Szolidáris Építészet Konferencia 2024 - 1.2 (Cikkek)

SZOLIDÁRIS ÉPÍTÉSZET KONFERENCIA - 1.2 POLLACK EXPO 2024

A kötet megjelenését támogatta:

Szerkesztette: Dr. habil Tamás Anna Mária DLA Dányi Tibor Zoltán PhD Battyányi Virág Csáky Csilla Fülöp Kinga Szloboda Tamás

Nyomtatott kiadvány cím: ISBN 978-963-626-256-3 Szolidáris Építészet Konferencia: Építészet és társadalom II. - Pécsi Tudományegyetem ISBN 978-963-626-249-5ö Szolidáris Építészet Konferencia: Építészet és társadalom - Pécsi Tudományegyetem Digitális kiadvány cím: ISBN 978-963-626-258-7 Szolidáris Építészet Konferencia: Építészet és társadalom II. (pdf) - Pécsi Tudományegyetem ISBN 978-963-626-250-1ö Szolidáris Építészet Konferencia: Építészet és társadalom (pdf) - Pécsi Tudományegyetem

2024

TARTALOMJEGYZÉK

Cikkek

5 -Dr. Tamás Anna Mária - Szolidáris épít észet

6-17

-Kovács Éva - Építészet és társadalom - Interdiszciplináris megközelítések, hatékonyabb válaszok

18-21

-Varjú Kata - A kollaboráción alapuló design gazdasági és társadalmi hasznosulása a hátrányos helyzetű vidéki közösségekben

22-30

-Dányi Tibor Zoltán - Lakni Kell_2016 óta - Társadalmi elköteleződés az egyetemi oktatásban

31-41

-Dr. Zilahi Péter - Az időszegénység hatása az építészetben

42-49

CIKKEK

5

S Z OL I D Á RI S É P Í T É S Z E T Dr. Tamás Anna Mária

Az elmúlt évtizedekben számos társadalmi és ökológiai szempontból megkerülhetetlen kérdés került az építészeti diskurzusok fókuszába, melyek egyre jobban befolyásolják szakmai és személyes szinten is hétköznapjainkat. A tudományos konszenzuson alapuló előrejelzések szerint ez a közeljövőben még erősebb tendenciát fog mutatni. Az építész társadalom egy jelentős része érzékenyen reagál a globális problémákra. Jól jelképezi ezt a Velencei Építészeti Biennálék vagy az UIA konferenciák utóbbi években meghirdete tt tematikája.

A szolidáris építészet egy olyan ter vezői szemlél etmód és komplex rendszer, amely során az építészek kiemelt figyelmet fordítanak a természettel, a társadalommal, annak minden tagjával és az épített környezettel kapcsolatos, a korábbi gyakorlatban kevésbé hangsúlyozott és definiált kérdésekre. Ezt a szemléletet, bizonyos értelemben, vehetjük szakmai alapvetésnek, amellyel ma már minden felelős ter vező és kivitelező rendelkezik, környezetünk állapota mégsem erről tanúskodik.

Az építész társadalom alapvetően érzékenyen reagál a globális problémákra. Jól jelképezi ezt az irányt a Velencei Építészeti Biennálék kétévente közzétett tematikája. Mióta a 2000ben rendezett esemény kurátora, Massimiliano Fuksas meghirdette a „Less Aesthetics, More Ethics” (Kevesebb esztétikát, több etikát) témát, többnyire társadalmi és természeti problémákat, tehát az etikus szakmai hozzáállást tárgyaló progresszív kérdések voltak túlsúlyban.(1) A nemzetközi építész szer vezetek is felhívják a figyelmet a kérdésre. Az UIA (Nemzetközi Építész Szövetség) 2008-as torinói kongresszusán egyértelműen deklarálták az építészet társadalmi és környezeti felelősségét.(2)A progresszív kiáltvány új fejlődési modell szükségességét vázolja fel, amely szerint olyan építészetre van a világnak szükséges, mely a természet része, erősíti és védi a környezetet; esztétikai, értékteremtő és politikai síkon egyaránt megvalósítja ezeket a célokat. A növekedés korlátaira tekintettel merőben új fejlődési modelleket kell meghonosítani, melyek a gazdasági és ökológiai igényekre is fókuszálnak.

„Az építészek nem tagadhatják le a saját felelősségüket, mivel a szakma mélyen érintett a földfelszín átalakításának folyamatában. Ha békét akarunk kötni a Földdel, akkor el kell kezdenünk dolgozni érte.”

(Torinói Kiáltvány, 2008, UIA XXIII. Világkongresszus)

(1) A szolidáris építészet fogalma a magyar szakmai közéletben Cságoly Ferenc tudományos munkásságán keresztül ismert. Akadémiai székfoglalójában (Környezetünk Állapota és az építészet felelőssége, 2014) részletesen elemzi a kérdést.

(2) A szolidáris szemlélet szükségességének igazolásához első lépésként vizsgálat tárgyát képezheti a közeg, amelyben a jelen építészeti alkotásai létrejönnek Sokat tárgyalt és tágan értelmezett ilyen közeg a természeti környezet. Cságoly összegzésében a problémákat kiváltó okot a szemetelésben látja. A természet nem termel szemet, ezzel szemben minél fejlettebb egy civilizáció, annál több szemeteléssel jár a társadalmilag szokásos életstílus fenntartása.

a

A szemetel és fogalma ebben az esetben tágan, nem csak anyagi szempontból értelmezhető, hanem gondolhatunk itt zajszennyezésre, fényszennyezésre, amelyek mind befolyásolják az élővilág fennmaradásának lehetőségeit.

A tudományos felmérések ma már közismertek és igen széles skálán mozognak. Az ENSZ Környezeti Programja (UNEP) általánosan és rendszeresen közöl jelentéseket a biodiverzitás állapotáról és a kipusztulás veszélyeiről, például az UNERP Global Environment Outlook jelentéssorozat a környezeti kihívásokat vizsgálja, többek között az állat- és növényfajok csökkenését. Az UNEP és az Interpol 2020-es jelentése (Criminal Waste How Plastic Waste Threatens our Land, Rivers, and Seas: Bűnös hulladék - Hogyan fenyegeti a műanyaghulladék a földünket, folyóinkat és tengereinket) a műanyag szennyezés globális mértékét és környezeti hatásait tárgyalja, különös tekintettel a szer vezett bűnözés és a műanyag hulladék illegális szállításának problémáira. Ebből is látható, hogy a probléma ma már hatalmas méretet ölt, és széles skálán

mozognak a társadalmi következmények, de elég csak a hulladéktermelés következtében évről évre exponenciálisan növekvő kipusztuló állat és növényfajokra gondolni, hogy érzékelhető legyen a jelentősége.

Szakmai szempontból azonban ennél is lényegesebb kérdés, hogy az építőiparnak milyen szerepe van a környezeti terhelésben, hiszen az építési tevékenység közvetlenül és közvetve is szennyezi a környezetet. Az építőanyagok előállításuk, szállításuk és feldolgozásuk során az energiafogyasztás, a vízfelhasználás, és a nyersanyagok kitermeléséből adódóan jelentős környezeti terhelést okoznak. Az épületek energiafogyasztása, vagy az építőipari logisztika szintén nagy mennyiségű szén-dioxid kibocsátáshoz vezet és számottevő az építés és bontási hulladék, melyek újra hasznosítása még nem megoldott. Összességében a szemetelés és ezzel kapcsolatos pazarlás az, amely kapcsán paradigmaváltásra van szükség. Cságoly Czakó Gábor, kortárs magyar író, filozófia ihletésű gondolatával összegzi a problémát.

„A gazdaságkori hulladéktermelés az avulás állandó gyorsulása miatt meghaladja az általános növekedést, tehát minél fejlettebb egy tevékenységi forma, annál több szemetet gyárt. Más szavakkal: bárminek a fejlődését az mutatja a legbiztosabban, hogy milyen sebességgel söpri a kukába az általa termelt javakat.

Az általános sittesedés szemétcivilizációhoz vezet, ami egyaránt kiterjed az anyagi és szellemi megnyilvánulásokra, sőt magára az emberre is. Az szemétcivilizációt nekünk kell felszámolnunk, mert mi hoztuk létre, amikor azt gondoltuk, hogy a világ működése merőben tudományos és technológiai kérdés.”

(Czakó Gábor: Az eldobható Föld)

7

A szennyezés és szemetelés fogalma összekapcsolódik a pazarlás fogalmával, amely a használat egyik módja. A problémák súlyából következik a paradigmaváltás igénye, melyet kizárólagosan technikai okokra hivatkozva és technikai eszközökkel megoldani kérdéses.

Byung-Chul Han koreai származású német filozófus felhívja a figyelmet a ’használás’ és az ’elhasználás’ közötti különbségre. Han hangsúlyozza, hogy a modern társadalomban az emberek célokat tűznek ki, és tárgyakat, eszközöket használnak ezek elérésére. Azonban a használ at logikája önmagában nem fenntartható, mivel a használható dolgokat fogyasztásra, kimerítésre, azaz elhasználásra ter vezték.

Byung-Chul Han mélyebb jelentést tulajdonít a használ at és elhasználás fogalmának, és azokat társadalmi és pszichológiai kontextusba helyezi.

Szerinte a modern társadalom jellemzői közé tartozik a gyors fogyasztás és a folyamatos elégedetlenség, amelyek az elhasználás logikájával kapcsolatosak, és ezek a jelenségek negatívan hatnak az emberi kapcsolatokra, a boldogságra és a társadalmi összetartásra. Az elhasználás egy olyan folyamat, amelyben a tárgyak és az emberek is elvesztik értéküket, amikor használják őket, azaz az emberek gyakran elhasználják egymást, és magukat is elhasználtnak érzik. Az elhasználás a fogyasztói társadalom alapvető jelensége, amelyben az emberek a fogyasztásra összpontosítanak, és nem tudják fenntartani az értékek és kapcsolatok hosszú távú értékét.

A használat és az elhasználás közötti különbség felismerése ezért kiemelt jelentőségű az emberi kapcsolatok és a t árgyi világ fenntartásához.

Az elhasználás logikája destruktív lehet, míg a használat logikája lehetőséget nyújt a fenntarthatóbb és hosszabb távú gondolkodásra.

Ha ezt az elméletet építészeti párhuzamba

vonjuk, akkor egyértelmű tendenciák ismerhetők fel. Egyre gyakoribb, hogy az épületekre úgy tekintünk, mint amelyeknek szükséges nagy gyorsaságban reagáljani a változó igényekre, az enteriőrök már - már az idénydivattal (fast fashion-nel) rokon jellemzőket mutatnak, ahhoz hasonló környezetterhelési következményekkel.

Célszerű olyan szerkezeteket ter vezni, amik az exponenciális mértékben változó társadalmi igényekre reagálni tudnak, az irodaház legyen lakóépületté alakítható, a multifunkcionális közösségi terek kialakítása is igen gyakori igény.

Ez önmagában egy olyan társadalmi jelenség, amelyet az építészek nem írhatnak felül, de az már kérdés, hogy építészeti eszközökkel erre hogyan reagálnak. A gyors és gyakori átalakítás eredményezheti az elhasználást és a szemetelést, de az újrahasznosítást is, tehát a ter vezés során egyben állást is foglalunk egyik vagy másik szemlélet mellett.

Az építészeti eszközökkel elérni kívánt társadalmi változások tűnhetnek ma utópisztikus törekvésnek (bár nem példa nélküli az építészettörténetben), de ha nem is ilyen léptékben gondolkodunk, az, hogy az igényekre az építészet eszközeivel egy fenntartható, a természetet kevésbé károsító válasz születik, vagy ennek ellenkezője, már konkrét szakmai kérdés.

A természeti környezet problémái szoros összefüggésben vannak a társadalmi problémákkal. Számos tudományos kutatás és elmélet tárta fel a környezetkárosítás hatásaiból adódó társadalmi feszültségeket.

a

9

Globális szinten megkerülhetetlen jelenség a népességnövekedés, amely a túlnépe sedés veszélyét eredményezheti. Ez alapvetően akkor következik be, ha az adott területen élő emberek száma túllépi a terület hosszú távú eltartó képességét. Az elmélet egyik problémája, hogy nehezen meghatározható, mivel nagyban függ az egyéni környezet-terhelés mértékétől, amely országonként és személyeként is nagy eltéréseket mutat. Több tényező függvényében lehet csak megállapítani, hogy mennyi ember eltartására képes a Föld, ezért az egyes tanulmányok adatai nagy eltéréseket mutatnak: a legkisebb becslés szerint ez 0,65 milliárd, míg a legnagyobb szerint 98 milliárd embert jelent.(3) A számok közötti nagy eltérés az életszínvonal közötti differenciából adódik, leegyszerűsítve minél több ember van a Földön, annál többen fognak előreláthatólag arra kényszerülni, hogy rossz életszínvonalon éljenek.

