Karakter 2015/1

PAroKiA.hu vÁlOgAtOtt ÍrÁsOk DUnAmellékről

A HŐS ÚTJA

Egy különleges életút a rajzfilmtől a teológiáig

SIKER AZ, AMIT... Úrilányból kazánfűtő

MINDIG LELKIPÁSZTOR MARADSZ

Ami nem változik az életben

A GYÓGYÍTÁS MŰVÉSZETE

Egy tiszteletbeli református 2015. május

PArÓKiA sAjtÓszolgálAt

dunAmelléKi reFormátus egyházKerület

TARTALOM 04 A gyógyítás művészete

Velkey György hitről és hivatásról 07 Szeretlek, mert...

A házasság különös matematikája 10 Búsongás, boldogság, bizalom

Miért búsong a magyar

Európa szívében?

42 „Ő Pista bácsi!”

A nemrégiben elhunyt Nagy István

professzorra emlékezünk 45 Tabuk nélkül

Kreativitás és őszinteség

a hittanórákon 48 Magyar költők énekei

Énekeskönyvünk magyaróráról

ismert szerzőiről

13 Siker az, amit...

Úrilányból kazánfűtő –

Schwendtner Hanna igaz története 51

17 Több az élet

A karakteres igehirdetőre,

Farkas Józsefre emlékezünk 54

21 Mindig lelkipásztor maradsz

Beszélgetés Balog Zoltán 56

miniszterrel

Újratervezés Lelkipásztorok a médiatréningről Kiborulás helyett leborulás A börtöntől a normális életig

25 A jó érzéstől a fejlődésig

Együtt játszanak a roma és nem

roma gyerekek Pátkán

58 Lebontja az előítéleteket

Magyarázatos Biblia:

híd a posztmodern emberhez

29 Az éneklő ima

Aki énekelve tanult imádkozni:

Géczy Kati zenetanár

61 Akiket hitükért üldöznek

Körkép napjaink mártírjairól

31 A pásztorbot és a vessző

A legfiatalabb esperes:

Szabó Ferenc 33 Jó és hű szolga

A sáfárságról tanít a Presbiteri

Szövetség 35 A hős útja

Egy különleges életút a rajzfilmtől

a teológiáig 39 A hit első mécsese

Amiről az imádság szól,

és amiről nem

2 • Karakter • parokia.hu

Illúziók nélkül Akinek már kész a bakancslistája: Steinbach József püspök

65 Kelő nappal én is kelek

Hajnali imacsoport a változásért

előszó helyett IGEN ÉS NEM „Legyen az igenetek igen, és a nemetek nem, hogy ítélet alá ne essetek.” (Jak 5,12) Legyünk karakteresebbek! Legyen az igenünk igen. Hívő ember számára karakteresebbnek lenni annyi, mint minél élesebben, tisztábban és „egyenesebben” hirdetni a Krisztus evangéliumát, a Biblia tanításait és üzenetét. Karakteresebbnek lenni nem jelenti azt, hogy hangosabbá vagy erőszakossá válunk, csak annyit, hogy megvalljuk a hitünket, ha Isten ad rá lehetőséget. És engedelmeskedjünk a missziói parancsnak: ha szívünkben Jézussal élünk, mondjuk el másoknak is mindazt, amit újjászületésünk után átéltünk, osszuk meg másokkal mindennapjaink bukásait és győzelmeit, vagyis tegyünk bizonyságot az Úr szeretetéről, ahogy a Karakter című lap szereplői.

Hogyan legyünk karakteresebbek? Vajon van-e magyar református identitásunk? És mennyire erős? Máig őrzöm azt a kis kartonlapocskát, amelyen cirádás betűkkel ez áll: „Református magyar vagyok, amíg élek, az maradok!” Nagymamám diákkorában kapta könyvjelzőként, olyan volt a számára, mint egy kis „igazolvány”. S amíg élt, református és magyar maradt. Elődeink ilyen apró eszközökkel is erősítették a hit és a haza iránti kötődést a fiatalokban. Ki figyel ma a Szózat intésére: itt élned, halnod kell? Hány – magát reformátusnak valló – ember számára fontos, hogy a vasárnapot az Úrnak szentelje? És hány ember számára átélt valóság az imádság ereje?

Karakteresebbek úgy lehetünk, ha vállaljuk önmagunkat, és ha figyelünk hitvalló vezetőinkre, keresztyén testvéreinkre, ők hogyan élik a krisztusi életet, ők milyen válaszokat adnak azokra a kérdésekre, melyek a mai világban a leginkább foglalkoztatnak bennünket. Hogyan állnak meg a próbákban.

Ebben ad óriási segítséget a Karakter. Olyan emberek gondolatait olvashatjuk benne, akik sok tekintetben előttünk járnak az úton, vagy életkorban, vagy hitben, alázatban, esetleg tudásban, bölcsességben, tehetségben. Érdemes rájuk figyelnünk – a börtönben megtért kábítószer-kereskedőtől a miniszterig vagy a püspökig, az ismeretlenekért imádkozó fiataloktól a kórházigazgatóig vagy az énektanárig –, és mi is megerősödünk.

Ez a lapszám különösen éles kérdéseket feszeget. Válságban a házasság „intézménye”? Miért búsong a magyar? Milyen a jó hittanóra? Hogyan és mire használja az egyház az internetet?

Miért nincs kedvünk a Biblia olvasásához? Tudjuk-e, hogy százmilliónál is több keresztyént üldöznek hitükért a világon?

Jó olvasni a Karaktert, és „karakteresedni”. Feltenni magunknak is a kérdéseket, és válaszolni rájuk. Magyar reformátusként.

Igenekkel és nemekkel. Abban a bizonyos „belső szobában”.

PAROKIA.HU VÁLOGATOTT ÍRÁSOK DUNAMELLÉKRŐL

Az égő szívű ember A legszenvedélyesebb lelkész, Végh Tamás

A HŐS ÚTJA

Egy különleges életút

rajzfilmtől a teológiáig A zenea szárnyAin

Hitről és tehetségről Devich Gergely csellista szemével

sok vAgy kevés?

SIKER AZ, AMIT...

Kinőtte a gyerekcipőt a hetvenéves Úrilányból kazánfűtő rózsatéri gyülekezet

egy mAgyAr-Angol MINDIG LELKIPÁSZTORúr Diplomácia magyar MARADSZ szívvel, brit mértékkel Ami nem változik az életben

A GYÓGYÍTÁS A demokráciA árA MŰVÉSZETE Mit számít egyetlen szavazat?

tiszteletbeli Filozofálás Egy Lánczi Andrássalreformátus

2014. MÁJUS DECEMBER PARÓKIA PARÓKIA SAJTÓSZOLGÁLAT 2015.

SAJTÓSZOLGÁLAT

DUNAMELLÉKI DUNAMELLÉKI REFORMÁTUS REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET EGYHÁZKERÜLET

Felelős kiadó Bogárdi Szabó István Dunamelléki Református Egyházkerület ph@raday28.hu

Újságírók Fekete Zsuzsa d.feketezsuzsa@gmail.com Jakus Ágnes jakus.agnes@gmail.com

Szerkesztőségvezető Füle Tamás fuletamas@gmail.com

Parókia Sajtószolgálat 1092 Budapest, Ráday u. 28.

www.parokia.hu

Devich Márton újságíró, az MTI szerkesztője

Karakter • parokia.hu • 3

A gyógyítás művészete Nagycsaládban nőtt fel, így felnőttként sem felejtett el a gyerekek nyelvén. A tudást, amellyel elkötelezte magát gyógyításukra, kiélezett helyzetben is elő tudja hívni.

A hitében rejlő támasz nélkül azonban nem lenne képes betölteni hivatását – mondja. Az emberek javát szolgáló hit az alapja az általa vezetett intézménynek is.

A Bethesda Gyermekkórház főigazgatójával, a Magyar Kórházszövetség elnökével, Velkey Györggyel beszélgettünk.

Szakmai színvonal, technikai felkészültség, emberléptékű környezet és bánásmód – talán így lehetne összegezni a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának titkát. Az intézmény korábban nemcsak a szakma, de az ellátottak szavazatai alapján is elnyerte az Év kórháza díjat. Miközben európai színvonalú égéssérült osztályt működtetnek, valahányszor kapcsolatba lépünk az intézmény dolgozóival, a koncentrált munkával járó hűvösség helyett mindig kedvesen és segítőkészen fogadnak. „A Bethesdát 1866-ban alapította a németajkú protestáns gyülekezet, ők is és a későbbi tulajdonos, a

4 • Karakter • parokia.hu

Filadelfiai Diakonissza Szövetség is szerettek volna a legmagasabb szakmai színvonalon gyógyítani, de nem távolságtartással, hanem a gyógyítás ősi misztériumát megőrizve. A mi életünkben is megfogalmazódtak a maguk újszerűségével ezek a kérdések Dizseri Tamás kórházigazgató 1992-es fellépésével, és ma is szeretnénk biztosítani a legkorszerűbb gyógyítás technikai feltételeit emberléptékű környezetben. Persze, hullámozva, döcögősen, rengeteg emberi hibával, de mégiscsak következetesen próbálunk ebben a szellemben élni itt, közösségben, és hinni, hogy van egy fontos feladatunk, a gyógyítás, amit szeretnénk igazán és komolyan elvégezni.”

Hittel és józanul A Bethesda közösségét háromszázötvenen alkotják, ők gondoskodnak a százötven fekvőbeteg gyermek ellátásáról. De a kórház ügyét további több ezer ember érzi magáénak – számolt be Velkey György. „Egyházvezetők, egyháztagok, a kerület lakosai, üzletemberek, más felekezetek gyülekezetei és nagyon sok jó szándékú ember megbecsülését érezzük, akiknek feltűnt, hogy valami jó történik itt. A kórháznak kisugárzása van, sokan a támogatóink közül is itt gyógyultak meg. Az egészségügy sok szempontból feszült és zaklatott világ: az alulfinanszírozottságtól a kiégésig sok minden terheli. A maguk területén mások is járnak hasonló

utakat, mint mi, de mi szem előtt is vagyunk egyházi közintézményként.

Ennek bizonyos értelemben örülünk, mert a felelősségtudatunkat ébren tartja. Nem szabad sem túlságosan kegyes, patetikus irányba, sem pedig technokrata irányba elmozdulnunk.

Minden kérdést átgondolva, hitünkre alapozva és praktikusan kell kezelnünk.” Építenek a visszajelzésekre Tisztességgel és széleskörű szakmai tudással fordulnak a betegekhez a Bethesda orvosai Velkey György szerint, és ebben nagy szerepe van annak, hogy kollégáival jó hangulatban dolgozhatnak együtt. „Sok tehetséges ember találja meg itt a helyét, és a kollégáim minden gondjuk-bajuk ellenére maradnak – kicsi az orvosmigráció a kórházunkból.

Szűkös anyagi feltételeink ellenére valószínűleg érzik, hogy itt értelmes munkára és támogató közösségre találnak, ahol érdemes nekik is bedobniuk magukat. Évi százhúszszázharmincezer fekvő és járó beteggel kerülünk kapcsolatba, az ellátás közben persze vélt és valós hibák is adódnak. Van, hogy nem jól kommunikáltunk valamit, és van, amikor ténylegesen hibát követtünk el.

Ezeket a visszajelzéseket is komolyan vesszük, végigelemezzük.”

Lassabb, emberközelibb Miközben nagy technológiai robbanásnak lehetünk tanúi, a gyógyítás rendkívül költséges, sokszor nagy a távolság a beteg és a gyógyító között, a gyógyítók pedig individualizálódnak – magyarázza Velkey György. „A gyógyításnak az az egyéb-

ként szakmailag is és emberileg is fontos aspektusa, ami a belső energiák mozgósításával az orvosból és a betegből is a gyógyulás felé vezető hatásokat gerjeszt, sokszor egyszerűen elmarad a praktikus szempontok miatt is. Mi ezt a kérdést forszírozzuk, mert a gyógyításban a klasszikus emberi viszonyt muszáj visszaépíteni még akkor is, ha az több idővel és lassúbb munkavégzéssel jár. Sokkal melegebb, barátibb közösségi életet tudunk élni egy ilyen kis kórházban, még akkor is, ha általában a logisztikailag optimális, nagyobb intézmény tűnik célszerűnek.”

Tiszteletbeli református Velkey György katolikus hívőként vezeti a református kórházat. Amikor hite bontakozásáról kérdezem, családi gyökereiről kezd mesélni. „Apai nagymamám evangélikus családban nőtt fel, lelkészekkel, tanítókkal és más felmenőkkel. Ebből az ágból erős közösségi, imádkozó lelkület öröklődött át. Anyai nagyapám igazi nyakas, bibliaolvasó, puritán református presbiter volt. Kórházat igazgatott Kassán, sok mindenben keresem és érzem az ő útját is magamban. Édesanyám szintén református, édesapám és az engem körülvevő nagycsalád pedig katolikusok. Nagyapám jezsuita novícius volt, később aztán elvette evangélikus nagymamámat, és alapítottak egy gyönyörű családot, amelyben sok tudatosság, liberális elem, mellette az értékek megbecsülése volt jellemző. Mindez nagyon meghatározó lett nekem is és az öt testvéremnek is. Mindannyiunk spiritualitása sajátosan alakult, az enyém is. Katolikus vagyok, nagyon szeretem azt a közeget, amelyben élek, inspiráló lelki töltetet kaptam a jezsuitáktól, ma is leginkább hozzájuk kötődöm elsősorban szemlélődő imagyakorlatok révén. De a Fokoláre mozgalomtól és a domonkosoktól is sokat kaptunk, fiaink a piaristákhoz járnak. Mégis, egész életemben, az utób-

bi években különösen erősen hatott rám a református közeg. Otthon érzem magam benne, nagyon szeretem a református liturgiát és igeközpontúságot, ami a családi életünknek is erős alapja. Az Igével indulunk, azt éljük, és a református igehirdetési gyakorlatból is erős hatások érnek bennünket.”

Jobban és valóságosabban Talán hitéből fakad a másokért érzett felelősségtudat is. Az orvoslás a hivatása, mégis érzi, hogy időnként újabb és újabb feladatokat kell vállalnia – árulja el Velkey György.

Ez a magyarázata annak, hogy számos tisztséget betölt: orvos-igazgatósága, majd főigazgatósága mellett részt vett az egészségügy átalakítását célzó Semmelweis Terv kidolgozásában, egészségpolitikusként pedig a küszöbön álló egészségügyi rendszeri átalakításról folyó párbeszédnek aktív részese. „Mindig nehéz volt lemondani azokról a feladatokról, amiket el kellett veszteni ahhoz, hogy az újakba belelépjek, mégis izgatnak az orvoslással és az egészségügyi ellátással járó elméleti és gyakorlati kérdések. Leginkább az etikai és szervezési kérdések; az, hogy hogyan lehet jobban és valóságosabban végezni a munkát a betegágynál vagy a tervezőasztalnál.”

Mint hal a vízben Leginkább mégis a szakmája az, amit igazán magáénak érez. Először gyermekorvosként, aztán gyermek-intenzívgyógyászként dolgozott; végül a Magyar Gyermekaneszteziológiai és Intenzívterápiás Társaság vezetője, majd ugyanennek a szakágnak

Karakter • parokia.hu • 5

európai vezetőségi tagja lett. „Nem volt ez tudatos választás, noha édesanyám gyermekorvos, és nagybátyám is az volt, róla intézményt is elneveztek. Mégis, csak orvostanhallgatóként fedeztem fel, hogy ez az én közegem, itt érzem jól magam. Ez máig is így van. Gyerekként közeli kapcsolatban voltunk az unokatestvéreinkkel is, a testvéreimmel van hatunknak huszonkilenc gyermeke, nekünk is öt. Ők folyamatosan ott nyüzsögtek körülöttünk, és ez engem mindig erővel töltött el, meg ki is kapcsolt, nem fárasztott. Különösen inspirált az, ha beteg gyerekekkel találkoztam. Természetesen és automatikusan mobilizálta az energiámat és a tudásvágyamat a tudat, hogy gyerekeken tudok segíteni – így lettem intenzívgyógyász. Karakter kérdése, hogy az ember egy sürgős, nehéz helyzetben leblokkol vagy aktivizálódik. Az orvostudomány van olyan nagy, hogy mindenki megtalálja magát benne. Én a legsúlyosabb állapotú gyerekek közt éreztem, hogy amit megtanultam, begyakoroltam, az előjön, és sokszor magam számára is váratlanul meg tudtam oldani feladatokat, persze, nem egyedül, hanem másokkal együtt, közösségben. Nagyon szívesen csináltam, bár a szakmának ez a része kétségtelenül idegfeszítő, mert az embernek azzal is számolni kell, hogy nem mindig sikerül, gyerekeket elvesztünk. Én is sokszor megéltem.”

Máz nélkül Intenzívosztály-vezetőként ő kommunikált a súlyos beteg gyerekek szüleivel, és olyan esetben is, amikor a szülő számára legrosszabb hírt

6 • Karakter • parokia.hu

kellett közölnie – teszi hozzá Velkey György. „Sok emberséget és tapasztalatot igénylő feladat volt, sokat tanultam belőle, legfőképpen alázatosságot. Aki ezt csinálja, megtanulja a helyét, és azt, hogy az emberi fájdalommal hogyan lehet szembesülni.

Kritikus helyzetekben autentikusan beszélni és jelen lenni, például egy hirtelen súlyos beteggé váló gyerek szüleivel – ilyenkor minden máz és álca le kell hogy kopjon az emberről, ha ezt valóságosan akarja csinálni.”

Van megváltás „Nem tudom, milyen lehet hit nélkül ezt a fajta munkát végezni, de azt látom, hogy akik nap mint nap élet és halál kérdésével találkoznak, azokban erős a spirituális keresés, vágy, tapogatás vagy épp biztonság. Kegyelem, hogy olyan gyökerekből táplálkozhatom, amelyek abba kapaszkodnak, hogy Isten létezik, foglalkozik velünk, és hogy van megváltás” – fogalmaz.

Bölcsebben él Sokszor meglehetősen fáradt, feszült is – ismeri el a kórházigazgató. „Minden feladatomat szívesen végzem, az más dolog, hogy ezek sokszor feltorlódnak, és akkor nehéz beosztani a huszonnégy órát. Mostanában érzem, hogy én is öregszem, volt idő, amikor a legtermészetesebben tudtam ügyeletek után nem aludva mindent nagy energiával végezni, de bölcsebb is az ember ötven felett.

Inkább az okoz nehézséget, hogy le kell mondani idő és energia hiányában sok mindenről. Szívesen fektetnék több energiát a Bethesdába is, a családomba, a gyülekezetbe és egyéb kapcsolatokba is, és töltenék több időt valamennyiükkel. De racionálisnak lennem, és figyelni kell a jelekre, hogy mi az, amivel most éppen foglalkoznom kell.”

Kiegészítik egymást Családja mindenben támogató köze-

get jelent számára – mondja Velkey György. „A feleségem itt dolgozik a Bethesdában, radiológus főorvos.

Egyetemista korunkban házasodtunk össze. Bár sok szempontból más alkatok vagyunk, értjük egymást. Ő nyugodtabb, és ennek az összes előnyével ad egyfajta folyamatosságot. Én hektikusabb, talán kiszámíthatatlanabb is vagyok. Ő a háttérben sokat segít a bölcs meglátásaival, visszajelzéseivel.” Nemcsak társáról, de gyermekeiről is szeretettel, megbecsüléssel beszél. Bölcsész, jogász, orvos és művész is van közöttük – sorolja. „Öt gyermekünk van, akik közül három már felnőtt. Mindhárman járják a saját útjukat, számomra is nagyon szimpatikusan és autentikusan vannak jelen a saját helyükön. A két kisebb lakik velünk, egyikük most érettségizik, a másik kilencedikes. Jó, hogy ők még otthon vannak, bár a többiek is haza-hazalátogatnak.”

Szenvedély, amivel bánni kell „Elkötelezett és jó orvos” – jellemzi újszülöttgyógyász gyermekét a büszke édesapa. De vajon mit jelent számára jó orvosnak lenni? – kérdezem végül. „Az orvoslás sajátos világ, nem lehet jól csinálni túlzó távolságtartással. Az orvos ismérve, hogy kiszakad térből és időből, amikor elmerül a gyógyítás misztériumában.

Legalább annyira művészet az orvoslás, mint alkalmazott természettudomány, az időtlenség és a belső rászánás épp ezért nagyon lényeges elem. Persze, kell benne önvédelmet kialakítani, sok az önsorsrontó orvos, akit beszippant ez a fajta egyébként remek érzés, hogy segítek, képes vagyok rá, és amit adhatok, nemcsak nekem jó, hanem annak is, akinek adom. Nem nagyon tudok még egy ilyen szakmát, ami ennyire direkten, biztosan jó, és amiben ha tökéletesítem a hozzáértésem, azzal ennyi jót teszek.”

Jakus Ágnes

Szeretlek, mert...

Egyre elfogadottabbak a különböző párkapcsolati formák, kevesebben és később házasodnak a párok, a gyerekek csaknem fele pedig már házasságon kívül születik az Európai Unióban.

Mire jó a házasság? – erre a nem éppen egyszerű kérdésre próbáltak felelni egyházvezetők a budapesti ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnázium diákjainak az iskola tudományos diáknapján.

A szerelemtől az adókedvezményig A radnótisok vendége volt Bogárdi Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke és Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija, a gimnázium egykori diákja. Az egyházvezetők gyors felméréssel nyitottak, megkérdezték a diákokat, hogy ki tervez közülük házasságot és ki az, aki csak úgy összebútorozik. A nem reprezentatív felmérés eredménye azt mutatta, hogy a radnótisok többsége bízik a házasság intézményében. Arra már bátortalanabb, ám annál érdekesebb feleletek érkeztek, hogy mire jó a házasság. Sári szerint a házasság az együttélés egyik legkipróbáltabb módja, ami azt szolgálja, hogy az ember ne legyen egyedül. Zsolt úgy vélte, hogy a házasság a szerelem egyik legerősebb kifejezése, míg Herta szerint csupán arra jó, hogy a házas felek adókedvezményekhez jussanak.

Az elköteleződés Köves Slomó előadásában visszatért a gyökerekhez, az első házasság, Izsák és Rebeka történetét idézte a Tórából.

Karakter • parokia.hu • 7

ló ember élt együtt (akár két külön bankszámlával). A házassággal történt elköteleződés azonban a két embert egy emberré tette. Ez a fajta elköteleződés sokszor előhoz olyan attribútumokat, amelyek korábban nem voltak meg” - vélekedett a rabbi.

Csak a tűz marad?

A rabbi két héber szót írt a táblára: az „is” férfit, az „isa” nőt jelent. „Ha kettéválasztjuk a két szót, és az egyező betűkből (alef és sin) alkotunk egy új szót, akkor az azt jelenti, hogy tűz.

Ha a különböző betűkből (jud és héj) alkotunk szót, azt jelenti, hogy Isten.

A Talmud azt mondja, hogyha a férfi és a nő kiérdemli, akkor ott van Isten köztük, ha pedig nem érdemlik ki, csak a tűz marad. Persze a férfi-női kapcsolat alapja a tűz, ami jól melegít, ha fázunk, de van más tulajdonsága is. Ha nincs kerete, akkor pusztítani kezd. A Talmud szerint Isten, a végtelen, mindent kitöltő kapocs tudja megerősíteni a férfi és nő elköteleződését.”

„Amikor Rebeka meglátta Izsákot, olyan erős szerelem ébredt benne első látásra, hogy leesett a tevéről.

Izsák pedig bevitte a sátrába, elvette és megszerette őt. Vajon mire jó és mitől jó egy házasság? Mitől több, mint egy papír? A mai világban a szexuális forradalom után elég szabadon kezeli a kérdést a nyugati világ.

A hatvanas években azt gondolták, hogy harminc éven belül megszűnik a házasság intézménye, mégis létezik a mai napig is. A házasság lényege olyan emberi képesség kibontása, megvalósítása, ami nemcsak a családi élet, hanem az emberi élet minden tekintetében fontos. Ez pedig az elköteleződés.”

A rabbi szerint számos dologban befolyásol minket a hangulatunk, és

8 • Karakter • parokia.hu

ha már nincs kedvünk tovább valamihez, akkor abbahagyjuk, ha nincs meg bennünk az elköteleződés. „A boldogító igen kimondása azonban nem csak a pillanatnyi érzelmeinken múlik, és nagyon mély, esszenciális kapocs jön létre általa. Megtanuljuk, hogy mi az elköteleződés.”

Hosszú együtt járás, rövid házasság Köves Slomó szólt arról is, számos esetben találkozik azzal, hogy egy fiú és egy lány öt-hat évig együtt járnak, akár együtt is élnek, majd a házasságkötés után egy évvel elválnak. „Mi történik ilyenkor? Mi változott meg, hogy öt éven keresztül együtt éltek gond nélkül, majd a házasságot már nem bírják? A válasz az lehet, hogy a házasságkötés előtt két különál-

A társ Bogárdi Szabó István püspök szintén bibliai példával kezdte mondanivalóját. „Mózes első könyvében azt olvassuk, hogy Isten férfivá és nővé teremtette az embert. Az egész emberiség története úgy kezdődik, hogy Isten összerakja a férfit és a nőt, és abból lesz az ember. Mindenkinek vannak hallomásai és előítéletei a házassággal kapcsolatban, mégis elgondolkodtató, hogy miután az Úr megteremtette Ádámot, azt mondta, hogy nem jó az embernek egyedül, szerzek neki társat, és megalkotta Évát. A nőnek tehát a férfi, a férfinak a nő a társa. A házasság matematikája különös, mert itt egy meg egy az egyenlő eggyel, tehát a férfi és a nő egy. Nagy titok ez.”

A nők fáznak rá A püspök szólt az együttélésről és a válásról is. Úgy vélte, hogy a házas-

ságkötés nélküli együttélésre mindig a nők fáznak rá. „Azt tapasztalom, hogy azok a lányok, akik nem mennek férjhez negyven éves korukig, de éltek akár több élettársi kapcsolatban is, idősebb korukra végérvényesen egyedül maradnak. Az együttélésre mindig a nők fáznak rá, míg a férfiak, mint a szarka, szállnak fészekről fészekre. Vagyis a gyengébb nem ebben biztos, hogy gyengébb.

Exkluzív szövetség A püspök felhívta a figyelmet arra is, hogy sosem jön el az „ideális pillanat” a családalapításra, vagyis nem lehet mindig minden együtt (diploma, lakás, kocsi, nyaraló), hogy eszerint hozzák meg a felek a döntést. „Heten voltunk testvérek, de sosem éreztük magunkat szegénynek és megfosztottnak, mert a szüleink szerettek, és arra neveltek, hogy mi is szeressük egymást. A házasság szeretetközösség, ami nem a papírról szól, az csak igazolja, dokumentálja, hogy megköttetett. A házasságban egyenrangú felek kötelezik el magukat egymás mellett. A házasság exkluzív, kizárólagos szövetség, ahol nincs apró betűs rész a szerződésben, amelyet a másik fél nem ismer. Talán sokan vannak, akiknek eszük ágában sincs házasodni, mert családjukat válások terhelik, mégis arra szeretnék buzdítani, hogy tekintsenek úgy a házasságra, mint az emberi élet olyan dimenziójára, ahol föltárulhatnak olyan képességeink, amelyek másutt nem.”

Házasság, szabadság A püspök szólt Platon elméletéről is, mely szerint az istenek a legtökéletesebb mértani formába, a gömbbe teremtették a férfi és a női princípiumot, de az emberek tönkretették a boldogságot, ezért az istenek

kettévágták a gömböt, és csak akkor lesznek újból boldogok, ha megtalálják másik felüket. Bogárdi Szabó István három görög szóról is beszélt a diákoknak, megmagyarázva, hogy mi a különbség a fília, az erosz és az agapé szavak között. Szeretlek, mert szeretsz, szeretlek, hogy szeress, szeretlek, mert szeretlek. Ez utóbbival, vagyis az agapéval fejezi ki Pál apostol a házasság kötelékét. Ha jó a házasság, megjelenik benne az agapé, az isteni titok – mondta a püspök, aki szerint a házasság, vagyis az agapé kötelékében lehet a legszabadabb az ember.

Fekete Zsuzsa

Karakter • parokia.hu • 9

Búsongás, boldogság, bizalom Miért búsong a magyar?

– így is summázhatnánk a kérdést, amikor azt firtatjuk, miért elégedetlenkedünk, hiszen Magyarország gazdaságilag a világ legfejlettebb harmadához tartozik, és gyönyörű helyen, Európa szívében élünk.

Pedig amikor a magyar társadalom helyzete és lelkiállapota kerül szóba, az esetek többségében lesújtóak a vélemények.

Nem a jólét a fontos?

Duráczky Bálint szociológus egy közelmúltban megjelent tanulmányában azt írja, hogy ha közvélemény-kutatásban feltennénk a kérdést, mi mozgatja a magyar társadalmat a 21. században, a válaszok között valószínűleg felülreprezentáltak lennének az olyan negatív fogalmak, mint a hataloméhség, a kapzsiság, az önzés, az irigység és a pénz.

A Károli Gáspár Református Egyetem Társadalomtudományi Intézetének munkatársa, a Corvinus Egyetem doktorandusza szociológiai kutatások eredményei alapján arra a következtetésre jutott, hogy nem az anyagi jólét a boldog élet záloga, hanem

10 • Karakter • parokia.hu

a bizalom.„Ha a társadalmi bizalom magas, akkor az kiküszöbölheti a gazdasági különbségek okozta nehézségeket” – véli a szakember. De ne szaladjunk ennyire előre! A szociológust először arról faggatjuk, miért búsong a magyar.

A néplélek az oka? „Magyarázatként azt is szokták mondani, hogy létezik búsongó magyar néplélek. Kialakulásának azonban számos oka lehet, az egyik éppen az ország elhelyezkedése. Hazánk Keletés Nyugat-Európa határán fekszik, és ez a kettősség meghatározó az ország karakterében. Még kézzelfoghatóbb magyarázat azonban Magyarország

viharos történelme. Ha az elmúlt száz évet vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy számtalan bizonytalanság vette körül az országot, területi veszteségeket szenvedtünk el, majd a második világháború és az azt követő negyven évig tartó diktatúra megpróbáltatások elé állította az országot. A közösségek szétszakadtak, és ez a társadalmi bizalom megszűnéséhez vezetett.

