Karakter Magazin 2015/2. by Dunamelléki Sajtó

PAROKIA.HU VÁLOGATOTT ÍRÁSOK DUNAMELLÉKRŐL

IDE A KRÍZISSEL! Növekedni, nem elbújni

NEM HAGYTAM KI SENKIT

A lelkész, aki minden házban olvasott Igét

MINDEN MEGFORDULT

Huszonöt éve indult újra a Baár–Madas

MAJD MEGLÁTOM AZ ÉLETEDBŐL!

Egy törékeny lány, akiből pap lett 2015. DECEMBER

Karakter_6.indd 1

PARÓKIA SAJTÓSZOLGÁLAT

DUNAMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET

2015.12.09. 12:12:36

TARTALOM 04

Szerethető kötelező Sok gyereknek kedvence a hittanóra

A kegyelem követei Sebzett gyógyítók a Bárka közösségben

Ide a krízissel! Növekedni, nem elbújni

Atomerőmű(vész)et Jó sáfárai vagyunk-e a Földnek?

A lelkészgyereknek is lesz karácsonya, ugye? Levél a padlásról

Hátrahagyottak Gyász az öngyilkosság után

Lájkolható-e keresztyén életünk? Amitől vonzó és követendő az életünk

Párhuzamos utak Németországi lelkészek a menekültkérdésről

A mellékhatás Házi csoportok a gyülekezetben

Itt van bennem A romák sem reménytelenek

Rendőrségből templom Mire elkészült, kinőtték

Majd meglátom az életedből! Egy törékeny lány, akiből pap lett

Levegő, bizalom, siker Bizalom nélkül csak a megszokott van

A ringben Mint aki nem a levegőbe öklözik

A bevállalós és a túlélő Egy lelkész és felesége a világ körül

Kifordított katedrális Chartres-i advent

Ha nincs ott a gumibot Egy hívő rendőr vallomása

Nem hagytam ki senkit A lelkész, aki minden házban olvasott Igét

Emberarcú közösség Dunamelléken történt

Minden megfordult Huszonöt éve indult újra a Baár–Madas

2 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 2

2015.12.09. 12:13:01

PAROKIA.HU PAROKIA.HU VÁLOGATOTT VÁLOGATOTT ÍRÁSOK ÍRÁSOK DUNAMELLÉKRŐL DUNAMELLÉKRŐL

Az égő szívű ember A legszenvedélyesebb lelkész, Végh Tamás

IDE A KRÍZISSEL! Növekedni, nem elbújni A zene szárnyAin

Hitről és tehetségről Devich Gergely csellista szemével

NEM KI SENKIT sokHAGYTAM vAgy kevés?

A lelkész, aki minden Kinőtte a gyerekcipőt a hetvenéves házban olvasott Igét rózsatéri gyülekezet

előszó helyett

egy mAgyAr-Angol úr

MINDEN MEGFORDULT Diplomácia magyar szívvel, Huszonöt éve indult újra a Baár–Madas brit mértékkel

„Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” Jn 5,17

MAJD MEGLÁTOM A demokráciA árA AZ szavazat? ÉLETEDBŐL! Mit számít egyetlen Egy törékeny lány, akiből pap lett Filozofálás Lánczi Andrással

Jézus Krisztus a 38 éve beteg meggyógyítása után mondta ezt, ami szombati napon történt. Azok az írások, amik a Karakter mostani számában olvashatók, ezt a kijelentést máig meghosszabbítva szemléltetik. Arról győznek meg, amit a Heidelbergi Káté 54. kérdése vall: „Isten Fia a világ kezdetétől annak végéig (…) Szentlelke és igéje által (…) örök életre kiválasztott gyülekezetet gyűjt magának, ezt oltalmazza és megtartja.” Arra láthatunk itt szép példákat, hogy Isten az ő igéjével ma is megszólít embereket, ez az ige belülről átformálja, újjáteremti őket, s így ők is alkalmasakká válnak arra, hogy másoknak továbbadják ezt az életet támasztó és tápláló evangéliumot. Isten megszólít, átformál, és mások javára használ. Kit? Bárkit, aki enged neki. Hittanoktatókat és hívő rendőröket, szabadult alkoholistákat és szépkorú, nyolcvanon felüli lelkészeket, megtért cigányasszonyt és Európa-bajnok ökölvívó leányt – s rajtuk keresztül kiárad Isten irgalmas szeretete, amit tizenéves drogosok, öngyilkosjelöltek, válási árvák, értelmi sérült fiatalok, de Istent kereső értelmiségiek is megtapasztalhatnak. Mindenki, akinek erre van szüksége. És kinek nincs? Ezek az írások kedvet csinálnak ahhoz, hogy álljunk be ebbe a sorba: ismerjem meg, mit tett Isten értem, éljem át: mit végez el bennem, és csodáljam magam is hálásan: mennyi jót tud adni másoknak is általam! Cseri Kálmán nyugalmazott lelkész

2014. DECEMBER 2015.

PARÓKIA PARÓKIA SAJTÓSZOLGÁLAT SAJTÓSZOLGÁLAT

DUNAMELLÉKI DUNAMELLÉKI REFORMÁTUS REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET EGYHÁZKERÜLET

Felelős kiadó Bogárdi Szabó István Dunamelléki Református Egyházkerület ph@raday28.hu

Újságírók Fekete Zsuzsa d.feketezsuzsa@gmail.com Jakus Ágnes jakus.agnes@gmail.com

Szerkesztőségvezető Füle Tamás fuletamas@gmail.com

Parókia Sajtószolgálat 1092 Budapest, Ráday u. 28.

www.parokia.hu

Karakter • parokia.hu • 3

Karakter_6.indd 3

2015.11.17. 11:55:46

szerethető KÖTeLeZő Egyre többet hallunk arról, hogy számos lelkipásztorra nagy terhet ró az iskolai hittanoktatás, néha azt sem tudják, melyik kezükbe harapjanak, hogy megszervezhessék óráikat. A leterheltség ellenére sokan pozitívan nyilatkoznak a kötelező hittanról, és annak áldásait hangsúlyozzák. Fővárosi és vidéki református lelkipásztorokat kérdeztünk tapasztalataikról.

Surányiné Réti Katalin gyülekezeti szolgálata mellett kilenc csoportnak tart hittant. A nagydorogi református lelkipásztor arról beszélt a Parókia portálnak, hogy számos áldást hozott településükön az iskolai hittan bevezetése. A vallástalan szülők közül egyre többen jelennek meg a vasárnapi családi istentiszteleteken, gyarapodik a gyülekezetük, és a tavalyihoz képest egyre több gyerek szeretne református hittanra járni. Ez ugyanis a kedvenc tárgyuk – állítják a gyerekek. Gyereket tanít, nem tantárgyat – Én gyereket tanítok, nem tantárgyat. Sosem magoltatom be velük az anyagot. Jó élményt adok, hogy megérezhessék, Istenhez fordulni és hinni jó dolog, mert ez marad meg bennük, nem a száraz tananyag. Új, kísérleti hittankönyvekből dolgozunk, az elméleti feladatok mellé pedig bibliodrámát és élménypedagógiai módszereket is alkalmazok. Gyakran kiviszem a gyerekeket a szabadba, hangszereket, játékokat használunk, ez sokat segít, hogy megszeressék és megértsék a hittant. Örömmel megyek hitoktatni, nálunk nagy áldás, hogy kiváló a kapcsolat az iskola és az egyház között. Fizikailag is közel van az iskola, így ha teremproblémák adódnak, átsétálunk a templomba vagy a gyülekezeti terembe, ott tartjuk meg a hittanórát. Tudom azonban, hány iskola küzd azzal, hogy nincs elegendő terme a hittancsoportok számára, így ők kiszorulnak valahová. A gyerekek és a szülők egyaránt fontosak Surányiné Réti Katalin azt mondja, az iskolai hittan jó alkalmat adott arra, hogy a reformátusok még inkább részt vegyenek a falu életében.

4 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 4

2015.11.17. 11:55:52

– Nagy kihívás, hogy bevonjuk a szülőket is a gyülekezetbe, de azt tapasztalom, hogy sok a kereső lélek. A hittanoktatással kiléptünk a parókia szűkebb világából, ott vagyunk az iskolai rendezvényeken. Talán ennek is köszönhető, hogy mára sok olyan gyerek jár református hittanra, akit a szülei meg sem kereszteltettek. Egyre többet találkozom a szülőkkel, műhelyeket szervezek nekik, és velük is foglalkozom, nem csak a kicsikkel, hiszen a szülőket is tanítgatni, terelgetni kell, mert ez a generáció már távolabb áll az egyháztól. Szeretném, ha a szülők éreznék, hogy nekünk ők is fontosak. Nagydorogon már tartunk családi istentiszteleteket, és figyeljük, hogy képes-e hidat képezni az iskolai hittanoktatás a családok és az egyház között. A hitoktatás bevezetése nekem személyesen is felpezsdülést jelentett, nagyon örülök, hogy gyerekek világában lehetek. Ami nehézséget okoz, hogy a gyülekezeti szolgálat mellett a jövőre emelkedő óraszámaimat nem lehet majd fizikailag bírni, és minden szeretet és akarat ellenére képtelenség lesz lelkiismeretesen felkészülni az órákra – teszi hozzá a lelkipásztor.

Személyes, jó kapcsolat Szekszárd katolikus többségű város, de a „kisebbségi lét” sok áldást hozott a hitoktatás szempontjából – mondja Kaszóné Kovács Karola református lelkipásztor. – Összefogtunk, hogy egységesen tudjuk képviselni a hitoktatás kérdését a városban. Ökumenikus lelkészkörben arról is döntöttünk, hogy a

katolikus, a református, az evangélikus, a metodista és a baptista felekezetek közösen készítünk szórólapot, és az iskolákban is együtt tárgyalunk a hitoktatás, az órabeosztás kérdéséről. Összefogásunk azt az üzenetet közvetíti a világnak, hogy egységesek vagyunk, mindannyian Istent hirdetjük. Hatalmas segítség, hogy tudjuk egymást támogatni, ha szükséges, bármikor segítünk egymás helyettesítésében az órákon. Ahhoz, hogy jól működhessen a hitoktatás a városban, nagyon fontos a személyes, jó kapcsolat a lelkészkollégákkal és a pedagógusokkal. Szekszárdon öt iskolában folyik hitoktatás, a férjem hetente öt, a gyülekezeti hitoktatónk tíz, én pedig tizenöt hittanórát tartok, mindennap más-más iskolában. Tavaly még megoldható volt a négy évfolyam tanítása, idén már csak segítséggel tudjuk végezni a harminc csoport oktatását.

tések is, amiket sikerült tisztázni, például az terjedt el a szülők között, hogy a hittanóra délutáni extra program, amire külön vinni kell a gyereket, holott órarendbe van iktatva. – Miután ezek az esetek kiderültek, határozottan felléptünk és rendeződtek a dolgok. Vannak olyan iskolák, ahol messzemenően fontosnak tartják, hogy a gyerekeket hitre, erkölcsiségre neveljék, és fontosnak tartják a lelkipásztorok munkáját. Mi mindenkivel próbálunk tisztességes kapcsolatot kialakítani és egyenes párbeszédet folytatni, úgy tapasztaljuk, hogy megbecsülnek minket a városban és igénylik a jelenlétünket. Jelenleg hat évfolyamon 168 református hittanosunk van, közülük töb-

Szimpatizálnak a reformátusokkal Kaszóné Kovács Karola úgy tartja, hogy minél inkább alkalmazkodik az iskolákhoz, annál segítőkészebbek a pedagógusok, a vezetők. Korábban előfordultak világnézeti különbségekből fakadó értetlenségek, hiszen akadnak olyan vallástalan szülők és pedagógusok, akik felesleges tárgynak tartják a hittant. Voltak félreér-

Karakter • parokia.hu • 5

Karakter_6.indd 5

2015.11.17. 11:56:03

ben nincsenek megkeresztelve sem, csak szimpatizálnak a reformátusokkal. Az órai aktivitást mi is kiegészítjük gyülekezeti csendesnapokkal, gyereknapokkal, hittanos táborokkal. A táboraink olyan sikeresek, hogy most már kiváltságnak érzik a gyerekek, hogy református hittanosként hozzánk járhatnak. Tapasztalatunk az, hogy a gyerekek szemléletformálásán keresztül megmutatható a hit- és erkölcstan jelentősége. Nem újdonság A budai gyülekezet egyik fontos jellemzője, hogy csapatban dolgoznak, és számukra a hitoktatás is csapatmunka – hangsúlyozza Molnár Péter, a budai gyülekezet beosztott lelkipásztora. – A lelkészek és hitoktatók jó együttműködése elengedhetetlen, hiszen jelenleg tizenegy iskolában és három óvodában tartunk hittant, ezek közül mindössze egy egyházi intézmény, a többi állami fenntartású. Ez a számok nyelvén annyit jelent, hogy 543 gyereket tanítunk, 50 kötelező és 56 fakultatív hittancsoportban. Hatalmas fegyvertény, hogy számunkra nem volt újdonság az iskolai hitoktatás, ugyanis a kétezres évektől minden hozzánk tartozó iskolában jelen voltunk, így tulajdonképpen csak a gimnáziumok jelentettek új terepet a kötelező hittan

bevezetésével. Érdekesség – folytatja a lelkipásztor –, hogy a több mint ötszáz gyerek jelentős százaléka ide jár ugyan iskolába, de nem az első kerületben lakik, hanem az agglomerációból, a környező kistelepülésekről járnak be. Emiatt speciális a gyülekezetünk helyzete, mert számos családot nem tudunk elérni a hitoktatáson kívül, hiszen a gyerekek iskola után felülnek a buszra és hazamennek. Stratégiai célunk ezért az, hogy azokat hívjuk meg a gyülekezetünkbe, akik ténylegesen a mi körzetünkben laknak. Professzionálisabbá vált Molnár Péter azt mondja, hatalmas előnyt jelent, hogy a kötelező hittan bevezetésével „védett sávban” tarthatják óráikat. Korábban sokszor gondot okozott, hogy főként negyedik osztálytól rengeteg különórára jártak a gyerekek, és igen nehéz volt időpontot egyeztetni a hittanra. – A kötelező hitoktatás professzionálisabbá válhat, mint a korábbi fakultatív, hiszen ha becsöngetnek, biztos, hogy nem a folyosó végén egy kanapén fogunk tanulni. Nekem azonban korábban volt olyan hittancsoportom is, ami egy hónapon belül megduplázódott, mert a gyerekek szerették az órák légkörét. Mostantól azonban csak olyan gyerekekkel találkozom, akiknek a szülei májusban úgy döntöttek, hogy szeptembertől református hittanra jár a gyerekük, ezzel

elvész ez a fajta szabadság. A fakultatív hittan kihívás is volt, hiszen úgy kellett tanítani a gyerekeknek, hogy azt mondják az osztálytársaiknak: gyere református hittanra, mert az nagyon jó! A mi körzetünkbe tartozó iskolákkal nem voltak olyan problémák, mint amit sok helyről hallani, hogy az iskola vezetősége hittan helyett az erkölcstanra buzdítja a szülőket. Az iskolák nyitottak, de rosszabb esetben is semlegesek az egyház felé, nincs rivalizálás az erkölcstannal. Nekünk az a célunk, hogy olyan legyen a hittanóra, amire szeret a gyerek járni – tette hozzá Molnár Péter. Fekete Zsuzsa Képek: Füle Tamás, Jámbor Edit, gyülekezeti archívumok

6 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 6

2015.11.17. 11:56:06

Ide a krízIssel! A krízis a növekedésre való, a konfliktusmentes élet pedig betegség – tartja Uzsalyné Pécsi Rita. A neveléskutató szerint ha gyerekkorban sérül az ősbizalom, az felnőttkorban törvényszerűen visszaüt. Ilyen sérülés lehet a válás, amit intézhetnek bármilyen kulturáltan a szülők, mégis hosszan tartó, mély sebeket okoz a gyerekben.

Azt tartja, hogy a krízis a növekedésre való. Ezek szerint jó, ha krízis van? Valóban, egyáltalán nem baj, ha krízis van. Sőt, a konfliktusmentes életet nevezném betegségnek, ahol nincs konfliktus, ott valami biztosan nincs rendben. Ma azonban a koráramlat szembemegy ezzel a gondolkodással, mert wellness-kereső társadalomban élünk, ahol mindig minden nehézséget ki akarunk küszöbölni, és azt szeretnénk, hogy legyen minden a lehető legzökkenőmentesebb. Pedig aki képes kimondani, hogy „ide a krízissel!”, az sokkal egészségesebb magatartást tanúsít, mintha elbújna a nehézségek elől. A krízis ugyanis erőt ad. Fontosnak tartom, hogy a fiatalok merjenek belemenni a konfliktusokba, akár önmagukról, a párkapcsolatukról, akár az Úrral való megküzdésről van szó. Nagy lélektani törvényszerűség, hogy teher alatt nő a pálma, hiszen a jól megküzdött krízis nagy építőerő. De meddig kell beleereszkedni a krízisbe? Mennyire kell a konfliktusok mélyére menni, hogy ne megtörve, hanem valóban megerősödve kerülhessünk ki belőle?

Karakter • parokia.hu • 7

Karakter_6.indd 7

2015.11.17. 11:56:13

A problémával szembe kell nézni, az önsajnálat és a sebek nyalogatása semmire nem jó. Hatalmas erőt adhat a krízisekben, ha valakinek van hite. Elég nehezen tudom elképzelni, hogy akinek nincs ilyen támasza, hogyan küzd meg egyedül a megoldhatatlannak látszó problémákkal. A hívő tudja, hogy vele van a Gondviselő, aki vele együtt küzd, és rá lehet bízni a terhet. De hogy a kérdésre is válaszoljak: sokszor ízlik a fájdalom és jó dagonyázni az önsajnálatban. Azonban ebből biztosan nem lesz fejlődés. Ilyenkor nagy segítség lehet egy jó barát, aki figyelmeztet minket, hogy hagyjuk abba a siránkozást és ne önmagunk körül forogjunk. Gyógyuljunk meg! Ha van miért gyógyulni az embernek, akkor gyógyul. Valóban, a remény, a bizalom nagyon fontos. Például egy megromlott párkapcsolatban is van remény, hogy felépülhet. Hiányolom is, hogy nem hangsúlyozzák eléggé: számtalan helyzetből fel lehet állni. Gyökössy Endre lelkipásztor Életápolás című könyvében sok ilyen tapasztalatról olvashatunk. Jobban gyógyulnak azok az betegek, akiknek van kötődésük, akiket várnak és szeretnek. Kutatások bizonyítják azt is, hogy akik úgy érzik, van feladatuk, reménykednek és gyógyulnak. Aki viszont feladja, az betegebb lesz, mint valaha. Egy gondolat erejéig említette a párkapcsolatokat. Van olyan pont, amikor azt lehet mondani, hogy ezen már nem érdemes tovább dolgozni? És mi az a helyzet, amikor még biztos, hogy nagyon kell küzdeni érte? Ezt a mezsgyét borzasztóan nehéz megtalálni, és nem is ez a szakterületem, de az biztos, hogy minden párkapcsolaton dolgozni kell. Azt szokták mondani, hogy mindkét félnek akarni kell, de olyan eseteket is ismerek, amikor az egyik fél nem akarta, mégis sikerült helyrehozniuk a kapcsolatot,

de ez iszonyúan nagy munka és sok imádkozás. Sokan beismerik, hogy ha azt az energiát, amit a válásra fordítottak, a kapcsolatuk megjavítására fordították volna, akkor nem jutottak volna el a kenyértörésig. Ráadásul a második, harmadik házasság még nagyobb arányban megy tönkre, mint az első. Azt mondom, hogy a legvégsőkig érdemes próbálkozni, de ha megkérdeznek erről egy párkapcsolatokkal foglalkozó szakembert, elképzelhető, hogy más véleményen lesz.

Én bízom benne, hogy velünk van a Gondviselő, aki nem akarja, hogy szétváljunk. Amikor pedig gyerek is született a házasságból, akkor mindent meg kell próbálni a kapcsolat helyrehozására. Gyerekekkel dolgozom, és soha nem láttam még olyan válást – legyen az bármilyen kulturált –, amely ne okozott volna hoszszan tartó és nagyon mély sérüléseket a gyerekben. A gyerek számára a szülők egységet alkotnak, de sokuknak egész pici korban sérül a szülőkbe vetett bizalma a válás miatt. Túl tudnak lépni a gyerekek a szüleik válásán? Ahogy az elején is mondtam: a krízist végig kell járni. Az egyéni ember útja soha nem kilátástalan, de azzal tisztában kell lennünk, hogy aki elvált, az széttépte a gyerekét.

Mindegy, hogy milyen korban történik az ön által említett „széttépés”? Arra gondolok, hogy minél korábban, annál mélyebb a seb, vagy éppen ellenkezőleg: pici korában a gyerek még nem tudja pontosan felfogni, hogy mi történik? Ne áltassuk magunkat! Ha valakinek a szülei a gyerek háromnapos korában váltak el, a későbbiekben az is bajt okoz, mert előbb-utóbb kiderül számára, hogy „nem kellettem valakinek”. Más színben jelenik meg a széttépés egy óvodásnál és egy serdülőnél. De azt is látjuk, hogy még az ifjú felnőttnek is fáj, ha elválnak a szülei. Döbbenetes ez, hiszen már nem lakik otthon, talán saját családja is van, belül mégis fáj. Amikor valaki már egészen megerősödött lelkileg, talán könnyebben feldolgozható a válás, de amíg nincs más erős kapcsolati szövet, csak a szülők, addig minden korban nagy megpróbáltatás a gyerek számára. A gyerek tud megbocsátani, vagy csak felnőttkorban következik be a valódi megbocsátás? A gyerekek önkéntelenül is próbálkoznak ezzel, szép gyermeki tulajdonság a gyors megbocsátás. A gyerekek olyanok, mint a kiskutyák, ha belérúgtál is, újra és újra jön, és hozzád bújik. Nagyon fontos számukra az újrakapcsolódás, nem tudnak enélkül élni. Azonban serdülőkorban minden újraértékelődik, tulajdonképpen teljesen új személyiség születik. A kamasznak ekkor szembe kell néznie a szülőkkel, ki kell mondania, hogy a szülő elszúrta az egész gyerekkorát, az ősbizalmat és sok minden mást a válásával. Ekkor újra ki kell mondani, hogy megbocsát a szülőknek, hiszen ez fontos ahhoz, hogy a későbbiekben normális, egészséges párkapcsolatot tudjon kialakítani a saját életében. Tehát az ösztönös, gyermeki megbocsátás nem elég. A magam részéről ezért tenném a gyermekek konfirmálását is későbbi időpontra, mert 14 éves korra

8 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 8

2015.11.17. 11:56:19

még nem tud kifejlődni az előbb említett új személyiség, amikor a fiatal már valóban önállóan azt mondhatja Istennek: a tiéd vagyok. A gyermekkori bizalomvesztés törvényszerűen előjön valamilyen defekt formájában felnőttként? Sajnos igen. Fel kell dolgozni a veszteséget. A gyerekkor időszakában gyökerezik meg a bizalom, amikor a gyerek megtanulja, hogy rábízhatja magát a szülőre. Ha gyerekkorban sérül az ősbizalom vagy a bizalom, elkerülhetetlenül beépül a személyiségbe. Ez bekövetkezhet akár válásnál vagy olyan hétköznapi esetben is, amikor az egyik szülő hosszabb ideig külföldön dolgozik, és a gyereknek hiányzik, hogy nem tud elmenni az iskolai ünnepségeire, a meccseire, vagyis nincs ott a szülő, amikor szüksége lenne rá. Természetesen a gyerek megtanul a szülő hiányával bánni, a bizalomvesztés nyoma mégis megmarad. Ilyenkor fordulhat elő, hogy felnőttkorában valaki nem emberekben, hanem tárgyakban bízik, kialakulhat erős birtoklási vágya, ami már torz magatartás. A bizalom nélkülözhetetlen az élethez ugyanúgy, mint amikor arról beszélünk például, hogy fontosak a vitaminok, melyek hiánya problémát okoz. Persze ellehetünk egy ideig vitamin nélkül is, de egyszer csak jön a csontritkulás, aztán roppan a csont. A lelki dolgokkal is hasonlóan működik, hiszen az egészséges fejlődéshez, a kapcsolatépítéshez, a társas élethez szükség van a bizalomra. Szerencsére ha valaki sérüléseket szerez gyermekkorában, nem örökre van elvágva, hiszen az ember képes a változásra, csodálatosan alakítható. A bizalmat azonban megszerezni, kierőltetni nem lehet. Az ember a másik tükrében látja önmagát, így építi ki önértékelését. De azt nem befolyásolhatjuk, hogyan látnak minket a szüleink vagy a párunk, tehát ha ez a kép nem jó, akkor sérülhetünk.

Persze, sérülékeny az élet, éppen ezért kell keresnünk az építő kapcsolatokat. A szüleinket nem tudjuk befolyásolni, de a párunkat már magunk választjuk. Egy barátom szokta mondani, hogy a ganajtúró bogár mindig a ganajt látja meg, az aranyásó pedig a parányi aranyat is észreveszi a földben. Mivel, mint ahogyan mondta, mindannyian mások tükrében látjuk önmagunkat, valóban sérülhetünk is ebben a visszatükrözésben, de fontos, hogy tudatosan olyan társat és olyan barátokat válasszunk, akivel tudjuk erősíteni egymást. A barát kifejezetten személyiségtükörre való, hiszen ad pozitív visszajelzéseket, de észreveszi a hibáinkat, és szóvá is teheti nekünk, mert tudjuk róla, azért mondja kritikáját, mert szeret. A leggyönyörűbb tükröt azonban az Úristen tartja elénk. Valóban ennyire erős ereje van a pozitív visszajelzésnek és a dicséretnek? Rendkívül erős, mindig ezt szomjazza az ember. Isten kinyilatkoztatása „mielőtt megszülettél, már szerettelek” tükrözi azt, hogy kedves és drága vagyok Istennek, akinek egyébként kőkemény szabályai vannak. Az embernek olyan a dicséret, mint a növénynek a napfény, ahogyan beszívjuk magunkba, megerősödünk. Akkor valóban igaz lehet, amit a Csillagpont ifjúsági találkozón mondott az előadásában: nem az a kérdés, hogy mi leszel, hanem az, hogy ki leszel? A serdülőkor legfontosabb kérdése, hogy ki vagyok én? Ezért is tévút a legtöbb iskolát jellemző visszatükrözési rendszer, ami szerint csak a teljesítmény számít. A teljesítménytükrök ugyanis beleépülnek a személyiségünkbe. És gondoljunk csak bele, hatéves korunktól kezdve hány olyan visszajelzést kapunk, hogy még nem vagyunk elég jók valamiben. Persze ez nem jelenti azt, hogy tilos fekete pontot vagy rossz jegyet adni, a lényeg inkább az, hogy ne legyen

torz a tükör, ne csak a teljesítményt, hanem az emberi értékeket is tükrözzük vissza, mert az fog megerősödni a gyerekben. Josef Kentenich atya írta, hogy minden egyes emberben megtestesül Isten egy-egy gondolata, hogy ki lehet ő. Vagyis kivé válhat? Igen, ha egy gyerek megsejti egy mesterben, edzőben, barátban, szülőben, tanárban, hogy kivé válhat, az nagyon erős motivációs rendszert indít be. Ha a gyerek úgy látja, hogy valamit „kinéznek” belőle, akkor motiválttá válik, ha pedig nem érez ilyesmit, akkor leáll a motiváció és beindul az ördögi kör. Azt mondta az előadásában, hogy a bizalom halálugrás az értelem és az akarat számára. Megmagyarázná, hogy mire gondolt? A ma embere szeret mindent előre tudni. A bizalom pedig éppen arról szól, hogy valami nem látható előre. Sötét van. Bízni pedig még a sötétben kezdek, ezért az értelem kap egy pofont, mert nem lehet kiszámítani, hogy mi következik. Ilyen a házasság is: nem lehet tudni, hogy tíz év múlva milyen lesz a másik és milyen leszek én, tehát bizalomra van szükség, ami az értelem számára halálugrás. Beleugrok és bízom benne, hogy fogod a kezem holtomiglan. Azt mondja, hogy a bizalom nem a tudáson és az értelmen alapul. De akkor mi a bizalom? Érzés? Nehéz megmagyarázni, hogy mi a bizalom, hiszen számos olyan dologból áll, ami nem magyarázható és kiszámítható, mégis valóságosan érezhető. Talán olyan, mint a légkör, a levegő, nem látjuk, de ha nincs, életképtelenek vagyunk. Fekete Zsuzsa Fotó: Füle Tamás

Karakter • parokia.hu • 9

Karakter_6.indd 9

2015.11.17. 11:56:19

A lelkészgyereknek is lesz karácsonya, ugye?

