EU-ELNÖKSÉG Francia dilemmák

FRANCIA DILEMMÁK

EU-ELNÖKSÉG | Nehéz helyzetben vette át Emmanuel Macron az unió elnöki posztját, ugyanis a tavasszal államfő-, a nyáron pedig parlamenti választásokat tartanak Franciaországban. Minden, amit mond és tesz, a választási kampány része.

Emmanuel Macron, belépve a francia elnökválasztási kampány aktív szakaszába, komoly mértékben belecsapott a lecsóba azon kijelentésével, hogy „lepiszkítaná” az oltatlanokat. A szó, amelyet használt („emmerder”), sokkal keményebb fordítási változatokban is forog – és mint a Les Echos befolyásos üzleti napilap kiemelte, az újraválasztásért sorompóba lépett államfő ezzel a nyers fogalmazásával alaposan belegyalogolt a francia politikai osztály lelkivilágába.

KÉTFELÉ BESZÉL

Mindez történt 2022 első napjaiban, amikor Franciaország ambiciózus programmal átvette az Európai Unió fél évre szóló soros elnöki tisztét. A két dolgot (az államfő újraválasztási reményeit és az EU előtt álló hatalmas problémahalmaz megoldására tett javaslatokat) nehéz lesz szétválasztani. Amikor Emmanuel Macron a választópolgárainak üzen, megszólítja az európai közösség több száz millió tagját is, és fordítva: az uniós problematikának mindig van/lesz francia belpolitikai olvasata.

Vegyük például az egyik legellentmondásosabb ügyet, az atomenergia megítélését. Franciaország vezeti azt az immáron csaknem egytucatnyi tagúra bővülő EU-s államcsoportot (benne Magyarországot is), amely az energiabázis kizöldítésének a keretében teret adna az atomenergiának, elismerné azt. Párizsnak esze ágában sincs feladni az erre való támaszkodást, hiszen az ország villamosáramszükségletének csaknem a háromnegyedét az atomerőművek szolgáltatják. És a francia Areva egyike a világ háromnégy nagy, nukleáris technológiával foglalkozó, önálló reaktorkonstrukcióval jelentkező vállalatának.

Tavaly novemberben Macron bejelentette, hogy a nagyrészt francia technológia szerint kidolgozott, harmadik generációs, nyomottvizes atomreaktor-konstrukció (EPR – European Pressurised Reactor) alapján újabb atomerőműveket építenek. „Ezzel garantálhatjuk az ország energiafüggetlenségét, biztosíthatjuk az elektromosenergia-ellátást. És ezzel érhetjük el a karbonsemlegességet 2050-ben. Azaz évtizedek óta először újraindítjuk az atomreaktor-építést és folytatjuk a megújuló energiaforrások fejlesztését” – mondotta.

PROGRAMOK ÉS VÁLASZTÁSOK

Az államfő ötpontos EU-elnökségi programot állított össze. A migrációs helyzettel kapcsolatban leszögezi: Schengen reformjára van szükség, hogy egy önálló, erős, döntésképes Európa teremtődjön meg. „Hogy ne élhessenek vissza a menedékjoggal, amely európai találmány, erős határvédelem, továbbá egy olyan politikai szervezet kell, amely képviseli és megvédi értékeinket” – fejtette ki.

A prioritások között szerepel az európai szociális modell védelme. Ennek jegyében márciusban Franciaország európai növekedési és beruházásmodellezési csúcskonferenciát szervez. Nagy hangsúlyt kap a klímacélok és a gazdasági bővülés összehangolása. Ennek keretében megőrzik és továbbfejlesztik a szén-dioxid-kvóták, -adók rendszerét. Kiemelt szerep jut továbbá a digitalizációnak. „Európát digitalizált hatalommá alakítjuk át, amihez két kidolgozás alatt álló törvény járul majd hozzá: a digitális szolgáltatások és a digitális piac létrehozásáról szóló” – mondta Macron. Szerinte a jogállamiság kérdése nem alku tárgya. Ám hogy miként kezeli a bonyolult problémát, egyelőre homályban marad. A magyar miniszterelnökkel való találkozó előtt az államfő közölte: „Politikai ellenfél, de európai partner. Közösen kell munkálkodnunk Európáért.”