A népességnövekedés az urbanizációs folyamatok felgyorsulását is eredményezi, amely már szakmai, városépítészeti és építészeti kérdéseket érint. Az emberiség történetében páratlan az a jelenség, hogy ilyen nagyszámú ember él nagy sűrűségű városokban. Míg a századfordulón még csak néhány olyan város volt, melynek lakossága meghaladta az egymillió főt (London, New York, Párizs és Bécs) ma ez már több, mint ötszáz. (3. számú mellékle t)

Magyar vonatkozásban érdekes megfigyelni, hogy a XIX. század végén a világ tíz legnagyobb városa között két a monarchia területén lévő város is van (Bécs a negyedik legnagyobb, 1,1 millió fővel, Budapest pedig a tizedik, körülbelül 400.000 fővel) mára ez jelentősen megváltozott.

Hasonló kihívásokkal a modernizmus előtt többnyire nem kellett szembenézniük az építészeknek. A 20. századig az emberiség nagy része életét - az életformából adódóan - többnyire szabad terekben töltötte. Ez mára jelentősen megváltozott. Civilizált életünk nagy részét, négyötödét töltjük épített terekben, jellemzően városi terekben, ennek is nagyobb hányadát zárt, belső terekben. Ebből számos fizikai, pszichikai probléma és szociális feszültség adódik. Sokat tárgyalt kérdés a közösségek eltűnése a modern társadalmakban, és ezek következményeivel már a jelenben is találkozunk. Általános társadalmi jelenséggé vált az izoláció és magány. Hiányzik az érzelmi támogatás és a közösségi kötelékek ereje, amelyek segítségével az emberek egészséges kapcsolatokat tudnak kiépíteni. Az online közösségi hálózatok tovább csökkentik a személyes találkozásokat, amely felületes kapcsolatokhoz és valódi, minőségi kommunikáció hiányához vezet. Még ha közhelyes is, egyértelmű a hagyományos közösségek és értékrend gyengülése, eltűnése, amely – többek között - identitásválságból adódó szorongáshoz és bizonytalansághoz vezet.

(3) Reconsidering the Limits to World Population: Meta-analysis and Meta-prediction, Jeroen C. J. M. Van Den Bergh, Piet Rietveld Author Notes (4) A NövekedésHatárai (Donella Meadows – Jørgen Randers – Dennis Meadows) közismert kutatás szerint a jelenlegi trendek alapján már 2040 körül elkezdhet csökkeni a népesség a természeti erőforrások (talajpusztulás, rétegvizek eltűnése) miatt. Bár a népesség továbbra is nő, a növekedés üteme már 1963 óta csökkenő tendenciákat mutat – ekkor érte el csúcspontját, a 2,19%-os éves növekedést. 2022-ben évente 0,84%-kal nőtt a világ népessége, ez a szám 2050-re várhatóan 0,5% alá esik. Időközben viszont nagyjából több, mint a kétszeresére nőtt a világnépesség, így bár azóta növekedés üteme arányait tekintve csökkent, abszolút értékben még nőtt is, majd az ezredforduló után enyhén csökkenni kezdett. (https:// www.worldometers.info/world-population/#growthrate)

a

11

Összefoglalva egyértelműen komoly problémákkal küzd a modern társadalom, mely közösségi tereinek kialakítása koránt sem egyszerű, és nem is kizárólag építészeti kérdés.

A folyamatok mélyebb megértse előfeltétele egy jól működő, nehézségeket nem előidéző vagy súlyosbító ter vezésnek, amelyet az egyén és a közösség adekvátan tud használni.

A természeti és társadalmi környezet után érdemes röviden az épített környezet állapotára is kitérni. A korábban említett problémák egyértelmű következménye, hogy az épített környezet általános színvonala nem egységes és nem is kielégítő. Lehetséges az építészetet kiemelk edő alkotásokon keresztül minősíteni egy-egy kultúra és kor tekintetében, azonban fontos megvizsgálni az általános színvonalat is. A történeti városokra jellemző, hogy nagy mennyiségű olyan épülettel rendelkeznek, amelyek funkcionális, energetikai és sokszor szerkezeti szempontból sem megfelelőek függetlenül a meglévő épület építészeti, történeti vagy esztétikai színvonalától. Ennek az épületállománynak a sorsa kérdéses. Sok esetben még a műemléki és helyi védelem (6)

alatt álló, fontosnak ítélt épületek védelme is nehézséget okoz. Szembetűnő az a jelenség, hogy mennyi épület áll kihasználatlanul ellentétben azzal, hogy milyen sokaknak nincs tető feje felett. Okos ter vezéssel és társadalmi, gazdasági szer vezéssel, a megfelelő szándékok együtt állása esetén, ezen minden bizonnyal lehetne változtatni. Szakmai szempontból fontos a döntéshozók felé hangsúlyozni, hogy bár ez rövidtávon gazdasági áldozatvállalással jár, hosszú távú társadalmi haszna (7) jelentős.

Megoldást jelenthet erre a problémára a reciklált építészet,mikor a meglévő épületekre, nem, mint elbontandó szemétre tekintünk, hanem újrahasznosítható alapanyagra.

Ellenpontként említhető a Cságoly által szórakoztató építészetnek nevezett jelenség, ahol elsődleges ter vezői cél, hogy a külső ingereket manipulálva lenyűgöző és érdekfeszítő benyomásokat tegyen az építészet, amelynek célja elsősorban a szórakoztatás és a fogyasztás.

Ezek a szemléletmódok természetesen nem veszik figyelembe a korábban említett szempontokat, az „elhasználódás” után gyorsan értéktelenné válnak.

(5) Az elidegenedés társadalomfilozófiai fogalom, társadalmi-történeti jelenség, amelynek során az ember gyakorlati és elméleti tevékenységének termékei, valamint az ember tulajdonságai és képességei tőle független és felette uralkodó erővé válnak. Az angolszász és főleg az amerikai szociológia ettől némileg eltérően – nem annyira filozofikusan, inkább praktikusan – használja a fogalmat (Alienation). Erre nézve máig irányadó Melvin Seeman 1959-ben az American Sociological Review-ban közzétett munkája, melyben az elidegenedés fogalmát öt különböző értelemben használja, s amerikai szociológusok és társadalomtudósok általában ma is az ő terminológiai megkülönböztetését követik.

(6) Műemlék: olyan közhiteles nyilvántartásban nyilvántartott műemléki érték, amelyet miniszteri döntéssel, határozattal vagy e törvény alapján miniszteri rendelettel védetté nyilvánítottak [2001. évi LXIV. tv. 7. § 15. pont] Helyi építészeti érték: Étv. 57. § (1) Az építészeti örökségnek azok az elemei, amelyek értékük alapján a 56. § szerint nem részesülnek országos egyedi műemléki védelemben, de a sajátos megjelenésüknél, jellegzetességüknél, településképi vagy településszerkezeti értéküknél fogva a térség, illetőleg a település szempontjából kiemelkedők, hagyományt őriznek, az ott élt emberek és közösségek munkáját és kultúráját híven tükrözik, a helyi építészeti örökség részét képezik.

(7) A társadalmi haszon közgazdasági fogalom, amely a gazdasági tevékenységek vagy döntések társadalmi jólétére gyakorolt hatását méri. Azt mutatja meg, hogy egy adott tevékenység vagy döntés hogyan járul hozzá a társadalom általános jólétéhez. Problematikája a megközelítésnek, hogy nem minden kvantifikálható könnyen, azaz mérhető pénzben. Az életminőség javulása, vagy a kulturális értékek megőrzése nehezen racionalizálható terület.

a

13

A természeti, társadalmi és épített környezet problémái számos ponton kapcsolódnak egymáshoz. Ezzel analóg módon a megoldás egy olyan ter vezői szemléletmódban valósulhat meg, mely ezek komplexitását figyelembe veszi. A természeti környezet szempontjából válas z lehet a környezettudatos építészet. A kissé elcsépelt kifejezés ellenére az igazi megoldások még váratnak magukra a területen. Ha technikai szempontból értelmezzük – ahogyan ez ma leggyakrabban történik – az anyagok, szerkezetek és energiafogyasztás szempontjából megoldandó, elsősorban műszaki feladatot jelent. Bár nagy figyelemre szert tevő, „zöld” épületek már több évtizede is készültek, a jelentős változást az elmúlt évtized hozta e tekintetben. Ennek oka, hogy ma már jogszabályi szinten meghatározott műszaki paraméterek szerint kell ter vezni, amely az ipar ilyen irányú fejlesztését eredményezi. Ez az alapjaiban nagyon pozitív szándék azonban veszélyeket is tartogat. Sok piaci szereplő ismerte fel, hogy gazdasági hasznot hoz ezeknek a nehezen mérhető szempontoknak a kielégítése, és ennek megfelelően módosítják a cégek működését.

Mivel a szabályozás és méréstechnológia még gyerekcipőben jár, egyre gyakrabban találkozunk – nem csak az építőiparban – a „greenwashing” jele nséggel, amikor a gyártó megtévesztő állításo kkal igyekszik pozitív „zöld” képet k ialakítani annak érdekében, hogy növelje a termék vagy szolg áltatás vonzerejét. Sokszor nem is feltétlenül a szándék rossz, hanem a

megoldással nem vesznek minden szempontot megfelelő súllyal számításba. Általános példa, hogy a ter vezett épület teljes mértékben kontrolálható, ezáltal az energiafelhasználás optimalizálható. Ebbe a mérnöki gondolkodásba nehezen illeszthető bele a használók sokszor előre nem kiszámítható, nem logikus viselkedése, például ideálisnak tekinthető, ha az ablakokat nem nyitogatják véletlenszerűen a használók. Ez a ter vezői elgondolás azonban nincs tekintettel arra, hogy milyen alapvető emberi igény a friss levegőn keresztüli közvetlen kapcsolat a környezettel.

Számos kutatásban vizsgáltak, hogyan hat az emberekre egy zárt, steril tér, és ezzel szemben ugyanennyi a természetben töltött idő.

Szignifikáns különbségeket találtak a mentális és fizikai jólét szempontjából, amit építészként figyelmen kívül hagyni súlyos hiba.

Hasonló jelenség a kortárs építészetben, hogy az energetikai követelmények miatt elvesztik az épületek az anyagszerűségüket. Egyre ritkább az a helyzet, amikor olyan épületek valósulnak meg, ahol a szerkezetek és anyagok megérthetők, megélhetők. Sokkal jellemzőbb, hogy van egy váz, ezen különböző gépészeti megoldások, csövek, gépek, szigetelés majd a burkolat. Azon túl, hogy ez sok szempontból befolyásolja az építészeti minőséget, kérdéses, hogy a beépített gépeknek és anyagoknak a gyártása és alkalmazása mekkora környezeti terhelést eredményez tulajdonképpen.

a

A környezettudatosság elvét lehet másképpen is értelmezni. Környezettudatos nem csak egy új anyagokkal és gépészeti rendszerekkel megoldott épület, hanem az is, amikor ezt a szemléletet a technikai megold ásokon túl is kontextusba helyezzük, például helyi, természetes és megújuló anyagokat és helyi munkaerőt, kézműves technológiákat alkalmazunk. Példákat erre világszinten egyre többet találhatunk, amelyeket a szakma ismer, és elismer. 2022-ben Diébédo Francis Kéré kapta az építészet egyik legmagasabb kitüntetését, a Pritzker Díjat. (8 A Burkina Faso-i születésű, Németországban tanult és élő építész innovatív, fenntartható és közösségi együttműködésen alapuló munkáiról híres. Számos épülete Afrikában található, de többek között dolgozott Dániában, Németországban, az Egyesült Királyságban és az USA-ban is. Jelentős munkája a 2001-ben elkészült általános iskola Gandoban, (Burkina Faso), mely összefoglalja Kéré ideológiáját: az alapvető szükségletek kielégítésére, a közösség számára a közösséggel együtt építeni a társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetése.

Hasonló ter vezői szemlélet jellemzi a pakisztáni építész, Jasmeen Lari munkásságát, aki 2023ban RIBA aranyérmes lett.(10) Lari a nagy, nemzetközi ügyfelek igényeire összpontosító irodában töltött sikeres évek után úgy döntött, kizárólag humanitárius ügyekre összpontosít. „Második” karrierje során példamutató

munkásságot fejt ki a karbon- és hulladéksemleges építészet megvalósításában. Munkáiba ő is bevonja a helyi lakosokat, a ter vezéstől egészen a kivitelezésig. Építészetével kreatív válaszokat ad a lakhatási problémák megoldásában. Simon Allford, a RIBA elnöke szerint munkamódszere alkalmas arra, hogy a természeti katasztrófák okozta problémákat, melyek a sűrűn lakott területeken egyre gyakoribbak lesznek, kezeljük.

