Orromnál fogva

„Unom már a tökéletes mintaanyákat! Mérhetetlenül frusztrálnak. Minek kell hőst csinálni a nőkből?” – mondja a feleségem. És hát, igaza van. Az új kanapénkon ülünk, szemben az új nappali szekrény, oldalt a megújult konyha.

Igen, a járvány ránk is úgy hato , mint oly sok emberre: a karantén első napjaiban körülnéztünk, és arra gondoltunk, mostantól kezdve i fogjuk nézni a négy falat, a négy falon belül meg a régi bútorokat. A konyhaszekrény ajtaja csálén lifege már, és olyan kísértetiesen nyikorgo , hogy mindig a frászt hozta rám, amikor éjszaka csoki után kajtattam benne. A nappaliba azért kelle új szekrény, mert… miért is? Ja, lecseréltük a tizenöt éves tévét, és annak is kelle egy új hely. A kanapét meg csak egyszerűen meguntuk.

Hogy a lakás felfrissítése nem csak nekünk juto eszünkbe, az akkor derült ki, mikor a négybetűs bútoráruházba többedik nekifutásra sem juto unk be. Nem akarom ecsetelni i a kalandokat; legyen elég annyi, hogy a konyhaszekrénybe a kiforgatható tálcás polc csak egy évvel később, mostanság került be – hiába, szakadozik a globális ellátási lánc, és ez még csak a kezdet. Lakásfelújítási taktikám egyébként a következő: meghallgatom a nejem ötleteit, bólogatok és lelkesedést mímelek. Persze eleve lelkesedem, de nem árt, ha az ember az „alaplelkesedés” helye inkább előveszi a „támogató lelkesedést” az amatőrszínész-eszköztárból, és rátesz még egy lapá al. Vannak ötletek viszont, amitől azonnal, helyből ugrik a vérnyomásom kétszázra. Télikert építése a terasz helyén, az ágyunk 90 fokban elforgatása, vagy a fürdőszobák felújítása rengeteg pénzért, hogy aztán minden ugyanolyan legyen, leszámítva a csempe színét. Ilyenkor az a taktikám, hogy hatásszünetet tartok a beszédben, vagy enyhén felhúzom a szemöldököm. Ezt a feleségem látszólag nem észleli, de tudat ala mégis valahogy veszi az adást, átmegy az üzenet, és elkezd gondolkodni a dolgon. Nem kell sok idő – néhány hét –, és ő is éppen arra a véleményre jut, amit telepatikusan átsugároztam neki. Csodás, nem?

A konyha és a nappali tehát pipa: szebb, mint valaha. De a jó lakásberendezés titka nemcsak az alapok átvariálása, hanem az apróságok szétszórása a szobában. Egy új szőnyeg, egy új kép a falra… És a lakásparfüm. Hogy az meg mi? Én sem tudtam, mígnem egy nap, hazaérve, nagyot szippanto am a lakás levegőjéből. Virágosan édes illat csapo meg, és azonnal úgy éreztem magam, mintha teljes erőből a fejemhez vágtak volna egy menyasszonyi csokrot. A feleségem diadalmasan néze rám, és kémlelte, hogy reagálok az átható újításra. „Ugye, milyen o honos ez az illat?” – kérdezte. És amikor a kifejezéstelen ábrázatomról semmit nem tudo leolvasni, hozzáte e: „Ez a bazsarózsa, de van gránátalmás változat is!” Én tényleg megdermedtem egy percre, mert úgy nappali

„Apu, neked tetszik ez az illat?”, pontosan tudtam, hogy harcostársam lesz: ő is ki van készülve mia a. Titokban reméltem, hogy a kislányom megoldja helye em a lakásparfümtől való szabadulást, de mivel nálam is konfliktuskerülőbb, így együ szagoltuk a szobában kergetőző bazsarózsaleveleket, és próbáltuk megszokni a dolgot. Egy alkalommal, amikor a feleségem fél napig nem volt o hon, nem bírtam tovább, és kite em az üvegcsét a teraszra. Gondoltam, mielő hazajön, majd gyorsan visszateszem a kisasztalra. Természetesen teljesen megfeledkeztem róla, a nejem viszont egyből kiszúrta a cselt, és azonnal behozta. „Ne a teraszt illatosítsátok!” – mondta elgondolkodva, és ezzel túl volt tárgyalva az ügy.

Ocsúdtam, és beleálltam a Nagy Lakberendező éreztem, a szaglóhámom éppen feladni készül a küzdelmet, és inkább kiköltözik az orromból, minthogy egy légtérben tartózkodjon a tintatartóra hasonlító alkalmatossággal, amely a belé helyeze kis fapálcákon keresztül küldi meg a levegőt bazsarózsa-molekulákkal. Aztán ocsúdtam, és beleálltam a Nagy Lakberendező Vitába: felhúztam a szemöldököm.

Vitába: felhúztam a szemöldököm.

Készséggel elhiszem, hogy van, akinek ez tetszik. Biztos sikeres termék az ilyesmi: ha lehet kapni, akkor valószínűleg sokan megveszik. De hogy a hiba nem csak az én készülékemben van, arról a gyerek is meggyőzö . A kislányom még diplomatikusabb, mint én, ezért, amikor ke en voltunk o hon, és megkérdezte, hogy

Ezért aztán, amikor egyhetes üzleti útra ment, már nem is a teraszra pakoltam ki a lakásparfümöt, hanem a fürdőszobába – innentől kezdve legalább gyorsan végeztem az o ani tennivalóimmal. Egy hét múlva már annyira hiányzo a feleségem, hogy már annak is örültem volna, ha közvetlenül az orromba dug fel bazsarózsafejeket. Ám amikor megfordult a kulcs a zárban, belém hasíto , hogy megint elfelejte em visszatenni a helyére az üvegcsét. És ahogy a feleségem belépe a lakásba, üdvözlés helye azzal nyito : „Úristen, mi ez a szag?” Merthogy a lakásparfüm a fürdőszobából is érezte e a hatását. „Tényleg ezt szívtuk hónapokig?” Majd azzal a mozdula al négy réteg műanyagfóliába csomagolta a fapálcákat és ledugózta a kis üveget.

Aztán nagyon elkezde nevetni. Aztán megíra a velem. Mégiscsak hős.

SZERZŐ: Bus István, a Pesti Ügyvéd felelős szerkesztője