Müpa Magazin 2026/27 évad 1. szám by Müpa Budapest

magazin

Bretz Gábor Az évad művésze

tár Többprofilú művészeti intézményekben a külön vezetők által irányított, a produkciókban együttműködő, de napi szinten önállóan tevékenykedő részlegek színházi szakzsargon ból eredő megnevezése. Művészeti tár (vagy tagozat) lehet a prózai színházi társulat, az operatársulat, a balett-társulat, illetve a zenekar, de lehet egy önálló művészeti gyűjtemény vagy archívum is. Az elnevezés egyszerre utal az adott területen dolgozó szakemberekre, illetve az egy szakmához tartozó kellékek tárolására, karbantartására szolgáló helyiségre, sőt a kellékgyűjteményre is (lásd még: raktár, leltár). A Müpában a Szcenikai Igazgatóság alegységeit hívják így: Világosító Tár, Hang- és Vizuáltechnikai Tár, Színpadgépészeti Tár, Színpadi Díszítő Tár, Ügyelő Tár.

NYITÁNY

Fotó: Hlinka Zsolt / Müpa

Töltődjünk fel együtt! A Müpa új évada jó néhány meglepetést tarto gat – számunkra, a szűkebb csapat számára is. Új kihívás előttünk a Solti Nemzetközi Karmes terverseny, hiszen első alkalommal szervezünk ilyet. Igazi adrenalintermelő stressz valami újat létrehozni a zenei élet számos szereplőjét bevonva és összehangolva. Az eredményt, azaz a huszonnégy fiatal karmester „összecsapását” október 1–10. között követhetik élőben a helyszí neken vagy streamen. Fotó: Posztós János / Müpa

Az új évadban egy énekművész és egy táncegyüt tes kap kiemelt figyelmet. A világhírű bassz bariton, Bretz Gábor hosszú évek óta kápráztatja el a közönséget hangjával. Az évad művészeként október elején egy eddig kevésbé ismert oldalá ról mutatkozik be: dalestet ad. A tánc pedig nem véletlenül az egyik legnépszerűbb műfaj a Müpá ban, szerencsére el vagyunk kényeztetve jobbnál jobb együttesekkel. 2026 őszén és 2027 tava szán a Pécsi Balett társulata áll majd a figyelem középpontjában, az évad együtteseként két új bemutatóval is készül. Nem maradhatnak ki az ajánlóból a megújult Müpa Matinék sem. Ebben az évadban a meséé lesz a főszerep: az öreg halász és nagyravágyó felesége, illetve az elvarázsolt meny asszony története Tóth Péter és Beischer-Matyó Tamás élvezetes zenei feldolgozásában, a Talamba Ütő

együttes és a Danubia Zenekar előadásában, valamint az egyik legnépszerűbb meseillusztrá tor, Agócs Írisz rajzain keresztül elevenedik meg. Végül kórusénekesként nem tehetem meg, hogy ne emeljem ki a kiválóbbnál kiválóbb énekkaro kat és énekes szólistákat, akik ebben a félévben a Müpában fellépnek: Baráth Emőke és a Le Concert Spirituel, Benjamin Appl és a Lautitia Gyermekkar, valamint a nagyszerű berlini RIAS Kamarakórus és a Lett Állami Kórus. No és Anna Netrebko Judit szerepében… Dianne Reevestől a Klezmaticsen át Bongáig és Péterfy Boriig a Müpa barokkosan sokszínű programot kínál, szemezgessenek belőle! Bízom benne, hogy sokuknak jelent majd feltöltődést, méghozzá közösségben megélt feltöltődést a Müpa őszi programja. Kívánok vidám, felemelő, elgondolkodtató vagy éppen megnyugtató pilla natokat – egyszóval maradandó élményeket! Gaál Judit vezető művészeti titkár

Müpa Magazin A MÜPA INGYENES KIADVÁNYA Megjelent 10 000 példányban

Alapító: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Káel Csaba vezérigazgató Főszerkesztő: Végh Dániel Kiadványmenedzser: Hetényi Dóra Olvasószerkesztő: Magyarszéky Dóra

Petar Pejčić Fotó: Davide Cerati

Főmunkatársak: Gálos András, Jávor Zsófia Szerkesztőség: Papageno Consulting Kft. 1398 Budapest, Pf. 600 E-mail: magazin@papageno.hu Felelős kiadó: A Papageno Consulting Kft. ügyvezetője Szerzők: Arany Zsuzsanna, Bogányi Tibor, Both Gabi, Farkas Anita, Hekler Melinda, Jászay Tamás, Károlyi Csaba, Király Eszter, Kondor Kata, Könyves-Tóth Zsuzsanna, Marossy Kriszta, Merényi Dániel, Papp Tímea, Párniczky András, Réz András, Végh Dániel, Zipernovszky Kornél

36 Anna Netrebko Fotó: Nagy Attila / Müpa

Nyomda: Pátria Nyomda Zrt. HU ISSN 1788-439X Müpa 1095 Budapest, Komor Marcell utca 1. Telefon: (+36-1) 555-3000 E-mail: info@mupa.hu

A szerkesztés lezárult: 2026. szeptember 14. A címlapon: Bretz Gábor Címlapfotó: Csibi Szilvia / Müpa A hátsó borítón: Pécsi Balett Fotó: Csibi Szilvia / Müpa A programok rendezői a szereplő-, műsorés árváltoztatás jogát fenntartják!

Pécsi Balett Fotó: Mudra László / Müpa

www.mupa.hu A Müpa stratégiai partnerei:

A Müpa támogatója a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium

70 Bérczesi Róbert és Péterfy Bori Fotó: Csibi Szilvia / Müpa

3 Nyitány 6 Horizont 16 Müpa Percek 20 Minden ujjunkra Két kvartett, egy ritmus 82 A Solti Nemzetközi Karmesterverseny díjtárgya

ZENE

8 A z idő neki dolgozik Bretz Gábor 18 Ring a világ végéig 22 Friss krém 26 Bach kimonóban? 28 Ideje van az ünnepnek 36 Anna Netrebko a hetedik ajtó előtt

MÜPA CSAK EGY VAN

32 A rcok a kulisszák mögül Balázs Csilla

62 Lusta Dick, aki végigdolgozta az életét 66 A jazzpróféta 78 Ugródeszka a nemzetközi karrierhez

40 Müpa Kitekintő Amszterdam koncertépülete 50 Infografika Családi és ifjúsági programok 76 Müpa Betekintő Aki kérdez: Csorba Lóci

JEGYZET

42 Arany Zsuzsanna: Démoni és mulatságos 46 Károlyi Csaba: Két remekíró 48 Végh Dániel: Toldi vitéz visszatér

ÉLET+MŰVÉSZET

52 „Nálunk nincs átlagos nap” Vendégségben a Pécsi Balettnél 58 Csak akkor fáj, ha nevetek 70 Pozitív vibe a köbön Péterfy Bori és Bérczesi Róbert

81 Bogányi Tibor: Még egy karmesterverseny?

HORIZONT

Daniel Harding lesz a Los Angeles-i Filharmonikusok új zeneigazgatója

Fotó: Posztós János / Müpa

Harding jelenleg a római Santa Cecilia Akadémia Zenekarát veze ti, e minőségében járt idén tavasszal a Müpában is. A 2027/28-as évadtól Los Angelesben a New Yorkba átigazoló Gustavo Dudamel utóda lesz az Egyesült Államok egyik legjelentősebb és legbe folyásosabb zenekarának élén. A beszámolók szerint Harding kinevezését egyöntetű lelkesedéssel fogadták, a brit karmes ter pedig már alig várja, hogy megkezdhesse a közös munkát az együttessel, amely tizenegy Grammy-díjat nyert a közelmúltban. Az első évadban nyolc, utána évi tíz hetet tölt majd Kaliforniában.

Élőben a Solti Karmesterverseny döntője és gálája a Medici TV-n A Müpa szervezésében megvalósuló nemzetközi verseny döntője és gálája a medici.tv – a legnagyobb internetes komolyzenei, jazzés opera-tartalomszolgáltató – online közvetítéseinek köszönhető en az egész világon egyenes adásban lesz látható. A 2026. október 1. és 10. között zajló megmérettetés felhívására 61 országból közel 400-an jelentkeztek, a nyilvános fordulókra Európán kívül Kanadá ból, Dél-Amerikából és Ázsiából is érkeznek versenyzők. A nemzet közi zsűri döntése alapján közülük kerül majd ki az a tehetséges ifjú dirigens, aki elnyeri a díjat. A verseny szignálját, Kutrik Bence zene szerző alkotását nyáron rögzítették a Pannon Filharmonikusokkal és állandó vendégkarmesterükkel, Bogányi Tiborral.

Fotó: Hirling Bálint / Müpa

Presser Gáborról neveztek el egy kisbolygót Újabb magyar vonatkozású „csillag” született: a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) hivatalos tájékoztatása szerint az 591396 katalógusjelű kisbolygó kapta a zeneszerző-énekes-zongorista ikon nevét. Az aszteroidát Sárneczky Krisztián fedezte fel még 2013 augusztusában, a Piszkéstetői Obszervatóriumban végzett megfigyelései során. A csillagász előszeretettel választja a hazai kulturális élet kiválóságait felfedezettjei névadójául: idén február ban Krasznahorkai László és Tarr Béla tiszteletére nevezett el két égitestet, de korábban Jókai Mór és Arany János nevét is bejegyez tette az aszteroidák sorába. Fotó: Nagy Attila / Müpa

ROVATCÍM

Hosszú lecsengésű élményekhez Egy különleges találkozásból, két műfaj merész társításából váratlan harmóniák születhetnek. A Sauska exkluzív borválogatása érzékletesen ragadja meg a Müpa esszenciáját. Egy korty élmény előadás előtt?

A Müpa partnere a Sauska

mupa.hu

Az idő neki dolgozik Szöveg: Hekler Melinda Fotó: Csibi Szilvia / Müpa

Bretz Gábor

ZENE

A Liszt- és Kossuth-díjas basszbariton otthonosan mozog a világ legrangosabb operaszínpadain a milánói Scalától a New York-i Metropolitanig, legszívesebben mindennap elénekelné a Kékszakállút, tanít, és hét gyermeket nevel. A 2026/27-es évad művészével beszélgettünk karrierről, szerepekről, dalirodalomról. Csaknem félszáz alkalommal, harmincöt különböző produkcióban lépett már fel a Müpában. Melyikre emlékezik vissza legszívesebben? Az egyik legemlékezetesebb élményem nem is a színpadhoz, hanem a hatodik emeleti próbate remhez kötődik. Akkor még nem tudhattuk, de élete utolsó Kékszakállú-produkciójára készül tünk Kocsis Zoltánnal, és úgy alakult, hogy az egyik próbán sem a korrepetitor, sem a Juditot éneklő kolléganő nem tudott jelen lenni.

Zoli egyszer csak leült a zongorához, és végig elemezte nekem az egész darabot. Én csak hallgattam, és próbáltam magamba szívni mindazt a tudást, ami belőle áradt. Felejthetetlen ajándék volt.

A Müpához Bátor Tamás személyén keresztül is különleges kapcsolat fűz. Ő már pályám korai szakaszában bizalmat szavazott nekem: még a Miskolci Operafesztivál idején kaptam tőle lehe tőséget, hogy először énekeljem el A kékszakállú herceg vára címszerepét. 2006-ban robbant be Kékszakállúként, azóta ritkaságszámba menően egyenletes ívű az éneke si karrierje. Volt megállás? Nem igazán. Folyamatos, de nagyon szép küz delem ez a pálya. Nagyobb kanyarjaimat még a Zeneakadémia előtt abszolváltam: először a Kereskedelmi Főiskolán szereztem diplomát, és csak ezután végeztem el a Bartók Konzervatóri umot, majd a Zeneakadémiát. Nagyon ritka az

az énekes, aki a diploma megszerzésekor rög tön főszerepekre kap ajánlatot. Én ugyan már 2004-ben úgy éreztem, hogy a hangom készen áll a nagy feladatokra, de az olyan apafigurák megformálásához, amilyen a basszusszerepek többsége, még túl fiatalnak tartottak. Egy idő sebb kollégám türelemre intett, és azt mondta, az idő nekem dolgozik, bele fogok érni ezekbe a szerepekbe. Számon tartja, hányszor alakította azóta Kékszakállút? Nem igazán. Arra viszont emlékszem, hogy egy szer a londoni ügynököm elnézést kért, amiért újra Kékszakállú-szerepajánlatot küld nekem. Nem értettem, miért is haragudnék, hiszen szí vem szerint mindennap elénekelném ezt a cso dálatos Bartók-művet. Lassan egy évtizede tanít a Zeneakadémián. Sok szó esik mostanában a művészek jogairól, határairól, mentális egészségük védelméről. Mit gondol, milyen felelőssége van ebben egy intézménynek? Azt látom a növendékeimen, hogy mindenkinek van egy belső elképzelése arról, milyen művész szeretne lenni. Van egy saját ideája, mit szeretne megmutatni magából a közönségnek, és mit nem. Ezt tiszteletben kell tartani.

Ha egy tanár vagy egy rendező olyasmit kér, ami valakinek erkölcsileg, emberileg vagy művészileg vállalhatatlan, akkor igenis lehet és szabad nemet mondani.

Fontos, hogy ezt már fiatalon megtanulják.

CÍMLAPON

ZENE

Ön is mondott nemet a pályája során hasonló szituációban? Igen, egyszer egy ilyen helyzet nekem is nagyon sok álmatlan éjszakát okozott. Hosszasan beszél gettünk a rendezői koncepcióról a feleségemmel, és szinte mindenkit megkérdeztem róla az Operá ban. A legtöbben azt tanácsolták, hogy nyugodjak bele a rendező akaratába, de én végül nemet mondtam. Erre a játékmester csak annyit válaszolt: „Rendben, akkor van egy B verzió is.” Ha már a feleségét említette: nem sok előadóművész vállal nagy családot, különösen olyat, ahol hét gyermek nevelkedik. Ma már a legkisebb tizennégy, a legidősebb huszonhét éves felnőtt. Mennyire sikerült aktív részese lennie a gyerekkoruknak? A család és a karrier összeegyeztetése kétségte lenül a legnagyobb kihívás volt az életemben. De azt hiszem, amennyire tőlünk telt, jó munkát végeztünk. Nagyon sokszor tudtunk együtt utaz ni: a gyerekek világot láttak, különböző kultúrák kal ismerkedtek meg, és ezek az élmények bizto san formálták őket. Sok olyan kollégát láttam, aki szinte minden erejét arra fordította, hogy újabb és újabb szerepeket gyűjtsön, bővítse a repertoár

ját, építse a karrierjét, miközben a családi élete lassan tönkrement.

Igyekeztem mindig úgy alakítani a dönté seimet, hogy a családom ne szoruljon háttérbe.

Nyilván voltak áldozatok és lemondások, de soha nem szerettem volna, hogy a szakmai sikerek árát a gyerekeim fizessék meg. Van-e még szerepálma? Nagy vágyam Hans Sachsot eljátszani A nürnbergi mesterdalnokokban. Ugyanígy régóta foglalkoztat A rózsalovag Ochs bárójának figurája is – ez egy rendkívül hosszú, összetett és embert próbáló szerep. Emellett az orosz repertoárban is rengeteg felfedeznivalót látok, sok olyan szerep van még,

CÍMLAPON

amelyet szeretnék egyszer elénekelni. A Wagnerrepertoárral szerencsére már elég jól állok, Verditől viszont sok minden vár még rám. Nemrég Ham burgban, a Lohengrin után közvetlenül Verdi Luisa Miller című operájában is színpadra léphettem, ami izgalmas tapasztalat volt. Jó érzés, hogy a reper toárom ilyen irányban is folyamatosan bővül. És nagy vágyam volt, hogy egyszer Schumann teljes Dichterliebéjét is előadhassam – ez most október 4-én a Müpában végre megvalósul. Éppen ezzel a dalesttel debütál az évad művészeként. Milyen helyet foglal el a pályáján a dal irodalom? Operaénekesként nem könnyű időt találni, hogy igazán el tudjunk mélyülni a páratlanul gazdag dal irodalomban. Néhány éve szerencsére kicsit mégis sikerült, amikor Gráf Zsuzsannával, az Angelica Leánykar karnagyával és zongoraművésszel megta nultuk Kodály op. 1-es Énekszó ciklusának tizenhat dalát, majd ezt a repertoárt Liszt- és Mahler-dalok kal bővítettük. Manapság jóval ritkábban rendeznek dalesteket, mint száz évvel ezelőtt, nekem is kevés lehetőségem volt az elmúlt húsz évben színpadon dalokat énekelni. Ezért is örülök különösen a Müpa felkérésének, hogy Kovács Sándorral és Virág

Emesével megvalósíthatjuk ezt a koncertet 2026ban, amikor a klasszikus dal szinte teljesen kikopott a mindennapjainkból. Aki manapság erre vágyik, feltesz egy Dietrich Fischer-Dieskau-lemezt.

Remélem, a közönség a koncerten megtapasztalja, hogy egészen más élmény élőben hallgatni ezeket a műveket.