Lari elmondása szerint az iparágat egy „lusta” hozzáállás sújtja, amely a könnyen elérhető anyagok, például beton és acél használatára támaszkodik. Szerinte tévhit, hogy enélkül nem lehet boldogulni. Az építészek szerepét nagyon fontosnak tartja a társadalmi aktivizmus területén, és a RIBA díj odaítélésével ez más véleményformáló építészek által is megerősítésre került. Szerinte, amíg az építészek csak megbízásra várnak, addig a gazdagoktól kapnak munkát, akinek az igényeit ebből adódóan követni kell. Ezzel viszont nem lehet a környezeti és társadalmi problémákat kezelni, inkább csak előidézni. Kéré és Lari munkáinak elemzésénél, azok elvitathatatlan érdemei mellett meg kell említeni, hogy a helyi anyagok felhasználására nem mindig adódik lehetőség többek között az épületek léptéke és funkciója miatt. Egy nagyvárosi kórház, vagy közlekedési épület esetében ez valószínűsíthetően nem megoldható, azonban kisebb léptékben követendő inspirációt jelenthetnek.

(8) Pritzker Díj: Pritzker díj a világ legismertebb és legmagasabb presztízsű építészeti díja, az építészet „Nobel-díjának” is nevezik. 1979-ben alapított Jay A. Pritzker és Cindy Pritzker. A zsűri tagjai építészek, építészeti kritikusok, és akadémikus, akik évente ítélik oda a díjat a legjelentősebbnek ítélt alkotóknak, vagy alkotó csoportoknak. A díj célja, hogy elismerje olyan élő építészek munkáságát, akik alkotói pályájuk során jelentősen hozzájárultak az emberiség történetéhez.

(10) A RIBA aranyérem (RIBA Gold Medal) az Egyesült Királyságban adományozott legismertebb építészeti díj, amelyet Britt Királyi Építész Intézet (Royal Institute of Broitish Architects) ítél meg minden évben. A díjat 1848-ban alapították az építészeti kiválóság elismerésére, az építészet társadalmi jelentőségének hangsúlyozására. Olyan építészek kapták meg az elmúlt időszakban a teljesség igénye nélkül, mint Norman Foster, Zaha Hadid, Rem Koolhaas vagy Alavro Siza Vieira.

15

Az energiatudatosság mindkét alkotó munkásságában szoros kapcsolatban áll a társadalmi felelősségvállalással, ami a szolidáris építészt második alappillére. Ez jelenthet szociális építészetet, amikor az építészek és kivitelezők tevékenyen részt vesznek azon rétegek lakhatási körülményeinek javításában, ahol szakmai eszközökkel lehetőségük van segíteni.

Fontos kiemelni, hogy ez elsősorban politikai, társadalmi és gazdasági kérdés, azaz nem az építészek feladata, hogy ilyen súlyos és komplex problémákat megoldjanak, azonban hiba lenne azt hinni, hogy a területnek nincs markánsan szakmai oldala. Egy egyszerű hajlék kialakítása magas szintű építészeti gondolatokat igényel, mivel nagyobb szellemi munka szükséges ahhoz, hogy korlátozott lehetőségek között, építészeti szempontból értékes alkotások szülessenek.

A társadalmi felelősségvállalás más, kevésbé egyértelmű helyzetekben is megnyilvánulhat. Egy oktatási épület, vagy városi tér megter vezésénél óhatatlanul is megjelennek olyan szempontok, amelyek az aktuális szabványi előírásokon és kevésbé érzékenyen megfogalmazott ter vezési programon, igényeken túlmutatva, elősegíthetik a közösség és e gyén fejlődését. Érdekes jelenség, hogy az iskolák, óvodák ter vezésnél például mennyire elhanyagolt szempont, hogy a gyerekek minél több időt töltsenek a szabadban, holott számos kutatás igazolja ennek jelentőséget. Ezen ter vezői eszközökkel, ezt elő segítő téri struktúrával tudunk javítani, ahogy a társas interakciók kialakításán is.

A szolidáris építészet harmadik aspektusa, a gondolkodás harmadik alappillére az épített környezethez, tehát magához az építészethez kapcsolódó szolidaritás. Hasonlóan az előző két nag y témához ez is egy tágan értelmezhető, de megkerülhetetlen elvi alapvetés. Látva

a világszintű környezeti és társadalmi problémákat tűnhet úgy, hogy az a szakmai tudás és igény, ami a klasszikus építészet és a modernizmus alkotásainál szempont volt, már nem hasznosítható. A korábbi funkcionális és formai elvek háttérbe szorulhatnak a súlyosbodó nehézségek tükrében, ebből pedig következhet egy olyan építészet, amely legjobb esetben is nagyon szerény építészeti értékekkel rendelkezik. Megjelentek olyan tendenciák, ahol a hulladék újrahasznosításával úgy hoznak létre új épületeket, hogy nem sikerül velük értéket, csak újbóli szemetet gyártani. Bár a szándék nemes, a végeredmény sajnos nem az. Visszatér ve a Velencei Biennálék által jól reprezentált építészeti „közgondolkodáshoz” érdekes megemlíteni Patrik Schumacher, a Zaha Hadid Architects vezető építészének markáns kritikáját a 2023-as kiállítás kapcsán. Szerinte a biennálét nem kellene többé építészetinek hívni, mert nem az építészetről szól, tanúi lehetünk a tudományterület következetes felszámolásának.

A 2023-as tárlat tizenkét pavilonjának megtekintése után Schumacher feladta a nézelődést, mert egyikben sem talált építészetet, ami azt az üzenetet hordozza magában, hogy a nyugati világban nincs figyelemreméltó építészet, az épületek ter vezése és építése csak rossz lelkiismeretre ad alkalmat. A pavilonok témájával analóg gondolatokat hazai publicisták is megfogalmaznak, (Bojár Iván András: Építészek, ne építsetek!)(12).

Visszatér ve Schumacher ezzel ellentmondó véleményére.

Szerinte a nyugati világ kiállítói azzal játszottak, hogy a kiállítóteret a morális kérdésekre való, dokumentarista stílusú intellektuális-művészi utalásokra használják fel anélkül, hogy valaha is megkockáztatnák, hogy valóban konstruktív építészeti javaslatot tegyenek.

(12) Bojár Iván András: Építészet, ne építsetek! 2019..05.05. https://epiteszforum.hu/epiteszek-ne-epitsetek,

a

Véleménye szerint, ha bármilyen társadalmi, politikai vagy erkölcsi kérdéssel is akarunk foglalkozni, az építészet szempontjából való relevanciájukat olyan projekteken keresztül lehet megmutatni, amelyek azt állítják, hogy ezekre a kérdésekre magas minőségű építészeti megold ással reagál nak, de az építészek – ahelyett, hogy a munkájukkal foglalkoznának – dilettáns társadalomkritikussá válnak.

Schumacher rámutat arra, hogy nem helyes, ha az építészek elfelejtik saját hivatásukat annak alapvető céljainak és eszközeinek megfelelően művelni . A szolidári s építészet szempontjából fontos a harmadik alapelv szükségességének

hang-súlyozása, hogy csak magas minőségű, tényleges építészeti ter vezéssel lehet szakmailag ér vényes válaszokat adni. Másfelől az, hogy ezt miért nem „kockáztatják” meg a biennálé kiállítói, érthető. Szinte utópisztikus törekvésnek tűnik, de minden bizonnyal nem az szolgálja ma a társadalom és természet érdekeit, ha az építészek eddigi tudásukat feladva „kivonulnak” a hagyományos ter vezői vagy kivitelezői létből, hanem azzal, hogyha szakmai és nem csak szakmai tudásukra támaszkodva, együttműködésben más tudományterületekkel törekszenek a komplex, lehető legjobb megoldás megtalálására.

17

ÉPÍTÉSZET ÉS TÁRSADALOM – INTERDISZCIPLINÁRIS MEGKÖZELÍTÉSEK, HATÉKONYABB VÁLASZOK D r.Kovács Éva

BEVEZETÉS

leíró közös problémákat és meghatározott olyan célkitűzéseket, mint: a környezettel együtt élő város fenntartható rendezési programjainak kialakítását, ebben kiemelte a városter vezők szerepét és megfogalmazott irányelveket.

Olyan együttműködéseket hívott életre, amelyek - már a társadalmasítás mentén magukba foglalták az oktatás szerepét, a munkahelyteremtést és a megfelelő életminőség kialakításának célját. Keretezte a város, mint ökoszisztéma fogalmát.

A mai k or kihívásai közül a legtöbbször felmerülő kifejezés a globalizáció, főként olyan jelenségek és folyamatok kontextusában, mint a túlnépesedés, városiasodás, gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek, klímaváltozás, természeti rendszerek egyensúlyának veszélyeztetése és fenntarthatóságot nehezítő túlzott fogyasztás.

Bármelyik terület részletes kutatása és vizsgálata során az egyes tématerületek szakértői és kutatói szembesülnek azzal a felismeréssel, hogyha hatékony válaszokat akarnak adni az éppen aktuális kutatásaikban, akkor a komfortzónájukat elhagyva, mozdulniuk kell más, jellemzően több tudományterület irányába. A problémák összetettsége holisztikus gondolkodást kíván.

A FENNTARTHATÓSÁG ELŐTÉRBE KERÜLÉSE

STRATÉGIAI GONDOLKODÁS ÉS MONITORING A VÁROSFEJLESZTÉSBEN A városok az emberi tevékenységek és együttműködések térbeli koncentrációi. Az európai gazdaság motorjai, munkahelyeket és szolgáltatásokat biztosítanak, a kreativitás és az innováció katalizátoraként működnek.

Az EU népességének mintegy 70%-a él városi környezetben és ezek a közösségek állítják elő az EU GDP-jének több mint kétharmadát.

A városokra azonban az is jellemző, hogy itt jelentkeznek legerősebben a fenntarthatóságot nehezítő, tartós problémák. A városias területekre vonatkozó politikai és szakmai döntések éppen ezért az EU egészére nézve nagy jelentőségűek.

FOGALMÁNAK

A fejlődés, a technológiai változások üteme előtérbe hozta a fenntarthatóság szakmai fókuszba helyezését.

Elsőként az ENSZ keretezte még az 1970-es évek elején, főként az egészséges környezethez való jog mentén.

Komoly fordulópontot a 80’-as évek vége hozott, amikor olyan témák kapcsán is kiemelt jelentőségűvé vált a fenntarthatóság, mint az emberhez méltó lakókörülmények biztosítása, az erőforrások hatékonyabb kihasználása, a népességnövekedés kérdése és a technológiák (káros) környezeti hatásai.

Az ezredfordulón megfogalmazott Új Athéni Charta már kiemelten kezelt e az európai nagyvárosokat

Mindinkább világos, hogy a városok előtt álló – környezeti, gazdasági, társadalmi és kulturális – kihívások szorosan összefonódnak, ezért a városfejlesztés terén csakis integrált megközelítéssel lehet számottevő sikereket elérni. Így a városok megújítását célzó a

intézkedéseknek olyanoknak kell lenniük, amelyek elősegítik a fenntartható gazdasági fejlődést. Ezen kívül elengedhetetlen, hogy szoros partnerség alakuljon ki a helyi lakosok, a civil társadalom, a helyi gazdasági élet és a különböző kormányzati szintek között. A kapacitások és a helyi ismeretek kombinációja nélkülözhetetlen ahhoz, hogy felismerjék a közös megold ásokat és széles körben elfogadot t, fenntartható eredményeket érjenek el.

a stratégiai gondolkodás az irányitás minden szintjén. A stratégiai gondolkodásnak pedig lényegi eleme a kritikus ter vezésre építő pontos végrehajtás, valamint a végrehajtást követő ellenőrzés és elemzés. Így a monitoring lehetőséget kínál arra, hogy a tapasztalatok és elemzések felszínre kerüljenek és aztán beépüljenek az újabb aktivitásokba. Kizárólag a vizsgáltokon alapuló modellek lehetnek az alapjai a stratégiai gondolkodásnak és végrehajtásnak.

1.ábra

TÁRSADALMASÍTÁS: AZ OKTATÁS SZEREPE A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSBEN

Forrás: 2005

World

Summit

Outcome

Fontos azt is kiemelni, hogy a technológiaváltások és az innovatív folyamatok egyre gyorsabbak és komplexebbek, az elsajátításukkal generált tudás gyakorlati alkalmazása révén a gazdasági hatékonyság és növekedés egyre összetettebb.

Ezeknek a trendeknek a munkaerőpiacra gyakorolt hatása folyamatos alkalmazkodást vár el a jövő munkavállalóitól. A gazdaság által elvárt munkavállalói kompetencia-készségek ennek következtében állandó jelleggel változnak.