Bonyolítja a helyzetet, hogy április 10én és 24-én Franciaországban kétfordulós elnökválasztást, június 12-én és 19-én pedig parlamenti megmérettetést tartanak. Macron bejelentette indulását. Ám még akkor is, ha tavasszal nyer és megkezdheti második elnöki ciklusát, sok függ a nyári országgyűlési választások kimenetelétől. A csillagok állása egyelőre nem kedvez az államfőnek és a politikai paletta közepére pozicionált pártjának, a La République En Marche-nak (REM). Ugyanis a 2021. júniusi időközi választásokon a Macron-párt (akárcsak Marine Le Pen alakulata) nem szerepelt jól. Márpedig hiába nyer(het) az elnök megint ez év áprilisában, ha a júniusi megmérette-

MIT VÁRNAK A FRANCIÁK

A válaszadók hány százaléka jelölte meg az adott témát

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

Környezet- és klímavédelem

Bevándorlás

A gazdaság helyzete

23 30

41 37

20

20

A szegénység felszámolásáért folytatott harc 20

A versenyszabályok rendezése

18

Világbéke

13

9

Forrás: Politico

tések eredménye kihúzza alóla támogatói bázisát.

EURÓPÁT KIHAGYTÁK

Van itt ennél bonyolultabb témakör is, földrészünk biztonságáé – amely az utóbbi hetekben az Ukrajna körül rendkívüli mértékben kiéleződött feszültség kapcsán az EU meghatározó külföldi partnerét, az Egyesült Államokat (kisebb mértékben Kanadát) is érinti. A Macron által ismét napirendre tűzött kérdés, az öreg kontinens nagyobb mértékű politikai és katonai önállósága, a „stratégiai autonómia” komoly fejfájást okoz a politikai-katonai stratégáknak az Atlanti-óceán keleti és nyugati partján egyaránt.

Nagy-Britannia kiválásával, a brexittel Franciaország vált az unió egyetlen atomfegyverekkel felvértezett hatalmává. Ezzel párhuzamosan megnőtt a politikai súlya a Merkel-korszakban megkérdőjelezhetetlen EU-vezető Németországéhoz mérten.

Nem biztos, hogy Washingtonban örülnek ennek. Annalena Baerbock német külügyminiszter január 5-i tengerentúli villámlátogatása vélhetőleg amiatt is lett fontos a két nappal később tartott NATOkülügyminiszteri videókonferencia előtt, hogy az unióban végbemenő változások, viták miatt láthatóan bizonytalanabbá vált amerikai külpolitika világossá tegye a helyzetet, egyben megerősítse a Merkel-korszak külügyéreinél jóval inkább euroatlanti elkötelezettségű Baerbock pozícióját. Persze ezen kívül is volt-van mit tisztázni. Például a kevésbé világos amerikai álláspontot az Északi Áramlat II. csővezetékkel kapcsolatban, a Joe Biden-kormányzat tétovázását az újabb Oroszország-ellenes büntetőszankciók alkalmazásában.

Az USA talán a német tárcavezetővel is üzent az EU-nak, amelynek az álláspontja Josep Borrell külügyi és biztonságpolitikai főmegbízott demonstratív sértődöttségében is kifejeződött, miszerint Európa, Brüsszel nem maradhat ki a január közepén az ukrajnai helyzetről tartott Oroszország–USA-, Oroszország–NATO- és Oroszország–EBESZtárgyalásokból. Persze mindmáig érződik – és vélhetőleg nem is teljesen alaptalanul – a Henry Kissinger amerikai exkülügyminiszter, külpolitikai stratéga még a múlt század hetvenes éveiben feltett ikonikus kérdésében rejlő tengerentúli szkepticizmus: „Kit hívjak fel, ha Európával akarok beszélni?”

EMMANUEL MACRON FRANCIA ELNÖK KARÁCSONYI DÍSZKIVILÁGÍTÁSBAN. AZ ELNÖKVÁLASZTÁSI KAMPÁNY EURÓPAI SZINTEN IS MINDENT VISZ NÁLA

D. P.