Sándor Szilárd
Egyházközségi füzetek I
Előszó Az egyházközségi füzetek sorozatát Istenben bízó lélekkel indítjuk útjának. A sort Gergely János az egyházközség első lelkészének az emlékére készült füzettel indítjuk. Az első lapokon az egyházközség rövid történeti ismertetésére kerül sor, különös tekintettel a két gyülekezetben folyó építkezésékre. A fényképes bemutatkozás után Gergely Jánosra emlékezünk. A kis füzetet utószó zárja. Az első füzet kiadásának létrejöttéért köszönettel tartozunk a Nyárádszeredai Gabriella Cég anyagi támogatásáért. Adjon az Isten áldást munkánk után, az Ő akarata számunkra legyen gondviselésének a megtapasztalása, közüttünk pedig épüljön igazgyöngyök országa. Ezekkel a sorokkal ajánlom olvasásra e kis füzetet, kívánva erőt, egészséget , Istennek gazdag áldását! Ámen Sándor Szilárd, az egyházközség jelenlegi lelkésze
1
Az egyházközség két gyülekezetének rövid történeti áttekintése és egy pár szó a jelenről és jövő terveiről Jobbágyfalván a reformáció óta élnek unitáriusok. Az unitárius gyülekezet 1951-ig a nyárádszentmártoni egyházközség leányegyházközsége. A gyülekezet legosibb tárgyi emléke az 1679-ben öntött feliratos kicsi harang, amit 1711-ben Sárosi János hubérúr lánya adományozott. Ezt elöszőr haranglábon helyezték el, majd a falu első templomában, az alszegen az 1829-ben épült unitárius templomtoronyban helyezték el. Ma az 1936-1938 között felépített templom tornyában hívja istentiszteletre a híveket. Jobbágyfalva történetérol Orbán Balázs “A székelyföld leírása” munkájából szerezhetünk hasznos ismereteket. Boros Mózes (1893-1973) néhai kántortanító kézirata, valamint néhai dr.Kocsis Lajos e falu szülöttje megírta e falu rövid történetét, ami a sepsiszentgyörgyi múzeum által kiadott 1974-1975 évjáratú “Aluta” kötetben jelent meg. Az egyházközség különállásának történetét Szász Dénes néhai lelkész “ A jobbágyfalvi unitárius egyházközség 30 éve” címen a Keresztény Magvető 1981, 876. évfolyam 4 számában közöl tanulmányt. Szén Sándor a 141/ 2000 L.H számú iratban írja meg az egyházközség monográfiáját. ( Jelen ismertetés e munkára alapján készült el.) Az egyházközségnek már felépült a temploma amikor még nem kezdte meg önálló gyülekezeti életét. A Nagy Jenő közjegyző által adományozott telken 1936-1938 között, Máthé Zsigmond lelkész, Balogh Pál és László György gondnokok. A templomépítők nagy része már nincs az élők sorában, sokan a második világháború hősi halottjai. Az egyházközségben élnek még kik nemcsak emlékeznek az ősök templomépítő áldozatára, ifjúként maguk is kivették részüket e nemes munkából. A feljegyzések adatai szerint 90-100.000 lejt helyi adomány gyűlt be, ami abban az időben szép összegnek számított. A templommal átellenben található az 1908-ban felépített unitárius 2
felekezeti iskola, amit az 1948-as államosításkor elveszetett az egyházközség. Ezután 1996-ig állami óvoda működött, de az igencsak megrongálódott helyzete miatt az épület használhatatlanná vált. A helyi Polgármesteri Hivatal és az Egyházközség között 2004 –ben megoldás született az omladozó épület sorsáról valamint az egyházközségi udvaráról beleértve azt a területet is ahova még a jogos visszaszolgálatás előtt községi óvóda épült. A valamikori felekezeti iskolát - amit a hívek áldozatos adományából építettek fel, s amit az állam 1948-ban kobzott el - az