Naptár 2021

1

Naptár 2021 A szlovéniai magyarok évkönyve

Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási

Intézet

Magyar

Nemzetiségi

Művelődési

Intézet Muravidéki

Magyar Önkormányzati

Nemzeti

Közösség

Lendva 2020

2

Naptár 2021

Szerkesztőbizottság:

Lektorálás, korrektúra: Tördelés: Kiadja:

A szlovéniai magyarok évkönyve

A Népújság szerkesztősége, az MNMI és az MMÖNK Szakszolgálata

Böröcz Nándor Meszelics László a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet, a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet és a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség

Naptárillusztrációk: A muravidéki magyar értéktár fotói.

Nyomda: Schwarz print d.o.o.

ISSN 1318-0290

3

Kedves olvasók!

Kedves muravidékiek!

Ismét a kezükbe vehetik azt a kis kiadványt, amely több mint hatvan éve minden évben eljut a muravidékiek otthonaiba. Ez az a könyv, amelyet az itteniek többsége a karácsony és az újév közötti időszakban mindig nagyon vár. Miért is? Talán mert összekötő kapocs a fiatalok és az idősebbek között, egy olyan évkönyv, amelyben együtt pillanthatnak vissza az elmúlt év történéseire, tervezgethetik a következő év feladatait, megismerhetik a szlovéniai magyarság értékeit, történelmét.

A Naptár 2021 kiadását idén is a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet és a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség közös erőfeszítései tették lehetővé, ezáltal juthatott el önökhöz.

A hosszú téli estéken sok más mellett olvashatnak a Muravidéki Értéktár gyöngyszemeiről, végiglapozhatják a kalendárium gazdag

4

képes visszatekintőjét, megismerkedhetnek tájházainkkal, meghatározó történelmi személyekkel, a jubiláló Lendva nagyközséggel, a Szent Katalin-templom történetének újabb részleteivel...

Kívánom, hogy legyen olyan élmény a Naptár 2021 lapozgatása, olvasgatása, amelyre később is boldogan visszaemlékeznek. Minél többször vegyék a kezükbe a könyvet családjuk körében, a pattogó tűz mellett, ismerjék fel együtt a fényképeken az ismerősöket, vagy valamelyik esemény láttán jusson együkbe egy-egy szép emlék, tanuljanak valami újat és érdekeset a szövegekből.

Fogadják tőlünk sok szeretettel a kezükben lévő kis kiadványt!

5

Soós Mihály, a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet igazgatója

6

A 2021-es év A 2021-es évnek 365 napja van, ez 52 hét. Péntekkel kezdődik és ér véget.

Az évszakok kezdete: A TAVASZ március 20-án 09 óra 37 perckor kezdődik, amikor a nap a Kos jegyébe lép (tavaszi napéjegyenlőség). A nappal és az éjszaka ugyanolyan hosszú.

A NYÁR június 21-én 03 óra 32 perckor kezdődik, amikor a nap a Rák jegyébe lép (nyári napforduló). A nappal a leghosszabb, az éjszaka a legrövidebb.

Az ŐSZ szeptember 22-én 19 óra 21 perckor kezdődik, amikor a nap a Mérleg jegyébe lép (őszi napéjegyenlőség). A nappal és az éjszaka ugyanolyan hosszú.

A TÉL december 21-én 15 óra 59 perckor kezdődik, amikor a nap a Bak jegyébe lép (téli napforduló). A nappal a legrövidebb, az éjszaka a leghosszabb.

7

A Szlovén Köztársaság

ünnepei:

• Január 1. és 2., péntek és szombat

Újév • Február 8., hétfő Szlovén kultúrünnep • Április 4., vasárnap Húsvétvasárnap • Április 5., hétfő Húsvéthétfő • Április 27., kedd Az ellenállás napja • Május 1. és 2., szombat és vasárnap A munka ünnepe • Június 25., péntek Az államiság ünnepe • Augusztus 15., vasárnap Nagyboldogasszony napja • Október 31., vasárnap A reformáció napja • November 1., hétfő Mindenszentek • December 25., szombat Karácsony • December 26., vasárnap Az önállóság ünnepe 8

Magyarország ünnepei:

• Január 1., péntek

Újév • Március 15., hétfő Nemzeti ünnep az 1848/49-es forradalom tiszteletére • Április 2., péntek Nagypéntek • Április 4., vasárnap Húsvétvasárnap • Április 5., hétfő Húsvéthétfő • Május 1., szombat A munka ünnepe • Május 23., vasárnap Pünkösdvasárnap • Május 24., hétfő Pünkösdhétfő • Augusztus 20., péntek Szent István király ünnepe • Október 23., szombat Az 1956-os forradalom ünnepe • November 1., hétfő Mindenszentek • December 25. és 26., szombat és vasárnap Karácsony 9

J a n u á r

Boldogasszony hava 1. Péntek 2. Szombat 3. Vasárnap 4. Hétfő 5. Kedd 6. Szerda 7. Csütörtök 8. Péntek 9. Szombat 10. Vasárnap 11. Hétfő 12. Kedd 13. Szerda 14. Csütörtök 15. Péntek 16. Szombat 17. Vasárnap 18. Hétfő 19. Kedd 20. Szerda 21. Csütörtök 22. Péntek 23. Szombat 24. Vasárnap 25. Hétfő 26. Kedd 27. Szerda 28. Csütörtök 29. Péntek 30. Szombat 31. Vasárnap

10

Fruzsina, Újév Ábel, Újév másnapja Genovéva, Benjámin Titusz, Leóna Simon Boldizsár, Vízkereszt Attila, Ramóna Gyöngyvér Marcell Melánia Ágota Ernő Veronika Bódog Lóránt, Lóránd Gusztáv Antal, Antónia Piroska Sára, Márió Fábián, Sebestyén Ágnes Vince, Artúr Zelma, Rajmund Timót Pál Vanda, Paula Angelika Károly, Karola Adél Martina Marcella, Gerda

F e b r u á r Böjtelő hava 1. Hétfő 2. Kedd 3. Szerda 4. Csütörtök 5. Péntek 6. Szombat 7. Vasárnap 8. Hétfő 9. Kedd 10. Szerda 11. Csütörtök 12. Péntek 13. Szombat 14. Vasárnap 15. Hétfő 16. Kedd 17. Szerda 18. Csütörtök 19. Péntek 20. Szombat 21. Vasárnap 22. Hétfő 23. Kedd 24. Szerda 25. Csütörtök 26. Péntek 27. Szombat 28. Vasárnap

12

Ignác Ajda, Karolina Balázs Csenge, Ráhel Ágota, Ingrid Dóra, Dorottya Rómeó, Tódor Aranka, Szlovén kultúrünnep Abigél, Alex Elvira Bertold, Marietta Lídia, Lívia Ella, Linda Bálint, Valentin Kolos, Georgina Julianna, Lilla, Húshagyókedd Donát, Hamvazószerda Bernadett Zsuzsanna Aladár, Álmos Eleonóra Gerzson Alfréd Mátyás Géza Edina Ákos, Bátor Elemér

M á r c i u s Böjtmás hava 1. Hétfő 2. Kedd 3. Szerda 4. Csütörtök 5. Péntek 6. Szombat 7. Vasárnap 8. Hétfő 9. Kedd 10. Szerda 11. Csütörtök 12. Péntek 13. Szombat 14. Vasárnap 15. Hétfő 16. Kedd 17. Szerda 18. Csütörtök 19. Péntek 20. Szombat 21. Vasárnap 22. Hétfő 23. Kedd 24. Szerda 25. Csütörtök 26. Péntek 27. Szombat 28. Vasárnap 29. Hétfő 30. Kedd 31. Szerda

14

Albin Lujza Kornélia Kázmér Adorján, Adrián Leonóra, Inez Tamás Zoltán Franciska, Fanni Ildikó Szilárd Gergely Krisztián, Ajtony Matild Kristóf, Magyar nemzeti ünnep Henrietta Gertrúd, Patrik Sándor, Ede József, Bánk Klaudia Benedek Beáta, Izolda Emőke Gábor, Karina Irén, Írisz Emánuel Hajnalka Gedeon, Johanna Auguszta Zalán Árpád

Á p r i l i s Szent György hava 1. Csütörtök 2. Péntek 3. Szombat 4. Vasárnap 5. Hétfő 6. Kedd 7. Szerda 8. Csütörtök 9. Péntek 10. Szombat 11. Vasárnap 12. Hétfő 13. Kedd 14. Szerda 15. Csütörtök 16. Péntek 17. Szombat 18. Vasárnap 19. Hétfő 20. Kedd 21. Szerda 22. Csütörtök 23. Péntek 24. Szombat 25. Vasárnap 26. Hétfő 27. Kedd 28. Szerda 29. Csütörtök 30. Péntek

16

Hugó Áron Buda, Richárd Izidor, Húsvét Vince, Húsvéthétfő Vilmos, Bíborka Herman Dénes Erhard Zsolt Leó, Szaniszló Gyula Ida Tibor Anasztázia, Tas Csongor Rudolf Andrea, Ilma Emma Tivadar Konrád Csilla, Noémi Béla György Márk Ervin Zita, Az ellenállás napja Valéria Péter Katalin, Kitti

M á j u s Pünkösd hava 1. Szombat 2. Vasárnap 3. Hétfő 4. Kedd 5. Szerda 6. Csütörtök 7. Péntek 8. Szombat 9. Vasárnap 10. Hétfő 11. Kedd 12. Szerda 13. Csütörtök 14. Péntek 15. Szombat 16. Vasárnap 17. Hétfő 18. Kedd 19. Szerda 20. Csütörtök 21. Péntek 22. Szombat 23. Vasárnap 24. Hétfő 25. Kedd 26. Szerda 27. Csütörtök 28. Péntek 29. Szombat 30. Vasárnap 31. Hétfő

18

Fülöp, Jakab, A munka ünnepe Zsigmond, A munka ünnepe Tímea, Irma Mónika, Flórián Györgyi, Adrián Ivett, Frida Gizella Mihály Gergely Ármin, Pálma Ferenc Pongrác Szervác, Imola Bonifác Zsófia, Szonja Mózes, Botond Paszkál Erik, Alexandra Ivó, Milán Bernát, Felicia Konstantin Júlia, Rita Dezső, Pünkösd Eszter, Eliza, Pünkösdhétfő Orbán Fülöp, Evelin Hella Emil, Csanád Magdolna Janka, Zsanett Angéla

J ú n i u s Szent Iván hava 1. Kedd 2. Szerda 3. Csütörtök 4. Péntek 5. Szombat 6. Vasárnap 7. Hétfő 8. Kedd 9. Szerda 10. Csütörtök 11. Péntek 12. Szombat 13. Vasárnap 14. Hétfő 15. Kedd 16. Szerda 17. Csütörtök 18. Péntek 19. Szombat 20. Vasárnap 21. Hétfő 22. Kedd 23. Szerda 24. Csütörtök 25. Péntek 26. Szombat 27. Vasárnap 28. Hétfő 29. Kedd 30. Szerda

20

Tünde Kármen, Anita Klotild Bulcsú Fatime Norbert, Cintia Róbert Medárd Félix Margit, Gréta Barnabás Villő Antal, Anett Vazul Jolán, Vid Jusztin Laura, Alida Levente, Arnold Gyárfás Rafael Alajos, Leila Paulina Zoltán Iván Vilmos, Az államiság napja János, Pál László Irén, Levente Péter Pál

J ú l i u s Szent Jakab hava 1. Csütörtök 2. Péntek 3. Szombat 4. Vasárnap 5. Hétfő 6. Kedd 7. Szerda 8. Csütörtök 9. Péntek 10. Szombat 11. Vasárnap 12. Hétfő 13. Kedd 14. Szerda 15. Csütörtök 16. Péntek 17. Szombat 18. Vasárnap 19. Hétfő 20. Kedd 21. Szerda 22. Csütörtök 23. Péntek 24. Szombat 25. Vasárnap 26. Hétfő 27. Kedd 28. Szerda 29. Csütörtök 30. Péntek 31. Szombat

Tihamér, Annamária Ottó Kornél, Soma Ulrik Emese, Sarolta Csaba Apollónia Ellák Lukrécia Amália Nóra, Lili Izabella, Dalma Jenő Örs, Stella Henrik, Roland Valter Endre, Elek Frigyes Emília Illés Dániel, Daniella Magdolna Lenke Kinga, Kincső Kristóf, Jakab Anna, Anikó Olga, Liliána Szabolcs Márta, Flóra Judit, Xénia Oszkár

A u g u s z t u s Kisasszony hava 1. Vasárnap 2. Hétfő 3. Kedd 4. Szerda 5. Csütörtök 6. Péntek 7. Szombat 8. Vasárnap 9. Hétfő 10. Kedd 11. Szerda 12. Csütörtök 13. Péntek 14. Szombat 15. Vasárnap 16. Hétfő 17. Kedd 18. Szerda 19. Csütörtök 20. Péntek 21. Szombat 22. Vasárnap 23. Hétfő 24. Kedd 25. Szerda 26. Csütörtök 27. Péntek 28. Szombat 29. Vasárnap 30. Hétfő 31. Kedd

24

Boglárka Lehel Hermina Domonkos, Dominika Krisztina Bettina, Berta Ibolya László Emőd Lőrinc Zsuzsanna, Tiborc Klára Ipoly Marcell Mária, Nagyboldogasszony Ábrahám Jácint Ilona Huba István, Szent István király ünnepe Sámuel, Hajna Mirjam, Menyhért Bence Bertalan Lajos, Patrícia Izsó Gáspár Ágoston Beatrix, Erna Rózsa Erika, Bella

Szeptember Szent Mihály hava 1. Szerda 2. Csütörtök 3. Péntek 4. Szombat 5. Vasárnap 6. Hétfő 7. Kedd 8. Szerda 9. Csütörtök 10. Péntek 11. Szombat 12. Vasárnap 13. Hétfő 14. Kedd 15. Szerda 16. Csütörtök 17. Péntek 18. Szombat 19. Vasárnap 20. Hétfő 21. Kedd 22. Szerda 23. Csütörtök 24. Péntek 25. Szombat 26. Vasárnap 27. Hétfő 28. Kedd 29. Szerda 30. Csütörtök

26

Egyed, Egon Rebeka, Dorina Hilda Rozália Viktor, Lőrinc Zakariás Regina Mária, Adrienn Ádám Nikolett, Hunor Teodóra Mária Kornél Szeréna, Roxána Enikő, Melitta Edit Zsófia Diána Vilhelmina Friderika Máté, Mirella Móric Tekla Gellért, Mercédesz Kende, Eufrozina Jusztina, Pál Adalbert Vencel Mihály Jeromos

O k t ó b e r Mindszentek hava 1. Péntek 2. Szombat 3. Vasárnap 4. Hétfő 5. Kedd 6. Szerda 7. Csütörtök 8. Péntek 9. Szombat 10. Vasárnap 11. Hétfő 12. Kedd 13. Szerda 14. Csütörtök 15. Péntek 16. Szombat 17. Vasárnap 18. Hétfő 19. Kedd 20. Szerda 21. Csütörtök 22. Péntek 23. Szombat 24. Vasárnap 25. Hétfő 26. Kedd 27. Szerda 28. Csütörtök 29. Péntek 30. Szombat 31. Vasárnap

28

Malvin Petra Helga Ferenc Aurél Brúnó, Renáta Amália Koppány Dénes Gedeon Brigitta Miksa Kálmán, Ede Helén Teréz Gál Hedvig Lukács Nándor Vendel Orsolya Előd Gyöngyi, Az 1956-os forradalom ünnepe Salamon Blanka, Bianka Dömötör Szabina Simon, Szimonetta Nárcisz Alfonz Farkas, A reformáció napja

N o v e m b e r Szent András hava 1. Hétfő 2. Kedd 3. Szerda 4. Csütörtök 5. Péntek 6. Szombat 7. Vasárnap 8. Hétfő 9. Kedd 10. Szerda 11. Csütörtök 12. Péntek 13. Szombat 14. Vasárnap 15. Hétfő 16. Kedd 17. Szerda 18. Csütörtök 19. Péntek 20. Szombat 21. Vasárnap 22. Hétfő 23. Kedd 24. Szerda 25. Csütörtök 26. Péntek 27. Szombat 28. Vasárnap 29. Hétfő 30. Kedd

30

Marianna, Mindenszentek Achilles Győző Károly Imre Lénárd Rezső Zsombor Tivadar Réka Márton Jónás, Renátó Szilvia Aliz Albert, Lipót Ödön Gergő, Hortenzia Jenő Erzsébet Jolán Olivér Cecília Kelemen, Klementina Emma Katalin Virág Virgil Stefánia Taksony András, Andor

D e c e m b e r Karácsony hava 1. Szerda 2. Csütörtök 3. Péntek 4. Szombat 5. Vasárnap 6. Hétfő 7. Kedd 8. Szerda 9. Csütörtök 10. Péntek 11. Szombat 12. Vasárnap 13. Hétfő 14. Kedd 15. Szerda 16. Csütörtök 17. Péntek 18. Szombat 19. Vasárnap 20. Hétfő 21. Kedd 22. Szerda 23. Csütörtök 24. Péntek 25. Szombat 26. Vasárnap 27. Hétfő 28. Kedd 29. Szerda 30. Csütörtök 31. Péntek

32

Elza Melinda, Vivien Ferenc, Olívia Borbála, Barbara Vilma Miklós Ambrus Mária Natália Judit Árpád Gabriella Luca, Otília Szilárda Valér Etelka, Aletta Lázár, Olimpia Auguszta Viola Teofil Tamás Zénó Viktória Ádám, Éva Eugénia, Karácsony István, Az önállóság napja János Kamilla Tamás, Tamara Dávid Szilveszter

(Király M. Jutka)

Eseménynaptár

2020-ban történt

34

A Szúnyogh Sándor-emléknap ünnepi műsora keretében átadták a Szúnyogh Sándor ifjúsági irodalmi díjat Somi Eva harmadikos középiskolásnak.

Az év elején Dončić Dejan került a Nafta 1903 Labdarúgóklub felnőtt csapatának vezetőedzői posztjára.

35

Hosszúfaluban januárban megtartották az első közös hagyományos disznóvágást.

Zala György kulturális nívódíjban részesült Kósa Ferenc, Šetar Lucija (képünkön), Szabó Ferenc, Schmidt István és Török Eta.

36

A Lendvai Népi Egyetem megünnepelte megalapításának 60. évfordulóját.

Nem maradt el a hagyományos tollfosztás és tökmagköpesztés Szerdahelyen, a helyiek legnagyobb rendezvénye.

37

Tóth Erzsébet lett a Muravidéki Pedagógusok Egyesületének új elnöke.

A Lendvai Zsinagógában magas rangú állami részvétellel került sor a holokauszt 75. évfordulójára szervezett szlovéniai emlékműsorra.

38

Magyarországi tulajdonosa és új igazgatósága van a Lendvai Terme komplexumnak.

A Lendva Községi Sportszövetség kihirdette az év sportolóit: Denša Luka cselgáncsozó, Horváth Eszter úszó és a Nafta 1903 felnőtt csapata végzett az élen.

39

Bemutatták Gál Anasztázia Kitaposott utak a Muravidéken című filmjét, mely a dobronaki kivándorlás-történeteket dolgozza fel.

Az alsólakosi Szödött-vödött Társulat új bohózatcsokrot vitt színre, a társulat öt évének legjobb produkcióját.

40

Régi ismerősök, történetek néznek vissza a februárban megjelent, Lakosi fényképek című fotóalbumból.

A Muravidéken a farsangi hétvégén és húshagyókedd napján számos településen a maskurák vették át a hatalmat. A fotón a völgyifalui felvonulás.

41

A teremíjászati versenyeken a lendvai íjászok kitűnő eredményeket értek el, három egyéni bajnoki címet szerezve.

Göntérházán a Lakodalom volt a mi utcánkban című fotókiállítással folytatódott a régi fényképeket bemutató tárlatsorozat.

42

A lendvai várgalériában március 6-án nyílt meg a 2020-as év nagy kiállítása a híres olasz mester, Giorgio de Chirico késői metafizikus korszakának alkotásaiból.

Muraszombatban bemutatták a közel 74 ezer szócikket tartalmazó magyar–szlovén digitális nagyszótárt, a magyar és szlovén egyetemek közös munkáját.

43

Hodoson és Domonkosfán még megtartották a március 15-i rendezvényeket, a koronavírusjárvány terjedése miatt a többi muravidéki és anyaországi ünnepély elmaradt.

A pandémia miatt március közepén leállt a közélet: bezárták az iskolákat, a vendéglátóhelyeket, megszűnt a tömegközlekedés, lezárták a határokat…

44

Lendva Község a járvány alatt melegkonyhát kezdett működtetni az idősebbeknek és a rászorulóknak.

A községek védőmaszkokat osztottak ki a polgároknak, a nemzetiségileg vegyesen lakott területen a magyar közösség is minden háztartásba juttatott maszkot.

45

A muraszombati kórház hazai cégek támogatásával speciális védőfelszereléseket szerzett be.

A hagyományos dobronaki hímestojás-kiállítást a virtuális térben szervezték meg, a Kézművességek Háza közösségi oldalán volt látható.

46

A magyar kormány jelentős mennyiségű védőfelszerelést adományozott a muraszombati kórháznak, melyet a magyar közösség és a Lendvai Főkonzulátus vezetőinek jelenlétében adtak át.

Az oktatás a járvány miatt a tantermekből a világhálóra költözött. A távoktatás módjait megtapasztalta a kétnyelvű iskolák közel 1.100 tanulója és diákja is.

47

Készül a völgyifalui tájház, múzeumi és oktatási részt is terveznek az épületben.

A járványhelyzet miatt elmaradtak a hagyományos rendezvények, anyák napján is rendhagyó módon köszöntötték fel az édesanyákat.

48

Májusban, a múzeumok világnapján a Lendvai Zsinagógában Király-Moss Suzanne és Császár Sebastijan alkotásaiból az első videómegnyitós kiállítást rendezték meg.

A Magyar Regionális Nemzetiségi Fejlesztési Intézet (ProFutura) vezetését Berden Mario vette át.

49

Május végén a Hosszúfalu–Rédics határátkelőn találkozott Anže Logar szlovén és Szijjártó Péter magyar külügyminiszter, bejelentve a magyar–szlovén határ megnyitását a járvány után.

A muravidéki magyarság június 4-én a zsitkóci Hetés Barátság Parkban faültetéssel és emléktábla-avatással emlékezett a trianoni szerződés aláírásának 100. évfordulójára.

50

Nagy siker: a lendvai Nafta 1903 a szlovén focitörténet második olyan másodosztályú csapata lett, amely bejutott a Szlovén Kupa döntőjébe. Így végül a második hely is aranyszínben fénylett.

A lendvai biogázerőműben súlyosan megszegték az előírásokat, a petesháziak végleges bezárást és kártérítést követelnek.

51

Nevet kapott a domonkosfai tájház: Domonkosfai Porta.

Dobronakon, az Ocean Orchids orchideafarmon leszedhették az első muravidéki vaníliatermést.

52

A szlovén kormány a magyar és az olasz képviselővel több konkrét projektet is meghatározó külön­meg­álla­ podást kötött.

A pinceiek az egykoron sértésnek számító „pincei póka” elnevezést büszkén felvállalva hagyományt és márkanevet teremtettek. A Pókafesztre gazdag programot állítottak össze.