A nem túl távoli kommunizmus rendszere a félelemre épült, az embereknek egyik napról a másikra teljesen bizonytalanná válhatott a helyzete, ismerősök jelentettek a másikról, és ez alapjaiban rendítette meg az egymásba vetett bizalmat. Az elmúlt száz év jellemzője az is, hogy számos ideo-

lógiához és politikai rendszerhez kellett alkalmazkodniuk az itt élőknek.”

Meddig hat?

Hogy hány generáción keresztül hat még a félelem a magyar lélekre, arra személyes példát mond a fiatal szociológus: csak a szüleitől hallott a kommunizmusról, az elmondottak azonban befolyásolják a viszonyulását számos dologhoz. Az pedig egyáltalán nem mellékes, hogy kinek mit meséltek a szülei, nagyszülei, vagyis a kommunizmus láthatatlanul még mindig hat. „Bár bennem egyáltalán nem él tovább a szüleim esetleges félelme vagy bizonytalansága, de a látásmódunkból még nem tűntek el a kommunizmus által létrehozott társadalmi rendszer nehézségei, igazságtalanságai. Huszonöt évvel a rendszerváltás után is számos dolgot hasonlítunk össze a régiekkel, tehát a kommunizmusban a szüleink által tapasztaltak kiinduló alapként működnek.”

Mi lehet a híd?

Magyarország a világ fejlettebb feléhez tartozik, borúlátásunk azonban közismert. Az országban szétnyílt a társadalmi olló, vagyis van olyan réteg, amelyik luxuskörülmények között él, míg sokan mélyszegénységben. Duráczky Bálint azt mondja, statisztikai adatokkal lehet igazolni, hogy bár fontosak az anyagiak, de az anyagi jólét nem minden. A társadalmi egyenlőtlenségeket át lehet hidalni a bizalommal. „A bizalmat ebből a szempontból úgy kell tekintenünk, mint a társadalomban lévő kenőanyagot, amely segít odafordulni a másikhoz. A társadalmi különbségek akkor válnak fájóvá, ha a különböző csoportok között megszűnik a kapcsolat, mert akkor újabb szakadékok keletkeznek és elszakadnak egymástól az emberek. A különböző rétegeknek tudni kell a másik felé fordulni, nem zárhatjuk ki a másikat a világunkból azért, mert éppen másféle anyagi helyzetben él. Az anyagi vagy gazdasági háttértényezőktől

függetlenül az lenne ideális, ha mindenki együtt tudna működni a másikkal. Ez fontos erőforrás bármely társadalom számára.”

A politika a bűnbak?

Duráczky Bálint szerint az 1989-es rendszerváltás elvileg biztosíthatná, hogy nyugodtan, félelemtől és nagy változásoktól mentesen élhessünk, azonban választásról választásra akkora felfordulás keletkezik az országban, ami újra és újra aláássa a társadalmi bizalmat. Az elmúlt húsz évben 2000-ig emelkedett a bizalom szintje, majd 2000-2008 között csökkeni kezdett. A tendencia az említett időszakban felerősödő politikai vitákkal is magyarázható, hiszen ezek a viták a kis közösségekben is ugyanolyan vehemenciával jelennek meg. „Sokat foglalkozunk politikával a hétköznapokban, és ez hatással van a látásmódunkra. Bizonyos szempontból azonban érdemes önmérsékletre inteni magunkat a politikusok megítélésénél, mert – sokszor alaptalanul

Karakter • parokia.hu • 11

hogy együtt rúgják a labdát, hanem edzés után találkoznak, barátságok születnek, beszélgetnek és tudnak egymásról. Fontos, hogy az életünket kis közösségekben éljük, hiszen társas lénynek teremtett minket Isten.”

– folyamatos támadás éri őket, amit a média felnagyít. Mindig arra keresünk bizonyítékot, amit mi magunk elhiszünk. Ha valaki például nagyon elkötelezett egy párt iránt, szinte mindegy, mi történik ott, az embernek szelektív a megfigyelése. Akár a hanyatlásra, akár a fejlődésre akar bizonyítékot keresni, biztosan megtalálja. Ezért meg kell tanulnunk megértőnek lenni egymás iránt, még a politikai nézetkülönbségek esetén is.”

Hamis a kép? „A média a negatív híreket emeli ki és az emberek többsége ezek alapján ítéli meg a környezetét” – folytatja. „Aki sokat tévézik, úgy érzi, hogy tágabb képet lát az országról, de ez nagyon borús, negatív és ami a legfontosabb, hamis kép. Elemeztem televízióhíradókat, és azt tapasztaltam, hogy súlyos képeket mutatnak nekünk – tele erőszakkal –, s ettől úgy érezzük magunkat, mintha egy borzasztó, félelmetes világban élnénk, ami nagyon káros az egymás iránti bizalom szempontjából. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezek a tudósítások nem fontosak, de az egyoldalúság rendkívül káros.”

Mégis a ruha teszi?

Számtalan rémhírt terjesztenek az interneten, ahol azt olvashatjuk, hogy repülőgépekről mérgezik az emberiséget, vagy éppen a gyógyszercégek

12 • Karakter • parokia.hu

halálos oltásokat gyártanak. „Ezeknél a témáknál fontos hangsúlyozni, hogy a média tejesen megváltozott, hiszen a közösségi média új színezetet ad a híradásnak. Ezek a hírek tudományos köntösbe öltöztetve jutnak el mindenkihez, pedig gyakran semmi valóságtartalmuk nincs.

Befolyásolhatók vagyunk, mert ha valaki orvosnak öltözve, fehér köpenybe bújva mondja el, hogyan lehetünk egészségesek, sokkal hihetőbbé válik, mintha ugyanezt a szöveget pólóban és rövidnadrágban mondaná el.

Vagyis a tudományosnak ható képet az emberek elhiszik.”

Néhány perc beszélgetés, és jobb lesz a világ?

A józan ész helyett a szenvedélyek és az érzelmek uralkodnak el az emberekben – írta A befejezetlen ember című könyvében Hankiss Elemér szociológus. Vajon hova vezet ez? „A helyes magatartás az, ha idejében észbe kapunk, és mindenki megtalálja a saját felelősségét, mit tehet azért, hogy környezetében nagyobb legyen az egymás iránti bizalom. Ebben nagy szerepe van az egyházaknak, sportkluboknak, egyesületeknek, hiszen ők közösségeket építenek, ezzel pedig áthidalják az emberek közötti szakadékokat. Ezek a kis közösségek a családtól elkezdve a társadalom egészének az erőforrásai. A helyi focicsapatnak sem csupán annyi a lényege,

Kiben bízhatunk? „Azt gondolom, döntés kérdése, hogy szeretek-e valakit és bízom-e benne.

Ha jó tapasztalataim születnek ebből a döntésből, akkor továbbgyűrűzik a bizalom. A pakliban benne van a „pofára esés” is, de ha hívőként éljük meg kísérleteinket, akkor mindig ott lesz Isten, akiből erőt meríthetünk.

Ha örökké bizalmatlanok vagyunk, mi lesz az életünk lényege? Sokkal jobb kilencszer jó élményt szerezni és egyszer csalódni, mint egyszer sem próbálkozni és mindig bizalmatlannak lenni. Hogyha mindig arra gondolunk, hogy átverhetnek minket, sehol nem érezzük majd jól magunkat.” Újjá formálódhat?

Felmérések szerint a sikeres társadalmak jellemzője a szolidaritás, a polgári részvétel és a becsületesség.

Duráczky Bálint szerint nagyobb gazdasági fejlődést akkor érhetünk el, ha magasabb a bizalom szintje. „Ennek kialakulása nem megy parancsszóra, hanem szépen lassan, a hétköznapi kapcsolatainkban alakíthatjuk ki a bizalom légkörét. Ha képesek vagyunk ráhagyatkozni egymásra, sokkal több közösség, vállalkozás alakulhat, és újjáformálódhat a kapcsolatokról, kapcsolatteremtésről való gondolkodás. Ha megtanulunk bízni és nyitni egymás felé, nemcsak magunknak, hanem a másik embernek is örömet szerezhetünk, s ha ezt az örömöt megtapasztalja, ő is továbbadja, és ez a társadalom egészére kihat.”

Persze lelkületünknek megfelelően akkor is búsonghatunk, de legalább szerető közösségekben.

Fekete Zsuzsa

Siker az, amit... Úrilány volt, egyke, a család szeme fénye.

Erdélyi nagybirtokon nevelkedett jómódban, élete egyik legnagyobb büszkeségének mégis azt tartja, hogy minden műszak őt akarta kazánfűtőnek a műszarugyárban.

Schwendtner Hannát és idős szüleit kitelepítették Budapestről az ötvenes évek elején, de a büntetésnek szánt rendelkezés a visszájára fordult.

Ha a lövészárokban jó volt A hetvenkilenc éves, törékeny asszony csillogó szemmel mesél életéről, minden részletre úgy emlékszik, mintha tegnap történt volna. Családi hátteréről azt mondja, hogy kései gyerekként született, mindenki az ő kívánságait leste. Édesapja huszárőrnagy, édesanyja földbirtokos lány volt az erdélyi Galgón, ahol az uradalomban malmot és szeszgyárat is működtettek. „Apám érdekes, rebellis természetű ember volt. Még születésem előtt néhány évvel felterjesztették vitéznek, de azt mondták, hogy a vitézi címhez magyarosítani kell a nevét. Apám bajor kertész családból származott, és azt válaszolta, hogyha a harctéri lövészárokban jó volt Schwendtner Oszkár Pálként, akkor legyen jó vitéznek is.

Persze ez akkoriban nem így működött.”

Huszonnégy óra Hannáék 1944-ben költöztek át Erdélyből Budapestre, amikor a szovjetek benyomultak Romániába. A keresztanyja segítségével vásárolták az első kerületi Döbrentei utcai társbérletet, itt éltek csaknem hét évig, egészen

Karakter • parokia.hu • 13

addig, amíg hozzájuk is betoppantak a rendőrök a kitelepítési cédulával.

Huszonnégy órájuk volt, hogy összepakoljanak. „1951 júniusa volt, épp bizonyítványosztásunk volt a Baár-Madas Gimnáziumban. Ötvennyolcan jártunk egy osztályba, mert akkoriban az állam csak két osztályt engedett indítani az egyházi gimnáziumokban, így mindkét osztály tele volt gyerekekkel. Csodálatos tanáraink voltak, akik megtanítottak minket tanulni, ennek később igen nagy hasznát vettem. A gimnáziumban kiteljesedtem, és rájöttem milyen más úgy tanulni, hogy Istenről is szó esik, és nem távoli hatalomként, hanem mindennapjaink valóságaként. Akkor még nem tudtam, hogy nekem csupán ez az egy év adatott, soha többet nem jártam iskolába. Azon a napon még három osztálytársam kapta meg a kitelepítési végzést. Többet nem láttuk egymást. Csak tizennégy évesek voltunk, de sokat politizáltunk. A cserkészek között azt is megtanultuk, hogyan kell viselkedni, megismertük a gyökereinket, a néptáncot, a népmeséket. Akik megmaradtunk egymásnak a gyerekkori barátaimmal, a mai napig is teljesen egyformán gondolkodunk, ugyanaz a politikai beállítottságunk, és ugyanarra szavazunk a választásokon.”

Nem tetszett a baloldal „Még elemiből ismertem baloldali, úttörő fiatalokat is, de nekem nem tetszett a baloldal, mert azt láttam, hogy a családunkat, a barátainkat üldözik, meghurcolják, börtönbe zárják, tönkreteszik. Nem csak könyvekből tanultam a történelmet.

14 • Karakter • parokia.hu

Nekem annak idején apám elmesélte Trianont, azt, hogyan csonkították meg a hazánkat. Elmondta a katyini mészárlást is, hogy az oroszok megásatták a közkatonákkal és tisztekkel a sírjukat, majd halomba lőtték őket.

Ezt mind tudtam már gyerekként, és azt is megtanultam, hogy vannak, akik előtt hallgatni kell.”

Megbízhatatlan elemek Hanna arról mesél, hogy 1951 elején kezdték Pestről kitelepíteni a megbízhatatlan elemeket, ezek közé tartoztak az akkori felső középosztálybeliek, katonatisztek, bankárok, arisztokraták, ügyvédek, földbirtokosok, akiknek a vállán nyugodott az akkori társadalom. A kitelepítettek csak néhány mázsányi holmit vihettek magukkal száműzetésükbe. „Tudtuk, hogy egyszer ránk kerül a sor, mégis döbbenetes volt, amikor eljött a kitelepítés napja. Nézzék csak meg, ott van a másik szobában az a nagyszekrény, a hátán a papírral, amit ráragasztottak 1951. június 18-án: Kondoros, Budapesti út 20., Kozsuh Pál címén. Kondorosról csak annyit tudtunk, hogy ott van Rózsa Sándor híres csárdája. Apámék meg voltak győződve róla, hogy Békés megye csak az első állomás, aztán majd továbbvisznek minket Szibériába.

Nem így lett.”

Nehéz volt megszokni „Kozsuh Pálék kondorosi tót család voltak, akiket még velünk is megnyomorítottak. A házuk tisztaszobájába költöztettek, ahol nem volt kémény, így fűtés sem. A faluban csak a tanárnál és az orvosnál volt vezetékes víz, nekünk kannával kellett hordani az artézi vizet a kútról. A falusiak kukoricacsutkával törölték a feneküket, és mindenki láthatta az utcáról, ha dolgunkat végeztük. A lavór használatát és a nyitott hátú budit nagyon nehéz volt megszokni.”

A legjobb ellenszer a munka Hannáékat a gyapotföldekre irányították dolgozni, idős szülei azonban otthon maradtak, az alig ötvenkilós kamaszlányra hárult a feladat, hogy eltartsa őket. „Már megérkezésünk első napján saraboltunk egy keskeny kapával.

Nehéz munka, sosem csináltam ilyet korábban. Elfáradtam, izomlázam volt, de hamar rájöttem, hogy ennek az a legjobb ellenszere, ha folytatom a munkát. Nyár végére lesültem, megerősödtem, megnőttem, jó parasztlány lett belőlem. Szinte mindig éhes voltam, a többi fiatallal az elhagyott tanyákon leszedtük és megettük az éretlen gyümölcsöt is, mégsem voltunk sosem betegek. Fizikailag és

lelkileg is megedzett ez az időszak.

Megtanultunk dolgozni, és rájöttünk, hogy nincs olyan munka, amit ne tudnánk elvégezni. Végigdolgoztuk a nyarat, ezekben a hónapokban az állami gazdaságban aludtunk, mert így többet tudtunk pihenni, nem kellett kilométereket gyalogolni haza a munka után. A fiatalokból igen jó csapat jött össze. A fiúk sátorban laktak, a lányok pedig egy fészerben aludtak emeletes ágyakon. Esténként munka után beszélgettünk, énekeltünk, sétáltunk, és arról álmodoztunk, hogyan fogunk innen elkerülni.

Télen az egyetemisták tanítottak minket történelemre, magyarra, angolra, németre. Szinten tartottuk magunkat szellemileg, a műveltebb emberek pedig megtanítottak látni, nemcsak nézni. Rövid idő után könnyen eligazodtunk a világunkban, tudtuk, hogy ki a jó és ki a szemét ember, legyen az arisztokrata vagy paraszt.”

Az elhurcolt napló Hannáék élete nem volt közvetlen veszélyben, de akadtak az átlagosnál izgalmasabb pillanatok. „Időnként éjszaka bejöttek a rendőrök ellenőrizni a lakásunkba, mert nem lehetett elhagyni az otthonunkat. Az egyik ilyen alkalommal mondtam a rendőröknek, hogy hajnal fél négykor indul a traktor a földekre, és ha itt ülnek, nem tudok pihenni. Erre bos�szúból mindent felforgattak és megtalálták a naplómat, amiben őszintén leírtam a kondorosi életünk részleteit. Nagy frászban voltam napokig, mi lesz a következmény, majd eltelt két hét is, amikor a gyapotföldek mellett egyszer megjelent egy oldalkocsis motor. Tudtam, hogy értem jönnek.

Indultam is a rendőrtiszt elé. A napló miatt jött. A tiszt előhúzta a zsebéből a naplómat és azt mondta, hogy elolvasta. ››Nekem is van egy kilencéves lányom – mondta –, és nagyon sajnálnám, ha vele ilyenek történnének, mint magával. Tegye el jól ezt a naplót! Most szerencséje volt, de többet

ilyen nem lesz.‹‹ Kezet fogtam vele, ami akkoriban nem volt szokás, és úgy éreztem, hogy az Úristen akkora csodát tett velem, amit megköszönni sem tudok igazán.”

A kenyér „Történtek más csodák is. Mivel mi kitelepítettek voltunk, csak néhány szelet kenyeret kaphattunk kenyérjegyre, sokszor éheztünk. Az egyik éjjel azt hallottuk, hogy valaki a falnak támasztja a biciklit és a következő pillanatban valamit bedobnak az ablakon. Egy meleg, ötkilós, illatos, friss kenyér volt. Sosem tudtuk meg, hogy ki segített rajtunk.”

A munka Hannáék kitelepítése valamivel több mint két évig tartott. 1953 márciusában meghalt Sztálin, és augusztusban megkapták a papírt, hogy szabadon választhatnak lakhelyet, Budapest kivételével. Hanna természetesen a fővárosba ment, bár állandó lakcíme nem itt volt. „Budapesten háromnaponként máshol aludtam, nehogy feltűnjek valamelyik házmesternek. Először a kispesti parkfenntartó vállalatnál szemetet szedtem, kertet öntöztem, gyomláltam, majd a kőbányai műszarugyártó üzembe kerül-

tem „meósnak”, vagyis minőségellenőrzőnek. A munkások bizalmatlanul fogadtak, mert tizennyolc évesen, gyakorlat nélkül ellenőriztem a szakmunkájukat, később azonban megszerettek, és sokat tanítottak. 54-ben kazánfűtő lettem ugyanott. Törékeny, vékony lány voltam, alig több ötven kilónál. Két kazánba hordtam a barnaszenet, naponta két mázsát fűtöttem el nyolc óra alatt. Tudtam, hogy fontos a gőz, hogy kevés selejtet termeljünk, azonban ha sok szenet tettem, elfojtotta a lángot, ha keveset, akkor hamar leégett és nem volt gőz.

Aztán hamar ráéreztem a ritmusra, a lányok pedig ujjongtak, volt a présgépen gőz, és nem termeltek selejtet. Életem egyik legnagyobb büszkesége, hogy mindkét műszak engem akart kazánfűtőjének.”

A jószívű elvtárs Hanna közben széndioxid-mérgezést kapott a munkahelyén és más állás után kellett néznie, azonban kitelepített múltja miatt nem vették fel sehová. Végül a szabadsághegyi gyermekszanatóriumban kapott takarítói állást. „Az igazgatóról csak azt tudtam, hogy jó elvtárs, ezért nem volt hozzá bizalmam, a felvételin először elhallgattam múltamat. Végül bevallot-

Karakter • parokia.hu • 15

húszast, és senkinek nem jutott eszébe, hogy elvegyen belőle. A parasztok osztogatták a krumplit a körtéren, a pékek folyamatosan sütöttek és ingyen adták a kenyeret. Senki nem félt. Hihetetlen volt az összefogás, ezt soha nem lehet elfelejteni.”

tam neki, hogy ki vagyok, és ennek köszönhetem, hogy azonnal felvett.

Egészségügyi dolgozó lettem. A kórházban folyosót és vécét takarítottam. Azt tartottam, hogyha a vécé ragyog, nem kell szégyellnem a munkát. 1956 már itt ért, a szanatóriumban.”

Hősök vagytok „Október 23-án éppen dolgoztam, amikor fölrohant az osztályvezető főorvos, és azt kérdezte: Maguk még itt vannak? A városban lenne a helyük, ott tüntet a fiatalság. Lerohantunk a Bem szoborhoz, ahol éppen Sinkovits szavalta a Talpra, magyart. Gyönyörű meleg nap volt. Egy nő kiállt az ablakba és kivágta a ronda kalászos címert, majd lengette a lyukas pirosfehér-zöld zászlót. Azt a lelkesedést, ami ott volt! Fél tízkor jött Nagy Imre miniszterelnök, aki először úgy szólított minket, hogy elvtársak, de a tömeg zúgott, és akkor azt mondta, magyar barátaim! Nagy Imre azt ígérte, hogy tájékozódik a helyzetről, és kérte, hogy menjünk haza. A Margit hídon velünk szemben jött egy idős ember és folyamatosan ismételgette: hősök vagytok, hősök vagytok. Az idős férfit a későbbi férjem is hallotta, ez három év múlva, 59-ben derült ki megismerkedésünkkor, és ez a közös élmény egyből megalapozta, hogy jóban lettünk.”

Tiszta forradalom „Csodálatos tizenhárom napot éltünk át, tiszta forradalmat. Emlékszem, az írószövetség gyűjtött az addig elesettek családjainak. Az emberek egy hatalmas kosárba dobálták a tízest,

16 • Karakter • parokia.hu

Csak hitegetnek Az a felejthetetlen két hét azonban véget ért. November 4-én Hanna és az édesapja budaörsi lakásukból látta, hogy végeláthatatlanul ömlik a szovjet harci menet, zárt tankokkal. „Tudtuk, hogy nem jön a Nyugat segíteni, csak hitegetnek minket, mint oly sokszor.”

Siker az, amit sikernek érzünk Hanna végül leérettségizett és laboránsként helyezkedett el. Nem tanult tovább egyetemen, mert nem akart középszerű kutató lenni. Férjhez ment Sinay Gábor gépészmérnökhöz. Két fia született. Hetvenkettőben egy Nők Lapja pályázatra összefoglalta életét, aminek mottója ez volt: „Siker az, amit sikernek érzünk”. Az írását nem tették közzé, negyven évvel később azonban elismerték egy oklevéllel.

Megerősített Az idős asszony azt mondja, hogy sikeresnek érzi az életét, mert kiegyensúlyozott családi életet élt, a férje mindenben társa volt, fiai eleven és egészséges gyerekek voltak. A mai napig is kiváló barátai és barátnői vannak, akikkel mindent megoszthat. „A kitelepítésünk hatvanadik évfordulóján megkérdeztem az egyik társamtól: Dénes, maga hogyan élte meg azt a huszonhat hónapot? Azt válaszolta, hogy annak az időszaknak köszönheti, hogy ember lett. Az elvtársak ugyanis nem kalkulálták bele, hogy a kitelepítés nem megtört, hanem megerősített minket.”

Nincs benne semmi szörnyűség „Egyszer felkeresett egy egyetemista, aki a kitelepítésből írta a szakdolgozatát a rendszerváltozás után. Sokáig kérdezgetett, majd így fordult hozzám: ne tessék haragudni, de nekem ez nem jó. Nincs benne semmi szörnyűség. Tényleg nincs. Boldog életem volt.”

Fekete Zsuzsa Fotó: Füle Tamás

Több az élet Kihúzta a falból a megcsörrenő telefont, hogy végighallgassa, amit egy kisgyerek mond. Befogadta azokat az Isten-keresőket, akiket a hívő emberek sebeztek meg. Könnyesre nevette magát az őt karikírozó paródia láttán.

Ott kezdte el az igehirdetést, ahol más abbahagyta. Gondolkodni tanított.

Talán nincs még egy ennyire megosztó alak a református egyház igehirdetőinek sorában, mint az övé.

A száz esztendeje született Farkas Józsefre emlékezünk.

Iparoscsaládban született, talán ez az oka annak, hogy amikor gyülekezeti bibliaórát tartott, előbb megosztotta, mire jutott egy-egy szakasz tanulmányozásakor, majd kikérte az emberek véleményét. Ő ugyanis gyakorolta, aminek hangot adott: Isten nemcsak a teológusokhoz szól, hanem minden hívő emberhez. Lelkészként a leglényegesebb eligazodási pontra, Jézus Krisztusra hívta fel a figyelmet újra és újra. Azt tartotta, Isten minden hívőt elvezet a teljes megértésre, kevésbé fontos kérdésekben nem kell folyton helyreigazítani másokat, az ítélkezést pedig végképp Istenre kell hagyni.

Talán ez hatott annyira felszabadító erővel azokra a „valláskárosult” Isten-keresőkre, akiknek kisegyházi vagy fundamentalista gyülekezetekben rendült meg a hite.

A Farkas József pásztorolta Gyulai Pál utcai (hivatalos nevén Klauzál téri) református gyülekezetben azonban ők is otthonra leltek. Ahogy velük sok értelmiségi, művész és gondolkodó, Krisztus-követő kétkezi munkás. A lelkipásztor mindenkiben a teljes embert látta, tisztelte, saját magát sem tartotta nagyobbra mások-

Karakter • parokia.hu • 17

nál. Ugyanakkor hitben felnőtt embereket akart látni a gyülekezetében. „Prédikátorként nem a szóvirágokkal akart hatni, nem érzelmi húrokat akart pengetni, hanem gondolkodásra hívta az embereket. A gondolkodás szabadságát hirdette, mondta is: A hajók nem arra vannak, hogy a kikötőkben horgonyozzanak, hanem hogy vízre szálljanak. Ez fájdalmasabb, de gyönyörű út” – idézi fel a lelkipásztor alakját Pócsy Ferenc kutatómérnök, kinetikus művész, a gyülekezet presbitere.

„A hatvanas évek közepén egyetemi hallgatóként ismertem meg Farkas Józsefet, vagy ahogy mi szólítottuk, Jóska bácsit. Különös szellemi éhség jellemezte ekkoriban a fiatalokat. Vasárnaponként a zsúfolásig megtelt gyülekezeti teremben állva hallgattuk a prédikációit, és jegyzeteltünk. Sokan eljöttek más gyülekezetekből is. Tekintélye természetes volt, beszélgetőpartnereit – köztük a fiatalokat – vele egyenrangúnak tekintette. Kutassátok velem együtt Isten csodálatos titkait – szólított fel minket. Gondolkodni tanított, de nem száraz, elvont igehirdetésekkel. Mondatai átéltek, személyesek, megszenvedettek voltak, teli friss felfedezéseivel. Érvelésének kiindulópontja, szemlélete középpontja Jézus Krisztus volt. Az Emberiség útját, a nagy kérdéseket, a múltat – beleértve az Ószövetséget is –, a jelent és a jövőt belőle kiindulva értelmezte.”

18 • Karakter • parokia.hu

Kérdezőket nevelt Sokan emlékeznek rá azok közül is, akik az ifjúsági csoportjába jártak. Az ébredező hitű gyülekezeti fiatalságnak azt mondta: ha úgy érzik, elvesznének az Igék kavalkádjában, vagy ellentmondásosnak érzik a Biblia különféle részeit, csak figyeljenek Jézusra, mert az életben csak az számít, hogy Őt követik-e. Egykori hallgatósága szerint minden alkalommal valódi örömhírt hirdetett. Sokuk számára a hit a szabadsággal párosult, Isten a szeretet kimeríthetetlen forrásaként ábrázolódott ki, és a világ ellenséges terepből Isten keze nyomának gazdag tárháza lett.

Jóska bácsi közvetlenül, szeretetteljesen bánt a gyerekekkel is, a vis�szaemlékezések szerint társaságában minden gyerek okosnak, szépnek, értékesnek érezhette magát. Nagyra becsülte a gyermeki kérdéseket – bármit mondott vagy kérdezett, a legkisebbet is megtisztelte figyelmével, kíváncsiságával. Feleségével maga is öt leánygyermeket nevelt fel.

Míg ki nem nőtték a lelkészi lakást, náluk tartották a konfirmáció-előkészítőket. Egy alkalommal valamelyik kiskamasz épp Jézusról osztotta meg a gondolatait, amikor megcsörrent a telefon. A gyerekek azt várták, hogy Jóska bácsi az íróasztalhoz lép és felveszi, ehelyett szólt a legközelebb ülőnek: „húzd ki gyorsan a dugaszból”,

majd lelkesen visszafordult hozzájuk.

Sokat foglalkozott velük a „kötelezőn” kívül is, volt, aki saját versét, más a képeit mutatta meg neki, ő pedig elmondta, mit juttatnak eszébe az alkotások – hiszen alkotóként tekintett rájuk.

Papolás helyett beszélgetett, a személyiségével tanított: folyamatosan kérdezett, a fiatalokkal is megosztotta, milyen kérdések foglalkoztatják.

Talán nem csak a rendszer hazugságai miatt tartotta fontosnak, hogy a felnövekvő generációk ne fogadjanak semmit kritikátlanul. Az őszinte kitárulkozás, a kétely, a gondolat érdekelte, igazi értelmiségi volt, állandóan művelődött, fejlődni akart. Saját példájával ösztönözte erre a gyülekezetet is, sokan az ő hatására tet-

tek hasonlóan: érdeklődtek a kortárs művészetek iránt és nyitottan álltak a lélektan friss eredményeihez is, amelyről azt tartották, a hívő embert is segíti az önismeretben.

Gyülekezetében a legkínosabb kérdéseket is fel lehetett tenni: az ifisek kalapba gyűjtötték ezeket, hogy senki ne rejtse véka alá, ami feszíti. Jóska bácsi biztatta a fiatalokat: beszéljenek ezekről Istennel is. Talán ez volt a leghangsúlyosabb sokrétű példaadásában: imádkozni, kérni az Urat, mutassa meg a szándékait.

Nemcsak a szabad gondolkodás légkörét, a tanítvánnyá válás ítélkezéstől mentes, biztonságos közegét teremtette meg, hanem a szabad beszédét is. Több rendszeridegen család is a közösséghez tartozott, nekik alapélményük volt, hogy titkolózni kell, és hogy ami nyilvánosság előtt zajlik, az csak hazugság lehet. A Gyulai Pál utcai gyülekezet kivételes hely volt számukra, és talán az egyetlen.

Igaz, Farkas József maga sem lehetett szabad a rendszer átkától: őt is megfigyelték.

