Ami a tavalyi évkönyvből kimaradt

BABITS A TANÉV EMLÉKEZETES PILLANATAI

AMI A TAVALYI ÉVKÖNYVBŐL KIMARADT Szabóné Bárdos Csilla igazgatónő beszéde az 50 éves jubileumunkon

Tisztelt Vendégek, kedves Kollégák, szeretett Komarovosok, volt és jelenlegi Babitsos Diákok!

Tisztelettel köszöntök mindenkit, aki elfogadta meghívásunkat iskolánk megalakulásának 50. évfordulója alkalmából szervezett ünnepi rendezvényünkre.

Fél évszázad egy oktatási intézmény történetében látszólag nem túl hosszú idő. Amikor azonban az ember beleássa magát az események történetébe, megfogalmazódik benne, talán nem is az esztendők száma a fontos, sokkal inkább az a tartalom, ami ezeket az éveket megtölti.

Végigsétálva iskolánk folyosóin s megállva egy-egy régi tabló előtt, látni a most idősödő kollégák ifjúkori fényképeit, végignézve a hatvanas évek elején használt haladási és osztályozó naplókat, áttekintve a kor ideológiájának megfelelő munkaközösség-vezetői, igazgatói referátumokat, olvasva az akkori fiatalok élménybeszámolóit, egy kis történelem elevenedik meg előttünk. 1963, 1967, 1970 és sorolhatnám tovább ezeket az iskolánk életében oly meghatározó fordulópontokat jelentő dátumokat, melynek során gimnázium született Újmecsekalján.

A történet az 1950-es években kezdődik. Pécs városa az uránérc bányászatnak köszönhetően rohamos fejlődésnek indult. Új üzemek, új lakónegyedek, városrészek épültek, köztük a település nyugati részén elterülő, a pécsiek által még ma is Uránvárosnak nevezett lakótelep. A megnövekedett lakosságszám új oktatási intézmények létrehozását tette szükségessé. 1963-ban, ezen meggondolásból az Uránvárosban középiskola létesül. Az intézménynek még neve sem volt. „Gimnázium Pécs - Újmecsekalja” olvashatták az új iskola nevét. A szülők körében sem volt nagy a bizalom, egyszer „kültelki”, máskor „ki tudja milyen lesz” jelzővel illették.

A középiskolai oktatás 270 tanulóval, „albérletben”, kölcsönbe kapott tantermekben, egy általános iskolával közös igazgatásban indult. Az elsőosztályosokat akkor 13 főállású nevelő kezdte tanítani. Aztán eljött 1967, mely egy eseménydús, mozgalmas esztendőként jegyezhető be a krónikába. Megtartják az első szalagavató ünnepséget, májusban elballagnak az iskola első végzősei, akik közül többen éppen most barátkoznak a nyugdíjas évek gondolatával.

Még ugyanezen év júniusában elkészül a gimnázium új épülete, s novemberben hivatalos iskolaavatás keretében felveszi Komarov szovjet űrhajós, repülőmérnök nevét. Termékeny „komarovos” idők következnek. Geodéta és postaforgalmi szakközépiskolai osztályokkal gazdagodik az iskola arculata. Majd 1970-ben megkezdődik a tagozatos rendszerű oktatás is.

PTE A TANÉV EMLÉKEZETES PILLANATAI

A Komarov Gimnázium és Szakközépiskola oktató, nevelő munkájában a kor elvárásainak kívánt megfelelni. Az igények felmérésével, a nyitás bátorságával mégis sikerült egy olyan egyedi arculatot kialakítani, mely ezt a kis külvárosi gimnáziumot mind följebb emelte a középiskolák rangsorában. Nem volt már sem ismeretlen, sem kültelki.

S hogy milyenek is voltak akkor a fiatalok? Erről árulkodnak a kor hirdetőkönyveiből összegyűjtött felhívások, melyek akár ma is aktuálisak lehetnének. Álljon itt néhány példaként közülük: „Nyomatékosan felhívjuk a tanulóifjúság figyelmét, hogy az iskola dolgozóival udvarias hangon beszéljenek, megjegyzéseket ne tegyenek rájuk, mert ez az iskolából való eltanácsolást vonja maga után. Feladatotok jól tanulni, rendesen viselkedni, az utasításokat betartani.” S még egy: „A lányok figyelmét felhívom a Házirend betartására, mely a szoknyák hosszúságát szabályozza. Az a térd fölött 10 cm-nél rövidebb nem lehet. Ősz óta módjában volt mindenkinek, hogy ruhatárát rendbe tegye. Aki mától szabályellenes hosszúságú ruhában jön, számítson arra, hogy felöltözésre haza küldjük, és arra az időszakra igazolatlan órát kap.”

