, mit kezd ezzel! – szólalt meg váratlanul magyar nyelven, és egy mozdulattal lerántotta a sliccét, és elôkapta a farkát. Sápadt, napnyugati pöcs volt, és Ágin átfutott egy kis sajnálkozás, hogy nem nagyon vannak már magyar fônökök. A világ legtermészetesebb módján, kis mosolyt megengedve, a farokra hajolt, megcsókolta, hátrahúzta volna a bôrt, de látta, hogy nincs rajta, ezért rögtön elkezdte a nyelve hegyével végigcirógatni a növekvô és keményedô fasz hegyeit, völgyeit. Nagyon ügyelt, hogy a feje és a haja ne takarja el a férfi elôl a kellemes látványt. Mélyen a fônök szemébe nézett, amikor csak lehetett. Csak azért nézett néha a farokra, hogy újra visszanézhessen utána a szemébe. Mélytorkosra váltott, és érezte, hogy a férfinek jobban esik, ha mohón és keményen szopik. Úgy csinálta, hogy a farok vége, mint egy ütés, érje a torka mélyét. A fônök fél kézzel átnyúlt az íróasztalon, és a billentyûzettartóról egy korbácsot vett fel. Ági eddig nem látta. A fônök lenyúlt Ági háta mögé, felrántotta a szoknyáját, egy mozdulattal lerántotta a harisnyát a lány

7


–  Mesélj, mi volt! – kérdezte a szôke lány. –  Öö... – És már majdnem kicsúszott a száján az a szó, hogy korbács. –  Nem, ne azt! – mondta a szôke lány, mint egy gondolatolvasó. – Mit mondott? Mondta, hogy mikor kezdesz? –  Nem... – felelte Ági –  Ó, semmi baj, Mr. Smith személyi ügyekben néha kissé szórakozott, de felviszlek a HR-menedzserünkhöz, aki egy fiatal srác, és akkor minden rendben lesz. Ô a szádba fog pisilni, de lássa, hogy élvezed, nyeld le, és ne hagyd abba a farkának a nyalogatását és szopását, amíg a szádba nem élvez, és hétfôn már kezdhetsz is. Ha nem is, mint Mr. Smith asszisztense, de itt minden lánynak jó dolga van, az EU-átlag fölött leszel, ne félj. Utána segítek neked rendbe tenni magadat az irodámban, jó? –  És... az ô farka elég nagy? – motyogta Ági talajt vesztetten. –  A Zolié? Ne hülyéskedj, ha délben az ô farkával vernék félre a harangot, akkor délutánra csupa süket mászkálna a környéken... na, gyerünk! A cégbirodalom visszavág Három nappal késôbb Ági még mindig kissé bizonytalanul járt attól a hatalmas, felcsatolható mûfasztól, amivel a szôke ciklon segített neki összeszednie magát. De nem bánta, mert érezte, hogy kitûnôen szerepelt. A siker íze még ott volt a szájában. Bizakodó hangulatban várta a szôke lány hívását. Végre megcsörrent a mobilja. A szôke lány volt. –  Szia, Ági, képzeld, rettenetes dolog történt, el sem fogod hinni! –  Szia! Miért, mi történt? – kérdezett vissza megneszülve. –  Képzeld, a New York-i központból kötelezô érvénnyel létszámstopot rendeltek el a világon az összes kirendeltségnek. Tudod, a válság... Ez ellen még Mr. Smith sem tehet semmit. Igazán sajnáljuk valamennyien, mert megfeleltél, igazi csapatjátékos vagy, és szívesen láttunk volna a csapatban, de sajnos várni kell, amíg elül a pánik, és a dolgok ismét felfelé mennek...

8

Ági nem igazán lepôdött meg. Literszám voltak már tapasztalatai arról, hogy milyen az élet. De a keleti filozófia, melyet annyira szeretett, hogy már eggyé vált vele, most is segített. Keleten azt mondják, hogy egyként kell fogadni a sikert és a kudarcot. Fogta hát az üveg félédes zweigeltet, amit még a siker megünneplésére szerzett be, felbontotta, egy csinos talpaspohárból ivott egyet az egészségére, aztán még egyet, és amikor végre kezdte érezni, hogy visszatér belé a lélek, akkor már hiányzott fél üveggel. – Nem adom fel! – mondta. – Nem, nem, soha! Csak­vazértsem! Ki fogom fizetni a számláimat. Azért is megélek. Nem hagyom magamat kicsinálni. Nem fogok nyomorogni. Gyôzni fogok. Úrrá leszek a nehézségeken! Leült a laptopjához. Most nem az álláshirdetések érdekelték. Kamu volt valamennyi, és hányinger fogta el mindig, amikor – muszájból – olvasgatta ôket. Létrehozott egy új email címet. Belépett a kedvenc erotikus közösségi oldalára, és regisztrálta magát az új címmel. Abba a negyedbe, ahol szexuális szolgáltatást lehet hirdetni. Mindegy – gondolta magában –, ha már úgyis szeretem a faszt, akkor már tartson el. Amíg az adatlapot töltögette, formázgatta, kiválasztotta a képeket; egy húsz év elôtti Cseh Tamásdal egyik sorát dudorászta magában: „Az ember a jég hátán is megél.” Ági visszatér Ági vidáman ébredt. Jó természete volt, nem szokott ok nélkül depressziós lenni, de amióta végképp kiderült, hogy nem kell többé órára kelnie, azóta tényleg élvezte a reggeleket. Túl volt már az elsô néhány bevetésen, és rájött, hogy nem is olyan szörnyû ez, mint gondolta. A férfiak, akik megvették, egyáltalán nem voltak visszataszítóak azokhoz a nyomorultakhoz képest, akikkel az üzleti vagy mûvészeti karrierépítése so-


–  Mesélj, mi volt! – kérdezte a szôke lány. –  Öö... – És már majdnem kicsúszott a száján az a szó, hogy korbács. –  Nem, ne azt! – mondta a szôke lány, mint egy gondolatolvasó. - Mit mondott? Mondta, hogy mikor kezdesz? –  Nem... – felelte Ági –  Ó, semmi baj, Mr. Smith személyi ügyekben néha kissé szórakozott, de felviszlek a HR-menedzserünkhöz, aki egy fiatal srác, és akkor minden rendben lesz. Ô a szádba fog pisilni, de lássa, hogy élvezed, nyeld le, és ne hagyd abba a farkának a nyalogatását és szopását, amíg a szádba nem élvez, és hétfôn már kezdhetsz is. Ha nem is, mint Mr. Smith asszisztense, de itt minden lánynak jó dolga van, az EU-átlag fölött leszel, ne félj. Utána segítek neked rendbe tenni magadat az irodámban, jó? –  És... az ô farka elég nagy? – motyogta Ági talajt vesztetten. –  A Zolié? Ne hülyéskedj, ha délben az ô farkával vernék félre a harangot, akkor délutánra csupa süket mászkálna a környéken... na, gyerünk! A cégbirodalom visszavág Három nappal késôbb Ági még mindig kissé bizonytalanul járt attól a hatalmas, felcsatolható mûfasztól, amivel a szôke ciklon segített neki összeszednie magát. De nem bánta, mert érezte, hogy kitûnôen szerepelt. A siker íze még ott volt a szájában. Bizakodó hangulatban várta a szôke lány hívását. Végre megcsörrent a mobilja. A szôke lány volt. –  Szia, Ági, képzeld, rettenetes dolog történt, el sem fogod hinni! –  Szia! Miért, mi történt? – kérdezett vissza megneszülve. –  Képzeld, a New York-i központból kötelezô érvénnyel létszámstopot rendeltek el a világon az összes kirendeltségnek. Tudod, a válság... Ez ellen még Mr. Smith sem tehet semmit. Igazán sajnáljuk valamennyien, mert megfeleltél, igazi csapatjátékos vagy, és szívesen láttunk volna a csapatban, de sajnos várni kell, amíg elül a pánik, és a dolgok ismét felfelé mennek...

8

Ági nem igazán lepôdött meg. Literszám voltak már tapasztalatai arról, hogy milyen az élet. De a keleti filozófia, melyet annyira szeretett, hogy már eggyé vált vele, most is segített. Keleten azt mondják, hogy egyként kell fogadni a sikert és a kudarcot. Fogta hát az üveg félédes zweigeltet, amit még a siker megünneplésére szerzett be, felbontotta, egy csinos talpaspohárból ivott egyet az egészségére, aztán még egyet, és amikor végre kezdte érezni, hogy visszatér belé a lélek, akkor már hiányzott fél üveggel. – Nem adom fel! – mondta – Nem, nem, soha! Csakazértsem! Ki fogom fizetni a számláimat. Azért is megélek. Nem hagyom magamat kicsinálni. Nem fogok nyomorogni. Gyôzni fogok. Úrrá leszek a nehézségeken! Leült a laptopjához. Most nem az álláshirdetések érdekelték. Kamu volt valamennyi, és hányinger fogta el mindig, amikor – muszájból – olvasgatta ôket. Létrehozott egy új email címet. Belépett a kedvenc erotikus közösségi oldalára, és regisztrálta magát az új címmel. Abba a negyedbe, ahol szexuális szolgáltatást lehet hirdetni. Mindegy – gondolta magában –, ha már úgyis szeretem a faszt, akkor már tartson el. Amíg az adatlapot töltögette, formázgatta, kiválasztotta a képeket; egy húsz év elôtti Cseh Tamás-dal egyik sorát dudorászta magában: „Az ember a jég hátán is megél.” Ági visszatér Ági vidáman ébredt. Jó természete volt, nem szokott ok nélkül depressziós lenni, de amióta végképp kiderült, hogy nem kell többé órára kelnie, azóta tényleg élvezte a reggeleket. Túl volt már az elsô néhány bevetésen, és rájött, hogy nem is olyan szörnyû ez, mint gondolta. A férfiak, akik megvették, egyáltalán nem voltak visszataszítóak azokhoz a nyomorultakhoz ké-


fig.1

rán találkozott. Na jó, hát általában nem Tarzanok jöttek, de megtanult kizárni a tudatából mindent, és csak a farokra koncentrálni, ami úgy meredt elôtte, mint egy megoldandó feladat, amikor szopott. Azt mindenképpen élvezte, hogy ilyenkor álomnô, beteljesült fantázia lehet. Tudta, hogy férfiszem soha máskor nem látja olyan szépnek és kívánatosnak, mint amikor éppen kielégíti ôket. Máskülönben nem is volt annyira nehéz szeretni egy kicsit ezt a sok elfuserált életet. Áginak spirituális szeme volt, látta bennük a valamikori, csillogó szemû gyereket, azt, aki még tele volt lehetôséggel, és nem azt, amivé felnôttként lettek. Néha nem azt látta, akik akkor és ott voltak, hanem azt a szebb és sugárzóbb ideált, aminek lenniük kellett volna, aminek Isten szánta ôket. Meg volt róla gyôzôdve, hogy Isten senkit sem szánt senkinek. Maga is meglepôdött azon, hogy néha egészen anyás érzelmeket vett észre magán munka közben, de ezt jól fel tudta használni arra, hogy ez a munka ne viselje meg. Vigyázott magára azon a szûk mozgástéren belül, amit a szakma megengedett. Nem vállalt mindent. Az orálszexet egyszerûen imádta, és most sokkal könnyebbnek érezte magát, hogy a dolog jól fizetett. Punciba csak óvszerrel engedte be a vendégeket. Az óvszert mindig saját maga adta fel, mert büszke volt erre a tudományára, amihez nemhogy a nôk, de a férfiak nagy része sem értett. A módszere abban állt, hogy elôször is jó alaposan benyálazta az ajkaival és a nyelvével a faszt, és beleköpött az óvszer belsejébe, hogy nedvesebb legyen. Aztán hátrahúzta a bôrt a faszon, amennyire lehetett, feltette a makkra az óvszert, és letekerte tövig. Ezután a fasz tövénél megfogta az egészet, és visszahúzta bôrrel együtt egészen a makkig, amíg a fasz bôre teljesen feszes lett. Akkor végigtekerte az óvszer maradékát, ismét le egészen a tövig. Az ilyen módon feltett óvszer együtt redôzôdött a bôrrel, a bôrnek szabad mozgást engedett, jól tartott tôben, és kicsi volt a valószínûsége, hogy a férfi

elveszítse a kefélés hevében. Így a dolog az elôjáték része lett, és nem múlt el a férfi merevedése felszerelkezés közben. Análszexet egyáltalán nem vállalt. Elég pornófilmet nézett, látta bennük az análszexes lányokat, és nem akarta, hogy a segge lyuka egy-két éven belül úgy nézzen ki, mint a parasztcipôk Van Gogh festményén. Nem is tartotta tiszta dolognak. Szerette a szájába venni a faszt, és úgy gondolta, hogy ez a kettô együtt nem megy. Ági nem akart így maradni, továbbra is állást keresett, de szüksége volt jövedelemre, és el sem akart veszni ebben a mesterségben. Gondosan ügyelt az egyensúlyára. Nem hagyta, hogy a pénzéhség elvigye, és csak ebben éljen. Az ügyfelekkel elôre pontosan egyeztetett minden lényeges kérdést. Egy nap csak egy vendéget fogadott. Vagy éppen egyet sem. A szex így megmaradt élvezetnek is. A megállapodotton túl mindig bele tudott adni egy kis pluszt, „barátnô-fílinget”, nem kellett közben az órát néznie, amitôl sok visszatérô vendége lett, akik többé nem voltak idegenek. És néha kellemes meglepetéseket szerzett neki az élet. Például amikor fiatal srácok, hárman, azzal keresték fel, hogy nézhetnének-e nála meccset, egy kis vidámsággal egybekötve... Szerette az életet. –  És mostantól elmehetnek a picsába a Mr. Smithek, a nagy farkú Zolik és a szôke ciklon, és a gazdasági válság is elmehet a picsába! – mondta magának félhangosan. –  Nem szopatnak, pisilnek, basznak többé ingyen. Valamit valamiért. És aki baszni akar, fizet! Titeket húz le a válság a WC-n, nem engem. Amikor a házaitok rég árverésen lesznek, akkor én még mindig talpon leszek!

fig.2

10


fig.1

pest, akikkel az üzleti vagy mûvészeti karrierépítése során találkozott. Na jó, hát általában nem Tarzanok jöttek, de megtanult kizárni a tudatából mindent, és csak a farokra koncentrálni, ami úgy meredt elôtte, mint egy megoldandó feladat, amikor szopott. Azt mindenképpen élvezte, hogy ilyenkor álomnô, beteljesült fantázia lehet. Tudta, hogy férfiszem soha máskor nem látja olyan szépnek és kívánatosnak, mint amikor éppen kielégíti ôket. Máskülönben nem is volt annyira nehéz szeretni egy kicsit ezt a sok elfuserált életet. Áginak spirituális szeme volt, látta bennük a valamikori, csillogó szemû gyereket, azt, aki még tele volt lehetôséggel, és nem azt, amivé felnôttként lettek. Néha nem azt látta, akik akkor és ott voltak, hanem azt a szebb és sugárzóbb ideált, aminek lenniük kellett volna, aminek Isten szánta ôket. Meg volt róla gyôzôdve, hogy Isten senkit sem szánt senkinek. Maga is meglepôdött azon, hogy néha egészen anyás érzelmeket vett észre magán munka közben, de ezt jól fel tudta használni arra, hogy ez a munka ne viselje meg. Vigyázott magára azon a szûk mozgástéren belül, amit a szakma megengedett. Nem vállalt mindent. Az orálszexet egyszerûen imádta, és most sokkal könnyebbnek érezte magát, hogy a dolog jól fizetett. Punciba csak óvszerrel engedte be a vendégeket. Az óvszert mindig saját maga adta fel, mert büszke volt erre a tudományára, amihez nemhogy a nôk, de a férfiak nagy része sem értett. A módszere abban állt, hogy elôször is jó alaposan benyálazta az ajkaival és a nyelvével a faszt, és beleköpött az óvszer belsejébe, hogy nedvesebb legyen. Aztán hátrahúzta a bôrt a faszon, amennyire lehetett, feltette a makkra az óvszert, és letekerte tövig. Ezután a fasz tövénél megfogta az egészet, és visszahúzta bôrrel együtt egészen a makkig, amíg a fasz bôre teljesen feszes lett. Akkor végigtekerte az óvszer maradékát, ismét le egészen a tövig. Az ilyen módon feltett óvszer együtt redôzôdött a bôrrel, a bôrnek szabad mozgást engedett, jól tartott

tôben, és kicsi volt a valószínûsége, hogy a férfi elveszítse a kefélés hevében. Így a dolog az elôjáték része lett, és nem múlt el a férfi merevedése felszerelkezés közben. Análszexet egyáltalán nem vállalt. Elég pornófilmet nézett, látta bennük az análszexes lányokat, és nem akarta, hogy a segge lyuka egy-két éven belül úgy nézzen ki, mint a parasztcipôk Van Gogh festményén. Nem is tartotta tiszta dolognak. Szerette a szájába venni a faszt, és úgy gondolta, hogy ez a kettô együtt nem megy. Ági nem akart így maradni, továbbra is állást keresett, de szüksége volt jövedelemre, és el sem akart veszni ebben a mesterségben. Gondosan ügyelt az egyensúlyára. Nem hagyta, hogy a pénzéhség elvigye, és csak ebben éljen. Az ügyfelekkel elôre pontosan egyeztetett minden lényeges kérdést. Egy nap csak egy vendéget fogadott. Vagy éppen egyet sem. A szex így megmaradt élvezetnek is. A megállapodotton túl mindig bele tudott adni egy kis pluszt, „barátnô-fílinget”, nem kellett közben az órát néznie, amitôl sok visszatérô vendége lett, akik többé nem voltak idegenek. És néha kellemes meglepetéseket szerzett neki az élet. Például amikor fiatal srácok, hárman, azzal keresték fel, hogy nézhetnének-e nála meccset, egy kis vidámsággal egybekötve... Szerette az életet. –  És mostantól elmehetnek a picsába a Mr. Smithek, a nagy farkú Zolik és a szôke ciklon, és a gazdasági válság is elmehet a picsába! – mondta magának félhangosan. –  Nem szopatnak, pisilnek, basznak többé ingyen. Valamit valamiért. És aki baszni akar, fizet! Titeket húz le a válság a WC-n, nem engem. Amikor a házaitok rég árverésen lesznek, akkor én még mindig talpon leszek!

fig.2

10


illusztráció: Kiskovács Eszter

Kiss Ferenc

IX. ELEKTRO SHAKESPE ARE:

Motoro és Turbina Személyek: Motoro; Dacia fia Turbina; Chevroletek lánya Diódajka; Turbina dajkája (Velorex típusú) Szín: Verhovina Történik: Megakrisztus után 1466-ban MOTORO: Oxidot gúnyol, ki nem korrodált soha. (Turbina jelenik meg a parkolóház felsô szintjén) De csitt! Hány flux fényerôsség tör át az éjen? Freonfáklya az; s pozitron-neutronja: Turbina! Kelj, tündöklô maghasadás, öld meg az éji, sápadt neont, mely rég irigyen ki-kihuny, egyre sorvad, zárlatossá válik rôt fényességedtôl! Ahh, mit ér szûzi, bágyadt fehérsége? Bolond, kinek tetszik, hát vesd le színeit! Ô az… valóban ô… az én géptársam! Ó, bár tudná, hogy az! — Sóhajtó hangot reprodukál… de mást?... nem hallok semmit!... Mi ez? Fényszórója villan felém; felkapcsolnám én is vágyó ködlámpáim! — Én kopott szénkefejû! Hisz nem felém villantott… A Nagy Akkumulátor két legszebb pólusa megkérte tán világítását, hogy fennen ôrködjön a sötét garázsokon, míg ôk ledrótkefézik magukról a szutykos oxidot. Ha fényszórója égne fent, tündöklése bizton elsápasztaná az atommáglyát is, mint napvilág a törpe zsebpilácsot, s az égen amúgyan sütne alvázszáma, hogy minden dallamkürt csak hajnalt zengene. Ni, mily kecsesen rúgóznak teleszkópkarjai! Ó, bár lehetnék porvédô rajtuk, hogy megsimítsam édes földelését! TURBINA: Jaj nekem! MOTORO: Szól! Szólj, szépséges gépszerelmem! Úgy ragyogsz te ott az éj sötétjében tetôm felett, mint kompressziót nem tûrô keverék, mely kopogva vissza-visszalobban. TURBINA: Ó, Motoro, mért vagy te Motoro?

15

Tagadd meg alkotód, s dobd el a neved! S ha nem teszed, csak esküdj géptársam má, s majd én nem leszek Chevrolet tovább! MOTORO: Hallgassak még? Vagy feleljek neki? TURBINA: Csak neved ellenségem, nem magad, Ó, válassz más nevet! Eh, mi a név? Mit benzinnek hívunk, bárhogy nevezzük, éppoly illatos. Ha Motorót nem hívják Motorónak, szakasztott oly tökéletes marad akármi néve n… Dobd el hát neved! S egy élettelen márkajelzésért cserébe — a tiéd leszek! MOTORO: Szavadnak állj! Mondj géptársadnak, s tagadom proto típusom! Nevem többé nem lesz Dacia! TURBINA: Ki vagy te, ki az éj fátylán át kilested titkomat, mint a folyton kurrogó kontraszt-bagoly, melynek csak hangját hallani, mert a jó öreg három dime nzió helyett ô négyben mozog szerte? MOTORO: Egy puszta név meg nem mon dhatja néked, ki vagyok. Én meggyûlöltem tulajdon nevem, mert néke d ellenséged, drága gép. Ha nem látszana burkomon a népi hagy omány, hát Renault-nak mondanám magam. TURBINA: Zübörgésed oly ismerôsnek tûnik . Nem Motoro vagy?... és nem — Dacia? MOTORO: Egyik se, hogyha nem tetszik neked. TURBINA: Garázsunk elé azért parkolsz büsz kén, hogy dühös bátyáim srégen kétfelé szeljé k tankodat, s az éltetô benzin kiinaljon nemes tartályodb ól? Menekülj! Hiába vagy bebiztosítva, meg ölnek, ha itt találnak! MOTORO: Ó, több veszélyt rejt a te fénys zóród fénye, mint csúfos totálkár az esti csúcsforgalomb an. Világíts rám, kedvesem, s haragjuk ellen talpig fénybe vonsz. TURBINA: Jaj, egy kóbor kódért meg ne lássanak! MOTORO: A benzingôz elfed engemet. S ha nem szeretsz, szeljék szét tankomat! Öljön meg rögtön a robbanó-elegy, minthogy teérted ócskavassá váljak!


illusztráció: Kiskovács Eszter

Kiss Ferenc

IX. ELEKTRO SHAKESPE ARE:

Motoro és Turbina Személyek: Motoro; Dacia fia Turbina; Chevroletek lánya Diódajka; Turbina dajkája (Velorex típusú) Szín: Verhovina Történik: Megakrisztus után 1466-ban MOTORO: Oxidot gúnyol, ki nem korrodált soha. (Turbina jelenik meg a parkolóház felsô szintjén) De csitt! Hány flux fényerôsség tör át az éjen? Freonfáklya az; s pozitron-neutronja: Turbina! Kelj, tündöklô maghasadás, öld meg az éji, sápadt neont, mely rég irigyen ki-kihuny, egyre sorvad, zárlatossá válik rôt fényességedtôl! Ahh, mit ér szûzi, bágyadt fehérsége? Bolond, kinek tetszik, hát vesd le színeit! Ô az… valóban ô… az én géptársam! Ó, bár tudná, hogy az! — Sóhajtó hangot reprodukál… de mást?... nem hallok semmit!... Mi ez? Fényszórója villan felém; felkapcsolnám én is vágyó ködlámpáim! — Én kopott szénkefejû! Hisz nem felém villantott… A Nagy Akkumulátor két legszebb pólusa megkérte tán világítását, hogy fennen ôrködjön a sötét garázsokon, míg ôk ledrótkefézik magukról a szutykos oxidot. Ha fényszórója égne fent, tündöklése bizton elsápasztaná az atommáglyát is, mint napvilág a törpe zsebpilácsot, s az égen amúgyan sütne alvázszáma, hogy minden dallamkürt csak hajnalt zengene. Ni, mily kecsesen rúgóznak teleszkópkarjai! Ó, bár lehetnék porvédô rajtuk, hogy megsimítsam édes földelését! TURBINA: Jaj nekem! MOTORO: Szól! Szólj, szépséges gépszerelmem! Úgy ragyogsz te ott az éj sötétjében tetôm felett, mint kompressziót nem tûrô keverék, mely kopogva vissza-visszalobban. TURBINA: Ó, Motoro, mért vagy te Motoro?

15

Tagadd meg alkotód, s dobd el a neved! S ha nem teszed, csak esküdj géptársam má, s majd én nem leszek Chevrolet tovább! MOTORO: Hallgassak még? Vagy feleljek neki? TURBINA: Csak neved ellenségem, nem magad, Ó, válassz más nevet! Eh, mi a név? Mit benzinnek hívunk, bárhogy nevezzük, éppoly illatos. Ha Motorót nem hívják Motorónak, szakasztott oly tökéletes marad akármi néve n… Dobd el hát neved! S egy élettelen márkajelzésért cserébe — a tiéd leszek! MOTORO: Szavadnak állj! Mondj géptársadnak, s tagadom proto típusom! Nevem többé nem lesz Dacia! TURBINA: Ki vagy te, ki az éj fátylán át kilested titkomat, mint a folyton kurrogó kontraszt-bagoly, melynek csak hangját hallani, mert a jó öreg három dime nzió helyett ô négyben mozog szerte? MOTORO: Egy puszta név meg nem mon dhatja néked, ki vagyok. Én meggyûlöltem tulajdon nevem, mert néke d ellenséged, drága gép. Ha nem látszana burkomon a népi hagy omány, hát Renault-nak mondanám magam. TURBINA: Zübörgésed oly ismerôsnek tûnik . Nem Motoro vagy?... és nem — Dacia? MOTORO: Egyik se, hogyha nem tetszik neked. TURBINA: Garázsunk elé azért parkolsz büsz kén, hogy dühös bátyáim srégen kétfelé szeljé k tankodat, s az éltetô benzin kiinaljon nemes tartályodb ól? Menekülj! Hiába vagy bebiztosítva, meg ölnek, ha itt találnak! MOTORO: Ó, több veszélyt rejt a te fénys zóród fénye, mint csúfos totálkár az esti csúcsforgalomb an. Világíts rám, kedvesem, s haragjuk ellen talpig fénybe vonsz. TURBINA: Jaj, egy kóbor kódért meg ne lássanak! MOTORO: A benzingôz elfed engemet. S ha nem szeretsz, szeljék szét tankomat! Öljön meg rögtön a robbanó-elegy, minthogy teérted ócskavassá váljak!


TURBINA: De ki vezérelt garázsunk elé? MOTORO: Dugattyúm hajtott szüntelen feléd. Nem törôdve rút jelzôfénnyel, száguldtam parkhelyed alá. TURBINA: Gôzöd álarca eltakarja arcomat, másként, jól tudod, rövidzár pírja festené füstös-szépre. Tudom, azt is tudom, tagadni illenék minden kiejtett szót. De félre, program! Szeretsz-e? mondd! Azt mondod: Minden hengerem érted dübög!, s hiszek neked... De bárhogy esküszöl, megszegheted: az energiaspóron jól mulat az, ki lopja a benzint. Jó Motoro, gyertyádra esküdj, ha csakugyan szeretsz! S ha azt hiszed, könnyen felpörgettél: dacos leszek! Lejjebb veszem alapjáratom, hogy pöfögj még egy cseppet – csak azért!

TURBINA: Hát mit kívánsz ma még? MOTORO: Csak érintsd hozzám pólusod, hogy végre egy legyek veled!

TURBINA: Oh, szégyenlem magam! Hisz oly mélyen van akkum, hogy belátnál fedelem alá. MOTORO: Ah, mit nekem fedél, ha felhevült motorod is ott van? Arra vágyom, ami az enyém már, s hidd el, szerelmem oly nagy, mint képességem a szerelemre, s oly mély, milyenre hatolni tudok. (Diodajka a szobából Turbinát szólítja) TURBINA: Megyek már, diodadus édes! Szép Motoro, légy hû! Várj egy kicsit, s azonnal itt leszek! (Bemegy a garázsba) Elárultam magam, szép Motoro édes, MOTORO: Ó, áldott éj! Mérettûrésem nem ismer határt! normál 86-osnak gondolsz talán, de bízz bennem, kérlek! (Turbina visszatér) Én hívebb leszek, mint az, TURBINA: Pár szót, Motoróm, aztán jó éjszakát! ki kelletôn húzódozik. Ha tisztesen szeretsz, s célod az, Szeress, és repülni fogok, hogy eztán egy útvonalra szóljon menetlevelünk, hogy buzgó sarki rendôr lézerpisztolya utol nem érhet! üzend meg azt nékem azzal, kit elküldök hozzád, Tartózkodóbb is lettem volna, lásd, ha motorom rejtett ha a mag hasad. számát lopva ki nem lesed. S ha így lesz, én követlek akárhová! Bocsáss meg hát nékem, DIODAJKA: Turbina kisasszony! Pulzálnak már a neonok is! s ne hidd e vallomást puszta oktán-túltengésnek, (Belülrôl szól) melyet felfedett kontroll-mûszered. TURBINA: Ezerszer jó éjszakát! MOTORO: A boldogságos vibrátorra esküszöm, MOTORO: Rossz éjszakát, mert fényt csak lámpád ád, ha mely szerelmed gerjeszti beteljesülésre... ád. TURBINA: A vibrátorra, jaj, a vibrátorra ne mondj esküt (Turbina bemegy) soha! Ha tehetném, a féknyomát csókolnám a porban! MOTORO: Hát mire mondjak, édes Turbinám? (Lassan indul. Turbina visszatér) TURBINA: Semmire. TURBINA: Motoro! Vagy jól van: esküdj az ártatlan pléh-harkályra, MOTORO: Mondd! az evidens-rigóra, az echte-papagájra, TURBINA: Gépelméjû vagyok? Nem zárult valami rövidre de mirtusz-vibrátoromra ne esküdj soha! bennem? MOTORO: Oly drága vagy nékem, mint importbenzin a MOTORO: Hisz még meg se szikracsókoltalak. benzinkútnál! TURBINA: És gépen csókolnál? Esküszöm tehát… TURBINA: Nem! Mégse esküdj! Kedves vagy nekem, MOTORO: Még kérded, te kódolatlan? De ez éji motordürrögés oly furcsa most. Szeretlek, ahogy csak szeretni tudok! Hirtelen, harsány és gyors, mint egy kékes gyújtószikra, TURBINA: Jó éjt! Jó éjt! Szeretlek én is! mely csak villan, s te ezalatt még ki sem mondhatod, Lásd, válni is csak így tudok – alig – , s jó éjt kívánnék benhogy Courvasier-féle hipereutektikus transzcendentálás. zinfogytomig. Motoróm, jó éjszakát! (Bemegy) Látod, fogyasztásunk, e bódult túltengés, mily hatalmasra MOTORO: Ó, édes gép! Aludj jól, növelé? s tétova alapjárat helyett pihentesd fényes szerkezeted. Jó éjt, jó éjt! Csöndesen állítsd le magad! (Pöfögve el) MOTORO: Hát így bocsátasz el? Egy röpke szikracsók nélkül?

17


TURBINA: De ki vezérelt garázsunk elé? MOTORO: Dugattyúm hajtott szüntelen feléd. Nem törôdve rút jelzôfénnyel, száguldtam parkhelyed alá. TURBINA: Gôzöd álarca eltakarja arcomat, másként , jól tudod, rövidzár pírja festené füstös-szépre. Tudom, azt is tudom, tagadni illenék minden kiejtett szót. De félre, program! Szeretsz-e? mondd! Azt mondod: Minden hengerem érted dübög!, s hiszek neked... De bárhogy esküszöl, megszegheted: az energiaspóron jól mulat az, ki lopja a benzint. Jó Motoro, gyertyádra esküdj, ha csakugyan szeretsz! S ha azt hiszed, könnyen felpörgettél: dacos leszek! Lejjebb veszem alapjáratom, hogy pöfögj még egy cseppet – csak azért!

TURBINA: Hát mit kívánsz ma még? MOTORO: Csak érintsd hozzám pólusod, hogy végre egy legyek veled!

TURBINA: Oh, szégyenlem magam! Hisz oly mélyen van akkum, hogy belátnál fedelem alá. MOTORO: Ah, mit nekem fedél, ha felhevült motorod is ott van? Arra vágyom, ami az enyém már, s hidd el, szerelmem oly nagy, mint képességem a szerelemre, s oly mély, milyenre hatolni tudok. (Diodajka a szobából Turbinát szólítja) TURBINA: Megyek már, diodadus édes! Szép Motoro, légy hû! Várj egy kicsit, s azonnal itt leszek! (Bemegy a garázsba) Elárultam magam, szép Motoro édes, MOTORO: Ó, áldott éj! Mérettûrésem nem ismer határt! normál 86-osnak gondolsz talán, de bízz bennem, kérlek! (Turbina visszatér) Én hívebb leszek, mint az, TURBINA: Pár szót, Motoróm, aztán jó éjszakát! ki kelletôn húzódozik. Ha tisztesen szeretsz, s célod az, Szeress, és repülni fogok, hogy eztán egy útvonalra szóljon menetlevelünk, hogy buzgó sarki rendôr lézerpisztolya utol nem érhet! üzend meg azt nékem azzal, kit elküldök hozzád, Tartózkodóbb is lettem volna, lásd, ha motorom rejtett ha a mag hasad. számát lopva ki nem lesed. S ha így lesz, én követlek akárhová! Bocsáss meg hát nékem, DIODAJKA: Turbina kisasszony! Pulzálnak már a neonok is! s ne hidd e vallomást puszta oktán-túltengésnek, (Belülrôl szól) melyet felfedett kontroll-mûszered. TURBINA: Ezerszer jó éjszakát! MOTORO: A boldogságos vibrátorra esküszöm, MOTORO: Rossz éjszakát, mert fényt csak lámpád ád, ha mely szerelmed gerjeszti beteljesülésre... ád. TURBINA: A vibrátorra, jaj, a vibrátorra ne mondj esküt (Turbina bemegy) soha! Ha tehetném, a féknyomát csókolnám a porban! MOTORO: Hát mire mondjak, édes Turbinám? (Lassan indul. Turbina visszatér) TURBINA: Semmire. TURBINA: Motoro! Vagy jól van: esküdj az ártatlan pléh-harkályra, MOTORO: Mondd! az evidens-rigóra, az echte-papagájra, TURBINA: Gépelméjû vagyok? Nem zárult valami rövidre de mirtusz-vibrátoromra ne esküdj soha! bennem? MOTORO: Oly drága vagy nékem, mint importbenzin a MOTORO: Hisz még meg se szikracsókoltalak. benzinkútnál! TURBINA: És gépen csókolnál? Esküszöm tehát… TURBINA: Nem! Mégse esküdj! Kedves vagy nekem, MOTORO: Még kérded, te kódolatlan? De ez éji motordürrögés oly furcsa most. Szeretlek, ahogy csak szeretni tudok! Hirtelen, harsány és gyors, mint egy kékes gyújtószikra, TURBINA: Jó éjt! Jó éjt! Szeretlek én is! mely csak villan, s te ezalatt még ki sem mondhatod, Lásd, válni is csak így tudok – alig – , s jó éjt kívánnék benhogy Courvasier-féle hipereutektikus transzcendentálás. zinfogytomig. Motoróm, jó éjszakát! (Bemegy) Látod, fogyasztásunk, e bódult túltengés, mily hatalmasra MOTORO: Ó, édes gép! Aludj jól, növelé? s tétova alapjárat helyett pihentesd fényes szerkezeted. Jó éjt, jó éjt! Csöndesen állítsd le magad! (Pöfögve el) MOTORO: Hát így bocsátasz el? Egy röpke szikracsók nélkül?

17


illusztráció/illustration: Faux33

A minap találtam egy mobiltelefont. A belvárosban, a Petôfi (miért nem Kossuth?) utca és Széchenyi (miért nem Szent István?) tér találkozásánál, az újságosbódé mellett hevert a kövön. Rögtön fölvettem onnan a hozzá tartozó, rózsaszín alapon fehér playboy nyúl mintás zsinórnál fogva. A markomba vettem a készüléket, és felnyitottam a képernyôjét. A háttérképrôl egy olyan természetellenesen szoláriumbarna, agyonsminkelt, láthatóan festett fekete hajú lány és a vele ölelkezô, ugyancsak télen barnult, tagbaszakadt, tetovált nyakú, kopasz, buszarcú melák vigyorgott rám bárgyún. Mivel már a telefon megpillantásakor megfogant bennem a gondolat, hogy azt mihamarabb vissza fogom szolgáltatni jogos, szerencsétlenül járt tulajdonosának, rögtön a híváslistára váltottam, és azon belül is, mivel a zsinór színébôl és mintájából már használója nemére is jó eséllyel következtethettem, a legtöbbször szereplô férfinévre kerestem, úgy gondoltam, csakis ô lehet a képen látható hegyomlás. Az utolsó öt kimenô hívásból háromszor Bélus szerepelt a listán, két ízben pedig egy másik szám tulajdonosa, bizonyos Végh Béla. Elôször Bélust hívtam, egyrészt mert többször szerepelt a hívottak között, és a becézô név is arról gyôzött meg, hogy ôt célszerûbb keresnem. Hagytam, hogy hosszan kicsöngjön, de a Bélus mégsem vette fel. Rögtön utána Végh Bélát tárcsáztam. Ez esetben már csak három búgást kellett megvárnom, mire az ember, anélkül, hogy megvárná, míg beleszólok a telefonba, ordítani kezdett a vonal túloldalán: –  Mi van má’? Nehéz a fölfogásod, bazmeg? Nem ­megmondtam má’, hogy menjél a picsába, te gyûrûskurva? Ha még eccer fölhívsz, én puszta kézzel kifilézlek tégedet is, meg azt a csôtészta haverodat, érted? – aztán megszakadt a vonal.