Levél a padlásról Ma meglátogatom Erzsike nénit – mondom a feleségemnek a reggeli kávé mellett. Amikor odaérek, ugyanaz a nyikorgó kapu fogad, amit gyermekkoromban oly sokszor két kézzel löktem be, rohanva fel a tornácra, az öreg tiszteletesékhez. Pali bá régen meghalt. Van vagy harminc éve is. A ház azóta megroggyant, a körtefák megöregedtek, kérgük repedezett munkáskézre emlékeztet. Kopogok a fakózöld ajtón, az ablakszem zörög. Erzsike néni hunyorogva nyit ajtót. Örömmel fogad. Rég látott, szégyellem is, hogy nincs időm gyakrabban jönni, messze innen a város. Leültet, megetet, megitat, mint régen. A kedvencem ugyanaz, de minden megváltozott. A kávéscsésze hangosan csörömpöl a reszkető kézben. Bizonytalanul keresi az asztalt, megtalálja, óvatosan leteszi. Régi dolgokról beszélünk, amitől az idő lelassul,

akár a felhúzós játék, amikor a rugó elfárad és a dallam is elhal. Erzsike néni a padlásra küld. Elég felnőtt vagyok, hogy Pali bá régi iratai közt kutakodjak, ő elég öreg, hogy megváljon a régi iratoktól. Akad egy-két érdekes brossúra a háború idejéről. A másik dobozban megsárgult, szálkás betűkkel írt prédikációk. Külön teszem, talán használható gondolatébresztőnek, vázlatnak egy-két igehirdetéshez. Családi levelek a jegyzetek között. Ezeket tapintatból nem fürkészem, félrerakom. Az egyiken mégis megakad a szemem. Nagy, ákombákom betűkkel ez áll rajta: Jézusnak Ferikétől. Ferike Pali bá és Erzsike ‚ néni harmadik gyermeke. 56-ban kiment Amerikába, megcsinálta a maga szerencséjét, sikeres vállalkozó, élete az amerikai álom. Kamasz

voltam, amikor utoljára láttam. Kéthárom évente hazajárt, minden zsebében ajándék, de a szeme tele volt szomorúsággal. Pali bával fagyosan kerülgették egymást. Kimértek voltak. A kimértségben ott feszült a menni vagy maradni kérdése, az itthon maradottak szemrehányása, a kivándoroltak hátat fordítása. Benne volt az atyai szív fájdalma és dorgálása, a fiúi lélek lázadása és elutasítottság-érzése. A lelkiismeret-furdalás fölött győz a kíváncsiság. Kiveszem a papírt a borítékból és mohón olvasni kezdem Ferike gyermeteg és őszinte írását. „Kedves Jézus! Megint jön a karácsony, ezért írok neked. Próbáltam jó gyerek lenni, ahogy apu kérte. Tudom, hogy sokszor rosszalkodtam, múlt héten a Kiss Zsuzsi haját is meghúztam, de nekem volt igazam, ő kezdte a csú-

10 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 10

2015.11.17. 11:56:20

folkodást. Azért küldesz ajándékot? Tavaly puskát kértem, de nem küldtél. Apu szerint az nem való egy papgyereknek. Nem értem, miért. A Horváth Janinak is van, az ő papája tanár. Ha a tanár gyerekének lehet, miért nem lehet a papgyereknek? Apu erre mérgesen csak azt mondta: mert én azt mondtam! Azt hittem, Jézus, te mindenható vagy és puskát is tudsz küldeni. Apu szerint mindenható vagy, még sincs puska. Ezt nem értem. Apu azt mondta, olyat kérjek, amit igazán szívből kívánok és nem haszontalanság. Először játékkatonákat akartam, de tudom, hogy apu szerint az haszontalanság, nem való az nekem. Sokat gondolkodtam, mit kérjek tőled karácsonyra. Eszembe jutott valami, amiről tudom, hogy nem haszontalanság és igazán szívből kívánom. Egy igazi karácsonyt kérek tőled igazi apuval. Nálunk a karácsony nem igazi. Horváth Jani meg a Gulyás Pisti is mindig azt mondja, hogy legjobban a karácsonyt szeretik. Jönnek a rokonok, a távoli unokatestvérek, akikkel egész nap játszanak. Későn kelnek fel, párnával dobálóznak. A Kiss Zsuzsiék még rádiót is vettek, azt hallgatják ilyenkor egész nap. Nálunk a karácsony nem igazi ünnep. Korán kell kelni, mert templomba megyünk. Ilyenkor nagyon fázom. Apu azt mondja, a Szentlélek

felmelegít. Lehet, hogy igaza van, de akkor miért jönnek vastag bundában a nénik? És miért fázom? És miért nincs ott a többi gyerek, ha nekem ott kell lennem? Ez nem igazság! Néha a lábam is reszket a hidegtől, rá kell könyököljek, különben templom után apu megbüntet, nem ehetek bejglit, mert doboltam a lábammal. Hiába mondom, hogy fázom és azért dobol a lábam, mert remeg a hidegtől. Mi sose utazunk el, mert ünnepkor templomba kell menni. A legátust sem szeretem. Mindig a kamrában kell aludnom, mert ő kapja meg az ágyamat. Az sem tetszik, hogy Zsófi nővéremmel viccel, Zsófi meg idétlenül vihog. Még csak most ment gimnáziumba és úgy csinál, mintha felnőtt lenne! Igazi karácsonyt szeretnék, ahol nincs hideg templom, nem kell felkelni, nincs legátus, aki az ágyamban aludna. És ahol nem kell karácsonykor verset mondani. Apu mindig a legnehezebbet adja nekem. Ha hibázok, akkor nagyon mérges, pedig a Nagy Tibi mindig elrontja, őt mégis megdicsérik a presbiter bácsik. Az apukája meg kézen fogva megy vele haza a templomból. Igazi karácsonyt kérek, ahol apu nem állandóan az irodában ül, mert készül és nem jön játszani. Vagy ideges a legátus miatt, mert késik vagy mert előtte rendetlenkedünk és attól fél, hogy

kibeszélik a teológián a Jónás papékat. Kedves Jézus! Tudom, hogy mindenható vagy, mert apu azt mondja. Ha tényleg mindent meg tudsz tenni, adj nekem igazi karácsonyt igazi apuval. Ígérem, jó leszek. Jónás Ferike” A szememet dörzsölöm. Biztos belement a por, amit felkevertem. Magam sem tudom, miért, lemegyek Erzsike nénihez és kezébe nyomom a levelet. Csodálkozva rám néz, aztán olvasni kezd. Egyre jobban összegörnyed amúgy is görbe háta. Végül könnyes szemmel odabotorkál a szekrényhez, nehezen kinyitja. Lehajol és kotorászni kezd egy dobozban. Elővesz egy zörgő papírba csomagolt játékpuskát. „Mondtam Pali bátyádnak, hogy adjuk oda. Meg is vettem, de ő nem engedte, mert Ferikét a lehető legjobban akarta nevelni. Papnak szánta a kisebbik fiát. Nem akarta, hogy a puska bűnös gondolatokat ébresszen benne. Amikor kiment Amerikába, az apjában valami eltört. Talán ha odaadjuk, akkor lett volna egy igazi karácsonya az én Ferikémnek. Akkor talán nem megy ki, talán tényleg pap lett volna belőle.” Arcát kezébe rejtve, hang nélkül, rázkódva zokog. Halkan zárom be az ajtót. Este nehezen megyek haza. Nem tudok igazán a gyermekeim szemébe nézni, amikor a nyakamba ugranak. Mindegyikben ott látom Jónás Ferikét, ahogy izzadó tenyérrel, a papír fölé hajolva körmöl. Ott látom Frank Jonah-t, ahogy hatalmas amerikai háza tizenkilencedik századi stílusú dolgozószobájában, méregdrága öltönyében, lassan vezeti aranyozott tollát a hófehér papíron: „Kedves Jézus! Adj minden papgyereknek igazi karácsonyt igazi apukával, ha már nekem nem adtál! Jónás Ferike” Szakács Gergely

Karakter • parokia.hu • 11

Karakter_6.indd 11

2015.11.17. 11:56:20

lájkolható‑e keresztyén életünk? Hogyan kell élni, hogy „lájkolható” legyen keresztyén életünk? Tudunk-e boldogságot sugározni? Követendő-e mások számára az életünk? – körkérdésünkre keresztyének, egyházi vezetők feleltek röviden.

A tetszetőssé tett üzenet gyengül Kocsis Fülöp görögkatolikus püspök, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája Nem könnyű megközelíteni a kérdést, mert a mai világ pontosan azt várja tőlünk, hogy lájkolható módon tárjuk eléjük, amit adni tudunk, és akkor majd válogatnak belőle saját ízlésüknek megfelelően, ahogy nekik tetszik. Fontos, hogy ne akarjunk mást fölmutatni és tetszeni mindenáron azoknak, akiket meg akarunk szólítani. Higgyünk abban, hogy az üzenet, amit Krisztus ránk bíz, az emberi lélek legmélyét érinti meg. Egy reklámszakember azt mondja erre, hogy ez rossz menedzsment, nem lehet rá fölépíteni semmit, mert nem vonzó. Ha ennek ellenére mégis az, akkor van ereje. Éppen azáltal veszít az üzenet az erejéből, hogy tetszetőssé akarjuk tenni. A világi személet azt követe-

12 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 12

2015.11.17. 11:56:20

csak a pénzemet halmozom, hanem a közösségemet gazdagítom. Az öncélúság nem vezet sehová. Ezért is érzem tiszteletre méltónak a kormány tevékenységét, amivel a családokat próbálja előtérbe helyezni. A család a társadalom alapstruktúrája. A többgyermekes családokban már kicsi korban megtanulják, hogy mindenen osztozkodni kell a szülők szeretetétől elkezdve az ételig. A közösségek biztonságát mindig az egymás közötti kapcsolatok jelentik. Benne vagyunk egy hálóban, amelyben a tanult emberekre még nagyobb felelősség hárul, hiszen ők központok. li, hogy legyünk maiak, praktikusak, nem kell itt komolykodni, de pont a lényegét veszíti el az életünk, hogyha nem merünk szakralizálni, és nincsenek olyan területei a napjainknak, az életünknek, az életterünknek, ahol megtapasztalható a szentség: egy monostor, egy templom vagy egy-egy ünnepi idő. Párbeszéd nélkül azonban semmit sem tudunk átadni. Ha csak kinyilatkoztatunk, azt várva, hogy a másik befogadja, amit mondtunk, akkor ő nem képes megemészteni az üzenetünket. Hiszek abban, hogy az ember megérinthető; hiszen ugyanaz, mint több ezer évvel ezelőtt: az Isten képmása. A lelkünk mélyén ott hordozzuk az Úristent és a boldogságkeresésünk nem egyéb, mint az Isten-keresésünk. Ha Istenre talál az ember, akkor boldog. Törődni másokkal Réthelyi Miklós orvos, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke, emberierőforrás-miniszter (2010–2012) Törődni kell egymással, és ehhez még csak vallásos alapból sem kell indulni. Biztassuk, támogassuk egymást! A jelenlegi társadalmi struktúrának a tragédiája az individualizálás. Az egyéneket hozzák előtérbe, nem a közösségeket. Pedig hatalmas előnyt jelent, ha a tudásomból nemcsak az önmagam karrierjét építem, nem-

Jellé válni Korzenszky Richárd szerzetes, a Tihanyi Bencés Apátság perjele Akinek erős a hite, annak vannak biztos támpontjai, kapaszkodói, ezért kiegyensúlyozottabb, stabilabb, jobban lehet rá támaszkodni, terhelhetőbb. Ezt tudományos kutatások is bizonyítják. Hogy mitől lesz boldogabb az ember – hogy boldog tud-e lenni –, nagymértékben függ a neveltetésétől, személyiségétől, értékrendjétől. Az elkötelezett keresztény embernek kisugárzása van. Ez a kisugárzás a vállalásból, a mások szolgálatából, a szilárd értékrendből származik, nem pedig pillanatnyi hangulatból, érzésekből. A megélt kereszténység szükségképpen jellé

válik. Érdekessé a kívülállók számára. A szerzetesség furcsa paradoxona, hogy éppen az elvonultságban élőket keresték föl az emberek, mert tapasztalataikkal segíteni tudtak és tudnak. Ma is szükség van jelekre, egyértelmű jelekre, útmutatókra. Az elvonultságban élő is jellé tud válni: van nagyobb, fontosabb érték, mint a mindenáron való birtoklás, a világ „bekebelezése”. Adyval szólva: az Isten van valamiképpen „minden gondolatnak alján”. Ami kapcsolatról és szeretetről szól, azt senki nem élheti meg úgy, hogy függetleníteni próbálja magát másoktól. Az Isten az embereken keresztül nyilvánul meg. A szentséget is közösen kell megélnünk. Jó ízléssel Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rendszeres teológiai tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára A boldogságnak az a természete, hogy kisugározható. Ha látszik, akkor jelen van, ha nem, akkor nincs. Kivételek azért persze itt is lehetnek. Ha örülünk valaminek, boldogok vagyunk, akkor nem csupán örülünk és ezzel vége is van, hanem az örömnek mindig van perspektívája is, amit legszívesebben hálának nevezek. A keresztyén életnek a kerete ez a hála, és számos dolog belefér: az örömön és

Karakter • parokia.hu • 13

Karakter_6.indd 13

2015.11.17. 11:56:24

akkor azt mondom: vegyék komolyan saját lehetőségeik súlyát és vegyék észre, hogy nagyon sok olyan gond van, amit csak a hívők és nem hívők határvonalain túlnyúlva, közösségileg lehet kezelni. Attól, hogy a világban vannak keresztyének, még nem lesz jobb a világ. Ha viszont a keresztyének a saját hitükből többleterőt tudnak meríteni konkrét bajok megjavítására és meg is lépik lehetőségeiket, akkor van miért keresztyénnek lenni. Közben érdemes ügyelni arra, hogy ha néha tényleg sikerül valami jót tenni, az ne a magamutogatás egy formája boldogságon kívül még például a szomorúság vagy az elbizonytalanodás is. Meggyőződésem, hogy mostanában a hálával mint életszemlélettel segíthetünk legtöbbet a világnak, amelyben élünk. Ma is gyakoriak azok az egyházi hangok, amelyek kiindulópontja, hogy elutasítják a környező világot. Szerintem keresztyénként is nyugodtan el lehet fogadni Isten ajándékaként ezt a világot ahelyett, hogy szidnánk. Egyszerűen csak meg kell találni benne azt a helyet és feladatot, amelyet nekünk kell elvégezni, és amitől jobb hely lesz a világ. Amikor Jézus megszólít, nem elszigetelt embereket hív, hanem ez a hívás mindig egy csíra, amely valakinek a szívében elindul, és a közösségben találja meg értelmét. Ha az a kérdés, hogy a mai világban keresztyének általában mit csináljanak, hogy „lájkolható legyen az életük”,

legyen! Nem a látványos életre kell törekednünk, hanem arra, hogy a jó példa terjedjen, és mások is szívesen csatlakozzanak hozzá. Ez nemcsak hit, hanem tapintat és jó ízlés kérdése is, és ha ezt meg tudjuk mutatni, akkor akár a „lájkoknak” is örülhetünk.

A bajban látszik Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke Akkor vonzó az életünk, ha hiteles a rajtunk átsugárzó kegyesség, spiritualitás. A baj ott van, hogy ennek az intenzitása gyakran hullámzó lehet, mert saját életeseményeink befolyásolják, hogy mennyire tudjuk mélyen megélni hitünket. A nyomorúság, a bajok sokat kivesznek az erőnkből, de pont a mélypontokon derül ki, mennyit ér a mi hitünk. Az lehet a legnagyobb hatású másokra, ha a mélypontjainkon is hitelesek tudunk maradni. A bajban hamar lefoszlik rólunk a keresztyén máz, ami egyébként is rettenetesen taszító a nem hívő emberek számára (is). A mi kegyességünkben fontos, hogy az ember minden körülmények között hálás tudjon lenni Istennek. Ez tud kimenteni a hullámzásból, és segít abban, hogy az élethelyzetünk ne befolyásolja hitünket, a nehéz helyzetekben se törjön meg hitünk és belső reménységünk. A másik fontos dolog, hogy ne a saját életünket helyezzük előtérbe, hanem másokat vegyünk észre. A másik ember helyzetének komolyan vétele adhat esélyt arra, hogy „lájkoljanak” minket. Az összeállítást készítette: Fekete Zsuzsa, Jakus Ágnes Fotó: Füle Tamás

14 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 14

2015.11.17. 11:56:27

a mellékhatás

A gyülekezetek formálódását, hitbeli növekedé-

sét, valamint összetartását – sokak szerint – a házi bibliakörök is elősegíthetik. A kis közösségek tagjai rendszeresen találkoznak egymással, hogy közösen tanulmányozzáka Bibliát,megvitassanak hitbeli kérdéseket és imádkozzanak egymásért. Hámori Ádám vallásszociológussal, a BudapestBudahegyvidéki pótpresbiterével közösségükben

református arról mi

gyülekezet

beszélgettünk, hogy

hívta

életre,

hogyan

működnek, és mi a céljuk a házi csoportoknak.

A budahegyvidéki gyülekezet szellemi potenciál tekintetében valóságos aranybánya, ami a helyi szociológiai adottságokkal is magyarázható; templomuk Buda egyik elit kerületében helyezkedik el, és arányaiban sok értelmiségi látogatja az istentiszteleteket. Bogárdi Szabó István püspök, a gyülekezet lelkipásztorának igehirdetései távoli közösségekből is vonzzák a hallgatóságot. Talán éppen az értelmiségi karakter miatt azonban a gyülekezet zárkózott, és közösségi jellege sem olyan erős, mint amennyire szeretnék – jellemzi a budahegyvidékieket Hámori Ádám. – Jól illusztrálja a helyzetünket, hogy már egy éve dolgoztam együtt az egyik kollégámmal a Károli Gáspár Református Egyetemen, amikor kiderült, hogy ők is budahegyvidéki gyülekezetbe járnak, de szinte senkit nem ismernek, nem szólította meg őket senki a gyülekezetből. Nagyvárosi sajátosság? A helyzet nem egyedi, a vallásszociológus szerint ugyanis számos modern, nagyvárosi gyülekezetben hasonló a helyzet: a hívek vasárnap meghallgatják az igehirdetést, majd

a lehető leggyorsabban hazamennek, és nem teremtenek egymással kapcsolatokat. – Amikor a gyülekezet misszióján gondolkodtunk, megállapítottuk, hogy jó helyzetben vagyunk, hiszen nálunk nem fogy a gyülekezet, mint sok más helyen, stabil a költségvetésünk, jó igehirdetőink vannak, mégis hiányérzet alakult ki bennünk. Azt szeretnénk, hogy ha valaki belép hozzánk, elfogja a hazaérkezés, a bensőségesség érzése. Az egyik presbiteri hétvégén beszélgettünk a házi csoportok kialakításának lehetőségéről, többen örömmel fogadták a kezdeményezést, de voltak, akik megfogalmazták félelmeiket is. Az óvatossággal teljes mértékben egyetértek. A közösségszervezési modellekre nem lehet csodaszerként tekinteni, józannak és szerénynek kell lennünk: bizonyos közösségekben, bizonyos helyzetek megoldására jó eszköz lehet a házi csoport, de nem biztos, hogy mindenütt működőképes. Nem repültek ki Hámori Ádám fontosnak tartja a gyülekezeten belüli, alulról jövő kezdeményezéseket, hiszen a házi bibliakö-

rök, a gyülekezeti kiscsoportok, a heti bibliaóra vonzzák ugyan a maguk törzstagságát, de ezekhez a körökhöz nem tud mindenki kapcsolódni. Ahogy másutt, úgy Budahegyvidéken is problémás a fiatal felnőtt korosztály helyzete a gyülekezetben. – Tanulmányoztunk jól működő példákat, hogy mit vehetünk át másoktól, és mi az, ami idegen a gyülekezetünktől. Első lelkes házi csoportunk a presbitereinkből és házastársaikból alakult meg. Az eredeti elképzelésünk az volt, hogy minden alkalommal más csoporttagnál találkozunk, beszélgetünk a Bibliáról és imádkozunk. Ahogy elneveztük, a „demócsoport” mindenkinek lehetőséget nyújtott, hogy kipróbálja magát a vendéglátó, a vendég és a beszélgetés moderátora szerepében. Azt terveztük, hogy kellő tapasztalat birtokában majd felbomlunk, és mindenki megszervezi a maga csoportját. Ez az elképzelés végül nem vált be, ugyanis mindenki annyira megszerette ezt a kis közösséget, hogy végül azóta is együtt maradt a demócsoport. Az egyik legizgalmasabb felfedezésünk az volt, hogy családjainkban menynyire nem volt hagyománya annak,

Karakter • parokia.hu • 15

Karakter_6.indd 15

2015.11.17. 11:56:29

hogy érzelmi mélységekig menő hitbeli kérdéseket, válságokat megbeszéljünk másokkal, nem volt téma közöttünk, hogyan éljük meg a hitüket, és sokan még nem is imádkoztak hangosan közösség előtt. A „kirepülés” modelljét egyelőre én képviselem: kiváltam a csoportból és főként a régebbi bibliakörös ismerősökre alapozva kezdtem szervezni egy új csoportot. Kapcsolódási pontok Az új csoport többsége karrierépítése, családalapítása elején járó fiatal felnőttekből áll, azonban élethelyzetüket, személyiségüket tekintve nagy a szórás, és a heterogenitás még tovább nő azzal, hogy egyre több érdeklődőt hívnak a csoportba. Jár közéjük pedagógus, informatikus, sikeres, ámde időhiánnyal küszködő üzletember. Családos és még párját kereső egyaránt megtalálhatja itt a helyét. Mindannyiuk számára fontos,

hogy olyan közösséghez tartoznak, ahol töltekezni tudnak, bibliai és hitbeli kérdésekről hallanak. – Egyik célunk az, hogy minden gyülekezeti tagnak legyen kapcsolódási pontja, lehetősége a közösséghez. A vasárnapi istentiszteletre érkezve mindenkinek legyen legalább egykét olyan ismerőse, aki ráköszön, és érdeklődik hogyléte felől. Jó lenne, ha nem fordulhatna elő, hogy valaki évekig jár egy ezerlelkes gyülekezetbe, ahol senki nem tudja róla, hogy egyáltalán ott van. Kapunyitás a bizalmatlanság kultúrájában A szociológus szerint senki nem hibáztatható azért, ha a gyülekezet peremére szorul. – A magyar társadalom is individualizálódik, kiszámíthatatlanok az életpályák, az embereknek nehéz személyes identitásuk kapaszkodóit megtalálni és azt stabilként megélni.

A rendszerváltás óta eltelt negyedszázadban senki sem tudott érdemben tenni azért, hogy az alulról építkezés kultúrája, a civil szervezetek és természetes közösségek megerősödjenek. Kapcsolataink többségükben a munkahelyre és a családra korlátozódnak, nem alakult ki a kultúrája annak, hogy idegenekkel leüljünk beszélgetni. Ahol ilyen mértékben hiányzik az emberek alapkészsége a nyitásra, nem lehet az egyes embereket okolni azért, ha nem lépnek oda másokhoz. A zárkózottságot jól szemléltetik például Nagykőrös régi utcái, ahol oktatóként sokat járok. Itt régen a jómódú gazdák pazar portákat építettek átláthatatlan, háromnégy méter magas zárt kapukkal. A hagyomány szerint azért építkeztek így, hogy a háborús időkben a lóháton érkező portyázók ne tudjanak benézni a portára, mit lehetne onnan elvinni. A magas kapuk megmaradtak, azonban akit beengednek rajta, azt a legteljesebb bizalommal fogadják a helyiek. Talán így van ez a közösségeinkben is. A 21. században mindannyian a bizalmatlanság kultúrájában élünk. A közösségépítési kezdeményezések célja éppen az, hogy minél több kaput nyissanak, ahol be lehet jutni a templom közösségébe. Ma már nem természetes az, hogy az emberek nyitottan odaforduljanak egymáshoz, erre újra meg kell tanítani őket. Mi lehet a végállomás? A házi csoportnak nem lehet célja, hogy magas szintű teológiai tanítást kínáljon a gyülekezeti tagoknak, ezeknek fóruma az istentisztelet vagy a bibliaóra. A házi csoport más műfaj. – Csoportunkban hitüket megélő, és azt helyesen gyakorolni akaró tagok vannak. Az Igéről való beszélgetésekre komolyan felkészülünk, kommentárokat, református igehirdetéseket nézünk át az adott igeszakaszhoz kapcsolódva. De a cél nem teológiai vagy bibliatörténeti kiselőadás

16 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 16

2015.11.17. 11:56:32

tartása, hanem az, hogy engedjünk az olvasott igét hatni, és ezt egymással megosztani – magyarázza Hámori Ádám. A tapasztalatok szerint a házi csoportok alkalmait a munkába járók szoros és gyakran rendszeretlen időbeosztása miatt nem lehet azonos időpontban tartani. Szervezőként ezért próbálják a többség életviteléhez igazítani a találkozókat. Remélik, így sikerül utat találni azokhoz is, akinek a hagyományos gyülekezeti alkalmak kötött rendje miatt nehéz lenne megoldani a közösséghez kapcsolódást. – Ma még nem tudjuk, hogy mi lesz egy-egy házi csoport fejlődési útja, végállomása. Reméljük, hogy egyre több egymásra figyelő, egymásért imádkozó csoport jön majd létre. Elképzelhető, hogy lemorzsolódnak, elköltöznek az emberek, és egy-egy házi bibliakörnek az lesz a vége, hogy megszűnik, mert elfogynak a tagok. Ez nem feltétlenül a közösség kudarca, mert akkor elmondhatjuk: az volt az eredménye, hogy néhány év alatt több tucat alkalmat tartottunk, elmélyült beszélgetéseket folytattunk és imádkoztunk egymásért. Akkor ez volt a házi csoport sikere. A kiscsoportok célja, hogy szövetesedjen a közösség, és egyre többen tudjanak a másik emberhez kapcsolódni a gyülekezetben. Közösségfejlesztő ötletek Budahegyvidéken több közösségfejlesztő ötletet is gondoznak. Az egyik ígéretesnek induló kezdeményezés a jegyesoktatáshoz kapcsolódik – mondja Hámori Ádám. – A jegyesoktatás általában a pár és a lelkész közös ügye, amelyhez mi azt a lehetőséget kínáljuk a jegyeseknek, hogy ha van kedvük, látogassanak el gyülekezetünkben egy házaspárhoz. A vendéglátó házaspár meghívja egy kávéra vagy ebédre a fiatalokat, beszélgetnek, és így személyes tapasztalatot szerezhetnek

arról, hogyan él a gyülekezetünkbe járó házaspár, mit jelent számukra a házasság, a hitük közös gyakorlása, mit jelent szeretni a másikat. Nem titkolt reményünk, hogy kialakulnak majd kölcsönös meghívások, jó kapcsolatok, barátságok. A gyülekezeten kívülről jövő fiataloknak így már lesz kapcsolódásuk a gyülekezethez, mert biztosan lesznek majd, akik rájuk köszönnek a vasárnapi istentiszteleten. Kezdeményezésünk nagy lelkesedést váltott ki, számos házaspár jelentkezett, hogy szívesen látnának vendégül jegyespárokat. Nélkülözhetetlen segítség Ahogy a házi csoportok vagy a jegyespárok megvendégelése esetében, a gyülekezeti közösségépítés minden terén elengedhetetlennek tartja a közösség tagjainak bevonását a vallásszociológus. Ez azonban nem jelentheti a lelkész megkerülését, félreállítását. – Alkalmainkat nem lelkészi segítség nélkül tartjuk, a beosztott lelkészünk rajtunk tartja a szemét, néha eljár közénk és vezet is egy-egy alkalmat. Nélkülözhetetlen segítséget jelent, hogy lelkészeink mindegyike érti és támogatja, vagy személyesen is segíti a kiscsoportok épülését. Fontos, hogy helyesen értsük a lelkipásztor feladatát és felelősségét a gyülekezeti közösség vezetésében. A lelkész legfőbb hivatása a helyes igehirdetés, és hogy a közösség lelki vezetője legyen. Protestáns igényünk és önképünk ellenére – hasonlóan a társadalom egészéhez – bennünk van a tekintélytiszteletre, a lelkészcentrikusságra és a feudális mentalitásra való hajlam. Éppen ezért óriási tétje van, hogy a lelkipásztor mennyire avatkozik bele a különböző területekbe. Tudjuk, hogy vannak született közösségszervező lelkipásztorok vagy zárkózottabb, kutató alkatú értelmiségiek és még sorolhatnánk. Az a fontos, hogy a lelkész felismerje, mely területeket

lehet a gyülekezet rátermett tagjaira bízni és hagyni őket dolgozni. Nem várható el a lelkészektől, hogy mindenhez értsenek, és minden feladatot egyszemélyben lássanak el. Az sem várható el tőlük, hogy egy ezerlelkes városi gyülekezet minden egyes tagját névről ismerjék, különösen, ha azok többségükben csak szórványosan látogatják az alkalmakat. Úgy helyes, ha a közösség minden tagja tehetsége, képessége, lehetőségei szerint megtalálja a feladatát a közösségben, és a lelkipásztor ehhez iránymutatást, segítséget, támogató környezetet tud biztosítani. A tagok is így érzik majd magukénak a célkitűzéseket, így fognak elköteleződni mellettük. A tagjaiból épül A sokféle feladat, szolgálat nem válhat azonban kényszerré, véli Hámori Ádám. Sokaknak éppen arra van szükségük, hogy valahol végre töltődjenek, kapjanak valamit egy közösségtől, és ne kelljen itt is adniuk. A csoportok szervezésekor ezt is tiszteletben kell tartani. – Vannak, akik a gondolataikat, a meglátásaikat, a történeteiket adják hozzá egy-egy házi bibliaköri alkalmunkhoz, vagy épp a csendes figyelmükkel, az odaszánt idejükkel, a jelenlétükkel gazdagítják azt. Más területeken is keressük azokat a lehetőségeket, ahol úgy is lehet szolgálni, hogy az ember szinte észre sem veszi, hogy tett valamit, vagy csak teszi, amit egyébként is. Egy jól működő közösség abból épül, amilyenek a tagjai. Néhol talán épp valamilyen kipróbált, bevált módszer lesz a leghatékonyabb választás. A hatékonyság záloga azonban ennél jóval egyszerűbb: a sok-sok célkitűzés kedvező mellékhatása, hogy újabb és újabb emberek tudják meg egymásról, ki kicsoda. Fekete Zsuzsa Fotó: Füle Tamás

Karakter • parokia.hu • 17

Karakter_6.indd 17

2015.11.17. 11:56:32

rendőrségből templom Bizarrnak hangozhat, de igaz: Szigetszentmiklóson a rendőrség épületéből református templomot építettek, ráadásul az egykori munkásőr-lakótelep közepén virágzik a gyülekezet. Míg számos helyen arról panaszkodnak, hogy egyre üresebbek a templomok, addig a SzigetszentmiklósÚjvárosi református közösség már majdhogynem kinőtte a közelmúltban felszentelt templomát. Mi lehet a titka? Tényleg a szabadult alkoholisták segítettek? – erről is kérdeztük Harmathy András református lelkipásztort.