53

A Bánffy Központ nyári könyvbemutatóján ZágorecCsuka Juditnak a nemzetiségi könyvtárakról szóló tanulmánykötetével, valamint a Muratáj legújabb számával ismertették meg a közönséget.

Szülőfalujában, Dobronakon is bemutatták Cár Jenő színművész Moja zgodba (Az én történetem) című pályarajzi könyvét.

54

A Lendvai Kétnyelvű Középiskolában úgy a szakmai, mint az általános érettségin kiváló eredmények születtek: három arany- és egy gyémántbizonyítvány.

A bizonytalan járványügyi helyzet és a korlátozások ellenére több gyermek- és ifjúsági tábort is sikerült lebonyolítani.

55

Radamosban a nyár derekán kiállítást és műhelymunkákat szerveztek, hogy „ne merüljön feledésbe” a kézműves hagyomány.

Lendvai ősbemutatóval indult sikeres útjára Horváth Botka Áron fiatal hazai rendező Delčki/ Részecskék című kétnyelvű játékfilmje.

56

Az Utazó magazin kihirdette az 2019-es év legjobb vendéglátóhelyeit: a Muravidékről a Hancsik falusi turizmus (képünkön a Hancsik házaspár) és a Cuk Borház kapta a díjat.

A Lendvai Zsinagógában megnyílt Stojan Kerbler, az egyik legjobb szlovén fotós, a 2020as Prešerenéletműdíjas kiállítása.

57

A magyar nemzeti közösség gazdaságfejlesztési pályázatán hét vállalkozó részesült vissza nem térítendő támogatásban.

A muravidéki magyarság Dobronakon tartotta meg központi megemlékezését augusztus 20-a alkalmából, ahol köszöntőt mondott az újonnan kinevezett szlovéniai magyar nagykövet, Dávid Andor Ferenc is.

58

A LeSzSz Társulat a Herner Ferike faterja című darabbal aranyminősítést nyert a KASZT-on, a Kárpát-medencei ama­tőr­szín­ját­szá­ si szemlén.

A Nemzetközi Halászléfőző Verseny a járványhelyzet miatt Halászlénap lett „to go”, azaz „fogd és vidd” változatban, mint ahogy utána a Bográcsfeszt is.

59

Nagyobb felújítási munkálatok zajlottak a kapornaki tájháznál.

A Muravidéken – Lendván és Domonkosfán – szerepelt a Magyar Állami Népi Együttes.

60

Göntérházi otthonában köszöntötték fel a 90. életévét betöltő dr. Varga József írót, költőt, nyugalmazott egyetemi tanárt.

Szeptemberben indult a „Magyarul a Muravidéken” támogatási program a magyar mint anyanyelv tanulásának ösztönzésére. A pályázatra 85 tanuló jelentkezett.

61

Tűzben született címmel a ljubljanai Magyar Kulturális Intézetben megnyílt a lendvai bronzöntő művésztelep kiállítása.

Az együttműködési megállapodások aláírásával útjára indult a Muravidéki Magyar Faluprogram, mely a falvak kisebb-nagyobb beruházásait segíti.

62

A Rómer Flóris Terv keretében sor került a hos�szúfalui (képünkön) és a kisfalui harangláb felújítására.

Több év után új muravidéki meséskönyv készült: a Népújság és az MNMI közös kiadásában megjelentek Kelep Elek meséi Abraham Klaudia tollából.

63

Októberben elkezdődött a lendvai Szent Katalinplébániatemplom nagyszabású felújítása, melyhez magyarországi támogatás is érkezik.

Somi Erik lett az első muravidéki lovas a Nemzeti Vágta történetében, akinek sikerült bejutnia a középdöntőbe.

64

A hodosi magyar önkormányzat a kapornaki tájháznál megtartotta a már hagyományos gyermekszüretet.

Király MáriaMuca magyar állami kitüntetést, Bronz Érdemkeresztet kapott, melyet az október 23-i nemzeti ünnepen vehetett át.

65

Dobronakon a Kézművességek Háza udvarán elkészült a pajta, mely a hagyományőrzési és idegenforgalmi jellegű helyi beruházások sorába illeszkedik.

A koronavírusjárvány erős őszi hulláma miatt még drasztikusabb intézkedések léptek életbe, korábban csak a második világháború után hirdettek ki éjszakai kijárási tilalmat.

Az eseménynaptár a Népújság archívuma alapján készült.

66

67

68

(Tomka Tibor)

30 éves az önálló Szlovénia 2021-ben 30. születésnapját ünnepli a független Szlovénia. A harmincadik jubileum előtt tisztelegve az önállósulási folyamatról, az önálló szlovén állam 10. és 20. évfordulójának megünnepléséről a Népújságban megjelenő írások, összegzések, vélemények válogatásával világítjuk meg a már-már történelmi távlatokban lévő történéseket.

Bevezető

Szlovénia formálisan 1991. június 25-én lett független, önálló állam. Ezen a napon fogadták el a függetlenségi nyilatkozatot, illetve az önállóságról és függetlenségről szóló alkotmányos alapokmányt. Mindkettő egy nappal később, 1991. június 26-án került kihirdetésre Ljubljanában. Azóta június 25-én ünnepli Szlovénia az államiság napját. A függetlenség kikiáltását megelőzte az önállósulásról szóló népszavazás, amelyen elsöprő, 88,5 százalékos eredménnyel Szlovénia lakossága az önállósulás mellett döntött. A népszavazást 1990. de­ cem­ber 23-án tartották meg és 26-án hirdették ki. Azóta kerül megünneplésre december 26-án az önállóság és egység napja.

Az említett két szlovén államünnep formálisan egyértelműen a szlovén önállósulás két legfontosabb eseménye. Azonban a kronológiailag korábbi esemény, vagyis a népszavazás kihirdetése előtt, valamint a két történés közötti időszakban, illetve az időben későbbi fontos esemény, a függetlenség kikiáltása után is fontos önállósulási események zajlottak. Nem utolsó sorban csak ezután következett az 1991. június 27-e és július 6-a közötti tíznapos szlovén önállósulási háború, amely az első európai háborús cselekmény volt a második világháború után, amelyben a szlovén erőknek sikerült feltartóztatni a jugoszláv szövetségi erőket és megtartani a kulcsfontosságúnak bizonyuló határátkelőket.

Július 7-én a szlovén és a szövetségi jugoszláv fél aláírta a brioni megállapodást, 69

A Szlovén Köztársaság címere.

A Szlovén Köztársaság zászlója. A szlovén képviselőház fogadta el 1991. június 24-én az 1974-es Alkotmány módosításával. Első ízben az SZK Területvédelmi Egységének tisztjei: Bojan Šuligoj, Andrej Kocbek, Uroš Krek, Goran Vidrih és Stojan Ledinek emelték fel az önállósulás kihirdetésekor Ljubljanában.

amely biztosította a status quo-t, illetve ennek nyomán a jugoszláv alakulatok elhagyták Szlovénia területét. Az éppen önállósuló állam pedig elkezdhette göröngyös útját a függetlenség és az önállóság nemzetközi elismeréséért. Mindenképpen szükséges megemlíteni, hogy az önállósulás és a rendszerváltozás Szlovéniában párhuzamos folyamat volt, hatottak egymásra és igazából csak együtt tárgyalhatók.

A függetlenségi népszavazás és az azt megelőző fontos események

Az önálló, független szlovén állam gondolata évszázadokra nyúlik vissza, a szlovén értelmiség, illetve politikum az 1848-as „nemzetek tavaszán” fogalmazta meg első ízben az egységes, önálló szlovén állam gondolatát, majd az első világháború után a különböző délszláv államalakulatokban részben meg is valósult ez a gondolat, különösképpen az 1974-es jugoszláv alkotmány elfogadásával. Az 1980-as évek közepére az akkori szocialista Jugoszláviában mind politikailag, mind gazdaságilag erőteljes bomlás indult, az államalkotó nemzetekben, köztük 70

a szlovénban is egyre erősödött a változás igénye. A társadalmi életben, az ifjúság körében, a kultúrában egyre több volt a demokratikus politikai változásokat, a többpártrendszert és egyben az önálló szlovén államot követelő hang. Mindez 1990-re, részben az európai történések nyomán csúcsosodott ki és vezetett a párhuzamosan folyó rendszerváltozáshoz és önállósuláshoz.

Ez a folyamat például már a Népújság 1990-es első számában is nyomon követhető, még nem a címoldalon, de az újság előkelő helyén. A Jugoszláv Kommunista Szövetség XIV. rendkívüli kongresszusa elé írt, „A párt kész a versengésre” című cikk lényegében arról szól, hogy az addigi egyeduralkodók a politikai színtéren készek felvenni a harcot más programokkal. Az ominózus pártkongresszus néhány napra rá a szlovén küldöttség minden lényeges demokratizálásra irányuló javaslatát leszavazta, ami miatt az elhagyta a belgrádi pártkongresszust, és ezzel mintegy „átkelve a Rubiconon” elindította Szlovénia önállósulási folyamatát. A kivonulással ugyanis egyértelműek lettek a törésvonalak, nyilvánvalóvá vált, hogy a jugoszláv tagországok nem tudnak megegyezni a közös jövőben. A szövetségi, leginkább szerb politikai erők ezután folyamatos nyomás alá helyezték Szlovéniát, következett a gazdasági blokkád, a gazdasági önállósulás elindítása. Hétről hétre olvashatók a lapban cikkek új pártok megalapításáról, a régi párt átalakulásáról, 71

április 8-án pedig már az első szabad választások első, majd 22-én a második fordulója következett. Az első államelnök a választások eredményeként Milan Kučan, az átalakult kommunista párt vezetője lett.

Csupán néhány héttel később összeállt az első szlovén képviselőház és kormány is, ebben viszont az új erők, új pártok kaptak vezető szerepet.

A szlovén és a jugoszláv szövetségi vezetők között egyre feszültebbé vált a helyzet. A szlovén és a horvát demokratikus választásokon győztes demokratikus erők kifelé még azt mutatták, hogy a jugoszláv szövetségben képzelik el a jövőt. Különböző javaslatok születtek, így például a független államok konföderációja is szóba került, de végül mindkettő állam inkább a függetlenség mellett döntött. A megválasztott köztársasági elnök, Milan Kučan, illetve a kormányfő, Lojze Peterle elkezdték építeni az önállóságra készülő ország diplomáciai kapcsolatait. Nyilvánvalóvá vált, hogy a rendszerváltozás általános gazdasági nehézségei, a jugoszláv piac elvesztése gondot fog okozni, valamint egyre súlyosabbak voltak az átalakulás szociális vetületei is. Megszületett a függetlenségi nyilatkozat szövege, késő őszre már a Népújságban, helyi véleményekkel kiegészítve megjelent a függetlenségi népszavazás szükségességének gondolata is, majd a december végi népszavazásig szinte mindegyik számban a függetlenséggel, az önállósulással foglalkozó írások jelentek meg. Végül a Népújság 1990-es utolsó száma konstatálta, hogy a szlovén választópolgárok december 23-án 88,5 százalékos többséggel a független Szlovénia mellett döntöttek. Az eredményt december 26-án hirdették ki.

72

A sikeres népszavazás és a függetlenség közötti időszak

Az 1991-es év már az első napoktól gyorsan zajló történésekkel, fontos döntésekkel telt. Kiderült, hogy Szlovénia önálló pénznem bevezetését tervezi, s a képviselőház központi témájává tette annak a kérdésnek az eldöntését, hogy Szlovénia milyen eszközökkel védekezzen a szerbeknek a pénzügyi rendszerbe történő beavatkozásai ellen. A szlovén politikusok február során elkezdték azt nyilatkozni, hogy a következő évre Szlovénia már független állam lesz, ha kell, akkor egyoldalúan szakad ki az ország a délszláv kötelékből. Közben Horvátországban már zajlottak a később kialakuló véres háború előzményei, a helyi szerbek barikádokat emeltek.

Szlovéniában egyre nehezebbé vált a gazdasági helyzet, áprilisban megmutatkozott az is, hogy igencsak inog a Peterle-kormány pozíciója. Ennek ellenére május folyamán a szlovén kormány a Szlovén Nemzeti Bankról, a bankok és takarékpénztárak betétjeinek védelméről, a külföldi hitelügyletekről és hitelviszonyokról, az állampolgárságról, a külföldiekről, az útlevelekről, az országhatár megszűnéséről és a határ védelméről, valamint a közúti forgalom biztonságáról szóló törvényjavaslatokat tárgyalta, vagyis megteremtette a tényleges önállósulás feltéte­leit.

Május végén ült össze Milan Kučan elnök, Lojze Pe­terle kormányfő, France Bu­čar, a parlament elnöke, Ja­nez Janša védelmi és Igor Bav­čar belügyminiszter, hogy megtárgyalják a honvédelmi és belügyi ala73

kulatok feladatait és intézkedéseit, működésük törvényi feltételeit. A Népújság a május 24-i számában Pozsonec Mária képviselővel készített beszélgetést az „Önállósulási csomagról”, a 31-i számában pedig már az ország elleni „destabilizálási kísérletről” számolt be: „A Mariborban lezajlott események világosan bebizonyították, hogy az ország destabilizálását tervező erők pontosan meghatározott terv szerint dolgoznak. Így Kosovo, Pakrac, Knin és Vukovár szelleme Szlovéniában is megjelent, a feszültség tehát délről Szlovénia szívébe tevődött át.”

Június elején is nagy ütemben zajlottak a történések, megjelent az első szlovén bélyeg, a nyilvánosság elé került a tervezett szlovén zászló és címer is. Végül június 25-én elfogadták a függetlenségi nyilatkozatot, illetve az önállóságról és függetlenségről szóló alkotmányos alapokmányt. Két napra rá a jugoszláv szövetségi alakulatok megpróbálták ellenőrzésük alá vonni a határátkelőhelyeket, elkezdődött a tíznapos háború. A szlovén erők sikeresen ellenálltak, majd a brioni megállapodással rendeződni látszott a helyzet, július végére pedig már megállapodás is született a szövetségi alakulatok kivonásáról Szlovénia területéről. Ezután Szlovénia legfontosabb feladata a függetlenség elismertetése volt, a fegyvereket egyértelműen a diplomácia váltotta fel. Ennek igazán december közepére lettek meg az eredményei, ugyanis ekkor kezdték az európai országok sorban elismerni az önálló Szlovén Köztársaságot. Az év végén Szlovénia elfogadta első Alkotmányát is.

74

Az önállósulás történelmi távlatból

A Népújság 2001-es évfolyamának 25. számában az önállósulás 10. évfordulóján ez szerepel: „Vasárnap, június 25-én Szlovénia az államiság napját ünnepelte.

A központi rendezvény, amelyen az államelnök, Milan Kučan mondott ünnepi beszédet, Ljubljanában a Köztársaság terén zajlott. A központi rendezvény előtt a parlament díszüléssel emlékezett a tíz évvel ezelőtt lezajlott eseményekre. Egyébként országszerte különböző módon emlékeztek meg a 91-es eseményekről. A lendvai községben a község, a Szlovén Tisztek Területi Egyesülete, a ’SEVER’ Rendőri Veterán Egyesület, valamint a Szlovéniáért Veteránok Területi Egyesülete szervezésében emlékeztek meg a Szlovén Köztársaság önállósulásának 10. évfordulójáról. A hosszúfalui helyszínen, közvetlenül a terelőútra való csatlakozásnál szép számban gyűltek össze az emberek.”

Ezen ünnepi beszédet Janko Deželak, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára, Aleksander Jevšek, a Muraszombati Rendőrkapitányság képviselője, valamint Kocon József polgármester mondott. A beszédekben a szlovén önállósulás eszméjének történelmi kibontakozását, az önállósulási háború, a különleges történelmi esély megragadásának fontosságát méltatták. Ahogy Janez Deželak mondta, az „önállósági háború” a rövidsége ellenére valódi háború volt, és általa Szlovénia egy, az államiság minden attribútumával rendelkező állammá vált.

Szavai szerint büszkék lehetünk Szlovénia gazdasági helyzetére, a teljesen „délre” irányuló korábbi gazdaság ugyanis tíz év alatt átirányította termelését a nyugati világ felé, nemzeti össztermékünk, eredményeink már összehasonlíthatók, sőt magasabb szintűek az EU szegényebb államainál. Emellett legalább alapjaiban megtartottuk a nép szociális helyzetét, habár egyre növekednek a különbségek az emberek között. Ennek ellenére szerinte kimondhatjuk, tíz évvel ezelőtt csak álmodhattunk a mostani helyzetünkről.

Lehet, hogy csak hiú ábránd, tette hozzá Jevšek, de az országban továbbra is szükség lenne egy olyan nemzeti konszenzusra, amilyen Szlovéniára tíz évvel korábban jellemző volt. Az aktuális célok, a NATO- és az EU-tagság ezt ugyanis megkövetelik. Aleksander Jevšek méltatta a rendőrséget is, amely nagy felelősséget vállalt. Elmondása szerint a mai rendőrök büszkék lehetnek arra, hogy a rendőri alakulatok szerte az országban, így a hosszúfalui határátkelőnél is részt vettek a harcokban, az ország megteremtésében.

Kocon József szavai szerint az önálló Szlovéniában eltelt tíz év nagy idő egy 75

A hosszúfalui határátkelőhely védőinek az események 10. évfordulójára állítottak emlékművet.

ember számára, de kis idő egy ország életében. Egyes statisztikai adatok szerint csak a magyarok büszkébbek az államukra, mint a szlovénok, sajnos azonban Szlovéniában az emberek kevésbé bíznak az állami intézményekben, testületekben. Szerinte ezen mindenképpen javítani kell. A polgármester emellett beszédében hangsúlyozta, hogy a fiatal korosztály perspektíváira a jövőben nagyobb figyelmet kell szentelni, majd mindenkinek gratulált a 10 éves jubileum alkalmával.

A három ünnepi szónok a beszédek elhangzása után felfedte az önállósulás 10. évfordulója alkalmával felállított emléktáblát, majd az ünneplő közönséggel együtt meglátogatta a tíz évvel ezelőtti események színhelyeit.

Hasonlóképpen zajlottak az ünnepségek a 20. évfordulón is, ebben az esetben azonban az ünnepségsorozatból kimaradt a muravidéki magyarság, így ennek újságja, a Népújság is inkább a kisebbségi jogok helyzetével foglalkozik.

Király M. Jutka a 20. jubileum után így vélekedik „Jószomszédság, önállóság és kisebbség” című vezércikkében: 76

„A napokban – Szlovénia 20 éves önállósulási évfordulójára készülve – felpörögtek a diplomáciai események Szlovénia és Magyarország között.

Borut Pahor szlovén miniszterelnök újságírói háttérbeszélgetésen tett bíráló nyilatkozatot Orbán Viktor magyar miniszterelnökről és Magyarország EU-elnökség utáni elszigeteléséről; a budapesti szlovén nagykövet behívatása, majd Pahor Orbánhoz címzett levele például az egyik legolvasottabb magyar hírportál legolvasottabb hírei közé került... Szlovéniában gyengébb visszhang kísérte a történteket, a leggyakoribbak talán az internetes sajtóhírek voltak.

A magyar nemzetiséget a nagypolitikai események kikerülték és ő is bölcsen kikerülte őket. Az érdek mindenképpen a jószomszédi viszonyok, kapcsolatok megőrzése. Talán a szlovén diplomácia vezetőjét idézve lehet mondani: – Sajnálom, hogy megtörténhetett mindez. Mindannyiunknak okosabban kellene viselkednünk, tisztában kellene lennünk azzal, hogy következményei lehetnek annak, amit mondunk.” És a muravidéki magyar kisebbséget valahogy kikerülték a Szlovénia önállósulásának 20. évfordulója kapcsán szervezett helyi rendezvények is, melyet Lendván – nem a legszerencsésebben és az itt élő magyar kisebbség felé nem egészen korrekt módon –az Ellenállás Napjának 70. évfordulójával kapcsoltak össze. Míg az 1991-es történelmi napokban a muravidéki magyarok ott voltak a függetlenségi harcosok közt, ott voltak a határátkelőkön, mert a nemzetiségi hovatartozás nem jelentett kibúvót – és ilyen szempontból nem is kell azt jelentenie ma sem –, az ünneplések során a nemzetiség szinte említést sem érdemelt.

Csupán egy példával élve: a petesházi határátkelőnél az 1991-es határvédőknek leleplezett emléktáblán egy magyar szó sincs...

Az összeállításhoz mindenképpen hozzá kell tenni, hogy a muravidéki magyarság mind az önállósulásról szóló népszavazás során, mind a tíznapos önállósulási háborúban egyértelműen a független és önálló Szlovénia mellett állt ki, ezt pedig bizonyítják a hosszúfalui, a hodosi, nem utolsó sorban a petesházi határátkelőn történtek, amelyek egy külön összeállítást is megérdemelnének.

Természetesen 30 éves távlatból is máshogy látjuk majd a dolgokat, de az újabb jubileumi ünnepségekről majd csak a most kezdődő év közepén, június 25-e után tudunk beszámolni.

77

(Abraham Klaudia)

Muravidéki tájházak – utazás háztól házig Hosszú ideig egyetlen falumúzeumunk volt a Muravidéken, Kapornakon, majd a néprajzi gyűjtések, a kultúra és a hagyományok megóvása iránt érzékeny muravidékieknek köszönhetően ma már négy tájház is van, valamint készül az ötödik. Időközben megalakult a Muravidékre Egyesület is, amely programok szervezésével, műhelyek, kiállítások rendezésével és a turizmus bekapcsolásával kívánja felkarolni tájházaink népszerűsítését.

Kapornaki tájház

A Muravidék első, legrégebben kialakított tájházát a történelmi Őrség területén tekinthetjük meg. Kapornak egykor sajátos őrségi település volt, nem véletlenül kapott itt helyet az őrségi ember életét bemutató tárlat. A hajdani Skerlák-ház több mint húsz éve látogatható, s a leghagyományosabb értelemben vett néprajzi gyűjteményként fő célja az emlékezés. Az állandó kiállítás 1997-ben tárta ki kapuit.

Az épület, amely a Skerlák család hagyatéka, a 20. század első harmadában épült, és ma a Hodosról, Kapornakról és Domonkosfáról összegyűjtött régiségek otthona. A tájház a kapornaki domboldal védelmében, páratlan kilátással tekint le az alatta elnyúló goricskói tájra. Önmagában is élmény és remek pihenőhely a kiránduló számára. A házba betérve, a vastag téglafal hűvös helyiségeiben akarva-akaratlanul is megérinti a múlt az arra fogékony embert. A hosszú folyosó egyik végében a nagyszoba található, ahol egy párját ritkító fényképgyűjtemény díszíti a falat, a Könye család hagyatéka. A megsárgult emlékek betekintést engednek az őrségi nép egykori mindennapjaiba és jeles ünnepeibe. A ház többi helyiségét az eredeti funkciójuknak megfelelően 78

A vidék egyik ékköve, a kapornaki tájház.

rendezték be, a kor szellemében, korhű bútorokkal, használati és dísztárgyakkal. A konyhában sarokpad található fiókos asztallal, kemencével, a stelázsin cserépedények. A lakóház hátsó szobájában a féltve őrzött kelengyéket rejtő tulipános ládák, egy orsós ruhaprés, ágy és bölcső is található. A cserépkályha pedig a vidék neves fazekasmesterének, a szerdahelyi Antal Ferencnek a keze munkáját dicséri.