Mégsem csukta be az ajtót senki előtt, és örömmel fogadta a kételkedőket is. „Kamaszkoromig nem láttam mást a református egyházból, ezért nekem az a műveltség, szabadság és elfogadás volt a természetes, ami Jóska bácsiból áradt” – meséli Kiss Judit Ágnes költő. „Az istenképemet ma is meghatározza, hogy a szószék fölött ez a bibliai vers áll: aki hozzám jön, semmiképpen ki nem

vetem, és Jóska bácsi kedves Igéje: az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne. Aki hallhatta a prédikációit, abban nemcsak a hangja, jellegzetes torokköszörülése maradt meg, hanem mindennél jobban az a kép, amit Istenről, a názáreti Jézus Atyjáról felmutatott. Sokszor mondta, az egyházban bűn-ügy lett az öröm-ügyből. Ő mindig evangéliumot hirdetett tiltás helyett. A nem szabad elválni helyett azt, hogy szabad nem elválni.

Vagy hogy minden szabad nekem, de nem minden használ.”

Szokatlan hang „Evezz a mélyre, ne elégedj meg a felszínnel – tanította Jóska bácsi. Ez vezet engem azóta is” – teszi hozzá Kiss Judit Ágnes. Hozzá hasonlóan sok igehallgatót megragadott Farkas József prédikációinak szokatlan gondolatvezetése. Ezek szét is feszítették a dogmatikai kereteket, olyannyira, hogy bírálói eretnekséggel vádolták az igehirdetőt. Míg a hívek alig fértek be a terembe evangelizációs sorozatain, a konzervatívabb teológusok hüledeztek.

A Farkas József teológiai munkásságát kutató dunántúli püspök, Steinbach József szerint épp az evangelizációs sorozatok Farkas József igehirdetői életművének csúcsai.

„Ezekben a sorozatokban mutatkozik meg igazán, milyen volt az ő értelmezéstana, viszonya az Úrhoz, az emberhez, a világhoz, a jövőhöz. Szerinte a Szentírás nem börtöne az Isten kijelentésének, ezért fordul bátran a lélektan, a szociológia, a pedagógia, a filozófia, a művészetek, sőt, a világvallások igazságai felé is. Vallotta, hogy minden szépben, jóban, nemesben folytatódik az Isten kijelentése.

Hite szerint Isten az egész világ ura, ezért mindenütt megtalálhatjuk Őt.” „Farkas József vallotta, hogy a Szentírás Isten Igéjének írott formája, de hangsúlyozza, hogy ez nem azt jelenti, hogy a Szentírás egyenlő lenne Isten Igéjével, vagy hogy a Szentírásban teljesen benne lenne az Isten Igéje. A Szentírás nem burka, börtöne, korlátja Isten Igéjének, ezért

Karakter • parokia.hu • 19

nem a betű, hanem a Szentlélek által megelevenített betű, vagyis az üzenet számít – magyarázza Steinbach József. „Lelkipásztorként felüdít, elmélyít, feltölt Farkas József bármelyik igehirdetése” – árulja el a dunántúli püspök. „Szokatlan, egészen új optikával szemléli a textust, de nem öncélúan teszi ezt. Közelebb visz az Igéhez, mert amit felfedez, az valóban benne van a szövegben, és megdöbbenek, hogy eddig mi, a többi lelkész ezt nem vettük észre. Ő ott kezdi az igemagyarázatot, ahol más abbahagyta. Szemléltető anyagai eredetiek, életszerűek, telitalálatok. Szinte hallható, ahogy leesik a tantusz, és megértjük, befogadjuk az Ige cselekvésre indító üzenetét. Előadásmódja egyszerű, de nem lehet rá nem odafigyelni. Kristálytiszta világossággal beszél, a meghatározó pontokon megáll, összefoglal. Olyanok az igehirdetései, mintha beszélgetnénk. A homiletika, azaz az igehirdetés tudományának eredeti jelentése éppen ez: baráti beszélgetés az Igéről Jézus Krisztussal.”

Farkas József igehirdetéseinek alapvetését a Római levél 15. fejezetének 4. verse adja: Mindezek azért írattak meg, hogy az írásokból türelmet és vigasztalást nyerve reménykedjünk! „Gyökössyvel együtt vallja, hogy az Ige gyógyító hatalom, ezért az igehirdetés célja az Ige valóságos üzenetének, Isten Krisztusban közölt szeretetének átadása. Farkas József igehirdetéseit hallgatva, olvasva olyan érzés támad bennünk, hogy ez az a hang, amire szükségünk van; emberként egyetértünk vele, még ha teológusként nem merünk is, hiszen felelős vizsgálata még várat magára” – zárta gondolatait a püspök.

Hogyan lesz ebből kenyér? „Én nem emlékezem rá, hanem bennem élnek a szavai. Talán furcsa, de olykor nem is tudom, hogy ezt vagy azt ő mondta valamikor, vagy az én

20 • Karakter • parokia.hu

gondolataimban született meg. Sokat beszélgettünk. Mindenből azt nézte, hogyan lesz ebből kenyér – az egyszerűen átadható és érthető üzenetet értette ezen. Társként kezelt, noha közel negyven év volt köztünk” – osztotta meg velünk Karsay Eszter, a Klauzál téri gyülekezet lelkipásztora, aki korábban Farkas József mellett szolgált. „Jóska bácsi jó emberismerő volt, mert saját magát is ismerte, el tudta fogadni. Volt humora. Több paródiát is írtam róla, amelyeket a szeretetvendégségeken adtam elő. Mindig sokat nevetett rajtuk, ezekbe sajátos stílusát, szófordulatait és szokásos három pontját is belefoglaltam. Volt, hogy a

könnye is csorgott, annyira nevetett.”

Több az élet Azok számára, akik nem ismerték, a visszaemlékezéseken túl összegyűjtött igehirdetései adhatnak képet az egyik legmegosztóbb lelkészről, akire pásztoroltjai mégis szeretettel és hálával gondolnak vissza. Realista útkereső, aki az egyház dolgát kutatja a társadalomban, de a szolgálat előtt a tanítványságot hangsúlyozza – ilyen lehetett Farkas József. Nem a teológusokhoz vagy a rendszer képében jelentkező felettes énhez, hanem hallgatóságához beszélt. Az Istenkeresőkhöz, a kétkedőkhöz és azokhoz, akik még nem tudták, hogy több az élet ételnél, háznál, ruházatnál.

Hogy mindenki érthesse, mindig új és új képeket keresett, amikor az örömhírről beszélt. Az igehirdetők közt máig az övé a legszokatlanabb hang.

Jó volt élni – vallotta meg egy igehirdetésében két hónappal a halála előtt, mert bár a színről színre látás, a teljes megértés öröme mindennél jobb lesz – mondta –, a hívő embert a földi életben is hálával tölti el, ha elfogja az érzés: most kezdem megérteni.

Jakus Ágnes

Mindig lelkipásztor maradsz Temperamentumos, szókimondó természetének nem igazán kedvez a politika világa, mert – mint fogalmaz – aki többet mutat meg magából, annak szavait és tetteit könnyebb félremagyarázni. Balog Zoltán református lelkész, emberierőforrás miniszter szerint a politikában a legtöbbször elbeszélnek egymás mellett a felek, akibe pedig nem tudnak belekötni, mert becsületes, annak a személyiségét próbálják lerombolni. Hogy miért csinálja mégis? – ezt is elárulta a Parókia portálnak adott interjúban.

Azt mondta, hogy tanítómestere, Vályi Nagy Ervin teológus önmagára is nagyon igényes ember volt. Ön is ad arra, hogyan jelenik meg?

Persze, egy politikusnak különösen fontos a megjelenés, a külső rendezettségnek jeleznie kell, hogy belül is rend van.

Az egyik legszenvedélyesebb politikusnak tartom. Amikor a hallgatóságához beszél, nehéz lenne másra figyelni. Hogyan látja önmagát?

Szokták mondani, hogy temperamentumos vagyok, de a politika nem kedvez ennek a tulajdonságnak. Bár tanítói tapasztalataim is azt mutatják, hogy az ember akkor tud igazán átadni tudást, ha abba beleteszi saját magát, és nem képez szűrőt önmaga és a hallgatósága között. Aki szeretne minél többet megmutatni magából, azt könnyebb félremagyarázni, manipulálni. Ma már óvatosabb vagyok és lehet, hogy kevésbé fogalmazok karakteresen.

Vagyis nem tudja igazán beleadni önmagát, amikor beszél?

Sokszor az igehirdetés ment meg, mert a templomban vagyok olyan közegben, ahol szeretettel hallgatnak. A parlamentben azt érzem, hogy süt a gyűlölet a másik oldalról, és ez elrontja a kedvemet, lerontja a minőséget. A parlamenti szereplésre ezért nem tartom magam igazán alkalmasnak. Arra jutottam, hogy ott lehetek igazán jó és hiteles, ahol megelőlegezett bizalmat kapok, a politi-

Karakter • parokia.hu • 21

kában ez legtöbbször a saját választók körében fordul elő.

Akkor nem csak kívülállóként látom úgy, hogy a parlamentben nem folyik valódi vita, hanem elbeszél több oldal egymás mellett?

Ez belülről még jobban látszik, mint kívülről. A képviselők nem egymáshoz beszélnek, hanem inkább kifelé üzennek. Az a fajta kommunikáció, aminek mély értelme lenne, ami közösséget is teremthetne, szinte lehetetlen ilyen helyzetben. A parlamentben a többség csak szerepel ahelyett, hogy komolyan venné saját mondanivalóját vagy azt, aki hozzá beszél. Ön tudja a másikat komolyan venni?

Van, akit tudok és van, akit nem, mert nem is lehet. Azonban megpróbálom megelőlegezni a bizalmat annak is, akiről például azt olvastam az újságban, hogy nem szabad, hátha kijön ebből valami fajta interakció, amiből akár megértés is lehet. Mondhatok példát?

Miniszterségem kezdetén forró ősz volt, a diákság „Hoffmann Rózsát a Dunába” jelszavakkal vonult fel és alá. Kimentem a fiatalokhoz a kormányülésről az utcára. Miközben köpködtek és szidalmaztak, meghívtam őket tárgyalni. Bejöttek, hogy elmondják, szerintük szemét, mocskos politikus vagyok, és nem haj-

22 • Karakter • parokia.hu

landók velem beszélni. Próbáltam partnernek tekinteni őket, de akadtak olyanok, akik még kezet sem fogtak velem. A búcsúzáskor az egyik diákvezető mégis odahajolt hozzám és azt súgta nekem, „áldás, békesség”. Egy apró jelzést adott, talán azt, hogy egy református nem viselkedhet így egy másik reformátussal, és hogy nem utasít el engem teljesen. Aztán ezt az embert felhívtam és elkezdtünk beszélgetni. Innen indult el egy tisztességes tárgyalássorozat, egy hónapon belül pedig aláírtunk egy megállapodást a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával, ami a mai napig is érvényben van. A pedagógus szakszervezetekkel miniszterként én írtam alá az egyetlen széleskörű megállapodást az elmúlt huszonöt évben. De anélkül, hogy ne próbáltuk volna megérteni az ő szempontjaikat, ne adtunk volna nekik visszajelzést, ez a dolog nem működhetett volna. Más területeket is említhetnék, például azt, hogy húsz éve küzdött a magyar politikai elit, hogy büntetőjogi kategória legyen a kapcsolati erőszak, de nem sikerült véghezvinni. A liberálisoknak túl konzervatív volt, amit mi szerettünk volna, nekünk pedig túl liberális, amit ők akartak.

Három ellenzéki politikust meghívtam a minisztériumba, akik nagyon korrektek voltak, nem akartak pártpolitikai meccset vívni, támogatták az

elképzelést. Így ma már van kapcsolati erőszak elleni törvény. Jó példa ez arra, hogy ha a másikat emberszámba vesszük, akkor elindulhat valami.

De vannak negatív példák is, amikor szegénység-ügyben kezdtem dialógust ikonikus ellenzéki politikusokkal, nem tudták levetni a pártpolitikai kényszerzubbonyt, miszerint a másik oldal csak rossz lehet.

Szabadnak érzi magát politikusként?

Azért kérdezem, mert az előbb korrektnek nevezett három ellenzéki politikust. Nem koppintanak ezért a fejére?

Ezért biztosan nem. Egyébként világosan meghatározott mezőn belül mozgunk, ami néha túlságosan szűk számomra, néha pedig elég ahhoz, hogy azt tegyem, amit a legjobb meggyőződésem szerint kell. A világ már csak ilyen, nem az én kedvemért van, el kell fogadni a szűk kereteket is akkor, ha azok lehetővé teszik, hogy képviseljem a számomra fontos alapértékeket.

Egyszer azt mondta egy beszélgetésen, hogy a politikában nem vitatkoznak, hanem megsemmisítik a másik személyiségét. Mi a helyzet önnel? Nem áll a megsemmisülés szélén?

Belül azonos vagyok önmagammal.

Tudom, hogy egy egész hadsereg kíséri a közszerepléseimet, akik alig várják, hogy találjanak egy elhibázott félmondatot, és rögtön kikiálthatnak

az igazságügy-miniszter is református presbiter. Ha nélkülük nem tudnék megoldani egy-egy kérdést, biztos, hogy nem utasítanának el azzal, a te terhed, cipeld csak egyedül.

Ha nagyon elfárad, kihez fordulhat?

Az unokáimhoz, az mindig földerít.

A napjaimat általában 8-10 kilométer futással és bibliaolvasással kezdem. Ez a fajta tréning rendben tart.

A futás kikapcsol, átmozgatja szervezetemet. Sportolás közben nem hallgatok zenét, egyedül vagyok a gondolataimmal, és készülök a vasárnapi prédikációra.

fasisztának, rasszistának, szociálisan érzéketlennek, ostobának, alkalmatlannak. Karaktergyilkosságnak hívják ezt a politikában. Ha valakinek nincsenek tisztességtelen pénzügyei, akkor megpróbálják a személyiségét lerombolni. Nehezen viselem, mert én is azt szeretem, ha szeretnek, de az ne menjen politikusnak, aki ebben felőrlődik.

Megéri ez az egész... miniszterség?

Nem tudom, hogy pont miniszterként kell-e tennem, amit teszek, de abban biztos vagyok, hogy a feladatom a közéletben úgy jelen lenni, hogy képviseljem azt az örökséget, amit kaptam a szüleimtől, az egyházamtól. Hogy pont itt? Arról nem én döntöttem, hanem elfogadtam. Aztán van egy „legfőbb bíró” is, aki mérlegre teszi majd az életemet.

Politikusnak vagy református lelkésznek tartja magát? Vagy egyik néha felülkerekedik a másikon?

Embernek tartom magam, és igyekszem jó keresztyén lenni. Eleinte én is azt gondoltam, hogy talán üti egymást a politikusság és a lelkipásztorság, de ma már nem érzem ellentmondásosnak. A lelkipásztorság funkció, a lelkész nem szent személy.

Számomra a keresztyén egzisztencia az erőforrás az élethez. A közösség, ahol igét hirdetek és bibliaórán veszek részt, egyszerre korrigál és erőt ad, hogy végig tudjam csinálni a miniszterséget. Fordítva már másként fest a dolog, hiszen nagyon mély bizalomnak kell lenni egy közösségben ahhoz, hogy elfogadjanak egy lelkészt, aki esetleg más politikai vonalat képvisel, mint ők. Megküzdöttünk és újra és újra megküzdünk ezért a bizalomért a gyülekezeti közösségben, ez nem magától értetődő.

Azt mondja, hogy a keresztyén közösség korrigálja önt. Nem kívánom, hogy kiadja magát, de van mit korrigálni?

Hogyne, mindig van, mert nem vagyok vétek nélkül. Mint ahogy senki sem az. A kritikus kérdések segítenek, hogy átgondoljam a tetteimet.

Javítson ki, ha rossz számot mondok, de nagyjából 350 ezer ember főnöke.

Mennyire nagy teher ez?

Nagy teher lehetne, de a minisztériumban jó csapat dolgozik és olyan államtitkári közösséget építettünk, amely jelentős terhet visz. A kormányon belül alapvetően a miniszterelnök és a miniszterek kollegialitása ad erőt. A gazdasági miniszter és

Borsodból származik, a kormány egyetlen borsodi minisztere. Jelent ez önnek bármit is?

Sokat, de ezt is a kor hozza magával.

Fiatalként szeretne az ember a gyökereitől szabadulni, szárnyalni és sok mindent megismerni. Volt ilyen fázis az életemben, kétszer két évet éltem Németországban, de ahogy haladok az életemben, egyre fontosabbak a gyökereim. A felnőtt fiam mondta egyszer egy gyönyörű dunántúli sváb faluban, hogy meg kellene vennünk egy pici eladó házat, de szerintem nekünk a Bükkben a helyünk, van is ott egy kis nyaralónk.

Amikor odalátogat, másként fogadják, tudják, hogy közülük való?

Persze, édesapám huszonöt évig volt lelkész Nekézsenyben.

Nem éppen a miniszteri bársonyszékhez vezető életkezdet, hogy Ózdon született, Nekézsenyben nevelkedett, a Diósgyőri Gépgyárban dolgozott. Én sem erre készültem, de elárulom, hogy gyerekkoromban püspök akartam lenni. A tréfát félretéve azonban úgy látom, ma olyan generáció szerepel a politikában, akiknek a többsége hozzám hasonlóan mélyről indult.

Amikor néha nekem szegezi az ellenzék, hogy fogalmam sincs a szegénységről, arra gondolok, hogy mi még

Karakter • parokia.hu • 23

lavórban fürödtünk és angolvécénk sem volt. Tudom, hogy mit jelent küzdeni. És ne felejtsük el, hogy a miniszterelnök is hasonló világból jön. Az életem másik speciális szempontja a reformátusság, amely a 16. századtól mindig sokat adott az országnak kultúrában, oktatásban, közéletben, hitben. Saját feladatomat is úgy látom, hogy ezt a fajta közéletiséget kell továbbadnom, mert nagyon hiányozna a protestáns habitus az országból. Ez elsősorban nem valami vallási dolog, hanem karakter, amely megjelenik a politikában. Antall József miniszterelnökről terjedt el a legenda, hogy habitus alapján megmondta, ki melyik felekezethez tartozik.

Az előbb a gyökereit és édesapját említette. A szülei református lelkészként nagyon sok embernek segítettek megszabadulni az alkohol rabságából. Ön is örökölte ezt a segítő attitűdöt?

Bízom benne, hogy örököltem. Húsz évvel ezelőtt megfogadtam édesapámnak, hogy amíg csak tehetem, minden szilvesztert olyan családokkal töltök, akik már korábban megszabadultak függőségüktől. A családommal együtt minden évben gyógyult alkoholistákkal köszöntjük az újévet Dömösön. Természetesen pezsgő nélkül, bibliai igével.

Most is van erre lehetősége?

Igen, és a Kékkereszt egyesületnek is minden évben felajánlom egy napomat, hogy rendelkezzenek velem önkéntesként. A politika azonban nem segíti ezt a fajta önkéntességet, mert sok ember úgy tekint a miniszterre, hogy neki nincs is más dolga, mint hogy őneki személyesen segítsen. Ha valaki ezt a milliónyi kérést magához engedi, nem tudja elvégezni a munkáját. Miniszterként attól szenvedek leginkább, hogy nem tudok mindenkinek egyesével segíteni. Ugyanakkor sokakban van egyfajta gátlástalanság is, amikor a hétvégi istentiszteleten be sem jön-

nek a templomba, hanem ott várnak a végén az ajtóban és a kezembe nyomják a kérvényüket, hogy mit intézzek el. Ez mérhetetlenül lesújtó és fárasztó.

Mit gondol, a szülei mit szólnának a pályafutásához? Édesapámat nagyon bosszantaná, mint ahogy sokat is bírált ezért.

Emlékszem, úgy fogalmazott, „nem tudtál elég jó lelkész lenni, ezért elmenekültél a politikába”. Amikor először mondta ezt, bántott, de ma már nem fáj... Édesanyám kilenc évvel ezelőtt aznap halt meg, mikor megválasztottak az emberi jogi bizottság elnökévé. Az utolsó mondata az volt: „örülök, fiam, de számomra mindig lelkipásztor maradsz”. Az utolsó kívánsága pedig az volt, hogy én temessem el lelkipásztorként.

Nagyon nehéz lehetett...

Ezzel akarta kifejezni, hogy vannak dolgok, amik nem változnak az életben, vagyis bármit teszek, számára keresztyén szolga, lelkipásztor maradok. Ez egyszerre szép és nehéz örökség.

Fekete Zsuzsa Fotó: Füle Tamás

24 • Karakter • parokia.hu

A jó érzéstől a fejlődésig Roma és nem roma gyerekek együtt egy olyan faluban, ahol a felnőttek egymásnak feszülnek.

Miközben odakint a szitkok röpködnek, a templom a béke szigete. Önkéntes civilek és egy gyülekezet tündérmesébe illő találkozása, vagy inkább imameghallgatás.

A Pátka bárányai elnevezésű tanodában jártunk.

Sűrű hóesésben érkezünk meg a pátkai református templomhoz. A hátsó ajtón külön kis világba lépünk, ahol nyüzsgő, vidám gyerekeket, cseverésző kamaszokat, játszó felnőtteket találunk. A fiúk, persze, nem sokáig maradnak nyugton, a hóesés kicsalogatja őket, végre derekas hóembert építhetnek, és „megfürdethetik” egymást is. A nagyobb lányok kuncogva beszélik meg ügyes-bajos dolgaikat, végre nyugton.

Pátkán járunk, a vértesaljai egyházmegye 1700 fős településén. Elsős gyerekektől egészen 18 évesekig sokan megfordulnak az egyetlen olyan helyen, ahol a helyi gyerekek együtt lehetnek, és ahol törődnek velük.

Néhány éve megszűnt ugyanis a falu általános iskolája, a településen jobbnak látták, ha elválasztják a roma és nem roma gyerekeket.

Ez azonban nem egy második iskola. A székesfehérvári Szabad Tér Egyesület és a pátkai református gyülekezet közösen működtetett tanodájában a gyerekek játszanak, kézműveskednek, időnként uszodába, kirándulni vagy lovardába viszik őket. Heti négy délutánt tölthetnek itt, az önkéntesek gondoskodnak a készségfejlesztő játékokról és az egészséges közösségi élmény kerete-

Karakter • parokia.hu • 25

inek biztosításáról. A stratégiai gondolkodást éppúgy próbálják kialakítani a gyerekekben, mint az együttműködés készségét és azt a felismerést, hogy jót játszani csak a szabályok betartásával lehet.

Büntetés kihagyni Pátka teljes roma lakossága csaknem egy utcába tömörül. Korábban rendszeresek voltak a nézeteltérések, de az elmúlt másfél évben, amióta a tanoda létezik, enyhült a feszültség a faluban is – mondta érdeklődésünkre Grám Rita önkéntes.

„Eleinte azt hittük, nem lesz annyi gyerek, de elég jól le vagyunk terhelve. Van, hogy harmincan is megfordulnak itt egy délután. Olyan, kisegítő iskolába járó gyerek is eljön, aki soha nem ült le a lecke mellé, és hozza a füzetét, tanulni szeretne.

Persze, rossz a rendszer, mert ilyenkor már nem leckeírással kellene hogy foglalkozzanak, hanem csak szórakozással, játékkal. De ha már így alakult, segítünk nekik pótolni a lemaradást. Büszke vagyok rá, hogy néha

azzal büntetik őket otthon, hogy nem jöhetnek el ide, mert ezt büntetésnek is élik meg.”

Bizalmi kapcsolat A cigánytelep szélén lakó családanya húsz éve foglalkozik roma gyerekekkel. A tanodások gyakran hétvégén is felkeresik, akárcsak egykori óvónénijüket, aki szintén rendszeresen foglalkozik velük a tanodában. Jó néhányuk életében ők azok a felnőttek, akikkel megoszthatják problémáikat – mondja Móré Katalin.

azt nem beszélem meg még tíz kollégával. Elfogadom őket a dolgaikkal, nem akarom mindenáron megváltoztatni őket, hiszen a változás idő kérdése.”

A félelem ellenszere Ez a bánásmód belülről jön – mondja egy másik önkéntes, Hortobágyi Iván. „Aki a saját szomszédját nem tudja szeretni, hogy tudná szeretni azt, akit nem is ismer? Az a baj, hogy nem ismerjük a romák kultúráját. Egy évvel ezelőtt én is sokkal kevesebbet tudtam róluk, mint most. Figyelni kell őket, tanulni tőlük és a tapasztaltabbaktól, akik sokat foglalkoztak velük. Nem szabad különválasztani a gyerekeket, ők még szeretik egymást.

Ha együtt nőnek fel, megismerik egymás szokásait, nem fognak félni egymástól.”

„Időbe telt, míg másokat is a bizalmukba fogadtak rajtunk kívül, hiszen annyi rossz élmény érte már ezeket a gyerekeket.” Nem is annyira pedagógusként, mint inkább barátként kezeli őket – árulja el. „Tudják, hogy számíthatnak rám, és amit elmondanak, Hogy maradjanak Néha sikerül kiemelni egy-egy hátrányos helyzetű gyereket a kényszerpályáról, de a távlati cél ennél több – teszi hozzá. „Nemcsak az a cél, hogy néhány gyerek leérettségizzen vagy jó álláshoz jusson, mert az ilyenek elmennek a faluból és az országból is, hanem olyanokat kellene kinevelni, akik itt maradnak köztünk és példát mutatnak majd a többieknek.”

A jó érzéstől a tanulásig „A tanodának úgy kell működni, hogy a gyerekek jól érezzék magu-

26 • Karakter • parokia.hu

kat. Csakis a jóérzésükre építve juthatunk el odáig, hogy leüljenek és tanuljanak” – mondja érdeklődésünkre Csató Gyula szociális munkás. A tanoda pedagógiai vezetője szerint a sikerélmények biztosítása kulcsfontosságú, különösen a hátrányos helyzetű gyerekek esetében. „Az egyik, fél oldalára béna kisfiúnak megtetszett a biliárd. Mindig segítettünk neki, mire egyszer csak rájött, hogy a bal kezével meg tudja támasztani a biliárddákót. Azóta mindannyiunkat megver a játékban. Ez az élmény meghozta neki azt a felismerést is, hogy ha ebben sikeres, akkor másban is az lehet. Most már néha a táskáját is hóna alá csapja, és azzal együtt érkezik ide.”

Nekik is legyen természetes A tanodában megengedik az olyan „haszontalanságokat” is, mint az hogy a tinik facebookozzanak. Az egyik kiskamasz azt meséli, így tartja a kapcsolatot édesanyjával, aki már nem lakik velük. Csató Gyula szerint ezeknek a gyerekeknek ezáltal olyan igényét elégíthetik ki, ami a velük egykorú, ám sokkal jobb körülmények között élő fiatalok számára természetes. „Megélik, hogy ebben is ügyesek, és részt tudnak venni egy közösségi oldal interakciójában. Ez magabiztosabbá teszi őket, örömet szerez nekik, így könnyebben beszélnek más szükségeikről is.”

Immunisak a kiabálásra A tanodában vannak egyéb „furcsaságok” is. Szinte alig lehet észre-

venni a felnőtteket, mert nem oktatnak vagy kioktatnak, hanem együtt játszanak a gyerekekkel. Bár védett közegben vannak itt, feleslegesen nem fegyelmezik sem a kicsiket, sem a nagyokat – magyarázza a tanodavezető. „Szabadságot adunk nekik, azt szeretnénk, ha korlátok között, de jól éreznék magukat. A hangunkat nem emeljük föl, ha olyasmi történik, ami valamilyen szabálynak nem felel meg, akkor leülünk és megbeszéljük. Ezekre a gyerekekre kevésbé hat a hangos szó, az erőszak, mert már hozzászoktak, így ha valaki rájuk kiabál, az nem éri el az ingerküszöbüket. Azzal lehet meglepni őket, ha az ember halkan beszél vagy odafigyel rájuk.”

Közös jelen, közös jövő Roma és nem roma gyerekek együtt játszanak a templom oldalában.

Köztük nyoma sincs előítéleteknek. „Olykor felületes, távolságtartó, leginkább gyanakvó a roma és nem roma felnőttek közötti viszony Pátkán. Azt reméljük, ha ezek a gyerekek tíz év múlva találkoznak itt, a faluban, emlékeznek arra, hogy együtt játszottak a tanodában” – mondja Csató Gyula.

Legyen választásuk „Azt szeretnénk, hogy a gyerekek boldogok legyenek” – teszi hozzá. „Mit értünk ezen? Azt, hogy az ide járó gyerekeknek legyen választási lehetőségük, ne kényszerpályán mozogjanak, amelyen a legtöbb szegény ember. Ezért az iskolai előmenetel önmagában nem cél, hanem eszköz arra, hogy nyolcadik év végén minél többféle lehetőség közül válasszanak, és nyitva legyen előttük esetleg a továbbtanulás lehetősége is. A napi cél, hogy jól érezzék magukat egy valamennyire jól működő, jó szellemiségű közösségben.”

Felelet az imákra Pátkán néhány évvel ezelőtt szűnt

meg a helyi általános iskola a cigány-magyar együttélés konfliktusai miatt. A református lelkipásztor mindig is szeretett volna a helyi roma gyerekekkel foglalkozni. Bár már Székesfehérvárra járnak iskolába, hittancsoportot szervezett nekik, a szétválasztott gyerekek betlehemest is előadtak együtt a templomban. A lelkész szeretett volna napközit létrehozni, hogy mentse, ami az iskola bezárásával elveszett. „A gyerekek nem ide kötődnek, hanem Fehérvárra. Nem törődnek velük helyi szinten, és nincsenek együtt mint pátkaiak. Vidékiként ráadásul nem kapják meg ugyanazt a törődést a városban” – magyarázza Országh István. Napközire azonban csak tanintézmény pályázhat, a megoldást jelentő tanoda létrehozására pedig nem volt kilátás. „Imádkozni kezdtem, erre egyszer csak csörög a telefon.

Iván volt a vonalban, megkérdezte, nem érdekelné-e a gyülekezetünket egy tanoda. Az egyesületük ugyanis beadna egy pályázatot, mivel az övék lejár.” A közösen beadott pályázat nyert, 2013 nyarán pedig elindult a közös projekt.