A templomszentelő ünnepségen a felszólalók többsége azt hangsúlyozta, különösen nagy öröm, hogy egy lakótelep kellős közepén épült gyülekezet. Igen, azért nagy dolog ez, mert olyan helyen született közösség és épült templom, ahol az emberek egyáltalán nem számítanak rá. Egy tradicionálisabb, falusi közösségben talán természetesebb lehet mindez, de ahol korábban nem volt semmi, valóban nem mindennapos dolog, hogy református közösség épül. A rendőrségi épületből lett a templomunk és lőtérből az istentiszteleti helyszín. Milyen ez a gyülekezet? Az emberek azt szokták mondani, amikor belépnek a templomba, hogy családias. Amit mindig megemlítenek, hogy érzik a szeretetet. Nagyon egészséges a gyülekezetünk összetétele, minden generáció képviselteti magát. Először az idősek jöttek, aztán egy idő múlva megjelentek a fiatal családok is. Úgy fogalmaz, hogy „megjelentek a fiatal családok”, de a valóságban az a helyzet, sokat kell érte tenni, hogy meg-

18 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 18

2015.11.17. 11:56:33

jelenjenek. Egyszerűen várjuk őket. Amikor elkezdtük a gyülekezet szervezését, három helyiséget terveztünk: egyet az istentiszteletnek, egyet gyermekmegőrzőnek és egyet gyermek-istentiszteletnek. Azonban olyan sokan jöttek az istentiszteleteinkre, hogy szűkösnek bizonyult a terem. Akkor az egyik presbiter felvetette, hogy kibonthatnánk a falat, mert gyerekek híján úgysem tartunk gyermek-istentiszteletet, és megoldódna az ülőhelyek problémája. Aztán évek múlva ez a presbiter könnybe lábadt szemmel mondta, érdemes volt megtartani a helyiséget, mert sok-sok gyerek van közöttünk, vártuk őket és fészket raktunk nekik. Számos programunk van, amire jönnek hozzánk gyerekek és felnőttek egyaránt. Mire jönnek szívesen? Két irányban indultuk el. Mivel lakótelepen van a templomunk, indulásunk után rögtön nyári napközit, táborokat szerveztünk. Már az első táborunkra hatvan gyerek jelentkezett. A másik vonal ettől egészen eltérő: kaptunk ajándékba tizenöt szabadult alkoholistát. Az, hogy gyülekezet épült, nálunk elsősorban a volt alkoholistáknak köszönhető. Egy templom megépülése nem nagy szám a lakótelepiek életében, de

az már igen, hogy látnak két tucat embert, akik korábban naphosszat kocsmáztak, dülöngélve, alkoholtól bűzösen mentek haza, most pedig egyszerre csak megváltozott az életük, kivirultak, egyenes derékkal járnak, munkájuk, értelmes életük van. Ez az, ami feltűnik az embereknek és kérdezősködni kezdenek, mi történt veled, hogy így megváltoztál. Így kezdenek jönni az emberek a templomba. Mi fogadja itt őket, hogy meg is maradnak a gyülekezetben? Minden gyülekezet sajátja, hogy Jézus nevében jövünk össze, de ezért meg kell küzdeni, az Igét megélni nagy feladat. Az Igéről való hiteles beszéd tartja meg hosszú távon a gyülekezetet. A színes programok ugyan vonzóak lehetnek, de nem ettől maradnak itt, hanem azért, mert történik bennük valami, elkezdenek Istennel élni. Rájönnek, ahogy szükségük van reggelire, ebédre, vacsorára, ugyanúgy szükségük van az Istennel való közösségre, testvéri kapcsolatokra. A templomszentelő istentiszteleten azt mondta, volt a gondnokuknak egy álma, amiben azt látta, hogy egyszer majd szűkös lesz a templom és az udvaron kell tartani az istentisztele-

tet, és így lett. Most itt ülünk a templomszentelő alkalom után, és nem mertük úgy szervezni, hogy bent legyen a templomban, ugyanis a gyülekezet már teljesen megtölti a templomot, a vendégekkel együtt egyszerűen nem férünk be. Az a csodálatos dolog, hogy van egy gondnokunk, aki ilyet álmodik. Persze megkaptuk már, hogy kicsi templomot építettünk. Kétszáz felnőtt jár rendszeresen istentiszteletekre, emellett tartunk gyermek-istentiszteleteket. Az egy évtizeddel előtti álom ma valósággá lett. Mit gondol, mi lesz egy évtized múlva? Az álmaink arról szólnak, hogy Szigetszentmiklóson nem kettő, hanem három gyülekezet lesz. Budapest agglomerációjában lévő város vagyunk, ahol egyre gyarapodik a népesség. Van már a városnak olyan része, ahová új gyülekezetet kellene szervezni. Nem épületről, templomról beszélek, mert a közösségről szól minden. Ebbe az irányba szeretnénk elindulni. Rajtunk keresztül másokhoz is szólni akar Isten. Folyamatosan szembesülünk azzal, hogy ki kell lépnünk a templomból. Szép és nehéz küldetés. Fekete Zsuzsa

Karakter • parokia.hu • 19

Karakter_6.indd 19

2015.11.17. 11:56:40

ha nIncs ott a gumIbot Az egyenruha tartást ad, nem lehet úgy hordani, mint egy fürdőköpenyt – tartja dr. Tihanyi Miklós rendőr őrnagy. De hogyan egyezteti össze a hivatást és hitvallást, aki a rendőrség kötelékében szolgál? Tihanyi Miklós a Budapesti Rendőr Főkapitányság Akció Osztályán sok mindent átélt, amit az átlagember legfeljebb a tévében lát. Vigyázat, nem lányoknak való!

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Közbiztonsági Tanszékének tanárával, dr. Tihanyi Miklóssal beszélgettünk.

hogy rendet tartson. Ha Isten elhív valakit egy szolgálatra, az a kötelessége, hogy a lehető legjobban tegye a dolgát a helyén. Ha Isten ehhez erőt is ad, akkor nincs lehetetlen.

Vágjunk a közepébe! Hogyan lehet összeegyeztetni a hivatást és hitvallást egy rendőr esetében? A jelenleg készülő PhD (Philologiae Doctor – a szerk.) dolgozatomnak is ez a témája. A reformátorok, Kálvin és Luther is alaposan körbejárták a kérdést és úgy tartották, hogy a világi hatalom és annak eszközei, a törvény és a kard szükséges az életben, hiszen jelen van a gonosz. A gonosz megfékezéséhez szükség van rendfenntartásra és rendfenntartókra.

Lelkipásztorokkal beszélgetve gyakran hallom, hogy Isten elhívására választották szolgálatukat, de rendőrtől még sosem hallottam isteni elhívásról, ön az első... A kilencvenes évek közepén édesapám a Rendőrtiszti Főiskolán tanított. Érdekes, hogy most ugyanaz a szobám, mint ami az övé volt annak idején. Az első Biblia úgy került a kezembe, hogy édesapámat delegálták egy konferenciára, ahová hívő rendőrök érkeztek az Egyesült Királyságból és Amerikából. Ott kapott Szentírást, de mivel édesapám nem volt hívő ember, otthon a kezembe nyomta a Bibliát. Olvasgatni kezdtem, és elkezdett derengeni számomra, hogy a dolgok nem véletlenül történnek, mindennek van oka. Végül eljutottam a mátyásföldi református gyülekezetbe, ahol Bíró Ferenc lelkipásztor

De nem mindegy, hogyan használjuk a kezünkben lévő eszközt! Pontosan ezen áll vagy bukik a mindennapokban a hit megélése. Rendőrként nem könnyű összeegyeztetni a hitvallást és a hivatást, de nem lehetetlen. Bármilyen hivatást választunk, mindannyiunknak megvan a maga feladata, a rendőré az,

segített eligazodni Isten dolgaiban. Már az is érdekes, hogy valaki önmaga kezdi olvasgatni a Bibliát külső biztatás nélkül. Igen, és rögtön el is akadtam az Ószövetségben, de a testvérem azt tanácsolta, hogy az Újszövetséggel kezdjem. Közben főiskolára kerültem, és valahogy ezzel egy időben bontakozott ki bennem a hit és a hivatás. Miért akart rendőr lenni? Minden kisfiú rendőr szeretne lenni, a szakállas vicc szerint pedig van, aki továbbtanul. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy van, aki meg is valósítja, amiről álmodott. Tizennyolc évesen egyébként bele sem gondoltam abba, hogy élethivatást választok. Mit szeretett játszani gyerekkorában? Sokat játszottam rendőröset, mint akármelyik kisfiú és nagyon szerettem a Playmobil katonákat. Egy egész arzenálnyi fegyverem volt. Most a lányaim játszanak velük. Talán az sem véletlen, hogy pont ezek

20 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 20

2015.11.17. 11:56:42

a játékok maradtak meg. Igen, de mondtam a lányaimnak, hogy nem mehetnek rendőrnek. Miért? Nem olyan hivatás, ahol a gyöngéd női lélek kibontakozhat, ezért úgy érzem, hogy nem lányoknak való pálya. Ez a munka kikezdheti az emberek lelkét. Az egyetemen felvételiztetni szoktam a fiatalokat, és azt mondta az egyik lány, hogy azért akar rendőr lenni, mert szeretne jót tenni. De itt nem az élet szépségeivel találkozunk, hanem főként a sötét oldalával. Ezért féltem a lányokat ettől a pályától. Itt a gyöngéd női lélek inkább megkeményedik, mint kibontakozik. Milyen ez a sötét oldal, amiről beszél? Mivel találkoznak nap mint nap a rendőrök? A szakmai pályafutásomból öt évet a BRFK Akció Osztályán – jelenleg Bűnügyi Bevetési Osztálynak hívják – dolgoztam. A fővárosban a legsúlyosabb bűncselekményekhez küldtek bennünket: emberölésekhez, fegyveres rablásokhoz, emberrablásokhoz. Az értelmetlen halállal, az erőszakkal, a durvasággal találkoztunk folyamatosan. A halál már önmagában is nehezen dolgozható fel, de az erőszakos halál, vagy ha valaki önkezével vetett véget az életének, még szörnyűbb.

Persze, ez képtelenség lenne, egy kétmilliós nagyvárosban mindig történik valami. Sosem számoltam, hány bűncselekményhez kellett kimenni naponta. Szerencsére a legtöbben csak szabálysértések miatt találkoznak rendőrrel, de ez is konfliktushelyzetek sokaságát jelenti. A rendőri hivatás egyik nehézsége, hogy folyamatosan konfrontálódni kell. Másként viselkedik egy keresztyén rendőr, mint aki ettől eltérő értékrend szerint él és dolgozik? Nagyon fontos kijelenteni: nem attól jó rendőr valaki, hogy hívő vagy sem. Az kétségtelen, hogy az értékrend meghatározza a munkához való hozzáállást is. Világi szemlélettel is lehet valaki rendes, tisztességes ember, kiváló, jó rendőr. Ad valami pluszt a munkájában, hogy hívő és bizonyos helyzetekben „kötelezettsége” van? Úgy vettem észre, hogy a világ sokszor árgus szemekkel figyeli a hívő embereket, hogyan viselkednek bizonyos helyzetekben. Alkalomadtán azért is, hogy az orra alá dörgölhessék: „Te beszélsz arról, hogy hívő vagy? Nézd, mit csináltál!” Nekem az istenhit belső tartást ad. Hogyha valamit teszek, annak nem csak azért kell jónak lennie, mert „mit szólnak hozzá mások”, hanem mert a csele-

kedeteimen keresztül az Isten ügyét is megítélik. Ha pedig valaki számára elfogadhatatlan, amit teszek, nem azt mondja, hogy én tettem rosszat, mert a világi ember számára Isten dolgai a hívő emberek életén keresztül nyilvánulnak meg. Ha nem cselekszünk helyesen, etikusan, akkor azt gondolják, hogy nem is érdemes Isten útján járni. Munka közben is a bibliai értékrendet kell követnünk. Betartható a rendőri munkában az a bibliai parancs, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat? Ebben a parancsban nagy az elbukás veszélye, szinte elkerülhetetlen. Viszont nem jelenti azt, hogy nem kell megpróbálni. Amikor a rendőr a bűnnel találkozik, nem lehet az első dolga, hogy keblére ölelje a bűnös embert. Az egyik feladatunk az, hogy bíróság elé juttassuk, aki oda való. De a rendőri hivatás nem szólhat az érzelmekről. Ezért nem lehet bennünk harag, gyűlölet vagy indulat sem. Ha akarjuk, ha nem, vannak bennünk érzelmek. Hogyan lehet érzelmek nélkül végezni ezt a munkát? Nem azt mondtam, hogy érzelmek nélkül dolgozunk. A negatív indulatainkat kell megfékezni, aki erre nem képes, jobban teszi, ha más szakmát választ. A rendőr kezében azért

Milyen volt egy átlagos hétköznap a bevetési osztályon? Mindig az események határozták meg, hogy mit csinálok, nem én döntöttem arról, mikor mit teszek. Elkezdődött a nap és az élet diktálta a tempót. Ha szakmai zsargonnal szeretnék élni, akkor úgy fogalmaznék, hogy a küldések határozzák meg, hol kezdődik és hol végződik a rendőr napja. Akkor gondolom, ott nem ismerős a nyolctól-négyig munkarend.

Karakter • parokia.hu • 21

Karakter_6.indd 21

2015.11.17. 11:56:43

van az összes kényszerítő eszköz és fegyver, hogy megvédje mások és az önmaga életét. Ezt indulatokkal nem lehet megtenni. Aki teret enged az indulatainak, nagy hibát követ el. Amikor tanítja a diákokat, mit tanít, milyen a jó rendőr? Három éven keresztül folyamatosan ezt próbáljuk tanítani. Mindenkinek mást jelent a „jóság”. Az átlagember úgy véli, az a jó rendőr, aki megbünteti a törvénysértőt. De ha éppen ő maga sért törvényt, és ezért megbüntetik, akkor máris nem jó a rendőr. Gyakran mondják nekünk, hogy „miért pont engem büntetnek, mikor a másik is átment a piroson”. Nehéz elmagyarázni ilyenkor, hogy a másik bűne nem ad feloldozást a sajátja alól. Ha arról esik szó, hogy milyen a jó férj, sebtében tudjuk sorolni, hogy szeresse a feleségét, gyerekeit, adja haza a fizetést, segítsen a háztartásban stb. De sokkal nehezebb feladatnak tűnik megfogalmazni, hogy milyen a jó rendőr... Ha azt mondanám, hogy legyen egy rendőr önfeláldozó, az patetikusan hangoznék és nem is fogja meg a lényeget. Emberség, nyitottság, határozottság, önállóság – ezek mind olyan tulajdonságok, ami szükséges ahhoz, hogy valaki jó rendőrré váljék. Ezek a tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy tudja, mikor kell valakivel szemben megértőnek lennie és mikor kell akár erőszakot is alkalmazva a leghatározottabban fellépni. Felöltve a rendőri egyenruhát megváltozik az ember személyisége? Az egyenruha tartást ad, nem lehet úgy hordani, mint egy fürdőköpenyt. Ha valaki nem büszke rá, akkor inkább válasszon más pályát, hiszen van okunk büszkének lenni a hivatásunkra. Amikor a hallgatóink kimennek az első egyenruhás gya-

korlatra az utcára, mindig elmondom nekik, hogy azt fogják érezni, mindenki őket nézi, és ez valóban így van: a rendőrt mindenki „észreveszi”. Hányszor előfordul, hogy ha a rendőr hibázik, azt videóra veszik, és azonnal felteszik a közösségi oldalakra. Miért van ez így? Hosszú előzménysora van, hogy a rendőrök miért vannak kirakatban. Ez olyan helyzet, amit el kell fogadnunk. A tiszteletet ki kell érdemelnünk, ezt nem lehet kikövetelni. Úgy kell viselkedni, dolgozni, kommunikálni, hogy kiérdemeljük a megbecsülést.

meg lehetett simogatni. A világ legbarátságosabb emberei voltak, de szemernyi kételyem nem volt, hogyha valami rosszat tennék, a következő pillanatban a törvény legteljesebb szigorával sújtanának le rám. A legtöbb rendőrség számára ez követendő minta lehet. Itthon mikor juthatunk el ide? Reménykedem, hogy az emberekben a rendőrökről kialakult kép jó irányba változik. Erre a reménységre minden okom megvan. Ma már a hallgatóink többsége két vagy több nyelven beszél, gondolkodó, nyitott emberek. Bízom benne, hogy a rendőrség ilyen irányba változik. A rendőröknek éles helyzetekben is helyt kell állni, és előfordul, hogy muszáj lőni. Mi a helyzet a „Ne ölj!” paranccsal? Luther arról ír, hogy a „Ne ölj!” parancsolat az élet oktalan kioltását tiltja, és nem az önvédelmet. Ha a szükség úgy hozza, használhatom a fegyveremet. Az élet védelme az elsődleges. Mi rendőrök azért tartjuk fenn a rendet, mert erre a másik embernek, a társadalomnak szüksége van.

Mikor érezné, hogy megbecsülik a rendőröket az emberek? Egyszer egy hétig a New York-i rendőrségen voltam, és ott megtapasztaltam, mit jelent a megbecsülés. Az egyik meglepetés akkor ért, amikor láttam, hogy az ajándékboltokban az I love New York feliratú bögrék mellett I love New York Police Department (szeretem a New- York-i rendőrséget) feliratú bögréket is lehet kapni. El tudja képzelni, hogy itthon a Váci utcai ajándékboltokban „szeretem a BRFK-t” feliratú bögréket áruljanak? A New York-i rendőrök udvariasak, kedvesek voltak az emberekhez, a turistákkal közös fényképeket készítettek, a lovas rendőr lovát

Az egész beszélgetésünkből azt érzem, hogy a rendőrnek mégsem a fegyver a legerősebb eszköze. Ez valóban így van. A tudás a legerősebb fegyverünk, ez akkor is ott van, ha nincs kéznél a bilincs, a fegyver vagy a gumibot. A hívő rendőrnek kiegészül még valamivel az arzenálja? A belső lelki tartásával. Lehet, hogy nem hatékonyabb a hívő rendőr munkája, de ha emberséges, képes indulatokat csillapítani, békességet teremteni, akkor abban mindig megnyilvánulhat a hite. Fekete Zsuzsa Fotó: Füle Tamás

22 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 22

2015.11.17. 11:56:44

nem hagytam kI senkIt Szereti a földet, a hazát, a nevetést. Ismeri a titkát, hogyan lesz szép dús a termés, tudja, hogyan kell az állatokkal bánni. A munkának sosem a könnyebbik végét fogta. Nyolcvanhárom éves, de a keze még most is erős. Bölcsföldi László református lelkipásztorral beszélgettünk.

Meg se vágja, csak adja! Bölcsföldi László huszonkét évig szolgált Seregélyesen, majd ugyanennyi időt töltött a velencei református gyülekezetben. 1932-ben született egy cecei parasztcsaládban. Tízéves volt, amikor a helyi pap rábeszélte szüleit, hogy engedjék tanulni a jó eszű gyereket. Három testvére közül „kiváltságosként” ő tanulhatott tovább. „Földműves szüleimnek hatalmas dolog volt, hogy kiengedjenek egy embert a családból, ahol nagyon kellett a dolgos kéz, rengeteg volt a munka a földeken. A tanárok azonban látták az iskolában, hogy vág az eszem. Kizárólag azért mehettem tanulni, mert rábeszélték erre a szüleimet, bár úgy emlékszem, hogy édesapám elég nehezen állt kötélnek. Otthon mindig nagyon keményen dolgoztam gyerekkoromtól fogva: kapáltam, kaszáltam, szántottam, lovat vezettem. Nem volt olyan munka, amit ne csináltam volna meg. A családban természetes volt, hogy mindenki dolgozott” – emlékezett vissza a nyugdíjas lelkipásztor. „A szüleim nagyon értették a dolgukat, pontosan tudták, mikor kell ültetni, kapálni, metszeni, mert nem úgy működik ám a gazda-

Karakter • parokia.hu • 23

Karakter_6.indd 23

2015.11.17. 11:56:54

köszönhetően később édesapám kapta meg a lehetőséget, hogy vihette a bírót, a jegyzőt és az orvost, ha szükség volt rá. Tetszik tudni, aki nem születik bele, nem is érti, mit lehet annyira szeretni a földön. Amikor a kis magból sarjad a búza és szépen nőni kezd, szinte könnybe lábad az ember szeme a gyönyörűségtől.”

ság, hogy hopp, megyek és csinálom hűbelebalázs módjára, amikor kedvem tartja. A szorgalmas, hozzáértő munkának meg is volt az eredménye. Gyönyörű terményeink voltak. Amikor a dinnyét vittük a piacra, mondták a helybéliek édesapámnak: „Feri bácsi, meg se vágja, csak adja!” Sírás az internátusban A tízéves László szülei szülőfalujába, Gyönkre került középiskolába. Mint mondja, nem volt könnyű megszoknia a távollétet a családjától. Korábban csak egyszer mozdult ki Cecéről, egy búcsú alkalmával. „Kezdetben az internátusban nagy volt a sírás-rívás esténként. Sírtam én is az édesanyám után: „Anyukám, gyere értem, vigyél haza!” Otthon édesanyám mindig odakészítette a ruháimat, volt meleg étel az asztalon, de az internátusban minden más volt. Mindenkinek volt egy szekrénye, ahol a holmiját tartotta, önállóan kellett tevékenykednünk. Emlékszem, nekem a hetvenkilences volt a számom, és édesanyám minden ruhámba belevarrta, így nem keveredett el a holmim. Rajtam kívül volt még két másik Bölcsföldi is az osztályban, így aztán a kezdeti nehézségek után megszoktam, majd megszerettem a középiskolát. Mindig barátkozó ember voltam, lettek barátaim, akikkel meg tudtam osztani a mindennapok gondját” – meséli középiskolás élményeit.

Súlyos évek A középiskola után agrártudományi egyetemre iratkozott be Bölcsföldi László, de csak úgy vették fel, hogy papírral kellett igazolnia, a családja nem kulák. (Kulákok: a huszonöt holdnyi vagy ennél nagyobb földön gazdálkodó parasztokat nevezték kulákoknak. Megbélyegezték és üldözték őket a negyvenes évektől a kommunisták – a szerk.) Az igazolást egy cecei ismerőse állította ki, egy idő után kulák származása miatt mégis kirúgták az egyetemről. „Súlyos időszakok voltak ezek. Azért mentem agráregyetemre, mert nagyon szerettem a földet, az állatokat. Nekünk annak idején tele volt állatokkal az udvarunk. Voltak lovaink is, két gyönyörű ló, ami a község hintaját vitte. Nagyapám bíró volt, ennek

A kommunista rendszer azonban mindent megváltoztatott a Bölcsföldicsalád életében is. Elvették földjeiket, kilakoltatták őket a házukból, mindenétől megfosztották az addig szorgalmasan dolgozó családot. „Amikor kitettek minket a házunkból, édesanyám sógorához költöztünk. Anyám húga még szülés közben meghalt, a férje özvegyen maradt, ő fogadott be minket, mikor meghallotta, hogy bajban vagyunk. Heten laktunk egy szobában, semmi pénzünk nem volt, gyakran ennivalóra sem tellett. Imre bácsinak pálinkafőzdéje volt, szerencsére azt nem államosították, mert kellett az ital a szesztestvéreknek” – teszi hozzá némi iróniával Laci bácsi. Ötvenhat Cecén Az idős lelkipásztor arról is mesélt, hogy miként köszöntött be Cecére 1956 októbere.

24 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 24

2015.11.17. 11:57:07

„Néhány fiatallal beszélgettünk a budapesti eseményekről a Kocsiék háza előtt egy padon. Azt mondta az egyik társunk, hogy csináljunk mi is forradalmat, és már ment is be a házba egy nagy magyar zászlóért. Elindultunk az utcán, kiáltoztunk, hogy „Aki magyar, velünk tart!” és egyre csak jöttek és jöttek az emberek. A végén már több mint százan voltunk, nem is láttuk a sor végét, olyan tömeg jött velünk. Mindenki boldog volt, sírt, nevetett. Vallási énekeket és magyar nótákat énekeltünk. Volt, aki imát, volt, aki beszédet mondott a tömegben. A falu közepén lévő orosz hősi emlékműnél érdekes dolog történt, mert a nép le akarta rombolni, de ezt próbáltam megakadályozni, mondván, hogy a rombolás nem a mi dolgunk. Erre valaki nekem támadt, hogy rohadt kommunista vagyok, ha szomszéd nem áll mellém, talán meg is lincselnek. Pedig nekünk mindenünket elvették a kommunisták, az apámat pedig kétszer is bebörtönözték” – emlékezett vissza a lelkipásztor.

mével, így meghiúsult a külföldre távozás, hiába szerveztünk meg mindent. De ha elmentem volna, akkor sem bírtam volna kint maradni, mert nagyon szeretem a hazámat. Hol is van a ruhácskám? Most is hordom rajta a címert, majd megmutatom.”

Most is hordom rajta a címert A forradalom egyik hozadéka az volt, hogy Bölcsföldiék visszakaphatták házukat, amelyben akkor két betelepített család is élt. De takaros házukra rá sem lehetett ismerni, mert az tele volt szalmával, birkaürülékkel, trágyával.

Maga az első pap A Budapesti Református Teológiai Akadémiára az akkori püspökhelyettes segítségével került be Bölcsföldi László 1957-ben. Radics József hatására ért meg benne az elhatározás, hogy Magyarországon marad és elvégzi az iskolát. A teológia után első szolgálati helye Seregélyesen volt, ahová már feleségével költözött. Huszonkét évet töltött a faluban, csakúgy, mint Velencén, ahonnan 2002-ben ment nyugdíjba.

„Édesapám hozott meszet a padlóra, kifertőtlenítette a házat, amit végül soha többé nem vettek el tőlünk. Engem azonban letartóztattak, mert azok között voltam, akik elindították a cecei forradalmat. Később elhatároztam egy jó barátommal, hogy itthagyom az országot, mert nem bírtam a folyamatos nyomást, hogy mikor visznek el, mikor börtönöznek be. A fiatalokat folyamatosan letartóztatták, sokakat kivégeztek. Minden kilátástalannak tűnt. A barátom azonban összetalálkozott a volt szerel-

„Már szolgálatom kezdetén rájöttem, hogy az emberek szívét a személyes látogatásokkal lehet megnyerni. Elmentem a házakhoz, bekopogtattam, megkérdeztem, hogyan élnek, miben tudok segíteni. Emlékszem, egyszer egy kis öreghez mentem el, aki meghatódott a látogatásomon és azt mondta nekem: Engedje meg, tiszteletes úr, hogy megöleljem, mert maga az első pap, aki átlépte a házam küszöbét. Kilencvenhárom év alatt nem kopogtatott még be hozzám egyetlen lelkész sem.”

Mindenhová bekopogtatott Bölcsföldi László megértette azt, hogy nem szabad a templomban vagy a parókián várnia, hogy valaki rányissa az ajtót, hanem neki kell az emberekhez mennie. Kezébe vette hát a Bibliát és éveken át járt házról házra, hogy elvigye az Igét mindenkihez. Szolgálata alatt nagy gyülekezetet építettek, rendbe tették a romos épületeket. Utazásokat szervezett, elvitte a gyülekezeti tagokat külföldre, olyan országokba, ahová önerőből sosem jutottak volna el. „Ha mégis megkérdezi, hogy mire vagyok a legbüszkébb, azt mondhatom, hogy a látogatásokra, a személyes kapcsolattartásra, mert nagyon sokat jelentett, hogy mindig tudtam, kit kell vigasztalni, bátorítani, csitítani. Előfordult, hogy figyelmeztettek, ide vagy oda ne menjek, mert kidobnak, megszégyenítenek, de én mindenhová bekopogtattam. Az Úr Jézust sem fogadták mindenütt. Igen, arra vagyok a legbüszkébb, hogy csaknem öt évtizedes szolgálatom alatt nem volt olyan ház, ahol ne olvastam volna Bibliát. Nem hagytam ki senkit.” Fekete Zsuzsa Fotó: Füle Tamás

Karakter • parokia.hu • 25

Karakter_6.indd 25

2015.11.17. 11:57:14

emberarcú közösség DunAmelléken történt

szImbólummá vált

Huszonöt évvel ezelőtt indult újra az oktatás a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karán. A nagykőrösi intézmény harminchárom év kényszerszünet után 1990. október 6-án nyitotta meg kapuit. Nagykőrös szimbólumává vált annak, hogyan lehet nagyon nehéz helyzetből továbblépni és felvirágoztatni egy intézményt. A főiskola vállalta a kultúra, az oktatás, az egyház és a nemzet szolgálatát. Szövényi Zsolt nyugalmazott minisztériumi főosztályvezető, aki jelen volt a nagykőrösi főiskola újjászületésénél úgy fogalmazott, hogy „a szolgálat adhat értelmet az életnek, erőt ad a nemzetegyesítéshez, mintát a jövőnek és szólhat a mának. Nagy szükség van a szolgálatos kezekre az értékvesztett Európában. Hiszem, hogy a gazdasági teljesítménynél fontosabb a szellem teljesítménye, mert a jövőnk és a létünk ettől függ.” Az ünnepi megemlékezésen Czira Szabolcs polgármester azt hangsúlyozta: büszkék arra, hogy főiskola működhet Nagykőrösön.

szolgálnI, szeretetben

Megalakulásának 25. évfordulóját ünnepelte jubileumi konferenciával a Magyar Református Presbiteri Szövetség. A testület elsődleges célja a presbiterek között végzett misszió, képzések és konferenciák szervezése, egyházmegyei szervezetek megalakítása. Ritoók Zsigmond akadémikus, az MRPSZ első elnöke azt mondta a tanácskozáson, hogy minden emlékezésnek akkor van értelme, ha a jövőre szóló tanulságot vonnak le belőle: „Isten nyitott kapukat ad; a kérdés, hogy mi észrevesszük-e ezeket vagy ott akarunk bemenni, amit Isten bezárt. Észrevenni és kihasználni a lehetőségeket, ez a mi feladatunk. Ne várjunk mindig a presbiteri szövetség tanácsaira, hanem mindenki a saját gyülekezetében szolgáljon, szeretetből” – tette hozzá az akadémikus. A szövetség ügyvezető elnöke, Szilágyi Sándor azt hangsúlyozta, hogy a presbiteri szövetségben felelősséget éreznek a teremtett világért és az egész társadalom javáért.