egyházközség visszakapta a jogtalanul eltulajdonított udvarával együtt. Ez az eredmény a helyi Polgármesteri Hivatal valamint a gyülekezeti keblitanácsosok közötti jó együttműködést dícséri, valamint a megyei RMDSZ részéről Brassai Zsombor akkor ügyvezető elnöke segítségének köszönhető. Amikor az egyházközség visszakapta jogos tulajdonát a Polgármesteri Hivatallal szerződést kötött, hogy A jobbágyfalvi elállamosított felekeszeti iskola bontás előtt azt az egyházközségi területet ahova a községi óvóda épült fel, 6 méter téli tüzifa ellénében bérbe adja a Polgármesteri Hivatalnak. Ez a tüzifa a lelkészi lakás téli melegítésésnek egy részét fedezi. Közben a Polgármesteri Hivatal segítő közbejárásának köszönhetően megkapta a gyülekezet a bontási, majd később az építkezéA felekezeti iskolánk volt alapja, jelzi az si engedélyt is .Fóris Péter tervei akkori építkezési szokást, kövekre fektetett alapján elkészült egy korszerű gerendákra épült a fal. 3
tanács-terem-iroda, vendégszoba terve, amelynek az alapkövet 2004-ben tettül le (ugyanazon évben amikor a nyárádszeredai társegyházközség épülő templomának az alapkövét is letettük). Hadd álljon itt egy kép a valamikori felekezeti iskoláról és egy néhány kép az elindult építkezésről elkísérve a mai állapotokig.
Közmunkai pillantkép
Tetőfedési munkálatok
Az egyházközség kialakulásának múltjáról röviden 1951 márcus 5.-én tartott rendkívüli közgyűlésen Simó Attila nyárádszentmártoni lelkész a következő szavakkal nyitotta meg a gyűlést: “A jobbágyfalvi leányegyházközség a legutóbbi négy év alatt rohamos fejlődésnek indult. A hívek egyházias magatartása hűsége és áldozatkészsége példaszerűvé vált. Régi vágy, hogy külön egyházközségben élje meg a maga hivatását.” A közgyűlés elhatározta, hogy az anyaegyházközséggé való alakulását és ezt a Főtanács jóváhagyta. Az eltelt időszakban négy lelkész szolgált, illetve szolgál az egyházközségben. 1. Gergely János 1957-1958 májusáig 2. Kecskés Lajos 1958-júliusától- 1969 november 1-ig 3. Szász Dénes 1970 március 1- 1983 január 31 4. Szén Sándor 1983 február 1- 2003 szeptember 30 4
5. Sándor Szilárd 2003 december 1 óta végzi a szolgálatot Az eltelt időszakban az egyházközségben szolgáló énekvezérek: 1. Boros Mózes 1926-1950 2. Májai Zsigmond 1951-1988 3. Az egyházközségben rövid ideig végezte az énekvezéri teendoket Balázsi László 4. Szász Angéla - 2003 június 1 óta alkalmazva, viszont már korábbi évektől szolgál az egyházközségben Az eltelt időszakban a következő gondnokok töltötték be e tisztséget: 1.1951- László Sándor 1 évet 2. 1952-1953 Szász Albert 2 évet 3. 1954 - Kocsis Kálmán 1 évet 4. 1955-1957 László Márton 3 évet 5. 1958-1960 Kocsis Kálmán 3 évet 6. 1961- 1963 Nagy Lajos 1 évet 7. 1964-1966 Nagy Albert 3 évet 8. 1967- 1969 Fazakas Mihály 3 évet 9. 1970 - Kocsis Kálmán 1 évet 10. 1971-1974 László Mózes 5 évet 11. 1975-1980 Kománcsik József 6 évet 12. 1981-1983 László József 3 évet 13. 1984-1986 Fazakas Márton 3 évet 14. 1987-1989 Fazakas György 3 évet 15. 1990-1992 Kocsis Zsigmond 3 évet 16. 1993-1996 László András 4 évet 17. 1997 -1999 ifj. Fazakas Mihály 3 évet 18. 2000- 2003 Szász Lajos 3 évet 19. 2004 - id. Balogh Pál 20. ..... - től napjainkig Szász Csaba Levente 5
