A bűn mint adósság, a bűntudat, mint az adósság megtagadása Sándor Szilárd, pásztorálpszichológiai mesterképző, II évfolyam Mit miről és hogyan tájékozódhatunk a címben szereplő fogalmakról és ezen összefüggéseiről ? Mi a kontextuális lelkigondozói üzenet ? A címben szereplő tétel megközelítéséhez három kiindulási alap szerint járunk el. Első esetben a jézusi imádságban - Mt 6,12 - szereplő vétek, bűn szó többértelműségét vizsgáljuk meg. Másodszor a bűntudatnak - a Zsid,10,2 - alapján történő jelentésforrásából merítünk. Harmadszor pedig a Böszörményi Nagy Iván nevével fémjelzett kontextuális lelkigondozói megközelítésben vizsgáljuk meg a bűn és bűntudat fogalmait. Az első két kiindulási alapunk gyengesége az, hogy csupán egy bibliai versre támaszkodik és abból indul ki. A Mt 6,12-ben szereplő bűn fogalmának adósságként való értelmezése a Róm 4,4 helyen is megtalálható ahol Károly Gáspár a "tartozás" fogalmat használja. ( " Annak pedig aki munkálkodik a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint" ). A bűn fogalmának külöböző bibliai szóhasználatának a vizsgálata jelen esetben nem volt célunk. A bűntudat esetében Károly Gáspár fordítását vettük alapul, ahol a Zsidó levélben fordul elő a "bűntudat" fordítás formája.E megalapozás gyengesége lehet az is, hogy a bűntudat analógiáit ( pld.szégyen,) nem vizsgáltuk meg és nem végeztünk nagyobb összehasonlítást. Mindkét esetben ez két kiindulási pont gyengesége ugyanakkor erősség is, hiszen két példa alapján a fogalom mélységében merülhetünk el és a bűn mint adósság összehasonlítására, vagyis a bűntudat és adósságtudat megvizsgálására jó lehetőség nyílik. Az hogy mit értünk a tagadáson, arra külön nem térünk ki, mert egyértelművé válik ez majd a bűnnnek mint adósságnak a szemléltetésekkor, illetve a bűntudatnak mint a bűn elkövetőjének az áldozattal szembeni kapcsolatának a megszakadásában. A bűntudat, mint az adósság megtagadása, más szóval azt is jelenti, hogy megszakad a kapcsolat a bűn elkövetője és az áldozat között éppen a bűntudat miatt. Erre mutat rá a harmadik kiindulási pontunk, a kontextuális lelkigondozói megközelítés. Ennek részletes ismertetésére nincs most lehetőség. Tulajdonképpen a címben szereplő tétel a bűn és bűntudat ezen lelkigondozói megközelítésnek egyik formája, ahol a lelkigondozói cél az emberi kapcsolat segítése a bűn elkövetője és az áldozat közötti nehézségekre és lehetőségekre mutat rá. A továbbiakban a bűn-, és adósság tudatok különbségeit és hasonlóságait vizsgáljuk egy táblázat segítségével amihez értelmezési magyarázatot adunk. Végül a bűntudat irányultságát vizsgáljuk meg az előbbiek alapján, majd a bűntudat-viszonyokból kilépés lehetőségét tárjuk fel a kontextuális lelkigondozás segélyforrásainak a kutatásával. Első kiindulási alap: A jézusi imádságban (Mt 6,12) a „bocsásd meg bűneinket” ( vétkeinket - Károly Gáspár fordításában ) kérésben, a bűn, mint adósság van jelen: „ καὶ ἄφες ἡμῖν τὰ ὀφειλήματα ἡμῶν, ὡς καὶ ἡμεῖς ἀφήκαμεν τοῖς ὀφειλέταις ἡμῶν· “ ( kaj áfesz ofeilémátá hémon hósz káj héméisz afékámén toisz oféilétáisz hémon )
Az ὀφειλήματα ( oféilémátá) jelentése : 1. adósság, tartozás; 2. (átv.) vétek, bűn. A bocsásd meg vétkeinket imakérés az “ és engedd el a mi adósságunkat” jelentést is hordoz. Második kiindulási alap: Zsid. 10,2: „ Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna” ( Károly Gáspár fordítása) “συνείδησιν ἁμαρτιῶν τοὺς λατρεύοντας ἅπαξ κεκαθαρισμένους”. ( héti szünejdészon hámártion tousz látréüontász hápádz kékaszarioménousz ) . " a szolgálattevők lelkiismereri bűneikből egyszer megtisztulva." A “συνείδησιν” ( szünejdészoin) szótári jelentése : lelkiismeret. Ebben az esetben a bűnökett, a vétkeket az ἁμαρτιῶν ( hámártion ) szó jelöli. A bűntudat a "lelkiismereti bűnök" formában van jelen. Harmadik kiindulási alap: A bűn kontextuális lelkigondozói megközelítésében az adósságé, a bűntudat pedig a bűn megtagadása a relációnális etika méltányosságának a mérlegén. A bűn és az adósság tudatok vizsgálata : A bűn, mint adósság tudatának az értelmezésére a következő táblázatot javaslom: Bűn
Adósság
Nem ?