2020-ban a helyi magyar nemzetiségi önkormányzat megkezdte a szlovén gazdaságfejlesztési alapból érkező eszközökből az épület teljes renoválását. A téglaépítésű melléképületekben egy kamra és egy tárolóhelyiség kialakításán is dolgoznak. A nagyobb helyiségben egy működő konyhát fognak berendezni, ahol többek között a kapornaki Tündérkert terméseinek feldolgozását tervezik.

A portán különböző rendeltetésű épületek sorakoznak: cséplőpajta, faragókamra, méhes, az épület alagsora pedig a pálinkafőzés hagyományairól mesél – itt is megkezdték a felújítást, amit 2021-ben kívánnak befejezni.

A tájház értékeinek tárát 2013 óta egy őshonos gyümölcsös, a Muravidék 79

első és eddig egyetlen Tündérkertje is gazdagítja. A gyűjtemény részét képezi a Kovács Gyula erdész és pomológus által alapított Tündérkert-mozgalomnak is, amely szerte a Kárpát-medencében az őshonos gyümölcsfajták megmentését és népszerűsítését célozza meg. A kertben 46 gyümölcsfa kapott helyet, például téli savanyúalma, cigányalma, mosánszki, batul, mézeskörte, sózókörte vagy éppen Petőfi almafája nevelkedik. Különlegessége továbbá a rendkívül értékes házi berkenye, amely térségünkben kiveszőben van. A Tündérkert génbank is egyben, a szépen növekedő gyümölcsfák pedig arra is rávilágítanak, hogy a tárgyi örökségünk mellett a természeti örökségeinket is meg kell menteni az utókornak.

A tájháznál az évente megrendezésre kerülő Kapornaki Találkozó már hagyományosan a nagymúltú Őrségi Vásár nyitórendezvénye, illetve tíz éve minden ősszel megtartják a helyi gyermekek számára a gyermekszüretet is.

A Dobronoki György-ház és a Kézművességek Háza

A kiállításokat és az enteriőröket befogadó épület Dobronakon a 20. század folyamán jegyzői lak, orvosi lakás volt, majd egy ideig kocsmaként üzemelt. A házat az 1940-es években a Gönc család vásárolta meg. Helyi kezdeményezésre, helyi támogatással 2003-ban kezdődött meg a tudatos néprajzi gyűjtőmunka Dobronakon. A három éven át folyó munkában a helyi fiatalsággal összefogva a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének munkatársai és diákjai, a szegedi Móra Ferenc Múzeum és a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum néprajzos szakemberei vettek részt. A Dobronoki György-ház 2006-ban nyílt meg a látogatók előtt. Falai közt helytörténeti és néprajzi kiállítást rendeztek be, a gyűjtemény a település népéletében, hagyományvilágában egykor fontos szerepet betöltő jeles ünnepek, társasmunkák hagyományőrző szándékkal történő felelevenítésének, bemutatásának is helyet ad. Az utcafront felőli helyiségben a katonaélet, az iparosság, a vallási élet, az oktatás, az iskola világa és az emberélet fordulói jelennek meg rövid szövegek, fotók, iratok és kisebb tárgyak tolmácsolásában. A másik helyiségben pedig a látogató egy polgári ízlést tükröző, az 1950-es évek világát idéző szobabelsővel ismerkedhet meg.

A konyhában zárt rendszerű, főzőfelülettel és sütővel egyaránt ellátott tüzelőberendezéseket láthatunk, melyek füstje – a paraszti gyakorlatban korábban 80

Dobronakon a Dobronoki György-ház, a 2018-ban megnyílt Kézművességek Háza és az új pajta alkotja a tájházi együttest.

jellemző szabadtüzeléses, füstöskonyhás házzal ellentétben – már a kéményen át távozott. A ház sártapasztással ellátott padlása kiállítótérként, amolyan bemutató-raktárként funkcionál. Itt főként a nagyobb tárolóeszközök: a szalmából font kópicok, a vindük és különféle ládák, gazdasági eszközök várják az érdeklődőket.

2018 októberében a ház tágas udvarán és annak szerves részeként megnyílt a Kézművességek Háza. Ezzel továbbszövik az „Őseink nyomában” című projekt tartalmi szálait, melyet 2003-ban indítottak útjára és amelyből valójában a Dobronoki György-ház és ez a létesítmény is kinőtte magát. Amikor belépünk, a tekintetünket máris a régi paraszti világ képei kötik le: a polcokon ott vannak a csuhéból készült dísztárgyak, a tojás az írókával, a mézeskalács, mellette a vesszők és a kosárfonás eszközei. A nagyobb földszinti helyiséget műhelymunkákhoz, kézműves foglalkozásokhoz rendezték be, a tetőtéri terem pedig a szövés, a varrás, a hímzés helye, de alkalmas egyéb tevékenységek megszervezésére is, például a hímzőszakkör találkozásaira. Az épületben 81

kézműves foglalkozásokat szerveznek felnőtteknek és gyerekeknek, tematikus napokat, illetve felnőttképzést. A hagyományos kézműves programokat újakkal is kívánják bővíteni, innovatív, modern elemekkel megtűzdelve. Az épületegyüttes mára komoly hírnevet szerzett a településnek, a dobronaki hímestojás-kiállítások pedig látogatók ezreit csábítják évről évre. A dobronaki kézművesség már jelen van a turisztikai körforgásban, egész évben fogadják a buszos kirándulócsoportokat. A 2020 őszén megépült új pajta, az új épületszárny újabb lehetőségeket tartogat kiállítások, műhelyek és közösségi, kulturális rendezvények megtartásához is. Dobronak ezen kívül házigazdája kíván lenni „A Muravidék vendégül lát” című programnak is, pontosabban a Kézművességek Háza bemutatkozási helyet biztosítana a Kárpát-medencei tájházaknak, hagyományőrző egyesületeknek, kézműveseknek.

Alvárium, Szentlászló

Szentlászlón Vass Géza bácsi egykori kódisállásos háza kelt új életre 2018 tavaszán. Az Alvárium – azaz kaptár – névre keresztelt tájház méhészeti oktató- és látogatóközpontként működik. A fő csapásirány így a méhgazdálkodás, miközben a táj és az itt élők népművészeti örökségére, néprajzi értékeire is figyelmet fordítanak. Az épület méltán viseli a tájház megnevezést, hiszen egyes helyiségeit a megőrzött eredeti bútorokkal, tárgyakkal rendezték be.

A ház egykori tisztaszobája ma oktató- és kiállítóterem, nagy tömörfa asztal uralja a teret, míg a fal mellett álló régi ruhásszekrényekben a környék kézműves alkotásai, termékei rejtőznek. A ház hátsó végében két vendégszoba található. Az eredeti bútorokat úgy újították fel, hogy valóban alkalmasak legyenek vendégek fogadására. Hiszen az Alvárium jövőbeni céljai között a szállásbiztosítás is szerepel.

Ebbe az enteriőrbe igyekeztek beleszőni a méhészeti vonalat. A közeljövőben saját méhest is kialakítanak, ezáltal pedig értelemszerűen saját mézet is termelnek az Alváriumban. A helyi termelők, kézművesek, méhészek, a helyi iskola és óvoda gyermekeinek bekapcsolása szintén fontos része lesz a működésnek. Az épületben műhelymunkákat, képzéseket, előadásokat terveznek, illetve a környékbeli méztermelők termékeinek megismertetésével kívánnak piacot biztosítani számukra.

82

Az Alvárium, azaz kaptár névre keresztelt tájház Szentlászlón méhészeti oktató- és látogatóközpontként működik majd.

Az épület, melynek már a környéke is rendezett, jelenleg arra vár, hogy élet költözzön a falai közé, méhest és méhészeti tanösvényt terveznek kialakítani az udvaron, illetve a régi pajta helyén fel fogják építeni az újat, ami színpaddal és közösségi térrel várja majd a helyieket és a látogatókat. Az épületegyüttes folyamatos gondnoki teendőket igényel, így az épület akkor kezdheti meg a küldetését, amikor lesz állandó „lakója”.

Domonkosfai Porta

A domonkosfaiak szerettek volna a kapornakihoz hasonló tájházat létrehozni, már csak azért is, hogy a faluban megszervezett néprajzi gyűjtések eredményeként összegyűlt tárgyaknak méltó helyet biztosítsanak. Szempont volt viszont az is, hogy valamiben az övék mégis különbözzön a másik tájháztól, ne jöjjön létre egy „iker tájház” ugyanabban a térségben.

83

Az 1931-ben épült Domonkosfai Porta felújított épülete.

A kódisállásos, 1931-ben épült egykori Kalamár-házat választották ki a célra. A Sal községi magyar önkormányzat tíz éven keresztül folyamatosan dolgozott a tájháznak megvásárolt épület felújításán. A munkálatok az utóbbi három évben gyorsultak fel a szlovén gazdaságfejlesztési alap támogatásával.

A falumúzeum-jellegű komplexum kialakításában, berendezésében, a tárgyak kezelésében, konzerválásában a Szegedi Tudományegyetem néprajzos szakemberei nyújtottak segítséget. A stratégia az volt, hogy Domonkosfán egy élő tájház valósuljon meg, melynek fő csapásiránya a gasztronómia, főleg a népi ételeket, szokásokat, ünnepeket körüljárva. Az első kiállítást 2012-ben nyitották meg, amely a tök- és gyümölcstermesztés, a pálinkafőzés, a paraszti gazdálkodás, a helyi iparosság és a lakberendezés eszközeibe, valamint a népi táplálkozásba nyújtott betekintést. 2019 novemberében pedig a főépület és a hozzá tartozó pajta is megnyitotta kapuit, és azóta a helyi művelődési és közösségi élet fő színtere lett.

Az egykori lakóépületben működő konyha található kemencével, illetve a két világháború közti időszak korhű bútoraival berendezett szoba, valamint 84

Völgyifaluban készül a Lendva-vidék első tájháza.

az irodahelyiség, de a jövőben házasságkötő terem is kialakításra kerül. A ház különlegessége, hogy a padlás is látogatható. A pajtaszínpad, amely benti és szabadtéri formában is működik, színielőadások, táncos, zenés események helyszínéül szolgál. A közönség számára kialakított hatalmas nézőtér felett utazóládák és hajóbőröndök függeszkednek, melyek a helyiek kivándorlási hullámairól mesélnek. Ezen kívül egy konyha, kiállító-, illetve konferenciaterem, a padlástérben pedig kiadó szobák várják a látogatókat. A községi magyar önkormányzat székhelye is itt kapott helyet.

A tájház mezőgazdasági kiállítása a nagy pajtában folyamatosan bővül, a tervek szerint 2021 tavaszán nyitják meg. A főépület csinos külleme, a tágas udvar hiteles helyszínéül szolgál Domonkosfa legnagyobb szabadtéri rendezvényének, a hagyományos aratás és cséplés már hét alkalommal megrendezett bemutatásának.

85

A Lendva-vidéki tájház, Völgyifalu

A Lendva-vidék első tájháza most készül Völgyifaluban. A Lendva községi magyar önkormányzat „élő tájházat” szeretne létrehozni, amely közösségi térként szolgálna, valamint kézműves foglalkozások, képzések megtartását is itt szeretnék a jövőben megvalósítani. Az épület maga múzeumi és oktatási részből fog állni. Nyaranta táborok, év közben pedig erdei iskolák szervezését, fogadását tervezik.

Az ingatlan megvásárlására a 2018-as évben került sor, 2019-ben pedig megkezdődtek a felújítási munkák a szlovén gazdaságfejlesztési alapból biztosított eszközökből, illetve a magyar kormány támogatásából. A leendő tájház épülete az első téglaépület volt a faluban, pajta, ól, kerekes kút is tartozik az ingatlanhoz, a pincében található olajmalom és szárazmalom is. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor a koronavírus-járvány lecsengését követően új szintre léphet a felújítás is.

86

(Balaskó Enikő)

A hungarikummozgalom A kétezres évek elején egy egyedülálló kezdeményezés bontakozott ki Magyarországon. Egy több irányból szerveződő, a magyarság értékeit összegezni, rendszerezni kívánó mozgalom indult el azzal a céllal, hogy a magyar nemzet értékeit összegyűjtse, értéktárakba rendezze, mellyel biztosíthatja annak megfelelő védelmét és nyilvántartását, valamint az utókor számára történő megőrzését. A hungarikummozgalom legfontosabb alapelve, hogy minden közösségnek vannak értékei. A legkisebbnek is, függetlenül attól, hogy hány tagja van, hol helyezkedik el, milyen a turisztikai vonzereje.

Végül ezen mozgalom hatására, széleskörű társadalmi és szakmai egyeztetések eredményeként született meg a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény, amelyet az Országgyűlés 2012. április 2-án fogadott el egyhangú döntéssel. A határon túli értékek nemzeti értékekké nyilvánítása terén jelentős változást hozott a törvény 2015ös módosítása, ugyanis ezt követően a Magyar Országgyűlés úgy döntött, hogy a Magyar Állandó Értekezleten (MÁÉRT) résztvevő külhoni szervezetek a saját országukban önálló, úgynevezett külhoni nemzetrész értéktárat, annak működtetésére pedig önálló külhoni nemzetrész értéktár bizottságot hozhatnak létre.

Az értékek rendszerezése a nemzeti értékpiramis mentén alulról felfelé történik. A nemzeti értékpiramis legszélesebb alapját, első lépcsőfokát az ide bekerült, úgynevezett nemzeti értékek adják, melyek felterjesztésével épül tovább a piramis. Így a nemzeti értékpiramis különböző szintjein álló értéktárakba azon értékek kerülhetnek, melyeket egy-egy – kisebb vagy na87

gyobb – közösség magáénak vall és képvisel. Ennek okán a helyi értéktárak és ágazati értéktárak tartalmának kialakítása nem csak lehetőség, hanem hatalmas felelősség is, ugyanis a megyei vagy külhoni nemzetrész értéktárba akkor kerülhet be egy nemzeti érték, ha a piramis talapzatán álló települési vagy tájegységi, illetve külhoni települési vagy tájegységi értéktárba korábban már felvételt nyert. A piramis köztes szintjén elhelyezkedő Magyar Értéktárba való felvételt az kezdeményezheti, akinek javaslata a megyei értéktárba, külhoni nemzetrész értéktárba vagy az ágazati értéktárba már bekerült, azaz nemzeti értékké vált. A piramis csúcsán álló Hungarikumok Gyűjteményében hungarikummá kizárólag olyan érték nyilvánítható, amely előzőleg már felvételt nyert a Magyar Értéktárba, azaz kiemelkedő nemzeti értékké vált. Nagyon fontos azonban, hogy nem „harmadosztályú értékek, felette másodosztályú és kizárólag a piramis csúcsán, a Hungarikumok Gyűjteményében található első osztályú értékekről” beszélünk. A döntő kérdés az, hogy valamely érték esetében van-e közösség, amely azt vallja, hogy számára egyedi, különleges értéket jelent, méltónak tartja-e arra, hogy értéktárában elhelyezze. A hungarikummozgalom alulról felfelé építkező rendszerében a nemzeti értékpiramis minden szintje fontos: az ágazati, települési, tájegységi, megyei és külhoni értékek éppúgy, mint a kiemelkedő nemzeti értékek és a piramis csúcsán álló hungarikumok, hiszen minden hungarikum nemzeti érték, de nem lehet minden nemzeti érték hungarikum.

Nem csak az országos ismertségű, a magyarság csúcsteljesítményeként definiált hungarikumok számítanak „igazi” értéknek. Egy település közössége számára a saját, helyben megtalálható értékei fontosak igazán, ezek azok, melyeket már őseik is ismertek, a mostani lakosok számára is meghatározóak, és szeretnék, ha unokáik is ismernék, mert a sajátjuknak vallják azt, büszkék 88

A muravidéki perec.

rá, függetlenül attól, hogy a település határain túl élők talán sosem hallottak róla. Bármely érték, mely a helyiek számára jelentőséggel bír, bekerülhet a helyi települési értéktárba vagy a több település által létrehozott tájegységi értéktárba, melyet követően már úgynevezett nemzeti érték. Közös feladatunk, hogy értékeinket a jövőben is megtalálhassuk saját természetes közegükben, azokon a tájakon, ahol születtek, azokban a közösségekben, amelyek megalkották és máig odafigyelnek rájuk. A közösség határozza meg az értéket, az érték meghatározza a közösséget. Nélkülük a mozgalom elvesztené hajtóerejét, az örökké megújulás és a bővülés lehetőségét.

A Muravidék nemzetiségileg vegyesen lakott területe számos magyar értékkel, népművészeti és kulturális hagyománnyal, épített örökséggel, gasztronómiai különlegességgel rendelkezik, amelyek megőrzése feltétlenül indokolt és szükséges. Ennek okán a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség Tanácsa – élve a 2015-ös törvénymódosítás biztosította lehetőséggel – a MÁÉRT-en résztvevő külhoni szervezetként a 2015. december 7-ei rendkívüli ülésén létrehozta a Muravidéki Magyar Értéktárat és a Mu89

A hetési hímzés.

ravidéki Magyar Értéktár Bizottságot. A bizottság feladata, hogy szervezze a Muravidéken fellelhető nemzeti értékek azonosítását és döntsön a Muravidéki Magyar Értéktárba bekerülő nemzeti értékekről, továbbá segítséget nyújtson a javaslatok előkészítésében.

Egy muravidéki magyar értéknek (amelynek szakterülete lehet agrár- és élelmiszergazdaság, egészség és életmód, épített környezet, ipari és műszaki megoldások, kulturális örökség, sport, természeti környezet, turizmus és vendéglátás) a Muravidéki Magyar Értéktárba való felvételét bárki kezdeményezheti. A javaslat benyújtásához a Muravidéki Magyar Értéktár honlapján található és letölthető mellékletet szükséges kitölteni és azt elektronikusan benyújtani a Muravidéki Magyar Értéktár Bizottsághoz. A szükséges mellékletek pedig külön csatolandók az űrlaphoz. A Muravidéki Magyar Értéktárba való felvételről a Muravidéki Magyar Értéktár Bizottság dönt. Az arra érdemeseket pedig felvételi javaslattal továbbküldi a Hungarikum Bizottsághoz a Magyar Értéktárba való felvételre.

90

A Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség révén a 2013-as év folyamán hat muravidéki magyar nemzeti érték került a Külhoni Magyar Értéktárba:

• a lendvai Szentháromság-kápolna,

• a hetési szoknyásharangok,

• a lendvai vár,

• a hetési szőttes,

• a hetési férfi- és női viselet, valamint

• Hadik Mihály múmiája.

A Muravidéki Magyar Értéktár létrehozását követően 2016 folyamán a Muravidéki Magyar Értéktár Bizottság a következő értékeket vette fel a muravidéki magyar értékek sorába:

• a vágottzsír,

• a muravidéki tökmagolaj,

• a muravidéki kerekperec,

• a fumu,

• Kultsár György életműve,

• Zala György szobrászművész életműve,

• a hetési hímzés,

• a muravidéki batikolt hímes tojás,

• a Lendva-vidék néptánchagyománya,

• a Bánffy család szellemi öröksége,

• a bántornyai Árpád-kori templom,

• a Kapornaki Helytörténeti és Néprajzi Gyűjtemény.

A Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség Tanácsa a 2018–2022-es mandátumra 2020 februárjában nevezte ki a Muravidéki Magyar Értéktár Bizottság tagjait. A késői kinevezés ellenére a bizottság nagy lendülettel vetette bele magát a munkába. A Népújság szerkesztőségével együttműködve elindították a Muravidéki Magyar Értéktár rovatot, amely áprilistól minden hónap első csütörtökén jelenik meg egy újonnan felvett érték leírásával, továbbá szeptembertől a Kelepelő gyermeklap is foglalkozik a muravidéki magyar értékekkel. A bizottság úgy döntött, a muravidéki magyar értékek keresésével elsősorban a fiatalokat célozza meg, ezért a bizottság a 91

A lendvai Szentháromság-kápolna.

Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösséggel együtt pályázatot hirdetett az általános iskolák 7–9. osztályosainak és a középiskolásoknak muravidéki magyar értékek keresésére, leírására és javaslattételek beadására. A bizottság továbbá együttműködik a Muravidéki Magyar Ifjúsági Szervezettel, akik együttműködésével és az Agrárminisztérium támogatásával a Muravidéki Magyar Értéktár honlapjának korszerűsítését tervezik új fotókkal, videókkal, továbbá egy nyomtatott és online kiadvány megjelentetését az eddig felvett muravidéki magyar értékekről.

A Muravidéki Magyar Értéktár Bizottság 2020-ban a következő értékekkel bővítette a Muravidéki Magyar Értéktárat:

• a vindüshus (vindőshús),

• a bubosturu, puposturu (búbos túró),

• a köles és a kölesből készült muravidéki ételek,

• a hajdina és a hajdinából készült muravidéki ételek,

• a kerekrépa és a kerekrépából készült muravidéki ételek,

• a Lendva-vidéki hagyományos borkultúra, 92

• • • • •

• • • •

• • • • •

• • • • • •

a májaskóbász, májoskóbász (muravidéki hajdinás-májas hurka), a véröskóbász, feketekóbász (muravidéki hajdinás-véres hurka), a kásáskóbász, fehérkóbász (muravidéki köleses hurka), a dombvidéki berkenyepálinka, a Hungária Hazai Ernyőgyár Rt. – az Osztrák–Magyar Monarchia első ernyőgyára, a Dobronoki György-ház, a Jakab-napi vásár, Szúnyogh Sándor életműve, a Kapornaki Tündérkert, az őrségi őshonos gyümölcsfák gyűjteménye, a dobronaki Nepomuki Szent János-szobor, a domonkosfai Árpád-kori templom, a lendvai Maria Immaculata-szobor, a Lendva-hegyi Szent Anna Máriával szoborcsoport, az 1903-ban alapított lendvai labdarúgóegyesület, a Nafta Futballklub elődje, a kapornaki forrás, a Szent Vid-forrás a Bakonaki-erdőben, a kukoricamálé, a dödölle, a hetési húsvéti pompos, a muravidéki bogrács (pincepörkölt).

Forrás: http://hungarikum.hu http://www.muravidekiertektar.si

93

(Süč Dejan)

130 évvel később: Alsólendva nagyközség lesz Bevezető

Alsólendva, mai nevén Lendva azon kisvárosok közé tartozik, amelyek a méretükhöz képest igen fontos történelmi jelentőséggel bírnak. Gondoljunk csak az első könyv nyomtatására Szlovénia mai területén, az első labdarúgóklub megalapítására az egész Jugoszlávia területén és az első ernyőgyár megalapítására az Osztrák–Magyar Monarchia magyar részében. Annak ellenére, hogy ezek a történelmi mérföldkövek legalább egy évszázados távlatban vannak jelenünktől, arra utalnak, hogy az általunk lakott város a szélesebb térség történelmi fejlődésében is fontos szerepet töltött be.

Két éve az első alsólendvai újságok nyomtatásának 130. évfordulójáról, tavaly pedig a vasút alsólendvai megjelenésének 130. évfordulójáról emlékeztünk meg, hogy csak a legutóbbi kiemelkedő évfordulókat említsük. A város ezzel felkerült az akkori kettős monarchia kulturális és közlekedési térképére.