23

Nem bántam. Még néhányszor megpróbáltam felhívni Bélust, sikertelenül. Majd a híváslistán szereplô nevek böngészése közben rátaláltam Anyura. Ez addig miért nem jutott eszembe? Anyu mindig biztos pont. Tárcsáztam. A hívott szám pillanatnyilag nem elérhetô, hívását, kérjük, ismételje meg késôbb, mondta a géphang. Akkor már kicsit türelmetlen lettem, és arra gondoltam, jobb lett volna, ha nem én találok rá a telefonra. Ennyi macerát nem ér meg az a kis narcisztikus kéjelgés, hogy az ember mások és fôleg maga elôtt tetszeleghessen, mint jótevô, ez esetben a becsületes megtaláló. Beültem az egyik közeli kávézóba meginni egy feketét, és már az asztalnál ülve az jutott eszembe, hogy írok Anyunak egy SMS-t, azzal a szöveggel, hogy megtaláltam a lánya telefonját. Megírtam, majd elküldtem az üzenetet. Aztán ki akartam lépni a menübôl, de ügyetlenül nyomkodhattam a gombokat, mert valahogy véletlenül a piszkozatok mappába léptem. Egy szöveg jelent meg elôttem, és a kezdô sort akaratlanul is felfogta az agyam: Poór Nóra SMS-naplója. Elôbújt belôlem a voyeur. Sokszor kapom magam rajta in flagranti, hogy az egyetem lépcsôjén fölfele menet az orrom elôtt ringó szoknyák alá, lefele menet pedig az alattam domboruló dekoltázsokba, az ütemre remegô mellek közé furakszik a tekintetem, mindig egyre beljebb, amíg a fény és a textil engedi. Nos, a bennem bujkáló leselkedô a napló szó láttán is rögvest felülkerekedett a bennem egyre gyakrabban gyengélkedô úriemberen, és tovább olvastatta velem a szöveget. A következôkben az említett mappában talált fájlokat, melyek ugyanarra a napra vonatkoznak, nem jelölöm külön, az írást amúgy a többi jellegzetességével együtt, a tagolástól eltekintve, a bluetooth-nak köszönhetôen autentikusan közlöm.


illusztráció/illustration: Faux33

A minap találtam egy mobiltelefont. A belvárosban, a Petôfi (miért nem Kossuth?) utca és Széchenyi (miért nem Szent István?) tér találkozásánál, az újságosbódé mellett hevert a kövön. Rögtön fölvettem onnan a hozzá tartozó, rózsaszín alapon fehér playboy nyúl mintás zsinórnál fogva. A markomba vettem a készüléket, és felnyitottam a képernyôjét. A háttérképrôl egy olyan természetellenesen szoláriumbarna, agyonsminkelt, láthatóan festett fekete hajú lány és a vele ölelkezô, ugyancsak télen barnult, tagbaszakadt, tetovált nyakú, kopasz, buszarcú melák vigyorgott rám bárgyún. Mivel már a telefon megpillantásakor megfogant bennem a gondolat, hogy azt mihamarabb vissza fogom szolgáltatni jogos, szerencsétlenül járt tulajdonosának, rögtön a híváslistára váltottam, és azon belül is, mivel a zsinór színébôl és mintájából már használója nemére is jó eséllyel következtethettem, a legtöbbször szereplô férfinévre kerestem, úgy gondoltam, csakis ô lehet a képen látható hegyomlás. Az utolsó öt kimenô hívásból háromszor Bélus szerepelt a listán, két ízben pedig egy másik szám tulajdonosa, bizonyos Végh Béla. Elôször Bélust hívtam, egyrészt mert többször szerepelt a hívottak között, és a becézô név is arról gyôzött meg, hogy ôt célszerûbb keresnem. Hagytam, hogy hosszan kicsöngjön, de a Bélus mégsem vette fel. Rögtön utána Végh Bélát tárcsáztam. Ez esetben már csak három búgást kellett megvárnom, mire az ember, anélkül, hogy megvárná, míg beleszólok a telefonba, ordítani kezdett a vonal túloldalán: –  Mi van má’? Nehéz a fölfogásod, bazmeg? Nem ­megmondtam má’, hogy menjél a picsába, te gyûrûskurva? Ha még eccer fölhívsz, én puszta kézzel kifilézlek tégedet is, meg azt a csôtészta haverodat, érted? – aztán megszakadt a vonal.

23

Nem bántam. Még néhányszor megpróbáltam felhívni Bélust, sikertelenül. Majd a híváslistán szereplô nevek böngészése közben rátaláltam Anyura. Ez addig miért nem jutott eszembe? Anyu mindig biztos pont. Tárcsáztam. A hívott szám pillanatnyilag nem elérhetô, hívását, kérjük, ismételje meg késôbb, mondta a géphang. Akkor már kicsit türelmetlen lettem, és arra gondoltam, jobb lett volna, ha nem én találok rá a telefonra. Ennyi macerát nem ér meg az a kis narcisztikus kéjelgés, hogy az ember mások és fôleg maga elôtt tetszeleghessen, mint jótevô, ez esetben a becsületes megtaláló. Beültem az egyik közeli kávézóba meginni egy feketét, és már az asztalnál ülve az jutott eszembe, hogy írok Anyunak egy SMS-t, azzal a szöveggel, hogy megtaláltam a lánya telefonját. Megírtam, majd elküldtem az üzenetet. Aztán ki akartam lépni a menübôl, de ügyetlenül nyomkodhattam a gombokat, mert valahogy véletlenül a piszkozatok mappába léptem. Egy szöveg jelent meg elôttem, és a kezdô sort akaratlanul is felfogta az agyam: Poór Nóra SMS naplója. Elôbújt belôlem a voyeur. Sokszor kapom magam rajta in flagranti, hogy az egyetem lépcsôjén fölfele menet az orrom elôtt ringó szoknyák alá, lefele menet pedig az alattam domboruló dekoltázsokba, az ütemre remegô mellek közé furakszik a tekintetem, mindig egyre beljebb, amíg a fény és a textil engedi. Nos, a bennem bujkáló leselkedô a napló szó láttán is rögvest felülkerekedett a bennem egyre gyakrabban gyengélkedô úriemberen, és tovább olvastatta velem a szöveget. A következôkben az említett mappában talált fájlokat, melyek ugyanarra a napra vonatkoznak, nem jelölöm külön, az írást amúgy a többi jellegzetességével együtt, a tagolástól eltekintve, a bluetooth-nak köszönhetôen autentikusan közlöm.


Poór Nóra SMS-naplója 2008. dec. 12. lkezdek naplót irni. mer fantasztikus dolog jutott szmbe. a bélusnak karácsonyra. és nm mond6om l snkinek. mer a csajszik olyan pletyisek, bisztos kitudódna. pedig nagyon klasz ez az 5let és nekem + muszáj beszélnem rola. ehez tudni kell hogy a bélus mit szeret. a gyürük urát + az análszexet velem. mer olyan jó kis seggm van nekm van a legizgatob a világon ahogy ô mongya. ezt csak nekm mongya amikor kutyapózba csinájjuk. dogi sztájl. imággya. na szóval. a gyürük ura már +van. rendezôibe. +vettem neki az alexandriába akciósan diszdobozba. a bélus minden héten +nézi. aszt mongya csak ez az öröme + az análszex vlem. mer utájja a melóját. hogy mindig +kell verni valakit. bélus ugyanis kidobó egy diszkóba. ô ugy mongya hogy börködik. ô olyankor nm bélus hanem a végh béla. külön telefonnya van a munkába. nem is ez a lényeg. már +in sokat járatom a pofám. ezt is ô szokta momdani. szóval az ajándék. még régebn mutatott egy képet a netn. a csajszi seggjuka köré volt tetoválva az tündevaker, ami a gyürük urába a gyürüre. nm mlékszem mit is jelent. na mind1. ezt fogom +csináltatni magamra karácsonyra a bélusnak. már ugy várom. holnap +yek a szalonba.

2008. dec. 19. ugy izgulok. mingyár mnnm kell. rmélem birni fogom. baszki ez télleg fájt. majnm lájultam. de a tetkos srác megin tök cuki volt. leápolt. hozott vizet + mindn. kicsit büntudatom is lett. mer rámozdultam. ugy nyult hozzám hogy tisztára bnedvesetm. komolyan. ö + aszt monta hogy neki ez a munkahelye. nem teheti meg mer kitudodik és rontya a presztisét vagy mijét. majd setleg máshol. már +bántam. de télleg. + ugyis jová teszm ezel az ajándékkal. most aszt hazuttam a bélusnak hogy menstruálok. az pont kitart karácsonyik. 1épként már alszik. mármint a bélus. azér irok most. ugy izgulok. meg fáj a seggm.

2008. dec. 25. fú de örült a bélus. én olyan boldog vagyok. röktön kipróbáltuk. persze kicsit még fájt illetve nagyon mer még érzékny. de jó sok sikositot használtunk. a bélus meg aszt kiabálta miközbe élvezett hogy hú baszki mit is. amit az a tündevaker jelent a seggjukam körül. megin lflejtettm. na mind1. meg aszt hörögte a fülmbe hogy drágaságom. a farkát pedig frodónak hívta és tökre örült hogy ha felhúzza a gyürüt akkor télleg ltünik a frodo. amikor + mafla lett a farka, akkor + gollemnek vagy minek hivta. 2008. dec. 13. fl volt villanyozva. mnd1 is lényeg hogy tök sokat na voltam a szalonba. +csináltuk a koncepcust vagy nevettünk. szép volt a szntste. mit. a tetkós srác + tök ari. teccik. de prsze nekm a bélus az igazi. mind1. szóval a srác lmondta mit jelnt a tündevaker, de +in lflejtetm. picsába. mind1. jövö 2008. dec. 30. hétre kaptam idöpontot. aszt mongya a srác készüj- a bélus nem tuggya megunni. és már nm is fáj anyijek fl rá hogy fájni fog kicsit. +éri. mer ugy szretm a ra. lmeséltm a csajoknak. sokat röhögtünk. aszt bélust. monták hogy fasza ajándék. holnap szilvsztr. már várom.

24

2009. jan. 02. tegnap egész nap sirtam. öszevsztünk bélussal. a szilvsztri bulin taliztam a tetkós srácal és smároltunk. a bélus nm látta de lmonták neki. leütött és lmondott mindnféle gyürüskurvának. hiába montam neki hogy tök részeg voltam + hogy 5 szeretem nm hitte l. szakitott vlm. aszt monta nm is az nyém az igazi gyürü. az 1 gyürü mindnek flett. most bezzeg beugrik. picsába megin sirok. 2009. jan. 16. taiztam 1 buliban a tetkos srácal. tök ari volt megint. hazavitt. aszt kérdszte felprobálhattya e az uj gyürüt amit nekem csinált. még jeggyürü is lehet monta. röhögtünk. asztán montam mér ne. már ugysincs a bélus. nagy farka volt a srácnak és nm volt sikositonk. azér megprobáltuk és 1szrcsak flugrottam a fájdalomtól. odanyultam és 1 olyan gümecs nôtt a jukamon. nm montam meg neki csak aszt hogy ne mer fáj. el is ment a tetkos srác. tök aranyos volt bocsánatot kért + minden. aszt monta szerinte csináltassam + a mlleimet, mer kicsik. aranyos volt mer aszt is monta hogy amugy + szépek csak kicsik. a fiuk + szretik mllbe is. szerinte én is szretném. asszem hallgatok rá hátha visszavesz a bélus. mégis 5 szeretem. 2009. jan. 18. voltam dokinál. aszt monta aranyér. + hogy még nm kell müteni. még nm záródott ki vagy be vagy mittudomén. kapok rá kupot aszt mongya a doki attol lmulik. a mlleimre + kaptam idópontot. l is fogy a pénzem. jó lnne viszavenne a bélus. nem akarok dolgozni. de kel a pénz. + 5 szretm. meginsirok.

Itt ér véget az SMS-napló. Már a második bejegyzésnél úgy döntöttem, hogy az egészet átküldöm magamnak. Meg is tettem. Legalább ennyi hasznom legyen az egészbôl. Aztán kisvártatva csörgött a mobil. Felvettem. Poór Nóra kereste a telefonját, amit a Széchenyi téren dobott el mérgében. Aztán késôbb, mikor visszament keresni, már nem találta ott meglepô módon. Megbeszéltünk egy találkozóhelyet, ahol majd vis�szaszolgáltathatom neki „elvesztett” tulajdonát. Odaértem a bizonyos klubba, kértem egy sört, és leültem egy asztalhoz. Nemsokára belépett a háttérképrôl ismerôs lány. Integettem neki. Ô mosolygott, és elindult felém. De ezzel egy idôben két izmos, kopasz fiatalember is elindult felém, az egyik ugyancsak ismerôs volt a háttérképrôl, és ôk egyáltalán nem mosolyogtak. Ezek értek oda elôbb. Én védekezésképpen felemeltem a kezem, de a többire már nem emlékszem. A kórházban tértem magamhoz. Öt csontom tört darabokra, az orr- és arccsontommal együtt. Pár nap múlva bejött a Bélus, bocsánatot kért a félreértésért, amire a Norci anyjának küldött SMS-em által derült fény. Aztán mindennap bejött a Bélus, hozott nekem narancslevet, csokit meg egy laptopot A Gyûrûk ura rendezôi változatával, hogy ne unatkozzak. Azért mégiscsak érzô lélek ez a Bélus. Amúgy kezd megbocsátani a Nórának. Már itt benn, nálam is találkoztak. Szerintem a fiú még nem tudja, hogy a lánynak aranyere van:)

25


Poór Nóra SMS-naplója 2008. dec. 12. lkezdek naplót irni. mer fantasztikus dolog jutott szmbe. a bélusnak karácsonyra. és nm mond6om l snkinek. mer a csajszik olyan pletyisek, bisztos kitudódna. pedig nagyon klasz ez az 5let és nekem + muszáj beszélnem rola. ehez tudni kell hogy a bélus mit szeret. a gyürük urát + az análszexet velem. mer olyan jó kis seggm van nekm van a legizgatob a világon ahogy ô mongya. ezt csak nekm mongya amikor kutyapózba csinájjuk. dogi sztájl. imággya. na szóval. a gyürük ura már +van. rendezôibe. +vettem neki az alexandriába akciósan diszdobozba. a bélus minden héten +nézi. aszt mongya csak ez az öröme + az análszex vlem. mer utájja a melóját. hogy mindig +kell verni valakit. bélus ugyanis kidobó egy diszkóba. ô ugy mongya hogy börködik. ô olyankor nm bélus hanem a végh béla. külön telefonnya van a munkába. nem is ez a lényeg. már +in sokat járatom a pofám. ezt is ô szokta momdani. szóval az ajándék. még régebn mutatott egy képet a netn. a csajszi seggjuka köré volt tetoválva az tündevaker, ami a gyürük urába a gyürüre. nm mlékszem mit is jelent. na mind1. ezt fogom +csináltatni magamra karácsonyra a bélusnak. már ugy várom. holnap +yek a szalonba.

2008. dec. 19. ugy izgulok. mingyár mnnm kell. rmélem birni fogom. baszki ez télleg fájt. majnm lájultam. de a tetkos srác megin tök cuki volt. leápolt. hozott vizet + mindn. kicsit büntudatom is lett. mer rámozdultam. ugy nyult hozzám hogy tisztára bnedvesetm. komolyan. ö + aszt monta hogy neki ez a munkahelye. nem teheti meg mer kitudodik és rontya a presztisét vagy mijét. majd setleg máshol. már +bántam. de télleg. + ugyis jová teszm ezel az ajándékkal. most aszt hazuttam a bélusnak hogy menstruálok. az pont kitart karácsonyik. 1épként már alszik. mármint a bélus. azér irok most. ugy izgulok. meg fáj a seggm.

2008. dec. 25. fú de örült a bélus. én olyan boldog vagyok. röktön kipróbáltuk. persze kicsit még fájt illetve nagyon mer még érzékny. de jó sok sikositot használtunk. a bélus meg aszt kiabálta miközbe élvezett hogy hú baszki mit is. amit az a tündevaker jelent a seggjukam körül. megin lflejtettm. na mind1. meg aszt hörögte a fülmbe hogy drágaságom. a farkát pedig frodónak hívta és tökre örült hogy ha felhúzza a gyürüt akkor télleg ltünik a frodo. amikor + mafla lett a farka, akkor + gollemnek vagy minek hivta. 2008. dec. 13. fl volt villanyozva. mnd1 is lényeg hogy tök sokat na voltam a szalonba. +csináltuk a koncepcust vagy nevettünk. szép volt a szntste. mit. a tetkós srác + tök ari. teccik. de prsze nekm a bélus az igazi. mind1. szóval a srác lmondta mit jelnt a tündevaker, de +in lflejtetm. picsába. mind1. jövö 2008. dec. 30. hétre kaptam idöpontot. aszt mongya a srác készüj- a bélus nem tuggya megunni. és már nm is fáj anyijek fl rá hogy fájni fog kicsit. +éri. mer ugy szretm a ra. lmeséltm a csajoknak. sokat röhögtünk. aszt bélust. monták hogy fasza ajándék. holnap szilvsztr. már várom.

24

2009. jan. 02. tegnap egész nap sirtam. öszevsztünk bélussal. a szilvsztri bulin taliztam a tetkós srácal és smároltunk. a bélus nm látta de lmonták neki. leütött és lmondott mindnféle gyürüskurvának. hiába montam neki hogy tök részeg voltam + hogy 5 szeretem nm hitte l. szakitott vlm. aszt monta nm is az nyém az igazi gyürü. az 1 gyürü mindnek flett. most bezzeg beugrik. picsába megin sirok. 2009. jan. 16. taiztam 1 buliban a tetkos srácal. tök ari volt megint. hazavitt. aszt kérdszte felprobálhattya e az uj gyürüt amit nekem csinált. még jeggyürü is lehet monta. röhögtünk. asztán montam mér ne. már ugysincs a bélus. nagy farka volt a srácnak és nm volt sikositonk. azér megprobáltuk és 1szrcsak flugrottam a fájdalomtól. odanyultam és 1 olyan gümecs nôtt a jukamon. nm montam meg neki csak aszt hogy ne mer fáj. el is ment a tetkos srác. tök aranyos volt bocsánatot kért + minden. aszt monta szerinte csináltassam + a mlleimet, mer kicsik. aranyos volt mer aszt is monta hogy amugy + szépek csak kicsik. a fiuk + szretik mllbe is. szerinte én is szretném. asszem hallgatok rá hátha visszavesz a bélus. mégis 5 szeretem. 2009. jan. 18. voltam dokinál. aszt monta aranyér. + hogy még nm kell müteni. még nm záródott ki vagy be vagy mittudomén. kapok rá kupot aszt mongya a doki attol lmulik. a mlleimre + kaptam idópontot. l is fogy a pénzem. jó lnne viszavenne a bélus. nem akarok dolgozni. de kel a pénz. + 5 szretm. meginsirok.

Itt ér véget az SMS-napló. Már a második bejegyzésnél úgy döntöttem, hogy az egészet átküldöm magamnak. Meg is tettem. Legalább ennyi hasznom legyen az egészbôl. Aztán kisvártatva csörgött a mobil. Felvettem. Poór Nóra kereste a telefonját, amit a Széchenyi téren dobott el mérgében. Aztán késôbb, mikor visszament keresni, már nem találta ott meglepô módon. Megbeszéltünk egy találkozóhelyet, ahol majd vis�szaszolgáltathatom neki „elvesztett” tulajdonát. Odaértem a bizonyos klubba, kértem egy sört, és leültem egy asztalhoz. Nemsokára belépett a háttérképrôl ismerôs lány. Integettem neki. Ô mosolygott, és elindult felém. De ezzel egy idôben két izmos, kopasz fiatalember is elindult felém, az egyik ugyancsak ismerôs volt a háttérképrôl, és ôk egyáltalán nem mosolyogtak. Ezek értek oda elôbb. Én védekezésképpen felemeltem a kezem, de a többire már nem emlékszem. A kórházban tértem magamhoz. Öt csontom tört darabokra, az orr- és arccsontommal együtt. Pár nap múlva bejött a Bélus, bocsánatot kért a félreértésért, amire a Norci anyjának küldött SMS-em által derült fény. Aztán mindennap bejött a Bélus, hozott nekem narancslevet, csokit meg egy laptopot A Gyûrûk ura rendezôi változatával, hogy ne unatkozzak. Azért mégiscsak érzô lélek ez a Bélus. Amúgy kezd megbocsátani a Nórának. Már itt benn, nálam is találkoztak. Szerintem a fiú még nem tudja, hogy a lánynak aranyere van:)

25


Kรกrpรกti Tibor


Kรกrpรกti Tibor


illusztráció: Sirály Dó

ri

Mosolyogva ült a kávéház teraszán, nézte, hogyan kavarognak a falevelek a bágyadt ôszi napsütésben, mint megannyi sárga és vörös pillangó. Most ezt is észrevette, korábban mindig rohant. Amióta a Mestert megismerte, szemlélôdôvé vált, meglátta azokat a semmiségeket, amit azelôtt nem, és felfedezte azokat a tekinteteket, amelyek vágyakozva pásztázták végig a testét. Korábban elpirult volna, és elfordítja a fejét, most eljátszott a gondolattal, melyik férfival milyen lenne az ágyban. Kávéját szürcsölve végigmérte a pincért, csinos fiú volt, tetszett neki. Arra gondolt, hogyan is kezdôdött. Nem hitte volna, hogy erre vetemedik. Hirdetést adott fel egy internetes társkeresô oldalon. A jósnô is, akit havonta kétszer felkeresett, ezt javasolta, sôt, gyakorlatilag minden alkalommal a szemére hányta, miért nem nôiesebb. Próbált változtatni az öltözködésén, a hajviseletén, de ez nem volt elég. Belülrôl kell megváltoznod, a személyiségednek kell átalakulnia nôiessé, lágyabbá, befogadóbbá, a külsô csak egy lépés e felé, hajtogatta a jövôbelátó. Már rettegett a találkozástól a barátnôjével, mert mindig az ô nem létezô szerelmi életét taglalta az ebéd felett, és kimondta a tárgyilagos ítéletet, amitôl neki elment az étvágya: csak egy másik férfi szabadíthatja meg végérvényesen Tomitól. Ha nem kezd valaki mással, érzelmileg sohasem távolodik el tôle. Belôle ezek a szavak rendszerint ellenkezést váltottak ki. Aztán hat hónap elteltével már fájdalmat érzett, ha rágondolt, milyen, amikor egy férfi keze megérinti a bôrét, végigsimítja a haját a nyaka tövénél.

tûnt, és Legésszerûbb megoldásnak az internetes társkeresés napokelsô az trált, Regisz edett. cselek álisan ô mindig racion olgaválasz n ban elárasztották a semmitmondó levelek. Lázasa az már Ha ozott. visszak t, tott, majd amikor meglátta a fotóka velük? zzon találko minek lmat, vonza i semm elején sem érez ársat Sablonos történetek, elvált férfi feleséget, házas játszót a váérezte sem él egyikn keres. Bármelyik megfelelt volna, de r. Meste a gyat. Aztán jelentkezett kiderült, A férfi külsôleg megtestesítette, amit keresett, aztán k végig, lgette beszé hogy belsôleg is hasonlítanak. Éjszakákat sélytelen szemé ógép számít A anélkül, hogy találkoztak volna. hogy arra, volt képes , levegô a köztük izzott is gén keresztül A férfi az ismeretlen férfival megossza legtitkosabb fantáziáit. gátlástalanul nyílt volt: legelején, –  Hányas melltartót hordasz? – kérdezte mindjárt a en. követô atokat mond ó tatkoz bemu zô a kötele –  Kilencven cé. küldtem? –  A fénykép alapján gondoltam. Tetszett a fotó, amit va. haboz kissé nô, a olta válasz –  Igen – mert így Ebbôl a habozásból valamit a férfi is megérezhetett,

reagált: az em–  Nézd, ha nem tetszem, az nem baj. A lényeg, hogy adott Isten amit ber szeresse önmagát, elégedett legyen azzal, akivalaki, jön majd baj, nem neki. Ha nem tetszel a másiknak, ik. mûköd így Ez . nek pont te kellesz –  Jól nézel ki, tényleg. 28


illusztráció: Sirály Dó

ri

Mosolyogva ült a kávéház teraszán, nézte, hogyan kavarognak a falevelek a bágyadt ôszi napsütésben, mint megannyi sárga és vörös pillangó. Most ezt is észrevette, korábban mindig rohant. Amióta a Mestert megismerte, szemlélôdôvé vált, meglátta azokat a semmiségeket, amit azelôtt nem, és felfedezte azokat a tekinteteket, amelyek vágyakozva pásztázták végig a testét. Korábban elpirult volna, és elfordítja a fejét, most eljátszott a gondolattal, melyik férfival milyen lenne az ágyban. Kávéját szürcsölve végigmérte a pincért, csinos fiú volt, tetszett neki. Arra gondolt, hogyan is kezdôdött. Nem hitte volna, hogy erre vetemedik. Hirdetést adott fel egy internetes társkeresô oldalon. A jósnô is, akit havonta kétszer felkeresett, ezt javasolta, sôt, gyakorlatilag minden alkalommal a szemére hányta, miért nem nôiesebb. Próbált változtatni az öltözködésén, a hajviseletén, de ez nem volt elég. Belülrôl kell megváltoznod, a személyiségednek kell átalakulnia nôiessé, lágyabbá, befogadóbbá, a külsô csak egy lépés e felé, hajtogatta a jövôbelátó. Már rettegett a találkozástól a barátnôjével, mert mindig az ô nem létezô szerelmi életét taglalta az ebéd felett, és kimondta a tárgyilagos ítéletet, amitôl neki elment az étvágya: csak egy másik férfi szabadíthatja meg végérvényesen Tomitól. Ha nem kezd valaki mással, érzelmileg sohasem távolodik el tôle. Belôle ezek a szavak rendszerint ellenkezést váltottak ki. Aztán hat hónap elteltével már fájdalmat érzett, ha rágondolt, milyen, amikor egy férfi keze megérinti a bôrét, végigsimítja a haját a nyaka tövénél.

tûnt, és Legésszerûbb megoldásnak az internetes társkeresés napokelsô az trált, Regisz edett. cselek álisan ô mindig racion olgaválasz n ban elárasztották a semmitmondó levelek. Lázasa az már Ha ozott. visszak t, tott, majd amikor meglátta a fotóka velük? zzon találko minek lmat, vonza i semm elején sem érez ársat Sablonos történetek, elvált férfi feleséget, házas játszót a váérezte sem él egyikn keres. Bármelyik megfelelt volna, de r. Meste a gyat. Aztán jelentkezett kiderült, A férfi külsôleg megtestesítette, amit keresett, aztán k végig, lgette beszé hogy belsôleg is hasonlítanak. Éjszakákat sélytelen szemé ógép számít A anélkül, hogy találkoztak volna. hogy arra, volt képes , levegô a köztük izzott is gén keresztül A férfi az ismeretlen férfival megossza legtitkosabb fantáziáit. gátlástalanul nyílt volt: legelején, –  Hányas melltartót hordasz? – kérdezte mindjárt a en. követô atokat mond ó tatkoz bemu zô a kötele –  Kilencven cé. küldtem? –  A fénykép alapján gondoltam. Tetszett a fotó, amit va. haboz kissé nô, a olta válasz –  Igen – mert így Ebbôl a habozásból valamit a férfi is megérezhetett,

reagált: az em–  Nézd, ha nem tetszem, az nem baj. A lényeg, hogy adott Isten amit ber szeresse önmagát, elégedett legyen azzal, akivalaki, jön majd baj, nem neki. Ha nem tetszel a másiknak, ik. mûköd így Ez . nek pont te kellesz –  Jól nézel ki, tényleg. 28


ktál maszgyönyörû nô vagy. Szo –  Örülök neki, mert te turbálni? ak akarta mut a forgószékrôl. Lazán A nô majdnem leeset lyett visszakérdezett: tatni magát, válasz he m? –  Mindenki szokott, ne yszerûen fizinden nap kiverem. Eg –  Igen, én például mi élvezek. És gam, ha egy nap nem kálisan rosszul érzem ma hogyan csinálod? y kicsit meredek. –  Nézd, ez nekem eg mi van rajtad. el, d nd –  Jó, akkor mo samanadrág és felsô. –  Semmi különös, piz együtt! MeGyere, maszturbáljunk –  Nekem már fel is áll. közben! séld el, mire gondolsz kusan ene került, hogy automati réb vkö bû fi Annyira a fér ezután mindig. gedelmeskedett, mint láttam. Egy utóbb az autópályán leg it –  Például arra, am ôr részeg, tem, és azt hittem, a sof kamion húzott el mellet ott az úton. mert összevissza kacsáz a Mester. tta –  Folytasd! – utasíto , és akkor án rosszul van a vezetô tal e, kéb fül –  Felnéztem a -le jár a férfi mellette, és a feje fel láttam, hogy egy nô ül ölében.

a, pizsama­ –  Jó, most csúsztasd be a kezed a nadrágodb lassan siés gatyában könnyû. Tedd a kezed a csiklódra, t! mogasd. Na jó, folytasd a sztori –  Vagy simogatok, vagy írok. . Az egyikkel –  Az embernek két keze van, ne nyavalyogj verem a farkam, a másikkal gépelek. a nô a kami–  Szóval, azt képzelem, hogy én vagyok az a sofôr tatom csúsz fel-le szám a és kezem A onfülkében. dákóján. –  Fúúú! –  Közben az összes autós láthat. vagy? –  Már teljesen kemény vagyok. Te is nedves –  Igen. –  Szereted, ha kukkolnak? –  Azt hiszem, igen.

–  Én is, nagyon. Majd elviszlek egy klubba. Imádom hallani és látni, hogy mások dugnak mellettem. Most tedd egész mélyre az ujjad. Ne hagyd abba, mire szoktál még gondolni? –  Fekete fiúkra. Arra, hogy két fekete fiúval szeretkezem Mestert. –  Mit keresnek ezek itt? – vonta félre a nô a egy fehér homokú tengerparton. ted? Nos, szere fiúkat e feket a –  Nem te mondtad, hogy annyi –  Kicsit giccses. Az egyiket szopod, a másik pedig jól íteni, elrep k tudla nem icára Jama , megkaptad. Nézd megdug. Élvezed, ugye? pénzem nincs. Hát idehoztam ôket neked. Igen, vallotta be magának a nô, nagyon élvezte. –  És te? –  Aztán az egyik elölrôl, a másik pedig hátulról. Figyelj, én –  Nem vagyok irigy, örülök, ha boldog vagy. elmegyek, és te? élvezte a látEzzel leült a sarokban álló fotelbe, onnan A nô úgy érezte, a szék elkezdett vele forogni, aztán már nyújtottak. A k teste ványt, amit az egymásba gabalyodó csak pihegett, életében elôször virtuálisan elélvezett. férfi magával a t amin látta, t, antot nô eleinte gyakran rápill Miután még párszor a neten kielégítették egymást, végre Aztán a nô k. fiúna két a ad is t ásoka utasít néha játszik, sôt az eseszemélyesen is találkoztak. A Mester kicsit másképpen néhogy ta, hagy elvesztette a kontrollt önmaga felett, Mester a zett ki, mint ahogyan a nô a fotók alapján elképzelte, alaaz mélt, felesz Amire mények magukkal sodorják. csonyabb volt, jelentéktelennek tûnt. A férfi nem hagyott tek. eltûn fiúk A volt. huncut mosolya idôt neki, hogy meggondolja magát, most is pontosan enbôl? En�–  Csak nem gondoltad, hogy kimaradok mind legyen. jó neki hogy e, szeretn megmondta, mit és hogyan nyire azért nem vagyok önzetlen. Valamiért azonban a nô is élvezte ezt a kiszolgáltatott helymindent. Az elkövetkezô egy órában a Mester bepótolt zetet. –  Tudod, ezt még senki se merte velem megtenni! – pacsak akkor Más alkalommal a Mester telefonált – ezt pedig bra is naszkodott a nô a Mesternek. továb i részn cseve rá, volt oka tette, ha különleges jöjjön n –  Mit? – kérdezte a férfi mosolyogva, melleit csókolgatva. yába szokn érte, megk és –, ak szokt az interneten a fenn –  Parancsolgatni nekem. al, autóv az a találkozóra. Egy félreesô helyre vitte ezni. –  Szerintem te ezt nagyon kedveled. Simogasd magad! építk el ek kezdt most ken hegyen, ahol az üdülôtelke –  Nem szoktam mások elôtt csinálni. halmok között Esetlenül bukdácsolt a törmelék- és tégla tem megtet –  Rendben, akkor én most hazamegyek. Már tûsarkú cipôjében. néhányszor. ezt a port so–  Azt hiszem, a báli cipôdtôl elbúcsúzhatsz, –  Miért? er. Mest a ta mond – róla hasem vakarod le –  Például nem tudott felizgatni a lány. Pedig manöken alatt levô, Az építkezésen csak egy talicska és egy tetô hogy akarod, nem Ugye, yílásokvolt, de nem ment. Otthagytam. ajtón és ablak félkész épület állt, üresen tátongó egy ahol itt hagyjalak? Na, gyerünk, simogasd magad! , házba a tek belép on kal. Az egyik ilyen nyílás A nôt A nô engedelmeskedett. Megérintette magát a lába köôket. várta fiú viselô rágot ásnad munk , félmeztelen zött, és egyre jobban belemelegedett. Lopva a Mesterre tte, barna, Beckham híres parfümreklámjára emlékezte dése mereve os Látvány . figyelte l mellkas nézett, aki kaján vigyorra izmos y, vékon bôr, naptól, széltôl cserzett durva é. ilyenn volt. tett a munk i fizika tt végze nta napo a és karok, amit seszôke –  Dugd be az ujjad. Ez az, ugye, már nagyon kívánod a a ki –  A múltkor arról áradoztál, milyen jól néz farkam? hogy az ablakgédmunkás a szomszédos építkezésen, és A nô bólintott, tényleg nagyon szerette volna érezni a féreppek végigságcs izzad az yan ahog lni, ból szoktad figye fit. öt szerzek gördülnek a hasán. Gondoltam, egy kis öröm –  Akkor most nyald le az ujjad! neked. –  Nem, erre nem vagyok hajlandó – rázta meg a fejét a nô. Biccentett fejével a fiúnak: ha –  Ez ugyanolyan, mint mikor a farkam szopod. Figyelj, ett az ajtón, –  Akkor, ahogy megbeszéltük. – Ezzel kilép e, hogy a nem fogadsz szót, egész este nem kapsz meg. benn volt s és eltûnt a nô látókörébôl, de ô bizto li ôket, Végezetül persze a nô engedett, mert bensôje szétrobfigye ztül keres ékon hasad Mester valamelyik ablak bant a vágytól. Aztán a férfi beléhatolt, és megszûnt köt. magá ki és ott elégíti rülöttük a világ. hatott. A fiú A kukkolás ténye mindkettôjükre izgatóan n keresztül blúzo y vékon a k, durván nekiszorította a falna kezdte a A randevúkat mindig a Mester szervezte, sohasem fogyott dálni Harap ket. mcsé atsze hátán érezte a vakol cigálta ki az ötletekbôl. A nô pedig már nem is ellenkezett, magáfelrán nyakát, borostái felsértették a nô bôrét. Majd yiját. val ragadták az érzékei. Mindig is élvezte a szeretkezést, a ebug csipk és yáját a szoknyáját, letépte vékony harisn s Nyer . testiséget, de ezt a fajta függôséget még sohasem érzékörül a vádlij nô a ett lebeg an A harisnya cafrangos , jó-e a kelte, tulajdonképpen semmi más nem érdekelte. Abbaazzal ve törôd sem et csepp egy atolt, erôvel beléh hagyta az aerobicedzést, nem járt már moziba, nem kávészinte azonnal másiknak, avagy sem. A behatoláskor a nô ôjét képerny gépe számító a an zott a barátnôivel, állandó jellemzôen, okra fiatal on nagy a k, elélvezett, a kômûvesne kal állt leste, mikor jön üzenet. tagok tört Össze nél. döfés ét egy-k sem kellett több Egy alkalommal a megbeszélt randevún a Mesteren kívül a ház ajtajában, mikor elôkerült a Mester. még két néger várta a lakásban.