Igen?
-tökéletes, tiszta, magányos,
-ismeri?elismeri?nem ismeri?törleszti? nem törleszti?
Igen?
Nem?
gyarló(ismeri?(f)elismeri?)
-tökéletes (?),tiszta (?) , magányos ( ?)
piszkos,nem magányos, (?) törleszti? nem törleszti?( jóváteszi... van-e lehetősége?)
A táblázat magyarázata: A nem és igen fogalmakat akár helyetestjük a nincs és van fogalmakkal is. Az egyszerűség és érthetőség érdekében használjuk mégis az igen és nem szavakat, amelyek mintegy válaszok a van és nincs kérdésekre. Amennyiben nincs bűn a “van-e?” kérdésre a válasz a “nincs” vagyis a “nem “ a válasz “követtél-e el bűnt?” kérdésre, annyiban nem beszélhetünk bűnről, annyiban tökéletes tiszta és magányos válaszok adhatóak. Természetesen más válaszok is adhatóak. A lehetséges válasz(adás)ok kiválasztásánál azt azt a szempontot vettük figyelemben, hogy mi lehet a következménye a “ nem” válasz esetén a bűnre való rákérdezéskor. A kérdés feltehető másképp is, mint “bűnös vagy-e?” , “ van-e közöd a bűnhöz? - vagyis birtoklod a bűnt, vagy a bűn birtokol-e téged- ?” , “ ismered-e a bűnt?” vagy több más kérdéssel kérdezhetünk rá a bűn és ember, vagy az emberek közötti kapcsolat bűnösségére. A bűn kérdésére adandó nem válaszból lehetségesek a tiszta, magányos , tökéletes vagy más hasonló (tudat)“állapota” annak aki a nem kérdéssel válaszol a “van-e bűn?” kérdésre. Viszont itt nemcsak a következtethetőség - mint olyan - fogalmazódik meg, hanem mindazon a tulajdonságok, létállapotok amelyek a nincs bűn, vagy a nem bűn válasz mellett tetten érhetőek, megtapasztalhatóak, vagy megfigyelhetőek. Akár azt is válaszolhattuk volna, hogy olyan nincs hogy ne legyen bűn, vagy olyan nincs hogy bűn ne lenne , amikor a kérdések feltehetőek valaki részéről és van aki erre választ adjon. A kérdések feltevése - jelen esetben elsősorban - a kontextuális lelkigondozói szemszögből történik és nem teológiai kérdésként, vagy nem egzisztenciális kérdésként. Sem a bűn jogosságát, sem a bűntelenség jogosságát nem keressük a kérdésekkel, sem az erre adandó válaszokban. A válaszok akár kérdés formájában is megválaszolhatóak, viszont ez esetben nem érzékelnénk a kontextuális megközelítés tényekre való utalását, valamint a tényekhez való viszonyulás megvizsgálásának individuálpszichológiai lehetőségeit. Ugyankkor fontos a tranzakciós minták vagy kapcsolat-rendszerek vizsgálata és természetesen a relácionális etikai kérdésfelvetések is amikor milyen a bűn, mit ad a bűn, mit vesz el, hogyan a bűn megközelítésekben gondolkodunk és a bűnre való rákérdezések megelőlegezett bizalmával fogadjuk el a válaszokat, melyek nem lehetnek ez esetben további kérdések. Mint ahogy az “élsz-e?” vagy akár finomítva az “alszol-e ?” kérdésre nem lehet újabb kérdéssel válaszolni ez esetben sem lehet a válasz kérdés, mert kizárná a kérdésfelvetésünk értelmét. Ezért is javasoljuk, hogy a bűnre való rákérdezéskor ha az “igen” ?” kérdésre a “nem” válasz mellett “letapogathatóvá” lehet a “tiszta, magányos és tökéletes” lehetséges válaszokat. A nem válasz kérdőjeles formája ne zavarjon meg, hisz arra utal, hogy amennyiben nem a válasz, akkor a tisztaság és társai is megjelennek. Vagyis, párbeszéd formkájában a táblázat így is értelmezhető: • • •
Bűn, igen? Nem. Nem? Akkor: tisztaság, tökéletesség, magány stb.