Az egyházközség rövid története jól elkülönülő szakaszokra osztható. Az időszakaszok egy hűséges szolgálattal meghatározódó folytonossággal kapcsolódnak szorosan egymáshoz. A különböző szakaszok felosztását és rövid bemutatását Szén Sándor lelkész már elmített tanulmányára alapozom : Az első szakasz - az elindulás szakasza: lelkészi lakás vásárlása, toronyjavítás, úrasztali kellékek, iratszekrény beszerzése, a gyülekezet hűségéről és áldozatkézségéről beszélnek. A második szakasz - a megkapaszkodás szakasza: lelkészi udvaron melléképületek építése, villanybeszerelés, a templom belsejének a meszelése, templomi padok újra festése. A nagyobbik volt nagyteremi nagyharang, a Főhatóság útján örök használatba került az egyházközség részére. A harmadik szakasz - a javítások szakasza: a lelkészi lakás újra-építése, a templom külső felújítása, toronygömb és csillag felszerelése, új templomajtó felszerelése. A negyedik szakasz - a kiteljesedés időszaka : templombelső varrottasokkal és faragott csillárokkal, emléktáblával szépült. Dr. Kocsis Lajos által adományozott festett kazettával való díszítése, templomtorony falrészének és bádogtorony teljes felújítása, a parókia külső és belső általános felújítása és egy új szobával való kibővítése, a lelkészi udvaron gazdasági épület, nyári konyha valamint a lelkészi udvar karbantartása. “Ezek mind a közös összefogásnak az egyház iránti ragaszkodásnak tagadhatatlan bizonyítékai…” - jegyzi meg Szén Sándor lelkész. Ötödik szakasz - Amennyiben a lelkészi szolgálatok ideje az egyházközség történetét szakaszokra osztja úgy 2003 december 1-től az egyházközség életében új szakasz kezdődött. A folytonosság szakaszának nevezném a jelen időszakot. Szén Sándor egyházközség-építő munkája rendjén a gyülekezettel együtt álmodott reménység megvalósulásait hagyta hátra. E megvalósulások, beteljesedett álmokkal együtt hátra maradtak újabb álmok, áldott 6
látomások. Az egyházközség volt felekezeti omladozó iskolája helyén tanácsterem épül. Az épület tanácsterem-, iroda, vendégszoba (konyha, fürdő, ebédlő) a gyülekezeti életet szolgálja majd, bekapcsolódva a testvérgyülekezeti mozgalomba. Az építkezést segítette a Brewster testvérgyülekezetünk ami a gyülekezeti tagok adományát és közmunkáját egészítette ki. A majd elkészülő tanácstermet Rev. Jhon és Betsay emlékére dedikáljuk, akik a Brewster testvérgyülekezetünk indulásakor a kapcsolat ápolói voltak. Ezt az önzetlen nemes hivatást jelenleg 2o1oben Marietta Nilson tölti be. 2o1o a testvérkapcsolat kiemelkedő éve, amikor Sandra Nicols látogat az egyházközségbe több hétig, részt vesz a gyülekezeti gyerek-kiránduláson és angol nyelvet oktat gyerekeinknek és az érdeklődőknek. Az egyházközség hivatásának megélése érdekében is szükség van a most épülő az új épületre. Nemcsak a múlt, de a jövő is kötelez. Az épületnek nevet is adtunk: “Storm’s Haven” ami “Viharkikötőt” jelent. A volt felekezeti iskola helyére épülő ház románul a “Lacasul de cult a credintei democratice” néven is jelöltük meg, ami a “demokratikus hit temploma” megnevezésre utal. Mindkét megnevezés igyekszik megragadni e több finkciós épületnek a rendeltetését. A felépített épület gyülekezeti otthonként helyt ad majd az egyházközség irodájának, bibliaóráknak, áhítatoknak, a keblitanácsi gyűléseknek, nőszövetségi, ifjúsági találkozásoknak, lelkészi és világi híveink tovább-képzéseknek, valamint más természetű ökumenikus jellegű vallásos rendezvényeknek is.
