Müpa Magazin 2020/2021 évad 2. szám

mupa.hu

ÉLET STÍLUS MŰVÉSZET XV. évfolyam 5. szám 2020.

NOVEMBER DECEMBER Ingyenes időszaki kiadvány

MÜPA KULTÚR KÜLTÉR

Végtelen téli élmények jégpálya–újcirkusz–gyermekelőadások Idén télen ismét a Müpánál.

2

KLASSZIKUS 2020. november—december

mupa.hu

Kárpáti László

KEDVES

KÖZÖNSÉG! Két évvel ezelőtt, 2018 októberében Magyarország egyik leg­ ismertebb és legmodernebb kulturális intézménye és a világ legzöldebb prémium elektromos és hibrid autókat értékesítő cége, vagyis a Müpa és a Lexus stratégiai együttműködési meg­ állapodást kötött. A két év alatt sok sikeres közös rendezvényünk volt, és együttműködésünk kiállta a vírus által teremtett nehéz helyzet próbáját is. A Lexus a kultúra és a művészetek elköte­ lezett támogatója. Immár nemzetközi rangú a fiatal tervezők részére létrehozott Lexus Design Award, és cégünk évek óta a Velencei Filmfesztivál főtámogatója. Megtiszteltetés volt számunk­ra, amikor két évvel ezelőtt partnereink között üdvö­ zölhettük a Müpát. Márkafilozófiáinkban sok az azonosság: hason­lóképpen kiemelt fontosságot tulajdonítunk az innováció­ nak, a környezetvédelemnek, az értékteremtésnek. Ahogy a Lexus autóiban együtt jelenik meg a japán kézművesség és a 21. század legújabb technikája, ugyanúgy van jelen a Müpa sokszí­ nű programjaiban a hagyományőrzés mellett a legmodernebb kortárs művészeti ágak képviselete és bemutatása. Ez az érték­ központú sokszínűség jellemzi a november-decemberi műsoro­ kat is, amelyekre cégem és a magam nevében is várjuk önöket!

Kárpáti László A Lexus magyarországi márkaigazgatója

NYITÁNY 2020. november—december

3

18

22

Nyitány Tartalom Horizont

03 04 06

KLASSZIKUS

Szokatlan találkozás 10 Közös repülés 12 Szépen ragyogjatok… 14 Örömzene 18 A zongora evangélistái 22

Fotó: Raffay Zsófia

Szalai Éva

Philippe Herreweghe

Cristina Gómez Godoy

Fotó: Felix Broede

Fotó: Michiel Hendryckx

14

Bűvészshow a Vénusz-hegyen 24 Venite, gaudete – jöjjetek és örvendjetek 26 Holland vonósok, svéd szólisták 28 Két szólista, három remekmű, nyolc húr 30

A csodák birodalmából 38 A szenvedély a közös nevező 39 Keserű varázs 40 KÖNNYŰ

Végtelen úton

42

LITERÁRIUM

JAZZ

Amerikai–magyar jazzhíd

VILÁGZENE

34

Megmunkált lezserség 48 Aki a végletekig ragaszkodott a minőséghez 50

I M P R E S S Z U M

Müpa Magazin A MÜPA INGYENES KIADVÁNYA

Alapító: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Káel Csaba vezérigazgató Főszerkesztő: Csengery Kristóf

28

Szerkesztőség: Papageno Consulting Kft. 1398 Budapest, Pf. 600.

E-mail: magazin@papageno.hu

34

Felelős kiadó: a Fidelio Media Kft. ügyvezetője

Elsők az elsők között 52 CSALÁDI ÉS IFJÚSÁGI PROGRAMOK

Érzelmes utazás

54

Múlt és jövő partjai között Nem furcsa pár

55 56

MÜPAMOZI

Összefüggéstelenül 58

HU ISSN 1788-439X Müpa: 1095 Budapest, Komor Marcell utca 1.

Telefon: (+36-1) 555-3000 E-mail: info@mupa.hu

A címlapon: Várdai István Címlapfotó: Csibi Szilvia, Müpa

MÜPA CSAK EGY VAN – TESTVÉRINTÉZMÉNYEK EURÓPÁBAN

Ahol te vagy, ott vagyunk mi is

www.mupa.hu

62

Würtz Klára • Várjon Dénes • Pálvölgyi Géza 64 HATÁRSÉRTŐK

Most már elöl is szeretek állni

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnerünk:

HULLÁMHOSSZ

TÁNC

Megjelenik 16 000 példányban

A szerkesztés lezárult: 2020. október 5.

Branford Marsalis

Candida Thompson

Fotó: Marco Borggreve

Fotó: Eric Ryan Anderson

Nyomda: Pátria Nyomda Zrt.

66

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

HORIZONT Senza Sangue, bemutató

Fotó Pály Zsófia, Müpa

Őszi lemezújdonságok között a Müpa felvételei Október 9-én a BMC jóvoltából annak a zeneszerzőnek jelenik meg új lemeze, akit a 2019/20-as szezon során az évad művé­ szeként üdvözölhetett a Müpa közönsége. A felvételen Eötvös Péter Senza sangue című operájának 2018-as, Káel Csaba rendez­te Müpa-beli bemutatója hallható, amelyen a szerző vezény­li a Nemzeti Filharmonikusokat, az egyfelvonásos opera főszerepeit Vizin Viktória és Jordan Shanahan éneklik.

A legendás amerikai jazzmuzsikus, Keith Jarrett idén ünnepel­ te 75. születésnapját. A rajongók már tavasszal ízelítőt kap­ hattak a zongorista Müpában rögzített 2016-os koncertjének anyagából, október 30-án pedig Budapest Concert címmel ad­ ják ki szólóestje teljes felvételét. A müncheni ECM kiadó gon­ dozásában megjelenő dupla album egy olyan művész impo­ záns alkotói termésének részévé válik, akinek többek között a jazztörténet legnagyobb sikerű, milliós példányszámban el­ kelt szólózongora-albumát, az 1975-ben megjelent The Köln Concertet is köszönhetjük.

Állami elismerések a 15 éves Müpa munkatársainak a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetés­ ben részesült; dr. Egri Gábor és dr. Újszászy Zsófia a Magyar Arany Érdem­kereszt polgári tagozat kitüntetést, Csorvási Gábor, Gaál Judit, Korentsy Endre és Vankó Dániel pedig a Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetést kapta. Korsós András, Somogyi Dóra Julianna, Strack Gyöngyvér, Szilágyi Katalin, Szomolányi Janina és Vargyas Bálint munkáját a Magyar Bronz Érdem­kereszt polgári tagozat kitüntetéssel ismer­ték el.

Fotó: Hirling Bálint, Müpa

A március 15-i nemzeti ünnepünk alkalmából a Müpa számos munkatársa részesült kulturális díjban és állami kitüntetés­ ben, melyek átadására a tavasszal érvényben lévő járványügyi korlátozások miatt augusztus 20-án került sor. Sikeres rende­ zései és sokrétű művészeti szervezőtevékenysége elismerése­ ként Káel Csaba rendező, a Müpa vezérigazgatója Kossuth-dí­ jat vehetett át. Az intézmény tevékenységében vállalt szerepe és a hazai kulturális élet területén végzett munkája elismeré­ seként Kosztolánczy Gábor, a Müpa vezérigazgató-helyettese

6

HORIZONT 2020. november—december

A berlini székhelyű Piranha Arts 1994 óta minden év októberé­ ben megrendezi a világzenei szakma legjelentősebb nemzet­ közi eseményeként számon tartott WOMEX-et. A rendezők évről évre új várost választanak, egy-egy emlékezetes hely­ színre azonban visszatérnek. Ilyen Budapest, ahol 2015-ben – részben a Müpában – rendkívül sikeres seregszemle zajlott le. Ezért a 2020-as WOMEX helyszínéül ismét a magyar fő­ várost választották – a lapzártakor még előttünk álló esemény a járvány miatt idén a világhálón zajlik. A WOMEX Artist Award a világ- és népzene legnagyobb elismerése, melyet a díj alapítá­ sa, 1999 óta a műfaj legnagyobbjai kapnak meg Juan de Marcos González­től Marizáig. Magyar díjazott már volt: a Muzsikás (2008). Most ismét büszkék lehetünk: az október 24-i gála­ koncerten Lakatos Mónika, az oláh cigány zenei hagyomány rendkívüli sikerű, szuggesztív színpadi jelenlétű, meghatározó kép­vi­selője, a Romano Drom korábbi és a Romengo jelenlegi tagja veheti át az elismerést. Személyében az első roma szár­ mazású WOMEX-életműdíjast ünnepeljük.

Fotó: Posztós János, Müpa

Fotó: Farkas András

Lakatos Mónika

Lakatos Mónika WOMEX-életműdíja

Elment, de ma is velünk van

Fotó: Felvégi Andrea

Bár már négy éve, hogy 2016 novemberében elbúcsúztunk Kocsis Zoltántól, mégis olyan, mintha tegnap lépett volna legutóbb a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermének karmesteri pulpitu­ sára. Amikor koncerttel emlékezünk rá — és egykori együttese, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar jóvoltából ezt minden ősszel megte­ hetjük —, olyan, mintha megszólítanánk. Aki látta vezényelni, aki

Gerhild Romberger

hallotta zongorázni, aki tanúja lehetett nyilatkozatainak és ma­ gyarázatainak, aki észlelte a szavaiból sugárzó szenvedélyt, joggal tarthatta személyes ismerősének, mert mindig, mindenkivel köz­ vetlen volt — a közönséggel épp annyira, mint muzsikustársaival.

Hogy milyen különleges és sokoldalú művész volt, arra az idei hangverseny is emlékeztet. Beethoven Egmont-nyitányával a fia­ tal, lázadó Kocsisra utal, Liszt Haláltáncával a szenvedélyesen ma­ ximalista, virtuóz, de elmélyült zongoristára, Az Ave Maria két — Liszttől származó eredeti és Kocsis által átdolgozott — változatával a különféle átiratok és hangszerelések készítőjének szolgálattevő munkájára, Mozart Requiemjével pedig a jelentős Mozart-előadóra.

Emlékezet-koncert: egy esemény, amelynek minden perce alkal­ mas arra, hogy megidézzen egy nagy művészt, akitől ajándékok sokaságát kaptuk.

2020. november 6.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

EMLÉKEZET-KONCERT

IN MEMORIAM KOCSIS ZOLTÁN Közreműködik: Balog József — zongora Fodor Beatrix — szoprán Schöck Atala — alt Szappanos Tibor — tenor Cser Krisztián — basszus Nemzeti Filharmonikus Zenekar Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba) Vezényel: Cser Ádám, Kovács János

Carlo Montanaro

Kocsis Zoltán

Főhajtás Gutenberg szelleme előtt Vannak művek, melyek esetében semmi sem úgy van, ahogy a cím ígéri. Ilyen Mendelssohn ritkán felhangzó 2. szimfóniája is.

Mendelssohn 1840-ben írta — vagyis később, mint a 4.-et és az 5.-et, és nem négy tétele van, mint egy átlagos szimfóniának, hanem tizenhárom, amelyből mindössze három tisztán hangszeres zene, a többi vokális. A mű tehát nemcsak szimfónia, kantáta is, nem véletlen, hogy alcíme Dicsőítő ének. De nem is ez a fontos, hanem a darab emelkedettsége — az átszellemültség, mely Men­ delssohn zenéjéből sugárzik, valahányszor egy eszme előtt hajt fe­ jet — akár a Refor­máció-szimfóniában, akár a Paulusban, akár az Éliásban teszi. Ez az emelkedettség és átszellemültség hatja át a könyvnyomtatás feltalálásának 400. évfordulójára írt Lobgesangot is — érdemes meghallgatni a művet egy olyan karmester vezényle­ tével, mint az olasz Carlo Montanaro, aki rendkívüli szenvedéllyel tud 8

KLASSZIKUS 2020. november—december

zenekart irányítani, s akinek gesztusai kivételes energiát sugároz­ nak. Nem véletlenül hívja meg őt újra és újra a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, amely a Mendelssohn-opus előtt egy másik csupaenergia és csupa-fény alkotást is megszólaltat: Schubert 5. szimfóniáját, amely számos részletében Mozart szellemét idézi. A koncerten a Dicsőítő ének élményéhez Molnár Ágnes, Schöck Atala és Fekete Attila szólói mellett a Magyar Rádió Énekkarának dús-kimunkált hangzása is hozzájárul.

2020. november 14.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

DICSŐÍTŐ ÉNEK Közreműködik: Molnár Ágnes — szoprán Schöck Atala — mezzoszoprán Fekete Attila — tenor Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (Karigazgató: Pad Zoltán) Vezényel: Carlo Montanaro

Három árnyalat A 20. század sokszínű zenéjének három árnyalatát villantja fel a Budapesti Fesztiválzenekar, egy román és két orosz zeneszerző műveit megszólaltatva. Fischer Iván bevezetőül George Enescu 1. román rapszódiáját vezényli: a könnyed, elegáns, népies karak­ terű mű rendkívüli népszerűségre tett szert, olyannyira, hogy ez idővel már bosszantotta is a komponistát: úgy érezte, a darab rátelepedik életművére, eltakarva többi munkáját. Az 1901-ben

2020. november 19., 20., 21.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR

ENESCU, STRAVINSKY, PROKOFJEV Közreműködik: Vilde Frang — hegedű Vezényel: Fischer Iván Gerhild Romberger

Fotó: Babenkov Kirill

Fotó: Marco Borggreve

Vilde Frang

született mű után egy 1931-es keltezésű darab következik: Igor Stravinsky Hegedűversenye, amely a népiesség után egy másik 20. századi utat mutat meg — a neoklasszicizmusét. Ezúttal nem kisebb művész, mint a rendkívüli virtuozitású norvég vonós feno­ mén, az egyszerre kifinomult és temperamentumos Vilde Frang szólaltatja meg Stravinsky kompozícióját, mely a versenyműsab­ lonnal feleselve négytételes: Toccata, Aria, Aria, Capriccio. Befe­ jezésül ismét ugrunk néhány esztendőt — ezúttal másfél évtize­ det —, hogy meghallgassuk Szergej Prokofjev nagyszabású és komplex 5. szimfóniáját, melyet a zeneszerző a Szovjetunió­ ban írt, a második világháború idején, egyetlen hónap leforgása alatt, 1944 nyarán, a mű lehetséges értelmezéséhez így adva kul­ csot a hallgató kezébe: a darab „himnusz a szabad és boldog emberhez, az ő hatalmas erejéhez, tiszta és nemes lelkéhez.”

Két rokonlélek A nagy orosz hegedűs pár nappal ötvenedik születésnapja után ké­ szül fellépni Magyarországon: Szergej Krilov 1970. december 2-án lát­ ta meg a napvilágot Moszkvában, a Müpába pedig 2020. december 6-án érkezik. Régóta ismerjük és csodáljuk művészetét, amelyben a boszorkányos virtuozitás, a temperamentum és a gondolatgaz­ dagság egyszerre érvényesül. A Concerto Budapest hangversenye, amelyen fellép, a vendégművész muzsikusegyéniségéhez illő műsort kínál, elsősorban Sosztakovics műveiből, az 1. (a-moll) hegedűversenyt és a 15. (A-dúr) szimfóniát a fiatalkori műveiben számos Sosz­ takovics-hatást befogadó Alfred Schnittke Bohócok és gyermekek című kompozíciójával társítva. Két összeillő alkotó, két tragikus szerző, két muzsikus, akinek művészetében komolyság és irónia különleges viszonyban áll egymással — éppen úgy, ahogyan sajáto­ san felelget egymásnak a jelen és a múlt stílusvilága is. Mindket­ tejük zenéjének magyarországi elismertetésében régóta fontos szerepet vállal a koncert karmestere, Keller András, aki az elmúlt

Szergej Krilov

évti­zedekben Sosztakovics egyik legfontosabb magyarországi is­ merőjeként és értőjeként áldozatosan propagálta kiemelkedő je­ lentőségű előadásaival a zeneszerző életművét, s aki Schnittke ze­ néjének különös, szenvedéssel teli karakteréhez, fanyar gesztusaiban rejlő tragikumához is mindig nagy affinitással közelí­ tett. Ismerve a két szerző iránti fogékonyságát, biztosak lehetünk abban, hogy ez a hangverseny is különleges hitelű előadások élmé­ nyével szolgál majd.

Kecskés M. Júlia 2020. december 6.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

SZERGEJ KRILOV ÉS A CONCERTO BUDAPEST HOMMAGE À SOSZTAKOVICS Közreműködik: Szergej Krilov — hegedű Vezényel: Keller András

KLASSZIKUS 2020. november—december

9

SZOKATLAN

TALÁLKOZÁS

Jeremy Joseph és Gottlieb Wallisch

Ritka alkalom, amikor zongorát és orgonát hallhatunk együtt, hiszen mindkettő „saját lábon álló”, sőt univerzális billentyűs hangszer, lehetőségek széles skálájával. JEREMY JOSEPH és GOTTLIEB WALLISCH közös estjén ilyen izgalmas és szokatlan találkozásnak lehetünk tanúi.

Műsorukon orgona-, zongora- és orgona-zongora művek szere­ pelnek, köztük egy-egy Bach-átirat a 19—20. század fordulóján élt Max Reger, valamint Liszt Ferenc tollából. Emellett felhang­ zik a 19. századi francia iskolát képviselő zeneszerző-óriás, César Franck egyik orgonakompozíciója is (Prelűd, fúga és variá­ciók, op. 18) — ezúttal zongora-orgona változatban (eredetileg zongo­ra-harmónium változat készült az alkotásból). A koncert műsorának igazi csemegéi minden bizonnyal azok a zenék lesznek, amelyekben egyszerre szólal meg a kétféle billentyűs hangszer.

Az egyik ilyen mű szerzője Marcel Dupré, akinek neve ismerő­ sen csenghet a Müpa orgonahangversenyeit látogató zeneba­ rátok számára. A 20. század első felének meghatározó alakjáról van szó, aki évtizedeken át tanított a párizsi Conservatoire-on, orgonistagenerációkat nevelve fel. Az ő növendéke volt többek közt az 1991-ben elhunyt Jean Langlais, akinek Diptyque című izgalmas, tízperces opusával ismerkedhetünk meg a koncer­ ten. A műsor zárószámát, egy kettősversenyt Langlais belga kortársa, a maga korában jelentős szaktekintélynek számí­tó Flor Peeters jegyzi, aki több mint hat évtizeden át szolgált a mecheleni katedrális orgonistájaként.