26 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 26

2015.11.17. 11:57:23

épülő közösség, szépülő templom

Lelkes szórványgyülekezet gyűjt a temploma befejezésére a Pest megyei Erdőkertesen. A gyülekezet annyira megszerette épülő templomát, hogy szószék, úrasztala, burkolat és berendezések híján is ott tartják az istentiszteleteket immár öt éve. A teljes jogú választóik százan vannak, de az istentiszteleteikre is nagyjából száz felnőtt és 40-50 gyermek jár vasárnaponként. A gyülekezetben pezsgő élet folyik: több csoportjuk is van, kisifi, nagyifi, házaskör, női kör, férfi kör, baba-mama kör, idősek bibliaórája, házi csoportok. 100 gyereket befogadó óvodát tartanak fenn, és amikor csak tehetik, jótékonykodnak. A templomot a gyülekezet saját kezével is építi, de még nagyon sok dolog hiányzik, a harangtól az úrasztalán át a kerítésig. Nagyjából 20 millió forint szükséges még a templom befejezéséhez, amely már most is több generáció, csoport számára nyújt otthont. Ha az adományokból összegyűlik a pénz egy része, abban bíznak, hogy akár már jövőre felszentelhetik templomukat.

a jövő könyvtára

Több mint harmincezer könyv várja olvasóját a Török Pál református püspökről elnevezett könyvtárban a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán. A Biblia- és kutatásközpontú intézményben nemcsak egyediségre törekszenek, hanem arra is, hogy a jövő könyvtárává váljanak. A budapesti teológiának a Károli-egyetem megalakulása óta ez volt az első jelentős fejlesztése. Zsengellér József dékán az előzményekről szólva elmondta, hogy négy évvel ezelőtt vált tarthatatlanná a kari könyvtár helyzete, ezért terveztek újat helyette. A könyvtár kialakításában elengedhetetlen szerepük volt a teológusoknak, akik hónapokon át kitartóan pakolták, dobozolták a könyveket, emellett bútort bontottak, takarítottak, szerveztek. Szabó Erika könyvtárvezető úgy fogalmazott, hogy könyvtáruk már a jövő könyvtára lesz, hiszen a könyvek mintegy 30 százaléka elektronikusan feldolgozott. Önálló szervert működtetnek csak azért, hogy a lelkésznemzedékek által korábban összegyűjtött anyagok elektronikusan is elérhetők legyenek.

kávé Iskola előtt

Megnyílt a gazdagréti református gyülekezet ifjúsági kávézója, a Start Café. Egy szakközépiskola szomszédságában adták át a gyülekezeti ház egyik különnyíló termében kialakított, korszerű kávézót. A református gyülekezet reggelente az iskola előtt álldogáló fiatalokat hívja be kávéra, süteményre. A kávézó reggel negyed nyolctól várja a fiatalokat, majd közvetlenül a tanítás megkezdése előtt bezár. A kezdeményezés célja, hogy a gyülekezet szűkebb környezetében megjelenő fiatalokkal kapcsolatot építsen, biztonságos térben leültesse és megszólíthatóvá tegye őket. Az ötletet a szakközépiskola tantestülete, valamint Újbuda polgármestere, Hoffmann Tamás is üdvözölte: „A gazdagréti református gyülekezethez hasonló közösségek nélkül bajban lennénk, hogyan kössük le a fiatalokat” – mondta. A kávézóban a finom kávékat és a szörpöt ingyen kínálják a reformátusok, de adományt elfogadnak a betérőktől.

Karakter • parokia.hu • 27

Karakter_6.indd 27

2015.11.17. 11:57:42

várják a jelentkezőket a tInIrehabIlItácIóra

Egyre korábban kezdik a drogfogyasztást a fiatalok, az intézetben nevelkedő gyerekek akár már öt-hatévesen füves cigit szívnak. Az iskolák környékén könnyen hozzáférhető a kábítószer, a dizájner drogokat a kiskamaszok is rendszeresen fogyasztják. A drog gyors kielégülés, de instant boldogság – véli a most induló ráckeresztúri tini drogrehabilitációs otthon szakmai vezetője. A református egyház fenntartásában lévő bentlakásos otthonban szerhasználó kamaszoknak segítenek egyénre szabott terápiával. Az otthonban harminc fiút tudnak segíteni, tanítani, gondozni egy „turnusban.” A „tinirehab” egy évek óta működő, felnőtteket gondozó drogterápiás otthon mellett épült fel, ahol már több százan gyógyultak ki szenvedélybetegségükből. A Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonának tinirehabilitációjára szakorvosi beutalóval lehet bekerülni, ugyanolyan módon, mint ahogyan egy kórházi osztályra vesznek fel betegeket. Egyelőre várólistán regisztrálják a jelentkezőket. Bővebb információt a www.tinirehab.hu oldalon kaphatnak.

kalauz a bIblIaI lelkIgondozáshoz

A bibliai lelkigondozás valamilyen mértékben minden érett keresztyén ember feladata – állítja Pálhegyi Ferenc. De kit tekinthetünk érett személyiségnek? Mi a különbség a bibliai lelkigondozás és a világi pszichoterápia között? - erről is ír a keresztyén pszichológus, családgondozó a közelmúltban megjelent könyvében, melynek címe: Kalauz a bibliai lelkigondozáshoz. A kötet nem szakembereknek készült, hanem azoknak, akik gyülekezetükben felelősséget éreznek és vállalnak hívő testvéreik lelki egészsége és hitbeli fejlődése iránt. A pszichológus úgy véli fontos, hogy a hívő emberek ne vessék el a pszichológiai ismereteket, azonban a maguk helyén alkalmazzák ezeket, a Biblia tanításának alárendelve, ugyanis a bibliai lelkigondozásban az Ige a „mester”, mellette a pszichológia a „kisinas”, akinek az a dolga, hogy a mester keze alá dolgozzon.

új korszak kezdődIk

Húsz éve épült a halásztelki református templom, de csak idén októberben szentelték fel. A gyülekezeti tagok azt mondják, nehéz időszakokat éltek meg, mert gyakran váltották egymást a lelkipásztorok, de ezentúl már előre akarnak tekinteni, hogy együtt épüljenek Isten igéje által. Templomukat 1993-ban kezdték el építeni Nagy Béla építész és Szabó Imre statikus tervei alapján. A templom hol kisebb, hol nagyobb léptekben, de biztosan haladt előre köszönhetően a gyülekezet áldozatvállalásának, odaszánt idejének, energiájának és összefogásának. Az építés kezdetekor 64 önként jelentkező vállalta a tököli repülőtér épületeinek a bontását és a téglák tisztítását egy egész nyáron át, így jutott a gyülekezet ingyen építőanyaghoz is. Az építkezést sokan támogatták: a Dunamelléki Református Egyházkerület és a Délpesti egyházmegye jelentős támogatása mellett néhány halásztelki család is különösen sokat segített, de szinte az egész település megmozdult, hogy templom épülhessen a Pest megyei kisvárosban.

28 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 28

2015.11.17. 11:57:45

emberarcú közösség A Művészetek Völgyében évek óta vonzza a látogatókat a református udvar, ami igazi unikumnak számít a legnagyobb világi kulturális-művészeti fesztiválon. Az udvaron a Parókia portál szerkesztőségvezetője, Füle Tamás fotókiállítása, a Szó – Láss – Szabadság elnevezésű szabadtéri interaktív tárlat, templomi áhítatok, koncertek és imaszoba is várta a betérőket. Portálunk hét rövidfilmje az egyház tevékenységét mutatta be, a közösségi jókedvnek pedig a játékok és a körtefa köré rendezett, egyházi és világi reformerekről szóló irodalmi kávéház adott teret, amelynek Bölcsföldi András lelkipásztor volt a házigazdája. A Dunamelléki Református Egyházkerület munkatársai által megálmodott udvarba évek óta járnak visszatérő látogatók, néhányan megosztották véleményüket is velünk. „Ez a kedvenc udvarom, minden alkalommal megérint egy-egy gondolat, amit itt találok. Volt úgy, hogy az egész évi feszültségemet sírtam itt ki” (Garda Ildikó) „Minden évben hoz ez a visszatérés valami újat. Idén, ami igazán megérintett, a Szó – Láss – Szabadság kiállítás négyes útjából a csend útja. Számomra ez az egyedül pihentető.” (Fülöp Csaba) „Nagyon jó érzés volt belépni ebbe a templomba, megérintett a puritánsága, emberléptékűsége. (Hajdu Csaba) „Meghatott minket ez a hely. Ezen a házon tükröződik minden, ami vele, benne történt, ugyanúgy, ahogy egy ember acán is.” (Éliás Dávid) „Én azért jöttem most vissza, mert tavaly sok időt eltöltöttünk itt, és tudtam, hogy biztos valami jó kis kreatív dolog vár ránk megint. Ez nem egy ‚két percre benézek’ udvar, belső kényszer, hogy jó lenne, jólesne itt értékes időt tölteni. (Papp Eszter) „Magammal vihető gondolatokra találtam itt. Legjobban a portrékiállítás fogott meg a reformátusok gondolataival. Fényképezgettem is, hogy el tudjam vinni és fel tudjam idézni őket.” (Andrea)

szIlárd alapot vetve

Évtizedes álom válhat valóra válni Monorierdőn, ahol októberben lerakták a református gyülekezeti ház és templom alapkövét. A szórványgyülekezet épülő lelki otthonában a település lakói az egész közösség összetartásának szimbólumát látják. A gyülekezeti ház alapkövét a hetvenes évek elején találták a négyes főút építésekor, ott ahol annak idején a település állhatott, így a helyiek úgy tartják, hogy a múltat szó szerint egybeépítik a jelennel és a jövővel. Gulyás László nyugalmazott lelkipásztor, aki egykor biciklivel járt ki a szórványba, ötvenkét évvel ezelőtt kezdte meg szolgálatát Monorierdőn, és jól emlékszik arra, amikor a gyülekezeti házról csak álmodtak a helyiek. „Csoda, hogy ebben a világban templom épülhet, nem a magunk, hanem Isten dicsőségére. Hiszem, hogy ez az építés bizonyságtétel is. Mi elmegyünk, a cselekedeteink eltűnnek – az Isten dicsősége mindörökké megmarad” – mondta. Az épület jelzi majd, hogy a 4500 lelkes településen élő református közösség van, amelynek a hitére és összetartozására rá lehet építeni az egész közösség életét.

Karakter • parokia.hu • 29

Karakter_6.indd 29

2015.11.17. 11:57:47

mInden megfordult

A keresztyén hitet és az önálló kritikus gondolkodás képességét együtt, egyszerre és egymással összekapcsolva akarták nevelni diákjaikban a Baár–Madas Református Gimnázium újraindítói huszonöt évvel ezelőtt. A rendszerváltás utáni iskolaalapító igazgató, Bibó István szerint az összekapcsolás nem lehetetlen, de a hozzá vezető út nagyon keskeny. Hálaadó istentisztelettel emlékeztek az elmúlt negyedszázadra az országban elsőként újraindult református gimnáziumban.

Harmincnyolc évnyi kényszerszünet után 1990 szeptemberében csengettek be újra a budapesti Baár–Madas Református Gimnáziumban. (Az intézményt 1952-ben az ország legtöbb egyházi iskolájával együtt államosították.) A Pozsonyi úti református templomban tartott ünnepségen a diákok színvonalas műsora elevenítette fel a múltat, melyben elhangzott, hogy „az 1980-as évek közepén Bibó Istvánt az értelmiségét vesztett egyháznak és az összezavarodott értékű társadalomnak a látványa egyre erősebben vitte a felismerés felé: meg kellene próbálni az elvett iskolák közül ha csak egynek is a talpra állítását.” Az önszerveződő református értelmiségiek Bibó István vezetésével Tóth Károly akkori dunamelléki püspökhöz írtak beadványt: „Szükség van erre az iskolára legfőképpen az egyház szempontjából, részben a teológusképzés megalapozása, részben az egyházi munkások utánpótlása s a református értelmiség nevelése szempontjából. (...) Az ország gondjaiban felelősen részt vállaló egyház érzésünk szerint igen sokat tehet az oktatás és nevelés terén a hitbeli alapok megadásával; s ebben az iskola szerepe nem pótolható a legélőbb gyülekezeti ifjúsági munkával sem” – olvasható az egyházvezetőhöz írt, csaknem harminc éve keltezett levélben.

30 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 30

2015.11.17. 11:57:54

Erőforrás a tiszta, bátor gondolkodáshoz A mozgalom vezetőinek összefogása nem maradt eredménytelen, ugyanis 1989 januárjában a kormány úgy határozott, hogy elsőként a budapesti volt Baár–Madas épületét adják viszsza, és engedélyezik az iskola újjászervezését. Bibó István megbízott igazgatóként közvetlen munkatársaival mintegy 500 jelentkezőből választotta ki a négy induló osztály tanulóit, és összeállt a tanári kar is. „Célunk az, hogy iskolánk, hű maradva közel 500 év magyar református hagyományához s közel 2000 év keresztyén európai hagyományához, valóban keresztyén embereket neveljen a jövőnek. Olyanokat, akiknek hite nem puszta világnézet, nem filozófiai

rendszer, nem is mindenre ráhúzható magyarázat, amely felment a gondolkodás alól, hanem az élő Krisztussal való személyes kapcsolat, amely erőforrás a tiszta és bátor gondolkodáshoz, szóláshoz és cselekvéshez; s ugyanígy erőforrás a gondolatokért, szavakért és tettekért való felelősség vállalásához” – fogalmazta meg az induláskor Bibó István, aki 1995-ig irányította a Baár–Madast. Az iskola első igazgatója köszöntőt mondott a 25 éves ünnepségen is, ahol többek között az egyik tanévzáró beszédéből idézett: „... a legfontosabb az, hogy Isten az embert teljes és egész személyiségként, a Vele való kapcsolatra és párbeszédre teremtette, ezért szabadságot adott neki, s ebből felelősség következik. A sza-

badság és felelősség terhét egyedül elhordozni nem tudó, bűnbeesett emberért pedig elküldte Krisztust. Minden további, amit fontosnak tartunk, a fegyelemtől a szolgálaton át a hazaszeretetig ebből következik és válik érthetővé” – mondta Bibó István, akit az ünnepséget szervező Berényi Eszter tanárnő kért fel, hogy beszéljen a Baár–Madas céljairól és azok megvalósulásáról. Az egykori igazgató a felkéréssel összefüggésben úgy fogalmazott, hogy az elmúlt huszonöt évből az első öt év jutott számára, „ami leginkább a vetés és plántálás ideje volt, s kissé már az öntözésé is, de a növekedést és a bő termés első hozamait már csak távolról figyelhette és láthatta volna, ha nem talált volna újabb, őt teljesen lekötő feladatot.” Művelt, jellemes keresztyén emberekké A gimnázium jelenlegi igazgatója, a harmadik ciklusát töltő Tombor László elődjéhez kapcsolódva néhány szóban megemlékezett az iskola indulásáról, majd köszönetet mondott mindenkinek, akik alkotó részesei, imádkozó támogatói voltak a Baár–Madas ügyének. „Az egység, az egy célért küzdés, a református oktatásügy elkötelezett szolgálatának vágya jellemezte a közösséget” – fogalmazott, de nem titkolta az évek alatt felvetődött nehézségeket sem. „Sajnos, mint minden emberek alkotta szerveződés, amely adott társadalmi közegben és környezetben fejti ki tevékenységét, ki van téve különböző nézetek ütközésének, az eltérő elvárásoknak, igényeknek, volt idő, amikor az egység megbomlott. Sok jóakarat, mélységes elkötelezettség, kitartó munka, ugyanakkor emberi gyengeség, egyéni érdek is megjelent az elmúlt 25 évben a Baár–Madasban. Az iskola legújabb kori története magában hordozta az ember felemelő és gyarló voltának elegyét. Sokszor

Karakter • parokia.hu • 31

Karakter_6.indd 31

2015.11.17. 11:58:01

Az aranykor Az ünnepségen az iskola egykori diákja, Egyházy Rebeka emlékezett vissza a kezdetekre.

adta jelét Isten az Ő megbocsátó szeretetének, figyelmes gondoskodásának, akkor is, amikor arra méltatlanok voltunk. Így jutottunk el ehhez az örömteli negyedszázados évfordulóhoz. Most is tudatosulhat bennünk a megállapítás, ha Isten elfordult volna a Baár–Madastól, az már nem létezne. De megtapasztalhattuk, hogy nem így cselekedett” – mondta Tombor László. Az igazgató hozzátette: huszonöt év

alatt kétezer diák tanult az iskolában, és több mint százötven pedagógus végzett szolgálatot. „Reménységünk szerint azt a célt szem előtt tartva tették ezt, amely az iskola sajátja: azaz a tanulókat művelt, jellemes keresztyén emberekké, a magyar haza és nemzet hűséges és áldozatkész polgáraivá formálták, akik elkötelezett, tudatos gyarapítói és védelmezői szűkebb és tágabb környezetünknek.”

„25 évvel ezelőtt a Baár-Madas hátsó kertjének lépcsőjén közjogi méltóságok részvételével, Bibó István igazgató úrral és négy osztálynyi diákkal, 126 emberrel kezdődött az iskola. Új szelek fújtak az egyházban és a mi életünkben is. Tele voltunk kíváncsisággal, valami nagyon jót vártunk. A legjobb az első években a családias légkör volt, mert még igen kicsi volt az iskola, név szerint ismer-

32 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 32

2015.11.17. 11:58:13

tük minden diáktársunkat. Azóta jó nagyra nőtt a Baár–Madas, és biztosan sok minden változott. Akkor egy folyosónk volt, elkergettek minket a Móricz Zsigmond Gimnáziumból, hátsó kapun jártunk be az épületbe. A kollégium testvéreket kovácsolt a bejárókból. A négy év megszámlálhatatlan élményt, feladatot és tapasztalatot hozott, amire mindig szívesen, nosztalgiával emlékszünk vissza, ez amolyan aranykor volt számunkra.” Minden megfordult Az ünnepi alkalmon Bogárdi Szabó István, a református egyház zsinatának lelkészi elnöke, dunamelléki püspök hirdetett igét Márk evangéliuma 9. részéből. „25 esztendővel ezelőtt megtörtént, amit a zsoltár énekel: a Jordán vize megfordult. Isten nemcsak szabadságot adott, hanem megfordította a világot, mert itt világfordító dolgok történtek – utalt a püspök a nyolcvanas évek gyengülő pártállami időszakára és a rendszerváltásra, ami meghozta a lehetőséget a Baár–Madas újra indítására. Szabadság és rend Az ünnepséget követő állófogadáson Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter, református lelkipásztor köszöntötte a résztvevőket. Balog Zoltán több mint két évig dolgozott vallástanárként a Baár–Madasban.

„A kezdetekkor én is ott mozgolódtam a Baár–Madas alakulásánál. Amikor benne voltam az oktatás sűrűjében, a gyengeségeket láttam világosabban, most távolról főként az erősségeket látom” – mondta a miniszter. „Mi, reformátusok az oktatásügyön, a diakónián, a lelkigondozáson, de leginkább az igehirdetésen keresztül szabadságot és rendet adtunk a nemzetnek. A Baár–Madas-beli küzdelmekről az az emlék él bennem, hogy amikor belső szabadságunk volt, akkor tudtunk szeretetben szolgálni. Az országunknak is leginkább belső szabadságra van szüksége, megmutatni, mire képes az ember, ha belülről szabad és – Kálvin szavaival élve – nem önmaga körül forog.

Szabadságra és összerendezettségre van szükség, arra, hogy legyen a hitünknek az életünkben belső struktúrája, ami rendet sugároz a kaotikus világban.” Huszonöt éve nyitva áll a Baár– Madas „aranykapuja”, amelyen – Ravasz László püspök szavaival élve – „ha átmegy az ember, egészen mássá lesz. Igaz, hogy nem lehet egy lépéssel átmenni alatta; sokáig, sokszor évekig tart az átmenetel. De csak az megy igazán át rajta, aki közben egészen átalakul.” Fekete Zsuzsa Fotó: Vargosz

Karakter • parokia.hu • 33

Karakter_6.indd 33

2015.11.17. 11:58:23

a kegyelem követeI

Amolyan vallási Nobel-díj – ekként emlegetik a Templeton-díjat, amellyel valamilyen kiemelkedő vallási és spirituális eredményt jutalmaznak. Idén a kanadai Jean Vanier lett a kitüntetett. Ő alapította az értelmi sérüléssel élők nemzetközi hálózatát, a Bárka közösséget, amelynek része a dunaharasztiban élő egyetlen magyar Bárka közösség is. A felekezetközi közösség életéről református vezetőjük, Jeney-Tauzer Katalin mesélt nekünk.

Kézi szövésű szőnyegekkel, illatos gyertyákkal, élénk festményekkel gazdagon megrakott szoba tárul elénk, ahogy belépünk a Bárka Műhely ajtaján. A bolt polcain a közösség tagjainak szebbnél szebb alkotásai sorakoznak, mint később megtudom, a bevételt újabb alapanyagokra fordítják. Az emeleten most is ég a kezek alatt a munka: az egyik szobában gyertyát öntenek, a másikban szőnek és gyöngyöt fűznek, a harmadikban nemezből készítenek ajándéktárgyakat. Vilmos, az egyik bentlakó büszkén újságolja, hogy a keresztlánya ballagására szánt szőnyegen dolgozik, a lányok viszont kissé zavarban vannak: tudták, hogy jövünk, kicsinosították magukat, de a kézműveskedéshez mégiscsak átöltöztek. Valamennyien szeretettel fogadnak minket, bemutatkoznak, mesélnek a munkáikról. Valóban eltérnek az átlagtól – gondolom –, leginkább közvetlenségükkel, elfogadásukkal. Valamennyien értelmi sérüléssel élők, néhányan mozgásukban is akadályozottak. „Mi csak úgy mondjuk, sérült barátaink” – mosolyog rájuk a közösség vezetője. És mint kiderül, nem túloz. Jeney-Tauzer Katalin különleges életközösségről mesél, amikor a Bárka világáról kérdezem. Nemcsak műhelye, hanem lakóotthona is van a közösségnek, a Bárka ugyanis világszerte arról híres,

34 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 34

2015.11.17. 11:58:31

hogy a gondozók és gondozottak lakóközösségekben élnek. Az utóbbi néhány évben ugyan a gondozók helyhiány miatt nem alszanak bent, de sok időt töltenek sérült barátaikkal. A mindennapi együttélés során segítik, hogy minél önellátóbbakká váljanak, és mély lelki közösséget is ápolnak velük. Imaközösségek, áhítatok, istentiszteletek, születésnapok, közösségi napok – csak néhány az erre rendszeresen alkalmat adó kapcsolódási formák közül. Különleges esték a heti kétszer megtartott csendes vacsorák is. „Ilyenkor zene szól, amit mindig más választ. Beszélni nem szabad, csak mutogatni lehet, ki mit kér, így azok is ugyanolyan intenzitással vehetnek részt a közösségben, akik egyébként nehezebben fejezik ki magukat” – magyarázza Jeney-Tauzer Katalin, majd hozzáteszi: őt is egy ilyen vacsora szeretetteljes légköre marasztalta a közösségben aznap, amikor először merte betenni a lábát a lakóotthonba. Időbe telt ugyanis leküzdenie félelmeit. „Ahogy bekerültem a gyülekezetbe, láttam, hogy a bárkások bejárnak a templomba, de nagyon tartottam tőlük. Megijesztett a külsejük, és féltem, hogy nem értem majd, amikor hozzám beszélnek” – árulja el. „A lelkipásztorunk kérte, hogy aki teheti, segítse adományaival a

közösséget. Édesanyám is elküldte velem időnként, ami a kertben megtermett nálunk. Az akkori segítőknek feltűnt, hogy időről időre odabiciklizek, beadom az ennivalót, és gondolták, valahogy be kellene engem csalni. Amikor diós zsákot vittem, megkértek, hogy segítsek bevinni. Az egyik bentlakó, Vilmos megfogta a kezem, leültetett egy székre, és szépen elkezdte megmutatni a kis dolgait, a kincseit. Az első tíz percben még nagyon zavarban voltam, aztán kezdtem feloldódni, mert nagyon kedvesen beszélt velem, pedig nem is ismert. Megragadott, hogy mennyire elfogadó, nyitott, önzetlen. Jó másfél órát ültem ott. Aztán meghívtak vacsorára aznap estére. Akkor szerettem meg nagyon a Bárkát.”

Katalin attól fogva önkénteskedni kezdett, eleinte a házimunkában segített, később kosarazni vitte a barátait Budapestre. A velük töltött hat év alatt eldöntötte, nem biológus lesz, mint ahogy tervezte, hanem velük szeretne élni. Ahogy befejezte a középiskolát, beköltözött a lakóotthonba. Noha húszéves volt ekkor, nem riasztotta az előtte álló perspektíva, mi több, nagyon várta, hogy minél több időt a sérült emberek között tölthessen – mondja. „Jean Vanier ötven évvel ezelőtt úgy kezdte el a szolgálatát, hogy befogadott két sérült férfit, akikről ő gondoskodott. Amikor beköltöztem a lakóotthonba, szinte minden időmet a lakótársaimmal töltöttem. Naponta két óra, hetente egy nap, havonta egy hétvége szabadidő állt rendelkezésemre. Az ezen kívüli órákat sem munkaidőként fogtam fel. Együtt éltünk. Ez a kilenc év volt életem legszebb időszaka.” Bár felkészült arra is, hogy egész életét a sérültek között éli le, végül férjhez ment egy másik segítőhöz. „Egyszer, korábban azt álmodtam, hogy megöregszem, meghalok, és Isten azt mondja: nem lett se férjed, se gyermeked, se unokád – most akkor mi van? És akkor arra keltem, hogy hangosan azt mondtam: megérte.”

Karakter • parokia.hu • 35

Karakter_6.indd 35

2015.11.17. 11:58:43

Hogy miért, arról az életközösség bájos anekdotái győznek meg. Katalin összegzi a tanulságokat: nemcsak saját magáról, de Istenről is tanítják őt sérült barátai. „Korábban hajlamos voltam a hirtelen haragra, és ha az egyszer fellobbant, sokáig tápláltam magamban. Velük élve megláttam, mennyire másként gondolkodnak erről. Ha megbántottam őket a türelmetlenségemmel és bocsánatot kértem, megbocsátottak. Volt, hogy kísérleteztem. Visszakérdeztem: de mit is bocsátottál meg? Kiderült, hogy nem arról van szó, hogy nem emlékeznek arra, hogyan esett ez nekik, hanem gyermeki lelkülettel elfelejtik, és nem emlegetik fel.”

Bár sokan megkérdőjelezik, lehet-e értelmi sérüléssel élők megtéréséről beszélni, Katalin szerint barátai közül többen is olyan „gyümölcsöket teremnek”, amelyekből megtérésükre lehet következtetni. „Megváltozik az életük. Más jellegű döntéseket hoznak, mert máshová kerül a hangsúly az értékrendjükben. Nem ugyanazon az úton járnak már. Amit hallottak, tanultak, szeretnék a kapcsolataikba átvinni. És ha nem megy, lelkiismeret-furdalásuk van. Nagyon tudnak bűnbánatot tartani, ha megbántanak valakit, az nagyon mélyen érinti őket.”

ikban. Nem befolyásolja őket ebben az sem, hogy mások hallják, hogyan imádkoznak. Megesik, hogy valaki azt mondja: Uram, megették az összes sütit, mire hazaértem. Megették, nem hagytak egyet sem. Sokszor nem bírjuk ki mosolygás nélkül az imádságaikat, ugyanakkor ámulattal tölt el, hogy ők – ahogy az Ige mondja – minden kérésüket hálaadással tárják Isten elé. A legrosszabb helyzetben is azt tudják mondani: köszönöm, Istenem.”

Noha a gondozottak sok mindenben az egészséges segítőkre szorulnak, a kapcsolatuk mégsem egyoldalú – mondja a közösségvezető. „Nem az

van bennünk, hogy ő segítségre szoruló ember, akinek szolgálok, hanem az, hogy ő az én barátom. Ugyanígy szorulhat és szorul is a segítségemre egyébként akármelyik egészséges barátnőm is. Nem is tudtam volna kilenc évig a Bárkában élni, ha csak adok, adok és nem kapok. Sőt, biztos vagyok benne, hogy nem túlzok, ha azt mondom, hogy többet kapok vissza, mint amit adok. Ők

ugyanúgy figyelnek ránk és egymásra, mint mi rájuk. Rendkívül érzékenyek, ezért pontosan tudják, melyik segítő milyen hangulatban van. Néha rászólnak egymásra: most ne kérdezd ennyiszer, nem látod, hogy fáradt? Vagy jönnek, hogy Kata, készítek neked teát, gyógyulj meg.” A Bárka közösségek középpontjában a sérült ember és a segítő kapcsolata áll – teszi hozzá a vezető. Ezzel azonban nem a különbözőségeket hangsúlyozza, hanem azt, ami közös valamennyiükben. „Nekünk, segítőknek is vannak gyengeségeink meg

A sérültek az Istennel való kapcsolatukkal is példát állítanak – teszi hozzá Katalin. „Nyíltak, őszinték. Ha haragszanak is, az benne van az imádsága-

36 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 36

2015.11.17. 11:59:09

sötétségeink is. Ezek – pont azért, mivel velük osztjuk meg az életünket – hamarabb előjönnek, mint egy másik munkahelyen. Máshol tovább tudnánk ezeket álarc mögé rejteni. Itt előbb nyilvánvalóvá válik, hol van a határa a türelmünknek, a szerete-

tünknek, ezért hamarabb szembesülünk azzal, kik vagyunk és merre tartunk.” A sérült emberek tudtukon kívül rávilágítottak arra, hogy ő maga is menynyire kegyelemre szorul, és ez segítette, hogy elfogadóbb legyen az egészségesekkel szemben is – folytatja Katalin. „Ráébredtem, hogy Isten nem személyválogató. Ha valakire haragszom, lehet, hogy az az ember is imádkozik este, és Isten őt is ugyanannyira szereti, mint engem. És arra is, hogy ő több annál, mint ahogy egy-egy szituációban megnyilvánult. Egy másik szerepben szülő, gyermek, házastárs. A sérült barátaim hatására én magam is elkezdtem elfogadni az

embereket mint Isten teremtményeit, ahelyett, hogy egy-egy impulzus alapján megítélném őket.” „Mi, egészségesek, nagyon szegények lennénk, ha ők nem lennének” – összegzi a közösség vezetője. „Szükségük van az erőseknek a gyengékre. Jean Vanier szokta mondani, hogy a lelke mélyén minden ember sérült. Sokáig nem értettem ezt a mondatát, aztán mivel évek óta fog-

lalkozom pszichodrámával, sokakkal és főként saját magammal találkozva megláttam, hogy valóban minden ember – még az is, aki befutott, csinos és rendben van a házassága – megsérül, vagy a családi kapcsolataiban, vagy az Istennel való kapcsolatában. Sérültek közt lenni

viszont gyógyító közeget jelent. A jelenlétükben nemcsak lehullanak az álarcok, de annyira nyitottan és szeretettel fogadnak, hogy merünk visszaszeretni és merjük megmutat-

ni magunkat akként, akik vagyunk. Kegyelemként éltem át, hogy Isten akkor is szeret, ha nem megfelelően reagálok dolgokra, ha nem ott tartok ahol szeretnék, és elfogad engem minden kis nyomorommal együtt. Az, hogy Niki, Vilmos, Olgi így is szeret, segített, hogy én is szeressem magam. És tudjam, hogy ha elbuktam, Isten is megbocsát, és azt mondja, még egy kicsit megkapállak, megöntözlek, megmetszlek. Ezt minél inkább átélem, annál inkább tudom azt az embert is szeretni, akit elsőre nem biztos. A kölcsönös megbocsátás és elfogadás közegében szépen begyógyulhatnak sebek.” A Bárkából távozóban jóleső érzés tölt el. Már csak az jár a fejemben, ha ebben a közösségben, amelyet fogyatékkal élők alkotnak, megkönnyebbül a lélek, és szinte tapintható a szeretet légköre, vajon be kell-e gyógyulnia minden sebünknek. Nem lehetnénk mi is sebzett gyógyítók? Jakus Ágnes Fotó: Füle Tamás

Karakter • parokia.hu • 37

Karakter_6.indd 37

2015.11.17. 11:59:39

atomerőmű(vész)et

A fukusimai atomerőmű-baleset óta ismét bizalmatlanokká váltunk a nukleáris energiatermeléssel szemben, a paksi atomerőmű kibővítése (Paks 2) azonban még közelebbről érint minket, és számos etikai dilemmát felvet. Szakmai és etikai szempontból is tárgyaltak a nukleáris energiatermelés jövőjéről neves szakemberek az Atomenergia és életstílus elnevezésű konferencián. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa szervezte budapesti találkozó az egyházi állásfoglalás kialakításában is fontos lépés volt.