31


ktál maszgyönyörû nô vagy. Szo –  Örülök neki, mert te turbálni? ak akarta mut a forgószékrôl. Lazán A nô majdnem leeset t: lyett visszakérdezet tatni magát, válasz he m? ne tt, ko –  Mindenki szo erûen fizien nap kiverem. Egysz nd mi ul ldá pé –  Igen, én ezek. És élv m ne gam, ha egy nap kálisan rosszul érzem ma hogyan csinálod? y kicsit meredek. –  Nézd, ez nekem eg mi van rajtad. –  Jó, akkor mondd el, anadrág és felsô. sam piz –  Semmi különös, együtt! MeGyere, maszturbáljunk –  Nekem már fel is áll. közben! séld el, mire gondolsz kusan ene került, hogy automati réb Annyira a férfi bûvkö ig. ezután mind gedelmeskedett, mint láttam. Egy utóbb az autópályán leg it am a, arr –  Például ôr részeg, sof a , tem, és azt hittem kamion húzott el mellet ott az úton. mert összevissza kacsáz a Mester. tta síto uta – –  Folytasd! , és akkor án rosszul van a vezetô tal –  Felnéztem a fülkébe,

fel-le jár a férfi láttam, hogy egy nô ül mellette, és a feje ölében. a, pizsamag–  Jó, most csúsztasd be a kezed a nadrágodb lassan simoés dra, csikló a kezed a atyában könnyû. Tedd t! sztori a sd folyta jó, gasd. Na –  Vagy simogatok, vagy írok. . Az egyikkel –  Az embernek két keze van, ne nyavalyogj lek. gépe kal másik a m, verem a farka a nô a kami–  Szóval, azt képzelem, hogy én vagyok az a sofôr tatom csúsz fel-le szám onfülkében. A kezem és a dákóján. –  Fúúú! –  Közben az összes autós láthat. vagy? –  Már teljesen kemény vagyok. Te is nedves –  Igen.

–  Szereted, ha kukkolnak? –  Azt hiszem, igen. –  Én is, nagyon. Majd elviszlek egy klubba. Imádom hallani és látni, hogy mások dugnak mellettem. Most tedd Mesteren kívül Egy alkalommal a megbeszélt randevún a egész mélyre az ujjad. Ne hagyd abba, mire szoktál még ban. lakás a várta r nége még két gondolni? Mestert. –  Mit keresnek ezek itt? – vonta félre a nô a zem szeretke fiúval fekete két hogy Arra, fiúkra. –  Fekete ted? Nos, szere fiúkat e feket a –  Nem te mondtad, hogy egy fehér homokú tengerparton. annyi íteni, elrep k tudla nem icára Jama , Nézd megkaptad. –  Kicsit giccses. Az egyiket szopod, a másik pedig jól d. pénzem nincs. Hát idehoztam ôket neke megdug. Élvezed, ugye? –  És te? Igen, vallotta be magának a nô, nagyon élvezte. –  Nem vagyok irigy, örülök, ha boldog vagy. én Figyelj, . hátulról –  Aztán az egyik elölrôl, a másik pedig élvezte a látEzzel leült a sarokban álló fotelbe, onnan elmegyek, és te? nyújtottak. A k teste lyodó ványt, amit az egymásba gaba A nô úgy érezte, a szék elkezdett vele forogni, aztán már férfi magával a t amin látta, t, antot nô eleinte gyakran rápill csak pihegett, életében elôször virtuálisan elélvezett. Aztán a nô k. fiúna két a ad is t ásoka utasít néha játszik, sôt Miután még párszor a neten kielégítették egymást, végre az esehogy ta, hagy , elvesztette a kontrollt önmaga felett személyesen is találkoztak. A Mester kicsit másképpen néMester a az mélt, felesz Amire rják. mények magukkal sodo zett ki, mint ahogyan a nô a fotók alapján elképzelte, alatek. eltûn fiúk A volt. lya huncut moso csonyabb volt, jelentéktelennek tûnt. A férfi nem hagyott enbôl? En�–  Csak nem gondoltad, hogy kimaradok mind n pontosa is most magát, ndolja meggo hogy idôt neki, tlen. nyire azért nem vagyok önze megmondta, mit és hogyan szeretne, hogy neki jó legyen. mindent. Az elkövetkezô egy órában a Mester bepótolt helyltatott kiszolgá a ezt Valamiért azonban a nô is élvezte zetet. pedig csak akMás alkalommal a Mester telefonált – ezt –  Tudod, ezt még senki se merte velem megtenni! – pai továbbra részn cseve rá, volt oka kor tette, ha különleges naszkodott a nô a Mesternek. n jöjjön yába szokn érte, megk és ak–, szokt eten is az intern –  Mit? – kérdezte a férfi mosolyogva, melleit csókolgatva. fenn a al, autóv az vitte a találkozóra. Egy félreesô helyre –  Parancsolgatni nekem. ezni. építk el ek kezdt most ken hegyen, ahol az üdülôtelke –  Szerintem te ezt nagyon kedveled. Simogasd magad! t közöt ok halm tégla és léktörme a t ácsol Esetlenül bukd –  Nem szoktam mások elôtt csinálni. tûsarkú cipôjében. –  Rendben, akkor én most hazamegyek. Már megtettem ezt a port so–  Azt hiszem, a báli cipôdtôl elbúcsúzhatsz, néhányszor. er. Mest a ta mond – róla le hasem vakarod –  Miért? alatt levô, Az építkezésen csak egy talicska és egy tetô n manöke Pedig lány. a ni felizgat tudott –  Például nem yílásokajtón és ablak gó félkész épület állt, üresen táton volt, de nem ment. Otthagytam. Ugye, nem akarod, hogy egy ahol , házba a tek belép on nyílás kal. Az egyik ilyen itt hagyjalak? Na, gyerünk, simogasd magad! A nôt ôket. várta fiú viselô rágot ásnad munk , félmeztelen A nô engedelmeskedett. Megérintette magát a lába kötte, barna, Beckham híres parfümreklámjára emlékezte e Mesterr a Lopva t. legedet beleme jobban egyre és zött, mellkas izmos y, vékon bôr, durva naptól, széltôl cserzett nézett, aki kaján vigyorral figyelte. Látványos merevedése é. ilyenn tett a munk i fizika tt végze nta napo a és karok, amit volt. seszôke a ki néz –  A múltkor arról áradoztál, milyen jól –  Dugd be az ujjad. Ez az, ugye, már nagyon kívánod a hogy az ablakgédmunkás a szomszédos építkezésen, és farkam? eppek végigságcs izzad az yan ahog lni, ból szoktad figye A nô bólintott, tényleg nagyon szerette volna érezni a féröt szerzek öröm gördülnek a hasán. Gondoltam, egy kis fit. neked. –  Akkor most nyald le az ujjad! Biccentett fejével a fiúnak: nô. a fejét a meg –  Nem, erre nem vagyok hajlandó – rázta ett az ajtón, –  Akkor, ahogy megbeszéltük. – Ezzel kilép –  Ez ugyanolyan, mint mikor a farkam szopod. Figyelj, ha e, hogy a benn volt s és eltûnt a nô látókörébôl, de ô bizto nem fogadsz szót, egész este nem kapsz meg. li ôket, figye ztül keres ékon hasad Mester valamelyik ablak Végezetül persze a nô engedett, mert bensôje szétrobt. magá ki ti és ott elégí bant a vágytól. Aztán a férfi beléhatolt, és megszûnt köhatott. A fiú A kukkolás ténye mindkettôjükre izgatóan világ. rülöttük a n keresztül blúzo y vékon a k, durván nekiszorította a falna kezdte a dálni Harap ket. mcsé atsze vakol hátán érezte a A randevúkat mindig a Mester szervezte, sohasem fogyott cigálta felrán nyakát, borostái felsértették a nô bôrét. Majd ki az ötletekbôl. A nô pedig már nem is ellenkezett, magáyiját. ebug csipk és yáját a szoknyáját, letépte vékony harisn val ragadták az érzékei. Mindig is élvezte a szeretkezést, a s Nyer . körül a vádlij nô a ett lebeg an A harisnya cafrangos testiséget, de ezt a fajta függôséget még sohasem érzéa jó-e , azzal erôvel beléhatolt, egy cseppet sem törôdve kelte, tulajdonképpen semmi más nem érdekelte. Abbaszinte azonnal másiknak, avagy sem. A behatoláskor a nô hagyta az aerobicedzést, nem járt már moziba, nem kávéjellemzôen, okra fiatal on nagy a k, elélvezett, a kômûvesne zott a barátnôivel, állandóan a számítógépe képernyôjét kal állt tagok tört Össze nél. döfés ét egy-k több t sem kellet leste, mikor jön üzenet.

31


A Budán tett kirándulás után egy hét is eltelt, amikor a Mester újból kereste. A nô már aggódott, hogy történt vele valami, bár a munkája miatt nagyon elfoglalt volt. –  Szombaton este tízkor legyél a Kispatak utca hétben –  közölte a férfi, ellentmondást nem tûrô hangon. –  Mi van ott? – érdeklôdött a nô. –  Egy szvingerklub. –  Szombaton nem érek rá, külföldi partnereimmel vacsorázom, a fônököm kirúg, ha nem megyek – mentegetôzött. Ez volt az elsô eset, amikor a nô nem engedelmeskedett a férfinak. Szívesen vele tartott volna, de a munkahelyén éppen két kollégája is a pozícióját próbálta megszerezni, nem utasíthatta vissza a hétvégi túlórát. –  Szombaton kell jönnöd, mert csak akkor van nyitva. Mondd le a vacsorát. –  Nagyon jól értesült vagy. Egyáltalán mi az ördög a szvingerklub? –  A szvingerklub egy privát szórakozóhely, ahová csak párosan lehet menni. Voltam már párszor. Mindenki fehérnemût visel, az emberek megvacsoráznak, aztán szabad a pálya. Különbözôen felszerelt szobák vannak, ahová el lehet vonulni, és a többiek ablakon keresztül nézhetik mások szeretkezését, és ha kedvük tartja, be is szállhatnak. –  Vadidegen emberek?! –  Nézd, csak azt kell engedned, amihez neked is kedved van. De nincs is annál jobb, mikor dugsz valakit, és közben egy másik pinát nyalogatsz. –  Nekem ehhez semmi kedvem, mi van, ha valamelyik üzletfelemmel futok össze? Vagy a fônökömmel, akinek azt mondtam, beteg vagyok, és emiatt nem tudok menni a tárgyalásra? –  Másnapra elfelejti, kétlem, hogy bárki is ezzel dicsekedne, ott mindenki diszkrét. –  Attól még ugyanolyan kellemetlen.

32

–  Hülyeség, ott leszel és kész – utasította dühösen a Mester. –  Ha nem jössz, elfelejthetsz. Ezzel a férfi kilépett a programból. A nô nem ment el a klubba. Az üzleti vacsora kitûnôen sikerült, az ügyfelek jól érezték magukat, megrendelték a hirdetési kampányt. Örömében vasárnap többször is próbálta hívni a Mestert, de senki sem vette fel a kagylót. Hétfôre már az elôfizetô sem létezett. A számítógépen keresztül sem sikerült vele kapcsolatba lépni, a felhasználót törölték. Hetekig ürességet érzett, mint az alkoholista, akitôl elveszik élete értelmét, a konyakospoharat. Meredten bámulta a monitort, ha valaki megzavarta közben, gépiesen folytatta a munkáját. Aztán ez is elmúlt. Már képes volt rá, hogy egy teljes hétig ne nézzen bele a levelezôprogramba. A langymeleg vasárnap délután a családokat is a térre vonzotta. Egy férfi babakocsit tolt, mellette kisfiú labdázott. A labda elgurult, a nô széke mellett állt meg. Felvette, visszaadta a gyereknek, közben mosolyogva biccentett a Mesternek, majd viszonzást sem várva elfordította a fejét. Mindez egy pillanat töredékéig tartott csupán, és már fizetett is a jóképû pincérnek. Míg a táskájában kotorászott egy toll után, mintegy véletlenül végigsimított a fiú combján. Végezetül felírta a telefonszámát a blokk aljára. –  Hátha még szüksége lesz rám.

Szöllôsi Géza: Woman Skin

–  Szedd rendbe magad! Mit szólnak a szomszédok? – mutatott a nô lábán végigcsordogáló tejfölszerû nedvre. –  Mióta érdekel ez téged? – kérdezett vissza a nô meglepetten. –  Itt fogok lakni a családommal. A Mester elôször közölt valamit a családjáról.


A Budán tett kirándulás után egy hét is eltelt, amikor a Mester újból kereste. A nô már aggódott, hogy történt vele valami, bár a munkája miatt nagyon elfoglalt volt. –  Szombaton este tízkor legyél a Kispatak utca hétben –  közölte a férfi, ellentmondást nem tûrô hangon. –  Mi van ott? – érdeklôdött a nô. –  Egy szvingerklub. –  Szombaton nem érek rá, külföldi partnereimmel vacsorázom, a fônököm kirúg, ha nem megyek – mentegetôzött. Ez volt az elsô eset, amikor a nô nem engedelmeskedett a férfinak. Szívesen vele tartott volna, de a munkahelyén éppen két kollégája is a pozícióját próbálta megszerezni, nem utasíthatta vissza a hétvégi túlórát. –  Szombaton kell jönnöd, mert csak akkor van nyitva. Mondd le a vacsorát. –  Nagyon jól értesült vagy. Egyáltalán mi az ördög a szvingerklub? –  A szvingerklub egy privát szórakozóhely, ahová csak párosan lehet menni. Voltam már párszor. Mindenki fehérnemût visel, az emberek megvacsoráznak, aztán szabad a pálya. Különbözôen felszerelt szobák vannak, ahová el lehet vonulni, és a többiek ablakon keresztül nézhetik mások szeretkezését, és ha kedvük tartja, be is szállhatnak. –  Vadidegen emberek?! –  Nézd, csak azt kell engedned, amihez neked is kedved van. De nincs is annál jobb, mikor dugsz valakit, és közben egy másik pinát nyalogatsz. –  Nekem ehhez semmi kedvem, mi van, ha valamelyik üzletfelemmel futok össze? Vagy a fônökömmel, akinek azt mondtam, beteg vagyok, és emiatt nem tudok menni a tárgyalásra?

32

–  Másnapra elfelejti, kétlem, hogy bárki is ezzel dicsekedne, ott mindenki diszkrét. –  Attól még ugyanolyan kellemetlen. –  Hülyeség, ott leszel és kész – utasította dühösen a Mester. –  Ha nem jössz, elfelejthetsz. Ezzel a férfi kilépett a programból. A nô nem ment el a klubba. Az üzleti vacsora kitûnôen sikerült, az ügyfelek jól érezték magukat, megrendelték a hirdetési kampányt. Örömében vasárnap többször is próbálta hívni a Mestert, de senki sem vette fel a kagylót. Hétfôre már az elôfizetô sem létezett. A számítógépen keresztül sem sikerült vele kapcsolatba lépni, a felhasználót törölték. Hetekig ürességet érzett, mint az alkoholista, akitôl elveszik élete értelmét, a konyakospoharat. Meredten bámulta a monitort, ha valaki megzavarta közben, gépiesen folytatta a munkáját. Aztán ez is elmúlt. Már képes volt rá, hogy egy teljes hétig ne nézzen bele a levelezôprogramba. A langymeleg vasárnap délután a családokat is a térre vonzotta. Egy férfi babakocsit tolt, mellette kisfiú labdázott. A labda elgurult, a nô széke mellett állt meg. Felvette, visszaadta a gyereknek, közben mosolyogva biccentett a Mesternek, majd viszonzást sem várva elfordította a fejét. Mindez egy pillanat töredékéig tartott csupán, és már fizetett is a jóképû pincérnek. Míg a táskájában kotorászott egy toll után, mintegy véletlenül végigsimított a fiú combján. Végezetül felírta a telefonszámát a blokk aljára. –  Hátha még szüksége lesz rám. Szöllôsi Géza: Woman Skin

a ház ajtajában, mikor elôkerült a Mester. –  Szedd, rendbe magad! Mit szólnak a szomszédok? – mutatott a nô lábán végigcsordogáló tejfölszerû nedvre. –  Mióta érdekel ez téged? – kérdezett vissza a nô meglepetten. –  Itt fogok lakni a családommal. A Mester elôször közölt valamit a családjáról.


mur谩nyi krist贸f


mur谩nyi krist贸f


illusztráció: Poke1 AKA Lobot

Grossing Csaba

Néha még ma is elgondolkodik, kel l-e az a 10 éhes kutya! De persze tud ja, hogy kell, hiszen Szergej óta neki is van hobbyja! A lány ott feküdt a nejlonon vérbe fagyva! És el kellett kezdeni a „takarítást”, hiszen ô vállalta. 20 millió forintért! És Szergej is ott állt anyaszült meztelenül, tetôtôl talpig véresen, késsel a kezében, még mindig merev hímtaggal. –  Menj, zuhanyozz le, aztán eredj haza, a többit már intézem. A hegyomlásnyi ukrán szemében irtóztató tébolyult fény izzott! –  Nem megyek! Végig akarom nézni, ahogy csinálod! –  Ez nem volt az egyezségünkben! –  Nem érdekel, akkor is végig akarom nézni! –  Na, tûnj a picsába! Kurvára nem hiányzik, hogy miközben ezt csinálom, te itt bámulj álló fasszal! –  Mennyit akarsz? Kérdezte Szergej olyan megvetéssel a hangjában, ami vérlázító volt. De ha igazán belegondol, ennél jobban már nemigen adhatja el a lelkét. Inkább mondott egy olyan összeget, amit ez az ukrán fasz úgysem fog méltányosnak tartani. –  Még 10 milliódba fog kerülni, ha itt akarsz maradni! –  Rendben! –  És honnan tudjam, hogy meg is adod? –  10 millió már a számládon van, 10-et most hoztam, hidd el, még 10-et is ki tudok köhögni. –  Te aztán igazán egy perverz fasz vagy! –  Te is, hogy ilyet elvállaltál pénzért! –  Na, jó, hagyjuk! Ahol most álltak, az egyik legperverzebb kéjbarlang volt, ami Magyarországon található. Olyan eszközök, berendezések, gépek voltak itt, amiket egy átlagember még a legvadabb fantáziájában sem tud elképzelni. A szexnek olyan aberrált változatait ûzték itt, amiket jobb nem részletezni! Elhúzott egy tolóajtót,

egy hentesa szoba most feltáruló része leginkább zív faaszmass nagy egy pen bolthoz hasonlított. Közé kések, ok”: rszám „sze a lon olda egyik az tal és rajta ipari mas hatal egy és hentesbárd, fûrész, kalapács be a virsli a és siba páriz a lják dará nel húsdaráló. Ilyen bármit, húst, hozzávalókat. Ez ledarál tulajdonképpen n! yedé könn is tokat cson a porcot, inakat és asztalra tette. Lehajolt, felnyalábolta a lányt és az se boncorvosi esi, hent se volt Nem je? kezd is Hogy állatokat már b gyob b-na kiseb tapasztalata, de azért dolgozott az nt cské szaká n rége n hisze fel, bontott háján. kony ek mén étter egyik budapesti szálloda munkának! a átott nekil és kést tozó cson Felvett egy . idáig t jutot is Közben átfutott rajta, hogyan tulajdonképpen Az egész lányfuttatás és szexszakma a leckéztetni az akart meg Csak t. véletlenül kezdôdöt . A nô hülyére égét feles a inak Zsolt k, tjána bará egyik ználta, megkihas a, alázt Meg t! vette szegény sráco lmat okozhafájda el amiv tett, meg ent mind és a csalt tja a naivságig tott. Tehette mindezt azért, mert a bará ad az embejót csak ô ha , hitte Azt volt. jó ember nozzák. De viszo is gal reknek, akkor azok majd jóság yíték a bizon bb legjo erre És van! így ez sajnos nem fickóken ideg eljárt felesége volt. Nem elég, hogy nem de , elôtt férje a lta titko is nem kal kefélni és ezt szkedett ottis fôzött, mosott a családra. Csak pöffe depressziós. De hon és panaszkodott, hogy ô milyen rizálni, akkor terro el te kezd et ekek gyer a nô a or amik Zsolti nem a ha , ában mag betelt a pohár! Gondolta ô! majd r akko t, cafká a ezt lázni regu meg képes az apjukkal Egy nap, amikor tudta, hogy a gyerekek kicsit elegy nt elme r vannak a nagymamájuknál, akko ideig, egy várt és tett önge Becs l! nôve a beszélgetni ölt az römb bedö és tt de semmi válasz. Újra csöngete e, hiPersz . ajtót tt nyito l zatta ábrá s ajtón. A nô álmo lni. csete ott szok szen egész éjszaka idegen faszikkal , ajtót az tta szíto beta l nélkü Szó e. Most álmos a kicsik tt hátra. A nô rodo tánto rt méte két vagy nô a hogy Azonnal odarémült arccal nézett rá, majd felsikított. a. vágt z falho a és át, nyak a fogta meg ugrott,

d! édem van vele ba picsa! Besz a to os és , te an e, db id j –  Figyel gyerekkoro llek! m nevelt meg ve ne ne d eg yá m an én az Ha r majd m képes, akko zer, akkor Zsolti most ne det még egys ei ek er gy a ed er m i an ekét! nt bá Ha . Érted? e a nô fen amíg mozogsz vel csépelt gôt venni rô ve s lett e le so s de tá , to ni fu addig verlek, ya ol lá n atudott válasz d lila véra rével iszo ny aj on a ye m gy e n dt na s, te ge m rö A ö en ne zv A nô lilulni. El os, majd tû elélvezett! je már kezdett földön Elôször pir se nagyon. A fe re felordítva tékában dobolva dü tt a padlóra. A g zo vé ús r cs o le kk n a e te s án ed be É al ny ta r. h er ív ô a sz b nô , e a a ig kát és va. Lihegv lt egy darab rnyékezte. falnak támaszt Lihegve ál elôkotort a lás kö ült, a hátát a l nézte. u rô áj nt az fö r, és te vé a a sliccét, ôt eg a zt el m ú tt lt z ö lh ál ts tt fe rg he O ö te l, b t. ô b levegô hogy nem rkát a segg alra dobta! hogy sd az eszedbe, Kihúzta a fa Ne hidd azt, st és az aszt . –  Szóval jól vé e ül zr lk ze né tí gy! k y ye g tkezmén gy kurva va zsebébôl e mindent köve dd, hogy e tu d! y re g ze o ah ks , eh té rt já –  Azé ám. Ki a ! A nô elôr mindenki a te meretlen sz n dolog történt Is tla . ra ja vá n n fo ze le a. és tt a te S most eg lnézve mondt úlva csörgö a telefonba. egy combjait és fe Két nap m i hang szólt olti mindig is ô Zs jolt átkarolta a n A y ! g gy E va ? rfi az igazi fé franc lehet s benne! –  Te legalább mmi férfias ninc egte vadállat! Se m a, A lt. . zi vo S án jól emcs bj –  m pö puha én nagyon lek? csúszott a co ig é lé d sz e lfe e Ez P fe b is ? l tt. en e m do zb iv rá tu –  K kszel ttünk nem elni nem S a keze kö nem is emlé gyütt töltö t, se köpni, se ny e ár úl r a it ny m zö s Le ôs é át am el t! , H , ol ôl m –  ra st o ám lepeté gyon sz pillanat rött orr amivel nem na m minden keztet a tö rôl. ze ld lé fö m ks a e lé ta at ze rs ng az a fejlemény, e lrá n. De p grabancát és fe om? eked tényleg olyan rége en. megfogta a nô dod a szám ióta ribanc? N id k a fenekem te , so sz tá el pz fu , honnan tu án ralá . al g vé lt e yá m g e –  Mi a faszt ké néztem arsz? És az agyaddal. lefonjában g költözött. –  És mit ak , ami törvalami baj van n a Zsolt te rtelen forrósá hi se tad el neki d t te n e os o m sz m é ba m rm ká e e yé n T a! ág y –  g ám az o sz h e er D a sz remélem, zd merevedni dugjon, –  Nagyon Érezte, hogy ke keményen meg jó ki la va gy ho tént. k? –  Az hiányzik, látogassala igen? y újra meg g –  Miért, ha o h , d te cafka? ro m taka k –  Ugye, ne ém! tatlanul zajlotta –  Igen! n is szeretn már megállítha yo n ne ag in n , és e nô c vagy?! –  D Szean b ri Nyögte a ra font. És te mekko e l y g k. e o ye t H én ? –  em m l? az es anc! aa szeretsz, ne nôve yomt egkapod, te rib e! Csö–  De ezért n kin egy ilyen gtam ezt –  Ha ez kell, m haasztalra lökt e ny ko û a r és e t, a a nô ngatta ysz st ors gdu Megfordította l minden. Lerá a mo lt, eg y me e a s tt le az asztalró leszaglaszo atta össz get, hog az ágyék yütten á rû ze v ys eg römpölve hullo g di m é zh eg ot, a bugyit pe n. De ülyes ár ne y ho rém tolta le, csak nôrôl a nadrág rre m olti, hog ekkora h a magába szen ext szexben, t viszont nem E já ág dr ár na t m s é t já a a l ô Z g , o s em gatta róla. A sa sztül szedte el gény y tehett át? Gond arra az e y gátláso ösztöneit ki, és azon kere g ti og gy és megnedib a l t a h já l o v l új t h g a sliccét nyitotta á n ké d a e ta é t a rû i, ül kóját! Benyálaz adjár olt p mebe sodn tétovázás nélk kôkemény dá az el ett forró ha nem v edte szab a do ánuszát, majd nô a k d lü o g rtént z ve S n g! ö e g vi t . e tö k e t n g l vesítette ze s és e m i o m m a sose segglyukába eg gond minth gonmióta szást, ribanc! behatolt a nô létre yire még telt, felejteni, t, csak seggba á l ás r m e de sz n z, i el é ve m n él b l de m e b –  Nem ér de e kkor. és már el is hozta latt, a ell tö ezett ! lökés elég lesz nap a rá, igyek nem is k felszínre ste, a nôbe a farkát int a r e kt á Azt hitte, pár lö m a, p dt a tu , t t a e tt a tés dol élte erôvel csak Azala m is gon , és rem beszélge lzsibbadt t a tenem. Amilyen t. m a la e n ál e n rren dt, hogy ne log, n rtént vol z a telefo . Szinte –  Dugj meg, te gcsö haragra gerje e n ya ol e m n ö an re t t a Er és a ! t s r já ójáb y! És új sem . De mo Lihegte a nô fogta a nô ha várs val k ni magát! Meg eg se olnia nyt telje len a vág arcát. A nône m az d tudta türtôztet , rte ve n oz rte m. ba mé ülte ztal lapjáh rta hi a szá nger az él Nem hagyta ab nál fogva az as a átjá ugyanaz ólt bele i t az orra vére! ! r ed i be er y nô el l a n na lt on to z n s a ra szinte az ebben ha sson. ja. Új rsz? – dat! urva orro het, még erôs lefon faszt aka gszólalha ény farka k a kúrást, ha le a a m e –  Mi y a nô m te jó kem a betörje A jr og va, h tosan azt! d, hogy ú t? e o n d r i o a e P k z   a – a ke t akarsz! t is z m a e j s i r ltö –  É , am agy e elem dat, v csinálsz v t –  Az

37


illusztráció: Poke1 AKA Lobot

Grossing Csaba

Néha még ma is elgondolkodik, kel l-e az a 10 éhes kutya! De persze tud ja, hogy kell, hiszen Szergej óta neki is van hobbyja! A lány ott feküdt a nejlonon vérbe fagyva! És el kellett kezdeni a „takarítást”, hiszen ô vállalta. 20 millió forintért! És Szergej is ott állt anyaszült meztelenül, tetôtôl talpig véresen, késsel a kezében, még mindig merev hímtaggal. –  Menj, zuhanyozz le, aztán eredj haza, a többit már intézem. A hegyomlásnyi ukrán szemében irtóztató tébolyult fény izzott! –  Nem megyek! Végig akarom nézni, ahogy csinálod! –  Ez nem volt az egyezségünkben! –  Nem érdekel, akkor is végig akarom nézni! –  Na, tûnj a picsába! Kurvára nem hiányzik, hogy miközben ezt csinálom, te itt bámulj álló fasszal! –  Mennyit akarsz? Kérdezte Szergej olyan megvetéssel a hangjában, ami vérlázító volt. De ha igazán belegondol, ennél jobban már nemigen adhatja el a lelkét. Inkább mondott egy olyan összeget, amit ez az ukrán fasz úgysem fog méltányosnak tartani. –  Még 10 milliódba fog kerülni, ha itt akarsz maradni! –  Rendben! –  És honnan tudjam, hogy meg is adod? –  10 millió már a számládon van, 10-et most hoztam, hidd el, még 10-et is ki tudok köhögni. –  Te aztán igazán egy perverz fasz vagy! –  Te is, hogy ilyet elvállaltál pénzért! –  Na, jó, hagyjuk! Ahol most álltak, az egyik legperverzebb kéjbarlang volt, ami Magyarországon található. Olyan eszközök, berendezések, gépek voltak itt, amiket egy átlagember még a legvadabb fantáziájában sem tud elképzelni. A szexnek olyan aberrált változatait ûzték itt, amiket jobb nem részletezni! Elhúzott egy tolóajtót,

egy hentesa szoba most feltáruló része leginkább zív faaszmass nagy egy pen bolthoz hasonlított. Közé kések, ok”: rszám „sze a lon olda egyik az tal és rajta ipari mas hatal egy és hentesbárd, fûrész, kalapács be a virsli a és siba páriz a lják dará nel húsdaráló. Ilyen bármit, húst, hozzávalókat. Ez ledarál tulajdonképpen n! yedé könn is tokat cson a porcot, inakat és asztalra tette. Lehajolt, felnyalábolta a lányt és az se boncorvosi esi, hent se volt Nem je? kezd is Hogy állatokat már b gyob b-na kiseb tapasztalata, de azért dolgozott az nt cské szaká n rége n hisze fel, bontott háján. kony ek mén étter egyik budapesti szálloda munkának! a átott nekil és kést tozó cson Felvett egy . idáig t jutot is Közben átfutott rajta, hogyan tulajdonképpen Az egész lányfuttatás és szexszakma a leckéztetni az akart meg Csak t. véletlenül kezdôdöt . A nô hülyére égét feles a inak Zsolt k, tjána bará egyik ználta, megkihas a, alázt Meg t! vette szegény sráco lmat okozhafájda el amiv tett, meg ent mind és a csalt tja a naivságig tott. Tehette mindezt azért, mert a bará ad az embejót csak ô ha , hitte Azt volt. jó ember nozzák. De viszo is gal reknek, akkor azok majd jóság yíték a bizon bb legjo erre És van! így ez sajnos nem fickóken ideg eljárt felesége volt. Nem elég, hogy nem de , elôtt férje a lta titko is nem kal kefélni és ezt szkedett ottis fôzött, mosott a családra. Csak pöffe depressziós. De hon és panaszkodott, hogy ô milyen rizálni, akkor terro el te kezd et ekek gyer a nô a or amik Zsolti nem a ha , ában mag betelt a pohár! Gondolta ô! majd r akko t, cafká a ezt lázni regu meg képes az apjukkal Egy nap, amikor tudta, hogy a gyerekek kicsit elegy nt elme r vannak a nagymamájuknál, akko ideig, egy várt és tett önge Becs l! nôve a beszélgetni ölt az römb bedö és tt de semmi válasz. Újra csöngete e, hiPersz . ajtót tt nyito l zatta ábrá s ajtón. A nô álmo lni. csete ott szok szen egész éjszaka idegen faszikkal , ajtót az tta szíto beta l nélkü Szó e. Most álmos a kicsik tt hátra. A nô rodo tánto rt méte két vagy nô a hogy Azonnal odarémült arccal nézett rá, majd felsikított. a. vágt z falho a és át, nyak a fogta meg ugrott,

d! édem van vele ba picsa! Besz a to os és , te an e, db id j –  Figyel gyerekkoro llek! m nevelt meg ve ne ne d eg yá m an én az Ha r majd m képes, akko zer, akkor Zsolti most ne det még egys ei ek er gy a ed er m i an ekét! nt bá Ha . Érted? e a nô fen amíg mozogsz vel csépelt gôt venni rô ve s lett e le so s de tá , to ni fu addig verlek, ya ol lá n atudott válasz d lila véra rével iszo ny aj on a ye m gy e n dt na s, te ge m rö A ö en ne zv A nô lilulni. El os, majd tû elélvezett! je már kezdett földön Elôször pir se nagyon. A fe re felordítva tékában dobolva dü tt a padlóra. A g zo vé ús r cs o le kk n a e te s án ed be É al ny ta r. h er ív ô a sz b nô , e a a ig kát és va. Lihegv lt egy darab rnyékezte. falnak támaszt Lihegve ál elôkotort a lás kö ült, a hátát a l nézte. u rô áj nt az fö r, és te vé a a sliccét, ôt eg a zt el m ú tt lt z ö lh ál ts tt fe rg he O ö te l, b t. ô b levegô hogy nem rkát a segg alra dobta! hogy sd az eszedbe, Kihúzta a fa Ne hidd azt, st és az aszt . –  Szóval jól vé e ül zr lk ze né tí gy! k y ye g tkezmén gy kurva va zsebébôl e mindent köve dd, hogy e tu d! y re g ze o ah ks , eh té rt já –  Azé ám. Ki a ! A nô elôr mindenki a te meretlen sz n dolog történt Is tla . ra ja vá n n fo ze le a. és tt a te S most eg lnézve mondt úlva csörgö a telefonba. egy combjait és fe Két nap m i hang szólt olti mindig is ô Zs jolt átkarolta a n A y ! g gy E va ? rfi az igazi fé franc lehet s benne! –  Te legalább mmi férfias ninc egte vadállat! Se m a, A lt. . zi vo S án jól emcs bj –  m pö puha én nagyon lek? csúszott a co ig é lé d sz e lfe e Ez P fe b is ? l tt. en e m do zb iv rá tu –  K kszel ttünk nem elni nem S a keze kö nem is emlé gyütt töltö t, se köpni, se ny e ár úl r a it ny m zö s Le ôs é át am el t! , H , ol ôl m –  ra st o ám lepeté gyon sz pillanat rött orr amivel nem na m minden keztet a tö rôl. ze ld lé fö m ks a e lé ta at ze rs ng az a fejlemény, e lrá n. De p grabancát és fe om? eked tényleg olyan rége en. megfogta a nô dod a szám ióta ribanc? N id k a fenekem te , so sz tá el pz fu , honnan tu án ralá . al g vé lt e yá m g e –  Mi a faszt ké néztem arsz? És az agyaddal. lefonjában g költözött. –  És mit ak , ami törvalami baj van n a Zsolt te rtelen forrósá hi se tad el neki d t te n e os o m sz m é ba m rm ká e e yé n T a! ág y –  g ám az o sz h e er D a sz remélem, zd merevedni dugjon, –  Nagyon Érezte, hogy ke keményen meg jó ki la va gy ho tént. k? –  Az hiányzik, látogassala igen? y újra meg g –  Miért, ha o h , d te cafka? ro m taka k –  Ugye, ne ém! tatlanul zajlotta –  Igen! n is szeretn már megállítha yo n ne ag in n , és e nô c vagy?! –  D Szean b ri Nyögte a ra font. És te mekko e l y g k. e o ye t H én ? –  em m l? az es anc! aa szeretsz, ne nôve yomt egkapod, te rib e! Csö–  De ezért n kin egy ilyen gtam ezt –  Ha ez kell, m haasztalra lökt e ny ko û a r és e t, a a nô ngatta ysz st ors gdu Megfordította l minden. Lerá a mo lt, eg y me e a s tt le az asztalró leszaglaszo atta össz get, hog az ágyék yütten á rû ze v ys eg römpölve hullo g di m é zh eg ot, a bugyit pe n. De ülyes ár ne y ho rém tolta le, csak nôrôl a nadrág rre m olti, hog ekkora h a magába szen ext szexben, t viszont nem E já ág dr ár na t m s é t já a a l ô Z g , o s em gatta róla. A sa sztül szedte el gény y tehett át? Gond arra az e y gátláso ösztöneit ki, és azon kere g ti og gy és megnedib a l t a h já l o v l új t h g a sliccét nyitotta á n ké d a e ta é t a rû i, ül kóját! Benyálaz adjár olt p mebe sodn tétovázás nélk kôkemény dá az el ett forró ha nem v edte szab a do ánuszát, majd nô a k d lü o g rtént z ve S n g! ö e g vi t . e tö k e t n g l vesítette ze s és e m i o m m a sose segglyukába eg gond minth gonmióta szást, ribanc! behatolt a nô létre yire még telt, felejteni, t, csak seggba á l ás r m e de sz n z, i el é ve m n él b l de m e b –  Nem ér de e kkor. és már el is hozta latt, a ell tö ezett ! lökés elég lesz nap a rá, igyek nem is k felszínre ste, a nôbe a farkát int a r e kt á Azt hitte, pár lö m a, p dt a tu , t t a e tt a tés dol élte erôvel csak Azala m is gon , és rem beszélge lzsibbadt t a tenem. Amilyen t. m a la e n ál e n rren dt, hogy ne log, n rtént vol z a telefo . Szinte –  Dugj meg, te gcsö haragra gerje e n ya ol e m n ö an re t t a Er és a ! t s r já ójáb y! És új sem . De mo Lihegte a nô fogta a nô ha várs val k ni magát! Meg eg se olnia nyt telje len a vág arcát. A nône m az d tudta türtôztet , rte ve n oz rte m. ba mé ülte ztal lapjáh rta hi a szá nger az él Nem hagyta ab nál fogva az as a átjá ugyanaz ólt bele i t az orra vére! ! r ed i be er y nô el l a n na lt on to z n s a ra szinte az ebben ha sson. ja. Új rsz? – dat! urva orro het, még erôs lefon faszt aka gszólalha ény farka k a kúrást, ha le a a m e –  Mi y a nô m te jó kem a betörje A jr og va, h tosan azt! d, hogy ú t? e o n d r i o a e P k z   a – a ke t akarsz! t is z m a e j s i r ltö –  É , am agy e elem dat, v csinálsz v t –  Az