A fellépő művészek, akik a kamarazene e különleges és kevés­ sé isme­rt vidékére vezetnek bennünket, külön-külön is izgal­ mas muzsi­kusszemélyiségek, érdekes pályával. A negyvenes évei elején járó Jeremy Joseph például Dél-Afrikában született, ahol tizennégy évesen lett templomi orgonista, majd Koppen­ hágában tanult, később pedig a modern orgonajáték egyik leg­ jelentősebb képviselőjénél, Martin Haselböcknél tökéletesítette tudását. Jelenleg a bécsi Hofburg történelmi múltú kápolnájának orgonistája, ahol időről időre együtt zenél miséken a Bécsi Fiú­kórussal (Wiener Sängerknaben) és a Bécsi Filharmoniku­ sokkal is. Világszerte koncertező előadó, aki csembalistaként rendszeresen dolgozik olyan együttesekkel, mint a Freiburgi Barokk Zenekar, a Bázeli Kamarazenekar és a BalthasarNeumann-Ensemble.

A műsor zongorás műveiben Gottlieb Wallisch csatlakozik hoz­ zá, aki mindössze hat és fél évesen lett a bécsi Zeneakadémia növendéke; nemzetközi karrierje is korán, tizennyolc évesen indul­t, miután egy Yehudi Menuhin vezényelte koncerten lépett fel. Olyan neves tanároknál is tanult, mint Oleg Maisenberg és Dmitri Bashkirov, rangos világversenyeken ért el előkelő helye­zéseket — például a brüsszeli Erzsébet Királyné Versenyen.

Sűrűn koncertező művész, aki rendszeresen fellép világsztár karmesterekkel, élvonalbeli zenekarokkal és jobbnál jobb kamara­zenészekkel.

Várkonyi Tamás 2020. november 3.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Fotó: Wolfgang Werzowa

JEREMY JOSEPH ÉS GOTTLIEB WALLISCH Jeremy Joseph — orgona Gottlieb Wallisch — zongora

10

KLASSZIKUS 2020. november—december

www.infostart.hu

KLASSZIKUS 2020. november—december

11

KÖZÖS REPÜLÉS

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Várdai István sikertörténete az egyik leg­ fényesebb csillagpályát rajzolja az elmúlt évtizedek magyar zenei előadó-művésze­ tének horizontjára. Korunk egyik legje­ lentősebb csellistája Pécsen született 1985-ben, majd a budapesti Bartók Béla Konzervatórium­ban és a Liszt Ferenc Zene­művészeti Egyetemen tanult. Miután 2009-ben megkapta diplomáját, a Bécsi Zeneakadémián és „a csellisták Mekkájában”, a németországi Kronberg Akadémián ké­ pezte tovább magát. Még tanulmányainak ideje alatt kezdte meg a versenyzést, nagy jelentőségű nemzetközi megmérettetése­ ken aratva sikert. 2007-ben harmadik lett a moszkvai Nemzetközi Csajkovszkij Verse­ nyen, 2008-ban a Genfi Nemzetközi Verse­ nyen azonban már ő végzett az első helyen, s emellett ugyanakkor a Coup de Cœur Breguet- és a Pierre Fournier-díjat is meg­ kapta — sőt a közönségdíj is az övé lett…

Ezek után már aligha lepődhettünk meg, amikor 2012-ben „a világ legígéretesebb fia­tal zenészének” szánt Prix Montblanc-t is átvehette, 2014-ben pedig Münchenben megnyerte az ARD (a németországi regio­ nális közszolgálati műsorszórók szövet­ sége) hatalmas presztízsű nemzetközi cselló­versenyét.

Várdai István

Egy muzsikust sokféleképpen lehet „helyzetbe hozni”. Szárnyakat kap, ha kivételes minőségű mesterhangszert vehet a kezébe, rendkívüli teljesítményre sarkallhatja egy különleges akusztikájú terem, fellángolhat előadói képzelete egy nagy jelentőségű műtől. És persze a partnerek is sokat számítanak. Az évad művésze, VÁRDAI ISTVÁN most korunk egyik legkiválóbb fiatal zongoristájával kamaramuzsikál a Müpa közönségének.

Időközben hazájában és külföldön is egyre népszerűbb lett, rendkívüli sikerű koncer­ teket adott szólistaként és kamaramuzsi­ kusként egyaránt. Versenyművek, triók, szonáták, kíséret nélküli kompozíciók (pél­ dául Johann Sebastian Bach csellószvitjei) — minden műfajban excellált, s a közönség és a kritika valamennyiben játékának

12

KLASSZIKUS 2020. november—december

Várdai István művészi pályáján nagyon fontosak a hozzá hasonlóan elkötelezett és maximalista szellemű partnerek…

Víkingur Ólafsson

Fotó: Ari Magg

mélységét, érzelem-és indulatgazdagságát, bensőséges jellegét, közvetlenségét érté­ kelte, a hangszeres kivitelezés különleges perfekciója, az érzéki szépségű hang, a le­ hetetlent nem ismerő virtuozitás mellett.

2015 óta Baráti Kristóffal Várdai a művé­ szeti vezetője a kaposvári Kaposfest Nem­ zetközi Zenei és Művészeti Fesztiválnak.

2016 decemberében játszott először a nyil­ vánosság előtt azon a milliárdos értékű Stradivari csellón, amelyet egy német me­ cénás vásárolt meg, tartós használatra ajánlva fel az instrumentumot a világhírű magyar muzsikusnak. A hangszer az „ex du Pré—Harrell” nevet viseli, mivel Várdai István előtt a legendás Jacqueline du Pré és Lynn Harrel játszott rajta. 2017-ben Várdai volt

a Bachtrack internetes oldal szerint a világ legfoglalkoztatottabb csellóművésze.

2018 ősze óta pedig — Heinrich Schiff utóda­ ként — azon a Bécsi Zeneakadémián tanít, amelynek hajdan maga is növendéke volt.

Várdai István művészi pályáján nagyon fontosak a hozzá hasonlóan elkötelezett és maximalista szellemű partnerek — azok, akikkel a közös játék közös repüléshez ha­ sonlít. A közönség sokat hallotta kamara­ muzsikálni közeli barátjával, a hegedűmű­ vész Baráti Kristóffal és a zongoraművész Várjon Dénessel — hárman nagyszerű triót is alkotnak, akárcsak egykor Pauk György, Frankl Péter és Ralph Kirshbaum. Az imént említett hajdani trió zongorista tagjával,

a nála fél évszázaddal idősebb Frankllal is ihletetten kamaramuzsikál Várdai István — koncertjeik különlegesen szép emlékei a budapesti közönségnek. Akivel most hallhatjuk, szintén nem először lép vele pódium­ra: a kiváló északi zongoraművész, „Izland Glenn Gouldja”, ahogy a New York Times kritikusa nevezte, Víkingur Ólafsson már máskor is kamarazenélt Várdai István­ nal. Egy évvel idősebb magyar művésztár­ sánál, gyermekkorát hazája fővárosában, Reykjavíkban töltötte, majd a New York-i Juilliard School of Musicban folytatta felső­ fokú tanulmányait. Olyan zenekarokkal ját­ szott, mint a Los Angeles-i Filharmonikusok vagy a Philharmonia Zenekar, olyan kar­ mesterek kísérték, mint Esa-Pekka Salonen vagy Thomas Adès. Akárcsak Várdait, őt is alázat és maximalizmus jellemzi. És kreati­ vitás, az új keresése. Lemezein ezért hal­ lunk Bach mellett Philip Glasst is. Legutóbbi CD-jén pedig Debussyt társítja Rameau-val — eredetien és felfedező szellemben mu­ tatva rá a két különböző korban élt alkotó rokon vonásaira.

Műsoruk rendkívül színesnek és értékes tartalmakban gazdagnak ígérkezik. Két óriás, a 18. századi Bach (g-moll szonáta, BWV 1029) és a 19. századi Brahms (e-moll szonáta, op. 38) között Kodály (Szonatina csellóra és zongorára) és Janáček (Pohádka — a cím magyarul Tündérmesét jelent) kép­ viseli a 20., kortársunk, az angol Thomas Adès izgalmas, láttató szellemű ciklusa, A Lieux retrouvés (Újrafelfedezett helyek) a 21. századot. Ezen a rendkívüli estén minden feltétel adott lesz, amiről a cikk bevezetőjében szó esett: kivételes minősé­ gű mesterhangszer, a Müpa különleges akusztikájú hangversenyterme, nagy jelen­ tőségű művek — és két muzsikus, akik egy­ másnak értő, ösztönző partnerei. A közön­ ség ismét tanúja lehet a közös repülésnek.

Csengery Kristóf

2020. november 12.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

VÁRDAI ISTVÁN ÉS VÍKINGUR ÓLAFSSON Várdai István — cselló Víkingur Ólafsson — zongora

KLASSZIKUS 2020. november—december

13

…SZÉPEN RAGYOGJATOK Német vonósnégyes, angol bariton, de spanyol oboás is bemutatkozik a Müpában a RISING STARS-koncertek idei hosszú hétvégéjén. Csupa új név, amelyet jó lesz megtanulnunk.

Vanessa Porter

A fiatalok helye a komolyzene világában, tudjuk, régóta érzé­ keny és fontos kérdésnek számít. Igaz, a valódi erőfeszítések és az ál­viták középpontjában rendszerint a közönség utánpót­ lásának témá­ja áll, ami érthető is, hiszen az új nemzedékek megjelenése a nézőtereken túlzás nélkül életbe vágó. De az is éppígy a dolgok természetes, szükséges és gyönyörködtető rendjéhez tartozik, hogy a pódiumon is megjelenjenek az újabb és újabb generációk. Ebben vállal évek óta jelentős szerepet az a jövőépítő, koncep­ciózus nemzetközi együttműködés, amelyet az ECHO, vagyis az Európai Hangversenytermek Szer­ vezete hívott életre, s amelyben a 2012/2013-as évad óta részt vesz a Müpa is. Ez a Rising Stars-program: azoknak a fiatal zené­szeknek a kiválasztása és bemuta­tása az európai koncert­ élet fellegváraiban, akikből jó eséllyel az egészen közeli jövő világ­járó sztárjai válnak majd. Olyan muzsikusok, akiket már nem kell felfedezni, mert ezt az idősebb mesterek meg a kü­ lönböző világversenyek zsűrijei már megtették, hanem akikkel meg kell ismerkednünk — a magunk javára és örömére.

14

KLASSZIKUS 2020. november—december

Jól bizonyítja ezt mindjárt a november 13-i délután fellépője, a német illetőségű ütős, Vanessa Porter életrajza is, melyben a müncheni August Everding Nemzetközi Zenei Verseny, a Luxembourgi Nemzetközi Ütőhangszeres Verseny és az olasz­országi Percussive Art Contest első díja is ott szerepel.

Köln és Baden-Baden koncertközpontjainak ki­választottja per­ sze nemcsak saját magát mutathatja be nekünk új ismerős gyanánt, de azokat a műveket és előadói technikákat is, ame­ lyek az ütős szcénát manapság oly izgalmassá és innovatívvá teszik. Vagyis testperkussziót éppúgy hallhatunk majd Vanessa Porter budapesti debütálásán, mint zarbra és beszédhangra szerzett művet vagy épp harangkompozíciót.

Fotó: Michael Reh

Az Aris Vonósnégyes James Newby

…akikkel meg kell ismerkednünk — a magunk javára és örömére.

Fotó: Gerard Collett

A 2009-ben Frankfurt am Mainban alapított kvartett, az Aris Vonós­négyes sem szorul már rá arra, hogy felfedezzék. Dortmund és a hamburgi Elbphilharmonie jelöltje ez az együttes, amely­ nek neve a látszat ellenére nem görög szó, hanem a tagok kereszt­neveinek utolsó betűi, össze­olvasva. Túl versenygyőzel­ mek során és több lemezfelvételen, a Müpá­ban Mendelssohnt és a magyar koncerttermekben legfeljebb elvétve hallható múlt századi cseh szerzőt, Erwin Schulhoffot játszanak majd. Ahogy az összes Rising Stars-koncerten, az ő programjukon is szerepel egy, az ECHO felkérésére megalkotott kortárs mű: esetükben a japán komponista, Misato Mochizuki új szerzeménye.

A november 14-i szombatot is egy kortárs női zeneszerző kompo­zíciója nyitja majd, hiszen a fiatal brit bariton, James Newby Judith Bingham vadonatúj művével nyitja majd dalestjét, helyesebben daldélutánját. Newby sok egyéb mellett a 2016-os Kathleen Ferrier-verseny győztese, s a londoni Barbican Centre választottjaként jutott a Rising Stars idei mezőnyébe. Megérde­ melten, hiszen dal- és oratóriuménekesként immár több mint ígéret és nagy reménység.

KLASSZIKUS 2020. november—december

15

Cristina Gómez Godoy

Szombaton az este is egy rendkívüli angol muzsikusé, még­ hozzá az alig huszonegy esztendős szaxofonosé, Jess Gillamé lesz. Programja a barokk Alessandro Marcello oboára kompo­ nált versenyművétől Poulencen és Kurt Weill dalán át egészen a 2020-as esztendő zenei terméséig ível majd. Természetesen jórészt átiratban szólalnak meg ezek a darabok, s virtuóz elő­ adásuk minden bizonnyal igazolni fogja a Decca Classics dönté­ sét: e lemezkiadó ugyanis exkluzív szerződést kötött a koncert­ formák hagyományos merevségét oldani készülő ifjú hölggyel.

Fotó: Robin Clewley

Jess Gillam

Fotó: Felix Broede

Különös véletlen, de Poulenc szellemes Oboaszonátája más­ nap, vagyis november 15-e délutánján is elhangzik majd: ezút­ tal eredeti formájában, a spanyol Cristina Gómez Godoy jóvoltá­ ból. Ő 2013 óta a Staatskapelle Berlin szólóoboása, és Simon Rattle vezényletével már éppúgy játszott koncerteken, mint Zubin Mehta vagy Andris Nelsons irányítása alatt. A Fesztivál Színházban debütálva az elmaradhatatlan kortárs bemutató — ezúttal Charlotte Bray új műve — mellett a linaresi születésű muzsikus csupa 19—20. századi francia zenét játszik, felfedezést is ígérve számunkra, hiszen a népszerű mesterek társaságá­ ban az 1911-ben elhunyt, legfeljebb egy-egy orgona­műve révén ismerős nevű Adolphe Deslandres zenéje is megszólal majd a programon.

16

KLASSZIKUS 2020. november—december

Fotó: Andrej Grilc

Diana Tishchenko

A koncertek sorát a szimferopoli hegedűművész, Diana Tishchenko debütálása zárja, korántsem mellékesen a nagysze­ rű Fejérvári Zoltán zongorakíséretével. Közös fellépésüket ma­ gától értődővé teszi, hogy tavaly együtt készítettek figyelemre méltó kritikai si­ke­­­rű lemezt a Warner Classics gondozásában.

A több magyar mesterrel is méltán büszkélkedő hegedűs Porto és Párizs delegáltja a Rising Stars idei válogatottjában, s ami ennél sokkalta fontosabb: olyan művész, akit meg kell ismer­ nünk. Hogy majd néhány esztendő múltán büszkén elmond­ hassuk: mi már 2020-ban is hallottuk őt — és öt másik társát első pesti fellépéseiken.

László Ferenc

2020. november 13.

Fesztivál Színház

2020. november 14.

Fesztivál Színház

RISING STARS

RISING STARS

Közreműködik: Daniel Weingarten — hangdesign

Közreműködik: Zeynep Özsuca — zongora

2020. november 13.

Fesztivál Színház

2020. november 15.

Fesztivál Színház

RISING STARS

RISING STARS

Anna Katharina Wildermuth, Noémi Zipperling — hegedű Caspar Vinzens — brácsa Lukas Sieber — cselló

Közreműködik: Mario Häring — zongora

2020. november 14.

Fesztivál Színház

2020. november 15.

Fesztivál Színház

RISING STARS

RISING STARS

Közreműködik: Joseph Middleton — zongora

Közreműködik: Fejérvári Zoltán — zongora

VANESSA PORTER — ütőhangszerek

ARIS VONÓSNÉGYES

JAMES NEWBY — bariton

JESS GILLAM — szaxofon

CRISTINA GÓMEZ GODOY — oboa

DIANA TISHCHENKO — hegedű

KLASSZIKUS 2020. november—december

17

ÖRÖMZENE 18

KLASSZIKUS 2020. november—december

Philippe Herreweghe Fotó: Michiel Hendryckx

PHILIPPE HERREWEGHE évtizedek óta visszatérő vendége a budapesti koncerttermeknek.

Ez alkalommal az általa alapított ORCHESTRE DES CHAMPS-ÉLYSÉES dirigenseként üdvözölheti a közönség. A koncertprogramon szereplő két Beethoven-mű, a 2. és az 5. szimfónia, különbö­zősége ellenére is szoros szálakkal kötődik egymáshoz. Herreweghe értelmezésében nemcsak a nagyszerű hangzásélmény garantált: minden bizonnyal izgalmas zenei összefüggések is felszínre kerülnek majd.

KLASSZIKUS 2020. november—december

19

„…kerülnöm kellett az embereket, embergyűlölőnek látszanom, mikor pedig oly kevéssé vagyok az…”

1802 nyarát és őszét Beethoven a Bécshez közeli — napjainkban már az egykori császárváros kerületét képező — Heiligenstadtban töltötte. Ekkor fejezte be életörömtől szikrázó 2. szimfóniáját (op. 36), melynek keletkezéstörténete kapcsán sokszor idézik az ugyanez év októberében megfogalmazott, Werther-hatások­ tól sem mentes, ám szépirodalmi stilizáltságában is szívbe markoló írása, a „heiligenstadti végrendelet” egyes passzusait.

A testamentum kontextusában a szimfónia meglepően ener­ gikus zenéjét egyesek Beethoven legyűrhetetlen életösztöné­ nek és sohasem lankadó alkotóerejének bizonyítékaként azo­ nosították. Más vélekedések szerint a szimfónia már alighanem hónapokkal korábban készen lehetett, és Beethoven aktuális lelkiállapotához inkább az 1801. november 16-án Wegeler­hez címzett levele kínál kulcsot: „Most megint valamivel kellemesebben élek, többet járok emberek közé. Alig tudod elképzelni, mily siváran telt az életem két év óta. Megromlott hallásom, mint valami kísértet állt mindig előttem, kerülnöm kellett az embereket, embergyűlölőnek látszanom, mikor pedig oly kevés­sé vagyok az. […] Két év óta először vannak megint boldog pillanataim.”