A 2021-es év sem marad el a többitől, ebben az évben Alsólendva nagyközséggé válásának 130. évfordulóját ünnepeljük. Ez az esemény nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a különböző közszolgáltatások és a közszolgálati tisztségviselők már a tizenkilencedik század végén megjelenhettek Alsólendván, ezáltal pedig a közszolgáltatások terén is sokkal gyorsabbá vált a fejlődés, mint a kisközségekben. A kisközség kifejezést a cikkben a kettős monarchia közigazgatási rendszerének egyik formájaként, és nem a község nagyságának minőségi mutatójaként alkalmazom.

94

Magyarország közigazgatási rendszerei a történelem folyamán

A kettős monarchia Alsólendvát is magába foglaló magyar részének a közigazgatási rendszere a tizenkilencedik század végén igen összetett volt, és ezen rendszerek egészen a Magyar Királyság megalakulásától tartó fejlődés eredményeként jött létre. A szervezet legmagasabb szintjét a megyék1 (lat. comitatus2) alkották, amelyek a hozzáférhető források szerint már nem sokkal a magyarok Kárpát-medencei letelepedése után, a Magyar Királyságban 1000 és 10383 között uralkodó I. István király korában jöttek létre.

Történelmi fejlődésük kezdeti szakaszában a megyék a stratégiai fontosságú várak körüli uralkodói birtokokat jelentették. A megyéket főispánok (lat. comes supremus4) vezették, akiket a király5 nevezett ki. Eleinte a főispán hatáskörébe tartozott az alattvalói közül helyettest, alispánt (lat. vice comes6) kinevezni, 1548 után viszont a 70. törvénycikkel ez a hatáskör átkerült a főispán által vezetett megyére. A megyék megalapításától 1548-ig az alispáni tisztség nagy jelentőséggel bírt, ugyanis az alispán vezette a megyét, hiszen a főispán gyakran volt távol, sok esetben pedig nem is a megye területén élt.7 Az alispánt rendszerint hatéves időszakra választották meg, az alapvető tevékenységi területeit pedig csak a törvényhatóságokról szóló 1886. évi XXI. törvénycikk határozta meg.8 1 2 3

4 5 6 7

8

Magyar Néprajzi lexikon, 3. kötet, 1980, 547. old.

Bartal A.: A magyarországi latinság szótára, 1901, 145. old.

Kristó Gy.: Az egyház és államszervezet Szent István korában. In: Glatz, F., História, 1988, X. évfolyam, 4. szám, 3. old. Az első megyék a források szerint Szent István megkoronázása után, 1001ben jöttek létre. Zala megyét 1009-ben említik először, akkor még a „Kolon” nevet viselte. Ebbe az időszakba kell belehelyezni a főispáni funkciót is, amely a történészek (Fallenbüchel, 1996) véleménye szerint frank-germán eredetű.

Bartal A.: A magyarországi latinság szótára, 1901, 145. old.

Inántsy-Pap E.: A főispán történelmi őse. In: Farkas Á. et al, Városi szemle, XXIX. évfolyam, 1943, 579. old.

Bartal A.: A magyarországi latinság szótára, 1901, 695. old.

Fallenbüchel Z.: Magyarország főispánjai 1526–1848. In: Századok, 130. évfolyam, 1. szám, 1996, 177. old. Az alispán kinevezési folyamatának átvétele nem magától értetődő, hiszen 1548 előtt a legtöbb főispáni állást egyházi méltóságok töltötték be, akiknek az érdekei sok esetben keresztezték a középnemesség érdekeit. Az egyházi méltóságok pozíciójának gyengítése és az alispánok pozíciójának a megerősítése érdekében utóbbiak kinevezéséről a megyei közgyűlésekben is képviselt középnemesség döntött.

1886. évi XXI. törvénycikk a törvényhatóságokról. Online hozzáférés (URL: net.jogtar.hu, Ezer év törvényei, 32. old.), hozzáférés 2020. november 11-én.

95

A megyék Szent István uralkodásának korában. Forrás: Kristó Gy.: Az egyház- és államszervezet Szent István korában. V: Glatz F.: História, X., 4. szám, 4. old.

A tizenharmadik századtól a megyék szolgabírót (lat. iudex nobilium9) is választottak, akik a bírói tevékenységek mellett az évszázadok során adminisztrációs feladatokat is átvettek, és a megyén belüli kisebb, a középkortól járásnak (lat. processus10) nevezett egységek elöljárói lettek.11 A járásokat a könnyebb munkaszervezés miatt kerületekre (lat. circulus12) osztották fel, amelyeket alszolgabírók vezettek. Egész Zala megye területén 1790 és 1848 között összesen hat járás volt: Tapolca, Szántó, Kapornak, Egerszeg, Lövő és Muraköz. Mindegyik járást három kerület alkotta.13 1849 novemberében ez a felosztás részben módosult, hiszen megszüntették Szántó, Lövő és Mura9 Bartal A.: A magyarországi latinság szótára, 1901, 354. old.

10 Bartal A.: A magyarországi latinság szótára, 1901, 527. old.

11 Kávássy S.: Szolgabíró. V: Magyar nyelv, 99. kiadás, 2004, 72. old. A Zala megyei szolgabírók jelentőségének alaposabb megismeréséhez ajánlom Holub József Zala megye története a középkorban (Pécs, 1929) című könyvét.

12 Bartal A.: A magyarországi latinság szótára, 1901, 128. old.

13 Farkas G.: A Dunántúl településtörténete IV. (1867–1900), 179–181. old.

96

Alsólendva legfontosabb tisztségviselői 1896-ban. Forrás: Fúss N., Pataky K.: AlsóLendva nagyközség milleniumi emlékkönyve, 1896, 11. old.

köz14 járást, helyettük pedig három újat alapítottak: Alsólendvát, Sümeget és Nagykanizsát.15 A járások székhelye a legtöbb lakossal rendelkező, illetve a fontos stratégiai útvonalak találkozásánál fekvő város lett, az Alsólendvai járás esetében ez Alsólendva volt. A köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870. évi XLII. törvénycikkel a járások törvényalkotói hatóságokká váltak, saját törvényeket hozhattak belső ügyeikben, alapokmányokat fogadhattak el, alkalmazottakat választhattak és alkalmazhattak, valamint meghatározhatták a közigazgatás és az önigazgatás költségeit.16 Magyarországon a községek rendezéséről szóló 1871. évi XVIII. törvénycikk rendelkezett a községek megalapításáról. E törvény szerint a községeket három kategóriába sorolták, mégpedig kisközségekre, nagyközségekre és rendezett tanácsú városokra. A törvény rendelkezett arról is, hogy minden településnek tartoznia kell valamelyik kategóriába.17 A kisközségek gazdasági gyengeségük 14 15 16 17

Muraköz járást 1849 novemberében Szlavóniához csatolták.

Farkas G.: A Dunántúl településtörténete IV. (1867–1900), 1982, 179. old.

Farkas G.: A Dunántúl településtörténete IV. (1867–1900), 1982, 180. old.

Magyar Közigazgatás, 4. szám, 27. 1. 1895, 2–3. old.

97

miatt nem tudták ellátni az összes feladatukat. Mivel nem engedhették meg maguknak, hogy saját jegyzőjük legyen, más községekkel közösen úgynevezett körjegyzőségekbe szerveződtek. A nagyközségek gazdasági szempontból elég erősek voltak ahhoz, hogy saját jegyzőjük legyen.18 A kisközségek igazgatásának élén a községi bíró, a helyettese és legalább két esküdt állt, míg a nagyközségek igazgatásának élén a községi bíró, a helyettese, legalább négy esküdt, a pénztáros, a titkár-írnok, a bírósági végrehajtó és az orvos állt. A községek viszonylag széleskörű illetékességgel rendelkeztek: saját belső ügyeikben alapokmányokat és törvényeket fogadtak el, rendelkeztek a községi vagyonnal, községi adót szedtek, gondoskodtak a községi utakról, az iskolákról, az óvodákról és a hasonló intézményekről, valamint gondoskodtak a községet érintő törvények végrehajtásáról.19 A fent említett törvény nyomán az Alsólendvai járás valamennyi települése kisközségi státuszt kapott és körjegyzőségekben kapcsolódott össze.

Alsólendvából nagyközség lesz

A város általános fejlődése arra irányuló törekvéseket indított el, hogy Alsólendva kapjon nagyközségi státuszt, és a község vezetése valóban már 1890-ben erre irányuló kérelemmel fordult Zala megye alispánjához.20 Az indokok között többek között feltüntették, hogy a körjegyző hanyagolja az alsólendvai ügyeket, hiszen a községnek közös jegyzője volt Csentével, Völgyifaluval, Petesházával, Hosszúfaluval, Hídvéggel és Bánutával. A javaslattevők véleménye szerint ez főleg a város gazdasági fejlődésének a hátráltatása tekintetében volt káros a város szempontjából. A kérelemhez csatolták az igazolásokat a törvényben előírt feltételeknek való megfelelésről, valamint hozzátették, hogy az átalakítást a község lakosságának azon része is támogatja, amely a közvetlen adók több mint felét fizeti be. A javaslattevők Kakasdi Hajós Mihállyal az élükön sikerrel jártak, és a Belügyminisztérium 1891. július 1-jén engedélyezte Alsólendva nagyközséggé nyilvánítását. Az újonnan létrehozott nagyközség tisztségvise18 Szikla G.: Bihar és Hajdú vármegyék közigazgatási változásai a 19. század második felében: In: Századok, 5. szám, 2016, 1297–1301. old.

19 Uj Idők Lexikona, Kámea-Láz, 1939, 4021. old.

20 Fúss N., Pataky K.: Alsó-Lendva nagyközség milleniumi emlékkönyve, 1896, 12. old.

98

Tisztségviselők és körjegyzőségek az Alsólendvai járásban 1900-ban.

Forrás: Magyarország tiszti cím- és névtára, 1900, 220–221. old.

lőinek a következő személyeket választották meg: Alszeghy József (városbíró), Csaplovics József (pénztáros), Baranyay Kálmán (jegyző), Wortmann Adolf (a fogyasztási adó kezelője), dr. Józsa Fabián (orvos), Poppel Ferencz (közgyám), Toma János (helyettes bíró), továbbá Adorján Pál, Varga Ferencz, Kósa Mihály, Gazdag Ignácz, valamint Kálcsecs T. József (esküdtek).21 Alsólendva Nagyközség feladatai a következőkre terjedtek ki: határozatok és alapokmányok kiadása, a községi adók kiszabása és beszedése, a községi utak, a közlekedési eszközök, az iskolaépületek gondozása, a csendőrségről, a tűzoltóságról és a szegényekről való gondoskodás.22 Az első világháborút követően a magyar közigazgatási rendszer megszűnt Alsólendván.

21 Fúss N., Pataky K.: Alsó-Lendva nagyközség milleniumi emlékkönyve, 1896, 13. old.

22 Fúss N., Pataky K.: Alsó-Lendva nagyközség milleniumi emlékkönyve, 1896, 73–87. old.

99

Források és szakirodalom: 1886. évi XXI. törvénycikk a törvényhatóságokról. (URL: net.jogtar.hu, Ezer év törvényei, 32. old.).

Magyar Közigazgatás, 4. szám, 27.1.1895.

Magyar Közigazgatás, 1. szám, 2.1.1921.

Bartal Antal: A magyarországi latinság szótára, 1901, Budapest, 724 oldal.

Fallenbüchel Zoltán: Magyarország főispánjai 1526–1848, 177–179. oldal. In: Századok, 1996, Budapest, 1620 oldal.

Farkas Gábor: A Dunántúl településtörténete IV. (1867–1900), 1982, Veszprém, 470 oldal.

Fúss Nándor, Pataky Kálmán: Alsó-Lendva nagyközség milleniumi emlékkönyve, 1896, Nagykanizsa, 88 oldal.

Inántsy-Pap Elemér: A főispán történelmi őse, 575–612. oldal. In: Farkas Ákos et al, Városi szemle, XXIX. évfolyam, 1943, Budapest, 962 oldal.

Kávássy Sándor: Szolgabíró. 72–73. oldal. In: Magyar nyelv, 99. kötet, 2004, Budapest, 514 oldal.

Kristó Gyula: Az egyház és államszervezet Szent István korában, 3–5. oldal. In: Glatz Ferenc; História, 1988, Budapest, X. évfolyam, 4. szám, 36 oldal.

Magyar Néprajzi Lexikon, 3. kötet: K–Né, 1980, Budapest, 752 oldal.

Magyarország tiszti cím- és névtára, 1900, Budapest, 1278 oldal.

Martonyi János: Az önkormányzatok reformja, 511–532. oldal. In: Városi Szemle, XXXII. évfolyam, 8. szám, 1946, Budapest, 98 oldal.

Szikla Gergő: Bihar és Hajdú vármegyék közigazgatási változásai a 19. század második felében, 1289– 1304. oldal: In: Századok, 150. évfolyam, 5. szám, 2016, Budapest, 1096–1370. oldal.

Uj Idők Lexikona, 15. és 16. kötet, Kámea-Láz, 1939, Budapest, 3617–4128. oldal.

100

(Patyi Zoltán)

Tények és talányok a 270 éves lendvai Szent Katalinplébániatemplommal kapcsolatosan Jézus egyszer egy rossz-szándékú kérdésre azt válaszolta, hogy „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené”, azaz a munkáddal, adóddal szolgáld a földi hatalmat, de a lelkedet ne add neki, azt helyezd az Istened kezébe, a lelki egészséged érdekében élj Jézus tanítása szerint, dicsőségére építsetek templomot!

Ehhez tartották magukat Lendván is, amikor 1751-ben az illetékességgel rendelkező zágrábi püspök, Tauzy Ferenc felszentelte az új Szent Katalin-templomot. A templom két évig épült barokk stílusban. Az építtető az Esterházy család egyik női tagja volt. A kegyúri kötelességeket és jogokat két és fél évszázadon át, a két világháború közti időkig gyakorolta a hercegi család. Az építkező plébánost Péntek Józsefnek hívták. A templom védőszentje Alexandriai Szent Katalin, aki az iskolák, a diákok, a filozófusok, az ügyvédek, a könyvtárosok, a nyomdászok, a kerékgyártók, a fiatal nők és a dajkák védőszentje, és igen érdekes legenda maradt fenn róla. Krisztus után 300 körül egyiptomi királylány volt. Az odalátogató római császárral, az akkori világ urával tudatta, hogy nem vesz részt a rómaiak bálványimádó ünnepségén, mert áttért a keresztény hitre. A császár parancsba adta ötven bölcsnek, hogy térítsék vissza a szüzet a római hitre. Végül Katalin térítette át a bölcseket a keresztény hitre. A császári katonák a parancs szerint próbálták kerékbe törni gyenge testét, de Katalin imája széttörte a kereket. Végül lefejezték. A Jézus-hit fontosabb volt számára az életénél is, ezért lett keresztény vértanú. Megjegyzem, Petőfi is fontosabbnak tartotta az életénél a szerelmét, de annál is fontosabbnak a szabadságot.

101

Micsoda idők voltak ezek, s micsoda emberek…!

Ha követni nem is tudjuk, de büszkék azért lehetünk a lendvai templom védőszentjére, akinek emlékét a főoltáron az olasz Barazutti mester festette kép őrzi. A négy mellékoltár közül a Szűzanyát ábrázolót két oldalról Szent István és Szent László királyunk szobra vigyázza. Figyelem! Szent István kezéből a jogart már többször is eltávolították, de reméljük, hogy a jelenlegi felújítás után újra visszakerül a helyére, és többet nem fog „elveszni” még felsőbb utasításra sem.

A harmadik évezred elején kicserélték az orgonát, a járóköveket és a gyóntatószékeket, felújították a tetőzetet és a főoltárt, majd a mellékoltárokat. 2021-ben lesz a lendvai Szent Katalin-templom Jelenleg a nagyobb esőzések felszentelésének 270. évfordulója. A templomot alkalmával a Lendva-hegyről 1751-ben Tauzy Ferenc zágrábi püspök szentellezúduló víznek a templomtól te fel. való hatékonyabb elterelését próbálják megoldani, valamint az átázott falakat kiszárítani.

Szépen öregedő, kalandos történetű templomunkkal kapcsolatban vessünk fel néhány kérdést! Például miért nem fedte fel a személyét az építtető hölgy?

Az 1728-ban felszentelt Szentháromság-kápolna építésének fő támogatója az Esterházy család egyik női tagja volt. Vajon ugyanarról a személyről van-e szó?

Van-e annak jelentősége, ha az építtető (főtámogató) nő?

Talán izgalmasabb kérdések az alagutakra vonatkozóak, amelyek a templomnál is megtalálhatók. Néhány éve egy felhőszakadás után a templom és az 102

alsó fagylaltos között beszakadt a Fő utca aszfaltburkolata. Miután feltárták a lyuk hátterét, meghökkentő látványban volt részük az éppen arra járóknak.

Téglából épített, nagyon széles falú (több mint egy méter) alagút tátongott a mélyben, akkora, hogy egy lovas szekér is elfért volna benne. Iránya a templomot (vagy a várat) és a Makovecz-kultúrpalotát összekötő egyenes. Ugyanezen munkálatok során a plébánia kapubejárójánál egy kisebb alagútba botlottak a munkagépek. Mindkettőt nagyon gyorsan betemették. Vajon mennyi alagút van Lendva és a Lendva-hegy felszíne alatt? A múltban több ilyen alagútbeszakadást őrzött meg a szájhagyomány a lendvai vár és a Szentháromság-kápolna közti területen. Mikor épültek ezek az alagutak? Hogyan épültek és honnan szereztek ennyi téglát, ennyi munkást? Miért nem tartották eddig fontosnak a jugoszláv, illetve szlovén állami és helyi hivatalok, hogy felmérjék, nyilvánosságra hozzák ezen alagutak rendszerét, s egy szakaszát látogathatóvá tegyék mint turisztikai látványosságot? Talán azért, mert Lendván van?

Ugyanilyen fehér foltnak számít a templom kriptájában nyugvó halottak kiléte is. Bánffy Kristóf, akivel férfiágon 1664-ben kihalt az alsólendvai Bánffycsalád (pontosabban a nem Alsólendván élő fia egy évvel túlélte őt), 1608-ban építtette a mai templom helyén álló előző templomot. Ekkor levitethette a várkápolna kriptájából ősei koporsóit az új templom kriptájába. A Bánffyak várának kápolnája a korabeli tervrajz szerint a várudvarnak nagyjából azon a részén volt, ahol most a sorompó van. Az új várak, templomok, de bármely épület építésénél a múltban a régi építmény alapjait, kriptáit, pincéit, alagútjait, katakombáit nem szokták kiásni, mert túl nagy munka lett volna és nem voltak még földmunkagépek. Másrészt a régi alapok jó szolgálatot tettek az új épület biztonságos lábakon állásához. Lehet, hogy az Esterházyak az új templom építésekor a régi Bánffy-templomból nemcsak a kriptát hagyták meg, hanem annak tartalmát, a Bánffyak koporsóit is? Az sem lehetetlen, hogy a templom építtetője is itt nyugszik. Varga Sándor, aki könyvet írt a lendvai plébániatemplomról (A lendvai plébániatemplom történetéből, Győr, 1992), szintén gyanakodott, mert bizonyítottan három papot, továbbá az Esterházyak Tarnóczy nevezetű uradalmi tiszttartóját, valamint annak legfeljebb négy családtagját temethették a kriptába. Ugyanakkor Stermán Lajos hosszúfalui ácsmester maga mesélte el Varga Sándornak, hogy az 1936os felújítás alkalmával járt a kriptában, ahol körülbelül 20 koporsót látott, de ezután a lejáratot gyorsan befalaztatták . Majd így folytatja Sándor bácsi, 103

A templom barokk stílusban épült. Az építtető az Esterházy család egyik női tagja volt.

aki a múlt században Lendva vidékének egyik legjobb helytörténésze volt: „A nyolcvanas évek elején, amikor a központi fűtést szerelték a templomba, újra rábukkantak a sírbolt lejáratára, azonban püspöki utasításra, illetve megtiltásra a lejáratot nem nyitották ki. Egy kis résen bevilágítottak, és látták az ott elhelyezett koporsókat.”

Szinte ugyanez történt személyesen velem is, amikor úgy 2005 körül felszedték a régi járóköveket a teljes belső térben. Alkonyatkor – szokásom szerint – betértem a templomba, ahol a munkások már készülődtek hazamenni. Megdöbbenve láttam azon a részen, ahol most a miséző oltár van, a tátongó sötét kriptanyílásba levezető lépcsősort. Lenéztem, de nem láttam semmit, csak sötétséget. A munkásoktól kértem lámpát, de nem adtak, merthogy mentek már haza. Mondták, hogy majd holnap. Másnap délelőtt már kemény volt a lejáratot lezáró vasbeton. Azonnal kérdőre vontam a plébánost, hogy mire ez a gyanús kapkodás, kiknek a földi maradványai nyugszanak a kriptában, melynek lejáratát az éj leple alatt durván lebetonozták? Erős zavarában azt hebegte, hogy csak két-három pap van oda eltemetve…

104

A Szent Katalin templom szentélyének és hajójának mennyezetét falfestmények díszítették, melyeket az 1960-as években a buzgó plébános lemeszeltetett. Talán felsőbb utasításra? Freskók vagy szekkók voltak-e ezek, azaz friss vagy száraz vakolatra voltak-e festve? A freskó az értékesebb (mint például Bántornyán vagy Mártonhelyen). Mivel az 1887-es földrengéskor leszakadt a templom boltíve, ezért az 1888-as felújítás során a friss vakolatra festhettek freskókat, vagy valamikor később a száraz mennyezetre szekkókat. A hajórész mennyezete ki volt festve, az biztos, mert a „régebb óta fiatal” hívek még emlékeznek rá, csak azt nem tudták megmondani a kérdezettek, hogy mit ábrázoltak a képek. Néhányuk emlékezetében „valami angyalok” derengenek.

Közvetlenül a kézirat lezárása előtt tudtam meg a Grácban élő Vasari (született Pandur) Margittól, hogy a falképeket a Győrben élt Pandur József (1888–1943) festőművész, templomfestő és restaurátor készítette öccse, a szintén győri születésű, de 1926-ban Alsólendván meghalt Pandur Lajos szobafestő-mázoló közreműködésével. Ez a Pandur Lajos volt Vasari Pandur Margit nagyapja.