Miért éppen Heine versei kerültek fókuszba? Egyrészt idén ünnepeljük halálának 170. év fordulóját, másrészt Heine költészetéhez szemé lyes kötődésem is van. Annak idején a diploma hangversenyemen Schubert Schwanengesang című ciklusából énekeltem a Heine-dalokat, külön öröm lesz most ezeket a régi emlékeket feleleveníteni.

ZENE

A műsor összeállítása során számos izgalmas felfedezést tettünk.

A Die beiden Grenadiere című verset nemcsak Schu mann, hanem Wagner is megzenésítette, és na gyon érdekes lesz egymás után megszólaltatni ezeket a műveket, a közönség megfigyelheti, hogy ugyanaz a verssor mennyire eltérően szólal meg a két zeneszerzőtől. Az évad végén Fischer Ádámmal közös Wagneráriaestre készülnek. Mit tudhat meg a közönség erről a koncertről? A koncert programjába Wagner legismertebb és legkedveltebb áriáiból válogatunk, igazi közönség csemegékből. Wagner és Fischer Ádám neve az

utóbbi évtizedekben összefonódott, nekem pedig a pályám hajnalán, még Wagner-ösztöndíjasként meghatározó élményem volt, amikor Fischer Ádám vezényletével tudtam végighallgatni Bayreuthban a teljes Ring-ciklust. Titkon mindig reméltem, hogy egyszer előadóként is lesz alkalmam vele együtt elénekelni a teljes Ringet. Mivel 2026-ban – a ter vek szerint – utoljára vezényelte, erre valószínűleg már nem kerülhet sor, de ezen az estén sok Wagneráriát meg tudunk majd együtt szólaltatni.

BRETZ GÁBOR DALESTJE HEINE-VERSEK A DALIRODALOMBAN 2026. október 4. ISTENEK, HŐSÖK ÉS HŐSNŐK – FŐSZEREPBEN BRETZ GÁBOR NÉPSZERŰ WAGNER-ÁRIÁK, DUETTEK ÉS ZENEKARI RÉSZLETEK 2027. június 21.

mupa.hu

Július 8-án a Müpa meghívásából először járt Magyarországon az elmúlt húsz év egyik legsikeresebb brit énekesnője, Corinne Bailey Rae 1.

Expedíció A varázsfuvola bűvöletében: három telt házas estén láthatta a közönség Mozart mágikus meséjét Fischer Iván rendezésében és vezényletével szeptember elején, a Budapesti Fesztiválzenekarral közös minifesztivál keretében

3. Virtuóz énekhang és szuggesztív színpadi jelenlét: negyedszerre örülhettünk Cécile McLorin Salvant fellépésének május 19-én

4. Sok-sok zene és tánc itt épp a Búgócsiga Zenede vezetésével, kézműves-foglalkozások, közös játék a Müpa-memóriával, és persze sok-sok kacagás – mindez gyereknap alkalmából május 31-én

Wagner másik oldalát ebben az évben Camilla Nylund mutatta meg Helmut Deutsch, napjaink egyik legjelentősebb dalkísérője társaságában. Estjükön még a finn muzsikába is elkalauzolták a hallgatóságot

Egy hattyú, amellyel elvész az ártatlanság. Idén új produkciót mutattak be a Budapesti Wagner-napokon: a Parsifalt, Birgit KajtnaWönig rendezésében

Bár Wagner A Rajna kincsébe komponálta bele a szivárványt, az égiek ezúttal a Parsifal közönségét is megörvendeztették vele 7.

A Budapesti Wagner-napok beharangozó sajtótájékoztatóján Fischer Ádám szimboli kusan is átadta a stafétát – egy karmesteri pálcát – az új társ-művészetivezetőnek, Rajna Martinnak

8. Fotók: 1., 5., 7. Nagy Attila / Müpa, 2., 3. Pályi Zsófia / Müpa, 4. Szabó Richárd / Müpa, 6. Boldizsár Tamás / Müpa, 8. Posztós János / Müpa

ZENE

Ring a világ végéig Kondor Kata

Valami véget ért – vagy elkezdődött? A Ring befejezésekor sem tudja biztosan a közönség, hogy szomorkodnia kell amiatt, ami elveszett, vagy épp örülnie mindannak, amit átélt, és reménytelien nézni szembe azzal, ami ezután vár rá. Ugyanígy Fischer Ádám utolsó Ring-vezénylése is egyszerre nyújtott felemelő pillanatokat, és töltötte el szomorúsággal a jelenlévők szívét. A 2026-os Wagner-napokat még sokáig fogják emlegetni, akik ott voltak. A résztvevők közül sokan látták már a kezdet kezdetét is, amikor 2007-ben Fischer Ádám felemelte a világító végű karmesteri pálcát, és a teljes sötétségben felbúg tak A Rajna kincse első hangjai. Azóta egy világot láttunk felépülni. Minden évben, amikor a Ring is szerepelt a műso ron, a zeneszerző által megalkotott, majd romlás ba dőlő teljesség újabb oldalai tárultak fel. Jöttek neves vendégek, az adott szerepeket megformá ló legjobb énekesek, akik közül sokan a budapesti közönség kedvencei lettek. De bármilyen megle petést okozott is, ahogy a karakterek összetett, elfojtásokkal, tudatalatti kötődésekkel és bizony talanságokkal terhelt kapcsolata kibontakozott, egy dologban mindig biztosak lehettünk: ami kor Az istenek alkonya végén a zenekar hosszan kitartja az utolsó hangot, Loge pedig a figyelmez tetésül és okulásul a közönség elé tárt világ előtt elhúzza a függönyt, érezni fogjuk: annyi rossz után mégis létezik megváltás. A nibelung gyűrűje 2026-os előadásai is sok meg lepetést tartogattak. Visszatért a budapesti közönség egyik legkedvesebb Wotanja, Tomasz Konieczny, ám partnerének, A walkür Brünnhildé jét a Müpában először éneklő Elisabet Stridnek

köszönhetően a főisten most egészen más arcát mutatta meg. Ragyogó új Siegfriedet avat tunk: miután az elmúlt években Siegmundként és Stolzingi Walterként, idén pedig Parsifalként is elvarázsolta a Wagner-napok közönségét, Magnus Vigilius a sárkányölő ifjú szerepében is hódított. De másokat is szívükbe zártak a Wagner-rajongók, elsősorban Daniela Köhlert Az istenek alkonya Brünnhildéjeként, azután a Siegfried Vándorát éneklő Derek Weltont vagy a Waltrautét alakító Vörös Szilviát. A második sorozatra már annak tudatában ült be mindenki, hogy itt a vége: bármit is hoz a jövőben a Wagner-napok sorozata – valószínűleg még sok-sok szép élményt –, ezt a produkciót ilyen formában most hallhatjuk-láthatjuk utoljára. A végére persze kijutott az ünneplésből is, a köz reműködők és a közönség lelkesen köszöntötte Fischer Ádámot, a fesztivál alapító művészeti vezetőjét. Bánkódni pedig fölösleges, hiszen az a sok szépség, amit kaptunk, mégiscsak velünk marad.

Tekintse meg a Müpa kisfilmjét is a jubiláló Wagner-napokról!

ZENE

Fotók: 1., 2., 3. Nagy Attila / Müpa, 4. Posztós János / Müpa

Két kvartett, egy ritmus Öt dolog, amit nem tudtunk a Las Migasról és a Talambáról Jászay Tamás

Las Migas 1. A Las Migas neve spanyolul morzsákat jelent, de egy hagyományos, kenyér maradékból, kolbászból és zöldségek ből készült egytálételre is utal. A név ben ráadásul ott bujkál egy szójáték is, hiszen a las amigas annyit tesz: „barát nők” – és ez pontosan illik a zenekarra. 2. Az együttes 2004-ben alakult Barcelo nában, de gyökerei Katalóniától Anda lúziáig nyúlnak. A flamenco számukra nem múzeumi emlék, hanem szabadon alakítható zenei anyanyelv, amihez a klasszikus képzésnek is akad egy-két szava. 3. Paula Ramírez éneke mellett Marta Robles és Alicia Grillo gitárral, Laura Pacios hegedűvel teremti meg a Las Migas sajátos karakterét. Négy külön böző színpadi alkat, egyetlen összeszo kott, női energiákra épülő hangzás.

Las Migas Fotó: Javier Biosca

LAS MIGAS 2026. október 6.

4. Koncertjeiken a négy szólam nem csupán kíséri egymást, hanem vi tázik, incselkedik a másikkal. Így fér meg náluk a flamenco mellett a rumba, a jazz, a latin zene, a folk és a popos közvetlenség is.

5. A zenekar ötvennél több ország ban játszott, és albumaival a Latin Grammy-díjig jutott. A turnék len dülete mégsem koptatta el a Las Migas közvetlenségét: zenéjükben mindig ott vibrál az élő megszólalás öröme.

MINDEN UJJUNKRA

Rovatunkban olyan érdekességeket gyűjtünk össze kiváló előadóinkról, amelyek leginkább egy velük folytatott baráti beszélgetés során merülhetnének fel. Ezúttal egy csupa hölgyek és egy csupa férfiak alkotta, de egyformán nagystílű négyesről jut az olvasó minden ujjára egy-egy érdekes történet.

Talamba Ütőegyüttes 1. Nevében az ereje: a talamba délszláv eredetű cserépdobot jelöl, amelynek agyagtestére állatbőrt feszítettek. Párban használták, speciális verőkkel szólaltatták meg, és a timpani, vagyis az üstdob egyik ősének tartják. 2. A z együttest alkotó négy muzsikus hangszertára kisebb múzeumnak is beillene: gyűjteményükben közel négy száz ütőhangszer található, nagyobb koncertjeiken közülük akár két-három száz is szerephez jut. 3. A Talamba tagjai – Grünvald László, Szitha Miklós, V. Nagy Tamás és Zombor Levente – klasszikus képzésből érkez tek, vagyis nemcsak dobolni tanultak meg: zeneakadémiai tanulmányaik része volt a zongora, a szolfézs és a zenetörténet is.

Talamba Ütőegyüttes Fotó: Nánási Pál

4. Szívügyük a gyerekek megszólítása. Rendhagyó énekórákon és családi koncerteken mutatják meg, hogy ütőhangszeren nemcsak ritmust, hanem humort, mesét, sőt lírát is lehet játszani.

5. A zenekar sosem akart egyetlen stí lusba bezárkózni. Játszottak klasszi kus műveket, világzenét és popos feldolgozásokat is, de a cél mindig ugyanaz: hogy a végeredmény félre ismerhetetlenül „talambás” legyen.

TALAMBA – THE BEAT GOES ON... Dobbanunk tovább! 2026. november 15.

Friss krém Merényi Dániel

Arcpirítóan keveset járunk kamarazenei koncertekre, valljuk be. Amikor pedig elmegyünk, igyekszünk a langyos biztosra vetődni. Étlapról hús-krumpli, moziból a romkom. Nos, november 20–22. között egyedülálló lehetőségünk van arra, hogy ellenőrzött keretek között lépjünk ki a komfortzónánkból. A 2026-os Rising Stars sorozat keretében a kontinens krémjét reprezentáló fiatal művészek jönnek el hozzánk pazar műsorral, friss energiákkal. Dolgunk tényleg csak annyi, hogy élvezzük a fület-lelket átöblítő koncerteket. Haladjunk sorban: javarészt salzburgi gyökerek kel, de már profi, bécsi svunggal nyitja a szériát a Javus Quartett. Tíz éve zenélnek együtt, fia taloktól szokatlan, bársonyos lágysággal. Pazar programot hoznak, már ami az ismert részét illeti. (Mindig elhangzik egy olyan mű is, ami az ECHO – Európai Hangversenytermek Szerveze te – felkérésére, a fellépő művészek számára született, így minden Rising Stars koncerten sor kerül egy magyarországi bemutatóra). Az est Grażyna Bacewicz 3. vonósnégyesével kezdődik. Értékeihez képest fájóan keveset hallható mű. 1948-ban írta szerzője, akinek életútja talán egy vaskos regénybe sem férne bele. A második világháborút Varsóban vészelte át férjével és pici gyermekével úgy, hogy közben tagja volt az ellenállási mozgalomnak is. A Nadia Boulangertanítvány kompozíciója mégsem fülgyilkos, disszonáns terror négy vonós hangszerre, inkább egy jól elbeszélt, kerek történet. Kedvencem a III., Vivo tétel. A koncert-szendvics közepe a bemutató lesz: egy Oscar Jockel-mű. Ha már Rising Stars, ő is bőven ideférne: az éppen harmincéves zeneszerző-karmester neten elérhető darabjai (Paths in the sky, Asche ist weiß) magukkal raga dó hangképek, igaz, mindkettő szimfonikusokra

írt vízió. Kíváncsi vagyok, kvartettre mit képzelt el. A programot Haydn G-dúr vonósnégyese zárja az op. 77-es sorozatból: a biztos pont, amihez léghajónkat köthetjük. A sorozat második koncertjén Ava Bahari és 1694-es Stradivari hegedűje veszi birtokba a színpadot, ami eleve tiszteletet parancsol.

Egy szál hegedűvel elhozni a katarzist nem egyszerű feladat.

A misszió Bach legnépszerűbb, BWV 1004-es szólópartitájával indul. A művésznő elérhető fel vételei alapján az előadás olyan ropogós és fény lően tiszta lesz, mint egy nyári vasárnap ragyogó fényében a kerti asztalon ebédet váró abrosz. A barokkból Ysaÿe és (nahát, újra) Bacewicz művei sodornak minket tovább. A belga fene gyerek kompozíciója nagyon is logikus választás

ZENE Javus Quartett Fotó: Theresa Pewal

Elionor Martínez Fotó: Elisenda Canals

beszélő alkotó közlendője, alkalmas médiumon keresztül. A koncert zsákbamacskatétele Anders Hillborg műve. A svéd vonal nem véletlen, Bahari a Göteborgi Szimfonikusok rezidens művésze.

Már eddig is térdig gázoltunk a különlegességekben, de a harmadik koncert is igazi ajándék lesz.

Ava Bahari Fotó: Sylvain Barrès

Bach után. Késő romantikus reflexió, de a például Hubayra jellemző égetett karamell nélkül. Őszin te, amilyen egy kopott utazókabát lenne, ha tud na mesélni. Bacewicz második, szólóhegedűre írt szonátája már kicsit nehezebben adja magát, többet követel a hallgatóból is, de amit elhasznál belőlünk, azt újra is tölti. A játéktechnikában rej lő valamennyi lehetőséget kihasználja, mégsem üres bravúr, sokkal inkább egy választékosan

Elionor Martínez szoprán énekesnő lép a desz kákra, és remek historikus műsort ad: lant- és teorbakísérettel szólalnak meg Monteverdi, Purcell, Caccini és Händel művei. A legjobb talán az lenne, ha a közönség körbeülhetné a szín padon a művészt. Ebben a zenei korszakban még fizikailag és érzelmileg is más távolságok voltak az énekesek és közönségük között. A zenekari árok és a zongorába kapaszkodás trendje nemcsak térben távolított el minket egymástól, de talán a zene közös átélését is nehezebbé tette. Ábrándos, szomorú és kacér dallamok követik majd egymást, a kortárs darab pedig garantáltan élvezetes lesz. Ha esetleg még nem hallottak semmit Anna Capmanytól, keres senek rá a neten a La Mosca (A légy) című kórus művére, és legyen remek öt percük.

ZENE Petar Pejčić

Camila Mandillo

Fotó: Davide Cerati

Fotó: José Frade

Amelio Trio

Petar Pejčić csellóművész koncertje a negye dik a sorban, és a műsort látva némi aggoda lommal fordulnék a művészhez: elbírja mind ezt? Bach két csellóra írt szólószvitjéből kezd egy-egy tétellel, majd Dall’Abaco elbűvölő Capricciójával zárja a barokk blokkot. Ezután egy példátlanul szép és értékes keresztmet szet jön a kortárs csellóirodalomból. Ijedtség re semmi ok, a fület egyik darab sem bántja. Lesz itt minden a filmzenés vágtatástól a kéz anatómiáját meghazudtoló fogásokat igénylő harmóniákig.

Fotó: Irène Zandel

Kuriózum ez a hang verseny, ritka és bátor vállalás. A cseresznye a hab tetején Ligeti Csellószonátája.