Curabitur nec leo et nisl consectetur.
Donec vulputate tincidunt nisl quis semper.
7
Rev. Jhon és Betsay Brewster tesvérgyülekezetünk kapcsolattartói, kiknek elmékére neveztük el a tanácsterem társalgó szobáját
Praesent lacinia, mi imperdiet lobortis elementum, arcu enim molestie enim, in molestie dolor magna et urna.
Társegyházközségünk nyárádszeredai gyülekezete A nyárádszeredai unitárius gyülekezet története a jobbágyfalvi unitárius gyülekezet társ-egyházközségeként nem tekint nagy múltra vissza. Szervezett egyházi életről 1951 óta beszélhetünk, mióta a JobbágyfalvaNyárádszereda Unitárius Egyházközség, a nyárádszentmártoni unitárius gyülekezet valamikori filiája önállósult. Eladdig Nyárádszeredában Máthé Zsigmond és Simó Attila lelkészek istentiszteleteket csak nagy ünnepeken tartottak. 1951-tól már havi egy alkalommal tartják az istentisztelteket a helybeli református templomban 1980-ig. A gyülekezet életében nagy segítséget jelentettek a gondnokok. Első gondok Deák László bankigazgató volt, aki 1952-ig hűségesen szolgálta egyházközségét .1953-tól a gondoki teendőket Jakab Károly 25 éven keresztül példaadó egyház-szeretettel látta el, Gergely János, Kecskés Lajos valamint Szász Dénes lelkészségük idején. 1978 -tól 2004-ig Adorjáni Domokos gondnoki munkája alatt az egyházközségben áldásos munka folyt. 2004 –től a nyárádszeredai unitárius gyülekezet gondoka Csíki Zsolt. A nyárádszeredai unitárius gyülekezet életében akkor kezdődött 8
az új szakasz, amikor a római katolikus egyházközségtől Sófalvi János plébános úr és Szász Dénes lelkészsége idejében felvetődött a gondolat, hogy a katolikus kápolnában az “unitárius istentiszteletek tartassanak”. A nyárádszerdai unitáriusok őszinte köszönettel vannak Sófalvi János plébános úr segítségéért. A keresztényi ökumenikus szeretet szép megnyílvánulása lett gyakorlattá. Lám így is lehet : keresztény magyarként segítve egymást! A római katolikusok bérbe adták az épületet. 1983 február 1 és 2003 október 1 között Szén Sándor teljesített lelkészi szolgálatot az egyházközségben. Dr. Kovács Lajos néhai püspök megbízása után a gyülekezetben minden vasárnap istentisztelet tartottak.( A jelenben minden vasárnap délelott 10 órától kezdődnek a vasárnapi Donec vulputate tincidunt nisl quis semper. istentiszteletek.) 1984-ben a kápolna, gyülekezeti és egyetemes egyházi összefogásnak köszönhetően az unitárius egyházközség tulajdonába ment át. Ezután vált szükségszerűvé a templom berendezésére és a kegytárgyak beszerzésére. Több alkalommal külso és belső javítási munkákra került sor. A templom előtti harangláb Farkas Pál keblitanácsos adományának köszönhető, ahova az elnéptelenedett Tereméből származó harang került a jobbágyfalvi gyülekezetből,ahol a tesvérgyülekezeti adományból őj harang került a toronyba.A fokozatosan gyarapodó gyülekezet 1990-tõl lett társegyházközséggé. A nyárádszeredai gyülekezetnek régi álma van megvalósulóban napjainkban: új templom épül ! A templom terve még Szén Sándor lekészsége idejében elkészült, az alapkő letételre 2oo4 –ben került sor. A templomépítés munkálataihoz a nagyernyei székhelyű Building Invest részéről Kóré József építkezési vállalkozó előlegezi meg az alap öntéséhez szükséges anyagiakat, mind az anyag, mind pedig a munkadíj tekintetében, amit az 9