Margit (becenevén Cunci) nagybátyja az Alsólendván született Pandur Lajcsi (1913–1973) festőművész volt. Egyébként a sok Pandur között eltévednek, elvesznek a szegény krónikások. A dobronaki Szent Jakab-plébániatemplomról is azt írja mindenki, hogy a falait 1914-ben a lendvai származású Pandur Lajcsi festőművész festette ki. Ő azonban 1913-ban született. Tehát egyéves korában festett képeket a dobronaki templom falára, miután előtte egy évvel a lendvai templomot már szépen kifestette! Nyilvánvalóan figyelmetlenségből fakadó sorozatos félretájékoztatásokról van szó. Avagy mindez a mai kor divatjának a számlájára is írható, mely szerint a „kutató” ne gondolkodjon, hanem csak idézzen a „forrásokból”, azaz hivatkozzon, szajkózzon. Az 1910-es évek első felében az alsólendvai és a lendvavásárhelyi, azaz dobronaki templom falaira, mennyezetére a már említett, győri születésű Pandur fivérek festhettek képeket, vagy felújíthatták a már meglévő régebbieket. A húszas éveik elején járó fiúkat a templomfestés mellett más is érdekelhette, mert a fiatalabbik, Lajos Lendván ragadt, és 1913-ban megszületett első gyermeke, aki születésekor még nem, de később ismert festőművész lett Pandur Lajcsi néven. Egyébként Varga Sándor is sajnálta, hogy a lendvai templom falképeiről semmi bizonyosat nem tudott meg… Azt azért megemlítette, hogy az 1936-os templomfelújítás és villanybevezetés alkalmával a két nagy díszes csillár egyikét a Tomka család ajándékozta a templomnak, valamint „a szentélyt Pandur Lajos lendvai 105

2019-ben elkezdődött a Páduai Szent Antal-oltár és a Szent Kereszt-oltár restaurálása is.

születésű festőművész festményeivel díszítették.” (VS) Hogy hová tűnhettek a csillárok, arról a már említett korosztályú hívek filmbe illő történeteket mesélnek, a „festmények” ügye meg bonyolultabb, mint egy többismeretlenes parciális differenciálegyenlet megoldása. Reményeim szerint a lendvai Szent Katalin-plébániatemplom titkairól a fátylat a plébánia egyelőre titkos vagy elkallódott iratai lebbenthetik fel, bár ezek nagy része bizonyára már rég nem a plébánia tulajdonában van.

Az első világháborúban (1914–1918) a templomok harangjainak nagy részéből, így a lendvaiból is ágyút öntöttek, de 1926-ban nagy ünnepség keretében öt új harang érkezett vasúton, melyek közül négy a lendvai templomtoronyba, egy a Szentháromság-kápolnába került. Az ötödik, úgynevezett lélekharangot a templom számára a Toplak család ajándékozta 1936-ban, és így a harangocska keresztanyja Toplakné Szép Mária lett. (VS) A templom 1777-ig a Zágrábi Püspökséghez, majd ezután a Szombathelyi Püspökséghez tartozott a magyar időkben. A jugoszláv érában a mariborihoz, 106

legújabban pedig a muraszombatihoz kapcsolták. A Szombathelyi Püspökséghez tartozás időszakában a Lendvai Esperesi Kerülethez a következő plébániák tartoztak: Lendva, Cserencsóc, Belatinc, Bagonya, Tornisa, Dobronak és Szentgyörgyvölgy. (VS) A templom tulajdonában még meg kell lennie a Bánffy Kristóf alsólendvai báró által 1608-ban adományozott aranyozott ezüstkehelynek. A plébánia értékes régi könyvekből álló gazdag gyűjteményének jelentős része a szemem láttára semmisült meg a szocializmus évtizedei alatt (csakúgy, mint a városi könyvtáré). A könyvek 99 százaléka magyar könyv volt.

A nyolcvanas években még olyan sokan jártak Lendván templomba, hogy könnybe lábadt a szemem, és sokszor a zsúfoltság miatt be sem lehetett menni a szentmisére. Pedig az írások szerint akár kétezer főt is be lehetne préselni az épületbe. A templomkertben a külső hangszóró segítségével lehetett bekapcsolódni a szertartásba. Napjainkban vírusmentes vasárnapokon szlovén és magyar nyelvű misét is mondanak, míg járvány idején szünetel a miseszolgáltatás. A szlovén nemzetiségű, de magyarul lelkiismeretesen tanuló jelenlegi plébános, a fiatal Dolamič-Konrad Martin legemlékezetesebb prédikációja számomra egy húsvéti volt. A lényege a következő. Az evangélium szerint a gyülekezőhelyiségbe utoljára érkező apostollal, Tamással közlik az apostoltársai, hogy „feltámadt az Úr”. – Hiszem, ha láthatom, tapinthatom!

– válaszolta Tamás. Ezért kapta meg a „hitetlen” bélyeget. Holott ez a válasz nem hitetlenségéből, hanem bölcs lelkesedéséből fakadt. A többi apostollal ellentétben Tamás rádöbbent, hogy ő térben és időben ott van, ahol a világtörténelem legnagyobb eseménye zajlik: egy harmadnapja halott ember saját erejéből feltámadt! És ő ezt közvetlen közelről szeretné látni, tapintani! A történet tanulsága: vegyük észre, hogy mi az, ami igazán fontos a világban, és azt bátran hirdessük! Még akkor is, ha félreértenek és ezért megbélyegeznek bennünket.

A világban a magyar, a szlovén és a szocialista diktatúrákban elnyomott többi nép az elmúlt harminc évben örvendetes nemzeti megújulást élt át.

Szívem vágya azt láttatja velem, hogy keresztény hitünk is meg fog újulni.

Ebben segítsük egymást, s mindannyiunkat a Jóisten!

107

(Kepéné Bihar Mária – Lendvai Kepe Zoltán)

A magyar néprajztudomány nagy oszlopa: Gönczi Ferencz A magyar néprajz tudománytörténetének nagykönyvébe a tanárok neve aranybetűkkel van beírva. Már magának e tudományágnak a megszületésénél ott bábáskodtak, az alapok letételében is oroszlánrészt vállaltak. Ők voltak azok a képzőművészek és az egyházfik mellett, akik jól tudták, nem kell feltétlenül messzi, egzotikus tájakra utazni ahhoz, hogy értékes művészeti alkotásokra, hiedelmekre, őstudásra bukkanjanak, elég körülnézni honuk falvaiban.

Ahogyan Gárdonyi Géza nevezte őket, a nemzet lámpásai sokszor maguk is paraszti környezetből emelkedtek fel, jól ismerték az egyszerű falusi nép életvitelét, lelkivilágát, kultúráját. Aztán pedig a nemzet napszámosaiként tettek arról, hogy a magyar nép tudása lejegyzésre kerüljön. Sőt esetenként maguk is közreműködtek abban, hogy a népszokások tovább hagyományozódjanak, a gondjaikra bízott nebulók népdalokat, versikéket, népszokásokat, kézművességet tanuljanak. A magyar néprajztudomány megszületésében és kivirágzásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Gönczi Ferencz is, aki tanítóként kezdte a pályáját, majd egészen a tanfelügyelőségig jutott, onnan vezetett az útja a muzeológia felé. Gönczi Ferencz Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése című, 1914-ben kiadott, 700 oldalas, gazdagon illusztrált kötete a Göcsej és a Hetés kutatásában mérföldkövet jelentett. Napjainkig megkerülhetetlen maradt a szlovéniai magyarság néprajzával foglalkozók számára is.

Gönczi Ferencz 1861. július 29-én született a Zala megyei Nemesrádón, az akkori Rád településen egy szegény földműves család hetedik gyermekeként.

Eredeti születési neve Göncz volt, csak később, 1886-ban változtatta nevét Gönczire. Itt, szülőfalujában kezdte meg tanulmányait, majd Kanizsán és Zalaegerszegen folytatta a polgári iskolákban. Mindössze 11 éves volt, amikor 108

az édesapja meghalt, és 15 éves korára már az édesanyját is elvesztette. Az elárvult, a nyomor szélére sodródott, kiváló képességű fiút tanárai karolták fel és a Turóc vármegyei znióváraljai állami tanítóképzőbe küldték, ahol 1880ban kapta meg a népiskolai tanítói oklevelet. 1883-ban vissza is tért Zalába és itt kezdte meg tanítói pályafutását, méghozzá a Lendva-vidéken, a nagypalinai katolikus elemi iskolában. Innen a muraközi Zrínyifalvára, azaz Kuršanecra került, ahol a horvát nyelvű állami elemi iskolában folytatta tanítói munkáját. Itt kezdett kibontakozni néprajzkuta- Gönczi Ferencz fiatalkori műtermi fotója, 1890 tói tevékenysége a muraközi körül. (Göcseji Múzeum, Zala­egerszeg, 1994.3.28, horvátok között, amelynek részlet) gyümölcseként 1895-ben megjelent a Muraköz és népe című első tudományos munkája. A Muraköz után Újpesten, majd Somogyban fáradozott a népnevelés ügyének előremozdításán.

Tehetsége és szorgalma révén egészen a tanfelügyelői tisztségig jutott.

Gönczi Ferencz 1912-ben Zalából Somogy megyébe került. 1912 és 1922 között a vármegye tanfelügyelője lett. Ekkor már jelentős néprajzkutatói munkássággal rendelkezett. Dr. Sebestyén Gyula ajánlásával kapcsolódott be a Somogy Megyei Múzeumi Egyesület munkájába. Előbb az egyesület alelnöke, majd ügyvezető elnöke, ügyvezető igazgatója és 1940-től a múzeum első igazgatója lett. Z. Soós István festőművész, egykori munkatársa így írt róla: „Ha nevét leírva látom, vagy említeni hallom, akkor egy közepesnél valamivel magasabb alkatú, koránál fogva kissé lassú járású, de jótartású és tekintélyt sugárzó embert látok az emlékezetemben még most is (…) Ízig-vérig adottsága volt a néprajzot 109

megérző, megértő íráshoz. A nép nyelvén szólt hozzájuk, mindig jól illesztve a hangot, annak súlyát. Tipikus gyűjtő, múzeumot szerető lélek volt s így utolsó tetteiben és halálában is az maradt.” A múzeumigazgatói tisztséget egészen haláláig töltötte be. Ő rakta le a megyei múzeum alapjait és elkötelezett néprajzkutatóként, tárgygyűjtőként egy olyan gyűjteményt hozott létre, amelyre máig büszkék az utódai, a somogyi muzeológusok. 1914 és 1948 között 3.306 darab néprajzi tárgyat gyűjtött össze az intézmény számára. Gyűjtéseiből a budapesti Néprajzi A 45 éves Gönczi Ferencz portré- Múzeumba is került 2.872 darab tárgy, foja 1906-ból. (Göcseji Múzeum, Zala- tóit pedig a Göcseji Múzeum őrzi. Gönczi Ferenc igen szép kort élt meg, 1948-ban egerszeg, 1994.3.15, részlet) hunyt el 87 évesen. Végső nyughelyre is Kaposvárott lelt, az úgynevezett keleti temetőben.

De térjünk vissza Zala vármegyében kifejtett néprajzi értékmentő tevékenységére és a munkásságának koronáját jelentő monográfiára. Gönczi Ferenczben már az 1895-ben megjelent Muraköz és népe című könyvének megírása közben megfogalmazódott azon gondolat, hogy kellene egy hasonló kutatást végeznie a saját szülőföldjén is. 1895-ben indult időt és fáradságot nem kímélve az első tájékozódó göcseji kutatóútjára. Gönczi ugyanis már akkor, a 19. és 20. fordulóján úgy érezte, a 24-ik órában jár, vagy ahogyan ő fogalmazott, „a 12-ik órában gyűjtötte össze” a gyermekként és tanárként általa megismert paraszti világ sajátosságait. Nagy örömöt és megtiszteltetést jelentett számára, hogy 1900 nyarán, 40 évesen hivatalos megbízatást kapott a Magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól Zala vármegye néprajzi értékeinek feltárására és összegyűjtésére. Elkötelezettsége nem ismert határokat. A nagy mű megszületését megelőző 15 évnyi kutatómunkáról és a kutatás módszertanáról a könyv bőséges, 11 oldalas előszava tájékoztat bennünket. „Tudtam, hogy nagy munkába fogok. Előre el voltam készülve arra, hogy e nép tanulmányozása hosszú időt kiván. Faluról-falura kell vándorolnom s a szükséges adatokat nagy fáradtsággal, nem kis kellemetlenségekkel küzdve, a helyszinén, magától a néptől kell beszereznem, egybe110

hordanom.” Gönczi előzetesen áttanulmányozta a Göcsejről szóló szakirodalmat, az addig megjelent írásokat, de a nagy többségéről nem volt igazán jó véleménye, sok hiteltelen, felszínes leírással találkozott: „A ki Göcsejnek valamely részén csak egyszer is megfordult, már jogot vél érezni ahoz, hogy mint Göcsej földjének, népének alapos ismerője szerepeljen anélkül, hogy, különösen a népről s annak belső lelki mivoltáról igazi ismerete volna…” Plánder Ferenc, Göntér Gönczi Ferencz legnevezetesebb könyvének deE. Gábor, Gaál Ferenc, Tor- dikált címoldala. kos Sándor, Vass József és Kardos Albert kutatásai előtt viszont elismeréssel adózott.

1895-től kezdődően Gönczi minden évben 3–4 hetes kutatóutat tett a Göcsejben, mégpedig nagyrészt késő ősszel, kora tavasszal vagy télen, mikor a mezőgazdasági munkák szüneteltek és több időt tudtak az emberek szakítani a beszélgetésre. A 15 évnyi kutatómunka alatt több mint 100 göcseji és hetési települést járt be. Ahol csak tudta, kereste a falusi értelmiségiekkel, a tanítókkal, kántorokkal, lelkészekkel a kapcsolatot, és hatékonyan működő gyűjtőhálózatot épített ki a segítségükkel. Így amikor nem volt terepen, akkor is értékes információkhoz jutott általuk. Az ő szerepük abból a szempontból is sokat jelentett, hogy Gönczi korában sem volt könnyű megértetni az egyszerű falusi emberekkel, hogy mi a célja a városi, nadrágos, kalapos úrnak a sok kérdezősködéssel vagy a házuk alaprajzának készítésével, és hogy mindez nem újabb adó kivetése szándékából készül, és nem jelent számukra semmilyen veszélyt, ha őszintén beszélnek életmódjukról, gazdálkodásukról, hiedelemvilágukról, esetleg babonás szokásaikról. A gyűjtőhálózat tagjai között Schlegl Géza göntérházi, Turza János lendvavásárhelyi és Vargha János radamosi tanítókat is megemlíti. Gönczi a népi élet legmegbízhatóbb krónikásainak az idős analfabétákat tartotta, akik leghűebben őrizték az őse111

Gönczi Ferencz (balról) Tarján Antal tanítóval a Somogymegyei Muzeum Egyesület irodahelyiségében a kaposvári városházán 1928-ban. (Somogyi Múzeumok Közleményei 19., Kaposvár, 2010.)

iktől rájuk maradt tudást. Külön figyelmet fordított a paraszti specialisták, például az építőmesterek, lakodalmi főzőasszonyok, halászok kikérdezésére, tudásanyagának rögzítésére. Előszeretettel gyűjtött a szállásán, iskolákban, korcsmákban, szőlőhegyeket járva, de igyekezett megfigyeléseket végezni a vásárokban, búcsúkban is. Tudományos munkájához a néprajztudomány olyan jeles alakjai is nyújtottak segítséget, mint Bátky Zsigmond, Jankó János és Semayer Vilibáld.

Gönczi figyelme csak a gyűjtőmunka előrehaladottabb szakaszában fordult a Hetés felé a következő indoklással. „A szomszédos Hetésre gyűjtésemnek csak utolsó éveiben irányult figyelmem, midőn részben egyes ismertető közlemények, részben Göcsej közelbeli, határos községeiben való utazásom alkalmával rájöttem, hogy néprajzilag e két terület, ha nem is mindenben, de nagyegészében egyező.” Így a kötetben a Hetésre vonatkozó adatok aránya jóval kisebb, ami természetesen 112

egyrészt abból is adódik, hogy a Göcsejnél jóval kisebb kiterjedésű néprajzi tájról van szó. „Hetési gyüjtésem anyagának a népszokási s babonás stb. részéből aránylag jóval kevesebbet vettem be e munkába, mint a göcseji gyüjtésből.

Ennek oka az, hogy Hetésben csak akkor kezdtem a gyüjtést, a midőn Göcsejben már befejeztem s a mik a népszokásoknál, babonáknál stb. a göcsejivel egyeztek, azokat újból nem irtam be, legfölebb néha megjelöltem, hogy itt is megvannak. Rendszerint azoktól eltérőeknek, vagy azon felül találtaknak adtam helyet.” A mai kutatói metódusokat és hozzáállást tekintve ez a megközelítés túlságosan általánosítónak tűnik, hiszen számos területen, Gönczi Ferencz idős korában. így a viseletkultúra és a népi táplálkozás (www.kaposvarmost.hu) tekintetében is saját, karakteres arculatot mutat a Hetés. Gönczi Hetés vidékéhez 17 községet és 15 pusztát, telepet, majort s lakott helyet számított: „Baglad, Banuta, Belsősárd, Bödeháza, Csesztreg, Gáborjánháza, Göntérháza, Kámaháza, Külsősárd, Lendvahidvég, Lendvahosszufalu (Belsőhegy, Hidegkut, Kisbükkhegy, Kishegy, Nagybükkhegy, Szénégető, Ujhegy.

Ezek eddig Hosszufalu szőlőhegy néven szerepeltek), Lendvavásárhely (Borshegygyel), Radamos, Resznek, Szentistvánlak, Szijártóháza és Zalaszombatfa (Nyakasházapuszta és Gálpálházával).”

Gönczi a gyűjtés során 400 írott ívre terjedő adatot halmozott fel, amelynek alapján aztán megírta könyvét. A feldolgozásnál a bonyolultabb, de tanulságosabb összehasonlító módszert választotta, tehát nem helységenként sorakoztatta fel az adatokat, hanem témánként. Az egyes megfigyelések, szokások leírásánál rövidítéseket alkalmazott annak megjelölésére, honnan származik az adat. Így aki manapság érdeklődik egy-egy hely néprajzi sajátosságai iránt, annak át kell tanulmányoznia a teljes kötetet és ki kell gyűjtenie az adatokat. A monográfia tematikája a kornak megfelelő klasszikus felépítést követi. Göcsej és Hetés földrajzi adottságainak bemutatása után Gönczi a vidék településeit vette sorra, majd a történelmi gyökereket kereste. A korszellemnek megfelelően külön figyelmet szentelt a lelki alkat kérdéskörére, ezt pedig a családi 113

élet, az étkezési szokások, a babonás hiedelmek, a jeles napok, a népi gyógyászat, az emberélet fordulóihoz, a születéshez, házasságkötéshez, halálhoz kapcsolódó szokások, a népviselet, a népi építkezés, a lakáskultúra, a nyelvjárás, a népköltészet, a népzene, a gyermekjáték, a gazdálkodás, a háziipar, a kézművesség és a gazdasági mellékfoglalkozások bemutatása követte.

Bámulatba ejtő az a részletesség, ahogyan egy-egy témakört bemutat, ahogyan idézi a népnyelvet és használja a tájszólási kifejezéseket, idéz az adatközlőktől. Munkájából nemcsak műveltsége, de emberszeretete is Gönczi Ferencz egyik utolsó sugárzik. Göcsej, Hetés és Somogy szerelportréja 1948-ból. (Göcseji Múzeum, mese volt, aki lelki rokonságot érzett az itt Zalaegerszeg, 1994.3.22) élő emberekkel. A kötet rendkívül értékes fotóanyagot tartalmaz, amely pótolhatatlan információkat hordoz a korabeli települések képéről és az életmódról. A kötetet illusztráló fotók egy részét Bátky Zsigmond készítette és ma is fellelhetők a Magyar Néprajzi Múzeum fotótárában. Gönczi Ferencz kiváló rajzkészséggel is rendelkezett, ami gazdagon megmutatkozik az egyes fejezetek illusztrálásában.

A monográfia 1914-es kiadását Wlassics Gyula, Berzeviczy Albert és Apponyi Albert miniszterek is támogatták, valamint Zala vármegye törvényhatósága és a Kisfaludy Társaság. A vaskos monográfiát már a kortársak is nagy lelkesedéssel és elismeréssel fogadták. 1914. május 14-én a Zalaegerszegen megjelenő Magyar Paizs című lap így írt róla: „A néprajztudomány nagy oszlopa ez a könyv. (…) Érdemes a megbecsülésre, mert a néprajzi ismeretek olyan értékes tömegét mentette meg vele, amely hovatovább örökre elveszett volna.”

S vajon mi a titka Gönczi Ferencz monográfiájának, amely 100 év távlatából nézve is kiállta az idő próbáját? Kanyar József, a Berzsenyi Társaság főtitkára Gönczi Ferencz ravatalánál tartott emlékbeszédében ezt így fogalmazta meg: „Kutató és a nép két egysorsú és egyfájdalmú testvér. Egymásra vannak utalva, mint malom a búzára. Gönczi Ferenc mindig a népére nézett, de úgy, hogy nemzetét is látta maga előtt.” Az értékes monográfiát 1996-ban hasonmás kiadásban is 114

Gönczi Ferencz (1861–1948) sírja Kaposváron. Kaposvár, Keleti temető: XXII. szegély 27, Fotó: Fáth József

megjelentette a zalaegerszegi Városi Művelődési Központ a Göcseji Hetek ’96 programsorozat keretében, ezzel többek számára hozzáférhetővé vált, mint az 1914-es kiadás.

S most nézzük milyen tiszteletnek örvend ma Gönczi Ferencz, hogyan őrzi emlékét az utókor? A nagy néprajztudós tiszteletére 1968-ban Nemesrádón, szülőfalujában a templom melletti parkban emlékkövet állítottak. Mellszobrával 1973 óta Zalaegerszegen a Göcseji Múzeum előtt is találkozhatunk és a Göcseji Falumúzeumban is tiszteleg egy emléktábla a munkássága előtt.

Zalaegerszegen és Nován kulturális központot, Kaposváron pedig egy utcát neveztek el róla. Gönczi Ferencz nevét viseli a Lenti Gimnázium és Szakkö115

zépiskola is. Gönczi Ferencz munkásságáról szerencsére számos tudományos bemutatás, elemzés született már. Most következzen néhány, a Muravidék tudományossága szempontjából fontos feldolgozás. Lendvai Kepe Zoltán Gönczi Hetésre vonatkozó munkásságát már 2008-ban elemezte etnobotanikai szempontból. 2012-ben a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet A tanárok e-kompetenciái a kétnyelvű iskolákban című projektje keretében Marx Mária Gönczi életművére vonatkozó kutatásai, valamint Gönczi A zalamegyei vendek című könyvének hasonmás kiadása és szlovén fordítása (Slovenci v županiji Zala) jelentek meg digitális formában. Különösen élénk érdeklődés mutatkozott Gönczi életműve iránt nagy monográfiája kiadásának 100. évfordulója alkalmából. A Zalai Falvakért Egyesület 2014-ben hasonmás kiadásban megjelentette Gönczi Ferencz Muraköz és népe című monográfiáját is. A Lendvai Galéria és Múzeum 2014 decemberében a Kepéné Bihar Mária és Lendvai Kepe Zoltán által rendezett Gönczi után 100 évvel című néprajzi kiállítással tisztelgett a nagy előd és 100 évvel ezelőtt megjelent, Göcsejről és Hetésről szóló könyve előtt. Ugyanennek a szerzőpárosnak a szakértői munkájával készített a Szlovén RTV Magyar Műsorok Stúdiója egy 30 perces dokumentumfilmet Gönczi Ferencz életéről és jelentőségéről 2014-ben. S most, születésének 160. évfordulója ismét jó alkalmat szolgáltat arra, hogy a Muravidéken is méltó és maradandó emléket állítsunk egy állandó kiállítás és egy kiadvány formájában a magyar néprajztudomány nagy oszlopának!

116

Irodalom: FÜLÖP István (szerk.)

1976 Gönczi Ferenc emlékezete. Tanulmányok. Göcseji Helikon 8. Zalaegerszeg.

GÖNCZI Ferencz 1895 Muraköz és népe. Budapest.

