KÖVETKEZŐ KONCERTJEINK:
VÁSÁRY
Fotó: Sebestyén Zoltán
BÉRLET –
Fülei Balázs Kecskeméten született, első szólóestjét tizenkét évesen adta, majd a konzervatóriumi évek után, zeneakadémistaként a nemzetközi zenei élet áramkörébe is bekapcsolódott: 2005ben a tarantói Arcangelo Speranza Nemzetközi Zongoraverseny győztese, és további díjakat hoz el Milánóból, Cagliariból, Moszkvából. Szakmai életének meghatározó állomásai a Zeneakadémia Nagyterme, a Művészetek Palotája, a bécsi Konzerthaus, az amszterdami Concertgebouw, a tokiói Kioi Hall, a moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium, valamint a New York-i Carnegie Hall, ahol 2008-ban debütált szólóestjével. A legjelentősebb magyarországi és külföldi szimfonikus zenekarokkal dolgozott együtt, fellépett Európa szinte minden országában, Izraelben, az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Japánban, Kínában, és Vietnamban. Repertoárján több mint harminc zongoraverseny szerepel, köztük Beethoven, Brahms, és Bartók összes zongoraversenye. Számos magyar zeneszerzővel áll munkakapcsolatban, ősbemutatók és rádiófelvételek fűződnek a nevéhez. Önálló lemeze 2013-ban és 2015-ben jelent meg. 2012 óta tanít a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, 2015 óta a Kamarazene Tanszék vezetője. 2010-ben Junior Prima-díjjal, 2011-ben Artisjus-díjjal, 2012-ben a Solti Foundation díjával tüntették ki. 2015-ben a Charlotte White's Salon de Virtuosi Diamond Career Grand kitüntetettje lett New Yorkban, 2017-ben pedig átvehette a Liszt-díjat.
FEBRUÁR 14. PÉNTEK 19:30 Zeneakadémia • Dohnányi bérlet 3. • Vezényel: Carlo Montanaro Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Varga Gábor (basszetklarinét), Celeng Mária, Balga Gabriella, Megyesi Zoltán, Bakonyi Marcell (ének)
MÁRCIUS 10. KEDD 19:30* Zeneakadémia Nagyterem • Schumann-ciklus 4. • Vezényel: Vásáry Tamás Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Zemlényi Eszter, Horti Lilla, Kissjudit Anna, Kertész Mónika, Pataky Dániel (ének)
MÁRCIUS 18. SZERDA 19:30 Pesti Vigadó • Sapszon-bérlet 3. • Vezényel: Pad Zoltán Magyar Rádió Énekkara és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának tagjai
MÁRCIUS 27. PÉNTEK 19:30 Batthyány téri Szent Anna templom Vezényel: Dinyés Soma Magyar Rádió Gyermekkórusa Szabó Balázs (orgona)
* A hangverseny előtt 18.30-tól 19.00-ig Vásáry Tamás az elhangzó művekről és Robert Schumannról mesél.
SCHUMANN 3. 2020. FEBRUÁR 10. HÉTFŐ 19.30 ZENEAKADÉMIA NAGYTEREM
VÁSÁRY BÉRLET – SCHUMANN 3. A Schumann-bérlet minden hangversenye előtt 18.30-tól 19.00 óráig Vásáry Tamás az elhangzó művekről és Robert Schumannról mesél. Részvétel az aznapra érvényes jeggyel. Szeretettel várjuk kedves közönségünket!