A 2. szimfóniában Beethoven számos eszközzel visszautal a klasszika szimfonikus hagyományára. Bár a kompozíció zenei világa első hallásra is különbözik Joseph Haydn szimfóniáinak stílusától, mégis szinte konzervatív, vagy legalábbis a szim­ fonikus tradíció szellemében fogant alkotás. Ugyanakkor sok szempontból előre mutat. Az újítás egyrészt a tételkarakte­ rekben érhető tetten, hiszen itt a szokásos kecses menüett helyett rusztikus scherzo szerepel, másrészt a hangvételben jelent újdonságot a szimfóniát záró, triumfáló befejezés.

Abból a szempontból is mérföldkőnek számít az alkotás, hogy Beethoven szimfonikus művészete itt már teljes pompájában mutatkozik, és a továbbiakban egyre hangsúlyosabban enged majd teret a zenén kívüli eszmék megfogalmazásának: a zene­ szerző elérkezik alkotópályájának delelőjére. E következő mű­ csoport egyik legnépszerűbb reprezentánsa a koncertprogram második darabja, az 5. szimfónia (op. 67) is.

20

KLASSZIKUS 2020. november—december

A „Sors-szimfónia” (a ragadványnév nem a zeneszerzőtől szár­ mazik) komponálását Beethoven már 1803-ban elkezdte, ám a munkafolyamat csak 1807—1808 fordulóján ért véget.

1808. december 22-ei bemutatóját követően hamarosan egy­ fajta etalonként kezdtek rá tekinteni, hangvétele E. T. A. Hoffmann 1810-ben írt cikkének megfogalmazása szerint „felébreszti a végtelen vágyakozást, azt, ami a romantika lényege.”

Mindemellett szinte szimbólumává vált annak a beethoveni szerkesztésmódnak, amely az egész művet egyetlen alapgon­ dolatból, organikusan bontja ki. A művet nyitó jól ismert motí­ vum a teljes első tételen végigvonul, és többé-kevésbé módo­ sított formában a többi tétel folyamán is fel-felbukkan.

Részben ehhez a jelenséghez kapcsolódik az egybekomponált harmadik és negyedik tétel (a scherzo és a finálé) dramaturgiá­ ja. A scherzo főtémája a fináléban a visszatérés előtt újra fel­ hangzik, visszaidézve azt a függőben hagyott konfliktust, melyre ezúttal megkapjuk a felszabadító megoldást. A fel­ oldás érzetét erősíti meg a kompozíciót záró, terjedelmes és diadalmas C-dúr coda is, igazolva azt az elterjedt megállapí­ tást, miszerint Beethovennek elejétől végéig örömtelen műve jószerével nincsen.

Az elmélyült és gondolatébresztő interpretációiról ismert Philippe Herreweghe az Orchestre des Champs-Élysées élén lép pódiumra. A karmester 1991-ben alapította az együttest, mely egy ideig a párizsi Théâtre des Champs-Élysées, továbbá a brüsszeli Palais des Beaux-Arts rezidens zenekaraként is mű­ ködött. Elsődleges célkitűzésük, hogy a romantikus és a prero­ mantikus zenekari repertoárt — amelynek egyik végpontja Haydn, a másik Mahler életműve — korhű hangszereken előadva, új megvilágításban ismertessék meg az érdeklődőkkel.

Herreweghe az egyházi műfajokon keresztül került kapcsolatba a klasszikus zenével, és korán elkötelezte magát a régizene mellett. Mindazonáltal a historizmus kategóriáját igencsak tá­ gan értelmezi: lemezre rögzítette már Bruckner összes szim­ fóniáját, sőt Berlioz, Dvořák, Mahler, Schönberg, Kurt Weill számos művét is. Ismeretes, hogy pszichiáterként orvosi egye­ temet végzett, sőt egy ideig praktizált is. E tevékenységének tapasztalata, ha muzsikusi munkájában közvetlenül nincs is rá szükség, közvetve hasznosul az elő­adások során: „Amikor az ember zenél, természetesen nemcsak zenei ismereteit, muzikalitását használja, hanem egész tudatát, érzékenységét, teljes élményanyagát is.”

Ozsvárt Viktória 2020. november 17.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

ORCHESTRE DES CHAMPS-ÉLYSÉES Vezényel: Philippe Herreweghe

MÜPA HŰSÉGPROGRAM

MINDIG TÖBBET ADUNK!

Csatlakozzon Ön is, gyűjtsön pontokat, élvezze a kedvezményeket és a plusz élményeket!

mupa.hu21

KLASSZIKUS 2020. november—december

A zongora evangélistái Történjék bármi, ez az esztendő Beethovené.

November utolsó előtti hétvégéjén, alig pár héttel a 250. születésnap előtt erről a hazai zongoristák hangzó seregszemléje is bizonyságot kínál majd.

A harminckét szonáta mindazonáltal nem­ csak történeti távlatban, vagyis az utókor visszatekintő ítélete révén emelkedett ilyen kivételes rangra. A lenyűgözően és feszélyezően (ön)tudatos Beethoven, mint több más műfajban, itt is messze ko­ ra előtt járt. Mert akárcsak a mester szim­ fóniái, úgy a szonáták is eleve a zenetörté­ net számára íródtak, egyszerre regisztrálva a zeneszerzői szubjektum és a műfaj küz­ delmes útját, meg a hangszer technikájá­

nak fejlődését, valamint a kompozíció és a közönség kapcsolatának változásait.

Az 1795 és 1822 között megalkotott zongo­ raművek így válhattak többszörösen is reprezentatív egésszé: a legszemélyesebb, legközvetlenebb életlenyomattá, s egy­ szersmind — Charles Rosen megfogalmazá­ sával — annak a hídnak az alkotóelemeivé, amely a szalonok mikrokozmoszából a kon­ certtermek világába vezette át a műfajt.

A zongoraszonáta műfaját, amely persze már Beethoven előtt is tisztes rangra és for­ mai tökéletességre tett szert. Olyannyira, hogy a Bonnból Bécsbe áttelepült fiatal komponista és billentyűs virtuóz nem is sie­ tett szonátákkal letenni a maga névjegyét.

Csak miután leckéket vett az idős Haydntól (és a kismester Albrechts­bergertől), alkotta meg első három zongoraszonátáját. Az 1796 tavaszán Artariánál megjelentetett op. 2-es sorozat dedikáltja ilyesformán okkal lett Haydn, s ez a gesztus zenetörténeti tisztel­ gésnek és jelen idejű ügyes üzleti húzásnak egyként remekül megfelelt.

Különböző korosztályok és még sokkalta különbözőbb muzsikusalkatok gyönyörködtető kaleidoszkópját ígéri ez a nagyszabású évfordulós tisztelgés…

22

KLASSZIKUS 2020. november—december

Érdi Tamás

„A zongorairodalom Újtestamentuma.” Ez­ zel az érzékletesen emelkedett, sőt szak­ rális metaforával utalt a karmesterként, zongoraművészként és zenei tótumfak­ tumként történetileg egyaránt oly jelentős szerepű Hans von Bülow másfél évszázada Ludwig van Beethoven zongoraszonátái­ nak összességére. Véleményét mindmáig osztja a zenei világ. Hogy csak egyetlen ma is köztünk élő és alkotó magyar szaktekin­ télyt idézzünk: egyik írásában Somfai László nevezte „muzikalitásunk legszentebb terepének” a „Beethoven-szonáták látás- és ízlésformáló zenei világát”.

November 21-én a Fesztivál Színházban in­ nen, az első sorozattól rugaszkodik majd el az a kilenc koncertet felölelő Beethoven Szonáta Hétvége, amely a magyar zongorista­ társadalom harminckét jeles tagját készül pódiumra vonultatni a harminckét szonáta megszólaltatására. Különböző korosztályok és még sokkalta különbözőbb muzsiku­s­

Fotó: Harmos Réka

Az egymás helyébe lépő, pontosabban egymás helyére ülő zongoraművészek kö­ zös vállalkozása innen kiindulva vezeti vé­ gig a közönséget az életmű talán legfonto­ sabb és legbensőbb vonulatán.

Szonátákon, amelyek már korán mellékés ragadványneveket kaptak: többnyire a zeneszerző szándékától függetlenül, máskor meg nagy néha — mint az Esz-dúr (Les Adieux) esetében — annak megfelelő­ en. Zongoraműveken, amelyek azonnal utat találtak a korabeli közönség szívéhez, és olyanok is, amelyeket hallva először ér­ tetlenül csóválta a fejét még a kortárs kri­ tikus is. (Ám jeléül az idők változásának, mely változásban magának Beethovennek túlbecsülhetetlen szerepe volt, az ilyen ér­ tetlenkedés már nem jelentette feltétlenül az alkotói döntés helyességének megkér­ dőjelezését, mi több: ilyenkor a géniusz rendre zordabb ítéletet mondott a közön­ ségről, mint az őróla.) S természetesen fel­ hangzik majd néhány olyan szonáta is, amelyre illene Stravinskynak a Nagy fúgáról megvallott elismerése is: „mindig kortárs zene marad”.

2020. november 21., 14.00 Fesztivál Színház

BEETHOVEN SZONÁTA HÉTVÉGE I. Közreműködik: Érdi Tamás, Szokolay Ádám, Würtz Klára — zongora

2020. november 21., 16.00 Fesztivál Színház

BEETHOVEN SZONÁTA HÉTVÉGE II. Közreműködik: Szilasi Alex, Szabó Marcell, Kovács Gergely — zongora

2020. november 21., 18.00 Fesztivál Színház

BEETHOVEN SZONÁTA HÉTVÉGE III. Közreműködik: Palojtay János, Mocsári Károly, Szalai Éva, Szüts Apor — zongora

2020. november 21., 20.00 Fesztivál Színház

BEETHOVEN SZONÁTA HÉTVÉGE IV. Közreműködik: Seleljo Irén, Balogh Ádám, Kocsis Krisztián, Fülei Balázs — zongora

2020. november 22., 12.00 Fesztivál Színház

BEETHOVEN SZONÁTA HÉTVÉGE V.

alkatok gyönyörködtető kaleidoszkópját ígéri ez a nagyszabású évfordulós tisztel­ gés, s ezt mindjárt az említett első sorozat előadói névsora is kellőképpen érzékletes­ sé teheti, hiszen az f-moll szonátát Érdi Tamás, az A-dúrt Szokolay Ádám, s végül a C-dúr szonátát Würtz Klára adja majd elő.

S miközben a harminckét szerzemény ke­ letkezési sorrendben megszólal, a közön­ ség a beethoveni életmű totalitása mellett rácsodálkozhat majd egy másik, éppily im­ ponálóan dús gazdagságra is: a magyar zongoraiskola tradíciójának elevenen áradó bőségére, amely nagyszerű muzsikusok garmadáját képes kiállítani erre az ünnepi hétvégére. A mai fiatal és idősebb hazai zongoristák, tudjuk, művészi leszármazá­ sukat jószerint visszavezethetik Liszt Fe­ rencig, akinek személyes mitológiájában oly emlékezetes szerep jutott a még cso­ dagyermekként elnyert beethoveni csók­ nak. S habár ez az életrajzi legenda meg­ alapozatlan, vagy legalábbis erősen kétséges, ebből a csókból jutott a Beetho­ vent játszó mai magyar zongoristáknak — ahogyan homlokán viselte azt egykor Fischer Annie és Kocsis Zoltán is.

László Ferenc

Közreműködik: Fejes Krisztina, Lajkó István, Balog József — zongora

2020. november 22., 14.00 Fesztivál Színház

BEETHOVEN SZONÁTA HÉTVÉGE VI. Közreműködik: Kiss Péter, Varga Gergő Zoltán, Radnóti Róza, Berecz Mihály — zongora

2020. november 22., 16.00 Fesztivál Színház

BEETHOVEN SZONÁTA HÉTVÉGE VII. Közreműködik: Réti Balázs, Balázs János, Demény Balázs, Rozsonits Ildikó, Ránki Fülöp — zongora

2020. november 22., 18.00 Fesztivál Színház

BEETHOVEN SZONÁTA HÉTVÉGE VIII. Közreműködik: Gyöngyösi Ivett, Borbély László, Bogányi Gergely — zongora

2020. november 22., 20.00 Fesztivál Színház

BEETHOVEN SZONÁTA HÉTVÉGE IX. Közreműködik: Csalog Gábor, Zsoldos Bálint, Kemenes András — zongora

KLASSZIKUS 2020. november—december

23

Az ő létéhez viszonyítva minden más lét csak derivátum.

„Hogy mondhatják, hogy Mozart Don Juanját komponálta! Kompozíció — mintha egy darab tészta vagy kétszersült volna, amit tojásból, lisztből, cukorból kotyvaszt össze az ember!

Szellemi alkotás ez: egyöntetű az egész és minden részlete”: Goethe gondolatai az 1787-ben, prágai felkérésre írt Don Giovanniról visszaköszönnek Kierkegaard tanulmányában (Mozart Don Juanja), amelyben „az érzéki zsenialitás harmadik stádiumában” helyezte el az általa tökéletes műnek tartott operát.

24

KLASSZIKUS 2020. november—december

a Vénusz-hegyen

BŰVÉSZSHOW

Ebben az erotikával átitatott történetben a főhős, a történet idején már 2065 szerelmi skalpot számláló Don Giovanni tesz érdekessé mindenki mást. Az ő szenvedélye hozza mozgásba a többiek szenvedélyét, az visszhangzik mindenütt: a Kormányzó komolysága, Elvira haragja, Don Ottavio fontoskodása, Zerlina szorongása, Masetto elkeseredése, Leporello zavara mindmind annak hordozója. Az ő létéhez viszonyítva minden más lét csak derivátum. A Kormányzó és Don Giovanni kizárólag a mű elején és végén találkozik, kapcsolatuk lüktetése mégis mindvégig érezhető. Ez a kapcsolat ráadásul igen erős, mert a Donna Annához fűződő viszonyban megmutatkozó ellen­ tétek vonzalmán nyugszik. És ha az egységet egy opera alap­ vetésének tekintjük, ez valóban tökéletes mű, hiszen Don Giovanni erotikus és morális — azaz inkább amorális — kisugár­ zása az egység megteremtője.

Don Juan története már a középkorban legendává vált, sokan és sokféleképpen írták meg. Mozart dramma giocosónak neve­ zett operáját is sokan, sokféleképpen állították színpadra, pró­ bálva újragondolni a csábító spanyol mondahős történetét.

Hábetler András rendezése nem akarja átértelmezni a darabot, megtartja a Kormányzó és Don Giovanni találkozásai alkotta kereteket, amelyek a zenében is karakteresen megjelennek.

Mindössze idősíkot vált, reflektorfénybe helyezve Don Giovanni „bűbáját”, azaz másokra mágikusan ható kisugárzását.

Az Árva Nóra által létrehozott színpadkép a jelmezekkel együtt a mostaninál száz évvel korábbi látványvilágot idéz. A nyitány alatt Don Giovanni bűvészshowját láthatja a közönség, s az opera végén is az illuzionista kerül a középpontba. Mindennek kivitelezésében Ungár Anikó segítette az előadókat.

Az alapkérdés: vissza lehet-e térni a hétköznapi életbe a Don Giovannival való találkozás után? A legnehezebb dolga talán Donna Annának van. Ő az, akiről sokak szerint nem tudhatjuk, csak a lelkét, vagy testét is odaadta-e Don Giovanninak. Elvira a legszínesebb: a régi szerelem, aki új létformáját a férfi lelké­ nek megmentésében találta meg. Zerlina formálódó személyi­ sége a csábítás során tanultakat saját párkapcsolatában hasz­ nosítja, Masetto oldalán. Az ember varázslatra vágyik. Ebben nincs változás évezredek óta. Don Giovanni elbűvöli a nőket, a róla szóló történet pedig a közönséget.

A produkció karmestere, a zeneszerzőként is aktív Guido Mancusi (1966) Karl Österreicher egykori tanítványa, aki jelenleg maga is tanít Bécsben, a világ számos táján szívesen látott dirigens Nagy-Britanniától Argentínán át Japánig és az Amerikai Egyesült Államokig, de kiváltképp német nyelvterületen dolgozik sokat, számos esztendeje szoros szálak fűzik a bécsi Volksoperhez.

A címszereplő, Kálmán Péter tanult New Yorkban és Budapesten, alakításainak többek közt Zürich, Salzburg, Párizs közönsége tapsolt, partnerei között tartja számon Cecilia Bartolit. A buffo szerepkörben és az intrikus figurák megformálásában egyaránt nagy tapasztalatokat szerzett. A Müpa színpadán emlékezetes sikert aratott formátumos Alberich-alakítása a Budapesti Wagner-napokon.

Tóth Anna 2020. november 28.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

DON GIOVANNI — szcenírozott előadás Don Giovanni: Kálmán Péter Kormányzó: Gábor Géza Leporello: Cser Krisztián Donna Anna: Miksch Adrienn Donna Elvira: Fodor Beatrix Don Ottavio: Szerekován János Zerlina: Balga Gabriella Masetto: Sándor Csaba Közreműködik: Budafoki Dohnányi Zenekar A debreceni Csokonai Színház Énekkarának tagjai Rendező: Hábetler András Díszlet, jelmez: Árva Nóra Koreográfus: Albert Réka Lilla Játékmester: Polgár Etelka Illuzionista szakértő: Ungár Anikó Vezényel: Guido Mancusi

KLASSZIKUS 2020. november—december

25

VENITE, GAUDETE – Jöjjetek és örvendjetek

A katolikus hagyomány szerint a hitet, a reményt és az örömöt szimbolizálja a három lila adventi gyertya, s a negyedik vasárnap meggyújtott utolsóval, a szeretetet jelképező rózsaszínűvel együtt érkezik a Megváltó születését ünneplő karácsony.

26

KLASSZIKUS 2020. november—december

reper­toárja gerincét a Gesualdótól Mozartig terjedő időszak zenéje alkotja, a Vashegyi György által jegyzett, régi francia operákat és oratóriumokat előadó projekt állandó szereplője. Az Angelica Leánykar gimnazis­ ta lányok munkájára épül, ám zenei-tech­ nikai felkészültsége alapján profi együttes­ nek tekinthető. Annak idején az amatőr kórusok útját kezdte járni, a nagy hírű deb­ receni Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny nyerteseként, majd ezt követően gyors egy­ másutánban szerzett hét versenygyőzelmé­ vel bejárta a világot a Notre Dame-tól

a Szent Péter-bazilikáig. Koncertezett min­ den rangos magyar zenekarral, kottatárának polcain kortárs magyar szerzők művei sora­koznak — csupa olyan alkotás, amely az együttesnek készült. A két kórus hang­ szeres partnere az Andrzej Kosendiak által 2006-ban alapított Wrocław Baroque Orchestra — a leghitelesebb és legelismertebb európai régizene-együttesek egyike, amelyet a his­ torikus előadópraxis valamennyi fontos karmestere vezényelt már.