Másnap Camila Mandillo miatt érdemes kipattintani magunkat. A portugál szoprán ajándékkosarából elsőként Messiaen két művét kapjuk meg, ami tulajdonképpen inkább négy. Az első stílszerűen egy etűd (de milyen!), a második pedig három rövid, énekelt vers. Mandillo partne re a zongora mögött Filipe Gaio Pereira lesz, és nem véletlen, hogy nem kísérőt írtam. Messiaen kompozíciói máshol-mástól nem hallható, egye dien légies és sziporkázó szinergiák az énekes és a zongora hangjaira. Messiaent Ruth Schöntal

váltja, a német származású zeneszerzőnő élete sem volt könnyű. Ötéves korától komponált, első huszonnégy évét három földrészen töltötte, és nem a kalandvágy hajtotta. A műsoron szereplő Arme Erde (Szegény Föld) című dal egy 1992–97 között íródott ciklus darabja, és olyan, mint egy kiadós húsos lepény. Stabil rétegrend, sallang mentes, tartalmas üzenettel. Instant bölcsesség. Schöntaltól Richard Strauss veszi át a stafétát Hermann von Gilm verseire komponált dalaival. A fiatal, teremtőerőtől duzzadó Strauss ezzel a

ZENE

csokorral robbant be a 19. század végén, már csak ezért is tökéletesen illik egy Rising Stars koncert be. Az est utolsó tétele lesz a meglepetés: Bushra El-Turk libanoni–brit szerző bemutatója. A sorozatot az Amelio Trio hangversenye zárja. A három muzsikus felvételeit hallgatva a leg szebb európai kamarazenei hagyományok jut nak eszembe. Minden zeneiskolában formálódó kamaraegyüttes Haydn lombikjában születik, nem véletlen, hogy művészetének avatott tolmá csolása már-már kötelező eleme a koncerteknek. Ezen az estén az F-dúr zongoratriót (Hob. XV:6) hallgathatjuk meg. Az Amelio tagjai ugyan fiata lok, ám éveik felét együtt zenélve töltötték – ami hallható is –, mégis minden gépies rutintól men tesek. Brahms kamaraművei sokak szerint bizo nyos érettséget követelnek meg. Persze egy tör ténelmében alaposan megcibált ország hajlamos mindenre ráakasztani kopott ballonkabátját, ami nek zsebéből száraz pipadohány maradéka hull.

MEGJELENT AZ ÚJ ROADSTER MAGAZIN Keresd a Libriben, a jobb újságárusoknál és a Bortársaság üzleteiben! UTAZÁS / INSPIRÁCIÓ / KALAND WWW.ROADSTER.HU

Az Amelio Brahms-felfogása (c-moll zongoratrió, op. 101) valószínűleg más lesz, azt mondom, sze rencsére. Csodálkozzunk rá, mit talál három fia tal szív ebben az őszi levélhalomban. Érdekesség, hogy a darab ősbemutatója 1886-ban épp Buda pesten volt. De itteni debüt lesz Helena Winkel man darabja is, ami szokás szerint meglepetés, hiszen ez is a koncertsorozat számára, az ECHO felkérésére készült.

A 2026. őszi Rising Stars koncertek részleteit keresse honlapunkon:

ZENE

Bach kimonóban? Szöveg: Kondor Kata Grafika: Zatykó Bori Mi fogta meg a nyugati klasszikus zene egyik legismertebb szerzőjének életművében a japánokat annyira, hogy Tokió mára a komolyzene második legnagyobb globális felvevőpiacává vált? A szigetországban Johann Sebastian Bach művei különleges népszerűségnek örvendenek, több száz olyan kórus működik, amely a nagy német komponista muzsikájának szenteli tevékenysé gét. Japánban az európai klasszikus zene a 19. század közepén jelent meg, amikor kétszáz év bezárkózás után az ország először nyitott a nyu gati világ felé. Valószínűleg már 1860–1870 körül elhangzottak Bach-művek, a század végén pedig dokumentáltak is olyan koncerteket, amelyeken a zeneszerző darabjait játszották. A japán intéz ményesített klasszikus zenei oktatás 1879-ben jött létre, a billentyűs tanszakok tantervében pedig igen hamar megjelentek Bach kompozíciói. A 20. század elején megépült az első koncertte rem Tokióban (orgonával!), amelynek megnyi tóján a d-moll prelúdium is elhangzott. Sajnos a terem nem sokkal később egy földrengés ben megsemmisült, ám a hangszert sikerült megmenteni, és áttelepíteni a Tokiói Zeneis kolába, amely a japán zenei élet központjává vált. Számos muzsikus folytatott ugyanakkor Európában, később Amerikában is tanulmányo kat, ők szülőföldjükre visszatérve szintén sokat lendítettek a Bach-interpretációtörténeten. Az első japán orgonavirtuóz, Eisaburo Kioka például jóformán a szerző összes orgonaművét előadta hazájában. A harmincas években a nagy zenekari művek is sorra kerültek, a 2. világháború után pedig az eddig külföldi szerzőktől, fordítás ban publikált Bach-tanulmányok mellett egyre több japán szerző tollából származó tudományos munka is megjelent – legnagyobb vállalásként a tizenöt könyvből és százötvenhat lemezből álló Bach-album, a kilencvenes évek végén.

A Bach Collegium Japant 1990-ben hozta létre Masaaki Suzuki karmester, orgona- és csembaló művész. A zenekarból és kórusból álló együttes elsődleges célja, hogy a barokk kor remekműve it korhű előadásban ismertessék meg a japán közönséggel. A nemzetközi közvélemény ugyan akkor kezdetben elég szkeptikus volt a felvétele ikkel kapcsolatban: egy német kritikus azzal biz tatta olvasóit, ne gondolják, hogy a lemezeken Bach „kimonóban” szerepel. Azóta persze a nagyvilág is rájött, hogy a japá nok Bach-vonzalma milyen kincseket teremhet: az együttes mára több Gramophone-díjat is begyűjtött, de jutalmazták őket ECHO Klassik díjjal, a Német Zenekritikusok Díjával és a BBC Music Awarddal is. A világ számos pontján fel léptek már, jelenlegi vezető karmesterük pedig az alapító fia, Masato Suzuki. Vajon Bach zenéje azért áll olyan közel a japánok szívéhez, mert valami ismerősre lelhetnek ben ne, vagy épp ellenkezőleg: távoli, új világokhoz jelentheti a kulcsot? A kérdés máig megválaszo latlan, ám a kapcsolat különlegesen bensőséges természetéről a Müpa közönsége is meggyőződ het a Bach Collegium Japan első magyarországi fellépésén.

MASATO SUZUKI ÉS A BACH COLLEGIUM JAPAN 2026. október 7.

Ideje van az ünnepnek Jászay Tamás

Benjamin Appl Fotó: Uwe Arens

ZENE

Az ünnepi zene legfőbb titka az ismétlés. Ugyanaz a dallam másképp hat, ha decemberben szólal meg: gyerekkori fények, templomi padsorok, téli utcák emléke tűnik elő. A karácsonyi koncerten a közönség nemcsak zeneműveket hallgat, de saját belső naptárát is fellapozza, és közösen keresi a pillanatot, amikor a hétköznapokból megszületik az ünnep. A Müpa idén is válogatott előadókkal segít a ráhangolódásban. Mitől érezzük ünnepinek a zenét? Néha a hang szereléstől: a trombiták és a timpani ragyogásá tól, az orgona áradásától, a nagy kórustömbök fényétől. Máskor éppen a visszafogottságtól: egy korál egyszerű dallamától, egy csillogó gyer mekkari hangtól, egy hosszú orgonahang köré gyűlő csendtől.

Az ünnepi zene mindig az időről szól: lelassít, kiemel, várakoztat, majd teret ad a kitörő örömnek.

A klasszikus karácsonyi repertoár lassan alakult ki. A középkori latin énekek, népnyelven meg szólaló dalok, pásztorzenék és korálok sokáig a templomi szertartások, az otthon és a közösségi éneklés részei voltak. A barokk idején az ünnep a főúri pompával is összekapcsolódott: trombiták kal, üstdobbal, zenekarral vált még csillogóbbá. Bach Karácsonyi oratóriumának története mar kánsan mutatja, mennyire másként gondolko dott az ünnepi időről a 18. század. A ma sokszor egyben végighallgatott mű eredetileg hat kan táta sorozata volt, a karácsonytól vízkeresztig tartó időszakot tagolva. A ciklus zenei kalen dáriumként működött: minden állomása újabb fejezetet nyitott a történetben. A nyitókórus trombitás-üstdobos öröme, a pásztorjelenetek bensőségesebb hangja, a korálok ismerős dal lamai mind azt szolgálták, hogy a gyülekezet átadja magát az ünnep ritmusának. A 19. század új helyzetet teremtett. A historizáló érdeklődés, a nagy kórusegyletek és a nyilvános

hangversenyélet együtt emelte át a régi egyházi műveket a koncerttermek világába. A 20. szá zad régizenei mozgalma mindehhez áttetszőbb kórushangzást és természetesebb beszédrit must adott. Händel Messiása is nevezetes pél da, hiszen bár eredetileg a húsvéti időszakhoz kötődött, mára decemberi hagyománnyá vált. A darab karácsonyi „sorsa” mutatja, hogy az ünnepi repertoárt a szerzői szándék mellett a közönség, az intézmények, a megszokás és az évről évre visszatérő élmény is formálja. Ami kor december 12-én a RIAS Kammerchor és az Akademie für Alte Musik Berlin Justin Doyle vezényletével szólaltatja meg a Messiást a Müpában, a korhű régizenei előadásmód nem zetközi élvonala találkozik a több évszázados várakozással. Az ünnepi koncert végső ereje abból fakad, hogy közös időt hoz létre a külön böző belső történetek számára.

Van, akinek a kórus hangja családi emléket idéz, másnak az orgona ajándékoz távlatot. A jó karácsonyi műsor helyet csinál az ünnepnek.

És még mielőtt felragyogna a fény fényessége, ott a várakozás, az advent csendesebb ideje. Ezt idézi meg a nemrég önálló karácsonyi lemezzel jelentkező baritoncsillag, Benjamin Appl, illet ve a Lautitia kóruscsalád és az Anima Musicae Kamarazenekar közös estje: a készülődés zenei pillanatát, amikor az ünnep közelsége alakítja figyelmünket.

ZENE

Iveta Apkalna Fotó: Aiga Redmane

A koncertterem világi helyszín, ahol a szakrális gesztusok tovább élnek a figyelem, a közös hall gatás és az elcsendesedés formájában. A kará csonyi zenei hagyomány eközben folyamatosan tágul. A 20. században az énekkari kultúra, a rádió- és televízióközvetítések, a lemezfelvé telek és a nemzeti kórushagyományok újabb rétegekkel gazdagították az év végi repertoárt. December 15-én Iveta Apkalna orgonaművész és a Lett Állami Kórus műsora éppen erre nyit ablakot: mások mellett Britten, Poulenc és Pärt zenéje jelzi, hogy a karácsony hangja ma is képes friss, északi fényekkel és kortárs csendekkel megtelni.

ADVENTI KONCERT BENJAMIN APPL ÉS A LAUTITIA VEGYESKAR 2026. november 29. RIAS & AKADEMIE FÜR ALTE MUSIK BERLIN HÄNDEL: MESSIÁS 2026. december 12. KARÁCSONYI ORGONAKONCERT IVETA APKALNA ÉS A LETT ÁLLAMI KÓRUS 2026. december 15.

ZENE

„Az emberekkel való bánásmód is művészet” Szöveg: Király Eszter Fotó: Nagy Attila / Müpa

Akiben az empátia és a gyakorlati érzék, a salsa és a metál, az adventi koszorú készítés és a kardforgató kedv olyan bé kében fér meg egymás mellett, mint a város szélén a madárdal a fűnyíró zajával, az csakis tágas szívű ember lehet. És igazi ajándék.

Balázs Csilla

ROVATCÍM

MÜPA CSAK EGY VAN

Marketing-ügyviteli munkatársként egy profi művészeti háttércsapatban dolgozol. Kikből áll a te személyes „stábod”, akik a legfontosabb segítőid az életben? Anyukám és a nővérem állnak legközelebb hozzám, és óriási a szerelem a nyolcéves keresztlányommal is, aki Tetinek hív. Egyébként gyerekként kézilab dáztam, ami nagyban meghatározta, hogy kivé lettem, és hogy máig csapatban gondolkodom. Jót is tett nekem a sport, rosszcsont kölyök voltam... Miket műveltél? A hatalmas igazságérzetem sokszor vitás helyze tekbe sodort, és olyan hevesen álltam ki az igaza mért vagy másokért, hogy végül én kaptam fej mosást. A kézilabda mederbe terelte ezt a harci kedvet, főleg hogy a „sűrűjében”, beállós poszton játszottam. Mindig az intenzív mozgásformákat kedveltem. Ha egyszer új sportba fogok, az valami kardforgatós távol-keleti harcművészet lesz. Amiben a fegyelmezett erő mellett a lágyságnak, a belső csendnek is van szerepe. Ezek is jellemzőek rád? Nagyon szeretek salsázni, több évig jártam tánc órákra is.

Mindig határozott és önálló voltam, a táncban viszont meg kellett tanulnom hagyni magam vezetni, a „mindent elintézek” attitűdből olykor a „rá bízom”-ra váltani

– enélkül a tánc csak küzdelem. A csendet pedig nagyon szeretem. A Csepel-szigeten nőttem fel, ami nincs messze Budapesttől, mégis vidéki gye reknek érzem magam. A város nekem túl sok, a természetközeli az otthonos, ahol madárcsicser gést hallani. Meg persze fűnyírót. A fémes hangokat a zenében sem veted meg... Rajongásom a metál iránt úgy indult, hogy play stationözés közben a játékzenében egy Static-Xszám következett, ami nagyon megtetszett.

ARCOK A KULISSZÁK MÖGÜL

hol van, ami épp kell, jaj, kirepedt a bejgli”. Mond juk én nem szoktam sütni, de anyukámat rend szerint végighallgatjuk.

Egy baráttal pedig minden találkozás ünnep.

Felnőttek vagyunk, megvan mindenkinek a maga életritmusa, amit nehéz úgy összehangol ni, hogy együtt lehessünk – így minden alkalom, amikor sikerül, ünnepnek számít.

Onnantól kinyílt a világ, sokszor az edzőteremben is csak heavy metalt hallgattam, mert arra még a vasat is meghajlítom, ahogy mondani szokás. Az abszolút kedvencem a Metallica lett, több kon certjükön is voltam, természetesen Budapesten is. Még pengetőm is van tőlük. De mást is hallga tok, Szakács Gergőt a Follow The Flow-ból például, és itt, a Müpában is beülök hangversenyekre. Nagyon örülök, hogy van rá lehetőségünk, mert mielőtt idejöttem volna dolgozni, a komolyzene nem volt része az életemnek. Szerinted mit nem szabad beengedni a konyhába, illetve egy barátságba? Az első kérdés nehezebb, mert nem szeretek főz ni... Azt hiszem, állatoknak nincs helyük a kony hában. A barátságba pedig az anyagi alapú kap csolat, a pénz mint szempont nem fér bele. A legjobb barátnőm gyakran mondogatja, hogy a jó barátság alapja a pontos elszámolás – megszív lelendő tanács. De mást nem tudok mondani: ki vételesen jó barátaim vannak, és nagyon nyíltak vagyunk egymással. Ünnepekhez közeledve nézzük a másik oldalt: számodra mik az ünnep hozzávalói a konyhában, és mik egy barátságban? A karácsonyban a várakozás időszakát szeretem a legjobban. Az együttlétet, a közös készülődést, amihez az a fejetlenség is hozzátartozik, hogy „mihez nem fogtam még hozzá, még ez sincs kész,

Mi az a szupererő, amivel otthonosan mozogsz a művészlelkek és a földhözragadt, „táblázatos teendők” világában is? Gyerekként rendőr akartam lenni, aztán inkább turizmust tanultam, mert utazni szerettem volna, és mert nem volt kedvem számokkal foglalkozni... ehhez képest a főiskolán a matekos tárgyak men tek a legjobban. Ez megmaradt, és hasznosítom is. Igaz, az ügyviteli munka nem a marketing leg izgalmasabb része, de nem bánom, mert a kreati vitásom inkább akkor tud kibontakozni, amikor valami kézzel foghatót készíthetek. De az is lehet „szupererő”, hogy megkönnyítjük mások munká ját. Az emberekkel való bánásmód is egyfajta művészet. Talán a kedvesség, az értő figyelem az, amit adni tudok – legalábbis úgy tűnik, sokan szeretnek velem beszélgetni. A Müpa egyik (igazolt) karácsonyi legendája, hogy van valaki, aki adventi koszorúval lepi meg a kollégáit... Szívesen készítek ajtó- és asztaldíszt is, sőt, elvé geztem egy virágkötő tanfolyamot, hogy bolti helyett egyedi csokrokat tudjak összeállítani, ha valakinek virágot viszek. Az egész úgy kezdődött, hogy az általános iskolámban az igazgatóhelyettes karácsony előtt mindig szervezett egy kézmű ves-foglalkozást – ma már workshopnak monda nánk –, ahol adventi koszorút lehetett készíteni. A testvéremmel minden évben megalkottuk a saját koszorúnkat, és ez nálam azóta is hagyomány. Úgy látom, tetszik a kollégáimnak, amit nekik viszek. Igazán nagyszerű emberek, ajándék velük egy csapatban dolgozni!