Hasonló gondolkodás alapján járunk el a táblázat további részleteinek kérdéseiben vagy mellette levő fogalmak értelmezésekor is. Az igen válasz esetében tehát: • •
Bűn, igen? Igen.
•
Igen? Akkor : gyarló(ismeri?(f)elismeri?) piszkos,nem magányos, (?) törleszti?nem törleszti?( jóváteszi... van-e lehetősége?).
Ez esetben már megjelennek az újabb kérdésfelvetések, vagyis mit lehet a bűnnel kezdeni ? Milyen ez a bűn(tudat)? Ismeri, elismeri, elkövette, nem követte el? Mit és hogyan van vele: megtartja magának és bűntudatába „ássa”, vagy van lehetősége a jóvátételre. Egyáltalán mint kezdhet a bűnnel a kérdező ha igen választ kap erre, vagy mit kezd az elkövető ha elkövette. Ez további kérdéseket vet fel. A kérdések lehetnek teológiai kérdések is (az eredendő bűn kérdése, vagy akár ennek tagadása) lelkigondozói szempontból mindenképpen az ambivalens értelmezési lehetőségek és nem lezárt sémák alapján közelíthetőek meg. A kontextuális lelkigondozói megközelítés a bűnt nemcsak mint adósságot, de e mellett mint kapcsolati lehetőséget is szemléli. Mindez teológiai képben: Éva és Ádám között ha nincs kapcsolat akkor nincs bűn, ha nincs kapcsolat akkor nincs bűn kérsését veti fel. Az adósság, a bűn tehát kapcsolatra is utal, mint lehetséges formára. A bűn mint adósság egy kapcsolat is két ember között, ami felveti azt a kérdést, hogy ez milyen kapcsolat, mire utal, milyen ennek az iránya, ki károsít meg kit és a megkárosulással mi nyerhető, mi az iránya stb. (Egy lehetséges teológia megközelítése is lehet a kérdésfelvetésünknek: a bűn egyben lehetőség is az üdvösségre, melynek a feltétele a megváltás. Vagyis a bűn kapcsolatba hozza Ádámot és Évát amit szintén egy másik kapcsolatot feltételez az üdvösség érdekében, a Megváltóval. Ebben a teológiai hármas kapcsolati formában ( Ádám-ÉvaMegváltó) mint triadikus kapcsolat lelkigondozói megközelítési lehetőség is adott. A bűn állapotából a megváltáson keresztül az üdvösségre vezető út lehetősége adott, mint a triangulációs viszonytól a triadikus viszonyig. Most nem térünk ki a a megváltás teológiai értelmezésére, sem a helyettes elégtétel sem a cselekedet általi üdvözülés vagy egyéb megváltás teológiai nézetekre vagy ezek különbségeire, vagy hasonlóságaira. A mi szempontunkból a megváltást egy olyan "mozzanatnak" vagy "folyamtnak" értelmezzük ebben a megközelítésben - a felhozott példánkban, amikor Ádám és Éva nemcsak szembesülnek a bűnnel és nemcsak tudatosul bennük az elkövetett bűn, de a bűnnek, mint adósságnak a felismerése is jelen van, mint a megváltás lehetőségének és elfogadásának a felismerése. A bűnnek, mint adóságnak a felismeréséhez és ennek törlesztésére való törekvéséhez segít hozzá a "harmadikkal" való találkozás. A "harmadik" ez esetben lehet a "másik" , "ő", "az" , akár a "Megváltó", "Isten", stb. A megváltás teológiai fogalma lelkigondozói segítség is lehet, ha kizárja a profanizálást, vagyis ha a hasonlóság és az azonosság logikai sémái nem sérülnek az értelmezéskor. Más szóval: ami megváltás a teológiában, az a lelkigondozásban az a segító kapcsolati forma, ami az emberi kapcsolatokat segíti a változó egyensúly felé.) A táblázat adósság(tudat) értelmezésekor ugyanazokat a kérdésfelvetést követjük, mint a bűn esetében. Az igen válasz esetében lehetőségek tárulnak fel, akárcsak a bűn esetében vagy a nem válasz esetében. A hasonlóság elve alapján (a bűn mint adóssság) ugyanazokat a következetetéseket, illetve körülményeket, kérdésfelvetéseket vagy válaszokat találjuk, azzal a szembetűnő különséggel, hogy az adósság megkérdőjelezhető a bűntől eltérően. Ez a kontextuális lelkigondozói megközelítésből adódik miszerint nincs ember adósság nélkül. Böszörményi Nagy Iván - a kontextuális lelkigondozás atyja -