Fotó: Raffay Zsófi

A Purcell Kórus

Két adventi, illetve karácsonyi koncerttel vezeti közönségét az ünnep felé idén a Müpa. A hangversenyek főszereplői kóru­ sok, amelyek más-más hangszeres együtte­ sekkel társulva állították össze programjaikat.

November 29-én a Városmajori Gimnázium­ ban 1989-ben alapított Angelica Leánykar lép fel a mindössze egy évvel fiatalabb Purcell Kórus társaságában. Mindkét együttes munkáját máig alapító karnagyuk: Gráf Zsuzsan­na, illetve Vashegyi György irányítja.

A Purcell Kórus képzett muzsikusokból, énekes és hangszeres zenészekből áll,

Fotó: Chris O’Donovan

Nigel Short

A hangversenyek főszereplői kórusok, amelyek más-más hangszeres együttesekkel társulva állították össze programjaikat.

Nun komm, der Heiden Heiland — az 1714ben advent első vasárnapjára írt Bach-kan­ táta és Vivaldi 1712-ben megjelent L’estro armonico sorozatának híres, később Bach által orgonára átírt d-moll kéthegedűs verseny­műve adja e koncert oszlopait.

A concerto siciliano ritmusban ringató közép­tétele „hivatalosan” a velencei gon­ dolák, adventi időszakban a bölcső ringá­ sára emlékeztet. A klasszikus adventi kon­ certrecept szerinti műsor különlegessége a 17. századi lutheránus zene köztiszteletben álló alakja, Andreas Hammerschmidt Vom Himmel hoch-megzenésítése és néhány Esterházy Pál Mennyei harmóniák (Harmonia Caelestis) című kantátasorozatából.

Kicsit más elképzelés szerint alakult a deb­ receni egyetemen tanító Szilágyi Gyula orgona­művész és a Nigel Short vezényelte Tenebrae Kórus által jegyzett december 22-i hangverseny műsora. A BBC Music Magazine díjával is kitüntetett énekkar különös figyel­met szentel a kortárs brit művek előadá­sának, s ezt ezúttal a Müpa közön­ sége is megtapasztalhatja. A hagyomá­ nyos és modern kórushimnuszok orgona­ művekkel, köztük ismert és jellegzetes karácsonyi tételekkel váltakoznak (ilyen például Charles-Marie Widor II. orgonaszimfóniájának Pastorale tétele vagy Bob Chilcott szerzeménye, A pásztor karácsonyi éneke). A koncertet nyitó Allegri-műhöz, a Misereréhez megkapó legenda fűződik.

A szerző a pápai kórus karnagyaként kom­ ponálta a monumentális bűnbánati zsol­ tárt, amelynek kottáját VIII. Orbán pápa azonnal elzáratta, és attól kezdve nem enged­ték kivinni a Vatikán falai közül.

1770-ben azonban mégis sikerült valakinek titokban lemásolnia: a tizennégy éves

Mozart egyszer meghallgatta, majd papírra vetette az egészet.

Két kórus, egy hangszeres együttes és hat szólista seregnyi művel készül arra, hogy azok a bizonyos lila gyertyák a szívekben is meggyulladjanak.

Tóth Anna 2020. november 29.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

ADVENTI KONCERT Közreműködik: Kovács Ágnes, Pintér Ágnes — szoprán Bárány Péter — kontratenor Komáromi Márton — tenor Najbauer Lóránt — basszus Angelica Leánykar (karigazgató: Gráf Zsuzsanna) Purcell Kórus (karigazgató: Vashegyi György) Wrocław Baroque Orchestra (művészeti vezető: Andrzej Kosendiak) Vezényel: Gráf Zsuzsanna, Vashegyi György 2020. december 22.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem KARÁCSONYI ORGONAKONCERT

SZILÁGYI GYULA ÉS A TENEBRAE KÓRUS Vezényel: Nigel Short

KLASSZIKUS 2020. november—december

27

Fotó: Marco Borggreve

Minden tekintetben nagyon színes összeállítással érkeznek […], vendégül látva két olyan szólistát, akik önmagukban is képesek lennének megtölteni egy hangversenytermet.

28

HOLLAND vonósok, SVÉD szólisták

KLASSZIKUS 2020. november—december

Az Amsterdam Sinfonietta

A huszonkét állandó vonósjátékosból álló zenekart Lev Markiz (1930) alapította 1988-ban. A nagyszerű orosz hegedűművész koncertmesterként korábban olyan együttesekben dolgozott, mint a Moszkvai Kamara­zenekar, később pedig a Moszkvai Szólisták.

A szólistaként is aktív Markiz az 1960–70-es években az orosz zenei élet meghatározó szereplőjének számí­ tott, korának kivételes egyéniségeivel állt szoros munka- vagy baráti kapcsolatban. 1981-ben emigrált, majd Hollandiában telepedett le — ekkoriban már főleg a vezénylésre összpontosítva. A skót hegedűművész, Candida Thompson 1995-ben lett a zenekar koncertmes­ tere, 2003-ban pedig az együttes művészeti vezetését is átvette Markiztól.

A csapat magas színvonalú produkcióira a világ legran­ gosabb koncerttermeinek közönsége kíváncsi. Bizonyá­ ra nemcsak a megkapóan szép hangzás, a kamara­ zenei érzékenység és a kollektív virtuozitás vonzza immár több évtizede a publikumot, hanem az a spe­ ciális repertoár is, mely az évek során a zenekar egyik védjegyévé vált. Ugyan a 18. századi művek hallatlanul gazdag kínálata önmagában is elegendő munkát adna egy vonószenekarnak, az Amsterdam Sinfonietta mégis sok energiát fordít méltatlanul elfeledett dara­ bok bemutatására, illetve szívesen vesz részt modern és kortárs alkotások előadásában is.

Hollandia gazdag ország, ám érdekes módon mindössze egyetlen professzionális vonószenekara van, az AMSTERDAM SINFONIETTA. Ez a körülmény persze csak részben magyarázza az együttes kivételes rangját, illetve azt a rendkívül szerteágazó feladatkört, melyet ellát.

A zenészek rugalmasságára és sokféle stílusban való jár­ tasságára olyan szólisták tartanak igényt, mint Barbara Hannigan, Sol Gabetta, David Fray, Janine Jansen vagy Steven Isserlis és Isabelle Faust. A budapesti koncert műsora hű képet fest az együttes profiljáról. Minden te­ kintetben nagyon színes összeállítással érkeznek — mű­ sorukon többek közt Bach, Händel, Tele­mann, Beethoven műveivel —, vendégül látva két olyan szólistát, akik ön­ magukban is képesek lennének megtölteni egy hang­ versenytermet. A svéd szoprán, Miah Persson nagyszerű Mozart-alakításaival vált napjaink egyik legkeresettebb operaénekesnőjévé, de ismerhetjük őt Fischer Iván Mahler-koncertjeiről és lemez­felvételeiről is. Honfitársa, a trombitavirtuóz Håkan Hardenberger hangszerének egyik legfoglalkoztatottabb szólistája, a The Times elra­gadtatott kritikusa egyenesen „a föld legtisztább, legkifinomultabb trombitahang­jának” birtokosaként méltatta. Nagy örömünkre a két vendégszólista több műsorszámban is közösen lép majd színpadra.

Molnár Szabolcs

2020. december 8.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

AMSTERDAM SINFONIETTA Közreműködik: Miah Persson — szoprán Håkan Hardenberger — trombita Candida Thompson — hegedű, koncertmester

KLASSZIKUS 2020. november—december

29

Két szólista, három remekmű, nyolc húr

30

KLASSZIKUS 2020. november—december

A lengyel Sara Dragan három különböző évben négy nemzetközi versenyt nyert meg a világ különböző pontjain. Tizenkét évesen Paganini-hegedűversenyt játszott koncerten, zenekarral, három évvel azután pedig már a New York-i Carnegie Hallban mutat­ kozott be. A Maxim Vengerovot és Vadim Repint is útjára indító, legendás Zakhar Bron tanítványaként Madridban és Svájcban tanult, egy 1666-ban készült Amati hegedűn játszik, az elmúlt éveket végigturnézta Európában, Ázsiában, a tengerentúlon, patinás koncerthelyszíneken, rangos fesztiválokon. Mozart A-dúr hegedűversenyét (K. 219) hallhatjuk tőle, amelynek záró­ tételében, az utánozhatatlanul szellemes törökös epizódban elképesztő dolgokat művel a zenekar: a nagybőgő- és a cselló­ szólam a vonó fájával üti a húrokat!

Fotó: Michal Wilk

Sara Dragan

Gyönyörű műsorral, népszerű művekkel érkezik KOLLÁR IMRE vezetésével a KODÁLY FILHARMONIKUSOK DEBRECEN a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem­ be, a Felfedezések sorozatban. Schumann különleges és méltatlanul keveset hallható 4. szimfóniája előtt, Mozart és Dvořák versenyműveiben két fiatal, de már a kon­ certező művészek útját járó művészt is megismerhetünk.

Julia Hagen

Fotó: Felix Bröede

Zenei nevelése — ahogyan Kodály is ideálisnak tartotta — születése előtt kilenc hónappal kezdődött.

Az est másik szólistája, Julia Hagen nem kevésbé különleges te­ hetség. Zenei nevelése — ahogyan Kodály is ideálisnak tartotta — születése előtt kilenc hónappal kezdődött. Már kisgyerekként a Luzerni Fesztivál Zenekarának főpróbáit hallgatta, a néző­ téren köhögés elleni cukorkákat szopogatva, szülei ugyanis az Abbado vezényelte együttesben játszottak. Édesapja, Clemens Hagen a világhírű Hagen Quartet csellistája, így erős volt a késztetés, hogy ő is ezt a hangszert válassza. Öteszten­ dősen lett a Mozarteum növendéke, majd egy bő évtizeddel ké­ sőbb Bécsben folytatta tanulmányait. 2013-ban Heinrich Schiff osztályába került, 2015-től pedig Berlinben, Jens Peter Maintz vezetésével tanult. Dvořák h-moll gordonkaversenyét játssza, amely a repertoár talán legismertebb és legtöbbet előadott da­ rabja, és nem véletlenül; az Újvilág-szimfónia és az Amerikai vonósnégyes dallamokból kifogyhatatlan szerzője hozzá méltó hangszerre talált a meleg hangú, lírai hangú gordonkában.

Az est második felében méltatlanul ritkán hallható művel ta­ lálkozhatunk a kiváló debreceni zenekar jóvoltából: Schumann szimfóniái közül elsőnek, 1841-ben komponálta meg azt a d-moll szimfóniát, amelyet tíz évvel később átdolgozott és megjelen­ tetett, így lett a mű elsőből utolsó. Rendkívüli darabról van szó, hiszen a zeneszerző a négy tételt egyetlen nagy fantázia­ ként komponálta meg, új utakat nyitva meg a nagy múltú műfaj későb­bi művelői, Brahms, Dvořák, Csajkovszkij és Mahler előtt.

Várkonyi Tamás 2020. december 13.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem FELFEDEZÉSEK

KODÁLY FILHARMONIKUSOK DEBRECEN Közreműködik: Sara Dragan — hegedű Julia Hagen — cselló Vezényel: Kollár Imre

KLASSZIKUS 2020. november—december

31

Fotó: Tarnavölgyi Zoltán

Juronics Tamás

Egy sokoldalú koreográfus Ha egyszer bált rendeznének a Náray Erika vezette Jazzrajongókbeszél­getéssorozat résztvevői számára, a háziasszony és a hölgy­ vendégek alighanem sorba állnának, hogy keringőzhessenek vagy épp tvisztelhessenek, esetleg tangózhassanak a műsor mostani vendégével, a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetőjével, a tán­ cosi és koreográfusi munkájáért Kossuth-díjjal jutalmazott Juronics Tamással. Nemzetközi elismertségéhez nemcsak koreográfiáinak nagy száma, hanem ezek újdonságai is hozzájárultak. Juronics me­ rész forradalmár, aki kortárstánc-elemeket is szívesen csempész munkáiba. Vivaldi-, Mozart-, Gluck-, Verdi-, Puccini-, Bartók- és Orff-zenékre készített koreográfiái, valamint rendezői munkái mellett modern klasszikus és jazzszerzők is izgatják a fantáziáját.

Alighanem hisz az összművészetben, erre utal például a Goya fest­ ményei alapján koreografált szegedi balettelőadás (Nanine Linning), mely Juronics Blue című művével egy este került színpadra. Ars po­ eticája részeként szívesen idézi Jean-Georges Noverre-t, akinek születésnapján (április 29.) a tánc világnapját ünnepeljük. A balett francia megújítója a 18-19. század fordulóján levétette a maszkot a táncosok arcáról, mondván, a mimikának is ki kell fejeznie mind­ azt, amit a test mozdulatainak.

Máté J. György 2020. november 12. Üvegterem JAZZRAJONGÓK

NÁRAY ERIKA VENDÉGE: JURONICS TAMÁS

32

JAZZ 2020. november—december

Binder-duó a négyzeten Binder Károly a par excellence duómuzsikus. Meg sem közelíti senki a magyar improvizációs zenében a számot, amely azt jelöli, hány partnerrel játszott már: hazaiakkal és külföldiekkel, fúvósokkal és zongoristákkal, tanítványokkal… Ha azonban csak szólóprodukcióit vesszük számba, úgy is óriási kincseket tett a közönség elé. És per­ sze amióta újjáalakította a Binder Kvartettet, izgalmas darabok sora született — vagy született újjá — a zenekar által. Binder Károly mint zongorista, zeneszerző és professzor (húsz éve vezeti a Zene­ akadémia Jazz tanszékét) az egyik legtermékenyebb, a magyar jazz­életet több minőségében is leginkább meghatározó alkotó.

Talán a közös gondolkodás koncentráltsága, az együttes elmélyü­ lés, talán a felelgetés önfeledt játéka, talán a zeneszerző kíváncsi­ sága, hogy partnere milyen tükröt tart elé — vagy talán ezek együtt magyarázzák, hogy Binder ennyi duóra vállalkozott. Az összes közül legközelebbi társa, szinte zenei fivére Borbély Mihály, akivel a legem­ lékezetesebb pillanatokat élték át, és aki kvartettjének is alaptag­ ja. A szaxofonok és népi fúvós hangszerek mestere (és tanára Binder kollégájaként) hozzá hasonlóan gondolkodik leginkább abban, ahogy a kortárs jazzt a Kárpát-medencei népzene lükteté­ sével és táperejével tette nagy hatásúvá. Más jellegű duett hang­ zik fel a gitáros Juhász Gáborral, aki Binderrel még növendékkorában szerepelt először. Juhász míves és intellektuális játéka Binder szerze­ményeinek más oldalaira reflektál. Ő annak mestere, aho­ gyan a dallamot elindítja útjára, kibontja és feldíszíti, improvizációi mindig élményszámba mennek, és formakészsége szerzőként is megmutatkozik.

Zipernovszky Kornél 2020. november 29.

Fesztivál Színház JAZZMŰHELY

BINDER KÁROLY: KÉT DUÓ Közreműködik: Binder Károly — zongora Borbély Mihály — szaxofon Juhász Gábor — gitár

Binder Károly

Náray Erika beszélgető műsorának ezúttal egy fiatal lány lesz a ven­ dége, aki bejárta a világot Magyarország képviseletében, sikerrel lépett színpadra Kínától az Egyesült Államokig mindenütt, tizen­ hat esztendeje jelent meg első lemeze, és az évek során az ország egyik elsőszámú népdal- és világzene-énekese lett. „Fiatal lány”-t mondunk, mert hiába közeledik pályájának harmadik évtizedéhez, Szalóki Ágin valóban nem fog az idő. Kislányos küllemén semmiképp, de énekesként is mintha újra meg újra pályát kezdene. A Liszt- és többszörös Fonogram-díjas művész ugyanis nem azok közé az elő­ adók közé tartozik, akik pályafutásuk elején kitalálják magukat, majd karrierjük végéig ennek az egy színpadi személyiségnek a változatait variálják, de valójában egyszámos előadók. Ezzel el­ lentétben Szalóki Ági csak az örökös megújulásban érzi jól magát.

Talán a hatvanadik albumánál tart, s lemezről lemezre valami újat kínál (például mesekönyvet a gyerekdalok mellé), korábban nem látott friss színeket kever előadásai spektrumához. Joggal nevez­ hetjük tehát gyermekdal-énekesnek, népdalénekesnek, vagy épp világzenei és jazz-előadóművésznek.

Ha valaki, hát ő érdekes és egyedi gondolatokat fogalmazhat meg a jazzről, hiszen — úgy hisszük — egyszerre képes kívülről és belül­ ről szemlélni a műfajt.

Máté J. György 2020. december 17. Üvegterem JAZZRAJONGÓK

Fotó: Emmer László

NÁRAY ERIKA VENDÉGE: SZALÓKI ÁGI

Fotó: Ritter Doron

„…az egész oldott és könnyed lesz”

Katona Klári

Katona Klári közelségében Katona Klári egyik emlékezetes szólólemezének Titkaim volt a címe, és mintha pályájának jelenlegi szakaszában is hasonló témákról lenne szó: első könyvének a Közelség címet adta. A Köztársasági Érdemkereszttel, eMeRTon-díjjal és MAHASZ életműdíjjal kitünte­ tett énekesnő, bár sokan szívesen látták volna újra koncertezni, nem lépett a nagyszülőkorú rockerek és az örök visszatérők útjára.

Sokáig dolgozott a tévében, éveken át arcát és munkáját adta a Matáv adományvonalnak, nemrégen pedig megjelent vallomásos, filozofikus szövegeinek ciklusokba rendezett gyűjteménye. Amint a cím érzékelteti és az énekesnő dalainak erős személyessége sej­ teni engedi, a könyv saját élettapasztalatait összegezi. Viszont ebben is inkább azt keresi, ami előre visz. A többnyire pesszimis­ tának érzékelt magyar kisvilágban szokatlan, nyugodt hang az övé. A személyesség, a leírt szó felelőssége új dimenziót kap azál­ tal, hogy a szerző olvas fel részleteket könyvéből, a színpadi be­ szédnek így egy sikeres előadói életpálya adja a hitelességét.