Anna Netrebko a hetedik ajtó előtt Papp Tímea

Anna Netrebko Fotó: Posztós János / Müpa

ZENE

A kékszakállú herceg 21. századi várában Judit már nem lehet törékeny áldozat vagy a végzet asszonya, csakis autonóm nő, aki nem kíváncsiságból nyitja ki az ajtókat, hanem azért, mert ez az egyetlen módja annak, hogy tisztán lásson. Egy női szempontból meglehetősen problema tikus történet, amelyben arról van szó, hogy egy fiatal nő buta dolgokat csinál, amivel magát veszélyes, sőt életveszélyes helyzetbe sodor ja – a klasszikusok radikális, feminista olvasatú újraértelmezéséről ismert brit rendező, Katie Mitchell így zanzásította A kékszakállú herceg várát. És hogy ezeket a „buta dolgokat” a 21. században valami módon mégis hihetővé tegye, 2020-as müncheni rendezéséhez műfajként a realisztikus thrillert választotta, amelyben egy rendőrnő magát escortnak kiadva nyomoz eltűnt nők után, és tárja fel a Kékszakállú titkait. Egy ilyen interpretáció esetében magától értetődő, hogy a dráma új véget kap: a nyomozó lelövi a férfit, és a fogva tartott asszonyok szabadok lesznek. Bár a librettó szövege nem változott, a történet messzire került nemhogy a misztérium tól vagy a szimbólumokat hangsúlyozó színre viteltől, de a férfi-nő kapcsolat hétköznapisá gát, a mű erotikus tartalmait kiemelő vagy épp ellenkezőleg, az elhidegülés fázisait bemutató értelmezéstől is. „Komplikált szerep, fiatalságot és üdeséget, ugyanakkor érett, kifejező, sokszínű hangot és tökéletes technikai felkészültséget kíván. Kellő színpadi tapasztalat is szükséges ahhoz, hogy az ártatlanságot, a női kíváncsiságot el tudja játszani az énekes” – összegezte egy interjúban az alakításhoz szükséges kvalitásokat a Judi tot itthon és külföldön sokféle rendezésben és koncerteken is emlékezetesen éneklő kiváló mezzoszoprán, Komlósi Ildikó. Neki magyarként természetesen megvolt az az előnye, hogy a történet intimitását a szavak mögött húzódó érzelmi rétegekből bonthatta ki, miközben egy nem anyanyelvi énekesnek meg kell küzdenie nyelvünkkel, a magyar dikció sajátosságaival, ez azonban paradox módon a várba kívülről érkező, a Kékszakállú sötét birodalmában idegenként létező Judit helyzetére tökéletesen rímel. Míg a magyar előadók számára a szöveg és a zene egysége a kulcs, a külföldiek a „hangzó drámát” hangsúlyozzák, ahol a hangszín és a dinamika árulja el Judit vívódását.

Anna Netrebko magyarul még nem énekelt, de engedjünk meg magunknak annyi költői túl zást, hogy Natasa és Donna Anna után, elismert operaénekesből világsztár, sőt ikon státuszba egy magyar zeneszerzőnek, Lehár Ferencnek köszönhetően repült a 2004-es bécsi opera bálon, Giuditta belépőjével. (És persze ne felejt sük el a tíz évvel későbbi, egész estés Kálmán Imre-kalandot, a Semperoper-beli Csárdáskirálynőt, már csak azért sem, mert Szilvia ezt énekli: „A férfi sorsa az a nő, akit kiválaszt.” Mintha csak a Kékszakállúról szólna a szöveg!)

Netrebko karrierje nem csupán szemléletes példa arra, hogyan alakul egy énekesnő hangja év tizedek alatt a bel canto és a lírai olasz–francia repertoártól a nagy drámai szerepekig.

Ha közelebbről is megfigyeljük az általa alakított karaktereket, felfigyelhetünk egy izgalmas min tázatra, ami (és most megint essünk egy picit a szívünknek kedves túlzásba) már-már elkerülhe tetlenül a 2026. december 7-i szerepdebüt felé mutat. Violetta lemond a saját boldogságáról Alfredóért, Mimì a szegénységben is kitart Rodolfo mellett, Manon a fényűzést választja, majd emiatt elve szíti szerelmét, Adriana Lecouvreur színpadi kar rierjét kockáztatja a szerelemért, Judit családját és korábbi vőlegényét hagyja el Kékszakállúért. Gilda apja tiltása ellenére szeret, Tatjana a társa sági elvárásokkal dacolva vall szerelmet Anyegin nek, Aida apja és szerelme között őrlődik, Judit pedig szülei tanácsa ellenére, vőlegényét

ZENE

Fotó: Posztós János /Müpa

hátrahagyva követi Kékszakállút. Ezek a nők annyira erősek, hogy szerelmükért a társadalmi normákkal is szembeszegülnek. A kritikák gyakran kiemelik, hogy az Anna Netrebko által alakított karakterek sebezhető nek, törékenynek tűnnek, ám hatalmas belső eltökéltséggel rendelkeznek. Judit sorra nyitja ki a tiltott ajtókat, hogy megismerje férjét, mi közben tudja, hogy ez veszéllyel jár. Nem passzív elszenvedője az eseményeknek, nem sodródik a történésekkel, hanem aktív keresője az igaz ságnak. Ismerős ez a makacsság Anna Netrebko korábbi szerepeiből, a hatalom és az udvari intri kák világában eligazodni próbáló Anna Bolena alakjából, vagy Szent Johanna, azaz Giovanna d’Arco karakteréből, aki saját küldetése és sorsa felismerésére törekszik. „Az örök Éva. A legnőibb nő a világon” – fogal mazta meg lakonikus tömörséggel a karakter komplexitását a Doráti Antal szerint „legjuditabb Judit”, Marton Éva, utalva arra, hogy megformá lásához nem elég a szép hang, ahhoz összetett lélektani-színészi munka is szükséges. Anna Netrebko számára a szerep az eddigi pálya csúcspontjának és összegzésének is tekinthető: egyesíti magában a kíváncsi, akaraterős nőt, a férfi lelkébe hatoló „nyomozót”, és a végül tra

gikus sorsba lépő áldozatot is. Első alkalommal stílszerűen a Bartók Béláról elnevezett Nemzeti Hangversenyteremben.

RÁADÁSUL Műsorra tűzte a Kékszakállút napjaink egyik leg ünnepeltebb fiatal karmestere, a harmincesz tendős finn Klaus Mäkelä is, aki budapesti debü tálásán lenyűgöző amszterdami együttesét, a Müpába négy év után visszatérő Royal Concertgebouw Orchestrát vezényli november 21-én. A szerepeket két angolszász sztárénekes, a Met HD-közvetítéseinek révén is jól ismert kanadai basszbariton, Gerald Finley és a hazánkban ez alkalommal bemutatkozó brit mezzoszoprán, Jennifer Johnston formálja meg.

LISZT & BARTÓK – JUDIT SZEREPÉBEN: ANNA NETREBKO 2026. december 7.

ROVATCÍM

A Müpa stratégiai partnere a Lexus.

Amszterdam koncertépülete Könyves-Tóth Zsuzsanna

Minden zenész álma, hogy egyszer a Concertgebouw színpadán állhasson, hiszen ez a hangversenyterem a világ legpatinásabb helyszínei közé tartozik. Közel százötven éves múltjával az Amszterdam múzeumi negyedében álló épület a zenerajongóknak is kötelező célpont.

MÜPA KITEKINTŐ

A Királyi Concertgebouw – amely szó szerint koncertépületet jelent – a Museumplein parkkal és az ott elhelyezkedő Rijksmuseummal szemben, a Van Gogh és a Stedelijk Museum szomszédságában található. A neoreneszánsz stílusban tervezett épület homlokzatát Apollón hárfája díszíti – éppúgy, ahogy a budapesti Zeneakadémiáét és az Operaházét is. Nagytermének akusztikája páratlan, noha tervezője híres volt bot füléről. A kivételes hangzás titka talán az, hogy a teremhez a néhány évvel korábban megnyílt, híresen kitűnő akusztikájú lipcsei Neues Gewandhaus adta a mintát.

Az oldalfalakon körben és az erkély mellvédjén összesen negyvenhat zeneszerző, köztük egyedüli magyar ként Bartók Béla neve olvasható. Az épületben található még az ovális formájú, kamarazenei koncertekhez ideális Kisterem, valamint a kávézó ként és előcsarnokként is szolgáló Tükörterem.

1888-as megnyitása óta a Concertge bouw magánfinanszírozású intézmény. A jegyeladások nagyjából a fenntar tás harmadát fedezik, a fennmaradó összeget pedig a vendéglátásból, ado mányokból és a terembérleti díjakból teremtik elő, Amszterdam önkor mányzata csupán néhány százalékban járul hozzá a költségekhez. A koncert terem évente mintegy kilencszáz ese ménynek ad otthont, és nyolcszáz ezer látogatót vonz. 4.

Pár hónappal az épület megnyitása után alapították annak rezidens együttesét, a jelenleg Klaus Mäkelä vezetésével működő Királyi Concertgebouw Zenekart. Törté netét olyan karmesterek fémjelezték, mint Willem Mengelberg, Riccardo Chailly vagy Mariss Jansons; jelenleg Fischer Iván a tiszteletbeli vendégkarmesterük. Több magyar bemutató is kapcsolódik az egy híján száznegyven éves együtteshez: ők mutatták be Bartók Hegedűversenyét a megrendelő Székely Zoltán szólójával, valamint Kodály Páva-variációit, amelyet a komponista a zenekar fennállásának ötvenéves jubileumára komponált.

Fotók: 1., 3., 4. Hans Roggen / Het Concertgebouw, 2. Emmely Siebrecht / Het Concertgebouw

Kosztolányi Dezső Fotó: MNM KK – Petőfi Irodalmi Múzeum

JEGYZET

Démoni és mulatságos Kosztolányi játékai Arany Zsuzsanna Aranysárkány, Esti Kornél, Édes Anna. A szegény kisgyermek panaszai, Mostan színes tintákról álmodom, A bús férfi panaszai, Hajnali részegség, Halotti beszéd. Ezernyi zseniálisan hűtlen műfordítás és szinte számba vehetetlenül sok, napilapban megjelent miniatűr. Pedig Kosztolányi Dezső mennyivel összetettebb figura, mint ahogy legismertebb művei alapján gondolnánk! A nagy esztéta halálának 90. évfordulója alkalmából életrajz írója enged bepillantást az életmű mélységeibe. Szeretem a dolgokat fordítva csinálni. Gyerekko romban koravén voltam, újabban pedig bohém ötvenesként tengetem napjaim. Kassák írja az Egy ember élete bevezető soraiban, hogy a leg jobb fordítva élni. Valahol félúton levetni az ősök terheit, és a fokozatos elszürkülés helyett egy re jobban önmagunkká válni, a „fiatalság fülével hallani és a fiatalság szemével látni”. Kosztolá nyival ugyancsak így jártam. A végén kezdtem, a haldoklással. Én is majd’ belehaltam, miközben szerkesztettem a beszélgetőlapokat. Azokat a feljegyzéseket, amelyekkel nagybetegen, a gége metszés miatti kényszerű némaságban üzent a körötte lévőknek. Valami nagy titokra vágytam. Azt akartam tudni, mit gondol és mit érez a hal dokló. És főképp ő, Kosztolányi. Mi volt számára fontos, igazán fontos, ezekben a pillanatokban. Aztán persze nem tudtam meg semmit, csak hogy viccelődött a „gézcsókommal” és egyéb nyelvjátékokkal. Goethe-i utolsó szavakat akart komponálni. De mire is számítottam? Mindössze annyit bogoztam ki – bár lehet, épp ez maga a „nagy titok” –, hogy a halál is csak olyan, mint minden más. Megtörténik velünk, és kész. Egy reggel felkel a nap, süt egy kicsit, utoljára bele nézel a lángvörös korongba, aztán örökre lehu nyod a szemed. Legalábbis Kosztolányi délelőtt halt meg, 11 óra 6 perckor, 1936. november 3-án az Új Szent János Kórházban. Pedig az éjszakától rettegett. Attól, hogy vaksötétben, saját démo nai kíséretében kell majd eltávoznia.

Kétségtelen, hogy sokan kívánták őt a pokolba élete folyamán. Két esetet szokás emlegetni: a Pardon rovatot és az Ady-vitát. Az egyik 1919hez kötődik, a másik 1929-ben zajlott. A Tanács köztársaság bukása után írt szélsőjobbos cikke ket még a professzorom ajánlotta, mondván: „ha igazán bele akar tenyerelni…” És én bele akar tam, így aztán másnap már fel is rongyoltam az Országos Széchényi Könyvtárba, tekergettem a mikrofilmeket (hol volt még akkor a digitalizá lás…), és hüledeztem a pardonok szókimondó stílusán.

Bevallom, izgalmasnak találtam a feladatot, mint ahogy azt is, hogy az elmúlt évtizedekben kik és hogyan torzították hol jobbra, hol balra Kosztolányi szerepléseit.

Ám egy idő után a fenébe kívántam az egészet, mert az ember tényleg bevonzza a dolgokat, és a végén még a saját életére is rászabadítja a

JEGYZET

kultúrpolitikai csatározásokat. A Pardon ugyanis tabutéma volt, kellően árnyalt történelemtudás nélkül ma sem nagyon lehet vele foglalkozni. A korabeli sajtó pedig tükröt tart, elindítja a kollektív pszichoanalízist, a múlt tisztázására szólít, amit persze nem mindenki fogad szívesen. Végül azonban megcselekedtem, amit megköve telt a haza, és kiadtam a rovat teljes anyagát.

Hogy féltékeny volt-e Kosztolányi Adyra? Amikor az életrajzát írtam, le akartam róla vakarni ezt a bélyeget.

Mert nem, nem feltétlenül volt féltékeny. Arra a népszerűségre persze igen, amely Adyt főként a haladóbb politikai körökben övezte. És talán az is piszkálta a csőrét, hogy a Nyugat min den körülmények között fejet hajtott felkent koszorús költője előtt. De az is gyanús, hogy első verseiben Kosztolányi sokat fantáziál hol mi femme fatale-okról, szenvedélyekről és más dekadens nyalánkságokról. Klimt-asszonyok, fekete Vénuszok rosszalkodnak azokban a köl teményekben, amelyekről az addigra már Lédá kat bíró, elbíró és lebíró Ady azt mondta: „fogadok bármi pénzbe, hogy hús-vér asszony nincs egyetlen szerelmes verse mögött sem”. Harmos Ilonához Kosztolányi jobb leveleket írt, mint költeményeket. Persze az Ilona-verset nem lehet eltagadni, meg az Akarsz-e játszani is felejthetetlen, de azokban a levelekben, amelyekben hol elküldi, hol magához édesge ti asszonyát, sok minden benne van. Többek szerint Harmos „férjül vette” Kosztolányit, aki mindig is jobban szerette az utcalányokat, mint a tisztes háziasszonyokat. Eszembe jut a „házias vs nyilvános házias” poén is a Pacsirtából. A regényben sajnos nem szerepel a remek szójáték, az 1963-as filmben a Füzes Ferit játszó Darvas süti el a Párducok éjszakájának jeleneté ben. Füst pedig egyenesen perdita-szerelemről beszél naplójában, amikor barátja alakját idézi.

Mert Füst Milán közelebb állt Kosztolányihoz, mint Karinthy. Pszichiátriai beteg fia tragédiá ját is elsősorban vele osztotta meg az író. Mert Kosztolányi az apa, aki nem tudja feldolgozni, hogy a gyereke más, mint a többiek. Beteg. Csú nya. Éppúgy, mint Pacsirta. Lehet, a felszínen a regény az író húgának csúfságáról szól – Karinthy legalábbis ezen gúnyolódott –, de a freudi mély ben a saját gyerekét elfogadni nem tudó szülő tragédiája fojtogat. Csáth. A másik nagy tragédia. 1919-ben, ami kor a szerb csapatok megszállták Szabadkát, Kosztolányi nemcsak szülővárosát veszítet te el, hanem unokatestvérét is. „Démonian mulatságos cimbora” – vallotta róla. Az ő jobbik fele. Vagy épp a rosszabbik. Akárcsak Esti Kor nél. Talán nem véletlen, hogy a Csáthról szóló, Mostoha címen tervezett regényben – melynek megírására az unokatestvér kérte fel őt – megje lenik Esti Kornél is. Mulatságos. És démoni.

A humora pedig sokszor akasztófahumor. Jót röhögünk a kifigurázott erkölcscsősz képmutatókon is.

Amikor a becsületes városban a tehetségtelenek nyíltan bevallják, hogy tehetségtelenek, a csa ló, hazug gazemberek pedig örömmel vállalják a lopás bűnét. Vagy amikor a kávéházi törzsasz taloknál felvonul az egész századforduló, fiata lon és lázasan, világmegváltó tervekkel, naivan komikus elképzelésekkel. Vagy amikor polgárt pukkasztanak, utcalányokkal tréfálkoznak, járó kelőket botránkoztatnak meg a Balkán Egylet tagjai. Kosztolányinál minden játék. Ő és cim borái csak „játszottak, örökösen játszottak, mert enélkül lehetetlen lett volna elviselniök az életet…”

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ-EST 2026. november 24.

A VILÁG INNEN TÖBB

A PRÉMIUM ONLINE MAGAZIN

Két remekíró Károlyi Csaba

A magyar irodalom évszázadok óta gazdag és színvonalas, de általában a nagyvilág másként látja, mint mi. Amit nagyra tartunk, nem fel tétlenül arat mindenhol sikert, főleg ha nincs jó fordítása. Szerencsére ma sok kiváló műfordítója van irodalmunknak, a nemzetközi sikerek nekik is köszönhetők.