Levinas filozófiai szemlélete alapján maga is vallotta, hogy az ember subiectum valóban sub iectum - vagyis a felelősség terhe alatt születik a világra és ilyen értelemben nem lehet adósság nélküli. Már a megszületett csecsemőnek is vele született joga van felelősséget vállalni - illetve az adás jogával születik meg - már a saját édesanyjával való kapcsolatában is. A másik ember arca mint szelíd parancs az én számára, vagyis az adósság jelen van az én és a te kapcsolatban. Az én-te kapcsolatnak, az emberi természet szerinti eladósodását Böszörményi a Martin Bubber szemléletéből is meríti. Vagyis nincs ember aki társa iránt ne lenne adós és fordítva. Ez a kölcsönös adósság a lét szerinti alapja a méltányosságon alapuló igazságosságnak. A métányosságon alapuló igazságosság szintén az emberi kapcsolatok szükségszerűségére utal. A kapcsolatokban a méltányos igazságosság, olyan lehetőség ahol és ahogyan emberként élhetünk. Az adósság nem egy lezárt és mozdulatlan mérleg képét adja, hanem egy változó egyensúlyban elmozduló kapcsolatlra utal. Az adósság kérdésének a felvetésénél elkerülhetlen a mérlegkészítés. Ez a mérleg egy olyan könyvelői és ugyanakkor jogi mérleg, amelyben az adok és a kapok az adás és az elfogadás számláján, az adósság joga egzisztenciális kérdések és válaszok felöl keresi a megérdemelt bizalom lehetőségeit, ami kapcsolatok dinamikájának szükségességére mutat rá. Az adósság egy olyan jog amire választ adhatunk az által, hogy élünk. Ezzel szemben a bűnhöz való jogunk destruktív jogosultsághoz vezet, ami a hagyatékunkból ránk maradt forgószámlák feltartóztatását ígényli, éppen az adósság törlesztése érdekében, ami által érdemeket szerezhetünk. Erre az ígényre adandó válasz lehetőségének a felismerése az a kapcsolati forma amiben élünk (az örökölt vagy elsajátíott tranzakciós mintáink alapján ). Az adósság felismerése tehát nem lehet egy lezárt és magunk számára megtartott jog, ezt törlesztenünk kell. Amennyiben megtartjuk magunk számára az adósság jogát annyiban megtadjuk a bűnt. Ott maradunk a bűntudatban és nem tudunk tovább lépni ebből. A címben megfogalmazott tétel egyik üzenete ez is lehet: az adósság megtagadása a bűn(tudat)hoz való jogtalan ragaszkodás, ami a bűn érvénytelen tagadását ereményezheti. A táblázatban felcseréltük az igen és a nem sorrendjét a bűn és az adósság esetében. Ennek az olvasata a következő: Ha nem a bűn(tudat)ra, akkor igen az adósság(tudat)ra, ha pedig igen a bűn(tudat)ra akkor nem az adósság(tudat)ra. Vagyis: ha nincs bűn(tudat), akkor van adósság(tudat), ha van bűn(tudat) akkor nincs adósság(tudat). Illetve az adósságot ez esetben nem abban az irányba törlesztjük, aki ellen elkövettük a bűnt, hanem saját magunknak állítjuk ki a bűn adósságának az "adósság-számláját”. Nem zárja ki az adósság a bűnt, de nem is a csakis és csakis akkor kizárólagosság elve alapján feltételezi az egyik a másikat. Az adósságnak és a bűnnek is megvan a jól meghatározott helye az emberi kapcsolatokban és ezek egymás mellett külön létező kapcsolati valóságok, ami között hasonlóság feltételezhető, de semmiképp sem csupán az ok okozati összefüggés. Mind a kettő különálló kapcsolati valóságra utal habár feltételezheti és meghatározhatja az egyik a másikat. Nyelvi nehézségek korlátaiba ütközünk, amikor a „ha” és az „akkor” gondolkodási sémát mint egyetlen használható implikációs értelmezési lehetőséget látunk ezek összefüggéseiben.