A béke szigete A gyülekezet presbitériuma nagyot vitatkozott, amikor szóba került a tanoda lehetősége, végül egy emberként az ügy mellé állt – meséli a lelkész. „Számoltunk azzal, hogy megjelennek itt, a gyülekezetben cigányok, ami nagy botránykő lesz sokaknak. És azzal is, hogy esetleg eltűnnek dolgok vagy balhék lesznek. Ehhez képest semmi nem tűnt el, és nem hogy balhék nincsenek, de ha bejön

Karakter • parokia.hu • 27

ide az ember, úgy érzi, mintha a béke szigetére lépne. Ha bemennénk a kocsmába, tapintható lenne a feszültség, egymást szidják az emberek. Nekem az a gyülekezeti koncepcióm, hogy a templomot tegyük a béke szigetévé egy falun belül, és az majd elvégzi a maga misszióját.”

Gyerekek szeglete Életet hozott a templomba és környékére az is, hogy még a tanoda elindítása előtt helyi civilek játszótér építését kezdeményezték, amelynek a református gyülekezet adott helyet a templom tőszomszédságában. Szintén imameghallgatásról van szó – árulja el a lelkész. Felújítási munkálatok is elkezdődtek: kifejezetten a gyerekek számára építenek ki egy szegletet a templom karzatán, ami csak az övék lesz majd. „Ha egy gyerek a templom közelében nő fel, kötődni fog felnőttkorában is az épülethez. Gyermekkorban nem is kell nagy célkitűzéseket tenni, csak annyit, hogy jól érezzék magukat itt, a templomban. Így ha majd később látják, hogy van itt valami program, be mernek jönni.

Nagyon sok felnőttön látom, hogy egyszerűen el vannak idegenedve a templomtól, nem ismerősök ott, félnek tőle. Ezek a gyerekek nem fognak” – állítja a lelkész.

Sajátjuknak tekinteni A református közösség lelkipásztora szerette volna, ha csökken a távol-

28 • Karakter • parokia.hu

ság a gyülekezet és a tanoda között.

Kapóra jött ehhez a HEKS svájci protestáns segélyszervezet pályázata, amelynek közelmúltbeli elnyerésével nemcsak a tanoda fennmaradását biztosítják, de ösztönzést nyernek arra is, hogy egyre többen bekapcsolódjanak az akörüli szolgálatokba.

Ennek hatására a gyülekezet erején felül vállalja a tanoda anyagi támogatását és már programtervében is jelentős szerepet kap a roma és nem roma gyerekek közt végzett misszió. „Azt tekintenénk sikernek, ha a gyülekezet és a falu sajátjának tekintené az ide járó cigánygyerekeket, hogy később is támogassák a hosszú távú együttélést segítő programot” – számolt be Országh István. Újraindult az oktatás is De ennél is nagyobbat álmodnak a pátkai reformátusok. Távlati céljuk a helyi iskola újbóli megnyitása. „Már a második osztályt indítottuk el idén, kis létszámmal, ami önmagában is csoda, mert tíz gyerekkel sem veszteséges az iskola működtetése.” A Lovasberényi Református Egyházközség általános iskolájának két kihelyezett osztályában helyi református tanítónők foglalkoznak a gyerekekkel. „Több helyről kaptunk támogatást, hogy a régi iskolaépületet felújítsuk, hamarosan el

is készülnek a korszerű tantermek.

Reményeink szerint egyszer majd a falu integrált iskolája működhet bennük” – fogalmazott a lelkész.

A másik is ott van A gyülekezet családi napközit is működtet roma családok részére, szakköröket, kiscsoportos fejlesztő foglalkozásokat tartanak nekik. „A tervünk az, hogy idővel az iskola, a tanoda és a családi napközi komplex rendszerré álljon össze. Ma még az a reflex él a felnőttekben, hogy azért nem mennek el valahová, mert a másik is ott van. A gyerekek ebben a közegben megtanulhatnák, hogy senkire ne mondjanak nemet.”

Jakus Ágnes Fotó: Füle Tamás

Az éneklő ima A zene Istentől kapott ajándék, olyan nyelv, amin keresztül sokkal mélyebben fejezhetjük ki az Istennel való együttlét magasságát, mint bármi mással – vallja az énektanár. Géczy Kati azt mondja, hogy amikor énekel, lelkét felemelve imádkozik, és már nem is a zene számít, hanem ami megtörténik általa.

Kimozdítani A Benkő István Református Általános Iskola és Gimnázium ének–karvezetés tanára szerint a zene olyan eszköz, amit semmi nem helyettesíthet.

Géczy Kati korábban a Magyar Rádió Református félórájának munkatársaként dolgozott, de vonzotta a tanítás, ezért a gyerekei születése után énektanárként folytatta. „Édesanyám is tanított. Szelíd, türelmes és csendes tanítónő volt.

Szeretnék hozzá hasonlatos lenni, de ez nem mindig sikerül. Nekem más a mentalitásom, mint neki volt, én mindenáron ki akarom mozdítani a diákokat a tespedésből. Énektanárként állandó a küzdelmem, hogy hívogassam a diákokat: gyere, énekelj, zenéljünk együtt! Mindig vannak nehezebben mozduló lelkek.”

Ki nyer ma? Éppen az ilyen nehezen mozdítható lelkek miatt gyakran a hangszerek segítségével motiválja a diákokat. Énektermében nemcsak a zongora, hanem a gitár és számos ütős hangszer is megtalálható. Akik nem akarnak énekelni, azokat hangszerekkel próbálja bevonni a közös zenélésbe. Géczy Kati úgy véli, az a legfontosabb, hogy a gyerekek átéljék a zenélés örömét.

„A technika megkönnyíti a dolgomat. Emlékszem, annak idején az énektanárunk lakklemezen próbálta beállítani a kiválasztott zenei részletet, ami nem ment egyszerűen, és sokszor recsegett-ropogott a lemez.

Nekem könnyebb dolgom van, csak elő kell vennem az mp3 lejátszót a rengeteg zenével. Az órákon sokat játszunk: például a rádióból ismert »Ki nyer ma? Játék és muzsika tíz percben« vetélkedőt nagyon kedvelik a gyerekek. Lejátszom nekik valamelyik zenei részletet, ők pedig kitalálják, hogy mit hallanak.”

Nehezen megközelíthető Géczy Kati óráin gyakran felcsendül a komolyzene, és vannak visszatérő dallamok is. Bach Máté-passióját például minden nagypéntek előtt meghallgatják a gyerekek. Mozart Sóhajszimfóniája szintén sokszor van a repertoáron. A tanárnő mégis azt mondja, hogy számára Bartók a legkülönlegesebb magyar zeneszerző. „Tudom, hogy sokaknak nem könnyű befogadni Bartók zenéjét, én mégis úgy érzem, hogy a lélek mélységéről beszél. Minél idősebb korosztálynak beszélek Bartókról, annál kön�nyebb dolgom van, amikor eléjük tárom különleges gondolatvilágát.

Bartók zenéje nehezen közelíthető meg, mégis szeretném, ha lenne róla élményük a diákoknak, még akkor is, ha nem lesz belőlük rendszeres operahallgató. Szerintem azért nem hallgatnak a fiatalok komolyzenét, mert nem is ismerik, de ha megbarátkoznak vele, más lehet a helyzet. Vannak diákjaim, akik sokszor letöltenek és meghallgatnak olyan komolyzenei műveket, amivel az énekórán ismerkedtek meg.”

Mélyre merülni „Az embernek – főleg egy bizonyos kor után – kialakul a lelki igénye arra, hogy a modern zene mellett valami tartalmasabbat is hallgasson. Ha fáradt vagyok, szívesen hallgatom Bach h-moll szvitjét. Bartók és Kodály művészete zeneileg igen összetett, izgalmas, de csak akkor lehet a mélyére merülni, ha időt szánunk rá. Ezeket a műveket nem lehet egy pillanat alatt átlépni.

Mostanában azt veszem észre, hogy a modern zene hallgatása közben türelmetlenné válok. Nem tud magával ragadni, ha valami túl sok sablonból és sémából áll össze. Azt gondolom, nem csak én vagyok így vele, a zenére érzékenyeknek egy idő után unalmassá válik, ha egy jó ritmusos

Karakter • parokia.hu • 29

alapra sok sémát tesznek.”

Modern és tartalmas Sting, Presser, LGT, Queen, Led Zeppelin – csak néhány azok közül, amit szívesen hallgat a „Benkő refi” énektanára. „A modern zenékből is a gondolatokkal telibb, elvontabb dalok tetszenek. A Led Zeppelint például a férjem hozta be az életünkbe, csakúgy, mint Cseh Tamást, aki szintén a kedvencem lett. Ezek a zenekarok, zenészek nagy hatással voltak a zenei világomra, mert nem pufogtatnak közhelyeket, még akkor sem, ha néhol egyszerűbb zenei elemeket is használnak.

A felsorolt előadókat hallgatva azt érzem, hogy valóban át szeretnének adni valamit a közönségüknek. Énekelve imádkozni Géczy Kati nemcsak zenehallgató, hanem zeneszerző is. A zenés kezdetekről így fogalmaz: „Gyerekkoromban sokáig tanultam hegedülni, és a zongorát is ütögettük otthon. Tizenhárom éves lettem, amikor édesapám hazahozott egy gitárt. Attól a naptól kezdve minden áldott nap gitároztam és énekeltem. Hallgattam az LGT dalokat és lejátszottam őket gitáron. Ez az időszak különös módon összekapcsolódott a lelki ébredésemmel is. Amikor Isten megszólított és gyermekévé fogadott, átéltem, hogy gitározva és énekelve tudok valóban imádkozni.

Az imádságot tehát először énekel-

ve tanultam meg. Fiatalkoromban a Kispest-rózsatéri ifiben sokat énekeltünk, gitároztunk, ezután kezdtem magam is dalokat írni, és számomra véglegesen az imádság eszköze lett az éneklés.”

Minőségi és erőteljes Az énektanár arról mesél, az volt a legnagyobb ajándék az életében, hogy megérezte, dalban tudja leginkább átadni az Ige üzenetét. „Nem vagyok igazán jó kommunikátor, nem szeretek beszélni, de amikor az énekben meg tudom fogalmazni az Igét, azt szívesen továbbadom.

Emlékszem, milyen jó élmény volt felfedezni, hogy a dalaim megérintik az embereket. Családommal alapítottunk egy zenekart. A Keresztút zenekarral néha koncertezünk is, bár a munka mellett nagy elszántság kell, hogy újra és újra elinduljunk, utazzunk, technikát szereljünk. Ehhez képest viszont óriási élmény, ahogyan fogadják és szeretik a zenénket. A dalok az igék erejéből születtek és erős mondanivalójuk van. A célunk az velük, hogy kimozdítsanak a frázisszerű megfogalmazásokból.

Zenénk és szövegeink nem egyszerűek, ezért a koncerteken képek vetítésével próbáljuk segíteni a megértést. A stílusunk nehezen meghatározható, modern, de nem szórakoztató zene, viszont minőségi és erőteljes üzenetet hordoz. Nem a népszerűség a célunk.”

Valódi dolgok Saját dalai születéséről azt meséli, hogy akkor keletkeztek, amikor mélyen megérintette valamelyik bibliai ige. „Sokszor próbáltam dalba önteni igéket, de ha nem Istentől jön az ihlet, mit sem ér a próbálkozás.

Sztravinszkijról azt olvastam egyszer, hogy azt vallotta, mindig az Istentől kapott első gondolathoz kell ragaszkodnia. Valahogy így vagyok én is, mert ha másként teszek, előbb-utóbb rájövök, hogy nem működik, mert nem lesz igazi átütő ereje a dalnak, akkor meg minek az egész? Abból kell kicsiszolni a dalt, amit Istentől kapok, ez átformál és átjár. A kósza gondolatokból nem születnek valódi dolgok.”

A lázadók „Osztályfőnökként a gyerekekkel sokszor beszélek Istenről, és remélem, hogy megragad bennük valami módon Isten üzenete és elhívása.

Persze a hetedikes osztályom éppen lázadó korban van, de ez a lehető legtermészetesebb és teljesen elfogadható. Én is lázadtam a szüleim ellen, muszáj volt más irányba mennem, mint nekik. Gondolom, ők ugyanígy vannak vele. Engem azonban egyáltalán nem zavar a gyerekek lázadása, leginkább csak arra vágyom, hogy ráleljenek Isten útjára.”

A zene közelében A tanárnő azt mondja, lehet, hogy csodabogárnak tartják a tanítványai, de nem bánja. Amikor arról faggatom, hogy mikor érzi magát boldognak, azt válaszolja, hogy elsőként a családja jut eszébe a boldogságról, de hozzáteszi, számos más helyen is átéli a boldogságot, ha Isten közelében lehet. Számára Isten a zene közelében van.

Fekete Zsuzsa Fotó: Füle Tamás

30 • Karakter • parokia.hu

A pásztorbot és a vessző Idén iktatták be tisztségébe Szabó Ferencet, a Dunamelléki Református Egyházkerület legfiatalabb esperesét.

A harminchat éves lelkipásztor a leköszönő Agyagási Istvánt váltja a vértesaljai egyházmegye élén. Az egyházvezető a mányi református templomban tette le esküjét a többi vezető tisztségviselővel.

Amit te odaadsz Az ünnepi istentiszteleten Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét. Az egyházvezető igehirdetésében úgy fogalmazott: „Az esperes az a fiú, akinek öt kenyere és két hala van” – ezzel utalt arra a bibliai történetre, amikor a

Jézust körülvevő tömegből egy kisfiú szerény elemózsiáját szaporította meg és osztotta szét az embereknek Jézus. Az egyházvezető azt mondta: „Tegyétek Jézus kezébe, amitek van. (...) Ne aggodalmaskodjatok, mindig jut. Amit te odaadsz igaz, tiszta szívedből, azt Jézus megsokasítja. Jézus azt akarja, hogy add oda az életedet, oszd szét, amit tőle kaptál, higgy Őbenne és üdvözülsz. Nem mi megyünk az üdvösség felé, hanem az üdvösség jön felénk. Isten országa jön.” – mondta a püspök.

Karbantartás „Szabó Ferenc vagyok, Krisztus szolgája. Vértesaljai, bicskei származású, háromgyermekes családapa, férj; mányi lelkész és Isten kegyelméből a Vértesaljai Református Egyházmegye esperese – kezdte esperesi székfoglalóját Szabó Ferenc. A lelkipásztor azt mondta, hogy szolgálatát az Apostolok cselekedetei 20. részének 28. versében olvasható Ige határozza

meg: „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.” A lelkipásztorokhoz szólva úgy fogalmazott: „Engedjétek, hogy karban tartson benneteket a legnagyobb lelki szervizes, a mi Urunk, Jézus Krisztus.

Esperesként szeretném biztosítani az időt és lehetőséget a feltöltődésre, ehhez minden eszközt megadva.

Tudjátok, ha egy autóban nem cserélnek olajat, a motorja besül; viselj gondot magadra! Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra.

Pontosság Szabó Ferenc szólt arról is, hogy szeretné, ha őszinte, egyenes, egyszerű beszéd jellemezné a kommunikációjukat, valamint csapatmunkában keresnék a választ a felvetődött kérdésekre. „Számítok minden lelkész és gyülekezet jobbító szándékú véleményére és tevékeny munkájá-

Karakter • parokia.hu • 31

ra. Ahogy elöljáróink jó példát mutattak, tervezzük a gondnok úrral együtt mi is, hogy végiglátogatjuk az egyházmegye lelkészcsaládjait és gyülekezeteit. Mint az egyházmegye kronométere, várom a pontosságot és a precizitást, jó volt látni már az első héten, ahogy a lelkészek a hittanos adatszolgáltatásban serénykedtek, dolgoztak.

Ezt a pontosságot várhatjátok tőlem is” – tette hozzá.

Nemzeti értékek A vértesaljai esperes fontosnak tartja, hogy a 21. században a magyar nemzet részeként szolgálhatnak. „Isten igéjével összhangban fontosnak tartom, hogy nemzeti értékeinket megtartsuk és ápoljuk. Egyik fóruma ennek a testvér-egyházmegyei kapcsolat, melyet szeretnék megerősíteni. Fontos, hogy megtaláljuk a vidéki posztmodern ember lelkéhez, életéhez az utat. Úgy hirdessük Isten igéjét, hogy az elérjen az emberekhez, ezért képezzük tovább magunkat mi, lelkészek is.”

A pásztorbot és a vessző (...) „Isten szava meghatározza az egymás iránti viszonyulásunkat, ez a szeretet köteléke. Az imént tettem fogadalmat arra, hogy egyházunk törvényeit megtartom és megtartatom.

Azért imádkozom, hogy Isten adjon bölcsességet a szeretet kötelékének erősítésében és a törvények megtartásában, megtartatásában. Kérem Isten

bölcsességét, hogy a szeretet által megoldható dolgok és a fegyelem, a törvény alá eső dolgok között mindig meglássam a különbséget. Isten adja, hogy a pásztorbot és a vessző soha ne cserélődjön fel kezemben. Kedves Testvérek! Szolgálatunk lecsupaszított esszenciális valósága, hogy lelkeket mentsünk Krisztusnak az Ő kegyelméből. Minden ezért van: az egyház és az egyházmegye is, hogy ennek a szolgálatnak az előterét és hátterét biztosítsa. (...) Esperesként nem tehetek mást, mint hogy ezt a szolgálatot előmozdítsam, támogassam, segítsem.

Szabó Ferenc vagyok, öt kenyerem és két halam van. Ma mindezt átadom Jézus kezébe. Gyertek velem a csodák útján.”

Precizitás, fokozott munkatempó A Vértesaljai Református Egyház-

megye közgyűlésén Mány polgármestere, Szabó Zoltán is köszöntötte az új esperest. A település első embere azt mondta: Szabó Ferenc optimizmusa, derűje sokszor átsegítette a nehézségeken a közös munkában. Az esperest precizitás, fokozott munkatempó, pontos irányok, pontos tervek és célok jellemzik. „A presbitériumnak – amelynek én is tagja vagyok – időnként össze kell szedni magát, hogy követni tudjuk Ferencet. Ezt az egyházmegye lelkészei és munkatársai is rövidesen megtapasztalhatják. (...) A mányi gyülekezetben és presbitériumban rám mindig számíthat” – zárta gondolatait a polgármester.

A közgyűlésen az esperes mellett fogadalmat tett a többi tisztségviselő is: az egyházmegye gondnoka és két főjegyzője, majd a lelkipásztorok mondtak rájuk áldást. A leköszönő esperes, Agyagási István Péter első levele 4. rész 11. versével mondott áldást utódjára: „ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.”

Fekete Zsuzsa Képek: Tót Zoltánné Rózsa

32 • Karakter • parokia.hu

Jó és hű szolga Mire hív Isten és mire nem?

Hol a határa a szolgálatnak?

A teljesítmény vagy a hűség számít?

A sáfárságról is szó esett a Presbiteri Szövetség legutóbbi konferenciáján.

Isten képviselete „Az Istentől kapott erőforrások használata a tőle kapott cél elérése érdekében – ez a sáfárság” – mondta Vass Pál, a Református kegyességi életgyakorlatok elnevezésű képzés előadója. Ez a témakör is része annak a hét témát feldolgozó egynapos képzésnek, amelyet a Presbiteri Szövetség időről időre meghirdet gyülekezeti tagok és presbiterek részére. „Tanítványi létünk a gondolkodásunkra, az erkölcsünkre, a hivatásunkra és a társadalmi szerepvállalásunkra is kiterjed. Isten arra hív, hogy minden téren hitelesen képviseljük őt ebben a világban” – Vass Pál szerint ebben kaphatnak segítséget a képzés iránt érdeklődők.

Jézus az Úr Az előadó a sáfárságról is beszélt a Parókia portálnak. „A keresztyénség központi hitvallása, hogy Jézus az Úr. A sáfárság tehát az Istenre tekintett állapotban valósul meg, és csakis akkor működik optimálisan. Akkor szolgálunk igazán, ha azt az Istentől kapott erővel és nem görcsös akarással tes�szük. Jézus Urunk, amikor elment, útmutatásképpen ránk hagyott két dolgot, ami eligazít minket ebben is: az Ő Igéit és a Szentlelket.”

Amiről nem kell beszélni Ezek segítenek a konfliktusok kezelésében is, hiszen nézeteltérések keresztyén szolgálók között is óhatatlanul kialakulnak – tette hozzá Vass Pál. „Az én módszerem az, hogy ha a feszültség nagyon rólam szól, akkor nem biztos, hogy kell beszélni róla.

Vagyis ha nem az a féltő szeretet munkálkodik bennem, hogy a másiknak ne csak a jót mondjam meg, hanem azt is, amiről kínosabb beszélni. Ha viszont már beszélünk róla, akkor azt a legnagyobb szeretettel és őszintén tegyük. Amikor el tudok ide jutni, azok a beszélgetések általában jól sikerülnek. Meggyőződésem, hogy a kisebb-nagyobb konfliktusok kezelésével Isten a tanítványi létben akar minket előrébb vinni.”

Többet magunkról Ha az ember az Isten által rendelt helyén van, érhetik és érik is nehézségek, de hosszú távon jól érezheti magát a szolgálat közben – fogalmazott az előadó. Kérdés, hogyan lehet megtalálni, milyen talentumokat kaptunk Istentől és hogyan használhatjuk azokat. „Anthony de Mello mondta, hogy az emberek napról napra többet tudnak a világról, de egyre kevesebbet tudnak saját magukról. Fontos lenne

Isten elé állva megvizsgálni, mit is kaptunk tőle, és örülni neki. Valahogy el kellene kezdenünk számot vetni azzal, hogy az ajándékainkat melyik közösségünkben, életünk melyik területén miként akarja Isten kibontani.”

Mire hív Isten?

A szolgálatban kísértések is adódnak: nehéz megtalálni a passzivitás és a hiperaktivitás közötti egyensúlyt – fejtegette Vass Pál. „Istenre kell tekintenünk nap mint nap, a vele töltött idő segíthet eligazodni minket abban is, igent mondjunk-e egy szolgálati lehetőségre. Isten Igéjének tükrében és a Szentlélekkel való közösségben újra és újra megláthatjuk saját magunkat és felfedezhetjük, ha pótcselekvésként teszünk dolgokat, például valamilyen gyengeségünket kompenzálandó vagy enyhülést, a figyelmünk elterelését keresve a terhekről a munkában. Magam is küzdök néha azzal a kérdéssel, mi az, amit Isten vár tőlem, amibe szeretné, ha becsatlakoznék és mi az, amit az Ő nevére való hivatkozással teszek. A kettő nem feltétlenül ugyanaz.”

Egyedül vagy többen Az Isten előtti megállásnak elsősorban önmagáért való jelentősége van – véli.

Karakter • parokia.hu • 33

„Meg kell bizonyosodnunk afelől, mi Isten szándéka velünk. Közel került hozzám az az Ige, hogy először önmagukat adták az Úrnak, aztán nekünk, Isten akaratából (vö. Korinthusiakhoz írt második levél 8. rész, 5. vers).

Mielőtt a talentumainkat felkutatnánk, adjuk először önmagunkat az Úrnak! Legyen az életünknek olyan része, amikor csak mi vagyunk és Isten. Ez segíthet megtalálni önmagunkat és az ajándékainkat, és csak ez menthet meg ezen az élethosszig tartó utazáson attól, hogy ne máshová induljunk sáfárkodni, mint ahová Isten hív.”

Mennyiség vagy minőség Gyakrabban akarunk sokat szolgálni, mint kevesebbet kellő minőséggel – hívta fel a figyelmet Vass Pál. „Közel áll hozzám János evangéliumának harmadik fejezete is. Itt beszél Krisztus arról, hogy újonnan kell születnünk. Itt van az evangélium szíve is, a 16. versben. Megdöbbentett, hogy a Szentírásnak ez a fundamentuma egy négyszemközti beszélgetésben hangzik el az éjszaka közepén. Krisztus nem azt mondta, hogy üljetek össze sokan, majd szóljatok, ha még többen

34 • Karakter • parokia.hu

vagytok, és ha elegen lesztek, akkor elmondom nektek a tutit. Most mégis, jó kétezer évvel az után a beszélgetés után látjuk, hogy ami ott elhangzott, átformálta a világot és bennünket is.”

Krisztusibbá tenni Amire Isten elhív, abba érdemes beletenni a tőlünk telhető legtöbbet – hangsúlyozta az előadó. Bár teljesítménykényszerbe hajszolhatja egy-egy gyülekezet néhány fős szolgáló magját, hogy a szolgálati terület nagy, az elhívott szolgáló kevés, szerinte nem a résztvevők számában van a sáfárság kulcsa. „Inkább abban tennék különbséget, hogy egyedül Istennel vagy többen – és a több hadd legyen egynemű kategória. Jézus azt mondta, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevében, Ő ott van közöttük (vö. Máté evangéliuma 18. rész, 20. vers). Az a gyülekezet, ahol van két-három imádkozó, Istenre tekintő ember, akik próbálnak tenni valamit a közösségért, képesek a gyülekezet életét átformálni és krisztusibbá tenni.”

Ráadásul A sáfárság és az íratlan társadalmi normák nem mindig vannak össz-

hangban – tette hozzá végül Vass Pál. „A sikeres élet nem feltétlenül hiteles élet, vagyis nem mindig van összhangban azzal, amire Krisztus hív bennünket. A világ elhiteti velünk, hogy a karrierépítés és az anyagi gyarapodás feltétlenül jó. Mi pedig biztonságot szeretnénk teremteni a családunknak, ezért sokat dolgozunk, így viszont nem jut időnk sok mindenre. Az Úr ezzel szemben azt mondja, keressétek először Isten országát és az Ő igazságát, és ráadásul mindezek megadatnak nektek (Máté evangéliuma 6. rész, 33. vers).”

Jelentkezés A sáfárságról és a tanítványságról többet hallhat a Református kegyességi életgyakorlatok elnevezésű konferencián, melyre legközelebb június 20-án, szombaton kerül sor az üllői református gyülekezetben. Jelentkezési határidő: június 6. Jelentkezni az egynapos képzés törzsanyagát összeállító Szabó Károlynál lehet.

Elérhetőség: 20/ 332 86 26; szakdiagnozis@chello.hu Jakus Ágnes

A hős útja Mézga család, Doktor Bubó, János vitéz – ki ne emlékezne a magyar animációsfilm-gyártás kultikus darabjaira? És ki gondolná, hogy mindehhez köze van egy református lelkésznek, a budapesti teológia professzorának?

Márpedig Békési Sándor a közkedvelt sorozatok és az első egész estés rajzfilm megalkotásában is részt vett, ma viszont dogmatikát és esztétikát oktat leendő lelkészeknek.

Hogy milyen út vezetett idáig, arról rajzai mellett mesélt portálunknak – és egyre most is szakított időt.

Rajzfilmrendező és grafikus, református teológus. Az érettségi utáni naptól húsz éven át, a rendszerváltásig dolgozott a Pannónia Filmstúdióban.

Jankovics Marcell rajzfilmrendező néhány éve egy vele készült interjúban legtehetségesebb tanítványai között említette Békési Sándort, aki végül „elment papnak”. És valóban.

Bár reformátusként nevelkedett, a hittanórákon még csak a flanel háttérre tapasztott színes figurák nyűgözték le.

Kamaszként a közeli kisképző ablakából figyelte a „fekete varjakat” a Kálvin téri templom körül, igaz, a torony már akkor a transzcendens különös sejtelmével vonzotta a tekintetét. Később viszont épp a rajzterem szomszédsá-

Karakter • parokia.hu • 35

Zűr az űrben Beszélgetésünk közben a teológiai könyvek karéjából előkerül egy, a maga korában csúcstechnikának számító nyolcas vetítő. „Tizennégy éves voltam, amikor édesapám megvette nekem ezt a vetítőt a hozzá tartozó kamerával együtt. A szakközépiskolába is vittem magammal, minden osztálykiránduláson forgattunk. Édesapám ismerőse a filmstúdióban dolgozott, ő hozott használt celluloidlapokat. Lemostam róluk a figurákat, kettévágtam őket, hogy dupla annyi legyen belőlük, és ezekre rajzoltam gyerekként. Megfestettem a hátteret, először egy kalózos filmet találtam ki, aztán pedig egy űrhajósat, Zűr az űrben vagy valami hasonló címmel.” gában lett beosztott lelkész, majd a budapesti teológia professzora, egy ideig dékánja.

A fogadalom De az első szerelem a rajzfilm volt.

Tizenkét éves lehetett, amikor bemutatták Walt Disney Csipkerózsikáját.

A mese lenyűgözte, aznap a vécébe bezárkózva ünnepélyes fogadalmat tett magának: olyan alkotásokat szeretne létrehozni, amelyekkel gyönyörködtetni tudja az embereket. Álma teljesült. Békési Sándor sok egyéb mellett készített könyvillusztrációkat a Lúdas Matyihoz, József Attila és Ady

36 • Karakter • parokia.hu

Endre verseihez, a Bánk bánhoz és a Micimackóhoz is. Bucó, Szetti, Tacsi címmel képregény-sorozatot rajzolt három kiskutyáról. Részt vett a Mézga család és a Bubó Doktor sorozatok, valamint az első egész estés magyar rajzfilm, a János vitéz megrajzolásában.

Egyik legfőbb műve A vázák meséi című, görög mitológiáról szóló 4x12 perces animációs televíziósorozat.

Az ismertséget Fények virradat előtt című vizsgafilmje hozta meg számára, amely számos fesztiváldíjat elnyert itthon és külföldön is.

Viszonylag szabad kézzel Később a kisképző textil-, majd animációsfilm-szakos diákja lett.