MŰSOR: Hermann és Dorothea – nyitány, op. 136 a-moll zongoraverseny, op. 54 I. Allegro affettuoso II. Intermezzo III. Allegro vivace SZÜNET
IV. szimfónia, d-moll, op. 120 I. Ziemlich langsam – Lebhaft II. Romanze. Ziemlich langsam III. Scherzo. Lebhaft IV. Langsam. Lebhaft Vezényel: Vásáry Tamás Közreműködik: Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Fülei Balázs (zongora) Robert Schumann: Hermann és Dorothea – nyitány, op. 136 Izgalmas koncertről számolt be 1875 márciusában a Fővárosi Lapok. „A zenekedvelők egylete tegnapelőtt este rendezte idei első nagy hangversenyét saját helyiségében, mely egészen megtelt, különösen hölgyek voltak nagy számban. Liszt is jelen volt. […] Érdekes volt Schumann »Hermann és Dorotheá«-ja, mely a költő fiatalkori műve. Mint Goethe művében az eposzi és idylli elem (a francia forradalom s Hermann és Dorothea), úgy Schumann művében a Marseillaise és a gyöngéd érzelmi oldal együtt váltakoznak. A Marse-
illaise igen ügyesen van beleszőve, de a folytonos ismétlés által kissé monotonná válik. Bár Schumann műveinek szabatos előadása sok finomságot és árnyalást kíván, a zenekar mind a kettőnek lehetőleg megfelelt.” A tudósítás szerzője nem volt pontos, amikor az 1797–98-ban írt Goethe-műhöz szerzett nyitányt fiatalkori darabnak nevezte, Schumann ugyanis 1851 végén írta. A 41 éves zeneszerző eredetileg azt tervezte, hogy Goethe nyomán egy daljátékot ír, ám a tervéből egyedül a nyitány valósult meg, melyet „kedves Klárájának” dedikált. Robert Schumann: a-moll zongoraverseny, op. 54 A szimfonikus zenekar, mint médium, sohasem volt annyira természetes közeg Schumann számára, mint például a csodált pályatársnak, Mendelssohnnak. S ha Mendelssohn – úgy is mint a kor egyik legjobb zenekarának, a Lipcsei Gewandhausnak a vezetője – nem buzdítja, talán meg sem születik egy sor fontos, a hagyományt átértelmező Schumann-kompozíció. Az átértelmezés gesztusa lehet a kulcsszava Schumann versenymű-termésének is. Zongoraversenyében például a tradicionális – mozarti, beethoveni – modellekkel szemben egy tisztán szimfonikus ideált tartott szem előtt, melyben a szólóhangszer „pusztán” a hangszerelés egyik különleges színezete. Nem annyira a szólista virtuozitása áll tehát a középpontban, mint inkább a szólista és a zenekar, a szólista és egy-egy zenekari muzsikus dialógusa. Ő maga fogalmazott így: „nem tudok virtuózoknak versenyművet írni, valami mást kell megpróbálnom”. A szimfonikus koncert gondolata később olyan szerzők műveiben tért vissza, mint Brahms vagy Rachmaninov. A zongorás versenymű gondolata már 18 éves korában foglalkoztatta Schumannt, el is kezdett egy darabon dolgozni és a későbbiekben is felvázolt két művet, de mindegyik töredék maradt. 1841-ben aztán írt egy fantáziát zongorára és zenekarra, felesége pedig arra bíztatta, hogy egészítse két új tétellel. Az Intermezzo és a Finálé 1845-ben készült el, az immár
háromtételes koncertet Clara Schumann mutatta be Lipcsében. Robert Schumann: IV. szimfónia, d-moll, op. 120 Schumann 1841-ben két darabon dolgozott egyidőben, az I. szimfónián (Tavaszi) és a d-moll szimfónián, utóbbit egy évtizeddel később azonban alaposan átdolgozta, s végül IV. szimfóniaként jelent meg. A IV. szimfónia koncepciója legalább annyira újszerű, mint a Zongoraversenyé. Schumann eleinte zenekari fantáziaként kezelte, s csak a munka legutolsó fázisában döntött úgy, hogy szimfóniaként viszi a közönség elé. A fantázia-kifejezésen Schumann nem öntörvényűen csapongó képzeletet értett, ellenkezőleg: egy nagyon is konstruktív, szigorú elvek szerint felépített kompozíciót hozott létre. A négy tétel megszakítás nélkül követi egymást, s a zenei anyagon egyetlen gondolatot (gondolatkezdeményt) vonultat végig. E szimfónia példaként tekint a III. és az V. szimfónia Beethovenjére, a Fantasztikus szimfónia Berliozára, és természetesen Mendelssohnra. Schumann 1851-ben, a darab átdolgozásának évében bizonyára tiltakozott volna a felvetés ellen: e szimfónia néhány ponton kapcsolódik Liszt ekkoriban formálódó koncepciójával, a szimfonikus költemény eszméjével.
MAGYAR RÁDIÓ MŰVÉSZETI EGYÜTTESEI Szimfonikusok / Énekkar / Gyermekkórus Elérhetőségek: honlap: radiomusic.hu facebook.com/MagyarRadioMuveszetiEgyuttesei instagram.com/magyarradiomuveszetiegyuttesei