Alapásás a Nyárádszerdai templom részére
Az alapemberek
egyházközség 2004 ben az Egyetemes Unitárius Egyház garancia-vállalásával törlesztett a vállalkozó fele. Igy indult el az építkezés.Az egyházközségben gyűjtés indult, a Duxbury Testvérgyülekezetünk is támogatott, valamint Romániai Kultuszminisztériumhoz valamint a Maros Megyei Tanácshoz benyújtott nyertes pályázatunk eredményeképpen épültek a falak, majd tető is került a falakra. A villany beszerelése önadakozásval és közmunkával történt, valamint a templom külső falainak a levakolása és lemeszelése. Jelenleg 2o1o-ben a belső vakolások önerőből történő szervezése folyik, de éltünk a pályázati lehetőséggel is, amihez várjuk az eredményt. ( Sajnos magyarországi testvéreinkhez benyújott pályázatunk nem járt sikerrel egy alkalommal sem, de bízunk abban, hogy lehetőség adódik majd az Anyaországból jövő adományokat is elfogadnunk. Eleddig főtisztelendő Balázsi László adományáért tartozunk köszönettel.)
Gergely János, az egyházközség első lelkésze
Zsoltár a templom alapján
Tetőtlen a templomunk
Alapkőletétel Dr. Szabó Árpád püspök úrral
..................................................
10
Fényképeket szórtam szét az íróasztalomon: a JobbágyfalvaNyárádszereda Unitárius Egyházközség első lelkészéről készült képeket. Egy képen a nagytiszteletű tanári kar és szolgatársai társaságában, majd több képen konfirmandusai körében. Kezemben Gergely János részére kiállított leckekönyv, aki 1926 január 14. napján született Homoródszentpéteren, Udvarhely vármegyében, és aki a Székelykeresztúri Unitárius főgimnázium 78o-1947 számú bizonyítványa alapján a kolozsvári unitárius teológia academia rendes hallgatói közé beiratkozott az 1947 év November hónapjának 4 napján, aláírva Dr. Kovács Lajos, teológiai dékán. “Szónoklattan, Szónoklattani gyakorlat, Görög, Angol, Román és Héber nyelv, Egyháztörténelem, Nevelés történelem, Ószövetségi és Újszövetségi izagógika és exegesis, karének, orgona, egészségtan.“ Jó és jeles, elégséges valamint egy sufficient, majd foarte bine minősítések. Határozott fejlődés a minősítések alapján. Igazi 11
diák ! Mintha beszélnének a tintás aláírások. 1948-as évnél Dr. Kovács Lajos akkori dékán aláírása és pecsét mellett a következő bejegyzés: “E leckekönyv tulajdonossának a beiratkozását érvényesítem az Egyetemes Fokú Protestáns Teológiai Intézet, Unitárius Teológiai Karán, Kolozsvár 1948.nov 25.-én. “Majd még egy fontos bejegyzés:“ Alapvizsgát tett 1949 június 3o.án, általános jeles eredménnyel.” – és a már ismert dékáni aláírás. Majd a leckekönyv tantárgyai kibővülnek: vallástörénet, erkölcstan, hitelvek kialakulása, egyházi közigazgatás, valláserkölcsi nevelés, jogelmélet, francia nyelv, orosz egyháztörténet, orosz nyelv, román ortodox egyház történelem, liturgika, valláslélektan, összehasonlító vallás tudomány, lelkipásztori gondozástan, Keleti Egyház történet, RNK Alkotmánya, Államelmélet, vallásbölcselet, ének-zene.” Tantárgyak tele, jó jeles minősítéssekkel. A tantárgyak felsorolása így önmagában sokat nem mondanak, de mégis mintha az ének zene dallamokra fakadna, a közigazgatás iktató számokat tár elénk, a szónoklattan sok jeles minősítése pedig prédikációk diák-izgalmairól beszél, majd a sok nyelv mintha egyszerre szólalna meg és nem tudom eldönteni a leckekönyvet fölött révedve, hogy ez