Ügyvédek Lapja 2024/1

LXIII. évfolyam 1. szám

2024 január–február

Dr. Czirják-Nagy Ágota: Rendkívüli előnyöket, egyben egyelőre aggasztó buktatókat is hozhat az ügyvédeknek a mesterséges intelligencia alkalmazása

AZ ÜGYVÉDEK BIZTOSÍTÓJA.

BALESET? BETEGSÉG?

VAN KÉT JÓ VÁLASZUNK

A baj bárkivel megtörténhet, ezt mi pontosan tudjuk. Akár velünk vagy családtagjainkkal is. A MÜBSE PERFEKT PRO Ügyvédi Balesetbiztosítás nem előzi meg a bajt, de nagyon nagy segítséget jelent. Otthoni, közelekedési vagy sportbaleset? A biztosítás választható csomagokat (gyermek csomaggal is), széleskörű fedezetet és magas szolgáltatási összegeket kínál, rendkívül kedvező díj ellenében.

Még többet szeretne? Válassza az exkluzív MÜBSE PERFEKT PRO MED Ügyvédi Egészségbiztosítást, amellyel járóbeteg-szakorvosi ellátásokat, labor- és diagnosztikai vizsgálatokat, ambuláns és egynapos műtéteket, nagyértékű diagnosztikai eljárásokat vehet igénybe – hosszú várakozás nélkül. És ha ez nem elég, non-stop orvosi tanácsadást nyújtunk és prevenciós kiegészítő szolgáltatásokat is választhat.

Részletek: www.mubse.hu

A biztosítás szolgáltatója az UNION Vienna Insurance Group Biztosító Zrt.

Tartalom 2

Hiányzik a büntetőjogból az áldozatok védelme Dr. Tuzson Bence áldozatsegítő központot nyitott Zalaegerszegen – Eszmecsere a helyi kamara elnökségével

K. A.

4

A büntetőügy és az eljárás fogalmának dilemmájáról dióhéjban

Dr. Fázsi László PhD

7

Hogyan vizsgáljuk az érdemességet a közbizalomra?

Dr. Molnár Adél, Dr. Sándor Péter

12 15 21 24

Több ügyvédre van szükség az állami jogi segítségnyújtásban

Dr. Ferenczy Péter

A víziközművekkel kötendő szerződések buktatói

Dr. Szabó Iván LLM

A társasházi tetőtér

Dr. Hidasi Gábor, Dr. Tóth Balázs

Távazonosítás, aláírás, ellenjegyzés és az elektronikus ingatlan-nyilvántartás

Dr. Szabó Kálmán

27 30 33

Amit a villamosbiztonsági felülvizsgálatról tudni érdemes

Dr. Simon Péter

Előnyök és hátrányok – Mesterséges intelligencia, II. rész

Dr. Czirják-Nagy Ágota

Mire kell különösen figyelniük az ügyvédeknek az MI alkalmazása során?

P. Tóth Zsigmond

35

Aki keres, talál – Keresési helyzetek és módszerek a jogi munkában Dr. Ungváry Botond

40 44 48

A kibertér és a büntetőjog kihívásai

Dr. Bálint Attila

Kiberbűncselekmények informatikus szemmel

Erdei Csaba

Kreditpontszerzés lehetőségek

Ügy­vé­dek Lap­ja A Ma­gyar Ügy­vé­di Ka­ma­ra hi­va­ta­los lap­ja Meg­je­le­nik: kétha­von­ta Pél­dány­szám: 15 300 Főszer­kesz­tő: Dr. Havasi Dezső Főmunkatárs: Dr. Hidasi Gábor Rovatvezető: Dr. Bálint Szilvia, Dr. Becker Tibor Munkatárs: Dr. Kaszás Beáta A szer­kesz­tő­ség cí­me: Ma­gyar Ügy­ vé­di Ka­ma­ra, 1054 Bu­da­pest, Szemere u. 8. Ki­ad­ja: PanPress Kft. Fe­le­lős kiadó: a Panpress Kft. ve­ze­tő­je. Lap­igaz­ga­tó: Kom­lós At­ti­la Szerkesztőség: ugyvedeklapja@panpress.hu Te­le­fon: (+36-1) 6333366 Fax: (+36-1) 700-1987 Lap­nyil­ván­tar­tás­ba vé­te­li szám: 163/0594-1/2007 (Kul­tu­rá­lis Örök­ség­vé­del­mi Hi­va­tal) ISSN 1216-9102 Hir­de­tés­fel­adás: www.panpress.hu/hirdetes Fotók: Panpress, archív és Adobe Stock

Ügyvédek Lapja 2024 | 1

Csúcsra járatva Hogy eseménytelen lett volna az előző éve a haza ügyvédtársa­ dalomnak, azt igazán nem lehet mondani. Nem lehetne másként jellemezni az előttünk álló esztendőt sem. Megjegyezve: a dolgok folyamatosan zajlanak, a kamarai közéletben is, nem választja el azokat egy év egy hónapja, annak egy napja. A Magyar Ügyvédi Kamara elnökségének legutóbbi, január 15-i ülése is erről tanúskodott. Olyan témák kerültek napirendre s olyan nagy jelentőségű ügyekben kellett dönteni, amelyek már régóta érlelődtek. Kiemelkedik ezek közül is az ügyvédi letétkezelésre vonatkozó szabályok módosításának sürgető igénye. A MÜK elnöke, dr. Hava­ si Dezső ismertette azon - még 2023-ban hozott - elnöki határoza­ tát, amellyel a jelenleg hatályos szabályzat módosításának érdeké­ ben egy ad hoc tanácsdó bizottságot kért fel, munkájáért pedig összességében dr. Becker Tibor, a Komárom vármegyei kamarai elnök, a MÜK egyik elnökhelyettese felelős. Az elnöki indoklásból idézünk: “Az elmúlt évek tapasztalatai figye­ lembevételével szükségessé vált az ügyvédi letétre vonatkozó előírá­ sok és gyakorlat felülvizsgálata. A letétkezelés elemzését szükséges­ sé teszi továbbá a pénzmosás és terrorizmus finanszírozása elkerü­ lésére irányuló európai és hazai előírások, illetve ellenőrzések szigo­ rítása is. Erre tekintettel indokolt, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara reális képpel rendelkezzen a letétkezelési előírások hatályosulásáról és szükség szerint tegye meg a szükséges lépéseket a továbbfejlesz­ tésre. Célszerű annak megvizsgálása is, hogy az ügyvédi letétkezelés újra szabályozása teremthet-e kiegészítő bevételi forrást a MÜK szá­ mára törvényi feladatai ellátásához”. (Az elnöki határozat teljes szö­ vege, fontos további részletekkel a bizottság összetétele a MÜK hon­ lapján olvasható. Munkájukkal – több lépcsőben összességében május 15-ig kell elkészülniük.) Miként az elnökségi ülésen kiderült, gyakorlatilag mindez - bár kiemelt fontosságú - a MÜK elnöksége előtt álló temérdek tenniva­ ló jéghegyének csak a csúcsa. 2024. évi első félévi munkatervükben továbbá ezek a fontosabb feladatok szerepelnek: a) az Üttv. módosítására beérkezett javaslatok megtárgyalása, és döntés azok továbbításáról az IM részére, b) a pénzmosás meg­ akadályozására irányuló tevékenység során az ügyvédség előtt álló aktuális feladatok, az ügyvédek részére kiadott útmutató, segédlet aktualizálása, az ellenőrzés kereteinek felülvizsgálata, szervezeti és feltételrendszerének kialakítása, c) az Országos Fegyelmi Bizott­ ság beszámolója értékelése, következtetések levonása, d) az E-ing és a Digitális Állampolgársági Program bevezetésével kapcsolatos kamarai szervezési feladatok megtárgyalása. És akkor még nem is említettük ezeket: az alábbi MÜK szabály­ zatok módosítására vonatkozó javaslatok megtárgyalása és döntés a Küldöttgyűlés elé terjesztéséről: a) a fegyelmi bizottságokról, va­ lamint az országos fegyelmi főbiztosi és fegyelmi biztosi tisztséget ellátó tisztségviselők létszámáról szóló szabályzat, b) a fegyelmi eljárásról szóló MÜK szabályzat, c) az ügyvédi hivatás etikai szabá­ lyairól és elvárásairól szóló MÜK szabályzat, d) a kamarai tagdíjról szóló szabályzat, e) az ügyvédi tevékenységet folytatók továbbkép­ zési kötelezettségéről szóló szabályzat. A jó gazda kötelezettségeit figyelemben tartva most kell elké­ szíteniük a 2023. évi költségvetési beszámolót és a 2024. évi költségvetést is. Végül, de nem utolsósorban: ami nemcsak a múlt emlékeit feli­ déző, hanem remélhetően a jövő távlatait is fürkésző feladata lesz a MÜK-nek az, hogy különös figyelmet kívánnak szentelni a magyar ügyvédség fennállása 150 éves jubileumának megünneplésére. Múltkoriban azt kérdezte tőlem egy ügyvéd: - Ugyan már, mit ad nekünk a Kamara...?! Nos, csak hogy valamiféle információval se­ gítsünk egy lehetséges válaszhoz, szeretettel ajánlom, olvassa el csak a fenti, nagyon tömörre szabott kis szösszenetünket. Komlós Attila

2

Országos a lokálisban

Dr. Tuzson Bence áldozatsegítő központot nyitott Zalaegerszegen

Hiányzik a büntetőjogból az áldozatok védelme Az igazságügyi miniszter és a helyi kamara elnökségének szakmai eszmecseréje Ma még hiányzik a büntetőjogból, hogy az áldozatokat miként lehet meg­ védeni az elkövetőktől azután, ha már letöltötték a büntetésüket, ezért ezzel a kérdéssel is foglalkozni kell – jelentette ki az igazságügyi minisz­ ter 2024. január 18-án Zalaegerszegen, ahol megnyitotta a vármegyei áldozatsegítő központot. Az Áldozatsegítő Szolgálat olyan személyek támogatására jött létre, akik akár közvetlenül, akár közvetett módon valamely bűncselekmény, illetve tulajdon elleni szabálysértés áldozatává váltak. Az Áldozatsegítő Szolgálat célja, hogy segítséget nyújtson az elszenvedett bűncselekménnyel kapcsolatban felmerült érzelmi, lelki, anyagi és más problémák megoldásához. A Zalaegerszegi Áldozatsegítő Központ átadásán – az MTI tudósítása szerint – dr. Répássy Róbert, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyet­ tes együttműködési megállapodást írt alá a kormányhivatallal, a rendőr­ séggel, valamint a Zalai Civil Életért Közhasznú Egyesülettel. Az igazságügyi miniszter hangsúlyozta: segítséget kell nyújtani azoknak az áldozatoknak, akiket például egy erőszakos bűncselekmény sértettjeként meg kell védeni az elkövetőtől a szabadulása után is. Ez ma még hiányzik a büntetőjogból, ezért a jövőben komolyabban foglalkozni kell a kérdéssel. Egyetlen bűncselekmény is több mint elég

A bűnügyi statisztikákból látszik, hogy Zala vármegyében nagyon kevés a bűncselekmény, de egyetlen eset is több mint elég, és egyetlen áldozatnak is szüksége van a segítségre. Mindig új elkövetési formák adódnak, az utóbbi időkben például országszerte jelentősen nőtt az online csalások száma, emiatt a közelmúltban egy munkacsoportot is létrehoztak olyan szabályrendszer kidolgozása érdekében, amely visszafogja ezeknek a számát, és segíti a felderítést is. A büntetőjog nem áldozatközpontú

A tárcavezető felhívta arra is a figyelmet, hogy a büntetőjog nem áldozatközpontú, erre a világban egészen a hetvenes évekig nem fordítottak nagy figyelmet, de az elmúlt években már Magyarország is elkezdte az áldozatsegítő központok hálózatának kialakítását. A zalaegerszegi a tizenharmadik az országban.

Hangsúlyozta: jogi segítséget kell nyújtani azoknak az áldozatoknak, akiket például egy erőszakos bűncselekmény sértettjeként meg kell védeni az elkövetőtől a szabadulása után is. Mint mondta, ha valaki bűncselekmény áldozatává válik, sokkhatás éri, ezért is van szükség valakire, aki végigvezeti az áldozatsegítés területén. Szükség van ilyen esetekben a rendőrség, a kormányhivatalok, a civil és egyházi szervezetek közreműködésére. Egyes esetekben, mint például a kapcsolati erőszak eseteinél, sokszor rejtve maradnak az áldozatok, emiatt is nagyobb figyelmet kell rájuk fordítani.

berekre tudjuk bízni magunkat. Ezért is elsődleges feladata az államnak a biztonságos élet feltételeinek garantálása, a bűncselekmények számának minimalizálása, a bűnözés visszaszorítása. A rendőröknek is van felelősségük

Magyarországon tavaly összesen 168 ezer bűncselekményt regisztráltak, négy százalékkal többet az előző évinél. Ezeknek a bűncselekményeknek 98 ezer állampolgár esett áldozatául. Míg 2022-ben az egyes bűnesetek 4,5 százalékában adták tovább a rendőrök az áldozatsegítőknek az adatokat, addig tavaly már az esetek 15 százalékában – erről dr. Töreki Sándor, az országos rendőrfőkapitány bűnügyi helyettese beszélt. A rendőrök munkájában kiemelt jelentőségű az áldozatokkal kapcsolatos eljárás – mondta –, ugyanis rendkívül fontos, hogy a lehető legrövidebb idő alatt segítséget kapjanak, ezért egyre gyakrabban veszik fel a kapcsolatot az áldozatsegítő központokkal. A vezérőrnagy kitért a Victima Protector díjra is, amely az Igazságügyi Minisztérium és az Országos Rendőr-főkapitányság közös díja, és 2022-ben adták át először. A díj évente tíz, az áldozatsegítés területén kiemelkedő munkát végző rendőrnek adományozható, az elismeréseket a bűncselekmények áldozatainak napja alkalmából adják át. Elgondolkodtató adatok

Megértő és kiválóan képzett szakemberekre van szükség

Dr. Király Nóra, az Igazságügyi Minisztérium miniszteri megbízottja arról beszélt, hogy Magyarországon már több mint száznegyven állami, egyházi, civil szervezet segíti az áldozatvédelmet, hogy a bajbajutottaknak a legjobb együttműködésben a leghatékonyabban tudjanak támaszt nyújtani. Már 2011 óta létezik az ingyenes áldozatvédelmi telefonvonal, de az a cél, hogy 2025-re minden magyar vármegyében működjön áldozatsegítő központ is. Rendkívül fontos – hangsúlyozta –, hogy megértő és kiválóan képzett szakem-

A kormányhivatalok 2011 óta vesznek részt az áldozatsegítési feladatokban, köztük a családon belüli erőszakot elszenvedők vagy az online térben csalás áldozatává váló emberek megsegítésében – mondta el dr. Sifter Rózsa Zala vármegyei főispán. Korábban az áldozatsegítő feladatokat a fővárosi és a megyei igazságügyi hivatalok látták el. Annak ellenére hogy a pandémia idején kevesebb lett a bűncselekmény, 2020-tól növekedőben van az áldozatok száma. Ez idő alatt 2023-ra például Zalában két és félszeresére nőtt, nekik 2021-ben még összesen 3,9 millió forint, 2023-ban már 13,5 millió forint pénzügyi segítséget biztosítottak. A főispán Ügyvédek Lapja 2024 | 1

Országos a lokálisban

közölte, hogy az áldozatsegítő munka komplex segítségnyújtást igényel, ezért a mindennapi kapcsolattartásra fognak törekedni, a Zala Vármegyei Kormányhivatal minden segítséget meg fog adni a Zalaegerszegi Áldozatsegítő Központnak. Az ötvenezer lakos feletti települések között Zalaegerszeg a legbiztonságosabb város – mondta el Balaicz Zoltán, Zalaegerszeg polgármestere. Tavaly egész évben hat lakásbetörés és egy gépkocsifeltörés történt, de sajnos a szubjektív biztonságérzetet rontják a gyarapodó internetes csalások vagy a családon belüli problémák – tette hozzá. A támogató, szolgáltató hálózat rengeteg más civil szervezetnek nyújtott már segítséget 2012-es megalakulása óta – hívta fel rá a figyelmet Czotter Csabáné Horváth Rita, a Zalai Civil Életért Közhasznú Egyesület elnöke. Információs aranybánya

Utánanéztünk: az áldozatsegítő központoknak van egy kitűnően összeállított internetes honlapja: https://vansegitseg.im.gov.hu. Innen a már meglévő vármegyei központok is elérhetők. A fő honlap jól szerkesztett, korszerű módon magyarázza el az áldozatsegítés csínját-bínját szakembernek és nem szakembernek, mondhatnánk, akár minden potenciális áldozat számára. Hasznos lenne, ha – preventív szempontokat is figyelembe véve – nagyobb szakmai és állampolgári figyelmet kapna ez a hasznos információs aranybánya. A honlapról idézzük: Mi az áldozatsegítő rendszer célja? Ha valaki közvetlenül vagy közvetetten (például tanúként vagy családtagon keresztül) kapcsolatba kerül valamilyen bűncselekménnyel, értelemszerűen fel kell dolgoznia ennek hatásait. Normális emberi reakció, ha ilyenkor fizikai vagy lelki problémák jelentkeznek, emellett anyagi nehézségek is fellépÜgyvédek Lapja 2024 | 1

hetnek. Ezeken a területeken ad támogatást a hazai áldozatsegítő rendszer, valamint számos olyan preventív feladatot is ellát, amely az áldozattá válás megelőzését szolgálja. Az internetes felületen kitűnő, rövid, közérthető videófilmek magyarázzák el ennek az összetett jelenségnek a mibenlétét, jogi hátterét és következményeit, valamint a lehetséges segítség elérését az alábbi címekkel-témákkal: Kinek tud segíteni az áldozatsegítő rendszer? Milyen segítséget kaphatnak az áldozatok? Mit jelent az érdekérvényesítés elősegítése? Mire szolgál az azonnali pénzügyi segély? Mi a kárenyhítés? Hol nyújtható be a kérelem? Eszmecsere ügyvédekkel – sürgető konkrétumokról

Zalaegerszegi látogatása alkalmából – miként dr. Török Ferenc elnöktől és dr. Iglódi Endrétől, a MÜK vezető fegyelmi biztosától, keszthelyi ügyvédtől megtudtuk – dr. Tuzson Bence igazságügyi miniszter találkozást kezdeményezett a vármegye ügyvédi kamarájának vezetőivel, amit a Zala Vármegyei Ügyvédi Kamara nagy örömmel fogadott. Annál is inkább, mivel – ismereteink szerint – a vármegye kamarájának immár majdnem 150 éves megléte során (ami viszont biztos: a jelenlegi elnök harminckét éves folyamatos tisztségbetöltése során) most fordult elő először, hogy vendégül láthatták az igazságügyi minisztert, mi több: valós, érdemi eszmecserét folytathattak vele szakmai kérdésekről. Így jött létre az a sok fontos témát felvető spontán beszélgetés a miniszter és a helyi ügyvédi kamara elnöksége között, ahol sok olyan fontos szakmai kérdés került terítékre, amely a hazai ügyvédség egészét érinti. A miniszter általános ígérete szerint látogatott el a zalai ügyvédekhez, amiről már korábban, tavaly november végén, a

magyar ügyvédek napja alkalmával beszélt: „Azért is vagyok itt (ti. az ügyvédség körében – a szerk.), hogy egyfajta partnerséget, közös gondolkodást kínáljak önöknek, ügyvédeknek, illetve támogatást kérjek önöktől munkánk végzéséhez.” Az eszmecsere során egyebek mellett szóba került az igazságszolgáltatás összetett területén folyó elektronikus ügyintézés olyan�nyira szükséges gördülékenyebbé tétele. Ugyancsak nagy hangsúlyt kaptak az ügyvédi munkadíj körüli problémakör rendezésének legoptimálisabb lehetőségei. Erről – szintén tavaly őszi beszédében – a miniszter ekként nyilatkozott: „Személyes kérésem volt, hogy kiemelten foglalkozzunk a témával. Megkértem a kollégáimat, hogy vizsgáljunk meg más gyakorlatrendszereket, hogyan működnek – nemcsak a környező, hanem – az európai országok is ebből a szempontból, és tekintsük át az ügyvédi munkadíj kérdéskörét. Ebben a kérdésben rendet kell tenni.” Zalaegerszegen a vármegyei kamara elnökségével folytatott megbeszélésén kijelentette: a problémakör alapos felmérése és megvitatása után mindenképpen a kamarákra kell bízni az ügy mindenki számára megnyugtató megoldásának kialakítását. Részletesen áttekintették a Pp. azon rendelkezéseit, amelyek a jogi képviselő helyettesének azon limitált lehetőségét körvonalazza, amely szerint – kellő indokoltság mellett – csak egyszer kérheti a tárgyalás elhalasztását. Szóba került a tárgyalások nyilvánosságának szélesebb körű biztosítása körüli tennivalók sora, az időben elhúzódó büntetőügyek észszerű lerövidítésének lehetőségei, a jelenleg hatályos Ügyvédi törvény MÜK által megtett módosító javaslatai feldolgozásának felgyorsítása, az Ingatlannyilvántartási törvény hatályba helyezése elhúzódásának okai, a kirendelt ügyvédek díjazásának évek óta húzódó rendezésének felgyorsítása, valamint az ügyvédi perköltségek meghatározása körüli anomáliák rendezési lehetőségei. K. A.

3

4

Tisztázandó alapok

A büntetőügy és az eljárás fogalmának dilemmájáról dióhéjban „Ügyül – jogul – magyarul.” Vagyis ismerd az ügyet és az alkalmazandó jogot, és fogalmazz helyesen. Mintegy négy évtizeddel ezelőtt – egyebek között – ezt az útravalót kapták Nyíregyházán a bírósági fogalmazók a kép­ zésünket akkoriban még szívügyüknek tekintő tapasztalt (és tegyük hozzá: alulfizetett) bíróktól. Negyven esztendő elmúltával – az Alaptörvény 26. cikkének (2) bekezdése folytán az ítélkezésből kiszuperált bíróként – ebből a ma is érvényes intelemből most csupán az ügy fogalmát fogom kiragadni, és az eljárás fogalmával párhuzamosan értelmezni, mivel tapasztalataim szerint a két fogalom közötti különbségtétel talán nem feltétlenül egyértel­ műen megválaszolható kérdést jelent a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) rendelkezéseinek tükrében. Dr. Fázsi László PhD, nyugalmazott törvényszéki tanácselnök, Nyíregyháza

Ügy vagy eljárás?

A köznapi nyelvhasználatban a hatósági vagy bírósági eljárás ténye tipikusan valamilyen ügyként fogalmazódik meg, gondoljunk csak a „kabátlopási ügyre”, amely szerint majdnem mindegy, hogy loptál-e vagy téged loptak meg. (Az más kérdés, hogy mit szólna ehhez Akakij Akakijevics.1) A lényeg az, hogy volt valamilyen ügyed, ami már eleve gyanússá tehet azok szemében, akik csak az ügy tényéről tudnak valamit, az annak kapcsán indult eljárás eredményéről még annyit sem. A jellemző kérdés ugyanis általában úgy hangzik, hogy milyen ügyed van vagy milyen ügybe keveredtél. Az már a jogi szaknyelv használatát jelenti, ha ugyanezeket a kérdéseket úgy tesszük fel, hogy milyen eljárás folyik ön ellen, vagy milyen eljárással érintett. Ennek felvetése persze akár az életunt és életkoránál fogva ítélkezésre alkalmatlan bíró öncélú játszadozásának is tűnhet a szavakkal. Meggyőződésem szerint azonban ennél többről van szó, noha nyilván nem a honi büntetőjog-tudomány alapjainak megrengetésében gondolkodom. A polemizálás lényegének megértése érdekében vizsgáljuk meg az ügy és az eljárás fogalmát, majd ezek egymáshoz való viszonyát, amelynek eredményeként akár még érdekes dilemmára is bukkanhatunk.

Az ügy fogalma

A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM-rendelet (BÜSZ) a bíróságok ügyvitelére kiterjedő hatálya miatt nem az ügy, hanem a bírósági és az elnöki ügy fogalmát értelmezi. A BÜSZ 2. §-ának 3. pontja szerint bírósági ügy: törvény által bírósági útra utalt ügy; míg ugyanezen törvényhely 6. pontja szerint az elnöki ügy olyan ügy, amelyben a bíróság elnöke, illetve jogszabályban vagy az Országos Bírósági Hivatal (a továbbiakban: OBH) elnökének szabályzatában meghatározott esetben más bírósági vezető a bíróság igazgatására tartozó kérdésben az ítélkezés körén kívül jár el. Ugyaninnen esetleg érdekes lehet még számunkra a következő fogalmak értelmezése: 18. ügycsoport: a bírósági ügyek tárgyuk, valamint az alkalmazandó anyagi és eljárási szabályok azonossága, különbözősége vagy specialitása szerinti csoportosítása; 19. ügyelosztás: a Bsz.2 9–11. §-ában megjelölt ügyelosztási rendnek megfelelően az ügyben intézkedni, eljárni jogosult kijelölése; 20. ügyintézés: a bíróság feladat- és hatáskörébe tartozó ügyben a jogszabályok által meghatározott eljárás, ennek során a tartalmi (érdemi) és formai (alaki), illetve szóbeli, írásbeli és elektronikus munkamozzanatok összessége; 21. ügyirat: a bíróság rendeltetésszerű működése, illetve

ügyintézése során keletkezett, az azonos ügyre vonatkozó, papíralapú vagy elektronikus iratok összessége, amelyeket az ügyintézés valamennyi szakaszában együtt kell kezelni; 22. ügykönyv: az elítélt és a büntetés-végrehajtási ügy legfontosabb adatairól elektronikus úton vezetett nyilvántartás vagy külön ívekből álló, évenként megnyitott és az év utolsó napján hitelesítetten lezárt, oldalszámmal ellátott és bekötött könyv; 22a. ügyszak: a bírósági jogalkalmazásra tartozó ügycsoportok jogágak szerinti vagy az adott jogágon belül az eljárásban részt vevő személyek szerinti egysége (büntető, katonai büntető, büntetés-végrehajtási, szabálysértési, polgári, gazdasági, közigazgatási, munkaügyi); 23. ügyvitel: a bírósági eljárásra vonatkozó törvények, más jogszabályok és OBH-elnöki szabályzatok által meghatározott, az ügyintézés egymás utáni résztevékenységeinek (mozzanatainak) sorozata, illetve összessége, amely az ügyintézés formai és technikai feltételeit, az ítélkezés teljesítését célozza. A bíróságok egységes iratkezelési szabályzatáról szóló 17/2014. (XII. 23.) OBH-utasítás szintén nem definiálja az ügy fogalmát, azonban 3. §-ának a következő néhány értelmező rendelkezése ettől függetlenül mégiscsak érdekes lehet számunkra: 14a. eljárási cselekmény: a bíróÜgyvédek Lapja 2024 | 1

Tisztázandó alapok

ság eljárásának azok, a törvényben meghatározott formái, amelyek keretében a bíróság eljár és határoz; különösen ilyen eljárási forma büntetőügyekben az ügyiratok alapján való döntés, az ülés, a meghallgatás, a személyes meghallgatás, a nyilvános ülés, a tanácsülés, az előkészítő ülés, a

Mindebből egyrészt megtudhatjuk, hogy mi a bírósági ügy, másrészt az ügy fogalmának jelentőségére is rávilágítanak az „ügy” szótövet tartalmazó, idézett értelmező rendelkezések, amelyek révén azonban az ügy fogalmának tisztázásához jottányival sem jutottunk közelebb ezen

A büntetőügy tulajdonképpen nem más, mint a bűncselekmény elkövetése miatt meginduló büntetőeljárás, amelynek lefolytatását a Be. szabályozza. tárgyalás, civilisztikai ügyekben a meghallgatás, az előkészítő tanácsülés, a perfelvételi tárgyalás, az érdemi tárgyalás, a fellebbezési tárgyalás, a tárgyaláson kívüli elbírálás; 15a. e-akta: a 11. §-ban meghatározott, BIIR-ben lajstromozott bírósági ügy ügyiratában található elektronikus okiratok, valamint papíralapú iratok hiteles elektronikus másolatainak összessége; 25. lajstromozás: az érkeztetett beadvány, illetve a saját keletkeztetésű irat lajstromszámmal történő ellátása ügyszakonként (ügycsoportonként) elkülönítve; 37. ügyfél: a bírósági eljárásban részt vevő, valamint a bírósági eljárással érintett személy; 38. ügyszám: az ügy azonosítására szolgáló megjelölés, amely tartalmazza az ügycsoport betűjelét, a lajstromszámot, törve az érkezés évszámával; 40. eljárás tárgya (OSAP): egy vagy több ügyminőségből vagy ügytárgyból meghatározott statisztikai adatszolgáltatási egység; 42. súlyszám: a polgári, gazdasági, közigazgatási és munkaügyi, illetve büntető első fokú peres ügyekben a kezdő irati jellemzők alapján az ügyek elosztására jogosult bírósági vezető által megállapított mutató, amely az adott bírósági szervezetben az egyenlő munkateher biztosítását szolgálja; 43. ügykataszter: az ügyminőségek és az azokhoz rendelt kódszámok és súlyszámok mindenkori aktuális listája; 44. ügyminőség: a polgári, gazdasági, közigazgatási és munkaügyi peres és nemperes ügyszakban a pertárgynak statisztikai adatszolgáltatási célú egysége; 45. ügytárgy: büntető ügyszakban az I. rendű vádlott vádiratban első helyen szereplő bűncselekményének büntetőtörvény szerinti minősítése vagy a kezdőirat büntető eljárásjogi törvényen alapuló jogcíme. Ügyvédek Lapja 2024 | 1

ismeretek birtokában. Következésképpen – jogalkotói értelmezés hiányában – célszerű a nyelvtani értelmezés módszeréhez folyamodnunk, miután a logikai, rendszertani vagy történeti értelmezésnek témánk szempontjából aligha lehet relevanciája. Az ügy (causa) főnév nyelvtani jelentése: 1. valakinek a személyét vagy valamely közösség érdekét érintő helyzet, kérdés, tényállás (amelyben intézkedni kell); 2. eldöntésre, elintézésre váró jogi kérdés, per.3 Ebből következően a Szegedi Tudományegyetem Közérthetőségi Szócikk Adatbázisának meghatározása szerint: „A büntetőügy a bűncselekmény elbírálására szolgáló eljárás, amely a rendőrség, az TÖRVÉNYHELY

ügyészség és a bíróság előtt a büntetőeljárás szabályai szerint folyik. A büntetőügy tehát egy olyan bírósági eljárás, amelynek célja a meghatározott terhelt vagy terheltek ellen emelt vád ügyében a büntetőeljárás lefolytatása; a büntetőügy a terhelttel szemben jogerős ítélet (amely lehet felmentő is) hozatalával befejezést nyer.”4 Az idézett szócikk első mondata megegyezik a Jogi lexikonban is olvasható meghatározással5, amelyet irányadónak tekinthetünk – annak megjegyzése mellett, hogy a büntetőügy fogalma természetesen nem szűkíthető le a bíróságon folyó büntetőeljárásra a bűnvádi eljárás és a büntetőper fogalmának egymáshoz való viszonyához hasonlóan.6 A büntetőügy tehát tulajdonképpen nem más, mint a bűncselekmény elkövetése miatt meginduló büntetőeljárás, amelynek lefolytatását a Be. szabályozza, amelyben azonban 22 helyen az ügy kifejezéssel is találkozhatunk, további három bekezdésben pedig az alapügy kifejezést használja a törvény.7 Ennek ellenére ügyről mint eljárásjogi szempontból értelmezhető fogalomról valójában nem beszélhetünk, miután legfeljebb az ügyviteli kérdések szabályozása terén lenne normatív tartalommal

A TÖRVÉNYI RENDELKEZÉS TARTALMA

14. § (1) bekezdés bíró kizárása 27. § (1) bekezdés ügyész kizárása 32. § (1) bekezdés nyomozó hatóság tagjának kizárása 43. § (1) bekezdés védő kizárása 144. § (1) bekezdés kifogás az eljárás elhúzódása miatt 146–147. § egyesítés és elkülönítés 179. § (1) bekezdés tanú kihallgatása 191. § (1) bekezdés szakértő kizárása 381. § (1) bekezdés felejelentés elutasítása 398. § (1) bekezdés eljárásmegszüntetési ok 449. § (1) bekezdés pervezető végzés 486. § (1) bekezdés egyesítés és elkülönítés 499. § (6)–(7) bekezdés előkészítő ülés 536. § (1) bekezdés áttétel 599. § (1) bekezdés nyilvános ülés 600. § (1) bekezdés másodfokú tárgyalás 601. § (1) bekezdés másodfokú tárgyalás 665. § (1) bekezdés eljárás alkotmányjogi panasz esetén XCVII. fejezet eljárás mentességet élvező személyek ügyében 723. § (1) bekezdés b) pontja bíróság elé állítás 740. § (1) bekezdés a) pontja büntetővégzés meghozatala 828. § (1) bekezdés eljárás határzárral kapcsolatos bűncselekmény esetén Az ügy szó előfordulásának esetei a Be.-ben

5

6

Tisztázandó alapok

megtölthető, de mint láttuk, erre sem a BÜSZ, sem pedig az OBH elnökének iratkezelési szabályzata nem vállalkozott – amire olyan nagy szükség talán valóban nincs is –, ám a jogászoktól joggal elvárható pontosságra, illetve fogalmi tisztánlátásra tekintettel nyilván nem lehet hátrányos, ha a Be. felsorolt rendelkezéseire is figyelemmel adekvátan értelmezzük az ügy fogalmát. Csak egy példa erre a Be. 144. § (1) bekezdése, amellyel

Még újabb megközelítés szerint: „A büntetőeljárás olyan folyamat, amely során bizonyítást folytatnak, bizonyítékot gyűjtenek, s mindezek birtokában döntenek arról, hogy történt-e bűncselekmény, azt ki követte el, felelősségre lehet-e vonni (büntethetőséget kizáró okok), meg kell-e az elkövetőt büntetni, illetve intézkedést szükséges-e alkalmazni vele szemben, vagy van-e ennek törvényi akadálya.”10

Az ügyvéd is nem az ügyet, hanem megbízója személyes érdekeit védi, akkor is, ha ügyfele egyébként ügyként éli meg az ellene folyó eljárást. kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy nem az ügyben, hanem az (egyébként) eljáró, vagyis az eljárást lefolytató bíróságnak, ügyészségnek vagy nyomozó hatóságnak kell megvizsgálnia az eljárás elhúzódása miatt előterjesztett kifogást, mint ahogy az ügy szó minden más, így az előzőekben felsorolt előfordulásának eseteiben is valójában az adott eljárásról van szó. Ehhez persze az eljárás fogalmáról is szót kell ejteni. Az eljárás

A már a múlt század elején is elfogadott meghatározás szerint az eljárás „a jogban azoknak a szabályoknak az összessége, amelyek a hatóság működésének a módját szabályozzák, és maga a hatósági működés is. Ilyen a peres […] peren kívüli […] a bűnvádi […] a hatáskörön és az eljáró hatóságon alapuló megkülönböztetés szerint közigazgatási, bírói, kereskedelmi, úrbéri, vegyes bírósági, társasbírósági, járásbírósági, törvényszéki […] stb.”8 Később Tóth Mihály akként határozta meg a büntetőeljárás fogalmát, hogy „olyan eljárási cselekmények sorozata, amelyek annak eldöntésére hivatottak, hogy történt-e valamely büntetendő cselekmény, azt ki követte el, s miként, milyen formában, milyen keretek között alkalmazható a terheltre a büntető anyagi jog. Röviden: olyan eljárás, amelyben azt kell eldönteni, megállapíthatóak-e bűncselekmény és az elkövetéséért felróható felelősség kritériumai, bűnös vagy ártatlan-e a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított (megvádolt) személy.”9

Az ügy és az eljárás összefüggése

Az ügy és az eljárás fogalmának egybevetésével tehát végső soron arra juthatunk, hogy az előbbi nyelvtani, illetve köznapi értelmezése mellett tulajdonképpen ok-okozati viszonyban állnak, amiből következően ügy nélkül nincs eljárás, míg ennek az ellenkezője nagyon is elképzelhető, hiszen különben a pótmagánvádas és a közhatalom gyakorlásával vagy a közvagyon kezelésével kapcsolatos kiemelt bűncselekmény miatt külön eljárás lehetőségének sem lenne létjogosultsága. Egyébként a tartalom és a forma viszonylatáról beszélhetünk, hiszen maga az ügy jelenti az eljárás tárgyát, miközben a Be. szerint mintha önálló jelentéstartalommal is bírna, holott a jogalkotó nyilvánvalóan az eljárás szinonimájaként használja. Egyébként ugyanis meglehetősen érdekes helyzetet eredményezhetne, ha egyesítés esetén az eljáró bíró kizárásának indokoltságát nem az eljárás, hanem pusztán az ügyviteli szempontból új ügy viszonylatában vizsgálnánk. Azon persze már szerencsére régen túljutott jogalkotásunk, hogy a büntetőeljárásról szóló, 1962. évi 8. törvényerejű rendelettel és a büntetőeljárásról szóló, 1973. évi I. törvénnyel ellentétben a büntetőügyekben eljáró hatóságokról rendelkezzen a büntetőeljárás résztvevői között. Ezzel szemben jogalkalmazói gyakorlatunk mintha mégis megrekedt volna a korábbi korok praxisa által indikált fogalmi megközelítésnél, hiszen még manapság is „büntetőügyben” já-

runk el, noha az is elég nyilvánvaló, hogy az ügyvéd sem az ügyet, hanem a büntetőeljárás hatálya alatt álló megbízója személyes érdekeit védi, akkor is, ha az egyébként ügyként éli meg az ellene folyó eljárást. Az ügy azonban semmi esetre sem azonos magával az eljárással, hanem egyrészt annak okát, vagyis magát a bűncselekményt, másrészt az amiatt meginduló büntetőeljárás technikai jelentőségű ügyviteli keretét jelenti. Ezért az ennek ellentmondani látszó jogalkotói szóhasználat következetlenségét jogalkotási hagyományaink tiszteletben tartásának számlájára írhatjuk11, ami tehát nem „ügyetlenkedés” a jogalkotó részéről, viszont alkalmasint elgondolkodtató lehet egy jogalkalmazó számára. 