37


38

ennek az ismerôse Ezut , aztán a a forgalo á nn m, és ô m e s n v ett szemrebb ak az ismerôse. E A bizarr sze, egy gész nag enés nélk szex, úgy m kodá y lett ül rakta e néz ki, m magában s mi ert a ház tanyát l a húsza eglehetô . Szerenc Pes a a ba tt sokat. szom sen jó biz séjére a tudtak oly nisz, gon széd egyre m n a túl so ttôl ne háziasszo at kérni a v o d m l n o o t. yból lett lta ér kh k. kuncsafto adással. E kurvától k, amit n céve Minden Ez a tan gesebbe angosz nagyon n e e m t te te ô l sorban áll k lje tszett a p got , ahol eg l távol, ya viszon voltak ás volt. N asiknak! A sített volna odarend em volt m egy y iga t ide hónapra végére m ár szabad e g elôre. j z ális á ó z o r i et szinte p zott, n idôpont m és ú t be. Itt erverz sz agy pin ajdnem e g m e gy y tûn x á És mintha De e t, m r több barlanminden ú l i á n g gy akarta n den sos striciv aján y nap volna, ho töké y dolév e la gy ô tény letes az, hogy v áljon, egyik nap c nôér tát. 20 ljött Sze leg hivatá . sörög a te an neki eg milli t y barátnô lefonja. A két, és há ó fo rgej és 20 m . je, aki egy t mesélt n n ô m r v o i lt ntot e ed eki a szex ket ô most Ha a illiót, ha aján gtette nek azokró ül neveli a gyereanában û telje lott z éle l a módja z, és nagy ami azt il a s egy t e iról, amiét i pin na on felizga leti, szób tta a bará a ke csinálni, é volt cében, s elvehe z övé le tnôjét. És s a barinô rült, hogy ezt aká sz m a t r pénzért az elôl se Hát így le életé z ajánla iután m i egy n valaki. is lehet m zá tt ônek t , 20 agáé ért. ban futtato két lánya, akiket m rkózna el. v o milli ár egy na tt ó fo á tette. tt gy bérelt kényezteth . Ahol lehettek a lá Hát rint Ez lakásnyok külö í ettek egy g e gy n n 2 pasiva sz egy y kerül felfele szá ô l, vagy cson t ide rnyalt a b erre ketten egy ku iznisz! ncsaftot. t é ! o s E z dará ókés zért Szóval lja se vá Ezér t tö le egy h l egy ha gja le m r lott p i a ost m á t ö l a c á a ssz lm cs nô i m f n tudj al, hog e a ko as húsd kezét, na eg etye miko y há nt am tes a y p v l k a z ön , ak ette te é r Sze tába iko i a csak darálni ezeket onyát e rálóval. . E gy a c eg Né kívü i mo ezt s ken rgej újra r Sze lány t e st, a y végta zért, ho sontoka kalam zte letb st r m a t kkor gy a g és t is , a en eg lán e ma ég és új gej a arad Szer l ho . y m yt e gá min ra gej f fej nél mikor m e ké ván S g é k r é d ár g s ü s y a l e r l y t t i e i y l ú g u t g á m ö te, o n ki, é cso str a vé du jra vág t. É d s ma rzó a am egv is ap ta, nk icitô rt! gta ! Má ta a s ô gáév iko ona íto Ek tu a h ho z r l h á ha e újr át r k gli k tt, és dt ú g iel k e a, sb y a kih elh or m ulró lott lôtte a há ég nn l á o û n v ho ól, k é h r z o lt ülv ek y tet ta e meg s hö lt a ajoló , gy am uty e f az em nn elü uk bá rög lán m it ái f e y n v et vö rán k o a lt. ke a v ta, h e le- , éj leda gn áll a f o é sz r ak a d g l tna ak ál, e szi álla y ka nte tn a tes m de ni h ég az o t l-

a Ki a am z e ez, ne Ez i s k é a zá or gy kér k a cs js Hirt te alap fiú iná zaká tek. z én llod me ik dez n s l Azt elen n ful téb zob álatl stny osa k ki tok ra. Ki v m ába gérk bará te c pe sa la en áb an ílá n me mond em is . is h vel Azt an egle a n eze t, e vi d gp A e, ta sa min lszá ssza dig k sz t o . Ha a é ul. sa, fiz pe ô tt a ö k s E t e v é r l r e V s gy t róbá , ninc tudta, A d t z t e n l vis özz kaib enk llt b aszí edd mlé gia k jnalr elm égü stré ône nált ami rtek tve tése el. j e l V égü jes h a meg s nála mit i l t –  a e a e á t s ö mo étig an l ú Élv zafe n fe n a i áju lôle otta g úg ôje ihûl a s erül l ké sze k s k a ak tôle gés m sze k a n a z t p ez lé l. I lud ltra , a a y ma sz záll tek t s nem int leh rto , a z azé gy go gond rezni. ô szám djon. ô te út nd t, r d r í t e o m zt rt, n k i o e s a, d d l . d? on ul rá itta i e olo erv adt nte da a k ác k t a m s odo ô a d kar. amit olta, e cs nak par ma dd g. ezte , ne re v i szo aka bev ara emm ség És t t, m Viss olg h ú –  Ig a g É a d o m a i g et o y m i e v g . z p i b t k i s t n e i a t l s l z á e . t i e l t h h né ssz cso t, m eh jo De sz . A a e isi e ki ye min n, csö et, m Azt m ívta a élvez, a ribi gyen. há a P lt nad ert iko hez bb i va állt z eg gy r szex a fü hasz n ond ha pé ak –  T den p n a p e n l b j y s é i a i si s e a la em e ta, h verját kor ab nzt szó stre nô r m a n vo aho e a ész sze élv rdô élve aztán llanatá z o e n l k á r gye esz bó xv ôn gy ás e, r m ôh lt e gy h ne g ez ha . A n zted! igazá t! ho in öz z nag ek ke iszon át a nu dül é a nô ervez l má anc k ô ségb e­ ng ôm np í h ni t l l l g d ú y g , v m f ö k z o r e fi û v z bet r é y ic e erv y e n ot döt z i egp erz sze nki zôd . M az ozá gig te t. V értet etni, h sit dr ra ere szont nem s Am nem b róbá a v á ö i e ô t a j á l b n a e é z a d g : g on gy, lt i je szo tt. de lejé a, a h yott a dolg nem n a lesz ig. A k kölhog mo kor ki eszélt hozz re ba Mi n v tô arra étv .É ak eki. ábú ek. rak ndt o y n l k t é e , á t db kü or A h gén a, ü zt jni, de a az A h s nem ai n lön m gy a gye a nô de e z a m e r g ve min a tíze m a egt t, ellö ma b ár s ki c Hár apa tó újd kérd r nem s rib tízeze kte gá özô szú zret ad ezerb om ezô s o z m r a n t t ô n a t s agá s ágr c va forin lt . l, a és érd ávon ott a vég nap m tól. a, a kötot gy, eke i or fog nône mit m úlva Ezu mit nyo v é l g i j t s s a k e á i z tán elh h ann án. , el r e ont futt . Ne ajto mott „ é El a ívta a l t yira a ô m ü g ö ú tn re z be am g tt. ta a leti” k y hoz dett-e i ezt a tervez meg elm tetsz karta k z egyi ark apc te, ába k ett z el . En enn t érn k ha a c s , s hog apott sola hog ik a ôzô nyit ajt, és úja e a neki i a ku verja, , y ú t z a s y g k r l h bb zt r a e org á a y kör nôhö dolo va szá aki ot iáró c, aztá tt az ö egész p és k hogy os�re. t z m g e é l n v n v ,m n g sz! em egy , hog át, m olt a ajd egy m ék! Új ert y hét ra h yümö Az éle álcsö t ív zô

ellett tá t. Meg k n fo le te ta a t k kinyom sze ne essen. ba, min Újra csa ös y g o h hatalmá i, n e a d tt k o e k te z n rí ke mas leségé az érzés Zsolti fe yira Ugyanaz légülés után, a jult, ann lá e m e ie n k jd a a r a akko furcs ke val. M s a vágy n a farká é e t b é la g u a most g d e s ne az in eddig! H n tt e e b rz és lt é o tomb ltra veri, g sosem gy félho amit mé o , h e , k s ré to e v , biz lna a nô n, törött itt lett vo a dugja. a fejébe lr lá k a a ta h g a n ro a tá mindig u av képek k zexrôl, és még a a tt o ll s a Irtózatos h l, l, vérrô , . Szinte csontokró aszkodva zihált ést! Úgy érezte m rg ö tá h rog e ló a m lh falnak e ik am st és az latoktól, ejét sikoltozá a gondo teleszívni a tüd z rr o lf fe a ta a z ir e y n ll n e az agy a k het. El róbálta le P k . a k s c tá n ha nyire el, amen levegôv ! ie n e jt le fe er, de egészet getegsz ívta ren m gondolni h n e s zett ne rmészete álA nô te fel soha. Igyeke zaka vele e d tt in en éjs volna valaM t. n nem ve e m ek de nem sem illett zexua nôre, az álmok nybe. És hát a s el, k e z E . é jév g ô re y tn modott n lá a bará önnyed láfuiába volt ra H é v . melyik k a A rt . á t is átj szében ális életé z a nô járt az e értócsa az aszta a v . is b ja b n g o e n y közb nt ha d nag r, a min rô orrcso épek és ô ö b lt e s o z s a k tá a és oltozás lôtt ezek lon, a sik yes orgazmus e s a valóság szinte é g , e n Minden ki teljese töltötték hangok t. ja kimegszûn nem tud ôrül, ha kat. Próbált g e m n a olato zte, lass gis felt a gond Úgy ére ôl ezeke z egyik nap mé b jé fe a a e d verni t, i minden ? elfeledn anáshoz ôt. n gi kirucc a é tv é h hívta y dved eg a ívsz fel. –  Van ke m, már sosem h z baszni k! Akars te la it h ta ív h i –  Azt n g bájcseve –  Nem em? . n, vagy n é hétvég n délben ! k ro ombato a z k s a l , é n n e ti –  Ig Kele legyél a –  Akkor kocsival. k den Felveszle tlet. Min be az ö é irúz k s l e ó b tt pja juto egy hám ne via l n a iv y n ta á rá Néh iért a ba lmennek ós hétvégére. M verjaival a évben e g h rú a e , b a lt n yo do k gós, nag t a cafkát? Gon zzák, ahogy csa l ez ve galá d e e m k , a a s hetné e jt ic ennek ra a hülye p illapodni mind átm r majd elmegy cs is e n n o e k k b e tudják, a örökre. És talán olatok. S d n o g b l b rtó tó s te z á s a g a du nyoma dta el z egyre em mon a n k k a e n n g ô fo an knak, se s. a havero eglepeté m z e n e y g e L t. é v

va asz erb z Sz i. es e l l, és szarn b ki gg se se kés gják s i y ej eg ái fo y erg n Sz tába kut a há jt is ge


38

ennek az ismerôse Ezut , aztán a a forgalo á nn m, és ô m e s n v ett szemrebb ak az ismerôse. E A bizarr sze, egy gész nag enés nélk szex, úgy m kodá y lett ül rakta e néz ki, m magában s mi ert a ház tanyát l a húsza eglehetô . Szerenc Pes a a ba tt sokat. szom sen jó biz séjére a tudtak oly nisz, gon széd egyre m n a túl so ttôl ne háziasszo at kérni a v o d m l n o o t. yból lett lta ér kh k. kuncsafto adással. E kurvától k, amit n céve Minden Ez a tan gesebbe angosz nagyon n e e m t te te ô l sorban áll k lje tszett a p got , ahol eg l távol, ya viszon voltak ás volt. N asiknak! A sített volna odarend em volt m egy y iga t ide hónapra végére m ár szabad e g elôre. j z ális á ó z o r i et szinte p zott, n idôpont m és ú t be. Itt erverz sz agy pin ajdnem e g m e gy y tûn x á És mintha De e t, m r több barlanminden ú l i á n g gy akarta n den sos striciv aján y nap volna, ho töké y dolév e la gy ô tény letes az, hogy v áljon, egyik nap c nôér tát. 20 ljött Sze leg hivatá . sörög a te an neki eg milli t y barátnô lefonja. A két, és há ó fo rgej és 20 m . je, aki egy t mesélt n n ô m r v o i lt ntot e ed eki a szex ket ô most Ha a illiót, ha aján gtette nek azokró ül neveli a gyereanában û telje lott z éle l a módja z, és nagy ami azt il a s egy t e iról, amiét i pin na on felizga leti, szób tta a bará a ke csinálni, é volt cében, s elvehe z övé le tnôjét. És s a barinô rült, hogy ezt aká sz m a t r pénzért az elôl se Hát így le életé z ajánla iután m i egy n valaki. is lehet m zá tt ônek t , 20 agáé ért. ban futtato két lánya, akiket m rkózna el. v o milli ár egy na tt ó fo á tette. tt gy bérelt kényezteth . Ahol lehettek a lá Hát rint Ez lakásnyok külö í ettek egy g e gy n n 2 pasiva sz egy y kerül felfele szá ô l, vagy cson t ide rnyalt a b erre ketten egy ku iznisz! ncsaftot. t é ! o s E z dará ókés zért Szóval lja se vá Ezér t tö le egy h l egy ha gja le m r lott p i a ost m á t ö l a c á a ssz lm cs nô i m f n tudj al, hog e a ko as húsd kezét, na eg etye miko y há nt am tes a y p v l k a z ön , ak ette te é r Sze tába iko i a csak darálni ezeket onyát e rálóval. . E gy a c eg Né kívü i mo ezt s ken rgej újra r Sze lány t e st, a y végta zért, ho sontoka kalam zte letb st r m a t kkor gy a g és t is , a en eg lán e ma ég és új gej a arad Szer l ho . y m yt e gá min ra gej f fej nél mikor m e ké ván S g é k r é d ár g s ü s y a l e r l y t t i e i y l ú g u t g á m ö te, o n ki, é cso str a vé du jra vág t. É d s ma rzó a am egv is ap ta, nk icitô rt! gta ! Má ta a s ô gáév iko ona íto Ek tu a h ho z r l h á ha e újr át r k gli k tt, és dt ú g iel k e a, sb y a kih elh or m ulró lott lôtte a há ég nn l á o û n v ho ól, k é h r z o lt ülv ek y tet ta e meg s hö lt a ajoló , gy am uty e f az em nn elü uk bá rög lán m it ái f e y n v et vö rán k o a lt. ke a v ta, h e le- , éj leda gn áll a f o é sz r ak a d g l tna ak ál, e szi álla y ka nte tn a tes m de ni h ég az o t l-

a Ki a am z e ez, ne Ez i s k é a zá or gy kér k a cs js Hirt te alap fiú iná zaká tek. z én llod me ik dez n s l Azt elen n ful téb zob álatl stny osa k ki tok ra. Ki v m ába gérk bará te c pe sa la en áb an ílá n me mond em is . is h vel Azt an egle a n eze t, e vi d gp A e, ta sa min lszá ssza dig k sz t o . Ha a é ul. sa, fiz pe ô tt a ö k s E t e v é r l r e V s gy t róbá , ninc tudta, A d t z t e n l vis özz kaib enk llt b aszí edd mlé gia k jnalr elm égü stré ône nált ami rtek tve tése el. j e l V égü jes h a meg s nála mit i l t –  a e a e á t s ö mo étig an l ú Élv zafe n fe n a i áju lôle otta g úg ôje ihûl a s erül l ké sze k s k a ak tôle gés m sze k a n a z t p ez lé l. I lud ltra , a a y ma sz záll tek t s nem int leh rto , a z azé gy go gond rezni. ô szám djon. ô te út nd t, r d r í t e o m zt rt, n k i o e s a, d d l . d? on ul rá itta i e olo erv adt nte da a k ác k t a m s odo ô a d kar. amit olta, e cs nak par ma dd g. ezte , ne re v i szo aka bev ara emm ség És t t, m Viss olg h ú –  Ig a g É a d o m a i g et o y m i e v g . z p i b t k i s t n e i a t l s l z á e . t i e l t h h né ssz cso t, m eh jo De sz . A a e isi e ki ye min n, csö et, m Azt m ívta a élvez, a ribi gyen. há a P lt nad ert iko hez bb i va állt z eg gy r szex a fü hasz n ond ha pé ak –  T den p n a p e n l b j y s é i a i si s e a la em e ta, h verját kor ab nzt szó stre nô r m a n vo aho e a ész sze élv rdô élve aztán llanatá z o e n l k á r gye esz bó xv ôn gy ás e, r m ôh lt e gy h ne g ez ha . A n zted! igazá t! ho in öz z nag ek ke iszon át a nu dül é a nô ervez l má anc k ô ségb e­ ng ôm np í h ni t l l l g d ú y g , v m f ö k z o r e fi û v z bet r é y ic e erv y e n ot döt z i egp erz sze nki zôd . M az ozá gig te t. V értet etni, h sit dr ra ere szont nem s Am nem b róbá a v á ö i e ô t a j á l b n a e é z a d g : g on gy, lt i je szo tt. de lejé a, a h yott a dolg nem n a lesz ig. A k kölhog mo kor ki eszélt hozz re ba Mi n v tô arra étv .É ak eki. ábú ek. rak ndt o y n l k t é e , á t db kü or A h gén a, ü zt jni, de a az A h s nem ai n lön m gy a gye a nô de e z a m e r g ve min a tíze m a egt t, ellö ma b ár s ki c Hár apa tó újd kérd r nem s rib tízeze kte gá özô szú zret ad ezerb om ezô s o z m r a n t t ô n a t s agá s ágr c va forin lt . l, a és érd ávon ott a vég nap m tól. a, a kötot gy, eke i or fog nône mit m úlva Ezu mit nyo v é l g i j t s s a k e á i z tán elh h ann án. , el r e ont futt . Ne ajto mott „ é El a ívta a l t yira a ô m ü g ö ú tn re z be am g tt. ta a leti” k y hoz dett-e i ezt a tervez meg elm tetsz karta k z egyi ark apc te, ába k ett z el . En enn t érn k ha a c s , s hog apott sola hog ik a ôzô nyit ajt, és úja e a neki i a ku verja, , y ú t z a s y g k r l h bb zt r a e org á a y kör nôhö dolo va szá aki ot iáró c, aztá tt az ö egész p és k hogy os�re. t z m g e é l n v n v ,m n g sz! em egy , hog át, m olt a ajd egy m ék! Új ert y hét ra h yümö Az éle álcsö t ív zô

ellett tá t. Meg k n fo le te ta a t k kinyom sze ne essen. ba, min Újra csa ös y g o h hatalmá i, n e a d tt k o e k te z n rí ke mas leségé az érzés Zsolti fe yira Ugyanaz légülés után, a jult, ann lá e m e ie n k jd a a r a akko furcs ke val. M s a vágy n a farká é e t b é la g u a most g d e s ne az in eddig! H n tt e e b rz és lt é o tomb ltra veri, g sosem gy félho amit mé o , h e , k s ré to e v , biz lna a nô n, törött itt lett vo a dugja. a fejébe lr lá k a a ta h g a n ro a tá mindig u av képek k zexrôl, és még a a tt o ll s a Irtózatos h l, l, vérrô , . Szinte csontokró aszkodva zihált ést! Úgy érezte m rg ö tá h rog e ló a m lh falnak e ik am st és az latoktól, ejét sikoltozá a gondo teleszívni a tüd z rr o lf fe a ta a z ir e y n ll n e az agy a k het. El róbálta le P k . a k s c tá n ha nyire el, amen levegôv ! ie n e jt le fe er, de egészet getegsz ívta ren m gondolni h n e s zett ne rmészete álA nô te fel soha. Igyeke zaka vele e d tt in en éjs volna valaM t. n nem ve e m ek de nem sem illett zexua nôre, az álmok nybe. És hát a s el, k e z E . é jév g ô re y tn modott n lá a bará önnyed láfuiába volt ra H é v . melyik k a A rt . á t is átj szében ális életé z a nô járt az e értócsa az aszta a v . is b ja b n g o e n y közb nt ha d nag r, a min rô orrcso épek és ô ö b lt e s o z s a k tá a és oltozás lôtt ezek lon, a sik yes orgazmus e s a valóság szinte é g , e n Minden ki teljese töltötték hangok t. ja kimegszûn nem tud ôrül, ha kat. Próbált g e m n a olato zte, lass gis felt a gond Úgy ére ôl ezeke z egyik nap mé b jé fe a a e d verni t, i minden ? elfeledn anáshoz ôt. n gi kirucc a é tv é h hívta y dved eg a ívsz fel. –  Van ke m, már sosem h z baszni k! Akars te la it h ta ív h i –  Azt n g bájcseve –  Nem em? . n, vagy n é hétvég n délben ! k ro ombato a z k s a l , é n n e ti –  Ig Kele legyél a –  Akkor kocsival. k den Felveszle tlet. Min be az ö é irúz k s l e ó b tt pja juto egy hám ne via l n a iv y n ta á rá Néh iért a ba lmennek ós hétvégére. M verjaival a évben e g h rú a e , b a lt n yo do k gós, nag t a cafkát? Gon zzák, ahogy csa l ez ve galá d e e m k , a a s hetné e jt ic ennek ra a hülye p illapodni mind átm r majd elmegy cs is e n n o e k k b e tudják, a örökre. És talán olatok. S d n o g b l b rtó tó s te z á s a g a du nyoma dta el z egyre em mon a n k k a e n n g ô fo an knak, se s. a havero eglepeté m z e n e y g e L t. é v

va asz erb z Sz i. es e l l, és szarn b ki gg se se kés gják s i y ej eg ái fo y erg n Sz tába kut a há jt is ge


A bordó tapétás szoba közepén egy zöld posztós, kerek asztal. Körülötte négyen ülnek. Az asztalon: hamuzó, kártya. A szoba egyik sarkából idônként egy cigarettavég parázslik fel. Egy kissé ôsz hajú, cigarettázó férfi a vele szemben helyet foglaló vékony, szikár, hátrafésült hajú férfitôl azt kérdezi: PAUL: Ki ez a két fasz, Mikulás? A két „fasz” közül az egyik rezzenéstelen arccal bámul, a másik kissé kihúzza magát, köhint. A Mikulásnak szólított férfi egy pillanatig hallgat, majd azt mondja: MIKULÁS: Bemutatom neked. Jobb kezét felemelve a rezzenéstelen arcúra mutatva: Ô Damian. Majd felemelve ugyanúgy a bal kezét: Ô Vali. Aztán két tenyerét összedörzsölve: Mi a problémád, Paul? Paul elnyomja cigarettáját az elôtte heverô hamutartóban. PAUL, nyugodt hangon: Mikulás, hol van Andrei? Mikulás elôrehajol, hogy mondanivalójának nyomatéka legyen. MIKULÁS: Túl kevés volt az odaadás, barátom. Túl kevés. És szépen megosztoztatok a nyereményen, egyik héten egyik, másik héten másik. Most ki lett volna a soron, Paul? Te? Vagy Andrei? Hm?

45

Miután befejezi mondanivalóját, elégedett vigyorral hátradôl székében. Paul összehúzott szemekkel figyeli Mikulást, nyugodt mozdulatokkal újabb cigarettát vesz elô, rágyújt, pöfékel. PAUL, nyugodt hangon, szájában cigaretta: Nézd, Mikulás, ilyen ringyókat akármelyik sarkon kap az ember, kevesebb pénzért is, mint amennyit itt elszórtunk. Nem? Mikulás hirtelen mozdulattal felkapja az asztalon heverô, becsomagolt, tehát vadonatúj kártyapaklit, és feltépve a nejlonbevonatot, keverni kezd. MIKULÁS: Ahogy Paul mondja, ilyen ringyókat (kinéz egy pillanatra a felizzó cigarettavég felé) bárhol kap az ember, ha van bukszája és fasza hozzá, szóval könnyû meló, de... (jelentôségteljesen néz körbe) De itt meg kell küzdeni érte. Tudják, a szenvedély, a szenvedély, uraim. A szabály nagyon egyszerû, normál pókerparti, a téteket ugyanúgy tesszük, ahogy elô van írva, egy menet van, a gyôztes visz minden felgyûlt lóvét, amivel aztán, amivel aztán... (jelentôségteljesen körülnéz, majd halkan folytatja) fizethet a nôért. DAMIAN, rezzenéstelen arccal: Tiszta a ringyó? MIKULÁS, vigyorogva: Mint a hó. Egyéb kérdés? PAUL: Remélem, nem olyan lestrapált, mint a múlt heti. Mikulás, de ôszintén, melyik lyukból szedted fel? MIKULÁS, elnézôen mosolyogva: Ugyan, ugyan, kedves Paul, ne rontsd itt a levegôt. Az urak bízni akarnak az áruban. PAUL, odafordulva a másik két játékoshoz: Ne hagyják, hogy ez itt nyerjen, úgyis minden az ô zsebébe megy. VALI, megrántja vállát: A maga Andrei barátja miben hitt? PAUL: Abban, hogy minden elveszíthetô. VALI: Az szép. És a játék? PAUL: Ezek a ringyók szart se érnek. DAMIAN: Akkor mért van itt? MIKULÁS: Mert nyerni akar.


A bordó tapétás szoba közepén egy zöld posztós, kerek asztal. Körülötte négyen ülnek. Az asztalon: hamuzó, kártya. A szoba egyik sarkából idônként egy cigarettavég parázslik fel. Egy kissé ôsz hajú, cigarettázó férfi a vele szemben helyet foglaló vékony, szikár, hátrafésült hajú férfitôl azt kérdezi: PAUL: Ki ez a két fasz, Mikulás? A két „fasz” közül az egyik rezzenéstelen arccal bámul, a másik kissé kihúzza magát, köhint. A Mikulásnak szólított férfi egy pillanatig hallgat, majd azt mondja: MIKULÁS: Bemutatom neked. Jobb kezét felemelve a rezzenéstelen arcúra mutatva: Ô Damian. Majd felemelve ugyanúgy a bal kezét: Ô Vali. Aztán két tenyerét összedörzsölve: Mi a problémád, Paul? Paul elnyomja cigarettáját az elôtte heverô hamutartóban. PAUL, nyugodt hangon: Mikulás, hol van Andrei? Mikulás elôrehajol, hogy mondanivalójának nyomatéka legyen. MIKULÁS: Túl kevés volt az odaadás, barátom. Túl kevés. És szépen megosztoztatok a nyereményen, egyik héten egyik, másik héten másik. Most ki lett volna a soron, Paul? Te? Vagy Andrei? Hm?

45

Miután befejezi mondanivalóját, elégedett vigyorral hátradôl székében. Paul összehúzott szemekkel figyeli Mikulást, nyugodt mozdulatokkal újabb cigarettát vesz elô, rágyújt, pöfékel. PAUL, nyugodt hangon, szájában cigaretta: Nézd, Mikulás, ilyen ringyókat akármelyik sarkon kap az ember, kevesebb pénzért is, mint amennyit itt elszórtunk. Nem? Mikulás hirtelen mozdulattal felkapja az asztalon heverô, becsomagolt, tehát vadonatúj kártyapaklit, és feltépve a nejlonbevonatot, keverni kezd. MIKULÁS: Ahogy Paul mondja, ilyen ringyókat (kinéz egy pillanatra a felizzó cigarettavég felé) bárhol kap az ember, ha van bukszája és fasza hozzá, szóval könnyû meló, de... (jelentôségteljesen néz körbe) De itt meg kell küzdeni érte. Tudják, a szenvedély, a szenvedély, uraim. A szabály nagyon egyszerû, normál pókerparti, a téteket ugyanúgy tesszük, ahogy elô van írva, egy menet van, a gyôztes visz minden felgyûlt lóvét, amivel aztán, amivel aztán... (jelentôségteljesen körülnéz, majd halkan folytatja) fizethet a nôért. DAMIAN, rezzenéstelen arccal: Tiszta a ringyó? MIKULÁS, vigyorogva: Mint a hó. Egyéb kérdés? PAUL: Remélem, nem olyan lestrapált, mint a múlt heti. Mikulás, de ôszintén, melyik lyukból szedted fel? MIKULÁS, elnézôen mosolyogva: Ugyan, ugyan, kedves Paul, ne rontsd itt a levegôt. Az urak bízni akarnak az áruban. PAUL, odafordulva a másik két játékoshoz: Ne hagyják, hogy ez itt nyerjen, úgyis minden az ô zsebébe megy. VALI, megrántja vállát: A maga Andrei barátja miben hitt? PAUL: Abban, hogy minden elveszíthetô. VALI: Az szép. És a játék? PAUL: Ezek a ringyók szart se érnek. DAMIAN: Akkor mért van itt? MIKULÁS: Mert nyerni akar.


VALI: Szóval, csak a játék. MIKULÁS: Ugyan már, Paul, miért nem vallod be, hogy ezek a spinék jobban dugnak, mint a feleséged, vagy akármelyik ribi a sarokról. PAUL: Mert nem érdekel. DAMIAN: Érdekes, amit mond. Azért van itt, mert veszíteni akar. PAUL: Nem, csak érdekel, hogy ezt mások hogyan értékelik. DAMIAN: Ön máris vesztes. MIKULÁS: Paul, annak a spinének ott olyan szûk picsája van, mintha össze lenne varrva. Mi kell még? VALI: Nem kezdünk? MIKULÁS: Dehogynem. Elkezdi újból keverni a lapokat. VALI: Egy pillanat. Ugye, nem Ön fog osztani? MIKULÁS, leáll: Csak nem bizalmatlan? VALI: De. Ha nincs tétje a játéknak, ahogy ez az úr mondja, akkor legyen tiszta a dolog. Csak a játék. Mikulás rövid gondolkodás után biccent, majd int valakinek. Bejön egy férfi, leül és osztani kezd. Damian kap elôször lapot, utána Paul, majd Vali és Mikulás. Amíg Damian a lapjait szemléli, Paul odaszól Valinak. PAUL: A játék, az egy szép tét lenne. VALI: Játék mivel? Paul vállat von. MIKULÁS: A téteket. Damian indít, mindenki tartja. Lapokat kér. VALI: És ki volt a harmadik partner? Paul kérdôn néz Valira. VALI: Andreien és Mikuláson kívül. MIKULÁS, közbeszól: Egy igazi bajnok. A legnagyobb blöffös a világon. Ha érezte, hogy veszít, azért is rátett még egy lapáttal. Hogy legalább az izgalom kárpótolja. Néha rábaszott, de sokszor be is jött neki. Három héten keresztül dugta a nôket zsinórban. PAUL, emel a téten: A nagyapám volt a legnagyobb zsugás a lövészárokban. Úgy csattantak a lapok egymáson, mint a lövedékek. Mindenkit megvert. DAMIAN: De a háborút elvesztette. PAUL: Azt el, de nagyon élvezte. DAMIAN: Mielôtt emelnék... (körbepillant) Hol a nô? Mindenki felnéz a lapokból, Mikulás elôször nem érti, majd értetlenséggel az arcán a sarokban várakozó, cigarettázó (nô) felé int. A nô lassan elôtûnik a félhomályból, lustán megindul az asztal felé, majd megáll Mikulás székénél, egyik kezét csípôre téve, a másikat Mikulás vállán nyugtatva. Mindenki fi-

gyelmesen nézi. Damian közelebb inti, a nô rápillant Mikulásra, az biccent, anélkül, hogy ránézne, a nô, mintha ellendítené magát Mikulástól és a széktôl, úgy indul meg, és átsiklik Mikulás másik oldalára. Damian újra közelebb inti, a nô megint meglódul, és éppen Damian széke elôtt köt ki. Damian ránéz, a lapokat leteszi a kezébôl maga elé az asztalra, majd mindkét kezével megfogja a nô csípôjét, lassan, kissé erôlködve, mert a nô egy kevés, de azonnal elmúló ellenállást tanúsít, ami inkább az értetlenségébôl fakad, megfordítja a nôt, majd jobb kezével besiklik a rövid szoknya alá, másik kezével a nô hátsóját markolva. A nô elôredôlve sóhajt, mire Damian lassan kiveszi a kezét a szoknya alól, majd a mutatóujját a szájához emeli, és megízleli. Mindenki feszülten figyel. Damian anélkül, hogy felvenné a lapjait, pénzt vesz elô a belsô zsebébôl egy zsebkendôvel együtt. Mikulás int, a nô visszahúzódik a sarokba. DAMIAN: Elsô osztályú picsa. Megtörli a kezét a zsebkendôbe, majd visszateszi a zsebébe. MIKULÁS: Uraim, ezek nem tétek, hanem szarok, amiket az asztalon látok magam elôtt. DAMIAN, pénzt dob az asztalra: Akkor emelem. A duplája! Mikulás elégedetten pillant körbe. Paul odafordul Valihoz. PAUL: Maga miért játszik? VALI, rávágja: Még nem voltam kurvával. Paul pézt dob a csomóra, tartja. PAUL: Gondolja, hogy megéri? Vali szintén pénzt dob ki, tartja a tétet. VALI: Gondolom. De majdcsak megtudom. Ezért játszom, nem? Mikulás következik, duplázza a tétet, mire Vali felhördül. VALI: A csillagos égig akarják felbaszni?! PAUL: Körülbelül. MIKULÁS, hangosan: Tartják, vagy nem?! DAMIAN, pénzt tesz: Errefelé jövet azon gondolkoztam, hogy miért is nem ugrom le a tengerre inkább két szôkével. PAUL: S mire jutott? DAMIAN: Tudja, unom a tengert. Valami változatosabb kell, ami úgy odébb lök, mint egy földrengés.

46

VALI: Odébb hová? PAUL: Csodaországba. DAMIAN, nyugodt hangon: Unom az olyan kis faszokat is, mint maga. Lépten-nyomon beléjük lehet botlani. Akik élvezik, hogy vesztesek lehetnek. Szétbasznak itt mindent. VALI, Damian felé: Maga is csak azért játszik, mint mi mindannyian itt. Unja a tengert. DAMIAN: Igen, de úgy próbálom legyûrni az unalmat, hogy úszom egyet. PAUL: A nagy szarban? DAMIAN: Ott is. VALI: Még hol? PAUL: A magabiztosságban. Mikulás közli, hogy terítés következik. Legelôször Damian teszi le lapjait, majd Paul, Vali és Mikulás. A legerôsebb Paulé. Mikulás körbepillant az arcokon. Da­mian rezzenéstelenül ül, Vali megvonja a vállát. Paul odatolja a pénzt Mikulás elé. Mielôtt felállna, még rágyújt egy cigarettára, a gyufát a hamutartóba löki. Feláll és elôreindul, a nô már az ajtóban áll. MIKULÁS, nevetve kiáltja: Elôször vidd el vérvizsgálatra. PAUL, visszamorog a fogai között: Kösz a tippet. Mikulás megvárja, amíg Paul és a nô eltûnik, aztán tarkón összekulcsolt kézzel nagyot fúj, majd kivesz a halom pénzbôl pár darabot, és odalöki a másik két ember elé. MIKULÁS: Kösz a közremûködést, fiúk. Akkor holnap ugyanitt. Csak ahogy megbeszéltük, rendben? Nem kell túlszekálni. Damian és Vali egyszerre bólintanak, miközben elteszik a pénzt. VALI: Ki a fasz ez a köcsög? MIKULÁS, miközben a pénzt rakja egy táskába: Vak vagy? Egy játékos.


VALI: Szóval, csak a játék. MIKULÁS: Ugyan már, Paul, miért nem vallod be, hogy ezek a spinék jobban dugnak, mint a feleséged, vagy akármelyik ribi a sarokról. PAUL: Mert nem érdekel. DAMIAN: Érdekes, amit mond. Azért van itt, mert veszíteni akar. PAUL: Nem, csak érdekel, hogy ezt mások hogyan értékelik. DAMIAN: Ön máris vesztes. MIKULÁS: Paul, annak a spinének ott olyan szûk picsája van, mintha össze lenne varrva. Mi kell még? VALI: Nem kezdünk? MIKULÁS: Dehogynem. Elkezdi újból keverni a lapokat. VALI: Egy pillanat. Ugye, nem Ön fog osztani? MIKULÁS, leáll: Csak nem bizalmatlan? VALI: De. Ha nincs tétje a játéknak, ahogy ez az úr mondja, akkor legyen tiszta a dolog. Csak a játék. Mikulás rövid gondolkodás után biccent, majd int valakinek. Bejön egy férfi, leül és osztani kezd. Damian kap elôször lapot, utána Paul, majd Vali és Mikulás. Amíg Damian a lapjait szemléli, Paul odaszól Valinak. PAUL: A játék, az egy szép tét lenne. VALI: Játék mivel? Paul vállat von. MIKULÁS: A téteket. Damian indít, mindenki tartja. Lapokat kér. VALI: És ki volt a harmadik partner? Paul kérdôn néz Valira. VALI: Andreien és Mikuláson kívül. MIKULÁS, közbeszól: Egy igazi bajnok. A legnagyobb blöffös a világon. Ha érezte, hogy veszít, azért is rátett még egy lapáttal. Hogy legalább az izgalom kárpótolja. Néha rábaszott, de sokszor be is jött neki. Három héten keresztül dugta a nôket zsinórban. PAUL, emel a téten: A nagyapám volt a legnagyobb zsugás a lövészárokban. Úgy csattantak a lapok egymáson, mint a lövedékek. Mindenkit megvert. DAMIAN: De a háborút elvesztette. PAUL: Azt el, de nagyon élvezte. DAMIAN: Mielôtt emelnék... (körbepillant) Hol a nô? Mindenki felnéz a lapokból, Mikulás elôször nem érti, majd értetlenséggel az arcán a sarokban várakozó, cigarettázó (nô) felé int. A nô lassan elôtûnik a félhomályból, lustán megindul az asztal felé, majd megáll Mikulás székénél, egyik kezét csípôre téve, a másikat Mikulás vállán nyugtatva. Mindenki fi-

gyelmesen nézi. Damian közelebb inti, a nô rápillant Mikulásra, az biccent, anélkül, hogy ránézne, a nô, mintha ellendítené magát Mikulástól és a széktôl, úgy indul meg, és átsiklik Mikulás másik oldalára. Damian újra közelebb inti, a nô megint meglódul, és éppen Damian széke elôtt köt ki. Damian ránéz, a lapokat leteszi a kezébôl maga elé az asztalra, majd mindkét kezével megfogja a nô csípôjét, lassan, kissé erôlködve, mert a nô egy kevés, de azonnal elmúló ellenállást tanúsít, ami inkább az értetlenségébôl fakad, megfordítja a nôt, majd jobb kezével besiklik a rövid szoknya alá, másik kezével a nô hátsóját markolva. A nô elôredôlve sóhajt, mire Damian lassan kiveszi a kezét a szoknya alól, majd a mutatóujját a szájához emeli, és megízleli. Mindenki feszülten figyel. Damian anélkül, hogy felvenné a lapjait, pénzt vesz elô a belsô zsebébôl egy zsebkendôvel együtt. Mikulás int, a nô visszahúzódik a sarokba. DAMIAN: Elsô osztályú picsa. Megtörli a kezét a zsebkendôbe, majd visszateszi a zsebébe. MIKULÁS: Uraim, ezek nem tétek, hanem szarok, amiket az asztalon látok magam elôtt. DAMIAN, pénzt dob az asztalra: Akkor emelem. A duplája! Mikulás elégedetten pillant körbe. Paul odafordul Valihoz. PAUL: Maga miért játszik? VALI, rávágja: Még nem voltam kurvával. Paul pézt dob a csomóra, tartja. PAUL: Gondolja, hogy megéri? Vali szintén pénzt dob ki, tartja a tétet. VALI: Gondolom. De majdcsak megtudom. Ezért játszom, nem? Mikulás következik, duplázza a tétet, mire Vali felhördül. VALI: A csillagos égig akarják felbaszni?! PAUL: Körülbelül. MIKULÁS, hangosan: Tartják, vagy nem?! DAMIAN, pénzt tesz: Errefelé jövet azon gondolkoztam, hogy miért is nem ugrom le a tengerre inkább két szôkével. PAUL: S mire jutott? DAMIAN: Tudja, unom a tengert. Valami változatosabb kell, ami úgy odébb lök, mint egy földrengés.

