Jo es rossz

A jó és a rossz kérdései - kontextuális lelkigondozói megközelítésBöszörményi Nagy Iván1 által fémjelzett kontextuális terápiás megközelítés, négy egymással összefüggő dimenzióban vizsgálja az emberi életet. Ez a szemlélet megkülönböztetett figyelmet szentel az emberi kapcsolatoknak, s teszi mindezt segítői célból. A „dimenzió” itt tehát az a „kapcsolati valóság” 2, ahol vagy ahogy az emberi élet teret kap. A böszörményi-adta négy-dimenziós szemléletben teszek kísérletet a jó és a rossz kérdéseinek a vizsgálatára. Abból a tapasztalati valóságból indulok ki, hogy a jó és a rossz tetten érhető az emberi kapcsolatokban és összefüggésben is van ezzel. E szemlélet alapján a jó és a rossz kérdéseit azon dimenziók - és a köztük való összefüggések - alapján vizsgálom meg, amit a kontextuális lekigondozói megközelítés az alábbiakban nevez meg: a. Tények dimenziója ( tárgyiasítható tények) b. Pszichológiai dimenzió ( tényekhez való viszonyulás, stb) c. Rendszerszemlélet dimenziója ( kapcsolati rendszerek, interakciók ) d. Etikai dimenzió ( megérdemelt bizalom Az alábbiakban - kontextuális lelkigondozói szempontok alapján - a négy dimenzió alapján vizsgálom meg a jónak és a rossznak a kérdéseit. A dimenziók során konkrét példa alapján - N.Erőss Zsolt kandcsendzöngai örök távozása után - hozom fel a rossz és jó kérdéseit.

Az első dimenzióban kissé részletesebben térek ki az ismertetésre a felhozott oknkrét péld a alapján. Ebben a dimenzióban vetem fel a jó és a rossz kérdéseire vonatkozó kontextuális gondolkodásmódot. A második és harmadik dimenziót – a jó és a rossz felvethető kérdések kapcsán - csak érintőlegesen mutatom be. A negyedik dimenzió esetében – tekintettel ennek a meghatározó lényegére és a fontosságára - amelyre való kitérést ez esszé keretei nem engedik meg - a szemléltetést többnyire idézetekkel érzékeltetetem, majd a jó és a rossz kérdéseit ezek után közelítem meg.

Végül a négy dimenzió megközelítése után az esszé végén kísértelet teszek arra, hogy összegezzem lelkigondozói álláspontom a jó és rossz kérdésével kapcsolatosan. a) A tények dimenziója Azt a tapasztalati valóságot jelöli, ami a „kapcsolati körülményekre” 3 tekint elsősorban.

Ezek a tények az ember életében, születéstől óta adottak és megcáfolhatatlanok. „A 1

„192o májusában született Magyarországon. A Pázmány Péter Tudományegyetem pszichiátriai rezidense volt, amikor 1948-ban elhagyta az országot. 195o-től az Amerikiai Egyesült Államokban telepedett le.... A kontextuális, kapcsolati etika családterápiás iskola világhíres alapítójaként vált ismertté.” In BöszörményiNagy Iván Barbara R Krasner Kapcsolatok kiegyensúlyozásának dialógusa , Coincidencia kiadó , 2oo1, Bpest könyv hátlapjáról való ismertető 2 I.m. 58 oldal, a továbbiakban a dimenziók megnevezését Holland-Magyar kontextuális lelkigondozói képzésen való jegyzeteim valamint Hanneke Meulink-Korf , Aat van Rhjin: A harmadik – akivel nem számoltak, Exit kiadó Kolozsvár, 2oo9 könyve alapján ezen fejezete alapján állítom össze.

3 Böszörményi-Nagy Iván Barbara R Krasner Kapcsolatok kiegyensúlyozásának dialógusa , Coincidencia kiadó , 2oo1, lásd a 61 oldalon

családunk szociális-gazdasági története, a saját szociális-gazdasági helyzetünk adott viszonyok között,a genetikai tényezők, testi egészségünk, vagy akadályoztatásunk, a nemünk, etnikai identitásunk az, hogy voltunk-e valamilyen természeti katasztrófa áldozatai, mind ahhoz tartoznak, amit Nagy „ténynek” tekint, „objektivizálható ténynek”” 4 A tények dimenziójában a jó és a rossz kérdéseinek a fogalmi meghatározása is előtérbe kerülhet, mint adott valóságok adott körülmények között. A jó és a rossz lehetnek akár szerzett vagy okozott tények (amelyeket önmagunknak vagy másoknak adunk) amelyek a saját felelősségünkkel lehetnek összefüggésben, de lehetnek „ránk mért”5 tények is , amelyeket nem mi szereztünk, de mi kell elhordoznunk mint megcáfolhatatlan tényeket.