Nádas Péter Fotó: Stekovics Gáspár

Nádas és Krasznahorkai művei évtizedek óta folyamatosan jelen vannak a világ könyvkiadá sában. Nem húzta le őket a magyar ugar, ám külföldi sikereiket a magyar kultúrában mélyen gyökerező művészetükkel aratták. Nádas Péter és Krasznahorkai László. Két remek író. Mindkettejük életműve Nobel-díjra érdemes. Mikor első magyar íróként Kertész Imrét díjaz ták, az ünnepléskor sokan gondolhatták, hogy akkor Esterházy, Nádas vagy Krasznahorkai már nem fog szóba kerülni. Nem kapta meg Tolsz toj, Proust, Joyce, Musil, se Móricz, Kosztolányi, Déry, Füst, Ottlik. De megkapta Mann, Faulkner, Camus, Steinbeck, és sorolhatnánk. Müller és Ernaux. Nálam Esterházy és Nádas is. Már régen. Ha megfogalmazhattam volna egy Nobel-díj indoklását, ilyesmit írtam volna: Nádas Péter írásművészete a legmagasabb színvonalon szem besít az európai tradíció egészével, amely mára széttöredezett, de nála még mindig erős, ugyan akkor óriási kihívásokkal terhelt. Nádas szenvtelen leírását adja az emberi szenve délyek, sorsok, viszonyok veszedelmei nek, melyek háttereként műveiben a kelet-középeurópai történelem szép kis nyomorúsága is kirajzolódik a személyes tapasztalat, a családi emlékezet, az elérhetetlen szerelem és a meg kerülhetetlen politika négyszögében.

LITERÁRIUM EXTRA NÁDAS PÉTER EMLÉKÉRE 2026. szeptember 22.

Nádastól talán az Évkönyvet (1989) javaslom elsőnek, egy év naplószerű feldolgozása, megtalálható benne az életmű számos témája, dilemmája, írói megoldása. De lehet kezdeni a Szegény, szegény Sascha Andersonunk (1992) című esszével, utána könnyebb belépni a regények világába. A leg kiemelkedőbb szerintem az Emlékiratok könyve (1986), utána rögtön a Párhuzamos történetek (2005) következik, majd az önéletrajz, a Világló részletek (2017), de remek az időskori Rémtörténetek (2022) is.

ÉLET+MŰVÉSZET

Nádas Péter és Krasznahorkai László. Mindkettejük életműve Nobel-díjra érdemes. Krasznahorkai nagy örömünkre megkapta. Nálam Nádas is. Már régen.

Krasznahorkai László Fotó: Szilágyi Lenke

Krasznahorkai László a Nobel-bizottság indoklá sa szerint a díjat meggyőző és látnoki életművé ért kapta, amely az apokaliptikus terror közepet te is bizonyítja a művészet erejét. Krasznahorkai egyszerre tragikus és komikus víziókban fogalmazza meg az ember, a civilizáció szépséges kudarcát, a reménytelenségben meg búvó reményt, és ennek elbeszélése mögött ott van a puszták népének, de más kultúráknak a kihívása is. Amit Nádas mondani tud a kommunista diktatú ráról, a nácizmusról, a háborúról, 1956-ról, a kádári szürkeségről, a Falról, Európa keleti felének máig tartó nyomorúságáról, zsidó és protestáns hagyo mányról, spiritualitásról és halálról, szerelemről és barátságról, képzeletről és tapasztalatról, testről és természetről – az bárhol a világon érvényes tudás. Amit Krasznahorkai mondani tud a megszomorí tottságról, az Isten háta mögötti helyekről, más világok, főleg a Távol-Kelet szembesítő erejéről, a globalizáció tehetetlenségéről, a művészet transzcendenciájáról, világvégéről, emberi mél tóságról és lázadásról, szárnyaikat vesztett új angyalokról – az bárhol a világon érvényes tudás. Kérdés, aki még nem olvasta ennek a két kivá ló írónak a műveit, mivel kezdje. Történetesen mindkét szerző összes könyvét olvastam, nehéz a válasz.

A Krasznahorkai-olvasást kezdhetjük A stockholmi beszéddel (2026), a Seiobo járt odalent (2008) vagy a Kegyelmi viszonyok (1986) valamelyik novellájával, de akár Az ellenállás melankóliájával (1989) is. Nem kell megijedni attól sem, hogy a Herscht 07769 egyetlen mondat 424 oldalon, nagyon jól olvasható az is. Akit az öregedés iróniája és mélabúja is érde kel, kezdheti a Zsömle odavan (2024) és A magyar nemzet biztonsága (2025) című legutóbbi kisregényekkel. Az életmű csúcsa pedig szerintem máig az első regény, a Sátántangó (1985).

Minden évben lehet fogadni arra, ki kapja a Nobel-díjat. Kicsit vicces – nem lóverseny ez. Ki lehet esélyes a rég emlegetettek közül? Lehet találgatni, milyen szempontok vannak, rejtélyes az egész. De hát ez csak egy díj, bár a legfontosabb. Jó, hogy Krasznahorkai László tavaly megkapta.

LITERÁRIUM EXTRA MAGÁNSZENVEDÉLY (ÁRIA) 2026. december 21.

ÉLET+MŰVÉSZET

Toldi vitéz visszatér Végh Dániel

Kötelező olvasmányok vs. kortárs irodalom, avagy miből készüljön színpadi adaptáció? János vitéz, Toldi... Ki őriz róluk kellemes emlékeket az iskolából? Melyikünk olvassa őket a gyerekeinek esti meseként? És van-e olyan szülő, aki magától ajánlja kiskamasz gyerekeinek? Mégis kirobbanthatatlan helyet foglalnak el irodalmunkban, sőt, még majd’ kétszáz év elteltével is kortárs színpadi feldolgozásokat ihletnek, amint azt a Müpa őszi családi és ifjúsági programkíná lata is tanúsítja. Vajon miért? Sem Arany, sem Petőfi klasszikusát nem igazán szeretik olvasni a gyerekek, mégpedig elsősorban és mindenekelőtt a nyelveze tük miatt, hiszen olyan szavakkal, kifejezésekkel vannak tele, amelyek egész egyszerűen nem érthetőek a kétezer után szüle tettek számára. Ráadásul rémes szórendű rímes versformában íródtak... A kütyük között felnövő, sok esetben figyelemzavar ral és koncentrációs problémákkal küzdő alfa generáció számára egyébként is problémás az olvasás, és ha még küzdeniük is kell

BUDAPEST TÁNCSZÍNHÁZ: TOLDI 2026. október 2., 3., november 27., 28. JÁNOS VITÉZ – ZENÉS SZÍNJÁTÉK 2026. november 7., 8.

a szövegekkel, akkor garantált, hogy megutálják az egész iro dalmat úgy, ahogy van. Megszeretni – ez volna a szent cél, ugye – viszont csak akkor fogják, ha miközben kóstolgatják, élvezik, és jól szórakoznak. Mivel tudunk mi, szülők segíteni a gyerekeinknek, hogy előbbutóbb a nehezen befogadható klasszikus költeményeket is elol vassák? Szövegértést fejleszteni hivatott házi feladatokkal és laponként negyven lábjegyzettel biztosan nem. Beválhat viszont egy frappáns kortárs feldolgozás – vagy egy amolyan kedvcsi náló színpadi adaptáció. Bábelőadás, táncszínházi produkció, operett- vagy operaszerű előadás, a lényeg, hogy legyen benne mozgás, színészi játék, akció és zene. S ha sikerül csemeténknek élmények segítségével kapcsolódnia a történethez és a hősök höz, egészen új lendületet kaphat az eredeti mű elolvasásához. Akár azt nyomozva, mi volt másként, mi maradt ki a szükség képpen tömörítő színpadi verzióból. Közben pedig titokban druk koljunk, hogy kiváló kortárs könyvek is kötelezővé kanonizálód janak, és utána minél hamarabb népszerű színpadi adaptációkat ihlessenek. Hogy legyen mire visszatérnünk immár irodalom szerető gyermekeinkkel. Vagy akár nélkülük.

HARMÓNIÁVAL TÖLTVE

A Müpa együttműködő partnere a Verbena.

Kóstolja meg a Verbena cukorkát előadás előtt, és élvezze a zavartalan koncertélményt! mupa.hu

Müpa Matiné (8–16): komplex zenei élmény hétvégén 11.00

CIFRA PALOTA (0–12): mese, zene tánc és alkotás családi körben vasárnaponként 10.00

Zene Játék / Élmény Ismeretszerzés

MUS-E (6–10): kreatív

Közös alkotás

összművészeti foglalkozás kéthetente szombaton 11.00

Előadás / Koncert Interaktív esemény Ingyenes

MINIMATINÉ (3–8): interaktív

Gyerekeknek váltandó jegy A kísérők részére szükséges jegy

bábelőadások, mesekoncertek kéthetente szombaton 11.00

TESZ-VESZ MUZSIKA (1,5–3):

TOVÁBBI

zenélés hétköznapi tárgyakkal hétfőnként 10.00, 10.45

programok:

CsalÁdi és ifjúsÁgi programok Gyűjtés: Király Eszter Grafika: ifj. Janka György

ÉLETKOR HANGVÁR (8–14): rendhagyó,

14+

8–14

6–12

3–8

1–3

0–3

zenés épületbejárás havi egy szombaton 11.00

HETEDHÉT TÁNCHÁZ (5–12):

zenés-mesés hagyományőrzés tánctanulással havi egy vasárnap 12.00

ZENEBONA (5–9): improvizáció,

hangszerismertető, kézműveskedés kéthetente szombaton 11.00

TESZ-VESZ ÓVODA (3–7):

zenélés hétköznapi tárgyakkal csütörtökön 16.15 (3–5), 17.15 (5–7)

RINGATÓ (0–3): foglalkozások népi játékokkal, mondókákkal szerdánként 10.00, 10.45

BABAKONCERT (0–3): élőzenei élmény a legkisebbeknek kéthetente hétfőn 10.00, 11.00

ROVATCÍM

„Nálunk nincs átlagos nap” Szöveg: Marossy Kriszta – Végh Dániel Fotó: Mudra László / Müpa

Pécsi Balett

ROVATCÍM

ÉLET+MŰVÉSZET

EGY NAP

Délelőtt tíz órára lassan megtelik a pécsi próbaterem. A táncosok csendben melegítenek, van, aki nyújt, más már a balettrúdnál dolgozik. Kívülről nézve olyan, mint egy jól ismert napi rutin kezdete, valójában azonban nincs két egyforma nap. A Müpa idei rezidens társulataként a Pécsi Balett egyszerre készül a bemutatkozó új produkcióra és a Drakula novemberi pécsi premier jére, miközben mindennapjaik ugyanazzal a fegyelemmel és egymásra figyeléssel telnek, amely immár hat és fél évtizede meghatározza az együttest. Kíváncsian töltöttünk el egy napot Vincze Balázs művészeti vezetővel, Uhrik Teodóra ügyvezetővel és a társulat táncművészeivel, hogy megtudjuk, mennyire elválaszthatatlan egymástól a munka és a közösség. Kívülről úgy tűnhet, hogy egy balett-társulat napjai kiszámítható ritmusban telnek. Valóban létezik olyan, hogy átlagos nap? Vincze Balázs: Egyáltalán nem. A nap persze min dig ugyanonnan indul: tréninggel. Klasszikus balettóra vagy modern technika – ezek jelentik azt az alapot, amire minden épül. A bemelegítés után viszont már teljesen más világ kezdődik. Hol re pertoárt próbálunk, hol új darab készül, közben pedig folyamatosan alkalmazkodunk ahhoz is, hogy éppen melyik koreográfus dolgozik velünk, milyen határidők vannak, hogyan lehet összehangolni a próbákat a színházi és technikai háttérrel. Egy társulat életében minden összefügg mindennel. Most éppen egy különösen sűrű időszak végén találkozunk. V. B.: Igen, mert előre kell dolgoznunk. A követke ző évad (az interjú nyáron készült – a szerk.) egy szerre hoz két hatalmas feladatot. Az egyik a Drakula bemutatója, a másik pedig az, hogy a Müpa rezidens balettegyütteseként egy nemzet közi alkotócsapattal hozunk létre új produkciót. Görög koreográfus, amerikai asszisztens, külföldi díszlettervező érkezik, mindenkinek össze kell találkoznia ugyanabban az időben. Ezért most, az évad végén már olyan jeleneteket próbálunk, ame lyeknek csak hónapok múlva lesz a premierjük. Ha nem így tennénk, egyszerűen nem férne bele minden az időnkbe. Művészeti vezetőként egyszerre alkotó és szervező is vagy. Mennyire szól egy napod a művészetről, és mennyire a háttérmunkáról? V. B.: Bár „csak” a művészetről szólna! A valóság ban ugyanúgy foglalkozom egy szponzori tárgya lással, egy meghibásodott klímával vagy az épület karbantartásával, mint egy új koreográfiával. Nincs külön apparátus minden feladatra, ezért sokszor tényleg egyszemélyes hadseregként működünk.

Néha percek alatt kell átváltani abból, hogy egy jelenet dramaturgiáján gondolkodom, arra, hogy vakolatot kell javíttatni vagy műszaki egyeztetést szervezni. Ez talán a munkám legnehezebb része. Amikor viszont alkotni kezdesz, hogyan születik meg egy előadás? V. B.: Mindig egy gondolattal indul. Találni kell egy történetet, hozzá a megfelelő alkotótársakat, aztán közösen felépíteni egy világot. Amikor már körvonalazódnak a jelenetek és a szerepek, leülünk a táncosokkal beszélgetni. Számomra nagyon fontos, hogy ne csak a mozdulatokat tanulják meg. Tudják, kik ők a történetben, milyen kapcsolatban állnak egymással, mi mozgatja a figurájukat. Azok a táncosok érdekelnek igazán, akik nemcsak a testükkel vannak jelen a színpadon, hanem a gon dolataikkal is. A mozdulat önmagában kevés, ha nincs mögötte az ember. Mennyire kész koreográfiával érkezel az első próbára? V. B.: Körülbelül nyolcvan százalékosan. Meghagyok húszat annak, ami a próbateremben történik. Hiszek abban, hogy az alkotás nem egyirányú folyamat.

A táncosok inspirálnak engem, én inspirálom őket,

és ebből alakul ki valami olyan, amit előre nem lehet pontosan megtervezni. Nem robotokkal dolgozom, hanem gondolkodó művészekkel. Ha minden mozdulatot előre eldöntenék, éppen ezt a közös alkotást, a mindennapi újdonságot venném el tőlük.

ÉLET+MŰVÉSZET

Ehhez nyilván jól kell ismerned őket. V. B.: Ez talán a legfontosabb. Huszonéve dolgozom együtt sokakkal, pontosan látom, ha valaki fárad tabb, ha nehéz időszakon megy keresztül, vagy ha éppen szárnyal.

A táncos teste a munkaeszköze, de a teljesítménye mindig a lelkéből indul. Ha belül rendben van, fizikailag is sokkal terhelhetőbb.