46

VALI: Odébb hová? PAUL: Csodaországba. DAMIAN, nyugodt hangon: Unom az olyan kis faszokat is, mint maga. Lépten-nyomon beléjük lehet botlani. Akik élvezik, hogy vesztesek lehetnek. Szétbasznak itt mindent. VALI, Damian felé: Maga is csak azért játszik, mint mi mindannyian itt. Unja a tengert. DAMIAN: Igen, de úgy próbálom legyûrni az unalmat, hogy úszom egyet. PAUL: A nagy szarban? DAMIAN: Ott is. VALI: Még hol? PAUL: A magabiztosságban. Mikulás közli, hogy terítés következik. Legelôször Damian teszi le lapjait, majd Paul, Vali és Mikulás. A legerôsebb Paulé. Mikulás körbepillant az arcokon. Da­mian rezzenéstelenül ül, Vali megvonja a vállát. Paul odatolja a pénzt Mikulás elé. Mielôtt felállna, még rágyújt egy cigarettára, a gyufát a hamutartóba löki. Feláll és elôreindul, a nô már az ajtóban áll. MIKULÁS, nevetve kiáltja: Elôször vidd el vérvizsgálatra. PAUL, visszamorog a fogai között: Kösz a tippet. Mikulás megvárja, amíg Paul és a nô eltûnik, aztán tarkón összekulcsolt kézzel nagyot fúj, majd kivesz a halom pénzbôl pár darabot, és odalöki a másik két ember elé. MIKULÁS: Kösz a közremûködést, fiúk. Akkor holnap ugyanitt. Csak ahogy megbeszéltük, rendben? Nem kell túlszekálni. Damian és Vali egyszerre bólintanak, miközben elteszik a pénzt. VALI: Ki a fasz ez a köcsög? MIKULÁS, miközben a pénzt rakja egy táskába: Vak vagy? Egy játékos.


A Kecske felrántja a Kígyót, ki a következô pillanatban már a vécében vedlik, s a két vékony alak sebesen smárol. Öveik csatjai csattannak, ahogy hullik az álruha, és csatakosak a csontjaik: velôjükig. Kúszik fel Kundalini is! A Kígyó pedig egyre lejjebb, a Kecske péniszéhez: nyalja – majd’ felfalja, s kezével szaggatja, tépi, húzza, rázza – ráncigálja. Az már a meleg, piros húsú nyílást kívánja: a lány Kígyó-fenekét tolja a kis helyiségben a lángoló dákójú Kecskének, aki néhány mozdulat után lövelli a lányba mag(j)át. Hangosan élvezték az intim közelséget. Ám ezt az együttlétet – mely kétségkívül romantikus – a kocsmáros kopogása zavarja meg. Ô már túlságosan is tapasztalt az effajta párok szisztematikus mûködési elvét illetôen: feltûnôen hevesek az asztalnál: olykor azon, vagy az alatt is szexuálisan dulakodnak; sokat rendelnek, majd míg az egyik a vécébe tart, a másik röviddel ezután, kacagva utánamegy. Ha 5 percnél tovább üresen hagynak egy asztalt, elsô útja a mosdók felé vezet. Ô nem szereti meglesni ezeket a pajzán dolgokat, ezért csak dörömböl, és többnyire ez megijeszti a közösülô párokat, akik részegen, röhögve és kipirulva támolyognak vissza asztalukhoz – jobb esetben: most is. A két állat övcsatjai helyükre csattannak, csatakos csontjaik száradnak, ám Kundalini nem szunnyad. . . Kócosan, sietve – félig letépett álruháikat, szôr- és bôrarcaikat otthagyva, sietve távoznak a kocsmából. 50

Egymás mellett rohanva mérik fel újra egymást. –  Ez nem volt elég, jó bôrû kisKígyó! – állapítja meg a Kecske, és ismét nekiesik a Kígyólánynak, tépkedi róla az utcán a maradék jelmezt, a falhoz szorítja, míg Kígyónyelvû lány-lény a Kecske ujjait nyalja; falja fülét is, feszített tempójukat nem bírta az esti utca súlya: szûköltek, lihegtek, szenvedve kívántak (akár egy ágyat is: a kényelem és fôleg: a pontosabb, mélyebbre hatoló testi illeszkedés miatt…). A Kecske nadrágjából vetkezett és a felágaskodó, ruhái akadálya miatt terpeszteni alig bíró Kígyót a nagy erejû fallosz a falhoz nyomta, nyomta, a kis test súrolta a ház falát, a révület miatt mit sem érezve a horzsolásból… és így élveztek, a vad Kecske kívánva a Kígyó nyelvét: fejét saját farkához tolta, kicsúszott a lányból, aki tekeregve élvezte mindezt, és nyögve-nevetve harapta, csókolta. Közben emberek haladtak el álmélkodva mellettük, vagy épp kikerülve ôket, mentek át az utca túloldalára. Ám egy zaj élesen hatolt összenyalt füljárataikba: rendôrautó szirénája. A Kígyó sietve felállt – a pénisz szintúgy, továbbra is -, kénytelenek voltak megint továbbállni. A Kígyó igencsak sajnálta, hogy a Kecske nem élvezett a szájába, akinek szerszáma kilógott a nadrágjából, és azon sopánkodott, hogy nem bírja ezt a feszültséget, így okot adott arra, hogy a Kígyót kacagásra bírja.

illusztráció: Stark Attila

Álarcosbál – a világ . . . – alkalmából gyûlnek a korcsmában a fiatalok. A farsangi mulatság talán a tudatalatti bugy(ra)it tárja fel. Így világítunk a helyiség sötétségében arra, amit közülük némelyek nem is sejtenek, ám még bennük is létezik: akaratuk, szûk tudatuk ellen(kezés)ére: A hozzájuk közel álló lények arcát öltik fel ma este. Némelyek: ha vaduló lányok, párduccá változnak, vagy egyszerre vadulva – dárkulva: fekete párducolnak. Míg mások dúcolnak: galamblelkûek kispárnát farsangra szaggatnak, tollakat magukra ragasztanak: szüzek ôk, tán ál-szüzek. . . Nem folytatom ezt: megkezdetlen felsorolás. Virtuál-rituál sétánk csak egy néhány órás ismertség furcsa társulását kívánja tárgyalni: Az asztalnál Kígyó tekeredik Kecskére. Ezt halljuk: –  Mekkúrlak! – szól a Kecske. –  Ssz – ssz – sssszzzeretném! – válaszol a Kígyó: bûvöl szemével, miközben bûvölik ôt is: az állati Kecske és egyre több korsója. Állati lény(eg)ük összemosódik a sebezve sebzô emberséggel: a sûrû szôr és a síkos bôr érintése, harapása által a forró behatolás nyüszítô vágya tör rájuk: a várakozó kívánalom úgy robbanhatna ki belôlük, hogy hevült, kontrollt-vesztett testük karmoló, fojtón marcangoló öntudatlanságában halálra szorítanák egymást.

Továbbhaladtak, nem akarván a közszemérmet tovább sérteni: avagy a rendôrökkel összetûzni. Inkább akarták egymást egybefûzni… Az akaratos, makacs Kecske igazi fek­­helyet akart, és hagyományos, te­hát fekvô módon behatolni. Ez (az ágy­ban való szex) már-már luxusnak: tantrikus szexnek tûnt a férfiak közt hánykódva tekergôzô szegény Kígyónak, aki az utcai, kocsmai behatoláshoz már hozzászokott. Szerencséjükre a Kecske ökleléséhez nem kellett sokat várniuk, ugyanis a lány néhány percnyire lakott az általuk érintett területtôl. Itt már lágyan nyúlt a lányhoz, Kecskeszakállával finoman cirógatta kis melleit, és a nagy átlagtól eltérôen ô nem volt csupasz: így csupán fazonosított funszôrzetének fésülésével izgathatta a Kígyót, nem pedig meztelen szemérmetlendombjának harapásával. Ám ezt megszakítva, mind-

ketten szilárd táplálékra éheztek, így hajnalban. És e Kígyót otthonában kiszolgáló bohó mosolyú Kecske, mikor az ismeretlen konyhában keresgélt, nem jutott tovább a gyümölcsöskosárnál, és az abban árválkodó barnult banánt vitte az ágyba, és már elôre nevetve látta, hogy vulvináris élvezetek elé néz e mit sem sejtô gyümölcs. Mire visszaért – néhány perc ez csupán – a Kígyó zsibbadva, erôtlen félálomban feküdt ott, s kissé hûvös behatolást érzett: fickándozott benne egy banán, mely a féléber élvezetet a kedves ismeretlennel játékossá tette, nem állatiasan vaddá, mint estimént. Hisz az a hajnal ez továbbra is, melyen nem ugranak ki az ágyból… A Kecske a szájába tolta a Kígyó saját nedveitôl síkos banánt, aki mindezt saját víziójának hitte: végre felfalhat egy péniszt. A Kecske a lány arcára kiült élvezettôl egyre izgatottabb lett, s gyors mozdulatokkal tette magáévá, és a Kígyó már sikongott, mert nem tudta magát határok közé szorítani:

51

l­ ébren-e, vagy álmon élvez-e. Felü meg míg ig, add kerekedett, lovagolt or nem szólalt az ébresztôórája, s ekk y hog te, kezd zni yará zavartan mag lába isko orú, kisk még el neki, miv ban kell ma mennie, mert már való záj mus t mos és t, yzot hián t soka túl osan bizt bemennie. De majd máskor kell, folytatják. És még fürdenie is is jára mód ok hiszen mivel vadállat a ôt e sölt dörz sre üzekedtek, vére Kecske. . . n, s Így ült a Kígyó aznap iskolapadba ban smá koc i lebb öze legk a ske a Kec vizionálva körmölte illúzióit.


A Kecske felrántja a Kígyót, ki a következô pillanatban már a vécében vedlik, s a két vékony alak sebesen smárol. Öveik csatjai csattannak, ahogy hullik az álruha, és csatakosak a csontjaik: velôjükig. Kúszik fel Kundalini is! A Kígyó pedig egyre lejjebb, a Kecske péniszéhez: nyalja – majd’ felfalja, s kezével szaggatja, tépi, húzza, rázza – ráncigálja. Az már a meleg, piros húsú nyílást kívánja: a lány Kígyó-fenekét tolja a kis helyiségben a lángoló dákójú Kecskének, aki néhány mozdulat után lövelli a lányba mag(j)át. Hangosan élvezték az intim közelséget. Ám ezt az együttlétet – mely kétségkívül romantikus – a kocsmáros kopogása zavarja meg. Ô már túlságosan is tapasztalt az effajta párok szisztematikus mûködési elvét illetôen: feltûnôen hevesek az asztalnál: olykor azon, vagy az alatt is szexuálisan dulakodnak; sokat rendelnek, majd míg az egyik a vécébe tart, a másik röviddel ezután, kacagva utánamegy. Ha 5 percnél tovább üresen hagynak egy asztalt, elsô útja a mosdók felé vezet. Ô nem szereti meglesni ezeket a pajzán dolgokat, ezért csak dörömböl, és többnyire ez megijeszti a közösülô párokat, akik részegen, röhögve és kipirulva támolyognak vissza asztalukhoz – jobb esetben: most is. A két állat övcsatjai helyükre csattannak, csatakos csontjaik száradnak, ám Kundalini nem szunnyad. . . Kócosan, sietve – félig letépett álruháikat, szôr- és bôrarcaikat otthagyva, sietve távoznak a kocsmából. 50

Egymás mellett rohanva mérik fel újra egymást. –  Ez nem volt elég, jó bôrû kisKígyó! – állapítja meg a Kecske, és ismét nekiesik a Kígyólánynak, tépkedi róla az utcán a maradék jelmezt, a falhoz szorítja, míg Kígyónyelvû lány-lény a Kecske ujjait nyalja; falja fülét is, feszített tempójukat nem bírta az esti utca súlya: szûköltek, lihegtek, szenvedve kívántak (akár egy ágyat is: a kényelem és fôleg: a pontosabb, mélyebbre hatoló testi illeszkedés miatt…). A Kecske nadrágjából vetkezett és a felágaskodó, ruhái akadálya miatt terpeszteni alig bíró Kígyót a nagy erejû fallosz a falhoz nyomta, nyomta, a kis test súrolta a ház falát, a révület miatt mit sem érezve a horzsolásból… és így élveztek, a vad Kecske kívánva a Kígyó nyelvét: fejét saját farkához tolta, kicsúszott a lányból, aki tekeregve élvezte mindezt, és nyögve-nevetve harapta, csókolta. Közben emberek haladtak el álmélkodva mellettük, vagy épp kikerülve ôket, mentek át az utca túloldalára. Ám egy zaj élesen hatolt összenyalt füljárataikba: rendôrautó szirénája. A Kígyó sietve felállt – a pénisz szintúgy, továbbra is -, kénytelenek voltak megint továbbállni. A Kígyó igencsak sajnálta, hogy a Kecske nem élvezett a szájába, akinek szerszáma kilógott a nadrágjából, és azon sopánkodott, hogy nem bírja ezt a feszültséget, így okot adott arra, hogy a Kígyót kacagásra bírja.

illusztráció: Stark Attila

Álarcosbál – a világ . . . – alkalmából gyûlnek a korcsmában a fiatalok. A farsangi mulatság talán a tudatalatti bugy(ra)it tárja fel. Így világítunk a helyiség sötétségében arra, amit közülük némelyek nem is sejtenek, ám még bennük is létezik: akaratuk, szûk tudatuk ellen(kezés)ére: A hozzájuk közel álló lények arcát öltik fel ma este. Némelyek: ha vaduló lányok, párduccá változnak, vagy egyszerre vadulva – dárkulva: fekete párducolnak. Míg mások dúcolnak: galamblelkûek kispárnát farsangra szaggatnak, tollakat magukra ragasztanak: szüzek ôk, tán ál-szüzek. . . Nem folytatom ezt: megkezdetlen felsorolás. Virtuál-rituál sétánk csak egy néhány órás ismertség furcsa társulását kívánja tárgyalni: Az asztalnál Kígyó tekeredik Kecskére. Ezt halljuk: –  Mekkúrlak! – szól a Kecske. –  Ssz – ssz- sssszzzeretném! – válaszol a Kígyó: bûvöl szemével, miközben bûvölik ôt is: az állati Kecske és egyre több korsója. Állati lény(eg)ük összemosódik a sebezve sebzô emberséggel: a sûrû szôr és a síkos bôr érintése, harapása által a forró behatolás nyüszítô vágya tör rájuk: a várakozó kívánalom úgy robbanhatna ki belôlük, hogy hevült, kontrollt-vesztett testük karmoló, fojtón marcangoló öntudatlanságában halálra szorítanák egymást.

Továbbhaladtak, nem akarván a közszemérmet tovább sérteni: avagy a rendôrökkel összetûzni. Inkább akarták egymást egybefûzni… Az akaratos, makacs Kecske igazi fek­­helyet akart, és hagyományos, te­hát fekvô módon behatolni. Ez (az ágy­ban való szex) már-már luxusnak: tantrikus szexnek tûnt a férfiak közt hánykódva tekergôzô szegény Kígyónak, aki az utcai, kocsmai behatoláshoz már hozzászokott. Szerencséjükre a Kecske ökleléséhez nem kellett sokat várniuk, ugyanis a lány néhány percnyire lakott az általuk érintett területtôl. Itt már lágyan nyúlt a lányhoz, Kecskeszakállával finoman cirógatta kis melleit, és a nagy átlagtól eltérôen ô nem volt csupasz: így csupán fazonosított funszôrzetének fésülésével izgathatta a Kígyót, nem pedig meztelen szemérmetlendombjának harapásával. Ám ezt megszakítva, mind-

ketten szilárd táplálékra éheztek, így hajnalban. És e Kígyót otthonában kiszolgáló bohó mosolyú Kecske, mikor az ismeretlen konyhában keresgélt, nem jutott tovább a gyümölcsöskosárnál, és az abban árválkodó barnult banánt vitte az ágyba, és már elôre nevetve látta, hogy vulvináris élvezetek elé néz e mit sem sejtô gyümölcs. Mire visszaért – néhány perc ez csupán – a Kígyó zsibbadva, erôtlen félálomban feküdt ott, s kissé hûvös behatolást érzett: fickándozott benne egy banán, mely a féléber élvezetet a kedves ismeretlennel játékossá tette, nem állatiasan vaddá, mint estimént. Hisz az a hajnal ez továbbra is, melyen nem ugranak ki az ágyból… A Kecske a szájába tolta a Kígyó saját nedveitôl síkos banánt, aki mindezt saját víziójának hitte: végre felfalhat egy péniszt. A Kecske a lány arcára kiült élvezettôl egyre izgatottabb lett, s gyors mozdulatokkal tette magáévá, és a Kígyó már sikongott, mert nem tudta magát határok közé szorítani:

51

l­ ébren-e, vagy álmon élvez-e. Felü meg míg ig, add kerekedett, lovagolt or nem szólalt az ébresztôórája, s ekk y hog te, kezd zni yará zavartan mag lába isko orú, kisk még el neki, miv ban kell ma mennie, mert már való záj mus t mos és t, yzot hián t soka túl osan bizt bemennie. De majd máskor kell, folytatják. És még fürdenie is is jára mód ok hiszen mivel vadállat a ôt e sölt dörz sre üzekedtek, vére Kecske. . . n, s Így ült a Kígyó aznap iskolapadba ban smá koc i lebb öze legk a ske a Kec vizionálva körmölte illúzióit.


Ankara, Ankara, ez a város páratlan az egész világon. Egy kétezer méter magas fennsíkon fekszik, a nevét illetôleg különbözô elméletek vannak arra nézve, hogy mit is jelent. Egyesek szerint „fekete anyát”, mások szerint eléggé obszcén kritériuma van. A börtönbôl amikor kijöttem, két napot tartózkodtam Ankarában, ez idô alatt sikerült becsavarognom a fél várost. Érdekes módon egész Törökországra jellemzô, hogy nincsen középosztálya, vagyis nagyon szegény vagy nagyon gazdag emberek élnek itt. Ezek még jobban észrevehetôk a nagyvárosokban. Amikor a repülôtérrôl egybôl taxiba ültem és a követségre hajtattam, persze, kár volt a nagy sietségért, ugyanis a pénztáros valahova elutazott, és így egy fillért se tudtam felvenni. Még szerencse, hogy volt nálam néhány dollár, amivel ki tudtam húzni az idôt a pénztáros megérkezéséig. Muszáj volt megvárnom a pénztárost, mert elég tetemes összegre volt szükségem. Ugyanis Merszinbe kellett utaznom, mert Merszin az egy kikötôváros, és ott volt a hajónk letartóztatva. Nem akarom túlhúzni az idôt, hogy miért volt letartóztatva a hajónk, azt már az elôzô novellámban megírtam. A lényeg az, hogy kimentem a városba csavarogni, mert azt ígérték, hogy a pénztáros délutánra megjön. A város közepén egyszer megakadt a szemem egy cégtáblán, amire az volt írva, hogy American Bar. Gondoltam, bemegyek, ott iszom egy kávét, de pechemre a helyiség zárva volt, és csak este kilenc után nyit ki. Így fogtam magam, és bementem a szomszédos teaházba, és rendeltem egy jó forró teát. Márciusban még elég hideg van Ankarában. Megakadt a szemem egy nagyon csinos szôke nôn, aki a bárpultnál ült, és valami alkoholt fogyasztott. Tulajdonképpen arra lettem figyelmes, hogy ebben a teaházban alkoholt árulnak, holott az iszlám szigorúan tiltja az alkohol fogyasztást. Meg is kérdeztem a pin-

54

cért, hogy lehet az, hogy itt alkoholt árulnak. A pincér nem értette, vagy nem akarta megérteni a kérdésemet. Mivel az idô már délutánra járt, éreztem, hogy éhes vagyok, ugyanis a repülôgépen felszolgált gyér ebéd a fél fogamra sem volt elég. Ezért otthagyva a teázót, átmentem a szemben lévô étterembe valami komolyabb kaját enni. Pilzorát rendeltem, jó nagy adagot, gondoltam, ezzel elleszek estig. Tovább csavarogtam a városban, és beültem egy moziba. Valami buta török filmet néztem, aminek a felét sem értettem. Az idô így elszaladt, és visszamentem a követségre. Szerencsére a pénztáros már meg is jött, úgyhogy az anyagiakat lerendeztük. De mivel már jármûvem nem volt Merszinbe, így Ankarában béreltem egy szállodai szobát, és másnap reggel akartam indulni. Mellesleg megjegyezve, Ankara és Merszin vagy nyolcszáz kilométer. Idôközben a követségen a pénztárossal szóba elegyedtünk, és megkérdeztem tôle, hogy mi ez az American Bar. Ô hangosan felnevetett, majd megjegyezte, hogy biztos nem véletlen, hogy az egész Ankarából az American Bart szúrtam ki magamnak. Ugyanis az American Bar erotikus sztriptízbár, és ezen a héten új mûsora van, amit ô is szeretne megnézni. Nosza rajta, mondtam, menjünk el együtt megnézni. Kilenc órakor találkoztunk a bár bejárata elôtt. A pénztáros (akit Joélnak hívtak) elsô kérdése az volt, hogy az útlevelem nálam van-e. Én bólintottam, és amint beléptünk a bárba, egy tagbaszakadt ember az útlevelemet kérte. Joéltól nem kérte, mert ismerte. Én elég gyatra török nyelvtudásommal az után érdeklôdtem, hogy miért van szükség az útlevél bemutatására. Ô lakonikusan válaszolt nekem, hogy azért, mert a bárt csak külföldiek látogathatják. Ezt én olyan igazságtalannak tartottam, hogy nem az én hivatásom – gondoltam magamban – eldönteni, hogy a törökök mit engednek, vagy nem engednek meg maguknak. Min55


Ankara, Ankara, ez a város páratlan az egész világon. Egy kétezer méter magas fennsíkon fekszik, a nevét illetôleg különbözô elméletek vannak arra nézve, hogy mit is jelent. Egyesek szerint „fekete anyát”, mások szerint eléggé obszcén kritériuma van. A börtönbôl amikor kijöttem, két napot tartózkodtam Ankarában, ez idô alatt sikerült becsavarognom a fél várost. Érdekes módon egész Törökországra jellemzô, hogy nincsen középosztálya, vagyis nagyon szegény vagy nagyon gazdag emberek élnek itt. Ezek még jobban észrevehetôk a nagyvárosokban. Amikor a repülôtérrôl egybôl taxiba ültem és a követségre hajtattam, persze, kár volt a nagy sietségért, ugyanis a pénztáros valahova elutazott, és így egy fillért se tudtam felvenni. Még szerencse, hogy volt nálam néhány dollár, amivel ki tudtam húzni az idôt a pénztáros megérkezéséig. Muszáj volt megvárnom a pénztárost, mert elég tetemes összegre volt szükségem. Ugyanis Merszinbe kellett utaznom, mert Merszin az egy kikötôváros, és ott volt a hajónk letartóztatva. Nem akarom túlhúzni az idôt, hogy miért volt letartóztatva a hajónk, azt már az elôzô novellámban megírtam. A lényeg az, hogy kimentem a városba csavarogni, mert azt ígérték, hogy a pénztáros délutánra megjön. A város közepén egyszer megakadt a szemem egy cégtáblán, amire az volt írva, hogy American Bar. Gondoltam, bemegyek, ott iszom egy kávét, de pechemre a helyiség zárva volt, és csak este kilenc után nyit ki. Így fogtam magam, és bementem a szomszédos teaházba, és rendeltem egy jó forró teát. Márciusban még elég hideg van Ankarában. Megakadt a szemem egy nagyon csinos szôke nôn, aki a bárpultnál ült, és valami alkoholt fogyasztott. Tulajdonképpen arra lettem figyelmes, hogy ebben a teaházban alkoholt árulnak, holott az iszlám szigorúan tiltja az alkohol fogyasztást. Meg is kérdeztem a pin-

54

cért, hogy lehet az, hogy itt alkoholt árulnak. A pincér nem értette, vagy nem akarta megérteni a kérdésemet. Mivel az idô már délutánra járt, éreztem, hogy éhes vagyok, ugyanis a repülôgépen felszolgált gyér ebéd a fél fogamra sem volt elég. Ezért otthagyva a teázót, átmentem a szemben lévô étterembe valami komolyabb kaját enni. Pilzorát rendeltem, jó nagy adagot, gondoltam ezzel elleszek estig. Tovább csavarogtam a városban, és beültem egy moziba. Valami buta török filmet néztem, aminek a felét sem értettem. Az idô így elszaladt, és visszamentem a követségre. Szerencsére a pénztáros már meg is jött, úgyhogy az anyagiakat lerendeztük. De mivel már jármûvem nem volt Merszinbe, így Ankarában béreltem egy szállodai szobát, és másnap reggel akartam indulni. Mellesleg megjegyezve, Ankara és Merszin vagy nyolcszáz kilométer. Idôközben a követségen a pénztárossal szóba elegyedtünk, és megkérdeztem tôle, hogy mi ez az American Bar. Ô hangosan felnevetett, majd megjegyezte, hogy biztos nem véletlen, hogy az egész Ankarából az American Bart szúrtam ki magamnak. Ugyanis az American Bar erotikus sztriptízbár, és ezen a héten új mûsora van, amit ô is szeretne megnézni. Nosza rajta, mondtam, menjünk el együtt megnézni. Kilenc órakor találkoztunk a bár bejárata elôtt. A pénztáros (akit Joélnak hívtak), elsô kérdése az volt, hogy az útlevelem nálam van-e. Én bólintottam, és amint beléptünk a bárba, egy tagbaszakadt ember az útlevelemet kérte. Joéltól nem kérte, mert ismerte. Én elég gyatra török nyelvtudásommal az után érdeklôdtem, hogy miért van szükség az útlevél bemutatására. Ô lakonikusan válaszolt nekem, hogy azért, mert a bárt csak külföldiek látogathatják. Ezt én olyan igazságtalannak tartottam, hogy nem az én hivatásom – gondoltam magamban – eldönteni, hogy a törökök mit engednek, vagy nem engednek meg maguknak. Min55


dentôl függetlenül néhány magas rangú török katonatiszt belépést nyert a bárba. Mindjárt az elsô sorokban foglaltam asztalt, jóformán még le se ültem, máris megjelent egy nagyon elegánsan felöltözött pincérszerû valaki, aki a rendelésemet fölvette. A dupla grog mellett valamit nagyon magyarázott nekem, amit nem értettem. Szerencsémre éppen befutott az izraeli pénztáros, aki megmagyarázta nekem, hogy melyik nôre fogadjak. Mire én kijelentettem neki, hogy a Káposztás Zsuzsára fogadok. Ô teljes komolysággal magyarázta nekem, hogy valamelyik számra fogadjak egytôl kilencig. S mivel én még mindig nem értettem, hogy mirôl van szó, benyomtam egy számot, a hatost. A pincér beírt egy noteszba, és azt kérdezte tôlem, hogy mennyi pénzt akarok föltenni. Mire azt kérdeztem, hogy mennyi a minimum és a maximum. Az ô válasza: tíz dollártól amennyit akarok, nincs határ. Én ötven dollárt raktam. Elég szép teljesítmény volt tôlem, hisz azt sem tudtam, hogy mirôl volt szó. Még meg sem ittam a grogomat, a zenekar, amely eddig el volt rejtve, tust húzott, és a színpadra befutott kilenc nagyon csinos meztelen nô. Tulajdonképpen nem is voltak egészen meztelenek, mert mindegyiken aranyszínû tûsarkú cipô volt, és a nyakukba akasztva egy elég nagy piros tábla, amelyen egy arany betûvel írt szám volt egytôl kilencig. Pillanatok alatt katonás sorrendbe egytôl kilencig fölálltak. Majd tust húzott a zenekar megint, és beállított egy meztelen, hatalmas nagy darab néger, még nagyobb álló brokival. Mind a tízen meghajoltak és zaharin mosollyal az arcukon hajoltak tovább. A néger végigcsöcsörészte mind a kilenc nôt, majd visszament az elsôhöz, és irdatlan nagy brokiját megemelve, az egyes számú nôt csak úgy fölkapta, és

beléhelyezte a nôbe. Kettôt-hármat lökött rajta, majd lerakta a nôt, és odalépett a másodikhoz. Ugyanez történt a második számú nôvel is, majd a hármas számú nôhöz lépett, aki hallhatóan föl is szisszent. Majd a negyedik, ötödik nô következett, egészen a kilences számig. Majd kezdte elölrôl az egész aktust. A sor közepén lehetett látni, hogy a néger kezd tûzbe jönni. Én a magam részérôl elkönyveltem, hogy ez egy állat, aki több tíz ember elôtt képes nemi aktust folytatni. Sok idôm nem volt a filozofálásra, mert idôközben a néger a hetes számú nôhöz érkezett, amint fölemelte a nôt, már látszott rajta, hogy közel áll az orgazmushoz. A szemei kidülledtek, és a mozgása szaporább lett. Az erei kidagadtak a halántékán meg a nyakán, arca eltorzult, és valami vinnyogó hangot adott ki magából. Majd kirántotta óriási dákóját, és belespriccelt a levegôbe. A közönség közül, akik a hetes számra fogadtak, ôrült ujjongásban törtek ki, ugyanis háromszoros pénzt nyertek. Egy amerikai katonatiszt hirtelen üvölteni kezdett, és a cigaretta parazsa beleesett az ingébe. Érdekes módon, akik nem nyertek a fogadáson, azok se voltak letörve, úgy látszik, számukra a látvány kárpótolta a veszteséget. Aki igazán bosszankodott, az a hatos meg a nyolcas számú nô volt. A hatos számú nô hangot is adott méltatlankodásának, magyarul szólalt meg, a nyolcas számú nôhöz fordulva. – Ez a rohadt, büdös kurva megint elvitte a prémiumunkat! Én az elsô meglepetésemben majdhogynem nem kaptam levegôt, majd olyan röhögés jött rám, hogy meg sem bírtam szólalni. A nyolcas számú nô, akit, mint késôbb megtudtam, Irénének hívnak, javasolta a hatosnak, hogy verjék meg ezt a nôt. A hatos számú válasz helyett egybôl 56

odament a heteshez, aki éppen akkor fejezte be a hajlongást, és szó nélkül belekapaszkodott a hetes számú hajába, és lerántotta a földig. A nyolcas számú pedig bele akart rúgni egyet, de a cipôje a közönség közé repült. Visítás és jajveszékelés hallatszott a színpad felôl, és mire a néger visszaérkezett, addigra a hetesnek az orrán-száján folyt a vér. A közönség nagy része a hetesnek drukkolt, és meg voltak gyôzôdve róla, hogy elôre kitervelt forgatókönyv szerint a jelenet a mûsorhoz tartozott. Azt hiszem, az egész nézôközönség közül csak én tudtam az igazságot, mert hisz én értettem, a román hatos és a csehszlovák nyolcas számú nô között milyen diszkurzus volt. Az órámra néztem, és megdöbbenve láttam, hogy az idô éjfél felé baktat már. Eszembe jutott, hogy a vonatom reggel hat óra körül indul, ezért arra a meggyôzôdésre jutottam, hogy ideje lenne lefeküdni aludni. Taxiba ültem, és a szállodába hajtattam. Egybôl a szobámba mentem, és perceken belül ágyba bújtam. De az álom elkerült, és egy Radnóti-versnek a töredéke motoszkált állandóan a fejemben, hogy „nem jön az álom, az enyhet adó”. Ezért egy idô után magamra kapdostam a ruhámat, és lementem a bárba. Ott némi meglepetés fogadott engem, ugyanis a hatos számú nô ott ült egymagában, egy üveg pezsgô mellett szomorkodott. Minden kérdés nélkül leültem az asztalához, ô meglepôdés helyett azt kérdezte tôlem, hogy min nevettem olyan jól. Én magyarul válaszoltam neki, hogy számomra nagyon groteszk volt, ahogy lekurvázta a másik nôt. Így aztán elindult kettônk között a beszélgetés, amely rengeteg banális kérdésbôl állt. Hol élek? Mikor mentem el Magyarországról? Stb., stb. Utolsó kérdése minden gátlás nélkül az volt, hogy jöjjön-e föl

hozzám a szobámba. Egy pillanatra zavarba jöttem, mert a négerrel nem tudok semmiféleképpen se konkurálni. Majd némi malíciával arra gondoltam, hogy mi baj lehet belôle, hisz nincs ki elôtt szégyellni magam. Mielôtt még ágyba bújtunk volna, fontos dolgot megtudtam, többek között azt, hogy Klárinak hívják, és Aradról származik. Az ágyban nagyon kellemes csalódás ért, mert egészen jó numera volt. Reggel, mikor fölébredtem, ô már felöltözve várt. Felhozattam két reggelit a szobánkba, és még mielôtt távozott, kért tôlem ötven dollárt, avval a dumával, hogy nem tudja a lakbérét kifizetni. Én már nem mertem adni neki, mert nem akartam a követségtôl kapott pénzbe mélyen belenyúlni. Ô rántott egyet a vállán, mint aki biztos abban, hogy itt nem fog pénzt kapni. Ellenben megkért arra, hogy vigyük át Izraelbe ôt a hajónkon, ô majd fôz nekünk az úton. Ezt meg is ígértem neki, és elkértem tôle a telefonszámát, mondván, nem tudni, hogy mikor indulunk vissza, azért, mert nem tudjuk, hogy a hajó milyen állapotban van. Ô ezt korrekt elképzelésnek tartotta, és megadta a telefonszámát. Valójában nekem igazam volt, mert több mint két hetet töltöttünk el a hajó javításával. Két nappal az indulás elôtt felhívtam telefonon. Meglepetésemre egy sírós hangú nô jelentkezett, aki azt közölte velem, hogy nem tud jönni, mert a hetes számú lengyel Natasa stricije úgy megverte ôt, hogy nem lehetne ráismerni, ráadásul eltörte a bal lábát, úgyhogy most rakták gipszbe. Sokszor csókol engem, és ha Izraelbe kerül, meg fog keresni, adjam meg a telefonszámomat.