N.Erőss Zsolt esetében: jobb lábának amputációja azon - sajnálatosan - szerzett tény volt számára, ami további hegymászói útjaival volt összefüggésben. A jó és a rossz kérdése további hegymászása szemszögéből - átértelmeződött számára, hisz akkori döntése értelmében az lett volna számára rossz, ha nem vágták volna le a lábát. Vagyis számára adott körülmények között akkori döntése azt igazolta - az volt a jó, hogy levágják a lábát.

Most már tudjuk – sajnos – ha megmaradt volna a lába nem tudott volna hegyet mászni és akkor nem maradt volna a Kandcsendzöngán. Lám a szerzett tények tekintetében a jó és a rossz kérdései mennyire változhatnak akár az idő tapasztalati valósága akár a különböző viszonyulások szempotjából.

Adott tény volt nála például: gyerek kora, fiatalsága, házassága, szülői és házastársi volta, szüleivel majd feleségével, gyermekeivel barátaival médiával való kapcsolata, székely öntudata, fizikai adottságai, hegymászói belső motiváltsága, stb. A jó és a rossz kérdéseinek a „megfoghatósága” (és nem minősítése!) az elhunyt azon kapcsolataiban volt tetten érhető - sajnos immár nélküle e tények ismeretéről csak az emléke iránti kellő kegyelettel és tisztelettel elmélkedhetünk - amit halála után jónak és rossznak nevezhetünk vagy gondolhatunk. Vagyis gyerekkorát jónak vagy rossznak minősíthetjük a szüleivel való kapcsolata szempontjából például, de ezen tényekről igazán csak neki volt pontos ismerete.

Erről csak ő tudna – sajnos már nem - tényszerűen nyilatkozni. A jó és a rossz azon kapcsolatokban volt számára fontos vagy kevésbé fontos, ahol vagy amit jónak vagy rossznak élt meg kapcsolataiban. Amit azonban mi jónak vagy rossznak látunk nála, az nem valószínű hogy neki is azt jelentette, sőt elég nagy tévedési lehetőségünk is van ezen a területen hogy ezen feltételezéseinkor nagyot tévedjünk. Ismereteink hiányai miatt óvatosan kell bánnunk azzal a megállapítással, is hogy ezen adott tények mennyiben voltak Zsolt számára rámért igazságtalanságok vagy mennyire nem. Milyen tényekre vezethető vissza az, hogy ő ilyen elkötelezett, saját életét is feláldozó hegymászó lett ? Kinek adott és mit, hogyan adott ezzel és kitől mit és hogyan vett el ? Hogyan lehet a „számlát” kiegyenlíteni és kinek, vagy kiknek van erre lehetősége(ük) ?6 A kérdésekre lehet választ adnunk, viszont jobb ha a kérdéseket egyelőre magunkkal visszük mintsem hamar választ adnák rájuk. A tények nem minden esetben válaszokat jelentenek, van amikor a tények 4

Idézet Hanneke Meulink-Korf , Aat van Rhjin: A harmadik – akivel nem számoltak, Exit kiadó Kolozsvár, 2oo9 könyvből a 24 oldal második bekezdéséből.

5 Dr. Kiss Jenő fogalom-használata - a holland magyar kontextuális képzésen készült jegyzeteimből – amit a tőlünk független, de velünk kapcsolatban és velünk összefüggő valóság megnevezésére használt.

6 Ezen kérdések már a negyedik dimenzióba vezetnek el amikor a méltányos és igazságos kérdéseit feszengetjük a kapcsolati etika alapján. Ekkor az első dimenzió a negyedik dimenzióval is kapcsolatban van, természetesen összefüggésben a pszichikai és a rendszerszemléletű látásmód együttes szemléletében.