Jegyzetek

GOGOL: A köpönyeg. A bíróságok szervezetéről és igazgatásá­ ról szóló törvény. 3 JUHÁSZ József – SZŐKE István – O. NAGY Gábor – KOVALOVSZKY Miklós (szerk.): Magyar értelmező kéziszótár. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1985, 1440. o. 4 Szegedi Tudományegyetem Közérthető­ ségi Szócikk Adatbázis. https://u-szeged. hu/efop362-00007/kereses-abc-sze­ rint-180523-23. 5 LAMM Vanda – PESCHKA Vilmos (főszerk.): Jogi Lexikon. KJK–KERSZÖV, 1999, 103. 6 Ld. MÁRKUS Dezső (szerk.): Magyar jogi lexikon, II. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1899, 460. és 415. o. 7 Ld. Be. 637. § (1) bekezdés a) pontját; 838. § (1) bekezdését; 839. § (1) bekezdését. 8 Révai nagy lexikona, IV. kötet. Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rész­ vénytársaság, 1912, 392. o. 9 DR. TÓTH Mihály: A büntetőeljárás alapfogalmai, a magyar büntetőeljárás­ jogi törvény elvei és rendszere. In: DR. TÓTH Mihály (szerk.): Büntetőeljárásjog. Budapest, HVG-ORAC, 2033, 17. o. 10 DR. CZINE Ágnes: A Be. szerkezeti felépítése, a büntetőeljárás szakaszai, a bírósági eljárás általános modellje, a rendkívüli jogorvoslatok, a külön és különleges eljárások rendszere, meg­ nevezése, felsorolása. In: CZINE Ágnes (szerk.): Büntetőeljárási jog. Budapest, Patrocinium, 13. o. 11 Ld. pl. CSOMÓS Tamás: Védői szemmel. Budapest, HVG-ORAC, 2017, 184–185. o. 1 2

Ügyvédek Lapja 2024 | 1

Közérdek-védelem

Hogyan vizsgáljuk az érdemességet a közbizalomra? Újabb kérdések a kamarai tagfelvételi eljárás során

Sokszor ütközik nehézségbe a tagfelvételi ügyekben az előkészítés során eljáró ügyvédi kamarai szerv, illetve a tagfelvételről döntő területi kamarai elnökség, amikor a tagfelvételi kérelmet előterjesztő kérelmező esetében az ügyvédi tevékenység gyakorlásához szükséges közbizalomra érdemtelenséget feltételezi. A feltételezés ugyanis – hívtuk fel a figyelmet folyóiratunk 2023/5. lapszámában (a 16. oldalon) közzétett, dr. Posta Attila és dr. Kiss Ottília által jegyzett cikk bevezetőjében – természetesen nem elegendő: a közbizalomra érdemtelensé­ get alátámasztó tényeket és a tények bizonyítékait is meg kell jelölni egy tagfelvételi kérelmet elutasító határo­ zatban ahhoz, hogy a határozat jogszerűsége utóbb eredményesen ne lehessen megkérdőjelezhető. A témával lapunkban már korábban is foglalkoztunk (2021. március–áprilisi lapszám; dr. Becker Tibor: Miként értelmezhetjük az ügyvédi bejegyzés kapcsán az érdemtelenséget?). E két igen fontos szakmai cikk után további konk­ rét javaslatok megfogalmazására teszünk kísérletet írásunkban, hozzájárulva egy 2024 tavaszán tartandó, e tárgykörrel foglalkozó szakmai kerekasztal előkészítéséhez. Dr. Molnár Adél ügyvéd, a Budapesti Ügyvédi Kamara titkára Dr. Sándor Péter ügyvéd, a Budapesti Ügyvédi Kamara tagfelvételi bizottságának elnöke 1. A közbizalomra való érdemtelenség fogalma

Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) az ügyvédi tevékenység gyakorlását kizáró okok között szabályozza az úgynevezett közbizalomra való érdemtelenség esetkörét. Az Üttv. 22. § (1) f) pontja alapján nem folytathat ügyvédi tevékenységet az, aki az életmódja vagy magatartása miatt az ügyvédi tevékenység gyakorlásához szükséges közbizalomra érdemtelen. A közbizalomra való érdemtelenség fogalmát az Üttv. a fentiek alapján a kérelmező vagy már kamarai tag, nyilvántartott ügyvédi tevékenységet folytató személy (jelen cikkben a továbbiakban együttesen: Kérelmező) életmódja, magatartása vizsgálatával összefüggésben határozza meg, nagyfokú mérlegelési jogkört biztosítva az eljáró területi kamarának. Az Üttv. 22. § (1) f) pontja sem a mérlegelés szempontjait, sem pedig magának a közbizalomra való érdemtelenség definícióját nem tartalmazza; mindez azonban nem azt jelenti, hogy a közbizalomra érdemtelenség ne volna értelmezhető és értelmezendő. A 458/D/2004. AB-határozat szerint – amely a régi ügyvédi törvénynek (az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény, továbbiakban: Üt.) az Üttv. azonos tartalÜgyvédek Lapja 2024 | 1

mú szakaszával kapcsolatban született – a kamarai felvételt kizáró okok az ügyvédi hivatás sajátosságaiból adódóan támasztanak szigorúbb elvárásokat az ügyvédekkel szemben (a határozat idézi a 942/B/2001. AB-határozatot is). A fenti szabály alkalmazhatóságával kapcsolatosak továbbá a 952/B/2007. és 3380/2012. (XII. 30.) AB-határozatok is, amelyekben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a szabály célja az ügyvédi kar tekintélyének megóvása, az ügyfelek védelme, ezért biztosítja a törvény a kamara számára annak lehetőségét, hogy megtagadja a felvételt a jelentkező életmódjára vagy magatartására tekintettel.

Az ügyvédi hivatás gyakorlása, az ügyvédi tevékenység folytatása az ügyvédi hivatásrend keretei között folyik immár közel 150 éve. A jogállamot intézményvédelmi kötelezettség terheli az ügyvédséggel szemben, aminek keretében a közbizalom fenntartásához szükséges jogintézmények kialakításáról és fenntartásáról kell gondoskodnia. Az ügyvédi hivatást alapjogi jellegű alkotmányos védelem illeti meg. A foglalkozás szabad gyakorlásához fűződő alapjog vonatkozásában az ügyvédi tevékenységre vonatkozó szabályozás törvényi szinten a hivatásba történő belépés, illetve a gyakorlása során keretszabályozás-jellegű, az alapvető szabá-

7

8

Közérdek-védelem

lyokat tartalmazza, míg a részletszabályokat az ügyvédség önkormányzatai, az ügyvédi kamarák által alkotott, az ügyvédségre egységesen kiterjedő hatályú rendelkezések tartalmazzák. A keretszabályozási követelmény tartalmi határait a közbizalom biztosításának alkotmányos követelményei, a szabályozási jogkör kereteit az Üttv. határozza meg.

gyakorlatban tipikusan a tagfelvételi eljárás során merül fel, jelen írásunkban is elsősorban kamarai (ügyvédi) tagfelvételi ügyként tekintünk rá. A területi kamara a közbizalomra érdemesség kapcsán olyan elemző-értékelő tevékenységet végez, amely az objektív és szubjektív körülmények együttes mérlegelését követően a jogállamiság, az

Azáltal, hogy az ügyvédi tevékenység az igazságszolgáltatással közvetlenül ös�szefügg – nem kizárólag és nem elsődlegesen üzletszerű gazdasági tevékenység –, az önszabályozás keretében a területi kamara a tevékenység folytatására vonatkozóan törvényi keretek között, de az önszabályozás keretében jogosult a tevékenység folytatásához kapcsolódóan feltételeket támasztani, illetve korlátozásokat előírni. A korlátozások egy része objektív feltételeken alapul, más része szubjektív feltételek függvénye. Ilyen szubjektív, az ügyvédi tevékenység gyakorlását kizáró ok a közbizalomra való érdemtelenséget tartalmazó Üttv. 22. § (1) bek. f) pontjában szabályozott előírás.

igazságszolgáltatás, valamint az ügyfelek érdekének együttes értékelése alapján teszi eldönthetővé a kérdést az érdemesség kérdésében. Mivel az eljárás során az életmód és a magatartás kerül megítélés alá, e szubjektív körülmények vizsgálatának azon a szűrőn keresztül kell történnie, hogy mi az, ami ebből az ügyvédi tevékenység gyakorlása során a nyilvánosság számára érzékelhetővé, tapasztalhatóvá válik. Mindezeket figyelembe véve a közbizalomra érdemesség, illetve érdemtelenség vizsgálata során a következő általános szempontokra kell figyelni: a) A közbizalomra érdemtelenség értékelése során figyelembe kell venni, hogy az ügyvédnek hivatásánál fogva magasabb szintű erkölcsi, illetve szakmai elvárásnak kell megfelelnie, ami szoros összefüggésben áll az ügyvédi tevékenység törvényes feltételéül megszabott közbizalommal. b) Az ügyvédi hivatás mind a jogalkalmazás, mind pedig az igazságszolgáltatás közhatalmi szférájához kapcsolódva, mind a magánszférában, az életviszonyok rendezésénél egyaránt komoly tényező, a jogi szakértelem intézmé-

2. Az elbírálás általános szempontjai

Elöljáróban megjegyezzük, hogy a közbizalomra érdemtelenség kérdésköre az Üttv. rendelkezései alapján bármely, ügyvédi tevékenységet gyakorló kolléga tekintetében értelmezendő, és nemcsak a tagfelvételi eljárás során, hanem ezt követően is bármikor vizsgálható és vizsgálandó, de tekintettel arra, hogy a kamarai

nyes garanciái, a jogvédelem és a jogi képviselet lege artis ellátása különös jelentőséggel bír. c) Az Üttv. az általános elvei között rögzíti az ügyvédi tevékenyég társadalmi szerepét, valamint az elvárásokat az ügyvédi tevékenység folytatójával szemben. Az alapozza meg a közbizalmat az ügyvédséggel szemben, ha a kamara tagjai és nyilvántartottjai maradéktalanul megfelelnek az alapelvi szinten megfogalmazottaknak. Ennek körében elengedhetetlen, hogy az ügyvédi tevékenységet folytatók magatartása megfeleljen az ügyvédség társadalmi presztízsét kifejező, magasabb szintű erkölcsi elvárásnak. A közbizalom szempontjából rendkívüli jelentősége van annak, hogy csak olyanok végezhessenek ügyvédi tevékenységet, akiknek vonatkozásában semmiféle kétely nem merül fel azzal kapcsolatban, hogy törvénytisztelő módon járnak el. d) Az ügyvédi tevékenység gyakorlóival szemben elvárás az etikus, példás, jogkövető magatartás, többek között ez alapozza meg a közbizalomra érdemességet. A közbizalomra érdemességnek megkérdőjelezhetetlennek kell lennie. 3. Az elbírálás felelőssége

A közbizalomra érdemtelenség vizsgálata során rendkívüli jelentősége van annak, hogy akivel szemben jogerősen megállapítják e kizárási okot, azt jó eséllyel egy életre szólóan zárják ki az ügyvédi hivatás gyakorlásának lehetőségéből. Éppen ezért óriási felelőssége van az eljáró területi kamaráknak az adott ügy elbírálása során, különösen amiatt, mert –figyelemmel arra, hogy a jogalkotó a közbizalomra érdemtelenség megítélése esetén nagyfokú mérlegelési lehetőséget biztosít a kamaráknak – egy esetleges fellebbezési eljárásban a MÜK elnöksége, illetve közigazgatási per esetében a bíróság kizárólag az eljárás szabályosságát és a döntés okszerűségét vizsgálhatja, a közbizalomra érdemtelenség kérdéskörében hozott döntést érdemben nem bírálhatja felül. A fentiekből adódóan a közbizalomra érdemtelenség megállapítására csak kivételesen, rendkívül körültekintő döntéshozatali eljárás során kerülhetne sor, és – tekintettel a kamarák részére biztosított nagyfokú mérlegelési lehetőségre – fontosÜgyvédek Lapja 2024 | 1

Közérdek-védelem

nak tartanánk, ha a kérdéskör megítélését illetően területi kamarai, végső soron országos szinten egységes gyakorlat alakulna ki. A közbizalomra érdemtelenség esetében – a fenti általános szempontokra tekintettel – alapvetően a következő eseményeket/magatartásokat kell vizsgálni: a) A vizsgálatra okot adó eseményt/ magatartást és ezzel összefüggésben a Kérelmező előéletét. b) A Kérelmezőnek a vizsgálatra okot adó esemény elteltét követően tanúsított magatartását, illetve életmódját. c) A Kérelmezőnek a kamarai eljárás során tanúsított magatartás. 3.1 A vizsgálatra okot adó esemény/ magatartás és az előélet áttekintése

Azon cselekmények taxatív felsorolására, amelyek esetében a közbizalomra érdemtelenség megállapítható, értelemszerűen nincs lehetőség, hiszen ezt esetenként kell mérlegelni az előző fejezetben leírt általános szempontrendszer alapján. A rendelkezésre álló bírói gyakorlat értelmében azonban vannak olyan tipikus esetek, amelyek kiindulópontként szolgálhatnak a közbizalomra érdemtelenség megállapítása esetén. – Megállapítható a közbizalomra érdemtelenség abban az esetben, ha a Kérelmező által elkövetett cselekmény (bűncselekmény) alkalmas a jogászi hivatás méltóságának és az ügyvédség becsületébe, tisztességébe, feddhetetlenségébe és jó hírébe vetett bizalom csorbítására. – Megállapítható a közbizalomra érdemtelenség abban az esetben, ha a Kérelmező a kizáró fegyelmi büntetés ellenére folytatja az ügyvédi tevékenységet. – Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a szabálytalan letétkezeléssel kapcsolatos károkozás esetén megállapítható a közbizalomra érdemtelenség. Az ilyen esetekben elsődlegesen nem annak van relevanciája, hogy az eljáró ügyvéd megszegte a letétkezelés szabályait, amiből kifolyólag kár érte az ügyfelet, hanem annak, hogy a szabálytalan letétkezeléssel kapcsolatos károkozás esetén az ügyvéd az okozott kár utólagos elhárítása körében önkéntesen tett-e lépéseket, illetve megtérítette-e a kárt. Ezzel összefüggésben a Kúria Kft.VI.37.906/2016/11. számú ítéletében rámutatott arra, hogy a letétkezelési szabályok megszegése az Ügyvédek Lapja 2024 | 1

ügyvédi hivatásba vetett általános közbizalom hátrányos megítélésére is alkalmas lehet, ez tehát olyan súlyú ügyvédi jogsértés, amely az új ügyvédi felvétel során kiemelt jelentőséggel bír, a közbizalomra érdemességnek ugyanis megkérdőjelezhetetlennek kell lennie. – A szabálytalan letétkezeléssel ös�szefügésben a bírói gyakorlat kiemeli, hogy az ügyvéddel szemben a szabálytalan letétkezeléssel okozott kár miatt a polgári bíróság jogerős marasztalása nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az eljáró kamarák – közbizalomra érdemtelenség vizsgálata során – mérlegelési körbe vonják és a felperes terhére értékeljék a tényt. Töretlen a bírói gyakorlat abban, hogy mindez nem jelenti azt, hogy az eljáró kamara megszegné a kettős értékelés tilalmát. – Szintén a Kérelmező hátrányára értékelhető, ha a kérelmet megelőzően hos�szabb ideig kamarai tartozása áll fenn, amelyet önkétesen nem teljesített, még akkor is, ha fennálló tartozását a felvételi kérelem benyújtását megelőzően – nyilvánvalóan a kérelem benyújtása okán – rendezte. Megjegyezzük, álláspontunk – és a budapesti területi kamarai gyakorlat szerint – a kamarával szemben fennálló, már elévült tartozás fennállása is megalapozhatja a közbizalomra érdemtelenséget.

akkor – amint arra a Kúria által meghozott, Kf. 37.012/2019/4. számú, precedensképes határozat is rámutatott – a mentesítés beálltát követően az érintett személyt büntetlen előéletűnek kell tekinteni, ezért ezekben az esetekben a kamarának mint hatóságnak különös figyelemmel kell lennie határozata meghozatalakor arra, hogy ne az automatizmus vezesse az indokolás során, hivatkozzon azokra a tényekre, körülményekre, amelyek többlettényállási elemként a mentesülés ellenére is relevánsak. Külön érdekes kérdés lehet (és a budapesti praxisban nemrég fel is merült), hogy hogyan kell értékelni azt a helyzetet, ha az adott cselekmény elévülése miatt nem került sor büntetőeljárásra. 3.2 A vizsgálatra okot adó esemény elteltét követően tanúsított magatartás/ életmód

Szintén fontos mérlegelési szempont a közbizalomra érdemtelenség mérlegelési szempontjából, hogy a vizsgálatra okot adó cselekmény(eke)t követően – különösen abban az esetben, ha az adott cselekmény/magatartás és a vizsgálat között hosszabb idő telt el – a Kérelmező milyen magatartást, illetve életmódot tanúsított. Határozott álláspontunk – vitatkozva az e tárgykörben az Ügyvédek Lapja 2023/5.

A jelen és a múlt eseményeit összefüggésben kell értékelni, és mindezekből kell az ügyvédi hivatás gyakorlására történő következtetéseket levonni. További kérdés, hogy a közbizalomra érdemtelenségről szóló döntés során mennyiben vizsgálható a Kérelmező előélete. A kapcsolódó bírói gyakorlat alapján a Kérelmező előéletét – így jellemzően az általa korábban elkövetett bűncselekményt és/vagy fegyelmi vétséget – nem lehet figyelmen kívül hagyni, még abban az esetben sem, ha e szabályszegésekért a jogkövetkezményeket már elviselte, és a törvény erejénél fogva beállt a mentesülés a hátrányos jogkövetkezmények alól. A jelen és a múlt eseményeit összefüggésben kell értékelni, és mindezekből kell az ügyvédi hivatás gyakorlására történő érdemesség vagy érdemtelenség iránti következtetéseket levonni. Ugyan-

számában dr. Posta Attila és dr. Kiss Ottília győri kolléga által írt cikkben foglaltakkal –, hogy az értékelés során a Kérelmező privát szférája fő szabály szerint nem vizsgálandó (hacsak nem közfelháborodás kiváltására, illetve az ügyvédi hivatás méltóságának csorbítására alkalmas, kirívó magatartást tanúsít, miáltal már a magánélet egyes elemei a nyilvánosság számára is érzékelhetővé és értékelhetővé válnak), hanem elsődlegesen a Kérelmezőnek az ügyvédi hivatása során tanúsított magatartása, például hogy követett-e el újabb fegyelmi vétséget vagy újabb, közbizalomra érdemtelenségnek minősíthető cselekményt. Kiemelten ebbe a kategóriába tartozik annak vizsgálata, hogy amennyiben a Ké-

9

10

Közérdek-védelem

relmező kizárás fegyelmi büntetés vagy eltiltás hatálya alatt áll, ezen időszak alatt folytatott-e ügyvédi tevékenységet, illetve milyen jövedelemszerző tevékenységet végzett. Ennek a kérdésnek a megítélése komplexebb, hiszen mindkét esetben az eltiltás tiltja az ügyvédi tevékenység gyakorlását, ugyanakkor a Kérelmező jellemzően a jogászi hivatáson kívül más szakmához nem ért, azaz más területen jövedelemszerző tevékenységet nem vagy csak nagy nehézség árán folytathat. Ebből adódóan álláspontunk szerint nem az az elvárás a Kérelmezővel szemben, hogy a kizárás fegyelmi büntetés vagy eltiltás hatálya alatt semmilyen, a jogászi hivatáshoz kapcsolódó tevékenységet ne végezzen – ennek megkövetelése irreális lenne –, hanem az, hogy ügyvédi tevékenység folytatására még burkolt formában se kerüljön sor. Eldöntendő kérdés végül e körben, hogy – amennyiben elfogadjuk, hogy a magánélet, a privát szféra vizsgálatának a kirívó eseteket leszámítva a közbizalomra érdemtelenség vizsgálata szempontjából nincs relevanciája – van-e relevanciája a magánszféra olyan aspektusainak, mint például a civil szférában folytatott tevékenység, jótékonyság, közéleti szerepvállalás stb. Meglátásunk szerint e tevékenységeknek már a vizsgálat körébe kell tartozniuk, főleg azért, mert e megnyilvánulások már a nyilvánosság, a (potenciális) ügyfelek számára is érzékelhetők. 3.3 A kamarai eljárás során tanúsított magatartás

A kamarai eljárás során a Kérelmezővel szembeni elvárás nyilvánvalóan a jóhiszemű és a vizsgálatot folytató területi kamarával történő együttműködő magatartás. Ebbe a körbe tartozik, hogy a Kérelmező az eljárás során valótlan tényt nem állíthat, és valamely, az ügy elbírálása szempontjából jelentős tényt vagy eseményt nem hallgathat el. Amennyiben a vizsgálat során fény derülne ilyenre, úgy mindezt a közbizalomra érdemtelenség vizsgálata során a Kérelmező terhére kell értékelni. Ugyanez a helyzet, ha nem működik együtt a kamarával, ideértve azt az esetet is, ha valamely eljárási cselekményhez (például iratok beszerzése) aktív, tevőleges magatartásra vagy hozzájárulására van szükség, és ezt elmulasztja, akadályozza.

Figyelemmel azonban arra, hogy az eljárás alá vont Kérelmezővel szemben a közbizalomra érdemtelenség megállapítása – hosszú távú, akár végleges – kizárást eredményez az ügyvédi tevékenység gyakorlása alól, így ezen eljárásnak a Kérelmező számára komoly tétje van, és súlyos következményekkel fenyeget. Ebből adódóan minden esetben a területi kamarát terheli annak kötelezettsége, hogy a Kérelmezővel szemben a közbizalomra érdemtelenség mint az ügyvédi tevékeny-

val kapcsolatos anomália – vizsgálni és mérlegelni kell a közbizalomra érdemtelenség fennállását. A közbizalomra érdemtelenség vizsgálatára azonban nem csak az Üttv. 58. § (1) bekezdése szerinti felvételi eljárás keretében kerülhet sor. Az Üttv. lehetővé teszi, hogy a területi kamara egy tagja vagy nyilvántartottja esetében is bármikor vizsgálhassa az Üttv. 22. § (1) bekezdése szerinti kizáró okokat (pontosabban azt, hogy megfelel-e a felvételi követel-

Bármely okból vetődik is fel közbizalomra érdemtelenség, ideális, ha a területi kamara szakbizottsága folytatja le a vizsgálatot, a tényállás felderítését is. ség alóli kizáró ok fennáll, és nem fordítva. Téves az a felfogás, amely az Üttv. 175. § (1) bekezdésének b) pontjából – amely szerint a nyilvántartásba vétel egyéb feltételeinek fennállását a Kérelmezőnek kell igazolnia – azt a következtetést vonja le, hogy a közbizalomra érdemesség igazolása, azaz az Üttv. 22. § (1) bekezdésének f) pontja szerinti ügyvédi tevékenység gyakorlása alóli egyik kizáró ok fenn nem állásának igazolása a Kérelmezőt terhelné. Álláspontunk szerint – különös figyelemmel a közbizalomra érdemtelenség megállapításához fűződő jogkövetkezményekre – a közbizalomra érdemtelenség fennálltát minden esetben az érdemtelenség kérdése felmerülését észlelő, így a vizsgálatot folytató vagy megindító kamarának kell igazolnia, hasonlóan a büntetőeljárásokhoz, amelyek esetében a vádhatóság bizonyítja az adott bűncselekmény fennállását, és nem fordítva. 4. A vizsgálat eljárásjogi összetevői

A közbizalomra érdemtelenség, azaz az Üttv. 22. § (1) bekezdésének f) pontja szerinti kizáró ok fennálltának vizsgálata leg�gyakrabban a felvételi eljárás során (Üttv. 58. §) merül fel, leginkább akkor, amikor a Kérelmező korábban foglalkozástól eltiltás hatálya alatt állt, vagy a Kérelmezőt korábban valamely területi kamara kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Ezen esetekben – de abban az esetben is, ha a területi kamara tudomására jut valamely, a Kérelmezővel vagy tagjával, nyilvántartottjá-

ményeknek, vagy sem), és megszüntethesse a kamarai tagságot, nyilvántartotti státuszt, ha kizáró ok áll fenn. Bármely okból merül is fel közbizalomra érdemtelenség, ideális, ha a területi kamara szakbizottsága folytatja le magát a vizsgálatot, ideértve a tényállás felderítését, illetve a döntés előkészítését a területi kamara elnöksége részére. Amennyiben a közbizalomra érdemtelenség vizsgálatára felvételi eljárás keretében kerül sor, úgy – ha van ilyen – a felvételi bizottság jár el, azonban amennyiben a vizsgálatra egy tag vagy nyilvántartott esetében kerül sor az Üttv. 149. § (1) bekezdésének a) pontja alapján, szintúgy javasolt egy eljáró bizottság kijelölése, amely lehet praktikus okokból a felvételi bizottság, de lehet bármely más, akár ad hoc bizottság is. A közbizalomra érdemtelenség körében a döntést minden esetben a kamara elnöksége hozza meg. Az elnökség hatáskörét mindkét esetben – azaz a felvételi eljárás és az Üttv. 149. § (1) bekezdésének a) pontja vagy a 177. § (1) bekezdésének e) pontja szerinti kamarai tagság megszüntetése iránti, illetve nyilvántartásból való törlési eljárás esetében – az Üttv. 171. § (2) bekezdése alapozza meg. A bizottsági vizsgálat során garanciális szempont – és a fair eljárás elve is ezt követeli meg –, hogy az eljárás alá vont Kérelmező kellő időben megismerhesse, hogy vele szemben a kamara közbizalomra érdemtelenség mint az ügyvédi tevékenység gyakorlását kizáró ok miatt folytat vizsgálatot, megismerhesse, hogy Ügyvédek Lapja 2024 | 1

Közérdek-védelem

a kamara mely események miatt és milyen tényállás alapján folytatja a vizsgálatot, és még a vizsgálati szakaszban lehetősége legyen mindezekre akár írásban, akár szóban reagálni és a bizonyítékait előterjeszteni. Mindennek azért is van kiemelt szerepe, mert a Kérelmezőnek ez az egyedüli lehetősége arra, hogy az ügyben elsőfokú döntést hozó elnökség döntését megelőzően előadhassa álláspontját, illetve védekezését, hiszen az elnökég döntése nem nyilvános, továbbá a szakbizottságnak az üggyel kapcsolatos végső állásfoglalása egy olyan belső döntés-előkészítő anyag, amely kizárólag az elnökségnek szól, azaz a Kérelmező sem ismerheti meg. Számos problémát okoz a gyakorlatban az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) alkalmazása az eljárás során, főleg, ha tagfelvételi eljárásról van szó. Erről külön értekezést lehetne írni, annyi részletkérdés merül fel; ilyen például, hogy a tagfelvételi vagy más szakbizottság eljárására kell-e alkalmazni az Ákr. szabályait. (Egy egészen egyszerű gyakorlati példát hozva: hogyan kell idézni a Kérelmezőt? Hogyan folyik a bizonyítás? Milyen iratokat ismerhet meg a Kérelmező? És még folytathatnánk a kérdések sorát.) 5. Nyitott kérdések

A közbizalomra érdemtelenség vizsgálata és a kapcsolódó esetek értékelése során számos olyan szempont, kérdés merült fel, amelyekre a gyakorlatnak kell majd választ adnia. A teljesség igénye nélkül az elmúlt időszakban a következő kérdések vetődtek fel: a) Időben visszafelé tekintve meddig van lehetőség a közbizalomra érdemtelenség vizsgálatára, és egy ilyen kérdés megítélése során hogyan kell figyelembe venni az időmúlást? Másképp megfogalmazva: van-e lehetőség arra, hogy például tíz évvel ezelőtti esemény vonatkozásban a területi kamara tíz évvel később állapítsa meg a közbizalomra érdemtelenség fennállását, vagy egy adott idő eltelte után – egy adott cselekmény elévüléséhez hasonlóan – a kérdéskör már nem vizsgálható? Álláspontunk szerint minden ügyet egyedileg kell elbírálni és mérlegelni azzal, hogy az időmúlást – különösen akkor, ha az eltelt időszakban a Ügyvédek Lapja 2024 | 1

Kérelmező kifogástalan magatartást tanúsított – a Kérelmező javára kell értékelni. Vannak ugyanakkor olyan, a jogászi hivatás méltóságának és az ügyvédség becsületébe, tisztességébe, feddhetetlenségébe és jó hírébe vetett bizalom csorbítására alkalmas cselekmények, amelyek fennállása esetén akár hosszabb idő elteltével is megállapítható a közbizalomra érdemtelenség fennállta, az adott cselekmény elkövetése esetén ne legyen gyakorolható többé az ügyvédi hivatás. Kérdés, hogy nem volna-e indokolt e cselekmények körének előzetes és egységes meghatározása garanciális szempontból. Idekapcsolódó kérdés az iratok, adatok megőrzési ideje, mely kérdéskörrel minden területi kamarának szembe kell néznie, nem csak a közbizalomra érdemtelenség kapcsán, mivel alapelv, hogy amennyiben egy dokumentum meghatározott idő után nem őrizhető meg, úgy a felhasználása, megismerése nem lesz jogszerű az eljárás során. b) Van-e lehetőség arra, hogy egy adott területi kamara olyan Kérelmezővel szemben folytasson le vizsgálatot, aki a cselekmény elkövetése során még más területi kamara névjegyzékében szerepelt? Álláspontunk szerint igen, azzal a feltétellel, hogy az adott ügyet a korábbi területi kamara érdemben még nem bírálta el (noha az is elképzelhető álláspont, hogy a területi kamara autonómiájából adódóan az egyik kamara másként ítéljen meg egy esetet, mint a másik). c) Hogyan kell megítélni azokat az eseteket, amikor a Kérelmező egyébként a közbizalomra érdemtelenséget megalapozó (bűn)cselekményt követ el, azonban a vádhatósággal megkötött vádalku következtében az adott ügyben lényegesen enyhébb büntetést kap (például a bíróság emiatt lényegesen rövidebb ideig tiltja el az ügyvédi hivatás [foglalkozás] gyakorlásától)? Az ebben az ügyben megnyilvánuló dilemma az, hogy a Kérelmező már elviselte a hátrányos, büntetőjogi jogkövetkezményeket az adott cselekmény miatt, azaz a cselekményt a bíróság egyszer már megítélte – igaz, a vádalkura tekintettel lényegesen kedvezőbb büntetést kapott –, így az az eldöntendő kérdés, hogy ugyanazon cselekménynek lehet-e további, a bíróság által kiszabott büntetésen túli következménye. Álláspontunk szerint

a közbizalomra érdemtelenség megállapíthatósága a jelen cikkben leírtak alapján komplexen vizsgálandó, és a megkötött vádalkutól és a kiszabott büntetéstől függetlenül az elkövetett cselekménnyel összefüggésben a közbizalomra érdemtelenség megállapítható. Más kérdés, hogy a Kérelmező az eljárás során nem kötelezhető arra, hogy magát a vádalkut és a mögöttes, elkövetett cselekményt feltárja, így – ha a bíróság a vizsgálatot folytató kamara részére nem adja ki – mindezek a vizsgálat során nem vehetők figyelembe. d) Külön cikk tárgya lehetne a győri kollégáink által felvetett kérdéskör is, hogy meddig terjed a kamara „nyomozási hatásköre”. Alapelvként rögzíthető, hogy vélelmezni kell, hogy a Kérelmezővel szemben fennáll a közbizalom, de mi a helyzet akkor, ha például egy magánszemély bejelentése vagy egy sajtócikk alapján jut a kamara tudomására olyan információ, ami miatt felmerül a közbizalomra érdemtelenség kérdése? Nem megkerülhető ezzel összefüggésben a következő lényeges, egyre lényegesebb kérdéskör: szerezhet-e, és ha igen, milyen jogalapon, milyen jogi keretek között információt, dokumentumot a területi kamara (egy másik területi kamarától vagy más hivatalos szervtől) a Kérelmezőről? Minden esetben szükséges-e a hozzájárulása? Jogszerű-e a hozzájárulás hiányában beszerzett adatok megismerése, felhasználása? e) És végül e körben: indokolt és jogszerűen lehetséges-e, és ha igen, milyen körben egy egységes, MÜK-szintű, országos nyilvántartás vezetése bizonyos, a közbizalom szempontjából releváns adatokról? Szakmai kerekasztal-beszélgetést kezdeményezünk

Amint az a korábban e tárgykörben megjelent szakcikkek és jelen írás alapján is látható, rengeteg nyitott kérdés van még a közbizalomra érdemtelenség témakörében, ezért 2024 első fél évében szakmai kerekasztal-beszélgetést kezdeményezünk annak érdekében, hogy a résztvevők közösen alakíthassák ki azokat a szakmai sarokpontokat, amelyek alapján a területi kamarák egységesen bírálhatják el a jövőben a közbizalomra érdemesség kérdését a konkrét ügyekben. 

11

12

Hogyan tovább?

Több ügyvédre van szükség az állami jogi segítségnyújtásban Miután a jogi segítők számának csökkenése kihívást jelent a támogatási rendszer hatékony működése szem­ pontjából, így – a korábbi rendezvényekhez hasonlóan, a 2023. november 23-án az Igazságügyi Minisztérium által sorrendben harmadik alkalommal a jogi segítői és áldozatsegítési témakörben megrendezett konferenci­ án – ismét komoly hangsúlyt kapott a problémák megvitatása és a megoldási javaslatok kidolgozása. A mosta­ ni esemény arra a fontos kérdésre is kereste a választ, hogy miként lehetne átalakítani a rendszert úgy, hogy több ügyvéd vállaljon szerepet az állami jogi segítségnyújtásban. A konferenciát követő visszajelzések arra utalnak, hogy az elhangzott előadások és a pódiumbeszélgetés új ismeretekkel gazdagította a téma iránt érdeklődőket, valamint hogy az esemény előrelépést jelentett a tudásátadás és a szakmai közösségépítés szempontjából is. Dr. Ferenczy Péter, Igazságügyi Minisztérium, csoportvezető, Jogi Segítségnyújtási és Kárpótlási Csoport.

lehetőségeit. Emlékeztetett rá: hamarosan húsz éve lesz annak, hogy elindult a jogi segítségnyújtási rendszer Magyarországon. Tájékoztatta a hallgatóságot, hogy az elmúlt időszakban megkezdődött a támogatási rendszer felülvizsgálata a problémák azonosítása alapján.