1914 Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése. Kaposvár.

1914 A zalamegyei vendek. Kaposvár.

1937 Somogyi gyermek. Kaposvár.

1944 A somogyi betyárvilág. Kaposvár.

1948 Göcsej népköltészete. Zalaegerszeg.

1949 Somogyi gyermekjátékok. Kaposvár.

KAPITÁNY Orsolya (2011) Z. Soós István: Emlékezés Gönczi Ferencre. http://regi.smmi.hu/neprajz/gonczi/emlekezes. html (2020.11.15.)

KÓSA László 1989 A magyar néprajz tudománytörténete. Budapest.

LENDVAI KEPE Zoltán 2008 Népi gyógynövényismeret Gönczi Ferencz Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése című monográfia alapján. In: Muratáj 2007/1-2. Lendva. 124-130.

MARX Mária (2012) „Tégladarab a magyar néprajz épülő palotájához”. Gönczi Ferenc élete és munkássága. Digitális kiadvány. https://en.calameo.com/read/00297413410a6072c78a2 (2020.11.15.)

NAGY Betti 1996 A Göcseji Múzeum dokumentumai Gönczi Ferenc életrajzához. In: Zalai Múzeum 6. Zalaegerszeg.

235–250.

NÉMETH József 1996 Előszó az 1996-os kiadáshoz. Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése. Hasonmás kiadás. Zalaegerszeg.

117

(Göncz László)

Strausz Flórián A Lendva-vidék elfeledett esperesplébánosa

Strausz Flórián 34 évet szolgált és tevékenykedett a Muravidéken

A 19. század kilencvenes éveitől az 1920-as évek végéig a tágabb Lendva-vidék vallási és társadalmi életére erőteljesen hatott Strausz Flórián alsólendvai esperesplébános, korábban dobronaki plébános, címzetes kanonok, püspöki helynök és pápai prelátus tevékenysége és jelenléte. A nagylengyeli származású Strausz Flórián 34 esztendőt, életének a legtermékenyebb időszakát töltötte a Muravidék egykor Zala megyéhez tartozó részén. Vallási küldetése mellett, ami sikeres és sokrétű volt, a tájegység társadalmi és gazdasági életéből is aktívan kivette a részét. Emellett – fivérével, Strausz Antal kanonokkal közösen – egy több tekintetben hiánypótló kéziratot hagytak ránk Alsólendva és a Lendva-vidék történelméről (amelynek eredeti példánya jelenleg sajnos nincs meg). „Muravidéki” szerepvállalása mellett a szülőfalujában, Nagylengyelben, úgyszintén Antal öccsével karöltve megalapították a paulai Szent Vincéről elnevezett irgalmas nővérek zárdáját.

Az elmúlt évtizedekben Strausz Flórián neve és munkássága méltatlanul a feledés homályába merült. Legfeljebb úgy emlegették, mint a Muravidéknek az SZHSZ Királysághoz csatolását követően berendezkedett jugoszláv közigazgatást akadályozó személy, ami azonban többnyire téves és túlságosan leegyszerűsítő következtetés volt. Strausz kétségtelenül a Lendva-vidék Magyarország keretében maradása érdekében szorgoskodott, és a kisebbségbe kényszerült magyar közösség támogatását fontos feladatának tekintette, azonban – ami kevésbé ismert és ritkán hangsúlyozták – a szlovénok iránt is rokonszenvet táplált. Egyebek mellett Alsólendván a vasárnapi szlovén 118

szentmise támogatását javasolta Mikes János szombathelyi megyéspüspöknek, amiért Klekl Jožef is köszönetet mondott neki. E tanulmány keretében Strausz Flórián életének és a Muravidéken eltöltött évtizedeinek néhány fontosabb eseményét ismertetjük, hogy a szűkebb és tágabb tájegység múltja iránt érdeklődők legalább részben tudomást szerezhessenek e kétségtelenül sikeres, embertársaiért és a híveiért fáradozó férfiúról.

Származása, tanulmányai, fiatalkori munkássága

Strausz Flórián (teljes nevén: Strauszenberghi Strausz Flórián Benedek) 1863. október 19-én Nagylengyelben született, és ott is halt meg 1952. október 30-án, 89 évesen. Öccse Strausz Antal (1872–1935) veszprémi kanonok, zsinati bíró, címzetes prépost volt. Az általuk Nagylengyelben alapított, a paulai Szent Vincéről elnevezett irgalmas nővérek zárdakápolnájának a kriptájában helyezték mindkettőjüket örök nyugalomra. A Strausz család ősei Mosonmagyaróvárról származtak. A források szerint Strauszenberghi Strausz Ferenc Márton 1702-ben honosította Magyarországon a család nemesi származását, akinek I. Lipót király családi címert is adományozott. Strausz Flórián édesapja, Strausz Ferenc (1829–1880) nagylengyeli földbirtokos volt, anyja pedig Rieger Julianna. Keresztszülei tótfalusi Tóth Benedek 1848-as huszárfőhadnagy és felesége, boldogfai Farkas Franciska voltak. Unokatestvére volt dr. Strausz Sándor Domonkos jogász, a Komárom vármegyei királyi ítélőtábla bírája, valamint Strausz Farkas, a MÁV főellenőre, nagylengyeli földbirtokos. Unokatestvérének szülei Strausz Flórián nagybátyja, Strausz Sándor (1831–1922), Zala vármegye bizottsági tagja, zalai esküdt, körjegyző, a Zalamegyei Gazdasági Egyesület tagja, nagylengyeli birtokos és boldogfai Farkas Krisztina voltak.

Strausz Flórián az elemi iskolát a szülőfalujában, Nagylengyelben, valamint Pinkafőn látogatta. Középfokú tanulmányait a kőszegi Szent Benedek-rendi katolikus gimnáziumban kezdte,1 majd a Szombathelyi Főgimnázium diákjaként fejezte be (1880), ahol választott szaktanulmánya a hittudomány volt.2 Ezt követően lett a szombathelyi szeminárium növendéke, amelyet sikeresen 1 2

Iskolai értesítők, Kőszeg, Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium 1873., 15. (Arcanum) Iskolai értesítők, Szombathely, Katolikus gimnázium, 1880., 106. (Arcanum)

119

befejezett. Áldozópappá 1886. március 17én szentelték. Mint pályavégzett növendék már 1885-től nevelőként tevékenykedett a Sigray grófi családnál Iváncon, amit pappá szentelése után is folytatott. Néhány évvel később, 1890-ben káplán lett Kőszegen.3 A kőszegi évek alatt az ottani polgári fiú- és leányiskola vallástanáraként is tevékeny volt, elsőtől negyedik osztályig heti két órában katolikus hittant tanított.4 A diákok körében nagyon népszerű volt, ezért amikor küldetése máshova szólította, a fiatalok és tanártársai az iskolai értesítőben megható szavakkal búcsúztak tőle: „Strausz Strausz Flórián (1863–1952) es­ Flórián úr, a polgári leányiskola szeretve tiszpe­resplébános, címzetes kanonok, telt és nagyra becsült hitoktatója, Dobronak püspöki helynök és pápai prelátus zalavármegyei község plébánosává történt portréja. Forrás – Békássy Jenő: Zala kineveztetése folytán megvált hitoktatói állávármegye feltámadása Trianon után. Za- sától, melyben önzetlen szeretettel, pedagógiai tapintattal, lelkes buzgósággal és a példaadás lai fejek, Budapest, 1930. mintaszerűségével a hála, tisztelet és szeretet érzéseit a szavak legmagasabb, és az érzések legmagasztosabb és legnemesebb értelmében ébresztette fel személye iránt. Hálás tanítványai lelkükben a hála és kedves visszaemlékezés tartós benyomásával az igazgató vezetése alatt egy küldöttségben vettek tőle búcsút, melynél eltávozása feletti fájdalmuknak, eredményes és szeretetteljes hitoktatói és lelkészi működéséért való köszönetüknek és jövőben kifejtendő szent és magasztos hivatásához és annak eredményeihez őszinte szerencsekívánatainak adtak kifejezést.5 3

4 5

Strausz Antal – Strausz Flórián: Alsólendva története. Kézirat. 79–81. Megjegyzés: A Strausz fivérek által írt kézirat, amely 1929-ben került elő Alsólendváról, eredeti példánya a törzshelyén, a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltárban jelenleg nem található. Ismereteink szerint csak egy rendkívül hiányos, Varga Sándor helytörténet-kutató hagyatékából származó másolata található a Maribori Területi Levéltárban.

Iskolai értesítők, Kőszeg, Polgári fiú és leányiskola, 1891., 5., 1895., 66. (Arcanum) Személyi változások a hitoktatás körében. Polgári fiú és leányiskola, Kőszeg 1894., 55–55.

(Arcanum)

120

Strausz Flórián érdeklődését a tudomány, a vallás és általában a társadalom iránt bizonyítja, hogy a katolikus szellemű könyvek kiadását és terjesztését felvállaló Szent István Társulatnak már 1887-ben a tagja lett.6 Ennek is köszönhető, hogy Alsólendván tevékenykedő éveiben a plébániai könyvtárának állománya jelentősen gyarapodott, a könyveket katalogizálta is. Strauszt a Magyar Királyi Honvédség keretében tartalékos segédlelkészként is számon tartották. Törzshelye megjelöléseként az egyik nagykanizsai alakulat szerepelt.

Azt pontosan nem tudjuk, hogy ebben a szerepkörben a közel tíz esztendeig tartó megbízatás alatt milyen konkrét teendői adódtak, azonban 1895. december 31-ével felmentették, mivel eleget tett szolgálati kötelezettségeinek. Ahogy ez ilyenkor szabályszerű volt, az elbocsátáskor a rendfokozatáról is lemondott.7 A dobronaki plébánia élén

Kőszegről Dobronakra vezetett Strausz Flórián útja, ugyanis 1895-ben a hetési falvakat is felkaroló plébánia vezetésével bízta meg Hidasy Kornél szombathelyi megyéspüspök. Strausz megszerette Doboronakot, és az ott eltöltött 14 esztendő során sokat dolgozott a térség középnagyságú plébániái közé tartozó közösség vallási és általános társadalmi élete színvonalának emelése érdekében. Amikor később dobronaki időszakát értékelte, akkor a következőket emelte ki: „Ottani plébánoskodásom alatt épült az új plébánia-ház és melléképületei. Kebelén, Radamosban, Gáborjánházán római katolikus jellegű új iskolák készültek. Az anyatemplomban új orgona és padok szereztettek. Kibővült a római katolikus iskola; saját költségemen a plébánia-szőlőn új hajlékot, a plébániaudvarban új kocsiszínt és faházat csináltattam; előkészítettem a szombatfai római katolikus iskolát; a kebeleszentmártoni újonnan építendő templom építési költségeit hitközségileg biztosítottam. Őhercegsége kegyes adományaiból Kebelén nyári menedékházat állítottunk fel. Ugyancsak őhercegsége kegyességéből a plébániakert egy negyed holdnyi területtel megnagyobbodott, amelyet, valamint az új plébánia környékét díszbokrokkal és fenyőkkel láttam el.”8 6 7 8

Religio. Szerk. Breznay Béla, 1887., 1. félév, 51. sz., 408. (Arcanum) Honvédségi Közlöny. Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára – Személyes ügyek, 1896 (23. évfolyam), 1896. 01. 19., 2. sz., 9. (Arcanum) Strausz Antal – Strausz Flórián: Alsólendva története. Kézirat. 79–81.

121

Dobronaki plébánosként Strausz Flórián a lelkipásztori feladatok ellátása mellett a fent említett beruházások megvalósításánál, valamint az időszerű társadalmi kérdések egyengetésénél is maximálisan helytállt. Szervezési adottságai, valamint a gazdaság iránti érdeklődése és a közpénzek kezelése fortélyainak ismerete alapvető erényei közé tartoztak. A mezőgazdasági jellegű vidék sikeressége érdekében is sokat fáradozott; ezzel függhet össze, hogy a földművelésügyi miniszter 1896-ban a dobronaki plébánost az Alsólendvai járás állandó gazdasági tudósítójának nyilvánította.9 Ez azt jelentette, hogy a térség agrárügyeinek rendezésénél országos szakmai körökben is adtak a véleményére.

Az oktatás színvonalas megszervezésnek ügye hivatali hatáskörébe tartozott, hiszen akkoriban e vidék elemi iskolái zömében római katolikus népiskolák voltak. A dobronaki iskolaszék elnöke ennek értelmében Strausz Flórián volt, a plébánia területén működő többi iskola esetében pedig ő látta el a tanfelügyelői feladatkört. A tanítók kiválasztása, működési feltéte­ leik biztosítása ebből kifolyólag a hatáskörébe tartozott. A pályázatokat is általában hozzá kellett beküldeni. Néhány példával illusztráljuk a Strauszidőszakban közzétett pályázathirdetéseket. A dobronaki osztálytanítói állás meghirdetésekor 1896-ban 320 forintnyi fizetést ígértek, valamint tanítói lakást és a helyiség fűtését, takarítását. Külön kiemelték, hogy a meghirdetett állásra tanítónők is pályázhattak.10 Néhány évvel később, 1902-ben már 800 korona volt a tanító meghirdetett bére, valamint bebútorozott szobát, továbbá fűtést és takarítást is felajánlottak a tanítónak. A jelentkezőknek számolniuk kellett azzal, hogy a tanítás mellett a kántori teendőkből is ki kell venni a részüket.11 Strausz Flórián széles érdeklődési körére az is utal, hogy a papi nyugdíjak rendezése érdekében létrehozott országos szervezet munkájában is aktívan részt vett. Dobronaki plébánosként egyebek mellett részt vett a szombathelyi egyházmegye tagszervezete 1899. évi közgyűlésén.12 Strausz vonzódása a szűkebben értelmezett politika iránt már dobronaki évei során tapasztalható volt. Ez akkor nem számított rendkívülinek, mivel a papok a szükséges ismeretek birtokában voltak, ugyanis sok éves képzésük során bőven adódott alkalom azok elsajátítására. Természetesen egyéni adott9 10 11 12

Budapesti Közlöny, 1896. novembere, 30. évf., 266. sz., 1896.11. 08., 2. (Arcanum) Néptanítók lapja, 29. évf., 5. sz., 1896. 01. 30., 3. (Arcanum) Néptanítók lapja, 35. évf., 36. sz., 1902. 09. 04., 46. (Arcanum) Religio., 1899, 1. félév., 39. sz., 310. (Arcanum)

122

ságok is kellettek hozzá. A Mura mentén akkoriban több római katolikus pap és evangélikus lelkész aktív volt a politikai életben (Klekl Jožef, Lejko Štefan, Kovács István és mások). Strausz Flórián a politikai események szervezéséből is kivette a részét. Dobronakon például 1900. október 21-én a vasárnapi szentmise után nagy néppárti gyűlésre került sor, amelyen a környékbeli falvak képviselői mellett ott voltak a távolabbi Cserencsóc, Belatinc, Tornisa, Hídvég, Alsólendva és Lenti küldöttségei is. A nagyszámú közönség soraiban sok volt az értelmiségi (papok, kántortanítók, körjegyzők stb.). A köszöntő Strausz plébánosnak jutott, aki bemutatta a népgyűlés elnökét, ifjú Zichy Jánost. Utána hosszúra nyúló politikai szónoklatok következtek. Végül Strausz köszönetet mondott a szónokoknak, hogy eljöttek a Mura mentére elhinteni a néppárt magvait.13 Dobronak szempontjából a rendezvény azért is fontos volt, mert ilyen alkalmakkor a helyi kocsmárosok és iparosok könnyebben értékesíthették termékeiket, szolgáltatásaikat.

A 20. század elején a kevés várost számláló vidékek esetében az átlagosnál is nagyobb kihívást jelentett a lakosság napi használati cikkekkel való ellátása. Ezt a célt szolgálta a Strausz plébános által szorgalmazott és szervezett „Dobronak és vidéke keresztény fogyasztási szövetkezet” megalapítása, amely által Dobronak és a környező falvak egy országos szintű hálózat részévé váltak. A szövetkezet az 1904. március 27-ei alakuló közgyűlésen elfogadott szabályok szerint jött létre.

Bejegyzése a zalaegerszegi törvényszéknél 1904. június 13-án történt meg. A szövetkezet fő feladataként a tagok olcsó és jó minőségű háztartási és gazdasági cikkekkel való ellátását, valamint terményeik eladásának a közvetítését jegyezték be. Egy üzletrész a tagok esetében 10 korona volt, amit egyszerre kellett befizetni.

A cégjegyzés szabálya az volt, hogy két igazgatósági tag a saját, törvényszékileg bejegyzett aláírását adta. A szövetkezet határozatait a Budapesten megjelenő „Szövetkezés” című központi hivatalos lapban közzé kellett tenni. A tagok a szövetkezet kötelezettségeiért korlátozott felelőséggel tartoztak, mégpedig olyan terjedelemben, hogy az általuk jegyzett egy vagy több üzletrész háromszoros összegéig szavatoltak. A dobronaki szervezet igazgatósága a következő öt tagból állt: Strausz Flórián (plébános), Kovách Sándor (római katolikus segédlelkész), Turza János (néptanító), Göncz János (földműves) és Soós Károly (földműves).14 13 Alkotmány, 5. évf., 253. sz., 1900. 10. 24., 6–7. (Arcanum) 14 Központi Értesítő, 1904 (29. évfolyam), 1904. 06. 23., 50. szám. 967. p. (Arcanum)

123

A plébános küldetése és feladatköre akkoriban merőben eltért a ma megszokottól. Strausz Flóriánra ez különösképpen jellemző volt már dobronaki megbízatása során. Becsülettel ellátta a szűkebben értelmezett, a hitélettel összefüggő feladatokat, a különböző társadalmi, gazdasági és szociális teendők esetében pedig szerepvállalása jelentősen túlszárnyalta az átlagost. Sikeres tevékenységére felettesei már dobronaki szolgálata idején felfigyeltek, az 1900-as évek elejétől már az alsólendvai esperesi kerület espereshelyettesi teendőivel is megbízták (később, 1909-től pedig húsz esztendőn át az esperesi tisztséget is ő töltötte be).15 Útban Alsólendvára…

Strausz Flórián espereshelyettesi minőségében már a Dobronakon töltött években „átlépte” a plébánia határát, azonban szorosabb és közvetlenebb kapcsolata Alsólendvával mint járási és espereskerületi székhellyel 1907 után alakult ki. Két évig, 1907 és 1909 között az esperesi kerületben adódó kihívások különösképpen Alsólendvához fűzték. Ennek fő oka az akkori alsólendvai esperesplébános, Kiss Pál betegsége volt, ami nehéz helyzetbe hozta a püspökséget, az esperesi kerület papságát és az érintett közösséget.

Elsőként Eberhardt István alsólendvai káplán értesítette Strausz Flórián espereshelyettest arról, hogy mennyire súlyos Kiss plébános betegsége. A dobronaki plébánia címére küldött levelében 1907. április 11-én Eberhardt káplán azt írta Strausznak – feltételezve, hogy nem lehetnek pontos információi az alsólendvai esperesplébános állapotáról –, hogy „esperes urunk teljesen beszámítható állapotban véleményem szerint nincsen. Beszélni nehezen tud. Amit egyik percben mondani akar, a másikban elfelejti, a számokkal pedig egyáltalán nincs tisztában.” A kialakult helyzetet a káplán szerint kihasználta Kiss plébános sógora, Országh Kálmán tanító, aki eladott minden gazdasági ingóságot, bérbe adta a teljes birtokot és a réteket Büchler Adolf zsidó származású polgárnak. A hívek ezen feltehetően nagyon felháborodtak.

Büchler állítólag tovább „kereskedett” birtokkiadással, ezért Eberhardt arra kérte Strauszt, hogy espereshelyettesként járjon el a bérbeadási szerződés 15 Strausz Antal – Strausz Flórián: Alsólendva története. Kézirat., 79–81.

124

érvénytelenítése érdekében. Az alsólendvai káplán említett levelének további részében az iskolaügyek általa tapasztalt rendellenességeiről panaszkodott. Állítása szerint az iskolaszék ülésére, melyet Isoó Ferenc világi elnök vezetett, a papokat nem hívták meg, miközben a hitközség nagy terhei miatt 5 százalékos pótadó bevezetése mellett döntöttek. Emellett az egyházi iskolát a káplán szerint községi iskolává kívánták átminősíteni. Ezek után Strausz Flórián 1907. április 15-én Alsólendvára ment, hogy az esperes betegségéről személyesen meggyőződjön, valamint megismerje az Országh Kálmán által kötött haszonbérleti szerződés tényleges tartalmát. Elsőként a járásorvossal konzultált, aki felvilágosította, hogy Kiss állapota tényleg nagyon súlyos.

Országhtól pedig megtudta, hogy a szerződés hat évre köttetett, azonban azt a plébános halála esetén azonnal fel lehet bontani, valamint az is kiderült, hogy a beteg plébános sógora újabb szerződés megkötésétől sem zárkózott el. Strausz szerint a szerződés a római katolikus egyház szempontjából rossz volt. Alsólendvai látogatása során kialakult véleményét ismertette István Vilmos szombathelyi megyéspüspökkel. Ezek után a püspök április 27-én küldte el megjegyzéseit a szerződést illetően. Megjegyezte, hogy a meglévő formában annak rendelkezései „fenntarthatatlanok”, ezért közölte, hogy a több szempontból kedvezőtlen szerződést legfeljebb egy évre szabad megkötni.

A megyéspüspök mindezek után felkérte Strauszt, hogy kövesse figyelemmel az alsólendvai egyházi birtok alakulását és arról időnként küldjön jelentést.16 Az említett, alsólendvai „iskolaszéki bonyodalmak” tárgyában Strausz Flórián 1907. június 1-jén újabb levelet írt az egyházmegyei főhatósághoz, amelyben kifejtette, hogy véleménye szerint az iskolaszék világi elnöke, Isoó Ferenc ügyvéd, akárcsak a másik alsólendvai káplán, Piri István „az elközösítési mozgalom hatása alatt álltak”. Feltehetően mindketten ki akarták vonni magukat az iskolaszék újraválasztásának előkészítési teendői alól, valamint a választás lebonyolítását sem kívánták előkészíteni, annak ellenére, hogy a megyéspüspöktől már korábban mindketten felhatalmazást kaptak arra.

Strausz nem fogadta el a magyarázatukat (ami Isoó esetében ügyrendi jellegű volt), ezért úgy érvelt, hogy „nemcsak nem képezne anomáliát, hogy ő elnöki működésében kitartson, pláne az egyházi elnök képtelensége esetén (hiszen 16 Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár (a továbbiakban: SZEL). Acta Cancellariae (a továbbiakban: AC). 1440/ 1907.