kérdéseket fogalmaznak meg. A jó és a rossz kérdéseit – amint olvassuk ezt ez elmélkedés címében is. ( Amikor a tényekhez való viszonyulásunk látószögéből elmélkedünk - a második dimenzióba kerültünk. A tények dimenziója és a tényekhez való viszonyulás pszichikai dimenziója elválaszthatatlanul összefüggenek. A jó és a rossz kérdései akár motivációs tényezők is lehetnek. Feltételezhetjük, hogy mi motiválthatta az immár néhai hegymászót, ami összefüggésben lehetett gyerekkorában megélt kapcsolataival is. Feltételezésünk eredményétől függetlenül megállapíthatjuk, hogy a hegymászás belső motivációja adott tény volt nála, attól függetlenül, hogy mi mit gondolunk erről. A motivációs tényezője - bár a pszichikai dimenzióba tartozik a maga pszichodinamikai megnyilvánulásaival – tény, s mint ilyen az első dimenzióban is szemlélhető. A tényeket természetesen belső viszonyulásunk alapján objektivizáljuk. Adott tényekről csak az adott tények ismeretében nyiltakozhatunk. Ezeket a tényeket hogy mennyiben lehet jónak vagy rossznak nevezni az elsősorban nem a jó és a rossz kérdéseiről hanem a mi gondolkodásunkról mi hitbeli hozzáállásunktól függ.7) Az elhunytnak megszakadtak a lehetősége azzal a kapcsolati valósággal, amelyben mi élünk. Ma már nem tudhatjuk meg hogy ezen rossz és a jó kérdésekről ő ma miként vélekedne, azt sem amit vagy ahogy ezeket az emberi kapcsolatokban megélhetné halála után. Vagyis nem tudhatjuk, hogy a néhai hegymászó - halála után - miként határozná meg újra a jó és a rossz fogalmát a tények vagy más dimenziók szemszögéből. A tények dimenziójában a néhai hegymászó jó és rossz képességeit bár megvizsgálhatjuk abból a szempontból, hogy ezek mennyire voltak jó vagy rossz tulajdonságai nem a hegymászás, hanem elsősorban az ő emberi kapcsolataira nézve, de sjanos ezen jó vagy rossz kérdések megfogalmazásával nem segítünk sem neki sem azoknak akikkel valamikor kapcsolatban volt. Mégis mi az ami segíthet talán? Ezt azok tudják igazán akik kapcsolatban voltak vele.

Feltehető a lelkigondozói kérdés: milyen „örökséget”, „hagyatékot”, „forgó számlát” hagyott hátra, immár árván maradt gyermekeinek, amely immár a rájuk mért igazságtalanság tényeként van jelen számukra 8? Ezt a forgó számlát miként és kinek lehet megállítani és a konstruktív jogosultságban megerősíteni gyermekeit, családtagjait ?

(Ebben a kérdésfelvetésben megjelenik a negyedik dimenzió escatonja 9, miszerint édesapa nélkül felnőni - a gyerekekek szempontjából - rájuk mért igazságtalanság. Ez igazságtalanság pedig a gyerekeknek rossz vagyis nem jó dolog. Kérdés marad, hogy ez a rossz dolog miként tudja Isten jóra fordítani azon emberi kapcsolatokban amit az árvák megtapasztalnak és megélnek életük folyamán ? Az emberi kapcsolatok e helyen is felelősséget és feszültséget hordoznak azon jónak a szolgálatában, aminek nem pontos megfogalmazása szükséges, de a kapcsolati valóság tényszerűségét adja.)

7

„ A világ értékelése szerint – coram mundo – mindez nem különösen jó. Mi módon jó coram Deo az, ami számunkra rossz – ezt egyedül Isten felségjoga.” In Visky S Béla A keresztyén etika alaplevei , Egyetemi Műhely kiadó, Bolyai Társaság Kolozsvár , 2o1o, lásd 44 oldal 8 Ezen kontextuális fogalmak értelmezéseire e helyen most nem térek ki. Az esszé további részében a jó és rossz kérdésének a vizsgálatánál előjönnek majd e fogalmak és ott az adott összefüggésben nem kérdésfelvetés formájában , ahol majd magyarázatot is mellékelek az adott helyen.

