Szalagavató beszéd

BABITS A TANÉV EMLÉKEZETES PILLANATAI

SZALAGAVATÓ BESZÉD

Engel Mária, a 12. E osztályfőnöke

Tisztelt Vendégeink! Kedves Végzős Diákok! Kedves Kollégáim!

Ma mindannyian ünneplőbe öltöztünk, izgatottan készülődtünk, hogy most itt lehessünk este együtt. Talán érdemes föltenni a kérdést: miért is vagyunk itt? Hiszen nem értek véget a gimnáziumi tanulmányok, nem vagyunk túl sikeres vizsgákon. Akkor mit is ünneplünk ma? Az utolsó év feszített ütemű napjaiban megállunk egy estére, visszanézünk, mekkora utat tettünk meg eddig, kik segítettek ezen az úton. És persze egy kicsit előre is tekinthetünk: mi vár még a következő hónapokban, kikre számíthatunk. Egy szusszszanásnyi szünet, hogy észrevegyük és értékeljük eredményeinket, és értékeljük a kapott támogatást. Én így látom a mai ünnepet, amiben különösen fontos szerep jut a családnak, a szülőknek.

Kedves Szülők! Engedjenek meg egy történetet: 1963-at írunk. Egy szupermarket gondoláinak mélyéről kisebbfajta buszkarambol hangjára emlékeztető robaj hallatszik. Ha követnéd a felmosórongygyal és söprűvel rohanó takarítófiút, egy ifjú apára, hároméves fiára és egy felborult bevásárlókocsira bukkannál, meg a savanyúságos polc tekintélyes részére – mind kupacban a padlón. A nejlonzacskónyi érett paradicsomon ülő gyerek könnyei összekeverednek az orrából csöpögő váladékkal, közben olyan lármát csap, amitől minden kutya az ágy alá menekülne. Az apa pedig már szerzett némi tapasztalatot a hagyd-abba-a-sírást-vagy-megpofozlak fenyegetés hasztalan voltáról, és a katasztrófa dacára bámulatosan csendes és nyugodt maradt.

Az apa higgadt, mert arra gondol, hogy elszökik otthonról. Most azonnal. Egyszerűen beül a kocsiba, elhajt. Aztán a karjaiban tartja a zokogó gyermeket, hazahajt, beteszi a kiságyba. Hosszasan nézi az alvó gyermeket. És végül mégsem szökik el otthonról. 1976-ot írunk. Ugyanaz a férfi nagy léptekkel le-föl járkál a nappaliban, önkívületben felváltva káromkodik és sír. Kezében egy levél maradványa,

PTE A TANÉV EMLÉKEZETES PILLANATAI

amelyet újra és újra gombóccá gyűrt, aztán kisimított. 16 éves fia (ugyanaz a fiú) írta a levelet. Az apja szeme fénye – legalábbis az volt egészen a mai postáig.

A fiú azt írja, el fog szökni otthonról. A szörnyű apja miatt. A fiú szerint apja csődöt mondott, mint szülő. Amit most az apa gondol a fiáról, az egy kissé zavaros, de semmiképpen sem hízelgő. Oidipusz vén, szürke kísértete az imént masírozott át az életén. Pedig igazán jó ember és megértő apa. Ehhez semmi kétség sem férhet. A fiú is minőségi áru. Állítólag tiszta apja. 1986-ot írunk. Ugyanaz a férfi, ugyanaz a fiú. A fiú már 28 éves, nős, saját hároméves fia van, otthon, karrier, meg minden. Az apa 56 éves.

Hetente három alkalommal látom őket reggelente, ahogy együtt kocognak. Amikor forgalmas utcán kelnek át, látom, hogy a fiú előbb körülnéz, keze az apja könyökén, hogy vissza tudja tartani őt a közeledő autók veszélyétől. Hallom őket, ahogy nevetnek, miközben futnak tovább. Szeretik egymást. Látni rajtuk. Vigyáznak egymásra – sok mindenen mentek már keresztül együtt. Egyik kedvenc sztorijuk úgy kezdődik, hogy volt egyszer egy szupermarket …

A jelenben vagyunk. Ugyanaz a régi nóta. A fiúk elmennek, meglépnek és felégetnek maguk mögött minden hidat, hogy soha többé ne térhessenek vissza. De a maguk módján és a maguk idejében visszatérnek, és megölelik apjukat. A történetnek ez a befejezése is ősi példa. A Tékozló Fiú atyja tudna erről mesélni.

Sohasem fogjuk megtudni igazán, milyen szülők is voltunk, hogy jól csináltuk-e vagy rosszul. Soha. És ezért meg a gyerekekért életünk végéig aggódni fogunk. De amikor a gyerekeinknek születnek gyerekeik, és figyeljük, hogy ők mit csinálnak, részben választ kapunk a kérdésünkre.

Kedves Végzős Diákok! Elmesélem még, hogy egy fiatalember azt álmodta, bevásárolni indul. Belépett az üzletbe, a pult mögött angyal állt. A meglepetéstől izgatottan érdeklődött: - Mit lehet kapni ebben az üzletben? - Nálunk mindent megtalál, amit csak kíván… - Akkor szeretnék békét venni a világnak, és egy nagy adag megértést az embereknek meg tápláló élelmiszert az éhezőknek, sok időt és szeretetet a gyermekek számára, és adjon még… - Bocsásson meg, fiatalember – vágott szavába az angyal –, valamit félreértett, mi itt vetőmagot árulunk… Életetek eddigi időszaka a fenti példa alapján a vetőmagok begyűjtésének ideje. A további felelősség a tiétek.

BABITS A TANÉV EMLÉKEZETES PILLANATAI

A 12. E osztályfőnökeként kaptam a felkérést a beszédre, de talán osztályfőnök kollégáim nevében is mondom: számunkra is nagy kaland a Veletek közösen végzett munka. Sok új élménnyel és tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Kiváló diákokat, kiváló embereket volt alkalmunk megismerni köztetek. Köszönet érte.

A ma este a mulatságé: Jó hangulatú, vidám, egymásra is figyelő estét kívánok a nap hátralévő részére.