Ezért amikor új tag érkezik hozzánk, nekem legalább olyan fontos a személyisége, mint a technikai tu dása. Azt keresem, hogy lesz-e belőle közösségi ember, mert itt hosszú éveket élünk együtt. Hogyan lehet egy társulatot nap mint nap motiválni? V. B.: Talán furcsán hangzik, de nem elsősorban dicsérettel. A táncosok a kritikából tanulnak. Persze nem mindegy, hogyan és mikor hangzik el egy megjegyzés. Ha jó pillanatban mondod, hogy „ez még több lehet”, akkor látod rajta, hogy meg akarja mutatni: valóban képes rá. Ez egy különle ges műfaj. Mi nem sértésként fogjuk fel a kritikát, hanem lehetőségként. Attól fejlődünk. A Pécsi Balett több mint hatvanöt éve létezik. Közben generációk váltották egymást, mégis van valami állandó az együttesben. Mi tartja össze ezt a közösséget? Uhrik Teodóra: Talán az, hogy mindig tudtuk, mit örököltünk. Amikor beléptem a társulatba, még egészen más világ volt, de az alapgondolat ugyan az maradt: a tánc nálunk mindig színház is. Nem pusztán mozdulatokat szeretnénk megmutatni, hanem történeteket mesélünk, emberi helyzeteket, érzéseket. Ez az örökség generációról generációra továbbadható, ha vannak olyan vezetők és művé szek, akik vigyáznak rá. Te ma is szinte minden előadást megnézel. U. T.: Igen, mert egy táncosnak ugyanúgy szüksé ge van visszajelzésre, mint egy színésznek. Az előadás után odamegyek hozzájuk, de soha nem

a többiek előtt. Elég néhány szó: „ez most nagyon jól működött”, „itt legyél bátrabb”, „ebben még van több”. Apró lépések, de ezekből épül fel a fejlődés. Közben persze azt is észreveszem, ha valaki fáradt, vagy rosszkedvű. Egy társulatban ezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Vincze Balázs is mondta, hogy legalább annyira figyel az emberekre, mint a táncosokra. U. T.: Mert ez valóban testi és lelki szakma egyszer re. A test fegyelmet kíván, de a művészethez belső egyensúly is kell. Néha kellemetlen dolgokról is muszáj beszélni – egészségről, terhelésről vagy akár arról, hogy valakinek jobban oda kellene figyelnie magára. Ezeket nem bántásból mondjuk, hanem azért, mert felelősek vagyunk egymásért. Én magam is végigéltem mindezt táncosként, pontosan tudom, milyen érzés a másik oldalon ülni. A próbateremben közben már a következő generáció dolgozik. Milyen egy nap belülről nézve? Nagy Levente Zoltán: Többnyire tíz órakor kezdünk, de általában már előbb bent vagyunk, hogy legyen idő bemelegíteni. A klasszikus és a modern tréning váltja egymást, utána kezdődnek a próbák. Kívül ről talán egyformának tűnik minden nap, de való jában mindig más feladattal találkozunk. Kócsy Mónika: Nekem két gyerek mellett már a reggel is külön koreográfia. Mire ideérek, túl va gyok az óvodán, az iskolán és az otthoni reggelin is. A próbán viszont már teljesen itt kell lennem fejben. Nem lehet félgőzzel dolgozni. Karin Iwata: Én például nem igazán tudok regge lizni. Mindenkinek kialakul a saját ritmusa. Van, aki otthon főz magának ebédet, más vesz vala mit a közelben. Ezek apróságoknak tűnnek, de ugyanúgy részei a napnak, mint maga a próba. És amikor vége a munkának, akkor is együtt maradtok? N. L. Z.: Persze. A fiatalabbak talán többször szer veznek közös programot, de a társulat egészére jellemző, hogy tartjuk a kapcsolatot. Van, hogy születésnapot ünneplünk, máskor csak beülünk valahová beszélgetni. Napközben rengeteget dol gozunk együtt, mégis fontos, hogy a próbatermen kívül is legyen közös életünk. Mi az, amit a közönség talán nem lát ebből? V. B.: Hogy ez a társulat valójában család. Persze bent a próbateremben nincs barátság: ott munka

EGY NAP

van, fegyelem és koncentráció. De amikor kilépünk onnan, már egészen más a viszony. Szerintem csak akkor lehet hitelesen vezetni egy közösséget, ha az emberek érzik, hogy valóban figyelsz rájuk. Mit szeretnétek, hogy hazavigyen magával az, aki először látja a Pécsi Balettet? V. B.: Azt, hogy értette, amit látott. Sokszor hal lani, hogy a balett nehezen befogadható műfaj. Én ezt soha nem szerettem. Azt akarom, hogy a néző úgy álljon fel a végén, hogy nem bizonyta lanságot érez, hanem örömöt. Hogy megérintette egy történet, felismerte benne önmagát, és gaz dagabban megy haza. A művészetnek akkor van igazán ereje, ha nem kizár, hanem közelebb enged magához. A következő hónapokban a társulat ismét új kihívások elé néz: készül a Drakula bemutató jára, miközben a Müpa rezidens együtteseként nemzetközi alkotócsapattal dolgozik a Vivo című produkción. A próbateremben azonban minden ugyanonnan indul, mint hatvanhat évvel ezelőtt: a balettrúdnál, bemelegítéssel és azzal a közös meggyőződéssel, hogy a mozdulatok önmaguk ban csak akkor válnak igazán élővé, ha emberi történeteket is mesélnek.

PÉCSI BALETT: VIVO 2026. október 30., 31.

Csak akkor fáj, ha nevetek Réz András

Mici néni két élete Forrás: Nemzeti Filmintézet

A Müpa friss filmklubsorozatának címe egy vicc poénja. Régi vicc. Lehet, hogy még tudunk nevetni rajta, hiszen ahogy Tabi László, a humorista mondta: „Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek vannak. Egy újszülöttnek minden vicc új.” Vagy mégsem?

ÉLET+MŰVÉSZET

Mert mi van akkor, ha közben változni merészel a világ? Ha változik a divat, változnak az ország határok, a gondjaink, az örömeink, az, hogy mit tekintünk normálisnak, megszokottnak, vagy épp ellenkezőleg. Néha az is megesik, hogy régi viccek újra aktuálissá válnak. Nagyjából kilencven esztendő magyar film vígjátékain és -szatíráin keresztül a sorozat megkísérli bemutatni, mit találtunk/találunk mulatságosnak mi, magyar mozinézők a magyar filmekben. Roppant mennyiségben születtek szerte a világon olyan művek, amelyek beavatják a reménybeli filmírókat a vígjáték mesterségé be. Forgatásuk nem haszontalan. Mindazonáltal aki pusztán ezek alapján kíván sikeres vígjátékot alkotni, könnyen elbukhat. A humor korhoz, kul túrához, közösséghez kötődik. Szóval nem árt, ha a sikerre éhező szerző valamennyire ismeri a szövegeken túli világot is. Például a közönséget. Az 1930-as évek magyar vígjátékai többnyire ma is szórakoztatóak. Ilyen az 1937-es Pesti mese is. Remek párbeszédek, mulatságos karakterek, fülbemászó betétdalok.

A bennük lévő társadalmi csipkelődést viszont ma már nem feltétlenül észleljük.

Azt például, hogy az álruhás herceget felváltja az álruhás bankigazgató, hogy a kutyabőrös és párbajozni kész szereplők komikusak, miköz ben a feltörekvő polgár egyre rokonszenveseb bé válik. Azóta egy kicsit megváltozott a vilá gunk. Kétségtelen, hogy vannak olyan elemek, amelyek tántoríthatatlanul szelik a történelem viharos tengerének habjait. Például a külhonból várt/érkező gazdag rokon/örökség. (Tegyük hozzá, hogy néhány évtizeddel később, 1969ben A veréb is madár a maga módján viccet csinál ebből a hungarikum értékű dramaturgiai eszköz ből is.) A magyar vígjáték sorsa már a hangosfilm kezdetén eldőlt. A mi mozink nem gyarapította az akrobatikus mozgású, a burleszk hagyomá

nyait követő színészek seregét. (Bár kétségtelen, hogy Latabár Kálmán személyes mozgásszínhá zában volt ennek nyoma.) A burleszkszerű moz gás majd jóval később bukkan fel például Tímár Péter filmjeiben. Akcentussal, testi jellemzőkkel sem nagyon operáltak a komédiák. Ezzel szem ben szellemes volt a dialóg és parádésan alakí tottak a színművészek. Lehet, hogy ebben sze repe volt a magyar kabaré hagyományainak is. Márpedig a magyar kabaré erősen politizált, és a filmírók táplálták a hagyományt. Még a hamva san ártatlan Mici néni két élete (1963) is politizál a maga módján, hiszen a történet egyik mozgató ja az áldatlan lakáshelyzet. A politizálás ugyanis két dolgot jelent: az aktuális közéleti problémák kal, illetve a hatalomiparral való foglalkozást, bár az utóbbi kifigurázása nem szolgált feltét lenül a mindenkori hatalom kedvére. Különösen akkor nem, amikor ez a mozivásznon jelent meg. A csodacsatár (1957) végül megúszta a dobozba zárást, noha gyilkos szatíra egy olyan rezsimről, amely a futballt szórakoztatóipari ágazatként a hatalom szolgálatába állítja. (A nagyrozsdási eset – szintén 1957-ből – rosszabbul járt. Betiltották. Érthető, hiszen a korrupciót figurázta ki.) A hat vanas évek végén viszont újra erőre kap a szatí ra. Kardos Ferenc filmje (Egy őrült éjszaka, 1969) lényegében egyenlőségjelet tesz a korrupció és a lopás közé. Kétségtelen, hogy Bacsó Péter mozi ja (A tanú) nem úszta meg. Bár úgy tűnt, hogy ez a múlttól való derűs megválás filmje, Pelikán József gátőr személyében olyan „hős” formáló dott meg, aki megjárta Horthy, Rákosi és Kádár börtönét egyaránt. (Lásd még: „Szólitsd, mint méla borjuszáj / a szorgalmas szegényeket – / rágd a szivükbe – nem muszáj / hősnek lenni, ha nem lehet.”) A nyolcvanas évek magyar filmszatírái – Egészséges erotika, A legényanya – már egyenesebben beszélnek. Saját jelenükkel, a regnáló hata lommal vitatkoznak. Érdekes, hogy az 1990-es hatalom-újraosztás után elhalkult ez a hang, és előtérbe kerültek azok a filmek, amelyek inkább a lassan elenyésző múlton kacagtak. Van azonban a vígjátékoknak a hazai filmkultú rában egy csöndesebb hagyománya is. Az „így élünk mi” vonulata. Gyarmathy Lívia (Ismeri a szandi mandit?, 1969), András Ferenc (Veri az

ÉLET+MŰVÉSZET

A csodacsatár Forrás: Nemzeti Filmintézet

ördög a feleségét, 1977), Sándor Pál (Ripacsok, 1981), Szomjas György (Falfúró, 1985) és sok más remek alkotó filmjei nem a hatalomiparra lőnek, hanem azt vizsgálják, hogyan próbálnak a hétköznapi emberek életben maradni, boldo gulni egy képmutató, korrupt, kontraszelektált világban. Aztán az 1990-es évektől lassan, de annál bizto sabban beköszönt a romkom-kor. Olykor hozott anyagból. A magyar vígjátékok haladnak a korral. És az sem mellékes, hogy a nézők is egyre inkább a romantikus komédiák felé fordulnak, amelyek alapvető érzelmekre, emberi gyarlóságokra, kiszámítható fordulatokra és karakterekre épül nek. Meg jó kis zenére. Mint a boldog békeidők ben. Belefér egy kis bonyodalom a szexuális orientáció vagy a bőrszín körül, bár ez utóbbi nálunk nem annyira jellemző. A harsányabb ele meket a politikai korrektség tompítja, halkítja. Aztán belecsusszanunk a streamingplatformok világába, amelynek meghatározó burkolóanyaga az akció-horror-romkom habarcs. Nehéz kitörni vagy kitűnni ezek közül a műfaji keretek közül. De nem lehetetlen. Ujj Mészáros Károly filmje,

a Liza, a rókatündér (2015) kis retróval, falatnyi abszurddal és szürreállal épít fel egy olyan vilá got, amely meglepően közel áll hozzánk. Szóval lesz min nevetnünk a 2026/27-es évad ban. Még ha olykor fáj is egy cseppet. Gogol fel tehetően azt mondaná, hogy magunkon neve tünk…

MÜPA FILMKLUB GAÁL BÉLA: PESTI MESE (1937) 2026. november 16. és 23. KELETI MÁRTON: A CSODACSATÁR (1957) 2026. november 30. és december 7. MAMCSEROV FRIGYES: MICI NÉNI KÉT ÉLETE (1963) 2026. december 14. és 21.

A filmek megtalálhatók a Nemzeti Filmintézet streaming oldala, a www.filmio.hu online kínálatában is.

ÉLET+MŰVÉSZET

lisztunnep.hu

A Színes Város Csoport falfestménye Pasaréten

ZENE

Lusta Dick, aki végigdolgozta az életét Zipernovszky Kornél Ki ne ismerné a Macskafogó zseniális betétdalát, Lusta Dick búcsúját? De vajon hányan tudják, hogy nemcsak zeneszerzője, hanem előadója is Deák Tamás (1928–2024), akinek számtalan más slágere is ismeretlen ismerősünk? A Macskafogó megalkotásához történetesen egy virtuóz jazzsztenderd, a Four Brothers című szám adta a kiinduló szikrát Nepp József forgatókönyv írónak, aki Deák Tamást kérte fel a film zenéjének megírására. „Ez volt a kiindulópont, benne kellett lennie a filmben, de nem volt hozzáférhető. Először is meg kellett szerezni a jogot Amerikából. A Pannónia Filmstúdió akkori vezetője, id. dr. Matolcsy György jóváhagyta, hogy tízezer dollárt fizessenek a jogdíjért. Érkezett is Amerikából egy levél, amiben közölték, hogy hozzájárulnak a szám fölhasználásához, de se kotta, se semmi, csak az engedély. Akkor édesapám – akinek elképesztő hallása volt – kazettáról leírta a hangzó anyagot, és meghangszerelte big bandre” – meséli a Müpa Magazinnak Deák András, a zeneszerző fia, aki maga is sokat szereplő karmester. A Four Brothers című jazzörökzöldet a klariné tos Jimmy Giuffre szerezte 1947-ben, de mint a bebopkorszakban annyian, ő is egy régebbi sláger harmóniamenetét használta fel hozzá, méghozzá a Jeepers Creepersét, amit biztosan sokan ismernek Louis Armstrong repertoárjából. A virtuóz darab címe arra utal, hogy az erede tit előadó big band szaxofonszólamában négy csodálatos muzsikus keltett feltűnést. A dal akkor kelt új életre, amikor a szöveget utólag hozzáíró Jon Hendricks énektriója, majd az álta la mentorált Manhattan Transfer énekegyüttes a repertoárjára tűzte. Az utóbbi, Pastiche című 1978-as nagylemezükön is szereplő változatot szerette meg Nepp József annyira, hogy ihle tésére Ternovszky Béla rendezővel a pastiche műfaját is felhasználó rajzfilmet alkotott – ez

lett a Macskafogó. A kongeniális magyar szöve get a filmhez Hajnal István készítette, az erede ti vokálban a négy gengszter énekhangját Geri Edit, Illy Dorka, Winand Gábor és Tóth János Rudolf adta. Hogyan került Deák Tamás a zenei pálya csú csaira? Nos, először katonaiskolába járt (igen, az Ottlik által megírtba, Kőszegre), a háború után pedig jogi doktorátust szerzett, de a jogi pálya helyett – kényszerből – az általános iskolában elsajátított zenei alapokra építve inkább a pécsi Tulipán jazz-zenekarában játszott, és már akkor is „kagylózta” az Amerika Hangja adásait meg annak a néhány lemeznek a jazztémáit, ami ket be lehetett szerezni. A híre Pestre is hamar eljutott, így Fóthy János, a Magyar Rádió Tánc zenekara és más együttesek zongoristája, zenei vezetője elhívta meghallgatásra a Duna szállóba.

Ott mindenkit lenyűgözött az improvizációs készsége, csakhogy utána kiraktak elé egy kottát. A blattolás már nem ment neki, pedig a szerződést anélkül nem kaphatta meg.

ZENE

A Deák Big Band a Magyar Rádió 8-as stúdiójában Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan

„A Dunából már haza se ment – meséli Deák And rás. – Addig gyötörte magát, amíg megtanult a megfelelő szinten kottát olvasni. Iszonyatos akaratereje és kitartása segítette őt abban, hogy ilyen sokat elérjen az életben. Önszorgalomból, segítség nélkül, önmagát fejlesztve jutott el odáig, hogy már hangszerelni is tudjon, a ’60-as évek elején pedig már a Rádiótól is kapott megbízásokat.” Deákot felvették a Rádió Tánczenekarába, ám 1963-ban, amikor az együttest átalakították, és Stúdió 11 néven folytatta a munkát, a zenekar majdnem felét elküldték. Deáknak kapóra jött, hogy a Bartók Konziban Gonda János ekkoriban szervezte meg a jazz tanszakot. 1978-ig trom bitát, majd kiszenekari gyakorlatot, később big bandet is tanított. Ez idő tájt kezdett saját együttessel fellépni, először kombóban, 1972ben pedig Siliga Miklóssal, szaxofontanár kol légájával és másokkal együtt megalakította a Deák Big Bandet. Az együttes ugyan nem lehe tett főállású zenészekkel folyamatosan műkö dő nagyzenekar, Deákot mégis az egész ország megismerte és megszerette annak köszönhető en, hogy saját zenekara élén gyakran volt külön böző tévéműsorok zenei rendezője, hangszerelő je és karmestere is egyben. Hazai fesztiválokon és a Rádióban is sokszor szerepeltek, de a tévés programok – főleg az Amire a világ táncolt című tévérevü – is népszerűek voltak. Az Azok a

húszas évek… és a többi hazai kiadású Deák Big Band LP is ezeken alapult. A nyolcvanas években ő volt a karmestere annak a négyadásos tévés „all star” gálának, amely gyakorlatilag a magyar jazz teljes élmezőnyét felvonultatta: a zongorá nál például egymást váltotta Garay Attila, Zágon

Fotó: Zipernovszky Kornél

„Arany Martin trombitáját harmincvalahány évesen kapta meg apám – emlékszik vissza Deák András. – Addig mindig cigarettázott, de attól fogva soha többet nem gyújtott rá. Sokan azt hiszik, szárnykürt volt, de nem: ezen a trombitán fújta el Lusta Dick búcsúját.”