Bátor­ságát pedig az mutatja, hogy rögtönző partnereket hívott maga mellé, akik a pillanat inspirációját adják vissza hangszerei­ ken. Gő z László harsonán, Fekete-Kovács Kornél trombitán és ifj. Kurtág György elektronikus billentyűkön játszik majd intermezzókat. Eddi­ gi munkáikból, például a Moment’s Notice (Gőz, Kurtág) trióból vagy a Modern Art Orchestra (Fekete-Kovács) impozáns saját szerzeményekből álló katalógusából arra lehet következtetni, hogy nem fogják tisztelni a műfaji határokat: egyszerre rögtönöz­ nek majd komolyan és jazzesen.

Zipernovszky Kornél 2020. december 20.

Fesztivál Színház JAZZMŰHELY

KATONA KLÁRI: KÖZELSÉG Szalóki Ági

Közreműködik: Katona Klári — próza Fekete-Kovács Kornél — trombita Gőz László — harsona ifj. Kurtág György — billentyűs hangszerek

JAZZ 2020. november—december

33

JAZZHÍD

AMERIKAI—MAGYAR

Két év után visszatér Budapestre BRANFORD MARSALIS, a kortárs amerikai jazz kiemelkedő művésze. Különleges műsorral érkezik: két évtizede működő, ezúttal magyar muzsikusokkal is kiegészülő együttese a Müpa fennállásának tizenötödik évfordulóját köszöntő új szerzeményét is megszólaltatja.

34

JAZZ 2020. november—december

Branford Marsalis

A magyar népzenével való találkozása olyannyira emlékezetes maradt számára, hogy annak szellemében kezdte komponálni jubileumi darabját.

A felkérés még 2018-ból származik, amikor a neves muzsikus csapatával nagy sikerű koncertet adott a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Marsalis, csakúgy, mint Chick Corea, készséggel vállalta a kihívást, mert jól ismeri a nagy magyar zene­szerzők, Liszt, Bartók és Kodály munkásságát, és többször járt Magyarországon. A magyar népzenével való találkozása olyannyira emlékezetes maradt számára, hogy annak szellemé­ ben kezdte komponálni jubileumi darabját. A mű megszólaltatá­ sához hazai népzenészek közreműködését igényelte. A válasz­ ték természetesen bőséges, az együttműködést olajozottabbá teheti, hogy a fellépők között találjuk Borbély Mihály szaxofonost, aki a Kossuth-díjas Vujicsics együttes tagjaként mindkét zenei világban otthonos.

Fotó: Eric Ryan Anderson

A nyitottság és a többirányú érdeklődés a híres New Orleans-i mu­ zsikuscsaládban, 1969-ben született Branford Marsalis pályájának is meghatározója. Trombitás fivéréhez, Wyntonhoz hasonlóan több műfajban kamatoztatta tehetségét. A klasszikus zene iránti megújuló vonzalmát az 1980-as évtizedben, majd az utóbbi évek­ ben lemezfelvételek sora dokumentálja. Partnerei között olyan neves együttesek találhatók, mint a Chicago Symphony, a New York Philharmonic és a Tokyo Metropolitan Symphony Orchestra.

A jazzvilág elsősorban kísérletező hajlamú, a saját útját járó, önma­ga elé magas mércét állító, hangszerén a nagyok közé tarto­zó előadóként tartja számon Branford Marsalist. Indulása­ kor a jazz olyan kiemelkedő művészei vették maguk mellé, mint Art Blakey, Dizzy Gillespie, Herbie Hancock. 1981 és 1985 között testvére zenekarának volt tagja, saját bemutatkozó lemeze Scenes in the City címmel 1984-ben jelent meg. Ismertségéhez nagy lökést adott közreműködése Sting koncertjein és lemezein. 1992-ben kiadott I Heard You Twice The First Time című lemeze az első Grammy-díjat hozta el, amelyet 2000-ben a Contemporary Jazz hasonló elismerése követett. Ezen a felvételen szerepelt vele először Joey Caldearazzo zongorista, aki kvartettjének azóta is oszlopos tagja. Önállóságának jeleként 2002-ben létrehozta saját, Marsalis Music elnevezésű lemezkiadóját. Legutóbbi, 2019-es The Secret Between the Shadow and the Soul című leme­züket több amerikai szaklap az év lemezének választotta.

Branford Marsalis és barátai budapesti fellépése a magyar– amerikai jazzkapcsolatok új fejezetét nyithatja meg.

Turi Gábor 2020. december 9.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem JAZZLEGENDÁK

BRANFORD MARSALIS ÉS BARÁTAI

JAZZ 2020. november—december

35

Szellemidézés a fado jegyében Fotó: Mileu

Elűzni a Gonoszt

Lina_Raül Refree

Marokkóban jól ismert egy Chalaban című dal, mely a gonosz szellemek kiűzéséről szól. És jól ismert a gnawa nevű zenei irányzat, mely ugyanezt a célt szolgálja a 16. században ÉszakAfrikába hurcolt rabszolgák leszármazottjainak rituáléin.

A világzenében a kilencvenes években vált népszerűvé ez az irányzat, mely Magyarországon Saïd Tichiti zenekara, a Chalaban révén terjedt el.

A Marokkóban született Saïd párizsi tanulmányait követően 1998-ban költözött Budapestre, és már a következő évben megalapította a Chalaban zenekart. 2000-ben Moroccan Nomad címmel jelent meg debütáló lemezük, amelyet napjainkig további négy követett, a legutolsó Guelmim címmel. Guelmim Saïd szülővárosának neve: ez a hely ott található a sivatagban, ahol a berber kultúra összeolvad a nyugat-afrikaival.

A Chalaban zenéjét is a nyitottság és a különböző zenei hatások összeolvadása jellemzi. Együtt vibrál benne a sivatagi blues, a marokkói transzzene és az afrobeat, de tetten érhető benne a kelet-európai és balkáni muzsikák hatása is. Mélységes spiri­ tualitással, tradicionális marokkói és nyugat-afrikai hangsze­ rekkel, továbbá elragadó ritmusokkal tele — egyszóval mindaz­ zal, ami a húszéves Chalabant Európa-szerte elismert és keresett zenekarrá tette. m.l.t.

Portugália nemzeti zenéje, a fado a 19. század közepén terjedt el, kávé­házi muzsikaként. Nem voltak különösebb igényei, elég volt hozzá egy portugál gitár és egy női hang, amelytől megszakadt a szív. Olyan hangra gondolunk, amilyen az 1999-ben elhunyt Amália Rodriguesé.

Fotó: Csoszó Gabriella

Az ő követőjeként vált a fado csillagává a Müpa színpadán is többször felragyogó Mariza, a közelmúltban pedig Carolina Cardoso Rodrigues, aki olyan mélyen azonosult vele, hogy egy színpadi műben Amália alakítá­ sára kérték fel. Egy hiteles hanglemezhez azonban több kellett ennél…

Így született meg 2019-ben a sokak által méltán szenzációsnak tartott Lina_Raül Refree című album, mely megjelenését követően azonnal a világzenei rádiósok európai sikerlistájának élén kötött ki. Lina és Raül közös produkciója megőrizte Amália dalainak dallamát és szöve­ gét, a dalok mégis olyan frissnek tűnnek, mintha ezek a művek mind ma születtek volna meg. Ennek a csodának lehetünk tanúi a Müpában.

2020. november 10.

Fesztivál Színház

LINA_RAÜL REFREE

FADO A 21. SZÁZADRA HANGOLVA

36

VILÁGZENE 2020. november—december

Said Tichiti

Carolina úgy gondolta, új köntösbe bújtatná Amália dalait. Ehhez a producer Raül Refree segítségét kérte, aki a flamencóval már művelt hasonlót. A spanyol Refree nem volt jártas a fado világában, de nem is akart utánajárni, inkább azokra az érzésekre hagyatkozott, amelye­ ket Lina éneke keltett benne. Előbb gitárral kísérte, aztán rádöbbent: az lenne az igazi, ha billentyűs hangszeren játszana. Tisztesség ne essék szólván, egy analóg szintetizátoron…

2020. november 12.

Fesztivál Színház

CHALABAN Chalaban: Saïd Tichiti—úd, guembri, ének Kovács Ferenc — hegedű, trombita Kovács Bálint — gitár Khalid Moutahir, Ahmed Oumad, Saad Douyal — ének, ütőhangszerek Kiss Benedek — basszusgitár Golovics Ferenc — dob Közreműködik: Emma Tichiti — cselló Naïm Tichiti — hegedű

Fotó: Posztós János, Müpa

VILÁGZENE 2020. november—december

37

Fotó: Hrotkó Bálint, BTF

Lukács Miklós és Balogh Kálmán

A csodák birodalmából Hogy a 20. század végére miként került a helyére a cimbalom korábban kissé meg­ tépázott tekintélye; hogy a vendéglátóipari szórakoztató együttesek mellett milyen szerepet kapott a kortárs zenében és a jazz­ben ez a hungarikum; illetve hogy milyen lehetőségek nyílhatnak meg előtte a 21. század zenéjében, arról már esett szó a Világraszóló sorozatban. Ezúttal egy új kiadvány – Balogh Kálmán és Szabó Dániel Népi cimbalom iskolája – garantálja, hogy a Hangvetőt igazgató Liber Endre beszélge­ tése Balogh Kálmánnal és Lukács Miklóssal aktuális legyen. Készülhet-e hasonló kiad­ vány a jazzmuzsikusok számára is?

– merülhet fel kérdésként…

38

VILÁGZENE 2020. november—december

A Zászlótérből a Fesztivál Színházba vezet a cimbalomrajongók útja, Balogh Kálmán és Lukács Miklós Cimbalomduójának kon­ certjére. Amit egy beszélgetésben nem lehet elmondani, az játékukból majd hall­ ható lesz – felülemelkedve a műfajok vagy hangszerük támasztotta akadályokon.

Balogh Kálmán és Lukács Miklós négykeze­ se a csodák birodalmából való, hiszen józan ésszel követhetetlen, ahogy együtt viszik a prímet, együtt improvizálnak, vagy éppen csiki-csuki módra, felváltva kísérik egymást.

Ráadásul mindez az újdonság varázsával társul, hiszen két lemezük legsikeresebb darabjait új szerzeményekkel toldják meg.

2020. november 28., 17.30 Zászlótér

VILÁGRASZÓLÓ Beszélgetés a cimbalom nagymestereivel 2020. november 28. 19.00 Fesztivál Színház VILÁGRASZÓLÓ

A CIMBALOM NAGYMESTEREI Balogh Kálmán és Lukács Miklós Cimbalomduója

Tóth Evelin Fotó: Kleb Attila

A Dupla W című sorozat jól bevált rendje szerint ezen az estén is egy külföldi és egy magyar produkció alkot párost – a zenéjük­ ben rejlő rokonság alapján. Most az olaszos temperamentumú, túláradó szenvedély a közös nevező.

A SZENVEDÉLY A KÖZÖS NEVEZŐ

Ez borította el Tóth Evelin énekét mindig is, különös tekintettel a Let Him Kiss Me című szólóalbumára, vagy az azt követő Mayára. Aztán 2018-ban a hegedűs Frankie Latóval és az ütős Mogyoró Kornéllal Evelin új triót alkotott, mely az Ewiva! nevet kapta, az énekesnő beceneve és olasz kötődései nyomán.

A név jelentése: éljen! hurrá! Nem mintha megerősítésre szorul­na az a lángoló muzsika, melyben hol a fado és a magyar népzene melankóliája, hol a flamenco vagy a szefárd népzene forró szenvedélye kerül előtérbe, feltűnően jellegzetes hang­ ütésben.

Maria Mazzottát a dél-olasz pizzica-revival élcsapatában, a Canzoniere Grecanico Salentinóban ismertük meg, de 2015-ben önálló pályára lépett. Legújabb – és legsikeresebb – lemezét Bruno Galeone madagaszkári harmonikással vette fel.

Amorea­maro a címe, és olasz szerelmes dalok feldolgozásait tartalmazza: vágyakozva és kisajátítva, reménytelenül és ön­ feledten, de minden pillanatban olyan hőfokon, amelytől sűrűb­ben dobog a szív.

Nincs mese, ez bizony dupla katarzis… m.l.t.

2020. december 18.

Fesztivál Színház

MARIA MAZZOTTA / TÓTH EVELIN

VILÁGZENE 2020. november—december

39

A The Gurdjieff Ensemble

40

Keserű varázs VILÁGZENE 2020. november—december

És mégis, mindennek ellenére, többek állítják, hogy Örmény­ország­ ban volt a bibliai Édenkert. A szomszédos Ararát-hegységnél ért partot Noé bárkája az özönvíz után, majd az ő ükunokája, Hajk lett az ország alapítója.

Abban, hogy az örmény népzenét megismerhette a világ, kiemelkedő szerepe volt az énekes-zeneszerző-kutató papnak, Gomidász Komitásznak.

Örményország büszkélkedhet a világ legrégibb zenei hagyományá­ val is, melyben a nép- és a klasszikus zene nem vált szét élesen.

Közösek a hangszerei: a tárogatóhoz hasonló duduk, a lantok család­jába tartozó tar és saz, a citeraféle kanon, a kamancsa nevű „térdhegedű” és a töröksípra emlékeztető zurna.

Fotó: Andranik Sahakyan

Abban, hogy az örmény népzenét megismerhette a világ, kiemel­ kedő szerepe volt az énekes-zeneszerző-kutató papnak, Gomidász Komitásznak. Az 1869-ben született Komitász több mint háromezer népzenei darabot gyűjtött s dolgozott át, és kórusával számos euró­pai városban szerepelt. 1910-ben Konstantinápolyba költözött, hogy minél szélesebb körben népszerűsítse az örmény zenét, mi­ közben a nacionalista ifjútörök mozgalom azt vallotta, hogy a nem muszlim hitű népeknek semmi keresnivalójuk az Oszmán Birodalom­ ban. Az örményeket érő sorozatos atrocitások 1914-ben kezdődtek, és a 20. század egyik legsúlyosabb módszeres népirtásának mint­ egy másfélmillió örmény esett áldozatául. Letartóztatták és láger­ be zárták Komitászt is, aki a mészárlások hírébe belebetegedett, és 1935-ben egy párizsi pszichiátriai intézetben hunyt el.

The Gurdjieff Ensemble: Komitász, Bartók, Gurdjieff Egy legenda szerint amikor Isten földet osztott a népeknek, az örmények későn kerültek sorra… „Nagyon sajnálom — tárta szét karját az Isten —, de már csak ez a rakás kő maradt…”

Az örmények pontosan tudják, hogy Bartók Béla éppolyan megke­ rülhetetlen alakja a népzenetudománynak, mint amilyen Komitász volt. És azt is tudják, hogy 1936-os anatóliai gyűjtőútja során Bartók olyan falvakba is ellátogatott, melyekben örmény eredetű muzsi­ kákra talált.

Komitász és Bartók „kapcsolata” bőséges alapot kínál egy különle­ ges koncerthez, de a 2008-ban alapított The Gurdjieff Ensemble ízelí­ tőt ad névadója, az örmény zenekutató és filozófus Georg Ivanovic Gurdjieff műveiből is. Programjában éppúgy szerepelnek Komitász és Bartók zongoraművei, mint az eredetileg zongorára írt darabok zenekarra adaptált változatai. De bárhonnan is közelítünk hozzá­ juk, ugyanaz a varázs: az örmény muzsikák „mélységesen emelke­ dett” keserűsége kerít hatalmába. Egy olyan nép zenéje, amely nemcsak a földrengésektől és a török nacionalizmustól szenve­ dett, de az Istentől is csak köveket kapott… m.l.t.

2020. december 13.

Fesztivál Színház

THE GURDJIEFF ENSEMBLE — KOMITÁSZ, BARTÓK, GURDJIEFF The Gurdjieff Ensemble: Emmanuel Hovhannisyan — duduk, zurna, pku Avag Margaryan — blul, zurna Armen Ayvazyan — kamancha Aram Nikoghosyan — úd Meri Vardanyan — kanon Vladimir Papikyan — santur, ének Davit Avagyan — tar Mesrop Khalatyan — dap, dhol, tmbuk Norayr Gapoyan — duduk Közreműködik: Lusine Grigoryan — zongora Hangszerelő, művészeti vezető: Levon Eskenian

VILÁGZENE 2020. november—december

41

Végtelen úton

SZÖRÉNYI LEVENTE idén ünnepli 75. születésnapját. A hatalmas – és hatalmas hatású — életmű előtt tisztelgő koncerten megszólal kortárs kóruskantátája és klasszikus oratóriuma, ezek mellett pedig pályatársai, a „nagy generáció” tagjai adják elő dalait.

Szörényi Leventét nemcsak hogy nem kell bemutatni, de a ma­ gyar könnyűzenei kultúrát meghatározó munkássága sem szorul emlékeztető felsorolásra, velünk élő történet valamennyi fejezete.

Legyen szó az Illés zenekarról, a Fonográf együttesről, szóló­ lemezeiről, színpadi dramatikus műveiről (rockoperákról, rockbal­ ladákról), kortárs zenekari és kórusművekről. Az István, a király ugyanúgy örökérvényű, mint a Goodbye London — vagy, hogy a már csak popzenei vonatkozásban is valóban elképesztően sokrétű életmű ritkábban emlegetett fejezeteire is jusson fény: mint az 1978 című Fonográf-dal new wave-es rockja, a Használat előtt felrázandó szintén Fonográf által előadott funk-rockja, a Hazatérés ős-folkrockja, az általa felügyelt Muzsikás-albumok vagy a Sebestyén Mártával közös lemezek úttörő világzenéje.

Szerzőtársával, Bródy Jánossal megteremtették a Kárpát-me­ dencei ihletésű magyar nyelvű beatzenét, majd Szörényi Levente a rockballadákkal, rockoperákkal, filmzenékkel, egyéb klasszikus és színpadi művekkel haladt a számára kijelölt végtelen úton, amelyet mostanság a Vujicsics Együttes útja is keresztezett.

Na meg számtalan díj és elismerés, de ezeknél bizonyára az ünnepeltnek is fontosabb, hogy dalait nem szűnő szeretet veszi körül.

Szörényi Levente 75. születésnapját kétrészes műsor ünnepli, amelynek első fele kortárs műveire épül, a második részben pedig barátai, pályatársai lépnek fel egy-egy Szörényi-, illetve saját dallal. Az Elég volt! című kóruskantátát, amely Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet! című műve alapján készült, illetve a Fénylő ölednek édes örömében… — Innin és Dumuzi című oratóriumot, amely Sumér-akkád eposzok felhasználásával Rákos Sándor és Komoróczy Géza fordításai alapján született, az Óbudai Danubia Zenekar adja elő hattagú rockszekció, illetve a Magyar Állami Operaház szólistáinak a közreműködésével (vezényel: Kesselyák Gergely).