57


dentôl függetlenül néhány magas rangú török katonatiszt belépést nyert a bárba. Mindjárt az elsô sorokban foglaltam asztalt, jóformán még le se ültem, máris megjelent egy nagyon elegánsan felöltözött pincérszerû valaki, aki a rendelésemet fölvette. A dupla grog mellett valamit nagyon magyarázott nekem, amit nem értettem. Szerencsémre éppen befutott az izraeli pénztáros, aki megmagyarázta nekem, hogy melyik nôre fogadjak. Mire én kijelentettem neki, hogy a Káposztás Zsuzsára fogadok. Ô teljes komolysággal magyarázta nekem, hogy valamelyik számra fogadjak egytôl kilencig. S mivel én még mindig nem értettem, hogy mirôl van szó, benyomtam egy számot, a hatost. A pincér beírt egy noteszba, és azt kérdezte tôlem, hogy mennyi pénzt akarok föltenni. Mire azt kérdeztem, hogy mennyi a minimum és a maximum. Az ô válasza: tíz dollártól amennyit akarok, nincs határ. Én ötven dollárt raktam. Elég szép teljesítmény volt tôlem, hisz azt sem tudtam, hogy mirôl volt szó. Még meg sem ittam a grogomat, a zenekar, amely eddig el volt rejtve, tust húzott, és a színpadra befutott kilenc nagyon csinos meztelen nô. Tulajdonképpen nem is voltak egészen meztelenek, mert mindegyiken aranyszínû tûsarkú cipô volt, és a nyakukba akasztva egy elég nagy piros tábla, amelyen egy arany betûvel írt szám volt egytôl kilencig. Pillanatok alatt katonás sorrendbe egytôl kilencig fölálltak. Majd tust húzott a zenekar megint, és beállított egy meztelen, hatalmas nagy darab néger, még nagyobb álló brokival. Mind a tízen meghajoltak és zaharin mosollyal az arcukon hajoltak tovább. A néger végigcsöcsörészte mind a kilenc nôt, majd visszament az elsôhöz, és irdatlan nagy brokiját megemelve, az egyes számú nôt csak úgy fölkapta, és

beléhelyezte a nôbe. Kettôt-hármat lökött rajta, majd lerakta a nôt, és odalépett a másodikhoz. Ugyanez történt a második számú nôvel is, majd a hármas számú nôhöz lépett, aki hallhatóan föl is szisszent. Majd a negyedik, ötödik nô következett, egészen a kilences számig. Majd kezdte elölrôl az egész aktust. A sor közepén lehetett látni, hogy a néger kezd tûzbe jönni. Én a magam részérôl elkönyveltem, hogy ez egy állat, aki több tíz ember elôtt képes nemi aktust folytatni. Sok idôm nem volt a filozofálásra, mert idôközben a néger a hetes számú nôhöz érkezett, amint fölemelte a nôt, már látszott rajta, hogy közel áll az orgazmushoz. A szemei kidülledtek, és a mozgása szaporább lett. Az erei kidagadtak a halántékán meg a nyakán, arca eltorzult, és valami vinnyogó hangot adott ki magából. Majd kirántotta óriási dákóját, és belespriccelt a levegôbe. A közönség közül, akik a hetes számra fogadtak, ôrült ujjongásban törtek ki, ugyanis háromszoros pénzt nyertek. Egy amerikai katonatiszt hirtelen üvölteni kezdett, és a cigaretta parazsa beleesett az ingébe. Érdekes módon, akik nem nyertek a fogadáson, azok se voltak letörve, úgy látszik, számukra a látvány kárpótolta a veszteséget. Aki igazán bosszankodott, az a hatos meg a nyolcas számú nô volt. A hatos számú nô hangot is adott méltatlankodásának, magyarul szólalt meg, a nyolcas számú nôhöz fordulva. – Ez a rohadt, büdös kurva megint elvitte a prémiumunkat! Én az elsô meglepetésemben majdhogynem nem kaptam levegôt, majd olyan röhögés jött rám, hogy meg sem bírtam szólalni. A nyolcas számú nô, akit, mint késôbb megtudtam, Irénének hívnak, javasolta a hatosnak, hogy verjék meg ezt a nôt. A hatos számú válasz helyett egybôl 56

odament a heteshez, aki éppen akkor fejezte be a hajlongást, és szó nélkül belekapaszkodott a hetes számú hajába, és lerántotta a földig. A nyolcas számú pedig bele akart rúgni egyet, de a cipôje a közönség közé repült. Visítás és jajveszékelés hallatszott a színpad felôl, és mire a néger visszaérkezett, addigra a hetesnek az orrán-száján folyt a vér. A közönség nagy része a hetesnek drukkolt, és meg voltak gyôzôdve róla, hogy elôre kitervelt forgatókönyv szerint a jelenet a mûsorhoz tartozott. Azt hiszem az egész nézôközönség közül csak én tudtam az igazságot, mert hisz én értettem, a román hatos és a csehszlovák nyolcas számú nô között milyen diszkurzus volt. Az órámra néztem, és megdöbbenve láttam, hogy az idô éjfél felé baktat már. Eszembe jutott, hogy a vonatom reggel hat óra körül indul, ezért arra a meggyôzôdésre jutottam, hogy ideje lenne lefeküdni aludni. Taxiba ültem, és a szállodába hajtattam. Egybôl a szobámba mentem, és perceken belül ágyba bújtam. De az álom elkerült, és egy Radnóti-versnek a töredéke motoszkált állandóan a fejemben, hogy „nem jön az álom, az enyhet adó”. Ezért egy idô után magamra kapdostam a ruhámat, és lementem a bárba. Ott némi meglepetés fogadott engem, ugyanis a hatos számú nô ott ült egymagában, egy üveg pezsgô mellett szomorkodott. Minden kérdés nélkül leültem az asztalához, ô meglepôdés helyett azt kérdezte tôlem, hogy min nevettem olyan jól. Én magyarul válaszoltam neki, hogy számomra nagyon groteszk volt, ahogy lekurvázta a másik nôt. Így aztán elindult kettônk között a beszélgetés, amely rengeteg banális kérdésbôl állt. Hol élek? Mikor mentem el Magyarországról? Stb, stb. Utolsó kérdése minden gátlás nélkül az volt, hogy jöjjön-e föl

hozzám a szobámba. Egy pillanatra zavarba jöttem, mert a négerrel nem tudok semmiféleképpen se konkurálni. Majd némi malíciával arra gondoltam, hogy mi baj lehet belôle, hisz nincs ki elôtt szégyellni magam. Mielôtt még ágyba bújtunk volna, fontos dolgot megtudtam, többek között azt, hogy Klárinak hívják, és Aradról származik. Az ágyban nagyon kellemes csalódás ért, mert egészen jó numera volt. Reggel, mikor fölébredtem, ô már felöltözve várt. Felhozattam két reggelit a szobánkba, és még mielôtt távozott, kért tôlem ötven dollárt, avval a dumával, hogy nem tudja a lakbérét kifizetni. Én már nem mertem adni neki, mert nem akartam a követségtôl kapott pénzbe mélyen belenyúlni. Ô rántott egyet a vállán, mint aki biztos abban, hogy itt nem fog pénzt kapni. Ellenben megkért arra, hogy vigyük át Izraelbe ôt a hajónkon, ô majd fôz nekünk az úton. Ezt meg is ígértem neki, és elkértem tôle a telefonszámát, mondván, nem tudni, hogy mikor indulunk vissza, azért, mert nem tudjuk, hogy a hajó milyen állapotban van. Ô ezt korrekt elképzelésnek tartotta, és megadta a telefonszámát. Valójában nekem igazam volt, mert több mint két hetet töltöttünk el a hajó javításával. Két nappal az indulás elôtt felhívtam telefonon. Meglepetésemre egy sírós hangú nô jelentkezett, aki azt közölte velem, hogy nem tud jönni, mert a hetes számú lengyel Natasa stricije úgy megverte ôt, hogy nem lehetne ráismerni, ráadásul eltörte a bal lábát, úgyhogy most rakták gipszbe. Sokszor csókol engem, és ha Izraelbe kerül, meg fog keresni, adjam meg a telefonszámomat.

57


log

hJ

ózs

ef

illusztráció: Vidák Zsolt

Ba

– Ha elkezded, lehet, hogy beszippant. És akkor… Még mindig emlékszem Ziccer arcára, ahogy ezt mondta, elharapva a mondat végét, hagyva, hogy bennem visszhangozzanak tovább a szavak. Sápadtságát kiemelte az LCD monitor természetellenes fénye, szarukeretes szemüvege – amelyet az utcán sohasem viselt volna – tompává és élettelenné varázsolta a szemét. A szagra is éppúgy emlékszem, Ziccer szobájának mindig másnapos pizza- és cigifüstszaga volt, megspékelve valami megfoghatatlan illattal, ami szerinte az elektromosság szaga. Sohasem értettem, hogy vajon a csajokat, akiket felhord magához, miért nem zavarja. –  Ugyan. Engem ne etess. Azt gondoltam, hogy ez is csak egyike a számtalan póz egyikének, amelyeket úgy váltogatott, mint más az alsónemût; olykor talán maga sem tudta, hogy melyik az igazi énje. Már a neve is, és a legenda, amelyet köré kreált: Ziccer, aki soha nem hagy ki egyetlen helyzetet sem. Megvonta a vállát, aztán kivette a tálcából a frissen megírt DVD-t, és hanyagul odadobta nekem. Még éreztem a lézer hevítette mûanyag hôjét. –  Én szóltam. Jó szórakozást. – Visszafordult a gép felé, és unottan klikkelgetni kezdett az egérrel. Tudtam, hogy nála ez nagyjából azt jelenti, hogy egyedül is kitalálsz, így összeszedtem a dzsekimet és a táskámat – az egyik az ágy mellé volt lecsúszva, a másik pedig egy rakás rongyosra lapozott pornómagazin alól kandikált ki –, és elhúztam. A film, amit adott, tényleg durva volt, de nem eléggé ahhoz, hogy végleg elvegye a kedvemet az egésztôl. Olyan volt, mint egy pikáns étel, ami elsôre nem igazán ízlik az embernek, de hívogatja, hogy kóstolja meg újra, fedezze fel, érezzen rá. Kihívást jelentett, és talán épp ez volt a baj. A bôrruhába öltözött szereplôk, a rideg helyszín, ami leginkább egy elhagyatott gyárépületnek tûnt – és valahogy az volt az érzésem, hogy amikor mûködött, sem volt szívmelengetô hely – és a történet teljes hiánya sokkolóan hatott. Bedarált, mint egy gép, és bár át-átugrottam egyegy részt, végignéztem az egészet. Amikor vége lett, két szál cigit szívtam el egymás után, mire végre el tudtam szakadni a médialejátszó feketén tátongó ablakától, ahol fel-felvillant egy tû, egy szike, egy korbács, egy vérrel pettyezett mûpénisz (nem igazi vér, persze, legalábbis ezzel nyugtattam magam), és vissza tudtam ûzni az agyam valamely mélyen fekvô bugyrába a lány sikolyait. Késôbb aztán újra megnéztem. Azon kaptam magam, hogy valami bizarr módon felizgat ez az egész, mintha az újdonság varázsa elég lett volna ahhoz, hogy leromboljon bennem mindenféle erkölcsi gátat, kitöröljön minden kétséget. Hosszú idô óta elôször éreztem ugyanazt az izgal61

mat, ami negyedikben, az iskola vécéjében uralkodott el rajtam, ahol sebtében átlapoztam a magazint, amit Ziccer nyomott a kezembe egy széles vigyor kíséretében. Kiszáradt szájú kissrácként egyszerre vonzottak és taszítottak a kitárulkozó nôi testek, a kéjbe fagyott arckifejezések, a brutális méretû hímtagok, és ahogy egymásba gabalyodtak a csillogó testek a pillanatképeken; és ehhez jött még a félelem. Attól, hogy rajtakap valaki, és kitudódik, hogy mit csináltam. Azt hiszem, egész éjszaka fent voltam. Egyik cigit szívtam a másik után, és újra meg újra végignéztem a filmet. Hol lassítva, hol végtelenítve egyes jeleneteket, hogy a bizarr aktusokat még jobban kifacsarjam, máskor meg visszafelé játszva az egészet – nézni, ahogy beheged egy sebhely a hófehér combról felreppenô ostor nyomán –, mintha így akarnám a magamévá tenni, feldolgozni a látványt. Nem emlékszem, hogy magamhoz nyúltam, pedig ennek kellett történnie: errôl meséltek másnap reggel a fotel mellé eldobált gyûrött papír zsebkendôk. Ziccer gondterheltnek tûnt, amikor másnap délután felmentem hozzá. Lejjebb tekerte a hangerôt – Marilyn Manson borzasztó hiteltelen, ha halkan szól –, és hátat fordított a monitornak. Úgy tanulmányozott, mint orvos a páciensét, a szemüveg meg rá is tett egy lapáttal. –  Mit bámulsz rajtam? – Jobban örültem volna, ha egy fokkal határozottabb a hangom, de rekedt voltam, és bizonytalan. –  Szarul nézel ki – jelentette ki, és hátradôlt a széken. A fekete bôr éles kontrasztot alkotott a fehér trikóval és Ziccer sápatag bôrével, és bizarr módon a filmet juttatta eszembe. –  Kösz. Pedig jól vagyok. Rá akartam gyújtani, de a buszmegállótól Ziccerék házáig elszívtam az utolsó két szál cigimet. Jobb híján az öngyújtómmal szórakoztam; a fel-fellobbanó láng legalább elvonta a tekintetemet Ziccerrôl. –  Aha. Egy darabig egyikünk sem szólalt meg, aztán elszántam magam. Választhattam volna a tagadást is, de mi értelme önmagunknak hazudozni? – Van még? Bólintott, aztán a kezembe nyomott egy mûbôr CD-tartót. A jelek szerint számított rá, hogy visszajövök. Nem tudtam, hogy megköszönjem-e, aztán a tekintetét látva úgy döntöttem, hogy nincs rá szükség. A fejemhez emeltem a kezemet, tisztelgést imitálva – kölyökkorunk óta szórakoztunk ezzel –, aztán magára hagytam a képernyôn egymást váltogató bombázókkal.


log

hJ

ózs

ef

illusztráció: Vidák Zsolt

Ba

– Ha elkezded, lehet, hogy beszippant. És akkor… Még mindig emlékszem Ziccer arcára, ahogy ezt mondta, elharapva a mondat végét, hagyva, hogy bennem visszhangozzanak tovább a szavak. Sápadtságát kiemelte az LCD monitor természetellenes fénye, szarukeretes szemüvege – amelyet az utcán sohasem viselt volna – tompává és élettelenné varázsolta a szemét. A szagra is éppúgy emlékszem, Ziccer szobájának mindig másnapos pizza- és cigifüstszaga volt, megspékelve valami megfoghatatlan illattal, ami szerinte az elektromosság szaga. Sohasem értettem, hogy vajon a csajokat, akiket felhord magához, miért nem zavarja. –  Ugyan. Engem ne etess. Azt gondoltam, hogy ez is csak egyike a számtalan póz egyikének, amelyeket úgy váltogatott, mint más az alsónemût; olykor talán maga sem tudta, hogy melyik az igazi énje. Már a neve is, és a legenda, amelyet köré kreált: Ziccer, aki soha nem hagy ki egyetlen helyzetet sem. Megvonta a vállát, aztán kivette a tálcából a frissen megírt DVD-t, és hanyagul odadobta nekem. Még éreztem a lézer hevítette mûanyag hôjét. –  Én szóltam. Jó szórakozást. – Visszafordult a gép felé, és unottan klikkelgetni kezdett az egérrel. Tudtam, hogy nála ez nagyjából azt jelenti, hogy egyedül is kitalálsz, így összeszedtem a dzsekimet és a táskámat – az egyik az ágy mellé volt lecsúszva, a másik pedig egy rakás rongyosra lapozott pornómagazin alól kandikált ki –, és elhúztam. A film, amit adott, tényleg durva volt, de nem eléggé ahhoz, hogy végleg elvegye a kedvemet az egésztôl. Olyan volt, mint egy pikáns étel, ami elsôre nem igazán ízlik az embernek, de hívogatja, hogy kóstolja meg újra, fedezze fel, érezzen rá. Kihívást jelentett, és talán épp ez volt a baj. A bôrruhába öltözött szereplôk, a rideg helyszín, ami leginkább egy elhagyatott gyárépületnek tûnt – és valahogy az volt az érzésem, hogy amikor mûködött, sem volt szívmelengetô hely – és a történet teljes hiánya sokkolóan hatott. Bedarált, mint egy gép, és bár át-átugrottam egyegy részt, végignéztem az egészet. Amikor vége lett, két szál cigit szívtam el egymás után, mire végre el tudtam szakadni a médialejátszó feketén tátongó ablakától, ahol fel-felvillant egy tû, egy szike, egy korbács, egy vérrel pettyezett mûpénisz (nem igazi vér, persze, legalábbis ezzel nyugtattam magam), és vissza tudtam ûzni az agyam valamely mélyen fekvô bugyrába a lány sikolyait. Késôbb aztán újra megnéztem. Azon kaptam magam, hogy valami bizarr módon felizgat ez az egész, mintha az újdonság varázsa elég lett volna ahhoz, hogy leromboljon bennem mindenféle erkölcsi gátat, kitöröljön minden kétséget. Hosszú idô óta elôször éreztem ugyanazt az izgal61

mat, ami negyedikben, az iskola vécéjében uralkodott el rajtam, ahol sebtében átlapoztam a magazint, amit Ziccer nyomott a kezembe egy széles vigyor kíséretében. Kiszáradt szájú kissrácként egyszerre vonzottak és taszítottak a kitárulkozó nôi testek, a kéjbe fagyott arckifejezések, a brutális méretû hímtagok, és ahogy egymásba gabalyodtak a csillogó testek a pillanatképeken; és ehhez jött még a félelem. Attól, hogy rajtakap valaki, és kitudódik, hogy mit csináltam. Azt hiszem, egész éjszaka fent voltam. Egyik cigit szívtam a másik után, és újra meg újra végignéztem a filmet. Hol lassítva, hol végtelenítve egyes jeleneteket, hogy a bizarr aktusokat még jobban kifacsarjam, máskor meg visszafelé játszva az egészet – nézni, ahogy beheged egy sebhely a hófehér combról felreppenô ostor nyomán –, mintha így akarnám a magamévá tenni, feldolgozni a látványt. Nem emlékszem, hogy magamhoz nyúltam, pedig ennek kellett történnie: errôl meséltek másnap reggel a fotel mellé eldobált gyûrött papír zsebkendôk. Ziccer gondterheltnek tûnt, amikor másnap délután felmentem hozzá. Lejjebb tekerte a hangerôt – Marilyn Manson borzasztó hiteltelen, ha halkan szól –, és hátat fordított a monitornak. Úgy tanulmányozott, mint orvos a páciensét, a szemüveg meg rá is tett egy lapáttal. –  Mit bámulsz rajtam? – Jobban örültem volna, ha egy fokkal határozottabb a hangom, de rekedt voltam, és bizonytalan. –  Szarul nézel ki – jelentette ki, és hátradôlt a széken. A fekete bôr éles kontrasztot alkotott a fehér trikóval és Ziccer sápatag bôrével, és bizarr módon a filmet juttatta eszembe. –  Kösz. Pedig jól vagyok. Rá akartam gyújtani, de a buszmegállótól Ziccerék házáig elszívtam az utolsó két szál cigimet. Jobb híján az öngyújtómmal szórakoztam; a fel-fellobbanó láng legalább elvonta a tekintetemet Ziccerrôl. –  Aha. Egy darabig egyikünk sem szólalt meg, aztán elszántam magam. Választhattam volna a tagadást is, de mi értelme önmagunknak hazudozni? – Van még? Bólintott, aztán a kezembe nyomott egy mûbôr CD-tartót. A jelek szerint számított rá, hogy visszajövök. Nem tudtam, hogy megköszönjem-e, aztán a tekintetét látva úgy döntöttem, hogy nincs rá szükség. A fejemhez emeltem a kezemet, tisztelgést imitálva – kölyökkorunk óta szórakoztunk ezzel –, aztán magára hagytam a képernyôn egymást váltogató bombázókkal.


A filmek nem sokban különböztek attól, amit elôször láttam, legalábbis technikai értelemben. Csupán a történések lettek egyre durvábbak, pedig mindegyik után azt gondoltam, hogy leértem a szakadék fenekére. Ziccer nem bízott semmit a véletlenre, a kilenc lemezt úgy rendezte sorba, akár komponista a zenemû tételeit, mintha terelgetni akart volna valami katarzis felé. Nagyjából három napig tartott, mire végignéztem ôket, de ez a három nap egyetlen fekete-fehér, sikolyokkal terhes rémálommá olvadt össze bennem, hogy aztán ne maradjon más utána, mint a végtelen üresség érzése. Nem volt képem újra elmenni Ziccerhez, habár aggályaim nyilvánvalóan nélkülöztek mindenféle erkölcsi alapot, elvégre tôle kaptam a filmeket. Mostanra az is egyértelmûvé vált számomra, hogy ezek a videók különlegesek, a netrôl letölthetô cuccok köszönô viszonyban sincsenek vele. Ez valami komolyabb, durvább dolog volt, és óhatatlanul eszembe juttatták azt a filmet Nick Cage-dzsel, amelyikben az illegális pornósok után nyomozott. Pár napig próbáltam elfeledkezni errôl az egészrôl, de nem igazán jött össze, a sokórányi anyagból bennem összeállt montázs a legváratlanabb helyeken és idôpontokban kezdte el lejátszani önmagát a fejemben, mintha felül akarná írni a valóságot. Megpróbálkoztam a hagyományos pornóval is, hátha az visszazökkent a rendes kerékvágásba, de addigi kedvenc filmjeim a maguk színes-szagos álomvilágukkal esti meséknek tûntek csupán, a szilikonnal dúsított mellek és a pihés combok közé lebukó szôke buksik annyira sem izgattak fel, mint egy parlamenti közvetítés. Olyan voltam, mint egy drogos, aki megkóstolt egy vadiúj, brutális anyagot, ami után nem tud elszállni a régi cuccától. Kellett valami más, ami valóságosabb ezeknél. Nehezen indultak be a dolgok, hogy aztán hirtelen alázúduljanak, mint a lavina, maguk alá temetve engem is. A mélyben történtek – a pszichológus hívta így azt a két hónapot, amelyet fájdalom és kéj határán, alkoholtól és drogoktól homályos éber álomban töltöttem – töredékes, összefolyó emlékekként maradtak csak meg bennem. A profi domina, aki csupán egy bôrszerkóba öltözött fôiskolás csaj volt, aki így akarta kiegészíteni az ösztöndíjat. A minden igényt kielégítô stúdió egy szeméttel borított sikátor mélyén, ahol két tagbaszakadt fickó kis híján a szart is kiverte belôlem, és elszedték minden pénzemet. Yvette arca, amikor elnyomta a karomon az égô cigarettát. A fémbôl és bôrbôl felépített helyiség, amelynek orvosi acéllal borított falai között ideoda pattogtak a sikolyok. Visszagondolva úgy tûnik, mintha végig kívülrôl szemléltem volna azt az embert, aki valamikor én voltam. Talán így is történt: néha még most is úgy látom az akkor történteket, mintha a médialejátszó szigorú keretei között zajlottak volna az események. Végül nem maradt más, mint egy majdnem üres, vizelettôl és hányástól savanyú szagú lakás, egy rakás adósság a hitelkártyáimon, az üres kartondobozra pakolt számítógép, körülötte a száznyi csillogó koronggal, és fehér hegek a testemen.

Az elvonó – ahová a mentôk vittek be, miután majdnem megfulladtam a saját hányásomban – valahogy visszarángatott a valóságba. Az utolsó pillanatban, már ha hihetek a pszichiáternek, aki a beszélgetéssel vagy hallgatással töltött órák alatt tucatnyi iskolai füzetet írt tele. Szerencsés fickónak nevezett, én meg ráhagytam. Talán tényleg szerencsés voltam. Miután hazamehettem, úgy éreztem magam, mint aki egy új országba költözött. Szép lassan kezdtem felépíteni újra az életemet. Rendeztem az adósságaimat – a szüleim halála után örökölt pénz megint kihúzott a szarból –, és megpróbáltam megtalálni a helyemet a világban. Kidobtam a lemezeket és a rojtosra nézett szalagokat, vettem egy asztalt a számítógép alá, és virágokat ültettem az ablakba. Legalább kívülrôl tûnjek normális embernek. Majdnem minden rendben ment, csak az embereket kerültem a szokásosnál is jobban. Pár hónap után még egy pornóval is megpróbálkoztam – a hagyományos fajtával, persze –, de semmit sem mozdított meg bennem. Kiürült üvegnek éreztem magam, ami már annyira mocskos, hogy senkinek nincs kedve újra megtölteni. Végül aztán felhívtam Ziccert, és mindent elmeséltem neki. Olyan sokáig nem válaszolt, hogy már azt gondoltam, letette a telefont, és hagyja, hogy a levegônek magyarázzak. –  Kapd össze magad, érted megyek. – Letette, mielôtt megszólalhattam volna. Igazából nem ilyesmire számítottam. Egy pillanatra elöntött a nyers harag, belerúgtam az asztalba – a monitor vészesen megbillent, de a helyén maradt –, aztán öltözni kezdtem. Megmostam hideg vízben az arcomat, felvettem egy tiszta pólót, aztán magamra nyomtam egy fél flakon dezodort, ezzel akarván pótolni a két napja elhalasztott zuhanyt. Dudaszó harsant a ház elôtt, én meg rohantam, mint egy jól idomított kutya. A feketére lakkozott kettes Golf motorja csendesen duruzsolt, Ziccer pedig az ablakban könyökölt, és cigizett. Fekete napszemüveg volt rajta, meglehetôsen idejétmúlt darab, de neki valahogy mégis jól állt. Hosszú ujjú, lezser ingében cseppet sem hasonlított arra a srácra, akinek otthon lehetett látni, mintha a napfény és a friss levegô megváltoztatta volna az egyéniségét. Ilyenkor tényleg elhitte róla az ember, hogy a nevét nem csak kitalálta, hanem a valóságból táplálkozik, mint minden tisztességes legenda. Amikor meglátott, mélyet szívott a cigarettából, majd bepöckölte a mellette álló szemetesbe. A csikk ide-oda pattant az ovális nyíláson, aztán beesett halott társai mellé. –  Ziccer – vigyorodott el, mikor beültem mellé. Mintha tegnap találkoztunk volna utoljára. –  Hová megyünk? – kérdeztem. Sebességbe tette a kocsit, és kitolatott az útra. Csak az után válaszolt, hogy besoroltunk a gyér délutáni forgalomba. A kocsikról visszatükrözôdô napfény bántotta a szememet, és a zaj – bár cseppet sem volt harsány – valahogy túl tömörnek hatott. Már bántam, hogy én nem tettem fel napszemüveget. 62


A filmek nem sokban különböztek attól, amit elôször láttam, legalábbis technikai értelemben. Csupán a történések lettek egyre durvábbak, pedig mindegyik után azt gondoltam, hogy leértem a szakadék fenekére. Ziccer nem bízott semmit a véletlenre, a kilenc lemezt úgy rendezte sorba, akár komponista a zenemû tételeit, mintha terelgetni akart volna valami katarzis felé. Nagyjából három napig tartott, mire végignéztem ôket, de ez a három nap egyetlen fekete-fehér, sikolyokkal terhes rémálommá olvadt össze bennem, hogy aztán ne maradjon más utána, mint a végtelen üresség érzése. Nem volt képem újra elmenni Ziccerhez, habár aggályaim nyilvánvalóan nélkülöztek mindenféle erkölcsi alapot, elvégre tôle kaptam a filmeket. Mostanra az is egyértelmûvé vált számomra, hogy ezek a videók különlegesek, a netrôl letölthetô cuccok köszönô viszonyban sincsenek vele. Ez valami komolyabb, durvább dolog volt, és óhatatlanul eszembe juttatták azt a filmet Nick Cage-dzsel, amelyikben az illegális pornósok után nyomozott. Pár napig próbáltam elfeledkezni errôl az egészrôl, de nem igazán jött össze, a sokórányi anyagból bennem összeállt montázs a legváratlanabb helyeken és idôpontokban kezdte el lejátszani önmagát a fejemben, mintha felül akarná írni a valóságot. Megpróbálkoztam a hagyományos pornóval is, hátha az visszazökkent a rendes kerékvágásba, de addigi kedvenc filmjeim a maguk színes-szagos álomvilágukkal esti meséknek tûntek csupán, a szilikonnal dúsított mellek és a pihés combok közé lebukó szôke buksik annyira sem izgattak fel, mint egy parlamenti közvetítés. Olyan voltam, mint egy drogos, aki megkóstolt egy vadiúj, brutális anyagot, ami után nem tud elszállni a régi cuccától. Kellett valami más, ami valóságosabb ezeknél. Nehezen indultak be a dolgok, hogy aztán hirtelen alázúduljanak, mint a lavina, maguk alá temetve engem is. A mélyben történtek – a pszichológus hívta így azt a két hónapot, amelyet fájdalom és kéj határán, alkoholtól és drogoktól homályos éber álomban töltöttem – töredékes, összefolyó emlékekként maradtak csak meg bennem. A profi domina, aki csupán egy bôrszerkóba öltözött fôiskolás csaj volt, aki így akarta kiegészíteni az ösztöndíjat. A minden igényt kielégítô stúdió egy szeméttel borított sikátor mélyén, ahol két tagbaszakadt fickó kis híján a szart is kiverte belôlem, és elszedték minden pénzemet. Yvette arca, amikor elnyomta a karomon az égô cigarettát. A fémbôl és bôrbôl felépített helyiség, amelynek orvosi acéllal borított falai között ideoda pattogtak a sikolyok. Visszagondolva úgy tûnik, mintha végig kívülrôl szemléltem volna azt az embert, aki valamikor én voltam. Talán így is történt: néha még most is úgy látom az akkor történteket, mintha a médialejátszó szigorú keretei között zajlottak volna az események. Végül nem maradt más, mint egy majdnem üres, vizelettôl és hányástól savanyú szagú lakás, egy rakás adósság a hitelkártyáimon, az üres kartondobozra pakolt számítógép, körülötte a száznyi csillogó koronggal, és fehér hegek a testemen.

Az elvonó – ahová a mentôk vittek be, miután majdnem megfulladtam a saját hányásomban – valahogy visszarángatott a valóságba. Az utolsó pillanatban, már ha hihetek a pszichiáternek, aki a beszélgetéssel vagy hallgatással töltött órák alatt tucatnyi iskolai füzetet írt tele. Szerencsés fickónak nevezett, én meg ráhagytam. Talán tényleg szerencsés voltam. Miután hazamehettem, úgy éreztem magam, mint aki egy új országba költözött. Szép lassan kezdtem felépíteni újra az életemet. Rendeztem az adósságaimat – a szüleim halála után örökölt pénz megint kihúzott a szarból –, és megpróbáltam megtalálni a helyemet a világban. Kidobtam a lemezeket és a rojtosra nézett szalagokat, vettem egy asztalt a számítógép alá, és virágokat ültettem az ablakba. Legalább kívülrôl tûnjek normális embernek. Majdnem minden rendben ment, csak az embereket kerültem a szokásosnál is jobban. Pár hónap után még egy pornóval is megpróbálkoztam – a hagyományos fajtával, persze –, de semmit sem mozdított meg bennem. Kiürült üvegnek éreztem magam, ami már annyira mocskos, hogy senkinek nincs kedve újra megtölteni. Végül aztán felhívtam Ziccert, és mindent elmeséltem neki. Olyan sokáig nem válaszolt, hogy már azt gondoltam, letette a telefont, és hagyja, hogy a levegônek magyarázzak. –  Kapd össze magad, érted megyek. – Letette, mielôtt megszólalhattam volna. Igazából nem ilyesmire számítottam. Egy pillanatra elöntött a nyers harag, belerúgtam az asztalba – a monitor vészesen megbillent, de a helyén maradt –, aztán öltözni kezdtem. Megmostam hideg vízben az arcomat, felvettem egy tiszta pólót, aztán magamra nyomtam egy fél flakon dezodort, ezzel akarván pótolni a két napja elhalasztott zuhanyt. Dudaszó harsant a ház elôtt, én meg rohantam, mint egy jól idomított kutya. A feketére lakkozott kettes Golf motorja csendesen duruzsolt, Ziccer pedig az ablakban könyökölt, és cigizett. Fekete napszemüveg volt rajta, meglehetôsen idejétmúlt darab, de neki valahogy mégis jól állt. Hosszú ujjú, lezser ingében cseppet sem hasonlított arra a srácra, akinek otthon lehetett látni, mintha a napfény és a friss levegô megváltoztatta volna az egyéniségét. Ilyenkor tényleg elhitte róla az ember, hogy a nevét nem csak kitalálta, hanem a valóságból táplálkozik, mint minden tisztességes legenda. Amikor meglátott, mélyet szívott a cigarettából, majd bepöckölte a mellette álló szemetesbe. A csikk ide-oda pattant az ovális nyíláson, aztán beesett halott társai mellé. –  Ziccer – vigyorodott el, mikor beültem mellé. Mintha tegnap találkoztunk volna utoljára. –  Hová megyünk? – kérdeztem. Sebességbe tette a kocsit, és kitolatott az útra. Csak az után válaszolt, hogy besoroltunk a gyér délutáni forgalomba. A kocsikról visszatükrözôdô napfény bántotta a szememet, és a zaj – bár cseppet sem volt harsány – valahogy túl tömörnek hatott. Már bántam, hogy én nem tettem fel napszemüveget. 62


–  Csak lazíts. Terápia. Feljebb tekerte a hangerôt. Hátradôltem, és hagytam, hogy a megkopott reggae körülöleljen és elringasson. Gondoltam rá, hogy kérek tôle egy szál cigit, csak a fíling kedvéért, de aztán valahogy mégsem akarózott megszólalnom. Nem akartam ös�szetörni a békét, ami hirtelen rám telepedett. Kifelé hajtottunk a városból. A forgalom megritkult körülöttünk, a sokemeletes házak szép lassan összezsugorodtak, a beton helyét pedig füves és fás területek hódították el. Furcsa volt a sok zöld a rengeteg szürke után. Végül egy csendes mellékutcába kanyarodtunk be, és Ziccer leparkolta a kocsit egy hosszú drótkerítés mellett, melynek a túloldalán embermagas, zöld sövény akadályozta meg a belátást. Ütemes, tompa pattogást hallottam, ami ismerôs volt ugyan, de nem tudtam hová tenni. Ziccer kiszállt, nagyot nyújtózott, és a nap felé fordította az arcát, mintha valami pogány rítushoz készülôdne. Még mindig nem volt sejtésem afelôl, hogy hová hozott, de igazából nem is érdekelt. Teljesen rábíztam magam. Elindult a kerítés mentén, aztán be egy kis kapun, én meg utána. Alig egy órán belül másodszor éreztem úgy, mintha nem is ember, hanem valami öleb lennék. A sövény mögött négy narancsvörös teniszpálya terpeszke­­dett, mellettük néhány napernyô és kerti szék fehérlett, a háttérben kopott fabódé árválkodott. Az egész olyan hatást keltett, mint­ ha egy mérnök rémálma lett volna egy marsbéli strandról. A hangok a salakon és az ütôkön megpattanó labdákból származ­ tak. Ziccer, úgy tûnt, nem elôször járt itt. Megkerülte a pályákat – egy poros ösvény kanyargott a fûben a salaktól pár lépésnyire – és a bódé árnyékában letelepedett az egyik székre. Én is leültem, aztán elôkotortam a zsebembôl a gyûrött cigisdobozt. Reflexszerû mozdulat volt, és amikor Ziccer rám villantotta a napszemüvegét, egybôl elsüllyesztettem a paklit. –  Sportpályán vagy, öregem. –  És most? – Értetlenül bámultam rá, ô pedig a jelek szerint jól szórakozott rajtam. Legalábbis erre következtettem a szája sarkában bujkáló mosolyból. –  Csak nyugi. És figyelj! – bökött a legközelebbi pálya felé. Egy darabig nem értettem, mit akar ezzel az egésszel. Gépiesen forgattam a fejem, próbáltam követni a tekintetemmel az ide-oda pattogó labdát, aztán észrevettem a lányokat is, akik mozgásban tartják. Nem fokozatosan történt, mint amikor egy kamera távolít a célról, egyre jobban kitágítva a teret. Csak egy villanás volt. Az egyik pillanatban mintha nem is láttam volna ôket, aztán egyszer csak ott voltak. Apró szoknyácskában, a testükre feszülô trikóban, vidáman lengedezô copfjukkal kergették a fehér vonalak mentén a labdát. A szoknyák fel-fellibbentek némelyik ütés után, az izzadságtól átnedvesedett trikók egyre többet engedtek láttatni az alattuk feszülô mellekbôl, és néha, amikor a lányok lehajoltak az elejtett labdákért, megpillanthattam a fenekük vonalait is. Azon kaptam magam, hogy elôredôlve ülök a széken, és nem a

játékra, hanem a lányokra koncentrálok, és azt várom, hogy egy ujjnyival többet lássak a pihés combokból, vagy hogy törölje le valamelyikük a homlokáról az izzadságot, hogy a trikója megfeszüljön a mellén. –  Nem rossz, mi? – Ziccer hangja mindentudóan szólalt meg mögöttem. Egy üveg kólát nyújtott felém, a párját magánál tartotta. –  Hát, nem. – Mélyet kortyoltam a hideg italból, túlságosan rekedtnek hallottam magamat. Rápillantottam az órámra, és döbbenten vettem tudomásul, hogy vagy egy órája ücsörgünk itt. – Honnan tudtad? Vállat vont. Úgy tûnt, a lányokat figyeli, de a szemüveg miatt nem lehettem biztos benne. – Nekem is bejött egyszer. Egy próbát megért. –  Mindenképpen. Leült mellém, és egy darabig együtt néztük a lányokat. Néha elfogott valami furcsa érzés – frusztráció, hogy nem tudom elôrepörgetni az eseményeket, nem tudok ahhoz a jelenethez ugrani, amikor megszabadulnak a ruháktól, és meztelenül összegabalyodnak a salakon –, de szép lassan rádöbbentem, hogy épp ez izgat az egészben. Nem én irányítok, a jövô pedig képlékeny. –  Nem is tudom, mit mondjak. – A kocsi mellett álltam a házam elôtt, Ziccer pedig a rádió állomáskeresôjével bajlódott. Úgy tûnt, mára elege van Bob Marley-bôl. –  Ugyan. Hülye vagy. Nem tudtam, és nem is akartam megcáfolni. Egyik lábamról a másikra álltam, míg végre befogott valami olyan adót, ahol a hetvenes évek rockzenéjét sugározták. Azt hiszem, nem igazán akartam egyedül maradni. Féltem, hogy ahogy belépek a lakásba, minden szertefoszlik. –  Nesze, ezt neked hoztam. – Egy fekete nejlontáskát nyújtott felém. Elvettem tôle, és vártam, hogy talán fûz hozzá még valamit. – Ha kellek, csak hívj fel. Bólintottam, ô meg elhajtott, menet közben kidugva a könyökét az ablakon. Amikor befordult a sarkon, hosszan rátenyerelt a dudára, és visszaintett. –  Marha. – Elvigyorodtam, és beballagtam a házba. Hosszú percekig csak röhögtem, amikor kicsomagoltam a cuccokat, amiket Ziccer adott. Egy Értelem és érzelem DVD és egy Villon-kötet lapult a zacskóban. A lemezt bedugtam a többi közé, aztán töltöttem magamnak egy pohár bort, és a könyvvel betelepedtem a fotelbe. Eleinte nehezen állt rá az agyam, aztán egyre jobban belemerültem. Némelyik vers felizgatott egy kicsit. 64