(Mangné-Kovács, 2020). A tudástársadalom mára már jól meghatározó szükséglete az egyén változásra való alkalmasságának erősítése, amelynek fontos része a döntéshozatal, a megújulás képessége, a rugalmasság és az innovációs képesség. Mindezeken túl az is látszik, hogy sok múlik a pedagógiai és oktatási módszertanok jövőbeni változásaitól. Attól, hogy a képzés, hogyan követi a gazdaság, a munkaerőpiac kihívásait, képessé válunk-e egy olyan gondolati lépésváltásra, amely a tudásra épülő társadalmak nélkülözhetetlen elvárása. Éppen ezért a tudás széleskörben történő társadalmasítása, a figyelem generálása kiemelt jelentőségű.

Az ember életének nagy részét szakmai

Document,

Ez a megközelítés napjainkban különösen fontos, ha figyelembe vesszük az európai városokat jelenleg érintő kihívások súlyosságát. Az Európa 2020 stratégiában felvázolt intelligens és fenntartható gazdaság és társadalom kialakítása szempontjából döntő jelentőségű, hogy hatásos válaszo kat találjanak ezekre a kihívásokra.

Az ilyen típusú városfejlesztés kulcskérdése 19

tevékenységgel tölti, azonban ez jóval túlmutat a megélhetés érdekében folytatott egyszerű pénzkeresési célon (Bandura, 2002). A munka világa lehetőséget nyújt az egyénnek arra, hogy kialakítsa és fejlessze társadalmi identitását, erősítse önbecsülését, kibontakoztassa tehetsé gét. A modern gazdaság fókuszában az értékteremtő képesség áll, azaz minden olyan tevékenység, ami hozzáadott értéket képes termelni. Thornton szerint a felsőoktatás feladata, hogy metatudással, azaz a tudás termelésének a tudásával (Thornton, 2004) rendelk ező egyéneket neveljen ki, ami által az értékteremtés egyik fő bázisává válik.

A technológiai fejlődés hatására a munkaerőpiacon végbemenő változások megváltoztatták az oktatási rendszerrel szemben támasztott elvárásokat is. Az oktatás az egyik legfontosabb eszköze a 21. század gazdasági, társadalmi és technológiai átalakulásai következtében szükséges humán készségek biztosításának. A jövő oktatásának szembe kell néznie egy változékony, bizonytalan, összete tt és kétértelműségekkel teli környezettel. A társadalmi stabilitást, a gazdasági növekedést és a fenntarthatóságot a 21. században csak olyan rendszerekkel lehet támogatni, amelyek legalább részben képesek előre jelezni az elkövetkező társadalmi, kulturális és globális változásokat. Egy adott ország iskoláinak, oktatási intézményeinek és oktatóinak minősége, valamint az MTMI (matematikai, természettudományos, műszaki, informatikai) oktatásba történő befektetések közvetlenül befolyásolják az ország gazdasági jólétét, a munkaerő foglalkoztathatóságát és a globális versenyképességet (Cowin, 2021).

A technológiaváltás azonban magával vonzza a tudás és a kompetenciák megváltozásának szükségességét is. A Word Economic Forum 2015-ben elkészített jelentése, „A munka jövője”

címmel az ún. Top 10 munkavállalói kompetenciát mutatta be 2015-2020 vonatkozásában.

A komplex problémamegoldás, a kritikus gondolkodás, a kreativitás, az asszertivitás és az együttműködési készség szerepel az első öt helyen, ami alapján elmondható, hogy azok a képességek és készségek kerülnek előtérbe, amelyek az innovatív, kreatív munkavállalóra jellemzőek. A jövő sikeres munkavállalói nem passzívak, és nem robotszerűen végrehajtandó feladatokra fogékonyak (Némethy, 2018).

A folyamatos technológiai fejlődésben és innováció biztosításában az interaktív tanulásnak közvetlen szerepe van. Szükségszerűvé válik a tapasztalva tanulás, a közvetlen ismeretszerzés, és a kollektív szaktudás szintjének emelése (Borgulya-Kovács, 2018). Az infokommunikációs technikák állandó fejlődése és a tudásmegosztás olyan hívószavak, amelyek folyamatos kutatási területeket jelentenek, ha a digitalizáció mentén meg akarjuk érteni és fogalmazni a szükségszerű és egyben elvárt kompetenciákat. „Jelenleg még nem létező munkakörökre készítjük fel a diákokat olyan technológiákat használva, amelyeket még nem találtak fel, olyan problémák megoldására, amelyekről még nem is tudunk”.

Richard Riley, a Clinton-kormány volt oktatási miniszterének híres mondata a 21. században igazabban cseng, mint valaha. Ahogy az idézet is sugallja, a tanulóknak fel kell készülniük arra, hogy életpályájuk során a munkaerőpiac és a szakmai sikerhez szükséges összetevők folyamatosan változni és fejlődni fognak. Az egyes nemzetek oktatási rendszerének pedig le kell követnie és aktuálisan reagálnia ezeket a változásokat. (Mangné-Kovács, 2020).

a

ÖSSZEGZÉS az egyes társadalmakra. A változásokat leíró folyamatok vizsgálatai lehetőséget teremtenek arra, hogy egy-egy szubkultúra, egy-egy társadalmi réteg, egy-egy város ne csak elszenvedje az állandó változásokat és annak nehézségeit, hanem éljen annak lehetőségeivel.

Kirajzolódik a versenyképesség kérdése, a várossikeresség vizsgálatának igényével. A tudatos ter vezés, majd végrehajtás alappillérei azoknak a városoknak, amelyek fejlődni szeretnének a vonzerő mára kialakult globalizált piacán.

A fenntarthatóság, a városfejlesztés és az oktatás szorosan összefonódó területek, amelyek együttes kezelése elengedhetetlen a 21. század kihívásainak hatékony kezeléséhez. A városoknak stratégiai szemlélettel, integrált megközelítéssel kell törekedniük a fenntartható fejlődésre, míg az oktatásnak fel kell készítenie a jövő generációit a változó munkaerőpiaci igényekre a társadalmi és a gazdasági átalakulásokra.

Mindehhez a különböző szereplők, mint – helyi közösségek, civil társadalom, gazdasági élet, kormányzatok és oktatási intézmények – szoros együttműködésére, partnerségére van szükség.

A részvételi ter vezés és döntéshozatal kulcsfontosságú. Rendszerszintű, hosszútávú gondolkodással kell megközelíteni ezeket a komplex kérdéseket a fenntartható fejlődés és a társadalmi jólét hosszú távú biztosítása érdekében.

A napjainkat jellemző technológiai, gazdasági és politikai változások nagy hatást gyakorolnak

HIVATKOZÁSOK -Bandura, A. (2002). Social cognitive theory in cultural context. Applied Psychology: AnInternational Review, 51(2), 269-290. doi:https://doi.org/10.1111/1464-0597.00092 -Borgulya, Á. Kovács, É. (2018): A klaszterkommunikáció és határterületei kutatásának kurrens témái: felvetések és bepillantás a szakirodalomba.

Tér, Gazdaság, Ember 2018. VI. évf. 2. szám. 65-83. Universitas-Győr Kft. ISSN 2064-1176.

-Cowin, J. (2021). The Fourth Industrial Revolution: Technology and Education. Journal of Systemics, Cybernetics and Informatics, 19 (8), 53-63. doi:https://doi.org/10.54808/JSCI.19.08.53 -Mangné, K.Z., Kovács, É. (2020): A pályaválasztás és a pályaorientáció kihívásai – az önismeret és a motiváció fontossága, Tudásmenedzsment, 2020. XI. évf, 21. szám. 241-259. PTE BTK. ISSN 1586-0698 -Némethy, K.A. (2018): A jövő munkahelyének HR igény változásai a robotizáció és a fenntartható fejlődés tükrében, Doktori értekezés, https:// szie.hu/sites/default/files/nemethy_krisztina_ertekezes.pdf . Letöltés dátuma: 2020.09.16.

-Thornton, R. (2004. December 6-8). How does a university create value? Conference Paper: ‚Reinventing the University’, Conference on Higher Education. Rhodes University, Grahamston, South Africa.

21

A KOLLABORÁCIÓN ALAPULÓ DESIGN GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HASZNOSULÁSA A HÁTRÁNYOS HELYZETŰ VIDÉKI KÖZÖSSÉGEKBEN 1. Bevezetés

Varjú Kata

A vidéki területek fenntartható (gazdasági) fejlesztésére vonatkozó irányelvek meghatározása és fejlesztése gyakran tárgyalt szakirodalmi tématerület, azonban a hátrányos helyzetű vidéki települések kontextusában ezen nagyvonalú metodikák adaptálása akadályokba ütközik. Ezek egyrészről jellemzően a mezőgazdasági fejlesztés irányait vázolják fel [1-3], (mely jelentős tőkebefektetést és szakirányú kompetenciákat követel meg) másrészről a turizmus fejlesztéséből következő külső

tőke bevonzását javasolják [4-6], ami bizonyos régiók esetében, a nem kielégítő életkörülmények miatt etikátlan fejlesztési iránynak tekinthető.

Az 1. ábra a kutatás mintavételi csoportjára vonatkozó fenntartható fejlesztési koncepciók adaptációjának korlátait és azok indokait összegzi. Jelen kutatás célkitűzése a déldunántúli hátrányos helyzetű települések gazdaságfejlesztési irányainak vizsgálata, figyelembevéve a térség társadalmi tényezői és kulturális sajátosságait.

1. ábra: A turizmus és mezőgazdaság fókuszú gazdaságfejlesztés korlátjai a vizsgált mintában. Forrás: a szerző.

a

2. Kutatási módszerek A vizsgált minta a dél-dunántúli kistérség 24, nemzeti viszonylatban is kiemelkedően hátrány os helyzetű települését tartalmazta.

A vizsgálat két főbb szakaszból állt: az első szakaszban a térség socio-demográfiai és gazdasági sajátosságai kvantitatív módszerrel, két reprezentatív adatbázis [7-8] szűkített, másodlagos elemzésével valósult meg. A kutatás második szakaszában a térségre jellemző gazdasági potenciáll al rendelkező erősségek és lehetőségek kerültek összegzésre. Ezek alapján egy gazdaságfejlesztési célú, kollaboráción alapuló, hosszú távú kísérleti projekt valósult meg, amely a helyi tradicionális kézműves technológiákon és kortárs formater vezésen alapuló termékfejlesztést foglalt magába.

A tesztelési fázis során az újonnan létrejött termék gazdasági többletértéke az SRoI (Social Return on Investment) analízis segítségével került meghatározásra. A kutatás eredményei alapján kerültek megfogalmazásra az alkalmazott koncepció kiterjesztési lehetőségei, beleértve a vállalkozás-, és településfejlesztési szempontokat egyaránt.

(2,5%) viszonyítva. Az 2. ábrán összegzettek alapján a roma nemzetiségi arány településtől függően 3-80% közé tehető. Szintén jelentős eltérés mutatkozik a népesség életkor szerinti megoszlásában: a nemzeti adatok alapján a magyar lakosság tekintetében a 14 év alattiak a teljes lakosság 14%-át, míg a 65 év felettiek 22%-át teszik ki. A vizsgált települések esetében a gyermekek aránya jóval magasabb, településtől függően 17-25 százalék közé tehető, míg az idősek aránya szignifikánsan alacsonyabb (518%).

3. Ered mények 3.1. A minta szocioökonómiai sajátosságai és azok vi szonyrendszere a fenntartható fejlődés keretei között.

A gazd asági folyamatok és az ehhez köthető általános életkörülmények áttekintéséhez a szocioökonómiai adatok elemzése valósult meg.

A minta összesen 9836 főt tartalmaz, átlagosan településenként 409 fővel, településtől függően 146 és 1196 közötti lakossággal. A régió vizsgált településein kiemelkedően magas a roma nemzetiségi jelenlét az országos átlaghoz

2. ábra: Roma nemzetiségi arány településenként.

Forrás: A szerző saját szerkesztése a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Népszámlálás, (referenciaév: 2022) alapján. [7]

23

Ezen arányokból kör vonalazható a gazdaságilag aktív, azaz munkavállalókorú lakosság körülbelüli aránya a vizsgált népességen belül, mely a minta esetében a lakosság 67%-a, azaz 6613 fő. A munkavállalásból származó, egy háztartásra jutó jö vedelem meghatározása a statisztikai adatok alapján nem volt lehetséges, csupán a foglalkoztatottság szerinti népességmegoszlásból és a munkahelyek presztízséből következtethető a lakosság anyagi helyzete. A 3. ábra összegzi a gazdasági aktivitás szerinti népességeloszlást településenként. Az adatokból leolvasható, hogy

településtől függően a lakosság 24-52%-a fog lalkoztatott, a teljes mintát tekintve 37%-os mediánértékkel. A munkanélküli és ellátásban részesülő inaktív kategóriába eső lakosság az ellátás típusától függően változó mértékű, de kifejezetten alacsony jövedelemmel rendelkezik.