Ezután a „nagy generáció” tagjai lépnek színpadra: Balázs Fecó, Bródy János, Demjén Ferenc, Fenyő Miklós, Frenreisz Károly, Horváth Charlie, Kóbor János és Szörényi Szabolcs, valamint Csengeri Attila és Feke Pál interpretációjában hallhatjuk a klasszikus Szörényi-szerzemé­ nyeket. Garantáltan egyszeri alkalom lesz.

Dömötör Endre A koncert az Összefogás Éve program keretében a Müpa, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Zikkurat Színpadi Ügynökség közös rendezvénye.

2020. november 9.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

SZÖRÉNYI 75 Közreműködik: Balázs Fecó, Bródy János, Csengeri Attila, Cser Krisztián, Demjén Ferenc, Feke Pál, Fenyő Miklós, Frenreisz Károly, Horváth Charlie, Kóbor János, Mester Viktória, Molnár Levente, Rálik Szilvia, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs Budapesti Stúdió Kórus (karigazgató: Strausz Kálmán) Honvéd Férfikar (karigazgató: Riederauer Richárd) Óbudai Danubia Zenekar (rockszekció közreműködésével) Vezényel: Kesselyák Gergely Látvány, videoanimáció: Madár Műsorvezető: Novák Péter Rendező: Böhm György

42

KÖNNYŰ 2020. november—december

Szörényi Levente

…dalait nem szűnő szeretet veszi körül.

KÖNNYŰ 2020. november—december

43

Jössz te még az én Szív utcámba!

Molnár Tamás

2020. november 18.

Fesztivál Színház

MOLNÁR TAMÁS — SZÍV UTCA Molnár Tamás — ének, gitár Közreműködik: Farkas Izsák — hegedű Juhász Attila — zongora

Életrajzi könyv, forró blues-örömünnep Little G Weevil a hazai blues-rengeteg után megjárta Amerikát, 2018ban hazaköltözött, és azóta itthon él. Szűcs Gábor valóban a műfaj hazai sűrűjében kezdte: 1996-ban, mind­össze tizenkilenc évesen már országszerte koncertezett saját zenekarával, majd a Szabó Tamás vezette Spo-Dee-O-Dee együttessel és a már Szűcs által veze­tett Pure Blues-zal az ezredforduló környékének egyik meg­ határozó honi zenésze lett. Aztán elköltözött Amerikába, és ott

is a blues egyik kiemelkedő megszólaltatójaként ismerte el a szak­ ma és a közönség. Alabamában, majd Memphisben is élt, ahol euró­pai muzsikusok közül elsőként kapott egyéves szerződést a legendás Beale Streeten található Blues City Caféban. Nemzet­ közileg ünnepelt albumai és számos rangos elismerése (hogy csak kettőt említsünk: az International Blues Challenge verseny nyertese és a blues legmagasabb kitüntetésének számító USA Blues Music Award jelöltje) után, közel másfél évtizedes amerikai tartózkodást követően tért haza 2018-ban. A gitáros—énekes és dalszerző—pro­ ducer most egy új lemezen és egy önéletrajzi ihletésű regényben meséli el eddigi kalandos életét, majd a színpadon is megünnepli ezek megjelenését egy igazi rhythm&blues-revüvel, tize­nnyolc zenés­szel.

2020. november 25.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Little G Weevil

LITTLE G WEEVIL BAND LEMEZBEMUTATÓ KONCERT

44

KÖNNYŰ 2020. november—december

Little G Weevil Band: Premecz Mátyás — orgona, billentyűs hangszerek Borsodi László — gitárok Pfeff Márton — basszusgitár Tímár Tamás — dobok Pengő Csaba — nagybőgő K. C. Brown — szájharmonika Little G Weevil — gitárok, ének Közreműködik: Tiszai Vivien — dob Jambalaya Horns (Albert Zoltán — szaxofon, Sóvári Tamás — trombita) Vendégek: Ian Siegal, Dionne Bennett, Sena Dagadu, Fatima Mohamed, Jónás Vera, CéAnne, Fóris Rita, Andelic Jonathan — ének

Fotó: Kiss Kriszti

Molnár Tamás a 21. század elején lett népszerű az Anti Fitness Club együttes dalszerző-frontembereként; a rockzenekar útját az ezt követő bő tíz évben Fonogram- és Viva Comet-díjak szegélyezték.

Az énekes—gitáros—dalszerző 2016-tól a JETLAG duó élén elektropopos zenével folytatta, de eddigre már az egyik legfoglalkoztatottabb dal­ szövegíró is lett a hazai popzenei életben. Tóth Gabi, Dér Heni, Zséda, Oláh Ibolya, Takács Nikolas, Oláh Gergő, Pál Dénes csak néhány éne­ kes azok közül, akik az ő szövegeit adják elő. Molnár Tamás szólóban is koncertezik, akusztikus esteken mutatja be dalait, és most egy szólóalbummal jelentkezik, amelynek Szív utca a címe, és amelyet a Müpában egy több szempontból is különleges esten mutat be.

Egyrészt egy szünet nélküli, kétfelvonásos műsorban popzenei kama­rahangszerelésben debütálnak az új szerzemények. Másrészt az est során zenekarainak klasszikus dalai is megkapják ezt a hang­ szeres kezelést, valamint egyszeri alkalommal Molnár Tamás hang­ ján hallhatunk néhányat azokból a dalokból, amelyeket másoknak írt szövegíróként. A remek előadóként is ismert muzsikus most saját bőrébe bújik, és úgy hozza ki dalaiból a legjobbat.

Afro Jag

Afro tűz Afrobeat és tradicionális cigányzene. Ezek találkozási pontjait kere­ si ez a koncert, alighanem világviszonylatban is először. És nem is akárkikkel. Egyrészt az ismert magyar zenészek szívügyeként 2017ben létrejött The Mabon Dawud Republic itthon elsőként játszik afrobea­tet, ezt a lüktető, több évtizedes múltú, afrikai tánczenét. Más­ részt most annak és az autentikus romazenének a metszéspontjait kutatva — a világzene legrangosabb elismerését, a Womex-életmű­ díjat frissen elnyerő — Lakatos Mónika énekessel és Lisztes Jenő cim­ balmossal közösen lépnek fel, tradicionális felfogásban, amit a marokkói származású, Chalaban-frontember Saïd Tichiti is erősít.

De hogy mi is az az afrobeat? A hatvanas évek második felében lét­ rejött, a nyugat-afrikai highlife stíluson és egyéb tradicionális zené­ ken alapuló műfaj, amelyre akkoriban nagy hatással volt a korabeli amerikai jazz és funk. Fela Kuti a zsáner legismertebb előadója, az ő munkássága előtt tisztelgő műsorral jött létre a Mabon Dawud Republic, amely zenélt afrobeat-legendával (Dele Sosimi), eljutott autentikus környezetbe, Ghánába, ahol a tanulás mellett játszott a világzene egyik nagyságával, Pat Thomas highlife-énekessel, és kis- és nagylemezeivel nemzetközileg, valamint itthon is hatá­ sosan népszerűsítette ezt a hatalmas szívvel lüktető, ellenállha­ tatlan örömzenét.

Dömötör Endre

2020. december 30.

Fesztivál Színház

AFRO JAG — THE MABON DAWUD REPUBLIC FEAT. LAKATOS MÓNIKA, LISZTES JENŐ, SAÏD TICHITI The Mabon Dawud Republic: Mészáros Ádám — gitár Hock Ernő — basszusgitár Bognár Szabolcs — billentyűs hangszerek Szelevényi Vito — trombita Zahár Fanni — szaxofon, fuvola Weisz Gábor — szaxofon, fuvola Abbas Murad — harsona Boros Levente — dob, ütőhangszerek Halmos András — dob, ütőhangszerek Szarvas Dávid — ütőhangszerek Speciális vendégek: Lakatos Mónika — ének Lisztes Jenő — cimbalom Saïd Tichiti — gambri, arab lant, ének

KÖNNYŰ 2020. november—december

45

Elefánt

Díszlet a nem létező filmzenéhez Az elmúlt évtized egyik legfontosabb hazai alternatív rockzene­ kara, az Elefánt 2019 végén jelentette meg negyedik nagylemezét, amelynek vizuálisan nagyszabású bemutatója karácsony előtt lesz a Müpában. A sürgés időszakából kiszakító vizuális tripet ígér a szombathelyi gyökerű kvintett, amelynek legutóbbi, EL című al­ buma elsősorban felszabadultságával hívja fel magára a figyelmet.

Az eddigi Elefánt-életmű sokszínűségéhez hasonlóan ez a lemez is tud többféle hangulatot, ám jellemzi egyfajta egységesség is, amely éppen abból ered, hogy hallhatóan belső nyomás nélkül szület­tek a dalok. Hogy ettől-e, az kérdés, de sokszor még a koráb­ biaknál is poposabb, slágeresebb a megszólalás, ami egy karrier­ jében itt tartó zenekarnál természetes módon kiérleltebb is.

A zenekar mindezt most úgy mutatja meg, ahogyan azt talán már régóta szerette volna, hiszen régi mottójukat valósítják meg a kon­ certen. A „filmzene nem létező filmekhez” szlogen az új lemezt is jellemzi, de a színpadon ezúttal a kollektív hallucinációt ígérő lát­ ványvilág a filmet is megjeleníti majd a zenéhez. „Szeretnénk egy vizuális tripet megvalósítani, a dalokat olyan térbe helyezni, amely plusz dimenzióval vértezi fel azokat. Egy díszletet a nem létező filmzenénkhez.”

2020. december 17.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

ELEFÁNT — SZÍVNEK ROHANÓ KARDHALAK

Kaukázus

Szendrői Csaba — ének Tóth András — gitár Horváth Bence Ede — basszus Kovács Zoltán — billentyű Németh Szabolcs — dob

Forogjon a ZeneKarma!

A térkép nélküli utazás felszabadító erejét közvetíti a ZeneKarma.

Azt az érzést, amikor az eltévedés nem frusztráló, hanem inkább felvillanyozó, váratlan kanyarokra invitáló, inspirálóan improvizatív állapot. Élőben ezt két különböző formáció akkor tudja megvalósí­ tani, ha rögtön egymásra hangolódnak, ha azonnali a kapcsolat.

A szóban forgó együttesek között az volt, hiszen a tatabányai származású Kaukázus és a győri gyökerű ToSoDa Projekt nemcsak tér­ képészetileg állnak közel egymáshoz. Egy 2018-as balatoni feszti­ válozáson fonódott össze a sorsuk, egy 2019-es Kaukázus-koncer­ ten két dalban már közös nevezőre hozták sajátos rezgéseiket, amelyekből kinőtt a közel kétórás ZeneKarma műsor. A KardosHorváth János vezette Kaukázus alternatív rockzenekart aligha kell bemutatni, az utánuk majd másfél évtizeddel indult ToSoDa Projekt viszont eleinte csak egy külföldi utcazenélős kalandnak indult.

Annak persze nem mindennapi volt, hiszen az akusztikus gitárt két szokatlan ütőhangszer, a sokak által hang drumként is ismert, fémből készült handpan és a doboz alakú, fából készült cajón egé­ szíti ki. A meditatív hangulatú, gyógyító hatású zenét játszó ToSoDa Projekt Kaukázus-dalokba száll be és együtt viszik el azo­ kat egy „spirituális drum’n’bass-es”, pszichedelikus utazásra.

2020. december 19.

Fesztivál Színház

ZENEKARMA — A KAUKÁZUS ÉS A TOSODA PROJEKT KÖZÖS ZENEI ÚTJA

46

KÖNNYŰ 2020. november—december

Kaukázus: Kardos-Horváth János — ének, basszusgitár Domokos Tibor — billentyű Kis Tibor „Steve” — gitár Prommer Patrik — dob ToSoDa Projekt: Kácser Tamás — gitár Szombathelyi Patrik — handpan Dankowsky Áron — cajón

Fotó: Bátori Gábor, Sinco

Félszáz év, egy szál gitárral „Ötven éve létezem, ennek az ötvennek pontosan a felét, huszonöt évet töltöttem Magyarországon — ez alkalomból meghívom a zenémet szerető közönséget az »otthonomba«, egy meghitt esté­re.” Így invitálja közönségét Jamie Winchester ír dalszerző-előadó, akit természetesen tiszteletbeli magyarként ismerünk, hiszen élete felét valóban nálunk élte le. És persze itt is aratta sikereit, többek közt a Baba Yaga fúziós zenekarral, Hrutka Róberttel közös formá­ ciójával, szólóban és rengeteg más projektben. Egy ideje már újra szülőföldjén él, de rendszeresen visszatér, egy ilyen mérföldkőnél pedig szinte természetes, hogy Budapesten ad koncertet. Különö­ sen, mivel kilenc év után új dalokkal jelentkezik ősszel, ami egy újabb apropó műsorához a Müpában, amelyen klasszi­kus és vado­ natúj szerzemények mellett feldolgozások is megszólalnak majd, de úgy, ahogyan itt még nem hallhattuk. Az évfordulóhoz társuló személyesség egy intim fellépés formájában valósul meg, Jamie lecsu­paszítva, a dalok születését megidéző keretben, manírok és körítés nélkül adja elő azokat. „Egy olyan kihívás elé vetem magam, ahol nincsen lehetőség elbújni, nincsen »szemfényvesztés«, hanem én vagyok, a hangom, a gitárom és a kedvenc dalaim.”

Dömötör Endre

JAMIE WINCHESTER — EGY SZÁL GITÁR Jamie Winchester — ének, gitár

Fotó: Posztós János Müpa

Jamie Winchester

2020. december 27.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

KÖNNYŰ 2020. november—december

47

Grecsó Krisztián és Hrutka Róbert

Kötetlen, mégsem parttalan beszélgetéseket szakít meg időről időre néhány akkord, egy-egy futam.

48

LITERÁRIUM 2020. november—december

MEGMUNKÁLT

LEZSERSÉG

Fotó: Fényes Gábor

A Literárium Extra soron következő eseményét népszerűsíteni az olvasók körében: olyan ez, mint gyerekeknek reklámozni a hóesést. Az est résztvevői ugyanis már többször bizonyították talpraesettségüket, színpadjártasságukat: mesterségük magas színvonalú képviselői.

Grecsó Krisztián és Hrutka Róbert tandemet alkot, Vecsei H. Miklós a vázon ül. Mindhárman mesél­ nek, felolvasnak, énekelnek, zenélnek a hege­ dűs Szabó Árpád, a basszusgitáros Fehérvári Attila és az ütőhangszereken játszó Nádor Dávid tár­ saságában. Ha visszalapozunk emlékeinkben, kicsit olyannak képzelhetjük a produkciót, pon­ tosabban a találkozást, mint az egykori tévé­ műsor, a Cimbora adásait. Kötetlen, mégsem parttalan beszélgetéseket szakít meg időről időre néhány akkord, egy-egy futam. A fény­ ben állók jönnek-mennek, szabadon közleked­ nek. Nincs úgynevezett moderátor, nincsenek rendezői szünetek. Ugyanakkor azonban van, hogyne volna, egy láthatatlan kéz, amelynek mozgatóját ezeken az ajánló oldalakon oly méltatlanul ritkán szoktuk megemlíteni: a Balog Józsefé. Mert ő rendezi ezeket az este­ ket, észrevétlen eleganciával és pontossággal.

Grecsó Krisztiánról közismert, milyen jó elbe­ szélő, amivel újat nem mondtunk, hacsak ab­ ban az értelemben nem, hogy ezúttal az élő szövegre tesszük a hangsúlyokat, vagyis az írói képességeket kísérő mesélőkedvre, más szóval sztorizásra, anekdotázásra. Első kötetének címe — emlékeztetnünk kell rá, hiszen nem ma jelent meg —, nomen est omen: Pletykaanyu.

Vecsei H. Miklós verseket olvas fel, amiben ön­ magában nem lenne semmi különös, ha nem volnánk jól értesültek: az ifjúság köréből szár­ mazó információink szerint ma ő az egyik, ha nem a legjobb színész interpretátora a kortárs irodalomnak. Hrutka Róbertről pedig elég egy, az eddigiekhez hű, csöppet sem pletykaszám­ ba menő, kulisszák mögül származó hír,

miszerint Bereményi Géza is megnyalta a tíz ujját, amikor meghallotta a muzsikust munka közben.

Grecsó Krisztián legutóbbi kötete, a Magamról többet: verses, alanyi, vallomásos. Nem lehet kétséges, hogy a dalformától sem idegenkedő szövegek együttese kimondottan alkalmas a megzenésítésre. Azt sem feledhetjük el, hi­ szen köztudott, hogy Grecsó mögött megszen­ vedett évek magasodnak. Súlyos betegség tet­ te próbára, de kiállta. A tapasztalatokról több műformában is számot adott már, megrázóbb­ nál megrázóbb történeteket mondott el. Hogy a Literárium Extrában is így lesz-e, nem tudha­ tó — de sejthető.

Az írók régóta feszegetik a klasszikus irodalmi estek kereteit. Egyesek fejen állással és tűz­ fújással is kísérleteznek. Abban azonban biz­ tosak lehetünk, hogy a fenti hármas sem meg­ szakadni, sem linkelni nem fog; megmunkált lezserséggel mesélnek nekünk égi és földi dol­ gokról, amire olykor a kettes villamos is csön­ get majd egy kicsit.

Jánossy Lajos 2020. november 23.

Fesztivál Színház LITERÁRIUM EXTRA

GRECSÓ—HRUTKA TANDEM: ELSŐ ÉVRE FECSKE MÜPA SPECIAL — ZENÉS IRODALMI EST Közreműködik: Fehérvári Attila — basszusgitár Nádor Dávid — ütőhangszerek Szabó Árpád — hegedű Vendég: Vecsei H. Miklós — színművész Rendező: Balog József

LITERÁRIUM 2020. november—december

49

50

LITERÁRIUM 2020. november—december

Térey János

Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum

AKI A VÉGLETEKIG

RAGASZKODOTT A MINŐSÉGHEZ Tragikusan félbeszakadt, mégis teljes pálya – Térey János portréja és poétikája. Tizenkét tétel a Müpában.