Kedves Tanítványaink! Ebből a néhány hirdetésből is kitűnik, hogy az akkori fiatalok, hasonlóan hozzátok, magukénak érezték az iskolát. Erről árulkodnak az érettségi találkozók élménybeszámolói és az a tény, hogy az intézményhez való hűség jegyében, köztetek is vannak, kiknek szülei „komarovisták” voltak.

Ez volt a hősidő. Ekkor még helye volt a diákok életében a villányi szőlőkacsozásnak, a szilvaszedő tábornak, a hétvégi sporteseményeknek. S mindez akkoriban, nem számított mentségnek a tanulás alól.

Az 1989-es esztendő nagy változást hozott iskolánk életében. Beléptünk a gyakorló intézmények táborába. Változott a kor politikai hangulata, megkezdődött a rendszerváltás. Ebben a reményekkel teli időszakban adták át 1990-ben gimnáziumunk új szárnyát. Ugyanezen év tette múlttá, kultúrtörténeti ténnyé Komarov nevét és tette ismertté a Janus Pannonius Tudományegyetem Babits Mihály Gyakorló Gimnázium és Szakközépiskola, később Pécsi Tudományegyetem Babits Mihály Gyakorló Gimnázium és Szakközépiskola megnevezést.

Intézményünk kialakította karakteres arculatát egy szakközépiskolai posta-logisztika, továbbá egy-egy emelt óraszámú angol és német nyelvű gimnáziumi osztállyal. Felszámolódott az iskola testnevelés tagozata, helyét átvette a matematika-informatika és a biológia – fizika orientáltságú közösségek sora. Végül megszületett humán - művészeti osztályunk is.

BABITS A TANÉV EMLÉKEZETES PILLANATAI

Ahogy formálódott a Babits képzésrendszere, úgy erősödött intézményünk vonzereje az igényes anyanyelvi, intenzív idegen nyelvi, matematikai, informatikai, valamint komplex természettudományi képzéssel. Fokozatosan erősödő tanulmányi és érettségi átlagokkal, előkelő tanulmányi versenyeredményekkel, sikeres, országosan ismert művészeti csoportjainkkal büszkélkedhetünk.

Gyakorlóiskola lévén, nem feledkezhetünk el hallgatóinkról sem, akik nálunk ismerkednek a tanári pálya szépségeivel, nehézségeivel, és élik velünk mindennapjainkat. Egy-egy köszönőlevél, hálálkodó üzenet árulkodik arról, jól tesszük, amit teszünk.

És eljutottunk napjainkig. E gyors kronológiai áttekintésemben nem terveztem számvetést, hiszen azt az ember is csak életének alkonyán teszi. 50 évesen általában mérleget vonunk, mit tettünk s hogy jól tettük-e azt. De ugyanakkor még mindig ott van a változtatás esélye, a jövő kihívásainak való megfelelés igénye.

Elmélázhatunk a múló évek számán, talán a ráncaink is arról árulkodnak, hogy van miről mesélni. De egy tanárember lelke soha nem öregszik csak úgy, mint az az iskola sem, melynek termei, folyosói diákoktól hangosak. Mindig ott van az új esély, az új dolgok varázsa. Egymást váltják a bizonytalan, még helyüket kereső elsősök és a búcsúzó végzősök, akik gyönyörű évek élményeivel indulnak neki a felnőtt évek reménységének. Mert azok a jövendő érettségi találkozókon emlegetett „régi szép idők”, bizony kedves diákjaink, éppen most vannak! Remélem és bízom benne, lesznek utódok, lesznek folytatók, akik további sikerekkel követnek majd bennünket. Hiszen, a hely szellemének megfelelően, Kodály Zoltánt idézve: „Csak boldog gyermekekből lehet boldog felnőtt,

Csak boldog felnőttekből lehet boldog ország.

E boldogság kulcsa pedig a pedagógusok kezében van.”

S végül, ha valakinek a születésnapját ünnepeljük, jó kívánságokkal látjuk el. Mi is lehetne számunkra ez a jókívánság? Leginkább az, hogy lehessünk büszkék arra, hogy a Babitsosok közé tartozunk s munkánkkal, sikereinkkel öregbítsük iskolánk hírnevét.