Ezen kategóriákba a lakosság 32%-a sorolható.

A lakosság fennmaradó részét eltartott és 15 évesnél fiatalabb személyek teszik ki, mely kategóriák esetében nem feltétezehető jövedelem.

3. ábra: A népesség eloszlása gazdasági aktivitás és foglalkoztatottság szerint településenként. A szerző saját szerkesztése a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Népszámlálás, (referenciaév: 2022) alapján. [7]

a

A gazdasági aktivitás jelentősen, - de nem kizárólagosan – befolyásoló indikátor a lakosság iskolai végzettsége. A 4. ábra a legmagasabb iskolai végzettség szerinti eloszlást összegzi: a vizsgált mintában átlagosan a

lakosság 58,2%-ának 8 általános iskolai osztály a legmagasabb végzettsége (nem beleértve a 7 évesnél fiatalabb lakosságot). Az érettségivel és felsőfokú oklevéllel rendelkező lakosság mértéke nem számottevő.

4. ábra: A népesség eloszlása legmagasabb iskolai szerint településenként. A szerző saját szerkesztése a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Népszámlálás, (referenciaév: 2022) alapján. [7]

25

A munkavállaló lakosság 6,8 %-a rendelk ezik magas presztízsű foglalkozással, mely egy társadalmi megítélésen alapuló rangsor, ami figyelembe veszi a foglalkozás elsajátításához szükséges tanulmányokat, a foglalkozás betöltéséből várható jövedelmet és a társadalmi hasznosulás jelentőségét [9].

A fogalomból, a fenti végzettségi adatokból és az önkormányzatok elenyésző mértékű iparűzési adóbevételéből [8] következtethető, hogy a lakosság jellemzően alkalmazotti státuszban vállal munkát és feltételezhető, hogy a munkavállalásból származó jövedelem az esetek jelentős többségében nem haladja meg a szegénységi küszöbértékhez társíto tt jövedelemmennyiséget, azaz 231 600 HUF összeget. Egy tanulmány összegzése szerint

továbbá a súlyos anyagi deprivációban élők aránya 40-45% közé tehető a térségben. [9] A fentebb vizsgált kategóriák polarizált, szélsőséges gazdasági-társadalmi körülményeket kör vonalaznak, melyek viszonyrendszerét és egymásra gyakorolt hatását az 5. ábra összegzi.

A társadalmi folyamatok és a fenntartható fejlődés dinamikájának egyik gócpontja a háztartások bevétele, mely közvetlenül befolyásolja a lakhatási körülményeket, komfortfeltételeket és az egészségügyi állapotot, s ez által definiálják a szegénység keretrendszerét és körforgását. Ezen összefüggések adják a vizsgált minta társadalmi-gazdasági és egyben az esettanulmány kontextusát.

5. ábra: Poverty matrix – A térségre jellemző társadalmi folyamatok és azok viszonyrendszere a Fenntartható Fejlődési Célok fogalmi keretei szerint. Forrás: a szerző saját szerkesztése a kutatási adatok és a Fenntartható Fejlődési Célok alapján [11].

a

3.2. A lokális gazdasági potenciállal rendelk ező meglévő értékeken és kollaboráción alapuló gazdaságfejlesztés irányai – egy esettanulmány és lehetséges kiterjesztése.

Az előtanulmány következtetéseiből kiindulva jelen esettanulmány a meglévő kulturális értékekre alapozva vizsgálta a kollaborációs együttműködésből potenciálisan következő gazdasági és társadalmi haszon mértékét. A kísérleti projekt résztvevőit és a projektben betöltött szerepvállalást a 6. ábra összegzi. Az

előkészítési fázis során megter vezett összesen két terméktípus megvalósítása három különböző évben került sor kulturális rendezvények keretei között (Bőköz fesztivál 2018, 2019; Fishing on Orfű Fesztivál 2023), a látogatók és a kar építészhallgatóinak együttes bevonásával [12].

6. ábra: Az esettanulmány kutatási keretrendszere, a résztvevők viszonya. Forrás: a szerző saját szerkesztése

27

7. ábra: Az esettanulmány során létrejött 2. számú terméktípus kivitelezése, 2023. Forrás: a szerző

a

SRoI=sRI

A termékek publikus, eseményhez kötött kivitelezése lehetőséget biztosított különböző minőségű edukációs tartalmak közvetítésére is, bel eértve a társadalmi figyelemfelhívás t, a tradicionális mesterségek és termékek népszerűsítését, a mesterséghez szükséges technikai tudást, a fenntarthatóság és hétköznapi használati tárgyak között fennálló viszonyokat és kötetlen beszélgetés ek keretein belül a lakhatást és közösségi építést érintő aktuális kérdéseket.

Mivel a rendezvények keretein belül adatok gyűjtése nem volt lehetséges, a piaci érdeklő dés mérése kötetlen beszélgetések formájában valósult meg. A harmadik, 2023-as rendezvény során (7. ábra) kiemelkedően magas érdeklő dés volt megfigyelhető a termékek iránt, s mindamellett, hogy a fogyasztói ár nem került kommunikálásra, 1 300 000 HUF összeggel realizálódott a piaci érték. Az összeget felhasználva került meghatározásra az egzakt piaci t öbbletérték egy SRoI (Social Return on Investment) [13] analízis segítségével az alábbiak szerint:

ahol SR jelöli a kimenet aktuális értékét, I az egységnyi befektetett értéket. A számítások egyaránt figyelembe vették az anyagi befektetés és a termék létrehozásához szükséges idő mennyiségét, és külön számítás segítségével a tradicionális kosár, a 2. számú prototípus és a 2. számú terméktípus (helyben termesztett alapanyagokkal) került összehasonlításra. A számítási eredményeket a 8. ábra tartalmazza.

Az ábrán prezentáltak alapján a 2. számú termék esetében egységnyi idő, munkamennyiség és anyagi ráfordítással több, mint kétszeres haszon elérése realizálható. Az egységnyi idő alatt elvégzett egységnyi munka értéknövekedése által jobb életszínvonal és további potenciális munkavállalók alkalmazása válik lehetővé.

A számítás és az esettanulmány nem vette figyelembe a termelési/ előállítási kapacitás bővítését és az alapanyag önmagában történő értékesítését, melyek további munkahelyek teremtését projektálják.

8. ábra: Az SRoI analízis eredményei, Forrás: a szerző

29

4. Konklúziók

5. Referenciák [1] Pašakarnis, G., Morley, D., & Malienė, V. (2013). Rural development and challenges establishing sustinable land use in Eastern European countries. Land use policy, 30(1), 703-710.

[2] Boiko, V., Romanenko, Y., Shevchuk, S., Barabanova, V., & Karpinska, N. (2020). Rural development by stimulating agro-tourism activities.

[3] Swaffield, S. R., Corry, R. C., Opdam, P., McWilliam, W., & Primdahl, J. (2019). Connecting business with the agricultural landscape: Business strategies for sustainable rural development. Business Strategy and the Environment, 28(7), 1357-1369.

[4] Rosalina, P. D., Dupre, K., & Wang, Y. (2021). Rural tourism: A systematic literature review on definitions and challenges. Journal of Hospitality and Tourism Management, 47, 134-149.

[5] Ruiz-Real, J. L., Uribe-Toril, J., de Pablo Valenciano, J., & Gázquez-Abad, J. C. (2022). Rural tourism and development: Evolution in scientific literature and trends. Journal of Hospitality & Tourism Research, 46(7), 1322-1346.

[6] An, W., & Alarcón, S. (2020). How can rural tourism be sustainable? A systematic review. Sustainability, 12(18), 7758.

[7] Hungarian Central Statistical Office (HCSO). (2022). Census database. Available online: https://nepszamlalas2022.ksh.hu/adatbazis/ (Accessed on 20 October 2023).

[8] National Regional Development and Spatial Planning Information System (TEIR). (2021). Available online: https://www.oeny.hu/oeny/ teir/#/tablo/5 (Accessed on 22 September 2023).

[9] Tátrai, A. (2022). Magyarország szegénységi térképe. in: : Kolosi Tamás – Szelényi Iván – Tóth István György (szerk. 2022): Társadalmi Riport 2022. Budapest: TÁRKI [10] Hungarian Central Statistical Office (HCSO). (2018). Microcensus 2016: Prestige of Professions. (in Hungarian: Mikrocenzus 2016. A foglalkozások presztízse.) Available online: https://www.ksh.hu/docs/ hun/xftp/idoszaki/mikrocenzus2016/mikrocenzus_2016_13.pdf (Accessed 12 January 2024).

[11] Fund, S. (2015). Sustainable development goals. Available at this link: https://www. un. org/sustainabledevelopment/inequality.

[12] Project Basket. Avalible online: http://thebasket.mik.pte.hu/ (Accessen on 11 April 2023).

[13] Courtney, P., & Powell, J. (2020). Evaluating innovation in European rural development programmes: application of the social return on investment (SROI) method. Sustainability, 12(7), 2657.

A kutatás során a mintában szereplő 24 település szocioökonómiai adatai és az egyes tényezők egymásra gyakorolt hatása kerültek összegzésre.

A kutatás során felépített esettanulmány és annak lehetséges kiterjesztéseit a térségre jellemző kiemelk edően magas roma népesség kulturális öröksége határozta meg. A roma mesterségek (kosárfonás, vályogvetés) és az etnikumhoz köthető kulináris kuriózumok (lepények, szörpök, savanyúságok stb.) általi gazdasági potenciál kiaknázásával nemtől és életkortól függetlenül csökkenthető a munkanélküliségi ráta. Az esettanulmány legfőbb konklúziója, hogy a helyi kulturális értékekből származó örökség megfelelő piaci rekonstrukciójával és egy adott településen történő együttes, többszöri alkalmazásával kate góriánkként 2-4 háztartás minimál is bevétele biztosíthatóvá válik. A kutatás településfejlesztési aspektusaként jelen tanulmány javaslatot tesz a használaton kívüli épületállomány vállalkozási infrastruktúraként való alkalmazását javasolja, továbbá olyan vállalkozások előnyben részesítését, melyek a zöld inf rastruktúra fejlesztését vonják magukkal (pl.: a szörpök, lekvárok alapanyagának megtermeléséhez szükséges gyümölcsös telepítése).

Ezen irányelvek szem előtt tartásával csökkenthető az ökológiai lábnyom és az építésből/bontásból származó hulladék mennyisége, továbbá kompenzálható a fatüzelésű (és egyéb anyagokkal való) fűtésből származó üvegházhatású gázok kibocsájtása, növelve a településfejlesztés fenntarthatóságát.

a

LAKNI KELL_2016 ÓTA TÁRSADALMI ELKÖTELEZŐDÉS AZ EGYETEMI OKTATÁSBAN Dányi Tibor Zoltán

A Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karán 2014-ben kezdett formálódni egy olyan közösség, amelynek tagjai nemcsak felismerték és elismerték az építészet társadalomban betöltött szerepének fontosságát, hanem a jövő építész generációinak oktatóiként elkötelezettek az iránt, hogy a Szolidáris Építészet a környezet formálásának alapvető eszköze legyen. Erről a közösségről ma már mint a Szolidáris Építészet Kutatócsoportról beszélhetünk, aminek egyik legfontosabb információ- és tudásátadást segítő rendezvényévé vált a Lakni Kell. A társadalmi felelősségvállalás jelentőségének tudatosítása és a környezeti és társadalmi problémák iránt érzékeny, azokra hatékonyan reagálni tudó generációk nevelése a felsőoktatási intézmények egyik fontos feladata.

Különösen egy olyan karon, mint a mienk, ahol az európai, dél-amerikai, afrikai, közel- és távolkeleti diákok közötti kulturális párbeszéd és interakció a nemzeten belül is létező befogadás, elfogadás és szolidaritás újabb dimenzióit tárja fel.

A mozgalom fennállása óta megrendezett beszélgetések, workshopok, közösségi ter vezési és építési programok nemcsak egyegy eg yedi problémára jelentettek megoldást, hanem segítségükkel annyi kapcsolati tőke és tudás halmozódott fel, hogy képesek lehetünk új modellek kidolgozására, melyek segítenek megold ási javaslatokat találni olyan súlyos társadalmi problémára, mint a hajléktalanság.

1.

Társadalmi szolidaritás

fenntarthatóság,

építészet,

Építészet és társadalom millió szállal kötődik egymáshoz. Letűnt korok társadalmi viszonyairól az épített környezet ránk maradt emlékeinél objektívabban talán semmi nem tudósít minket.