Kulcsfontosságú szereplő az igazságszolgáltatásban: a pártfogó ügyvéd

A Magyar Ügyvédi Kamara dísztermében megtartott szakmai konferenciát Diamantopoulosné dr. Kenyeres Gabriella, az Igazságügyi Minisztérium (IM) Igazságügyi Szakmai Irányítási Főosztályának vezetője, a MÜK Jogtanácsosi Tagozatának elnökhelyettese nyitotta meg. Bevezetőjében abbéli reményének adott hangot, hogy az esemény résztvevői magukkal viszik majd az elhangzó gondolatokat, ugyanis az IM számára is fontos, hogy minél több új jogi segítő jelentkezzen a részt vevő ügyvédek közül, akik ezáltal nemcsak szélesíthetik szakmai portfóliójukat, de erősíthetik társadalmi szerepvállalásukat is. A konferencia célja, hogy hozzájáruljon a szakmai fejlődéshez és a szakemberek közötti együttműködés erősítéséhez, ami mind a jogi segítségnyújtási, mind az áldozatsegítési területen előnyös lehet – emelte ki a főosztályvezető. A Magyar Ügyvédi Kamara (MÜK) elnöke, dr. Havasi Dezső hangsúlyozta a konferencia témáinak fontosságát, ugyanakkor felhívta a figyelmet – a szakmai felelősségvállalás mellett – a díjazás arányosságára is. Az elnök – a szakmai felkészültség, a türelem és az empátia fontosságát kiemelve – megköszönte a jogi segítségnyújtást vállaló ügyvédek munkáját. Dr. Répássy Róbert, az Igazságügyi Minisztérium miniszterhelyettese saját korábbi ügyvédi tapasztalatai alapján hangsúlyoz-

Megoldandó gondok: alacsony díjazás, területi egyenlőtlenség

ta személyes kötődését a területhez. Elmondta, hogy a tanácskozás legfontosabb célja a szakmai párbeszéd elősegítése, a tapasztalatok megosztása, valamint az új ötletek és megközelítések megismerése, valamint a jogi segítségnyújtás, a pártfogó ügyvédi tevékenység és az áldozatsegítés területén történő fejlődés előmozdítása. Kiemelte, hogy az igazságügyi szolgáltatásokban a jogi segítségnyújtás és az áldozatsegítés kulcsfontosságú terület, különösen a szociálisan hátrányos helyzetben lévők számára. Arra buzdította a jelenlévőket, hogy osszák meg szakmai tapasztalataikat, és vitassák meg az új módszerek és stratégiák

A rendezvény egy pódiumbeszélgetéssel folytatódott, amelyen dr. Havasi Dezső és dr. Répássy Róbert mellett dr. Horváth Kálmán, a Tolna Vármegyei Kormányhivatalt vezető főispán is részt vett. A moderátori szerepet betöltő dr. Czipóth Lukács, az IM szakmai irányítási osztályának vezetője először a jogi segítségnyújtás megújításának lehetőségeiről kérdezte a pódiumbeszélgetés résztvevőit, amivel kapcsolatban az alacsony díjazás, valamint a jogi segítők eloszlásában jelenleg érzékelhető területi egyenlőtlenség problémáját emelték ki a szakemberek. A beszélgetés során több elképzelés is felvetődött, miként lehetne ezt a munkát vonzóvá tenni, és minél több jogi segítőt bevonni a rendszerbe. Valamennyien egyetértettek abban, hogy a probléma megoldásához további egyeztetésre van szükség. Budapesti tapasztaltok: a pártfogó ügyvédi tevékenység színe és fonákja

A konferencia programjának második harmadában a pártfogó ügyvédi tevékenység volt a fókuszban. A szakmai Ügyvédek Lapja 2024 | 1

Hogyan tovább?

előadások sorát dr. Géczi Zsuzsanna, a Budapesti Ügyvédi Kamara budapesti regionális fegyelmi bizottságának elnöke nyitotta meg. A pártfogó ügyvédekkel szemben kezdeményezett fegyelmi ügyek tapasztalatai című előadása elején jelezte, hogy az elhangzottak kizárólag budapesti tapasztalatokon alapulnak. Elmondta, hogy a normaszegő tevékenységek megítélését illetően nincs különbség a tekintetben, hogy kirendelés vagy megbízás alapján látja-e el egy ügyvéd az ügyvédi tevékenységet. Még a leggyakrabban előforduló fegyelmi vétségek között sincs eltérés, ugyanazok a tipikus hibák, hiányosságok fordulnak elő a pártfogó ügyvédeknél, mint a más jogviszony alapján ügyvédi tevékenységet végzőknél. Nincsenek tehát önállóan nevesíthető, csakis a pártfogó ügyvédekhez köthető fegyelmi vétségek. Hozzátette, hogy hiába látnak el a pártfogó ügyvédek igen áldozatos és elismerésre méltó feladatot, ha vétenek a szabályok, szakmai normák ellen, annak ugyanazok a következményei, mint a jóval nagyobb munkadíjért dolgozó ügyvédek esetében. Budapesten az évi hatszáz körüli bejelentéshez képest a pártfogó ügyvédekkel szemben elrendelt eljárások száma elenyésző: az elmúlt négy évben évente 15-16 bejelentés érkezett pártfogó ügyvédekkel szemben, ezek átlagosan nyolc-kilenc ügyvédet érintettek. Az évente elrendelt 15-16 előzetes vizsgálatból mindössze három-hat ügyben került sor fegyelmi eljárás kezdeményezésére, viszont a fegyelmi eljárások döntő többségében marasztaló határozat született, tehát valamilyen fegyelmi büntetést szabott ki az eljáró fegyelmi tanács. A fegyelmi szervek elé kerülő ügyek jelentős része a tájékoztatási kötelezettség nem teljesítése vagy jellemzően a polgári peres képviselettel ös�szefüggő – ezen belül is leginkább a Kúria előtti felülvizsgálati eljárás során elkövetett – mulasztások miatt indul – jelezte dr. Géczi Zsuzsanna, majd hozzátette: a fegyelmi tanácsok tisztában vannak azzal, hogy a pártfogó ügyvédi tevékenység nehezített pálya. Egyrészt nem nagyon válogathatják meg, kinek az ügyét vállalják el, és sok esetben egy teljesen hiábavaló vagy akár megalapozatlan küzdelmet folytató ügyfél érdekeit kell képviselniük, másrészt a munkájuk valódi értéke finoman szólva sincs megfizetve, a díjazásuk nem áll arányban a végzett teljesítménnyel. Ügyvédek Lapja 2024 | 1

Különlegesen összetett feladat

A következő előadás a gyakorló jogi segítői tapasztalatokról szólt, az előadó dr. Veisz Gábor egyéni ügyvéd volt, aki 2017 óta szerződött jogi segítő. Az ügyvéd beszélt a segítői tevékenység nehézségeiről, például a fizetetlen órák megoldatlan problémáiról, mint az ügyvállalás eldöntése, az adott esetben több évtizedet átfogó iratok áttekintése, a keresetírás vagy az akár többórás utazás. Szemléletes és emberséges módon mutatta be a tipikus ügyfeleket, illetve szót ejtett a rendszer problémáiról is (például a reálértéken csökkenő óradíj, adózási változások). Pozitívumként említette a rendszer elektronizálásában elért eredmények között a számlák beküldését, illetve a továbbképzés anyagának naprakészségét. Kiemelte még, hogy a hivatás ellátása nemcsak a társadalmi felelősségvállalásban játszik szerepet, hanem az ügyfélszerzésben is komoly súlya van (volt támogatottja később a cége ügyeinek intézésével is őt bízta meg), illetve a jogi rutin szerzéséhez is gyors lehetőséget kínál. A legnehezebb ügyfélcsoport

A pártfogó ügyvéd büntetőeljárásban betöltött szerepéről dr. Busch Balázs, az IM büntető eljárásjogi főosztályvezetője beszélt. Elmondta, hogy 2022-ben körülbelül egymillió büntetőügy volt folyamatban az ügyészségeken, és 167 000 bűncselekmény történt. A jogi segítségnyújtási óradíjhoz kapcsolódva megemlítette, hogy a perbeli tényleges védelem alkotmányossági kérdés is, illetve beszélt a sértetti jogok fejlődéséről és arról, hogy a rászorulók több szempontból is a legnehezebb ügyfélcsoport, ezért különösen elismerésre méltó az őket képviselő, nekik jogi segítséget nyújtó ügyvédek munkája. Összegzésként elmondta, hogy a pártfogó ügyvéd jelentősége a képviselt személyek hátrányosabb helyzetű csoportjai miatt hangsúlyos. Emellett a büntetőeljárásban egyre nagyobb szerepe van mind a sértetti, mind a beavatkozói oldalon. Szerinte a jogalkotói feladat az egyensúly megteremtése az ellenétes érdekek között (ügy–ügyfél– ügyész), az indokolatlan ellentétek rendezése, az ösztönzők fenntartása. Amivel a NAV birkózik

A megelőlegezett pártfogó ügyvédi díj végrehajtásával kapcsolatos gyakorlati tapasztalatokról számolt be dr. Lázár András, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fize-

13

14

Hogyan tovább?

Dr. Czipóth Lukács, Dr. Havasi Dezső, Dr. Répássy Róbert, Dr. Horváth Kálmán (bj)

tésképtelenségi és Végrehajtási Főosztály Követeléskezelési és Fizetési Kedvezmények Osztályának vezetője. Az előadó a NAV mint végrehajtó szerv szerteágazó feladatkörének ismertetését követően az elmúlt két évtized mérföldköveinek bemutatásával folytatta előadását. A kihívások közé sorolta a folyamatosan bővülő hatáskört, az új típusú feladatokat (2018tól meghatározott cselekmények végrehajtása, például épületbontás; 2022 végén 127 874 cselekmény végrehajtására irányuló ügy volt folyamatban), a több mint húszszázalékos létszámcsökkenést 2011 óta, és a szemléletváltás fontosságát: a változó ügyfélpreferenciákat és a szolgáltató adóhivatal megteremtését az elmúlt években. Az osztályvezető elmondta, hogy a létszámcsökkenés mellett a bővülő feladatkörökből adódó többletmunka elvégzését a hatékonyság növelésével tudták megoldani: egyrészt a külső és a belső digitalizációt is magába foglaló informatikai fejlesztésekkel, másrészt egyéb, hagyományos megoldásokkal (például munkaszervezés). Beszélt arról is,

hogy a külső digitalizációt a mindenkinek könnyebb szellemében próbálták megvalósítani, ennek eredménye a végrehajtási megkeresések és módosításaik fogadását és feldolgozását segítő informatikai alkalmazás (VKAPU) sikeres kifejlesztése és alkalmazása. Emellett törekedtek az ügyfelek részére könnyebben elérhető és alkalmazható elektronikus megoldásokra, például AUTRESZ nyomtatvány, amely az ONYA felületen egy perc alatt kitölthető. A belső digitalizációt, illetve a belső munkafolyamatok informatikai támogatását is erősítik, például már megoldott a beérkező végrehajtási megkeresések és módosításaik automatikus könyvelése. Az elektronikus kommunikációt is előnyben részesítik, ahol és amennyire lehet. Információáradat

A konferencia utolsó harmadában olyan időszerű témákat érintő előadásokat hallhattak a résztvevők, mint az online térben elkövetett csalások: az elektronikus pénzforgalmat érintő visszaélések elleni jegy-

banki intézkedések a kibertér védelme érdekében a Magyar Nemzeti Bank igazgatójától; az Európai Parlament és a Tanács új Áldozatvédelmi irányelve tervezetének bemutatása a pódiumbeszélgetést moderáló osztályvezetőtől, valamint a Békéscsabai Áldozatsegítő Központ koordinátorának bemutatkozó előadása a központban elérhető jogi segítségre összpontosítva. A konferencia végén bemutatkozott Budapest Főváros Kormányhivatalának megújult Igazságügyi Főosztálya, valamint szakmai műhelymunkát tartott dr. Magyar Erika mentor mediátor, az IM Igazságügyi Szakmai Irányítási Főosztály munkatársa a szabálysértési és büntetőügyekben lefolytatható mediáció folyamatával és a helyreállító igazságszolgáltatás lehetőségeivel kapcsolatban, egyben felhívta a figyelmet arra, hogy a MÜK elektronikus könyvtárában két kreditpontért elérhető már az IM által készített kisfilm a szabálysértési és büntetőügyekben lefolytatható mediációról.  Ügyvédek Lapja 2024 | 1

Jog és gyakorlat

A víziközművekkel kötendő szerződések buktatói Talán nem teljesen ismeretlen a kollegáknak az a szituáció, amikor az agglomerációban ingatlant vásárló fiatal házaspár új építésű házat, ikerházat vásárol, és bár a kivitelező az adásvételi szerződéssel a vegyes vállalko­ zási szerződés megkötésekor bemutatta az ingatlanra vonatkozó építési engedélyt, az ingatlan fekvése szerint szolgáltató vízműcég elzárkózik a víz- vagy a szennyvízszolgáltatási szerződés megkötésétől. Az sem lehet ismertelen helyzet, amikor az agglomerációban logisztikai központot létesítő beruházó arról értesül, hogy a víziközmű-szolgáltató nem tudja teljesíteni az általa támasztott víz- és szennyvízigényt, ezért elutasítják bekö­ tési kérelmét, így meghiúsul a beruházás. Úgy alakult a karrierem, hogy már ügyvédjelölt koromban kapcsolat­ ba kerültem a víziközműjoggal, és az elmúlt mintegy huszonöt évben több víziközmű-szolgáltató cég képvisele­ tét is elláttam, illetve képviseltem és képviselek felhasználókat jogvitájukban szolgáltatókkal szemben. Az alábbi cikkben szeretnék segítséget nyújtani a kollégáknak: milyen buktatók fordulhatnak elő a víziközműjog­ ban, és miként lehet ezeket megelőzni, illetve kiküszöbölni. Dr. Szabó Iván LLM ügyvéd, Budapest

Az utóbbi tíz évben gyakorló ügyvédként azt figyeltem meg, hogy egyre több a jogszabályi ütközés és az ebből eredő probléma az ingatlanokkal kapcsolatos szerződések és a vegyes típusú beruházási szerződések kapcsán a víziközműjogban. Különösen súlyos a helyzet a fővárosi agglomerációban, ahol a főváros után talán a második legtöbb ingatlan-adásvételi szerződés jön létre, de nagyságrendekkel több a víziközmű-jogszabályokkal történő ütközés, mint magában a fővárosban. Az elmúlt 10-15 év jogfejlődése számos olyan változást hozott a víziközműjogban, amely még nem teljesen szivárgott át a polgári jogi joggyakorlatba és az ügyvédi okiratszerkesztési technikákba, holott az ingatlanokkal kapcsolatos szerződések esetében ma már számos olyan víziközműjogi elem van, amelyet fel kellene vennünk a szerződések mindenkori elemei közé – annak érdekében, hogy ne kövessünk el ügyvédi műhibát. A víziközműjog nem kifejezetten egyszerű jogág, mint általában a közszolgáltatással kapcsolatos jogszabályok. Az alapjogszabályként szolgáló, a víziközmű-szolgáltatásról rendelkező 2011. évi CCIX. törvény (Vksztv.) az elmúlt tizenhárom évben számtalan módosításon esett át, ami nem tette egyszerűbbé az értelmezését. A jelen munkában a víziközmű-szolgáltatási jogviszonyból csak a közszolgáltatási jogviszonnyal kapcsolatos (tehát a víziközmű-szolgáltató és a felhasználó) közötti jogÜgyvédek Lapja 2024 | 1

viszonyokra koncentrálok, és csak érintőlegesen teszek említést az ellátásért felelős önkormányzat vagy az állam és a víziközmű-szolgáltató közötti közjogi jogviszonyról, feltéve, hogy érinti a felhasználó és a szolgáltató jogviszonyát. Megpróbálok rövid áttekintést adni saját praxisom alapján, hogy milyen jogviták alakulhatnak ki az egyes kérdésekkel kapcsolatban. I. Alapvető fogalmak

Ahhoz, hogy megértsük a problémákat, és megfelelő választ adhassunk rájuk, először néhány alapfogalmat kell tisztázni. I.1. Mi az, hogy víziközmű? Mikor nem víziközmű a vízimű? Erre a kérdésre a jogszabályokból kétféle válasz lehetséges. Egyrészt a Vksztv. 2. § 20. pontja tartalmaz egy definíciót, másrészt a Vksztv. 6. § (5) bekezdése meghatározza, mi az, ami nem víziközmű. A Vksztv. 2. § 20. pontja az alábbiak szerint határozza meg a víziközmű fogalmát: „20. víziközmű: olyan közcélú vízi létesítmény, amely a) település vagy települések közműves ivóvízellátását, ezen belül az ivóvíztermelést, az ehhez kapcsolódó ivóvízbázis-védelmet, az ivóvízkezelést, -tárolást, -szállítást és -elosztást, felhasználási helyekre történő eljuttatást, mindezekhez kapcsolódóan a tűzivíz biztosítását, vagy

b) a közműves szennyvízelvezetés során (egyesített rendszer esetén a csapadékvíz-elvezetést is ideértve) a szennyvíz felhasználási helyekről történő összegyűjtését, elvezetését, tisztítását, a keletkező szennyvíziszap kezelését és a tisztított szennyvíz hasznosítását, elhelyezését szolgálja…” A Vksztv. 6. § (5) bekezdése pedig azt taglalja, mikor nem lehet víziközmű az adott vízi létesítmény:

15

16

Jog és gyakorlat

„5) Nem lehet víziközműnek minősíteni és víziközmű-szolgáltatás keretében működtetni azt a vízi létesítményt, amely: a) vízjogi engedéllyel nem rendelkezik, b) nem közterületi ingatlan területén, olyan belső hálózatként került kialakításra, amely esetében az ellátás valamely szervezett formában működő, legalább részben közös célú ingatlan használathoz kötődik (különösen: nyugdíjasotthon, szolgálati lakások, lakópark), c) műszaki kialakítása miatt aránytalan (az újra-előállítási érték 30%-át meghaladó értékű) nagyságú átalakítást jelentő beruházás eredményeként lehetne csak a víziközműrendszerekkel szemben támasztott műszaki kritériumoknak megfeleltetni…” Ahogy láthatjuk, nem minden közmű egyben víziközmű, és nem minden vízilétesítmény víziközmű.

A szolgáltatási felelősség szintén a Vksztv. egyik alapleve, amely az ellátási felelősséget követi a Vksztv.-ben. „A szolgáltatói felelősség elve: a víziközmű-szolgáltató a 15. § (2) bekezdés a)–c) pontja szerinti szerződés (a továbbiakban együtt: üzemeltetési szerződés) hatálya alatt az ellátási területen a víziközmű-szolgáltatás nyújtásáról e törvény előírásai szerint gondoskodik; a szolgáltatói felelősség körében a víziközmű-szolgáltató a rábízott víziközmű-szolgáltatás keretében – a víziközműrendszer teljesítőképességének mértékéig – fogadja a víziközműrendszerre rácsatlakozni kívánó természetes és jogi személyek, jogi személyiség nélküli jogalanyok igényeit, a felhasználóknak ivóvizet szolgáltat, elvégzi a felhasználási helyen keletkező szennyvizek összegyűjtését, elvezetését és tisztítását…” Már most felhívom a figyelmet a definícióba beékelt tagmondatra: „A víziközmű-

Gyakori félreértésekhez vezethet, hogy az ellátásért felelős úgymond eleget tesz a víziközmű-fejlesztésnek a szolgáltató céggel kötött üzemeltetési szerződéssel. Miért fontos ez számunkra? Azért, mert a Vksztv.-ben a felhasználót megillető jogosultságok csak abban az esetben illetik meg, ha az általa igénybe vett szolgáltatás víziközműből történik, és azt víziközmű-szolgáltató cég üzemelteti. A jogszabályi definíciók mellett azonban ahhoz, hogy egy közcélú víziközmű de iure is víziközmű legyen (például egy lakópark víz- és szennyvízrendszere), arra is szükség van, hogy az ellátásért felelős önkormányzat vagy az állam tulajdonba vegye, és átadja egy engedélyes víziközmű-szolgáltató cégnek (szolgáltatónak) üzemeltetésre. Később látni fogjuk, hogy a jogviták miatt ennek miért van nagy jelentősége a gyakorlatban. I.2. Mi az ellátási felelősség és a szolgáltatási felelősség, ki felelős a víziközmű fejlesztéséért? Az ellátási felelősség a Vksztv. egyik legfontosabb alapelve1, amely kimondja: „E törvényben meghatározottak szerint az állam vagy a települési önkormányzat (a továbbiakban együtt: ellátásért felelős) kötelessége és joga gondoskodni a közműves ivóvízellátással és a közműves szennyvízelvezetéssel és -tisztítással kapcsolatos víziközmű-szolgáltatási feladatok elvégzéséről…”

rendszer teljesítőképességének mértékéig.” Ez vis�szautal a Vksztv. egy másik, fontosabb alapelvére: az ellátásbiztonság alapelvére2, amely kötelezővé teszi a műszaki és környezeti kockázatok minimálisra csökkentését. A víziközművek fejlesztése kétféle kötelezettséget takar: egyfelől az ellátásért felelősnek gondoskodnia kell a víziközművek karbantartásáról és felújításáról, másrészt új víziközművek létesítéséről a szolgáltatási területen belül.3 A víziközművek kizárólag az állam, az ellátásért felelős önkormányzat vagy önkormányzatok vagy ezek közös tulajdonában állhatnak. Ennélfogva az itt meghatározott fejlesztési kötelezettség is őket terheli, attól függően, hogy kinek a tulajdonában van az adott víziközműrendszer. Azt viszont, hogy az ellátásért felelős miként gondoskodik az ellátásról, a Vksztv. 5/F § (2) bekezdése tartalmazza: a) kiválasztja a víziközmű üzemeltetését ellátó víziközmű-szolgáltatót, és a víziközművagyon üzemeltetésére üzemeltetési jogviszonyt létesít, b) a víziközmű-szolgáltató útján gondoskodik a közműves ivóvízigények kielégítéséről, a törzshálózatba bocsátott szenny-

vizek elvezetéséről, tisztításáról és környezetvédelmi követelmények szerinti elhelyezéséről, c) figyelemmel kíséri a víziközmű-szolgáltató üzemeltetési szerződésből és jogszabályból fakadó víziközmű-üzemeltetési tevékenységét és az e célra rendelt pénzeszközök felhasználását. Az idézett rendelkezésekből látható, hogy az ellátásért felelős (a jogvitákban általában az önkormányzat) a víziközmű-fejlesztésnek (ami a jogvitákban elsősorban a hálózat kiépítésében és a kapacitás növelésében jelenik meg) gyakorlatilag a víziközmű-szolgáltató céggel kötött üzemeltetési szerződéssel eleget tesz. Későbbiekben látjuk majd, hogy ez milyen félreértésekhez vezethet. I.3. Mi az a kapacitás? Ki felel a kapacitásért? A kapacitás ebben az értelemben a víziközmű-szolgáltató azon képességét jelenti, hogy az adott ivóvízrendszeren tud-e megfelelő víznyomást biztosítani, illetve az adott szen�nyvízelvezető rendszeren be tudja-e fogadni és elvezetni a bebocsátott szennyvizet. A kapacitás kérdésére már utaltam a szolgáltatói felelősség és az ellátásbiztonság alapelveinek kérdéskörében, ahol abban a bizonyos beékelt tagmondatban kifejtettem, hogy a víziközmű-szolgáltató a víziközműrendszer teljesítőképességének mértékéig köteles szolgáltatni. Lényegében ezt ismétli meg az új építésű ingatlant vásárlók számára az egyik legfontosabb szabály a Vksztv. 51. § (1) bekezdésében: „51. § (1) A víziközmű-szolgáltató – az üzemeltetési szerződésben meghatározott keretek között, a víziközműrendszer teljesítőképességének mértékéig – a felhasználók részére víziközmű-szolgáltatást nyújt, és víziközmű-szolgáltatás nyújtása céljából a szolgáltatást igénybe venni kívánók rendelkezésére áll.” I.4. Ki lakossági felhasználó, és ki nem az? Miért van ennek jelentősége? A Vksztv. egyik legproblémásabb és legtöbb vitára okot adó rendelkezése a lakossági és nem lakossági fogyasztó megkülönböztetése. A Vksztv. 20. § 15. pontja az alábbiak szerint definiálja a lakossági felhasználót: „15. lakossági felhasználó: az a természetes személy felhasználó, aki nem jövedelemszerző gazdasági tevékenység keretében, saját háztartása, üdülő vagy hétvégi ház, gaÜgyvédek Lapja 2024 | 1

Jog és gyakorlat

rázs ellátása érdekében veszi igénybe a víziközmű-szolgáltatást, valamint a társasház és a lakásszövetkezet…” A nem lakossági felhasználónak nincs külön definíciója, ezért mindenki idetartozik, aki nem esik a lakossági felhasználó fogalma alá. Itt az a legfontosabb szempont, hogy az ingatlanon a víziközmű-szolgáltatást „jövedelemszerző gazdasági tevékenység” keretében veszi igénybe. Attól tehát, hogy valaki gazdasági tevékenységet végez az ingatlanán, nem feltétlenül válik nem lakossági felhasználóvá (például saját ellátására növényt termeszt stb.) (Tekintettel arra, hogy ebben a munkában csak az ingatlanokkal kapcsolatos szerződések és a víziközmű-szolgáltatás kollíziójára koncentrálok, a lakossági és nem lakossági díjak anomáliájáról hely hiányában nem ejtek szót.4) Láthatjuk majd, hogy a felhasználók közötti megkülönböztetésnek nagy jelentősége lesz az új felhasználók szolgáltatásba történő bekapcsolása és a kapacitások kérdéskörénél. I.5. Mi az a víziközmű-fejlesztési hozzájárulás (kvóta vagy vkfh), mi az a közművesítési hozzájárulás, és mi a különbség a kettő között? A vkfh vagy kvóta lényege, hogy arra a víziközműrendszerre, amelyhez a felhasználó éppen csatlakozni akar, a szolgáltatónak készítenie kell egy hosszú távú fejlesztési tervet (úgynevezett gördülő fejlesztési tervet), amely tartalmazza, hogy milyen felújítási és pótlási (népszerűen: rekonstrukciós) munkákat kell végrehajtani a rendszeren. Ezeknek a jövőbeli fejlesztéseknek a finanszírozására szolgál a víziközmű-fejlesztési hozzájárulás. A víziközmű-fejlesztési hozzájárulást mindig annak a rendszernek a fejlesztésére kell fordítani, ahol beszedték. Fontos, hogy a víziközmű-szolgáltató szedi be, a mértékét a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) elnöke állapítja meg. Ezt az adott víziközmű-szolgáltató weblapján közzétett üzletszabályzatból ismerhetjük meg. A nem lakossági felhasználók esetében rendkívül nagy jelentősége van az ingatlanok átruházása esetén, erről később részletesen szót ejtek. Ezzel szemben a közművesítési hozzájárulás (nem pedig fejlesztési hozzájárulás és nem közműfejlesztési hozzájárulás, ahogy a köznyelvben gyakran említik) az épített körÜgyvédek Lapja 2024 | 1

nyezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Éptv.) 28. §-án5 alapul, és az önkormányzat képviselő-testülete határozatban dönt róla. Lényege, hogy az önkormányzat megfejleszt egy területet, amely szerepel a helyi építési szabályzatban, tehát saját beruházásában kiépíti a víziközműrendszert (nincs jelentősége, hogy kapott-e hozzá állami vagy más támogatást). Később a beruházás költségét részben vagy egészben megfizetettheti azokkal, akik csatlakoznak a rendszerre. Ez csak az első csatlakozáskor szedhető be, és csak akkor, ha a mű már megvalósult (tehát például kiépült a hálózat). Ellentétben a kvótával, ez nem átruházható jogosultság. A két jogintézmény közti különbséget azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert az ingatlan-adásvételi szerződés megkötését követően könnyen meglepetést okozhat a feleknek, hogy egyszerre két fejlesztési hozzájárulást is meg kell fizetni6. Amennyiben az ingatlan fekvése szerinti területen a települési önkormányzat felel az ellátásért, lehetséges, hogy egymástól függetlenül mindkettőt be kell fizetni. II. A jogviták típusai

Miután vázlatosan ismertettem néhány alapfogalmat, nézzük meg, milyen jogviták keletkezhetnek az ingatlanokkal kapcsolatos szerződések esetén. II.1. A nem a Vksztv. hatálya alá tartozó (nem víziközmű-) rendszerekből eredő jogviták, azaz lakóparkok víz és csatorna nélkül Ahogy fentebb utaltam rá, nem minden közcélú vízi létesítmény minősül víziközműnek, és ilyen esetben nem érvényesülnek a Vksztv. rendelkezései. Különösen fontos ez például abban az esetben, ha az ügyfél egy külterületen épült lakóparkban vásárol ingalant. Ilyenkor könnyen előfordulhat, hogy a lakópark üzemeltetője nem hatósági víz- és szennyvízdíjat követel, hanem annál lényegesen magasabbat, holott az üzemeltető olcsóbban jut hozzá a vízhez és a szennyvízhez. Az is előfordul, hogy az ingatlanok mellékvízmérővel vannak ellátva, de ezek csak az üzemeltetővel, illetve a többi fogyasztóval történő könnyebb elszámolást szolgálhatják. Tipikusan problémásak például a hajdani honvédségi lakótelepek, ahol gyakran bizonytalan, hogy ki az ingatlankomplexum területén lévő hálózat tulajdonosa.

Szintén ilyen problémák adódhatnak a régi szocialista gazdasági érából visszamaradt nagy ipartelepeknél, ahol a jogelőd vagyonfelosztása, felszámolása stb. után egy üzemeltetőhöz kerül az ingatlanegyüttes víziközmű-szolgáltatási pontja és a belső hálózat tulajdona. Mivel az ilyen rendszer nem tartozik a Vksztv. hatálya alá, nem tartozik a szolgáltatókat felügyelő hatóságok hatáskörébe sem, ezért itt a helyi rendszer üzemeltetője minden további nélkül emelhet árat, de akár ki is zárhatja a felhasználót a szolgáltatásból. Az ilyen jellegű ingatlanok esetén ajánlatos külön érdeklődni az eladóknál, tulajdonosoknál a víz- és szennyvízhálózat tulajdonjoga iránt, és esetleg beszerezni a használat megosztására vonatkozó megállapodásokat. A legjobb megoldás az, ha párhuzamosan – és írásban – érdeklődünk mind az önkormányzat műszaki osztályán, mind az adott szolgáltató ügyfélszolgálatán a szolgáltatásokról, és csak ezen információk mellett megyünk bele a szerződéskötésbe. Ahogy már jeleztem, ahhoz, hogy egy de facto megépült víziközmű (például egy utca víz- és csatornahálózata) de iure is víziközmű legyen, nem elegendő, ha megfelel a Vksztv.-ben meghatározott feltételeknek. Amennyiben a víziközmű (tipikusan a vízés csatornahálózat) nem az ellátásért felelős önkormányzat vagy nem az érintett víziközmű-szolgáltató cég beruházásában valósult meg, hanem például egy magánberuházó építette ki lakópark-beruházás formájában, akkor víziközművé válásához az is szükséges, hogy az érintett önkormányzat tulajdonba vegye és az érintett víziközmű-szolgáltató műszakilag átvegye. A budapesti agglomerációban különösen gyakori jelenség, hogy bár a beruházó megvalósítja az ingatlanfejlesztést, kiépíti a víziközműrendszert, de – gyakran a beruházónak az önkormányzattal, esetleg a szolgáltatóval fennálló műszaki vitája miatt – az önkormányzat nem veszi át tulajdonba a megépült rendszert (nem vezeti be a kataszteri nyilvántartásba), ennek következtében a szolgáltató megtagadja a vízóra felszerelését vagy az ingatlan csatornahálózatra csatlakozását. Ez annak ellenére megtörténhet, hogy a beruházó egyébként rendelkezik érvényes vízjogi létesítési engedéllyel, sőt a szolgáltató előzetesen még az elvi kapacitási nyilatkozatot is kiadta. A gyakorlatban olyan esettel is találkoztam,

17

18

Jog és gyakorlat

hogy a beruházó kifejezetten a szolgáltató tiltakozása és vízjogi létesítési engedély nélkül valósította meg az ingatlanberuházást, amelyet szemrebbenés nélkül adott el kivitelező cégeknek, majd a sor végén egyszerű emberek álltak, akik nem értették, miért nem kaphatnak szolgáltatást és miért bukják a hiteleiket. Alapvetően fokozott óvatossággal és mérsékelt sebességgel kell eljárni az ügyvédeknek minden esetben, ha a fővárosi agglomerációban, valamilyen új építésű lakóparkban vásárolnak az ügyfelek ingatlant. Ilyenkor (is) célszerű a szerződéskötést megelőzően megkérni a beruházót, hogy mutassa be a víziközműrendszer létesítését engedélyező képviselő-testületi határozatot, amennyiben ugyanis van ilyen, akkor az önkormányzat még az abban az esetben sem tagadhatja meg a beruházó által megvalósított víziközműrendszer átvételét, ha minőségi kifogásai vannak vele szemben7. Sokan hiszik, hogy az építési hatósági jogkörök elvonása teljesen eszköztelenné tette az önkormányzatokat az ingatlanberuházókkal szemben, de a víziközműrendszer átvétele az egyik olyan pont, ahol az ellátásért felelős önkormányzat blokkolhat egy nagy ingatlanberuházást. II.2. A fejlesztések elmaradásából eredő jogviták Egyre gyakoribb jelenség, hogy olyan területeken valósítanak meg ingatlanberuházást, amelyeken nincs elérhető, kiépített víziközműrendszer. Meglepő módon az ügyfelek a szép környezet és az átlaghoz képest kedvezőbb árak miatt mégis belemennek ezekbe az ügyletekbe. Ennél bonyolultabb a helyzet, ha az ingatlan olyan területen van, ahol a víziközmű-hálózat elérhető, ennek ellenére a szolgáltató kapacitáshiány miatt nem hajlandó bekötni az ingatlant. Ennek oka lehet például a szennyvíztisztítómű kapacitásának telítettsége, ami jelentős fejlesztési költséggel járna az önkormányzatnak. Ilyen esetben a szolgáltatók előszeretettel mutogatnak az önkormányzatokra mint a fejlesztések felelősére, és próbálják az ügyfeleket oda irányítani panaszra. Ahogy említettem, az önkormányzat már azzal eleget tesz fejlesztési kötelezettségének, hogy megköti a víziközművekre vonatkozó üzemeltetési szerződést az érintett szolgáltatóval, így azon az alapon nem vonható jogi felelősségre, hogy nem tett eleget fejlesztési kötelezettségének.