Ha nincs bűntudat akkor van adósság - vagyis : bűn nélkül van az adósság, mert az ember alaptermészetétől fogva relácionális lény. Ennek köszönhetően az egymás iránti adósságnak olyan áldását hordozzuk, mint például az egymás iránti felelősség. Az egymás iránti felelősség egyik alapja a bizalom alapján megnyúgvó adósság, amiképpen találkozásainkor Isten előtt állunk. Ha van bűntudat, akkor nincs adósság(tudat) - vagyis: adósság nélkül nincs bűn(tudat), annak ellenére hogy ezt megtagadja. Itt nem kimondottan arról van szó, hogy minden adósság bűnt feltételezne, hanem arról hogy a bűn eladósítja az embert amire ha válaszol akkor nő fel ahhoz a névhez amelyen emberként megszólíthatóvá válik. Az ember nem azonos az elkövetett bűnnel - ezért is van esélye a jóvátételre, vagyis arra hogy erre az adósságra válaszoljon. Ezzel a szükségszerű válasszal, az adósság törlesztése révén a bűntudattól való megszabadulásra vagy a bűntudattal való együtt élés terhének könnyítésére kap lehetőséget. A bűntudat irányultsága - az elkövető és az áldozat ( károsult) esetében A tudat a bűnről (is) az énben van. A bűntudat tehát az én „falán” belül hat. Nem csupán az én része ez a tudat, hanem az énnek van tudat(állapota) és ehhez hasonlóan bűntudata is lehet, ami szintén az énhez kötődik. A bűntudat lehet a felettes énhez kapcsolódó állapot ( azelkövetett vagy el nem követett dolgokért), de lehet az én értelmezésének is a része (pld: az eredendő bűn teológiai tétel esetében, amikor az én természetétől fogva bűnös). Amikor az én „falán” kívül esik a bűn, megszűnik ez a tudat-állapot (megbocsátás, megváltás, szabadulás pld).Önmegváltásról nem beszélhetünk, mert a bűn kapcsolat. Az ember önmagában képtelen a másik nélkül a jóra. A bűntudat tagadja az adósságot amikor megtartja magának a bűnt, miközben rombolja, gyengíti, képtelenné teheti a jóvátételre az én-t. A bűntudat centripetális belső irányultsága önérvényesítési ígényhez vezethet akár az önmegsemmisítés révén is ( lásd pld Júdás esetét ) a centrifugális kifelefordulás pedig érdemszerzéshez, vagyis az adósság törlesztéséhez , a bűn elörlésének a lehetőségéhez vezet. A kárvallott áldozati mártíromsága ugyanaz, mint a vétkező bűntudata – a kapcsolat megtagadása. A lét rendje a méltányos igazságosság: a lehetőség megadása a jóvátételre illetve a lehetőség keresése és megadása a jóvátételre. A bűntudat lehet a bűnösség felismerése az elkövető részéről, amikor tuidatosul bennünk az ellenünk elkövetett bűn. Az adósság törlesztésére a bűnvallás, mint törlesztés vagy jóvátétel nem elég minden esetben. Ha szükségszerűségből vagy belső feltartóztathatalan ígényből adódna a bűn a visszaadása ( a szemet szemért elv alapján) akkor a bűn növekedik fog. Ilyen értelemben bűntudatunk lehet a bűn nem elkövetéséért is, amikor adósságot vélünk látni az ellenünk elkövetett bűn viszonzására, amit úgy törleszthetünk ha megtoroljuk a bűnt. Ettől a bűntudati foromától is csak úgy szabadulunk meg, ha "kilépünk" a bűn tudatából és kapcsoltatba lépünk az ellenünk elkövetőkkel, ez esetben bűnnel válaszolunk az ellenünmk elkövetett bűnre. Ez a normatív etika szabályának ( pld a ne öld parancsa) megszegésével történik. A relácionális etika nem tagadja a normatív etika szükségszerűségét, viszont bizalommal viszonyul az ember felé, mint aki saját maga vagy a másik ellen fordulna. Honnan van ez a bizalom? A bizalom alapja a bizalom. A bizalom forrása a bizalom. Ez a bizalom ad jogot és lehetőséget arra, hogy a bűntudattól