bábeli zűrzavar, vagy pünösdi csoda lenne. Majs kezembe veszem az 1951-es Bizonyítványt, ami alapján theológiai szakvizsgára bocsátják, jeles áltlános osztályzattal gyakorló lelkészjelöltként. Szemembe ötlik a kivétel nélkül mind jeles osztályzat. Ezután az Unitárius Lelkészképesítő Oklevelet, veszem a kezembe amit Gergely János részére állítottak ki, aki 1949-ben alapvizsgázott jeles eredménnyel és 1951-ben szintén jeles eredménnyel minősítve lelkészi szolgálatra képesnek nyilvánítnak. Sok aláírás: Dr. Kiss Elek, Erdő János, Dr. Kovács Lajos, Sándor Gergely, Dr. Lőrinczi Mihály, Dr. Simén Dániel, Péterfi György, és még egy pár kiolvashatatlan nagytiszteletű tanári aláírás. Kelt, 1952 július 1 .-én. Majd egy kézísos levelet emelek olvasás-magasságba, amit 1953 noveber 21.én Édes Évijének írt. A kéziratnak lelke van. E lélek pedig halhatalan. Nem lehet semmivel helyettesíteni, nem lehet semmivel felcserélni. Egy bizakodó fiatalember 12
tud csak így írni, csak egy szerelem ember tud igy írni, de ilyen gyönyörűen és kifejezően csak egy igen olvasott ember képes. E helyen megál-
lok a mélázással, a múlt hangját engedem, hogy belém szívódjon. Egyedül vagyok a templomban – ülök a papi székben és hagyom hogy Gergely János pérdikációinak a szelleme és lelke megérintsen. Olyan mint egy titkos imádkozás ez a múlt idézés. Szinte hallom ahogy a gyülekezet, a tele templom vele együtt énekel a boldog emékezetű és oly nagy tiszteletnek örvendő még elhunyta után is kántora vezetésével. Lépteim a parókia fele vezetnek és visszhangzanak a gyerekzsivalyok lelkemben a lebontott épület mellett, ott ahova az idei konfirmandus a nyárádszeredából Adorjáni Ilona adományozta kis harangocska részére haranglábbal örökítette meg Gergely János emlékét. Megkondítom a lélek-harangot. Hallani a réz kongásában a múlt jelent érlelő reménységét, amit elvezet megpróbáló időnkön túl a szebb jövőnk fele. Belépek a parókia irodájába ( még nem az újba, mert az még egyelőre építés alatt van ). Belelapozok az 195o-es évek irataiba. Nyűzsgenek a betük, megelevendenek és számon kérik tőlem hogy hitelesen tudok-e írni a mai ember számára e kis füzetecskébe. Behunyom szemem és hallgatom a lelkiismeretem hangját – nem csupán a múlt felidézése, e a jelen szolgálata révén a jövő reménységének a vetése is fontos ! Elmosolyodom – milyen paposra sikerült, milyen régi módi 13
paposra sikerülnek sokszor még a gondolataim is. Majd kezembe kerül egy 1958-as irat: Unitárius Lelkészi Kinevezés Gergely János részére a Kissolymosi egyházközségbe, Dr Kiss Elek valamikori egyházközségébe rendes lelkésznek nevezi ki Gergely János unitárius lelkészt, soraiból súgárzik a főpásztori szeretet mind a lelkész mind pedig Jobbágyfalva és Kissolymosi egyházközségek irányába. Ezzel a személyes hangvételű levéllel, ami hivatalos püspöki kinevezés is egyben megszűnik az egyházközségben Gergely János unitárius lelkész szolgálata. Ennyi lenne az egész - kérdem magamtól, s nem tudom miért, mire vonatkozik e kérdés. Ennyi lenne az egész ? Egy kinevezés Kissolymosba – és kész – jöhet a másik lelkész. De hiszen erről szól a lelkészek élete – én is így jöttem ez egyházközségbe nem is olyan rég s s immár rohamosan 10 éve ennek. De mégis – ennyi az egész : egy kinevezés egy másik egyházközségbe és mindennek vége? Nem!