A megoldást az ügyfelek számára itt a magánerőből végrehajtott fejlesztés jelenti. Ezek közül is a legcélszerűbb a víziközmű-társulat létrehozása, de erről most terjedelmi okokból nem tudok értekezni. II.3. A kapacitáshiányból eredő jogviták Leggyakrabban a kapacitás hiányából erednek a víziközmű-szolgáltatással kapcsolatos jogviták. Ez a probléma elsősorban az új építésű ingatlanoknál jelentkezik, tipikusan a családi házak esetében, de új építésű társasházaknál is előfordul.

ingatlan tulajdonjogát, akkor a kivitelező eleve az ő nevére kérje meg a közműnyilatkozatot, és a bekötést is ez a magánszemély kérje. (Természetesen ez nagy bizalmat feltételez a felek között.) Különösen oda kell figyelni, ha a beruházás célja társasház létrehozása, mivel a társasház eleve lakossági felhasználónak minősül. Ebben az esetben a megvásárolt ingatlanon célszerű előbb létrehozni jogilag a társasházat, és csak ezt követően kérni bekötési engedélyt, már a társasház nevére. Semmiképp nem ajánlott, hogy az ingatlanon már fennálló víz- és/vagy szennyvízbe-

A nem lakossági felhasználó vevők esetében (a budapesti agglomerációban tipikusan ilyenek a logisztikai központot létesítő ingatlanberuházások) külön problémát jelenthet a Vksztv. 51. § (2) bekezdése, amely kimondja: „(2) Ha a víziközműrendszer teljesítőképességének szűkössége mellett lakossági és nem lakossági felhasználói igények egyidejű felmerülésével kell számolni, a lakossági felhasználói igények kielégítését kell előnyben részesíteni.” Amennyiben tehát egy víziközműrendszeren kapacitáshiány van, és egyszerre jelentkeznek lakossági és nem lakossági felhasználók, akkor a szolgáltatónak a lakossági felhasználókat kell előnyben részesítenie. Amennyiben ügyfelünk ilyen, nem lakossági felhasználónak minősül, célszerű a létesítési engedélyeket és a bekötést is egy magánszemély nevére kérni. Nincs jogi akadálya például annak, ha a kivitelező és a potenciális vevő már megegyezett, a vevő egy vállalkozási szerződéssel vegyes adásvételi szerződés keretében szerzi meg majd az új

kötést a tulajdonos kivitelező cég nevére kérjük, mert ez később számtalan problémához vezethet, amiről a víziközmű-fejlesztési hozzájárulásnál térek ki röviden. Az alapszituáció, hogy az adásvételi szerződés megkötését megelőzően a tipikusan építési vállalkozó beruházó bemutatja jogerős építési engedélyét, és a víziközmű-hálózat műszakilag elérhető az adott településrészen. A felek között létrejön az adásvételi szerződés, ám a használatbavételi engedély kiadását megelőzően az érintett víziközmű-szolgáltató kapacitáshiányra hivatkozva megtagadja a közműnyilatkozat kiadását, vagy a korábban már kiadott közműnyilatkozat ellenére sem hagyja jóvá az ingatlan bekötését a hálózatba.8 Ez rendkívül fájdalmas következmény lehet, mert a használatbavételi engedély elmaradása magával ránthatja az ügyfél által felvett különböző hitelszerződéseket, és elálláshoz, valamint jogvitákhoz vezet. Ilyen esetben a szolgáltató nem perelhető azon az alapon, hogy korábban a közműnyilatkozat keretében úgy nyilatkozott, hogy a Ügyvédek Lapja 2024 | 1

Jog és gyakorlat

szolgáltatás elérhető az adott rendszeren, és van kapacitás, a kapacitásnak ugyanis konkrétan a bekötés időpontjában kell fennállnia. Könnyen megtörténhet – és a budapesti agglomerációban meg is történik –, hogy a közben eltelt idő alatt elfogy. Természetesen ez csak abban az esetben igaz, ha a szolgáltató állítása megfelel a valóságnak, és a rendszeren valóban elfogyott a kapacitás. Amennyiben ezzel kapcsolatban kétségek támadnak, nincs akadálya annak, hogy a bíróságól kérjük a közszolgáltatási szerződés létrehozását a szolgáltatóval, ahol a per-

lesztési hozzájárulás megfizetésével a megvásárolt közműfejlesztési kvóta erejéig válik jogosulttá a szolgáltatás igénybevételére. A közműfejlesztési kvóta vagyoni értékű jogot testesít meg.” Ugyanakkor a Vksztv. 2023 júniusában kiegészült az alábbi 71/A §-sal, melynek (1) bekezdése szerint: „71/A § (1) A nem lakossági felhasználó a birtokolt közműfejlesztési kvótát vagy annak egy részét az adott víziközműrendszeren belül felhasználási hellyel rendelkező vagy azt kialakító másik, nem lakossági fel-

Olykor azért fogy el a kapacitás, mert a szolgáltató több olyan nem lakossági felhasználónak ad el kvótát, amely ténylegesen nem használja azt fel... ben a szolgáltatónak kötelessége bizonyítani, hogy az ingatlan bekapcsolása kapacitás hiánya miatt műszakilag nem lehetséges. II.4. A kapacitáshiány megoldása kvótaátruházással, és a kvóta átruházásának hiányából eredő jogviták Bár láthattuk, hogy a nem lakossági felhasználók hátrányban vannak a lakossági felhasználókkal szemben, ha kapacitáshiány áll fenn a rendszeren, mégis van egy lehetőségük, amely nem műszaki okból előálló kapacitáshiány esetén megoldást jelenthet. A Vksztv. 69.§ (1) bekezdése értelmében: „69. § (1) A nem lakossági felhasználó a víziközmű-szolgáltatóval kötött szerződésben foglaltak szerint a víziközmű-szolgáltató részére víziközmű-fejlesztési hozzájárulást fizet a) közszolgáltatási szerződéses jogviszony esetében a felhasználási helyen biztosítandó szolgáltatási kapacitásért, b) a víziközmű-szolgáltatásba bekapcsolt ingatlanhoz biztosított kapacitás általa kezdeményezett bővítéséért, c) a víziközmű-szolgáltatás minőségének általa igényelt emelése esetében, továbbá d) az új bekötés megvalósítását megelőzően, ha a bekötés a nem lakossági felhasználó által, nem továbbértékesítésre épített új építésű lakás víziközmű-szolgáltatását szolgálja.” Erre vonatkozóan a Vksztv. 71. § (1) bekezdése kimondja: „71. § (1) A nem lakossági felhasználó az adott felhasználási helyen a víziközmű-fejÜgyvédek Lapja 2024 | 1

használóra átruházhatja, vagy az adott víziközműrendszeren belül másik felhasználási helyére áthelyezheti.” A praxisomból ismert példa, hogy az adott rendszeren azért (is) fogyott el a kapacitás, mert az érintett szolgáltató korábban több olyan nem lakossági felhasználónak (itt cégnek) adott el kvótát, amelyek ténylegesen nem használták fel (jóval alacsonyabb volt a vízigényük annál, mint amit eleinte kalkuláltak, vagy egyszerűen elmaradt az a beruházásuk, amely vízigényes lett volna). Ez eddig mindenkinek rossz volt, mivel a lekötött, de fel nem használt kvóta nem visszaváltható, ezért felesleges költséget okozott a tulajdonosnak, míg az új felhasználót nem köthették rá a rendszerre, mivel a rendszerhez mért kibocsátható kvótamennyiség elfogyott. A Vksztv. 71/A § -a most jó lehetőséget kínál arra, hogy egy rendszeren belül a kvóta átruházható legyen. Hangsúlyozom azonban, hogy ez csak abban az esetben igaz, ha a kapacitás műszakilag rendelkezésre áll. Az okiratszerkesztési gyakorlatban kevésbé ismert, hogy a víziközmű-fejlesztési kvóta a felhasználási helyhez kapcsolódik, ezért az ingatlan tulajdonjogának átruházása esetén külön kell rendelkezni a kvóta átruházásáról is, ellenkező esetben nem száll át a vevőre, hanem automatikusan megszűnik. Komoly ügyvédi mulasztást eredményezhet, ha két vagy több nem lakossági felhasználó közötti ingatlan-adásvételi szerződés megkötése során az okiratszerkesztő ügyvéd nem rendelkezik erről. Ennek elkerülése érdekében célszerű, hogy az eladót

már a szerződéskötés előkészítésekor felhívjuk arra, hogy nyilatkozzon a víziközmű-fejlesztési kvótáról vagy hiányáról. Nincs akadálya annak sem, hogy a kvótáról szóló megállapodást külön okiratban rögzítsük az adásvételi szerződés mellett. A kvótának egyébként nincs szabott ára, ingyenesen és ellenérték nélkül is átruházható, bár az ingyenességgel adójogi következményei miatt nem árt óvatosnak lenni . Megjegyzem: a víziközmű-fejlesztési kvóta mint vagyoni értékű jog átruházása jelenleg még illetékmentes. II.4. Vízdíjtartozás, ami még az eredeti szerzésmódokat is áttöri Alapvetően minden, az ingatlan használatával vagy tulajdonával kapcsolatos szerződésben – de különösen az adásvételi szerződésben –- rögzítik a felek, hogy a jogátruházó jogszavatosságot vállal. Alapesetben ez nem jelent különösebb problémát, hiszen egy adásvételnél például a felek a birtokbaadást követően közösen kérik a szolgáltatótól, hogy szüntesse meg a korábbi felhasználó közszolgáltatási szerződését, és hozzon létre köszszolgáltatási jogviszonyt az új felhasználóval. Ilyen esetben ha a jogelődnek tartozása van, akkor nyilván az ingatlan-adásvételi szerződés megkötése előtt rendezik a felek, akár úgy is, hogy a vevő az eladó terhére megfizeti a fennálló tartozást. A probléma akkor jelentkezik, ha valamilyen okból az ingatlan nincs bekapcsolva a szolgáltatásba, vagy be van kapcsolva, de a vevőnek más, például nagyobb átmerőjű bekötésre lenne szüksége. Ilyen esetben ugyanis nemcsak azzal a kellemetlen következménnyel kell számolni, hogy az eladót rá kell venni a tartozás kifizetésére, de azzal is, hogy a szolgáltató addig nem hajlandó rákötni az ingatlant a hálózatra, amíg az ingatlanon bárkinek bármilyen tartozása áll fenn. Ilyenkor konkrétan nincs se vízszolgáltatás, se szennyvízelvezetés. Ez olyankor is előfordul, ha a jogátruházó bemutatja, hogy márpedig rendszeresen és mulasztás nélkül fizeti a vízdíjakat. Előfordulhat ugyanis, hogy az átruházó – akár jóhiszeműen – nem fizettette meg a víziközmű-fejlesztési hozzájárulást, és a szolgáltató a felhasználási helyen tartozást tart nyilván. Konkrét jogesetben megtörtént, hogy a társasházat kivitelező cég abban a hiszemben volt, hogy mentes a víziközmű-fejlesz-

19

20

Jog és gyakorlat

tési hozzájárulás megfizetésétől, mivel az ingatlan már rendelkezett vízbekötéssel, a beruházó csak rekonstrukciót hajtott végre, azaz kicserélte. A szolgáltatónak viszont ezzel szemben az volt az álláspontja, hogy ez már új bekötésnek minősül, ezért követelte a kvóta megfizetését, ennek hiányában tartozást tartott nyilván a felhasználási helyen. A következmény az lett, hogy a szolgáltató megtagadta, hogy a társasház tulajdonostársai hitelesített almérőket szereltessenek fel. A legkülönösebb jelenség azonban valószínűleg az, hogy a nyilvántartott vízdíjtartozás még az eredeti szerzésmódokat is felülírhatja. Valószínűleg már több kollegám találkozott azzal, hogy bár az ügyfél hatósági árverésen szerezte meg az ingatlant, a szolgáltató elzárkózott attól, hogy az ingatlan vonatkozásában közszolgáltatási szerződést kössön, és ha a bekötés időközben felszámolásra került, nem is volt hajlandó a hálózatba visszakötni, amíg a jogelőd tartozását ki nem egyenlítették. Történt ez annak ellenére, hogy polgári jogi alapelv, hogy az árverési vevő tehermentesen szerzi meg az ingatlant. A magyarázat a Vksztv. 51. § (5) bekezdésében rejlik: „(5) Ha a víziközmű-szolgáltatónak a felhasználási helyre vonatkozóan korábbi közszolgáltatási szerződés alapján rendezetlen követelése áll fenn, akkor az adott felhasználás hely tekintetében az 58. § (1) bekezdés szerint járhat el.” Az 51. § (5) bekezdése által felhívott 58. § (1) viszont éppen a szolgáltatás korlátozására és felfüggesztésére vonatozó szabályokat tartalmazza. „58. § (1) A víziközmű-szolgáltató a létfenntartási, a közegészségügyi és a katasztrófaelhárítási vízigények teljesítése mellett a víziközmű-szolgáltatás korlátozása, illetve felfüggesztése körében az alábbi intézkedések megtételére jogosult…” Ezzel kapcsolatban a Kúria Gfv. 30.371/2018/12. számú ítéletében, amelyet BH2019.307 számon tett közzé, kimondta, hogy a víziközmű-szolgáltató mindaddig nem kötelezhető a közszolgáltatási szerződés megkötésére az ingatlan új tulajdonosával, amíg a felhasználási helyet lejárt határidejű vagy vitatott díjtartozás terheli, függetlenül attól, hogy az igénybejelentő az ingatlan tulajdonjogát származékos vagy eredeti szerződésmóddal (árverés útján) szerezte.

A Kúria ítélete szerint: „Kúria megítélése szerint önmagában ebből következik, hogy a víziközmű-szolgáltatás alapján a korábbi használóval fennállt és csak az új szerződés megkötésével megszűnő jogviszonyból eredő követelések nem az ingatlanhoz, hanem a (korábbi) felhasználóhoz kötődnek, azok tehát a tulajdonosváltozástól függetlenül fennmaradnak. Ez azt is jelenti, hogy ezen követelésről mint az ingatlant terhelő jogról, illetve kötelmi igényről a tulajdonszerzés eljárási kereteit meghatározó jogszabályoknak nem kellett rendelkezniük. (…) Vitathatatlan, hogy a díjhátralék léte kihat az árverési vevőre, ugyanis mindaddig, amíg az fennáll, maga nem tud a fogyasztási helyre új közszolgáltatási szerződést kötni, így nem jut vízszolgáltatáshoz.” Amennyiben tehát ügyfelünk bármilyen hatósági árverési vétel hatályával (akár végrehajtásban, akár például felszámolási eljá-

rásban) vásárol ingatlant, külön fel kell hívni a figyelmét arra, hogy az ingatlanon jelentős vízdíjkövetelések állhatnak fenn, amelyek akár az egész ügylet megkötésének gazdaságosságát megkérdőjelezhetik. Célszerű ilyenkor is megkeresni az érintett víziközmű-szolgáltató cég ügyfélszolgálatát, és érdeklődni az ingatlannal kapcsolatos tartozások iránt. A fenti leírások csak érintőlegesen adnak tájékoztatást a víziközművekkel kapcsolatos vitákról, hiszen nem esett szó a hálózatra történő bekötéssel kapcsolatos jogvitákról és az ellátásért felelősök és a szolgáltatók közötti vitákról. Arra azonban talán jó példát szolgáltatnak, hogy az utóbbi időben milyen fontos lett a jogátruházási szerződések szempontjából a víziközműjog ismerete, és milyen többletfeladatok hárulnak ennek következtében az okiratszerkesztő ügyvédre.  Budapest, 2023. október 10.

Jegyzetek 1 2

3

4

5

Vksztv. 1. § (1) c.) pont. Vksztv. 1. § (1) b): Az ellátásbiztonság elve: a víziközmű-szolgáltatás kialakítása, üzemeltetése, fejlesztése tekintetében azt a műszaki, közgazdasági és szerve­ zeti megoldást kell előnyben részesíteni, amely ba) a felhasználók egészséges ivóvízzel való ellátását nagyobb üzemi biztonság mellett – szakmailag megalapozott isme­ retek, várakozások alapján – legalább egy település közigazgatási területén belül egységesen működtethető vízveze­ ték-hálózatként folyamatosan és hosszú távon képes biztosítani; továbbá bb) a szennyvízelvezetés és -tisztítás körében felmerülő műszaki és környezeti kockázatokat az észszerűen elvárható minimumra csökkenti. Vksztv. 2. § 21.: Víziközmű-fejlesztés: vízi­ közműre irányuló olyan beruházási vagy felújítási tevékenység, mely célja szerint új víziközmű létesítését, a meglévő víziközmű bővítését, rekonstrukcióját és pótlását is magába foglalhatja. A témával kapcsolatban lásd bővebben DR. SZABÓ Iván: Ismét a lakossági és nem lakossági díjakról. https://www. linkedin.com/pulse/ism%C3%A9tlakoss%C3%A1gi-%C3%A9s-nemd%C3%ADjakr%C3%B3l-iv%C3%A1n-drszab%C3%B3. Éptv. 28. § (2): Ha a kiszolgálóutat, illetőleg közművet a települési önkor­ mányzat valósította meg, annak költségét részben vagy egészben az érintett ingatlanok tulajdonosaira átháríthatja. A hozzájárulás mértékéről és a megfizetés módjáról a települési önkormányzat

6

7

8

képviselő-testülete hatósági határozat­ ban dönt. Az útépítési és közművesítési hozzájárulás nem róható ki, ha az út- és közműépítéshez szükséges terület kiala­ kítása érdekében korábban lejegyzett telekrészért járó kártalanítás összegének megállapítása során az út és a közmű megépítéséből eredő értéknövekedést figyelembe vették. A témával kapcsolatban lásd bő­ vebben DR. SZABÓ Iván: Hányszor kell megfizetni a közműfejlesztési hozzájárulást? https://www.linkedin. com/pulse/h%C3%A1nyszor-kell-meg­ fizetni-k%C3%B6zm%C5%B1fejlesz­ t%C3%A9si-iv%C3%A1n-dr-szab%C3%B3. Vksztv. 8. § (1): Az ellátásért felelőssel víziközmű-üzemeltetési jogviszonyban nem álló beruházó a víziközmű létreho­ zására irányuló beruházást az ellátásért felelős előzetes jóváhagyásával valósíthat meg. Ha a víziközmű nem állami vagy önkormányzati beruházásban jön létre, a beruházó a víziközmű tulajdonjogát a víziközmű üzembe helyezésének időpont­ jában az ellátásért felelősre átruházza. Az átruházásról a felek szerződést kötnek. (2) Az ellátásért felelős az átvételt csak abban az esetben tagadhatja meg, ha a létrehozott vízi létesítmény nem felel meg a 6. § (4) és (5) bekezdésében meghatá­ rozott követelményeknek. A témával kapcsolatban lásd bővebben: DR. SZABÓ Iván? Miért nincsen vizem? I-II-III. https://kozmujog.blogspot.com/; DR. SZABÓ Iván: Hogyan lehet mégis vizem? https://kozmujog.blogspot. com/2021/01/hogyan-lehet-megis-vi­ zem-az-onkenyes.html.

Ügyvédek Lapja 2024 | 1

Törvényértelmezés

A társasházi tetőtér

Avagy a közös tulajdon eladásának új szabályai Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 2021. évi C. törvény – az új Inytv. – a korábbinál pontosabban szabályozza a társasházi közös tulajdon közös értékesítéssel történő megszüntetésének szabályait. A törvény végrehaj­ tási rendeletének közzétett tervezete e vonatkozásban újszerű rendelke­ zéseket is tartalmaz. Dr. Hidasi Gábor ügyvéd, Budapest Dr. Tóth Balázs főosztályvezető, Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium

Ha az ingatlanrész önálló ingatlanként kialakítható

A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (Thtv.) 10. § (1) bekezdése szabályozza, hogyan módosíthatják a tulajdonostársak az alapító okiratukat: „Az alapító okirat megváltoztatásához – ha e törvény másként nem rendelkezik – valamennyi tulajdonostárs hozzájárulása szükséges; a változást be kell jelenteni az ingatlanügyi hatóságnak.” Mivel az alapító okirat a tulajdonostársak szerződése, hozzájáruláson nyilván a módosításra irányuló, egybehangzó szerződéses akaratnyilvánítást kell érteni. A törvény nemcsak az egyhangú, hanem a többségi határozattal történő módosítást is ismeri. Ennek egyik esete a Thtv. 10. § (2) bekezdése, a közismert kétharmados szabály: „Az 1. § (2) bekezdésében meghatározott ingatlanrész és vagyontárgy kivételéÜgyvédek Lapja 2024 | 1

vel az alapító okirat felhatalmazást adhat arra, hogy a közös tulajdonnal kapcsolatos elidegenítés jogát a közösség gyakorolja, ha az ingatlanrész önálló ingatlanként kialakítható. Ebben az esetben a közgyűlés az összes tulajdoni hányad legalább kétharmados többségével rendelkező tulajdonostársak igenlő szavazatával dönthet az elidegenítésről. A határozatban rendelkezni kell a külön tulajdonhoz tartozó közös tulajdoni hányadok megállapításáról. A közgyűlés határozata az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre alkalmas okirat.” A Thtv. 10. § (3) bekezdése is beépült a hétköznapi jogismeretbe. Ez az úgynevezett négyötödös szabály, nevezetesen az az eset, amikor az alapító okirat nem tartalmazza a kétharmados felhatalmazást, de a társasházközösség tagjai által képviselt négyötödnyi tulajdoni hányad megszavazza az elidegenítést.

Közös tulajdonból különtulajdon

Az új Inytv. 33. §-a kapcsolódik e rendelkezésekhez. Az ingatlan-nyilvántartás okirati elvének megfelelő pontos tartalom következik belőle. A közgyűlés határozata csak az alapító okirat módosítása okán alkalmas a bejegyzésre, feltéve, hogy ellenjegyzett okiratba vagy közokiratba foglalták. A közös tulajdon elidegenítés miatti különtulajdonná válása elkerülhetetlenné teszi az alapító okirat módosítását, különösen az egyes különtulajdonokhoz kapcsolódó társasházi közös tulajdoni hányadok csökkentését, ezért a közgyűlésnek nemcsak az elidegenítésről, hanem erről is határoznia kell. Ez a határozat is kétharmaddal vagy négyötöddel hozható meg, és erre már valóban igaz, hogy az őt tartalmazó okirat (alapítóokirat-módosítás, közgyűlési jegyzőkönyv, határozatok könyve kivonata) alkalmas az ingatlan-nyilvántartási átvezetésre, természetesen csakis ellenjegyezve vagy közokiratba foglalva. Az alkalmasságnak azonban az is feltétele, hogy a társasházközösség igazolja, hogy a módosításra kétharmados vagy négyötödös többséggel azért került sor, mert elidegenítési határozat, ennek alapján tulajdonjog táruházási szerződés is létrejött. Ha megvan a kétharmad vagy a négyötöd

Az elidegenítés elhatározása tehát önmagában bejegyzésre alkalmatlan. Az ingatlan-nyilvántartásba nyilvánvalóan nem az elidegenítési határozat jegyezhető be, hanem az új tulajdonos tulajdonjoga, ha vele a társasházközösség a négyötödös vagy a kétharmados szabály alapján született határozat alapján szerződött, és a szerződés a tulajdonjog-bejegyzési kérelem mellékletét képezi. Az egyet nem értő vagy a határozathozatalban részt nem vevő tulajdonostársak szerződéses nyilatkozata és bejegyzési engedélye a bejegyzéshez nem szükséges, ha megvan a kétharmad vagy a négyötöd. Az új Inytv. nem félreérthető abban a tekintetben, hogy a változásbe-

21

22

Törvényértelmezés

jegyzéshez bejegyzési engedély is kell, és ezt csak a szerződést kötő kétharmadnak vagy négyötödnek kell megadnia, mégpedig ugyanazoknak, mint akik a szerződést megkötötték. Mivel azok is tulajdonostársak, akik kisebbségben maradtak, ők is eladónak minősülnek. A szerződésben őket is fel kell sorolni az eladók között, de utalni kell arra, hogy az aláírók nélkülük is kép-

az ingatlanrész beazonosítására alkalmas módon szerepelt; – erről a napirendről szavaztak; – az összes tulajdoni hányad kétharmada egyetértett az elidegenítéssel; – az alapító okirat ingatlanügyi hatóság által érkeztetett példánya már a közgyűlés (megismételt közgyűlés) megtartása előtt tartalmazta a kétharmados elidegenítési felhatalmazást.

A bejegyeztetés célszerű és előnyös, mert közhitelességet okoz, miáltal hitelesen tájékoztatja a tulajdonostársakat és vevőiket is, azaz nem hivatkozhatnak arra, hogy nem tudtak róla. viselik a kétharmadot vagy a négyötödöt. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzési eljárásban valamennyi társasházi tulajdonos, tehát az alá nem írók is ügyfelek, őket is megilleti valamennyi ügyféljog. Arra, hogy a négyötödös vagy kétharmados döntés miért csak közgyűlésen hozható meg, az a magyarázat, hogy csak így garantált, hogy az elidegenítési szándékot és azt, hogy erről határozat születhet, minden tulajdonostárs megismerheti. Feltételek

A szerződéses okirat csak akkor ellenjegyezhető vagy foglalható közokiratba, ha – a felek igazolják, hogy a törvényesen, illetve szmsz-szerűen összehívott közgyűlés (vagy megismételt közgyűlés) meghívójában az elidegenítési napirend

Ha az alapító okirat ezt nem tartalmazta, de igazolt, hogy – az összes tulajdoni hányad négyötöde egyetértően szavazott a meghívóban az említett módon közzétett napirendről; – az elidegenítési határozat tartalmazza azt a felhívást, hogy a kisebbségben maradt tulajdonostársak a közös képviselő (intézőbizottság elnöke) részére a határozat meghozatalától számított hatvan napon belül írásban nyilatkozhatnak arról, hogy élnek az elidegenítési határozat bírósági megtámadásának jogával, a szerződés megköthető. Célszerű, hogy a szerződéskötésre csak akkor kerüljön sor, ha a felek meggyőződtek arról, hogy a határozatot hatvan napon belül nem támadták meg, vagy ha

igen, jogerős bírói határozat született a kereset elutasításáról (visszautasításáról, és újabb kereset nem érkezett). E szempontok a hatvan napon belül megkötött szerződés hatálybalépésének felfüggesztő feltételeiként is megfogalmazhatók. Hogy ne hivatkozzanak arra: nem tudtak róla

Az új Inytv. szakmai vitára bocsátott tervezetének (Inytv.-vhr.) pontja a bejegyezhető tények között sorolja fel a társasházi közös tulajdon átruházására a tulajdonostársak összes tulajdoni hányadának legalább kétharmadát feljogosító alapító okirat elfogadását, módosítását, továbbá az elfogadás, illetve a módosítás időpontját. Ezt nyilván úgy kell érteni, hogy nem az elfogadás és a módosítás, amit be lehet jegyezni, hanem a kétharmados feljogosítottság ténye. A bejegyzés alapjául szolgáló okirat a társasházi alapító okirat vagy annak módosítása. Az Inytv.vhr. írja továbbá elő, hogy e tényt a társasházi törzslap III. része tartalmazza. A bejegyeztetés célszerű és előnyös, mert közhitelességet okoz, miáltal hitelesen tájékoztatja a tulajdonostársakat és vevőiket is, azaz nem hivatkozhatnak arra, hogy nem tudtak róla. A négyötödös felhatalmazás bejegyzése szükségtelen, mert ez nem az alapító okiratból, hanem jogszabályból, a Thtv.-ből ered. Egy apró lépés a jogalkotásban

Az Inytv.-vhr.-tervezet tartalmazza azt a szabályt, amely szerint „Társasházi közös tulajdonban vagy szövetkezeti tulajdonban Ügyvédek Lapja 2024 | 1

Törvényértelmezés

álló épületrész vagy egyéb helyiség egyéb önálló ingatlanként történő nyilvántartásba vételéhez, amennyiben az az épületrész vagy egyéb helyiség rendeltetésmódjának változásával nem jár, rendeltetést igazoló hatósági bizonyítvány nem szükséges, a rendeltetésmódot az alapító okirat vagy lakásszövetkezeti alapszabály igazolja.” Ez a rendelkezés nem kapcsolódik a kétharmados, négyötödös szabályokhoz, hiszen itt nincs szó elidegenítésről. Ugyanakkor csak egy apró lépés a jogalkotásban, hogy a minősített többségű elidegenítés analógiájára megvalósuljon, hogy a társasházközösség az elidegenítés feltételeivel, de ne csak elidegenítéskor éljen a közös tulajdon különtulajdonná alakításának lehetőségével, mégpedig úgy, hogy ennek ingatlan-nyilvántartási átvezetéséhez elég az alapítóokirat-módosításról szóló kétharmados vagy négyötödös határozat létrejöttének igazolása. Jogi­akadálymentesítés

A jogi akadálymentesítés érdekében a jelenlegi jogszabályi környezetet olyan szempontok szerint kell módosítani, hogy mindegyik fél érdekét védő jogszabály szülessék, a módosítás elérje a célját, könnyen alkalmazható és a kívánt joghatás elérésére alkalmas legyen. A társasházak jelenlegi szabályozási környezete megkívánja, hogy az ingatlan-nyilvántartási átvezetéshez legalább az alapító okirat módosítása, elidegenítés esetén az átruházást megalapozó okirat, ezenfelül rendeltetésváltozás esetén az új rendeltetést igazoló hatósági dokumentum, továbbá földmérő által készített alaprajz szükséges. Tételesen megvizsgálva a fenti dokumentációs igényt már a jogalkotás során felmerülhet, hogy egyes rendeltetéseknél, jogügyleteknél indokolt lehet könnyítő szabályok alkalmazása. Egy­tipikus­példa

Bizonyos esetekben nem kellene a rendeltetést igazoló hatósági bizonyítvány, különösen akkor, ha a rendeltetés nem változik (a padlás padlás, a tároló tároló marad). Ugyanakkor az ingatlan-nyilvántartásba bizonyos adatoknak feltétlenül hitelesen kell bekerülniük. Tipikus példa erre az adott helyiség területnagysága. Több okból sem lehet a fennálló jogszabályi kötelezettségek alól – nevezetesen a földmérő által készített alaprajz benyújtásának kötelezettségétől – eltekinteni. Ügyvédek Lapja 2024 | 1

Egyfelől azért nem, mert a tárgyi helyiségek fizikailag már léteznek, így a közhiteles nyilvántartás (és 2024. február 1-jétől az ingatlanadatokra is közhitelessé válik a nyilvántartás) fenntartása érdekében validált adatokkal kell felvenni az „új” ingatlanokat. Másfelől azért, mert a lakóközösség esetleges beruházási szándékánál döntő jelentőségű, hogy méreténél fogva milyen fejlesztésre ad lehetőséget a helyiség. Harmadrészt tízéves szakmai irányító szándék – mely részben már 2013-ban meg is valósult –, hogy az egyéb önálló ingatlanokon belül is a társasházakban és szövetkezeti házakban található különtulajdonú ingatlanok leíró adatai ne csak a tulajdoni lapon, hanem térinformatikai feldolgozással, vizuálisan is megjeleníthetők legyenek, aminek alapja az alaprajz. Előnyök­sora

Ez a megoldás fokozná az eladásra szánt társasházi ingatlanrészek forgalmi biztonságát, hiszen a vevő, ekként például a tetőteret beépíteni szándékozó beruházó eleve egy ingatlan-nyilvántartásban is létező különtulajdonú ingatlan megvételéről szerződhetne, és sem ő, sem a társasház nem az adásvételi szerződés teljesítésekor futná a különtulajdonná válás jogi és adminisztratív kockázatait. E tekintetben lényeges, hogy a beruházó tulajdonjoga a társasházban nem keletkezhet ráépítéssel, hiszen kizárt, hogy egy tulajdonosnak csakis közös tulajdoni hányada legyen különtulajdon nélkül. Egy ilyen jogszabályváltozás nemcsak a szerződéskötést tenné kiszámíthatóbbá, nemcsak a társasházközösségeket segítené, de fokozná a beruházási kedvet, akár még a társasházközösség saját beruházási kedvét is, fokozná a teljesítés biztonságát. A teljesítés ugyanis olykor éppen azért kap gellert, mert a beruházó részben vagy egészben elvégzi a vállalt munkákat, de nem képes hozzájutni társasházi különtulajdonhoz, mert ilyen-olyan okokból nem tud létrejönni. Az elidegenítéstől független kétharmados, négyötödös alapítóokirat-módosítással elkerülhető az is, hogy a társasház saját teljesítése hiánya miatt eladósodjon a beruházó felé. Ugyanakkor fordítva is előnyt jelent, hogy a társasházközösség a beruházó társasházon belüli különtulajdonú ingatlanán alapíthat szerződéses biztosítékot, és szükség esetén erre vezethet végrehajtást. A beruházó pedig mint saját tulajdonát tudná használni a beruházás forrásigényeinek előteremtése során. 

FELISMERÉSI KÍSÉRLET A BŰNÜGYEKBEN

A nemzetközi és hazai empirikus kutatások határozottan a felismerési kísérleteket emelik ki mint leggyakoribb és legsúlyosabb hibaforrást az igazságkereső büntetőeljárások bizonyítási cselekményei közül. E fenti tényt felismerve a kötet szerzője megvizsgálja a felismertetési procedúra magyar történeti gyökereit, áttekintést ad egyes külföldi szabályozási modellekről, és részletesen elemzi az intézménnyel kapcsolatos hazai bírósági döntéseket, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága iránymutató határozatait. A kötet számos, a nemzetközi és hazai gyakorlatból vett tanulságos, valós esetet is bemutat, amelyekben előfordultak felismertetési anomáliák, hatósági hibázások, azonosítási tévedések. Mindezek alapján a szerző 75 pontba szedve, csoportokba rendezve felsorolja a legjellemzőbb büntetőeljárás-jogi és kriminalisztikai hibaokokat, és felmutatja az ezek kivédésre, megelőzésére alkalmazható, bűnüldözőknek, bíráknak szóló krimináltaktikai, bizonyítékértékelési ajánlásait.

Megvásárolható, megrendelhető: LUDOVIKA EGYETEMI KIADÓ 1083 Budapest, Ludovika tér 2. E-mail: Vásárlással és megrendeléssel kapcsolatos ügyek: vasarlas@ludovika.hu vagy + 36 1 432 9000/20 444-es mellék KÖNYVESBOLT CÍME: Ludovika Könyvesbolt (Oktatási Központ) 1083 Budapest, Üllői út 82 FIZETÉSI LEHETŐSÉGEK A készpénzes vásárlás mellett bankkártyával is fizethet.

A könyv ára: 3.423 Ft

23

24

Hétköznapi bosszúságaink

Siker vagy bukás

Távazonosítás, aláírás, ellenjegyzés és az elektronikus ingatlan-nyilvántartás Jövőbe látóan fogalmazott az Ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) 44. § (2) bekezdé­ se, amikor kimondta: „Az ellenjegyző ügyvéd által korábban már azonosított fél az okirat aláírása, illetve az okiraton szereplő aláírás sajátjaként való elismerése során elektronikus hírközlő hálózaton keresztül az ellen­ jegyző ügyvéd számára a mozgóképet, valamint a hangot egyidejűleg továbbító és rögzítő eszköz igénybevéte­ lével is eljárhat. A rögzített felvételt az ellenjegyző ügyvéd az ellenjegyzett okirattal együtt őrzi meg. (7) Az ügyvéd által ellenjegyzett, de a felek által külföldön aláírt okirat teljes bizonyító erejéhez diplomáciai hitelesítés vagy felülhitelesítés, illetve Apostille-tanúsítvány nem szükséges.” Mivel a ránk vonatkozó törvény teszi lehetővé a távazonosítást, távellenjegyzést, ezért jelenleg minden eljárásban – legyen az cégeljárás, ingat­ lan-nyilvántartással kapcsolatos vagy más eljárás – széles körben megengedett az alkalmazása. Sőt nem csak megengedett, ügyvédek, ügyfelek által is elfogadott, kedvelt gyakorlat, amely megfelel a kor kihívásainak. Korábban nem törekedtünk széles körű alkalmazására, mert sem technikai feltételekkel, sem kellő ismerettel nem rendelkeztünk a gyakorlati megvalósításról. Amikor azonban a Covid felütötte a fejét, és az emberek nem tudtak és nem is akartak utazni, különösen külföldről nem, felhívott az egyik kollégám, egykori jelöltem, és arról kérdezett, hogy mit tudok ennek a szabálynak a gyakorlati alkalmazásáról. Őszintén válaszoltam: tudom, hogy van ilyen szabály, de fogalmam sincs, hogyan kell csinálni. Már ismertük a Skype-ot, a Zoomot, a Teams programot, előadások meghallgatására, rövid beszélgetésekre használtuk, de nem készítettünk felvételt, és el sem mentettük. Javasoltam, hogy próbáljuk ki, hogyan tudunk megfelelni a szabályozásnak. Rögvest elkészítettem az első videófelvételt, és visszajátszottam: működött. Abban viszont nem voltunk biztosak, hogy mit fog ehhez szólni a földhivatal. Felhívtam nagyra becsült földhivatali kamarai jogtanácsos kolléganőmet, aki szintén őszintén válaszolt. Elmondta, hogy ennek a kérdésnek a megválaszolása nagyobb horderejű annál, mint amit személy szerint felvállalhat, és megadta a Miniszterelnökségen az illetékes vezető elérhetőségét. Ennek nyomán született meg – a mük.hu honlapon ma is elérhető – a Miniszterelnökség TKF-649/2/2020-as tájékoztatása1. A szabályozás

Rapid módon születtek meg azok az elnöki/MÜK tájékoztatások, amelyek alapján kikristályosodott, hogy melyik alkalmazás vehető igénybe távazonosítás, távelőttemezés céljából, hogyan kell véghez vinni. A szabályok előkészítésében a

MÜK egyik titkára és informatikai megbízottja jeleskedett. Felkerült a MÜK honlapjára az ügyfelek távazonosításáról és az okirati ellenjegyzés során a távelőttemezésről szóló tájékoztatás is.2 Ezek a szabályok már nemcsak kinyitották a kaput, hanem részletes útmutatóul is szolgálnak azok számára ma is, akik csak most ismerkednek a folyamattal. Az eltelt három évben országosan sem merült fel, hogy valaki ellen fegyelmi eljárást indítottak volna a távazonosítás, távellenjegyzés szabályainak megsértése miatt. A videófelvétel az ügyvéd számára is nagyobb biztonságot jelent az aláírások, nyilatkozatok letagadhatatlansága miatt. Általánosságban elmondható, hogy nem készítünk hangot és képet is adó videófelvételt minden szerződés aláírásáról. Kétségtelen, hogy a videófelvétel nélküli eljárás során nagyobb az ügyvéd kitettsége annak, hogy valaki esetleg megtámadja a szerződést. A távelőttemezés tekintetében kérdésként merült fel, hogy írjuk-e ki a szerződésben, hogy mit tettünk, vagy sem. Kérdéses volt, hogy az adott földhivatal mit szól ehhez az új eljáráshoz. Tudtuk, hogy az úttörők találkozhatnak negatív tapasz-

talatokkal. Ennek ellenére eddig is úgy gondoltam, hogy amit a jogszabály lehetővé tesz, azt felvállalni is célszerű. A következő, legalitást megalapozó záradékot illesztem a szerződésekbe: Ügyvédek Lapja 2024 | 1

Hétköznapi bosszúságaink

„Alulírott szerződést ellenjegyző ügyvéd az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 44. § (2) bekezdése alapján aláírásommal tanúsítom, hogy hangot és képet egyaránt továbbító és rögzítő elektronikus hálózat (Skype/ Zoom/Teams) igénybevétele útján az okirat aláírását, illetve az okiraton szereplő aláírását távelőttemezés keretében X. Y. aláíró fél sajátjaként ismerte el, miután személyét azonosítottam. A rögzített felvételt mint ellenjegyző ügyvéd az ellenjegyzett okirattal együtt őrzöm meg.” A felvétel megőrzésének kérdése azonban megér egy kitérőt. Életem legdrágább kávéját ittam az irodámban, amikor egy véletlenszerű mozdulattal rádöntöttem a csészét a laptopom klaviatúrájára. Megfordítottam, lecsepegtettem, letöröltem, de ez kevés volt, mert sem kávé-, sem kakaóbiztos nem volt. Kikapcsolni, áramtalanítani kellett volna (akkumulátortól is), és szaladni a számítógépészhez. A letörölt géppel még egy órát tudtam dolgozni, majd örökre megállt, a számítógépész már csak a halottkém szerepét ölthette magára. Menteni nem elég arra gépre, amivel dolgozunk. Lehetőleg használjunk hálózati adattárolót, és arról is legyen biztonsági másolatunk otthon vagy másutt. Az adattárolók és számítógépek már távolról is tudnak egymással szinkronizálni. Külföldi a szerződő fél

Gyakran előfordul, hogy némelyik ügyfél külföldi, és van, aki nem is beszél magyarul, ilyenkor az igazolványokról kérek küldeni képet, majd kétnyelvű (magyar– német) szerződést készítek, elküldöm e-mailben, kinyomtatják kétoldalasként, majd a külföldi fél azonosítása során nyilatkozik, hogy hozzájárul a felvételhez, úgy mutatja fel az igazolványait, hogy lássam őt és az igazolványát is, és el tudjam olvasni, miként a szerződést is. Távkapcsolat alatt az igazolványok, okiratok elolvasása során ki vagyunk téve a remegő kéznek vagy a rossz fényviszonyoknak, esetleg az internet hibáinak. Addig kell ismételni, amíg a felvétel is jó lesz. Az azonosítás után a szerződő fél az anyanyelvén nyilatkozik a felteendő kérdésekről: megértette a szerződést, egyetért vele, saját aláírása van az iraton. Mindig kérem a partnert, hogy maradjon az Ügyvédek Lapja 2024 | 1

aláírás helyszínén még öt percig, mert a tömörített felvételt ellenőriznem kell. A beállításoknál ügyelni kell arra, hogy úgy állítsuk be a programot, hogy a felvételen az aláíró és én is látszódjak. Végül gyorspostával kapom meg a szerződéseket, és jöhetnek a hazai aláírók aláírni. A külföldiek aláírásánál az ellenjegyzést az aláírásom helyszínére és időpontjára datálom, ezt nem szabad elfelejteni, mert a dátum hiánya elutasítási ok. Bank is belép a képbe

Időnként a külföldiek tulajdonában álló ingatlant belföldiek veszik meg bankkölcsön segítségével. Az egyik ilyen esetben a bank jogásza vetette fel, hogy szerinte még két tanúnak is alá kell írnia a szerződést, mondván, a Ptk. 6:7. § (4) bekezdése kimondja, hogy olyan személy esetén, aki nem érti azt a nyelvet, amelyen az írásbeli nyilatkozatát tartalmazó okirat készült, az írásbeli jognyilatkozat érvényességének további feltétele, hogy magából az okiratból kitűnjön, hogy annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a nyilatkozó félnek megmagyarázta. (5) A (4) bekezdésen alapuló érvénytelenségre csak a nyilatkozattevő személy érdekében lehet hivatkozni. A bank jogásza ebből azt a következtetést vonta le, hogy amennyiben egy szerződéses fél nem érti vagy csak korlátozottan érti a magyar nyelvet, nem tud magyar nyelven írni-olvasni, akkor a magyar nyelvű szerződés érvényességéhez az is szükséges, hogy magából az okiratból kitűnjön, hogy annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a nyilatkozó félnek az általa ér-

tett nyelven teljes egészében megmagyarázta, lefordította, aki ezt megértette, tudomásul vette, és ezt követően írta alá a jognyilatkozatot, szerződést. Kell tehát rajtam kívül még egy tanú. Nem szoktam csak magyar nyelvű szerződést német ajkúakkal a szóbeli fordításom mellett aláíratni, mert veszélyes. Minden esetben kétnyelvű, kéthasábos szerződést készítek, bekezdésenként táblázatba foglaltan (ne csússzanak el egymás mellett a kétnyelvű részek), tükörfordítással. Amikor a kolléga a két tanú elvárt alkalmazásáról írt, olyan hosszasan fejtegette ezt, hogy az volt az érzésem, saját magát győzködi. Persze érvelhettem volna azzal, hogy az én szerződésem kétnyelvű, de végül is a bank adja a hitelt. Felkértem másik, németül beszélő kollégámat, volt jelöltemet, hogy csatlakozzon Zoomon az aláíráshoz tanúként. Ez a sanyarú sorsa volt jelöltjeimnek. Lesz változás?