Itt a hazai animációsfilm-gyártás olyan kultikus alakjai tanították, mint Dargay Attila, Nepp József és Jankovics Marcell. Később ő is csatlakozott a nagy, közös alkotóműhelyhez, a Pannónia Filmstúdióhoz. Igazi sziget volt, jó társasággal és szép kerttel, amelynek körtefái alatt szívesen elidőzött munka után – meséli. „A stúdió az idősebb Matolcsy György vezetése alatt élte fénykorát. Rendkívüli időszak volt, minden-

féle ember dolgozott ott, függetlenül attól, milyen nézeteket vallott. Nem is nagyon piszkáltak minket, a kultúrpolitika a rajzfilmmel nem törődött annyira, mint a játékfilmmel vagy a szépirodalommal. Azért a rövidfilmekbe időnként beleszóltak: a végkicsengésük nem lehetett kompromittáló a rendszerre nézve. Jankovics híres, kis híján Oscar-díjat nyert filmje, a Sisyphus vége eredetileg az volt, hogy a kamera eltávolodik, és a súlyos követ golflabdaként üti el egy monumentális ütő. Ezt letiltották, másik befejezést kellett kitalálni. Volt, hogy a vörös szín használatát korlátozták, vagy ránk szóltak, hogy valamelyik figura ne legyen kopasz, mondván, Rákosi Mátyásra hasonlít – pedig már a hetvenes évek végén jártunk ekkor.”

róluk. A hangokat mindig előre felvették, ezt a figurát Tahi-Tóth László szólaltatta meg nagyon jól megjátszott hangon. Ez magnón megvolt nekünk, és kikockázva is megkaptuk, vagyis tudtuk, melyik filmkockára melyik hang jön. Ez a karakter nagyon inspirált. Jól fel lehetett ruházni gesztusokkal, még tükör is volt előttünk, hogy megfigyelhessük a mimikánkat rajzolás közben. Kissé idegbajos orvost raj-

Két másodperc Hetente néhány ezer kockát kellett leadniuk – az egyetlen, állandó kötöttséget ez jelentette. De a rajzolásban szabad kezet kaptak. „A János vitézben fázisrajzoló voltam. Akkoriban még nem volt számítógép. Két kulcsmozdulat-rajz közé be kellett sűríteni az átmeneti mozdulatokat. Két másodperc alatt fogom meg ezt a könyvet, ez azt jelenti, hogy 24 rajzot kellene készítenem, ha ezt a mozgást ábrázolnám. Ha viszont sokkal gyorsabban kapom el, hat rajz is elég. Ezeket a fázisrajzoló rajzolta meg. A ranglétra úgy épült fel, hogy fázisrajzolóként kezdtünk, aztán kulcsrajzolók lettünk, végül mozdulattervezők.”

A rajzolás magas szintje ez, hiszen tartani kell az arányokat, a karaktert. „A figurát a mozdulatok teszik élővé. Ha ezek sablonosak, a végeredmény is rossz. Az a jó, ha minden figurához tartozik egy-egy karakteres mozdulat is” – magyarázza az alkotó.

zoltam, aki időnként rángatózik – valahogy továbbgondoltam a helyzetét: a Közel-Keleten nap mint nap aknák robbannak. A mozdulattervező munkája hasonlít a színészére. Nem csak a forgatókönyvet kell nézni – hogy mit kell cselekednie egy figurának –, az a jó, ha a szereplő minél karakteresebb.” Újat kezdett Bár élvezettel beszél az animációs filmről még ma is, döntéséhez, hogy pályát vált, hozzájárult, hogy szellemi éhségét nem elégítette ki a képzőművészet – árulja el a teológus. Igaz, megtérésében is nagy szerepe volt a művészetnek. Az esztergomi bazilika klasszicista épülete, reneszánsz vörös márvány faragásai és a főpapi sírok számvetésre késztették. „Ráébredtem, hogy ezek az emberek tettek valamit.

Ugyan ők maguk elporladtak, semmivé lettek, de több az élet ennél: a művük fennmaradt. Rájöttem, hogy nem mindegy, hogy azt az időt, amit kaptam, mire fordítom.”

Jézus Krisztus akkor lett élő valósággá számára, amikor János evangéliumát tanulmányozta – teszi hozzá. A sárospataki teológia professzoránál és könyvtárosánál, Újszászy Kálmánnál és feleségénél tett látogatása a refor-

Amikor kedvenc karakteréről kérdezem, Békési Sándor a Vakáción a Mézga család sorozat orvosát említi. „Amikor a sivatagban legyengül a család, egy magyar orvos gondoskodik

mátus lelkészi pálya iránt ébresztett benne vonzalmat, Augustinus vallomásai pedig arról győzték meg, hogy lehetséges pályát módosítani.

Először azért jelentkezett teológiára, hogy a filmgyártáshoz szerezzen impulzusokat, de idővel végérvényesen lángra lobbant a tudomány iránt.

Míg nappali tagozaton tanult, néhány évig még bedolgozott a stúdióba, hogy valahogy eltartsa családját, aztán végleg letette a ceruzát. Volt kollégáit meglepte a hír, és amikor visszajárt, gyakorta elbeszélgetett velük döntéséről. „Nagyon jó beszélgetések alakultak ki köztünk, olyanok is megnyíltak, akik korábban nem.”

Pogányok apostola Legszívesebben nem hívő közegben hirdet igét vagy tart előadást – árulja el a teológus. „Pál apostolt épp azért szeretem, mert ő a pogányok apostolának nevezi magát. Annál nagyobb örömem nincs, mint amikor képzőművészekkel teologizálhatok. Akik még nem hallottak az evangéliumról, akik még keresnek.” A lelkésznek magát kell adnia a szószéken is – teszi hozzá Békési Sándor. „Készülés közben van, amikor belesüppedek abba a szerepbe, hogy nekem szólnom kell a gyülekezetben, de ha benne maradnék ebben az állapotban, a lelkész beszélne belőlem, ami nem őszinte. Az igehirdetésnek akkor van ereje, ha ember áll az emberek előtt, csak éppen palástban, és olyan hangon szól, olyan szavakkal, amit mindenki megért.”

Karakter • parokia.hu • 37

A kapu Persze, mi más is lenne Békési Sándor igazi szakterülete, mint a teológiát és a művészetet egyesítő terület, a teológiai esztétika? „A szép az a kapu, amin át a keresztyén ember eljut odáig, hogy elkezdi firtatni, ki az, aki ezzel a széppel megajándékoz. Ezután következik az etika: ha már tudom, ki az, azt is tudom, hogy fogok élni ezután.

Csakhogy a reformátusok rögtön az igazból indulnak ki – abból, kicsoda az Úr. Ezért gyakran elmarad ennek az előzménye: hogy a kérdés feltevéséhez azért kell egy kapu, amin az ember belép, máskülönben nem is érdekli a válasz – hiszen a legtöbben nem mozognak teológiai körökben. Kell, hogy érezzék, valami közük van ehhez.

Az ember a szép vonzásán keresztül tud Istenhez közeledni.”

Igényes egyház Ahhoz, hogy az egyház vonzza az embereket, igényességre kell törekednie. „Hitben, intelligenciában, etikusságban, életodaadásban, mindenben.

Vannak igényes fülű, igényes szemű emberek, akik halkan leülnek a hátsó padba, és ha színvonaltalanságot tapasztalnak, többé nem jönnek vis�sza a templomba.”

A vége felől „A filmkészítés segített az életre úgy tekinteni, mint olyan drámára, aminek megvan a kezdete és a kiteljesedése” – ismeri el a professzor. „Ahogy azt a hitvallásunkban is megfogalmazzuk, az egész történelem eleve elrendelt, Krisztus keresztjével a közepén. A keresztyén ember küldetése a beteljesedés felől van meghatározva. Én magam tudatosan nézem az éveket, hogy hol tartok, milyen korszakokon vagyok túl, és mit kell még megtennem, mert ez felelősség is, a drámát be kell teljesíteni.”

Az ősi forgatókönyv Rendezőből tanú lett, méghozzá egy ősdráma tanúja – vallja Békési Sándor.

38 • Karakter • parokia.hu

„Hollywoodi producerek kihirdettek egy pályázatot forgatókönyvírók számára, hogy írják meg, mi a jó film biztosítéka. Bebizonyosodott, hogy ugyanaz, mint amit Joseph Campbell vallástörténész megírt A hős ezer arca című művében. Campbell összevetette a különböző népek meséit, mítoszait, és azt találta, hogy a hős mindig bejár egy utat, amelynek a mélypontján, egy lehetetlennek tűnő helyzetben győzedelmeskedik. A sikerfilmek főszereplői szintén kapnak valamilyen megbízást, eleinte nem akarják ugyan vállalni, aztán mégis belekerülnek a slamasztikába. A tetőponton van egy iszonyú helyzet, amiből ember nem jön ki, végül mégis győznek. A krisztusi út, ez az ősdráma bele van teremtve ebbe a világba. Lelkészként meg szeretném ismertetni az emberekkel, hogy amikor katarzist élnek át a moziban, az operában vagy a színházban, akkor valójában Krisztusra találnak.”

Egy másik ország Nem sajnálja, hogy bár a lélek megmarad, az anyag elporlik? – vetem föl.

Sokat gondolkodik a Mennyen – árul-

ja el a teológus. „Ez vigasztal engem, mert valami megmarad. Amikor az ember alkot, bármi legyen is az, amit csinál, Isten országába dolgozik. Oda ültetünk fákat, életünk jó dolgai oda tartoznak. Ez ad nekem erőt a hithez is.”

A lényegi ember „Mindig a viszonyítási pontunkra kell nézni, és nem arra, ami tapasztalható. Az egyháznak is két arca van. Van egy földi, mulandó, és van egy lényegi. A szép egyház az igaz egyház, ami a nem látható szférában van, és amelybe beletartoznak mindazok, akik bár a sírban vannak, de az örökkévalóságban élnek – Avilai Teréz és Assissi Ferenc éppúgy, mint Kálvin János. A szép ember szintén a lényegi ember.

Az, akinek Isten teremtette, aki ő valójában. A feladat: fölfedezni, mit akar tőlünk Isten, kiért is halt meg. Valaki leéli az életét, és nem volt önmaga. A keresztyénségben az ember esélyt kap arra, hogy megtalálja az igazi önmagát.”

Jakus Ágnes, Fotó: Füle Tamás

A hit első mécsese „Az imádság nem arról szól, hogy miképpen változzanak meg a dolgok körülöttem, hanem arról, hogy miképpen változzak meg én. És ha én megváltoztam, megváltozott a világom is” – fogalmazott portálunk mikrofonja előtt Németh Dávid. A budapesti teológia professzorával az imádságról beszélgettünk.

Az ember időről időre érzi, hogy ki van szolgáltatva nála hatalmasabb erőknek, ezért valahogy befolyást szeretne gyakorolni rájuk – ez az oka annak, hogy egy kilencvenes évekbeli reprezentatív felmérés szerint a nem hívő nyugat-európaiak csaknem fele imádkozik szorult helyzetben – hívta fel a figyelmet Németh Dávid professzor. „A hit első mécsese az imádság, ez lobban fel először, és ez az utolsó mécses is, amely kialszik, ha valaki megrendül a hitében, vagy amikor a halálos ágyon fekszik” – fogalmazott. Értelmet találni Gyakran kéréseinkkel fordulunk Istenhez, de miért is tesszük, ha Ő úgyis mindent tud? – tudakoltuk a református teológiai tanártól. „Fontos, hogy ami bennünk van, mi is végiggondolhassuk és kimondhassuk Isten színe előtt. De az imádságban nemcsak kérni lehet, hanem hálát adni is. A Zsoltárok könyvében különféle imádságok találhatók. Van, amikor az imádkozó imádság közben

lel rá valaminek az értelmére, ami addig titok vagy nehezen elhordozható valóság volt előtte. A 73. zsoltár épp egy olyan folyamatot mutat be, amelyben a hívő értetlenül áll azelőtt, hogy a hitetlenek jólétben élnek, míg ő hűsége ellenére is mindig megbotlik. A fordulatot az hozza meg számára, amikor elmegy az Isten templomába, ugyanis ott megtudja, milyen végük lesz azoknak, akik Istent megvetik. Ima közben megvilágosodhat előttünk is, mi Isten rendje, gondolata, terve a világgal, a körülöttünk lévőkkel és velünk. Ebben pedig értelmet találva megnyugodhatunk.

Ahogy a zsoltáros is, amikor az Úr elé visz egy számára érthetetlen valóságelemet, megváltozik a szemléletmódja, és felfakad benne a hitvallás, a dicséret.”

Vannak olyan zsoltárok is, amelyben az imádkozó lelki feszültségeitől szabadul meg. A panaszzsoltárok egy része például belső vívódások, félelmek Isten elé viteléről és a nála talált megnyugvásról szólnak – fejtegeti Németh Dávid. „A halálfélelem,

a szomorúság, a bűntudat, a veszteség, a betegség krízishelyzetet idézhetnek elő. Ha az ember lelki bajait az Isten elé viszi, lelkében rend teremtődik, mert Isten közelségének az erőterében rendeződnek a dolgok.

Találunk a zsoltárok között olyan imádságokat is, amelyek a társas kapcsolatok helyreállítását szolgálják: ellenségeskedésből, elhagyatottságból mutatják meg a kiutat, miközben a zsoltáros Istenre bízza a megoldást.”

Egymás terhét Az embertársi kapcsolatokért való könyörgést azonban nemcsak a konfliktusok feloldásának vágya motiválhatja. „Mások terheit is komolyan vehetem, és Isten elé vihetem. Ezzel minőségi változás következhet be az emberi kapcsolataimban is” – vélekedik a professzor. „Pál mondja, hogy egymás terhét hordozzátok és így töltsétek be Krisztus törvényét (vö. Galatákhoz írt levél, 6. rész, 2. vers). Optimális esetben a hívők közösségében senki sem érez-

Karakter • parokia.hu • 39

heti, hogy magára van hagyva az élete küzdelmeiben. Még azt sem, hogy csak az Isten tekint rá, mert vannak, akik együtt hordozzák a terheit vele Isten előtt. Van, hogy meggyengülnek emberek, már-már nem tudnak imádkozni, mert bajukban panaszuk van Istennel szemben, Őt vádolják, Őt okolják. Lehet, hogy nem mondják ki, csak a lelkük mélyén éreznek ilyesmiket, de milyen jó, ha ilyenkor valaki erős hittel melléjük áll és Isten elé viszi, amit ő nem akar.”

Vannak, akik évtizedekig imádkoznak szerettükért. „Jézus ugyan mondja, hogy aki kitart, az meghallgattatik (vö. Lukács evangéliuma 11. rész, 5-13. vers), mégsem maga a kitartás a meghallgattatás garanciája, hanem az, hogy Isten látja, milyen fontos nekem az a kérés, amit elé viszek, és nem is az enyém, hanem a másiké. Ő tekintettel van arra, mi az, amit nagyon a szívünkön viselünk.

Komolyan veszi és választ ad rá.”

Meghallgat-e Isten?

Az imádságaink meghallgattatásával kapcsolatos kétségek mindig a hit gyengeségére utalnak – véli Németh Dávid. Pedig az imádság alapja épp a bizalom. „Sokan nem is tartják számon, hogy meghallgattattak-e a kéréseik vagy sem, vagy pedig eleve kétségeik vannak efelől, mégsem merik megtenni, hogy nem imádkoznak. Pedig Isten mindig válaszol, csak nem mindig azt, amit én akarok hallani. Amikor imádkozunk, nem számlát nyújtunk be, hanem Isten akaratára hangolódunk. Az imádság értelme nem az, hogy Isten megadja-e vagy azt adja-e, amit én kívánok, hanem az, hogy rábíztam-e az Istenre a dolgaimat. Ha igen, a bizalmamban az is benne van, hogy ami ezután történik, a javamra szolgál.”

A felnőtt és Isten párbeszéde Csodaváró, majd adok-kapok jellegű imádság, aztán bizalmas beszélgetés, végül párbeszéd – így fejlődik

40 • Karakter • parokia.hu

az imaélet az ember személyiségfejlődésével párhuzamosan, magyarázza a professzor. „A református kegyességnek két fő tartóoszlopa van: az Ige és az imádság. Ez adja a dialogikusságot is: Isten szól és én válaszolok, én szólok, és az Isten válaszol.”

Mi a válasz?

Kérdés persze, hogyan tudjuk megérteni Isten válaszát. Németh Dávid szerint nem egy hang megszólalására kell fülelnünk, amikor válaszra várunk. „Nem kell várnunk valami különös isteni kinyilatkoztatást, mert az már megtörtént. Isten azért adta az Ő Igéjét, hogy ott keressük a választ.

Isten, persze, más módon is „beleszól” az ember életébe. Szentlelke által békességet teremt bennem, rendbe teszi a gondolataimat, az érzelmeimet, vagyis a válasz számomra mindig a megnyugvás. Például, Isten előtt gondolok végig választási lehetőségeket, és nagyon határozottan

érzem, hogy az egyik mellett kiköthetek. Mivel az Istennel beszélgetve történt ez, biztos vagyok abban, hogy Isten emelte ki a három-négy lehetőség közül azt az egyet, amit Ő tanácsol nekem. Vagy amikor düh, sértettség vagy éppen szeretet, vonzódás indulatai kavarognak bennem, és megnyugszom, akkor feleletet kaptam az imádságomra, mert Isten az Ő Lelke által rendet teremtett ott, ahol rendetlenség volt.”

Szüntelen imádkozni?

Reformátori értelemben az egész életünk imádság – teszi hozzá Németh Dávid. „Pál apostol azt

mondja: szüntelen imádkozzatok (vö.

Thesszalonikaiakhoz írt első levél 1. rész, 17. vers). Ez nem jelenti, hogy állandóan összekulcsolt kezekkel jövök-megyek a világban és beverem a fejem az első utcasarkon, hanem azt, hogy Isten iránt nyitott az életem. Mindenben Istenre gondolva

járok el, engedem, hogy mindenhez köze legyen. Istennek úgyis mindenhez köze van, de ki kívánom fejezni, hogy örülök ennek és akarom, hogy így legyen.”

Bárhol, bármikor Bárhol, bármikor lehet imádkozni, és nemcsak a kimondott szó lehet ima – állítja a professzor. „Gyakran előfordul, hogy megyek az utcán vagy ülök a metróban és imádsággá válik, amit magamban gondolok. Talán magamban meg is fogalmazom, hogy hálás vagyok, Istenem, vagy kérlek, tekints le rám. Máskor csak az Isten színe előtt végiggondolok dolgokat az életemben, de legyen tudatos, hogy ezt Isten előtt tettem, mert akkor történik meg a ráhagyatkozás. Az emberi esendőségünk miatt azonban az is fontos, hogy legyenek csendességeink, rendszeresen. Naponta szánjunk arra időt, hogy az Isten előtt rendezzük, rendezni engedjük a dolgainkat – legjobb, ha ez egyben az igeolvasás ideje is.”

Számít a testtartás Elvileg semmi szerepük nincs az imádságnak keretet adó formalitásoknak, gyakorlatilag mégis számíthatnak – mondja Németh Dávid. „Hozzátartozik a lelkünk működéséhez, hogy a testünk is működik, méghozzá együttműködik. A formák mindig hozzáadnak valamit a tartalomhoz, legalább annyit, hogy intenek, figyelmeztetnek valamire – az imádkozásnál összeszedettségre, koncentráltságra. A katolikusoknál nagy jelentősége van annak, hogy hogyan, milyen testtartásban imádkoznak.

XXIII. János pápa mondta egyszer, hogy az ember akkor a legnagyobb, amikor térdel. Ebben az is benne van, hogy a gesztusban, a testtartásban kifejezek valamit, amihez hozzáigazodik a lelkem. Ha meghajtom a fejem, ha összeteszem a kezem, ha letérdelek, akkor lélekben is letérdelek, lélekben is összeszedetté válok,

lélekben is megalázom magam Isten előtt.”

Saját szavainkkal A kötött imákkal szemben azonban a saját szavainkkal elmondott imádságokat ajánlja a református teológus. „A saját imádságainknak közvetlenebbül van dialógusjellege, de ne felejtsük el például az úri imát – jóllehet, Jézus nem azt mondta, hogy ezt imádkozzátok, hanem azt, hogy így imádkozzatok. Vagyis, mintát adott arra, hogyan imádkozzanak mindazok, akik az Ő tanítványai.

Az egyház mégis úgy hagyományozta tovább Jézus szavait, a Miatyánkot, hogy újra és újra elismétli. Ezt nem tartom rossznak, már csak azért sem, mert nagyon mély értelmű imádságról van szó. Minden szava, mondata újra és újra átgondolandó és komolyan veendő. A kötött imádságokért ugyanakkor azért nem lelkesedem, mert könnyen automatizmussá válhatnak, kiüresedhetnek, hamis elvárások kapcsolódhatnak hozzájuk – gondolván, ha sokszor mondom el, nagyobb a hatása. Így már kevésbé illenek a felnőtt, érett ember hitéhez.”

Mint a nyelvtanulás Nemcsak kérni és hálát adni lehet, „csak” a kapcsolattartás kedvéért is beszélgethetünk Istennel. „A mély

embertársi kapcsolatok példáján érzékeljük, hogy beszélnünk kell egymással, akkor is, ha nincs különösebben mondandónk.” Aki pedig imádkozik, az folyamatosan fejlődik is benne. „Ez olyan, mint a nyelvtanulás: ha beszélgetek olyanokkal, akik a megtanulni vágyott nyelvet beszélik, én is fejlődöm. Ha sokat beszélgetek az Istennel, fejlődik az imaéletem, és könnyebben felismerem és megértem az Ő hangját.”

Istennel és egymással is Jézus azzal biztatja az övéit, hogy ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevében, Ő is ott van közöttük (vö. Máté evangéliuma 18. rész, 20. vers). „Jézus itt a minimumot fogalmazza meg, ami egyebek mellett azt is jelenti, hogy nincs hívő élet magányosan. Egészséges imaélet is mindig csak közösségben van, egymással való szoros testvéri kapcsolatban. Jézus arra akar biztatni mindenkit, aki az Ő nevét vallja, hogy keresse a másikat, aki szintén Hozzá fordulva imádkozik. Ne elégedjen meg azzal, hogy elmondta a saját imáját és ezzel ápolta az Istennel való kapcsolatát. Azoknak, akik készek Istenhez fordulni, egymáshoz is oda kell fordulniuk.”

Jakus Ágnes

Karakter • parokia.hu • 41

„Ő Pista bácsi!”

Nagy István, sokaknak csak Pista bácsi közvetlenségével, humorával, szigorával és egyenességével már életében fogalom volt.

A budapesti teológia homiletika-professzora az év első napjaiban tért vissza az ő Urához.

Bárcsak maradt volna még, mondják sokan, akik szerették és akiket szeretett – mert főleg utóbbi miatt hálásak diákjai, kollégái, tisztelői.

Néhányukat arra kértük, osszák meg velünk, mit jelentett számukra Pista bácsi és az ő törődése, szeretete.

Nagy István, a Károli Gáspár Református Egyetem homiletikaprofesszora, a nagykőrösi főiskola egykori igazgatója, hajdani kiskunhalasi lelkipásztor, sokak Pista bácsija január 3-án, szombat este tért vissza Urához méltósággal viselt betegség után. A közösségi oldalakon, a személyes beszélgetésekben, a vizsgák szünetében sokan róla beszélnek, felidézik közös emlékeiket, előkeresik az asztal vagy a számítógép egyik fiókjából közös képeiket. Tanárként, igehirdetőként és nevelőként egyaránt meghatározó alak volt, és amikor a közös foci, a nagy beszélgetések és bográcsozások emlékei is felelevenednek, egy valódi, a szó legnemesebb értelmében vett ember képe jelenik meg előttünk.

Portálunk néhány tanítványát, lelkész és tanár kollégáját szólította meg, hogy meséljen Pista bácsiról, emlékezzünk rá együtt. Hogy ki és milyen volt ő, talán nem is lehet

42 • Karakter • parokia.hu

mind számba venni. Álljon itt mégis néhány kedves emlék és a hála szava búcsúzóul tőle: Kilencedik osztályos voltam, amikor kunszentmiklósi gimnazistaként első alkalommal ellátogattam az épp nálunk tartott őszi SDG-hétvégére.

Renitens diákként érkeztem, viccesnek tűnt, hogy egy egész hétvégét a gimnáziumomban tölthetek hetven vadidegen korombeli társaságában. Késve érkeztem az esti alkalomra, lassan, lábujjhegyen fellopóztam a gyülekezeti terem karzatára, s közben már hallgattam, ahogy egy igen erős, de kedves hang beszél az ott lévőkhöz. Leghátul találtam magamnak helyet, a beszélőhöz képest légvonalban, a legtávolabbi sarokban, épp hogy csak láttam őt. Fél perc sem telt bele, úgy éreztem, csak hozzám és rólam beszél. Magával ragadott a lelkesedése, és a diákokért, iskolákért érzett felelősségtudata, a szeretet, ami körüllengte. A karzat-

korosztály elveszítétől kezdve, a gyülekezeti diakónia hiányán át az egyház financiális önállótlanságáig – ő maga is dolgozik, és sokszor kollégái vagy akár egyházvezetők véleményével szemben is képviseli a sajátját.

Ettől volt számunkra hiteles.

(Bella Violetta lelkipásztor)

ról lefelé jövet megkérdeztem egy idősebb fiút: „Ki volt ez az ember?”

Válaszából nem sokat tudtam meg, és mégis mindent: „Ő? Hát, Pista bácsi!”

(Németh Tamás lelkipásztor) Noha nagyon sok diák fordult meg a keze alatt Nagykőrösön és Pesten is, mégis mindannyiunkról tudta, hova kerültünk, és ott nagyjából mi a helyzet körülöttünk. Amikor csak találkoztunk, mindig megkérdezte, hogy vagyunk. A diákok visszajelzései alapján évről évre fejlesztette a tananyagot és követelményrendszert az óráin. Így amit mi hiányoltunk vagy túl soknak éltünk meg, azt az utánunk jövő évfolyam már más hangsúlyokkal kiegészítve, továbbfejlesztve tanulta. Néha egészen rémisztő őszinteséggel tárta elénk az egyházi gyakorlat visszásságait is, de mindig figyelt arra, hogy ez ne törjön le bennünket, hanem érezzük a magunk céljának ezeknek a jövőbeli megoldását. Tudtuk azt, hogy a problémákon, amelyekre a mi figyelmünket felhívta – a konfirmációs

Halászlét és hozzá ördöglevest főzött a táborokban és a kollégiumban. Emlékszem, milyen büszke volt rám, amikor egy esküvőn kiderült, hogy a fiúk közül csak én tudok halat pucolni! Később ő adott össze minket is a feleségemmel. Erre mindig büszke leszek. A jegyesoktatást

így kezdte el: „Legyen kényelmes a cipőtök!” A keze alatt lettem az, aki lettem. Ahogy a Bibliát olvasom, magyarázom, tanítom, a hittel kapcsolatos gondolkodásom mind tőle származik. „Ne vízisíelj!” – mondta mindig, ha csak az Ige felszínét kapirgáltuk. Valóban formált minket. Úgy ment el, hogy tudta, men�nyien imádkozunk érte, és mennyire hálásak vagyunk neki. Lánya, Judit mondta azt, hogy mi, a tanítványai vagyunk az ő igazi életműve. Sehol se lennék nélküle.

(Csüllög Ferenc hittanoktató)

benne, hogy valahol a szíve mélyén mindegyik diákját örökbe fogadta: unokának. Emlékszem, hogy tavaly, a HTK-napon odajött hozzám, és adott egy barackot a fejemre, pontosan úgy, mint ahogyan nagyapám tette, amikor kicsi voltam. Hiányozni fog.

(Lázár Eszter Csenge teológushallgató) Én nem voltam dr. Nagy István diákja, mégis tőle tanultam a legtöbbet az igehirdetésről. Kollégaként.

A tizenkettő bibliai szám, és bennünket is összeköt. Ami neki az utolsó tizenkettő, az nekem az első tizenkét évnyi lépést jelentette a homiletikában. Az első dicséretére még mindig emlékszem az egyik exhortáció után, pedig akkorra már eltelt jó néhány a tizenkettőből.

Miért volt ő jó mesterem? Mert a tojáshéjat nem letépni igyekezett rólam, hanem finoman, türelemmel szedegetni. Hálás vagyok Érte.

Pista bácsi soha nem akart a katedra másik oldalon álló ismeretlen, rideg tekintetű tanár lenni. Biztos vagyok

Karakter • parokia.hu • 43

Ami nagyon tetszett benne, az a szabadsága volt. Imádta a teológia Mikulás-estjeit, ahol évről évre menetrend szerint érkeztek a „Pista bácsis” utánzások. A diákok félve pillantottak oldalra, vajon hogy fogadja így önmagát Pista bácsi, de csak annyit láttak és hallottak, hogy valaki majd megszakad a nevetéstől. Annyira jóízűen tudott kacagni magán, hogy még a könnyei is potyogtak. Ha van mit megtanulni még a homiletikán kívül tőle, akkor ez az: sosem leszel boldogtalan, ha tudsz jóízűt nevetni magadon.

(Literáty Zoltán, teológiai tanár) Nekem nagy ajándék volt az ő személye a gyülekezetben. Mindig bátor, nyílt, egyenes, őszinte volt. A kritikájában is. Nem kertelt. A megyében és a kerületben is híre volt ennek.

Sokan szorongtak is ezért a közelében. Különösen is, ha az Ige ügyéről és annak hirdetéséről volt szó. Amit megértett Jézus mellett, abban nem alkudott meg. Ez a hang ma nagy kincs és hiánycikk az egyházunkban.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyszerű volt vele együtt menni egy úton. Rendkívül makacs ember volt.

Különösen is, ha Isten ügyéről volt szó. Mégis, az elveit, látásmódját úgy tudta képviselni, hogy még azok is szeretettel és hálával gondol vis�sza szavaira, akik akkor úgy érezték, szava megsebző volt.

44 • Karakter • parokia.hu

Én úgy láttam őt, mint Keresztelő Jánost, aki egy letűnt korszak utolsó nagy, meghatározó személye volt, akire érdemes odafigyelni. Még hitt a népegyházban, bár érezte, új utakat kell járni, jóllehet ezek még idegennek tűntek számára. Mégis, ha azt látta, hogy Isten ügyéről volt szó, semmi nem volt akadály. Kinyitotta belső világát ismeretlen ösvények előtt is, és leülve velünk őszinte kritikával segített bennünket végiggondolni azok gyenge pontjait is. Sokat tanultunk mellette.