Mennyit ér? Az olyan fosszilis, vagyis nem megújuló energiaforrásoknál, mint a szén vagy a kőolaj jobb, a nap-, szél- vagy vízenergiánál, vagyis a megújuló energiaforrásoknál viszont drágább az atomerőművek által termelt villamos energia – hívta fel a figyelmet előadásában Lányi András, egyetemi docens, humánökológiai szakoktató. A magyar energiaforrások közül a paksi atomerőmű a legolcsóbb, a tervezett Paks2 atomerőmű is csak a költségei megtermeléséig drágább, költségvetésébe viszont nem számoltak bele számos pluszköltséget – figyelmeztetett. „Ráadásul amennyit nyerünk, annyit veszítünk is a nemzeti árgaranciával megvalósuló beruházással: az orosz partnertől való függés mellett a tízmilliárd eurós hitel kamatos kamatai unokáinkat terhelik majd.” Biztonságos vagy nem? A földrengés és a nyomában előtörő szökőár okozta 2011-es fukusimai atomerőmű-baleset óta látványosan visszaesett az atomerőművek építése iránti hajlandóság, Európában is sorra elbizonytalanodtak a meglévő terveket illetően – emlékeztetett Lányi András. „Noha szakemberek szerint az atomerőmű az egyik legbiztonságosabb energiatermelési forma, nagy-

38 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 38

2015.11.17. 11:59:40

vonalúan szemet hunynak afölött, hogy Fukusimában négy éve megállíthatatlanul, kezelhetetlenül ömlik az erőmű hűtésére szolgáló radioaktív víz.” Szerinte az atomkritikusok éppúgy szelektálják a tényeket, ugyanis az energiaforrásokról szóló diskurzusban részt vevő valamennyi szereplő értékrendje meghatározza azt is, ki milyen tényeket vesz alapul véleménye kialakításához. Az viszont biztos, hogy egy időre jó eséllyel hazánk építi Európa utolsó atomerőművét – tette hozzá.

Nem szabad kézre adni Kérdés az is, hogy akarunk-e olcsó, korlátlan energiaforrást az emberiség kezébe adni. „Bár hihetetlenül felpörgetné a gazdaságot, a meg nem újuló energiaforrások kiaknázását, de növelné a fogyasztást, népességrobbanáshoz vezetne, és még századunkban az ökoszisztéma, valamint civilizációnk teljes összeomlását eredményezné” – fogalmazott. Lányi András hozzátette: lejárt az ideje a nagy, központi energiaüzemeknek, a jövőben kisebb, helyi energiaforrások szolgáltatják majd az alapellátást, a központi hálózatok ezeket segítik majd. Noha az Egyesült Államokban már létrejöttek nagy napenergia-telepek, az alapellátásban továbbra is a fosszilis hálózatokra támaszkodnak majd, az atomenergiának pedig egyre kisebb szerepe lesz. Bizalmatlanság A téma iránti gyanakvás, a tények nem megfelelő ismerete az egyházi állásfoglalásokat és a laikusokat

még bizonytalanabbá teszi, ezért is nehéz a témáról érdemben gondolkodni – fűzte hozzá Szűcs Ferenc. A Károli Gáspár Református Egyetem professzor emeritusa szerint a bizalmatlanság egyik oka, hogy az atomenergia felhasználását tömegpusztító fegyverként ismerte meg a huszadik század embere, míg a nagypolitika is gyanakvó a békés célú energiatermelő reaktorok működésével szemben bizonyos országokban – ott, ahol felvetődik, hogy ezzel álcázzák az atomsorompó kijátszását. A média is manipulatívan állítja be az atomenergia békés felhasználását, Szűcs Ferenc a bős–nagymarosi vízlépcső példáját említette, melynek pártolói kampányukban inkább a nukleáris katasztrófák veszélyeire hívták fel a figyelmet. Az atomerőmű-balesetek hátterében fellelhető emberi mulasztások és az áldozatok tíz- vagy akár százezres nagyságrendje is felhasználható az apokaliptikus félelemkeltés szolgálatában – tette hozzá a lelkész. Pénzt vagy életet Növeli a bizonytalanságot az is, hogy egyre inkább informális csatornákon tájékozódunk a hivatalos médiumok helyett, emiatt azonban nehezebb kiválasztani a hiteles információkat. „Magyarországon ez a leglátványosabban az izotóphulladék tárolásánál jelentkezik. A beláthatatlan következményektől való félelem csak az olyan anyagi dotáció hatására csökken, amely számos kis település önkormányzata számára az ideig való életben maradást jelenti.” A kisebbik rosszat Máig él azonban a technikai fejlődésbe vetett bizalom a kisebbik rossz választásának etikai dilemmájával együtt. Ez a professzor szerint egybecseng azzal az eredendőbűn-felfogással, miszerint „a jó és gonosz tudásának gyümölcse után már nem a jó és a rossz között választunk,

hanem a két rossz között próbálunk a kevésbé rossz mellett dönteni. Ez a kompromisszum szülte meg a 20. század fenntartható fejlődés szlogenjét: a technikai civilizáció által létrehozott komfortos élet fenntartását a környezet lehető legkisebb mértékű károsításával.”

Keresztyén etika A fejlett világ energiaszükségletének 80 százalékát fosszilis forrásokból biztosítják, 8-10 százalékát nukleáris energiából és mindössze 6-8 százalékát egyéb természeti forrásokból. Az energiaigény hatványozottan növekszik – emlékeztetett Szűcs Ferenc. „Az alapvető etikai ellentmondás a fogyasztók rövid távú gazdasági érdekei és a hosszú távú morális szempontok között feszül” – állapította meg Szűcs Ferenc. A teológus végül felvetette azt a kérdést is, mit tehetnek az individualizálódó erkölcs világában a keresztyén egyházak. Szerinte szükség van olyan fórumokra, ahol senki nem próbálja meg becsapni, elhallgatott vagy túldimenzionált tényekkel manipulálni a közvéleményt. „Ebbe beletartozik az a teológiai önfegyelem is, amely sem nem démonizálja a tudományt és a technikai eszközöket, sem kritikátlanul nem hódol előttük” – fogalmazott. Az egyházaknak olyan reménységet kell képviselni, amely nem a szükségszerű pusztulás menetrendjéről szól, hanem „egy adott időben való metanoia (megtérés – a szerk.) esetén a megmenekülést is jelentheti”. A napenergiáé a jövő „Az emberiségnek két energiaforrása van, mindkettő nukleáris erede-

Karakter • parokia.hu • 39

Karakter_6.indd 39

2015.11.17. 11:59:47

tű: az egyik a radioaktivitás, a másik a napenergia, hiszen az is hidrogénbomba, fúziós erőmű” – kezdte előadását Kroó Norbert fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi főtitkára. A legnagyobb elektromosenergia-pazarlók az északi féltekén élők, és a legtöbb atomerőmű is NyugatEurópában, illetve az Egyesült Államok keleti partvidékén található – mutatott rá. A növekvő energiaigényt biztosító fosszilis energiaforrások felhasználása a globális felmelegedést is felgyorsítja, és még nagyobb pazarláshoz vezet. Hosszú távon a napenergia lenne az ideális energiaforrás: tízezerszer annyi napenergiát kapunk, mint amit felhasználunk – hívta fel a figyelmet a fizikus.

A nukleáris energia előnyei Addig nem mondhatunk le azonban az atomenergiáról, hiszen az jelenleg az emberiség energiafelhasználásának 16 százalékát adja. Nem véletlen: a nukleáris energia globálisan költséghatékony, versenyképes a földgázzal, nem környezetszennyező, nem járul hozzá a globális felmelegedéshez – magyarázta a szakember. „A nukleáris energia termelése biztonságos, emissziómentes, mindenütt elérhető, energiabiztonságot és függetlenséget jelent, és az üzemeltetésben megbízható tapasztalatokkal rendelkezünk. Hazánkban az elektromos energia negyven százalékát a nukleáris energia biztosítja, európai szinten ezzel a középmezőnyben vagyunk.” Kockázatos? Az áramtermelési verseny azonban

a profitot gyakran a biztonság elé helyezte – tette hozzá a szakember. A legjelentősebb atomerőmű-baleseteket okozó emberi hibákat viszont a robotika hatékonyan ki tudná küszöbölni. „Igaz, tökéletesen kockázatmentes erőmű a jövőben sem lesz. Optimizmusra a negyedik generációs atomerőművek adhatnak okot, az extrém magas hőmérsékletű reaktorok ugyanis a jelenlegieknél sokkal biztonságosabbak lesznek. Ezek építését egyre több ország kormánya támogatja.” Felelősségre inti az egyházat Az atomenergia kérdését taglaló nemzetközi egyházi állásfoglalásokról szólt Zlinszky János ökológuskutató. Mint mondta, 1975-ben még a szolidaritás jegyében fogalmazódott meg, hogy a fejlődő országoknak segíthetnek az atomerőművek, 1984ben azonban a világ természeti erőforrás-fogyasztása fenntarthatatlanná vált, ezért az egyház állásfoglalása is változott. A nukleáris energiatermelés témájában a 2010-es évektől ismét gyakori és egyre karakteresebb közegyházi nyilatkozatok születnek szerte a világon.

Az egyház is felelősségre int Az egyik kulcsdokumentum a német püspöki kar pásztorlevele, melyet A teremtés jövője az emberiség jövője címmel adtak közre. „A világ Isten adománya az embereknek, amelyet tovább kell adnunk. Felelősek vagyunk a következő generációkért: a teremtés örökség, amelyet nem lehet elviselhetetlen tartozásokkal megterhelni” – idézte a katolikus állásfoglalást Zlinszky János. „Eszerint

négy sarkalatos erény a mértékletesség, a bátorság, az igazságosság és a szegénység. Vagyis szabaddá kell lennünk azoktól a szükségletektől, amelyeket magunkra vettünk, vagy amelyekre hagytuk, hogy rábeszéljenek.” A szakember idézte II. János Pál pápát is, aki szerint a haladás maximuma nem feltétlenül a haladás optimuma, a tudomány pedig nem állíthatja az emberiséget a maga szolgálatába. „Ha az ember maradéktalanul hallgat arra a késztetésére, hogy amit ki tudna próbálni, próbálja is ki, az romboláshoz vezet” – fűzte hozzá. Az Egyházak Világtanácsa nukleáris exodusról beszél, amely a köz számára az igazság és a béke záloga, Ferenc pápa pedig a biztonságosabb megújuló energiaforrások használatát sürgeti. A teremtés hetére kiadott MEÖT-kiadvány is foglalkozik a paksi energiafejlesztéssel. A MEÖT Etikai Bizottsága jelenleg is azon dolgozik, hogy kialakítson egyfajta állásfoglalást, ebben az első lépés a konferencia előadásainak gyűjteményes kiadása lesz. A jelen építőköveiből születik a jövő „Az atomenergiának nincs alternatívája, Isten az emberiségnek ezt az egyetlen energiaforrást adta, amelyre egész élő környezetünkkel együtt mi magunk is támaszkodunk. A Nap egy Isten által teremtett nagy teljesítményű, természetes fúziós atomreaktor, amelynek melegéből és fényéből élünk, és az idáig eljutó káros sugárzásaitól az ózonpajzs véd meg. Alapvetően tehát nem az a kérdés, hogy milyen erőforrást használjunk, hanem az, hogy egyesítésből (fúzió) vagy felbomlásból (fisszió) származó

40 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 40

2015.11.17. 11:59:56

energiára támaszkodjunk” – fogalmazott előadásában Kodácsy Tamás. A református teológus a technika kísértésével kapcsolatos etikai kérdésekre a bábeli zűrzavar történetét elemezve kereste a választ. Mint mondta, az ember ma is kihívás elé állítja magát, valami új teremtésére vállalkozó kísérlete pedig nem technológiai, hanem kommunikációs kudarcba fullad. „A művelni és őrizni parancsával azért is kell felelősséggel élnünk, mert nemcsak a múlt, hanem a jövő sáfárai is vagyunk” – tette hozzá. Végül Jürgen Moltmannra hivatkozott, aki szerint „a jövőbe való tekintés nem adventus: valami, ami eljövendő, hanem futurans: amit a jelenben csinálunk, az folyik bele a jövőbe.” Hulladék, háború „Az atomerőművek üzemeltetésének eddigi tapasztalatai arra utalnak, hogy az elsődlegesen a jelen szempontjait mérlegelő ember képtelen átlátni, döntései mekkora veszélybe sodorhatják nemcsak az adott ország, hanem az emberiség jövőjét is” – mondta Végh László. A fizikus előadásában a fukusimai és

a csernobili atomkatasztrófa okairól beszélt, és nyomatékosította, hogy a nukleárishulladék-tárolás mellett egy kiterjedtebb háború is komoly veszélyt jelenthet világunkban, az érintett térség valamennyi atomerőművét Fukusima sorsára juttathatja. Újrahasznosítás? Victor András biológus az atomenergia előállításához szükséges urán bányászatáról és annak követ-

kezményeiről beszélt. Mint mondta, az atomerőművekkel kapcsolatos dilemmák közül az egyik legnagyobb, hogy az energiatermeléshez szükséges urán nem megújuló energiaforrás. Paks2-nél a hőszennyezés kérdése is felvetődik. „Nem biztos, hogy van elég víz a Dunában a hűtéshez, mert már most is vannak problémák. Az élővíz melegítése Paksnál szubtrópusi viszonyokat idézne elő a folyóban, amelynek a hőmérséklete 7 Celsius-fokkal megemelkedne.”

A fűtőelemek szállítása szerte a világon szintén problematikus: a baleset- és a szabotázsveszély kockázata mindig fennáll. „A kiégett fűtőelemek elhelyezése sincs ezer évekre biztos módon megoldva. Milyen alapon gondoljuk, hogy egy másik ország majd valahogy elbánik a nukleáris hulladékkal?” – tette fel a kérdést Victor András. Szerinte a radioaktív atomtechnológia hulladékgazdálkodását már csak azért is át kellene gondolni, mert az elhasznált elemek újrahasznosíthatók. A sugárzóvá vált, nagy tömegű építő- és hulladékanyagok sorsával kapcsolatban azt mondta: „rossz érzésem van attól, hogy a tisztázatlan kérdéseket az unokáink vállára helyezzük”.

tanára hozzátette: „az egyházi állásfoglalások jellemzője, hogy vagy túl elhamarkodottak, vagy későn születnek, vagy nem túl alaposak.” A Szociáletikai és Egyházszociológiai Tanszék vezetője szerint a Szentírás alapján kell eligazodnunk bármely etikai kérdésben, a Bibliában azonban nincsen szó atomerőművekről, és a kulturális szakadék is kétezer éves, emiatt ütközik nehézségbe az etikai állásfoglalás. És azért is, mert az egyház társadalmon belüli szerepe megváltozott: ma már a gazdaság az a meghatározó tényező, mint ami évszázadokig a klérus volt. A társadalom szétesésével az etikai érvelés is szétesett, miközben amúgy is nehezen szól hozzá az egyház a társadalmi alrendszerek problémaköreihez. Fazakas Sándor hangsúlyozta: az egyháznak ma érvekkel kell megfogalmaznia és képviselnie hitvallásos igazságát a közös gondolkodás résztvevőjeként. Jakus Ágnes Képek: Galambos Ádám evangelikus.hu

Érvelni tudni kell „Egyházként nemcsak belső kényszerünk van arra, hogy szóljunk, hanem a gyülekezet és társadalom elvárása is érzékelhető, hogy véleményünkkel segítsük a tájékozódást” – fogalmazott Fazakas Sándor. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem

Karakter • parokia.hu • 41

Karakter_6.indd 41

2015.11.17. 12:00:08

hátrahagyottak

Amikor elveszítünk valakit, a fájdalom mellett elfog a harag és a tehetetlenség érzése is, különösen, ha szerettünk gyilkosság áldozata lesz. Ha azonban az elkövető és az áldozat egy és ugyanaz, vegyes érzéseinkkel még nehezebb megbirkózni. Mit él át a hátrahagyott család, és hogyan segítheti a gyászolókat környezetük a tragédia feldolgozásában? – erről is szó esett a Harmat Kiadó hátrahagyottakról szóló könyvének budapesti bemutatóján.

Hátrahagyottak: Gyász az öngyilkosság után – ezzel a címmel adta ki a Harmat Kiadó Albert Y. Hsu szakmabeliek szerint is hiánypótló könyvét, amelyben a szerző a hátrahagyottak szemszögéből ír az öngyilkosságról és annak következményeiről. Az öngyilkosság megelőzésének világnapján tartott könyvbemutatón neves szakemberek és több érintett is beszélt az öngyilkosság hozzátartozókra kifejtett hatásáról, valamint a tragédia megelőzésének lehetőségeiről és korlátairól. Százezrek érintettek „Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint az öngyilkosság évente közel egymillió embert érint” – mondta bevezetőjében Herjeczki Kornél, a Harmat Kiadó igazgatója. „A KSH adatai szerint hazánkban az elmúlt években csökkent az öngyilkosságok száma – tavaly kétezer alá. A 15–49 éves korosztályban azonban még mindig az egyik vezető halálok. Statisztikák szerint minden öngyilkos közelében legalább hat hozzátartozó van, ez azt jelenti, hogy évente újabb tizenkétezer ember lesz érintett Magyarországon, napjainkban tehát százezrekről van szó.” Időzített bomba „Az öngyilkossághoz az vezet, hogy megkérdőjeleződik az emberek életbe vetett hite” – mondta Hardy Júlia pszichiáter, kiképző családterapeuta, a Magyar Családterápiás Egyesület képviselője. A szakember

42 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 42

2015.11.17. 12:00:13

Morenót idézte, aki szerint személyiség nincs is, csak kapcsolatok hálózata. „A kapcsolat olyan, mint egy atombomba, egy igazi kötődési trauma alatt megváltozik a saját magunkról, a másikról és a világról alkotott képünk. Az öngyilkosság nyomot hagy a kapcsolatokban: hiány, lyuk, üres tér képződik, hisz az nagyon erősen szégyellt, titkolt dolog. Van, amikor a tragédia után a család, mint egy ostromlott vár, összezár; nagyon szorosan meghúzza maga körül a határait, ezzel az energiáit próbálja összegyűjteni. De megeshet, hogy a bűntudat hatására szétesik. A család ugyanis konzervatív intézmény, képes továbbvinni a trauma, krízis okozta strukturális változásokat. Tudnak úgy összezárva maradni családok, hogy valahogy az jön át, hogy innen se ki, se be. Ez a benne felnövő fiataloknak nagyon nehéz. Minden család azt hirdeti magáról, hogy a világ olyan, mint itt, bent náluk, a fiataloknak viszont szüksége van az eltérő mintákra.” Némaság, dermedtség „Képzett szakember is azt mondja a gyermekének civilként: azért nem mutogattam apád képeit, hogy ne fájjon – persze, kérdés, kinek. Egy ilyen tragédia után a beszéd, a tudás átadása gellert kap, némaság, homály, megdermedtség lehet jellemző a családban. Az új családtagok viselkedését is ennek a háttérnek

a figyelembe vételével látják a többiek: az öngyilkos nagybácsi szemüvegén keresztül nézik például a gyerek viselkedését. Gyakran nem is tudjuk, honnan fúj a szél, hol akadt el a család a saját fejlődésében, amely megőriz érinthetetlenül személyeket, és az összes ünnep, évforduló ennek a hiánynak a némaságában telik” – mutatott rá a pszichiáter. Forgatókönyvek A későbbi generáció gyakran úgy hozza vissza a családba az elhallgatott történetet, hogy megismétli az öngyilkosságot – állítják szakemberek. „Ezzel hoznának vissza valamit a családi tudásba. Nem misztikus dolog ez, csupán arról van szó, hogy az előző generációk forgatóköny-

vet adnak a kezünkbe. Mindaz, amit a szüleink jól csinálnak, az nekünk segítség. Ha egy gyermek kilencévesen elveszíti valamelyik szülőjét, és nem foglalkoznak ezzel, a következő generáció ott marad üres kézzel és megfagyott lélekkel. Itt is igaz az a jézusi megállapítás, hogy akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól még az is elvétetik, amije van (Márk evangéliuma 4. rész, 25. vers). Ha a családtagok nem tudnak egymásra támaszkodni, erről beszélni, elzárkóznak egymástól, terápiásan, mesterséges rítusokkal kell elgyászolniuk, beszédbe vonniuk saját fájdalmas történeteiket.” Elhallgatáskultúra A pszichiáter szerint a hátrahagyott gyerekeket nem lehet azzal megkímélni, ha nem mondják el nekik, hogy valamelyik szülőjük öngyilkos lett. „Gyász esetén mindenféle érzés feltolul bennünk, a harag, a bűntudat, a mit tehettem volna. Mindez öngyilkosság esetén hatványozottan jelentkezik a hozzátartozókban. Nagyon nehéz helyzetben van az a szülő, aki szintén elárvult valamilyen szinten, mert neki kell támaszt és segítséget adnia a gyerekeknek. A titkolózás azonban ártalmas, a mellébeszélés miatt a gyereknek a saját érzéseibe vetett hite roncsolódik.

Karakter • parokia.hu • 43

Karakter_6.indd 43

2015.11.17. 12:00:26

Hiszen, érzi, hogy van ott valami, de kíméletből nem beszélünk róla. Meg kell mondani a gyerekeknek az igazat számukra érthető módon, a tényeket nem elmaszatolva. Ha túl kicsik, akkor fontos megvárni a kérdéseiket. Az ember értelemkereső lény. A titokkal az is baj, hogy mindig generalizálódik: egyre több érinthetetlen terület lesz. Nem beszélünk a szülő haláláról, és nem beszélünk csomó másról sem. Titokkultúrája, elhallgatás-kultúrája lesz a családnak.” Nem várják ki a végét „Az életet lezárni nem lehet öngyilkossággal, csak abbahagyni. Az illető belekerül egy dinamikus örvénybe, amelyben az életnek csak a negatívumait látja. Ezért nem lehet azzal elintézni a dolgot, hogy az öngyilkosságot elkövetők megfutamodtak vagy a könnyebb utat választották. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben. Tettükre gyakran az viszi rá őket, hogy úgy érzik, terhére lennének a családjuknak. Sajnos nem várják ki a történet végét” – vélekedik a szakember. Kiáramló pusztítás „Az öngyilkosság hihetetlen öndestrukció: nem megválasztom, hogy élek vagy nem, hanem elpusztítom magam.

Ez áramlik ki a családba, ez okozza az elfojtás manővereit; vagyis generációkon át fájó pont marad a családban” – erősítette meg Harmatta János, a Magyar Pszichiátriai Társaság tiszteletbeli elnöke, az OORI Tündérhegyi Pszichoterápiás Osztályának vezetője. Jelzésből tragédia „A nőkre az öngyilkossági kísérlet jellemzőbb, a férfiakra a befejezett öngyilkosság. A szakma azonban ma már minden esetet ugyanolyan komolyan vesz. Számos gátlás van ugyanis bennünk az életünk eldobásával kapcsolatban, és ha valaki eljut az öngyilkossági kísérletig, akkor bejárta ezt az utat és leépítette ezeket a gátlásokat. Ezért van az, hogy azok, akik öngyilkossági kísérletükkel inkább jelezni szeretnének, felhívni magukra a figyelmet, előfordul, hogy túllőnek a célon, még ha nem akartak is meghalni.” Súlyos önértékelési problémát okoz Harmatta János elmondta: különbséget kell tenni a gyász és a depreszszió között. „A saját önérzet, önérték a gyászban nem sérül, a depreszszióban igen. Az öngyilkosság azonban súlyos önértékelési problémát hoz a hátrahagyottaknak is. Az erről

szóló könyv szerzője maga is átesett ezen, az édesapja ölte meg magát. Elmeséli, milyen gondolatokkal, érzésekkel küzdött ezek után, és keresztyén szemmel is reflektál az öngyilkosság által felvetett kérdésekre. Köztük arra is, hogy mi van a keresztyén hittel. Nem az a legbiztosabb védelem? – tehetjük fel a kérdést mi is. A válasz: attól függ. Ha a keresztyén normák nagyon magasak, még inkább rejteni kell a belső folyamatokat, aztán csodálkozunk, hogy mégis megtörténik: egy hívő ember megöli magát. Az élő hit nagyon komoly támasz, de főleg akkor, ha közben nemcsak a felszínt ápoljuk, hanem mélyebb kapcsolatokat is – közel kerülünk egymáshoz, megértjük egymást.” Egyre többen fordulnak segítségért Vannak, akik mégsem szívesen fordulnak küzdelmeikkel ismerőshöz. Számukra lehet utolsó szalmaszál a telefonos lelkisegély-szolgálat. Szabóné Kállai Klára, a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége (LESZ) titkára elmondta, 1970 óta működnek hazánkban telefonszolgálatok. Jelenleg 19 településen fogadják a hívásokat az önkéntes lelkigondozók, akik civilben különféle szakmák képviselői. „Évente 150200 000 hívás fut be a vonalainkra. Tavaly ennek a 30 százaléka volt ún. veszélyes hívás, öngyilkossági tematika 3000 esetben fordult elő. Két éve még 2000 ilyen tartalmú hívásunk volt, de ez nem azt jelenti, hogy emelkedik az öngyilkosságot fontolgatók száma, hanem annak a jele lehet, hogy kezd elterjedni a 116 123-as szám, amely a nap huszonnégy órájában ingyenesen hívható, és az emberek már egyre inkább használják a legmélyebb krízishelyzetekben is” – fogalmazott. Az önkéntes szolgálatok foglalkoznak a hátramaradottakkal is. „Tavaly 400 olyan telefonáló volt, aki vagy említette valakinek a befejezett öngyil-

44 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 44

2015.11.17. 12:00:29

fordul elő, hogy családtagok, barátok vagy járókelők tárcsázzák a lelkisegély-vonalat, ami szintén életeket menthet, hiszen a rossz állapotban lévőnek gyakran még telefonálni sincs ereje.

kosságát a hívásban, vagy a beszélgetés során kiderült, hogy neki magának volt már korábban öngyilkossági kísérlete, és fél attól, hogy megint megtörténik. Óriási előrelépés, hogy ők ilyenkor segítséget kérnek.” Egyre több indulat Különösen a férfiakra jellemző, hogy névtelenül, arctalanul könnyebben el tudják panaszolni helyzetüket – tette hozzá Szabóné Kállai Klára. Míg a gazdasági válság idején inkább az egzisztenciális helyzet megromlása miatt érkeztek hívások, az utóbbi időben az öngyilkosságot fontolgatók inkább érzelmi-indulati, agresszióháztartási zavarral küszködnek, amelyet ha önmaguk ellen fordítanak, az végzetes is lehet. Egyre gyakrabban

Mi a te történeted? „Életet menthetünk, ha meghallgatjuk egymás történetét” – hívta fel a figyelmet a Hátrahagyottak... című könyv felelős szerkesztője, Ferenczi Andrea, majd felidézett egy megtörtént esetet. Egy öngyilkosságra készülő fiatalember mellé valaki váratlanul leült és arra kérte, mesélje el a történetét. A férfi tíz óra elteltével letett a szándékáról. A Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetének adjunktusa ezután elmesélte, hogy hosszú ideje súlyos betegséggel küzdő egykori hallgatója minden próbálkozás és látszólagos javulás ellenére is véget vetett az életének. „Tele volt reménységgel, szervezte az életét, lelkesedett, egyszóval láttam őt élni. A halála megrázott, el sem akartam hinni. Nem sokkal később azon tépelődtem, hátha tehettem volna még valamit.” Ferenczi Andrea válaszul a hasonló dilemmákkal küzdőknek az általa szerkesztett könyv szerzőjét idézte, aki szerint végső soron az öngyilkosság elkövetője felelős tettéért, és

senki sem akadályozhatja meg azt, hacsak nem tud a nap 24 órájában mellette állni. A hátrahagyottaknak érdemes önsegítő csoportokhoz fordulnia, amelyek láthatatlan közösséggé kovácsolják a túlélőket – tette hozzá. „A siratás sajátos formája megmenti őket attól, hogy illuzórikus világba meneküljenek, mintha nem történt volna semmi. Ha pedig el tudják mesélni saját történetüket és tudnak másokéhoz is kapcsolódni, akkor a gyógyulás történetei nekik is utat nyithatnak a feldolgozás felé.” Nincs magyarázat Tizennyolc évvel ezelőtt veszítette el férjét és gyermekei édesapját B. Pintér Márta. Noha többet élt nélküle, mint vele, a veszteség máig hat – mesélte az evangélikus lelkész. „Nemcsak azt kellett feldolgozni, hogy nincs itt, hanem azt is, hogy ő hagyott itt minket, meg tudta ezt tenni velünk. Ráadásul hívő ember, evangélikus lelkész volt. Az ő halála nem hat embert érintett, hanem egy tízezres gyülekezetet, a községet, az agglomerációt – a vonaton biztos, hogy jó pár hónapig ez volt a téma. Egyszerre kellett magamat, a gyerekeim és a gyülekezetet vigasztalnom. Az emberek magyarázatot vártak valamire, amire nincs. Ez a könyv épp arra szabadított fel engem újra, hogy el kell fogadnunk: az emberi lélek végtelen titok, Isten a tudója mindennek.” Az ő döntése volt A gyász és a magyarázkodás mellett ott voltak a félbehagyott feladatok és a kínzó kérdés is: mit tehettünk volna – folytatta az özvegy lelkipásztor. „Igazi segítség volt, amikor Frenkl Róbert evangélikus orvos, egyházvezető azzal vigasztalt, hogy a házasság nem terápiás intézmény. Valóban, az ember a házasságban nem látja a fától az erdőt, hiszen ott a feladatunk az, hogy együtt dolgozzunk egy csa-

Karakter • parokia.hu • 45

Karakter_6.indd 45

2015.11.17. 12:00:36

nekik, hogy az édesapádnak van bűnbocsánat, én hiszem. De neked nem biztos, hogy lenne. Ugyanis te már tudod, mit követsz el. Az élet nem a halállal ér véget, ám a feltámadásban számot is kell adnunk az életünkről. Isten ítélőszéke nem a mi ügyünk, az az Ő privilégiuma, de nem szabadíthatok fel senkit, aki öngyilkosságot fontolgat, hogy Isten úgyis elnézi, amit tenni fog.”

lád életén. Be kellett látnom, hogy amit a férjem tett, az nem én vagyok, az az ő döntése volt.” Van-e bocsánat erre a tettre? A legnehezebb kérdés, hogy hogyan lehet öngyilkos egy hívő ember, aki ismeri Isten szabadító erejét – vallotta meg a lelkipásztor. „A kísértés nem Istentől jön, ott a Sátán erejével áll az ember szemben, és ezt az erőt – noha nem kell tőle félni – komolyan kell venni. Neki nagyobb hatalma van, mint nekünk, de van valaki, aki még hatalmasabb: Isten, akinek az erejével győzhetünk. Számomra azonban nem ez volt a kérdés, hanem az, hogy van-e bocsánat az öngyilkosságra. A Zsidókhoz írt levél 4. részének 15. és 16. verse adott nekem választ és megnyugvást: „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” Két dolgot értettem meg ebből. Az egyik, hogy az a Jézus, akit mi tanítunk, tudja mit jelent a kísértés, eljutott addig a pontig, hogy feladja. Ez a pont a Getsemáné kertjében érkezett el, ahol a Fiú arra kérte az Atyát, vegye

el tőle a keserű poharat. A férjemnek ehhez nem volt ereje. Hívő emberként ez nemcsak veszteség, hanem vereség is: nem tudott, tudtunk abba a székbe belekapaszkodni. De ahogy Túrmezei Erzsébet írja: Ha nem mint győztes járulhatok Hozzád,/ a vereségem mégis elviszem./ Jól tudom én, aláhajol sebemhez/ a Te irgalmad szánva, szelíden. Ebbe kapaszkodom, az a vigaszunk, hogy a kegyelem királyi székéhez lehet menni ezek után is, ahol van bocsánat. Isten nem úgy mérlegel, ahogy mi osztjuk a kegyelmet, és ahogy megpróbáljuk Őt kisajátítani. Nagyobb az Ő irgalma és kegyelme, mint a miénk, de visszaélni vele nem lehet. Amikor a gyermekeimmel beszélgettünk, mondtam

Megállítható a folyamat „Van, ami meghalt bennünk. Új életet lehet kezdeni, békességünk van, de a heg máig velünk maradt” – ismerte el B. Pintér Márta, a hátrahagyottak egyike. Majd hozzátette: a reménység ereje nagy, lehetővé teszi azt is, hogy a családok meggyógyuljanak. „A Tízparancsolatban Isten kijelenti: Irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat (Mózes 2. könyve, 20. rész, 6. vers). Ez azt is jelenti, hogy a családban nem kell többé ennek megtörténnie, mert megállítható a folyamat.” Albert Y. Hsu: Hátrahagyottak: Gyász az öngyilkosság után (Harmat Kiadó, 2015) című könyvét szakemberek és hozzátartozók is haszonnal forgathatják. Jakus Ágnes Fotó Füle Tamás

46 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 46

2015.11.17. 12:00:50

párhuzamos utak Kényszerhelyzet és önként vállalt segítségadás; egykori bevándorlók, akik nem hívei a feltétel nélküli befogadásnak, és Isten missziója: ha az itteniek nem hajlandók megtérni, megtérnek majd az ide érkező idegenek – nagyjából így összegezhetnénk a Németországban élő, protestáns magyar lelkészek menekültkérdésről szerzett tapasztalatait. A müncheni és a stuttgarti lelkipásztorokkal a Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségének találkozóján beszélgettünk a svájci Beatenbergben.