Ezeknek az emlékeknek is köszönhetjük, hogy tudjuk, hogyan gazdálkodtak az emberek Catalhöyükben, hogyan zajlott az élet Karnakban, Alexandriában vagy Athénban, és milyen társadalmi viszonyok uralkodtak Rómában. Lehet ugyan ma arról beszélni és írni, hogy minden rendben van például a lakhatás területén, de a lakások, amiket hátrahagyunk az utókornak, nem erről fognak tanúskodni.(1. kép) Ma Magyarországon sem elegendő számú sem megfelelő minőségű lakás nincs. Tízezrek élnek nem megfelelő minőségű otthonban [1] vagy ami még ennél elkeserítőbb, ezrek élnek fedél nélkül [2]. Az Egyesült Nemzetek Szer vezetének 2030-ig szóló fenntartható fejlődési célokat megfogalmazó dokumentumában több olyan célkitűzés is szerepel, ami szorosan kötődik a hajléktalansághoz, bár a hajléktalanság felszámolását nem nevesítik az elérendő célok között. Ugyanakkor a szegénység minden formájának felszámolása, az oktatáshoz való igazságos hozzáférés és az egészséges életfeltételek, a jól lét biztosítása közvetve mind azt jelenthetik, hogy a megfosztottság súlyos tüneteként jelentkező hajléktalanság is eltűnik a jövő társadalmának életéből. [3] Az Európai Parlament 2020 óta ér vényben lévő ajánlásai a hajléktalanság felszámolására szólítják fel a tagállamokat [4]: 31

• • • • •

• •

• • •

vállaljanak felelősséget a hajléktalanság megoldásáért, foglalkozzanak a megelőzéssel és a korai beavatkozással a bevált gyakorlatok cseréjére van szükség a tagállamok között; szüntessék meg a hajléktalanság büntethetőségét; biztosítsanak egyenlő hozzáférést az olyan közszolgáltatásokhoz, mint az egészségügyi ellátás, az oktatás és a szociális szolgáltatások; biztosítsanak a hajléktalanok speciális igényeit figyelembe vevő, testre szabott támogatást, kép zést és programokat a munkaerőpiacra való visszatéréshez; javítsák az adatgyűjtés hatékonyságát a hajléktalanság valós mértékének felméréséhez; adjanak pénzügyi támogatást azoknak a civil szer vezeteknek és helyi szer veknek, amelyek biz tonságos helyet nyújtanak a hajléktalanoknak és segítenek a kilakoltatások megelőzésében; hajtsanak végre hosszú távra szóló, a közösségen al apuló, a mindenekelő tt lakhatás-elvén al a puló, integrált nemzeti hajléktalan-stratégiát; ideiglenes megoldásként biztosítsanak folyamatos hozzáférést a menedékhelyekhez; biztosítsák valamennyi érdekelt fél részvételét

•

a hajléktalansággal kapcsolatos stratégia kialakí tásában; és segítsék a szociális vállalkozásokat és az öninnovációs tevékenységeket a hajléktalanok aktív társadalmi befogadásának javítása érdekében.

Annak érdekében, hogy ezeket a célkitűzéseket minél előbb és minél nagyobb százalékban teljesíteni tudjuk, az oktatást is a fenntartható fejlődés szolgálatába kell állítanunk. Ahogy azt az UNESCO [5] kiadványában megfogalmazzák: Az empátiához, szolidaritáshoz és cselekvéshez kapcsolódó kompetenciákra helyezett különös hangsúly segíthet a Fenntartható Fejlődési Célok elérésében, egy olyan jövő építésében, ahol az oktatás nemcsak az egyének sikereihez, hanem a globális közösség kollektív túléléséhez és jólétéhez is hozzájárul.

a

1. kép Négyfős család otthona a pécsi zártkertekben 2023-ban (Valamennyi kép a szerző felvétele)

33

2. Lakni Kell_a kezdeményezés célja Most lássuk, mindez hogyan vált kézzelfoghatóvá a pécsi építészképzésben. 2015-ben azon gondolkodtunk, hogy az éppen formálódó Szolidáris Építészet csoport hogyan tudná a leghatékonyabban elérni céljait, vagyis milyen módon tudnánk hozzájárulni egy érzékenyebb, empatikusabb építész közösség létrejöttéhez, hogyan tudnánk fejleszteni diákjaink problémamegoldó készségeit, miközben hozzájárulunk egy fenntartható társadalom formálásához, és még városunk lakóit is közelebb hozzuk egymáshoz és hozzánk építészekhez is. Az egyik legfontosabb, építészekhez is szorosan kötődő, s zinte az egész társadalom számára jól látható probléma és konfliktusforrás a hajléktalanság. Olyan programot/eseményt/ rendezvényt/mozgalmat szerettünk volna elindítani, ami egyrészt mindenki figyelmét felhívja erre az össztársadalmi szempontból fontos jelenségre, másrészt olyan folyamatokat indít el, melyek eredményeként akár megoldási javaslat ok és kísérletek is születhetnek.

kerekasztal beszélgetés volt (2. kép), ahol egymás mellett ülhettek a hajléktalan embereknek, a hajléktalan ellátás szer vezeteinek és az építészeknek a képviselői, jelentős számú diák körében. Nemcsak egyszerűen egy találkozási lehetőséget szerettünk volna teremteni azok számára, akik érzékenyek e téma iránt, hanem az volt a cél, hogy megalapozzunk egy hosszútávú egyetemi oktatási programot. Az est résztvevői közül azóta is gyakran dolgoztunk, dolgozunk együtt A Város Mindenkié pécsi csoportjával (AVM), a Támasz Alapítvánnyal, a Magyar Máltai Szeretszolgálattal, és a hajléktalanság által érintett barátokkal ismerősökkel is. 2017ben az AVM-mel együtt látványos performanszt szer veztünk a pécsi Kossuth téren (3. kép), ahol a polgárokat szembesítettük a hajléktalan emberek életkörülményeivel, miközben a rászorulók életét könnyebbé tevő adományokat gyűjtöttünk a Támasz Alapítvány segítségével. 2018-ban az AVM segített életben tartani a mozgalmat és szer vezett hasonló címen beszélgetést ismét a pécsi Szabadkikötőben.

3. 2016, 2017, 2018 Nem mi voltunk az elsők, akik mindezt fontosnak érezték, így kézenfekvőnek tűnt, hogy mások eredményeit segítségként felhasználjuk az elinduláshoz. Ezért is határoztunk úgy, hogy a rendezvényeinket február harmadikához kapcsoljuk, ami Magyarországon a hajléktalanellátásban szolgáltatást végzők körében fontos dátum. Ekkor zajlik a Február Harmadika Munkacsoport szer vezésében az az átfogó adatfelvétel, amely már huszonöt éve járul hozzá fontos adatokkal ahhoz, hogy pontosabb képet kapjunk a hajléktalanságban élők körülményeiről.

Első, bemutatkozó rendezvényünk egy olyan a

2. kép Az első Lakni Kell vendégeire várva a Szabadkikötőben

35

4. 2019

i nstalláció más kontextusba helyezte a megszokott teret és hívta fel a figyelmet a fedél nélküli emberek élethelyzetére. A kétnapos workshop és az azt követő közösségi építés is számos feledhetetlen tapasztalattal gazdagította a résztvevőket, de a diákok visszajelzései alapján a legmegrázóbb és legmaradandóbb élményt a hajléktalanságot megtapasztalt aktivisták előadásai és a velük folytatott beszélgetések jelentették.

A workshopot és annak eredményét bemutató dokumentáció meghívást kapott a 2019-es Chicagói Építészeti Biennáléra és az Építészek 27. Világkongresszusára Rio de Janeiróba is.

A kar diákjai kétnapos, az AVM-mel és diákszer vezetekkel közösen szer vezett workshopon ideiglenes köztéri installációt ter veztek a Széchenyi térre. A győztes csapat FEDÉL NÉLKÜL című ter ve egy, a téren álló fa és a körülötte elhelyezkedő köztéri utcabútor lezárásával létrejött, befejezetlen házforma volt.

A ter v k iindulópontja egy pad, melyet az emberek sztereotip módon gyakran a hajléktalan emberek fekhelyeként aposztrofálnak. Az üres alumínium italos dobozokból felépített, befejezetlen házat formázó konstrukció a vágyott otthont jelképezte.

Az alkotás folyamatáról Szintén Bianka, az egyik főszer vező a Pécs építészete című könyvben számolt be részletesen [6]. A szimbolikus

3. kép Adománygyűjtés és menedéképítés a Kossuth téren

a

5. 2020, 2021 megfelelő és humánus megoldást a hajléktalan emberek ellátásában. Külső szemlélők talán csak néhány fal dekorálását látják ebben a munkában.

Résztvevőként, lakóként viszont sokkal inkább egy olyan közösségi összefogással létrejött, esztétikai értékkel bíró alkotásnak gondoljuk, ami felül tudja írni a helyiség alaphangulatát. Egy menedékhelyen megszállni nehéz lelki teher és kényszer. A program sikerének tekintjük már azt is, ha ezen a terhen némiképp enyhíteni tudtunk a közreműködésünkkel. Mindig különösen fontos szerepet szánunk a traumatudatos építészet elveinek diákokkal történő megismertetésének, és ezeknek az elveknek az építészeti gyakorlatba történő integrálásának.

2020 mérföldkő a Lakni Kell életében. Az Erősödő Civil Közösségek programtól nyert támogatásnak köszönhetően ez volt az első alkalom, amikor lehetőségünk nyílt valami tartós dolgot ter vezni és építeni. A diákok a pécsi Támasz Alapítvány Hajléktalanok Ápoló Otthonában élők számára ter veztek egy szabadtéri pihenőhelyet az intézmény udvarába.

Az alapí tvány által biztosított bontott építőanyagok és maximum 500 ezer forint értékű egyéb anyag felhasználásával kellett az intézményben élők számára életminőséget javító, inspiratív környezetet kialakítani. Az installáció az udvar központjában találh ató fa köré csoportosul, mely így természetes árnyékot biztosít a pihenni vágyóknak. TÁMASZ Alapítvány hajléktalanokat ápoló intézménye jóval több egy kórháznál. Az itt ápoltak számára ez valóban az otthon, ahol élni leh et, emberhez méltóan. A Rét utcai ház udvarán elkészült padok, játékok, árnyékos asztalok egy valódi otthon kellékeiként az ott élő, ápolásra szoruló hajléktalan emberek számára teremtenek a korábbinál kellemesebb szabadtéri környezetet. Az egyetemisták által ter vezett és önkéntes munkában kivitelezett környezet azért készült, hogy teret nyújtson a közös játéknak, a pihenésnek, a kikapcsolódásnak, a beszélgetéseknek, barátságoknak és közös élményeknek. A projekt bekerült a Design for the Common Good kiállításának európai anyagába [7].

A következő évben is a Támasz Alapítvánnyal dolgoztunk együtt. Ezúttal a Női Átmeneti Szálló és Éjjeli Menedékhely hálótermeinek humanizálása volt a cél. Többször illettek minket kritikával az ilyen tí pusú együttműködés miatt, mondván, hogy ezzel olyan szolgáltatásokat legitimálunk (pl. éjjeli menedékhely) amelyek nem jelentenek

4. kép A Rét utcai Ápoló Otthon udvara

37

5. kép A zártkertek térképe a Szigeti tanyán, A szerző rajza

a

6. 2022 A pécsi hajléktalanság körülményeinek kutatása során jutottam el a lakótelepek közelében létesült zártkertek világába. Az elsősorban a kertvárosi és uránvárosi lakótelepek kisméretű lakásaiban élők ig ényeinek kielégítésére létrehozott 400 m2-es, évente ötezer forintért bérelhető telkek a rendszer váltás óta sokat vesztettek népszerűségükből.

Nagyon sok közülük nincs bérbe adva, senki nem műveli őket. Az esetenként kisméretű kunyhókkal, fúrt kúttal komfortosabbá tett telkek világát a hajléktalanok is felfedezték maguknak. A bérleti díj mindenki számára megfizethető. Igaz ugyan, hogy nincs vezetékes víz, sem áram, sem szilárd burkolatú utak, cserébe viszont az ide költözők önálló, független életet élhetnek, nincs akadálya annak, hogy párok együtt éljenek, hogy kutyát, macskát tartsanak, nem úgy, mint a hajléktalan-ellátás szolgáltatóinál, ahol az éjjeli menedékhelyeken férfiak és nők csak külön lehetnek elszállásolva és állat aikat sem vihetik magukkal. Tanulságos túlélési stratégiák sorát lehet felfedezni a hulladékokból, talált alapanyagokból összerako tt szerkezetekben, amik ha nem is házak, de otthonok [8].

Ezt a területet jelöltük ki ter vezési helyszínnek 2022-ben. Azt kutattuk, hogy milyen eszközökkel lehet megteremteni egy támogató és befogadó közösség épített környezetét, hogyan lehet bátorítani egy önszer veződő mikroközösség kialakulását, fennmaradását és a társadalom általi befogadását.