„Viruljon négy irányban zöld özön” — ez a sor az alcíme a Vers-estek a Müpában követ­kező, decemberi műsorának, amely Térey János művészetét, szerteágazó téma­világú költészetét mutatja be. A tra­ gikusan fiatalon — negyvennyolc évesen —, 2019 júniusában elhunyt költő alakját négy képben idézik meg a Színház- és Filmmű vészeti Egyetem hallgatói Novák Eszter rendezésé­ ben: Térey arcképe mellett legmarkánsabb alkotásainak fő alakjai — Jeremiás, Paulus és a Protokoll Mátraija jelennek meg előt­ tünk tizenkét tételben.

Térey János határtalan munkabírású, szuve­ rén, független alkotó volt, aki a végletekig ragaszkodott a minőséghez, számára a „csak jó” sohasem volt elég. Bármilyen műfaj­hoz nyúlt, lett légyen az vers, verses

dráma, önéletírás vagy regény, mindegyik­ ben felismerhető mással össze nem téveszt­ hető hangja. Egyetlen sorával is pontosan tudott felrajzolni sorsot, társadalmi köze­ get és közhangulatot. Úgy volt kritikus, hogy közben érzékeny maradt. Érzékeny volt a világ, az ország, az emberek, a pálya­ társak sorsára, figyelmes és éles szemű.

Halálával pótolhatatlan veszteség érte a magyar irodalmat, életműve fájdalmasan félbeszakadt, megannyi nagy alkotása so­ sem készülhet már el. Az est szerkesztője, Bazsányi Sándor ugyanakkor kiemeli, Térey befejezetlensége ellenére „mégis mekkora teljességet hagyott ránk az életművével.

Három évtizednyi pályája hatalmas és rendkívüli műfaji gazdagságú nyomot hagyott a magyar irodalomtörténetben.”

…helyekhez, városokhoz kapcsolódó nevelődési történet bontakozik majd ki az est során a nézők előtt…

Bazsányi szándéka szerint egy olyan sajá­ tos, helyekhez, városokhoz kapcsolódó ne­ velődési történet bontakozik majd ki az est során a nézők előtt, amelyben a költemé­ nyekből, verses, epikai alkotásokból álló életmű részletei világítanak rá Térey János sajátos esztétikájára, különleges, fanyarul éles, kritikus látásmódjára. Mindarra, ami annyira egyedivé tette őt. Ahogy az élet­ műben haladunk, úgy érintünk különböző városokat is, amelyek mind meghatározó­ ak voltak a költő számára. „A főbb csomópontok: Debrecen, Újlipótváros, Svábhegy, és a nagyvilág, Drezdától Isztambulig” — ezekből és a köréjük szerveződő szövegek­ ből bomlik ki a „nevelődési narratíva”, amelyre az est épül.

Szekeres Dóra

2020. december 7. Üvegterem VERS-ESTEK A MÜPÁBAN

TÉREY JÁNOS

Közreműködők: a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói A műsort összeállította és bevezeti: Bazsányi Sándor Rendező: Novák Eszter

LITERÁRIUM 2020. november—december

51

Elsők az elsők között A 2016-ban alapított Libri-díj a magyar irodalmi élet kiemelkedő kitüntetése.

A díjátadó méltó foglalatba helyezi az arra érdemeseket, de az ünnep nem ér véget: az írók számára a közönséggel való találkozás, a pódiumon történő megszólalás a másik igazi alkalom, amikor együtt örülhetnek olvasóikkal az elismerésnek.

2020-ban Láng Zsolt a szakmai zsűri döntésének, Grecsó Krisztián pedig a közönségszavazatok eredményeképpen lett Libri-díjas.

Az est vendégei tehát ők lesznek. Láng Zsolt Bolyai című regé­ nye kivételes vállalás: epikus eszközökkel felmutatni egy eled­ dig főként tudománytörténeti jelentőségűként értékelt élet­ művet — még ha figyelembe vesszük is Németh László drámáját —, rendkívüli feladat. Láng Zsolt megbirkózott vele, nem akárhogyan. „A matematika nem lehet puszta díszlet, de a tudományos pontosságú részletek rajza nyilvánvalóan nem veheti át a fő­ szerepet sem, illetve az sem jó, ha minden patikamérlegen van kimérve. Láng Zsoltnak sikerült a faladat: nagy ívű, távlatos, ugyanakkor finom megfigyelésekben végtelenül gazdag és nem utolsósorban olvasmányos könyvet írt, amely egyszerre fejlődés-, művész-, apa-, szerelmes, utazási és történelmi regény, valamint krimi. A könyv plasztikusan mutatja be — illetve konstruálja meg — Bolyai családi viszonyait, apjával való konfliktusait, társadalmi helyzetét, utóéletét, szerelmi, sőt szexuális életének bonyodalmait, miközben a másik szálon az elbeszélő élettörténetébe is beavat, különös tekintettel egy svájci ösztöndíj idején történtekre” — írta a regényről Kőrizs Imre.

Láng Zsolt

Grecsó Krisztián Vera című regénye a közönség osztatlan tet­ szését vívta ki. A könyv, jóllehet a Lángéhoz képest más távla­ tokban, de legalább olyan bátor írói eszközökkel hódított meg egy olyan területet, amely — A Pál utcai fiúkból és az Abigél­ből vett mottók tanúsága szerint — mind az olvasmányos cselek­ ményszövés, mind a drámai ábrázolás lehetőségei szempont­ jából sok lehetőséget rejt magában. „Grecsó […] tudja jól, hogy a barátság soha nem egyszövetű, a barátságokban ugyanis a gyűlölet és a szeretet fonalait néha nagyon nehéz szétbogozni.

Ráadásul Vera soha nem akar szándékosan rossz lenni, hiszen »a dolgok egymásból következnek«. Ami a külvilág szemében spontán gonoszság, az belülről nézve az események logikus végkifejlete, hiszen, ahogy Grecsó írja, »minden lépés magában ártatlan és kikerülhetetlen«” — írta a Könyvesblogon Kiss Orsi.

Fotó: Rab Zoltán

A Libri-esten az alkotók Szakcsi Lakatos Béla páratlan zongora­ játékának kíséretében műhelytitkaikról vallanak majd, be­ pillantást engedve az oly magától értődőn csengő mondataik mögött húzódó erőfeszítésekbe — az írói munka mindennapjaiba.

Jánossy Lajos 2020. december 9.

Fesztivál Színház LITERÁRIUM EXTRA

JÓK KÖZÖTT...

LIBRI-DÍJAS ÍRÓK ESTJE Közreműködik: Láng Zsolt, Grecsó Krisztián Szakcsi Lakatos Béla — zongora Műsorvezető: Jánossy Lajos Rendező: Balog József

52

LITERÁRIUM 2020. november—december

LITERÁRIUM 2020. november—december

53

ÉRZELMES UTAZÁS Hányféle lelkiállapotot, érzelmet közvetíthet a zene? Ahányat csak át tudunk élni!

Ezúttal két eseményre invitáljuk a családokat: az egyik a félelmet és a meglepetést választja témájául, a másik megnevettet.

Akármilyen zenét hallgat is az ember, ha kellő nyitottsággal teszi, közben gyakran valóságos érzelmi hullámvasútra kerül.

Mégis, a legritkább esetben vagyunk képe­ sek arra, hogy tudatos megfigyelés tárgyá­ vá tegyük, mi is történik velünk egy-egy melódia hatására. Az Érzelmek iskolája című sorozat segít megtalálni és megformálni a megfelelő szavakat: Szélpál Szilveszter operaénekes és gimnáziumi tanár nem közép­iskolás fokon szól ifjú hallgatóságához.

A műsorokon végighaladva behatóan meg­ ismerkedünk a négy alapérzelemmel, mindvégig szigorúan zenés kísérettel.

A félelem és a meglepetés kerül egymás társaságába a novemberi alkalommal, amelyen értő magyarázat után csendül fel a zenetörténet egyik leghátborzongatóbb,

fenséges belépője, a Don Giovannihoz ér­ kező kővendég jelenete, de persze Haydn Üstdob-, avagy Meglepetés-szimfóniájá­nak delikát részlete sem maradhat ki a programból.

A digitális korszakba érve hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogyan is kezdődött ez az egész történet — mármint az emberiségé. Nem kell aggódni, a Müpa termeiben látható operarendezései­vel kisés nagykorú fiataloknak egyaránt sok örö­ met szerző Toronykő y Attila nem fogja hall­ gatóságát komor elméletekkel terhelni, mégis messzire röpít térben és időben.

Gioacchino Rossini amilyen keveset játszott, olyan pompás vígoperája, a Bruschino úr szüzséjét ugyanis a rendező a jégkorszakba helyezte.

A szerepcseréken, félreértéseken, füllen­ téseken alapuló kacagtató operát jól be­ vált, sokszor kipróbált sémák szerint írta meg az itáliai mester. A poénok ülnek, a gesztusok világosak, az énekesek pedig a hangszalagjaikon kívül színészi képessé­ geiket is kamatoztatják. A legfontosabbat majdnem elfelejtettük: a kalandos törté­ netben lényeges szerephez jut a szerelem is. Amiről végül kiderül, hogy a jégkorszak­ ban és az űrkorszakban egyaránt mindent megváltoztató ereje van.

Jászay Tamás

2020. november 8.

Fesztivál Színház MATINÉKONCERTEK

ALAPÉRZELMEK A ZENÉBEN — FÉLELEM ÉS MEGLEPETÉS

...a digitális korszakba érve hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogyan is kezdődött ez az egész történet — mármint az emberiségé.

Közreműködik: Szélpál Szilveszter — ének, műsorvezető Cseh Antal, Dani Dávid — ének Kerényi Mariann — zongora MÁV Szimfonikus Zenekar Vezényel: Dobszay Péter 2020. december 13.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem MATINÉKONCERTEK

BRUSCHINO ÚR, AVAGY A JÉGKORSZAKI SZAKIK GIOACCHINO ROSSINI OPERÁJA NYOMÁN

Közreműködik: Presto Kamaraegyüttes (művészeti vezető: Weidemann-Tóth Krisztina) Rendező: Toronykőy Attila Vezényel: Oberfrank Péter

54

CSALÁDI ÉS IFJÚSÁGI PROGRAMOK 2020. november—december

Mihályi Gábor

Múlt és jövő partjai között

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Körtánc: a Magyar Állami Népi Együttes bemutatójának címe látszólag megjelöli az irányt, hiszen a körtánc­ ban a táncosok összekapcsolódása jelentősen kor­ látozza a mozgásteret. Az alcím azonban kitágítja a kört, sőt már-már elbizonytalanít: „Valahogy… minden messze lett” Annak sem lesz könnyebb dol­ ga, aki tudja, hogy a Sirató című Márai-vers kezdő­ dik az alcímként szolgáló sorral, hiszen annyi min­ dent siratott az emigrációt válasz­tó Márai…

A Magyar Állami Népi Együttest vezető Mihályi Gábor a haza elvesz­tése által kiváltott fájdalmat tekin­ tette elsődlegesnek, elvégre a Körtánc azon művek egyike, melyek a trianoni békeszerződés százéves évfordulója alkalmából születtek meg. A „siratás” azonban messze áll tőle — helyette arra törekszik, hogy hangsúlyozza a szomszédos népekkel való össze­fogás fontosságát és természetességét.

Hiszen abban rejlett a múltunk, és abban rejlik a jövőnk.

Ily módon a múlt és a jövő partjai között táncol a Körtánc negyven táncosa, társítva egymással a ha­ gyományos néptánc és a modern táncszínházak esz­ köztárát. A magyar és a hozzájuk kötődő felvidéki, kárpátaljai, román és délvidéki táncok és muzsikák hitelességét megőrizve vendégmuzsikusokkal és énekes szólistákkal egészül ki a Magyar Állami Népi Együttes Pál István „Szalonna” vezette zenekara — de a népzene mellett Kelemen László kortárs zenéjét is magába fogadja a produkció. m.l.t.

2020. november 11.

Fesztivál Színház

MAGYAR ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES: KÖRTÁNC „VALAHOGY… MINDEN MESSZE LETT” Közreműködik: a Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara Zene: Pál István „Szalonna” Rendező-koreográfus: Mihályi Gábor

TÁNC 2020. november—december

55

A Győri Balett

56

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

TÁNC 2020. november—december

Nem

pár furcsa Bár Stravinsky nem rajongott a Bartókkal való összehasonlításért, az ellen talán neki sem lenne kifogása, ha azt állítanánk, hogy kettejük zenéje felrobbantotta a múlt század koncerttermeit. Ezúttal a balettszőnyegen mérik össze erejüket.

A Müpában az évad együttese megtisztelő címet viseli a negyvenéves Győ ri Balett, amely Stravinksy/Bartók címmel kétrészes esttel tiszteleg a nagy komponisták előtt.

A Seregi- és Harangozó-díjas Velekei László, aki nyár óta a nagymúltú csapat igazgatója és az est egyik részének megálmodója, így beszél a kezdetekről: „Nem titok, hogy Bartók-estet terveztünk a neves amerikai koreográfussal, Garrett Smith-szel, ám a vírus keresztülhúzta a számításainkat.

Biztos vagyok benne, hogy a nézők számára legalább akkora öröm lesz a Győri Balett új művészeti vezetője, Lukács András Stravinskykoreográfiája, mint amilyen kedvvel próbáljuk a darabot.”

Izgalmas párosításra számíthatunk mind zeneileg, mind a táncnyelvet tekintve: „Bartók és Stravinsky egyaránt meghatározó és rebellis figura volt, nem erőltetett tehát köztük a dialógus. Ráadásul míg Lukács András a szimfonikus balettben mozog otthonosan, én a cselekményes tánc mellett teszem le a voksomat: a Stravinsky/Bartók így lesz kompakt” — teszi hozzá.

A Movements to Stravinsky című összeállí­ tásban az orosz zeneszerző különböző mű­ veiből válogat a Seregi- és Harangozó-díjas Lukács András, aki a belőlük kihangzó har­ móniát a tánc nyelvén is megjeleníti majd.

A Bécsben 2017-ben már nagy sikerrel be­ mutatott koreográfia letisztult, szépséges munka, amely a klasszikus és a kortárs tánc elemeit egyaránt magába emeli.

Bartók klasszikusa, A csodálatos mandarin a Győri Balett történetének emblematikus darabja volt. A koreográfus Velekei László elárulja, hogy miközben tisztelettel közelít elődei munkájához, saját víziójának elmé­ lyítésén dolgozik. Hozzáteszi: míg annak idején Markó Iván messzire rugaszkodott Lengyel Menyhért történetétől, ő nem tér el tőle ilyen mértékben.

„Bartók és Stravinsky egyaránt meghatározó és rebellis figura volt, nem erőltetett tehát köztük a dialógus.”

„Szürreálisnak tűnhet a közeg, ahová elképzeltük a mandarin históriáját, de bízom benne, hogy a nézők felfedezik és elfogadják azokat a kapcsolódási pontokat, melyek a saját világunkhoz közelítik a darabot” — meséli Velekei László, aki a látványvilágról és a koncepcióról így beszél: „Valahol egy nagyvárosi metrómegállóban járunk, ahol négy fiatal szó szerint mindent megtesz azért, hogy hozzájusson a napi mámorhoz.

Mélyen a földfelszín alatt vagyunk, ahol nincs értelmük a hagyományos erkölcsi normáknak: a patkányodú távol esik az idilltől.

A keleti kultúra lényegét megtestesítő mandarin egymaga kerül szembe a sötétben, a társadalom perifériáján élő számkivetettekkel. Bármilyen kilátástalan is a küzdelem, ő nem adja, nem adhatja fel könnyen.”

Jászay Tamás

2020. november 26., 27.

Fesztivál Színház GYŐRI BALETT

STRAVINSKY/BARTÓK

TÁNC 2020. november—december

57

ÖSSZEFÜGGÉSTELENÜL Hogy a filmművészet tükrözi-e kora valóságát, tudja a fene.

Az viszont valószínű, hogy a filmek többnyire azokra az aktuális gondolatokra kérdeznek rá, amelyek éppen akkor az emberek fejében gomolyognak. S bár történelemkönyvet írni a filmek alapján kockázatos vállalkozás lenne, a mozgókép elég pontosan őrzi egy kor — és természetesen kultúra — félelmeit,

Blöff

szorongásait, vágyait, tárgyi és eszmei divatjait.

58

MÜPAMOZI 2020. november—december

Az elmúlt két évtized brit szatíráit nézve, elemezve sok minden érthetővé/érezhetővé válik abból, ami tör­ tént. Történik. A Müpamozi Very British sorozatának korábbi darabjai — a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évekből — klasszikus szatírák voltak. Gúnyrajzok, ame­ lyek kifigurázták az előítéleteket, a rangkórságot, a bürokráciát, a saját szabályaiba dermedt társadalmi gépezetet, a manipulációt, az atomjaira hulló családot, az önmagában tetszelgő és egyre agresszívabb hatalom­ ipart. És ez a fajta rendszerkritika éles eszűen muta­ tott és nagyított fel összefüggéseket. A 21. század filmjei kissé mások. Nem csupán arról van szó, hogy a mobiltelefónia és az internet megváltoztatta a dra­ maturgiát — ahogy alapjában az életünket is.

Világvége

Minden feldarabolódik és többé nem illeszthető vissza a nagyobb egészbe. Itt van például Guy Ritchie remek filmje, a Blöff (2000). Végtelenül humoros, a törvény határán innen és túl — inkább túl — lézengő karakterek népesítik be, akik furmányos terveket eszelnek ki, hogy meggazdagodjanak. Hogy átver­jenek másokat.

Hogy túléljék a maguk kiagyalta trükköket. Aztán va­ lahogy mégis mindig önmagukat verik át. Vicces?

Nagyon. Annyira, hogy közben megfeledkezünk a tör­ vény hiányáról. Mindenki csibész és gazember. Kinek kellene szurkolnunk? A különféle zsiványokat egymás­ hoz mérjük. Ráadásul az őket megjelenítő színészek — Brad Pitt, Benicio del Toro, Vinnie Jones, Jason Statham — igen jók. Ez egy ilyen, öntörvényű kis univerzum.

Ahogy haladunk előre az időben, úgy furcsulnak a brit szatírák. Az általuk bemutatott világ kom­fortosabb, a konfliktusok kellemetlenséggé szelídülnek, a „morális dilemmák” jelzős szerkezetből kikopik a jelző, hiszen egyre töpörödik az a közösség, amely bármiféle morál hordozója lehetne, és egyszemélyes erkölcsöcskék kezdik belakni az elméket. Komfortos és inkoherens világ rajzolódik ki előttünk. Megpuhultak volna az al­ kotók? Vagy épp ellenkezőleg: azt szeretnék, hogy a nagyra becsült néző méltóztassék észrevenni, hogy miközben az online világba költözik és személyes

érzelmei, véleményei, indulatai kalitkájába/buborékába zárkózik, lemond a valóságról. Még az is meglehet, hogy ez a gondolat csak akkor jön át, ha meghitt monitorunk helyett moziban, másokkal együtt nézzük a filmeket.