ZENE

Iván, Vukán György, Csík Gusztáv és Szakcsi Lakatos Béla, a doboknál Kovács Gyula, Kőszegi Imre, Jávori Vilmos, Ruttka Ferenc és Lakatos Pecek Géza. A Macskafogó csupán a korona az életművön, hiszen Mézga Aladár és Dr. Bubó alakja, vagy a No megállj csak főcíme (Vizisí) elképzelhetet len volna a zenéje nélkül. A táncdalfesztiválok idején többek között a Metró együttes zenei vezetője volt, és olyan slágerek szerzője, mint az Ádám, hol vagy, a Látod, ez a szerelem vagy az Egyedül a tóparton („Reszket a hold a tó vizén…”). Amint azt Deák András felidézte, mindig külön leges eseménynek számított, amikor egy-egy új szerzeményének frissen felvett stúdiófelvételét megmutatta otthon a családnak. A sláger-, a big band és a rajzfilmkorszakon túl koncerttermi és nagyobb színpadi kompozíciók megírására is vállalkozott, hiszen – főleg a Magyar Rádiónak köszönhetően – az úgynevezett koncertjazz, más néven third stream itthon is népszerű lett. Scotland Yard címmel ütősökre és fúvósokra készített szvitet, Csillagváros című műve pedig balettelőadás alapja lett Münsterben. Különö sen büszke volt Az elítéltre, amit egy Edgar Allan Poe-novellára épülő tévédrámához komponált.

Deák Tamás 1986-ban Fotó: MTI Fotó / Farkas Tamás

Deák zeneszerzői életműve ma is lenyűgözi Tompa Ábelt, a Budapest Orchestra Project vezetőjét. A 2021-ben alakult professzionális big band és a Jazzation a cappella énekegyüttes eredetileg zeneakadémiai projektként született, és 2024ben, Deák Tamás előtt tisztelegve játszották el első alkalommal a Macskafogó zenéjét élőben, vetítéssel egybekötve. A produkció ezúttal a film premierjének negyve nedik évfordulója alkalmából szerepel a Müpá ban. S ha minden jól megy, a projektzenekar részvételével, a Deák András által nagy gon dossággal rendszerezett és megőrzött írásos hagyaték alapján idővel sor kerülhet Deák Tamás szerzői estjére is.

MACSKAFOGÓ 40 – ÉLŐZENÉS FILMVETÍTÉS KIEGÉSZÍTŐ PROGRAMOKKAL 2026. december 5.

A jazzpróféta John Coltrane 100 Párniczky András

ROVATCÍM ZENE

A jazz világának egyik legjelentősebb szaklapja, a JazzTimes az ezredfordulóra különleges számot jelentetett meg, amelynek vezércikkében háromszáz meghatározó zenészt kérdeztek arról, kit tartanak a műfaj legnagyobb hatású alkotójának. A jazzben járatosak számára nyilván nem meglepő, hogy John Coltrane neve a top 5-ben szerepelt. Azt, hogy a tenor- és szopránszaxofonon játszó zeneszerző jelentősége az elmúlt huszonhat évben sem csökkent, mi sem mutatja jobban, mint hogy évente több olyan új kiadvány is megjelenik, amelyen a játéka hallható, annak dacára, hogy már majdnem hatvan éve halott. Egy zenész hatása abban is lemérhető, mennyi re forognak közkézen a szerzeményei, hány őt követő muzsikust inspirál műveinek feldolgozá sára, továbbgondolására. Trane – ahogy kortársai gyakorta becézték Coltrane-t – ebben a tekintet ben is kiemelkedő. Legalább harminc, a mai napig izgalmas darabja kötelező része a jazz-zenészek repertoárjának, de vannak olyan jazzsztender dek is – például a My Favorite Things –, amelyek ma már szinte magától értetődően az ő verzió jában szólalnak meg. Természetes ezért, hogy számos, a kompozícióit újraértelmező album született. Ilyen példának okáért az After the Rain (amelyen a John McLaughlin vezette trió dobosa maga Elvin Jones volt a legendás Colt rane Quartetből) vagy a Pursuance: The Music Of John Coltrane című Kenny Garrett-lemez – csupán azokat említve, amelyek a polcomon sorakoznak. Az ősz folyamán ezekhez hasonló, Coltrane által ihletett koncerteket hallhat a magyar közönség is világsztárok tolmácsolásában, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadán. Elsőként Emmet Cohen lép fel saját kvintett jével, a Trane-hez hasonlóan szintén száz évvel ezelőtt született, az említett toplistán mellette álló Miles Davis előtt is tisztelegve. A formáció ból ki kell emelnünk Tivon Pennicott szaxo fonost, akit ugyan a hazai közönség valószínűleg egyelőre kevésbé ismer, de elképzelni sem lehet ne nála megfelelőbbet egy Coltrane tematikájú koncerten. Volt szerencsém őt élőben hallani New Yorkban – feledhetetlen élményeim között tartom számon azt az estét. Szemben vele, a Coltrane 100 című koncert zenekarvezetője, a csodálatos tenoros, altklarinétos és fuvolás, Joe

Lovano neve minden bizonnyal ismerősen cseng a hazai jazzrajongók körében is. Legutóbb éppen a Müpában hallhatta őt a magyar közönség Jakob Bro zenekarának szólistájaként. A most hetven három éves Lovano ahhoz a generációhoz tarto zik, amelynek Coltrane alapélmény volt a jazzel való megismerkedéskor – nemcsak a játékát hallgatta, de tanulmányozta, egyenesen magá ba szívta harmonikus gondolkodásmódját és azt, ahogy

Trane képes volt új dimen ziókat nyitni egy-egy jazz sztenderdben.

Annál is inkább, hiszen édesapja, Tony „Big T” Lovano nemcsak ismerte Coltrane-t, de egy jam session alkalmával játszott is vele. Lovano sohasem utánozta „mesterét”, játékán mégis minden pillanatban érezni a coltrane-i szellemi séget. Ezen a koncerten a Grammy-díjas nagy bőgős-basszusgitáros, Linda May Han Oh mel lett az a Jeff „Tain” Watts dobos alkotja majd a ritmusszekciót, aki korábban sok más zenészen kívül Coltrane fiával, Ravival is zenélt együtt. A Coltrane munkássága előtt tisztelgő évfordu lós sorozatot a szaxofonos Branford Marsalis és az énekes Dianne Reeves által vezetett zene kar zárja. Az ő megközelítésük igen rendhagyó, amennyiben Coltrane életének egy nehezebb szakaszához, illetve az ehhez kapcsolódó, 1963ban Johnny Hartmannal közösen rögzített és még ebben az évben megjelentetett albumhoz nyúlnak vissza. Számunkra nehéz elképzelni, de Trane mára etalonná vált tenorszaxofon-hangzá sa akkoriban túlságosan impulzívnak és „dühös

ZENE

Fotó: Jerry Wolford and Scott Muthersbaugh / Perfecta Visuals

nek” hatott, amiért gyakorta és élesen támadta a kritika, így kiadója, az Impulse kifejezett kéré sére dolgozott együtt életében először (és utol jára) egy énekessel, hogy bemutassák művésze tének a kor számára is befogadhatóbb oldalát. Az eredmény egyáltalán nem lett kommersz, sőt,

az együttműködésből egy csodálatos hangzású, balladisztikus zenei anyag született.

Marsalis és Reeves még a Müpát is útba ejtő világ körüli turné előtt, 2026 őszén tervezik kiadni lemezüket, amellyel Coltrane és Hartman kuriózumnak számító közös albuma előtt hajta nak fejet. Coltrane azonban nem csak egy nagy hatású zenész volt, aki mély nyomot hagyott a jazzben és az egész emberiség zenéjében. Karizmati kus személyiségének, mély gondolkodásának köszönhetően A Love Supreme című albumá hoz kötődően született meg az úgynevezett spirituális jazz. Nem véletlen, hogy a jazz tör ténetében egyedülálló módon róla nevezte el

magát egy keresztény közösség, miután a San Franciscó-i Saint John Coltrane African Ortho dox Church alapítói, Franzo és Marina King egy Coltrane-koncert során spirituális élményt éltek át. Emmet Cohen pontosan erre az aspektusra fókuszált, amikor legújabb, Universal Truth című lemezanyagát írta. Az album címére utalva így fogalmazott: „John Coltrane egyértelműen valami magasabb rendűt keresett – a mennyeket, az egyetemes igazságot.”

EMMET COHEN: MILES & COLTRANE AT 100 2026. október 30. COLTRANE 100 Joe Lovano, Melissa Aldana, Nduduzo Makhathini, Linda May Han Oh, Jeff „Tain” Watts 2026. november 3. BRANFORD MARSALIS & DIANNE REEVES CELEBRATE JOHN COLTRANE Jazzlegendák – a Lexus támogatásával 2026. november 12.

ZENE

Budapest

TITKAI

P R O G R A M O K | K U LT Ú R A | Ú J D O N S Á G O K

Pozitív vibe a köbön Szöveg: Both Gabi Fotó: Csibi Szilvia / Müpa

Péterfy Bori és Bérczesi Róbert

ZENE

Novemberben a Péterfy Bori & Love Band Álomidő című estjére, decemberben pedig Bérczesi Róbert HiperKAMARA-koncertjére várja a Müpa azokat a popzenerajongókat, akik a zúzáson innen is vevők a dobra meg a basszusra. Különleges műsoraikról, a színpadi jelenlétről és egymásról kérdeztük a két frontembert. Emlékeztek rá, milyen volt, amikor először léptetek fel a Müpában? Péterfy Bori: Nekem felejthetetlen! Itt debütáltunk a Love Banddel, aminek akkor még nem is ez volt a neve. Igazi mélyvíz volt: eredetileg az Amorf Ördögök kapott meghívást, de addigra ez a formá ció már nem létezett. Azt sem tudtuk, hogy fogok én frontemberként szerepelni, ráadásul egy „ülős” koncerten. Elmondhatatlanul izgultam, de nagyon jól sikerült. Az Amorffal végül 2016-ban, a Honvéd Férfikar vendégszereplésével léptünk fel. Csodá latos élmény volt negyven férfival egy színpadon énekelni. Bérczesi Róbert: Többször is volt már szeren csénk fellépni a Müpában a Hiperkarmával. Akusz tikus koncerteket adtunk, és mindig csodálatos

volt a hangzás, nagy sikert arattunk. Csak jó emlékeim vannak a Müpáról. Bori, mi lesz a koncepciótok november 30-án? P. B.: Régóta próbáljuk elválasztani az „ülős” kon certjeinket a többitől. Ide a lassabb dalainkat hozzuk, mert a Müpában nem lehet „zúzni”. Azt szeretnénk, hogy olyan esemény legyen, ahol tényleg találkozik a színésznő Bori meg az énekes nő Bori. Dolgozik velünk egy zseniális fiatal író, Bíró Zsombor Aurél is, őt kértem meg, hogy írjon nekem egy monológot és pár jelenetet. A forma még alakul, de az biztos, hogy filmes bejátszáso kat is láthat majd a közönség.

ZENE

Benned elválik a színésznő az énekesnőtől? P. B.: Színházban teljesen más tudatállapotban játszom egy karaktert, a koncerteken pedig még iscsak én vagyok ott. Nem tudok egy szerep mögé bújni, olyankor a perszónám mögött állok. Front emberként valahogy önmagam legjobb változatát adom. Minden gyengeségemmel, bizonytalansá gommal együtt erős leszek.

Azt érzem, hogy a világot is el tudnám húzni, bármire képes vagyok. Kitüntetett pillanatok ezek, amikor az lehetsz, aki vágysz lenni.

Robi, a te koncerteden elég unortodox lesz a felállás. Játszottatok már így korábban? B. R.: Két éve volt egy hegedű-fuvola-cselló trióval kiegészült Hiperkarma Akusztik koncertünk a Müpában. Előtte négyesben körbeültük a szobám ban az asztalt, eljátszottuk a dalokat, és annyira tetszett mindannyiunknak, hogy azt mondtuk: ebből kell egy külön estet csinálni. Most válik va lóra, amit terveztünk: december 9-én a Hiper KAMARA Quartett fog fellépni a Müpában. P. B.: Hű de jó ez a név! B. R.: Hiperkarma-dalokat fogunk előadni Ott Rezső barátom kamarazenei átirataiban. CsuhajBarna Rebeka fuvolán, Ott Rita hegedűn, Ölveti Mátyás csellón játszik, én gitározom és persze énekelek is. P. B.: Remélem, el tudok jönni, nem lépek fel valahol máshol…

ZENE

Melyik dalt játszanátok el szívesen a másiktól? P. B.: Én a Hiperkarma címűt, ami Robi első leme zén jelent meg. B. R.: Talán a Vámpírt. P. B.: Robi amúgy egyszer már előadta az egyik számunkat! B. R.: Tényleg! A Szembogár volt az. P. B.: Azt a sort, hogy „a szívem megszokásból vár”, Robi így írta át: „a szívem megszokásból ver”. Zseniális! Azóta mi is átvettük az ő verzióját. Ha egy marslakónak kellene bemutatnotok a másikat, mit mondanátok? P. B.: Robi olyan alkotó, aki a dalaiban zavarba ejtően közel enged magához. Nem tudod, hogy sírj, nevess, megijedj vagy elszaladj. Azt tudja, ami a legfontosabb a művészetben: zavarba jössz, mert ennyire bepillanthattál az életébe. Közben a szó legjobb értelmében mégis popzenét csinál. Tud slágereket írni. Akkor is lehet élvezni, ha nem akarsz közel menni a szövegeihez. A koncertek

utáni bulikon a Dob meg basszusra mindenki bol dogan táncol, pedig elég sötét a témája. B. R.: Bori a legvagányabb, leglazább énekes nő, akit ismerek, emberileg is ugyanez igaz rá. Pozitív vibe a köbön! Nagyon szeretnék egyszer eljutni oda, hogy ennyire felszabadultan létezzek a színpadon, mint ő. Egy „ülős” koncert mennyire változtatja meg a színpadi jelenléteteket? P. B.: Nagyon más. Az is furcsa, hogy belépsz, és csönd van. Mi megszoktuk a bulikon a zsizsegő közönséget. Olyankor teljesen más idegrendszeri állapotból csapódik ki az ember a színpadra. Itt meg minden olyan szép, és mindenki elegáns ruhában ül. Bár én persze mindent megteszek, hogy a nézőket felállítsam. B. R.: A Müpában mindig emelkedett, ünnepé lyes, színházi a hangulat. Amiket egy rockklub ban megtennék, itt kihagyom. Nem eresztem ki rockosra a hangomat, inkább élvezem, hogy tényleg minden rezdülést lehet hallani.

ZENE

Változott-e a dalaitokhoz való viszonyotok? Azokhoz például, amiket sokszor követel a közönség. P. B.: A Hajolj bele a hajamba olyan típusú sláger lett, amire a mi zenei világunkban kevés példa van, esküvőkön is játsszák. Áttört olyan falakat, ami ket más számaink nem. Kicsit idegesítő, amikor 19 évvel a megjelenése után valaki még mindig azt mondja: „Ja, tudom, ki vagy, te énekled a La bambát.” Rossz érzés, hogy megjelent még hét lemezünk és számtalan nagyon jó dalunk, a több ség mégis csak ezt ismeri. B. R.: Én mindegyik számomat szeretem, csak mindegyiket másért. A Lidocain, a már emle getett Dob meg basszus és a többi sláger mind koncertdalok. Muszáj, hogy benne legyenek a dallistában, a közönség is hallani akarja őket. Ugyanúgy szeretem a slágereket, mint a kevés bé ismerteket. Ha megírok egy dalt, és eltelnek évek vagy évtizedek, már egészen másképp vagyok benne, mert azóta rengeteget változott a személyiségem.

Úgy tekintek rá, hogy az akkori énemet látom, ahogy ezt a dalt megírja vagy előadja. Olyan, mintha visszalapoznék egy naplóban, de már van némi rálátásom az egészre. Nem szeretem szem elől téveszteni magamat. Amennyire csak lehet, szeretnék az életem folyamán tudatos maradni. Ha vállalnátok közös koncertet, milyen néven lépnétek föl? B. R.: Love Karma Band… P. B.: …vagy Hiper Love Band.

PÉTERFY BORI & LOVE BAND: ÁLOMIDŐ 2026. november 30. HIPERKAMARA QUARTETT Hiperkarma-dalok kamarazenei hangszerelésben 2026. december 9.

A JÓ TÖRTÉNETEK ÖSSZEKÖTNEK. A SZÍNPADON MEGSZÜLETNEK.

KÖZTÜNK FOLYTATÓDNAK.

Aki kérdez: Csorba Lóci Szöveg: Farkas Anita Fotó: Pályi Zsófia / Müpa

A zseninek mindent szabad? Hogyan találhatunk rá saját önkifejezési formánkra? Kiből lesz a jó rajongó? És tényleg olyan magas a művészet? Elindult a Müpa új podcastja; a kéthetente jelentkező ARTÉRIA adásaiban a Lóci játszik frontembere és vendégei beszélgetnek „mindenről, ami bennünk lüktet”.