125

Kiss plébános beteg volt – a szerző), hanem mintegy hivatali kötelessége is. Piri káplán úr pedig a püspöki leiratot, úgy látszik, nem értette meg, amennyiben felhatalmazást kapott, hogy a választásnál a beteg, talán még akaratát is nyilvánítani képtelen plébánost helyettesíthesse.” Strausz szerint egyiküknek a testület ülését kötelessége volt összehívni. Levele zárásaként megjegyezte, hogy mint megbízott egyházkerületi tanfelügyelő az alsólendvai iskola körüli ügyeket különös figyelemmel fogja kísérni.17 Piri István közben arra ösztönözte Strausz Flóriánt, hogy az elnöklést az előállt helyzetben ő vállalja el, mivel őt akkor már az oktatási ügyekben jártas személynek tekintették. Ennek ellenére Strausz Flórián az alsólendvai iskolaszék választási gyűlésén a megyéspüspök által felhatalmazott „püspöki biztosi” minőségben volt jelen. A választás után az ott rögzített hivatalos feljegyzést Strausz 1907. július 18-ai dátummal elküldte Szombathelyre.18 Az alsólendvai plébános, Kiss Pál betegsége tényleg nagy kihívások elé állította a nagy kiterjedésű plébániát. A helyzet áthidalása érdekében István Vilmos megyéspüspök 1907. június 13-ai levelében arra kérte fel Strausz Flóriánt mint akkori dobronaki plébánost és espereshelyettest, hogy ideiglenes jelleggel (további intézkedésig) „vagyoni dolgokban a plébánia vezetését jelen leíratom vételétől átvenni szíveskedjék, úgy, hogy a javadalommal járó összes bevételek és jövedelmek Uraságodhoz fognak ezentúl befolyni, az előforduló kiadásokat uraságod fogja fedezni, s mindezekről annak idején szabályszerűen elszámolni.” A püspök továbbá kifejtette: „… elérkezettnek tartom az időt arra, hogy a különben is nagyfokú lelkipásztori éberséget igénylő plébániának lelkiekben és anyagiakban kellő vezetéséről gondoskodjam. Miért is felhívom nagyra becsült uraságodat, szíveskedjék Alsólendvára kiszállani és, ha Kiss Pál esperes-plébános úr állapota megengedi, vele a föntieket közölni, s őt nevemben felszólítani, hogy tekintettel egészsége állapotára, s arra a nagy felelősségre, amellyel az oly nagy plébániának vezetése s lelkiekben gondozása jár, s melynek ő megfelelni képtelen, s kérje nyugdíjazását, vagy pedig kénytelen leszek a plébániának lelkiekben és anyagiakban vezetésével adminisztrátort megbízni, akit ő lesz köteles fizetni.”19 Strausz Flórián már addig is ellátta ilyen jellegű feladatait, hiszen 1907. június 12-én a beteg Kiss Pál plébános által korábban elkészített, a Szenthá17 SZEL. AC. 1617/1907.

18 SZEL. AC. 2558/1907.

19 SZEL. AC. 2145 (1907) – jegyzőkönyvi szám (sorszám nincs).

126

romság-kápolna szükségszerű felújítására vonatkozó költségvetés-tervezetet felterjesztette a püspökségre. Megjegyezte, hogy személyesen is meggyőződött az építkezés szükségszerűségéről. A felmerülő költségek jóváhagyását a kápolna 1907. évi bevételeinek a terhére kérelmezték. István Vilmos megyéspüspök 256 korona 40 fillér értékben engedélyezte a Szentháromság-kápolna felújítását.20 A restaurálás a nyár folyamán befejeződött, azonban a kápolna pénztárában, amelynek terhére a püspök engedélyezte a beruházást, csak 109 korona volt. Ezért az alsólendvai plébánia ideiglenes adminisztrátora, Volper Pál 1907. augusztus 28-án azt kérte a megyéspüspöktől, hogy a hiányzó ös�szeget a Szentháromság-kápolna törzsvagyonából fedezhessék, amihez István Vilmos püspök úgyszintén hozzájárult. Volper azt is közölte a szombathelyi püspöki hivatallal, hogy Kiss Pál esperesplébános állapota még súlyosabbá vált.21 Volper Pál levele olyan összefüggésben is fontos információnak számít, hogy egyértelművé válik belőle az ideiglenes adminisztrátor kinevezése az alsólendvai plébánia élére 1907-ben, amelyre Kiss Pál súlyos betegsége miatt volt szükség. A tisztség teljes körű betöltésére, amire bizonyára István püspök már akkor kiszemelte Strausz Flóriánt, nem kerülhetett sor, mivel a beteg plébános nem mondott le, ezért a főpásztor ideiglenes megoldáshoz folyamodott.

Azokban az években Strausz Flórián ismertsége, népszerűsége igencsak nőtt. Az Alsólendvai Takarékpénztár 1909. február 27-én tartott közgyűlésén Pollák József és Poppel Lajos mellett őt is a pénzintézet igazgatósági tagjává nevezték ki, valamint cégjegyzési jogosultsággal is felruházták.22 Ezt a feladatot utána még több évig ellátta.

Húsz évig Alsólendva plébánosaként

Miután hosszas és gyötrelmes szenvedés után 1909. február 20-án meghalt Kiss Pál alsólendvai esperesplébános, a plébánia kegyura, herceg Esterházy Miklós a megyéspüspök javaslatára 1909. március 16-án Strausz 20 SZEL. AC. 2228 (1907) – jegyzőkönyvi szám 21 SZEL. AC. 2995/1907.

22 Központi Értesítő, 1909 (34. évfolyam, 1. félév) 3., 1909. 04. 11., 29. sz., 755. (Arcanum)

127

Flóriánt nevezte ki plébánosnak. Akkortól Strausz a kerületi esperesi tisztséget is teljes jogkörrel gyakorolhatta (espereshelyettesként de facto már 1907-től ezt tette).

Strausz vallomása szerint Dob­r onak elhagyása nem volt könnyű a számára, de püspöke „óhaját” engedelmesen teljesítette. Így írt erről: „1909. március 27-én szomorú szívvel hagytam el régi helyemet, Dobronakot, ahol 14 esztendőt töltöttem szakadatlan munkában.” Bár az új helyszín nem volt számára idegen, hiszen – amint ismertettük – közel két éven át folyamatosan, alkalmi jelleggel azonban korábban is akadtak teendői az esperesi és A Strausz Antal és Strausz Flórián által írt Alsóa járási székhelyen, mégiscsak lendva története című kézirat címlapja. végleges megérkezése után szembesült a konkrét napi teendőkkel. Később úgy jellemezte alsólendvai tevékenységének kezdetét, hogy „a munka egész halmaza” várt reá. Számos apró-cseprő teendője akadt, hiszen elődjét a hosszú betegség megakadályozta a napi dolgok tökéletes elvégzésében, Volper Pál adminisztrátor pedig csak a sürgős teendőket láthatta el. A plébánia vagyonát illetően Strausz visszavette a korábban bérbe adott birtokokat. A hosszúfalui kataszteri határban lévő rétek visszaszerzése sok bonyodalommal járt és csak bírósági úton valósulhatott meg (a „renitens” szomszédokat végül 600 „öl” terület visszaadására és a „tetemes” bírósági költségek, 500 korona kifizetésére kötelezték). Mivel az oktatás terén is rendezetlen volt a helyzet, Strausz szerint ugyanis „az alsólendvai iskola római katolikus jellege forgott veszedelemben”, azonnal 128

hozzálátott annak megoldásához. A folyamat a plébánia szempontjából sikerrel zárult. A jelentősebb beruházások közül kiemelte értékelésében, hogy már 1911-ben felépült a kapcai római katolikus iskola. Úgyszintén szolgálati idejének kezdetén rendezte az alsólendvai plébánia irattárát és könyvtárát.

A könyvtár állományát tételesen katalogizálta.23 Ennek ismeretében furcsán hangzik utódja, immár a „jugoszláv időszakban”, 1929-ben Alsólendvára érkező Jerič Ivan plébános visszaemlékezéseiben olvasható mondat, hogy „Strausz 20 évig tartó alsólendvai tartózkodása során mindössze egy-két feljegyzést tett a tevékenységéről.24 Talán annyi igazság lehet benne, hogy szolgálati időszakának utolsó éveiben, miután a délszláv állam keretében számos konfliktussal és megpróbáltatással kellett szembenézni (amire még visszatérünk), valamelyest lankadt Strausz munkakedve. Azt azonban Jerič is elismerte, hogy a szerinte „arisztokrata” jellemvonásokkal rendelkező Strausz példaértékűen gazdálkodott a plébánia vagyonával.

Strausz Flórián fontos eseménynek tekintette, hogy 1912-ben a hívők és az érdeklődők számára megnyílt a felújított Szentháromság-kápolna. Időközben a régi, korhadt padokat és az elkopott téglákat újakra cserélték. Akkoriban indult a Szentháromság-kápolnában nyugvó Hadik Mihály múmiájának díszes elhelyezésére irányuló mozgalom is, melynek keretében ezer koronát meghaladó összeg gyűlt össze közadakozásból (gróf Hadik-Barkóczy Endre, a Hadik család képviselője 500 koronával járult hozzá). Elkészült a légmentes, „díszes fülke” is (ahogy Strausz nevezte), amelyben elhelyezték a múmiát.

A megoldás azonban nem bizonyult időtállónak, mert Hadik mumifikált teste nemsokára enyészetnek, pusztulásnak indult. Strausz és a város vezetése utána közös erővel keresték a megoldást.25 Az alsólendvai plébánia életében fontos eseménynek számított, hogy a patrónus, herceg Esterházy Miklós 1913-ban két alkalommal is Alsólendvára látogatott, ahol ellenőrizte hatalmas birtokainak a kezelését. Strausz szerint nagyon elégedett volt a plébánia fejlődésével. Abban az esztendőben jöttek létre a csentei és a hídvégi népiskolák, melyek a római katolikus egyház, azaz az alsólendvai plébánia égisze alatt működtek. Hotizán pedig 1913 nyarán megépült a falu kápolnája, amelynek költségei 12 ezer koronára rúgtak.

23 Strausz Antal – Strausz Flórián: Alsólendva története. Kézirat. 83–84.

24 Jerič, Ivan: Moji spomini. Zavod Svetega Miklavža. Murska Sobota, 2000, 146., 172.

25 Strausz Antal – Strausz Flórián: Alsólendva története. Kézirat. 85.

129

Abban az évben döntöttek arról is, hogy Gyertyánosban és Felsőlakosban külön-külön kéttantermes római katolikus népiskolák épülnek, Hotizán pedig meg is kezdték a hasonló jellegű intézménynek otthont adó épület építését. A következő esztendő nyarán, 1914. június 6-án érkezett első alkalommal Alsólendvára az új szombathelyi megyéspüspök, gróf Mikes János.

A két napig tartó bérmálás keretében Strausz Flórián írása szerint mintegy háromezer hívet bérmáltak meg. A püspök több napig az alsólendvai plébánia vendége volt és több környékbeli települést meglátogatott. Az első világháború idején is voltak sikeres napjai az alsólendvai plébániának, azonban Strausz Flórián feljegyzéseiben egy szomorú esemény, a harangok hadicélokra történő elszállítása is helyet kapott. Az alsólendvai római katolikus templom harangjai mellett a Szentháromság-kápolnából és több falusi kápolnából is elvitték a harangokat.26 Strausz Flórián a Lendva-vidék társadalmi életébe is aktívan bekapcsolódott, egyebek mellett a Takarékpénztár igazgatósági tagjaként sokat tevékenykedett a szegények támogatása érdekében. Strausz kifinomult szociális érzékkel fordult a hátrányos sorsúak, főképpen a fiatalok felé. A szegényebb diákok megsegítését folyamatosan szívügyének tekintette. Ez 1912-ben például abban nyilvánult meg, hogy saját költségén egy tanulónak hetente egy alkalommal egész éven át teljes élelmezést biztosított.27 A fiatalok gondjait elég jól ismerte, hiszen az alsólendvai polgári fiúiskola gondnokságának állandó tagja volt.28 Az említettek mellett Strausz Flórián nagy lendülettel fogott hozzá az alsólendvai hitélet megerősítéséhez. Munkáját siker koronázta, amit megkönnyített számára, hogy rokonszenves egyéniségével már az első években meghódította híveit. Főleg ez volt az, amire a felettesei az 1910-es évek közepén különösképpen felfigyeltek. A nyilvános elismerés nem váratott sokáig magára. Az egész alsólendvai plébánia szempontjából örömteli eseménynek számított, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére Ferenc József császár 1915. november 26-án Strausz Flórián alsólendvai esperesplébánost a vasvár–szombathelyi székeskáptalan tiszteletbeli kanonokává nevezte ki.29 26 27 28 29

Strausz Antal – Strausz Flórián: Alsólendva története. Kézirat. 86–94.

A polgári fiúiskola értesítője, Alsólendva 1912., 36. (Arcanum) Iskolai értesítők, Polgári fiúiskola, Alsólendva, Értesítő az 1912/1913-as tanévről., 14. (Arcanum) Hivatalos Közlöny, 1915. 23. évf., 28. sz., 1915. 12. 15., 515. (Arcanum)

130

Ebből az időszakból tegyünk még említést arról, hogy 1918. június 10-én Strausz azzal a kéréssel kereste meg Mikes megyéspüspököt, hogy az alsólendvai plébániatemplom orgonájának teljes megtisztítását támogassa a püspökség. Ő már előzetesen az orgona készítőjéhez, a pécsi „orgona-gyároshoz” fordult, akinek konkrét árajánlatát felterjesztette a püspökségre. Azt kérte a püspöktől, hogy „a templompénztár folyó évi bevételeinek terhére, illetve az Egyházmegyei takarékpénztárnál az említett év tőkésített összegéből” a szükséges pénzt igénybe vehesse. A megyéspüspök hajlott az együttműködésre, és értesítette az alsólendvai esperesplébánost, hogy „méltányolva az alsólendvai plébánia híveinek a templomvagyon növekedésében tanúsított áldozatkészségét, az alsólendvai templom orgonájának kijavítására a templompénztárból 1.000 koronát átutalványozok.”30 Strausz Flórián alsólendvai tevékenységének első évtizedéről még hosszan lehetne írni, de terjedelmi okból nincs rá lehetőség. Azt azonban még fontos megemlíteni, hogy feljegyzése szerint az első világháború végén pusztító spanyolnátha a Lendva-vidéken 1918 augusztusában jelent meg, és intenzív időszaka 1919 januárjáig tartott. Strausz szerint az alsólendvai plébánia területén „ennek a tüdő- és mellhártyagyulladás alakjában föllépett járványnak áldozatul esett kb. 85 katolikus hívő.” Azokban a hetekben Alsólendván is viszonylag nagyszámú magyar határvédelmi alakulat rendezkedett be. Kellő nagyságú kaszárnya hiányában a katonák több iskolát elfoglaltak. Az esperesplébános megemlítette az alsólendvai polgári iskolát, valamint a petesházi és a hotizai elemei iskolákat, melyekben katonák laktak. Ezért az említett intézményekben 1918 őszén nem kezdődhetett el a tanítás.31 Strausz Flórián sorsa egy másik országban

Alsólendvai küldetésének 10. évében Strausz Flóriánnak szembesülnie kellett a Mura mentén bekövetkezett impériumváltással. A Muravidéket a békekonferencia Legfelsőbb Tanácsa döntése alapján 1919. augusztus 12-én szállta meg a jugoszláv katonaság. Strausz esperesi körzetét az új államhatár 30 SZEL. AC. 3007/1918.

31 Strausz Antal – Strausz Flórián: Alsólendva története. Kézirat. 98.

131

kettészelte, emellett meg kellett küzdenie az első világháború utáni időszak gazdasági-szociális válságának gondjaival, a megváltozott közigazgatási és politikai helyzettel, a magyar közösség sanyargatásával, valamint az új egyházszervezeti változásokkal. Mivel a Muravidék jugoszláv megszállása miatt Mikes János szombathelyi megyéspüspök nem tudta teljes körűen gyakorolni főpásztori teendőit, az alsólendvai esperesi kerület püspöki helynökévé (vikáriusává) 1919. augusztus 28-ai rendeletével Strausz Flóriánt nevezte ki.

Ezt a feladatot 1923-ig látta el, amikor a Vatikán a Muravidék feletti egyházi fennhatóságot ideiglenes jelleggel a maribori püspök hatáskörébe utalta.

A jugoszláv megszállás kezdeti időszakát Strausz Flórián a következőképpen jellemezte: „A jugoszlávok első dolga a magyar csendőrség lefegyverzése, s a szabólakosi határhoz való kiszállítása volt. Aztán következett a hivatalok megtisztítása a magyar elemektől. A tisztviselőket elbocsátották, s szlovénokat helyeztek a járásbírósági-, adó-, közjegyzői -. közigazgatási -, s egyéb hivatalokba. A járási közigazgatás élére dr. Kocsár József, volt magyar állami alkalmazott került. Osztrák–szlovén mintára megszüntették a jegyzői állásokat is, s ezek munkáját részint a községek bíráira, részint a lelkészi hivatalokra bízták. Alsólendva élére Božidar Sever, a megszállás alatt jött kereskedő került, polgármesteri címmel. Megszüntették az állami anyakönyvvezetést is. Ennek következményeképpen 1919. október 31-én átvettük az alsólendvai, Alsólendva-vidéki, és zalagyertyánosi állami anyakönyvi hivatalok összes anyakönyveit. Nem engedték megnyitni az iskolákat. A tanítókat – egy-kettő kivételével – állásukból elbocsátották, az iskolákat pedig kaszárnyává változtatták.”32 A magyarországi oldalról 1919. november 29-én erőteljes visszafoglalási kísérletre került sor. A Rédics irányából érkező csoport, amelyhez helyi emberek is csatlakoztak, egy-két órára elfoglalta Hosszúfalut, valamint Alsólendva északi részét. Ezt követően a jugoszláv katonai alakulat rendezte sorait és visszaszorította a „magyarokat” az úgynevezett demarkációs vonalon túlra. Az „alsólendvai csata” néven ismertté vált eseménynek több áldozata volt, a helyiek közül Ribes József hosszúfalui szőlőbirtokos, Hancs István hosszúfaluhegyi napszámos és Fehér Vendel völgyifalui fiatalember.33 Az eseményről, annak keretében az említett áldozatok halálának körülményeiről 32 U.o. 110–111.

33 Hadtörténelmi Levéltár. VKF II. csop. ált. 1227/101–102–1919.

132

Strausz Flórián pontos feljegyzést közölt, mint ahogy azokról a túszokról is, akiket megtorlásként a jugoszláv hatósági szervek összegyűjtöttek és Belatincra szállítottak, majd néhány nappal később 21 személyt közülük a szerbiai Smederevóba hurcoltak (ahonnan csak 1920 februárjában szabadultak). Az elhurcoltak kiszabadítása érdekében a város küldöttsége, melyet Strausz Flórián vezetett, több alkalommal ellátogatott a polgári közigazgatási vezetőkhöz és a katonai parancsnokhoz, valamint december 14-én a szabólakosi majorban (a majorsági épületek a mai Rédics–Hosszúfalu határátkelőtől mintegy 300 méterre keletre voltak) Kolbenschlag Béla zalai alispánnal is találkoztak. A visszafoglalási Gróf Mikes János (1876–1945) kísérletnek nagy visszhangja volt, 1919 szombathelyi megyéspüspök ne- december 18-án egy antant-bizottság is vezte ki 1919-ben Strausz Flóriánt Alsólendvára látogatott a körülmények a megszállt Alsólendvai Esperes- megismerése céljából. Strausz Flórián és ség püspöki helynökének. Forrás: társai a bizottság tagjaival is tárgyaltak.34 Wikipédia.

Ezt követően az új jugoszláv hatalom képviselői nagyon féltek az esetleges további magyar betörésektől. Strausz szerint ennek lett a következménye, hogy a határátlépési igazolványok kiadását beszüntették, továbbá nem engedélyezték a magyar újságok behozatalát, valamint Munčić katonai parancsnok megtiltotta az éjféli mise megtartását. Azonban ez sem volt elég, mert „pont karácsony előtt” a magyar tisztviselő- és értelmiségi családok egy része megkapta a kiutasító végzést. A legtöbben 1920 februárjáig elhagyták Alsólendvát, illetve a Muravidéket. Strausz az esemény kapcsán a következőket írta: „A kiutasítottak között többnek háza, birtoka van Prekmurje területén, többen évtizedeken keresztül dolgoztak a Muravidék kultúrájának emeléséért. És az uralmon lévő vendség 34 Strausz Antal – Strausz Flórián: Alsólendva története. Kézirat. 115–117.

133

nem hallatott egyetlen erélyes tiltakozó szót idevetődött közigazgatási tisztviselőinek embertelen és gonosz végzései ellen. Klekl nyugalmazott plébános tiltakozott ugyan Novinéje hasábjain, de csak a március 7-ei számban, mikor már rég magyar földre ért az utolsó száműzött is! Egyébként ez az elkésett tiltakozás sem látott napvilágot, mert a szlovén cenzúra letiltotta.”35 A későbbiek során Strauszt Flórián mégis kiállt a Lendva-vidéki magyarok nyelvi és kulturális jogaiért, valamint reménykedett a kialakult helyzet megváltozásában. Szent István napját a 20-as évek elején megünnepelték.

Mivel a határmegállapító bizottság munkája után sem változott a helyzet, Strausz belátta, hogy valamennyire be kell illeszkedni az új környezetbe. Az adott körülmények keretében az általa irányított plébánia és esperesi kerület zökkenőmentes működésére törekedett. 1922. november 30-án tájékoztatta Mikes megyéspüspököt, hogy Klekl Jožef, aki akkor már országgyűlési képviselő volt, levelet intézett hozzá, melyben bejelentette, hogy a celjei lazaristák részére gyűjtést indított. Klekl arra kérte Strausz révén a szombathelyi püspököt, hogy engedélyezze a lazaristák letelepedését valahol a Lendva-vidéken.

Bizonyos idő után a megyéspüspök értesítette az esperesplébánost, hogy Klekl kérésének eleget kell tenni.36 Klekl Jožef következő, a „Martineum” Egyesület létrehozására vonatkozó javaslatát, melyet a szalézi rendiek vezetésével terveztek létrehozni Muraszombatban, a szombathelyi megyéspüspök nem fogadta lelkesedéssel, mivel erre vonatkozóan már korábban hozott határozatot.37 Strausz 1923. július 11-én pedig – egyebek mellett – a muraszombati iskolafelügyelő értesítéséről számolt be Mikes püspöknek, aki szerint a ljubljanai oktatási tanács az alsólendvai elemi és polgári iskolák részére külön hitoktatói állást tervezett, és hozzájárulást kértek a pályázathirdetéshez. Ezzel kapcsolatban Strausz arra kérte a püspököt, hogy buzdítson valakit a szlovén nyelvet is bíró egyházmegyei papság közül, akit az említett oktatási tanács kinevezhet. A püspök válaszleveléből kiderül, hogy ez megtörtént, ugyanis Mikes János két káplánt (Lejko Istvánt és Tivadar Józsefet) és egy hitoktatót (Holszedl Henriket) helyezett át Alsólendvára. Az alsólendvai püspöki helynök arról is értesítette felettesét, hogy a plébánia területén mintegy 40 35 Strausz Antal – Strausz Flórián: Alsólendva története. Kézirat. 119–121.