9 Erkölcsi hipotézis alapján történő szemlélet alapján való segítő kérdésfelvetés.

b) A pszichológiai dimenzió Ha „összekapcsoljuk a tények dimenziójáva akkor „ megfogalamzódik a kérdés: hogyan éli, vagy élte meg az érintett személy a maga „tényszerű” történetét, körülményeit ?” 10 Egy példa: amennyiben a tényekkel való szembesülés során felfedezem, hogy másokat megkárosítottam amivel kapcsolatosan bűntudatot érzek, annyiban ezzel csupán önmagam bűntetem, ami által csökkenteni kívánom az elkövetett bűnöm mértékét azzal, hogy mindez csupán érzéseim szintjén marad - mintegy önmagammal fizetem meg azt az adósságot ahelyett hogy a másikkal való kapcsolati valóságban nekem felelősségteljes tettként szembe néznem és az elkövetett bűnnel és igyekeznék ezt jóvá tenni 11 Hogy az előbbi néhai hegymászó példájánál maradva: kérdés ki érezhet vagy érez bűntudatot a néhai hegymászó haláláért, az expedició vezetői közül, vagy akár mások közül is majd amennyiben ezt körbe jártuk akkor megkérdezhetjük, hogy milyen ez a bűntudat, mit eredményezhet( stb) ? Amennyiben megjelenik valahol a bűntudat valamilyen formája annyiban a bűnről is mint a rossz fogalma is tetten érhető ebben a dimenzióban is. A pszichológiai dimenzió megmutatkozik a hegymászók családtagjainak és barátainak abban ahogy feldolgozzák, vagy együtt élnek a haláluk okozta veszteséggel és miként ápolják emléküket. Mit kezdenek ezzel, hogyan élnek együtt ezzel,milyen belső lelki utat járnak be és ez mit eredményezhet, stb ? Amennyiben a bűntudat is a pszichológiai dimenzió része annyiban a kontextuális lelkigondozói szemlélet ahhoz segíthet hozza, hogy ezt az „adósságot” ne önmagánál-önmagának fizesse meg az illető (mint aki bűntudatot érez) , hanem azokat a csalátagokat segítse a jóvátétellel , konstruktív jogosultságot gyakoroljon azokkal szemben, illetve érdekében akik az elhunytak nélkül élik le hátramaradt életüket.12 c) A rendszerszemlélet dimenziója Olyan csoportot céloz meg „amely olyan emberekből áll, akiknek „közük van egymáshoz” , több mint az individuális pszichikai valóságok összege.” 13 A hegymászó példájánál maradva: a két néhai hegymászó egy különálló csoportokat hoztak létre maguk körül. Ez nem meglepő, hisz egy ember sem él önmagában, különböző csoportokhoz tartozik. Az ő példájánál maradva talán a következő csoportokat nevezhetjük meg a teljesség ígénye nélkül, s lehet hogy bizonyos csoportagok több csoportban is helyet kapnak: a közvetlen családtagjaik, közvetlen barátaik, hegymászó bajtársaik, azok akik 10

Idézet Hanneke Meulink-Korf , Aat van Rhjin: A harmadik – akivel nem számoltak, Exit kiadó Kolozsvár, 2oo9 könyvből a 25 oldalon 11

A már említett képzésen készült jegyzeteim alapján készített, az előadók részéről elhangzott megállapítások összefoglalva.

12

Ennek a megállapításnak a hátterében ott van az etikai dimenziónak a méltányosság és igazságosság mérlegének az állandóan változó egyensúlyra való rákérdezése. Ez is jól bizonyítja, hogy a dimenziók egymással összefüggnek és nem lehet teljesen különválasztani őket, mint ahogy az emberi életet sem lehet csupán egy szemlélet alapján vizsgálni.Hasonlóképpen vagy a jónak és a rossznak a kérdéseire is e szemléletben a kapcsolati valóság szemszögéből lehet tekinteni. E kérdésnál felmerül az adósság és a fizetés, konstruktív jogosultság gondolata, mint kontextuális fogalmak, amely fogalmak később még előjönnek és ott világosabb pontosítást kapnak majd az adott összefüggésekben.

13

Idézet Hanneke Meulink-Korf , Aat van Rhjin: A harmadik – akivel nem számoltak, Exit kiadó Kolozsvár, 2oo9 könyvből a 27 oldalon

ismerték őket kandcsendzöngai útjuk előtt is, azok akik kandcsenzöngai útjuk után ismerték meg, akik elismerik emberi-hegymászói nagyságukat, akik elítélik és felelőtlennek nevezik őket .. a sor pedig folyatható, bővíthető, szűkíthető vagy tágítható még különböző szempontok szeirint. A különböző csoporton belül is a tagok kapcsolatban vannnak egymással, amely kapcsolati valóságban a jó és a rossz kérdése is előjöhet, akárcsak a különböző csoportokon kívül ki miképpen látja a jó és a rossz kérdéseit.

Nemcsak a csoportok különbözőségét állapíthatjuk meg, de észrevehetjük azokat a modelleket is, amelyek a csoport tagjai akár csoporton belül vagy kívül „használnak” az egymással való kommunikációban. Ezek a modellek nem „lineáris jellegű kijelentések” 14 alapján működnek ahol az ok-okozati összefüggésekre igyekszik eligazító választ találni, még a jó és a rossz kérdésére is. Vagyis nem a miért?ki? mi? kit? mit? kérdéseket tesszük fel hanem azt hogy „ kivel szemben? hogyan? milyen hatása, esetleg következménye van , kinél? stb. A lineáris kérdésfelvetés a problémát deffiniálja, magyarázza, legyen a „probléma” akár a jóság, vagy a rosszaság kérdése. Ennek a szándéka a vizsgálódás, aminek az eredeménye az ítélkezés és a kérdés konzerválása. Nem vezet kapcsolati valósághoz sem a jónak sem a rossznak a legtökéletesebb minőségi vagy fogalmi meghatározása bármilyen szempontból közelítjük meg a kérdést a szándéka a tájékoztatás csupán.