MÜPA BETEKINTŐ

A Müpa küldetése a kezdetektől világos: minél több emberhez eljuttatni a minőségi kultúrát, műfajtól függetlenül, a lehető legtöbb oldalról megközelítve azt. Erre és az élet sokszínűségének felvillantására törekszik a nyár végén rajtoló ARTÉRIA első évada is, amelyben a műsorvezető Csorba Lóci adásonként két vendégével a művé szet, a tudomány és a hétköznapi lét kapcsolódási pontjait kutatja. Olykor meglepő eredménnyel, hiszen még az is kiderülhet, hogy a kritika ugyanúgy fáj mindenkinek, a lámpaláz nem feltétlenül függ össze a színpaddal, a mesterséges intelligencia meg éppen annyira lehet gátja az alkotásnak, mint hasznos támogatója. A meghívottak különböző szempont jai és tapasztalatai olyan rázósabb kérdésekben is utat mutathatnak, mint például a függőségekkel való harc; Bérczesi Róbert és Zacher Gábor korábban még soha nem gondolkod tak együtt a ring látszólag ellentétes sarkában állók küzdelmeiről. Hasonló an izgalmas párost alkot Nyáry Krisz tián és Bősze Ádám, akik új fénytö résben láttatják a régi témát, vajon a zseninek tényleg minden megbocsát ható-e. „Elég rosszul esne, ha egy nap arra ébrednék, hogy Paul McCartney valami retteneteset tett a múltban, mert akkor visszamenőleg is meg kellene tanulnom őt és számait nem szeretni” – mondja Csorba Lóci is.

Az ifjúkori lelkesedéstől az egészséges szereteten át a kóros megszál lottságig – a werkfotókon éppen Kertész Csaba pszichológus és a magyar zeneiparban régóta otthonosan mozgó Lévai Balázs rendező-producer járja körül a rajongás pszichológiáját Csorba Lócival. Velük együtt talán könnyebb átlépni a hétköznapok világát a művészet idealizált közegétől elválasztó küszöböt is. Ami messze nem olyan magas, mint ahogyan azt magunkban gondolni szeretjük. Mert a színházban, az irodalomban vagy a zenében is mindig ugyanarról beszélünk: az emberről, „mindenről, ami bennünk lüktet” – ahogy az ARTÉRIA mottója is szól.

Lóci számára egyébként nem idegen ez a fajta moderátori, vagy ha úgy tetszik, vezérszerep, és már az első felvételek alatt érezte, hogy a Betone stúdiójában tökéletesen otthon van – „a zenémre és általában az egész életemre jellemző játékosság és közvetlenség szerencsére itt sem hátrány”. Hogy ehhez a közönség is minél jobban kapcsolódni tudjon, olyan remek part nerek kellenek, mint a Müpa részéről Réti Márton koncepció- és tartalom felelős, és persze a már említetteken kívül többek között olyan vendégek, mint Fazekas Gergely zenetörténész és Hrutka Róbert sziporkázó párosa, vagy Csepelyi Adrienn író, újságíró, aki dr. Honbolygó Ferenc pszichológuskutatóval keresi a legjobb kísérőzené ket az élethez.

Ugródeszka a nemzetközi karrierhez Célegyenesben az első Solti Nemzetközi Karmesterverseny Könyves-Tóth Zsuzsanna

Fotó: MTI Fotó / Kleb Attila

Október elsején, a zene világnapján kezdődnek a Müpa új, Solti György nevével fémjelzett karmesterversenyének élő fordulói. A megmérettetésre a világ minden tájáról, hatvanegy országból közel négyszáz jelentkezés érkezett, három kiváló hazai szimfonikus zenekarunk élén huszonnégy versenyző – közöttük négy magyar fiatalemberrel – méri össze tudását.

ZENE

„Számomra a vezénylés nem a zenekarral, hanem mindig a saját magammal való küzdelmet jelenti. Ha egy interpretációs kérdést a magam számára kielégítően megválaszoltam, akkor el tudom érni, hogy a zenekar is megoldja a problémát” – Emlékeim című önéletrajzában így vallott ars poeticájáról Solti György, a 20. század egyik leg kiemelkedőbb karmestere. Ugyanitt említi, hogy a hetvenes években maga is meghirdetett egy vetélkedőt fiatal amerikai karmesterek számára, szükségesnek tartotta tehát az efféle megmé rettetéseket.

„A karmesternek antici pálnia kell a hangzást, intésének a másodperc töredékével meg kell előznie a zenekart. Ezenkívül fantázia és tehetség kell ahhoz, hogy a lélek és a szellem rezdüléseit másoknak közvetíteni tudja”

– vonta le a következtetéseket a Chicagói Szim fonikus Zenekar egykori zeneigazgatója az általa kezdeményezett versennyel kapcsolatban. 2025-ben a Müpa többek közt azzal a szándék kal hívta életre a Solti Nemzetközi Karmester versenyt, hogy – a Magyar Televízió nagy múltú Nemzetközi Karmesterversenyének hagyomá nyait felelevenítve – új tehetségeket fedezzen fel, és segítse őket pályájuk indulásakor. „Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy mennyire fontos és milyen energiákkal bír még mindig a komolyzene. Új sztárokra van szükség, akiket úgy lehet helyzetbe hozni, ha magunkon keresztül is népszerűsítjük őket” – fejtette ki a verseny meghirdetésekor Káel Csaba. „A 20. század első felében a Zeneakadémián tanuló magyar karmestergéniuszok valósággal elárasztották a világot, a világ vezető zenekarainál lettek

karmesterek vagy zenei vezetők. Solti közülük is kiemelkedett, kézenfekvő volt hát, hogy a Müpa által szervezett, a mai kornak szóló nemzetközi versenyt is az ő neve fémjelezze, az ő tehetsége és művészi nagysága sugározza be. Solti György zenei teljesítményét nemcsak tisztségei, de Grammydíjainak száma is mutatja. A Solti Nemzetközi Karmesterversenyre beadott rekordszámú nevezés pedig bizonyítéka annak is, hogy neve a mai napig garancia a minőségre” – teszi hozzá a Müpa vezérigazgatója. A versenyre tizennyolc és harmincöt év közötti karmesterek jelentkezhettek 2025. december 1. és 2026. március 20. között: összesen 387 pályá zat futott be öt kontinens 61 országából. A leg több nevezés Kínából, Olaszországból, Dél-Kore ából, Franciaországból, az Egyesült Államokból és Németországból érkezett. A beküldött vide ók alapján az előzsűri június 14-ig választotta ki azt a huszonnégy fiatal karmestert, akik részt vehetnek az élő fordulókban. Köztük össze sen négy magyar van, és hatan a Zeneakadé mia jelenlegi vagy volt hallgatói. A versenyzők nagy része Európából jön, de vannak ázsiai és dél-amerikai országokból származó jelöltek is. Az elődöntőbe négy női dirigens jutott be, a leg fiatalabb résztvevő 2003-ban született. A megmérettetés három fordulóból áll, ame lyekre Magyarország három legjobb akusztikájú koncerttermében kerül sor, három különböző zenekarral. „Fontos, hogy a versenyzők minél több magyar zenekart és helyszínt láthassanak, mert később majd szeretnénk őket vissza is hívni” – nyilatkozta Káel Csaba. Az elődöntőket a pécsi Kodály Központban tartják október 1. és 4. között a Pannon Filharmonikusok közreműködésével. A versenyzőknek két darabot kell elvezényelniük Stravinsky, Dohnányi, Kodály és Bartók művei nek részletei közül. A középdöntő, ahová már csak tíz versenyző jut tovább, a Zeneakadémia csodálatos, közel százhúsz éves Nagytermében zajlik, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának részvételével. A karmesterek feladata ott három mű, illetve műrészlet dirigálása lesz a következő sorrendben: egy Mozart-ária, egy Puccini-ária és egy kortárs darab Gyöngyösi Leventétől vagy Varga Judittól. Az október 9-i döntő és a másnapi gála során a karmesterek a Müpa Bartók Béla Nemzeti

ZENE

Hangversenytermében a rezidens Nemzeti Fil harmonikusokkal dolgozhatnak együtt. Az utol só fordulóba már csak négy versenyző juthat be, feladatuk két-két mű vezénylése lesz; a verseny darabok között Verdi, Muszorgszkij, Dukas és ifj. Johann Strauss, valamint négy magyar szerző: Liszt, Dohnányi, Kodály és Bartók kompozíciói találhatók. Már a verseny előkészületei során összeállt a művészeti bizottság, amelynek tagjai Káel Csaba, Bogányi Tibor, a Pannon Filharmonikusok állandó vendégkarmestere, Héja Domonkos, a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek főzeneigazgatója, és Vashegyi György, a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója. A verseny művészeti konzulen se Vass András, a Pannon Filharmonikusok állan dó karmestere. A verseny védnökségére Kobajasi Kenicsirót kérték fel, aki a Magyar Televízió I. Nem zetközi Karmesterversenyének első helyezettje volt. A japán dirigens így emlékezett egykori győ zelmére: „Hihetetlenül nagy dolog volt számomra, amikor 34 éves koromban elnyertem az első díjat. Úgy éreztem, mintha az istenek is ott lettek volna, mintha engem is megérintettek volna, hiszen a verseny nyomán egyre több felkérést kaptam, és Japánban is gyönyörű sikereket érhettem el. Az pedig, hogy itt Magyarországon is ilyen lehetőségekhez jutottam, számomra maga volt a valóra vált álom. El sem tudom hinni, mennyi mindent köszönhettem életem során ennek az egyetlen eseménynek.” A zsűri elnöke az izraeli születésű Pinchas Steinberg, aki számos szállal kötődik Magyar országhoz: évtizedek óta a magyar koncertélet visszatérő szereplője, korábban a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát vezette, de számos alkalommal dirigálta a Budapesti Fesz tiválzenekart is. A zsűri további tagjai közül hárman a művészeti bizottságban is részt vesz nek: Bogányi Tibor, Héja Domonkos és Vashegyi György. A bírálók közt lesz még rajtuk kívül Roberto Abbado, a Bolognai Teatro Comunale Filharmonikusainak vezető karmestere, aki 2026-tól a Koreai Nemzeti Szimfonikus Zene kar zeneigazgatói posztját is betölti, Mei-Ann Chen, aki 2005-ben történelmet írt azzal, hogy ő lett a dániai Malko Nemzetközi Karmesterver seny első női győztese, Roberto Paternostro, aki Hans Swarowsky, Ligeti György és Christoph von Dohnányi tanítványaként kezdte pályáját, majd Herbert von Karajan asszisztenseként dolgozott

Berlinben, a briliáns és energikus észt dirigens, Anu Tali, aki 1997-ben ikertestvérével, Kadri Talival megalapította a tallinni székhelyű Nordic Symphony Orchestrát, illetve Mikko Franck, aki a világ számos vezető zenekarával és operaházá val működött együtt, 2018 óta pedig az UNICEF jószolgálati nagykövete.

„A győztesnek mindenképpen képviselnie kell Solti György legfőbb szakmai erényeit: a fel készültséget és muzikalitást, mindezt úgy, hogy lenyűgözze a hallgató ságot”

– mondja Káel Csaba. A Müpa vezérigazgatója hozzáteszi: „A jövő karmestereinek úgy kell kommunikálniuk a közönséggel, hogy beléjük szeressenek. Bízunk benne, hogy a mester szelleme és Budapest gazdag zenei élete láthatóvá teszi a versenyt szerte a világon, és segít abban, hogy minél több új fiatal zenei zsenit ismerhessünk meg.” Végül álljon itt Solti örök érvényű üzenete a fia talabb generációknak: „Akármilyen fontos is a gyakorlat és a tapasztalat, mi, karmesterek, egy dolgot sosem feledhetünk el: a mi dolgunk az interpretáció. Azért vagyunk, hogy technikai tudásunkat a zeneszerző kívánságainak szolgálatába állítsuk; az igazi alkotó ugyanis ő.”

Tudjon meg mindent a fordulókról, a mezőnyről és a műsorról a Solti-versenynek a Müpa honlapján található aloldaláról!

JEGYZET

Még egy karmesterverseny? Bogányi Tibor Mi értelme egy karmesterversenynek? – kérdezhetnénk. Eredendően szubjektív szakmáról beszélünk, aminek kívülről nézve csak apró-cseprő látványosságai vannak: a karmester vezényel valahogyan, a zenekar is játszik valahogyan… De mégis, mit művel egy karmester, miért kell odaállnia a zenekar elé? És egyáltalán, hogy lehet őket versenyeztetni? A Solti György nevét viselő nemzetközi karmesterverseny október 1. és 10. között érkezik Pécsre és Budapestre, a Müpa fantasztikusnak ígérkező szervezésében. Az előzsűrizés során csaknem négyszáz (!) fiatal dirigens közül választottuk ki azt a huszonnégy résztvevőt, akiket meghívtunk az élő fordulókra – s bevallom, már ez megdöbbentett: ennyien volnánk? A verseny nagy kérdése: őszintén zenélni, vagy biztosra menni, és a langyos középen maradni? Számomra az egyik legfontosabb szempont, hogy a karmes terek hogyan tudnak olvasni a sorok között, és hogyan tudnak megteremteni valamit a rendelkezésükre álló rendkívül rövid és stresszes idő alatt. Mennyire tudják átélni, közvetíteni a zeneszerző gondolatait – ez egy versenyen is rögtön látszik. A virtuóz technikai képesség – ha egyáltalán megvan – össz hangban áll-e a zenei elképzelésekkel, vagy csak a látványpék ségig jutunk el? A mi világunk: a karmester és a zenekar kapcsolata. Tény, hogy egy zenekar nagyon rövid időn belül érzékeli a karmester egész lényét: mint egy ösztöneire hallgató „vadállat” érzi, sejti a tör ténéseket, szinte előre látja, mi hogyan fog alakulni. Ez nem más, mint egyfajta láthatatlan kapcsolódás, metakommuni káció. Olyan, mint egy erdőben: a fák között járva a növények láthatatlan, de létező kommunikációs hálózatába lépünk be, az erdő pedig feltölt minket abban a csodálatos, energiákkal teli térben. Ugyanígy érezhető az összeköttetés karmester és zenekar között – rengeteg a látható és láthatatlan kommuni kációs jel, rezdülés. Az egyik legérdekesebb és legizgalmasabb történés a karmes ter legelső bejövetele, az első találkozás a zenekarral: már itt sok minden kiderül, kialakulnak az erőviszonyok, amik a bein tésnél és az első megszólalásnál jórészt véglegesednek is. Ekkorra szinte minden eldől, ezután már nagyon nehéz változ

tatni a kialakult meggyőződéseken. Különösen igaz ez egy versenyre: az első 5-10 perc döntően befolyásolja a zsűri és a zenekar véleményét. E kezdeti pszichothriller után bontakoznak ki az újabb és újabb rétegek, amiket mi, zsűritagok megpróbálunk górcső alá venni, rendszerbe szedni, hogy a legtöbb erénnyel rendelkező, a leg inkább megragadó produkció létrehozására képes karmestere ket juttassuk tovább. De mik is ezek a rétegek? Talán a legelső és legmaradandóbb, amit már szinte mindenki – a közönség is – észrevesz, ha egy karmester fel tudja tárni a zeneszerző partitúrája mögött megbúvó világot, azt forró szívvel és forró fejjel közvetíti: teljes odaadással, mégis érthető mozdulatok kal. Ez az, amit keresünk. Egy versenyző további fontos eré nye lehet, ha kellően szigorú, de humoros is egyszerre: nevetni mindenki szeret, és ha a kemény munkában humor is van, az lehengerlő tud lenni! Aztán: ihlet és impulzus, ami átlendítheti a karmestert a nehézségeken. A pozitív vagy negatív kisugár zás is sokat segít – csak legyen valamelyik! És itt válaszolható meg a kérdés is, amelyet a cím feltesz. Mindezek – a metakom munikáció, a láthatatlan jelek, a tudás rétegei – egyetlen helyen mutatkoznak meg igazán: élő zenekar előtt, a pódiumon. Már pedig egy pályakezdő számára épp a pódium a legnehezebben elérhető. Koncert nélkül szinte lehetetlen felfedezni valakit, ám hogy koncerthez jusson, előbb fel kellene fedezni. A verseny ezt az ördögi kört töri át: néhány napra igazi zenekarok, igazi tét és nyilvánosság elé állítja a fiatalt. Nem csodát ígér, csak esélyt – egy pályán, ahol az esély a legszűkösebb valuta, épp ezért ez a legtöbb, amit adni lehet. Kell-e hát még egy karmesterverseny? Minden kételyem elle nére a magam válasza: igen! Jöjjenek, és kövessék figyelemmel, hogy ki lesz 2026 felfedezettje.

Al kotója:

Borkovi cs Pe ter i parmuve sz

Merete:

26 x 14 x 7 cm

Tömege: 1 k g

Anyaga: sz í nes es atte t sz o üveg

El kesz í tesi i dje :

12 nap

Inspi raci ó: a karmesteri palca d i namikaja

A verseny d íjtarg ya

„Chicagóban három olyan dolgot sikerült elérnem, amire különösen büszke vagyok: a zenei színvonalat olyan magasra emeltem, ami nemzetközi elismerést aratott; gondoskodtam arról, hogy a chicagóiak büszkék legyenek a zenekarukra; végül sikerült elérnem, hogy a zenészek tisztességes fizetést kapjanak, és idős korukra rendes nyugdíjra számíthassanak.”

Sir Georg Solti: Emlékeim [Budapest, Seneca Kiadó, 1998, 193. o.]

Pécsi Balett Az évad együttese

magazin