14
Mennydörög rám a felismerés és ismét mosolygok a mennydörgés miatt. De mégis, Gergely János unitárius lelkész szolgálata hivatalosan megszűnt, de szelleme, szolgálata nemcsak a lelkem múltkereső csendjében, de ott van még emlékét őrző hívei lelkében és nem csak az övékében, de mindazokéban is, akiknek áttadták mindazt amit tőle kaptak: hitet és szeretetet s az élet iránytűjéül szolgáló értékek, amelyek a gyakorlat irányába mutatnak. Majd kezet szorítok hányatott sorsú s mégis hittel élő gyermekeivel. Unokái arcvonásaiban keresem a múlt jelenné érelőlödött vonalát és persze az arc mögött a lélek tükrét is. Súgárzik a múlt és világít a jövő, az élet-szeretet az unokák tekintetéből. Lám : nem csak ennyi az egész! Hallgatom a kisunokák énekeit és templomos szavalatait, nézem csodálatos rajzait . Unokák akik nagyapjuk ölében nem ülhettek, gyermekek akik édesapjukat többnyire csak elbeszélés-foszlányokból ismerték . Az egyházközség első lelkészének emlékének adassék tisztelet, és megbecsülés szolgálatának örökségének, tisztelet és barátság utódainak! Nézzük hát alázattal e pár képet az egyházközség első lelkészéről.
15
Utószó „Költő vagyok - mit érdekelne / Engem a kötészet maga ?” – kérdi József Attila az Ars poeticájában . Őt parafrazálva kérdezzem : pap vagyok, mit érdekel engem a papság maga ? Tudom - e kérdésért volt tanáraim összehúznák szemöldöküket és várnák hogy magyarázzam a bizonyítványom. Éppen én kérdem ezt, aki 1989 előtt háromszor is felvételiztem azért hogy pap legyek, éppen én kérdezem aki már több mint tizenöt éve pap vagyok ? Egy ország sem állhat fenn ami meghasonlik önmagával – szólít meg Jézus is lelkiismeretemben amikor parafrazálom József Attilát. Persze e parafrázis alapján való kérdésfelvetés csak úgy igaz, ha ez emlékfüzet útószava lehet. Vagyis : a papság maga igenis érdekel, hisz magam is pap vagyok, annak ellenére, hogy tösszörösen felteszi a mai kor hangosan vagy csendesen a kérdést „micsoda, vagy kicsoda” az, hogy a pap ? Persze van aki fel sem teszi a kérdést, és van aki több választ is adhat e kérdésre. A pap olyan mint az orvos, akit csak akkor keressük meg, ha nagy bajban vagyunk, a pap olyan mint a súrlókefe, amit csak akkor veszünk elő ha fel kell súrolni a padlót, ( de ki súrol manaoság súrlókefével a mai világban? - ) és a pap olyan mint a rádió, amit ha akarok bekapcsolok, s ha akarok nem, vagy ha nem tetszik akkor kikapcsolom. A pap szövegét bárki vagy bármi elmondhatja, de bárki vagy bármi szövegét a pap nem tudja elmondani. Ehhez és hasonló kérdések kovácsolják a kérdőjeleink e rozsdamentes s mégis egyre fakuló világunkban – ha a papról lenne szó, úgy általában persze. Mindezen válaszok mellett lehetnek más válaszok is arra, hogy ki az a pap: aki gyermekemnek vallást tanít ( ha engedem vallás órára ) aki elhunyt szeretteim koporsója mellett imát és szent beszédet mond – akit vasárnaponként hallgatni lelki feltöltődést jelent. Szóval a papról – így általában – lehet állítani jót is szépet is, kedvest és csúf dolgokat is, néha ok nélkül, néha okkal. Aki pedig pap, annak e papsággal akarva-akaratlanul kapcsolata van. Aki pap, az ott van ahol a papságot emlegetik úgy általában. Nekem 16