Mindez a mai gyakorlat, de lehet, hogy hamarosan a múlt lesz. Az elektronikus ingatlan-nyilvántartás bevezetésével, úgy tűnik, meg kell majd válnunk a távazonosítástól, távellenjegyzéstől. A távazonosítás és távellenjegyzés megtartása azonban nemcsak ügyvédi, hanem ügyfélérdek is, mindemellett bizalmi kérdés, mégpedig a hivatásrendünkkel szemben. Jelenleg kormányzati oldalról nem kibontott annak magyarázata, hogy a távazonosítást, távellenjegyzést miért kívánják a jövőben mellőzni. A személyek azonosítása

25

26

Hétköznapi bosszúságaink

és az elektronikus aláírás két külön dolog, mégis együtt kellene járniuk, akár távazonosítás keretében is. Erre vonatkozóan az álláspontok ütköztetése még nem történt meg. Ügyvédi oldalról érveltünk a távazonosítás, távellenjegyzés fenntartása mellett, de rendes ellenérveket nem kaptunk. Szerintem lehet olyan megoldásra törekedni, ahol nem kell visszatérnünk egy félfeudális eljáráshoz, ahol külföldön való aláírás kapcsán mindenhez apostille-t, külképviseleti felülhitelesítést kell kérni. A legfontosabb azonban a hazai szerződő felek kiszolgálása. Mi lesz, ha egy szerződéshez két-három hét várakozási idő kell az okmányirodai aláírás hitelesítéséhez? Ki magya-

járványok kellenek ahhoz, hogy a helyzet radikálisan megváltozzon. Érdekes, hogy vannak olyan személyek, cégek, amelyek veszélyt látnak a fejlődésben, valamint úgy érzik, megnő a másnak való kiszolgáltatottságuk, kitettségük. Saját hivatásunk is példát adhat erre: egyre növekvő mértékben a mi tortánkból falatoznak a számítógépészek és a programozók stb., és megfizetjük a kényelem egyre növekvő árát. Nem szólhatunk semmit, ez nekünk költség, és nekik is meg kell élniük valamiből. A lényeg azonban azon van, hogy az a szolgáltatás, amelyet igénybe kell vennünk, legyen nekünk is kedvünkre való, legyen szó ügyfélről vagy ügyvédről.

Vannak emberek, cégek, amelyek veszélyt látnak a fejlődés­ ben, úgy érzik, megnő a másnak való kiszolgáltatottságuk. Saját hivatásunk is adhat példát erre... rázza meg az eladónak, hogy miért nem juthat nyomban a pénzéhez, vagy a vevőnek, hogy miért nem költözhet be a megvett lakásába? Meg kell nézni az okmányirodák jelenlegi időpontfoglalásait, amelyek több hétre rúgnak. Egy szerződés megkötése hetekbe, hónapokba is telhet. Ezt úgy tűnik, felismerték, mert az e-személyivel történő aláírás egyre hátrébb szorul a lehetőségek között. Ez azonban nem baj, viszont a felkészülés és a lóverseny közti különbséget meg kell tartani. Próbaidőszak kell a begyakorláshoz nekünk is, ehhez ragaszkodnunk kell. Tudtommal nem volt eddig mód arra, hogy egy tesztügyben bemutattak volna egy folyamatot az aláírástól a bejegyzésig. Szeretném látni, ahogy csinálják, majd utána azt is, hogy én próbálhassam ki. Megígérték. Távazonosítás és távellenjegyzés mellett is lehetne biztonságosan aláírni például a telefonra telepített minősített szolgáltatóval hitelesített aláírás mellett. Az ember mindig törekszik arra, hogy kibővítse, megnyújtsa saját képességeit, meg tudjon valósítani olyan cselekedetet is, amelyet egyébként csak komoly fáradsággal érhetne el. Magatartásunkat a takarékosság és a lustaság is kormányozza. Ezt olyan találmányok igazolják, mint a vonat, az autó és a telefon. Miért kelljen bárkinek is több száz vagy ezer kilométert utaznia azért, hogy nyilatkozzon és aláírjon? Néha

Milyen módon készült aláírás lesz az alapja a tulajdonjog bejegyzésének a digitális földhivatalban? Ez még most sem kristálytiszta. Belföldi viszonylatban is kérdés, hogy milyen módszerrel, eszközzel kerül majd sor a szerződések, meghatalmazások aláírására/olvasására elektronikus ingatlan-nyilvántartás esetében. Az elektronikus személyi után az AVDH-s aláírás, valamint a biztonságos digitális aláírás jött szóba. Cégek esetében kisebb lesz a gond, mint az állampolgárok esetében, mégpedig azért, mert a cégek képviselőinek egy része már eddig is kénytelen volt bizonyos biztonsági aláírásra szert tenni. Megdöbbentem, amikor személyi igazolványt cseréltem. Nem kínálták fel az elektronikus aláírást (e-személyivel). Ha nem kérek, nem kapok. Persze érthető, hogy a kiadása több adminisztrációt, munkát igényel, mégis meglepő, hogy a felkínálás kötelezettségként sem volt előírva az okmányirodában. Most úgy fest, hogy az e-személyivel történő aláírás felejtőssé válhat, jön valami új, amiről még nem tudjuk pontosan, mi is valójában, mi lesz az aláírás eszköze, noha a bevezetése hónapok kérdése. Talán könnyebb helyzetben lehetnek azok, akiknek a mobiltelefonjára felkerül egy multifunkciós adattárca vagy valami hasonló, ahol az illető nemcsak biztonságosan tudja tárolni az okmányait és adatait,

hanem elektronikusan is alá tudja majd írni a dokumentumokat. Ez egy már létező megoldás a NMHH-nál bejelentett szolgáltatók útján a közemberek számára is. Ma már sokan rendelkeznek okostelefonnal, úgy is mint státuszszimbólummal, de csak telefonálnak vele. Meg kell tanulni bánni a telefonnal. Ugyanakkor nekünk is meg kell találnunk azokat az eszközöket, amelyekkel fogadni, ellenőrizni tudjuk az aláírást. Meg kell vennünk ezeket az eszközöket, és be kell gyakorolnunk a folyamatot. Az öregek, betegek, mozgáskorlátozottak, a számítástechnikában járatlanok kerülnek nehezebb helyzetbe, akik jelentős számban mehetnek az okmányirodákba, vagy addigra ki tudja, hová, meghatalmazásuk hitelesítése végett, ha tudnak. Már tudjuk, hogy az emberi élet és egészség olyan nagy érték, hogy pénzben ki sem fejezhető, az öregségnek pedig több hátránya van, mint előnye. Egy előnyt azért biztosan tudok mondani: ez a személyi igazolvány használata a közlekedésben 65 év felett. Amikor a vonaton jegy helyett felmutattam, a kalauznő azt mondta: Köszönöm, fiatalember! Bearanyozta a napomat, bár utastársaim a metrón nem tudhatták, miért mosolygok a Délitől a Kossuth térig. Várakozás

Az elektronikus ingatlan-nyilvántartás új fejezetet nyit a XXI. századi telekkönyvezésben. Sürgősen kampányolni kellene állami oldalról a legszélesebb körben elérhető, legtámogatottabb biztonságos aláírási módok felkutatása, gyakorlati alkalmazása és betanítása érdekében. Ebben a kétségkívül úttörő munkában olyan, a többség által elérhető módokat kell találni, amelyet a gyakorlatban a résztvevők megelégedése és támogatása kísér. Ez a siker vagy a bukás alapja. Székesfehérvár, 2023. december 1. Dr. Szabó Kálmán a Székesfehérvári Ügyvédi Kamara titkára

Jegyzetek 1 2

https://www.xn--mk-xka.hu/_files/ ugd/1ea598_c893aaa92ef94289a­ ada7bc561178aa3.pdf. https://docs.google.com/docu­ ment/d/1sTQ6Xhaafe6o4k-i5ylk8yDd­ mobxjmMk/edit.

Ügyvédek Lapja 2024 | 1

Az ördög a részletekben

Az ügyvéd, a hurokimpedancia és a földelési ellenállás

Amit a villamosbiztonsági felülvizsgálatról tudni érdemes Elkerülendő, hogy a jogügyletek tárgyai az évi országos négyezer elektromos eredetű lakástűzben károsodó ingatlanok közé kerüljenek, az ingatlanügyletekben közreműködő jogászoknak hasznos lehet áttekinteni a tudnivalókat a kötelező időszakos villamosbiztonsági felülvizsgálatról. Ezeket azért is javasolt jelentős jogügy­ leteknél elvégezni, mert időben szembesülhetünk komoly biztonsági kockázatokkal, értékcsökkentő tényezők­ kel, későbbi felújításoknál, bővítéseknél jelentkező akadályokkal, elkerülve a későbbi, jelentősebb költségeket, vitákat. Gázkazánt cserélő tulajdonosoktól a szolgáltató EPH-jegyzőkönyvet kér, az ellenőrzést végző tűzoltók egyik első kérdése pedig, hogy mikori a legutóbbi érintésvédelmi jegyzőkönyv. Villamosbiztonsági felülvizsgáló jogászként hibaelhárítás során rendszeresen találkozom azzal, hogy mind az ingatlantulajdonosok, mind pedig az okiratszerkesztő ügyvédek előtt ismeretlen, hogy az elektromos hálózatokat, berendezéseket adásvételkor is szükséges felülvizsgálni. Röviden bemutatom, mit kell tudni a villamosbiztonsági felülvizsgálatról, a minősítő iratról, mik mindennek az előnyei, hasznai, mit tudunk meg belőlük. Dr. Simon Péter villanyszerelő, villamosbiztonsági felülvizsgáló, építés- és ingatlanjogi specialista, Budapest

tóknak, az átlaglakást két áramkörre osztották, míg ma egy korszerű konyha nyolc áramkörrel kerül kialakításra, számos gyengeáramú rendszer van, riasztó, tűzjelző, okosotthonrendszer, túlfeszültségvédelem. Mindennapos megrendelői igény az elektromosautó-töltő kialakítása, a légkondicionáló berendezés beszerelése, amelyekkel a régi hálózatok méretezésénél nem számoltak. A jövőben még több, még bonyolultabb, még érzékenyebb elektromos eszközzel fogunk együtt élni, miközben egyre több gondot, jogvitát és költséget fog okozni a sok évtizedes elektromos hálózati elemek korszerűsítése. Jókarbantartási törvényi kötelezettség Egyre több, bonyolultabb, érzékenyebb elektromos eszközök

Az egységes, szinkronizált európai elektromos hálózat részét képező magyarországi hálózat, amely 1936 óta létezik, különböző korú, különböző műszaki szabványok előírásainak megfelelő elemekből áll. Jogügyletek előkészítése során naponta találkozhatunk negyven-ötven éves hálózatokkal, amelyeknél még egy fázis, 16 amper teljesítményt biztosítottak a mai fogalmakkal egyetemes szolgáltatói körbe tartozó fogyaszÜgyvédek Lapja 2024 | 1

Az építési törvény jókarbantartási kötelezettséget ír elő a tulajdonosoknak. Az ös�szekötő és felhasználói berendezésekről szóló 40/2017. NGM-rendelet mellékletét képező Villamos műszaki biztonsági szabályzat előírása szerint: Új berendezés kivitelezésekor, valamint bővítések, átalakítások alkalmával az érintett rész szabványos vagy azzal egyenértékű voltát ellenőrizni kell. Háromévente ellenőrizni kell a fázisonként 32 ampernél nagyobb névleges áramerősségű túláramvédelemmel korlátozott villamos berende-

zéseket, lakóépületeket, kommunális épületeket, valamint egyéb épületek villamos berendezéseit, ha az munkahelynek minősül. Hatévente villamosbiztonsági felülvizsgálat végzése kötelező lakóépületek villamos berendezésén, továbbá lakások felülvizsgálata végzendő bérbeadáskor és tulajdonosváltáskor. A felülvizsgálat elhagyható, ha…

Lakások villamos berendezésén a villamosbiztonsági felülvizsgálat elhagyható, ha fázisonként 32 ampernél nem nagyobb névleges áramerősségű túláramvédelem van, és 30 mA-nél nem nagyobb érzékenységű áram-védőkapcsolóval védettek a felhasználói berendezések Az áramvédő kapcsoló – közismertebb nevén Fi relé (Fehlerstromschutzschalter) – az a berendezés a lakás-elosztótáblán, amelyik szélesebb, mint az egymodulnyi szélességű kismegszakítók, és van rajta egy tesztgomb, valamint 30 mA felirat. Jelenleg a magyar lakásállomány harmadában találunk ilyen kiegészítő életvédelmi eszközt, amelynek beszerelése ma már kötelező és nyomatékosan ajánlott. A villamos berendezések felülvizsgálata a felülvizsgálat idején érvényes vonatkozó műszaki követelmények szerint történik. A villamos berendezések minő-

27

28

Az ördög a részletekben

sítése a létesítés idején érvényes vonatkozó műszaki követelmény szerint történik, azaz ha egy berendezés megfelel a létesítéskori szabályoknak, használatban maradhat élettartama végéig, azonban ha karbantartást meghaladó bővítésre, átalakításra kerül sor, a mai követelményeknek kell megfelelni. Szemrevételezés, mérés, minősítő irat kiállítása

A villamosbiztonsági felülvizsgálat szemrevételezésből, mérésből és a minősítő irat kiállításából áll. A felülvizsgálat tervdokumentáció, felmérési dokumentáció, korábbi minősítő irat, jegyzőkönyv alapján történik, amely tartalmazza a mérési pontokat. Amennyiben ilyen nem áll rendelkezésre, felmérési rajzot kell készíteni. A felülvizsgálónak rendelkeznie kell megfelelő képesítéssel, a 45/2011. BM-rendelet szerint 14-es kategóriájú tűzvédelmi szakvizsgával. A felülvizsgálat során használt műszernek rendelkeznie kell érvényes kalibrálási irattal. A mérések menetét, módját a harmonizált MSZ HD 60364-6 szabvány határozza meg. A minősítő irat tartalmazza az alkalmazott jogszabályokat, szabványokat, minősítést, hibalista esetén a hibák besorolását aszerint, hogy sürgősen vagy ütemezetten javítandók-e, közérthető javaslatot a javítás módjára, amennyiben tervezői közreműködés szükséges, annak rögzítését. Az iratnak tartalmaznia kell a mérési pontokon elvégzett méréseket, adatait, az adatok értékelését. Mérési eredmények nélküli iratot, jegyzőkönyvet nem szabad elfogadni. Mindenkinek hasznos tudni – hogy a cikk címében szereplő fogalmakra utaljunk –, hogy 10 ohm feletti földelési ellenállásérték elkorrodálódott, nem megfelelő földelésre utal, 2,2 ohm feletti hurokimpedancia-érték elektromos kötéshibákat valószínűsít.

hibakeresést, -elhárítást, továbbá szavatossági problémákkal kapcsolatos viták esetén is hasznos.

Új ingatlanok

Társasházak

Az új építésű ingatlannak rendelkeznie kell első mérési jegyzőkönyvvel, amely a használatbavételi engedély iránti kérelem mellékletét képezi. Javasolt felhívni az ügyfelek figyelmét arra, hogy ilyen dokumentum létezik, hasznos a beszerzése az elektromos tervekkel együtt, mivel hiba esetén a villanyszerelők kérik, gyorsítja a

Napjainkban tömegesen vannak olyan társasházak, amelyek elektromos hálózata elöregedett, túlterhelt, tűzveszélyes. A társasházak elektromos hálózata két részből áll: a közös tulajdonú mért és méretlen hálózatból. A mért hálózat elektromos fogyasztásmérő utáni hálózatrészének üzemeltetése, felújítása az egysze-

rűbb feladatcsoport, a méretlen közös tulajdonú hálózatrész felújítása, bővítése azonban tervköteles, a terveket a hálózati engedélyessel jóvá kell hagyatni. Mivel a felújítás során az albetétekhez tartozó mérőhelyeket szabványosítani kell, a költségek meghaladják az egymillió forintot albetétenként. A társasházi hálózatokat is hatévente kell felülvizsgálni, amire az esetek többségében nem kerül sor. Ezen esetekben is igaz, hogy amennyiben a társasház felújítási alapjában tízmillió forintnál kevesebb található, a tulajÜgyvédek Lapja 2024 | 1

Az ördög a részletekben

donosközösségnek van több, jelentős hátralékkal rendelkező tagja, a korszerűsítés elnehezül, sok esetben ellehetetlenül. A karbantartatlan, elavult, túlterhelt, tűzveszélyes hálózat jelentősen csökkenti az ingatlan értékét. Ingatlan-adásvételi, bérleti szerződésben javasolt kitérni arra, hogy a társasháznak rendelkezésre áll-e a villamosbiztonsági minősítő irata. A következő években az elektromobilitás fejlődésével növekedni fog az igény a társasházi hálózatokra kötött töltőberendezésekre, ami rengeteg műszaki problémát, jogvitát fog eredményezni. Történeti adalékok

Az előző századfordulón épült épületekben az akkoriban ólom vízvezetékcsövekhez rögzítették a földelővezetéket. Papírbélésű ólom védőcsöveket használtak, a vezetékeket gumiszigetelés védte, amelyet textilfonat borított. Mára a gumiszigetelések szétporladtak. Fém kötődobozokkal szereltek. A harmincas és ötvenes évekből találkozhatunk kátrányos védőcsövekkel, amelyek mára szintén szétporladtak, ezért sajnos nem áthúzhatók, azaz a régi vezetékre kötve az új vezetéket a kihúzásával nem tudunk új vezetéket behúzni. Az 1980 előtti épületek többnyire nem rendelkeznek külön földelővezetővel, a felszállóvezetékek négyvezetékes rendszerűek, ami megnehezíti a megfelelő túlfeszültségvédelem, más néven belső villámvédelem kialakítását. A nyolcvanas évek első felében sok esetben nem létesítettek a fogyasztási helyeknél megtámasztó földelést, mert a hálózat nullázott volt, amit akkoriban elegendőnek tartottak. Háztartási kiserőmű létesítésekor, azaz napelem telepítésekor sok tulajdonos szembesül azzal, hogy a földelőrendszer pótlása, kiépítése szükséges. 1984 előtt léteztek földeletlen dugaljak, a világítási áramkörökhöz nem vezettek védővezetőt, ami ma zöld-sárga, akkoriban piros volt. Lámpacserénél gondot okoz, különösen, ha a vakolatban fut a vezeték, és nem védőcsőben, mivel ilyen áramkörökre nem lehet vezetőképes érinthető résszel rendelkező, azaz fémlámpát felszerelni. Jelenleg az európai szabványok szerint fekete színű a fázis, kék a nullvezető, zöld-sárga a védővezető, amely korábban Ügyvédek Lapja 2024 | 1

piros volt. Előfordul, hogy olyan földkábellel találkozunk, amely sárga-piros-kék, és ezek mind fázisvezetők. Nem helytelen szerelést látunk, hanem a KGST keretében a szocialista Romániából importált kábelt, amely az akkori román szabványszínek szerint készült. Tanulságos történetek

1. Az ügyfél 1961-ben épült társasházban vásárolt lakást befektetési célból. A társasháznak soha nem készült felülvizsgálati minősítő irata. Az adásvétel évében a gázszolgáltató kizárta a házat a szolgáltatásból, mivel a gázvezetékek nem voltak tömörek. A tulajdonosok úgy döntöttek egy rendkívüli társasházi közgyűlésen, hogy nem kívánják felújítani a gázhálóza-

lanytűzhely bekötéséhez a hetvenes évek közepéig szokásos, egy fázis, 16 amper teljesítmény nem volt elegendő, a ház elöregedett közös tulajdonú hálózata nem volt tovább terhelhető. 3. Az ügyfél alacsony rezsijű lakást kívánt vásárolni. Idővel sercegő hangot hallott a lakáselosztóból. A felülvizsgálatnál kiderült, hogy az öt áramkörből három megkerüli az albetét elektromos fogyasztásmérőjét, a társasházi mért hálózatra van kötve, ami szabálytalan vételezésnek minősül, súlyosan balesetveszélyes, és bűncselekmény alapos gyanúját is felveti. 4. 2006-os kivitelezés, a nyeles telken lévő ház földkábelen csatlakozik a közcélú elektromos hálózathoz. A telekhatártól egy méterre lévő fogyasztásmérőtől

Rengeteg jogvitát és műszaki problémát fog okozni az, hogy a következő években növekedni fog az igény a társasházi hálózatokra kötött töltőberendezésekre. tot, az albetét-tulajdonosok használjanak elektromos sütőt. Az ügyfél ennek megfelelően szeretett volna olyan sütő- és főzőberendezést beszereltetni, amely egy fázisra is beköthető, és 40 ampert vesz fel. Az albetét összesen 20 amper teljesítménnyel rendelkezett. Az ügyfél megdöbbent, és azonnal szeretett volna teljesítménybővítést, hasonlóan a többi albetét-tulajdonoshoz. A tulajdonosok szembesültek azzal, hogy az 1961-ben épült társasház elektromos hálózata nem alkalmas további teljesítménybővítésre, nem rendelkezik külön védővezetővel, a felszállóvezetékek keresztmetszete elégtelen, a társasházi méretlen közös elektromos hálózat átalakítása tervköteles, továbbá áramszolgáltatói jóváhagyás is szükséges, a háznak értékelhető felújítási alapja nincs, a költségek meghaladják albetétenként a millió forintot, három, jelentős közösköltség-hátralékkal rendelkező tulajdonos pedig jelezte, hogy nem fog tudni pótbefizetést teljesíteni. 2. Az ügyfél 1902-ben épült, amerikai konyhás, galériás, egyszobás lakást vásárolt. A gázt a szolgáltató kikötötte, a felújításhoz befizetett négyszázezer forintot. Az új hálózatot építők közölték, hogy a lakószobában nem lehet gázkészülék, és az új gázfogyasztásmérőt fel sem szerelték. Vil-

földkábel vezet a szépen parkosított területen a lakóépülethez. Napelem telepítésekor a telepítést végző villanyszerelő rossz sorrendben kötötte vissza a vezetékeket, túlfeszültség került a kazánra, a sütőre, a kaputelefonra, megsemmisítve a gyengeáramú részeiket. A felülvizsgálat során derült ki, hogy a mérőhely és a lakóépület között ötvezetékes földkábel helyett négyvezetékes került lefektetésre, ami nem felelt meg a létesítéskori szabályoknak sem. Ez a hiba hozzájárult a káresemény létrejöttéhez. Kamarai etikai eljárás indult a kivitelező, a felelős műszaki vezető és az elektromos szakági műszaki ellenőr ellen. 5. 2010-es kivitelezés, január, vasárnap délután. A kazán nem kap áramot, nincs fűtés. Szabályosnak tűnő szerelés, tesztgomb megnyomására működik az áramvédő kapcsoló, azonban továbbra is van áram a dugaljakban, világítanak a lámpák. Az elosztótábla megbontása után kiderül, hogy az áramvédő kapcsoló csupán a kazán áramkörét biztosította, ezt az áramkört azonban nem védte kismegszakító. A tulajdonosok hamis biztonságban érezték magukat. A későbbiekben kiderült, hogy a társasház összes albetétében hasonlóan szabálytalan szerelés történt. 

29

30

A jövő kapujában

Mesterséges intelligencia, II. rész

Előnyök és hátrányok „A győztesek nem keresnek kifogást”1

Az Európai Ügyvédi Kamarák Tanácsa (Council of Bars and Law Societies of Europe, CCBE) ernyőszervezetként 45 európai ügyvédi kamarát és közel egymillió európai ügyvédet tömörít. A hivatásrend érdekeit képviselve, az ügyvédi szakmára hatással lévő politikai fejlemények ütőerén tartva ujját ismerteti a szakma álláspontját azokkal az érintett intézményi szereplőkkel, akik a normaalkotás során hatással vannak a mindennapjainkra. 2014 óta foglalkozik a mesterséges intelligencia (MI) térnyerésével is, hogy miként hat a jogi szakmára, a jogi gyakorlatra és az igazságszol­ gáltatásra. Cikksorozata e részében (az első rész lapunk előző számában volt olvasható) a szerző a CCBE álláspont­ jának és javaslatának összefoglalására is kitér az MI használata kapcsán. Ír arról – az AI4Lawyers projektet is érint­ ve –, hogy miként tudják az ügyvédek a legaltech erősen széttagolt piacán nagyobb informatikai költségvetés és busás szakértői díjat kérő szakértők nélkül üzleti folyamataik támogatására használni az MI-eszközöket, hogyan tudnak az ügyvédek ezen eszközök segítségével könnyebben csatlakozni a digitális társadalmi fejlődéshez, javítva a munkafolyamatokat, még inkább foglalkozni a szakma talán nagyobb (üzleti) értékét adó részével. Mondanivalójának fontos eleme: ahogy előnye, úgy hátránya, sőt kockázata is van ezeknek a programoknak. Éppen ezért ajánljuk már e helyütt is olvasóinknak a jelen cikkhez szorosan kapcsolódó írást, P. Tóth Zsigmond anyagát, amelyben a szerző ismerteti azokat a fontos gyakorlati tudnivalókat, hogy mire érdemes figyelni különösen az MI alkalmazása során az ügyvédi titkok védelme és az ügyfelek adatainak biztonságos kezelése kapcsán. Dr. Czirják-Nagy Ágota ügyvéd, infokommunikációs szakjogász, mesterséges intelligencia és technológiai szakjogászhallgató (ELTE), érdekegyeztető mediátor, globális technológiai szakértő, Budapest

Erika helyett MI

Az alábbiakban olyan MI-eszközöket ismertetek, amelyeket a klasszikus ügyvédi munka során tudunk használni. Miután szakmánk javarészt dokumentumszerkesztési és -kezelési feladatokkal jár, a teljesség igénye nélkül a természetes nyelvi feldolgozási eszközöket (NLP) mutatom be. Az NLP-eszközök a természetes nyelvi feldolgozás területén elért eredményekre épülnek. Többek között azt elemzik, hogy a szavak és mondatok nyelvtani formái hogyan jelennek meg, beszédünk és szövegünk alkotóelemei hogyan lépnek kölcsönhatásba egymással, hogyan lehet helyes szövegeket alkotni ezekkel a programokkal, és hogyan lehet automatizálásra használni őket. Az általunk készítendő szövegek szerkesztését támogató megoldások már a kilencvenes évek óta elérhetők. Mégis kevésbé terjedtek el, miután a szövegszerkesztés bonyolultságát, a nyelvspecifikus funkciókat nehezen képesek széles körben biztosítani. Az alábbi MI-eszközök sem kivételek ebben, de attól még érdekesek és hasznosak lehetnek, ha képesek vagyunk együtt élni a korlátaikkal.

Írástámogató eszközök Olyan eszközök, amelyek javaslatokat adnak az adott szövegezési stílusra, kényelmes hozzáférést biztosítanak újrafelhasználható szövegrészletekhez (például Henchman, xLaw Word, Legaü), és segítenek az idézett jogszabályi helyek ellenőrzésében is (például CiteRight, USA). Időtakarékos megoldások lehetnek, ha azt szeretnénk például, hogy minden hivatalos irat egy bizonyos formátumban készüljön el. Gyakran ezek az eszközök integrálva vannak a szövegszerkesztőkbe (például Microsoft Word) mint „gazdatestbe”, amelyeket régóta használunk a mindennapokban. Dokumentum-összeállító eszközök Céljuk, hogy az ismétlődő (hurkok, ciklusok) vagy tervezhető (sablon-) szövegek esetében megkönnyítsék és hatékonyabbá tegyék a dokumentumok meghatározott feltételek alapján történő ös�szeállítását. A folyamatot automatizálhatják, a szövegek többszörös újrafelhasználását biztosíthatják. Képesek előre bevitt logikát is megtanulni, hogy milyen szöve-

geket mikor kell használni az egyes bekezdések kapcsán, vagy milyen kérdéseket kell feltenni az ügyfélnek stb. (például Legito, ClauseBase, Microsoft – Woodpecker), de akár arra is alkalmasak lehetnek, hogy különböző üzleti logikák mentén adott sablonszövegeket más és más szerződésbe illesszünk be, például egy adásvételi szerződéshez kapcsolnak vállalkozási szerződést vagy ingatlanügynöki megbízást, a saját tényvázlatunkat, meghatalmazásunkat. Nem szöveges adatokból történő szöveggenerálási eszközök Lehetőséget nyújtanak arra, hogy automatikusan leiratozzák például az igazolványokon feltüntetett adatokat szöveges formátumba. Ugyanígy bizonyítékleírásokat is készíthetünk velük, de képesek arra is például egy esetjog-adatbázis elemzése és értékelése kapcsán, hogy új és releváns szövegeket generáljanak a kérdéseinkre. Képesek arra is, hogy érveltessük őket, megkérhetjük például arra, hogy érvek és ellenérvek mentén különböző jogi álláspontokat vessenek fel. Ügyvédek Lapja 2024 | 1

A jövő kapujában

olyan programok, amelyek képesek megállapítani, hogy egy rendelkezés tisztességtelen-e, vagy sem, tartalmaz-e a szöveg felelősségkorlátozást stb. Szövegkeresési eszközök Míg korábban ezek alapvetően kulcs�szavakra és teljes szöveges keresésre épültek, ma már a természetes nyelvfeldolgozás technológiája segítségével egyre pontosabb találatokat adnak. Jobban értik a jogi szövegeket is, így a használó kön�nyebben hozzáfér a releváns jogi információkhoz, sőt a keresőeszközök képesek akár az egyes szöveghelyek közötti kapcsolatok feltárására is (például WestLaw – Quick Check).

Érvelésbányászati eszközök Ezek különösen érdekesek: a programok a hatékonyabb információfeldolgozást és a releváns jogi tartalmak megtalálását segítik elő. Az érveket azonosítják és kiemelik a dokumentumokban a szemantikus keresésnek köszönhetően. Nagy men�nyiségű kézi feldolgozás alapján már számos érdekes MI-rendszert fejlesztettek ki ilyen céllal. Erre példa, hogy az Amerikai Egyesült Államokban az üzleti titkok kezelésére készült kísérleti rendszerben (CATO) a kutatók az esetjogban 27 különböző, a bírák által hozott határozatokban relevánsnak tartott tényezőt azonosítottak és modelleztek, és megjelölték őket, hogy az adott tényező gyengítette vagy erősítette-e a felperes érveit és álláspontját stb.2 Dokumentumelemzést segítő eszközök Az EU-ban már több iroda is használja ezeket, amelyek a bírósági ügykezelő szoftverekben rögzített adatokat természetes szöveggé vagy beadványokká alakítják át (például Doctrine, Juri’Predis ). Léteznek olyan programok is, amelyek a fontos rendelkezéseket emelik ki, lehetővé téve, hogy az ügyvéd gyorsabban és hatékonyabban tudja áttanulmányozni a nagyobb mennyiségű jogi dokumentumokat. Képesek jelentéseket készíteni az adott ügyfelek és szerződések átvilágításáról, sőt segítik az érvek szöveggé alakítását, és javaslatokat tesznek a vizsgálandó szerződésekre. Léteznek Ügyvédek Lapja 2024 | 1

Kvantitatív keresőeszközök A szövegekből kinyerhető pénzösszegekre, a büntetések mértékére képesek szűrni, így könnyebben lehet például egy követelés összegét vagy a kártérítés (ki) számításának alapját megkeresni. Prediktív eszközök Arra is képesek, hogy becsléseket adjanak egy adott ügy különböző lehetséges kimeneteléről. Az ilyen elemzőeszközök használatával az ítélkezési gyakorlat átláthatóbbá válhat a számszerűsíthető információk tekintetében. Ezt nevezi a francia országos ügyvédi kamara, a Conseil national des barreaux „analitikus igazságszolgáltatásnak”3. Az analitikus igazságszolgáltatás fókuszában az áll, hogy a felhasználók a számadatokon keresztül is áttekinthessék, megvizsgálhassák a múltbeli ügyeket. Beszédfelismerést biztosító eszközök Különösebb tréningezés nélkül is leírhatják a szavainkat vagy összefoglalhatják a mondandónkat. Itt még bukdácsol kicsit a legtöbb program, mert a környezeti zaj befolyásolhatja az eredményességüket, több beszélő jelenléte mellett nehézkesen működnek, cserébe viszont taníthatók a hangminták alapján. Adminisztratív folyamatokat támogató eszközök Ilyenekkel – egy közülük például az automatizált munkaidő-nyilvántartást segítő, pénzügyi és számlázási tranzakciókat kezelő eszköz – lassan tényleg Dunát lehet rekeszteni. A néhány dollárért elérhető,

egy-két kattintással teljesen személyre szabható, sőt akár több megoldással, alkalmazással, eszközzel összeköthető IT-megoldások piaca ugyancsak elérhető mindenkinek. A probléma

Amennyi teljesítményfokozási és hatékonyságnövelési lehetőséget adhatnak az MI-eszközök, épp annyi kockázatot is rejthetnek. Könnyű kísértés használni ezeket a programokat – már csak költségmegtakarítás és profitmaximalizálási célból is –, de nem feltétlenül biztosítanak tényleges megoldást is a problémánkra. Persze komplexebb feladatokat jóval gyorsabban meg lehet velük oldani, mert akkora mennyiségű adatból tudunk segítségükkel kutatni és elemzéseket pár kattintással elérni, amekkorát az emberi ész fel sem képes fogni, mégis számos aknát rejthetnek, mert a minőségi munkát helyettünk elvégezni nem feltétlenül képesek, és ellenőrizni sem tudják magukat egyelőre. Alapvető probléma, hogy ha az ügyvéd MI-eszközöket használ, akkor nagyon is komoly mértékben kockáztat akár anélkül is, hogy tudna róla, vagy fel tudná mérni a mértékét. Ezek az eszközök ugyanis néha „kihagyhatnak”, biztonsági résekkel működhetnek, sőt – bár ezekre nem tértem ki – léteznek olyan megoldások, amelyek már gépi tanulási módszerek alapján működnek, amelyek sajnos az esetek jelentős többségében átláthatatlanul adhatnak választ a feltett kérdésekre (lásd később). A probléma az, hogy az ügyfelek olykor túlzott magabiztosságot mutatnak a technológia terén, nehéz a fear-of-missingout (FOMO: kimaradástól való félelem) hatás nyomása alatt feszesen tartani a gyeplőt. Mégis mit tehet a kísérletező típusú felhasználó, ha köztudott, hogy az elvárás növekszik velünk szemben, a szakmai magas szintű teljesítés és emberi (értő) figyelem elvárása még több lett, cserébe viszont ezzel arányosan nem csökkentek a költségeink? Természetes, hogy keresi a kiutat ebből. Érthető, miután a digitalizáció és az egyre inkább technológiafüggő társadalom egyre több adatot és információt termel, több és több a jogszabály, a szabályozási intézkedések mennyisége és a közzétett bírósági határozatok naprakész követése is nyomja a vállunkat.