A stratégiás kérdésfelvetés irányít , aminek a szándéka a befolyásolás. Ez akár kényszeríthet is – aminek lehetnenk tények vagy pszichológai háttere is – de az előre látható következményeket is megelőlegezi ( ez a terápiás munkában a terapeuta azon gondolati munkája az előbbi két dimenzió mérlegelése után , új elképzelések gyártásával, következmények becslésével, a folyatmat ütemezésével ) 15 Tehát a jó és a rossz kérdései az emberek közötti kapcsolati valóságban vagyis a kommunikációban, vagy más kapcsolati formában is jelent van, de jelen van a lelkigondozó értelmezésében is amint ezen fogalmakat megérti és alkalmazza azokban a kapcsolati formában amelyeken segíteni igyekszik.

A rendszerszemléleti kérdésfelvetés lehet az is, hogy mit és kinek, hogyan adsz azzal hogy elviseled a rosszat, vagy mit, kitől, meddig, mennyit veszel el azzal hogy a jóságot oda adod ahol méltánytalanságot okozol ezzel? Milyen jót adott a rossz? Milyen rosszat adott a jó? Kinek jó és kinek volt rossz? Milyen ez a jó és ez a rossz ?Kit károsít meg a jóság ? Kit jutalmaz meg a rosszaság? Ki és mit kezdhet a rosszal, és ki mit kezdhet a jóval?Hogyan fogadja el a jót és a rosszat ? A jó terhe és a rossz felszabadító hatalma .. és hogyan tovább? stb. A harmadik dimenzióban tehát a rossz és a jó kérdéskörét két szinten jeleníthető meg: a csoporttagok vagy az egyéni szempontok alapján valamint a lelkigondozó értelmezési módja vagyis segítése alapján. Itt nem egy normatív etikai meghatározásai, előírásai alapján gondolkodik az aki a rendszerszemlélet alapján szemléli a jó és rossz kérdését, viszont nem is vesztheti figyelmen kívül ezeket a szempontokat. A jó és a rossz nem birtokolható fogalmak, hanem az igazságosság és méltányosság viszonyainak a mérlegét mozdíthatják meg az állandóan változó egyensúly felé vagy ellentétes irányba.

14

Lásd Hanneke Meulink-Korf , Aat van Rhjin: A harmadik – akivel nem számoltak, Exit kiadó Kolozsvár, 2oo9 könyv 29 oldalát 15

K Tomm Interventív ( beavatkozó) interjuzás in Családterápiás olvasókönyv , R Dallos H, Proder, I kötet, szerkesztők: Dr. Biró Sándor, dr. Komolósi Piroska Bpest

A rendszerszemlélet tehát a tények-, valamint az ezekhez való pszichológiai viszonyulások után – ahol szintén jelen van a jó és a rossz problematikája - az emberek közötti kapcsolatot teszi vizsgálat tágyává. Az emberek közötti kapcsolati valóságban elkerülhetetlen a rossz és jó kérdésével való szembesülés. A kapcsolatok a diadikustól 16 a triadikus17 felé mutatnak. „Az emberi viszonyok hálózatának saját dinamikája van, nincs ok-okozati jellege, hanem inkább visszacsatolás ( feed-back, rekurzivitás) kibernetikai elve alapján érthető meg. A hatás amelyet A gyakorol B-re kommunikáció. De, B szintén kommunikál A-val mikor megláttatja, hogy A befolyása hogyan hat (bizonyos pozitív vagy negatív feed-backet nyújt ) ezzel pedig ellenőrizheti A-nak B.re gyakorolt hatását, ha új feladatokkal korrigálhatja ( feed-back útján) Igy A-t B is ellenőrzi és befolyásolja.” 18 A diadikus kapcsolatok előfeltélezik az A-nak és a B-nek a rosszról és a jóról való tapasztalati tájékozódása alapján kialakult modelt, mint ami meghatározza a személyek közötti kapcsolatot. Itt elsősorban arra a tárgykapcsolati elméletre utalok 19 ahol a jó és a rossz kérdése a kapcsolati tapasztalati világban szemlélendő.