–  Csak lazíts. Terápia. Feljebb tekerte a hangerôt. Hátradôltem, és hagytam, hogy a megkopott reggae körülöleljen és elringasson. Gondoltam rá, hogy kérek tôle egy szál cigit, csak a fíling kedvéért, de aztán valahogy mégsem akarózott megszólalnom. Nem akartam ös�szetörni a békét, ami hirtelen rám telepedett. Kifelé hajtottunk a városból. A forgalom megritkult körülöttünk, a sokemeletes házak szép lassan összezsugorodtak, a beton helyét pedig füves és fás területek hódították el. Furcsa volt a sok zöld a rengeteg szürke után. Végül egy csendes mellékutcába kanyarodtunk be, és Ziccer leparkolta a kocsit egy hosszú drótkerítés mellett, melynek a túloldalán embermagas, zöld sövény akadályozta meg a belátást. Ütemes, tompa pattogást hallottam, ami ismerôs volt ugyan, de nem tudtam hová tenni. Ziccer kiszállt, nagyot nyújtózott, és a nap felé fordította az arcát, mintha valami pogány rítushoz készülôdne. Még mindig nem volt sejtésem afelôl, hogy hová hozott, de igazából nem is érdekelt. Teljesen rábíztam magam. Elindult a kerítés mentén, aztán be egy kis kapun, én meg utána. Alig egy órán belül másodszor éreztem úgy, mintha nem is ember, hanem valami öleb lennék. A sövény mögött négy narancsvörös teniszpálya terpeszke­­dett, mellettük néhány napernyô és kerti szék fehérlett, a háttérben kopott fabódé árválkodott. Az egész olyan hatást keltett, mint­ ha egy mérnök rémálma lett volna egy marsbéli strandról. A hangok a salakon és az ütôkön megpattanó labdákból származ­ tak. Ziccer, úgy tûnt, nem elôször járt itt. Megkerülte a pályákat – egy poros ösvény kanyargott a fûben a salaktól pár lépésnyire – és a bódé árnyékában letelepedett az egyik székre. Én is leültem, aztán elôkotortam a zsebembôl a gyûrött cigisdobozt. Reflexszerû mozdulat volt, és amikor Ziccer rám villantotta a napszemüvegét, egybôl elsüllyesztettem a paklit. –  Sportpályán vagy, öregem. –  És most? – Értetlenül bámultam rá, ô pedig a jelek szerint jól szórakozott rajtam. Legalábbis erre következtettem a szája sarkában bujkáló mosolyból. –  Csak nyugi. És figyelj! – bökött a legközelebbi pálya felé. Egy darabig nem értettem, mit akar ezzel az egésszel. Gépiesen forgattam a fejem, próbáltam követni a tekintetemmel az ide-oda pattogó labdát, aztán észrevettem a lányokat is, akik mozgásban tartják. Nem fokozatosan történt, mint amikor egy kamera távolít a célról, egyre jobban kitágítva a teret. Csak egy villanás volt. Az egyik pillanatban mintha nem is láttam volna ôket, aztán egyszer csak ott voltak. Apró szoknyácskában, a testükre feszülô trikóban, vidáman lengedezô copfjukkal kergették a fehér vonalak mentén a labdát. A szoknyák fel-fellibbentek némelyik ütés után, az izzadságtól átnedvesedett trikók egyre többet engedtek láttatni az alattuk feszülô mellekbôl, és néha, amikor a lányok lehajoltak az elejtett labdákért, megpillanthattam a fenekük vonalait is. Azon kaptam magam, hogy elôredôlve ülök a széken, és nem a

játékra, hanem a lányokra koncentrálok, és azt várom, hogy egy ujjnyival többet lássak a pihés combokból, vagy hogy törölje le valamelyikük a homlokáról az izzadságot, hogy a trikója megfeszüljön a mellén. –  Nem rossz, mi? – Ziccer hangja mindentudóan szólalt meg mögöttem. Egy üveg kólát nyújtott felém, a párját magánál tartotta. –  Hát, nem. – Mélyet kortyoltam a hideg italból, túlságosan rekedtnek hallottam magamat. Rápillantottam az órámra, és döbbenten vettem tudomásul, hogy vagy egy órája ücsörgünk itt. – Honnan tudtad? Vállat vont. Úgy tûnt, a lányokat figyeli, de a szemüveg miatt nem lehettem biztos benne. – Nekem is bejött egyszer. Egy próbát megért. –  Mindenképpen. Leült mellém, és egy darabig együtt néztük a lányokat. Néha elfogott valami furcsa érzés – frusztráció, hogy nem tudom elôrepörgetni az eseményeket, nem tudok ahhoz a jelenethez ugrani, amikor megszabadulnak a ruháktól, és meztelenül összegabalyodnak a salakon –, de szép lassan rádöbbentem, hogy épp ez izgat az egészben. Nem én irányítok, a jövô pedig képlékeny. –  Nem is tudom, mit mondjak. – A kocsi mellett álltam a házam elôtt, Ziccer pedig a rádió állomáskeresôjével bajlódott. Úgy tûnt, mára elege van Bob Marley-bôl. –  Ugyan. Hülye vagy. Nem tudtam, és nem is akartam megcáfolni. Egyik lábamról a másikra álltam, míg végre befogott valami olyan adót, ahol a hetvenes évek rockzenéjét sugározták. Azt hiszem, nem igazán akartam egyedül maradni. Féltem, hogy ahogy belépek a lakásba, minden szertefoszlik. –  Nesze, ezt neked hoztam. – Egy fekete nejlontáskát nyújtott felém. Elvettem tôle, és vártam, hogy talán fûz hozzá még valamit. – Ha kellek, csak hívj fel. Bólintottam, ô meg elhajtott, menet közben kidugva a könyökét az ablakon. Amikor befordult a sarkon, hosszan rátenyerelt a dudára, és visszaintett. –  Marha. – Elvigyorodtam, és beballagtam a házba. Hosszú percekig csak röhögtem, amikor kicsomagoltam a cuccokat, amiket Ziccer adott. Egy Értelem és érzelem DVD és egy Villon-kötet lapult a zacskóban. A lemezt bedugtam a többi közé, aztán töltöttem magamnak egy pohár bort, és a könyvvel betelepedtem a fotelbe. Eleinte nehezen állt rá az agyam, aztán egyre jobban belemerültem. Némelyik vers felizgatott egy kicsit. 64


L‡t‡s, hang, bels™ remegŽs... L‡t‡s, hang, bels™ remegŽs...

L‡t‡s, hang, bels™ remegŽs...

L‡t‡sL‡t‡s, az, amikor l‡tszbels™ valakit. hang, remegŽs... Hang az, amikor hallasz valakit.

Egy... kett™.. h‡rom... nŽgy... št... hat... hŽt... HŽt a szerencsesz‡mom. HŽtszer kell megl‡tni valakit, mire r‡jšvŸnk, ™ az. Mi tizenkŽtszer l‡ttuk meg egym‡st, Žs kŽtszer csœsztunk ki egym‡s kezŽb™l. Nincsenek olyan mondatok, amik ne egym‡sr—l sz—ln‡nak. Egy m‡sr—l.

az, pedig amikor l‡tszamikor valakit. Bels™L‡t‡s remegŽs a perc, Hang az,vagy amikor hallasz valakit. egy mozdulat, egy arc gy™zelmet arat minden felett, ami egŽszen addig fontos volt sz‡modra. Bels™ remegŽsAmikor pedig egy a perc, amikor tekintet elmerŸl az arcodban. ƒs bevŽsi egy mozdulat, vagy egy arc gy™zelmet mag‡t. Csakœgy, mint a hull‡mok a v’z arat minden felett, ami egŽszen addig tŸkrŽn... fontosvalahogy volt sz‡modra. egy A szerelem œgy mœlhatAmikor el, mint tekintet a bels™ remegŽs. elmerŸlƒszrevŽtlenŸl. az arcodban. ƒs bevŽsi ƒs hamag‡t. valami ŽszrevŽtlen, az a hull‡mok a v’z Csakœgy, mint egyszeržen kijav’thatatlan. tŸkrŽn... A szerelem valahogy œgy mœlhat el, Mindegy. Nem Žrdekel. EgyŽbkŽnt a bels™ ƒszrevŽtlenŸl. meg mint elhiheted, hogyremegŽs. œgy fogok az Žletedb™l megŽrkeztem. ƒs haeltžnni, valamiahogy ŽszrevŽtlen, az Mint egyszeržen azok a rajzok, amikkel a leveg™t kijav’thatatlan. telesz—rod, Žs nem l‡tja senki sem. L‡thatalanul jšttem, Žs l‡thatatlanul Žrdekel. EgyŽbkŽnt tžnškMindegy. el. EltžnškNem egy ny‡ri reggelen, a megreptŽvel elhiheted, hogy œgy fogok az madarak egyvonalban.

Žletedb™l eltžnni, ahogy megŽrkeztem. Mint azok a rajzok, amikkel a leveg™t telesz—rod, Žs nem l‡tja senki sem. L‡thatalanul jšttem, Žs l‡thatatlanul tžnšk el. Eltžnšk egy ny‡ri reggelen, a madarak reptŽvel egyvonalban.

Lehunyom a szememet. Megdšrzsšlšm, Žs a napba nŽzek. J—pofa j‡tŽk. Geometrikus form‡k, egym‡sb—l nšvekv™ krist‡lyszerkezetek rajzol—dnak ki.

Kisz‡moltam: kŽt lŽpŽs el™re, egy lŽpŽs h‡tra. Ami azt jelenti, 60 lŽpŽsb™l 30 az el™rehalad‡s. Tal‡n minden pontosan ki van mŽrve ezen a fšldšn. Teljesen ar‡nyosan. Tal‡n a dolgok val—s‡ga olyan, mint a l‡thatalan rajzokŽ a leveg™ben. LŽteznek, csak Žppen nem tudunk r—la. Tal‡n a szerelem is csak egy egyszerž matematikai kŽplet. Az egyenletet senki nem tudja, Žppen ezŽrt kisz‡m’thatatlan. De lŽtezik. A szerelem lŽtezik. Csak nem tudunk r—la.

Kisz‡moltam: kŽt lŽpŽs el™re, egy lŽpŽs h‡tra. Ami azt jelenti, 60 lŽpŽsb™l 30 az el™rehalad‡s. Tal‡n minden pontosan ki van mŽrve ezen a fšldšn. Teljesen ar‡nyosan. Tal‡n a dolgok val—s‡ga olyan, mint a l‡thatalan rajzokŽ a leveg™ben. LŽteznek, csak Žppen nem tudunk r—la. Tal‡n a szerelem is csak egy egyszerž matematikai kŽplet. Az egyenletet senki nem tudja, Žppen ezŽrt kisz‡m’tha lŽtezik. A szerelem lŽtezik. Csak nem tudunk r—la.


L‡t‡s, hang, bels™ remegŽs... L‡t‡s, hang, bels™ remegŽs...

L‡t‡s, hang, bels™ remegŽs...

L‡t‡sL‡t‡s, az, amikor l‡tszbels™ valakit. hang, remegŽs... Hang az, amikor hallasz valakit.

Egy... kett™.. h‡rom... nŽgy... št... hat... hŽt... HŽt a szerencsesz‡mom. HŽtszer kell megl‡tni valakit, mire r‡jšvŸnk, ™ az. Mi tizenkŽtszer l‡ttuk meg egym‡st, Žs kŽtszer csœsztunk ki egym‡s kezŽb™l. Nincsenek olyan mondatok, amik ne egym‡sr—l sz—ln‡nak. Egy m‡sr—l.

az, pedig amikor l‡tszamikor valakit. Bels™L‡t‡s remegŽs a perc, Hang az,vagy amikor hallasz valakit. egy mozdulat, egy arc gy™zelmet arat minden felett, ami egŽszen addig fontos volt sz‡modra. Bels™ remegŽsAmikor pedig egy a perc, amikor tekintet elmerŸl az arcodban. ƒs bevŽsi egy mozdulat, vagy egy arc gy™zelmet mag‡t. Csakœgy, mint a hull‡mok a v’z arat minden felett, ami egŽszen addig tŸkrŽn... fontosvalahogy volt sz‡modra. egy A szerelem œgy mœlhatAmikor el, mint tekintet a bels™ remegŽs. elmerŸlƒszrevŽtlenŸl. az arcodban. ƒs bevŽsi ƒs hamag‡t. valami ŽszrevŽtlen, az a hull‡mok a v’z Csakœgy, mint egyszeržen kijav’thatatlan. tŸkrŽn... A szerelem valahogy œgy mœlhat el, Mindegy. Nem Žrdekel. EgyŽbkŽnt a bels™ ƒszrevŽtlenŸl. meg mint elhiheted, hogyremegŽs. œgy fogok az Žletedb™l megŽrkeztem. ƒs haeltžnni, valamiahogy ŽszrevŽtlen, az Mint egyszeržen azok a rajzok, amikkel a leveg™t kijav’thatatlan. telesz—rod, Žs nem l‡tja senki sem. L‡thatalanul jšttem, Žs l‡thatatlanul Žrdekel. EgyŽbkŽnt tžnškMindegy. el. EltžnškNem egy ny‡ri reggelen, a megreptŽvel elhiheted, hogy œgy fogok az madarak egyvonalban.

Žletedb™l eltžnni, ahogy megŽrkeztem. Mint azok a rajzok, amikkel a leveg™t telesz—rod, Žs nem l‡tja senki sem. L‡thatalanul jšttem, Žs l‡thatatlanul tžnšk el. Eltžnšk egy ny‡ri reggelen, a madarak reptŽvel egyvonalban.

Lehunyom a szememet. Megdšrzsšlšm, Žs a napba nŽzek. J—pofa j‡tŽk. Geometrikus form‡k, egym‡sb—l nšvekv™ krist‡lyszerkezetek rajzol—dnak ki.

Kisz‡moltam: kŽt lŽpŽs el™re, egy lŽpŽs h‡tra. Ami azt jelenti, 60 lŽpŽsb™l 30 az el™rehalad‡s. Tal‡n minden pontosan ki van mŽrve ezen a fšldšn. Teljesen ar‡nyosan. Tal‡n a dolgok val—s‡ga olyan, mint a l‡thatalan rajzokŽ a leveg™ben. LŽteznek, csak Žppen nem tudunk r—la. Tal‡n a szerelem is csak egy egyszerž matematikai kŽplet. Az egyenletet senki nem tudja, Žppen ezŽrt kisz‡m’thatatlan. De lŽtezik. A szerelem lŽtezik. Csak nem tudunk r—la.

Kisz‡moltam: kŽt lŽpŽs el™re, egy lŽpŽs h‡tra. Ami azt jelenti, 60 lŽpŽsb™l 30 az el™rehalad‡s. Tal‡n minden pontosan ki van mŽrve ezen a fšldšn. Teljesen ar‡nyosan. Tal‡n a dolgok val—s‡ga olyan, mint a l‡thatalan rajzokŽ a leveg™ben. LŽteznek, csak Žppen nem tudunk r—la. Tal‡n a szerelem is csak egy egyszerž matematikai kŽplet. Az egyenletet senki nem tudja, Žppen ezŽrt kisz‡m’th lŽtezik. A szerelem lŽtezik. Csak nem tudunk r—la.


L‡t‡s, hang, nagyon er™s bels™ remegŽs. Szeretni valakit œgy, hogy azt cselekedni, amit mond. Szeretni valakit, Žs a kŽrŽsŽnek engedelmeskedve elengedni ™t. Ez maga a tŽboly.

Madarak sz‡llnak a kŽk Žgen. Emberek lŽpteit hallom az utc‡n. A sštŽtkŽk fŸggšny teljesen vil‡goss‡ v‡lik ott, ahol a napsug‡r ‡tjut rajta. Egyszer minden letisztul. A hull‡mok elsimulnak, a gyžr™dŽsek a ruh‡n eltžnnek. A szerelem is eltžnik, mint ahogy a kšd sz‡ll fel, ha jšn az Žszaki szŽl.

Vele eltžnt minden: huszonšt cs—k, kŽtezer šlelŽs, Žs egyetlenegy szemvillan‡s. Bœcsœ mindent™l. Minden ŽlmŽny meg van hat‡rozva, h‡nyan kell, hogy megŽljŽk. Van, amit egyedŸl, hogy azt‡n elmesŽlhesd a tšbbieknek. Lopni tšbben j—, mikor az izgalom egyszerre robban ‡t mindenki testŽn. De van az az egyetlen pillanat, amit csakis kettesben lehet megŽlni. Titokban. Mert minden ki van mŽrve. Teljesen Žs pontosan. L‡t‡s, hang, bels™ remegŽs. L‡t‡s, hang, bels™ remegŽs...

A sštŽtkŽk fŸggšny teljesen vil‡goss‡ v‡lik ott, ahol a napsug‡r ‡tjut rajta. Egyszer minden letisztul. A hull‡mok elsimulnak, a gyžr™dŽsek a ruh‡n eltžnnek. A szerelem is eltžnik, mint ahogy a kšd sz‡ll fel, ha jšn az Žszaki szŽl.

ƒs a lassœ remegŽs elkezd™dštt bennem. Hi‡nyzik. Feln™ttem. Most m‡r igaz‡n nagy vagyok, œgyhogy mindenki engedjen el. ƒs nekem most az volna j—, ha... Csak azok az ‡tkozott fŽnyek ne lennŽnek... Soha senki nem fog szeretni, Žs Žn soha tšbbŽ nem engedem meg senkinek, hogy hozz‡m Žrjen. Visszakaptam a szabads‡gomat, de m‡r nem tudok vele mit kezdeni. Valamit meg kell tennem, hogy vŽge legyen ennek az egŽsznek. Nem vagyok j—l. Lassan mŽgis minden a helyŽre kerŸl. Egyszer mindennek vŽge. Annak is, ami el sem kezd™dštt. ƒs egy soha el nem kŸldštt Ÿzenet: befejeztem. A Þlmet ’rta Žs rendezte: Magyar—si ƒva www.valentina.hu KŽsz’tette:


L‡t‡s, hang, nagyon er™s bels™ remegŽs. Szeretni valakit œgy, hogy azt cselekedni, amit mond. Szeretni valakit, Žs a kŽrŽsŽnek engedelmeskedve elengedni ™t. Ez maga a tŽboly.

Madarak sz‡llnak a kŽk Žgen. Emberek lŽpteit hallom az utc‡n. A sštŽtkŽk fŸggšny teljesen vil‡goss‡ v‡lik ott, ahol a napsug‡r ‡tjut rajta. Egyszer minden letisztul. A hull‡mok elsimulnak, a gyžr™dŽsek a ruh‡n eltžnnek. A szerelem is eltžnik, mint ahogy a kšd sz‡ll fel, ha jšn az Žszaki szŽl.

Vele eltžnt minden: huszonšt cs—k, kŽtezer šlelŽs, Žs egyetlenegy szemvillan‡s. Bœcsœ mindent™l. Minden ŽlmŽny meg van hat‡rozva, h‡nyan kell, hogy megŽljŽk. Van, amit egyedŸl, hogy azt‡n elmesŽlhesd a tšbbieknek. Lopni tšbben j—, mikor az izgalom egyszerre robban ‡t mindenki testŽn. De van az az egyetlen pillanat, amit csakis kettesben lehet megŽlni. Titokban. Mert minden ki van mŽrve. Teljesen Žs pontosan. L‡t‡s, hang, bels™ remegŽs. L‡t‡s, hang, bels™ remegŽs...

A sštŽtkŽk fŸggšny teljesen vil‡goss‡ v‡lik ott, ahol a napsug‡r ‡tjut rajta. Egyszer minden letisztul. A hull‡mok elsimulnak, a gyžr™dŽsek a ruh‡n eltžnnek. A szerelem is eltžnik, mint ahogy a kšd sz‡ll fel, ha jšn az Žszaki szŽl.

ƒs a lassœ remegŽs elkezd™dštt bennem. Hi‡nyzik. Feln™ttem. Most m‡r igaz‡n nagy vagyok, œgyhogy mindenki engedjen el. ƒs nekem most az volna j—, ha... Csak azok az ‡tkozott fŽnyek ne lennŽnek... Soha senki nem fog szeretni, Žs Žn soha tšbbŽ nem engedem meg senkinek, hogy hozz‡m Žrjen. Visszakaptam a szabads‡gomat, de m‡r nem tudok vele mit kezdeni. Valamit meg kell tennem, hogy vŽge legyen ennek az egŽsznek. Nem vagyok j—l. Lassan mŽgis minden a helyŽre kerŸl. Egyszer mindennek vŽge. Annak is, ami el sem kezd™dštt. ƒs egy soha el nem kŸldštt Ÿzenet: befejeztem. A Þlmet ’rta Žs rendezte: Magyar—si ƒva www.valentina.hu KŽsz’tette:


A világ hatalmas, az emberek mégis mindig csak dugni akarnak, mondta ifjabb Bodza Ferenc a létráról, és visszatette az Erato magazin 89-es, bekötött évfolyamát a többi mellé. Nem szokta a megbízói motivációit firtatni, mondta erre Fekete, inkább arra válaszoljon, hogy tud-e segíteni, tisztelettel. Hát lássuk a kis hölgyet, felelte ifjabb Bodza, és hogy az internetrôl van-e letöltve. Mert ha meglenne a tokja, ugye… Ha lenne tokja, nem jönnék ide magához. Ugye. Csak ez az egy jelenet van, itt a pendrive-on. Igaz, persze. Persze hogy nem jönne. Amíg ôk a filmet nézik, elmondom, hogy ifjabb Bodza Ferenc az idôsebb Bodza Ferenctôl örökölte Magyarország legnagyobb erotikus gyûjteményét, legalábbis ô így szerette nevezni, annak ellenére, hogy a többszobányi super 8-as tekercs, videokazetta, fotósorozat, magazin és pörgetôs füzet vastagon pornó volt a genitáliák láthatóságát kritériumként állító definíció szerint. Idôsebb Bodza Ferenc nem áldozatos gyûjtômunka révén jutott hozzá, hanem a rendszerváltás zûrzavaros hónapjaiban talicskázta ki, szívességbôl, egy neves szocialista kultúrpolitikus villájának pincéjébôl, aztán valahogy nála maradt. Ez az államférfi annak idején utasításba adta, hogy minden olyan, jó erkölcsöt sértô anyagot, amit a határon elkoboznak, egybôl küldjenek hozzá, így tudja ugyanis a leghatékonyabban elhárítani a társadalomra leselkedô imperialista veszélyt. A lefoglalt pornó tíz-tizenöt százaléka tehát a budai villa pincéjében landolt, a többit természetesen hazavitték a határôrök. Ifjabb Bodza jó gyerekhez méltóan vigyázott a gyûjteményre, és a lehetôségeihez mérten bôvítette is. Az volt a közvélekedés, hogy nála jobban senki sem ért az országban a mûfajhoz. Fekete elôször szexshopokban próbálkozott, de az eladók, bár tényleg szerettek volna segíteni, végül inkább ide irányították. A videó csak pár perc volt, a végére is értek, és egy fiatal nô kimerevített arcát vizsgálgatták a monitoron. Bodza ide-oda lökte magát a forgószéken, az pedig minden irányváltásnál halkan nyikkant a százkilós férfi alatt.

Na, kérdezte Fekete. Hát nem tudom, minden szart én sem szoktam megnézni, mondta Bodza, miközben a nyomtató mellett állt, várva, hogy végezzen, jó ideje csak az igényesebb filmekhez van kedvem, az ilyen kibérelünk egy házat egy napra típushoz nincs. Igényesebb? Tudja, kosztümös, meg ilyenek, amiken látszik, hogy azért dolgoztak rajtuk. Azokban rendes cipô van a csajokon, nem a sajátjuk, észrevette, mennyire nincs ízlésük, ha cipôkrôl van szó? Nem vette észre, mondta Fekete. A lányt a filmben Jasmine-nek nevezik, az eurobabaindex.com kilenc Jasmine-t, Jasmint vagy Yasmine-t ismer, ebbôl négy magyar, de egyikük sem ô. Az pedig biztos, hogy magyar, mert egyszer azt mondja: ne, várj. Szóval, maradt Bodza, és az ô szakértelme, ami, úgy tûnt, mégsem terjed ki mindenre, az olyan filmekre semmiképp, amikben saját cipô van a nôkön. Viszont a házat megismeri, mondta egyszer csak ifjabb Bodza. Azt a hülye alakú konyhapultot, fölötte az ablakkal. Mindig le kellett húzni a redônyt, mert kukkolt a szomszéd. Egy idôben foglalkozott ezzel, helyszíneket intézett forgatásokhoz. Mészöly Éva, aki középiskolában tanított biológiát és földrajzot, miközben egyre jobban elkeseredett, hogy a diákjait semmi sem érdekli, és errôl hosszú posztokat írt a titkos blogjába, kiment a kapuhoz, hogy beengedje Feketét. De azt tudja, ugye, hogy már nem foglalkozunk ilyesmivel, mondta még az udvaron, akik utoljára voltak, úgy összekarcolták a parkettát, hogy újra kellett csiszoltatni az egészet. Mert húzkodták ide-oda a hülye lámpáikat. Azt mondták, adjuk oda a számlát, persze azóta is fizetnek. Fekete biztosította, hogy se filmet forgatni, se a parkettát összekarcolni nem áll szándékában, hanem ezt a lányt keresi. Magánnyomozó. Mészöly Éva szokatlan bizsergést érzett, mivel még egyetemistaként találkozgatott egy rendôrrel. Sajnos, nem túl sokáig, mert kiderült, hogy a budapesti razziákon lefoglalt extasyt árulja Szegeden, vagy fordítva, erre


A világ hatalmas, az emberek mégis mindig csak dugni akarnak, mondta ifjabb Bodza Ferenc a létráról, és visszatette az Erato magazin 89-es, bekötött évfolyamát a többi mellé. Nem szokta a megbízói motivációit firtatni, mondta erre Fekete, inkább arra válaszoljon, hogy tud-e segíteni, tisztelettel. Hát lássuk a kis hölgyet, felelte ifjabb Bodza, és hogy az internetrôl van-e letöltve. Mert ha meglenne a tokja, ugye… Ha lenne tokja, nem jönnék ide magához. Ugye. Csak ez az egy jelenet van, itt a pendrive-on. Igaz, persze. Persze hogy nem jönne. Amíg ôk a filmet nézik, elmondom, hogy ifjabb Bodza Ferenc az idôsebb Bodza Ferenctôl örökölte Magyarország legnagyobb erotikus gyûjteményét, legalábbis ô így szerette nevezni, annak ellenére, hogy a többszobányi super 8-as tekercs, videokazetta, fotósorozat, magazin és pörgetôs füzet vastagon pornó volt a genitáliák láthatóságát kritériumként állító definíció szerint. Idôsebb Bodza Ferenc nem áldozatos gyûjtômunka révén jutott hozzá, hanem a rendszerváltás zûrzavaros hónapjaiban talicskázta ki, szívességbôl, egy neves szocialista kultúrpolitikus villájának pincéjébôl, aztán valahogy nála maradt. Ez az államférfi annak idején utasításba adta, hogy minden olyan, jó erkölcsöt sértô anyagot, amit a határon elkoboznak, egybôl küldjenek hozzá, így tudja ugyanis a leghatékonyabban elhárítani a társadalomra leselkedô imperialista veszélyt. A lefoglalt pornó tíz-tizenöt százaléka tehát a budai villa pincéjében landolt, a többit természetesen hazavitték a határôrök. Ifjabb Bodza jó gyerekhez méltóan vigyázott a gyûjteményre, és a lehetôségeihez mérten bôvítette is. Az volt a közvélekedés, hogy nála jobban senki sem ért az országban a mûfajhoz. Fekete elôször szexshopokban próbálkozott, de az eladók, bár tényleg szerettek volna segíteni, végül inkább ide irányították. A videó csak pár perc volt, a végére is értek, és egy fiatal nô kimerevített arcát vizsgálgatták a monitoron. Bodza ide-oda lökte magát a forgószéken, az pedig minden irányváltásnál halkan nyikkant a százkilós férfi alatt.

Na, kérdezte Fekete. Hát nem tudom, minden szart én sem szoktam megnézni, mondta Bodza, miközben a nyomtató mellett állt, várva, hogy végezzen, jó ideje csak az igényesebb filmekhez van kedvem, az ilyen kibérelünk egy házat egy napra típushoz nincs. Igényesebb? Tudja, kosztümös, meg ilyenek, amiken látszik, hogy azért dolgoztak rajtuk. Azokban rendes cipô van a csajokon, nem a sajátjuk, észrevette, mennyire nincs ízlésük, ha cipôkrôl van szó? Nem vette észre, mondta Fekete. A lányt a filmben Jasmine-nek nevezik, az eurobabaindex.com kilenc Jasmine-t, Jasmint vagy Yasmine-t ismer, ebbôl négy magyar, de egyikük sem ô. Az pedig biztos, hogy magyar, mert egyszer azt mondja: ne, várj. Szóval, maradt Bodza, és az ô szakértelme, ami, úgy tûnt, mégsem terjed ki mindenre, az olyan filmekre semmiképp, amikben saját cipô van a nôkön. Viszont a házat megismeri, mondta egyszer csak ifjabb Bodza. Azt a hülye alakú konyhapultot, fölötte az ablakkal. Mindig le kellett húzni a redônyt, mert kukkolt a szomszéd. Egy idôben foglalkozott ezzel, helyszíneket intézett forgatásokhoz. Mészöly Éva, aki középiskolában tanított biológiát és földrajzot, miközben egyre jobban elkeseredett, hogy a diákjait semmi sem érdekli, és errôl hosszú posztokat írt a titkos blogjába, kiment a kapuhoz, hogy beengedje Feketét. De azt tudja, ugye, hogy már nem foglalkozunk ilyesmivel, mondta még az udvaron, akik utoljára voltak, úgy összekarcolták a parkettát, hogy újra kellett csiszoltatni az egészet. Mert húzkodták ide-oda a hülye lámpáikat. Azt mondták, adjuk oda a számlát, persze azóta is fizetnek. Fekete biztosította, hogy se filmet forgatni, se a parkettát összekarcolni nem áll szándékában, hanem ezt a lányt keresi. Magánnyomozó. Mészöly Éva szokatlan bizsergést érzett, mivel még egyetemistaként találkozgatott egy rendôrrel. Sajnos, nem túl sokáig, mert kiderült, hogy a budapesti razziákon lefoglalt extasyt árulja Szegeden, vagy fordítva, erre


illusztráció: Szöllôsi Géza


illusztráció: Szöllôsi Géza


már nem emlékezett. A lényeg, hogy kirúgták, majd bezárták, és ezzel véget is ért a kapcsolatuk. Fekete közben elétolta a kinyomtatott képet. Hát, mondta Mészöly Éva, az biztos, hogy nem mostanában lehetett, mert legalább öt éve új kanapét vettek, ez meg itt a régi. Viszont akkor ez a Giuseppéék valamelyik filmjébôl van, eleinte szinte csak ôk jöttek ide. Nem, a nevére nem emlékszik, különben sem nagyon voltak ôk itthon olyankor, általában átmentek az Ilonkáékhoz Maglódra. De a Giuseppe nevét azt tudja. Kelemen Zoltán. Régebben ez volt a mobilja, nem tudja, mûködik-e még.

meg átellenben az egyik ablak. Fekete végigszámolta a lakásokat: abban lakott a lány. Az ajtó résnyire nyitva volt, behahózott, aztán amikor nem kapott választ, óvatosan belépett. Egybôl a konyhába érkezett, és a második lépésnél ijedtében majdnem felkiáltott. Egy macska szaladt be a lába mellett, neki volt nyitva hagyva az ajtó. Az elsô szobában nem volt senki, csak a tévé ment hang nélkül, de a másodikban megtalálta a lányt. Szóval, így néz ki, mosolygott Jasmine. Idôsebbnek gondoltam. Jöjjön ide. Gyere ide. Kinyújtotta a kezét, és megsimította Fekete arcát. És akkor minden ott volt, egyszerre, ahogy kiskamaszként régi német szexlapok fölött maszturbált a szobájában, ahogy a haverokkal ezerszer másolt filmeket néztek valamelyiküknél, a Tizenegyezer vesszô, az elsô szerencsétlenkedések, aztán az egyre magabiztosabb látogatások a videokölcsönzôben, a lassan, csíkról csíkra letöltôdô képek az interneten, percek, órák, napok újságok, képernyôk elôtt-fölött, ahogy a szem két párhuzamos idegpályán csatlakozik a prosztatához és a herékhez – ez a két ideg elöl fut, nem a gerinc mentén –, a szem vért pumpál és vegyületeket, Fekete jól ismeri ezt, a világ tényleg hatalmas, de ilyenkor egyre szûkül, és ott van az az egy pillanat, amikor nem kell másra gondolnia.

Mûködött. Giuseppe a nagykörúton tartott fenn egy irodát, bár, ahogy elmondta, lassan semmi értelme az egésznek, az internet tönkreteszi ôket. Már csak a különlegeseket lehet valamennyire eladni, de hát érted, pár éve még a dípí kellett mindenkinek, most meg már minden filmben az van. Amatôr meg gonzó, az megy. Mondjuk, már az se nagyon. Egy rövidnadrágos lány hozott két pohár kólát, de Fekete nem kért. Inkább egy kis vizet, ha nem gond. Át lehetett látni a szomszéd szobába, amit szinte betöltött egy nagy franciaágy, a két sarokban stúdiólámpák álltak. Ott szoktunk kasztingolni, mutatta Giuseppe. És jönnek? Jönnek, persze, minden csaj pornózni akar. Mindegyik? Hát, van elég. Azt hiszik, milliomosok lesznek, de a legtöbb csak elbulizza a pénzét, meg elkölti hülyeségekre, aztán csodálkoznak, hogy nincs. Fekete megmutatta a képet, Kelemen Zoltán ismerte a lányt.

Másnap azt mondta az öregembernek, hogy a lány már nincs az országban, és visszaadta az elôleg felét. Ez volt a megállapodás.

Ide a belsô, kis utcákba már csak az jön, akinek dolga van erre. Kávézók és éttermek mellett sétált el, olyanok vacsoráztak bent a sárgás fényben, akiknek sejtelmük sincs arról, hogy a világ egyre kellemetlenebb hely lesz, amit viszont Fekete nagyon is jól tudott. Jobbra fordult egy szûk kis utcába, ami ívet írt le, így nem látta a végét. Megállt egy romos háznál, elolvasta a táblát: mûemlék, épült 1840-ben. Úgy tûnt, azóta nem is nyúltak hozzá, a falat mintha kézzel is el lehetett volna morzsolni. Itt lakott a lány. Elindult fölfelé a sötét lépcsôn. A vaskorlát nyirkos volt, a falról hámlott az olajfesték. Ahogy lépkedett fölfelé, egy pillanatra az a furcsa érzése támadt, hogy lefelé megy, egy végtelen csigalépcsôn, hasonló volt ez ahhoz, mikor az ember hirtelen áll fel, és lába alatt megbillen a talaj, vagy amikor elalvás elôtt úgy érzi, zuhan. De Fekete nem zuhant, megrázta a fejét, és kapaszkodott tovább a csöndes lépcsôházban, és azon tûnôdött, egyáltalán lakik-e még itt valaki, vagy az önkormányzat már kiürítette az épületet, hogy néhány nyáron keresztül szórakozóhelyet mûködtessen benne egy élelmes vállalkozó, mielôtt ingatlanspekuláció áldozata lesz, és lebontják, hogy egy okkersárga, franciaerkélyes társasházat emeljenek a helyén. Felért, kilépett a körfolyosóra. Csak a csillagok világítottak,

74

75


már nem emlékezett. A lényeg, hogy kirúgták, majd bezárták, és ezzel véget is ért a kapcsolatuk. Fekete közben elétolta a kinyomtatott képet. Hát, mondta Mészöly Éva, az biztos, hogy nem mostanában lehetett, mert legalább öt éve új kanapét vettek, ez meg itt a régi. Viszont akkor ez a Giuseppéék valamelyik filmjébôl van, eleinte szinte csak ôk jöttek ide. Nem, a nevére nem emlékszik, különben sem nagyon voltak ôk itthon olyankor, általában átmentek az Ilonkáékhoz Maglódra. De a Giuseppe nevét azt tudja. Kelemen Zoltán. Régebben ez volt a mobilja, nem tudja, mûködik-e még.

meg átellenben az egyik ablak. Fekete végigszámolta a lakásokat: abban lakott a lány. Az ajtó résnyire nyitva volt, behahózott, aztán amikor nem kapott választ, óvatosan belépett. Egybôl a konyhába érkezett, és a második lépésnél ijedtében majdnem felkiáltott. Egy macska szaladt be a lába mellett, neki volt nyitva hagyva az ajtó. Az elsô szobában nem volt senki, csak a tévé ment hang nélkül, de a másodikban megtalálta a lányt. Szóval, így néz ki, mosolygott Jasmine. Idôsebbnek gondoltam. Jöjjön ide. Gyere ide. Kinyújtotta a kezét, és megsimította Fekete arcát. És akkor minden ott volt, egyszerre, ahogy kiskamaszként régi német szexlapok fölött maszturbált a szobájában, ahogy a haverokkal ezerszer másolt filmeket néztek valamelyiküknél, a Tizenegyezer vesszô, az elsô szerencsétlenkedések, aztán az egyre magabiztosabb látogatások a videokölcsönzôben, a lassan, csíkról csíkra letöltôdô képek az interneten, percek, órák, napok újságok, képernyôk elôtt-fölött, ahogy a szem két párhuzamos idegpályán csatlakozik a prosztatához és a herékhez – ez a két ideg elöl fut, nem a gerinc mentén –, a szem vért pumpál és vegyületeket, Fekete jól ismeri ezt, a világ tényleg hatalmas, de ilyenkor egyre szûkül, és ott van az az egy pillanat, amikor nem kell másra gondolnia.