Az utolsó napokban Niebuhrt akart olvasni, de a szeme már gyenge volt. Bevittem a saját példányomat, és ígértem, felolvasok neki. Ez már elmaradt. Pista bácsi az utolsó pillanatban is tanított. Még ágyhoz kötve is. Engem arra a megrendíthetetlen és megingathatatlan hitre, amely derűvel, nyugodtan, félelem – mégis a ragacsos kegyesség minden manírja – nélkül tud szembenézni a halál-

lal. Evangéliumi ember volt, és a legutolsó pillanatig aktív és szolgáló tagja közösségünknek.

Hálás vagyok azért, hogy közelről láthattuk őt és az őt csöndesen támogató családját, akik lehetővé tették, hogy ma sokan lehessünk, akik meríthetünk az ő áldozatukból.

Becsüljük meg az ő örökségüket!

(Ferenczi Zoltán lelkipásztor)

tabuk nélkül Az állami fenntartású iskolákban az előző tanévtől új tantárgyként, felmenő rendszerben vezették be a hit- és erkölcstan tantárgyat.

Sokan megkérdőjelezték a létjogosultságát, mások nem vitatják a fontosságát, ám hirtelen szakadt rájuk a temérdek kötelező óraszám.

Vajon milyen a jó hittanóra?

Mi a célja egyáltalán?

Erről beszélgettünk a Baár-Madas Református Gimnázium és Általános Iskola hittanoktatójával, Bölcsföldiné Türk Emesével.

„A hitet nem lehet oktatni, sem osztályozni, a hit tanait azonban igen. De nem csak az ismeretek átadásáról szól a hittanóra” – mondja Bölcsföldiné Türk Emese vallástanár, hittanoktató, az új hetedikes hittan-tankönyv szerzője. „A hitnek a tanait oktatjuk, de közben hitet is szeretnénk ébreszteni, és a hit mindig cselekedetekre ösztönöz. Ez pedig már erkölcstani kérdésekhez vezet. Vagyis nemcsak oktatunk, de nevelünk is. A cél az, hogy a gyerekek megértsék: ne pusztán minden háttér nélkül legyünk jók. A jócselekedetek a hitünkből fakadhatnak.”

Saját felismerésekre ösztönöz Jelenleg első, második, ötödik és hatodik osztályban kötelező a hit- és erkölcstan-oktatás, jövőre a harmadik és a hetedik évfolyamosok órarendjének is része lesz valamelyik tárgy. A jó hittanóra hasonló egy jó osztályfőnöki órához: a diákok itt élhetik meg a legintenzívebben a közösséget, amely az iskolai keretek között lehetséges. Ilyenkor nem csak a tananyagról esik szó, hiszen szóba kerülnek azok a témák is, amelyek épp foglalkoztatják a gyerekeket. Ennek jórészt a kreatív munkaformák adnak teret – teszi hozzá a pedagógus. „Nemcsak frontális módszerrel dolgozhatunk órán – én beszélek, a diákok jegyzetelnek és feladatokat oldanak meg –, hanem kiscsoportokban is dolgozhatnak együtt a diákok. Ilyenkor együtt jutnak el valamilyen következtetésre, majd azt megosztják a többiekkel.

Szeretném arra ösztönözni őket, hogy ne a készen kapott, fölülről

Karakter • parokia.hu • 45

megmondott vélemény létezzen csak a számukra, hanem ők ismerjenek fel különböző igazságokat a Szentírás szövegén keresztül, egymás tapasztalatai vagy a tananyag által. Mivel egyházi iskolában tanítok, néha piszkálni kell a tizenkettedikeseket, hogy merjenek belekérdezni abba, amit mondok, merjenek megkérdőjelezni dolgokat. Nemrég egy reggeli áhítaton a 90. zsoltárból hangzott el a kérdés: hol késel, Istenem? Ők ezt még nem élik meg, mert ha valami nehézségük adódik, akkor is ott van a tudatukban, hogy Isten van, és ott van velük. Akinek viszont vannak kérdései, de a gyülekezetben nem teheti fel azokat vagy nem hívő háttérből jön, az egy egyházi iskolai közegben nagyon nehezen mer kérdezni.

Ezért próbálom kiugrasztani a nyulat a bokorból.”

Mindenről lehet beszélni Hittanórán nincsenek tabutémák, állítja Bölcsföldiné Türk Emese. Említ egy esetet, mikor tizenhat évesek között szóba kerültek a szexualitás-

46 • Karakter • parokia.hu

sal kapcsolatos kérdések. Volt, aki megkérdőjelezte, hogy társai beszélgethetnek-e erről. „Nincs tabutéma hittanórán, a mód, ahogy beszélünk, viszont nagyon fontos. Legyünk tisztelettel a téma iránt, egymás iránt és az Úristen iránt. Nem lehetek közönséges, nem bánthatom a másikat, nem káromolhatom Istent. Ha ez a három együtt van, akkor mindenről lehet beszélni.”

Van rá idő A tananyag sosem független a diákok életétől – fejtegeti a pedagógus. „Tizenkettedikben a tízparancsolat kapcsán pont az elmúlt hetekben kerültek elő az abortusz, az öngyilkosság, az eutanázia kérdései. De szó esik a nemi szerepekről a családban és a társadalomban is. A kisebbeknél hangsúlyosabb az önismeret: egymás megismerése, az önértékelés, a kortárscsoport mint kapcsolatrend-

szer. Amikor az ősatyákról tanulunk, beszélhetünk a családi problémákról: a szülők és a testvérek hogyan viszonyulnak egymáshoz, mit jelent a kivételezett gyerek a családban vagy a házastársak egymás elleni kijátszása. Mindig azon a szinten beszélgetünk erről, ami nekik érdekes, aktuális lehet.” Minderre más órákon, különösen érettségi tárgyakén nincs lehetőség kitérni az idő szorítása miatt.

Beszédes cetlik Egy alkalommal a sztereotípiákról esett szó nyolcadik osztályban – meséli a hittanoktató. „Mindenki húzott egy karaktert, volt köztük focirajongó, gazdag ember, tanár, hajléktalan és muszlim. Ennek megfelelően kellett egymással beszélgetniük, és ebből találták ki azt is, hogy milyen szerep jutott rájuk. Ezután megbeszéltük, kit hogyan kezeltek a többiek, és megnéztük, Jézus mit mond az előítéletekről. Megfogalmaztuk, hogy Istennel kiléphetünk ezek szorításából, szabad a másikra nem csak a berögződéseink alapján tekinteni.

Még a pozitív előítéletek is csalhatnak, ezért fontos, hogy megpróbáljuk megismerni egymást.”

Párizs és a gályarabok Szóba kerültek a januári párizsi események is a Baár-Madas hittanóráin. „Csoportmunkában dolgoztuk fel a történteket az újságírók, a terroristák, az egyház és a kívülállók szempontjából. Megvizsgáltuk azokat a bibliai szakaszokat is, amelyek az istenkáromlás eseteiről szólnak, és az iszlámról is hallottunk egy meghívott előadótól. De nemcsak az aktualitások, hanem az egyháztörténet is felvethet nagyon személyes kérdéseket. Például arról, hogy milyen kincseim vannak, hogyan élek az adottságaimmal, Huszár Gál és Albert Schweitzer életéről tanulva tudunk beszélgetni. Fontos látnia a diákoknak, hogy az egyháztörténelem nem velük kezdődik, és nem is velük ér

véget, hiszen az üdvtörténeten átívelő szentek közösségéhez tartoznak.

Amikor gályarabokról tanultunk, az egyik fiú jelezte, hogy neki van őse, aki gályarab prédikátor volt. Az is fontos tapasztalás számukra, hogy ők kiknek az örökösei.” Őszinte kifakadás Vannak diákok, akik már gyermekkorban megtértek, és azóta személyes kapcsolatot ápolnak Istennel – ez ritka és különleges ajándék Bölcsföldiné Türk Emese szerint.

Sokan tudják, mit jelent a megtérés, de nem sajátjuk még. Van, akinek épp a hittanóra segít eligazodni ebben a kérdésben. „A bűneset történetéről beszélgettünk éppen, és amikor kimondtuk: azzal minden elromlott, teljesen őszintén kifakadt valakiből, hogy akkor hogyan lehetséges, hogy mi mégis visszakerüljünk az Istennel való szoros közösségbe. Azt, hogy ez Krisztuson keresztül lehetséges, neki fontos volt itt hallania.”

Felnőtt hit Hogy lehet a hitet osztályozni? – teszik fel gyakran a kérdést a diákok. „Fontos, hogy ne verje őket fejbe az osztályzat. Mindig mondom nekik, hogy nem értékelhetem a hitüket, de van olyan tudás a tananyagban, például a bibliaismeret, amit számon kérhetek. Miért van erre szükség? Olyan világban élünk, ahol nagyon sok minden van a gyerekek körül. Hogy fognak tudni dönteni, ha nem tudják, mi alapján tegyék?

Nemsokára kikerülnek egyetemre, ahol majd megkérdik: miért gondolkodsz másként? Begyöpösödött vagy, vagy tudsz érvelni? Egyházi isko-

lából jöttél, de ugyanúgy mindenben benne vagy, mint bárki, akkor te mitől vagy keresztyén? Fontos az is, hogy aki konfirmált, érettebb fejjel is átgondolja, ugyanazt vallja-e, mint tizennégy évesen. A felnőtt hit tudatosabb, ezért kellenek az ismeretek, de a hithez szükség van a szívbeli bizalomra is, ahogy a káté mondja.” Ér segíteni A hittanórai nevelés része az is, hogy a diákok megtanulják meghallgatni egymást, és ugyanolyan értékűnek tekinteni a másik véleményét, mint a sajátjukat – igaz, ez nehéz feladat. Sokat segít ebben a kooperatív tanulás módszere, és a számonkérés is lehet kooperatív – állítja Bölcsföldiné Türk Emese. „Azok, akik az előző órán együtt fejtettek ki egy témát, most együtt írják a dolgozatot, belejavíthatnak egymás feladatlapjába, és együtt értékelem a csoport munkáját is. Ezzel megtanulhatják, hogy érdemes együtt dolgozni, és hogy felelősek egymásért. Nem csak az számít, hogy én megtanultam, az enyém jó legyen, hiszen a leggyengébb láncszem érdemjegye szerint értékelem mindannyiuk felmérőjét.”

Református identitás A hittanórák célja az is, hogy kialakítsa a gyerekekben a református identitáshoz tartozó szokásokat. „Fontos, hogy ismerjék a Bibliát, eligazodjanak benne, természetes legyen számukra a napi igeolvasás. Ugyanez igaz az énekeskönyvi énekek megtanulására és eléneklésére is, amire leginkább alsó tagozatban fogékonyak a gyerekek. Természetes lesz nekik az is, hogy önálló imádságokat mondunk inkább, és az egyházi jelképeinkkel is megismerkedhetnek.

Például ha ránéznek a református címerre, tudják, mi mit jelent abban.

Fontosnak tartom, hogy a gyerekek megismerjék a saját gyülekezetük és a templomuk történetét is. Tudják, hogy az elődeik milyen hitből fakadó

lépéseket tettek meg, valószínűleg éppen olyan korokban, amikor nem volt természetes, hogy a hívek bármikor elmehetnek az istentiszteletre.”

Hittan és történelem Az új kerettanterv szerint az általános iskolások már nem egyetlen tanévben tanulnak egyháztörténetet, hanem a tananyag eloszlik négy évre úgy, hogy kapcsolódik a történelemórák anyagához. „Tanulják Bethlen Gábort történelemből, veszik a bibliafordítást, vagy Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításait, és feltárul előttük, hogy ezek az alakok és művek milyen fontosak voltak a magyar művelődéstörténetben, vagyis mit adott nekünk, magyaroknak a reformátusság.”

A gyerekekért van A hittanóra célja az is, hogy legkésőbb érettségiig sikerüljön gyülekezetbe integrálni a fiatalokat – tette hozzá a pedagógus. Nem minden hittanos jár gyülekezetbe, de hittanoktatóként erre biztatja őket, árulja el. „Ha néha nem tudok éjjel aludni, elkezdem a névsorokat végigimádkozni. A gyerekek érdeke az is, hogy ne fáradjunk el a végletekig a hittanoktatásban. Nekem van egy másik szakom is, a német, ami nem visel meg lelkileg. Hittanból viszont többet teszek, mint tanítok. A gyerekek lelki nevelése ezeken az órákon különösen fontos. Ez akkor működik jól, ha az az idő rájuk van szabva, értük van és ők fontosak ebben.”

Jakus Ágnes Képek: Bölcsföldi András eduline.hu

Karakter • parokia.hu • 47

Magyar költők énekei Tudta, hogy Áprily Lajos írta kedvenc énekeskönyvi énekeink szövegét? Hogy Tompa Mihály, egyik úrvacsorai énekünk szerzője református lelkész volt? Hogy Szenci Molnár Albert nem egész száz nap alatt fordította le a 150 zsoltárt? Összeállításunkban a zsoltáraink és dicséreteink szövegét

megíró

vagy

magyarra

átültető

költőinkre emlékezünk.

„Egek nagy Királya, magasztalunk Téged – a 266. dicséret kezdő sora összegzi a gyülekezeti éneklés lényegét” – mondta portálunk mikrofonja előtt Papp Vilmos. A nyugalmazott kőbányai lelkipásztor, volt teológiai tanár nemrégiben a Presbiter című lap Sorsok énekeink hátterében rovatában publikálta a református énekeink szövegét szerző – magyarra átültető költőkről szóló cikksoro-

zatát. Nemcsak irodalmi gyöngyszemekre hívta fel a figyelmet ezzel, hanem arra is, hogy ezeket a közismert szerzők valódi hitvallásaiként tarthatjuk számon.

48 • Karakter • parokia.hu

A költészet napja alkalmából arra kértük, meséljen nekünk róluk.

Azt az énekeskönyvet forgató gyülekezeti tagok is észrevehették már, hogy számos, évszázadokon át hagyományozódott zsoltár és dicséret szövegét kiváló magyar költők írták. Balassa Bálint, Batizi András, Bornemisza Péter, Huszár Gál (az első magyar énekeskönyv szerkesztője és a Heidelbergi káté magyarra fordítója), Németi Ferenc (Tokaj várkapitánya), Pálóczi Horváth Ádám, Ráday Pál, Szegedi Kis István (európai hírű teológus, az első dunamelléki püspök) csak néhány közülük. „Arany Jánost is felkérték a szövegírásra, de ő elutasította azt, pedig a legkiválóbb magyar költő és komoly bibliaolvasó ember volt. Az irodalomtörténet a Toldiban is számos utalást találhat erre. Arany valószínűleg Szenci Molnár Alberthez mérte magát, ezért nem vállalkozott arra, hogy mint mondta, az elődök nyomdokaiba lépjen” – magyarázta Papp Vilmos.

Szenci Molnár Albert (1574–1634) A „nagy elődről” a legtöbb református hallott, mégis érdemes róla néhány szót ejteni. „A török százezerszámra gyilkolta vagy vitte rabszolgavásárra a nyugatot oltalmazó magyar nép fiait, ilyen korban alkotott Szenci Molnár Albert” – írja a lelkipásztor. A református lelkész Szenci nem egészen száz nap alatt fordította le magyarra a százötven zsoltár néhány ezer sorát. Munkája végeztével azt írta naplójába: Laus viventi Deo – Dicsőség az élő Istennek!

De miért volt ilyen sietős? „Bocskai István kikényszerítette a bécsi békét.

Az 1606 szeptemberében aláírt egyezmény a protestánsok vallás-

szabadságát adta vissza. Csakhogy közeledett az időpont, és nem volt református énekeskönyv. Pedig mit ér a szabadság énekek nélkül? Ezért volt sürgős a zsoltárok lefordítása, nem valamiféle költőverseny szempontjából. Amikor kitűzték a dátumot, Szenci a zsoltároknak hozzávetőlegesen a felével volt kész, de még mindig volt húsz nap, az alatt fordította le a többit. Hogy ma magyarul beszélnek a Kárpát-medencében, az neki köszönhető.”

Felelősségvállalása azért, hogy a magyarországi és erdélyi protestantizmust az egyetemes keresztyén kultúra részévé tegye nemcsak azért figyelemre méltó, mert az ellenreformáció és a török hódoltság éveiben dolgozott ezen, hanem azért is, mert sokat nélkülözött közben.

Szenci Molnár Albert dédapja még Mátyás fekete seregében szolgált. A sereg feloszlatása után molnár lett, leszármazottai már ezt a nevet viselték. Albert apja – mivel a felvidéki Szencen űzte ugyanezt a mesterséget – nevében már a Szenci előtagot is viselte. „Albert kicsiny gyermekkorában teljes árvaságra jutott. Kis gyerekcsapatok kószáltak ekkoriban szerte az országban, őt a győri reformált iskola fogadta be. Innen Debrecenbe került a kollégiumba, majd a bibliafordító Károli Gáspár fogadta magához. Nála volt az ő egyszemélyes magánegyeteme! Életének több mint felét mégis Németországban töltötte. Itt – nehéz körülmények között – a reformáció alapműveit fordította magyarra. Latin–magyar szótárt készített, hogy a latin ismeretében a magyar tudósok haladhassanak a korral, és több alkalommal kiadta a Károli Gáspár fordította Szentírást. Szenci gondozta a szöveget, amelyből számos elírást, nyomdahibát és fordítási hibát eliminált.

Ez sem volt könnyű. Egyrészt a katolikusok nyomoztattak utána, másrészt pedig szultáni rendeletre tilos volt a könyvnyomtatás a hódoltság terüle-

tén. Halálbüntetés járt érte arra való hivatkozással, hogy a Koránt csak kézzel szabad írni, ami pedig nincs a Koránban, az úgyis fölösleges.”

Kölcsey Ferenc (1790–1838) Énekeskönyvünk végén megtalálható nemzeti imádságunk, a Himnusz is. „Még Mária Terézia halála évében, 1780-ban Némethi Sámuel csilizpatasi református prédikátor magyarra fordította Osterwald hatalmas bibliamagyarázatát. Az ároni áldás végén a magyar prédikátor minden hívő kötelességének nyilvánítja, hogy naponként imádkozzék népéért, melyet minden irányból nagy vészek fenyegettek. Ezt a debreceni kollégiumban is megtartották.

Ilyen légkörben élt Kölcsey 6 éves korától 21 éves koráig” – magyarázza Papp Vilmos.

A nyugalmazott teológiai tanár szerint a nemzeti imádságként énekelt első versszakot – mely bibliai utalások sorát tartalmazza – számtalan

félreértés lengi körül. A „Jó kedvvel, bőséggel” sor kedv szava nem csupán a kedélyállapotra utal, hiszen az a kegy szóból ered, amely a kegyelemből keletkezett szóelvonással. A „Megbűnhődte már e nép/ A múltat s jövendőt!” sorokat többen teológiailag kifogásolják, hiszen egy közösség nem bűnhődhet a jövőbeli bűnökért.

A lelkipásztor szerint azonban ez a bibliai Jóbel-évre utal. Minden ötvenedik esztendőben a szántót parlagon kellett hagyni, azt a földet, telket vagy házat pedig, mely az előző években idegen kézre került, vissza kellett adni a tulajdonosnak vagy leszármazottjának. A babiloni fogság idején ez

elmaradt, ezért az adósság hosszúra nyúlt – így lehetséges többet szenvedni, mint ami elviselhető, mintegy a jövőbeli adósságelengedés számlájára. Szintén bibliai utalás található a „Nyújts feléje védő kart” sorban is – mondja Papp Vilmos. „A védő kar az Ígéret Földje felé vezető utat mutatja, egyúttal oltalmazza a népet is.”

Tompa Mihály (1819–1868) Petőfi barátjaként emlegeti az irodalomtörténet, de saját jogon is máig ismertté tették nevét A madár, fiaihoz, valamint A gólyához című versei.

A református énekeskönyv is gazdagodott egy általa írt úrvacsorai énekkel, a 442. dicsérettel. „Vajon ki gondol arra, milyen siralmas körülmények között született ez az ének?” – veti fel Papp Vilmos.

Nem sokan tudják, hogy Tompa Mihály református lelkész volt, aki sokat szenvedett, betegeskedett, elvesztette gyermekeit és feleségét is. „Szegény családba született, apja rimaszombati foltozó varga volt, édesanyja négyéves korában meghalt” – írja Papp Vilmos. Anyai nagyszülei nevelték, ám nem sok remény mutatkozott arra, hogy nem kell élete végéig nélkülöznie. Tehetségére egy sárospataki legátus figyelt fel, aki segítette, hogy felvételt nyerjen a kollégiumba. Diákként egy jómódú gyerek házitanítója lett, sikeres záróvizsgája után Bejére, majd Kelemérre került. „Petőfivel ellentétben Tompa túlélte az 1848/49-es szabadsághar-

Karakter • parokia.hu • 49

cot. Beköltözött a roskadozó keleméri paplakba, és a szabadságharc leverése után a Rém Elek álnevet használta, amely nem más, mint Kelemér neve – visszafelé.” „Addig ott kicsiny szoba-konyhás lelkészlak állt. Tompának új, ötszobás lelkészlakot építenek. Hízelgett nekik, hogy az ország színe-java keresi majd fel a költőt. A parókia ma is áll. Nagy és mutatós múzeum is őrzi benne Tompa emlékezetét” – jegyzi meg a lelkész. Áprily Lajos (1887–1967) A visegrádi egyházközség kurátora és mai templomának megálmodója 16 éneket fordított német, angol, francia nyelvről, Papp Vilmos szerint szebben megszövegezve azokat, mint

eredetijük. Annyi mindenesetre biztos, hogy a legkedveltebb református dicséretek ezek. Áprily nem is tartozott a támogatott szerzők közé, ezért nem szerepelt a neve az énekek mellett a korábbi kiadásokban. És mivel ez máig is így van, mi is leközöljük a Presbiter című folyóirat 2015. március-áprilisi számában megjelent listát: 167. Jöjj, mondjunk hálaszót...

300. Lelkem drága Jézusa...

328. Jöjjetek Krisztust dicsérni...

340. Te drága Jézus, mi történt tevéled?

50 • Karakter • parokia.hu

341. Ó, Krisztusfő, Te zúzott...

356. Felvirradt áldott, szép napunk...

363. Jön a harag napja...

367. Emeljük Jézushoz szemünk...

426. Már keresztem vállra vettem...

445. Szólsz hozzám, Istenem...

457. Ó, Jézus árva csendben...

470. Úr Jézus, nézz le rám...

472. Mennyit zengi a lelki békét...

510. Ó, lelkem, szent napsugara...

511. Maradj velem...

512. Szólj, szólj hozzám, Uram...

Borkó Julianna (1869-1947) Végül említést érdemel egy kevéssé ismert énekszerző, Borkó Julianna is. Buzgóság. Énekek, melyeket Isten dicséretére, a saját és a testvérlelkek építésére és gyönyörködtetésére részben összegyűjtögetett, részben szerkesztett Borkó Juliánna.

Kiadta a kopacsevói (kopácsi) bibliakör Kopacsevón, 1928. augusztus hó 30-án – ez olvasható azon a régi énekgyűjteményen, melyet Papp Vilmos ajánlott figyelmünkbe. Összeállítója, Borkó Julianna az újraéledő református kegyesség egyik zászlóvivője volt – magyarázza a lelkész. „Ágoston Sándor délvidéki püspök patronáltja volt ez a négy elemit végzett parasztasszony. Akkora területen ő volt az egyetlen református „lelkész”, mint két Budapest. DélBaranyából ugyanis egy szerb királysági rendelet alapján kiutasították a nem helyben született magyar lelkészeket 1921-ben. Több mint száz magyar ajkú református gyülekezet közül csak néhány maradhatott meg, a lelkészek közül csupán hármannégyen. Borkó Julianna tartott össze tizen-valahányezer főt a reformátusok közül. Imádkozott, „prédikált”, jobban mondva beszélt az emberekhez, és énekeket is írt, amelyeket a kopácsi női bibliakör ki is adott. Tizenöt falu asszonyai jártak hozzá, és ő is hozzájuk. Szabó Lajos hajdani taktaszadai lelkész írta meg a történetét, aki az oroszok bejövetele előtt huszonnégy

órával Sárospatakról lement oda, hogy még Borkó Juliannával találkozzon, aki akkor már idős asszony volt.”

Annak ellenére, hogy kevéssé művelt, sokat szenvedett asszony volt, hatása példa nélküli – mondja Papp Vilmos. „Meghalt két kisgyereke, a férje elvált tőle, meghaltak a szülei is – mindez néhány éven belül történt. Akadt két-három hívő asszony, aki vigasztalta őt, de a végén kiderült, hogy ő vigasztalja a fél megyét.”

A református énekeskönyv 411. és 454. dicséretét Borkó Julianna írta.

Végezetül álljon itt egy saját kiadású énekeskönyve dicséretei közül, a 101. ének. Ez ugyancsak saját szerzeménye, a délvidéki hívek Az egyháznak a Jézus... kezdetű ének dallamára énekeltek.

1) Ez a föld nem otthonom, Vándorút ez csupán, Ahol ki nem nyughatom Magamat igazán.

Keskeny az út s göröngyös, Észre nem is veszem, Egyik aggodalomból a másikba esem.

2) Boldog, kinek a Jézus Élete vezére, Támaszkodik e barát hatalmas kezére.

Ki egy úton vele jár, Hordjon bármily terhet, Annak szíve igazán Nyugalomra lelhet.

3) Jézus! Dicső királyom! Én hát benned bízom.

Harcaimban nevedet Segítségül hívom.

Karod megtart s erősít, Bár nagy a küzdelem, Tied lesz a dicsőség, Enyém a győzelem.

Szerkesztő-riporter: Jakus Ágnes Összeállításunk nagyban támaszkodott a Presbiter című folyóirat 2014. évi 4–6., illetve 2015. évi 1–2. számára.

Illúziók nélkül Érdekli, hogyan gondolkodnak mások a világról, tiltott műveket olvas, jól memorizál, képtelen puskázni, de képes az „asztalra csapni”, rengeteget dolgozik és a bakancslistájára már nem férnek fel új dolgok. Azt mondja, hogy régóta nincsenek illúziói: az egyházban is bármi megtörténhet. Steinbach József dunántúli református püspökkel beszélgettünk.

Itthon megszokott rendhez, szigorú szabályokhoz, kötött ruhaviselethez kell tartania magát. Hogyan kapcsolódik ki?

Az évi ötnapos szabadságomat szigorúan távol töltöm az egyházi közegtől. Teljesen lazán, rövidgatyában, napszemüvegben, szalmakalapban járok, élvezem a szabadságot, és azt, hogy nem ismer senki.

Amikor a feleségemmel Párizsban voltunk, a szokásos turistaútvonalakat is bejártuk az Eiffel-toronytól a Rodin Múzeumig, de ellátogattunk temetőkbe is, ahol számos híresség nyugszik: Chopin, Balzac, Rossini, Edith Piaf vagy éppen Oscar Wild.

Apollinaire sírján látogatásunkkor ott volt egy egészen friss papírlap, rajta rúzsos női csók. Le is fényképeztem, hihetetlen, hogy majdnem száz évvel a halála után is rajonganak érte a nők. Mindezeket azért sorolom, mert szeretném érzékeltetni, szükségem van arra, hogy kiszakadjak az egyházi sablonokból és gondolkodásból ahhoz, hogy elevenen térjek vissza.

Lázad?

Ez nem lázadás, egyszerűen csak érdekel, hogyan gondolkodnak mások a világról. Ez a tudás meggazdagít, felújít és megerősít a saját hitemben. Ha egyszer nyugdíjas leszek, megvan a listám, hogy mit szeretnék még megtenni.

Szóval van bakancslistája. Elárul belőle néhány részletet?

Vannak olyan helyek és kultúrák, melyeket szeretnék megismerni.

Eddig csupán háromszor jutottunk el külföldre a családdal. Párizsban, Rómában és a horvátországi Krk szigetén jártunk. Szeretnék egyszer elutazni a Szentföldre, megismerni az iszlám és a hindu kultúrát!

Mindez nem a keresztyénség és a világvallások szempontjából érdekel, mert vallom, hogy Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet.

Vannak olyan zenék, irodalmi és képzőművészeti alkotások melyeket testközelből szeretnék megismerni. Egészen más volt Rodin műveit képeken látni, mint amikor ott álltam az eredeti alkotás

előtt. De kíváncsi vagyok arra is, hogy a Madách Színházban miért megy az Operaház fantomja musical már tizenöt éve. Semmit nem tudok erről egyházi emberként, de szeretném személyesen átélni, hogy megértsem, miért nézik meg évről évre ezrek. A könyvekről szólva pedig egy érdekesség: éppen Rómában nyaraltunk, amikor Moravia Unalom című művét olvastam. Már a kötet végén jártam, amikor pont abban az utcában sétáltunk, ahol a történet játszódik. Furcsa érzés volt. A könyvet egyébként a katolikusok tiltólistára tették, de ettől még inkább érdekessé vált számomra. Az Unalom olyan emberi kérdéseket vet fel, melyek elől az egyház sem menekülhet, amelyekkel szembe kell nézni.

Milyen kérdések elől nem menekülhet az egyház?

Például a férfi-nő kapcsolat, az udvarlás és a házasság előtti szexualitás kérdése. Megváltozott a világ, harmincéves kor utánra tolódott a fiatalok házasodásának ideje. A világ várja tőlünk a válaszokat, de mi hall-

Karakter • parokia.hu • 51

gatunk. De ez már másfelé vinné a beszélgetést.

A lelkészi oklevele mellett hittantanári képesítése is van, de ami még érdekesebb, hogy antropológia – etika – társadalomismeret szakot is végzett az egyetemen. Miért érdekli ennyire az ember?

Kálvinnal felelek: Isten és önmagunk megismerése elválaszthatatlanul összefügg. Isten annyira szerette az embert, hogy emberré lett Jézus Krisztusban. Lelkészként nem lehet úgy foglalkozni az emberekkel, hogy ne ismerjük az e világon küzdő, kapcsolataiban vergődő, vagy éppen kiteljesedő embert. Amióta antropológiát tanultam, sokat mélyült a teológiai látásom. Minden lelkésznek ajánlott lenne emberrel foglalkozó szakot (szociológia, pszichológia) végezni, mert ezeket az ismereteket alkalmazva még jobb lelkés�szé válhat.

hasonló viták, mint a teológiában.