36 SZEL. AC. 4665/1922.

37 SZEL. AC 2701/1923.

134

családból álló telepesközséget hoztak létre, akik mindnyájan szlovén anyanyelvűek. Strauszt azzal a kéréssel keresték meg, hasonlóan a városban és környékén szolgálatot teljesítő katonák családjához, hogy a szláv anyanyelvűek részére szláv istentiszteletet és prédikációt biztosítsanak. Az esperesplébános ezzel kapcsolatban olyan megoldást javasolt, hogy a szokásos 9 órai csendes misét a kinevezendő lelkész celebrálná a szlávajkúak részére, az átlagosnál rövidebb „szentbeszéd” kíséretében. A 10 órai nagymise pedig továbbra is a hívek zömét képező magyarajkú lakosságnak lenne biztosítva.38 Mikes János megyéspüspök egyetértett az alsólendvai esperesplébános javaslatával. Strausz Flórián arra vonatkozóan is püspöki megbízatást kért, hogy a szlovén nyelv hivatalossá válása miatt ezt a segédlelkészek gyakorolhassák. Továbbá azt is kérte főpásztorától, utalva a békeszerződés valutautalásra vonatkozó rendelkezésére, hogy a délszláv államhoz került plébániák egyházi és alapítványi tőkéinek az átutalását lehetőleg a délszláv államban érvényes pénznemben utalják, mert az amúgy is leértékelt magyar valuta az átváltás során tovább veszít értékéből.

Strausz Flórián, valamint a muraszombati püspöki helynök, Szlepecz János esperesplébános nem voltak rokonszenvesek az új délszláv közegben. Azt mindenütt felrótták nekik, hogy nem támogatták a Muravidék Jugoszláviához csatolását, amit ők egyébként nem is rejtettek véka alá. A ljubljanai Jutro országos napilap 1923. augusztus 2-i száma például arról írt, hogy „a Muravidék délszláv megszállása óta a viszonyok a Muravidéken semmit sem javultak, sőt egyenesen romlottak, mert mind Alsólendván, mind Muraszombatban is úgynevezett magyaron esperesek kezére van bízva a vallási élet”.39 A muravidéki magyarok szempontjából eléggé félresikeredett földreform, a bizonytalan szociális helyzet és számos egyéb nehézség a 20-as évek közepén újabb és újabb ideológiai, pártpolitikai, nemzeti és vallási konfliktusokat eredményezett, ami a Muravidéken maradt maroknyi magyar értelmiséget, köztük Strausz Flóriánt is arra késztették, hogy a politika és a sajtó világába is belekóstoljanak. Mivel a néppárt Klekllel az élen általában meggyőző többséggel rendelkezett, a többi politikai erő vagy annak bizonyos része közös 38 SZEL. AC. 2163 (a,b,c)/1923, 39 Szabadság, 1923. augusztus 12-én. Murska Sobota. I. évf., 13.

135

„tábort” szervezett ennek ellensúlyozására. E „mozgalom” következménye volt 1926. május 16-án Alsólendván a Független Muravidéki Párt (Neodvisna prekmurska stranka) megalapítása. A párthoz kötődést nem tették függővé nyelvi és vallási hovatartozástól, programjukban elsősorban a lakosság életszínvonalának javítását tűzték ki célul. A főszervező dr. Némethy Vilmos alsólendvai ügyvéd volt (az Esterházy-nagybirtok és Zichy Mária belatinci grófnő megbízottja), aki – Klekllel szemben – a nagybirtok felosztásánál az úgynevezett szupermaximum mellett kardoskodott. Mivel a programot Strausz Flórián esperesplébános is támogatta, tekintélye, valamint feltehetően Zichy grófnő követelése hatására az új párt elnökének választották. A párt megalakulása után egy hetilapot adtak ki „Naše novine”, illetve Néplap címmel, melyet muravidéki szlovén nyelvjárásban és magyar nyelven nyomtattak. A néppárt erőteljes szlovén irányultságával, valamint Klekl folyamatos autonómiakövetelésével szemben Varasd és Zágráb közelségére hivatkozva a horvát gazdasági kötődés előnyeit hangsúlyozták.40 Magyarázataik sokszor túlzásokba és könnyen cáfolható állításokba torkolltak, ami ellenszenvet váltott ki a muravidéki szlovénség körében. Ezt követően a vezetőket még inkább „lemagyaronozták”, miután a párt a politikai fősodortól távolra került. A Lendva-vidéki magyarságból verbuvált tagok, valamint maga az elnök, Strausz Flórián szempontjából is a félresikeredett kiútkeresés további megrázkódtatásokkal járt.41 Ezek után Strausz Flórián a visszavonulást választotta. A magyarság körében közkedvelt esperesplébános 1929. július 15-ével távozott hivatalából. Nyugállományba vonult és visszatért a szülőfalujába, Nagylengyelbe.42 A korabeli értékelők így összegezték Strausz távozását: „Tíz évig élt Alsólendván jugoszláv uralom alatt és rengeteg szenvedést állott ki. Négy ízben felgyújtották a plébániáját, csendőri segítséggel beverték az ablakait, folyton zaklatták és az élete sem volt biztonságban, mire bárhogy sajnálta magyar híveit elhagyni, visszatért szülőfalujába és a szombathelyi egyházmegyébe.”43 40 Néplap. Dolnja Lendava, 1926. május 23-án. I. évf., I. 41 Kokolj, Miroslav: Prekmurski Slovenci 1919–1941. Pomurska založba, Murska Sobota, 1984.

201–207.

42 Népújság, 1929. július 28-án. Murska Sobota. IV. évf., 30.

43 Békássy Jenő: Zala vármegye feltámadása Trianon után, Hungária Hírlapnyomda Rt., Budapest, 1930., 206.

136

Életének további fontos része és gyümölcse volt, hogy 1924-ben öccsével, Strausz Antal kanonokkal együtt szüleik emlékére zárdát és római katolikus iskolát alapítottak Nagylengyelben, a család ősi birtokán. A zárdát nagy ünnepségek keretében szentelte fel gróf Mikes János megyéspüspök. Ez nyolc évig a Szent Vince-rend, majd 1933-tól a premontrei rend apácáinak adott otthont. A tanítónővérek nemcsak betűvetésre, olvasásra, számolásra tanították a falubeli gyerekeket, hanem vallásos egyesületek alapításával, színjátszókörök vezetésével, valamint a fiatalok iskolán kívüli nevelésével is foglalkoztak.44 Az egypártrendszer idején, negyedszázados tevékenység után a rendet felszámolták. Strausz Flóriánnak élete alkonyán ezt is el kellett viselnie.

Utószó helyett

A Strausz fivérek egyéb küldetéseik és feladataik mellett a Lendva-vidék és Alsólendva szempontjából rendkívül fontos történelmi ismertetőt készítettek a város múltjáról „Alsólendva története” címmel. A részben összefoglaló jellegű tanulmány, valamint az 1910-es és 1920-as évek eseményeinek konkrét, élményszerű ismertetését magába foglaló kézirat terjedelme 167 oldal (volt). Amikor Strausz Flórián 1929-ben elbúcsúzott Alsólendvától, a kéziratot magával vitte. Halála után az értékes szöveg a szombathelyi Püspöki Könyvtárba került (akkor még együtt volt a levéltárral), ahol bejegyezték és számontartották. Az 1990-es évek végéig idéztek belőle a kutatók. Utána sajnos a kézirat „elkallódott”, így az eredeti példány jelenleg nem áll rendelkezésre. Előkerült ugyan egy másolata a Maribori Területi Levéltárban (Varga Sándor hagyatékából), ami azonban nagyon hiányos (közel a fele, 81 oldal hiányzik belőle). A kézirat első része, Alsólendva történetének összegzése a 20. század első évtizedéig (a kézirat 83. oldaláig) Strausz Antal munkája. A másik felét Strausz Flórián írta és fejezte be, ami az 1919-es és 1920-as válságos esztendőkről, valamint a következő évtized fontosabb eseményeiről nyújt naplószerű áttekintést (a történeteknek Strausz Flórián részese volt). A szövegét azonban többen írhatták vagy másolhatták át, mivel legalább négy különböző kézírás különböztethető meg a kéziratban. A címoldalán – 1929. július 44 Zárdaszentelő. Pesti Hírlap, 1927. 05. 20., 8. p., Újjászentelt zarándokkápolna. Zalai Hírlap, 1993.

09.20., 1., 3.

137

16-i keltezéssel (egy nappal korábban szűnt meg Strausz Flórián esperesplébánosi küldetése Alsólendván) – a következő szöveg olvasható: „Ezen könyv az alsólendvai plébánia tulajdona. Ha a jó Isten segítségével visszakapjuk Alsólendvát, a nagylengyeli zárda köteles lesz visszaadni a tulajdonosnak.”45 Szülőfalujába történt vis�szaköltözése után Strausz Flórián még 23 évet élt. Az említett rendház és iskola létrehozásának körülményeire, fontosságára ezúttal csupán utaltunk. Annak mélyrehatóbb bemutatása, akárcsak a címzetes kanonok életének utolsó negyede egy másik Strausz Antal (1872–1935) veszprémi kanonok, tanulmány tárgyát képezheti. zsinati bíró, címzetes prépost, Strausz Flórián A következőkben csak néhány öccse, akivel együtt írták a kéziratban maradt fontosabb eseményre és ér- Alsólendva története című összefoglalót és alapídekességre utalunk ebből az tották meg a nagylengyeli zárdát. Forrás: Wikipédia időszakból.

Elsőként arról a szomorú eseményről szólunk, amikor 1930. augusztus 14-én virradóra a nagylengyeli zárdát rablótámadás érte, s a rablók behatoltak az épület összes helyiségébe. Az egyik nővér szerencsére felébredt és vészkiáltásaira a cselédek vasvillákkal a nővérek segítségére siettek, miután a rablók elmenekültek. Strausz Flórián kisebb értéktárgyai közül néhányat sajnos elloptak.46 45 Strausz Antal – Strausz Flórián: Alsólendva története. Kézirat. Címoldal.

46 Rablótámadás a nagylengyeli zárdában. Nemzeti újság. 12. évf. 187. sz., 1930. augusztus 19., 13.

138

Ennek az időszaknak a legfontosabb eseménye volt, amikor 1933 márciusában XI. Pius pápa Mikes János megyéspüspök előterjesztésére Strausz Flórián tb. kanonokot, nyugalmazott alsólendvai esperesplébánost prelátussá nevezte ki.47 A Pesti Hírlap tudósítása szerint Strausz lelkipásztori érdemeinek és egyházi irányban tanúsított áldozatkészségének elismerése volt a legmagasabb helyről, Rómából érkező kitüntetés.48 Strausz Flóriánnak a korabeli zalai, azon belül a göcseji társadalomban tapasztalható elismertségét, valamint a gazdaság iránti érdeklődését bizonyítja, hogy 1931. március 28-ai közgyűlésén a Nova és Vidéke Takarékpénztár Rt. igazgatósági tagjává választották.49 E feladatkört egészen 1938-ig ellátta.50 Bőven adódtak számára más, a népszerűsége alapján kiérdemelt „feladatok” is, valamint egyházi jellegű kötelezettségek. Amikor például a veszprémi püspök, Rott Nándor 1933 májusában Zalában bérmált, Strausz Flórián is elkísérte Novára és Gutorföldére.51 Aktív volt a szülőfalujában is. Az 1937 augusztusában nagyszabású ünnepség keretében zajló országzászló-avatáson – amelyen rangos országos és megyei vendégek voltak jelen – a nagylengyeli Hősök terén felállított oltárnál Strausz Flóriánra hárult a megnyitó beszéd interpretálása.52 Közben csalódásként élte meg a szerzetesnők részéről bekövetkezett cserbenhagyást, majd különösképpen nagy csapásként szeretett öccse, Strausz Antal elvesztését, aki 1935-ben távozott el az élők sorából. Nagyon hálás volt Mikes János püspöknek, hogy nagybeteg öccsét meglátogatta. Ezzel kapcsolatban, valamint a nővérekkel kialakult helyzetről Strausz Flórián 1934. október 21-én a következő levelet intézte Mikesnek: „Hálás köszönettel fogadtam Excellenciád kegyes értesítését szegény betegem meglátogatásáról, aki reménykedéssel és nehezen várta már főpásztorunk vigasztaló megnyugtatását. Érthető, ha a tavalyi keserves csalódás után, amely az irgalmas nővérek meglepetésszerű cserbenhagyásával ért bennünket, az újabb differenciák az elmúlással küzdő betegnél 47 Nemzeti Újság, 1933. 03. 08., 10.

48 Pápai kitüntetés. Kis újság. 1933. március 25. (Arcanum). 13., Egyházi kinevezés. Pesti Hírlap, 1933. 03. 07., 8.

49 Központi Értesítő, 1931., 56.évf. 48.sz., 1931. 11. 26. 839. p. (Arcanum) 50 Központi Értesítő, 1938, 63. évf., 29.sz., 1938.07.21. 551. p. (Arcanum) 51 Kis Újság, 1933. 05. 21., 21. (Arcanum) 52 Bolsevista sejtek s más idegen, vallásellenes áramlatok is megbontani igyekeznek a magyar frontot. Magyarság. 18. évf., 185. sz. 1937. 08. 15., 17. (Arcanum)

139

A nagylengyeli egykori zárda épülete ma. Az előtérben látható, jobb állapotban lévő szárny a kápolna, amelynek oltára alatt pihen Strausz Flórián és Strausz Antal (a kis tujabokrot feltehetően a tiszteletükre ültették). Forrás: a szerző fotója.

meglehetős nyugtalanságot váltottak ki, amelynek leküzdésére igen alkalmas volt Nagyméltóságod kegyes látogatása, a személyes, közvetlen eszmecsere. A nehézségek, amelyeket a perjelnő meglehetősen merev magatartása, és az alapítólevél megsértése hívott elő, nem oly természetűek, hogy azokon kölcsönös megértéssel, szükség esetén, főpásztori hatalmi szóval segíteni nem lehetne. Igyekeztem öcsémet új, és az alapítványi levéllel konformis végrendelkezésre bírni; a tervezetet magam csináltam, s amint megállapítani tetszett, az újabb végrendelkezés biztosítja az alapítvány fennmaradását. Magam is hasonlóképpen végrendelkeztem, s életem alkonyán őrtálló leszek emellett, és nyugodt, ha az alapítványt életképes állapotban, egyházmegyénk, illetve mindenkori főpásztoraink rendelkezése alatt hagyhatom.”

140

Végezetül említsük meg, hogy Strausz Flórián aranymiséje Gyümölcsoltó Boldogasszony napján volt 1936-ban, amelyet Homokkomáromban mutatott be.53 A gyémántmisét pedig 1946. március 25-én a nagylengyeli zárdakápolnában mutatta be, amelyen Farkas Sándor novai esperes tartotta a szentbeszédet.54 Strausz Flórián bő hat esztendővel később, 1952. október 30-án hunyt el Nagylengyelben.

53 (Aranymise). Új Nemzedék., 1936. 03. 29., 4.

54 A nagylengyeli Polgármesteri Hivatal irattárában lévő összegzés szerint.

141

(Szolarics Nađ Klára)

Mindenki visszamosolyog a horgolt figurákra Nem viseltetik senki sem közömbösen a dobronaki László Etelka horgolt figuráit látva. Szinte mindenki szerint – életkortól függetlenül – bájosak, tündériek, angyaliak, szeretetreméltók, édesek ezek a kis állatfigurák, mesebeli lények. A fonalból horgolt kis alakoknak a kisgyerekek mindig megörülnek, a felnőttek pedig nosztalgiázni kezdenek, a gyermekkori éveket idézik meg.

Az amigurumi technikának nevezett eljárás mestere, Etus különböző lények seregét tudja már felsorakoztatni a polcain otthon, illetve az eladóhelyeken.

Szívesen látogat ki a vásárokra, Dobronakon kívül Felsőlendvára és Marácra is.

– A figurák közül a pillangók, a katicabogarak, a medvék és a baglyok a legkeresettebbek. A különböző ünnepekre, amilyen a húsvét és a karácsony, ünnepi jellegű díszeket horgolok. Ekkor csibéket, nyulakat, kacsákat, horgolt tojásokat készítek, illetve karácsonyfákat, csillagokat, hópelyheket, kisebbnagyobb angyalokat, de horgolok kéményseprőket, hóembereket is. Meg hát sok minden mást: tenyérbe rejthető méhecskét, malackát, különböző méretű mosolygós macskákat, kutyákat, lovakat, medvéket, teknősöket, polipokat, békákat, nyakláncokat körbehorgolt fagolyókból, különböző dísztárgyakat...

Lassan már nem is tudom felsorolni, mi minden van a készletben és mennyi aprólékos munkát rejt a garnitúra – meséli advent előtt Etus, akihez mikor máskor, mint éppen horgolás közepette tértünk be. Épp csipkekarácsonyfák készülnek hófehér fonalból vörös és arany dísszel. A fa mellé egy kéményseprő kerül – hozzon szerencsét 2021-ben! Etus kiegészítő tevékenységként űzi a horgolást, vidékünk több vásárán, eladóhelyén kínálja a portékáját.

– Ha tehetem, többször kimegyek a Bakonaki-tóhoz, hogy találkozzak a vásárlókkal, megtapasztalni, hogy mi iránt érdeklődnek. A gyerekek is elmondják, mit szeretnének. Elmondják az észrevételeiket is, például miért nincs a Maja méhecskének haja, ha az igazinak van? Azóta a nálam készült 142

– A horgolás számomra nagy örömöt jelent. Szinte nincs nap, hogy ne horgolnék – vallja László Etelka Dobronakról.

Maja méhecskéknek is van hajuk... A vásárlók szeretik ezeket a kis figurákat, nekem pedig elégedettség, hogy örömöt szereznek. Különösen jó érzés, amikor látom, hogy a vásárlónak tetszik a munkám – így Etus. Visszatérő vendégei is vannak, köztük Szlovénia távolabbi részeiről, de külföldiek is, nemegyszer külön megrendelést is kap.

– Kellett például egy trieszti virágüzlet számára több tucatnyi pillangót és katicabogarat horgolnom. Csináltam szinte éjjel-nappal, rövid volt a határidő.

Később megtudtam, a virágüzlet tulajdonosa a nála vásárolt virágok mellé ajándékba egy-egy horgolt lepkét, katicát adott – mondta Etus.

De mit is takar tulajdonképpen az egyre jobban kedvelt amigurumi technika? Nem mást, mint horgolt és kitömött mese-, állat- vagy egyéb figurákat.

Az amigurumi japán eredetű szó („ami” – horgolás, „nuigurimi” – tömés). A technika közel egy évtizede robbant be a nyugati világba a japán kultúrából, és térhódításával a figurák sajátos formákat öltöttek. De mindig tüneményesek és elragadók.

143

Hogy milyen újabb és újabb figurák kerülnek ki Etus kezei alól, az a kereslettől is függ, de a kínálatot mindig újdonságokkal is frissíteni kell. Ma már több magazin kapható, amely ötletes mintákat hoz. Etus legtöbbször követi a leírást, de 40 évnyi horgolás után már egyedi vonalakat, kombinációkat is beépít a tárgyakba. A fonal beszerzésével nincs gond, minőségi anyag kapható a boltokban, és az egyéb kellékek is rendelkezésre állnak, mint a gyöngyök, álorrok és -szemek, kapcsok, gombok... Arra a kérdésre, mennyi ideig tart egy aprócska figura elkészítése, Etus nem tud pontos választ adni, hiszen a munkát nem így méri.

– A legtöbb figura több felületből áll össze. Ezeket külön-külön horgolom meg. Kidolgoztam, hogyan készülnek a szárnyak, a lábak, a fej, a fülek, a törzs. Ha ezekkel megvagyok, megmosom és kikeményítem őket, majd összeállítom, kitömöm tömőanyaggal, szép formásakra egyengetem őket, és „varázshurokkal” összevarrom a testrészeket. Tizenötös fonállal dolgozom. A figurát szükség szerint fából készült talapzatra ragasztom. Tehát amiért kicsi darabokról van szó, egyáltalán nem biztos, hogy nincs velük munka. Nem is számolom, hányszor kell kézbe venni egy-egy darabot... De mindebben

Az amigurumi kifejezés horgolt, kitömött játékfigurát takar. Kedves, tündéri állatfigurák.

144

A kis figurák serege már igen népes.

örömöt találok, nagyon szeretem csinálni. Nincs nap, hogy ne horgolnék, hiszen a kézimunkázás közben pihenek, a gondolatok kitisztulnak, jobb kedvű leszek. Nem utolsó sorban a munka kreatív is, olyan jó látni, hogy szépek a horgolt darabok. A munkát nyugodtan kell végezni, nem lehet elkapkodni, mert akkor több a bontás, mint a haladás – fejti ki Etus. Körülötte és előtte puha, tenyérbe zárható kis figurák sorakoznak. Mint egy színes mesevilágban.

– Nem volt nehéz megtanulni kötni, horgolni, hiszen akkoriban a faluban minden asszony kötött vagy horgolt – emlékszik vissza az akkori dobronaki évekre Etus. Mivel már tudott kötni, a horgolást szerette volna mielőbb megtanulni.

– A fortélyokat „Marinktól” tanultam meg, amikor még Muraszombatban éltem. Ő fogorvoshoz járt, s míg várta a buszt, feljött hozzám és horgoltunk, kötöttünk. Férje, Pisti Ausztriából több kézimunka-magazint szokott hozni, abból készült az első horgolt munkám is, egy karácsonyi csillagos asztalközép.

Ami nem piros volt, hanem drapp, hiszen akkoriban nem lehetett nálunk piros fonalat kapni. De számomra a fehér asztalterítőn éppen olyan szép 145

Már készülnek az adventi, karácsonyi díszek. A figurák több részből is készülhetnek.

volt, mintha piros lett volna, mint ahogy az osztrák újság színes fotóján láttam. Aztán jöttek a pulóverek, a sálak, a sapkák, a kesztyűk, majd a terítők és csipkék. Mennyit elajándékoztam belőlük! Ma meg már senkinek nem kellenek, eladni sem lehet őket. Más a világ és az ízlés, a modern bútorokhoz nem párosítanak horgolt csipkét. De mivel a horgolás kedvelt elfoglaltságom, nem adtam fel, más irányban kezdtem gondolkodni, s így jutottam el oda, hogy horgolt figurákat készítek – meséli Etus, aki felidézi azt is, hogy az elején nem értette igazán a német horgolási leírásokat, így segítséget kért.

A fordítást, a pálcák és a ráhajtások sorrendjét az újságba írta be magyarul.

A gyakorlás aztán meghozta az eredményt, és ma már ránézéssel leolvassa a mintát. – Horgolni olyan jó! – ismétli meg újra, majd mosolyogva folytatja a karácsonyi díszek készítését

146

147

Tartalom Soós Mihály: Kedves Olvasók! Kedves muravidékiek!.................................. 5

A 2021-es év................................................................................................. 7 A Szlovén Köztársaság ünnepei................................................................... 8 Magyarország ünnepei................................................................................. 9 Király M. Jutka: Eseménynaptár................................................................. 34

Tomka Tibor: 30 éves az önálló Szlovénia................................................... 69 Abraham Klaudia: Muravidéki tájházak – utazás háztól házig.................... 78 Balaskó Enikő: A hungarikummozgalom.................................................... 87 Süč Dejan: 130 évvel később: Alsólendva nagyközség lesz.......................... 94 Patyi Zoltán: Tények és talányok a 270 éves lendvai Szent Katalin-plébániatemplommal kapcsolatosan ................................ 101 Kepéné Bihar Mária – Lendvai Kepe Zoltán: A magyar néprajztudomány nagy oszlopa: Gönczi Ferencz .................... 108 Göncz László: Strausz Flórián.................................................................... 118 Szolarics Nađ Klára: Mindenki visszamosolyog a horgolt figurákra.......... 142

148