pedig éppen ezzel van gondom ! Nem tetszik nekem, hogy csak úgy általában emlegessék a papokat a papsággal kapcsolatosan, mint ahogy a köműves sem a köművesség egyik eszköze, vayg alapeleme. A pap is ember, mint például aköműves is, s nem csak úgy általában ember, hanem izzig vérig ember, szüksége van levegőre, mint minden halandónak, itallal enyhíti szomját és étellel éhét és ha családja van, akkor papság amellett esetleg férj vagy feleség, édesapa vagy édesanya is. S ha megéri akkor lesz apa vagy anyatárs, após, vagy anyós is és majd nagyanya vagy nagyapa. Ez egyházközség első füzete néhai Gergely János emlékének kíván jelt állítani. Mint ahogy az idei konfirmandus állítatta a lélek-harangot az ő emlékére – úgy kopognak e betük a mai ember feledékenységbe zárt öntudatán. Néhai Gergely János – egyházközségünk első lelkésze - nemcsak egy pap volt, egy a sok közül, de egy megismételhetlen isteni teremtmény :ember! Ember – akit bár nem tart számon az 1956-os történetírás, mégis mártíra volt az akkori eseményeknek. Ember, akinek élete megismételhetetlen volt mint a miénk, akik most élünk és rá emlékezünk. Rá emlékezünk akinek ifjúi lendületének és értlemének, tudásának, tapasztalatának, lelkiismeretének is köszönhető, hogy van Jobbágyfalva-Nyárádszeredai Unitárius Egyházközség. Ez azt az örökséget nem zálogba, de megőrzésre és fejlesztésre kaptuk. Ezt az örökséget ápolták a lelkész-utódok és e szerény munkával és szolgálatommal én is ez örökség gyönyörűséges igáját hordozom. Az egyházközségi füzetek egy sorozatot kíván útjára idítani. A következő füzetben unitárius hitünk alapelveit és az ezekkel való gyakorlati kapcsolatot, mint az üdvözülés lehetőségét mutajuk be, valamint néhai Szász Dénesnek, az egyházközség második lelkészét mutatjuk be. A tervek szerint a harmadik füzet folytatná az egyházközség harmadik lelkészének az egyházközségben kifejtett munkájának a méltatását kitérve életének ismertetésére is, valamint az erkölcs unitárius vonatkozású kérdéseivel foglalkozunk.A negyedik és elkövetkező füzetek imádságokat, elmélkedéseket, prédikációkat fognak tartalmazni, élő testvérgyülekezeti kapcsolataink kívánjuk bemutatni, 17
majd terveink között szerepel egy ökumenikus kis szótár elkészítése is, amely a vegyes felekezetek közötti vallás-gyakorlat kérdéseit járja körül - mintegy az összehasonlító vallástudomány módszerével - különös tekintettel a családi békesség áplolására és a gyereknevelés összhangjára figyelve, s természetesen az unitárius hitünkhöz való ragaszkodás felől a más felekezetek tiszteletének hangsúlyozása által. Ez egyházközségi füzetek sorozatának folytatásához szeretettel fogadunk segítséget, akár szellemi, lelki, anyagi segítséget is . Az egyházközség nőszövetsége, ifjúsági csoportja, vagy bárkinek, ki úgy érzi van üzenete és belefér e sorozat szellemiségébe, szívesen vesszük a segítséget. Várjuk hát a lelki, szellemi anyagi támogatást az egyházközségi füzetek következő számaihoz. Addig is lapozzák szeretettel ez első füzetet, amit, mint jeleztük ennek kiadási költségeit a Nyárádszeredai Gabriella cég adományának is köszönhető. Isten áldásával Sándor Szilárd
18