A már említett triadikus kapcsolatoknál az A és B mellett megjelenik a C is a kapcsolat valóságban. Ezek alapján a viszonyulási formák felvehetik vagy a stabil vagy az instabil formát, a köztük való kapcsolati viszonyulások alapján.20. Mindezek után megállapítható hogy a jó és a rossz kérdéseinek a vizsgálata a kapcsolati formákban igen eltérő előjelt mutathatnak, a jó és a rossz adott esetben lehetnek negatív-, de akár pozitív előjelűek is. A negatív és pozitív előjel fogalmaknál értem azokat az „értékeket 21”, ” érdemeket22” amelyek 16

Két ember közötti kapcsolat Három ember közötti kapcsolat 18 Lásd Hanneke Meulink-Korf , Aat van Rhjin: A harmadik – akivel nem számoltak, Exit kiadó Kolozsvár, 2oo9 könyv 28 oldalát 17

19

„A csecsemő úgy védi meg fejletlen énjét ezektől az ijesztő érzésektől, hogy a hasítás révén jóra és rosszra osztja fel a világot: a jót magában találja meg, a rosszat kivetíti a külvilágra. Fenyegetettség esetén felnőttként is ezeket a primitív elhárításokat használjuk fel arra, hogy megvédjük magunkat a szorongástól. Klein és tanítványai kidolgozták a tárgykapcsolat-elmélet koncepcióját, amely szerint az ember belső világában belső tárgyak sokasága van jelen, és ezek a tárgyak egymással és a szelffel bonyolult kapcsolatban állnak. A „tárgy” itt a másik embert jelenti, aki a szeretet vagy a gyűlölet tárgya. Belső tárgyaink – mint például az anyánkról és az apánkról alkotott belső kép – nagyrészt tudattalanok, viselkedésünk és emberi kapcsolataink árulkodnak a létezésükről. A terápiás munka célja, hogy ezeket a belső tárgyakat „megszelídítsük”, és a rossz tárgyak helyébe jókat állítsunk.” In http://www.isten-ember-vilag.hu/webplebania/vannak-videkeklegbelul/melanie-klein-es-a-targykapcsolat-elmelet.html 20

“Stabil helyzetben 1.) mindhárom személy egyetérthet egymással vagy 2.) a triádon belül egy pár egyetért egymással, és arra nézve is, hogy a harmadikkal nem értenek egyet. Instabil helyzetben 1.) a triád minden tagja konfliktusban áll(hat) egymással, ez aláássa a helyzet fennmaradását mindaddig, amíg a stabil 1.vagy 2. helyzetet létre nem hozzák. Instabil helyzetet teremt az a konstelláció is, amelyben egy pár egymással konfliktusban van, miközben egy harmadikkal mindkettő egyetért. “ in http://www.webcreator.hu/tankonyv/pf2.html 21

A jó és a rossz mindenképpen értékelhető a viszonyulásokban is.

Az érdemek az igazságosság és a méltányosság mérlegkönyvében a konstuktív jogosultság szerzés és gyakorlása során jegyezhetőek fel.

22

a kapcsolati valóság mérlegén23 a változó egyensúly lehetnek.

dinamikájának meghatározói

A rendszerszemlélet alapján megállapítható, hogy a jó és a rossz kérdései az emberi tapasztalat alapján kialakult értelmezési és viszonyulási formát jelent, de jelenthet akár a kapcsolati formákban való kölcsönös, méltányos vagy ezektől való eltérések alapján történő valóság-képzetet vagy kapcsolati minőséget. d) Etikai dimenzió „ A kontextuális munkában a IV dimenzió felöleli és ugyanakkor meghaladja az előző dimenziókat. Az etika magába foglalja az érdem elérésének a kritériumát. Az érdem ugyanakkor igazságot hoz magával. Miközben igyekszünk megérteni a emberek cselekvésre ösztönző motivációit, számba vesszük az első három dimenziót: a materiális tényeket, a pszichológiai szükségleteket és tranzakciós „játszma terveket”. Ám létezik még egy, gyakoran döntő hatású tényező is: az igazságosság tényezője 24.Az igazoltság magába foglalja a másik három dimenziót, ám egy új, negyedik , társadalmi valóságtényezővel egészíti ki. Egy cselekedet kielégítheti az egyán pszichikai szükségelteit és kapcsolati tranzakciós rendszer követelményeit is, ám mégem lehet automatikusan igazoltnak minősíteni.” 25 Ez a dimenzió a „megbízható kapcsolatok szükségszerűsége” 26 alapján, azon etikai nézőpontról szól ahol nem az erkölcsi normák szerint való ítélkezés-, hanem a lehetőségek és szükségszerűségek méltányossága révén az emberek közötti kapcsolatban, a segélyforrások felfedezését tűzi ki célul, a kölcsönös és jogos elismerések és a kiérdemelt jogosultságok figyelembevétele gyakorlatával, mintegy az „érdem-dimenzió logikája elvezet minket a terápia etikai vezérelvéhez 27” , ami abba az irányba segíti az embereket, „hogy komolyan vegyék fontolóra az emebri világ rendén működő igazság megmaradt kontextusát és ami a megmaradt megbízhatóság forrásaihoz vezeti őket.28” „ Az erkölcs nem a természetes vagy tényszerű adottságok adaléka, hanem a legbelsőbb hajtóerő, amely az embereket a tények, öszöntök , érzések és interakciók közepette mozgatja. /.../ Amit Nagy mondani akar, az nagyon közel áll Paul Ricoeur megfogalmazásához: „ do quia mihi datum est.” Adok mert nekem is adatott – általad, vagy korábban valaki Más által.. Itt elgondolkodhatunk azon, hogy ki adot tés mit