megszabaduljon az ember és ne forduljon sem önmaga sem társa ellen. A megérdemelt bizalom alapú kontextuális lelkigondozás azokat az erőforrásokat kutatja ahonnan van szükséges és elégséges bizalom a bűnnek, mint adósság felismerésére. Ez által nem tagadja sem a bűnt mint adósságot és nem támogatja a bűntudat kialakulását sem sem diagnosztizálással sem a bűntudattól való megszabadulásra adandó bármilyen teológiai vagy filozófiai esetleg más természetű "recepttel". Hogyan van ez a bizalom? Azzal a türelemmel, amely az önmeghatározás szükségességének a felismeréséből táplálkozik, aképpen hogy közben a több irányú kapcsolódását felismerve lehetőséget nyer a többirányú elköteleződésre. Ilyen értelemben a bűntudatot sem "diagnosztizálja" és nem "kezeli" a kontextuális lelkigondozó, hanem felismeri a bűntudatban azon kapcsolatok megszakadását ahol az adósság megtagadása által juthat el az ember és közben keresi azon segélyforrásokat ahol a bűn mint adósság felismerése révén a kapcsolat helyreállításának az esélye nőhet. A bűntudat-viszonyokból való kilépés - az adósság felismerésével A bűn elkövetőjének feltehető kontextuális lelkigondozói kérdés, a bűnnek mint adósságnak a tagadása kapcsán: "a krisztusi helyettes elégtételben hol és hogyan van a bűnös ? A kérdés értelmezésére - e helyen - most nincs lehetőség, mert eltérnénk a címben megfogalmazott tárgytól. E kérdésfeltevés értelmezése hozzájárulhat a helyettes elégtétel azon értelmezési lehetőségéhez, amelyben a bűntudattól való megszabadulás kegyelmi állapotként jelenhet meg. Az áldozatnak, a kárvallotnak feltehető kérdés lehet a mártír-szerepből való megszabadulás nehézsége kapcsán: ” a krisztusi áldozatban hol és hogyan van az áldozat? " Az áldozatnak, mint kárvallotnak lehetséges értelmezése: „kapott valamit amivel nem tud mit kezdeni ”. A bűn legyőzésére erőforrás-lehetőségek: szeretet, megbocsátás, kiengesztelődés (vallás) exonoráció,felmentés, mentesítés, a bűn „átvállalása" ( kontextuális lelkigondozás). Bűntudat – a tettes részéről (is). Kárvallás – az áldozat részéről (is). A bűnös (a tettes), az áldozat (a kárvallott). A bűntudat, ha az adósság felismeréséhez és ennek törlesztési törekvéseihez vezet azzal szemben akivel szemben elkövettünk, akkor megszűnik a létjogosultsága. Ha lehetőségünk van megfelelő erőforrások megtalálására ( kontextuális lelkigondozás révén) akkor ez segíthet a bűntudattól megszabadulni ( mind a tettes mind a kárvallot esetében). Az ellenünk elkövetőknek, ha lehetőséget adunk a jóvátételre és elfogadjuk ezt tőle ( adunk az által hogy elfogadunk) akkor a "kár" (a bűn) is csökkenhet, ( megszűnhet a megváltás által) és értékeket fogadhatunk el ez által a kárvallásba való bezárkózás mártíromsága helyett, érdemeket szerezve. A "ki és mit és miért kapott és ki és mit és miért nem adott vissza ?" kérdésfelvetéskor hova vezetne az ok okozati fejtegetés ? Bűntudathoz - az elkövető és a mártírszerephez az áldozat részéről. A mártírszerep ugyanakkor zsarolási lehetőség is az elkövetővel szemben, akinek nem ad lehetőséget a jóvátételre. A bűn mint adósság tagadása az elkövető részéről és a mártíromságba való menekülés az áldozat részéről a megváltástól, vagy a jóvátételtől való elzárkózás ellentétes előjelei.