Azt vártuk a pályázóktól, hogy a Pécs külterületein több helyen spontán kialakult élethelyzetekhez igazodva fogalmazzanak meg olyan lehetséges fejlesztési javaslatokat, melyek megoldást jelenthetnek a ter vezési területen otthon kereső hajléktalanok számára. Ráadásul mindezt úgy,

hogy közben a ter vezési területen kézzelfogható, gyakorlati megoldásokat felvonultató körforgásos gazdaság alapelveit is szem előtt tartjuk.

Ezek után annak a rászoruló családnak építettünk átmeneti otthont, akik az 1. képen látható viskóba költöztek be áprilisban, miután az addig szívességi használóként lakott garázsból el kellett költözniük. (6. kép) A munkában 98 hallgató vett részt: szíriai, japán, indonéz, tunéziai, costa ricai hallgatók a magyarok mellett. A diákok által ter vezett és adományokból megvalósuló, recycling és upcycling technikákat felvonultató kivitelezés eredménye olyan házikó lett, amely semmilyen közműszolgáltató hálózatára nincs csatlakoztatva, ennek ellenére lehet tisztálkodni (hála az ivóvizet szolgáltató fúrt kútnak), a palackos gáztűzhelynek köszönhetően főzni, a napelemek segítségével pedig telefont tölteni és világítani. A gondosan hőszigetelt épület megtartja a meleget, nem ázik be, és a nagyméretű fedett terasz még az egyszerű bővítés lehetőségét is magában hordozza. A 10 Millió Fa mozgalomtól kapott és elültetett hat gyümölcsfa az ott élőknek azt is kifejezi, hogy hosszabbtávú élettérként gondolnak lakóhelyükre.

7. 2023 Ezek után annak a rászoruló családnak építettünk átmeneti otthont, akik az 1. képen látható viskóba költöztek be áprilisban, miután az addig szívességi használóként lakott garázsból el kellett költözniük. (6. kép) A munkában 98 hallgató vett részt: szíriai, japán, indonéz, tunéziai, costa ricai hallgatók a magyarok mellett. A diákok által ter vezett és adományokból megvalósuló, recycling és upcycling technikákat felvonultató 39

kivitelezés eredménye olyan házikó lett, amely semmilyen közműszolgáltató hálózatára nincs csatlakoztatva, ennek ellenére lehet tisztálkodni (hála az ivóvizet szolgáltató fúrt kútnak), a palackos gáztűzhelynek köszönhetően főzni, a napelemek segítségével pedig telefont tölteni és világítani. A gondosan hőszigetelt épület megtartja a meleget, nem ázik be, és a nagyméretű fedet t terasz még az egyszerű bővítés lehetőségét is magában hordozza. A 10 Millió Fa mozgalomtól kapott és elültetett hat gyümölcsfa az ott élőknek azt is kifejezi, hogy hosszabbtávú élettérként gondolnak lakóhelyükre.

A Lakni Kell évei alatt a design thinking fázisait követve túl vagyunk az első lépéseken. Képesek vagyunk átérezni a hajléktalanság problémáját, meg tudjuk fogalmazni, mire is keressük a megoldást. Sikeresen ötleteltünk kisebb léptékű projektekben, építettünk prototípusokat és teszteltünk megoldásokat. Meggyőződésem szerint képesek vagyunk válaszokat találni nemcsak egy-egy lokális problémára, hanem a hajléktalanság jelenségének rendszerszintű és hosszútávú kezelésére is. Ehhez keresünk segítőket, szövetségeseket, akár a konferencia résztvevői között is.

8. A jövő A hajléktalanság globális probléma, társadalmi és kult urális szinten is beágyazódva nagyon sok ország mindennapjaiba. Elsősorban nem építészeti problémáról van szó, ennek ellenére fontos az építész szakma bevonása egyegy szociálisan elkötelezett projektbe, mivel eszközkészletükkel teret adnak a cselekvésnek.

A kormányok, a helyi önkormányzatok mutatnak ugyan megoldásnak szánt szolgáltatásokat, mint például a nappali melegedők, az éjjeli menedékhelyek, vagy az egy évig lakhatást biztosító átmeneti szállók, véleményünk szerint azonban ezeknél az emberi méltóságnak, a társadalmi fenntarthatóság elveinek és az ország gazdasági teljesítőképességének sokkal jobban megfelelő megoldásokat is találhatnánk. A térbeli keretek meghatározásában és a megoldások keresésében nem elhanyagolható az építészek társadalmi felelőssége és szerepe, miközben az is egyértelmű, hogy széleskörű együttműködés nélkül nem lehet mindenki számára jó megoldást találni. a

6. kép A Szigeti tanyán, hulladékokból épült menedék 1. KSH, A lakásállomány minősége. https://www.ksh.hu/thm/2/ indi2_7_2.html letöltve: 2024.04.04.

2. Kitölteni a réseket, A szociális lakásfelújítási programok (hiányzó) építőelemei. https://habitat.hu/wp-content/uploads/2023/05/HfH_SzocialisLakasfelujitasiProgramok_23_FINAL.pdf letöltve: 2024.04.04.

3. Transforming our world: the 2030 Agenda for Sustainable Development. https://sdgs.un.org/sites/default/files/publications/21252030 Agenda for Sustainable Development web.pdf letöltve: 2024.04.04.

4. A hajléktalanság arányának csökkentése az Európai Unióban, Az Európai Parlament 2020. november 24-i állásfoglalása a hajléktalanság arányának csökkentéséről az EU-ban. (2020/2802(RSP)) https:// www.europarl.europa.eu/doceo/document/TA-9-2020-0314_HU.pdf letöltve: 2024.04.04.

5. ESD for 2030 Education for Sustainable Development, A roadmap.

https://unesdoc.unesco.org/ark:/48223/pf0000374802 letöltve: 2024.04.04.

6. Szintén Bianka. (2020). Pécsi közösség vizuális kommunikációja művészeti eszközökkel in P. Szűcs Julianna, Bachmann Erzsébet (szerk.) Pécs építészete, Tegnapelőtt, tegnap, ma, holnap (127-135).

Balassi kiadó.

7. Design for the Common Good, Budapest Exhibition. https://www. designforthecommongood.net/dcg-exhibition/curated-works/we-allneed-a-home/ 8. Tibor Zoltán DÁNYI, Tündér Éva MÜLLER, Sára BIGAZZI. (2023) Lessons of Architecture Without Architects in Pécs, Hungary in Prof.

Dr. Burçin Cem ARABACIOĞLU Assoc. Prof. Dr. Feride Pınar ARABACIOĞLU (szerk.) 9th International Conference on New Trends in Architecture and Interior Design PROCEEDINGS BOOK (110-120) ICNTAD

41

AZ IDŐSZEGÉNYSÉG HATÁSA AZ ÉPÍTÉSZETBEN Dr. Zilahi Péter

Bevezetés A szolidáris építészet tárgyköre meglehetősen tág. A globális társadalmat folyamatosan érő krízisek okán nem véletlen, hogy ez a holisztikus témakör az elmúlt két évtizedben a legkülönfélébb szakmai szcénákban, a legkülönfélébb aspektusok mentén került tárgyalásra. Jelen írás egy, az építészetben talán ritkábban, a társadalomtudományokban talán gyakrabban fókuszba kerülő témát, az idő szegénységet igyekszik az építészeti aspektusok mentén tárgyalni.

Napjaink fejlett társadalmában összességében olyan luxusban élünk, amely mindent megenged számunkra. A fogyasztói fókuszú gondolkodás rengeteg tárgyat és eszközt ad a kezünkbe, azonban elvesz egy nagyon fontos elemet az életünkből: az időt. Az időszegénység korát é ljük. Ez a jelenség végső soron pedig a tárgyi és környezeti minőségre is hatással van. A cikk a ter vezői tevékenység során is felmerülő dilemmákat járja körül szubjektív szűrő mentén. Az általános megállapítások egy esettanulmányon keresztül gyakorlati példában manifesztálódnak. Az esettanulmány bemutatja, hogy az időszegénység milyen hatással van a döntéshozatali módszertanra és miként gyűrűzhet ez tovább az épített környezetre. Ugyanakkor a bemutatott példa egyfajta lehetőséget is kínál, bemutatva egy lehetséges ter vezői attitűdöt, mellyel lehetséges a krízisjelenség ellenpontozása. A bemutatott ter vezési feladat hátterét Pécs városa által meghirdetett közösségi költségvetésben elnyert, helyi civil szer vezet ötlete adja. A civil szer vezet lényegében családok összessége, akik egy

városi, alulhasznosított zöldterületet fogadtak örökbe és gondoznak, valamint a fenntartásra is jelentős energiát fektetnek. A közösségi költségvetésből egy fedett-nyitott pavilon építésre nyertek el forrást. A történet során a konvencionális megoldás és az egyedi, helyi építészeti hagyományokra is reagáló, szolidáris megoldás kontrasztját látjuk kirajzolódni.

Az időszegénységről Az elmúlt évtizedek rohamos technikai fejlődése és a globalizáció együttes hatásai lényegében hatalmas eszköztárat adtak a kezünkbe.

Ugyanez az eszköztár a könnyen elérhető, megfizethető termékfejlesztés célkitűzésével is rendelkezik. Felmerül tehát az a kérdés, hogy mit nevezhetünk globális értelemben vett szegénységnek? Nathaniel Rich egy, a The New York Times hasábjain megjelent cikkében Vaclav Smil közgazdász eredményeire hivatkozva írja a következőket: „A világ kidobja élelmiszerének egyharmadát. Az emberek ma átlagosan évi 34 gigajoule energia hasznát élvezik. Emberi munkaegységben kifejezve ez olyan, mintha 60 felnőtt ember dolgozna megállás nélkül, éjjel-nappal. A gazdag országok lakói jobban járnak: egy négytagú amerikai családnak több alkalmazottja van, mint a versailles-i Napkirálynak.” (Rich, 2022) Természetesen nem lehet ebből azt a következtetést levonni, hogy mindenki rendelkezik hasonló gazdagsággal, hiszen a társadalmi olló kinyílása is kézzel fogható. Építészeti kontextusban vizsgálva látjuk, hogy egy mai, átlagos családi ház, amely a

megfelel a nyugati normáknak és előírásoknak mind fenntartásában, mind pedig megépítésében is óriási energiákat mozgat meg. Az építészet – ahogyan tárgyi kultúránk általánosságban is – az elmúlt évtizedekben nem vált demokratikusabbá vagy könnyebben elérhetővé, sőt éppen ellenkező előjelű irányvonalat látunk kibontakozni.

Az elfogyasztott rengeteg energia azonban egy másik erőforrást emészt fel. Az idő, mint érték minden egyes ember számára azonos (ellentétben a pénzzel és egyéb vagyoni elemekkel). Ebből az adott mennyiségből kell az energia előállítására „költenünk”. Minél többet kell fektetnünk az életünkbe – legyen az munka vagy pénz -, annál kevesebb időnk marad. Az idő felhasználásának módja azonban személyenként is jelentősen eltér egymástól. A társadalmi és gazdasági - politikai tényezők nagyban meghatározzák az időfelhasználás mértékét. Az OECD adatai alapján egy olasz ember átlagosan kevesebb mint fele annyi időt tölt munkával, mint egy kínai polgár. (Oritz-Ospina, 2020) Ez az adat azé rt válik kiemelkedően nyomasztóvá, mert a jelenlegi tárgykultúránkat átszövik a Kínában gyártott termékek tömegei. Miközben tehát Európa egy szegletében megkönnyítjük mindennapjainkat bizonyos használati tárgyakkal, addig a világ másik oldalán idődeficit alakul ki. Értelmezésem szerint, a globalizmusnak köszönhetően ez a kialakult időhiány aztán visszacsatornázódik.

Nem is tehet mást, hiszen ez az az erőforrás, amely mindenképpen korlátozott és szűkös. Csak oly módon növelhető a Föld időállománya, ha nő a népesség, azonban pontosan látjuk, hogy az egyre több ember egyre több energiát használ fel, szükségszerűen pedig egyre kevesebb idő marad. Visszaidézve Smil megállapításait a fejlett v ilág gazdagságáról, láthatjuk, hogy ez a vagyon illuzórikus, hiszen közben nagyon sokat veszítünk is. Mindezek alapján érzékelhetővé

válik egyfajta fordított arányosság a szegénység és időszegénység között.

A gondoskodás válsága az építészetben Nancy Fraser A tőke és a gondoskodás ellentmondásai című írásában alaposan kielemzi az időszegénység társadalmi következményeit. Állítása szerint a gondoskodás válságát éljük ma.