Csákvári Dániel, a Müncheni Magyar Nyelvű Református Gyülekezet lelkésze kérdésünkre elmondta, még a befogadást meghirdető Németország lakosságát is meglepetésként érte, amikor néhány nap alatt több mint hatvanezer menekült és migráns jelent meg a müncheni pályaudvaron. A bajor református egyház elnöke már tavasszal aggodalmát fejezte ki, és a magyar gyülekezettől kért tájékoztatást nemcsak a magyarországi menekültpolitikáról, de a hazánkban folyó cigánymisszióról és a cigányság helyzetéről is. Az október közepén tartott németországi zsinaton a müncheni magyar protestáns gyülekezet lelkésze hirdette az Igét, a menekülthelyzettel kiemelten foglalkoztak a tanácskozáson. Párhuzamos társadalmak A több mint egy évtizede Németországban szolgáló lelkipásztor szerint a mostani migránsáradat előidézte változások a német demokrácia szakítópróbájához vezetnek. „Eddig is voltak problémák, és ha nem a jelenlegi integrációs politikát folytatná Németország, itt is bekövetkezett volna, ami Franciaországban és Párizs elővárosában tapasztalható.

Ám amikor szabad a vallásgyakorlás, és szinte semmilyen kényszerítő erő nincs, hogy az itt élőknek meg kellene tanulniuk németül, a kultúrát el kellene sajátítaniuk, a törvényeket pedig ismerni, akkor óhatatlanul kialakulnak párhuzamos társadalmak” – fogalmazott. És már jó ideje ki is alakultak. Németországban a második világháború óta több évtizedes hagyománnyal rendelkezik az iszlám kultúra, amely a török vendégmunkások beáramlásával még inkább megerősödött – tette hozzá. „A fiatalok egy része vallásilag nem kötődik az iszlámhoz, de kulturálisan igen. Egy Göttingenben élő magyar származású zenetanár, az ottani magyar istentiszteletek kántora mesélte, hogy az iskolában a török gyerekek sem hegedülni, sem zongorázni nem akartak tanulni, és hallani sem akartak az európai zenéről.” A Bajorország tartományi fővárosában szolgáló lelkész szerint a mostani menekültáradat az egész német társadalomban, de különösen a tömegesen érkezőkkel szembesülő bajorokban váltott ki nagyfokú elégedetlenséget. „A bajorok érzékelték elsőként ezt a menekülthullámot, mert ide érkeztek először a menekültek

Karakter • parokia.hu • 47

Karakter_6.indd 47

2015.11.17. 12:00:51

lyé változik. Csákvári Dániel szerint az egyik feszültségforrás az, hogy az eltérő kultúrájú és vallású bevándorlók kevéssé lojálisak a befogadó településekhez és tartományokhoz. „A feszültséget csak fokozza, ha az embercsempészek mellett a befogadó országok is olyan jóléttel kecsegtetik a menekülteket, ami nem fedi a valóságot.”

és a migránsok, egyébként az itteniek is derekasan kiveszik a részüket a menekültek ellátásából. Ennek ellenére nagy a feszültség, sok a morgás. Nyíltan vagy nem nyíltan, de sokan egyetértenek Magyarország menekültpolitikájával és a kerítésépítéssel is. Ha valamit rosszul kezdünk el, abból nehezen fog jó kisülni. Ezt vették észre a németek: a kontrollálatlan, ellenőrizetlen helyzet nem vezet jóra.” Csákvári Dániel hozzátette: nem kérdés, hogy keresztyén és humánus meggyőződésből segíteni kell a rászorulókon, biztosítani kell nekik az ivóvizet, az élelmet és a ruházatot. „Az azonban nagy kérdés, hogy képes lesz-e a német társadalom ezeket az embereket ekkora létszámban integrálni. Adja az Úristen, hogy ne legyen igazam, de valószínűleg társadalmi szinten igen nagy feszültségek várhatók. Az nem jó út, hogy behívunk Európába több százezres menekülttömeget, és utána azt mondjuk: ez most már a mi felelősségünk, osszuk el a terhet, mert a németek egyedül nem tudnak megküzdeni vele. Előtte miért nem tudták megkérdezni a tagállamokat? Miért nem

kérdezik meg a német embereket? – többségi alapú demokráciáról beszélünk. Svájcban volt hasonlóra példa: tavaly a szavazók több mint fele voksolt arra, hogy állítsák vissza a bevándorlási kvótarendszert.” Akárhogy is: a befogadó országokban élőknek és az integrálódni kész vagy arra nem képes, illetve nem akaró, más nemzetiségű, vallású és kultúrájú embereknek kell majd együtt élnie. München lakosságának legalább harminc százaléka külföldi, és már a vidéki Bajorország is – benne az öntudatos, sajátos kultúrával rendelkező bajorokkal – párhuzamos kultúrákat magába foglaló hely-

Kényszerpálya és önkéntesség A németországi helyzetről megkérdeztük a Württembergi Magyar Protestáns Gyülekezet Stuttgartban és környékén szolgálatot teljesítő lelkipásztorát is. Gémes Pál elmondta, gyülekezete nemrégiben drámai hangulatú levelet kapott, amelyben a járási elöljáró arra kérte, ha tehetik, ajánljanak fel épületet a menekültek befogadására, mert a körzet nem képes mindenkit elhelyezni, a tornacsarnokok pedig hamarosan be fognak telni. Nem sokkal később az esperes is nyomatékosította a gyülekezetekhez intézett kérést. Novemberre vártak nagyobb menekülthullámot a németek; a stuttgarti gyülekezet a lebontásra váró épületét ürítette ki, hogy helyet készítsen benne mintegy száz menekültnek, akár hosszabb időre is. Hogy hogyan érinti mindez, arról a lelkész azt mondja: „Nehéz kérdés, mert látom a családok nyomorát, és ki az, aki ne akarna segíteni ilyenkor? Ugyanakkor abból a száz ember-

48 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 48

2015.11.17. 12:00:56

ből, akit nálunk elhelyeznek, hatvan-hetven egyedülálló férfi lesz a lakónegyedünk kellős közepén, amiből adódhatnak feszültségek. Igaz, csak a téli időre fogadjuk be őket átmenetileg, és minden valószínűség szerint áprilisban máshová kerülnek. A környéken már korábban elszállásoltunk csaknem háromszáz menekültet városi otthonokban, a gyülekezetünkben pedig majdnem egy éve működtetünk egy ún. Flüchtlingswohnungot, ami menekültotthont jelent. Ez nem lakás, hanem olyan hely, ahol a menekültekkel önkéntesek foglalkoznak, nyelvórákat tartanak nekik, játszanak a gyerekekkel. Ezeknek a konténerekben lakó embereknek nincs közösségi terük, ahol tartózkodhatnának. Van egy ágyuk és van négy négyzetméter felület, ami az övék, azon kívül semmi. Az integráció elősegítéséhez fontosnak tartottuk, hogy legyen olyan hely, ahol találkozhatnak, és ahol az általunk is támogatott, főleg egyházi berkekből származó csoport foglalkozásokat kínálhat nekik. A civil társadalomnak, benne az egyházaink tagjainak meg kell találni a megoldást arra a helyzetre, amit a politika intéz valahogy.” Félelmek Az evangélikus lelkész szerint az emberek eközben féltik a munkahelyeiket, és az is visszatetszést kelthet, hogy nem túl nagy a különbség a szociális segély és a menekültsegély között. „A közeljövőben várhatóan nagy-nagy feszültségek lesznek, amelyeknek a félelem az alapja. Nem csak a terrorveszélytől való félelem, az, hogy csapatosan gyülekező férfiak látványa ijesztő lehet, vagy hogy más kultúrkörből érkeznek tömegével emberek. Ott van az is, hogy a munkaerőpiac nagyon nehezen működött az utóbbi években is, és most jön egy csomó fiatal, életerős ember. Egész biztos vagyok benne, hogy főleg az idősebb, nem túl kép-

zett kétkezi munkások tartanak tőle, hogy kiszoríthatják őket a munkahelyükről. Ez vonatkozik a mi magyar gyülekezeti tagjainkra is, akik között sok mesterember és szakmunkás is van. Mivel ők nem beszélik túl jól a nyelvet, és nem mindig abban a munkakörben tudtak elhelyezkedni, amire a képzettségük szól, attól tartanak, hogy nem lesz elegendő az elosztásra szánt pénz, és jönnek a szociális hálón belüli megrövidítések. Még nagyon sokat kell tenni azért, hogy ez ne torkolljon valamiféle ellenségeskedésbe.”

A nyár óta tartó menekülthullám lehengerelte Németországot – állítja a lelkész. „Semmiképpen nem készültünk föl erre a helyzetre, még mindig a sokk állapotában vagyunk. Amire még csak most kezdenek okos politikusok rájönni, az az, hogy nem elég azt mondani, hogy gyertek, most már azon is el kell gondolkodni, hogy mikor lehet a csapot elzárni. Nyilván a menekültek ellátása fontos vetülete a kialakult helyzetnek, de nem az egyetlen, hiszen állandóan jönnek újak.” „Gyülekezeti lelkészként nekem az a feladatom, hogy ott, helyben az együttélést valamilyen formában menedzseljem, és megtegyük, amire a keresztyéni szeretet kötelez: azokat, akik bajban vannak, nem küld-

jük el, hanem megpróbálunk valamilyen formában segíteni nekik” – tette hozzá Gémes Pál. „A politika feladata az, hogy megoldja ezt az Európa- vagy akár világméretű krízist. A következő választások eredménye meg fogja mutatni, ez menynyire sikerült. Ha ez így folytatódik, a jelenlegi politikai elitet a következő választások lecserélik, és ha így lesz, kérdés, ki jön helyettük. Ha nagyon rosszul szerepelnek, nem is akarom elgondolni, milyen politikai erők juthatnak hatalomra – ők vagy radikális megoldást akarnak majd hozni, vagy teljesen az ellentétét, a feltétel nélküli befogadást. Egyik sem lenne jó.” Egyoldalú tájékoztatás „Különbséget kell tenni a sajtónak és a sajtóban hangoztatott szólamok és aközött, hogy az emberek egy része hogy vélekedik” – fogalmazott a lelkész. „Az egyházon belül nagyon sokan azon az állásponton vannak, hogy gyertek, megértünk titeket, segítünk rajtatok, Németország gazdag ország, mi ezt kibírjuk. Nekik az, hogy valahol van egy határ, amit áthatolhatatlanná tesznek azzal, hogy szögesdrótot feszítenek ki rá, borzalom. Noha nem értek egyet velük, engem nem ért semmilyen támadás a magyarországi menekültpolitika miatt. Vannak emberek a gyülekezetben, akikkel szoktam vitatkozni erről. Mindig azt mondom, hogy hallgassák meg a másik oldalt is. Ami a német sajtóban megjelent, az végtelenül egyoldalú, de ha az ember egy kicsit tud angolul vagy magyarul – és erre az internet majdhogynem meghívást ad –, értesülhet arról, hogy az információk fele vagy nem érkezett meg hozzánk, vagy eltorzítva közvetítették őket. Biztató, hogy annak ellenére, hogy Magyarország óriási médianyomás alatt van, nagyon sokan nem elégednek meg az egyoldalú tájékoztatással, hanem utánajárnak a hírek igazságtartalmának külföldön is.”

Karakter • parokia.hu • 49

Karakter_6.indd 49

2015.11.17. 12:00:58

Krisztushoz térő családok Hírek jutnak el hozzánk is Németországból, a legnagyobb közösségi portálon sokan megosztották azt a felvételt, amelyen egy berlini gyülekezet korábban muszlim vallású, megkeresztelkedett tagjainak bizonyságtétele is látható. „Nálunk egy héttel ezelőtt megjelent egy hölgy, aki Iránból jött a fiával, hogy keresztyének akarnak lenni. Nem kevesen vannak ilyenek. Az Iszlám Állam kegyetlen fellépése, ez az irgalmatlan irtása másoknak, de a saját vallásukhoz tartozóknak is, sokakban elindíthatta azt a gondolatot, hogy valami nem stimmel az iszlámban. Ezt a gyülekezetünk egyik ügyvéd munkatársa is megerősítette, aki a praxisában sok ilyen kiábrándult emberrel találkozik. Valószínűleg előtte sem voltak ők túlságosan nagy megvallói az iszlám hitnek, a traumák után pedig pláne érdeklődnek a keresztyénség iránt. Ez a hölgy például már Iránban is kapcsolatban állt egy földalatti gyülekezettel.” A lelkész hozzátette: „Én most nem úgy látom ezt az egészet, hogy nosza, misszionáljuk meg a muszlimokat, de ha már elhagyták a hazájukat, ha már idáig eljöttek egy olyan helyről, ahol őket saját honfitársaik fenyegették, és ha nyitnak felénk, akkor jó lenne megadni nekik minden segítséget. Befogadni őket gyülekezet-

ként, hogy megismerhessék a hitünket, és amennyiben úgy gondolják, megtérhessenek és keresztyénné legyenek. Tudok egy pici berlini gyülekezetről, ahol már azon gondolkodtak, hogy eladják a templomot és bezárják a parókiát, de időközben a megtért perzsák úgy megtöltötték, hogy már nem a bezáráson gondolkodnak, hanem a tatarozáson és a bővítésen. Szinte minden vasárnap tízes nagyságrendben érkeznek új érdeklődők, akik kapcsolatot keresnek a gyülekezettel. Felébredhet némelyekben az a gyanú, hogy ezt csak azért teszik, hogy elfogadtassák magukat, munkát kapjanak, maradhassanak, de az iráni hölgy esetében például biztosan tudom, hogy nem erről van szó. Ráadásul nagy ellenállást fejthet ki a szintén itt letelepedett muszlimokban, ha honfitársaik áttérnek.” Távlatok és érdekek Erről azonban nem beszélnek azok, akik a befogadás pártján vannak – tette hozzá Gémes Pál. Az evangélikus lelkész szerint a német politikusok lavinát indítottak el, amikor meghirdették, hogy Németország várja a menekülteket. „Ezt beismerni egyenlő azzal, amit a német úgy mond, hogy Gesichtsverlust (a szó jelentése tekintélyvesztés, szó szerint arcvesztés – a szerk.). Ha egy menedzser bevallja, hogy milliárdos balhét követett el, kirúgják. Erre a beisme-

résre egy politikus se fog vállalkozni, mert ez beláthatatlan következményeket vonna maga után. Úgyhogy, legalábbis ahogy én látom, sárralkővel dobálnak Orbán Viktorra – és követik őt. A magyar miniszterelnök az, akit oda lehet állítani, mint Belzebúbot, ő az, aki a piszkos munkát elvégzi. Nyomják előre – ha kiabálni akartok, kiabáljatok rá –, de a háttérben már rég elkezdték azokat a mechanizmusokat, amelyeket ő javasolt már hetekkel-hónapokkal ezelőtt. Ez itt, Németországon belül eleinte sokaknak nem tűnt fel. Közben ott van az az álarc, hogy csak jöjjetek, mi szeretünk titeket – ám az emberek elégedetlenek, kevesellik, hogy csak erről esik szó. Valamikor a két folyamat összeér talán, bár itt ideológiai határok is vannak, amiket ezek a politikusok valószínűleg nem fognak átlépni, mert az egyben a politikai karrierjük végét jelentené. Nem kell ahhoz különösebben szeretni a magyar miniszterelnököt, hogy az ember felismerje benne az egyetlen jelenlegi államvezetőt, akinek van víziója, elképzelése Európa jövőjéről, ami nem merül ki a profit maximalizálásában – a többi európai politikusban ezt nem látom. Ők arra ügyelnek, hogy a következő választásokon megint kiállják a próbát, és ennek érdekében próbálnak rövid távú terveket megvalósítani. Amennyiben tényleg stratégiailag gondolkodnak, azok a gondolatok, úgy tűnik, elsősorban Észak-Amerikából érkeznek. Nagyon ügyesen manipulálják az itteni politikusokat arra, hogy ebben az összefüggésben azt csinálják, amit a „nagy testvér” szeretne. Pedig ha Amerika nem bombázta volna Irakot, nem avatkozott volna be Afganisztánban, vagy nem kényszerítette volna bele a háborúkba az európaiakat, ma a világ más volna.” Jakus Ágnes

50 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 50

2015.11.17. 12:01:02

itt vAn bennem Először nem merte elhinni, hogy Isten annyira szereti, mint ahogy a reformátusok állítják. Az Ige mégis meggyőzte, és mint mondja, menthetetlenül Istené lett. Azóta ő a drégelypalánki romák gyülekezetének egyik leghűségesebb tagja. Szerinte a romák nem reménytelenek, csak remény nélküliek. Virágné Vidák Elizabethtel, vagy ahogy mindenki ismeri: Lizivel beszélgettünk.

Öt Nógrádi településen folytat romamissziót a pasaréti református gyülekezet néhány tagja. Az ő szolgálatuk hatására tért meg a Drégelypalánkon élő Lizi is. A fiatal nő nemcsak hitéről tett tanúbizonyságot, de mesélt arról is, mivel küzdenek a romák és mi jelenthet szerinte megoldást gyakran kilátástalannak tűnő helyzetükre. Kiválasztva Élő közösségben éli az életét Istennel – kezdte történetét Lizi, de ezt már szavai, kisugárzása is elárulták az első pillanattól kezdve. „A férjem is megtért, én is. Ő hívott el a gyülekezetbe, már régebbről hozza ezeket a gyökereit” – meséli. „A megtérés kiválasztás alapján történik, nem tudok mást mondani. Mindig is érdeklődtem Isten iránt, ahogy visszagondolok, kisgyerekkoromban is. A mi népünk egyébként is beidegződéses katolikus, de ha nem Istennel járnánk, nem is tudom, mi lenne nélküle velünk. Nekünk Ő a minden. Ezt minden hívő ember így érzi, nem csak mi, hiszen ez már független az etnikai hovatartozástól.” Erősítjük egymást A hitben kiteljesedett az élete, mondja a fiatal nő. „Sok hívő testvér van itt, ebben az utcában is. Olyan emberekkel veszem körbe

Karakter • parokia.hu • 51

Karakter_6.indd 51

2015.11.17. 12:01:07

magam, akikkel Istenről tudunk beszélni. A férjem csütörtökönként szokott olvasni nekünk a házi bibliaórán. Ilyenkor kibeszéljük, éppen mi történt velünk, milyen kísértéseink voltak, miben buktunk el. Az ember nem tud annyira Istenre koncentrálni, ha mindig a körülötte levő dolgokat nézi, például hogy nincs mit enni. Ott mindig megerősítjük egymást, hogy jó, most lehet, hogy ez van, de Istenhez mindennel oda lehet menni. Még szerencsések is vagyunk, hogy így élünk, mert ráutalódunk Istenre. Azt mondjuk, látod, Istenünk, most ez van, de akkor is benned bízunk, és nem megyünk el kéregetni vagy lopni. Volt, aki megtérése előtt naponta csalt vagy hazudott, és nagyon jó, hogy most erősíteni tudjuk egymást az ezek elleni harcban. Keménynyakú nép vagyunk, és egyébként is kicsit hátrébbról indulunk. Az emberek egy kalap alá vesznek minden romát, mondván, lopnak, csalnak, betörnek. Ez igaz a romák egy részére, de nem olyan a magyar ember sem, hogy mindenki tisztességesen él, és megkeresi a kenyerét. Közöttünk is vannak ilyenek, a megkülönböztetést viszont mindannyian érezzük.”

Nyilvántartják A cigánysoron nyilvántartják, ki tért meg – számol be a fiatalasszony. „Ilyen kis faluban ez úgy működik, hogy ha ő hívő, akkor minden egyes lépését nézzük: mikor beszél csúnyán, mikor fog kiborulni vagy mikor csinál már olyat, amivel oda lehet neki szúrni. Ezért a felelősségről is szoktunk beszélni, mert ha bemegyünk a faluba, mi a közösségünket, a gyülekezetünket is képviseljük. Ha valami rosszat teszünk, az az egész közösségre árnyékot vet. Most már nagyon figyelünk erre is.” Te beszélsz?! Nemcsak a romák, de a keresztyének is mindig peremre szorulnak – folytatja Lizi. „A sötétség nem fogadja be a világosságot, ezért ha hívő vagy, leintenek, nem vesznek komolyan. Az viszont élet–halál kérdése, hogy aki megengedi, annak beszéljünk az evangéliumról. Vannak nagyon kedves magyarok, de úgy nőnek fel már ők is, hogy előítélet van bennük. Lehet, hogy a kisgyerekben még nem, de a szülők belenevelik. Nem tudunk nekik beszélni a hitünkről, még ha vallásosak is. Egy cigánytól amúgy se fogadják el a bizonyságtételt, azt

mondják: te akarsz nekem beszélni Istenről?!” Menthetetlenül Lizit katolikusnak keresztelték, mégis a reformátusokhoz jár. Az Ige hatására tért meg – mondja. „Saci néni és Lala papa, akik elkezdték itt a missziót, idejöttek, szinte a házba be, a tiszta Igét hirdetni. Ez is ajándék: annyi idős lehettem, mint a húgom most, és nem kellett keresgélnem. Persze, volt egy időszak, amikor gondolkoztam, hogy tényleg az igaz Istenről beszélnek-e nekem. Korábban rendszeresen gyóntam, és annál többször mondtam el az Üdvözlégyet, minél súlyosabbnak ítéltem egy bűnömet. Szinte egy világ omlott össze bennem, amikor kiderült, hogy nem ez számít. Isten kegyelmes volt hozzám, de nem tudott békességet adni, mert a Fiát nem hívtam segítségül. Mikor a függöny lehullott a szememről, elkezdtem járni a gyülekezetbe, bújtam a Bibliát, kérdezgettem, ez meg az mit jelent. Kutattam Isten után. A vonaton is olvastam, iskolába jövet– menet. Már korábban is mindig szinte elsírtam magam, hogy Isten ennyire szeret. Ez biztos nem igaz, gondoltam, de folyamatosan hatott rám az Ige. Mikor János leveleit elolvastam, Isten szeretete beleszivárgott a szívembe. Én mondtam magamban, hogy Uram, én biztos nem kellek neked. Leszálltam a vonatról, és szinte magához ragadott. Hiába hajtogattam az eszemmel, hogy nem akarok megtérni, menthetetlenül odavonzott magához.”

52 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 52

2015.11.17. 12:01:20

Itt van bennem Megváltozott az Isten-látása – fogalmaz Lizi. „Tudom, hogy akihez imádkozom, olyan közel jött, hogy itt van bennem. Hiába ölelem meg a férjem, ha félek; olyan közel nem tud jönni, és ha közel van is, nem tud annyira megvigasztalni, még ha átölel is vagy megsimogat. Ha Istenhez vagy Jézushoz imádkozom, segítségül hívom Őt, érzem, hogy bennem van, megvigasztal. Élő közösségben vagyok vele. Kiteljesedek; amikor Istenhez megyek, nincs amit még meg kéne, hogy kapjak. Tudom, hogy ezután már jobb nem jöhet. Örök életet ajándékozott a bűnbocsánatom mellé! Mi lehetne ennél több?” Féltem őket Isten kimeríthetetlen a számára, ha egész életében csak róla kellene beszélnie, akkor sem fogyna ki a szóból – teszi hozzá. „Nagyon szeretem Istent. Mikor megtértem, csak róla tudtam beszélni. Ki is jelentettem a férjemnek, hogy nagyon szeretem őt is, de ha nem házasodunk meg, nem tudok vele élni. Miután összeházasodtunk, leírhatatlan volt az érzés, hogy a bűnöm már nem választ el Istentől. Most már csak az embereket féltem. Sokan nem ismerik meg ezt az Istent, nem kapnak ilyen szeretetet. Mi lehet bennük? Sok ember magát taszítja kárhozatba... Rám terhelődik, hogy Uram, hadd beszéljek rólad, hadd ismerjenek meg, hadd érezzék ők is ezt!” Harag és engesztelés A roma emberek remény nélküliek, és a helyzetük is az Lizi szerint. „Úgy látják, hogy már nincs kiút sem a sze-

génységből, sem a bűneikből. Csak Isten tud nekik reményt adni. Ha baj van, egyből hozzá kiáltanak, ez általános. Ha beteg a gyerekük, a férjük vagy a feleségük, vagy mikor tényleg nagyon nagy a nélkülözés – a gyerekek sírnak, éhesek –, akkor elmennek lopni. Ha már azt sem tudnak, kiáltoznak Istenhez, de akkor nagyon. Van képük Istenről, csakhogy rossz az a kép. Azt hiszik, bárhogy élnek, Isten

le akar csapni rájuk. Nem féltőn szerető Istent látnak, hanem félelmetest, bosszúállót. Ha nem lenne Jézus Krisztus, a harag tényleg ott lenne. Amennyi bűnt halmozunk bűnre, csak gondolati alapon is... Istennek sok mindent le kellett vezetnie Jézus Krisztuson.” Menekülnek A gyökerekkel van baj, mert a gyerek azt viszi tovább, amit a szülőktől lát – állítja a fiatal nő. „A szülőket kellene arra sarkallni, motiválni, hogy ha van egy házuk, legyen az bármilyen roncs, szegényes, tartsák rendben, és a körülöttük lévő dolgokat is próbálják valahogy kontrollálni. Mondjuk, alakítsanak ki egy szép kertet vagy tartsanak állatokat. Valamit, amiben látják, hogy ha belefektetik a munkájukat, az szép, és el tudnak érni vele eredményt. Mert,

ugye, nincs pénz a taníttatásra, nincs a suliba mit pakolni enni, ezért nem is tanulnak tovább. A gyerekek látják, hogy a szülők őrlődnek, veszekednek, nincs szeretet, ezért menekülnek otthonról. Inkább belemennek egy kapcsolatba, mert ott kapnak szeretetet. Mindig ez a hiba. Elmennek, gyerekeket szülnek, és ugyanaz kezdődik elölről. Ördögi kör, amiből nem tudnak kiszabadulni. Persze, jó egy gyerek, én is vágyom rá, hogy legyen; de még fiatal vagyok, itt lakom anyukámnál, mit érnék el vele?” Valódi szükség „Ha a roma emberek látnak egy jobb módú embert, aki sokat dolgozik, van pénze, kiegyensúlyozott családi élete, van mit ennie, innia, szépen iskolába járatja a gyerekeit, azt hiszik, boldogok lennének, ha ők is úgy élnének. Pedig nem a pénz tesz valakit boldoggá, sem az, ahogy él. Nekünk mindig is ez volt a gyengénk: ha majd sok pénzem lesz, akkor boldog leszek. A pénz ideig való – mikor van, pár nap alatt eltűnik, mintha nem is lett volna. Aztán ugyanaz következik, ugyanaz a monoton élet. Megkeserednek sajnos, sokan. Isten tudja, ki az övé, kit hív el, de az biztos, hogy a roma embereknek nagy szükségük van rá, és arra is, hogy valami reményt lássanak. Ők azt hiszik, azt emberektől fogják megkapni, pedig Jézus Krisztusra van szükségük. Csakis vele élhetnek boldog életet, és elégedhetnek meg azzal, amijük van.” Jakus Ágnes Fotó: Füle Tamás