Az adósság feltételez egy előző elfogadást. Amikor kapunk és elfogadunk, akkor egy bizalom van az adó és a kapó részéről. Ha ezzel visszaélünk és nem törlesztjük - bűnt követünk el - akkor adósok leszünk. Az adósság felismerése kapcsolati ígényünkből fakad azokkal szemben akikkel adósok vagyunk. A nem törlesztett adósság bűn, mert megkárosítjuk azt, akitől kaptunk. Ha a bűntudatban "maradunk", akkor éppen a fele járunk el kétszeresen méltánytalanul akivel szemben elkövettük a bűnt: elöszőr az elkövetett bűnnel, másodszor pedig a bűn jóvátételi lehetőségét,az adósság törlesztését tagadjuk meg azzal szemben akivel ezt elkövettük. (kontextuális lelkigondozói megközelítés) Amikor kapunk, akkor adunk is: azt a lehetőséget, hogy adhassanak nekünk, vagyis az adás jogát és lehetőségét adjuk annak akitől elfogadunk. Kérdés: milyen ígényből fakad az adás és elfogadás lehetősége vagy szükségfessége ? Milyen lehetőségünk van erre? Mi lehet a célunk az adással és mi az elfogadással ? Kitől veszünk el amikor adunk, és kinek adunk azzal, hogy elfogadunk? Amikor adunk akkor kapunk is: azt a lehetőséget, hogy adhassunk s ez által törleszteni tudjuk adósságainkat, hogy ez által törlesszük az elkövetett bűneinket és megszabaduljunk a bűntudattól. A bűntudat - a bűn tagadása révén - önmagunk megkárosítása, azzal amit mástól jogtlanul vettünk el. Az adósság felismerése és törleszése pedig a bűn ellen van. Irodalom: Szent Biblia, azaz Istennek az Ó és Új Testamentumában foglaltatott rész Szent Irás , Magyar nyelvre fordította:Károly Gáspár, Budapest 1991 Hanneke Meulink-Korf Aat van Rhjin :A Harmadik - akivel nem számoltak , Exit kiadó , Kolozsvár , 2009 Edwin H.Friedman: Nemzedékről nemzedékre , Exit kiadó Kolozsvár , 2008 May Michelsen, Wim van Mullingen, Leen Hermkens (szerk) : Összetartozásban , a kontextuális segítésről, Exit kiadó Kolozsvár,2010 Kiss Jenő, Hanneke Meulink-Korf , Annette Meltzer (szerk) Megmásíthatlan jogígény . Betekintés a kontextuális lelkigondozásban és segítésbe , Exit kiadó, Kolozsvár, 2013 Böszörményi-Nagy Iván, Barbara R.Krasner: dialógusa , Coinciedencia, Budapest 2001
Kapcsolatok
kiegyensúlyázásának
A görög nyelvtani elemzéseknél és a szótári alakok értelmezésénél a következő online forrást használtam: http://www.ujszov.hu/ A bűntudat előfordulására a következő online keresőt használtam: http://biblia.biblia.hu/