Ha ennyire elvarázsolta a logika és a racionalitás, akkor hogyhogy mégis a teológia felé vette az irányt?

A szüleim így neveltek, belegyökereztem az egyházba. Az öcsémmel együtt kicsi korunktól felnőtt-istentiszteletre jártunk három kilométerre a templomtól. Busszal mentünk át a másik településre, háromnegyedórát várakoztunk a legnagyobb télben is, majd hazagyalogoltunk. Az öcsém sokat tiltakozott, de én a mai napig is emlékszem igehirdetés-foszlányokra, üzenetekre, amik megfogtak és kapaszkodót jelentettek. Nem pontszerű megtérési élményem volt, hanem a középiskola vége felé egyértelmű vált, hogy Jézus Krisztus a válasz a kérdésekre, szeretném Krisztus evangéliumát hirdetni, és tenni valamit a körülöttem élő emberekért.

Most játékra hívnám. Ha ön lenne a tizennégy éves Steinbach József, hogyan jellemezné ezt a „Jóska gyereket”?

Zárkózott, visszahúzódó gyerek, nehéz rajta eligazodni, ki is ő valójában. Éretlen, magába forduló és nem tudni még, hogy merre indul.

Későn érő típus. Van benne valami, de ki kellene nyitni a burkából és feltörni a diót.

Végül ki törte fel magát?

Két embert említenék, és szándékosan nem lelkészeket. A fizika–kémia, valamint a történelemtanárom hatott rám különös erővel. Utóbbi logikusan át akarta adni, amit értett.

Szerettem volna hozzá hasonlítani. A fizikatanárom pedig klasszikus, szigorú tanár volt, aki olyan elképesztő jegyeket adott, mint például az ½ fölé, de a tudása lenyűgöző volt.

Nála csodálkoztam rá, hogy milyen vitathatatlan és empirikus a természettudomány, nincsenek benne

52 • Karakter • parokia.hu

Zárkózott kamaszként jellemezte magát, akiből tizennégy évesen még nem lehetett tudni, hogy mi lesz.

Lelkészként folyamatosan ki kell állni az emberek elé beszélni. Egy zárkózott fiatal nem szívesen gondol arra, hogy sokak előtt nyilvánosan beszéljen. Őszintén megmondom, ez nagyobb kihívás volt, mint magát a teológiát elvégezni. A tudomány rengeteg örömet szerzett, de az emberek elé kiállni még ma is nagy feladat a számomra, és ez független attól, hogy hányan hallgatnak. Ha valami mégis átmegy rajtam keresztül Isten üze-

netéből, és látom, hogy csillogó szemekkel mennek ki a templomból, akkor ez mindenért kárpótol. Ahogy telnek az évek, egyre többet és egyre keményebben kell készülnöm. Van egy bő vázlatom, de mondatról mondatra átgondolom, és a fejemben kidolgozom a prédikációt, mert fejből beszélek, és ez óriási koncentrációt igényel. Gyakran félek, hogy ha egy nap már harmadszor prédikálok, nem leszek-e túl fáradt ahhoz, hogy átjöjjön az Ige üzenete. A gyerekkori zárkózottságom sokat oldódott, bár vannak dolgok, amikről nem szívesen beszélek.

Pedig ön mondta, hogy a lelkészektől, az egyháztól sok fontos kérdésre várják a választ az emberek.

Igen, de vannak olyan témák, amelyekre nincs megoldás, ezért fölösleges masszírozni ezeket a dolgokat. Mondok példát! Ismerek embereket, akik negyven-ötven évesen is illúziórengetegben élnek, és képtelenek ebből kitalálni. A hívő ember fontos jellemvonása, hogy tudja, mit kapott Istentől és milyen keretek között mozoghat. A kereteket csak egy bizonyos határig lehet feszegetni, tovább nem, ebben kell megtalálni a helyünket. Előfordul, hogy valaki ötvenévesen arról panaszkodik, hogy nem elégedett a férjével, és várja a herceget a fehér lovon. Isten keretet adott nekünk, beleértve a házasságunkat, a munkahelyet, a feladatainkat. Ebben a keretben kellene kiteljesíteni életünket. A hívő két lábbal a földön jár, reménységgel előretekint és állandóan kapcsolatban áll a mennyei világgal.

Voltak illúziói, amiket el kellett engednie?

Sok ilyen volt. Bíztam az emberi kapcsolatokban, azt gondoltam, hogy mindig megbeszélhetők és kezelhetők a problémák. Rá kellett azonban jönnöm, hogy az ember végtelenül romlott tud lenni. A hétköznapok-

ban is látom, hogy mennyire tudjuk egymást piszkálni, bántani, gúnyos megjegyzéseket tenni, pedig van rá evangéliumi szabály, hogyan mondjuk el a kritikánkat valakinek négyszemközt és nem bántó módon. És egyházvezetőként mit tapasztal?

Egyházvezetőként sokszor nehéz szituációkban döntünk emberi sorsokról, életekről és gyakran ellenségeket szerzünk magunknak.

Megtapasztaljuk, hogy megzsarolnak, kőkeményen megfenyegetnek, ilyenkor elvesztem az illúzióimat.

Gyakorlatilag mindenre fel vagyok készülve, semmi nem ér váratlanul.

Kimondjam? Az egyházon belül is minden megtörténhet. Szomorú, de ehhez elég egy gennyes személyi ügy, és akkor minden borul, mindenki szidja a másikat. Önt barátságos, szelíd, empatikus emberként jellemzi a környezete.

Mennyire nehéz ezekben a kemény szituációkban határozott döntéseket hozni? Mert biztosan vannak esetek, amikor az asztalra kell csapni.

Köszönöm, hogy ezt megkérdezte!

Az egyházfegyelem mint kálvini elv és a pásztori, lelkigondozói attitűd egy határon túl nem fér meg egymás mellett. Az egyház rendje érdekében néha nagyon keménynek kell lenni, és ilyenkor teológiailag igazolható elv, hogy érvényesíteni kell azt a hatalmat, amit Isten ránk, méltatlan egyházvezetőkre ruházott. Határozottság és vezetés nélkül elbukik a nép. Nagyon sok időt szánok lelkigondozói beszélgetésekre, de van olyan pont, amikor rájövök, hogy már egy éve nem megyünk semmire, és előfordul az is, hogy visszaélnek a jósággal az emberek. Ilyenkor kiteszem a kezem – nem az öklöm –, és belefutnak.

Nincsenek tehát illúzióim sem kicsiben, sem nagyban, akkor sem, amikor a világ híreit hallgatom, a keresztyénüldözéseket, a háborúkat. Nem

várok semmit, így a legkisebb dolognak is nagyon tudok örülni.

Nagyon tud figyelni a másik emberre, ezt akár ebben az interjúban is érzem, de gyakran látni rendezvényeken vagy a templomban is, hogy szinte az egész lényével figyel arra, aki beszél.

A keresztyén embernek fontos kell hogy legyen a másik. „Legyetek gyorsak a hallásra, és késedelmesek a szólásra” – ez kedvenc bibliai igém.

Engem érdekel, hogy mit mondanak mások, de szeretem, ha arra is befogadóak, amit én mondok. Van, aki csak azt akarja elmondani, ami őbenne van és a reakcióra már nem kíváncsi, ez nagyon zavar.

Azt mondják, hogy ha valaki sok időt tölt el vezető pozícióban, változni kezd. Hogyan érzi, változott?

Igen változtam, de tudatosan próbálok magamra figyelni. Néha azért vagyok dühös, mert túlvállalom magam, és iszonyúan elfáradok. Ilyenkor türelmetlenebb vagyok a családommal, és elcsodálkozom, hogy mit hoz ki belőlem a fáradtság. Mindig topon kell lenni, gyakran éjszakára maradnak a feladataim, például az Ige mellett rovat írása a Reformátusok Lapjába. Lélekben sokat fiatalodtam, de testileg öregedtem.

Ezek szerint nincs ideje kedvenc sportágára, a futásra?

Sajnos nincs időm futni, pedig régen nagyon jó erőnlétben voltam, maratonokat futottam. Most háromnaponta ledöcögök tíz kilométert, de több nem fér bele az időmbe, hiszen az egy óra futás sem egy órát jelent, mert arra rá kell készülni, utána rendbe hozni magam, és nem tudok három órát kisajtolni erre. Éjfélkorhajnal egykor fekszem le, reggel nyolckor pedig szalonképesnek kell lennem. A fizikai aktivitás nagyon hiányzik.

A felesége nem koppint néha az orrára amiatt, hogy túlvállalja magát?

A legnagyobb hálaadás az életemben a feleségem, aki mellettem van mindenben. Ki kell mondanom, hogy nélküle nem működne az egész életem. A gyülekezeti terhek nyolcvan százalékát ő hordozza, de nagy örömmel szolgál. A feleségem kulcstényező.

Igaz, hogy minden sikeres férfi mögött ott áll egy nő?

Ez a fontos mondás teológiailag is aláhúzható. Férfivá és nővé teremtette az Isten az embert, a legnagyobb ajándék, ha az ember megtalálja a társát, aki vele tud lenni örömben, bajban. Ez nem felhőtlen életet jelent, de este nem tudunk úgy lefeküdni, hogy ne fogjuk meg egymás kezét. Mi, férfiak gyengébbek vagyunk, a nőknek sokkal nagyobb a teherbírása, én például ezernyi dologban tudok a feleségemhez fordulni.

Milyen férjnek tartja magát?

Romantikus, visz virágot?

Sokkal nagyobb figyelmet kellene adnom a feleségemnek. A külső gesztusok nagyon fontosak a nőknek. Úgy próbálom tárgyiasítani a szeretetemet, hogy közös élmén�nyel ajándékozom meg őt és a családot, túrával, koncerttel vagy mozival. Ez a védett idő, amitől működik a vérkeringése a családnak. A gyerekeink már egyetemisták, kirepültek, de hétvégén hazajönnek és igénylik, hogy együtt is elmenjük valahová. A lányaim, Bori és Sára tudják, hogy a kedvencem Alejandro González Inarritu mexikói rendező.

Legfrissebb élményem, hogy Bori elhívott Inarritu új filmjére a moziba: Apa, nézzük meg együtt, mert erről beszélni kell! Ennél nagyobb dolog, azt hiszem, nem kell.

Riporter: Fekete Zsuzsa Fotó: Füle Tamás

Karakter • parokia.hu • 53

Újratervezés Érdemes újratervezni a kommunikációnkat – mondta egy lelkipásztor, aki egyik vasárnapi prédikációjába is beépítette a médiatréningen tanultakat. A változást nem hagyták szó nélkül a gyülekezetben. Hogyan fogalmazzunk helyesen, érdekesen és sallangmentesen?

Miként viselkedjünk a kamerák kereszttüzében?

Mire használjuk az internetet? – erről is tanultak a lelkészek a Dunamelléki Református Egyházkerület médiatréningjén.

Az egyházkerület negyedik alkalommal hirdette meg médiatréningjét a lelkésztovábbképző kurzus keretében. A lelkipásztorok segítséget kaphattak ahhoz, hogyan kommunikálják hatékonyan üzeneteiket a gyülekezetnek és a világnak. A tréning után néhány résztvevő megosztotta gondolatait az olvasókkal.

Játék kellő komolysággal A kommunikáció és a média helyes használatához meg kell érni, úgy, mint a jó bornak. Tapasztalattal jön meg az érzékenység és a kellő fogékonyság erre a területre – véli CsőriCzinkos Gergő lelkipásztor, a Juhász Zsófia Szeretetotthon munkatársa. „Azért tudtam személy szerint gyor-

54 • Karakter • parokia.hu

san tanulni az előadóktól, mert úgy adták át az anyagot, hogy látszott: ez szívügyük. A szakmaiságon túl mindig ott volt a segítő szándék, ugyanakkor semmi nem volt mesterkélt, hanem természetesek, oldott hangulatúak voltak az órák. Fontos, hogy megtapasztalhattuk a kamerák előtti riportadást, hogyan alkalmazzuk és hozzuk ki belőle a legtöbbet.

Az interjú közben jólesett a figyelés és az is, hogy a riporter tényleg kíváncsi volt az elhangzottakra, és nemcsak úgymond hivatalból tette fel a kérdéseit. Játék volt ez kellő komolysággal. Az előadásokban sokszor elhangzott, hogy fogalmazzunk sallangmentesen, konkrétan. Ezt a teológián is tanultuk, de nem kaptunk rá jó példát, hogyan tehetjük ezt meg a mindennapi gyakorlatban.

Ami pluszt kaptam a képzésen, hogy engedjem el a lelkészi fogalomtáramat, amit csak néhányan értenek, vagy talán ők sem jól. A médiatréning rámutatott a hiányosságaimra is, amit külön köszönök. Senki sem szeret kritikát kapni, én sem, viszont itt nem döngöltek bele a betonba egy-egy kevésbé szerencsés megnyilvánulásom miatt. Építő és segítő módon viszonyultak a „diákokhoz” a trénerek. Igazi közössé-

gi műhelymunkában vehettem részt.

A tréning arra inspirált és motivált, hogy komolyabban foglalkozzam a kommunikációval, a beszédeimmel, a megjelenő írásaimmal és a beszámolóimmal. Sok új dolgot is tanultam, például korábban nem ismertem a „Prezi”-féle prezentáció készítését, amiben nagyon sok lehetőség rejlik. A tréning sokat formált a szemléletemen, és a kurzus igen jól kiegészítette a teológián tanultakat. Hálás vagyok az itt kapott információkért, impulzusokért. Én máris ajánlottam a képzést lelkészbarátomnak, hogy mindenképp jelentkezzen, ha lesz a közeljövőben.”

Tudatosan „Azért jelentkeztem a médiatréningre, mert szerettem volna segítséget kapni azokban a kommunikációs szituációkban, amelyek együtt járnak mindennapi szolgálatommal – mondja Battyányi Géza csillaghegyi református lelkész. „Lelkipásztorként akár a beszédírásban, az interjúadásban, az internetes kommunikációban rendszeresen vannak feladataim. A tréningen tanultaknak köszönhetően sokkal tudatosabban és kön�nyebben fogom megoldani azokat a helyzeteket, amelyekben korábban

„Nem szoktam használni a közösségi oldalakat, de az internetről szóló előadások hatására elhatároztam, hogy kapcsolattartásra, információink hatékonyabb közlésére a jövőben igénybe veszem a Facebookot.

A tréning utolsó napja teljes egészében gyakorlati foglalkozás volt, ami a szakmai tartalom mellett megtöltődött lelki tartalommal is. Minden lelkipásztornak ajánlom, hogy ha teheti, jelentkezzen a médiatréningre, mert olyan információkat hallhat, amit máshol nem kapnak meg a lelkipásztorok. Ha lenne folytatátanácstalan voltam. Megtanultuk, hogyan kell beszámolókat, meghívókat írni és miként kell hatékonyabban tolmácsolni az üzenetünket. Nagyon egyszerű dolgokról van szó, de a legtöbben nem gondolkodunk tudatosan ebben a kérdésben. A tréning egyik nagy tanulsága volt azzal szembesülni, hogy világi közegben mennyire keveset értenek meg abból, amit mi, lelkipásztorok a megszokott egyházi nyelven mondunk. A jövőben sokkal jobban figyelek majd az érthetőségre. A médiatréningen egyfajta szemléletmódot kaptunk, és lehetőséget arra, hogy az olvasó, illetve a hallgató szemszögéből is megvizsgáljuk szövegeinket. Tanulság az is, hogy bizonyos kommunikációs helyzetekre sokkal többet kell készülni, mint azt korábban gondoltam. Jó volt ebben a barátságos légkörben tanulni profi, szakmabeli előadóktól és a tréningen résztvevő lelkipásztorok hozzászólásaiból.”

Szívesen tanulnék itt tovább „Megfogott a médiatréning őszinte légköre. Jó érzés volt, hogy bátran elmondhattuk egymásnak a kritikáinkat, és ezt mindenki jó szívvel elfogadta. Számos újdonságot hallottam és belátom, hogy van hová fejlődnöm a kommunikációban” – fogalmaz Závodi Emese lelkipásztor, a Szeretetszolgálati Iroda munkatársa.

sa, második része a tréningnek, szívesen tanulnék itt tovább, mert fontosnak tartom, hogy fejlődjek a kommunikációban. Köszönöm szépen az előadóknak az őszinte együttlétet.”

ezért nehéz bármit külön kiemelnem belőle” – mondja Kovách Tamás református lelkipásztor. „Számos dolgot átgondolhattam a szolgálatommal kapcsolatban, amire korábban nem volt lehetőségem. Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de a szakmaiság mellett kiemelkedő volt az a barátságos klíma, a törődés és a figyelmesség, amivel az oktatóink felénk fordultak. Én bizony ezúttal nem szürke, lapos rendezvényen vettem részt, hanem személyes, baráti, testvéri találkozón, amit ezúton is nagyon köszönök.

A tréningen tanultakat már alkalmaztam is a vasárnapi prédikációmban. Legnagyobb kritikusaim – a feleségem és a gyerekeim is – csupa jót mondtak. Bár ténylegesen nem azt tanultuk, hogyan kell prédikálni, mégis nagyon jól lehetett azokat a technikákat alkalmazni, amiket a médiaszakemberektől hallottunk. Megfrissültem és megújultam a tréningen, és még nagyobb kedvet érzek, hogy az internet világában is megjelenítsem a gyülekezeti életünket. Minden lelkipásztor-társamnak ajánlom a tréninget, mert erre szükségünk van. Érdemes újratervezni kommunikációnkat.”

Újratervezés „Életem egyik meghatározó élménye volt a háromnapos médiakurzus, A Dunamelléki Református Egyházkerület az akkreditált lelkészképzés keretében tartotta háromnapos médiakurzusát. A tréningen Füle Tamás, a Parókia portál szerkesztőségvezetője, valamint Fekete Zsuzsa és Jakus Ágnes újságírók osztották meg tapasztalataikat a lelkipásztorokkal. A következő lelkészképző kurzusról Szabó Gabriella tanulmányi titkárnál lehet érdeklődni a szabog@raday28.hu e-mail címen.

Karakter • parokia.hu • 55

Kiborulás helyett leborulás Élete legfontosabb pillanatának tekinti, hogy börtönbe került. Barátai közül ő volt a legszerencsésebb, mert még mindig él. A rácsok mögött vett száznyolcvan fokos fordulatot az élete a kábítószer-kereskedő férfinak. Kovács Zoltán hosszú börtönbüntetése után ma már szabadon él, házas és csodálatos közösség veszi körül. Azt mondja, csak egyetlen út vezethetett ide.

Elmesélné a történetét?

Hol kezdjük? A vallási szokásokat ismertem a szüleimtől, de a hideg templomi légkör inkább a halált jutatta eszembe, mint az életet. Amit a prédikációkban hallottam, az egyik fülemen bement, a másikon pedig gyorsan távozott.

Mi lehet az oka, hogy nem érintette meg semmi?

Biztosan szólt hozzám Isten, de én nem hallottam meg. Akkoriban az volt a fontos, hogy márkás, jó ruhákban járjak, menő motorom legyen.

Mindehhez pénz kellett, így az életemben a pénzszerzés állt az első helyen.

Pénzhez többféle módon hozzá lehet jutni...

Ebből a szempontból kettős életet éltem. Naponta tíz órát dolgoztam építkezéseken épületgépészként, de százezres keresetemből nem tudtam fedezni igényeimet, a vágyaim túlnőttek ezen az összegen.

Saját céget akartam, ehhez pedig jó szerszámokra volt szükségem, ami nagyon drága volt. A kertészeti egyetemre járó barátaim akkoriban marihuánatermesztéssel egészítették

56 • Karakter • parokia.hu

ki ösztöndíjukat. Könnyen bekaptam a horgot, a növény locsolgatása, termesztése nem tűnt veszélyes játéknak és jól jövedelmezett.

Hol lehet marihuánát termeszteni?

Rávettem vidéken élő gyerekkori barátaimat és ott termesztettük a növényeket. Tudtam, hogy tiltott utakon járok, de külföldön sok helyen nagyobb szabadság van e tekintetben, így nem éreztem a súlyát a dolognak. Az ördög elhitette velem, hogy ez még belefér. Nem akartam nagy kábítószerüzletet, végül mégsem tudtam megállni.

taim közül többen sokkal rosszabbul jártak mint én. Hárman az életükkel fizettek, ketten pedig nyomorékok a mai napig is. Ezért mondom, hogy én jártam a legjobban.

Mi történt velük?

Legutoljára éppen az unokatestvérem akasztotta fel magát egy ausztrál börtönben. Őt is hatalmas kábítószer-szállítmánnyal fogták el, mint engem. Mivel itthon már ült tíz évet kábítószerügyek miatt, nem volt ereje, hogy még egy etapot végigcsináljon, inkább meghalt.

Valóban nehéz lehet megállni, ha kön�nyen jön a pénz.

Igen, mert amikor megvolt az autó, még nagyobbat akartam, ha megvolt a ház, akkor még jobb kellett volna.

Igaz, nem játékautomatába hordtam a pénzt, mint sokan, hasznos dolgokat is vettem, de ma már tudom, mindennek az oka a pénz imádata volt.

Szomorú történet.

Az ördög nem mutatja meg az apró betűs részt, csak ígéri, hogy gazdag leszel és kiskirályként élhetsz, és ezt az ember el is hiszi. Én sem úgy indultam neki, hogy egyszer majd egy börtöncellában fekszem le. Egyedül az Úr mondja el, hogy ha az Ő útján jársz, mire számíthatsz. Az ördög nem mond el ilyeneket.

Pedig ha jól tudom, voltak figyelmeztető jelek.

Tulajdonképpen szerencsésnek mondhatom magam, mert én csak hét év tíz hónapot ültem, de a bará-

Nem tervezte, hogy abbahagyja a bűnözői életmódot?

A barátnőmmel terveztük, hogy ha be tudunk költözni a házunkba, akkor abbahagyom, de a költözés

előtt három hónappal elfogtak több kiló kábítószerrel. A rendőrség véget vetett ennek az egésznek. Jó is ez így.

Nem cserélnék senkivel.

Ennek a fajta gondolkodásnak és életformának a rendőrség vetett véget?

A bűnözői életnek az elfogatásom vetett véget. A gondolkodásom azonban a börtönben történt megtéréstől változott meg, amikor letettem bűneimet az Úr előtt. A börtöncellában saját szavaimmal szólítottam meg Istent szorult helyzetemben. Kértem, hogy adjon változást az életemben: „látod Uram, a saját erőmből, okoskodásomból mire jutottam”. Sorban jöttek föl a bűneim, például hogy ros�szul bántam a barátnőmmel, a szüleimmel. Kértem az Úr bocsánatát.

Ritkán találkozom olyan emberrel, akinek azonnal az elfogatása után hatalmas fordulat történik az életében. Sokakat láttam, akik a börtönben kigyúrják magukat vagy készülnek a következő bűncselekményekre. Magával ez hogyan történt?

Nem tudok mást mondani, az Úr kegyelme. Az én életemben kellett az a hatalmas pofon, hogy börtönbe kerüljek, és ott az Istenhez kiáltottam. Úgy veszem ki a szavaiból, hogy bent a börtönben már érezte a tettei súlyát és következményét.

Persze, korábban is tisztában voltam a tetteimmel, tudtam, hogy hosszú

börtönbüntetést kaphatok, de bíztam abban, hogy ügyesebb vagyok, mint a rendőrök, és nem fognak el.

Sokáig ügyesebb is volt...

Sokáig ügyesebb voltam, de a kábítószer-terjesztés nagyon súlyos bűncselekmény, akár tizenöt év is járhat érte.

Hány éves most?

Harminchat.

Ha most húszéves lenne és a mai fejével gondolkodna, mi lenne?

Ha most itt lenne a húszéves Zoli, csak és kizárólag akkor tudna másként gondolkodni, ha megtérne. A gondolataimat csak a megtérés változtatta meg. Ha ez nincs, ugyanúgy gondolkodnék, mint tizenhat éve. Ha nem érintett volna meg Isten, akkor most is azon agyalnék, hogyan jussak pénzhez a kábítószer-kereskedelemből. Lenne is versenyelőnyöm másokhoz képest, hiszen ismerem a buktatókat, jól tudom, mire kell vigyázni.

Nem sajnálja azt a sok felhalmozott tudást és a kapcsolatrendszert, amit kiépített és otthagyott?

Egyáltalán. Nagyon jó gyülekezetem van, ahol vannak barátok, fiatalok, jó programok, amik megelégítenek.

Hétvégén templomba járok, sokkal jobb és nyugodtabb így élni. Sosem mutogatnak rám, hogy nézd, ott van a börtönt megjárt pasi. Az Úr lecserélte a baráti körömet és minőségi emberekkel vett körül. Ezek nem érdekkapcsolatok, mint a drog világában, hanem önzetlen emberek, akik mindenben próbálnak segíteni, akár kőművesre, akár könyvelőre, akár egy jó szóra van szükségem.

Ki várta idekint a szabadulása után?

Isten megadta, amiért imádkoztam.

Megtartotta hét év tíz hónap alatt is a barátnőmet. Nyáron össze is házasodtunk. Kitartott mellettem a családom, édesapám, édesanyám és a nagyma-

mám. Senki nem fordult el tőlem, aki szeret. Ez nagyon kevés embernek adatik meg a börtönben. A legtöbb zárkatársamat elhagyta a felesége, családja, és magukra maradtak.

A legszebb fiatal éveit börtönben töltötte. Nem volt olyan időszak, amikor megtört a csaknem nyolcéves fogsága alatt?

Csak rögtön az elején, amikor az elfogásomkor a hasamon feküdtem, megbilincseltek, rendőrök vettek körül, villogtak a kék fények, és tudtam, eddig tartott a történet. Este rám zárult a zárkaajtó, és akkor – börtönnyelven szólva – megreccsentem.

Mert?

Mert éreztem, hogy hiába van pénzem, nem megyek semmire vele. Kire számíthatok? Az ügyvédre? Ez vicc.

Innen nem visz el senki. A börtönben az emberi okoskodással és pénzzel nem megyek semmire. A segítség mindig felülről jön. És a börtönben már nem szenvedett?

Vannak a börtönben nehézségek, felüti a fejét az ostobaság, de az Úr átsegít. A református lelkésznőnk is mindig mondta, hogy „kiborulás helyett leborulás”. Imával rengeteg dolgon át tudtunk menni.

Most mivel foglalkozik?

Megújuló energiával foglalkozom, megtaláltam, amire Isten elhívott.

Tudom, hogy mi az utam.

Lehet, hogy most egy szöszke srác valahol éppen a marihuánáját öntözgeti.

Mit üzenne neki?

Ezt a bizonyságtételt küldeném neki, hogy olvassa el, amin keresztülmentem, és tanuljon belőle! Térjen meg, ez az egyetlen út. Ha van esze, hamar belátja, hogy az ördög sokat ígér, keveset ad, és a végén mindent visz.

Fekete Zsuzsa Fotó: Füle Tamás

Karakter • parokia.hu • 57

Lebontja az előítéleteket „Elmegy a kedvem. Nem értem. Nem találom.”

Ezek a leggyakoribb indokok, amiért az emberek egy része felhagy a Biblia olvasásával. A közelmúltban megjelent Magyarázatos Biblia egyik célja, hogy meghozza a kedvet a Biblia tanulmányozásához és hidat alkosson a kétezer éve írott szöveg és a posztmodern ember között. Újságírók jegyzeteivel született a kiadvány, amelyről a teológusok azt mondták, mindegy, hol írták és milyen diplomával rendelkeznek a szerzők: kiváló munka született.

58 • Karakter • parokia.hu

Miért kell magyarázni?

Két amerikai író, Philip Yancey és szerzőtársa, Tim Stafford többlépcsős bibliaolvasó programot állított össze a Harmat Kiadó gondozásban megjelent kiadványban. Napi egy fejezet elolvasásával átfogó képet kaphat az olvasó a Biblia belső összefüggéseiről, témáiról fél év alatt. Isten mindig is kommunikált az emberrel, miért kell mégis magyarázni a Bibliát, ami Isten szava? – a többi közt erre a kérdésre is keresték a választ a Magyarázatos Biblia bemutatóján a Károli Gáspár Református Egyetemen. A rendezvényen a Harmat Kiadó igazgatója,

Herjeczki Kornél, a Veritas Kiadó projektmenedzsere, Győri Tamás József, valamint teológus vendégek, Cseri Kálmán református lelkész, Szeverényi János evangélikus lelkész és Szenczy Sándor, a Baptista Szeretetszolgálat vezetője osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. A beszélgetés moderátora Jakus Ágnes, a Parókia portál újságírója arról is érdeklődött, hogy milyen igények hívták életre a Magyarázatos Biblia magyar nyelvű kiadását.

Nem korszerű, de időszerű A könyvbemutatón a közérthetőség és az egyszerűség mellett kardoskodtak a beszélgetőtársak. Cseri Kálmán úgy fogalmazott, hogy minél rövidebb egy magyarázat, annál jobb, hiszen a mai embernek sem kedve, sem ideje nincs arra, hogy fölösleges dolgokat olvasgasson. „Ezt a kiadványt elsősorban azoknak ajánlanám, akik nemcsak olvasgatni, hanem tanulmányozni is szeretnék a Bibliát. Ez érthető, jó fordítás, ami a mai ember számára is egyértelmű. A magyarázatok az összefüggések megértésében is segítenek. A Biblia szövegét azonban a Szentlélek teszi aktuálissá” – tette hozzá.