31

32

A jövő kapujában

Normális, hogy mindenki keresi, hogy tudja kisebb költségen fokozni a teljesítményét. A nagyobb információfeldolgozási kapacitás önmagában azonban nem garantálja a magas szintű szakmai munkát vagy a magasabb szintű tényleges jogi szolgáltatást az ügyfeleknek. A feladat

Azok az ügyvédi kamarák, amelyek igyekeznek bevezetni és szabályozni az MI-eszközöket, egyelőre nehezen találják meg az egyensúlyt. Nyilván érték és cél az innováció és a fejlődés, de miután a mi hivatásunk mégiscsak más, mint a többi vállalkozás, ahol a legértékesebb rész (a versenyelőny lényege) egy jól kiépített értékesítési csatorna lehet, nálunk töretlenül marad a hivatásunk biztos alapját adó végcél és elv, hogy arra legyünk figyelemmel mindvégig, amire az ügyfélnek ténylegesen szüksége van jogi és emberi értelemben. Éppen ezért az Európai Bizottság mesterséges intelligenciáról szóló fehér könyve kapcsán a CCBE már évekkel ezelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy bár a MI-jal együtt járó technológiai fejlődés kiváló ökoszisztémát biztosíthat arra, hogy olyan kiegészítő képzéseket kezdeményezzenek a jogászok körében, amelyek lehetővé teszik az újszerű technológiák alkalmazását, az igazságszolgáltatás területén már jól bevált etikai elveket és az adatvédelmi követelményeket változatlanul és töretlenül tiszteletben kell tartanunk hivatásunk megőrzése érdekében. A CCBE álláspontja és javaslata egyértelmű a kérdésben: nem sérülhetnek az uniós ügyvédi hivatás alappilléreit adó elveink azáltal, hogy egy fejlesztő oligopolisztikus vagy monopolisztikus helyzetbe kerül. Az üzleti érdek nem lehet hatással a működésünkre, függetlenül attól, hogy más szervezetek vagy az állam miért és mit használ(tatna) velünk. A platform tulajdonosa semmilyen üzleti céllal nem avatkozhat bele az ügyvéd és ügyfele közötti kapcsolatba, és elsődleges fontosságú lenne képviselni az érdekeinket a fejlesztőkkel szemben, hogy továbbra is meg tudjuk őrizni függetlenségüket, szakmai integritásunkat, szabadságunkat. Miután az ügyvédi hivatás függetlensége az ügyvédi önszabályozásban rejlik, éppen ezért és arra való tekintettel, hogy az AI-eszközök egyre inkább részét fogják

képezni a szakmánknak, ahogy más országokban az ügyvédi kamarák, nálunk is erősen javasolt lenne felmérni kamarai szinten, hogyan tudják támogatni az ügyvédeket az AI-eszközök. Ott, ahol megkezdték már az MI szabályozását az ügyvédi hivatás körében kamarai szinten, figyelembe vették az adott országban lévő lehetőségeket, szerepeket és korlátokat. Vannak olyan országok, ahol az ügyvédi kamarák aktívan részt vesznek az AI-eszközök fejlesztésében, de kétségtelen az is, hogy egyes országokban kifejezetten megtiltották a használatukat. A CCBE azt javasolja, hogy a kamarák mindenekelőtt segítsenek az ügyvédeknek az AI-eszközök használatában, például listázzák az elérhető eszközöket, teszteljék maguk is a termékeket, vagy kössenek partnerséget a fejlesztőkkel annak érdekében, hogy a használt eszközök semlegesen, objektíve használhatók, tisztességesen működők, elszámoltathatók és átláthatók legyenek. Különösen fontos lenne kamarai szinten foglalkozni a kérdéssel az esélyegyenlőség miatt. Nemcsak az egyensúly megtalálásában kellene hathatósan segíteni az ügyvédeket saját piacukon, hanem az ügyvédek és más igazságszolgáltatási szereplők viszonyában is égetően szükség lenne a kamara érdekérvényesítő erejére és közreműködésére. A holnap vagy a tegnap kérdése ez? Egyáltalán miért kérdés?

Magam is részt vettem 2023 júniusában az időközben már elfogadott AI-Act társadalmi egyeztetési vitáján. Simone Cuomo, a CCBE főtitkára (aki az igazságszolgáltatás digitalizálásával kapcsolatos szakpolitikai fejlesztésekben képviseli az érdekeinket) felvetette, hogy mi marad a védő kezében, ha az ügyészségnek lehetnek olyan lehetőségei, kapacitása, amellyel hatalmas adathalmazok elemzésére képes, és amellyel a védelem objektíve nem képes rendelkezni. Rendelkezni? Arra sem képes, hogy megállapítsa, hogy jutott az adott MI-eszköz egy eredményre. Mi és ki fogja eldönteni, hogy meddig és mit lehet használni az eljárások során? Mennyiben veheti figyelembe a bíró a döntésénél az MI következtetéseit? Átruházható-e a döntés a gépre? A kérdéseket az az eset vetette fel, hogy nem is egyszer külföldön olyan ada-

tokat és elemeket használhatott a vád/bírói oldal, amelyek fel sem merültek a kontradiktórius eljárás során, az MI következtetései voltak. Az eset(ek)ben ugyanis a leiratozó MI használata során bekapcsolva marad az érzelemfelismerő modul, amely azt is rögzítette, hogy a vádlott milyen hanglejtéssel tett vallomást, mit érezhetett az egyes szavaknál stb. A vád oldalán az volt az érv az MI használatára, hogy mi más lenne az eljárás célja, mint az, hogy kiderüljön az igazság, az indíték, és az eljárásban ténylegesen látható legyen a vádlott, a tanú és mindenki. Egyértelműen szaporodni látszik külföldön az a gyakorlat, hogy az igazságszolgáltatásban egyes országokban lazán használják az MI-t, és nemcsak az akták kezelése és nyomon követése során, vagy a bírósági határozatok anonimizálására, kvázi adminisztratív feladatok kiváltására, hanem tárgyalás-előkészítő és tárgyalási szakaszban videókonferenciák automatikus leírására is, sőt összefoglalások megírására, kivonatolásra, érvek ütköztetésére. Egyelőre ott tartunk, hogy a CCBE-nek köszönhetően az MI használata kapcsán rögzítették az Európai Bizottság Etikai chartájában az ügyvédi hivatásra jellemző bizonyos etikai elveket, de hogy az igazságügyi rendszerekben az egyes tagállamok milyen fáradt tempóval alkalmazzák és szabályozzák majd ezeket, az jó kérdés. Összefoglalva

Az MI használata egyértelműen sürgeti szakmai szabályaink radikális újragondolását, az egységes fellépést, az érdekek lehetőleg konszenzusos összehangolását. 

Jegyzetek 1 2

3

Harvey SPECTER: Briliáns elmék. Prakash POUDYAL és mások: ECHR: Legal Corpus for Argument Mining ARGMINING (2020). Hozzáférés 2022. február 25., és Marco LIPPI és Paolo TORRONI: Argumentation Mining: State of the Art and Emerging Trends. (2016) 16 ACM Transactions on Internet Tech­ nology 1. Hozzáférés 2022. február 25. Kevin D. ASHLEY: Artificial Intelligence and Legal Analytics. (First, Cambridge University Press 2017.) Conseil National de Barreaux, Assemb­ lée générale du 9 octobre 2020. Grou­ pe de travail Legaltech (n 25) 63. o.

Ügyvédek Lapja 2024 | 1

Digitális derűs oldal

Mire kell különösen figyelniük az ügyvédeknek az MI alkalmazása során? Az ügyvédi szolgáltatók között erősödni látszik a verseny, a sikerhez bevetik a legkorszerűbb informatikai eszközöket is. A legtöbb, ügyvédek által is használható eszköz leginkább felhőszolgáltatással (public cloud) érhető el, így az egyik alapvető kockázat a hozzáférési modellből adódik. A felhőalapú szolgáltatások népszerűsége a könnyű és gyors bevezetésnek, valamint a költséghatékony üzemeltetésnek köszönhető. Minimális idő- és pénzbefek­ tetéssel egy komplex szolgáltatás válik szinte azonnal elérhetővé. P. Tóth Zsigmond, rendszermérnök, a Google Developer Groups Budapest vezetője

Kockázati tényezők

A felhőalapú számítástechnika kockázatai között az elsők között kell megemlítenünk a határon átnyúló joghatások (extraterritorialitás) problémáját, azaz azt, hogy tudják-e ellenőrizni a felhasználók, hogy a felhőszolgáltatókra vonatkozó helyi előírások milyen hatással vannak az adataik védelmére. Szintén kiemelendő kockázat a gyártói függés (vendor lock-in), amikor a felhasználót magához láncolja a szolgáltató. Itt merül fel leginkább az ügyvéd függetlenségének kérdése, hogy mennyiben lesz kiszolgáltatott és tarthatja meg szabad választásának jogát, mennyiben lesz gátja a fejlődésének, ha kötődni kezd egy szolgáltatóhoz. Bár az egyes dokumentumok könnyen letölthetők egy felhőalapú szolgáltatásból, a teljes ügyleti információ szabványos átvitele egy másik rendszerbe nem mindig megoldott, sőt ennek biztosítása nem is feltétlenül kifejezett érdeke a szolgáltatóknak. És akkor még ott van a klasszikus informatikai probléma, hogy minél jobban támaszkodik egy ügyvédi iroda az AI-eszköz használatára, annál komolyabb problémát okozhat az esetleges kiesése vagy egy másik szolgáltatásra történő váltás, ami akár hirtelen is történhet. Ez a probléma a megfelelő szabványok kialakításával megoldható lehet/lesz, de még várat magára, miután jelentős erőforrásigényt és érdekegyeztetést igényel. Valamelyest kisebb, de nem elhanyagolható kockázat a szolgáltatóval esetlegesen kialakuló viták rendezésének kérdése. Elérhetőség, nyelvi, szabályozási korlátok, Ügyvédek Lapja 2024 | 1

egyediséghez való alkalmazkodási érdek hiánya stb. – ezek mind kitettséget jelenthetnek. Főbb MI-kockázatok

Az MI-eszközök használatával kapcsolatos másik legnagyobb kockázat az általuk adott eredmények megértése. Ahogy az előző cikkben dr. Czirják-Nagy Ágota írta, sokszor nem érthető a válaszok és következtetések mögötti logika, vagy meg sem kérdezhető (black box effect). Felvetődik az is, hogy miután az Európai Bizottság állásfoglalása szerint az MI-rendszereket olyan módon kell kialakítani, hogy a működésük érthető legyen az emberek számára, ezt is nyilvánvalóan az azt használó ügyvédnek kell tudnia biztosítani. Kérdés, hogy képes is lesz-e erre, kap-e egyáltalán hozzá segítséget a szolgáltatótól, el tudja-e magyarázni az ügyfelének. A másik, ami felvetődik ebben a körben, az, hogy a megbízható MI-rendszerekről szóló iránymutatás szerint fontos, hogy az eredmények magyarázata igazodjon az érintett fél ismereteihez, ez pedig igencsak eltérő lehet a laikusok körében, a műszaki szakemberek, illetve a bíróságok esetében. Itt visszakerülünk az eredeti problémafelvetéshez, hogy sok esetben még maga a szolgáltató sem tudja – különösen, ha maga is hibrid szolgáltatást biztosít, és rácsatlakozik OpenAI-megoldásokra, mint például a ChatGPT vagy a Bard –, hogy a kapcsolt szolgáltatás mikor mit csinál, és mi alapján. Számos kutatás foglalkozik a megmagyarázhatóság kérdésével a jog területén be-

lül, ennek ellenére a legalapvetőbb fogalmak és a magyarázatok osztályozása is sokféle, nem is teljesen egységes még. Ez pedig arra a problémára hívja fel a figyelmet, hogy az utóbbi időben rohamos ütemben fejlődött a természetes nyelvek feldolgozása (NLP), amelyek komoly teret nyertek a jogi felhasználók körében (lásd fent). A feketedoboz-hatás

A jogi felhasználás azonban megköveteli az eredmények megfelelő értelmezhetőségét, illetve megmagyarázhatóságát, ami e modellek esetében nem nagyon tud teljesülni, mivel működésük leginkább egy feketedobozhoz hasonlítható, ahogy arról fent már röviden említést tettem. A feketedoboz-effekt azt jelenti, hogy az MI, miután tanuló rendszerről van szó, sokszor úgy jut következtetésre, hogy maga találja ki a feltett kérdés (promt) alapján, mi a válasza abból az adatbázisból, amelyet megmutattak neki. De kérdéses, hogy az adatbázis mennyire hiteles, és azt sem feltétlenül mondja meg magától, hogy mi alapján priorizált, válogatott a lehetséges alternatívákból abból az adatbázisból,

33

34

Digitális derűs oldal

amelyből dolgozni tud. Ehhez társul az az az üzleti érdek, hogy a szolgáltatónak sokszor komoly üzletititok-védelmi igénye és érdeke áll fenn. Nem érdeke elárulni, hogy miként működik a rendszer, így valószínűleg nem is fog tudni választ adni erre a kérdésre. Arról már nem is beszélve, hogy mi-

mellett még vannak kifejezetten csak az MI-eszközöket érintő problémák is. Az egyik ilyen a mesterséges intelligencia úgynevezett törékenysége (brittleness). A rendszer bizonyos körülmények között jól működik, az eredeti tanítás során nem tapasztalt helyzetekben viszont romlik a teljesítménye.

félreértelmezéséhez vezethet. Ez pedig azért történhet, mert nagyon költséges MI-t fejleszteni, így a fejlesztő a legtöbb esetben nem csak egy célcsoportra lő a fejlesztésnél; minél szélesebb körben igyekszik biztosítani, hogy befektetései mihamarabb meg térüljenek. Adatvédelmi kockázatok

nél többen használják az MI-t, annál inkább a felhasználók értelmét fogja használni, így különösen az OpenAI esetében a tévedések, hamis, felhasználhatatlan, pontatlan adatok köre a másodperc tört része alatt felfoghatatlan mennyiségben is képes nőni. Mindig ellenőrizni!

Alacsony kockázatú környezetben nem jelent problémát a megmagyarázhatóság. Az ügyvédtől ilyen esetben is elvárható, hogy az eredmények megfelelősége mellett a magyarázatot is ellenőrizze, sőt érdemes mindig visszakérdezni, hogy mi alapján, milyen forrásból dolgozott, így könnyebben ellenőrizhető, de a legtöbb rendszer erre már magától is képes. Ahogy fentebb kitértem rá, az MI-eszközök fejlesztői érthető okokból csak minimálisan törekednek az átláthatóság biztosítására, ami azért okozhat problémát, mert egyúttal az eszközök megmagyarázhatóságát is korlátozzák ezzel, így az ügyvédekre hárul, hogy mint felhasználók megköveteljék az átláthatóság és a megmagyarázhatóság teljesítését. Kifejezetten csak az MI-eszközöket érintő problémák

Végezetül ami az informatikai részét illeti: a megmagyarázhatóság és az átláthatóság

Vagyis amit tesztkörnyezetben nem mutattak meg neki, a kérdéssel a fejlesztőnek nem jutott eszébe foglalkozni, az vakfolt marad az MI-nak. Minden MI épp annyira „okos”, amennyire betanítása során a fejlesztője körültekintő, alapos, igényes és pontos. Így érdemes körültekintőnek lenni az eszközök megválasztása során. Ha még nem elég megbízható a tervezett felhasználási körülmények között, és tanítható, úgy változatosabb tanítási adatokat kell biztosítani számára. Érdemes mindig figyelembe venni, hogy mennyire tesztelt és valid az adott MI, milyen szakaszban van, mennyire érett és biztonságos használni. A felhasznált adatforrások, az ezeket kiértékelő algoritmusok és az alkalmazott modellek szintén okozhatnak torzítást, hátrányos megkülönböztetést vagy téves eredményt. A torzítást okozhatja bizonyos területek adatainak hiánya vagy egy hibás adatgyűjtési mechanizmus is. Ezeket nevezzük a tanítási adatok okozta torzításnak. Itt is a fejlesztőn múlik, hogy mennyire tágan vagy épp szűken adta meg azt az adatbázist, amelyből az MI dolgozhatott, ellenőrzi-e folyamatosan, és frissíti-e, ha szükség van rá, egyáltalán követi-e magától, ért-e az adott szakterülethez. A torzítás egy másik forrása lehet az MI-eszköz eredeti céljától eltérő felhasználása, az adott kontextustól való eltérés, ami az eredmények

Ami az adatvédelmi részt illeti, fontos tudni, hogy a legtöbb adatvédelmi kockázat a felhőalapú MI-eszközökhöz kapcsolódik, és – mint írtam – az ügyvédek számára a legtöbb MI felhőalapon férhető hozzá. Bár az elmúlt időszakban sokkal kiforrottabbá váltak a felhőalapú szolgáltatások, és általánossá váltak még az olyan, szigorúan szabályozott területeken is, mint a pénzügy, fejlődtek a biztonsági folyamatok, széles körben elfogadott biztonsági tanúsítványok váltak elérhetővé, figyelemben kell tartani, hogy az információbiztonság területén vannak még hiányosságok, néha nem is kicsik. Informatikailag – amíg a szolgáltató technikailag képes a felhasználó adatainak olvasására, tárolására, addig – fennáll az illetéktelen hozzáférés kockázata is, erről azonban a szolgáltatók ritkán adnak megfelelő tájékoztatást, hogy kívánják-e a rendelkezésükre bocsátott információkat saját célra hasznosítani vagy akár harmadik személynek üzleti céllal és érdekből átadni. Gondos választás

Ezért – meglátásom szerint – az ügyvédeknek ragaszkodniuk kell ahhoz, hogy olyan szolgáltatót válasszanak, ahol lehetőségük van olyan felhasználási feltételeket elfogadni, amelyekben egyértelműen kizárják az adatok újrahasznosítását, illetve a kellemetlenségek elkerülése érdekében érdemes kizárni azt is, hogy az adatok bármilyen profilalkotási céllal a fejlesztő vagy harmadik személy részéről felhasználásra kerülhessenek, még abban az esetben is, ha az adatokat anonimizálták. Ennek az az oka, hogy a strukturálatlan (jogi) adatokat nagyon nehéz anonimizálni, a személyes adatok, nevek és helyszínek eltávolítása nem elegendő, számos adat maradhat, amely lehetővé teszi az adott ügyfél azonosítását. Összefoglalva

Érdemes tüzetesen megvizsgálni, hogy az adott MI hogyan kezeli az adatokat, mennyiben biztosítottak az ügyvédi titok körébe tartozók, hol tárolják az adatokat, és men�nyiben biztosított a zárt kezelés, ha a fejlesztőnél esetleg hatósági ellenőrzés történik.  Ügyvédek Lapja 2024 | 1

Digitális derűs oldal

Aki keres, talál

Keresési helyzetek és módszerek a jogi munkában Beszélnünk kellene a módszerről, hogyan keresünk jogszabályt. Sok szó esik a keresési eszközeinkről (jogsza­ bálytárak, döntvénykeresők), hallgatunk azonban az egyetemen, az ügyvédiskolában, a szakvizsga-felkészítőn és a jogi továbbképzéseken is arról, hogyan találjuk meg hatékonyan, amit keresünk. Különösen a pályakezdő jogászoknak lenne hasznos egy módszertani útmutató, amely hatékony, időtakarékos megoldásokat kínál a leggyakoribb jogi keresési helyzetekre, és felhívja a figyelmet a klasszikus, amatőr hibákra. Alighanem minden jogász kap a principálisától vagy főnökétől olyan kérdést pályája elején, hogy „Nézz már utána, kérlek, hogy ugye egyetlen jogszabályban sincs leírva az, hogy…” Egy ilyen kérdés megválaszolása – teljes bizonyossággal mondhatjuk – lehetetlen. Ezért is adja tovább a feladatot a principális az ügyvédjelöltjének. A feladat hosszú órákig tartó parttalan keresgélést tartogat azoknak, akik kísérletet tesznek a válasz meglelésére. Más kérdé­ seket pont azért oszt a főnök egy pályakezdő kollégára, mert meggyőződése szerint kifejezetten az erőssége a jogi kutatómunka. A jogászok között elismerést vív ki, aki gyorsan és pontosan tud keresni, sőt a kiváló ügyvéd vagy jogtanácsos egyik alapkészségének tekintjük a hatékony jogi kutatómunkát. Ebben a cikkben a jogi mun­ kában felvetődő keresési helyzeteket és megoldási módszereiket igyekszem bemutatni. A könnyű, intuitíven megoldható informált keresési helyzeteken túl olyan speciális – „elátkozott” – keresési problémákról is szó esik, mint a fals kiinduló információ alapján végzett vagy a fenti példához („ugye nincs leírva, hogy…”) hasonló negatív keresések és lehetséges megoldási módszereik. Dr. Ungváry Botond jogtanácsos, kamarai tag, Budapest

1. Keresési feladatok a jogi munkában

Érdekes, hogy ugyan a modern kori jogelmélet művelői grammra pontosan igyekeztek kidolgozni a jogi hermeneutika módszertanát, a jogalkalmazás cselekményeinek hermeneutikai körben1 történő modellezésénél mégis kimarad a keresés művelete. Pedig ma már kétség sem férhet hozzá, hogy a legtöbb jogi kérdés megválaszolásának jelentős részét a jogi kutatómunka teszi ki. Hivatástól függetlenül mindig a jogalkalmazás kulcslépése megtalálni, illetve összegyűjteni a tényállásra alkalmazandó jogi normákat. A folyamat végén a jogász által kialakított állásponttal szemben szigorú elvárás a teljeskörűség, azaz hogy a tényállás tekintetében releváns jogi normák összességét leljük meg, majd együttesen értelmezzük. Lehet, hogy a jogász szívesen lenne megengedőbb önmagával szemben, de ügyfele kétségtelenül elvárja az alaposságot. A két leggyakoribb keresési feladat: 1. megtalálni az összes releváns jogforrást, majd 2. kigyűjteni a tényállásra alkalmazandó egyes jogi normákat. E két keresési feladat jellegében és praktikus megoldásaiban is eltér egymástól. Ügyvédek Lapja 2024 | 1

2. A releváns jogforrások keresése

A forráskeresés egyedi kihívása az, hogy jogászi szakértelmet igényel. Egyértelműen gyorsabb megtalálni az alkalmazandó jogforrást, ha az adott jogterületen jártas, aki keres. Egy ismeretlen jogterületre eső kérdés esetén néha azt sem tudjuk, hogy egyáltalán van-e releváns anyagi jogi szabályozást adó jogforrás, esetleg tartoznak-e hozzá egyedi eljárásjogi jogszabályok. Utóbbi esetben – előismeretek híján – nagyon nehéz elkezdeni a keresést. Márpedig minden jogász találkozik olyan helyzettel a karrierje során, amikor új jogterületben kell elmélyednie. Míg a szakterületünkhöz tartozó kérdések esetén gyakran szinte nincs is szükség forráskeresésre, addig az ismeretlen jogterületeken már a munka elkezdése is komoly nehézséget jelenthet. Könnyű belátni, hogy más munkamódszerrel érdemes hozzáfogni a forráskereséshez egyik és másik helyzetben. A keresési helyzeteket általában az informáltságunktól függően két csoportba lehet osztani: az informált (heurisztikus) és a vak (nem heurisztikus) keresési helyzetek csoportjára. Informált keresési helyzetben már rendelkezésünkre állnak kiinduló információk, amelyek orientálják keresésünk irányát: mé-

lyen ismerjük a jogterületet, kollégánk iránymutatásokkal és tippekkel látott el, követhetjük egy bírósági ítélet hivatkozásait, vagy éppen ügyfelünk előzetes információkat szolgáltatott. Régóta tudjuk, hogy a keresés ilyenkor a legkönnyebb, „hiszen a jogásznak van egy szakmai előismeret-halmaza, amel�lyel egyfelől jól tudja a kereső kérdéseket finomítani, másrészt a találatok közül – ugyanezzel a szakmai tudással – könnyen ki tudja válogatni a jókat, relevánsakat”.2

35

36

Digitális derűs oldal

Vak keresés esetén azonban nincs fogódzónk, semmit vagy csak nagyon keveset tudunk a jogterületről. Érdemes elgondolkozni azon, hogy ilyenkor ösztönösen hogyan is szoktunk hozzáfogni a kereséshez. Sokféle megoldás van. Van, aki felüt egy tankönyvet, más ráguglizik a témára. Néha a szakcikkekből, publikusan elérhető előadások anyagából vagy egyetemi jegyzetből tájékozódunk. A háttérben az a megfontolás húzódik meg ilyenkor, hogy az első lépéshez elég csak valahol rábukkanni egy törvényi hivatkozásra, és már sínen is van a keresés. Amit biztosan nem érdemes csinálni vak keresési helyzet esetén: a jogszabálytárban általános kereséssel nézelődni, hátha megtalálható egy jogszabály, amelyben szerepel a tényállás egyik jellemző kulcsszava. Jó példa erre, hogy a drónok szabályozására Magyarországon többek között a légi közlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény rendelkezései irányadók, amely a „pilóta nélküli légi jármű” fogalma alatt szabályozza ezeket az eszközöket, míg a „drón” kifejezés a törvényben egyetlenegyszer sem szerepel (egyébként ez igaz az EU Bizottság Drónrendelet becenéven ismert, a pilóta nélküli légi járművekkel végzett műveletekre vonatkozó szabályokról és eljárásokról szóló 2019/947 végrehajtási rendeletére is). Aki a drón kifejezésre keres egy jogszabálykeresőben, könnyen találhat elégtelen vagy helytelen találatot a kérdésére. A fentebb példaként említett, megszokott, ösztönös forráskeresési megoldások gyakran nem hatékonyak (hatékonyságuk a próba-szerencse alapú véletlenszerű, vak keresésekéhez közelít). Meggyőződésem, hogy lehet jobban, illetve biztonságosabban keresni, az pedig biztos, hogy lehet módszeresen, tudatosan, következetesen. 2.1 Az informált (heurisztikus) keresési helyzetek megoldásának klasszikus útja Informált keresési helyzetekben általában a legjobb kiindulási pont a jogterületen a kódex funkcióját ellátó legfontosabb törvény vagy más jogszabály. A szakirodalmi elemzés, illetve az ítélkezésigyakorlat-keresés előtt észszerű a jogterület meghatározó jogszabályával kezdeni a keresést, ez mármár magától értetődő. A legtöbb informált jogi keresési helyzet a kódex felütésével véget is ér. Hangsúlyozandó azonban, hogy a kódex nem feltétlenül az egyetlen releváns jogforrás a kérdés-

ben. A biztonságos keresési módszer két további lépést is alkalmaz: egyrészt érdemes átfutni a kódexhez tartozó indokolás, kommentárok – vagy ezek híján egyéb összefoglaló szakirodalmi mű – releváns fejezetét más jogforrásokra mutató hivatkozásokat keresve; másrészt a kódexhez gyakran tartoznak végrehajtási jogszabályok vagy olyan, alacsonyabb szintű jogszabályok, amelyek részletesen és a teljesség igényével kibontják a szabályozási tárgy egy szeletét. Az algoritmus tehát általában a következő: 1. a kódex felütése és releváns fejezeteinek átolvasása; 2. keresés a szakirodalomban és a magyarázatokban más jogforrásra mutató hivatkozás után; 3. az ismert és a jogterületen meghatározó, alacsonyabb szintű jogszabályok átfutása (például végrehajtási rendelet). Ez a fenti folyamat bagatell, csupán azért rögzítem, hogy ihletet meríthessünk belőle a vak forráskeresési helyzetek megoldásához. 2.2 Módszerek a vak forráskeresési helyzetek megoldására Új, számunkra járatlan jogterületen néha még a kódex funkcióját ellátó jogszabályt sem ismerjük. Hiányzik a természetes kiindulópont a keresésünkhöz. A lineáris keresési módszer, vagyis a jogforrási hierarchia csúcsáról lefelé lépkedve minden jogforrás megnézése nyilvánvalóan nem hatékony. A legritkább esetben van értelme azzal kezdeni egy keresést, hogy az Alaptörvény absztrakt normáit vagy egy uniós irányelv alapvetéseit olvassuk át. Belátható, hogy valahol lejjebb érdemes kezdeni, a jogforrási szintek között. De vajon hol is van ez az ideális belépési pont?

Az informatikában ismert bináris (középen induló és felező lépésekkel haladó) keresési algoritmushoz hasonló – a gyakorlott jogász számára már ösztönös – keresési módszer célravezető lehet: az egyes jogterületek strukturált szabályozásában betöltött kitüntetett szerepükre tekintettel a törvények szintjét választhatjuk a jogrendszer praktikus (nem mértani) közepének. Ha a törvények között kezdjük a keresést (átugorva a nemzetközi jogi, uniós jogi és alkotmányjogi normákat), akkor a legvalószínűbb, hogy releváns és központi forrásra akadunk a kérdés megválaszolásához. Ha törvényt nem találunk a szabályozási tárgyra, vagy a talált törvény túl általános normákat tartalmaz, akkor érdemes fokozatosan a jogszabályok alacsonyabb szintjeire lépdelni (például keresni a kormányrendeletek, majd a miniszteri rendeletek között). Ha viszont túl konkrét részletszabályokra akadunk, akkor horizontálisan érdemes keresni (lehet, hogy még nem a kódexet találtuk meg), vagy lépjünk eggyel magasabb jogforrási szintre (praktikusan közvetlenül alkalmazandó uniós jogi aktust keressünk). Ezzel a módszerrel jelentősen mérsékelni lehet az elinduláskor átnézendő jogi adatbázis méretét. További módokon is gyorsíthatjuk a releváns kódex és egyéb források megtalálását. Igénybe vehetjük például a digitális keresők fejlettebb funkcióit. Egy jogforrási szinten belül lényegesen hatékonyabbá tehetjük a forráskeresést a ma már szinte teljes egészében indexált jogi adatbázisok szűrési opcióival. Érdemes kipróbálni a jogterület vagy tárgy szerinti szűrési opciókat a jogszabálykeresőkben. Fontos kiemelni, hogy a szűrési feltételekkel végzett, célzott speciális keresésnek van egy egyre inkább Ügyvédek Lapja 2024 | 1

Digitális derűs oldal

divatba jövő alternatívája: az általános keresés a teljes adatbázisban. A felhasználók újabb generációi már nem a speciális kereséseket preferálják, hanem a jól optimalizált általános keresőket. Az interneten keresni már szinte mainstream a böngésző alapértelmezett általános keresőjében jól megírt keresőszavakkal és a speciális keresési feltételek beállítása nélkül. Érdemes tudni, hogy ugyanilyen általános keresési lehetőség a legtöbb informatikai rendszerben rendelkezésünkre áll. A Windows általános keresőmezője (ld. nagyítóikon a képernyő alján) például a számítógépünkön tárolt összes adat között keres, amit a haladó felhasználók már úgy használnak, hogy a mapparendszer mélyén tárolt fájlokat egy jól irányzott keresés útján nyitják meg a mappák mélyére kattintgatás helyett (ezt érdemes otthon kipróbálni, felszabadító élmény). A jogszabálykereső alkalmazások egy része is rendelkezik olyan általános keresési funkcióval, amely a teljes adatbázisban keres a megadott kulcsszóra. Vak keresési helyzetekben néha hasznos lehet a források heterogén halmazában keresni. Jogszabály, döntvény, kommentár, egyéb szakirodalmi mű egyaránt tartalmazhatja a megoldást. Feltehetjük, hogy mások már nagy valószínűséggel kutatták és megválaszolták a kérdést előttünk, az ő lábnyomaikat is követhetjük. Ha célzott kereséssel nem találtuk a kulcsszerepet betöltő jogforrást, akkor ismeretlen jogterületen sokat könnyíthet az eligazodásban, ha valamilyen összefoglaló művet veszünk elő. A teljes jogi adatbázisokban való általános keresés pont erre való. Néha nem is sejthetjük, hogy egy bírósági ítélet vagy egy kommentár fejezete adja majd a legjobb iránymutatást. Összefoglalva: érdemes úgy hozzáfogni a vak keresési helyzetek megoldásához, hogy minél hamarabb informált keresési helyzetté fordíthassuk át. Tehát az irányadó kódex fellelésére érdemes leginkább kísérletet tenni, amelyből már felgöngyölíthető a vizsgált jogkérdés. A kódex gyakran megtalálható speciális keresés útján a törvényi szintű jogforrások között kulcs�szavakkal és optimális szűrési feltételekkel. Ha azonban ez nem vezet eredményre, akkor a jó találathoz szükséges lehet a szélesebb merítés, egy általános keresés lefolytatása, amellyel nemcsak jogszabályokra, hanem más információforrásokra is kiterjesztjük a keresést. Ügyvédek Lapja 2024 | 1

Minden fent leírt keresési mód akár magától értetődő is lehet az olvasónak. Ez jó jel. Arra utal, hogy felkészült, és tudatosan végzi a jogi keresési feladatokat. Felhívom a figyelmét viszont arra, hogy az itt összefoglalt módszertani ajánlás egy fontos nóvumot is tartalmaz. A fent leírtakból ugyanis tudatosan kihagytam egy gyakori rutinlépést: ha egy relevánsnak tűnő törvény átolvasásakor nem kap választ a kérdésére, akkor a legtöbb jogász rutinosan a törvény kommentárjához fordul második lépésként. Nem igazolt azonban, hogy magasabb az esélye, hogy az egyéb források közül pont a kommentár fog választ kínálni a jogkérdésre. Sőt ez az eljárás azzal a rossz szokással is társul, hogy ha a kommentárban sem talál választ a jogász, gyakran ezzel le is zárja a keresést. Álláspontom szerint helyesebb és több sikerrel kecsegtet az az eljárás, ha a célzott kódexkeresést követően nem egy általunk kiválasztott egyéb forrásban (például kommentárban) kezdünk tovább nézelődni, hanem minden más lépés előtt azonnal egy általános keresést folytatunk le az adatbázisban. Ezzel lehetőséget teremtünk arra, hogy elénk kerüljenek olyan forrástípusok, amelyekre nem gondolnánk, és azok a források, amelyek létezéséről nem is tudtunk. Megjegyzendő még, hogy egy forrás nem mindig elég. Helyes találatnak tekinthetünk egy jogforrást, amely a tényállásra alkalmazandó jogi normát is tartalmaz. Teljes találatnak azonban nyilván csak azt nevezhetjük, ha minden jogforrást megtaláltunk, amely a tényállásra alkalmazandó jogi normát tartalmaz. Tudatosan érdemes törekedni arra, hogy elkerüljük a félválaszok kockázatát hordozó one-hit only search jelenségét.3 3. Az alkalmazandó jogi normák keresése

Ez a probléma másik fele. A jogi norma elsődleges megjelenési formája az emberi nyelven megfogalmazott jogi szöveg. A normatartalmat hordozó, emberi nyelven írott szöveg azonban nem kizárólagos megjelenési formája a jogi normának. A normatartalom speciális információtípus (szabály, előírás, parancs), amelynek alkotóelemei között sajátos logikai kapcsolat áll fenn. A normatartalom ezért kifejezhető a természetes emberi nyelvtől eltérő, más formákban is (akár matematikai-logikai képletben), sőt a jogértelmezési tevékenység célja pontosan az, hogy a jogalkalmazó az emberi nyelven írott szöveg mögötti normatartal-

mat pontosan felfejtse a természetes nyelvi alkotóelemek bizonytalan vagy többszörös jelentéseivel megküzdve. Az alkalmazandó jogi norma keresése során nagyon kényelmes lenne, ha matematikai pontossággal leírt utasítások sorai között kereshetnénk (például a jogi logika sajátos szimbólumrendszerével leírt normatartalmak között), de a jogszabályok és egyéb jogi szövegek nem ilyen formában állnak rendelkezésünkre adatbázisainkban, hanem elsődleges megjelenési formájukban: emberi nyelven írt, néha terjengős, néha ellentmondásosnak tűnő, néha hiányos szövegként. Az alkalmazandó jogi norma keresése ezért a gyakorlatban még a mai digitalizált jogi munkában sem jelent mást, mint kulcsszavak keresését a jogforrások szövegtörzsében. Ez technikailag kizárólag a szöveg elolvasásával vagy a szövegszerkesztőben, jogi adatbázisban lefutatott digitális keresés segítségével lehetséges. Közismert, hogy ehhez minden programban segítséget nyújt az univerzális CTRL+F billentyűkombináció. Érdemes azonban ennél tovább menni, és megismerni a böngészőkben, a szövegszerkesztőkben, a pdf-olvasó szoftverekben, a jogszabálykeresőkben elérhető beépített keresési funkciók beállításait a hatékony kereséshez. A legtöbb keresőben megadhatjuk, hogy a keresőszó pontos előfordulásai érdekelnek csak (ezt gyakran idézőjelek között megadott „keresőszóval” jelezhetjük), vagy hosszabb szavak alkotórészeiként is. A keresőszó* jelölés például sok keresőben azt jelzi, hogy a keresőszó után bármilyen karaktersor jöhet. Vannak keresők, amelyekben a mínusz (lásd: –kifejezés) jelöléssel kifejezetten megadhatjuk, hogy mely kifejezés ne szerepeljen a keresési találatokban. Hosszú jogszabályszövegekben sokszor még így sem hatékony keresni, mert a keresett szó több százszor is előfordul a szövegben. Ilyenkor segítségül hívhatjuk a korábban már bevetett felezési logikát. Statisztikailag kimutatható, hogy hatékonyabb a jogszabályszöveg közepén indítani a keresést egy keresőszóra, mint a legelején (a bevezető rendelkezések, általános alapelvek és általában a jogszabályok általánostól speciálisig haladó normastruktúrájára tekintettel). Ha a szöveg közepén kezdjük a keresést, megspórolhatjuk több tucat felesleges találat átnézését a bevezető részekben. Egyes jogszabálykeresők tartalomjegyzéket is biz-