23

Erre a „mérlegre” felkerül minden amit adott B , A-nak és fordítva vagy amit elfogadttak egymástól és mindez kibővíve a C –vel való kapcsolatban is.

24 „ Azonban itt meg kell jegyeznünk, hogy az előnyök és terhek teljes mértékben igazságos és egyenlő elosztása valójában idealizált cél. Ideális formájában az igazságossg nem elérhető. Másrészről viszont az igazságosság felé ösztökélő emberi hajlamnem hagyható figyelmen kívül végtelenségig anélkül,hogy az adott kapcsolat megbízhatósága ne látná kárát.” In Böszörményi-Nagy Iván Barbara R Krasner Kapcsolatok kiegyensúlyozásának dialógusa , Coincidencia kiadó , 2oo1, Bpest lásd 79 oldal első bekezdésénél 25 Lásd előbbi jegyzet forrásánál a 71 oldalon 26 Lásd - ennél a gondolatnál - előző 24.es számú jegyzetet a 71 és ezt követő oldalakon 27 Lásd az előző 24 jegyzet forrását a 28 oldalon 28 Lásd az előző 26 jegyzetet

adott.Helyes ha a gondoskodás és odaadás mellett a „jelentésre” (értelemre) is gondolunk.

Elsősorban nem kognitív, hanem egizsztenciális-etikai jelentésre.”29 „ Az emberi kapcsolatokat illetően, „önmagában” nem létezik végső igazság. Itt olyan értelmezési keretről van szó, amely által egy kapcsolatban élő személyes igazságát méltányoljuk. Ez a megközelítés megköveteli, hogy az aki „közeledik” ( terapeuta, a szociális munkás, a lelkipásztor, az iskolapszichológus, a dékán) felelősnek érezze magát a közeledésre (cselekvésre vagy tartózkodásra) következményeiért az elsődleges érintett(ek) felé, és ugyanakkor flelősséger érezzen az elsődleges éritett személy számára fontos emberekért is, az azokra is tekintettel legyen”30 A fenti idézetek alapján az etikai dimenzióban a jó és a rossz kérdései egészen különleges jelentést kapnak. Itt a jó a jövőre vonatkoztóan, ezt meghatározva lehet jó, amikor a további lehetséges sérülések és károk megelőzését tekinti fő tájékozódási pontnak. Mindaz pedig ami kárt, sérülést okoz az emberi létben és ezt meghatározó kapcsolatokban az rossz.

Ezt a jót vagy rosszat tényszerűen csak az ismerheti, aki adja vagy aki elfogadja, vagyis aki közvetlen kapcsolatban van velük.

Ez a relacionális etikai szemlélet segíthet hozza annak az etikai dillemának a feloldásához, amelynek következményeként az ember lemond az arról - a különben jogos ígényérőlamivel igazságtalanságot okozhat nemcsak kapcsolataiban, de az utódok életében is. Ennek etikai dillemának a részleges vagy tényleges feloldásához31 segíthet hozza a lelkinevelő azzal, hogy elismeri ezt az etikai dillemát. Az dillema feloldódása során megtörténhet, hogy a „másik” ember érdekei előnyben részesülnek az „én” érdekeimmel szemben. Erről lemondani úgy lehet, ha az ember meggyászolja azt amit végképp elvesztett és eltemeti ezt.

A rosszat arra való hogy eltemessük a jó pedig arra, hogy felszínre hozzuk. „Az elismerés nem motiválja a jó cselekvésére, hanem létében erősíti meg az embert.” 32 Akkor lehet békében élni azzal a rosszal ami megtörtént, ha tiszteletbe tartjuk annak a bennünk húzódó és irányt mutató, létünket meghatározó hűségnek a kötelékeit, amelyek meghatározzák és alakítják életünket. A lojalitás 33 szemszögéből a rossz és a jó kérdés más és más megvilágításba kerül.

A „másikkal” való találkozásra képes vagyok akkor, ha az helyet kap a belsőm részében.

Annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy „ Ki van rajtam kívül és ki van bennem ?” –

29

Lásd Hanneke Meulink-Korf , Aat van Rhjin: A harmadik – akivel nem számoltak, Exit kiadó Kolozsvár, 2oo9 könyv 31. oldalát 30 Lásd az előző jegyzetben megjelölt forrás 31 oldalát 31 Pld :exhonoráció azaz mentesítés révén vagy hertaxáció azaz újraértelmezés, vagy moratórium azaz elhalasztás révén 32 Dr. Kiss Jenő megállapítása a holland-magyar kontextuális képzésen készült jegyezeteim alapján.

33 A kontextuális lelkigondozás számára kulcsfontosságú fogalom, lásd a pld a következő linket: http://books.google.ro/books/about/Invisible_loyalties_reciprocity_in_inter.html? id=kHJHAAAAMAAJ&redir_esc=y

komoly etikai következményekkel jár amit Bubber 34 és Levinas35 is feszengetett. Az ember lehet a jónak és rossznak is az okozói, adói vagy elfogadói is a másik számára.

N.Erőss Zsolt sajnálatos esete kapcsán a következő - remélhetőleg segítő kérdések tehetőek fel a jó és a rossz kérdéseinek a feszengetése kapcsán, kontextuális lelkigondozói megközelítésben: milyen jót adhatott Zsolt halálával családtagjainak ? milyen rosszat vett el családtagjaitól halálával? Milyen jót adhatnak a családtagjai egymásnak azzal, amint Zsoltra kegyelettel emlékeznek? Hogyan őrizhetik hegymászó bajtársai néhai társuk emlékét aképpen, hogy ezzel hátramaradott családtagjanak azt a jót adják amire szükségük van és ezt lehetőségük is van tőlük elfogadni? Mit és hogyan adhatnak a néhai hegymászó családtagjai elhunyt szerettük emlékét ápolva, mindazoknak akik szeretik a hegymászást és Zsolt emlékét szívükben őrzik? Hogyan lehet a rossz jóvá lehet és milyen az a jó ami rosszá lehet, abban az emlékezésben ami a tragikusan elhunyt hegymászó után még elfogadható vagy átadható az emlékezők részéről egymástól és egymásnak ? Meddig lehet vagy szükséges a jó és a rossz kérdéseknek az összefüggéseiben őrizni a tragikusan elhunyt hegymászó emlékét ? Hol és hogyan marad meg az a jó ami megőrizhető és átadható vagy elfogadható az elhunytak után ? Hova és hogyan engedhető el a rossz, hogy ne legyen átadható vagy elfogadható az elhunytak után ?

Kísérlet az összegzésére – lelkigondozói magatartásforma A jó és a rossz lehetséges fogalmi jelentéseit, üzeneteit és a hozzuk való viszonyulást az emberi kapcsolatok is meghatározzák. A jó és a rossz kérdéseit az igazságosság és a méltányosság mérlegére csak akkor tehetjük fel, ha szabadon és felelősen tudunk viszonyulni - tapasztalataink és meggyődéseink alapján - ezekhez a kérdésekhez. Ez a felelős szabadság és szabad felelősség a lelkigondozás egyik fontos feltétele, mert így sem a jó sem a rossz kérdéseinek a vonzatai nem vonhatják el a figyelmet a lelkigondozástól. A jó és a rossz megjelenésének a szemléletében szem előtt kell tartanunk azt, hogy elsősorban nem a lelkigondozó az aki a jónak és a rossznak a teljes ismereti birtokában van – ami a lelkigondozott segítését illeti - hanem a lelkigondozott és azok akikkel ő kapcsolatban van. A jó és a rossz vizsgálatakor az isteni hűség és a jót gondviselő isteni hatalomba való bizalomban való meggyőződés adja azt a segítői magatartást, ami alapján a kapcsolatokban a jó felismerhetővé, elfogadhatóvá vagy átadhatóvá válik és ami alapján képes a lelkigondozó erre vonatkozó segítséget nyújtani.

A kontextuális lelkigondozói megközelítés célja tehát nem a rossz okának a felfedezése vagy ennek megsemmisítése, hanem a jó forrásainak a felkutatása és ennek győzelemre való segítése. Mindez abból a meggyőződésből adódó alapmagatartásból fakad, hogy az isteni hűség elegendő biztosíték arra, hogy az ember is hűségesek legyen ahhoz a jósághoz ami a teremtés óta fenntartja és irányítja az emberi életet.

34

http://en.wikipedia.org/wiki/Martin_Buber

35

http://en.wikipedia.org/wiki/Emmanuel_L%C3%A9vinas