Hogy mindenki megértse A lelkipásztor azt is elmondta, nem az jelenti a Biblia aktualizálását, hogy éppen közszájon forgó társadalmi kérdéseket előrángatunk és próbálunk azokhoz bibliai igét mottóként odafüggeszteni. „A Biblia egésze mindig aktuális. Vallom, hogy soha nem volt korszerű, hiszen már keletkezé-

sekor is vitatkoztak rajta, de mindig időszerű, minden kor embere számára aktuális üzenetet hordoz.” Az egyszerű fogalmazás fontosságáról szólva elmondta: „Jézus egyszerűen beszélt, hogy mindenki megértse. Fontosnak tartom az egyszerűséget, de ez nem azt jelenti, hogy a lelkipásztor pongyolán, igénytelenül vagy közönségesen beszélhet. Nyugaton több extravagáns bibliafordítás és -magyarázat van forgalomban, de tévedés, hogy a 21. század emberéhez az utca nyelvén lehet közel vinni a Bibliát. Az egyszerű stílus is legyen irodalmilag igényes, mégis közérthető, gazdag szókincsű és ne nagyképűsködjön idegen szavakkal” – hívta fel a figyelmet Cseri Kálmán.

Leteszik a telefont Szenczy Sándor szerint a mai nemzedékhez is eljut az Ige üzenete, de ehhez fontos a jó magyarázat is. „Amikor még úgy olvastam a Bibliát, mint egy kulturális remekművet, az általános műveltséghez tartozó könyvet, egészen más volt, mint amikor valójában megszólalt számomra. Nem véletlen, hogy a Biblia számos rekordot döntött meg a világon: a Szentírást fordították le a legtöbb nyelvre, és ebből adták el a legtöbb példányt. Mégsem ez fontos, hanem az, hogy megszólal benne az Ige. A mai ember is éhes Isten igéjére. A Magyarázatos Biblia egyik nagy erőssége, hogy lefordítja nekünk, pontosan hogyan kell értenünk az abban foglaltakat. Az elmúlt fél évben több mint hetven evangelizációs alkalmon vettem részt, ahol ezrével voltak fiatalok. Azt tapasztaltam, hogy a Facebook-nemzedék abbahagyja a

telefonok nyomkodását és felkapja a fejét, amikor valóban megérkezik hozzá Isten üzenete.”

Kit vennének fel teológiára? „Mást sem teszünk, mint Isten lelke segítségével próbáljuk átadni az Ige üzenetét” – fogalmazott Szeverényi János. „Nekünk Jézus a mondandónk, az üzenetünk. Ha sikerül Jézusról hitelesen tanúságot tenni és megmutatni, amit hozott az embereknek, akkor nagyon nehéz nem megtérni.

Hitet adni ugyan nem tudunk, de Isten

felhasználja a Biblia szövegét is, hogy hitre juthassunk. Ezt a könyvet ugyan nem teológusok írták, de a Biblia írói sem végeztek teológiát. Izgalmas kérdés lehet az is, hogy a Szentírás írói közül hányat vennének fel ma a teológiára és milyen pályafutásuk lehetne a mi egyházainkban. A Megváltó maga is iparos ember volt, két lábbal járt a földön és kérges lehetett a tenyere.” A lelkipásztor hozzátette, hogy Isten csodálatosan tud használni teológiát nem végzett embereket is.

Lebontja az előítéleteket Győri Tamás József lelkipásztor, a Veritas Kiadó felelős szerkesztője szerint Isten szavát gyakran azért nem értjük, mert sztereotípiáink vannak Istennel kapcsolatban. „Sokan azt gondolják, hogy a Bibliában egy szigorú Isten van, aki mindent megtilt. Az előítéleteket sokszor maguk a keresztyének is táplálják. Ez a kiadvány lebontja a sztereotípiákat. Szokatlan példákkal, más oldalról világítja meg a dolgokat, emiatt új értelmet nyerhet a Biblia. Nem azért, mert hozzátettek

Karakter • parokia.hu • 59

Biblia kiadását. A választ Herjeczki Kornél, a Harmat Kiadó igazgatója adta meg. „Egyszer dolgozott nálunk egy mesterember, és felajánlottam neki, hogy válasszon magának egy tetszőleges könyvet. Éppen a Biblia éve volt, és azt mondta: elkezdte olvasni a Szentírást, de nem érti. Kérte, hogy ajánljak olyat, amit megért. Akkor már volna valamit, hanem azért, mert rájövünk, hogy mit is mond igazán. A történetek ugyan régiek, de ma is megtörténhetnének, lényegük pedig most is alapkérdés. A Bibliát nem úgy érdemes olvasni, hogy kinyitjuk az első oldalon, és becsukjuk az utolsónál, ha pedig unalmasnak találjuk a közbenső részeket, akkor átlapozzuk. A Biblia hatvanhat könyvből áll, ha nincs segítségünk, belefulladhatunk már az első néhány fejezetbe. A Magyarázatos Bibliában nagyon jó dolog, hogy van vezérfonal.

Mindenki a saját ütemében olvashat, és akkor biztosan rákap az ízére.”

Nem szokványos Ezen a ponton ugorjunk vissza Jakus Ágnes első kérdéséhez, hogy milyen igény hívta életre a Magyarázatos

60 • Karakter • parokia.hu

szemezgettünk a magyarázatos biblia fordításával. Diákként magam is forgattam a magyarázatos biblia korábbi verzióját, ami nagy segítséget adott nekem a megértésben, mert gyakorlati módon hozta közelre a szöveget.

Ez a kiadás az átlag olvasó számára próbálja érthetővé tenni a Bibliát.

Már Mózes első könyvének magyarázata sem szokványosan azzal kezdődik, hogy ki volt a szerzője és mikor keletkezett. Azt ajánlják a szerzők, hogy próbáljuk magunk elé képzelni Michelangelót, ahogy a teremtés történetét festi a sixtusi kápolnában… A kötet minden egyes könyvhöz gyakorlati bevezetőt ad, amelyben az olvasó magára ismerhet, és még nagyobb érdeklődéssel fordulhat a Biblia felé.

A szöveg olvasása közben rövid megjegyzéséket kapunk a nehezen érthető részekhez. Sokat segít a kötet végén található szintén nem szokványos névmutató és tárgymutató is.”

A Magyarázatos Bibliát megvásárolhatja Budapesten a Ráday utcai Bibliás Könyvesboltban is.

Fekete Zsuzsa Fotó: Füle Tamás

Akiket hitükért üldöznek Becslések szerint szerte a világon mintegy százmillió főre tehető az üldözött keresztyének száma. Soha nem forgott veszélyben egyszerre ennyi Krisztushívő élete, mint napjainkban.

Éppen száz éve kezdődött az első keresztyén államot megalapító örmények módszeres kiirtása, amely hat-nyolcszázezer örmény halálát követelte. Vallási, etnikai, gazdasági és politikai okokra visszavezethető gyűlölködés-sorozatként is felfoghatnánk a történelmet, a világ bármely pontját beleértve, és az elkövetők között a magukat keresztyénnek vallókat is feltüntetve. A 21. századdal sem csökkentek a vallási és etnikai kisebbséghez tartozók szenvedései, épp ellenkezőleg. Csak a keresztyénséget tekintve, míg a múlt században évente mintegy 150 000 Krisztus-hívő esett áldozatául a vallási alapú üldözésnek, az új évezredben ez a szám főként a szélsőséges iszlamista szervezetek erőszakos fellépése miatt megnövekedett. „A kisebbségekkel, köztük a keresztyén lakosokkal szembeni atrocitások legtöbbször az adott ország többségi, erős pozícióban lévő népcsoportja és vallása kizárólagosságra törő fellépésének következményei” – mondta el kérdésünkre Horváth István, a Magyar Evangéliumi Aliansz és az

OM missziós szervezet munkatársa. A muzulmán országok mellett ugyanis a hindu és buddhista uralom alatt levő államokban is jellemző a kisebbségek ellehetetlenítése és a velük szembeni durva fizikai erőszak alkalmazása, de sok esetben nem áll meg itt a többség, valamint a törvény erejével felruházott üldözők.

Koncentrációs táborok Bár a Szovjetunió felbomlott, a kommunista berendezkedésű országokban sem illeti meg még mindig a szabad vallásgyakorlás joga a keresz-

tyéneket. Helyzetük Észak-Koreában a legrosszabb. Olyannyira, hogy még mindig a távol-keleti ország vezeti a holland Open Doors International nevű szervezet által évente összeállított ötvenes listát, amely aszerint rangsorolja az országokat, hogy hol forog leginkább veszélyben a keresztyének élete. Senki nem tudja megmondani, valójában hányan lettek Krisztus-hívőkké a világtól hermetikusan elzárt kommunista országban, az azonban bizonyos, hogy mindazokat, akikkel szemben feléled a gyanú, hogy megtértek, kényszermunkatáborokba internálják. Horváth István elmondta, jelenleg is hetvenezer keresztyént tartanak fogva a koncentrációs táborokban. Ha kitudódik, hogy valaki más istennek hódol, mint a kedves vezető, bibliát tart magánál vagy földalatti keresztyén összejövetelekre jár, különféle koholt vádakkal elítélik.

A menekültek sincsenek biztonságban A keresztyénüldözésben élen járó országok listáján második helyen Szomália áll az afrikai ország nagy

Karakter • parokia.hu • 61

részét ellenőrzése alatt tartó szélsőséges iszlamista felkelőcsoport, az Al-Shabaab fellépése miatt. Ezek a terroristák oltották ki 148 kenyai egyetemista életét idén nagycsütörtökön a garissai campuson. A dobogó legalsó fokán Szíria, majd szorosan mögötte Irak áll. E két ország területén alapítottak kalifátust muszlim szélsőségesek al-Bagdadi vezetésével Iszlám Állam néven tavaly nyáron. Az elmúlt fél évben több mint kétszázezer muszlim, jazidi, keresztyén, kurd és más népcsoporthoz, illetve valláshoz tartozó helyi lakos vesztette életét ezeken a területeken, több millióan pedig elmenekültek. Legtöbbjük iraki, török, egyiptomi, jordániai és libanoni menekülttáborokban él most is igen nehéz körülmények között. Az ENSZ már tavaly kijelentette, hogy csak a menekültek felének tudnak vizet és élelmet biztosítani. Több százezer ember fedél és meleg ruha nélkül kényszerült átvészelni a téli mínuszokat idén is.

Muszlim felsőbbrendűség Mindezt nehéz európai szemmel az embertelenségen túl mással magya-

62 • Karakter • parokia.hu

rázni, csakhogy a jelenség megértéséhez mással is számolni kell. Az iszlámban a politika, a vallás és a kultúra egységet alkot – az iszlám civilizáció. „Mohamed nemcsak vallási, hanem politikai vezető is. Az iszlám és az iszlamizmus viszont nem ugyanaz, fontos megkülönböztetni a muszlimokat az iszlamistáktól. A muzulmánok békében tudnak élni, de az iszlám politikai szárnyának meggyőződése, hogy az általuk képviselt politikai rendszer közvetlenül Allahtól adatott, ezért az felsőbbrendű és jobb a világon bármelyiknél, vagyis muszlimok lakta országokban a muszlim jogrendnek, a saríának kell érvényesülnie.”

A legnagyobb muzulmán lakossággal bíró Indonézia keresztyén lakosainak életére hullámokban törtek rá néhány évvel ezelőtt, a szigetországból egyre militánsabb üldözés terjed

a Fülöp-szigetek felé is. A szaúd-arábiai keresztyének még csak titokban sem gyülekezhetnek, az arab országban ugyanis a saría értelmében elfogadott a becsületgyilkosság – előfordul, hogy maguk a családfők veszik el keresztyén hitre áttért gyermekeik életét. Nyilvános lefejezésekre is sor kerül időnként, csakúgy, mint Iránban.

A tehetősebb nászutasok kedvelt üdülőhelye, a Maldív-szigetek 7. a keresztyénüldözésben élen járó országok listáján. A muszlim államban a saría értelmében tízéves kortól ugyancsak kiszabható a halálbüntetés.

A Távol-Keleten is „A buddhista Laoszban is erőszakosan lépnek fel a keresztyénekkel szemben. Házaikat lerombolják, a híveket kiüldözik a pusztába, és megtiltják, hogy bárki étellel vagy vízzel lássa el őket. Most tudtam meg, hogy nemrégiben Vietnámban is támadás ért két lelkipásztort: egy ötfős banda megkövezte és súlyosan összeverte őket. A lelkészeket korábban is érte már atrocitás, ahogy az

általuk vezetett bibliaiskola növendékeit és más gyülekezetvezetőket is” – számolt be Horváth István.

Hindusztán a hinduké A világ legnépesebb államában többségében hindu vallásúak élnek. „India jelenlegi, nacionalista miniszterelnöke ötmillió fős, önkéntesekből álló magánhadsereget tudhat maga mögött, egyfajta indiai Magyar Gárdaként képzelhetjük el őket. Hindu vallási fanatizmusukkal és nemzeti öntudatukkal az indiai muszlimok és keresztyének millióira nézve egyaránt veszélyt jelentenek. Orissában, az egyik szövetségi államban például 2008-ban megtiltották, hogy a keresztyének megünnepeljék a karácsonyt. Amikor a hívek mégis összegyűltek a templomokban, a lesben álló hindu nacionalisták rájuk törtek, sokukat agyonverték, a templomaikat felgyújtották, a megmaradó keresztyén lakosokat pedig elűzték.”

Senki sincs biztonságban Az Indiával szomszédos, muzulmán többségű Pakisztánban négy évvel ezelőtt végezték ki merénylők az egyetlen keresztyén minisztert, az istenkáromlási törvényt bíráló Shahbaz Bhattit. Nem sokkal korábban egy másik, muszlim vallású minisztert gyilkoltak meg ugyanezért. „A szigorú törvény miatt a muszlim országban sokakat hamisan megvádolnak istenkáromlásért, amiért halálbüntetés szabható ki. A kivégzéssel azonban várnak – éveken át rendkívül nehéz körülmények között tartják fogva a vádlot-

takat. Az üldözötteknek felajánlják, hogy áttérhetnének az iszlám vallásra, véget vetve szenvedéseiknek, a legtöbben azonban nem akarják megtagadni az Urat.”

Rontják az üzletet Meglepő, de Kolumbiában és Mexikóban is veszélyben forog a keresztyének élete. Ezekben az országokban a kommunista gerillák és a drogkartellek fegyveresei törnek rendszeresen a papok, szerzetesek, apácák életére, akik erkölcsiségük miatt üzletrontással fenyegetnek. „Gyakori, hogy elrabolják, megcsonkítják vagy megölik őket, és amikor nemrégiben mexikói egyetemisták az erőszak elleni tüntetésre tartottak, a fegyveresek kiszállították őket a gépjárművükből, és halomra lőtték a tiltakozó civileket is.”

Távoli ahhoz, hogy fájjon?

Ugyanazon a héten, amikor a francia szatirikus hetilap, a Charlie Hebdo munkatársai és más civilek elleni párizsi vérengzés zajlott, a Boko Haram nevű afrikai terrorszervezet csaknem két és félezer embert mészárolt le Nigériában, a megtámadott települést pedig porig égette. A muszlim szélsőségesekből álló fegyveresek az elmúlt években több tízezer ember életét oltották ki, muszlim és keresztyén családokat szétzilálva, elűzve és egymás ellen fordítva. A 2014-es volt az eddigi legtöbb áldozatot követelő év: több mint kilencezer embert megöltek, másfélmilliót elűztek ott-

honaikból és leromboltak nyolcszáz iskolát. Miután a Charlie Hebdót az áldozatok tiszteletére és az emberiesség egyéb aspektusaitól kilúgozott sajtószabadság demonstrálására a merényletet követő héten többmilliós példányszámban jelentették meg újabb, Mohamed prófétát gúnyoló karikatúrákkal, a Boko Haram válaszul Nigerben hetvennél is több keresztyén templomot, gyülekezetet dúlt vagy égetett fel, a merényletek számos halálos áldozatot követeltek. A nigériai evangélikus érsek, Nemuel A. Babba felszólította a világ keresztyéneit, hogy energikusabban emeljék fel szavukat a Boko Haram által elkövetett sorozatos erőszak ellen.

Fiatalkorú áldozatok Az észak-afrikai terrorszervezet feltett szándéka, hogy az Iszlám Állam mintájára kalifátust hozzon létre Nigéria, Csád, Kamerun és Niger területén. Terjeszkedő szándékukról sokat elárul, hogy a terroristák betörtek Kamerunba is. Nyolcvan embert raboltak el, zömmel nőket és gyermekeket. A kiskorúakat feltehetőleg öngyilkos merénylőnek képeznék ki. „A szervezet nevében a book

– könyv jelentésű angol szó fedezhető fel, nevük jelentése ugyanis: a nyugati oktatás bűn. Számos iskolát megtámadtak, előfordult, hogy a fiúkat megölték, a lányokat magukkal hurcolták, de volt, hogy minden fiatalt lemészároltak.” Egy alkalommal csaknem háromszáz, nyugati viseletű diáklányt raboltak el. Miután iszlamizálták őket, valamennyiüket feleségül kényszerítették a terroristákhoz.

Karakter • parokia.hu • 63

Kilencéves feleségek?

Ahogy arról korábban beszámoltunk, Egyiptomban a kísérő nélküli, európai viseletű kopt keresztyén nőket gyakran megtámadják az utcán és a tömegközlekedési eszközökön, bántalmazzák őket, sokukat el is rabolják és muszlim férfihoz kényszerítik feleségül. Az erről készült felvételek alapján sejthető, hogy burkák kilenctízéves kislányokat takarhatnak. „Az Iszlám Állam katonái számos keresztyén és jazidi nőt elraboltak és szexrabszolgaságra kényszerítettek az elmúlt hónapokban és azt megelőzően is. Az áldozatokkal kereskednek is, nemrégiben kiadott árjegyzékükből kiderül, hogy az elrabolt gyerekek és nők életkorával fordítottan arányos a pénzös�szeg, amit keresnek rajtuk. Egy két és kilenc év közötti gyermek vásárlási ára 200 dollár, egy negyven és ötven év közötti nőé 65 dollár. Kiadtak egy rendeletet (fatwát) is, miszerint a kalifátus területén élő valamennyi nőt körül kell metélni. Nők milliói kerültek ezzel veszélybe.”

64 • Karakter • parokia.hu

Megéri szót emelni A meghurcolt nők megpróbáltatásai közül másoké mellett Meriam Jahíja Ibrahim Isag esete is bejárta a világsajtót. A dél-szudáni nőt előbb száz korbácsütésre, majd kötél általi halálra ítélték, mert keresztyén férfi felesége lett, és mert állítólagosan áttért keresztyén hitre, noha mindig is keresztyénnek vallotta magát. „Az ítélet végrehajtásával vártak, míg a börtönben életet adott gyermekének. Úgy szült, hogy keze-lába meg volt kötve. Amikor sikerült a börtönből kiszabadulnia, a reptéren elfogták, később nyugati nyomásra újra elengedték. A fiatal nő példája bizonyítja, hogy a keresztyéneknek érdemes hallatniuk a hangjukat” – hangsúlyozta Horváth István.

De ti ne így tegyetek!

Egyiptomi és etióp férfiak lefejezése Líbiában, afrikai menekültek, akik közül néhány muszlim a Földközi-tengeren a vízbe dobott tizenkét keresztyént, hogy a hullámok közt leljék halálukat – megrendítő, igazságért kiáltó kegyetlenségek. Mindez napjainkban történik. „Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak – emlékeztette a tanítványokat Jézus (vö. János evangéliuma 15. rész, 20. vers). És valóban, János kivételével valamennyi tanítvány mártírhalált halt, János is erre a sorsra jutott volna, ha nem

bízza rá még az Úr a mennyei jelenések látását” – idézte fel a missziós munkatárs. „Pál apostol azt írja Timóteusnak, hogy mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztusban, üldözni fogják (vö. Timóteushoz írt 2. levél, 3. rész 12. vers). A test ugyanis mindig a lélek ellen tör (vö.

János evangéliuma 3. rész, 6. vers).

Ugyanakkor, Jézus boldognak mondja azokat, akiket a nevéért üldöznek (vö. Máté 5. rész, 10. vers). Nem véletlen, hogy egyes felvételek megmutatták: napjaink keresztyén mártírjai között volt, aki mosollyal az arcán várta a kivégzését. Krisztusért halt meg. És még ha ez igazságtalan is, Jézus adott neki hozzá men�nyei erőt.”

Horváth István hozzátette, sokakban érthető módon felháborodást váltanak ki a híradások, de mint mondta, a keresztyéneknek nagyobb távlatban kell gondolkodniuk, mint amiben a kommentelő hírolvasók közül sokan. „Mi nem kívánhatjuk, hogy az elkövetők ugyanarra a sorsra jussanak, mint az áldozataik. Már csak azért sem, mert sok mártír – még ha megtehette volna is, hogy fegyvert ragad – nem emelt kezet a gyilkosaira, mert nem akarta az örök élet lehetőségétől megfosztani őket, pedig ez a saját életébe került. A mi feladatunk az, hogy segítsük üldözött testvéreinket, és megtegyük, amire Jézus hív: szeressük ellenségeinket, tegyünk jót azokkal, akik gyűlölnek minket, áldjuk azokat, akik átkoznak és imádkozzunk testvéreink bántalmazóiért (vö. Lukács evangéliuma 6. rész, 27-28. vers).”

Jakus Ágnes

Kelő nappal én is kelek Ha ki lehetne hagyni egy napot a héten, sokan eltekintenének a hétfő reggelektől. Néhány fiatal azonban emelte a tétet: a hét első napján kora reggel találkoznak, hogy imádkozzanak számukra ismeretlen emberekért is. De vajon mi viszi rá őket erre? A Pince A30 nemrégiben megnyílt imaszobájában jártunk.

Kelő nappal én is kelek – ezzel a József Attila-versből kölcsönzött sorral alkottak nyílt csoportot középiskolás és egyetemista fiatalok a Facebookon.

Az imaközösséghez bárki csatlakozhat, akit nem rettent el, hogy a hetet egy reggel hattól délelőtt tízig tartó imamaratonnal kezdje. Na, jó, talán csak félmaratonnal, de annyi biztos, hogy nem a célba érés, hanem az elrajtolás, ami ez esetben nehézségbe ütközhet. A fiatalok viszont rácáfoltak a velük kapcsolatos sztereotípiákra: csaknem harmincan vannak már, akik valamilyen rendszerességgel részt vesznek a heti egyszeri hajnali imatalálkozókon a budapesti Pince A30 közösségi tér belső szobájában.

A hajnali imát még a vizsgaidőszakban sem adják fel – tudtuk meg ott jártunkkor az imádkozó fiataloktól, pedig mint mondják, a legtöbb keresztyén összejövetelt szüneteltetik a számonkérés idejére. Előfordult, hogy az imaszoba programját szervező Fiatalok az Élet Küszöbén (FÉK) szervezet munkatársainak távollétében is kinyitottak a diákok, mert nem akarták abbahagyni az imát. Pedig, mint kiderült, nem csak sikeres vizsgáikért és hasonló, személyes kéréseikért imádkoznak, sőt, talán legutoljára ezekért.

Karakter • parokia.hu • 65

Az üldözött keresztyének, az evangéliumot nem ismerők, a bajbajutottak, a távoli országokban helytálló mis�szionáriusok azok, akiket elsősorban imáikba foglalnak.

A falakon világtérkép, az asztalon naptár – az ún. 10/40-es ablak országaival. Az Egyenlítőtől 10–40 fokkal északabbra található észak-afrikai, közel-keleti és ázsiai térség országaiban csaknem 5 milliárd ember, a világ lakosságának kétharmada él.

Túlnyomó többségük a világ legszegényebbjei közé tartozik. A főként iszlám, buddhista és hindu vallású nemzetek körében vannak ugyan keresztyének, de őket számos országban üldözik hitük miatt. „Azt vettem észre, hogy ha Istenre szakítok időt, az mindig megtérül.

Már vasárnap este izgatott vagyok, várom, hogy hétfő legyen” – árulta el az egyik imádkozó fiatal, Plank Lívia. „Sokáig azt hittem, az ima az, amikor Istenhez beszélek, pedig az is, amikor Isten szól hozzám. Korábban nem foglalkoztatott, lelkileg sem érintett

66 • Karakter • parokia.hu

meg, ami a világ többi részén zajlik.

Ez az alkalom viszont közelebb hozza ezeket az embereket. Hiszem, hogy az imáinknak van ereje, befolyása az életükre.”

Bár többen is vannak a különböző felekezetekhez tartozó fiatalok között, akiknek elmondásuk szerint egyedül nem lenne elég kitartásuk a rendszeres, közbenjáró imához, a hajnali imakörben sokat fejlődtek, mert mint mondják, ez olyan, mint a futás, meg lehet benne edződni. Másokkal együtt imádkozni számukra alapvető szükséglet, és a közösség a lustaságot és a megszólalás nehézségeit is segít leküzdeni. Így az már fel sem tűnik, hogy négy órát töltenek el együtt, igaz, közben teát, kávét iszogatnak, megreggeliznek, beszélgetnek és szünetet is tartanak. „Sokat tanulok a többiek történeteiből, amikor arról mesélnek, hogyan váltak eszközökké Isten kezében. Az ő példájukon felbátorodva én is könnyebben állok szóba másokkal és mesélek nekik a hitemről” – magyarázza Lívia.

hozni. Ha hozzá fordulok, azzal megteszem a legfontosabbat” – számolt be Galambos András.

Az ifjúsági vezető érdeklődésünkre arról is beszélt, hogy a rendszeres imádság a fiúk és férfiak számára azért bír nagy jelentőséggel, mert megtanulhatják, hogy ne ők akarják kontrollálni az életüket, hanem engedjék, hogy Isten tartsa azt uralma alatt.

„Itt nemcsak a misszióra lettem nyitottabb, hanem a helyem is még inkább megtaláltam benne. Vannak dolgok, amiken úgy éreztem, nem tudok változtatni – például a hajléktalanok szenvedéseit vagy a társadalmi kríziseket nem tudom megszüntetni. De rájöttem, hogy Istennek van hatalma mindenre megoldást

Az imádság olyan, mint a kiküldetés előtti felkészülés – fejtegette az egyetemista. „Ha imádkozom a csoporttársaimért, már azzal a tudattal indulok el az egyetemre, hogy talán adódik lehetőség arra, hogy bizonyságot tegyek nekik a hitemről. Ennek a kényelmetlenségét nem tudom megspórolni akkor sem, ha

„Ha otthon maradnék, nem tölteném ezt az időt imával” – ezt már Tóth Máté mondta. „Segít, hogy nem az otthoni környezetemben vagyok, mert valószínűleg ki sem bújnék a paplan alól, és egy idő után visszaaludnék.”

imádkozom, de volt már olyan, hogy „véletlenül” odaült mellém ebédelni a csoporttársam, és el tudtam mondani neki az evangéliumot. Én nem tudok senkit megtéríteni vagy újjászülni, mert azt Isten Lelke végzi el, de az ima felszakítja a lelki köteleket, amik ezt akadályozhatják.” Az egyik imádkozó megerősítette, az ő megtérésében is nagy szerepe volt annak, hogy az utcában, ahol lakott, egy hívő házaspár közbenjárt a szomszédságért.

Kettős célja van a reggeli imatalálkozóknak, fejtette ki Kovács-Csiha Julianna. „Az egyik, hogy a fiatalok megújuljanak, ahogy Isten előtt megállnak, Őt dicsőítik, és a bűneiket megvallják előtte; ezáltal pedig a Szentlélek uralkodjon az életük minden területén. A másik, hogy akivel ez történik, az továbbadja az evangéliumot, elsősorban a saját korosztályának.”

Az imaszoba ötletét egy angliai kezdeményezés adta, egy ifjúsági csoport célul tűzte ki, hogy tagjai három hónapon át felváltva imádkoznak a nap huszonnégy órájában. „Nem hitték, hogy sikerülni fog, mert nem tartották magukat nagy imádkozóknak, de belevágtak, és közben rengeteget tanultak az imádságról. Azóta sem hagyták abba, és ma már világszerte több mint száz országban működnek az övékéhez hasonló imaszobák, amelyek kreatív berendezésükkel segítenek abban, hogy az imádságra koncentráljanak.”

Az imaszoba megálmodója elmondta, Nehémiás könyve inspirálta a rendszeres, közösségi imádság fellendítésére. „Szerettünk volna egyre többeket biztatni erre, ezért hajnali, szabadtéri imatalálkozókat, imaéjszakákat, imaláncokat szerveztünk.

Elindítottunk egy imamozgalmat is Térdre, magyar néven, amelyhez több keresztyén ifjúsági csoport is csatlakozott. Sokáig imádkoztam állandó helyszínért, és épp az egyik imaéjjelen találkoztam a Pince A30 egyik képviselőjével, aki elmondta, hogy a Bethánia CE Szövetség üzemeltette közösségi térben van egy szabad terem, amit belső szobának neveztek el. Jó ideje szerettek volna ők is imaszobát létrehozni. A szándékok találkoztak, Isten adott helyet, pénzt, embereket a megvalósításra.”

Az imaszobát az Európai Unió által finanszírozott Fiatalok Lendületben Program segítségével alakították ki hatszázezer forintból. A fiatalok úgy tudtak jól gazdálkodni a rendelkezésre álló kerettel, hogy nem adták ki szakembereknek a részfeladatokat, hanem önkéntes munkával végeztek el mindent. „Felújítottuk a szobát, levertük a régi vakolatot, megálmodtuk a berendezést, sok mindent saját kezűleg barkácsoltunk” – számolt be Budai Kisanna, aki a berendezésért felelt. „Ez a szoba alkalmas arra is, hogy kéthárom fiatal elvonulva a város zajától egy időben is bejöhessen anélkül, hogy egymást zavarnák. Talán nincs olyan messze, hogy az eredeti cél is megvalósuljon, és ezen a helyen olyan imaszoba lehet, ami a hét minden napján éjjel-nappal nyitva áll.”

Biztató változásoknak lehettek tanúi az imaszoba fennállása óta – tette hozzá Budai Kisanna. „Több ide járó fiatal elindított a gyülekezetében hasonló imakört ennek mintájára, és egy lány a Facebookon indított imamozgalmat a 10/40-es ablak országaiért. Az itt imádkozók és az, amit tesznek ezeken a falakon kívül is, egységet képez, mindez pedig túlmutat az imaszobán.”

Jakus Ágnes Fotó: Füle Tamás

Karakter • parokia.hu • 67