37

38

Digitális derűs oldal

tosítanak a hosszú jogszabályokhoz. Praktikus trükk ezért kezdéskor a tartalomjegyzéket átfutni, és abban keresni a releváns hívószavakat, ez is meggyorsíthatja a jogszabályon belül a keresésünket. Növeli a normakeresés komplexitását, hogy többféle lehet a helyes találat: egy klauzula, egyetlen mondat vagy egy teljes fejezet a jogszabályban, esetleg ezek kollekciója. Teljes találatnak természetesen továbbra is csak azt tekinthetjük, ha az összes alkalmazandó jogi norma szövegét megtaláltuk. Nem szabad alábecsülni a one-hit only search veszélyét. 3.1 Informált (heurisztikus) normakeresés Aki jól ismeri a jogszabályt, amelyben keres, annak nyilvánvalóan könnyebb dolga van. A kereséshez mástól vagy más forrásból kapott iránymutatás is elősegíti a hatékony keresést (például iránymutatás a principálistól, hogy a pilóta nélküli légi jármű kifejezésre keressünk rá drónokat érintő jogkérdésben). Előfordulhat azonban, hogy az iránymutatás téves. Ezeket a helyzetek hívom fals kiinduló információn alapuló heurisztikus keresési helyzeteknek. 3.2 Fals információn alapuló normakeresés Ha az ügyfél azzal a kéréssel fordul ügyvédjéhez, hogy segítsen meghosszabbítani korábban szerzett háziorvosi praxisjogát, akkor az ügyvéd sok-sok munkaórát vesztegethet a téma kutatására, mire rájön, hogy a háziorvosi praxisjogot nem kell meghos�szabbítani, nincs lejárata… Az ügyféltől vagy kollégától kapott iránymutatást megszokott helyes, megbízható információnak tekinteni. Amikor kiderül a tévedés, akkor pedig természetes reakció a bosszankodás és az zavarodottság: vajon az eddig összegyűjtött információkból melyik helyes és melyik helytelen? A fals információn alapuló keresési helyzetekben nyilvánvalóan az hozza a megoldást, ha felismerjük a téves információt, és korrigálunk. Hogy a keresésünk valóban teljes és pontos találathoz vezessen, célszerű fegyelmezetten és tudatosan eljárni fals keresési helyzet észlelésekor. Az első téves információ felismerésekor érdemes abbahagyni a keresést egészen addig, amíg a tévedés tisztázódik. Gyakori, hogy az ügyfél felé tett gyors visszajelzést követően az ügyfél oly módon pontosít az ügyvédjének feltett kérdésén, hogy az telje-

sen megváltoztatja a feladat jellegét. Ezért sem érdemes halogatni az első észlelt tévedést követően a tisztázó egyeztetést. Ha a tévedés megoldódott, akkor a helyes információ birtokában logikus elölről kezdeni a keresést egészen attól a ponttól, amelytől már fals információ alapján kerestünk. Ros�sz feltételezések alapján nyilván rossz forrásokhoz is jutottunk, így zűrzavarhoz vezethet, ha kritikai vizsgálat nélkül felhasználjuk, amit még tévedésben gyűjtöttünk össze. 3.3 Vak normakeresés Ismeretlen jogterület ismeretlen jogszabályszövegében keresni nem csak azért nehéz, mert esetenként akár több száz oldalnyi új normaszöveget is át kellene olvasni, hogy egységes képet kapjunk a szabályozásról. Ki-

lentés. A helyes válasz egy ilyen kérdésre („Ugye sehol nincs előírva az, hogy…?”) óvatosan fogalmaz: megjelöljük, hogy mely jogforrásokat néztük át, és ezekről állítjuk csupán, hogy nem találtuk bennük a felvetett előírást. Logikus kérdés, hogy hány forrást szükséges megnézni negatív keresési helyzet esetén egy elfogadható válaszhoz. Több módszer is alkalmazható a felületesség, illetve a túlzott időráfordítás elkerülése érdekében. Egyrészt érdemes figyelembe venni, hogy az, aki a kérdést feltette, általában maga is tesz kísérleteket a tájékozódásra. Ügyfél esetén ez általában a böngésző általános keresőjében történő keresgélést jelenti (Google-, Bing-keresőben). Kihagyhatatlan lépés ezért, hogy a jogász is megnézze ezekben a

Bár a jogrendszer rendkívül tagolt és specializált, mégis vannak magánjogi és a közjogi alapkérdéseket rendező, meg­ kerülhetetlen jogszabályok. hívás az is, hogy a jogszabály saját nyelvezetéhez tartozó szakkifejezések és a jogszabályban egyedileg definiált fogalmak használatával kellene a keresést lefolytatni, ezek azonban nem mindig értelemszerűek. Álláspontom szerint ilyen vak keresési helyzet esetén azzal lehet segíteni a hatékony keresést, ha a jogszabályszövegben történő kulcsszavas keresést megelőzően szakirodalmi forrásból (például hatósági honlap, összefoglaló cikk, tankönyv) tájékozódunk a vizsgált jogkérdéshez kapcsolódó jogintézmények és jogi szakkifejezések felől. Kifejezetten előnyünkre válhat, ha nem ugrunk fejest a jogszabályszövegbe, előtte felkészülünk egy fogyaszthatóbb szakirodalmi forrásból. 3.4 Nemleges (negatív) keresési helyzetek Előfordul, hogy a jogi kérdés negatív tételként kerül megfogalmazásra, valaminek a nem létét, a nem megtörténtét, a nem tiltottságát kellene igazolnia a jogásznak. Az ilyen jogi keresési feladatok gyakran parttalanok, és nehezen zárhatók le teljes meggyőződéssel, hiszen nincs lehetőség a jogrendszert alkotó összes jogszabály átolvasására. Azt állítani tehát, hogy „nincs olyan előírás, hogy…”, felelőtlenség, sőt szakmai hiba. Álláspontom szerint a nulladik és legfontosabb szabály a negatív keresési helyzetek esetén, hogy a válasz sosem lehet totális kije-

keresőkben legalább az első oldalon listázott találatokat. Kellemetlen helyzet ugyanis, ha a megerősítő jogi állásfoglalást követően az ügyfél vagy a principális azzal tér vissza, hogy a Google-ben folytatott keresésének első találata cáfolja a jogvéleményt. Másrészt érdemes azt is észben tartani, hogy bár a jogrendszer rendkívül tagolt és specializált, mégis vannak a magánjogi és a közjogi alapkérdéseket rendező kulcsfontosságú jogszabályok, amelyek ilyen keresési helyzetekben megkerülhetetlenek. Magánjogi kérdés esetén ilyen például a Ptk., állami szervek szerződései és gazdálkodása kapcsán a Kbt., adójogi kérdés esetén az Art. Akkor is szükségesnek tartom a keresést e forrásokban, ha a vizsgált jogkérdés olyan konkrét részletszabályra vonatkozik, amelynek felbukkanását ezekben a kódexekben a rutinos jogász valószínűtlennek érezheti. A jogvélemény minőségét mindenképpen növelni fogja, ha felsorolásra kerülnek benne a témakör nagy kódexei is mint ellenőrzött források. Harmadszor fontos, hogy tudatosan mondjuk ki a keresési feladat elvégzése előtt, hogy negatív keresési helyzetben vagyunk. A keresés a végtelenségig is eltarthat ilyen helyzetekben. A tudatosításkor döntsük el, hogy mennyi időt szánunk a keresésre, és ehhez szigorúan tartsuk magunkat. Ügyvédek Lapja 2024 | 1

Digitális derűs oldal

A jogvélemény teljes körű nem, legfeljebb hosszabb lesz, ha újabb órákat fordítunk a parttalan keresésre. Az is előfordul, hogy keresés közben döbbenünk rá, hogy valójában negatív keresési helyzetben vagyunk. A kérdés megtévesztően is meg lehet fogalmazva: például „Keresd ki nekem az ingatlan polgári jogi fogalmát jogszabályi hivatkozással együtt.” Az ingatlan fogalmát a Ptk. és más törvényi szintű jogforrás nem határozza meg.4 Ez a feladat egy ponton átfordul tehát abba, hogy a kérdést feltevő számára meggyőzően igazolnunk kell, hogy az ingatlan törvényi definícióját keresnie hiábavaló (más fogalmak, mint az önálló ingatlan, természetesen törvényben is meghatározottak, ez azonban egy különleges kivétel). Ha menet közben ébredünk rá, hogy negatív keresési helyzetben vagyunk, akkor a már eddig a keresésre fordított időt is érdemes számba venni, amikor a maximum-időráfordításunkat meghatározzuk. Negyedszer használhatjuk az inverz keresési logikát, ha negatív keresési helyzetben vagyunk, és lehetséges a tételmondat átfogalmazása. Az inverz keresés lényege, hogy megfogalmazzuk a keresett rendelkezés logikai ellentettjét, és azt keressük a jogszabályban. Ha egy tételmondat ellenkezőjét igazoljuk, akkor a tételmondatot cáfoltuk. Jelentős idő spórolható ezért, ha a negatív keresési helyzet tételmondata téves, és ezt igazolni is tudjuk. Például az „Ugye nem biztosít szerzői jogi védelmet a szoftvernek egy magyar jogszabály sem?” kérdésre nyilvánvaló cáfolatot ad az Szjt. 1. § (2) c) rendelkezése: „Szerzői jogi védelem alá tartozik […] a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (a továbbiakban: szoftver)…” 4. Röviden a mestereséges intelligencia és a keresés kapcsolatáról

A nagy nyelvi modelleket (Large Language Model) alkalmazó, mesterségesintelligencia-alapú megoldások kifejezetten nem keresőszoftverek. A közelmúltban széles körben ismertté vált ChatGPT, Llama és társaik olyan, az emberi kommunikációt utánozni képes, mesterségesintelligencia-alapú megoldások, amelyek nem egy megbízható és egzakt adatbázis információiból építenek fel következetes és helyes válaszokat. Ezek a szoftverek a tanuló adatbázisaikon végzett tanuló műveletsorok során saját belső tudásbázist (egy szöveggenerálásra használhaÜgyvédek Lapja 2024 | 1

tó, valószínűségi elven működő nyelvi hálózatot) alakítanak ki. A nekik feltett kérdésre tehát nem a különálló hiteles forrásban folytatnak keresést, hanem saját nyelvimodell-alkotásuk eredményeként létrehozott szó- és mondatkincsből alkotnak részben randomizált szöveget. Természetesen egyre hatékonyabb működésük alkalmassá is teszi ezeket a megoldásokat arra, hogy tájékozódásra, információszerzésre használjuk őket. Ez a felhasználási mód azonban nem szabad, hogy a klasszikus keresők használatához idomuljon. Már csak azért sem érdemes ilyen leegyszerűsített módon használni ezeket az eszközöket, mert azok a mesterségesintelligencia-alapú megoldások, amelyek az internet aktuálisan elérhető forrásaiból is tudnak építkezni (például Google Bard) szintén a már létező keresőszoftvereket és szolgáltatásokat használják ehhez az információgyűjtéshez (a Bard a Google keresőalgoritmusát hasznosítja). Ez is rámutat, hogy e szoftverek funkciója nem a keresés, céljuk sokkal több és komplexebb, mint a nagy adatbázisokban folytatott hatékony keresés megvalósítása. Érdekesség, hogy a Microsoft 2023-as felmérése szerint a felhasználók jelentős része él meg digitális túlterhelést és érzi magát elveszettnek a digitális munka világában a sok adminisztratív és repetitív munkafeladat miatt. Az információgyűjtést, keresést is ezek közé a feladatok közé sorolják. A megkérdezettek több mint kétharmada nyilatkozott úgy, hogy túl sok időt tölt információkereséssel, és szívesen gyorsítaná meg a mestereséges intelligencia segítségével ezeket a feladatokat.5 A felhasználási célt tehát felhasználóként biztosan megfogalmazzuk, de tegyük hozzá, hogy ezek az eszközök azonban máshogy, nem a szimpla keresési feladatok elvégzésére vannak optimalizálva. A mestereségesintelligencia-alapú megoldások a komplex információgyűjtési feladatok elvégzésében jeleskednek igazán, de csak a felkészült felhasználó kezében. Pont a digitális munkavégzésre felkészült jogászok munkáját tudják igazán segíteni, akik jól ismerik digitális munkaeszközeik funkcióit, és eredményesen tudják hasznosítani a mesterséges intelligencia előnyeit ezek kiegészítésére. A keresésnek is a jogász kisujjában kell lennie, hogy a mesterséges intelligenciát tényleg a komplex helyzetekben, valós időmegtakarításra vethesse be.

5. Összefoglalás

A fals információn alapuló, a vak vagy éppen a negatív jogi keresések kockázata a helytelen jogi állásfoglalás kialakítása mellett a rengeteg elvesztegetett idő. Különösen hasznos lehet ezért a keresési feladatokat tudatosan, a keresési helyzet jellegének azonosításával és a megfelelő módszer tudatos kiválasztásával végezni. A fent javasolt néhány hüvelykujjszabály alkalmas lehet arra, hogy mérsékeljük a kockázatokat, még ha kizárni teljesen nem is lehet. A keresési helyzet azonosítása és a keresési módszer megválasztása kiemelt jelentőségű lehet a hatékony munkavégzéshez. Jelen tanulmányban ehhez a keresési helyzetek típusait és ismert, illetve ajánlott megoldási módszereit foglaltam össze a rendszerezés és a vitaindítás szándékával. A keresési feladatokat az alábbi két keresési feladatcsoporton belül tárgyaltuk: 1. forráskeresés. 2. alkalmazandó normák keresése. A forráskeresési helyzetek között megkülönböztettünk 1. informált (heurisztikus) keresést és 2. vak (nem heurisztikus) keresést. Az alkalmazandó normakeresési helyzetek között megkülönböztettünk 1. informált (heurisztikus) keresést (i) helyes kiinduló információ alapján és (ii) fals kiinduló információ alapján; 2. vak (nem heurisztikus) keresést és 3. nemleges keresést (negatív keresést). 

Jegyzetek 1

2

3

4

5

Vö. Hans-Georg GADAMER: Truth and method (Igazság és módszer). Conti­ nuum Kiadó, 1989, 306–309. o. ZŐDI Zsolt: A Google, a jogi adatbázi­ sok és a szöveg számítógépes uralásá­ nak három módja. Infokommunikáció és jog, 2011/46. (2011. október), 175–178. o., 176. o. UNGVÁRY Botond: „Így dolgozunk mi”, Ügyvédek Lapja, 2023/6. (2023 november–december), 36. o. Polgári Jog I–IV. – új Ptk. – Kommentár a gyakorlat számára, frissítve: 2023. június 1, ORAC Kiadó Kft. Főszerkesz­ tő: Wellmann György, IV. fejezet (A dolgok osztályozása). https://www.weforum.org/agen­ da/2023/08/jobs-ai-technology-micro­ soft/?trk=feed_main-feed-card_feed-arti­ cle-content (Hozzáférés: 2024. 01. 04.)

39

40

Digitális sötét oldal

A kibertér és a büntetőjog kihívásai „A számítógép segít megoldani azokat a problémákat, amelyek nem lennének, ha nem lenne számítógép.” A számítástechnika mindennapi és gazdasági életünk egyre meghatározóbb eszköze lett. Ennek árnyoldala, hogy sajnálatos módon a fejlett technológiához kapcsolódó bűncselekmények is fejlődnek, új lehetőségek jelentek meg, új ajtókat nyitott a bűnelkövetők előtt, a visszaéléseknek és az új bűnözési formáknak, a világhálót (internet) pedig büntetlenül használhatják az arra illetéktelenek is. A modern bűnözők a számítástechnika műszaki hézagai mellett a gyors fejlődés és változás miatt kialakult jogi szabályozás hiányosságait is kihasználják. Kialakult ezáltal egy új bűncselekményforma, a számítógép segítségével elkövetett bűncselekmény, azaz a kiberbűncselekmény. Dr. Bálint Attila ügyvéd, villamosmérnök, a Budapesti Ügyvédi Kamara Informatikai Bizottságának elnöke

Robbanásszerű fejlődésen ment keresztül a számítástechnika az elmúlt évtizedekben, ám a számítógépek alapvető működése, működésmódja lényegében változatlan. A számítógép meghatározott feladatok nagy sebességű elvégzésére szolgáló, univerzális, automatikus működésű, programozható, kívülről vezérelhető, operációs rendszerrel rendelkező gép, amely strukturált bemeneti adatokat fogad és tárol, feldolgoz, és visszaadja az eredményeket. Röviden az adatok, információk gyors fogadását, tárolását, feldolgozását, rendszerezését és továbbítását végzi. A számítógép természetesen előnyei mellett hátrányokat is hordoz, és új lehetőségek nyíltak meg a társadalmilag elítélendő cselekmények, bűncselekmények elkövetői számára is. A hetvenes években és a nyolcvanas évek első felében az informatikai ismeretek csak egy szűk, meglehetősen zárt kör, az informatikai mérnökök, gyakorlatilag a reálértelmiség egy részének a kezében voltak. Ebben az időszakban nem igazán beszélhetünk számítógépes bűncselekményekről, hiszen a számítástechnika csak néhány speciális feladat elvégzésére szolgált. A nyolcvanas évek közepétől azonban a gazdasági élet minden területén kezdték alkalmazni a számítástechnikát. A túlmisztifizáltság miatt a számítástechnikai szakemberek az átlagosnál jóval magasabb jövedelemmel rendelkeztek, így egyre bővült a hozzáértő szakemberréteg is. A gyors pénzkereseti lehetőség természetesen felkeltette a társadalom bűnelkövetésre hajlamos rétegeinek érdeklődését is. További elkövetői motiváció az

online térben, hogy a kibertér határok nélkülisége miatt alacsony az elkövetés költsége, a felderítés a bűnüldöző szervek által sokszor kevésbé hatékony és sok esetben költségesebb is, a nyomozás és a büntetőeljárás lefolytatása lassabb és sokszor nehézkesebb a közös nemzetközi együttműködés hiányosságai miatt, nehéz azonosítani az elkövetők személyét és tartózkodási helyét, valamint a bűncselekmény hosszú látenciában marad, vagy a sértettek nem tesznek feljelentést. Az ügyvéd és a kibertér

Az ügyvédi tevékenység körében a számítógépnek és az informatikai rendszereknek négy különböző vetületük lehet (ez persze önkényes felosztás, más szempontok alapján más eredményre juthatunk), nevezetesen: ügyviteli, adatvédelmi, polgári jogi és büntetőjogi ügyekhez kapcsolódó számítástechnikai feladatok és kérdések. Természetesen e vetületek között jelentős átfedések lehetnek, például ha csak az ügyvédi felelősséget vesszük alapul. Egyre gyakrabban fordulnak elő az ügyekhez (akár polgári, akár büntető-) tartozó kérdések. Ki ne hallott volna már olyan megkeresésről, hogy feltörték a számítógépemet vagy valamelyik fiókomat? Vagy egy társaságnál eltűntek vagy sérültek az adatok. Az ilyen ügyekben az ügyvéd csak megfelelő informatikai ismeretek birtokában tud jogi segítséget nyújtani. Hovatovább annak eldöntése sem lehetséges informatikai ismeretek hiányában, hogy az ügy maga pusztán polgári jogi vagy esetleg büntetőjogi felelősségi körbe tartozik.

A kibertér bonyolult és szerteágazó rendszer, amelybe az internettől független hálózatok és rendszerek is beletartoznak. E területen számtalan tisztázandó kérdést kell még megválaszolni, és ez a technika napról napra való fejlődésével, a mesterséges intelligencia folyamatos változásával csak nehezebb lesz. A számítógép mint cél és mint eszköz

Büntetőjogi szempontból a cselekmény tárgya alapján elhatárolható a számítógép (értve ez alatt a hardvereszközöket, a tárolt, feldolgozott, továbbított adatokat és információkat együttesen) mint cél és a számítógép mint eszköz. Ügyvédek Lapja 2024 | 1

Digitális sötét oldal

A hackerektől a vírusfertőzésekig

berbűnöző tevékenységekhez. Néhány példa a számítógép mint eszköz használatára: a támadók fertőzött számítógépeket használnak botnetek létrehozásához. Ezek nagy számítógépes hálózatokból állnak, amelyeket a támadók távolról irányíthatnak, például a támadások indításához vagy spam e-mailek küldéséhez; a számítógép eszközként szolgálhat egy támadó számára, aki több száz vagy több ezer ilyen eszközt használ egy elosztott denial-of-service (DDoS) támadáshoz. Ezáltal

A számítógép eszközként alkalmazásával gyakorlatilag bármilyen bűncselekmény elkövethető célja valamilyen egyéb joghátrány okozása vagy anyagi előny szerzése. A számítógép mint eszköz megértése azért fontos, hogy a kiberbiztonsági szakemberek hatékonyan felismerhessék és megelőzhessék az ilyen típusú fenyegetéseket. Az eszközként felhasznált számítógépek a legtöbb esetben tulajdonosuk tudta nélkül vesznek részt a káros tevékenységekben.

A cél: joghátrány okozása vagy anyagi előny szerzése

a támadó túlterheli a célszervereket vagy hálózatokat, hogy elérhetetlenné váljanak; a támadók fertőzött számítógépeket használhatnak a spam e-mailek vagy más káros tartalmak küldésére, gyakran másokat tévesztve meg azáltal, hogy a fertőzött számítógépek látszólag normális felhasználókkal kommunikálnak; a számítógépek eszközként szolgálhatnak a kriptopénzbányászathoz, amikor a támadók használják azokat a számítási kapacitás növelésére, hogy kriptovalutát bányásszanak, anélkül hogy a tulajdonos tudna róla; a támadók távoli hozzáférést szerezhetnek egy számítógéphez, majd irányíthatják más bűnöző tevékenységek végrehajtására, például információlopásra vagy további támadások kezdeményezésére.

Súlyos következmények

A számítógép mint cél esetében a célpont, az objektum, amely ellen a támadások vagy tevékenységek irányulnak, maga a számítógép vagy számítógépes rendszer áll az érdeklődés középpontjában. Ilyen például egy számítógépes rendszer elleni hackertámadás, amely a rendszer biztonságát veszélyezteti, vagy az ott tárolt adatok megváltoztatására, törlésére, eltulajdonítására, az információk (például tőzsde-, ipari, személyes) megszerzésére vagy a számítógép, rendszer működésének akadályozására, befolyásolására irányul. E körbe tartoznak a számítástechnikai rendszer és számítástechnikai adat hozzáférhetősége, sértetlensége és titkossága elleni bűncselekmények, más szóval a hacking vagy jogosulatlan kifürkészés; a számítógéppel kapcsolatos bűncselekmények, mint a csalás, hamisítás; a számítástechnikai adatok tartalmával kapcsolatos bűncselekmények, mint például gyermekpornográfia; szerzői vagy szomszédos jogok megsértésével kapcsolatos bűncselekmények. Leggyakrabban kártevőprogramokkal történnek a támadások: a felhasználó tudta nélkül egyik számítógépről a másikra, vagy akár ugyanazon a gépen belül több helyre észrevétlenül reprodukálódni képes vírusok, binárisan futtatható fájlba ágyazott programvírusok, önmagukat reprodukálni képes féregvírusok, segítőszoftverként álcázott trójai faló, az információ megszerzésére irányuló kémprogramok.

A számítógép mint eszköz esetében a számítógépet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközként, fegyverként használják valamilyen cél eléréséhez vagy támadás kivitelezésére. Például egy kiberbűncselekmény során a támadók egy fertőzött számítógépet használhatnak az adathalászat, a támadások indítása más rendszerek ellen vagy a malware terjesztése céljából, amikor a számítógépet nem közvetlenül támadják meg vagy használják bűncselekmény végrehajtására, hanem mint eszközt használják fel más célok elérése érdekében. Ebben az esetben a számítógép funkcionál eszközként, a támadók számára elérhető erőforrásként szolgál más kiÜgyvédek Lapja 2024 | 1

Kétségtelen, hogy a kiberbűncselekmények esetében a cél-eszköz elhatárolás nem minden esetben lehetséges egyértelműen. Az internethasználat terjedésével és a kibertér-szolgáltatások bővülésével együtt jár a felhasználók számának növekedése. Már-már teljesen természetes, hogy a kibertérben végezzük a feladatainkat, itt tanulunk, dolgozunk, itt intézzük bolti ügyeinket stb., a megszokottság folytán talán a figyelmünk is lankad, nő a biztonságérzetünk. Az utóbbi években egyre több hírt hallunk online térben megvalósult támadásokról, amelyek a személyes adatok mellett legtöbbször pénzügyi vállalatok, kormányzati szervek, nagyvállalatok ellen történnek, de nem maradnak el például a kórházak elleni

41

42

Digitális sötét oldal

támadások sem. 2020-ban Németországban nyomozás indult gondatlanságból elkövetett emberölés ügyében, amelyet egy zsarolóvírus okozott. A kibertámadás hálózati kiesést, rendszerhibát okozott, ami arra kényszerített egy németországi kórházat, hogy máshová irányítsa a betegeit, többek között a sürgős ellátást igénylőket. Ennek végeredményeként egy idős, azonnali ellátást igénylő hölgy életét vesztette.

a saját alkalmazottak vagy az alkalmazottak segítségévek követik el. Az elkövetők lehetnek akut pénzhiányban szenvedő alkalmazottak, akik ismerik a cég informatikai rendszerének hiányosságait, gyenge pontjait, és az elkövetéssel saját pénzzavarukat próbálják orvosolni, vagy a cég olyan alkalmazottai, akiket valamilyen személyes sérelem ért, és ezt kívánják megtorolni a bűncselekmény elkövetésével.

A kiberbűncselekmények esetében a sértettek sok esetben nem tesznek büntetőjogi feljelentést, mivel – úgymond – a felderítés nagyon nehézkes. Az ügy nyomozásának közepette kiderült, hogy az elkövetők nem a kórháznak szánták a zsarolóvírust, hanem a düsseldorfi egyetemnek. Az elkövetők célja az egyetem számítógéprendszerében történő károkozás volt, azonban átterjedt a kórház rendszerére. Példaesetünkben nem bizonyított tény a zsarolóvírus és a beteg halála közötti ok-okozati összefüggés, azonban a körülmények mindenképpen megalapozzák az elkövetők felelősségének vizsgálatát. Kihívások

A kiberbűncselekmények esetében az átlagosnál jóval magasabb a látencia. Az elkövetők, sértettek, egyéb érintettek személye, tulajdonságai és érdekei speciális kihívást jelentenek a bűncselekmények azonosítása és felderítése során. Aktív alanya (elkövetője) a bűncselekménynek, aki a bűncselekmény megvalósításában közreműködik. Az elkövető különlegessége, hogy amíg a hagyományos bűncselekmények elkövetői a statisztikák szerint nagy százalékban nem a magasan kvalifikált társadalmi rétegekből érkeznek, addig a kiberbűncselekmények elkövetői túlnyomórészt a magasan iskolázott csoport nemegyszer megbecsült tagjai. Az iskolázott, magas intelligenciájú elkövetők kézre kerítése nehéz feladat elé állítja a bűnüldözőket. Talán ez az egyik oka, hogy a kiberbűncselekmények között magas a látencia. További kihívást jelent, és nehezíti a megelőzést, hogy a sértett gazdasági szervezetek, kormányzati szervek, pénzügyi vállalatok kárára elkövetett kiberbűncselekmények több mint nyolcvan százalékát

A tapasztalatok szerint előfordul olyan elkövető is, aki pusztán pénzszerzési szándékból követi el a bűncselekményt. Tipikus eset, ha például egy cég bérszámfejtője fiktív dolgozókat hoz létre a számítógépes rendszerben, és felveszi a bérüket. A bankkártyával és bankszámlákkal kapcsolatos visszaélések elkövetői leggyakrabban szervezett bűnelkövetők, akik – kihasználva az internet lehetőségeit – több helyről, összehangolva követik el a cselekményt, nehezítve az azonosítást és a felderíthetőséget. Céljuk elsősorban a gyors haszonszerzés. Szervezett formában dolgoznak, hiszen a bűncselekmény elkövetése a technológia és a különböző feladatok és kapcsolódási pontok összehangolása nélkül szinte lehetetlen. Nem ritka azonban a szervezett formában elkövetett adatlopás, hiszen – mint már említettem – a mai gazdasági helyzetben az adat ugyanolyan, sőt egyes esetben felbecsülhetetlen értékkel bír, mint bármely más dolog. Az ilyen módon megszerzett adatokat saját célra hasznosítják, de általánosabb az értékesítésük. Tisztán látszik, hogy ezen elkövetők elsődleges célja az anyagi haszonszerzés, ami nem feltétlenül pénz formájában jelenik meg, jelentkezhet például a piaci részesedés növekedésének formájában is. Zavar és tehetetlenség a sértett oldalán

A magas látencia másik oka a sértettek viselkedésében rejlik. A sértetteknek problémát okoz a bűncselekmények felismerése is, például az adat eltulajdonítása; az információk (például tőzsde-, ipari, sze-

mélyes) megszerzése esetében a bűncselekmény ténye csak nehezen állapítható meg, vagy bankkártyahamisítás esetén csak jelentős késéssel, és nehezen határozható meg pontosan az elkövetés ideje. A sértettek egy része a pénzügyi szektor képviselői közül kerül ki, például bankok – akik a tapasztalatok szerint nem szívesen működnek együtt a hatóságokkal, vagy csak részleges információkat bocsátanak a rendelkezésükre – vagy jó imázzsal rendelkező gazdasági szervezetek, akik hírnevük megőrzése érdekében néha még a feljelentést sem teszik meg, hiszen az esetleg súlyos presztízsveszteség lenne. Sok esetben azonban az okozott kár mértéke nem vagy csak nehezen felbecsülhető. Ilyen esetben a sértett gazdasági szervezetek pusztán pénzügyi mérlegelés eredményétől függően tesznek feljelentést, vagy nem. Ha számításaik szerint az eljárás várható költsége, figyelembe véve a megtérülés valószínűségét, meghaladja vagy csak megközelíti az elszenvedett kár ös�szegét, az esetek többségében már a feljelentés megtételétől is eltekintenek. A kiberbűncselekmények esetében az átlagosnál jóval magasabb látencia további oka az ilyen jellegű bűncselekmények társadalmi megítélése. A sértettek sok esetben nem tesznek büntetőjogi feljelentést, ugyanis tapasztalataik azt mutatják, hogy az ilyen bűncselekmények felderítése nagyon nehézkes. Amennyiben megteszik a feljelentést, és jogerős bírói ítélet is születik, a gazdasági élet szereplői megpróbálják eltitkolni az egészet, nem ritkán szolgálati titoknak minősítve a jogerős ítéletet. Konkrét, jogerős ítéletek felkutatása során – tapasztalataim szerint – a szolgáltatók, pénzintézetek és gazdasági társaságok szolgálati titokra hivatkozva bizalmasnak minősítettek minden ilyen, informatikai bűncselekményben hozott konkrét bírósági ítéletet. Élvonalban az informatikai jogsértések terén

A magyarországi számítógépeket érintő jogsértések számában, formáiban a világ élvonalában vagyunk. Ennek egyik okaként tetten érhető a magyar elkövetők kreativitásán túl a sértetti közrehatás, felkészületlenség, az ismeretek hiánya. Nem véletlen, hogy a számítógépes környezetÜgyvédek Lapja 2024 | 1

Digitális sötét oldal

ben elkövetett bűncselekmények egyik nagy veszélye, hogy a felhasználó sokszor nem észleli, hogy bűncselekményt követtek el a sérelmére. A bűncselekmények felismerése mellett a felderítés is kihívást jelent, ugyanis a műszaki rendszerek különbözősége és természetesen az adat- és információtovábbítás gyorsasága miatt sok esetben nem egy elkövető magatartása valósít meg egy bűn-

böngésző segítségével, ami többféle módon is lehetséges, így az elkövető például proxyszervereken keresztül bonyolíthatja a hálózati forgalmazást a végpontok között, vagy olyan proxyszervereket vesz igénybe, amelyek az IP-cím meghamisítására alkalmasak. A cselekmény pontos meghatározása és a tényállás tisztázása mellett további nehézséget jelent az elkövetés ideje és az el-

A kiberbiztonság folyamatosan változó terület, az intézkedéseket rendszeresen frissíteni kell a legújabb fenyegetések elleni hatékony védelem érdekében. cselekményt, hanem több elkövetővel találkozunk. Az általam megkeresett sértettek esetében többször előfordult, hogy egy eljárásban több terhelt volt. Ráadásul közismert, hogy a bűncselekményeket milyen szervezettséggel követik el, sőt egyes esetekben még a személyek kiléte is köztudott. A bizonyítás azonban problémát jelentett. A sértettek elmondása szerint még nem fordult elő, hogy a bíróság bűnszervezetet vagy bűnszövetséget állapított volna meg. Hiányosságok a nyomozati szerveknél

További felderítési hiányosság, hogy a nyomozati szervek szakértelme, műszaki felszereltsége meglehetősen hiányos. A sértetteknek egyes esetekben azt is nehéz elmagyarázniuk, hogy konkrétan mely cselekmény miatt teszik a feljelentést. A bíróságok az esetek többségében nem tekintik a társadalomra olyan súlyosan veszélyesnek az informatikai bűncselekményeket, mint a hagyományos bűncselekményeket, és egyes esetekben az okozott kár nagyságától függetlenül enyhébben bírálják el, mint például a hasonló nagyságrendű kárt okozó hagyományos, vagyon elleni bűncselekményeket (például lopás). A feltárás nehézségei

A kiberbűncselekmények elkövetésének feltárásánál a legnagyobb nehézséget az elkövető azonosítása jelenti. A legegyszerűbb módja a felderítésnek az IP-cím és a hozzá tartozó személy azonosítása lenne, viszont ez az esetek nagy részében lehetetlen. Az ügyek lezárása különösen abban a helyzetben nehéz, ha az elkövető még az IP-címet is meghamisítja speciális (Tor) Ügyvédek Lapja 2024 | 1

követés helyének meghatározása. A bűncselekmény felismerése a legtöbb esetben eltér az elkövetés idejétől, hovatovább a felismerés olyan későn történik, hogy az elkövetés ideje már nem is határozható meg. Az összekapcsolt hálózatok következtében az elkövető(k) és a bűncselekménnyel érintett adatok, információk tárolási helye nem egyezik. Különös kihívást jelent a hely meghatározása az úgynevezett felhőalapú adattárolási rendszerekben, hiszen ez esetben még az adatok, információk tárolási helye sem határozható meg egyértelműen. A kiberbűncselekmények esetében egyre gyakoribb a nemzetközi szál. A nemzetközi kapcsolatok hiánya, hiányosságai, a cselekmények különböző minősítése tovább nehezíti, sőt gyakran lehetetlenné teszi a bűncselekmények felderítését és az eljárások lefolytatását. Felkészülés, megelőzés, hatáscsökkentés

Számos intézkedést tehetünk a kiberbűncselekmények megelőzése, a biztonság növelése érdekében. Ilyen intézkedések lehetnek (a teljesség igénye nélkül) a felhasználók képzése a kiberbiztonsági tudatosság növelése érdekében; a rendszerhasználat biztonságának növelése (például kétlépcsős hitelesítés); hozzáférési jogosultsági rendszer kialakítása; rendszeresen frissített operációs rendszerek és szoftverek, valamint biztonsági patchek használata; megfelelő védelmi szintű és megfelelően paraméterezett tűzfalak és vírusirtó programok használata; naprakész, rendszeresen felülvizsgált biztonsági intézke-

dések alkalmazása és naprakész frissítése; rendszeres biztonsági ellenőrzések és sebezhetőségi vizsgálatok és biztonsági auditok elvégzése. Ezek az intézkedések hozzájárulhatnak a szervezet kiberbiztonságának javításához és a kiberbűncselekmények megelőzéséhez. A kiberbiztonság folyamatosan változó terület, az intézkedéseket rendszeresen frissíteni kell a legújabb fenyegetések elleni hatékony védelem érdekében. A kiberbűncselekmények esetleges hatásainak csökkentése érdekében szintén számos intézkedést lehet tenni. Néhány intézkedési javaslat a kiberbűncselekményekkel járó következmények minimalizálására: az üzleti működés minél gyorsabb helyreállítása érdekében készített vészhelyzeti terv és visszaállítási stratégia; biztonsági másolatok készítése a kritikus adatokról, és biztonságos helyen tárolásuk; jelenlét kiberbiztonsági közösségben, és egymás közötti információmegosztás a biztonsági fenyegetésekről és támadási módszerekről; best practice-ok kialakítása. Az együttműködés erősítése a kiberbiztonsági közösségi együttműködés és információcsere. Ezen intézkedések kombinálása és rendszeres aktualizálása segíthet a kiberbiztonság szintjének növelésében és a kiberbűncselekmények esetleges hatásainak csökkentésében. Ahogy ebben az esetben is látjuk, a megelőzés, felderítés és bizonyítás azok a területek, amelyeknek fejlődniük kell. A fenti példából kiindulva: ha a kórház magasabb védelmi rendszert épített volna ki, megakadályozható lett volna-e a támadás? Más tartalmú, kockázatelemzésen alapuló üzletmenetfolytonossági terv alkalmazásával elkerülhető lett volna-e a tragédia? Kiberbűncselekmények esetében bizonyítható ok-okozati összefüggésen alapulva megállná a későbbiekben a helyét az emberölés vádja? Az elkövetők személyére nem derült fény, illetve felelősségre vonásuk sem történt meg. Üzenet

A fejlődés nem áll meg, egyre több és több lesz az ilyen bűncselekmény, amelyekre még nem létezik egységes szabályozás, és ez bizony a jelen és a jövő jogászainak és jogalkotóinak feladata lesz a mérnökökkel együttműködve. 