Mûködött. Giuseppe a nagykörúton tartott fenn egy irodát, bár, ahogy elmondta, lassan semmi értelme az egésznek, az internet tönkreteszi ôket. Már csak a különlegeseket lehet valamennyire eladni, de hát érted, pár éve még a dípí kellett mindenkinek, most meg már minden filmben az van. Amatôr meg gonzó, az megy. Mondjuk, már az se nagyon. Egy rövidnadrágos lány hozott két pohár kólát, de Fekete nem kért. Inkább egy kis vizet, ha nem gond. Át lehetett látni a szomszéd szobába, amit szinte betöltött egy nagy franciaágy, a két sarokban stúdiólámpák álltak. Ott szoktunk kasztingolni, mutatta Giuseppe. És jönnek? Jönnek, persze, minden csaj pornózni akar. Mindegyik? Hát, van elég. Azt hiszik, milliomosok lesznek, de a legtöbb csak elbulizza a pénzét, meg elkölti hülyeségekre, aztán csodálkoznak, hogy nincs. Fekete megmutatta a képet, Kelemen Zoltán ismerte a lányt.

Másnap azt mondta az öregembernek, hogy a lány már nincs az országban, és visszaadta az elôleg felét. Ez volt a megállapodás.

Ide a belsô, kis utcákba már csak az jön, akinek dolga van erre. Kávézók és éttermek mellett sétált el, olyanok vacsoráztak bent a sárgás fényben, akiknek sejtelmük sincs arról, hogy a világ egyre kellemetlenebb hely lesz, amit viszont Fekete nagyon is jól tudott. Jobbra fordult egy szûk kis utcába, ami ívet írt le, így nem látta a végét. Megállt egy romos háznál, elolvasta a táblát: mûemlék, épült 1840-ben. Úgy tûnt, azóta nem is nyúltak hozzá, a falat mintha kézzel is el lehetett volna morzsolni. Itt lakott a lány. Elindult fölfelé a sötét lépcsôn. A vaskorlát nyirkos volt, a falról hámlott az olajfesték. Ahogy lépkedett fölfelé, egy pillanatra az a furcsa érzése támadt, hogy lefelé megy, egy végtelen csigalépcsôn, hasonló volt ez ahhoz, mikor az ember hirtelen áll fel, és lába alatt megbillen a talaj, vagy amikor elalvás elôtt úgy érzi, zuhan. De Fekete nem zuhant, megrázta a fejét, és kapaszkodott tovább a csöndes lépcsôházban, és azon tûnôdött, egyáltalán lakik-e még itt valaki, vagy az önkormányzat már kiürítette az épületet, hogy néhány nyáron keresztül szórakozóhelyet mûködtessen benne egy élelmes vállalkozó, mielôtt ingatlanspekuláció áldozata lesz, és lebontják, hogy egy okkersárga, franciaerkélyes társasházat emeljenek a helyén. Felért, kilépett a körfolyosóra. Csak a csillagok világítottak,

74

75


Huppanj le, lazíts, és bármi megtörténhet – sugallják a popdizájn bútorai és belsô terei. Az íves formák, a meleg tónusú, telített színek arra csábítják az embert, hogy megérintse a felületeket, hogy kezét végighúzva taktilis információt vegyen a polírozott vagy épp bolyhos textil borítású környezet elemeirôl. Az enteriôrök nyíltan vállalt szexuális hatása, energiája a 60-as, 70-es évek konvenciók alól felszabadult nemzedékének köszönhetô. A korszak optimista mentalitása szakított a múlttal, és sürgette a jövô világának megtapasztalását. A technicizmus bûvölete a formák, anyagok, színek teltségével párosult. Ennek a korszaknak két kiemelkedô építészformatervezô alakja Verner Panton és Joe Colombo, akik nem pusztán a tér egyes alkotóelemeivel, hanem annak egészével is foglalkoztak. A vágyaktól lüktetô korszak életérzését fogalmazták meg 3D-ben, kitapintható formában, erôteljes hatást gyakorolva egy szenvedélyesebbé váló társadalom érzékszerveire. A dán származású Verner Panton a klasszikus modern formatervezés mesterénél, Arne Jacobsennél kezdte pályafutását, de rövidesen saját irodát nyitott, szakítva az aprólékos dizájnmentalitás megfontoltságával, hogy teret engedjen friss, játékos ötleteinek. Hasenraini házát már ebben a szellemben kezdte kialakítani 1964-tôl, egyfajta portfólióként is szánva az összmûvészeti igényességû kialakítást. Megoldásai felrúgják a szokványos rendet: ülôbútorai egybefolynak a padló anyagával, kagylókörökbôl képzett lámpái domborzatként csüngnek alá a mennyezet teljes felületérôl, „lakótorony” nevet viselô heverôje emeletes ívekkel magasodik a nappaliban. Természetesen feltûnnek tereiben a róla elnevezett

Panton-székek, melyek az emberi test ülô alakját követik – a forradalmian új eljárásnak köszönhetôen fröccsöntött mûanyagból. De figyelmet érdemelnek a faldekorációnak tervezett szoboralakjai is, a fénylô akrilgömbökbôl képzett „labdafigurák”, azaz a nô és a férfi nemiséget megtestesítô alakjai. A kikapcsolódást szolgáló enteriôr egyszerre meseszerû és buja világa élénk, ugyanakkor pihentetô, és van benne valami lázadóan újszerû merészség. Panton új viszonyrendszereket hozott létre a bútorok között és ennek köszönhetôen az azt használó emberek között, is. Minden feloldódni látszik az izgalmas, intenzív és élményszerû terekben. A mélypiros és mélylila színek, a hol puha, hol csillogó anyagok és a kanyargó formák érzéki hangulattal töltik meg a házat. Hasonlóan átfogó tervezôi munkája az a colognei bútorkiállításra szánt két dizájn, melyet a Bayer AG felkérésére készített 1968-ban és 1970-ben. A cég a 60-as évektôl a 70-es évek közepéig minden évben felkért egy neves tervezôt élményhajója belsôépítészeti tervezésére, hogy így reklámozza az új fejlesztésû, szintetikus anyagait. A „Visiona 0” és a „Visiona II” a kerek és hullámzó formák változatos, pszichedelikus hangulatot keltô, gazdag tárházát vonultatja fel, vastag szônyegekkel, puha textilekkel, fényes, tükrözôdô felületekkel. Az archív fotókon megörökített terek hatása kizökkentô és magával ragadó; a közös heverészés élményét dokumentálják, melyet ezúttal már egy szélesebb közönség is élvezhetett. A Bayer Joe Colombot szintén felkérte egyik kiállításának, az 1969-es „Visiona I-nek” megtervezésére. Az olasz tervezô, akit a technológiai vívmányok bûvölete fûtött, egy James 76

Bond-filmbe illô díszletet álmodott a hajóra, melynek három fô egységét a központi lakótér, az éjszakai blokk és a konyhaboksz alkotta. A komplex, funkcionálisan is alaposan végiggondolt egységek a kor legújabb elektronikáját alkalmazták beépített szórakozó és mûszaki elemeivel, ill. auto­matikusan vezérelhetô, for­gó, ki-be csukható megoldásaival. Ezek az egységek más megfogalmazás­ban, de ugyanarról szóltak: a kényelemrôl, az ellazító, kellemes közegrôl, és a vágyaknak teret adó légkör megteremtésérôl. A korszak egyik hôse, a vagabond titkos ügynök, a mindenre felhatalmazott 007-es alakja is ezt a szabad, kötöttségektôl mentes életérzést testesítette meg, mint a mámorító ûrkorszakdizájn. Colombo egy magával ragadó, lehengerlô világot alkotott, melyben minden felforgatható, nincsenek korlátok, szabályok. Egy gombnyomással minden átalakítható, és a legfejlettebb technológia vonzó, könnyed forma- és színvilággal társul. A technikai vívmányok beépítésével pedig valóban a kémfilmek és a sci-fik effekteken alapuló környezetét lopta be a magánszférába. Colombo ehhez a munkájához az új igények generálta élettérrôl folytatott kutatásait is felhasználta, melynek végeredményeként létrehozta a bohém burzsoázia multifunkcionális „lakógépeit”. Saját lakásába két további, komplex lakógépet tervezett, egyet a nappali, egyet az éjszakai funkciók ellátására, melyeket az 1970-es Triennale di Milanón be is mutatott. A „Rotoliving” egység a konyhát és az étkezôt foglalta lényegében magába (ezúttal is elforgatható elemekkel), míg a „Cabriolet ágy” az intim életteret biztosította az ernyôsen lefedhetô franciaággyal és a fürdôszobával. A kis kütyük nyújtotta kényelem exkluzív terei voltak ezek,

melyek arra voltak hivatva, hogy ellenállhatatlan sármot kölcsönözzenek lakójának. Ez a fajta érzéki, gömbölyû, édesen optimista világ szerencsére nem múlt el nyomok nélkül, ma is érezteti hatását a dizájnerek között. Sok kortárs tervezôt – úgymint Eero Aarino, Ron Arad, Marc Newson, Karim Rashid – érint meg a popos hozzáállás játékos könnyedsége, akik elôszeretettel pakolják tele tereiket a kerekded világ tárgyaival. A kivitelezés és az alkalmazott színek sokat finomodtak, de a tereik által nyújtott élmény még mindig ugyanarról szól.


Bugya Brigitta

Sweet and sexy A kerekded világ csábítása Huppanj le, lazíts, és bármi megtörténhet – sugallják a popdizájn bútorai és belsô terei. Az íves formák, a meleg tónusú, telített színek arra csábítják az embert, hogy megérintse a felületeket, hogy kezét végighúzva taktilis információt vegyen a polírozott vagy épp bolyhos textil borítású környezet elemeirôl. Az enteriôrök nyíltan vállalt szexuális hatása, energiája a 60-as, 70-es évek konvenciók alól felszabadult nemzedékének köszönhetô. A korszak optimista mentalitása szakított a múlttal, és sürgette a jövô világának megtapasztalását. A technicizmus bûvölete a formák, anyagok, színek teltségével párosult. Ennek a korszaknak két kiemelkedô építészformatervezô alakja Verner Panton és Joe Colombo, akik nem pusztán a tér egyes alkotóelemeivel, hanem annak egészével is foglalkoztak. A vágyaktól lüktetô korszak életérzését fogalmazták meg 3D-ben, kitapintható formában, erôteljes hatást gyakorolva egy szenvedélyesebbé váló társadalom érzékszerveire. A dán származású Verner Panton a klasszikus modern formatervezés mesterénél, Arne Jacobsennél kezdte pályafutását, de rövidesen saját irodát nyitott, szakítva az aprólékos dizájnmentalitás megfontoltságával, hogy teret engedjen friss, játékos ötleteinek. Hasenraini házát már ebben a szellemben kezdte kialakítani 1964-tôl, egyfajta portfólióként is szánva az összmûvészeti igényességû kialakítást. Megoldásai felrúgják a szokványos rendet: ülôbútorai egybefolynak a padló anyagával, kagylókörökbôl képzett lámpái domborzatként csüngnek alá a mennyezet teljes felületérôl, „lakótorony” nevet viselô heverôje emeletes ívekkel magasodik a nappaliban. Természetesen feltûnnek tereiben a róla elnevezett

Panton-székek, melyek az emberi test ülô alakját követik – a forradalmian új eljárásnak köszönhetôen fröccsöntött mûanyagból. De figyelmet érdemelnek a faldekorációnak tervezett szoboralakjai is, a fénylô akrilgömbökbôl képzett „labdafigurák”, azaz a nô és a férfi nemiséget megtestesítô alakjai. A kikapcsolódást szolgáló enteriôr egyszerre meseszerû és buja világa élénk, ugyanakkor pihentetô, és van benne valami lázadóan újszerû merészség. Panton új viszonyrendszereket hozott létre a bútorok között és ennek köszönhetôen az azt használó emberek között, is. Minden feloldódni látszik az izgalmas, intenzív és élményszerû terekben. A mélypiros és mélylila színek, a hol puha, hol csillogó anyagok és a kanyargó formák érzéki hangulattal töltik meg a házat. Hasonlóan átfogó tervezôi munkája az a colognei bútorkiállításra szánt két dizájn, melyet a Bayer AG felkérésére készített 1968-ban és 1970-ben. A cég a 60-as évektôl a 70-es évek közepéig minden évben felkért egy neves tervezôt élményhajója belsôépítészeti tervezésére, hogy így reklámozza az új fejlesztésû, szintetikus anyagait. A „Visiona 0” és a „Visiona II” a kerek és hullámzó formák változatos, pszichedelikus hangulatot keltô, gazdag tárházát vonultatja fel, vastag szônyegekkel, puha textilekkel, fényes, tükrözôdô felületekkel. Az archív fotókon megörökített terek hatása kizökkentô és magával ragadó; a közös heverészés élményét dokumentálják, melyet ezúttal már egy szélesebb közönség is élvezhetett. A Bayer Joe Colombot szintén felkérte egyik kiállításának, az 1969-es „Visiona I-nek” megtervezésére. Az olasz tervezô, akit a technológiai vívmányok bûvölete fûtött, egy James 76

Bond-filmbe illô díszletet álmodott a hajóra, melynek három fô egységét a központi lakótér, az éjszakai blokk és a konyhaboksz alkotta. A komplex, funkcionálisan is alaposan végiggondolt egységek a kor legújabb elektronikáját alkalmazták beépített szórakozó és mûszaki elemeivel, ill. auto­matikusan vezérelhetô, for­gó, ki-be csukható megoldásaival. Ezek az egységek más megfogalmazás­ban, de ugyanarról szóltak: a kényelemrôl, az ellazító, kellemes közegrôl, és a vágyaknak teret adó légkör megteremtésérôl. A korszak egyik hôse, a vagabond titkos ügynök, a mindenre felhatalmazott 007-es alakja is ezt a szabad, kötöttségektôl mentes életérzést testesítette meg, mint a mámorító ûrkorszakdizájn. Colombo egy magával ragadó, lehengerlô világot alkotott, melyben minden felforgatható, nincsenek korlátok, szabályok. Egy gombnyomással minden átalakítható, és a legfejlettebb technológia vonzó, könnyed forma- és színvilággal társul. A technikai vívmányok beépítésével pedig valóban a kémfilmek és a sci-fik effekteken alapuló környezetét lopta be a magánszférába. Colombo ehhez a munkájához az új igények generálta élettérrôl folytatott kutatásait is felhasználta, melynek végeredményeként létrehozta a bohém burzsoázia multifunkcionális „lakógépeit”. Saját lakásába két további, komplex lakógépet tervezett, egyet a nappali, egyet az éjszakai funkciók ellátására, melyeket az 1970-es Triennale di Milanón be is mutatott. A „Rotoliving” egység a konyhát és az étkezôt foglalta lényegében magába (ezúttal is elforgatható elemekkel), míg a „Cabriolet ágy” az intim életteret biztosította az ernyôsen lefedhetô franciaággyal és a fürdôszobával. A kis kütyük nyújtotta kényelem exkluzív terei voltak ezek,

melyek arra voltak hivatva, hogy ellenállhatatlan sármot kölcsönözzenek lakójának. Ez a fajta érzéki, gömbölyû, édesen optimista világ szerencsére nem múlt el nyomok nélkül, ma is érezteti hatását a dizájnerek között. Sok kortárs tervezôt – úgymint Eero Aarino, Ron Arad, Marc Newson, Karim Rashid – érint meg a popos hozzáállás játékos könnyedsége, akik elôszeretettel pakolják tele tereiket a kerekded világ tárgyaival. A kivitelezés és az alkalmazott színek sokat finomodtak, de a tereik által nyújtott élmény még mindig ugyanarról szól.


Kelemen Éva

Még egyszer hátulról, avagy az „okos gyönyör” újraélesztése Nem újdonság, hogy a bolygónkat mozgató, megkerülhetetlen szexualitás érméjének egyik oldalán a legnagyobb misztériumot, másikon a legtermészetesebb emberi szükségletet találjuk: ám jó ideje úgy tûnik, minden feldobásnál az utóbbi kerekedik felül. Talán túlzás azt állítani – Nietzsche után szabadon –, hogy az erotika halott, de kétségtelen, hogy méretes kosz keveredett a szó nemes értelmében vett testi szerelem évezredek óta olajozottan forgó fogaskerekei közé. Van, aki ôszintén vállalja szexuális szabadosságát, és nem átallja azt kendôzetlenül a nyilvánosság elé tárni. Elég csak Madonna Erotica címû dalára és annak a kilencvenes évek elején fénysebességgel betiltott – ittott a szadomazót idézô – videójára gondolnunk, amely a cím ellenére nem éppen a hagyományos értelemben vett erotika zászlóvivôje. Mások szeretik magánügyként kezelni hasonló irányú érdeklôdésüket, míg egyesek egészen össze vannak zavarodva a kérdésben, ami teljességgel érthetô. Tekintve, hogy már nem pusztán az a kérdés, mi is az erotika valójában, hanem hogy létezik-e még egyáltalán ma, amikor ez a kifejezés úton-útfélen, elcsépelt frázisként lóg ki az összezavarodott és szexuálisan túlfûtött emberiség virtuális sliccébôl. A Wikipédia nem átallja leírni, hogy „bár az erotikát általában megkülönböztetik a pornográfiától, valójában ez nem mindig egyértelmû, mivel e többé-kevésbé szubjektív fogalmak megítélése függ az egyéntôl, illetve az adott kultúrától”. Ennek tükrében elég csak az ún. Erotika Kiállítás húspiachoz hasonlatos képzôdményére gondolnunk, ahol az „erotika” körülbelül a belépéskor el is hamvad a látogatóban. A „mindent a szemnek” itt egészen új értelmet nyer: a látvány olyannyira kimerítô (sokak számára egyúttal kielégítô is), hogy az erotikát alapjában véve meghatározó titokzatosság, a finom árnyalatokkal operáló sejtetés izgalma nyomokban sem

található meg errefelé. Ezt a problémakört érzékeny lakmuszpapírként regisztrálva nem mutat más képet a mai magyar színpadokon megvalósuló elôadások tetemes része sem. Jó példa erre a Nemzeti Színház A park címû Botho Strauß-elôadása, amelyben az Oberon bôrébe bújt László Zsolt épp annyira keserûen és beletörôdô lemondással vizslatja az arctalan tömeg randomizált önkielégítését, mint ahogy azt Erósz, a szerelem istene minket figyelve valószínûleg most is teszi. Alföldi Róbert nem elôször fordítja felénk az emberi érzelmek – vagy éppen azok hiánya – és a szexualitás többnyire szônyeg alá söpört, kényes oldalát: elôadása nem rébuszokban, sokkal inkább a kendôzet­len szembesítés eszközeivel nyom tükröt eltorzult értékrendünk tompult ábrázatába. Mert hát van-e tragikusabb, elkeserítôbb annál, mint amikor az „okos gyönyör” helytartója, Shakespeare tündérkirálya, a szálakat magabiztosan kézben tartó Oberon a földi halandók közé ereszkedve nemcsak az emberek igazi gyönyörhöz való visszavezetésében vall kudarcot, de maga is érzelem nélküli élôhalottá válik? Bár szerelme, Titánia (Nagy Mari) a végsôkig kitart, az érzelmi amnézia végül ôt is vegetáló ôrültté degradálja. A park a Szentivánéji álom oldalbordájából született 1983-ban, s egyszerre villantja fel a shakespeare-i szerelemfelfogást, a tündérmese hepiendbe torkolló játékosságát, és generál dialógust a keserû, azonnali kielégülést keresô jelen agresszív, lélektelen bódulatával. Az álom ezúttal mágikus talizmánok sötét varázslata révén ovászkodik be a mindennapokba, ám az így életre hívott rémálom nem sokban különbözik a korábbi valóság torzképétôl. A „normális” állapot paraméterei szerint a házastársak egyetlen közös nevezôje a kölcsönös acsarkodás, illetve a „felebarátod házastársát ne kívánd” parancsának 80

elôszeretettel való megszegése. A sors fintora, hogy férj és feleség éppen a varázslat eredményeképp létrejövô, furcsán torz, fordított világban kerül az eredetileg ôt megilletô helyére, mutat hitvesi hûséget és szerelmet a másik iránt. Botho Strauß szövege attól mûködik, hogy nem szolgalelkûen követi Shakespeare drámáját, sokkal inkább annak esszenciáját ülteti át mai – erôsen kritikus, de korántsem szájbarágó – formába, ebbôl kifolyólag a történet azok számára is maximálisan élvezhetô, akik nem találkoztak az eredeti verzióval. Alföldi Róbert rendezése leginkább attól erôs, hogy az elôadást a drámához híven nem a demonstratív célú ujjal mutogatás, hanem az egyszerû fel/megmutatás gesztusa uralja – és ebben a minôségében an�nyiban közelít az erotikához is, hogy az aktus helyett a gesztust helyezi elôtérbe. Hasonlóan kényes témát feszeget a Bárka Színház De Sade pennája címû produkciója is, ám a XVIII. század hírhedt márkijának szellemében megírt Dough Wright-dráma inkább a jelen elferdült, torz hajlamait takargató álszent képmutatást állítja pengeélre. Elgondolkodtató, hogy az elôadásban tulajdonképpen a köztudottan perverz és szadista irányultságú De Sade márki (Mucsi Zoltán) avanzsál a – ha nem is az erkölcsös, de – ôszinte, mindenféle álarctól mentes lét szószólójává. Bár életmódja és nézetei hagynak kívánnivalót maguk után, mégis ô az egyetlen, aki „elveihez” – bármilyenek is legyenek azok – hû marad: következetességébôl fakadó, paradox „erkölcsösségével” példát statuálva a végül elbukó De Coulmier abbé (Telekes Péter) és gátlástalan felettese, a charentoni elmegyógyintézet-igazgató (Seress Zoltán) számára. Mint ahogy Bulgakov Mester és Margaritájában is éppen a „sötét oldal” szolgálatában álló leckézteti meg a „helyes útról” letévedôket.

Sade neve joggal kelt nyílt színi, durva aktusokra épülô, elrettentô jelenetsorok iránti elôzetes várakozást, ám Szabó Máté rendezô a „kevesebb több” – az erotikában sem éppen felesleges – gesztusával a márki többnyire auditív módon megjelenô történeteit használja a nézôi képzelet vesszôparipájaként. Vesszô és paripa is akad pár a pornográf mesék erdejében, ám az elôadás sava-borsát a márki helyenként könnyfakasztóan túlburjánzó szóvirágai adják: fallikus és vaginális metaforák egész csatasora tûnik szemünk elé a pajzán kifejezések hadseregének enumerációja során. A legékesebb hadvezér természetesen a megtestesült fôgonosz, Sade „pennája”, amelyet – lévén az író „legékesebb szablyája” – a legnehezebb elhallgattatni. Pénisz és penna ily módon válnak a férfiúi és mûvészi teremtés felcserélhetô metaforáivá, egyúttal felvillantva a márki ékes�szólásának és belsô romlottságának kacagtató ellentétét. A Sade modorában megírt drámára épülô elôadás érzékletesen mutat rá az alkotói fantáziának, a képzelet zabolátlanságának elementáris erejére, amely határokat nem ismerve képes akár négy (cella) fal közül is szabad kiutat találni. Az említett két elôadás példázza azt a tendenciát is, miszerint a színház már túllépett a szexuális aktus puszta prezentálásával való figyelemfelhívás, megbotránkoztatás eszközein. A minden lehetséges csatornán felénk habzó, a szexet pornográfiává degradáló beszédmód más, izgalmasabb kerülôutak felé terelte az alkotók lépteit, akik a szomorú jelen tükrének felmutatásával éppen a Botho Strauß-nál felbukkanó okos gyönyör mellett teszik le voksukat. A Bárka a pornográfiával karöltve sasszézó erotománia veszélyes vizein evez, a Nemzeti elôadása pedig a pénzért megvehetô, szemfényvesztésre épülô, hazug, érzelemmentes, mechanikus szexualitás felôl közelíti meg az erotika (hiányának) témakörét. (Per-

sze nem csak azt.) Akárhogy is, de rá kell ébrednünk: már nem maradtak titkok, kielégítetlen vágyak – a szó nemes értelmében vett vágyakozás, az erotika misztériuma halott. Kérdés persze, hogy mi, az ehhez hasonló álláspontokkal nézôként szembesülôk mennyire ismerünk magunkra a megjelenített figurákban, és mennyire sorolunk be azok közé, akik álszent módon nem veszik tudomásul saját képmutatásuk parafrázisát. A színház némileg a médiáéhoz hasonló watchdog funkciója (rettenthetetlen házőrzőként strázsálni az igazság és rend maradéktalan érvényesülése felett) tehát korántsem vész el, csak átalakul: érzékeny szenzorként nem csak a politikát, hanem minket is igyekszik olykor burkolt formában, olykor pedig kendőzetlenül szembesíteni jelenünkkel, önmagunkkal. A jövőre vonatkozólag pedig úgy tűnik, hogy a kevésbé szerencsés szájbarágás helyett jobb, ha saját lelkiismeretünk suttogja fülünkbe hibáinkat – feltéve, ha még képes megszólalni. A park utolsó jelenetében megjelenik a Titánia és egy bika „szerelméből” született patás torzszülött (Makranczi Zalán), aki elrettentő példaként demonstrálja a fejvesztett, vak élvhajhászás végzetes eredményeit. Az Ödipusz-komplexusban szenvedő, any­­ját betegesen imádó gyilkos cigarettájában egyszerre parázslanak fel a felelőtlen aktusok miatt halálba kényszerülő magzatok, a bokorban megerőszakolt tehetetlen, fiatal lányok megtört teste, a szexuális életbe tizenévesen fejest ugró tinik kiégett ábrázata, vagy éppen a házasságon kívüli élvezetek után koslató házastársak. A variációk száma végtelen, és ez már jóval messzebbre vezet a puszta erotika, szexualitás, vagy pornográfia kérdéskörén: ám az is biztos, hogy az erotika fogalmának ilyen módon való eltorzulása a bolygó optimális ph-értékének igencsak egészségtelen alakulását mutatja. 81


Kelemen Éva

Még egyszer hátulról, avagy az „okos gyönyör” újraélesztése Nem újdonság, hogy a bolygónkat mozgató, megkerülhetetlen szexualitás érméjének egyik oldalán a legnagyobb misztériumot, másikon a legtermészetesebb emberi szükségletet találjuk: ám jó ideje úgy tûnik, minden feldobásnál az utóbbi kerekedik felül. Talán túlzás azt állítani – Nietzsche után szabadon –, hogy az erotika halott, de kétségtelen, hogy méretes kosz keveredett a szó nemes értelmében vett testi szerelem évezredek óta olajozottan forgó fogaskerekei közé. Van, aki ôszintén vállalja szexuális szabadosságát, és nem átallja azt kendôzetlenül a nyilvánosság elé tárni. Elég csak Madonna Erotica címû dalára és annak a kilencvenes évek elején fénysebességgel betiltott – ittott a szadomazót idézô – videójára gondolnunk, amely a cím ellenére nem éppen a hagyományos értelemben vett erotika zászlóvivôje. Mások szeretik magánügyként kezelni hasonló irányú érdeklôdésüket, míg egyesek egészen össze vannak zavarodva a kérdésben, ami teljességgel érthetô. Tekintve, hogy már nem pusztán az a kérdés, mi is az erotika valójában, hanem hogy létezik-e még egyáltalán ma, amikor ez a kifejezés úton-útfélen, elcsépelt frázisként lóg ki az összezavarodott és szexuálisan túlfûtött emberiség virtuális sliccébôl. A Wikipédia nem átallja leírni, hogy „bár az erotikát általában megkülönböztetik a pornográfiától, valójában ez nem mindig egyértelmû, mivel e többé-kevésbé szubjektív fogalmak megítélése függ az egyéntôl, illetve az adott kultúrától”. Ennek tükrében elég csak az ún. Erotika Kiállítás húspiachoz hasonlatos képzôdményére gondolnunk, ahol az „erotika” körülbelül a belépéskor el is hamvad a látogatóban. A „mindent a szemnek” itt egészen új értelmet nyer: a látvány olyannyira kimerítô (sokak számára egyúttal kielégítô is), hogy az erotikát alapjában véve meghatározó titokzatosság, a finom árnyalatokkal operáló sejtetés izgalma nyomokban sem

található meg errefelé. Ezt a problémakört érzékeny lakmuszpapírként regisztrálva nem mutat más képet a mai magyar színpadokon megvalósuló elôadások tetemes része sem. Jó példa erre a Nemzeti Színház A park címû Botho Strauß-elôadása, amelyben az Oberon bôrébe bújt László Zsolt épp annyira keserûen és beletörôdô lemondással vizslatja az arctalan tömeg randomizált önkielégítését, mint ahogy azt Erósz, a szerelem istene minket figyelve valószínûleg most is teszi. Alföldi Róbert nem elôször fordítja felénk az emberi érzelmek – vagy éppen azok hiánya – és a szexualitás többnyire szônyeg alá söpört, kényes oldalát: elôadása nem rébuszokban, sokkal inkább a kendôzet­len szembesítés eszközeivel nyom tükröt eltorzult értékrendünk tompult ábrázatába. Mert hát van-e tragikusabb, elkeserítôbb annál, mint amikor az „okos gyönyör” helytartója, Shakespeare tündérkirálya, a szálakat magabiztosan kézben tartó Oberon a földi halandók közé ereszkedve nemcsak az emberek igazi gyönyörhöz való visszavezetésében vall kudarcot, de maga is érzelem nélküli élôhalottá válik? Bár szerelme, Titánia (Nagy Mari) a végsôkig kitart, az érzelmi amnézia végül ôt is vegetáló ôrültté degradálja. A park a Szentivánéji álom oldalbordájából született 1983-ban, s egyszerre villantja fel a shakespeare-i szerelemfelfogást, a tündérmese heppiendbe torkolló játékosságát, és generál dialógust a keserû, azonnali kielégülést keresô jelen agresszív, lélektelen bódulatával. Az álom ezúttal mágikus talizmánok sötét varázslata révén ovászkodik be a mindennapokba, ám az így életre hívott rémálom nem sokban különbözik a korábbi valóság torzképétôl. A „normális” állapot paraméterei szerint a házastársak egyetlen közös nevezôje a kölcsönös acsarkodás, illetve a „felebarátod házastársát ne kívánd” parancsának 80

elôszeretettel való megszegése. A sors fintora, hogy férj és feleség éppen a varázslat eredményeképp létrejövô, furcsán torz, fordított világban kerül az eredetileg ôt megilletô helyére, mutat hitvesi hûséget és szerelmet a másik iránt. Botho Strauß szövege attól mûködik, hogy nem szolgalelkûen követi Shakespeare drámáját, sokkal inkább annak esszenciáját ülteti át mai – erôsen kritikus, de korántsem szájbarágó – formába, ebbôl kifolyólag a történet azok számára is maximálisan élvezhetô, akik nem találkoztak az eredeti verzióval. Alföldi Róbert rendezése leginkább attól erôs, hogy az elôadást a drámához híven nem a demonstratív célú ujjal mutogatás, hanem az egyszerû fel/megmutatás gesztusa uralja – és ebben a minôségében an�nyiban közelít az erotikához is, hogy az aktus helyett a gesztust helyezi elôtérbe. Hasonlóan kényes témát feszeget a Bárka Színház De Sade pennája címû produkciója is, ám a XVIII. század hírhedt márkijának szellemében megírt Dough Wright-dráma inkább a jelen elferdült, torz hajlamait takargató álszent képmutatást állítja pengeélre. Elgondolkodtató, hogy az elôadásban tulajdonképpen a köztudottan perverz és szadista irányultságú De Sade márki (Mucsi Zoltán) avanzsál a – ha nem is az erkölcsös, de – ôszinte, mindenféle álarctól mentes lét szószólójává. Bár életmódja és nézetei hagynak kívánnivalót maguk után, mégis ô az egyetlen, aki „elveihez” – bármilyenek is legyenek azok – hû marad: következetességébôl fakadó, paradox „erkölcsösségével” példát statuálva a végül elbukó De Coulmier abbé (Telekes Péter) és gátlástalan felettese, a charentoni elmegyógyintézet-igazgató (Seress Zoltán) számára. Mint ahogy Bulgakov Mester és Margaritájában is éppen a „sötét oldal” szolgálatában álló leckézteti meg a „helyes útról” letévedôket.

Sade neve joggal kelt nyílt színi, durva aktusokra épülô, elrettentô jelenetsorok iránti elôzetes várakozást, ám Szabó Máté rendezô a „kevesebb több” – az erotikában sem éppen felesleges – gesztusával a márki többnyire auditív módon megjelenô történeteit használja a nézôi képzelet vesszôparipájaként. Vesszô és paripa is akad pár a pornográf mesék erdejében, ám az elôadás sava-borsát a márki helyenként könnyfakasztóan túlburjánzó szóvirágai adják: fallikus és vaginális metaforák egész csatasora tûnik szemünk elé a pajzán kifejezések hadseregének enumerációja során. A legékesebb hadvezér természetesen a megtestesült fôgonosz, Sade „pennája”, amelyet – lévén az író „legékesebb szablyája” – a legnehezebb elhallgattatni. Pénisz és penna ily módon válnak a férfiúi és mûvészi teremtés felcserélhetô metaforáivá, egyúttal felvillantva a márki ékes�szólásának és belsô romlottságának kacagtató ellentétét. A Sade modorában megírt drámára épülô elôadás érzékletesen mutat rá az alkotói fantáziának, a képzelet zabolátlanságának elementáris erejére, amely határokat nem ismerve képes akár négy (cella) fal közül is szabad kiutat találni.

sze nem csak azt.) Akárhogy is, de rá kell ébrednünk: már nem maradtak titkok, kielégítetlen vágyak – a szó nemes értelmében vett vágyakozás, az erotika misztériuma halott. Kérdés persze, hogy mi, az ehhez hasonló álláspontokkal nézôként szembesülôk mennyire ismerünk magunkra a megjelenített figurákban, és mennyire sorolunk be azok közé, akik álszent módon nem veszik tudomásul saját képmutatásuk parafrázisát. A színház némileg a médiáéhoz hasonló watchdog funkciója (rettenthetetlen házôrzôként strázsálni az igazság és rend maradéktalan.

Az említett két elôadás példázza azt a tendenciát is, miszerint a színház már túllépett a szexuális aktus puszta prezentálásával való figyelemfelhívás, megbotránkoztatás eszközein. A minden lehetséges csatornán felénk habzó, a szexet pornográfiává degradáló beszédmód más, izgalmasabb kerülôutak felé terelte az alkotók lépteit, akik a szomorú jelen tükrének felmutatásával éppen a Botho Strauß-nál felbukkanó okos gyönyör mellett teszik le voksukat. A Bárka a pornográfiával karöltve sasszézó erotománia veszélyes vizein evez, a Nemzeti elôadása pedig a pénzért megvehetô, szemfényvesztésre épülô, hazug, érzelemmentes, mechanikus szexualitás felôl közelíti meg az erotika (hiányának) témakörét. (Per81


F Á K Ó

Á R P Á D :

S Z E K S Z E L N I

M A

M Á R

E G Y S Z E R Û !

mangák anime- és képregényes DVD-k regények magyar szer zői kép

gen nyelvű e d id s é r a magy álasztéka v s le é z s k e képregény

ek antikvár képregény dások ia k lt á i it m li

E L Ö L

H Á T U L

Cím: 1075 Budapest, Wesselényi u. 12.

SATISFACTION

GUARANTEED INFLATABLE INSTRUCTIONS

1. Attach hose to the pump air outlet. (Pump may not be included)

2. Open the doll’s valve cap.

3. Insert pump nozzle into the doll’s valve.

4. Begin to inflate the doll using the foot pump.

5. Secure the cap back to air valve.

6. Push valve into back Doll’s body until it no longer protrudes.

HYGIENIC SEAL INSTRUCTIONS (For the doll with hole only)

1. Do not use any sharp objects such as knife, scissors or needle.

2. The vagina and anal openings are enclosed with a hygienic seal.

3. Gently with your fingers, peel the hygienic seal away from the vagina/anus.

4. Higienic seal comes off easily revealing the vagina/anus openings.

F E L Ü L A L U L

5. The vagina/anus is now safe and ready for usage.

6. To install vibrating bullet, simply insert into the round hole at the back of the doll above the anus (Some products may not apply).

(A Holdfény Fantasy Üzletház alsó szintjén.)

Nyitva tartás: hétfőtől csütörtökig 12–18, pénteken 12–19, szombaton 9–13 óráig. www.komikon.hu • E-mail: info@komikon.hu


SZíNHÁZ AJÁNLÓ


RoHAM '9  

RoHAM Magazine: hungarian graphic design and illustrations...