Karakter • parokia.hu • 53

Karakter_6.indd 53

2015.11.17. 12:01:43

mAjD meglátom az életedből! Születésétől kezdve mosoly volt az arcán – mondogatta az édesapja. Márti néni ma is úgy tartja: két ember között a legrövidebb út egy mosoly. Pedig az élete nem volt könnyű, sokszor előfordult, hogy nem volt oka mosolyra. Édesapja korán beteg lett, lebénult, a tizennégy éves kislány pedig dolgozni ment, hogy segítsen a szüleinek. Boross Gézáné Szappanos Márta a nyolcvanöthöz közeledve is részese a budapesti teológia életének. Végtelenül drága szüleim voltak, sajnos három kicsi fiuk meghalt, sírjukat én ápoltam, míg bombatalálat nem érte a temetőt – meséli gyerekkoráról. – Nagy szeretetben élt édesanyám és édesapám, végtelenül szabadnak láttam őket, tisztelet és szeretet volt közöttük. Hálátlanul vagy keserűen nem hallottam őket beszélni soha. Isten iránti hála volt a szívükben, ahogyan sorban érkeztünk. Biztonságos, szeretetteljes légkört teremtettek számunkra, és mindig figyeltek ránk. Amikor gimnáziumba jártunk, édesanyám mindannyiunkat a kedvenc süteményével várt otthon, engem piskótatekerccsel, mert azt szerettem a legjobban. A kakas és a baba – Gyerekkoromban Abádon laktunk a Tisza mellett, ahol a gát volt a határ a parókia és a folyó között. Hiába laktunk víz mellett, nehezen tanultam meg úszni. Féltem a víztől. Tulajdonképpen majdnem mindentől féltem, például a sötéttől is. Könnyen elsírtam magam, a bátyám mindig

mondta is a szüleimnek: nem bántottuk, tessék elhinni, csak ránézett a kakas és már sír! A rosszalkodásban ugyan néha részt vettem, mentem a bátyám és öcsém után, mégis azt gondolom, hogy nem volt túl nehéz dolguk a szüleimnek velem. Nagyon szerettem babázni, rengeteg babám volt, egyik szebb, mint a másik. Amikor jött a háború, és a menekülés közben elvesztek a babáim, agyonsírtam magam. Édesapám akkor azt mondta, kislányom, most nem ez a veszteség, más a gyerekeit veszítette el, te csak a babáidat. „Adj nekem ilyen hitet!” Márti néni sokat beszél nővéréről, Juditról, aki okos, tehetséges és szép nő volt, de harmincnégy évesen súlyos tüdőbetegségben meg-

halt. Bár a férje tüdőgyógyász orvos volt, nem tudott a feleségén segíteni. „Az ikrek és később Juditka halála nagy buktatók voltak az életben, de szüleim alázattal hordozták ezt a keresztet is. Végül Béla bátyám, az öcsém, Gyuri és én maradtunk. Édesapám betegsége sok mindent meghatározott, 1943-ban műtétek sorozatát hajtották végre rajta, aztán a negyedik operációnál rossz vércsoportú vért kapott, és átmenetileg teljesen lebénult a keze és a lába. Attól kezdve meg volt szabva az élete. Soha többé nem tudott felmenni a szószékre, a Bibliáját én vittem a templomba. Tizenhat évesen esperesi engedéllyel már én tartottam a délutáni istentiszteleteket Tiszaderzsen. Édesapám újra tanult járni, reggelente kiment a kertbe, lépegetett, közben pedig énekelt: „magasztallak én téged, Istent, egeknek Királyát, hogy nem küldtél rám betegséget.” Amikor ideért az énekben, gyakran elsírtam magam és fohászkodtam: Uram, ha létezik, hogy valaki félbénán, lehetetlen körülmé-

54 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 54

2015.11.17. 12:01:51

nyek között így hisz, adj nekem is ilyen hitet! A közmunka – Közben a bátyámat Kisújszállásra küldték internátusba a szüleim, attól tartva, hogy elviszik málenykij robotra, én pedig közmunkára mentem, a hideg novemberben kukoricát törtem, vesszőt hántoltam, megfagyott a kezem és lábam. Édesanyám esténként kötözte a kezemet, mert csupa vér volt. Nagyon sokat kellett dolgozni, hogy meglegyünk. Szerencsére édesanyám nagyon ügyes háziaszszony volt, amit csak lehetett, megtermelt a kertben és tyúkokat is tartott – emlékezik vissza édesanyjára. Az élő hit A gimnáziumot Miskolcon járta Szappanos Márta, de a háború miatt ez sem volt egyszerű. 1944ben bezárták az iskolákat, és külön miniszteri engedéllyel lehetett csak vizsgázni. „Millpengős” világ, nagy szegénység volt akkoriban, Márti néni pedig azt mondja, rengeteg szörnyűséget látott, amiről ennyi idő elteltével sem szeret beszélni. Ami viszont szép emlék: az ébredés időszaka, a sok-sok konferencia Miskolctól Tahin át Balatonszárszóig. –Tizenöt évesen egy ilyen konferencián jutottam élő hitre, ami szá-

momra békességet, új utat mutatott. Vallástanárom Pap István beosztott egy csoporthoz, és azt kérte, hogy beszéljek nekik a bűnről, de én azt feleltem neki, hogy nem tudom, mi a bűn. Ekkor leült velem a geleji templom tövébe imádkozni ekképpen: „Istenem, köszönöm Neked testvéremet, Szappanos Mártát, de ha nem ismeri a bűnt, nincs köze Hozzád, kérlek, tekints le rá, vedd őt körül, adj neki élő hitet...” Mire befejezte, folytak a könnyeim, és ezzel valóban elindult egy új élet. Mikor hazaértem a konferenciáról, édesapám jött elém, én pedig leugrottam a tejeskocsiról, szaladtam elé lelkesen, hogy „édesapám, átadtam a szívemet az Úr Jézusnak!” Édesapám megsimogatott az ép karjával és azt felelte: „Nagyon boldog vagyok kislányom, de majd meglátom az életedből!”

kapott Istentől, de a filozófiai gondolkodást nem. De ne legyen elkeseredve, mert a teológia nem filozófia.” Sosem buktatott meg.

Teológia, koszt és zsebpénz Az élet pedig a budapesti teológián folytatódott, ahová nehezen akarták felvenni Mártát, mert még 38 kilót sem nyomott. Édesapja is elkísérte a felvételi vizsgára, Szappanos Márta pedig utolsók között volt a névsorban. – Victor János professzor úr felvételiztetett és arról érdeklődött, hogy miből akarok megélni Budapesten. Nem tudom, mi szállt meg, de azt mondtam: „Az az Isten, aki idáig segített, tudja, miből fogok megélni.” Állítólag akkor dőlt el a tanári karban, hogy segíteni kell a papgyerekeket. Lehetőséget kaptam, hogy a konyhában mosogassak, fölszolgáljak, ezért cserében ingyen ebédet kaptam. Más munkákat is elvállaltam, a háborúban sérült könyveket tisztítottuk a könyvtárban, így hát volt kosztom és zsebpénzem is, mi egyebet akarhattam volna. A teológián azonban nagyon nehezen szoktam meg a rendszeres tanulást, valamint a filozófiai gondolkodás is távol állt tőlem. Mondta is a kedves tanárom: „Márta, maga sok ajándékot

Mi jogon? A teológia meghozta a szerelmet Szappanos Márta számára, de ez a történet hosszú, évekig tartó folyamat volt. – Későbbi férjem, Boross Géza elsőéves teológus volt, én pedig már másodéves. Egyszer én nyitottam az ajtót a teológián, ahol mi, lányok akkor a püspöki hivatal hátsó részében laktunk. Hideg volt már, Boross Gézáról azt sem tudtam kicsoda, de ő azt mondta nekem: „Bocsásson meg, hogy zavarom, megkaptam a katonai behívómat, nem tudom, hogy mennyi ideig leszek távol, de szeretném, ha Márta visszavárna engem.” Mi jogon? – kérdeztem vissza, ő pedig azt felelte, azt kapta Istentől, hogy én leszek a felesége. Én ugyan nem kaptam Istentől semmit erre nézve, de majd szere-

Márti néni arról beszél, hogy a teológián összetartó csapat volt, a professzorok – különösen Pap László igazgató és felesége, Klári néni, valamint Bodonhelyi professzor úr – gyakran vendégül látták a teológus hallgatókat otthonukban. – Amikor felszabadult a kenyérjegy és lehetett már lisztet kapni, Asbóth Mari vezényletével lángost sütöttünk Victor Jánosék konyháján és adogattuk az éhes társaságnak. Hegedűs Lóri kétforintos kakasülő-jegyeket szerzett, hogy színházba, koncertre tudjunk menni, a professzorainkhoz pedig mindig úgy mentünk, mintha haza mennénk.

Karakter • parokia.hu • 55

Karakter_6.indd 55

2015.11.17. 12:01:55

tettel gondolok magára, ha fél ettől az úttól – válaszoltam. Attól kezdve Boross Géza minden év februárjában egészen negyedéves korunkig megkérte a kezem, de én nem éreztem semmit. Majd minden rendbe jön A teológián az járta, hogy Boross Géza jó igehirdető, Ravasz László püspök is bekérte egy igehirdetését. A katonai szolgálatról azonban viszszajött, mert leállították az egyetemisták behívását. Boross Géza nem tett le arról, hogy Szappanos Márta lesz a felesége, egy alkalommal meg is kérte a lányt, hogy legalább beszélgessenek néha, de a három lépés távolságot mindig tartották és természetesen magázódtak, ahogy akkor volt szokás. – Már ötödéves voltam, amikor meghívtak Csepelre szolgálni, és Géza is ott volt a gyerekekkel tömött gyülekezeti teremben. Megállt a lélegzetem, hogy beszéljek én előtte, akit már Ravasz László is megdicsért! Aztán Isten megsegített, és megvolt a szolgálatom, hazafelé a HÉVen pedig együtt mentünk és beszélgettünk a családjainkról. Ezzel egy lépést közeledtünk egymáshoz. Karácsony után, amikor megvoltunk a vizsgáinkkal, Pap László dékán úr ródlizni vitt minket Disznófőre, de Géza nem jött, csak arra kért, hogy vigyázzak nagyon magamra. Én pedig büszkén visszavágtam, hogy ne aggódjon értem, mindig is tudtam magamra vigyázni. Persze, hogy az első csúszásnál nekimentünk egy farönknek a ródlival, és mindkét bokám, valamint a sípcson-

tom is eltört. Csak Bodoky Richárd főorvosnak köszönhetem, hogy nem amputálták a lábam. A műtét után püspöki kocsival hoztak haza a teológiára, ott Géza megjelent, megfogta a kezem és azt mondta: nem baj, drágám, majd minden rendbe jön. Így kezdődött Szappanos Márta és Boross Géza története, életüket pedig 1956 júliusában kötötték össze Isten színe előtt. Ötvennégy évig, férje haláláig éltek boldog házasságban, három gyermekük született: Géza, Márti és Sándor. Boross Géza professzor lett a budapesti teológián és minden megjelent könyvét úgy dedikálta, hogy Édes Feleségemnek.

jelentettek, amikor egy idős orvosnő mellett dolgoztam a szemészeten, mert a doktornő kért, hogy beszéljek neki a Bibliáról. A „bibliázás” miatt behívtak a pártirodára, és áthelyeztek büntetésből a laboratóriumba. A végén ott még több fizetést kaptam, mint a szemészeten, aztán kiderült: a párttitkár a Lónyay utcai református gimnáziumban végzett. A kommunizmusban sokaknak fogalma sem volt a teológiáról, amikor latinul tudó orvos-írnokot kerestek, azt mondta a főnővér rólam: itt van valami technológus, ez beszél latinul. Márti néninek az elesettekkel, rászorulókkal való törődés és segítség az egyik legfontosabb az életében, szolgálatában. A diakónia mindig az ő feladata volt a férje mellett is. Gyerekei mellett nyolc unoka és két dédunoka veszi körül. Szappanos Márta érzékeny, gondoskodó, becsületes, szép és szerény lány volt. Ma sem változott, nyolcvanöt évesen. Mikor kérdezem, hogy mi a kívánsága, csak annyit felel: „Azt kérem az Úrtól, hogy éljék meg a szeretteim a mindennapokban Isten valóságát, azt, hogy Jézus Krisztusban van bűnbocsánat, és ez töltse be hálával szívüket.” Fekete Zsuzsa

Büntetés a bibliázás miatt Márti néni azt meséli, hogy jócskán kapott pofonokat az élettől, de ezeket elfelejti az ember, hogy élni tudjon. Vannak azonban, amik megmaradnak. – Törökőrön nyomorult kis alápincézetlen házakban éltek az emberek, rengeteg nehéz sorsú gyülekezeti tagunk volt, nagyon szerettük őket. Húsz évig szolgáltunk ezen a helyen, 1963-tól 1983-ig. Ebben az időben a 10. kerületi egészségházban dolgoztam mint orvos-írnok. A gyülekezet nem tudta eltartani a lelkészfeleséget is, így dolgoznom kellett, hogy legyen megélhetésünk. Egyszer fel is

56 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 56

2015.11.17. 12:02:01

Levegő, bIzalom, siker „Sokat gondolkodtam olyan képen, amely kifejezheti, van-e különbség a hit és a bizalom között. Úgy képzelem, hogy a hit az, ami a madárnak a szárnya, a repülés képessége. De akkor mi a bizalom? Az a közeg, ami a madár számára a levegő, ami nélkül nem tudná a szárnyát használni” - tartja Hajdú Szabolcs Koppány. A református lelkipásztorral a tatai Csillagpont Református Ifjúsági Találkozón beszélgettünk hitről, sikerről, sikertelenségről és arról az alkalomról, amikor nem maradt semmi más, csak a bizalom.

Bízhatunk vakon? Erre mindenkinek a saját élete adhat választ. A vakbizalom inkább veszélyt rejt magában, mint lehetőséget. Milliónyi szituációban azonban nincs más választásunk, mint vakon bízni. A modern ember nehezen tudja ezt a krízist feldolgozni. Miért érezzük veszélyesnek vakon bízni? A bizalom és a vakbizalom nem ugyanaz. Bizalom nélkül nincs élet, de most ezt abban az értelemben mondom, hogy bizalom nélkül csak a megszokott van: a hétköznapi dolgok, a mókuskerék, a daráló, amiben egy apró fogaskerék vagyok és talán észre sem vennék, ha hiányoznék belőle. Vakon bízni már önmagában is valamiféle hiányt fejez ki. De akkor jön a kérdés: hogy lehet bízni Istenben, akit nem látok, nem érinthetek meg? Az iskolában is ez az első számú kérdés, amit a gyerekek feltesznek nekem.

Karakter • parokia.hu • 57

Karakter_6.indd 57

2015.11.17. 12:02:01

Mit lehet erre válaszolni? Amit látunk az életből, a világból, az az életünk igen kicsi szelete. Mindannyiunkat körülvesznek a láthatatlan dolgok, a rádióhullámok vagy éppen a szél. A múltkori nyári vihar hatalmas fákat roppantott ketté, mégsem láttuk a szelet, de éreztük a rettentő erejét. Isten is körbevesz minket, mint ahogy a szél körbefúj. Nem véletlenül a Szentlelket is a szél zúgásához hasonlítják. Azt állítja, hogy bizalom nélkül csak a megszokott van, de a megszokás biztonságot is ad az embernek... Köszönöm, hogy ezt felhozta, azért is, mert néha szeretjük azt gondolni, hogy az egész élet egy bungee jumping (extrém ugrás), és az a bátor, aki folyamatosan ugrik. Van egy ismerősöm, aki folyamatosan extrém sportokra hívogat, de mindig azt válaszolom neki, hogy jól érzem magam itt, a földön, ahol érzem a talajt a lábam alatt. Az extrém érzéséhez könnyen hozzászokhat az ember, és egy idő után úgy érzi, hogy mindig valami különleges dolognak kell történnie, ki kell lépni a komfortzónából, és felfedezni a világot. Nem kell repülni, elmerülni a víz alatt, föld alá bújni, hogy felfedezhessük a világot? Fel lehet fedezni a világot, lehet a levegőbe repülni, ugrani, búvárkodni, barlangba menni, de az a fontos, hogy mindig legyen egy bázis, ahová visszatérhetünk. Egy ókori mondás úgy tartja, hogy semmilyen szél nem jó annak a hajónak, amelyik nem tudja, hová tart. Kell, hogy legyen cél, tudnunk kell, honnan jöttünk és hová

tartunk. Nem szeretnék általánosítani, de az a tapasztalatom, hogy azok keresik túlzott módon az extrém dolgokat, akiknek hiányzik a bizalom, az ősbizalom az életükből, és ezt az űrt próbálják extrémitással betölteni. Hangsúlyozom, hogy nem lehet általánosítani. Tatán egy egész fesztivált szerveztek a bizalom kérdése köré. A fiataloknak különösen is nehéz ez a téma, hiszen nagyon sokan jönnek szétszakadt családból, ami azt jelenti, hogy a szülőpár, aki egységet alkotott a szemükben, szétvált, tehát nagyon korán sérülhetett a szülőkbe vetett bizalom. A bizalom valóban elengedhetetlen dolog. A közelmúltban egy fiatalember, akit arról kérdeztem, gondolkodik-e házasságon, nagyon őszintén azt mondta: nem ismer senkit a környezetében, akinek jól sikerült volna a házassága. Ezért ő már azelőtt elveszítette a bizalmát ebben, mielőtt saját maga megtapasztalta

volna, milyen házasnak lenni. Ezt a bizalmatlanságot látom napjaink egyik kortünetének, betegségének, pedig olyan szép a népmesei fordulat, mikor a főhős azt mondja: egy életem, egy halálom, magamat a kezedbe ajánlom, megpróbálom. Ez a fiatal férfi szíve szerint szeretne házasodni, otthont találni, de már előre elveszítette a bizalmát. Mi van, ha megpróbálom, de elbukom? Mi történik, ha bízom, mégsem sikerül a házasság? Az emberi élet egyik legnagyobb nehézsége, hogy mindennek elsőre kell sikerülnie. Elsőre kell jó tanulónak, jó házastársnak, jó szülőnek lenni. Ebben a gondolatban is ott lapul a félelem: mi van, ha nem sikerül. Bennem az a kérdés fogalmazódik meg, hogy ki mondja meg, mi a a siker és a sikertelenség. Ki tölti meg tartalommal ezeket a fogalmakat? Ami nekem siker, másnak nem biztos, hogy az. Egy gyerekkori ismerő-

58 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 58

2015.11.17. 12:02:11

sömet nagyon megpróbálta az élet, beteg volt és magányos, a teste deformálódott, mindenki úgy tartotta, hogy ha valakinél, nála biztos félrenézett az Úristen és nem jutott rá figyelme. Ebből az emberből mégis olyan hihetetlen béke és szeretet sugárzott, hogy megerősített abban, a siker és sikertelenség viszonylagos fogalmak. Mindenkinek be kell járnia a saját útját, és meg kell tanulnunk visszafelé tekintve értékelni életünk dolgait. Ami ma sikertelenségnek, esetleg tragédiának tűnik, az később csak egy állomás lesz az utamon, ami értelmet nyer. Bíznunk kell Isten ígéretében, hogy terve kiteljesedjen az életünkkel. Kortünetnek, betegségnek nevezte a bizalmatlanságot, azonban betegség esetén nem a tüneteket kell kezelni, hanem megkeresni az okot, hogy miért vagyunk betegek. Ha már a sikerről beszéltünk: az nem úgy jön az ember életében, hogy felkelünk egy szép, illatos tavaszi reggelen, hatalmasat nyújtózunk, és megállapítjuk, hogy sikeresek vagyunk. A sikerhez és a sikertelenséghez is út vezet, amelyen sok kis lépést tettünk meg. A lépések állnak össze egy történetté, gondolkodásmóddá, ami meghatározhat minket.

A siker és a sikertelenség is folyamat, amit sokszor az adott pillanatban nehéz jól értékelni.

kép, a hit mégis olyan ajándék, ami ott van, de nem merjük elhinni, hogy csak ki kell bontanunk.

Emlékszik arra a pillanatra, amikor elkezdett bízni? Sokat gondolkodtam olyan képen, amely kifejezheti, van-e különbség a hit és a bizalom között. Úgy képzelem, hogy a hit az, ami a madárnak a szárnya, a repülés képessége. Hiszem, hogy a hit képességével vagyunk megteremtve. De akkor mi a bizalom? Az a közeg, ami a madár számára a levegő, ami nélkül nem tudná a szárnyát használni. Talán teológiailag nem teljesen tiszta ez a

Volt az életében olyan pillanat, amikor nem maradt más, csak a bizalom? Igen, volt egy egész hétig tartó folyamat, amikor még az első gyermekünket vártuk, és egy vizsgálaton genetikai rendellenességet mutattak ki. Ez az a helyzet, amire nem lehet felkészülni. Az orvos azt kérte, hogy menjünk vissza egy hét múlva, akkor megismétlik a vizsgálatot, és majd meglátják, hogy mi legyen. Tudtuk, hogy az orvos értelmezésében ez az abortuszt jelenti, de ez a mi számunkra nem volt opció. Annak a hétnek úgy mentünk neki a feleségemmel, hogy csak imádkozni tudunk, de semmi mást nem tehettünk. Elég ez ilyenkor? - tettük fel magunknak a kérdést. Térdre borulva imádkoztunk, de ez nem valami színpadias ima volt, hanem belülről fakadó fohász. Egy hét elteltével úgy éreztük, hogy mindent megtettünk, odabíztuk Istenre az életünket, legyen úgy, ahogy lennie kell. És kiderült, hogy ez elég... Fekete Zsuzsa Fotó: Dimény András - reformatus.hu Füle Tamás

Karakter • parokia.hu • 59

Karakter_6.indd 59

2015.11.17. 12:02:17

a rIngben

Ha választhatott volna bevonuló zenét, gregorián lett volna az indulója, mielőtt a ringbe lép. A profi sport nemcsak küzdeni tanította meg, de arra is, hogy azt csak a győzelem biztos tudata teheti széppé. Akárcsak a hit harcát. Az egykori Európa-bajnok, világranglista-első ökölvívóval, a pasaréti református gyülekezet tagjával, Krek Krisztinával beszélgettünk.

Még sosem tartottam a kezemben ökölvívó-övet, ezért meglepődtem, milyen nehéz a pehelysúlyú bokszoló Európa-bajnoki címét megtestesítő díszöv, melyet néhány évvel ezelőtt ítélt oda neki a bécsi szakmai zsűri. A mindent eldöntő mérkőzést a magyar ökölvívó, Krek Krisztina nyerte – az egyik legutolsó relikviája ez a kétezres évek elején világranglista-első bokszolónak. A többit kidobta. „Az ember túlzásokba esik friss megtérőként, de nem bánom, hiszen ezek csak földi dolgok” – mondja. Azért a teljes képhez hozzátartozik, hogy három világbajnokot is megvert különböző súlycsoportokban, de a világbajnoki címért sosem játszhatott, abban a klubok nem láttak üzletet – a profi bokszban a ringen kívül is fontos a taktikai érzék. Kiütéssel győzött az Ige Azzal pedig a Gondviselő is bőven rendelkezik. Meghallgatta Kriszta imáját: élete addigi legfontosabb meccsén, az Európabajnoki döntőben győzött, ám végül Ő is szót kért a katartikus pillanatban. A diadalt ünneplő tömeg tekintete a magyar sportolóra szegeződött, de az ő szívét nem a beteljesülés mámora vagy a mérkőzésen termelődött adrenalin dobogtatta meg. „A második menetben összefejeltünk az ellenfelemmel, fölszakadt a szemem,

60 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 60

2015.11.17. 12:02:24

azt hittük, vége lesz a meccsnek, mert ha nagyon vérzik az ember, automatikusan diszkvalifikálják. De érdekes módon nem véreztem. Ezt leszámítva alig kaptam ütést, összességében nagyon könnyű meccsem volt, ahhoz képest, hogy Európa-bajnoki mérkőzés volt. A profiknál legalább negyed-félóra, mire az eredményhirdetés lezajlik, a győztes megkapja az övet, a kupát. Nekem abban a pár percben végig egy Ige zakatolt a fejemben: a világot megnyerted, de a szívedben, a lelkedben kárt vallottál.”

Meg kellene térni Tanára ismertette meg a fasori lelkésszel, Végh Tamással is. „Ő nekem máig lelki atyám, a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Tizenkét évesen már konfirmáltam, és azon a nyáron arra jutottam, hogy meg kellene térni. Nem tudtam, az hogy megy, viszont nem mertem segítséget kérni Tamás bácsitól, mert olyan bűnösnek éreztem magam, hogy féltem, ha meghallja, szóba sem áll velem többet, így hát lemondtam erről a lehetőségről.”

Küldött betört fejjel Nemcsak a sikernek, de a lelki fordulópontnak is voltak előzményei – meséli a fiatal nő. Pedig gyermekkorában Isten nevét jobbára csak káromlás formájában hallotta. „Négyötéves lehettem, amikor kórházban töltöttem pár napot. Volt köztünk a szobában egy fiú, akinek be volt gipszelve a feje. Mi, a többiekkel azon versenyeztünk, ki tud több csúnya szót mondani. Isten neve is elég gyakran elhangzott. Az az ötéves fiú, akinek be volt gipszelve a feje, megszólított minket, hogy tudjuk-e, kiről beszélünk. Egyikünket sem érdekelte igazán, mit mond, de megsajnáltam őt, leültem mellé és meghallgattam. Elkezdett Istenről mint élő személyről beszélni, aki teremtette ezt a világot. Nekem ott teljesen új fényben tündökölt fel Isten, attól fogva a magam gyermeki módján imádkozó emberré váltam.”

Kettős élet A jó felépítésű, tehetséges lány időközben elkezdett karatéra járni. Szerinte akkor kezdett el mellékvágányra kerülni az élete. „Olyan társaságokba keveredtem, akik nem ismerték az Igét – elég gyorsan elkezdtem alkoholizálni, pasizni, végül kábítószerezni is. Emellett viszont jól tanultam és a sportban is eredményes voltam. Kettős életet éltem. Kívülről fölfelé ívelt a karrierem, bármibe kezdtem, sikeres voltam benne, és ahhoz is megvolt a bölcsességem, hogy mi az, amihez nem volna tehetségem. Belül viszont tudtam, hogy amit csinálok, az nem jó. Az Ige nem véletlen mondja, hogy jaj annak, aki Isten kezébe esett. Az ember, ha megismeri Isten törvényét, nagyon nehezen tud azonosulni azzal, amit nem ahhoz

igazítva tesz. Érdekes az is, hogy amíg thai bokszoltam, nem volt igényem az Igére, ahogy viszont abbahagytam, újra kezembe vettem a Bibliát.” Élni kell Adódik a kérdés: hogy lehet, hogy egy sportember egészségtelen életmóddal, ráadásul kifejezetten ártalmas drogokkal rombolja a testét. „A sportolók fiatalon érhetnek el nagy eredményeket, viszont minden fiatal élni akar. Ezért olyan gyakori a köreikben az állandó bulizás, néha két végén égetik a gyertyát” – magyarázza Kriszta. „Gondolj bele, valaki elkezdi tízévesen a sportot, egy percet nem él magának, ez valahol ki fog bukni, mert a pubertáskor rá is hatással van. A profi sportban ráadásul a művészvilág nagy része jelen van. Olyan zenészeket, filmeseket ismer meg az ember, akikkel nagy megtiszteltetés együtt szórakozni.” Szellemi sport A versenyszellem már kiskorától megvolt benne is, pályáját atletizálással kezdte. „Mondták, hogy fussak: futottam és győztem. Mondták, hogy induljak próbában: megcsináltam, győztem. Egészen addig, míg magam nem döntöttem arról, hogy mit akarok. Országos és nemzetközi bajnokságokat is nyertem, de az atlétikát nem szerettem, nem elégített ki

Kézen fogva Később hívő tanárai bizonyságtételei is megfogták – emlékszik viszsza. „Egyikükkel elkezdtem keresni a közösséget, hogy ugyanazt az Istent ismerjük-e. Kiderült, hogy igen, és ez a tanárom el is vitt egy gyülekezetbe. Ahogy ott voltunk, nagyon megindultam, el is kezdtem Igét olvasni. Korábban a Bibliát sem ismertem, azt sem tudtam, mi az – akkoriban nem volt divat a hit.”

Karakter • parokia.hu • 61

Karakter_6.indd 61

2015.11.17. 12:02:34

tam Jézusnak a bűneimet, így nekem konkrét időponthoz köthető a megtérésem. A lelkigondozóm végül Cseri Kálmán bácsi lett, aminek azért örülök, mert ő nagyon értett a fajtámhoz. Nekem eleinte nagy szükségem volt arra, hogy valaki tisztázza az alapkérdéseket is.”

szellemileg. A boksznak viszont van olyan oldala, ami igen. Szokták mondani, hogy az ökölvívás az intelligenciák harca. Folyamatosan gondolkodni kell. Én technikás típus vagyok, a korábbi edzőm, Füzesy Zoltán is ilyen. Ebben nem az a lényeg, hogy megyünk előre, mint a pitbull, hanem folyamatosan játszunk az ellenféllel, tapogatjuk a gyenge pontokat, ezért van benne annyi ugrabugra. Az ökölvívás fizikailag és szellemileg is kellő megterhelést jelentett nekem, ezért választottam ezt a sportágat.” Ütni nem akart Ennek ellenére Kriszta sosem volt agresszív alkat. „Nem voltam az a törtető típus. Ha tehettem, elkerültem az ütést. Ha leütöttem is valakit, nem tudatosan tettem. Volt olyan, hogy megfogtam az ellenfelem, hogy pihenje ki magát” – árulja el. „Isten megadta, hogy pici koromtól fogva irgalmas szemem volt. Nagyon verekedős voltam, az igaz, de mindig csak azért, mert valakit védtem. Lehet, hogy inkább vívni kellett volna, de arra akkor nem volt lehetőség.” Szégyen és vonzerő Hogy ismét elkezdte foglalkoztatni az Istennel való kapcsolat, abban nagy szerepe volt néhány pasaréti fiatalnak is, akik elhívták a gyülekezetbe. „Azzal győztek meg, hogy van ott egy csomó fiatal, vannak jó pasik és lehet kosarazni. Adtam egy esélyt magamnak, és igazuk lett. De akkor ez még csak arra volt elég, hogy tudjam, hova fordulhatok később, ha megérik bennem a szándék a megtérésre. Ott volt Tamás bácsi is, hozzá is bármikor mehettem volna, csak már nem volt képem hozzá. Szégyelltem magam az életmódom miatt.” Nem engedték játszani A pályája viszont továbbra is töretlenül ívelt felfelé. Kriszta rövid ideig volt amatőr, minden meccsét kiütéssel nyerte. Csakhamar elérkezett az

a pont, amikor már nem engedték tovább játszani, hogy mások is érvényesülhessenek. De a továbblépésre sem kellett sokáig várnia. „Az országos bajnokságokra külföldről jöttek menedzserek, az utolsó mérkőzésen fel is ajánlottak egy szerződést. Kikerültem Ausztriába, két éven belül pedig már az EB-n játszottam. Ott szembesültem azzal is, hogy az az eredmény, amit elértem, az életvitelemből fakadóan lehetetlenség. Már nem tudom, hány éve kábítószereztem akkor, éjszakai életet éltem, buliztam. Tény, hogy tehetséges voltam és az edzéseket is komolyan vettem. Érdekes, hogy éppen ott, a döntő legdicsőségesebb pillanatában szembesített azzal Isten, ki vagyok én és ki Ő.”