43

44

Digitális sötét oldal

Kiberbűncselekmények informatikus szemmel A cikkben a szerző néhány olyan - elgondolkodtató, illetve talán még jog­ alkotói, illetve jogalkalmazói beavatkozást vagy állásfoglalást is igénylő – sajátosságot ismertet, amelyek alapvetően megkülönböztetik egymás­ tól a kibertérben és a fizikai térben lezajló bűncselekményeket. Erdei Csaba, CEO ACPM IT Zrt., Budapest

A kibertér napjainkban az életünk meghatározó része. A digitalizáció előretörésével egyre több szolgáltatást vehetünk itt igénybe. Mind a gazdaság szereplői, mind az államigazgatás törekszik arra, hogy elektronikusan tudjuk intézni ügyeinket, sőt már olyan „érzékeny” területek, mint az egészségügy, vagy a jogi szolgáltatások is elérhetőek digitális eszközeinken keresztül. Ezért a kényelemért sokszor komoly árat fizetünk, mivel az „új technológia” jelenleg még számos biztonsági kockázatot rejt. Az elmúlt évtizedekben a kibertérben is feltűntek olyan jelenségek, mint a bűnözés, a terrorizmus, stabilitást fenyegető politikai aktivizmus, illetve akár a kiber kémkedési vagy kiber hadviselési műveletek (ami nem meglepő, hiszen például a NATO már 2016-ban deklarálta, hogy a kibertér operatív hadviselési terület, illetve ezt más országok, katonai tömbök is megtették). Mi a baj a kibertérrel?

A kiberbűnözés témaköre az elmúlt években sajnos a még aktuálisabbá vált. Riasztó számokat közölnek a hatóságok: a Magyar Nemzeti Bank adatai alapján hazánkban naponta több tízmillió forinttal károsítják meg az áldozatokat a kiberbűnözők. Ennek ráadásul többszöröse lehet a szervezeteket – cégeket, állami intézményeket – érintő károk anyagi vonzata, amelyről gyakran csak jelentős késéssel kerülnek napvilágra adatok (vagy egyáltalán nem, tekintve, hogy ezen bűncselekmények esetében nagy a látencia). A német hatóságok több százmilliárd euróra becsülik a kiberbűnözés által a nemzetgazdaságuknak okozott kár értékét. A gazdasági károk mellett a kritikus infrastruktúrát, illetve az alapellátást (ilyenek egyebek között az energiaellátás, az élelmiszeripar vagy az egészségügy) érintő kibertámadások az emberi életre is veszélyesek. 2020 szeptemberében a Düsseldorfi Egyetemi Kórházat ért zsarolóvírus támadás

miatt az intézmény nem tudott ellátni egy súlyos állapotban lévő beteget, aki egy másik intézménybe történő átszállítás közben életét vesztette. A helyszínek kérdésköre

Jelen írásban a kiberbűncselekmény „helyszínein” azoknak a valós fizikai helyeknek az összességét fogjuk érteni, ahol a bűncselekmény szempontjából releváns események történnek. Ezek a fizikai helyszínek lehetnek az elkövető és az áldozat tartózkodási lokációi, illetve a megtámadott vagy a támadáshoz használt informatikai eszközök (pl.: szerverek, weboldalak, egyéb felhasznált számítógépek) fizikai helyei. A helyszínek felderítésének egyik kiemelt technikai célja a bűnözők által használt infrastruktúra azonosítása, amelyek vizsgálatával a későbbiekben talán az elkövetők is azonosíthatóak lesznek. Emellett természetesen a helyszín megállapítása jogilag is szükséges, mivel ez a bűncselekmény egyik alapadata. A kibertérben a kommunikáció, illetve a „történések” alapvetően számítógépeken, hálózati eszközökön keresztül zajlanak, s ennek terepe a teljes internetes hálózat lehet, mindenféle földrajzi korlátozás nélkül. Emiatt egy kiberbűncselekmény helyszínének megállapítása gyakran komoly akadályokba is ütközhet. Mivel a támadó ellenérdekelt abban, hogy helyzete ismert legyen, így ezt általában technikai eszközökkel rejti el, és olyan köztes rétegeket használ, amelyek az támadás eredeti kiindulási helyszíneit elleplezik. Ezek a rétegek lehetnek egyszerűbb esetben anonimitást biztosító „dark webes” szolgáltatások, de rosszabb esetben akár az is történhet, hogy a támadó egy „járulékos” áldozat kompromittált eszközét használja arra, hogy onnan indítson támadást valódi célpontja ellen. A támadók emellett használhatnak publikus hálózati szolgáltatásokat is, akár egy kávézó vezeték-nélküli hálózatát is, ami nyilvánvalóan nem köthető hozzájuk.

Fenti lehetőségeket kihasználva a kiberkémkedés és a kiberhadviselés gyakori jellemzője, hogy tevékenységeik során más, harmadik országbeli eszközöket használnak valódi identitásuk elfedésére, vagy adott esetben kifejezetten arra, hogy az adott kibertámadást másik ország akciójának tüntessék fel. Amennyiben minden érintett résztvevő (támadó és áldozat) és minden érintett eszköz helyét tudjuk, abban az esetben is bonyolult jogi helyezettel találhatjuk szemben magunkat, mivel egyszerre több ország is érintett lehet, ezen országok jogszabályi és politikai különbségeikkel együtt. Ez manapság, főleg a szervezett bűnözői körök által elkövetett, határokon átívelő bűncselekmények esetében alapvetően jellemző: más országban tevékenykednek azok a bűnözők, akik a támadó kódokat biztosítják, máshol az adathalász csalók, akik megszerzik az adatokat. Ezt követően a bankszámlákat kiürítő támadók jellemzően egy harmadik országban lévő bankba utalják a pénzt, ahol további bűntársak gondoskodnak arról, hogy a lopott pénzt például különböző digitális valutákkal történő tranzakciókkal tüntessék el. A bűnözők által használt infrastruktúra azonosítása azért is fontos, mivel a már megtörtént bűncselekmények felderítése mellett a későbbi bűncselekmények megelőzésében is döntő szerepe lehet annak, ha ezeket az eszközöket kontroll alá tudjuk helyezni. E téren egyébként szakértőként nincsenek jó tapasztalataink. Zsarolóvírus támadásban és adathalász támadásokban részt vevő weboldalak és szerverek esetében is többször forÜgyvédek Lapja 2024 | 1

Digitális sötét oldal

dult elő a munkánk során, hogy ezek a hatóságoknak történő jelzés után is hetekig, hónapokig elérhetőek voltak az interneten keresztül, sőt a bűnözők szemmel láthatóan aktívan használták is ezen eszközöket. Még rosszabb a helyzet, ha az érintett eszközök külföldön vannak, mivel ebben az esetben a hazai hatóságoknak meg kell keresniük az adott állam hatóságát, ami rendszerint további időveszteséget jelent. A fent leírtak alapján levonhatjuk a szomorú következtetést: a helyzet javulására nem számíthatunk addig, amíg nem születnek olyan nemzetközi szintű egyezmények, illetve eljárások, amelyek lehetővé teszik a gyors és hatékony intézkedéseket, mind műszaki, mind jogi szempontból. Jelenleg még az Európai Unión belül sem működnek elég hatékonyan azon csatornák, amelyek eredményesen akadályoznák meg a kiberbűnözőket abban, hogy a lebukás, illetve a letiltás komolyabb veszélye nélkül használhassanak efféle eszközöket. Véleményem szerint indokolt lenne az is, hogy az állami szereplők, elsősorban a hatóságok mellett az internetes szolgáltatókra is terhelnénk (vállalható és elviselhető mértékben) a kiberbűnözők elleni fellépés felelősségét és kötelezettségét. Az időpontok kérdésköre

A kibertérben történt cselekmények időpontjainak megállapítása szintén nem triviális. Egyrészt egy-egy esemény – a már részletezett okokból – több országot és így akár számos időzónát is érinthet, ami megnehezíti az időpontok pontos értelmezését. Másrészt ezekben az esetekben az időpont megállapítását az esetleges fizikai cselekmények időpontja mellett (mint például, hogy az áldozat adott időben sms-t kap, hogy utalást kezdeményeztek a számlájáról) elsősorban úgynevezett „naplóbejegyzésekből” (a különböző informatikai rendszerek által rögzített, úgynevezett „logokból”) végezzük el. A naplóbejegyzések elvárt tartalma, hogy röviden, technikai módon összefoglaljál, hogy mely felhasználók, illetve folyamatok mikor, milyen tevékenységet végeztek a rendszerben. A logok alapján történő időpontok rögzítése során több problémába is ütközhetünk. Egyrészt bizonyos eszközökön, szoftvereken nem biztosított az, hogy ezek az időpontok hitelesek legyenek, mivel gyakran az adott eszköz lokális idejét mutatják, ami nem biztos, hogy szinkronban van bármilyen Ügyvédek Lapja 2024 | 1

központi idővel. Másrészt egyes kiberbűncselekmények esetében látjuk azt a tendenciát, hogy komoly előkészítő és felderítő munka után, akár hónapokon keresztül tartó tevékenységet követően hajtják végre a konkrét, súlyos bűncselekményt (jellemzően ilyenek egyes komolyabb zsarolóvírus támadások). Ilyen esetekben igen nehéz feladat a teljes időrendiséget technikailag megállapítani. Ennek okait a következő fejezetben taglaljuk részletesen. Bizonyítékok az IT rendszerekben

A kiberbűncselekmények felderítése során figyelembe vehető fő technikai bizonyítékok a már említett naplóbejegyzések. A naplóbejegyzéseket ideális esetben az informatikai rendszerek állítják elő működésük során. Habár a modern technológiák lehetővé teszik ezen bejegyzések központi gyűjtését, elemzését, hitelesítését és megőrzését, sok esetben azt tapasztaljuk, hogy az informatikai rendszerek – pénzügyi és/vagy kompetenciahiányosságok miatt – nincsenek erre felkészülve. Ilyenkor vagy létre sem jönnek ezek a naplóállományok, vagy bár léteznek, de nem megfelelő a kezelésük. Probléma lehet, ha a rendszer egyáltalán nem naplóz, vagy csak kevés információt rögzít, de az is gyakori, hogy a naplófájlok nem kerülnek elegendően hosszú ideig megőrzésre. Amennyiben az informatikai rendszerek – és itt egy szövevényes hálózat elemeire kell gondolnunk, akár több ezer eszközzel – nem naplóznak megfelelően, úgy egy incidens esetén gyakorlatilag nem lehetséges kideríteni azt, hogy a támadók egy adott hálózaton milyen erőforrásokhoz fértek hozzá, milyen adatokat loptak el, vagy milyen egyéb olyan tevékenységet végeztek, amely egy esetleges későbbi támadás kiindulópontja lehet. További problémát okoz, hogy a naplóbejegyzések az esetek döntő részében tulajdonképpen egyszerű szöveges fájlok vagy adatbázis bejegyzések. Ezek integritása, bizonyító ereje semmiképpen nem garantálható akkor, ha a támadó az adott rendszert nagyon magas jogosultsággal kompromittálja. A támadó a magas jogosultság birtokában törölheti, rosszabb esetben észrevétlenül módosíthatja a naplóbejegyzéseket. Ez egyes cselekmények felderítésében súlyos problémákat okozhat. Amennyiben például egy zsarolóvírus támadás után a rendszerek kármentesítése és visszaállítása során fertőzött gép marad a hálózaton, akkor a támadás

újra megismétlődhet. A bizonyítékok törlése és módosítása nyilvánvalóan a nyomozati munkát is akadályozza, sőt adott esetben teljesen hibás irányba is viheti. Másik típusú technikai bizonyíték lehet az elkövető eszközein található adatok, fájlok vizsgálata. Itt az a tény, hogy adott adatok, fájlok az adathordozón vannak, könnyen igazolhatóak, de az, hogy azok hogyan kerültek oda – lásd a naplóbejegyzések problémáit – már közel sem annyira nyilvánvaló. Emellett a támadásra használt eszközök azonosítása is okozhat problémákat, tekintettel arra, hogy azok a technikai azonosítók, amelyek egy hálózaton ezeket azonosítják, többnyire nem egyediek, másrészt meghamisíthatóak. Az elkövető(k) azonosítása

A kibertér bűnelkövetőinek azonosítása különbözik a fizikai tér bűnözőinek azonosításától. A technikai bizonyítékok megléte esetében a fő kihívás, hogy az elkövetőt össze kell kapcsolni az adott eszközökkel, adatokkal, cselekményekkel. Itt kiemelkedő szerepe lehet a „hagyományos” nyomozati és bizonyítási eljárásoknak, bár sajnálatos módon a kibertérben elkövetett bűncselekmények esetében nem segítenek az ujjlenyomatok, a DNS minták vagy egyéb biometrikus nyomok, s ugyanígy általában nemigen számíthatunk járókelő szemtanúkra vagy térfigyelő kamera felvételekre sem. Önmagában egyes technikai adatok nem feltétlenül kapcsolhatók össze egy adott személlyel. Amennyiben egy eszközt, vagy ros�szabb esetben egy hozzáférést is többen használnak, technikai módszerekkel nagy valószínűséggel nem lehet megállapítani, hogy ki használta az adott cselekmény elkövetésekor az eszközt. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az informatikai rendszerekben léteznek úgynevezett „technikai felhasználók”, amelyek eredendően nem személyekhez köthetőek, hanem rendszerfolyamatokhoz. Erre egy gyakori és szemléletes példa az, amikor az üzemeltetők automatikus, időzített feladatokhoz; például az adatmentések elvégzéséhez – létrehoznak egy „technikai felhasználót”. Ez a „felhasználó” üzemszerű esetben, programozott módon csak a mentéseket végzi. Ebben az esetben ez a felhasználó nyilvánvalóan elég nagy jogosultsággal fog rendelkezni ahhoz, hogy minden adatot elérjen, így ideális célpont lehet egy hacker

45

46

Digitális sötét oldal

számára is. Ha történetesen egy ilyen technikai felhasználónak gyenge jelszava van, akkor ezt a támadó úgy tudja kompromittálni, hogy ennek személyhez köthető nyoma nem marad. Ugyanez a helyzet abban az esetben is, ha a támadó egy szoftversérülékenységet tud kihasználni. Ebben az esetben szintén olyan jogosultságot fog szerezni, amely nem köthető hozzá. Mindezek mellett további probléma, hogy a támadók személyekhez köthető azonosítókat is képesek lehetnek kompromittálni (például egy gyenge jelszó próbálgatásos megtalálásával). Ebben az esetben a technikai bizonyítékok azt fogják mutatni, hogy az adott felhasználó nevében milyen cselekményeket hajtottak végre, de ha a kompromittálás ténye nem jól detektálható, akkor még az is vélelmezhető, hogy a cselekményeket az érintett felhasználó követte el.

– független, külső szereplők által végzett – megbízhatósági értékelése 1% körül van, és emellett bizonyítottan bankkártya-csalásokból származó forrásokból finanszírozzák online hirdetéseiket! A technikai védekezési lehetőségek áttekintése mellett természetesen szabályozási feladatok, kérdések is felvetődnek, amelyet a jogalkotóknak célszerű lenne megfontolni: • lehet-e a technikai védekezési eszközöket úgy alkalmazni, akár automatikusan is, hogy azok ne sértsenek adott esetben más jogokat (például profilok letiltása kontra szólásszabadság), • másrészt bevezethetőek-e olyan szabályozási elemek, amelyek lehetővé teszik, hogy egy hatósági megkeresésre a platform gyorsan és hatékonyan reagáljon, például adatok kiadásával, weboldalak, url-ek, bizonyos üzenet tartalmak letiltásával.

Bűncselekmények a közösségi média platformokon

Összefoglalás

A csalások sajátos terepét alkotják a közösségi média platformok. Itt általában nem műszaki-technológiai „hacker” tevékenység folyik, hanem jellemzően egyszerű adathalász támadások és csalások, amelyek többnyire az emberi hiszékenységet és gyengeségeket használják ki. A közösségi média platform nemcsak egy olyan közeg, ami lehetőséget biztosít a támadónak, hogy felvegye a kapcsolatot az áldozattal, hanem emellett értékes információkat is szolgáltat számára az áldozatról, amelyeket az elkövető fel is használ. Rögzítenünk kell, hogy az ilyen platformokon történő valamennyi kommunikáció (pl.: hirdetések, post-ok, beszélgetések, megjegyzések, üzenetek) a platformszolgáltató rendszerein megy keresztül. Ismert tény, hogy ezen szolgáltatók sok esetben beavatkoznak a felhasználók kommunikációjába, amennyiben nem a platform meghatározott szabályai szerint viselkednek. Meglátásunk szerint jelenleg a közösségi média platformok – bár megtehetnék – mégsem fordítanak elegendő figyelmet arra, hogy a kiberbűnözői tevékenységet hatékonyan állítsák meg ezen a színtéren. Sajnos itt is tapasztalható, hogy számos olyan profil, felhasználó és egyéb entitás, amely akár több bűncselekményben érintett, akár hónapokon keresztül folyamatosan elérhető a platformon. Érthetetlen például, hogy az egyik legnagyobb ilyen közösségi médiumon hogyan hirdethet olyan webáruház, amelynek a

A számos felvetett probléma és hiányosság mellett szeretnék rögzíteni néhány gondolatot: A modern informatikai megoldások ma már több fenti problémát képesek megfelelően kezelni (mint például a bizonyítékok (naplóbejegyzések, egyéb rendszeradatok) előállítása és megőrzése, a távoli hozzáférések esetében a többfaktoros azonosítás, vagy a fejlett hálózati határvédelmi eszközök, melyek számos támadást képesek gátolni). Az ezen a téren tapasztalt hiányosságok elsősorban a szervezetek pénzügyi, illetve tudásbeli hiányosságából erednek. A kiberbűnözők elleni fellépés, valamint a kiberbűncselekmények felderítése és megakadályozása terén nemzetközi szabályok és eljárások kidolgozása lenne szükséges, e nélkül ez a harc nem lesz hatékony. Véleményem szerint az internet infrastruktúráinak (mint például az internet és tartalomszolgáltatók, webtárhelyek, szerverek biztosításával foglalkozó szolgáltatók) üzemeltetőinek, valamint a közösségi média platformok üzemeltetőinek és az úgynevezett tech-óriásoknak is nagyobb szerepet kell vállalniuk a kiberbűnözés elleni küzdelemben. A jogalkotónak szabályozniuk kell ezt a területet is. Fontos megemlíteni, hogy itt pusztán a szabályozás önmagában kevésnek bizonyulna, mindenképpen felügyelni és szankcionálni is kellene a szolgáltatók működését, ami hatósági feladatként jelentkezne az államigazgatásban.

A kiberbűncselekmények hazai jogi szabályozása

Cikkem második részében a „2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről” információs rendszereket érintő paragrafusairól (375. §, 423. §, 424. §) teszek néhány megjegyzést, szintén kifejezetten informatikai nézőpontból elemezve a témakört. Első megközelítésben – informatikai és kiberbiztonsági szakértőként – meglehetősen kevésnek tartom ezt a három paragrafust, amelyekből ráadásul a 375. § tulajdonképpen csak eszközként említi az „információs rendszert”. Az elmúlt években számos országban tapasztaltuk, hogy a különböző állami szervezetek komoly reformokat indítottak a kiberbűncselekmények visszaszorítása érdekében.1 Több országban mind a kiberbűncselekmények definiálásában, mind pedig azok kezelésében (például elektronikus bizonyítékok kezelésének szabályozása) más megközelítést láthatunk, mint a hazai gyakorlat (két afrikai példa Dél-afrikai Köztársaság2 és Kenya3 törvényei). Ezekben az országokban olyan fontosnak ítélték ezt a kérdéskört, hogy külön kiberbűnözés elleni törvényeket hoztak. A hazai gyakorlatot jogi oldalról informatikusként nem áll hatáskörömben értékelni. Ezt meghagyom a jogász kollégáknak, megjegyezve, hogy ezek az események alapvetőn összetettebbnek tűnnek, mint amit a hazai szabályozás tükröz. Emellett véleményem szerint néhány esetben mindenképpen felül kellene vizsgálni ezen paragrafusokat az elmúlt évek történéseinek, illetve egyes informatikai szakmai sajátosságok fényében. Érdemes lenne jogászok és informatikai szakértők együttes bevonásával diskurzust kezdeményezni a jelenlegi szabályozás kapcsán, hogy ez megteremti-e a lehetőséget minden kiberbűncselekmény megfelelő módon történő elbírálására? Példaként említeném a „cybersquatting” elnevezésű cselekményt, ami során valaki regisztrál egy domain nevet, amely más vállalat, márka vagy név tulajdonjogába ütközik, és aztán ezt próbálja különböző tevékenységekre (általában csalás vagy a jogtulajdonostól pénz szerzése) használni. A cybersquattingra jellemző, hogy az érintett domain nevek általában hasonlóak vagy azonosak lehetnek egy már létező márkanévvel vagy védjeggyel. Ilyen például az otpbank.hn oldal bejegyzése Hondurasban vagy a 0tpbank.hu (az o betű helyett 0 karakter szerepel) bejegyzése hazánkban. E tevékenységet például a kenyai törvény önálló cselekményként is bünteti. Ügyvédek Lapja 2024 | 1

Digitális sötét oldal

Egyik fő kritikai megjegyzésem a 423. § (4) ponthoz kapcsolódik: „A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt közérdekű üzem ellen követik el.” Itt mindenképpen szeretnék rámutatni arra, hogy az elmúlt időszak tapasztalatai alapján a „közérdekű üzem” hatókör megjelölés jelentősen leszűkíti azt a területet, amely komolyan védendő volna. Sajnos ebben a definícióban számos olyan ágazat nincs benne, amelyek támadása esetén az elkövetők kritikus nagyságú károkat tudnak okozni, akár emberi életekben mérhetőt is, mint például az egészségügy, élelmiszeripar, vegyipari gyártás területén. E hatókör bővítése esetén mindenképpen javasolt figyelembe venni a „Irányelv az egész Unióban egységesen magas szintű kiberbiztonságot biztosító intézkedésekről (NIS2 irányelv)” irányelvet, amely „kockázatos” és „kiemelten kockázatos” ágazatokat határoz meg, az alábbiak alapján: Kiemelten kockázatos ágazatok: • energia, közlekedés, egészségügy, víz, gyógyszeripar, digitális infrastruktúrák, kihelyezett szolgáltatók, világűr Kockázatos ágazatok: • posta, futárszolgálatok, hulladékgazdálkodás, elektronikai gyártás, járműgyártás, élelmiszer előállítás és forgalmazás, digitális szolgáltatások, vegyipar, kutatóhelyek. A NIS2 meghatározásánál alapvetően figyelembe vették a COVID járvány és az orosz-ukrán háború hatásait is. Főként a világjárvány miatt került a középpontba az egészségügy, mely szegmens informatika szempontból nem számít sem jól szabályozottnak, sem fejlettnek – szemben mondjuk a pénzügyi ágazattal. Az elmúlt években jelentősen emelkedtek az incidensszámok e szektorban4. Tekintettel arra, hogy az egészségügyi intézmények kiberbűnözői szempontból nem számítanak „nehéz célpont”-nak, viszont cserébe az elérhető káros hatás igen nagy – lásd zsarolóvírus támadás miatt történő szolgáltatás leállás – így ezen a területen rövid- és középtávon csak romló tendencia várható. Hasonló módon indokolt a súlyosabban büntetendő körbe emelni legalább három további gyártási ágazatot, nevezetesen a gyógyszeripart, a vegyipart és az élelmiszeripart. Ezen szektorokra szintén jellemző, hogy nagyon komoly károkat lehet okozni, így ezen szereplők támadását indokolt volna nagyobb büntetési tétellel sújtani. Érdekességképpen említenék egy Ügyvédek Lapja 2024 | 1

amerikai esetet, amikor a JBS Foods nevű húsipari cég egy kibertámadás miatt kénytelen volt napokra leállítani az Egyesült Államok öt legnagyobb húsfeldolgozó üzemét5. Azt talán nem is kell hangsúlyoznom, hogy mi történhet abban az esetben, ha a támadók esetlegesen ezen ágazatok gyártási folyamataihoz férnek hozzá illetéktelen módon. A 424. § kapcsán is van teszek egy kritikai észrevételt. Ennek a paragrafusnak az informatikai biztonsági szakmai megítélése már a kezdetektől fogva ellentmondásos. Bár szerepel a paragrafusban a kitétel, hogy a vétséget az érintett „bűncselekmény elkövetése céljából” kell, hogy elkövesse, de a szöveg megfogalmazásával alapvető probléma az, hogy a benne felsorolt tevékenységek, nevezetesen, hogy „a) jelszót vagy számítástechnikai programot készít, átad, hozzáférhetővé tesz, megszerez, vagy forgalomba hoz” napi rendszerességgel történnek meg hazánkban és a világban. Ezek ugyanis egy jogszerűen működő, a digitális gazdaság és a nemzetbiztonság szempontjából kulcsfontosságú iparág, a kibervédelmi és kiberbiztonsági ipar alapvető eszközeinek, termékeinek számítanak, főként a „készít” és a „hozzáférhetővé tesz” tevékenységek esetében. A kiberbiztonságban esszenciális fontosságú, hogy az informatikai rendszerekben lévő informatikai hibákat a szakértők megtalálják és kijavítsák. E tevékenység során naponta kiberbiztonsági szakértők ezrei hivatásszerűen keresnek hibákat a rendszereikben. Tekintettel arra, hogy manapság számos rendszert világszerte használnak, egyegy komolyabb hiba megtalálása esetén ezen hibák tényét és valamilyen szintű technikai leírását sok szakértő nyilvánosságra hozza annak érdekében, hogy megvédje a felhasználókat, illetve segítse az üzemeltetők és a fejlesztők munkáját. A hibák nyilvánosságra hozatalának eljárására egyes szakmai szervezetek adtak ki ajánlásokat6, illetve a gyártóknak is vannak erre eljárásaik, sőt, publikus sérülékenységi adatbázisok is vannak7. Tekintettel arra, hogy az informatika egyes részterületei az elmúlt évtizedekben önálló tudománnyá váltak (mint például a számítástudomány, mesterséges intelligencia, adattudomány), illetve a matematikával is vannak közös területek (mint a kriptográfia és kriptoanalízis, vagy a PKI technológiák), így bizonyos komolyabb biztonsági problémák elemzései akár tudományos cikkekben is megjelenhetnek8.

Tény, hogy az így nyilvánosságra került információt a kiberbűnözők is fel tudják használni – sőt érdekesség, hogy adott esetben a gyártó által kiadott szoftverjavítás is alkalmas lehet arra, hogy a támadó kártékony kódot készítsen ez alapján – ennek ellenére ez a tevékenység elengedhetetlen, sőt nagy erőforrásokkal támogatandó és fejlesztendő. Korszerűsítés, szakmai eszmecsere szükségeltetik

Fentiek alapján indokoltan tartom és javaslom a „2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről” törvény kiberbűncselekményekről szóló fejezeteinek korszerűsítését, valamint ezt támogatandó, átfogó szakmai diskurzus indítását a témában. A cikk az Adatszalon Kollégiumban 2023. február 9-én elhangzott előadás szerkesztett, bővített változata. A szerzőről: Erdei Csaba 2000 óta foglalkozik kiberbiztonsággal, korábban fejlesztőként, később tanácsadóként és szakértőként. Jelenleg az ACPM IT Zrt. kiberbiztonsági tanácsadó cég társtulajdonosa és cégvezetője, munkatársaival hazai és nemzetközi projekteken dolgoznak. Az FSF.hu Alapítvány kuratóriumának elnöke volt 2007-2017 között. Magyarország kiberkoordinátorának, illetve a Nemzeti Kiberbiztonsági Koordinációs Tanács szakértője, valamint több kiberbiztonsági munkacsoport titkára és tagja volt 2013-14-ben. 

Jegyzetek 1

2 3 4 5 6

7 8

The global state of cybercrime legislation 2013 – 2023: A cursory overview prepa­ red by the Cybercrime Programme Office of the Council of Europe (C-PROC) Cybercrimes Act 19 of 2020 – Republic of South Africa The Computer Misuse and Cybercrimes Act No. 5 of 2018 – Republic of Kenya European Union Agency for Cybersecu­ rity (ENISA) - Health Threat Landscape 2023. 07. 05. https://www.cnet.com/news/privacy/ jbs-meat-plants-reopening-in-us-afterransomware-attack/ Coordinated Vulnerability Disclosure Policies in the EU – ENISA - https:// www.enisa.europa.eu/publications/ coordinated-vulnerability-disclosure-poli­ cies-in-the-eu https://www.cve.org/About/Overview Security Analysis of MD5 Algorithm in Password Storage February 2013 Authors: Mary Cindy Ah Kioon, ZhaoShun Wang

47

48

Továbbképzés

Új kamarai tagok figyelmébe

Kreditpontszerzés lehetőségek A lapunkban publikált szakcikkeket is beszámítják

A Magyar Ügyvédi Kamara Oktatási és Akkreditációs Bizottsága (a továb­ biakban: MÜK OAB) az alábbiakban tájékoztatja a területi ügyvédi kama­ rai tagként tevékenységét megkezdő ügyvédet, alkalmazott ügyvédet, kamarai jogtanácsost, az ügyvédi tevékenységet Magyarországon állandó jelleggel folytató európai közösségi jogászt és alkalmazott európai közös­ ségi jogászt (a továbbiakban együtt: továbbképzésre kötelezettet) a továbbképzési kötelezettségére vonatkozó legfontosabb tudnivalókról. I. A továbbképzési kötelezettség teljesítése

Az ügyvédi tevékenységet folytatók továbbképzési kötelezettségéről szóló 18/2018. (XI.26.) MÜK szabályzat (a továbbiakban: továbbképzési szabályzat) alapján a továbbképzési kötelezettség teljesítéséhez a nem mentesített továbbképzésre kötelezettnek kamarai tagságának kezdő napjától évente 16 db, és az 5 éves továbbképzési időszak alatt összesen 80 db kreditpontot kell szerezni azzal, hogy ezzel párhuzamosan a MÜK Elnöksége által meghatározott kötelező képzési eseményeket is teljesíteni kell. A következő évre és a következő továbbképzési időszakra legfeljebb 16 kreditpont vihető át. II. Elektronikus Továbbképzési Nyilvántartási Rendszer

A MÜK Elektronikus Továbbképzési Nyilvántartási Rendszer működtetésével támogatja a továbbképzési kötelezettség teljesítését. A rendszeren keresztül a személyre szabott továbbképzési profilban évenkénti bontásban nyomon követhetők a megszerzett kreditpontok, továbbá itt érhető el a MÜK Digitális Könyvtára, illetve az egyedi kreditpont bejelentésekkel és mentesítéssel kapcsolatos kérelmek is ezen a felületen keresztül terjeszthetők elő. A kreditszerzés részletszabályait az alábbi ábra mutatja be:

Az Elektronikus Továbbképzési Nyilvántartási Rendszer a www.muktovabbkepzes.hu címen (a BÜK tagok a www.buktovabbkepzes.hu címen) Ügyfélkapus azonosítást követően a KASZ szám megadásával érhető el. III. Hol és hogyan szerezhetők kreditpontok? Kik mentesülnek a továbbképzési kötelezettség alól?

Kreditpont a MÜK és a területi kamarák által szervezett képzéseken, továbbá a továbbképzési szabályzat alapján akkreditált képzési hely által szervezett képzésen egyaránt teljesíthető. Ezekben az esetekben a megszerzett kreditpontot a képzés szervezője jelenti be. Ezen túl a továbbképzési szabályzat 5.4.1. pontja további kreditszerzési módokat is nevesít, amelyek esetében a kreditpontot maga a továbbképzésre kötelezett jelenti be az Elektronikus Továbbképzési Nyilvántartási Rendszeren keresztül a továbbképzési évet követő hatvanadik napig. A kérelmet a MÜK OAB bírálja el. A kérelmek többségéhez a www.mük.hu/oab-iratmintak oldalon elérhető, megfelelően kitöltött igazolás csatolása szükséges. (Folyóiratunkban, az Ügyvédek Lapjában közzétett publikációk bejelentésére szolgáló nyomtatvány is itt tölthető le, illetve ezen igazolás szerkesztőségüntől is kérhető, itt: ugyvedeklapja@panpress.hu – Szerk.)

A továbbképzési szabályzat bizonyos feltételek teljesítése esetén a továbbképzésre kötelezetteket mentesíti a továbbképzési kötelezettség teljesítése alól. A mentesítés kizárólag az adott 5 éves továbbképzési időszakra vonatkozik, és nem terjed ki a MÜK által kötelezőként meghatározott képzésekre, ezeket mentesítés esetén is teljesíteni kell. A mentesülésre vonatkozó rendelkezéseket a továbbképzési szabályzat 2.15. és 2.15./A. pontjai tartalmazzák. IV. A továbbképzési kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezménye

A továbbképzési kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezménye az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) 149. § (1) f) pontja értelmében a kamarai tagság területi kamara általi megszüntetése. Az Üttv. 149. § (7) bekezdése értelmében, „akinek a területi kamara az ügyvédi kamarai tagságát az (1) bekezdés f) pontjában szabályozott okból szünteti meg, a továbbképzési kötelezettség teljesítésének igazolásáig nem vehető fel tagként területi kamarába és nem vehető ügyvédi kamarai nyilvántartásba”, azaz az ismételt tagfelvétel feltétele az elmulasztott kreditpontok megszerzése (pl. amennyiben valaki a 80-ból csak 75 kreditpontot szerzett, annak a tagság megszüntetését követően a felvételi kérelem részeként igazolnia kell az elmulasztott 5 db kreditpont teljesítését). A kamarai tagságot az ötéves továbbképzési ciklus végén akkor kell megszüntetni, ha a továbbképzésre kötelezett (amen�nyiben nem mentesített) • nem szerzi meg az évi 16 db kreditpontot (kreditpontátvitellel sem), • nem szerzi meg öt év alatt a 80 db kreditpontot, vagy • nem teljesíti a kötelezően előírt hivatásrendi képzési eseményeket. Ez tehát azt jelenti, hogy a kamarai tagsági jogviszony megszüntetésére akkor is csak öt év elteltével kerül sor, ha már az első évben elmulasztotta a kötelezett a 16 db kreditpont megszerzését. V. Továbbképzéssel kapcsolatos további kérdések feltételére hol van lehetőség?

A továbbképzéssel kapcsolatos további információk, ismeretanyagok a MÜK OAB honlapján, a www.mük.hu/tovabbkepzes oldalon érhetők el. A kötelező továbbképzéssel kapcsolatos kérdéseiket kérjük, hogy az oktatas@muknet.hu levelezési címre küldjék meg. Ügyvédek Lapja 2024 | 1

AZ ÜGYVÉDEK BIZTOSÍTÓJA.

BALESET? BETEGSÉG?

VAN KÉT JÓ VÁLASZUNK

A baj bárkivel megtörténhet, ezt mi pontosan tudjuk. Akár velünk vagy családtagjainkkal is. A MÜBSE PERFEKT PRO Ügyvédi Balesetbiztosítás nem előzi meg a bajt, de nagyon nagy segítséget jelent. Otthoni, közelekedési vagy sportbaleset? A biztosítás választható csomagokat (gyermek csomaggal is), széleskörű fedezetet és magas szolgáltatási összegeket kínál, rendkívül kedvező díj ellenében.

Még többet szeretne? Válassza az exkluzív MÜBSE PERFEKT PRO MED Ügyvédi Egészségbiztosítást, amellyel járóbeteg-szakorvosi ellátásokat, labor- és diagnosztikai vizsgálatokat, ambuláns és egynapos műtéteket, nagyértékű diagnosztikai eljárásokat vehet igénybe – hosszú várakozás nélkül. És ha ez nem elég, non-stop orvosi tanácsadást nyújtunk és prevenciós kiegészítő szolgáltatásokat is választhat.

Részletek: www.mubse.hu

A biztosítás szolgáltatója az UNION Vienna Insurance Group Biztosító Zrt.

LXIII. évfolyam 1. szám

2024 január–február

Dr. Czirják-Nagy Ágota: Rendkívüli előnyöket, egyben egyelőre aggasztó buktatókat is hozhat az ügyvédeknek a mesterséges intelligencia alkalmazása