A Müpamozi Very British sorozata egyfajta áttekintést is adott és ad a legkiválóbb brit komikusok egymást váltó nemzedékeiről. Peter Sellerstől Peter Cookon és Malcolm McDowellen át jutunk el Simon Pegghez, a jelen egyik legfelkapottabb színészéhez. A sorozat két utolsó darabjának ugyanis ő a főszereplője. A brit szatírák világképének változásáról elég sokat elárul, hogy mindkét film a világvége baljós gondolatával ját­ szik el. Csakhogy ezek másfajta világvégék, mint egy­ kor a Dr. Strangelove-ban felvillantott totális atom­ háború. A Világvége (2013) butuska haver-filmnek indul. Öt egykori jóbarát húsz év múltán visszatér szülőváro­ sába, hogy végig­­vedelje azt a piatúrát, amelyet egykor nem sikerült. Ez a város azonban már nem egészen ugyanaz. Pontosabban fogalmazva: itt már minden kocsma egyforma. Az emberek is. Akik nem is embe­ rek… A viccesen induló történet mögött új szorongások bújnak meg: hogyan élhetünk egy túlszabályozott MÜPAMOZI 2020. november—december

59

világban, amely megóv bennünket minden veszede­ lemtől, hibától, cserébe csupán azt követelve, hogy mondjunk le a döntésről? És tényleg, miért is ne ru­ házhatnánk át tévedni képes szabad akaratunkat a té­ vedni nem képes mesterséges értelemre? Ha innen nézzük, Edgar Wright filmje már egyáltalán nem a nosztalgia-vezérelt lerészegedés vígjátéka. Kérdés, hogy ezek a kicsit lepukkant, megpohosodott, az es­ tablishmentbe beépült csávók képesek-e megváltoz­ tatni sorsunkat.

Megtehetek bármit

…hogyan élhetünk egy túlszabályozott világban, amely megóv bennünket minden veszedelemtől, hibától, cserébe csupán azt követelve, hogy mondjunk le a döntésről?

A sorozat zárófilmjének rendezője Terry Jones, aki nemrég halt meg. Ő volt a fél évszázada indult Monty Python Repülő Cirkusza egyik oszlopa — íróként, rende­zőként, színészként. (Pici ironikus utalás, hogy a Galaktikus Tanács különösen visszataszító alakjai a Pythonok hangján szólalnak meg.) A Megtehetek bármit (2015) afféle vicces sci-fiként indul. A Galaktikus Tanács — ne áldassék az ő neve! — kiválaszt egy földi lényt (Simon Pegg), hogy teljhatalmat adva neki, mér­ legelje tetteit, döntéseit, majd ennek alapján döntsön, érdemes-e az emberiség a fennmaradásra. Tegyük fél­ re a bibliai utalásokat, koncentráljunk a legaktuálisabb kérdésre! Alkal­mas lehet-e ez a szürke, szomorú lúzer az emberiség képviseletére? Bár ha belegondolunk, ma online egyetlen ember is megrengetheti a tőzsdét.

A világot. Lehet, hogy bölcsebben tennénk, ha a kutyák­ ra bíznánk a döntést?

Réz András

2020. november 9., december 7., 21.

Előadóterem MÜPAMOZI VERY BRITISH — SZATÍRÁK ÉS GROTESZKEK

BLÖFF; VILÁGVÉGE; MEGTEHETEK BÁRMIT

Közreműködik: Réz András — házigazda

60

MÜPAMOZI 2020. november—december

MÜPA × LUMU

KÉT ÉLMÉNY EGY JEGGYEL! Müpa jeggyel a Ludwig Múzeumba

Érvényes Müpa jeggyel egy tetszőleges alkalommal* a Ludwig Múzeumba is ingyenesen ellátogathat. * Az előadás napjáig

mupa.hu61

MÜPAMOZI 2020. november—december

62

MÜPA CSAK EGY VAN 2020. november—december

Fotó: Mats Lundqvist

Ahol te vagy, ott vagyunk mi is

Az elmúlt hónapokban ezzel a mottóval szólította meg közönségét a Konserthuset Stockholm, melynek honlapján bármikor és bárhonnan ingyenesen elérhető Konserthuset Play elnevezésű szolgáltatásuk – az elmúlt évek hangversenyeiről száznál is több felvételt kínáló online koncert­ terem, amely akkor is felkereshető, ha személyesen nem jutunk el a nézőtérre.

A járványhelyzet Stockholmban is kihí­vások elé állította az intézményt: a 2020/2021-es szezon programjai, a fellépők személye, az előadások körülményei folyamatosan változnak. Az évad úgy indult, hogy a ter­ mekben — a muzsiku­sokon kívül — legfel­ jebb ötven fő foglal­hatott helyet (egymás­ tól természetesen tisztes távolságban ülve), de az előadások nagy részét élőben lehetett követni a Konserthuset honlapján.

Bár ez az év finoman szólva sem nyújtott kedvező feltételeket hozzá, a Konserthuset már jó ideje arra törekszik, hogy ne „csupán” koncertterem legyen, hanem olyan találko­ zási pont, amelyet bárki felkereshet — kiál­ lítások, előadások, szemináriumok várják azokat, akik a zenei találkozások mellett elmélyülésre vágynak, vagy többet szeret­ nének megtudni az őket körülvevő világról. És ha már szóba került az elmélyülés és a világ megismerése: van egy évente vissza­ térő rendezvény, amelynek 1926 óta (két háborús évet leszámítva) a Konserthuset ad otthont: a Nobel-díjak átadásának ünnep­sége. Ilyenkor a nagyterem átalakul, a virágokkal feldíszített színpadra kék sző­ nyeg kerül, ezen foglalnak helyet a Svéd Tudományos Akadémia tagjai, a díjazottak és a királyi család, a Stockholmi Filharmo­ nikus Zenekar muzsikusai pedig a kóruserkélyen erre az alkalomra épített pódiumról játszanak. A felettük lévő orgonára Svéd­ ország és Norvégia színeiből összeállított szalagcsokor kerül, a Nobel-díj 1895-ös alapí­ tásakor ugyanis Svédország és Norvégia még perszonáluniót alkotott (ezért is tartják a Nobel-békedíj átadását mindig Oslóban).

Az épület falainak színe miatt „kék koncert­ teremnek” is nevezett Konserthuset 1926-ban nyílt meg, megépítésével méltó helyet akartak biztosítani a Nobel-díjak átadá­ sának, valamint az 1902-ben alapított és az első két és fél évtizedben különböző, nagyzenekari koncertek megrendezésé­hez nem ideális helyszíneken működő Stockholmi Filharmonikus Zenekarnak (akkori nevén Stockholmi Koncertegyletnek).

Az építészeti pályázatot Ivar Tengbom nyerte, aki görög templomra emlékeztető épületet emelt a Hötorget piaci bódéi mel­ lett. A Konserthuset a város egyik legszebb neoklasszicista épülete lett, mely egy olyan korszak képviselője, amelyben a demokrácia eszméje erősen élt, és inspirációját annak bölcsőjéből, Athénból merítette. Ezt tükröz­ te az is, hogy a közönség minden tagja ugyanazon a bejáraton keresztül léphetett az épületbe, bárhová szólt is a jegye, az első sorokba vagy a legfelső szintre. (Nem volt ez mindenütt így, a stockholmi Királyi Színház­ ba vagy a Svéd Királyi Operába a különböző társadalmi osztályok tagjait csak szétvá­ lasztva, külön-külön kapukon engedték be.)

A majdnem 1800 fős befogadóképességű nagyterem mellett egy 460 fős kamara­terem is található, mely nevét Isaac Grünewaldról, a falain látható festmények alkotó­járól kap­ ta. A bensőséges hangulatú terem oldalait görög mítoszokból és a zene történetéből vett képek díszítik, az egyik sarokban pél­ dául Beethoven alakját fedezhetjük fel, a mennyezeti freskón pedig Apolló, a Nap és a zene istene egy lyra napsugarakból font húrjain játszik. A harmadik emeleti

Tanácsterem egykor a Konserthuset legen­ dás igazgatója, Johannes Norrby irodája volt, impozáns mahagóniasztalánál szám­ talan világhírű karmester és szólista vette át — készpénzben — honoráriumát, melyet előtte a cserépkályha ajtajában elhelyezett széfben őriztek.

Az épület tetőterében még egy kis előadó­ terem bújik meg, a korábban csak próba­ teremként üzemelő, az 1994-es felújítás óta Tor Aulin nevét viselő Aulin Auditorium.

A 19—20. század fordulóján élő karmesterzeneszerző-hegedűművész a svéd zenei élet kiemelkedő alakja, a filharmonikusok egyik alapítója, legelső koncertjének diri­ gense volt. Ennek a legelső koncertnek a programját is megtalálhatjuk a Konsert­ huset honlapján elérhető archívumban, melyben összesen több mint huszonnégy­ ezer hangverseny műsora és előadói szere­ pelnek: 1902-től 1926-ig még csak a zene­ kar, 1926-tól már a Konserthuset összes koncertjének programjai között böngész­ hetünk. Ez utóbbiak gerincét is a Stockholmi Filharmonikusok tevékenysége alkotja, és nem mehetünk el szó nélkül az együttes történetének magyar vonatkozása mellett sem: a zenekar életének egyik legfonto­ sabb időszaka volt az 1966-tól 1974-ig tartó szűk évtized, amikor a vezető karmesteri tisztet Doráti Antal töltötte be — az archí­ vumban 320 koncertet találhatunk, ame­ lyet ő vezényelt. Karmester és együttese rengeteget dolgozott játékuk tökéletesíté­ sén, és a Doráti által vezetett európai, illet­ ve amerikai turnék jelentősen hozzájárul­ tak a zenekar nemzetközi elismeréséhez.

Magyarszéky Dóra

A Konserthuset a város egyik legszebb neoklasszicista épülete lett, mely egy olyan korszak képviselője, amelyben a demokrácia eszméje erősen élt, és inspirációját annak bölcsőjéből, Athénból merítette.

MÜPA CSAK EGY VAN 2020. november—december

63

Würtz Klára

WÜRTZ KLÁRA Zongoraművész

Amikor a Müpa gazdag kínálatát böngészve megláttam, hogy Philippe Herreweghe vezény­li Beethoven 2. es 5. szimfóniáját, egy Kosztolányi-gondolat jutott eszembe.

Nem kell a seb körüli vért kárminpiros festékkel bekenni, hogy drámaibb hatást kelt­ sen. Herreweghe biztosan nem fog festékhez nyúlni. Az individuális, romantikus mű­ vészideállal szemben ő a barokk kor sok hangszeren játszó, sokoldalú muzsikusának mai képviselője, akinek a zenélés egyfajta szolgálat volt. A hetvenes évek historikus zenei mozgalmának nagy alakjaként ötven évet töltött többek között Bach zenéjének tanulmányozásával. Azt hiszem, ez kellő alázat nélkül nem lett volna lehetséges.

Azért ajánlom Herreweghe Beethoven-koncertjét, hogy az ő közvetítésével Beethovent hallgathassák. Remekműveket — ez alkalommal sok meglepetéssel és talán eddig nem hallott összefüggések, részletek felfedezésének ígéretével is.

2020. november 17.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

PHILIPPE HERREWEGHE ÉS AZ ORCHESTRE DES CHAMPS-ÉLYSÉES

VÁRJON DÉNES Lehet, hogy zongoraművészként elfogult vagyok, de számomra talán nem is létezik izgalmasabb zenei utazás, mint Beethoven harminckét zongoraszonátája. Mindegyik jellegzetes önálló arcéllel rendelkezik. Rögtön az op. 2-es három szonáta a szerző három gyökeresen más oldalát mutatja meg. Ahogy haladunk tovább az időben, ez az érzés csak fokozódik. Hihetetlen erők, energiák, küzdések, de fantasztikus humor és kitárulkozások is jellemzik ezt a gigantikus, emberi ésszel szinte felfog­ hatatlan, mégis annyira emberi életművet. Az utolsó szonáták pedig egy olyan telje­ sen új világba vezetnek, ahová Beethoven előtt senki nem jutott el, senkinek nem volt kulcsa az emberi lélek ilyen magasságaihoz, mélységeihez. Kívánom, hogy minél többen át tudják élni ezt az élményt, amely az op. 2-es f-moll szonáta rakétatémájá­ tól az op. 111 Ariettájának elhaló utolsó C-dúr akkordjáig vezet.

Várjon Dénes

Fotó: Kondella Mihály, Zeneakadémia

Zongoraművész

2020. november 21–22.

Fesztivál Színház

BEETHOVEN SZONÁTA HÉTVÉGE I–IX.

PÁLVÖLGYI GÉZA Zeneszerző, billentyűs, Tátrai Band

Pálvölgyi Géza

Engem mindig a kíváncsiság csalogat egy koncertre. Hol tart napjainkban zeneszer­zés és hangszeres játék terén a szaxofonzseni, Branford Marsalis? Mit fogunk hallani, melyik arcát mutatja meg végtelenül színes zenei palettájáról? Öccsével, Wynton Marsalis trombitaművésszel minden elképzelhető zenei elismerést megkaptak, köztük tizenhárom Grammy-díjat is. De Branford Marsalis különbözik minden más muzsikustól: ő átjárót talált az egymástól eltérő zenei stílusok között. Olyan erős, saját utat járó zenei egyéniség mellett, mint Sting, tudott szaxofonjátékával, finom zenei ízlésével iránymutatóvá, stílusteremtővé válni. Az An Englishman in New York című Sting-dal szopránszaxofon-kísérete ma már tananyag a legelismertebb jazzegyetemeken. Biztos vagyok abban, hogy ehhez a töretlen pályához illő, ritka élmény lesz a Müpában Marsalis és barátai koncertje.

2020. december 9.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem JAZZLEGENDÁK

BRANFORD MARSALIS ÉS BARÁTAI 64

HULLÁMHOSSZ 2020. november—december

KÖZÖSSÉGI MÉDIA

KÖVESSEN MINKET ONLINE IS!

mupa.hu65

Hrutka Róbert

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

„…intellektuális punkzenekar voltunk: Juhász Gyula-kötettel lófráltunk a téren...”

MOST MÁR ELÖL

IS SZERETEK ÁLLNI Alig van olyan műfaj vagy stílus, amelyben HRUTKA RÓBERT ne próbálta volna ki magát az elmúlt évtizedekben. Az indulás nehézségeiről és a szabad választás szépségeiről mesélt.

Gyerekként már zenélt. Természetes volt a korai indulás?

Korántsem: kisgyerekként gyakorlatilag elvesz­tettem a hallásomat, a műtét és a lábadozás után évekig jártam vizsgála­ tokra. Az orvos azt mondta, hogy a hallá­ som olyan, amilyen, legfeljebb nem lesz belőlem zenész. Sokat voltam egyedül, és a hangszerek társaságában jól éreztem magamat.

Vagyis autodidakta módon kezdett zenélni.

Igen, de aztán jött a zongoratanár, majd belekaptam sok hangszerbe, következett a harmonika, a szájharmonika, a pengetősök.

66

HATÁRSÉRTŐK 2020. november—december

Tizenhárom évesen jött a nagy áttörés, amikor a próbateremben megláttam egy fiúnál egy vasalódeszkából eszkábált elektromos gitárt.

A nyolcvanas években járunk. Ekkor átlépett egy újabb határt: punkzenész lett.

Ez vagányul hangzik, de én voltam a fiú, aki csak ült a sarokban. A zenélés öröme miatt csatlakoztam, meg aztán mi amúgy is intellektuális punkzenekar voltunk: Juhász Gyula-kötettel lófráltunk a téren...

Hamar többet akartam: elkezdtem jazzt tanulni, hangszerelést, és rájöttem, hogy a zene lesz az életem.

A pályáját nézve mintha mindig elégedetlen lenne azzal, amit épp csinál.

Sokaknak köszönhetek sokat, de itt Lerch Istvánt emelem ki, aki meghívott a Supergroupba, ami után rengeteg aján­ latot kaptam. Érdekes időszak volt: keve­ sen gondolkodtak közös zenélésben, de professzionális stúdiózenészként akár évi félszáz albumot is fel lehetett játszani. Har­ minc körül kezdtem saját zenéket is felven­ ni, majd jöttek és jól működtek a reklámze­ nék, közben a filmes és színházi munkák is megtaláltak. Jamie Winchesterrel sokáig zenéltünk együtt, talán mondhatom, hogy 2008-ban a csúcson hagytuk abba. Fontos lett Bereményi Géza barátsága is, aminek a Für Anikóval közös lemezeink is köszön­ hetőek. És persze ott vannak az újabb albu­ mok Udvaros Dorottyával, Tompos Kátyával.

Mindeközben a koncertek is megmaradtak.

Igen, mert csak ott kapom meg, amiért való­ jában zenélek. A harmadik szám után már tudom, hogy hová fog kifutni az az este...

Szeretem a háttérben állva összerakni és figyelni, hogy működik az egész, de ma már elöl is szeretek állni. Nagyképűség nélkül mondhatom, hogy megtanultam a recep­ tet, de a sok irány mutatja, hogy valójában a kihívások vonzanak.

A GRECSÓ KRISZTIÁNnal közös albuma újabb kihívás?

Büszke vagyok Krisztián barátságára.

Reme­kül kommunikál, miközben imponál a szerénysége, az alázata. Az is tetszik, hogy milyen sokat merít a múltjából, az életéből. És ma már zenészként is szé­ pen helyt áll. A Müpában közös estünk alapja a lemezünk, de keveredni fog benne színház és zene, próza és líra.

Jászay Tamás 2020. november 23.

Fesztivál Színház LITERÁRIUM EXTRA

GRECSÓ—HRUTKA TANDEM: ELSŐ ÉVRE FECSKE

MÜPA SPECIAL — ZENÉS IRODALMI EST Közreműködik: Fehérvári Attila — basszusgitár Nádor Dávid — ütőhangszerek Szabó Árpád — hegedű Vendég: Vecsei H. Miklós — színművész Rendező: Balog József

67

Az élmény összeköt!

68

KLASSZIKUS 2020. november—december

mupa.hu