„Értett a fajtámhoz” Nem sokkal később hazajött, és attól fogva elkezdett rendszeresen gyülekezetbe járni. „A megtéréshez Varga Róbert pasaréti lelkész segítségét kértem. A jelenlétében megvallot-

Letarolva Eközben számos külföldi szerződésajánlat hevert az asztalán, de aggódott, nem fog-e elhalványulni pislákoló hite, ha kiszerződik egy klubhoz. „Hamar eldőlt a kérdés, mert balesetet szenvedtem: eltört a gerincem. Kemény évek következtek ezután. Isten letarolt, aztán mindent onnan, lentről kellett felépítenem. Akkoriban is Kálmán bácsiékra támaszkodtam, nekem ők a lelki szüleim.” Nehéz volt megszokni Az azért beletelt egy-két évbe, mire át tudott állni a polgári életmódra – árulja el az egykori élsportoló. „A profi sport világa mindenben különbözik a hétköznapi élettől. Mivel a szponzoraim főleg szállodák voltak, első osztályú hotelekben laktam, VIP-kártyám volt a legtöbb étterembe. A felkészítő edzéseknek van egyfajta monotonitása, de másként, mint amikor reggel nyolckor bemész a munkahelyedre, és este hatkor végzel.” Kriszta egy családnál vállalt takarítást, ahol meglehetősen lekezelően bántak vele. „Nagy alázatra tanított ez az időszak. Míg külföldön éltem, bárhová mentem, mindenhol megismertek, itthon meg úgy bántak velem, mint a kutyával.” Az igazi erő De nem mindenütt, hiszen lelki otthonra lelt, méghozzá a konzervativizmusáról is ismert pasaréti gyülekezetben. „Valamiért Istennek kedves, hogy ott így szeressenek engem, ahogy vagyok. Sosem néztek ki. Jézus nem azt mondja, csikarjátok ki az emberekből, hogy úgy szeressenek,

62 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 62

2015.11.17. 12:02:46

ahogy azt ti szeretnétek. Nekem nem az a dolgom, hogy magamat szerettessem meg másokkal, hanem hogy én szeressem őket. A szeretet azt jelenti, hogy betöltöm a másik szükségét, amennyire tehetem. Az igazi erő nem abban van, ha engem szeretnek, hanem ha én tudom a másikat szeretni.” Tanulni segít A szeretetet pedig bőven volt alkalma gyakorolni, hiszen egy ideig állami gondozottakkal foglalkozott, tíz éve pedig történelmet tanít. Kidolgozott egy tanuláshatékonysági módszertant, amelynek köszönhetően diákjai rendkívüli sikereket érnek el. Kollégiumi tanárként ébredt rá, hogy a gyerekek, akiket kikérdez, azért nem tudják felmondani a tananyagot, mert nem tudnak tanulni. Kriszta ekkor kezdett el összefüggésekre építő, hosszú távú tudást nyújtó tanulásmódszertant kidolgozni. Segítségével valamennyi csoportja négy egész feletti átlaggal érettségizett, bukásra álló diákok tudásszintjét pedig a négyes közelébe hozta. „Én azt mondom, először fel kell mérni, hogy a gyerek honnan jött, milyen sémákkal rendelkezik. Sokszor ezek hiánya okozza, hogy nem tudja elsajátítani az anyagot, hiszen nem is érti, amit olvas. Van, hogy a szülői háttér miatt nem tud tanulni, és az is lehet, hogy egyszerűen csak görcsöl a teljesítménykényszer miatt. Az is fontos, hogy kézzelfoghatóvá tegyük a tananyagot, kezdjünk el beszélgetni

róla: hogyan találkozunk vele a mindennapokban. Föl kell mérni azt is, ki mennyire vizuális vagy verbális típus – ezek figyelembe vétele drasztikus teljesítménynövekedéshez vezethet.” A fiatalokkal beszélgetni kell Kriszta most vallástanári szakra jár, kollégiumi diákjai nógatták, hogy újra iskolapadba üljön. „Isten nagy kegyelme volt, hogy a koliban többen megtértek. A diákok szerették az interaktív alkalmakat. Elejétől fogva fel akartam kelteni az érdeklődésüket az Ige iránt, ezért mindig közösen olvastunk el egy-egy részt, majd elkezdtünk róla beszélgetni. Ez azért fontos, mert ahány ember, annyiféleképpen gondolkodik az Igéről, viszont miközben ezt teszi, az Ige is hat rá előbb-utóbb.” A kudarc érték Amikor a hitről beszél, Krisztából óhatatlanul előtör a sportember. Szerinte fontos, hogy a hívő ember hite beérjen. „Gyakran nem annak látjuk Jézust, aki Ő valójában, annak a győztes királynak. Szokták mondani, hogy a reformátusok depisek, persze, mert nem hiszik el, hogy győztek. Nem úgy indulnak neki a napnak, hogy ma is megdicsőüljön Jézus. Pedig ha elbuknánk is, mire valók az elesések, ha nem arra, hogy javítsunk, tisztuljunk, formálódjunk? De a kudarcélmény feldolgozása nekünk, magyaroknak nem erősségünk. Nincs kritikai érzékünk, képtelenek vagyunk a hibával szembesülni, mert rettegünk attól, hogy nem tudunk rajta változtatni. Ez a nevelés kudarca, mert kiskorban nem alakítják ki bennünk az önkritikát, a helyes önismeretet. Nekem nagyon jó pedagógus volt az edzőm. Mindig azzal kezdtük meccs után, hogy leültünk és megkérdezte tőlünk, hogy láttuk a mérkőzést belülről, mit láttunk hibának, erősségnek. El is mondtuk, és aztán ő korrigált minket. Amiért nagyon jó volt szembesülni a hibákkal, hogy

tudtam: most már van lehetőségem arra, hogy javítsak rajtuk. A kudarc értékesebbé tesz, még ha nem is azonnal, mert ez hosszú folyamat.” Kisebb, mint hisszük Az egykori élsportoló hangsúlyozza: a hívő élet harc. „Nem véletlen mondja Pál Timóteusnak, hogy harcold meg a hitnek szép harcát. Mitől lesz szép a harc? Attól, hogy eltétetett nekünk a mennyei koszorú. Ha úgy tudnánk harcolni, hogy tudjuk: győztes életre vagyunk elhívva, azaz felnéznénk Krisztusra, a hit kezdőjére és beteljesítőjére, és nem az akadályokra tekintenénk, teljesen másképp küzdenénk. A bokszban a németekre nagyon jellemző, hogy ők mindig a célra tekintenek, nem a pillanatnyi akadályokra. Úgy mennek föl a küzdőtérre, hogy győztesek. Lehet, hogy ki fognak kapni, mégis máshogy, mint azok, akik már eleve úgy léptek a ringbe, hogy kétesélyes a dolog, vagy hogy túl nagy az ellenfél. Mert azt mindig nagyobbnak látjuk, mint amilyen valójában.” Aki felsegít Kriszta szerint mindazok, akik hisznek abban, hogy Krisztusban győztek, fel tudnak állni a legnagyobb bukás után is. „Volt egy edzőtársam, életem legnagyobb példája. Háromszor ütötték ki, szinte egymás után, és csak azért nem számolták ki, mert a gong megmentette. Fölállt. Mind a háromszor. Mindannyian lemondtunk a meccsről, egyszerűen nem értettük, miért nem marad inkább lent, csak nehogy baja essen. De nem lehetett leállítani. A végén kiütéssel győzött. Nem lehet másképp hozzáállni a hívő élethez sem, csak így: ha elestem is, fölkelek. Nekünk mindenható Istenünk van, akinek nem az a célja, hogy lenn maradjunk – sőt, Ő fog fölsegíteni.” Jakus Ágnes Képek: Füle Tamás; sportarchív

Karakter • parokia.hu • 63

Karakter_6.indd 63

2015.11.17. 12:02:54

a bevállalós és a túlélő Azért indultak útnak, hogy változzanak és megértsenek valamit a világból. Azt mondják, hogy ha az ember valahol járt, nem jelenti azt, hogy ott is volt. Nem átrobogni akartak a világon, hanem belemerítkezni. Persze egy református lelkipásztort akkor sem az óceánban, szigonypuskával vadászva képzel el az ember. De hagyjuk is a sztereotípiákat, mert a lelkészfeleségről sem az a kép él bennünk, hogy tahiti dobszóra szalmaszoknyában, virágfüzérben táncol.

Rendhagyó magyarok Lőrinczi Hunor és felesége, Végh Teodóra élete a röghöz kötött magyar ember számára szinte elképzelhetetlenül formabontó. Kalandjaik kilenc évvel ezelőtt, 2006-ban kezdődtek egy japán ösztöndíjjal. Mielőtt ugranánk egy nagyot a Föld másik fertályára, maradjunk még Budapesten, ahol a két fiatallal beszélgettünk. Kétszemélyes csapat Teodóra a budapesti fasori gyülekezetben nőtt fel, édesapja, Végh Tamás református lelkipásztor. Már kamaszként is szeretett utazni, érdekelték az idegen kultúrák. A Károli-egyetem angol–japán szakára járt, de egyetemi tanulmányai mellett beiratkozott ide-

64 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 64

2015.11.17. 12:03:02

sak, nem törtetnek és nem sietnek. – Míg a nagyvárosokban a határ a csillagos ég, a kis szigeten a tenger határt szab az ambícióknak. Nyugodt, emberléptékű lüktetése van az életnek, amiből sokat tanultam. Az elején sokszor üresben pörögtem, mindig menni, tenni akartam, csak néztek rám, hogy hova olyan sietős. Rövidesen lelassítottam egészséges ritmusra, megéreztem, hogy mennyivel fontosabbak az emberi kapcsolatok, mint a rohanás. Az óceán és a természet közelsége újdonság volt nekem, nagyvárosi lánynak, aki otthon legfeljebb a ligetben érezhetett meg valamit a természetből. genvezető tanfolyamra is. A képzésen ismerkedett meg az erdélyi származású Hunorral, aki végzős teológusként azért tanult idegenvezetőnek, mert világot akart látni. A két fiatal között szerelem szövődött, összeházasodtak, és két héttel az esküvőjük után már Japánban voltak. Több mint öt évet éltek a szigetországban, majd két évet utaztak európaiak által ritkán látogatott helyeken. Autó helyett vitorlás hajót stoppoltak, hánykolódtak az óceánon, dolgoztak szerelőként, háziszolgaként, laktak bungalóban, úsztak cápákkal, ettek csigákat és hagyták, hogy átjárja őket az óceán. Teodóra bevállalós, Hunor pedig jó túlélő, ettől lettek ketten jó csapattá – állítják egybehangzóan. Az elmúlt években szükség is volt mindkét tulajdonságra.

technikusként. A lelkipásztor azt állítja, egyáltalán nem érezte visszalépésnek, hogy egyetemet végzett emberként konyhagépeket szerelt. – Nem rangsorolom a különböző munkaterületeket, hiszen mindegyiknek megvan a maga értéke. Miért lenne bármelyik is magasabb pozíció? Mindkettő értékes munka, amit büszkén lehet végezni. Emellett nagyon szeretem a kétkezi munkát, és Okinaván minden napnak megvolt a maga győzelme, például amikor sikerült egy olyan gépet megjavítanom, amihez hasonlót nem is láttam korábban. Teodóra szerint Okinaván minden leegyszerűsödik, az emberek udvaria-

Az óceán rendje – Az óceán maga a végtelen szabadság, nem csupán nagy víztömeg, hanem valódi természetélmény – mondja Hunor. – A szem nem akad meg semmiben, ha beugrom a vízbe, két dimenzió helyett háromban mozgok, megszűnik a gravitáció, súlytalanul lebegek. Az óceánban úszni talán az egyik legintenzívebb módja annak, hogy az ember a természetben legyen. – Nekem az óceán otthonérzést ad – folytatja Teodóra. – Az emberi test nagy százalékban vízből áll, lehet, hogy ezért különösen jó az óceánban lebegni. Nyugalom, rend, szépség és öröm van a vízben, másik világ, aminek

A tenger határt szab az ambícióknak A fiatal pár első állomáshelye KeletÁzsia egyik gyönyörű, nyugodt szigete, a Japánhoz tartozó Okinava volt, ahol a szigetlakók főként mezőgazdasággal, cukornád- és ananásztermeléssel, halászattal foglalkoznak. Mindenki szépen, lassan végzi a maga dolgát és nem rohan annyira, hogy ne vegye észre a másikat – meséli a helyiekről Hunor, aki angol- és japánnyelvtudás híján először a nyelvet próbálta elsajátítani, majd egy japán–amerikai támaszponton helyezkedett el

Karakter • parokia.hu • 65

Karakter_6.indd 65

2015.11.17. 12:03:10

részei lehetünk. – Valóban rend van az óceánban – erősíti meg Hunor a felesége szavait. – Ha az ember lemerül búvárkodni és egy helyben figyeli az élőlények mozgását, melyik mivel szöszmötöl éppen, merre halad, észreveszi, hogy mindennek precíz működése van. – Bárkinek megemlítjük, hogy cápákkal úsztunk együtt, mindenkinek égnek áll a haja – meséli Teodóra, aki szerint a cápa csak az előítéletek miatt félelmetes, mert közöttük úszkálva hamar felismerhető, hogy melyiktől kell tartani és melyik ártalmatlan. Persze vadászó cápákkal nem úszkáltunk, csak azokkal, akik éppen pihentek – teszi hozzá nevetve. A fiatal pár megnyugtat, hogy az embert közel sem eszi meg annyi ragadozó, mint hisszük, és a cápa sem olyan veszélyes, mint elsőre gondolnánk. A víz alatt nem számít a divat Hunor úgy véli, hogy a vízben élő állatok figyelmen kívül hagyják az embert, és a víz alatt teljes mértékben jelentőségüket vesztik a külsőségek. – Az utcán sétálva nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy milyen ruhát viselünk, hogyan áll a hajunk, divatosak vagyunk-e. A víz alá merülve annyi vicces lény, milliónyi szín és forma létezik, hogy egyáltalán nem

lógok ki a sorból az ormótlan búvártalpakkal és a maszkkal. Egy hal sem jön oda megnézni, hogy hát ez meg miféle teremtménye az Istennek? A hajóról nincs menekvés A Lőrinczi házaspár az okinavai évek után stoppal utazta körbe Japánt, majd jártak Hawaiin és Tahitin is, utóbbi helyen nem autót, hanem vitorlás hajót stoppoltak, hogy eljuthassanak Új-Zélandra. Egy amerikai férfi éppen legénységet keresett vitorlására, s bár a fiatalok őszintén bevallották, hogy egyáltalán nem értenek a hajózáshoz, Alan felvette őket. Hatezer kilométert hajóztak együtt a

Csendes-óceánon az utazás minden szépségével és veszélyével fűszerezve. – A félelem ugyan nem szokott minket megállítani, de azért voltak félelmeink – árulja el Teodóra. – Nem tudtuk, hogy az ismeretlen kapitány kompetens-e. Vajon nem derül-e ki az óceán közepén, hogy dühöngő őrült? Egy hajón aztán tényleg nincs hová menekülni. Hunor ismeri Istent... A kapitánnyal azonban minden rendben volt, más nehézségekkel kellett megbirkózni a nyílt tengeren, például amikor a hajó minden ízében mozgott, hánykolódott a hullámokon és a legénység csak vödörrel a kézben tudott közlekedni a tengeribetegség miatt. A magyar házaspár híre hamar elterjedt a polinéz szigetvilágban. Alen három hónapos útjuk végén azt írta róluk egy ajánlólevélben: Hunor ismeri Istent, Teodóra pedig Istenen kívül még mindenki mást is. Egy idő után ugyanis úgy fogadták az amerikai hajóskapitányt a kikötőkben, hogy te vagy az, aki a magyarokkal hajózol? Többet, mint amit vállaltak A fiatalok szavai nyomán megelevenedik előttem az óceán kéksége, Niue szigete, ahol bálnák játszadoznak, és olyan ragyogóan tiszta a víz, hogy lehetetlen megbecsülni, milyen

66 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 66

2015.11.17. 12:03:17

mélyen van a tengerfenék. Miközben Teodóra és Hunor mesélnek a gazdag élővilágról, azon kapjuk magunkat, hogy az emberi kapcsolatokról még alig beszéltünk, pedig életre szóló barátságokat is kötöttek. Hawaiin például két hónapig szolgáltak egy jómódú családnál kosztért és szállásért cserébe. Bevásároltak, főztek, kertészkedtek, takarítottak, vigyáztak a gyerekekre. Hunor arról beszél, hogy példaértékűnek tartja a hawaii család életét. – Mindenkivel megosztották, amijük csak van, az ajtajuk mindig nyitva állt. Minket is családtagként kezeltek, kölcsönadták az autójukat, ha kellett, meleg ruhát, ételt és gondoskodást kaptunk tőlük. Nem úgy gondolkoz-

tak a vagyonukról, hogy megszerezték, és az csak az övék, hanem úgy éltek vele, hogy rajtuk keresztül minél többen hasznosíthassák javaikat. Ha valaki belép egy ilyen helyre, önkéntelenül is tiszteli a háziakat. Juliet és a körömlakk Hunor és Teodóra nemcsak gazdagsággal, hanem nagy szegénységgel is találkozott, tongai élményükről így írnak blogjukon: „Kis csónakkal kikötöttünk a parton és besétáltunk a faluba. Poros út, romok, főleg a part közelében. A templomnak hiányzik a teteje. Esővíztárazók, rajtuk nagy betűkkel, hogy az ausztrál kormány jóvoltából épültek. Malacok, csirkék szaladgálnak. Kiszáradt kertek, száraz kuko-

ricával. Az egyik kerítés mögül kedvesen ránk köszön egy asszony. Kicsit beszélgetünk, elmondja, hogy ő a lelkész felesége, négy éve vannak itt a faluban. Idén januárban az Ian ciklon végigsöpört Tongán és hatalmas pusztítást végzett, az elmúlt 40 év legnagyobb vihara volt. Ez vitte el a templom tetejét és a part menti házakat. Most pedig szárazság van, már két hónapja nem esett az eső. Mindezt mosolyogva, tárgyilagosan meséli, a szegény emberek türelmes, megadó alázatával. Kérdezi, van-e valamink a hajón, amire esetleg nincs szükségünk, szívesen vennék. A kapitányunk hozott magával egy kis csomagot, sampon, szappan és körömlakk van benne, azt odaadja. Juliet (akit nagyon megszeretek, mert papné, mint az édesanyám, még a nevük is hasonlít) felajánlja, hogy van tapa vászna, faháncsból készített kézműves papír, ősi polinéz kézműves munka, nagyon kevesen csinálják ma már, ha meg akarjuk nézni, eladó. Bánt, hogy visszautasítjuk, bár a hajón ilyesmire tényleg nincs szükség és hely. Elbúcsúzunk, de ahogy sétálunk tovább, tanakodunk: a kapitányunk sajnálja, hogy körömlakkot adott egy asszonynak, aki a létszükségleteiért küzd. Talán illetlenség volt. Ezek az emberek túléltek egy ciklont, ami elvitte a házaikat, utána hónapokig nem esik az eső. Milyen küzdelem lehet ilyen körülmények közt tal-

Karakter • parokia.hu • 67

Karakter_6.indd 67

2015.11.17. 12:03:32

pon maradni? A visszafelé vezető úton újra beköszönünk, ekkor már én kérem, mutassa meg a tapa vásznait, készségesen hozza őket, közben büszkén mutatja a kapitányunknak, hogy már kilakkozta a körmét. Erre mindhárman fellélegzünk, nem volt illetlenség, van itt még életkedv. Ahogy térül-fordul, egy-egy kókuszdiót is felbont és a kezünkbe nyomja frissítőnek. Sugárzik belőle a nyugalom és az életszeretet. Kiválasztom a legszebb vásznat, azt mondja, annyit adjak érte, amenynyit gondolok, ez adomány a templom újjáépítésére. Elgondolkodok, vajon mikor téved ide majd a következő vásárló? A hajóra visszafelé a táskánk nehéz a tapa mellé kapott kókuszdióktól és papayától, a lelkünk viszont könnyű és mosolyog, mert Julietben a szárazságban-nehézségben is volt annyi játékosság és ünnep, hogy kilakkozza a körmeit.” Dobszó, ritmus és tánc Vándorlása alatt a házaspár nyolc hónapot töltött Tahitin, ahol tagjai voltak egy helyi hagyományőrző, törzsi

óceánban maradt, de az óceán egy darabja is itt van a lelkemben.

táncokat művelő csoportnak, Teodóra táncolt, Hunor pedig dobolt. Teodóra azt magyarázza, hogy a tahiti zenekarok húsz dobosból állnak, a nők tánca pedig olyan érzéki tánc, amit itthon magamutogatásnak tartanának, így azzal is beéri, ha Budapesten csak a négy falnak mutatja meg. – Ha az ember sok helyet bejár és mindenütt vannak barátai, már sosem lesz egész, mert nem fordulhat elő, hogy mindenki velem lesz, akit szeretek – mondja Teodóra. – A lelkem egy darabja az

Összehasonlíthatatlan Hunor és Teodóra történetei most is csengenek a fülemben. Látom magam előtt a színes világot, amiről meséltek: zátonyok, korallkertek, tonhalak, cápák, csigák, kagylók, virágfüzérek, világvégi titkos menedékhelyek. Nem felejtem intésüket: „Ha átrobogsz valahol turistaként, attól nem változik meg benned semmi. Ha szeretnéd jobban megérteni a világot, akkor hagyd, hogy a hely átsugározzon rajtad. Szánj rá időt, hogy megismerd az embereket, másképpen minden ugyanúgy marad.” Hunor és Teodóra azért indultak világot látni, hogy változzanak. Az biztos, hogy másként tértek vissza, mint ahogyan kilenc évvel ezelőtt elindultak. Azt mondják, felfedezték, hogy a világ nem beláthatatlan, félelmetes hely, hanem hatalmas lakótér. Mindannyiunknak. Fekete Zsuzsa Képek: Lőrinczi Hunor

68 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 68

2015.11.17. 12:03:40

kIfordított katedrálIs Júliusi este. Éppen megérkeztek, éppen megtalálták a kempinget, éppen jutott bagett, éppen felverték a sátrat, éppen kaptak forró vizet a hollandoktól, miután a saját forralójuk nem passzolt a konnektorba. Most ülnek az autóban, és várják, hogy elálljon az eső. De az eső csak nem áll el. Ezért az egy estéért jöttek ide. Csak ezért került az útitervbe, a nyaralás záró eseményének. Egy barátjuk mesélte, hogy érdemes eljönni és megnézni ezt a csodát. Délután még napfényben voltak ott. Bementek a templomba, végigbogarászták a 800 éves üvegablakokat, szerették volna bejárni a labirintust, a középkori zarándokok kedvelt útját, de renoválás miatt csak egy részére léphettek be. Közben rácsodálkoztak a csendes

kisvárosra is. Nem sok minden történik benne, csak a katedrális áll a város közepén évszázadok óta. A többi utca is hangulatos, középkori, de nem nagy forgataggal teljes. Párizs után Chartres kicsinek, jelentéktelennek tűnik. A párizsi mellett a chartres-i Notre-Dame viszont egyáltalán nem jelentéktelen, mégsem kell hosszú sorba beállni, hömpölygő tömeggel sodródni, kordonokat kerülgetni, hogy bejusson az ember. Alig lézeng bent valaki. Az üvegablakok a leghíresebbek itt, több mint 80 százalékuk túlélte a történelem viharait, mert a világháborúk alatt ki is emelték ezeket az üvegtáblákat, hogy biztonságba helyezzék. Folyamatosan újítják, tisztítják, hogy eredeti pompájukban engedjék be kintről a fényt, hogy igaz legyen, ahogy Dsida írja:

Színek zengése! Fények zúgása! Mártir mosolya! Szűz vallomása! Kék, ami békül, piros, ami lázad! Magasba ragad, a mennybe ragad lángtünemény és tűzkáprázat! Egy kor Isten-képe, ember-képe, egyház-képe jelenik meg itt összesűrűsödve. A monumentális a parányival szemben, az erős, zárt a környező világgal szemben, a káprázatos, színes a szürkével szemben. Ha belépsz, minden a tiéd: biztonság, hatalom, káprázat, közösség, szentség. Ha belépsz. Ha…

Karakter • parokia.hu • 69

Karakter_6.indd 69

2015.11.17. 12:03:44

De ezen az estén, ahogy az autóban ülnek, csillognak az esőcseppek a szélvédőn, érzik, el kell indulni. Ezért jöttek. A körülöttük lévő sátrakba behúzódnak a biciklisek, egy motoros már az esőben veri fel az övét. Lakókocsikból fény szűrődik ki, lámpa és monitor fénye. Bent melegebb, biztonságosabb minden. Ha most kiszállnak az autóból, akkor két lehetőség van: maradni vagy elindulni oda, amiért jöttek. Maradni és viszszahúzódni a sátorba, vagy elindulni és begyalogolni a városba. Az eső csendesedik. Elindulnak.

amiket belülről látnának napközben, mint egy prófécia, ami az eljövendőről beszél. Leírja, elmondja, mégsem tudja visszaadni, csak mutatja tovább az utat a katedrális felé. A következő saroknál is minden sötét, csak a piacot festi meg a fény, ami által a profán hely szakrálissá lesz, hiszen ez is csak előhírnöke az igazinak, a katedrálisnak. Ahogy halad-

nak tovább, a házakon egy-egy híres ember arca jelenik meg fényfestéssel, mint világossághordozók a sötét világban. „Ti vagytok a világ világossága…” Odaérnek. „Amikor meglátták a…” Nemcsak látják a színes tornyokat, a fénnyel festett templomkülsőt, hanem hallják mellé a zenét is. Esik

A térképen nincs rajta minden, így el is kavarodnak a sötétben. A 21. században nem tűzoszlopra, GPS-re vágynak. Végül a katedrális tornya magasodik eléjük, távolból látni, irányt mutat, ahogy változnak a színei. Ígérete annak, amiben majd részük lesz. Ahogy közelednek a kacskaringós, középkori utcákon, egy másik templomnál még közelebbinek tűnik a csoda, ahogy az egyik falon kivetítve megjelennek a színek, fények, képek,

70 • Karakter • parokia.hu

Karakter_6.indd 70

2015.11.17. 12:03:54

az eső, sötét és hűvös van, pedig július közepe. Alig vannak a téren, esernyő alól kandikál ki az a néhány ember. Ők is jobban összehúzzák a dzsekit magukon, de aztán mindez már nem fontos. Mert nem tudnak elszakadni a látványtól, az élménytől. Kőszent mozdul meg oszlopán, nyolc óra már, s tompa fény hulló sötétre vár. S hang szól magasból: testben éltem én, de mégsem test szerint vitézkedém. Éj leskedik; a szent beáll a sorba holt kőnek újra most. Az álla csorba. Vihar harapta ki, vagy vasfogu pogány? Eltűnt. Kezében tábla volt és fény a homlokán. Radnóti: Chartres Néhány éve Franciaország gótikus katedrálisait turistalátványosságként kivilágítják, fényfestéssel díszítik esténként. A chartres-i nem csak színez, fest, hanem történetet mesél. Elmondja a templom épí-

tését. Megjelennek az építők, akikről nem lehet eldönteni, hogy égi lények vagy földiek. Kőről kőre, oszlopról oszlopra, párkányról párkányra, ablakról ablakra épül a katedrális fényből, az egyház világosságból. Összehangolt csapatmunka, fölülről ihletve, irányítva, mégsem marionett figurák, sokkal inkább artisták, légtornászok az építők. Lélektornászok. És ott áll a nappal szürkés homlokzat éjjel, a sötétben színesen, ragyogón. Mint egy kifordult világ. Eddig az ember bement a templomba, hogy közösségben legyen Istennel, most a templomot fordítják ki, hogy aki nem lép be, az is átélhesse ezt a közösséget. Isten háza épül 21. századi módon, mégis úgy, ahogy annak idején a betlehemi istállóban: fényből, világosságból. „Én vagyok a világ világossága… - Ti vagytok a…” Advent. Eljött. Felfordult, sötét világban, ahol már idegenek uralkodnak Isten népén. Nem Jeruzsálemben, a ragyogó, díszes városban, a hömpölygő tömegben, hanem egy barlangban, az éjszakában, angyalsereg énekétől kísérve, csillag ragyogásában. Világosságot hozva. Fénnyel teremtve újjá a világot.

Advent. Eljött. Kifordította a mennyet, hogy betekintést nyerjen az ember az isteni ragyogásba, a mennyei dicsőségbe, a leírhatatlanba, hogy Rajta keresztül láthatóvá legyen a Láthatatlan. Kifordította Önmagát, vállalta az Egyház-Testet is, hogy az Ő fényét árassza a világba. Advent. Eljött. Megfordítja az egyház nézőpontját, hogy azok szemével is lásson, akik kívül vannak, akik csak szürke homlokzatot látnak, arctalan szobrokat, omló vakolatokat, vastag falakat, zárt kapukat, és ezért nem lépnek be. De Ő őket is látja, értük is eljött. Advent. Eljött. Kifordítja az életemet is, ahogy a ruhák zsebét mosás előtt, hogy semmi fölösleges ne maradjon benne. Kifordít, hogy belülről is megnézzen, és én is merjem megmutatni, hogy mi van bennem, hogy Ő van bennem. Kifordít, hogy aztán engem is befessen a fényével, hogy rajtam is ragyoghasson a világossága, hogy felépüljön bennem is a Lélek katedrálisa. Bölcsföldiné Türk Emese Fotó: Füle Tamás

Karakter • parokia.hu • 71

Karakter_6.indd 71

2015.12.09. 12:13:29

Karakter_6.indd 72

2015.12.09. 12:13:31