A társadalmi reprodukció olyan meg nem fizetett munka, amely lényegében a társas kapcsolatok kohézióját, a gyermeknevelést vagy a tágabb közösségek kohézióját jelenti. Lényegében ez alapozza meg kulturális, gazdasági és tulajdonképpen politikai szer veződésünket is. (Fraser, 2018) E reprodukció aláásása – mondja Fraser – a válság gyökere. „Először is, a gondoskodásra nehezedő nyomás nem esetleges, hanem rendszerszintű jelenség, mély gyökerekkel annak a társadalmi rendnek a szerkezetében, melyet pénzügyi kapitalizmusnak nevezek. Másrészt viszont a gondoskodás jelenlegi válsága rámutat arra, hogy nemcsak a kapitalizmus aktuális, pénzügyi formájában bűzlik valami, hanem a tőkés rendszerben általában.”

Az építészeti vetületre tekintve látható, hogy az iparosításra való fókuszálással éppen a Fraser által bűzlőnek titulált tőkés rendszer képe kontúrozódik. A magyar állam által az építőiparba öntött milliárdok a tőkét, a piacot erősítették. A családok megsegítésének ígérete sokkal inkább tekinthető egyfajta marketing sminknek, mintsem a valóságnak. A pénz ugyanis – a korábban felvázolt fordított arányosság következtében – időt szívott el a társadalom minden rétegéből, kezdve a családoktól, mint alapvető társadalmi alkotótól egészen a döntéshozói szintig.

Az idő szűkülésének és a gondoskodás válságának párhuzamát hosszabb időtávra visszatekintve is láthatjuk. A korábban kisméretű 43

téglábó l épült épületeink anyagi minősége egyértelmű. Mind statikai mind hőtároló tömeg szempontjából kiemelkedő konstrukciók. Az ipar hatékonyabbá válásával megjelenő korszerű falazóblokkok jelentősen megkönnyítették, felgyorsították az építés folyamatát. Ennek eredményeként az építőiparban az élőmunka díja exponenciálisan emelkedett az elmúlt évtizedekben.

Megjegyzendő, hogy nem pusztán az építőanyagok változása jelentette ezt a drágulást, számos más politikai és gazdasági összetevő is hatott. Végső soron újra előtérbe került az előregyártás, mint hatékony építési forma. Ez tulajdonképpen tekinthető egy előnyös folyamatnak, hiszen egyszerre időt és pénzt lehet spórolni az előregyártásnak köszönhetően.

A probléma sokkal inkább az építészetbe begyűrűzött hatás. Miután hatékonnyá tettük az anyagi gazdálkodást maradt még egy terüle t, ahol szükségesnek látszott az idő redukálása: az építészeti ter vezésben. Legalábbis ez az általános gondolkodásmód rajzolódik ki a döntéshozók esetében. A „ter veket, de gyorsan” attitűd áthatja a mai Magyarország döntéshozói mechanizmusát. A típuster vek megjelenése és relatív elterjedése az idő kizsigerelésének manifesztuma. Ezen a ponton válik teljesen érzékelhetővé Fraser állítása a vizsgált témában, vagyis a gondoskodás válsága az építészetben.

tárgyait. A huszonötös listából két tételt emelek ki. Az egyik sok tekintetben hasonlít huszonhárom másik remekműhöz: Le Corbusier, Pierre Jeanneret és Charlotte Perriand közös munkája, a Chaise Longue à Réglage Continu.

A listára kerülés indoklásának egy részlete így szól: „A bútordarab egy egyedileg gyártott remekmű, amelyet 1928-ban egy Párizs melletti villába ter veztek az alkotók. A H-alakú, kétszínű acél alapon krómozott csövek helyezkedtek el, amelyek a hanyatt fekvő emberi test formáját követték - a csípőnek megfelelően lejtettek, és a térdnek megfelelően emelkedtek -, így ez volt a valaha gyártott első ergonómiailag tudatos bútorok egyike.” (Haramis, 2024) Az egyediség egyik mintapéldájaként értelmezhetjük tehát ezt a bútort, mely kétségkívül az elmúlt 100 év fontos alkotása. Ahogyan a huszonhárom, listára felkerült társáról is hasonlóan lehet nyilatkozni.

Van azonban egy kakukktojás, a Monoblock szék.

Az ismeretlen szerző terméke valóságos világpiacot meghódító termék. A Monoblock egyfajta ellenpólusa a designvilág bálványimádásának.

Egy megfejthetetlen, egyszerre csúnya és kényelmes darab, amely könnyedén hidalja át a megfizethető kényelem, a megfizethető formater v okozta anomáliát. A kényelem elérhetősége ilyen formán nem függ az anyagi szegénységtől. Őszinte vallomás ez a neves zsűri részéről. „Csúnyák. De azt hiszem, hogy a szép ellentéte nem a csúnya, hanem a laza.” mondja Antonelli, az egyik zsüror. Ikonikus tettnek látom, hogy ezt a széket beemelték a válogatásba. Egyszerre jelzi ez a praktikum, így a funkció fontosságát, valamint azt a tényt, hogy a kevés energia befektetése vonzó az emberiség számára.

Tömegt ermelés a tárgykultúrában A design aspektusain tovább haladva érdekes megvizsgálni a The New York Times által közzétett, A 25 legmeghatározóbb bútordarab az elmúlt 100 évből című listáját. A válogatást a lap által felkért hat építész, designer és vezető kurátorokból álló csapat állította össze. A csoport feladata az volt, hogy meghatározzák az elmúlt egy évszázad l egfontosabb formater vezési a

Charlotte Perriand, fényképezve 1929 körül a Le Corbusier-vel és Pierre Jeanneret-vel közösen tervezett nyugágyon. (Forrás: Banque d’Images, ADAGP/Art Resource, NY)

45

A Monoblock szék (Forrás: Valentin Jeck) a

Esettanulmány

fejlesztésű társasjátékkal vontak be a programba mintegy 180 diákot. 15, a városi térhasználat fejlesztését célzó ötletet választottak ki, majd mutattak be kiállításon. Ezek közül végül egy projektet választott ki a

A következőkben a korábbi megállapításokat egy esettanulmány formájában kívánom még érzékletesebben bemutatni. A példaprojekt egy saját ter v (P8 Műhely : Dancs Tamás, Zilahi Péter), de sokkal inkább a körülményeinek bemutatása. Így először tágabban érzékeltetem a kontextust, ami a döntési sorhoz vezetet t.

Talán a teljes közép-európai régióban jelentős deficitnek számít a városi participáció hiánya.

Számos program reflektált már erre a fajta hiátusra. A régiót azért értelmezem jelen esetben egységként, mert hasonló szociokulturális múlttal rendelkeznek ezek az országok. A hierarchikus, sok esetben autoriter 20. századi államformák több generációra megmérgezték a közösségeket azzal a gondolkodásmóddal, hogy a városi kérdéseket „fent” döntik el. Ezzel olyan emlékezetnek ágyaztak meg, melyből nagyon nehéz kitörni. Ezen a ponton az ér vrendszerem talán eltérni látszik az eddigi idő – pénz relációtól, azonban számos es et bizonyítja az 1990 előtti időre jellemző, kö zös gondoskodás nélküli világot. Másrészt ugyanakkor mindez csak az urbanisztikához kapcsolódó gondoskodásra igaz. A társadalmi rétegekben sokkal erősebb kohéziót láttunk, mint ma. A különös fordulatokat követően ma Magyarországon továbbra sem jellemző a társadalmi részvétel. Első sorban Budapesten jelentek meg az ezredfordulót követően a közösségi ter vezés új módszertanai.

Bár a 10-es években Pécsett is volt erre irányuló törekvés, a politika által szabott időkorlátok sok esetben lehetetlenné tették ezen projektek valós kifejlődését.

2016-ban a kultúrAktív Egyesület kezdeményezésére és szer vezésében valósult meg az Alakítsd a városod! című rendezvény, melynek során a Part iciPécs névre hallgató, saját

szakmai zsűri, amely ter vet meg is valósították.

Ez a fajta participációs gondolkodás lényegében a gondoskodásról való tanítás is.

Az érzékenyítés, edukálás jelen esetben ellene dolgozik a kialakuló gondoskodási válságnak.

2023 őszén pedig Pécs önkormányzata hirdetett közösségi költségvetést. A Dönts velünk! program célkitűzése, hogy létrejöjjön „egy demokratikus és részvételi folyamat, amelyben a helyi közösség tagjai közvetlen befolyást gyakorolhatnak a költségvetés kialakítására és a pénzügyi erőforrások elosztására.” Az ilyen típusú kezdeményezések egyfajta faldöntögetésnek is tekinthetőek az eddigi apátiával szemben.

A kiírás szerint a várost tíz zónára osztották.

Minden terület lakosai javaslatokat tehettek, hogy a közösségi költségvetésből nekik kijáró pénzt mire költsék el. A közösséget minél inkább szolgáló javaslatokat vártak. Ez a példa ismét a szemléletformálás és a gondoskodásra való nevelés jó példája.

A beérkezett javaslatokról szintén a helyi lakosság szavazhatott és dönthette el mire fordítsák a közös vagyont. Az egyik ilyen győztes gondolat egy egyesülettől származik, akik a helyi kutyás parkuk fejlesztését tűzték ki célul. A parkban nem csak a mindennapok rekreációja történik, de közös ünnepeket, eseményeket is szer veznek ide. Így szükségük van egy fedett-nyitott térre, amely segíti a rendezvényeik megvalósítását.

A pavilon jellegű épület megvalósítása egy önkormányzati cég felelőssége. Azonban a határidő kényszere különös irányba terelte 47

a projektet. Az időhiány miatt – melyet első sorban a közelgő választások eredményeztek – az a kézenfekvőnek tűnő döntés született, hogy egy, a piacon beszerezhető és gyorsan installál ható termék kerüljön elhelyezésre. A termék sok tekintetben praktikusnak mondható az időjárásállósága és első sorban gyors telepíthetősége miatt.

Azonban építészeti karakterében messze elmarad attól a színvonaltól, melyet a hely szelleme igényelne.

A döntéshozói körig gyűrűző idődeficit tehát kommersz megoldás t szült volna.

A ter vezői javaslat az volt, hogy ne kerüljön szétválasztásra a ter vezés és engedélyeztetés fázisa a megvalósítás fázisától. Ezzel ugyanis biztosítható az, hogy az adott egységnyi idő alatt, egyedi kimunkálás készülhessen. A park egy platón található, amely betekint az ürögi völgybe, keleti irányból pedig a Makár ad szép látvány t.

Az egykor szőlőművelésre használt környéket ma már családi házak jellemzik. Ezen a dombháton azonban továbbra is a természet uralkodik.

Ezekből a történeti és természeti rétegekből táplálkozva a ter vezési folyamat alapkövévé váltak a 20. század elején Pécsre jellemző fatornácos villák. A könnyed fa építmények még ma is karakteres elemei a városnak, bár ritka gyöngyszemeknek tekinthetőek. A koncepció

szerint ez a fajta visszautalás tud egy helyénvaló építészeti elemet elhelyezni a parkban. A favázas pavilon perforált ruhába burkolózik, amely egyben a karaktert is meghatározza. Az időhiány felismerése és annak újragondolása eredményezte, hogy tömegtermék helyett egy egyedi, a park arculatához illeszkedő pavilonnal fog gazdagodni a helyi közösség.

Konklúzió A cikk első felében idézett gondolatok és az összefüggések alapján érzékelhetővé vált az időszegénység, valamint a gondoskodás krízise. Építészként a gondoskodást evidenciának tekintjük, legalábbis a tanulmányaink erre predesztinálnak. Azonban fontos látnunk, hogy a tőke irányítása alatt ez a gondoskodás csorbát szenvedhet. A bemutatott esettanulmány ter vezői attitűdje talán evidenciának tűnik, azonban sok esetben ezek a kézenfekvő cselekvési módok ellehetetlenülnek vagy láthatatlanná válnak.

A probléma hátterének alapos ismerete, nevezetesen, hogy a gondoskodási krízis tulajdonságait megismerjük, segíthetnek a helyes és megvalósítható cselekvési mód megválasztásában.

Hivatkozások Fraser N. (2018): A tőke és a gondoskodás ellentmondásai, Fordulat (2008-tól Új Folyam), 24:88-108.

Rich N. (2022): How The World Really Works - The Science Behind How We Got Here and Where We’re Going, The New York Times, p. 16, 2022. 05. 29.

Ortiz-Ospina E., Giattino C., Roser M. (2020): Time use, online OurWorldInData.org, 2020. 11.

Haramis N., Berlinger M., Courteau R., Guadagnino K., Lakin M., Moffitt E. (2024): The 25 Most Defining Pieces of Furniture From the Last 100 Years, The New York Times, p. 3., 2024. 04. 04.

a

A pavilon látványter ve (Forrás: P8 Műhely) 49