Müpa Magazin 2017/2018 évad 1. szám

Ing yenes időszaki kiadvány • XII. évfolyam, 4. szám, 201 7. augusztus–október

magazin

müpa

élet • stílus • művészet

www.mupa.hu

Kedves

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Közönség!

José Ángel López Jorrín

Meggyőződésem, hogy nekünk, spanyoloknak Önökkel, magyarokkal legfontosabb közös vonásunk a kultúra és a gasztronómia iránti szeretet.

Amióta Magyarországon élek, személyesen győződhettem meg arról, hogy semmi sem szimbolizálja jobban a magyar hagyományokat, mint azok a pillanatok és órák, amikor a családok összegyűlnek egy-egy finom ebédre vagy vacsorára – amihez persze a jó bor is hozzátartozik. Egy ilyen programhoz bármely spanyol bármikor boldogan csatlakozik! A művészetek iránti rajongás hasonlóan közös vonásunk: országainknak e téren is régmúltra visszanyúló hagyományaik vannak. Ezt a Magyarországot és Spanyolországot összekötő hidat, a kultúráink közötti szoros kapcsolatot a lehető leglátványosabban reprezentálja az a fesztivál, amelynek keretében Spanyolország mutatkozik be a Müpában, szeptember 17. és 25. között.

Fotó: Diplomacy & Trade

Az Európai Hidak fesztiválon olyan művészek várják Önöket, akiknek produkciói reményeim szerint ugyanolyan nagy lelkesedést keltenek majd azok körében, akik Magyarország legrangosabb koncertközpontjába látogatnak, mint amilyet én érzek neveik hallatán. Paco de Lucía feledhetetlen emlékét idézi az Eduardo Sierra Trio, felhangzanak Jorge Pardo vibráló jazzfutamai, Magdalena Kožená és Antonio El Pipa pedig arról gondoskodik, hogy a flamenco kedvelői se csalódjanak. A filmbarátokat Almodóvar-ciklus várja, megemlékezünk Federico García Lorcáról, és a programsorozatra a kiváló Budapesti Feszti­vál­zenekar ez alkalommal spanyol műveket bemutató koncertje teszi majd fel a koronát. Bizton állíthatom, nagyszerű válogatással emlékezünk meg arról, milyen sok közös van bennünk, ezzel is erősítve a minket összekötő hidakat, és ünnepelve a közös európai otthont, melyben élünk.

Várjuk Önöket az Európai Hidak – Spanyolország fesztivál eseményeire!

José Ángel López Jorrin, a Spanyol Királyság magyarországi nagykövete (Fordította Petrányi Judit)

2017. augusztus–október nyitány

16

Magdalena Kožená

18 Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Fotó: Jiri Sláma

12 Tan Dun

03 „A kortársat érdemes 20 04 tágan értelmezni” 06 Három mű – három világ 22 Thomas Quasthoff EURÓPAI HIDAK 2017 – SPANYOLORSZÁG új jazzprojektje 24 Ibéria 08 A Közel-Kelet üzenete 26 Menny és pokol között 12 Fúziós szobazene tömegeknek 28 CAFe BUDAPEST

Nyitány Tartalom Horizont

KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL

KLASSZIKUS

Eötvös Péter

JAZZ

Örömünnep Jazzrajongók – a második évad Széttört álmok – újraélve

38 40 42

MŰVÉSZBEJÁRÓ

„…a jazz-zenészek szeretik a Müpát…”

Kultlabirintus 14 Közös dolgaink 32 VILÁGZENE Egy titkos nyelv 16 Beethoven – fiatalosan 36 Kilépni Spirálködök, üstökösök 18 a klasszikus körből

44

46

I M P R E S S Z U M

Müpa Magazin A MÜPA ingyenes kiadványa

Alapító: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Káel Csaba vezérigazgató Főszerkesztő: Csengery Kristóf

44

Fotó: Bernd Brundert

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

24

Szerkesztőség: Papageno Consulting Kft. 1061 Budapest, Paulay Ede u. 50.

E-mail: szerkesztoseg@papageno.hu Felelős kiadó: a Papageno Consulting Kft. ügyvezetője Nyomda: Pátria Nyomda Zrt. Megjelenik 18 000 példányban HU ISSN 1788-439X Müpa: 1095 Budapest, Komor Marcell utca 1.

Telefon: (+36-1) 555-3000 E-mail: info@mupa.hu A szerkesztés lezárult: 2017. augusztus 3.

Thomas Quasthoff

LITERÁRIUM

MÉLYVÍZ, CSAK ÚSZÓKNAK

Kétely és bizonyosság 52 Barokk hangsáv Závada Péter versei 54 HULLÁMHOSSZ

CSALÁDI ÉS IFJÚSÁGI PROGRAMOK

Képzettársítások

62

www.mupa.hu

Stratégiai partnerünk:

Németh Anikó • Kasza Emese • Zoób Kati 64

MÜPAMOZI

Tabudöntögető polgárpukkasztás

A címlapon: Zubin Mehta Címlapfotó: Alberto Conti A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Szakcsi Lakatos Béla

56

Stratégiai médiapartnereink:

HATÁRSÉRTŐK

Személyre 58 szabott hagyomány

66

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

KULISSZA

A minőség ára

60

Emberi Erőforrások Minisztériuma

A Müpa az új évadban is

Alpár Balázs és a Fugato Orchestra

meglepetést szerez

Fotó: Posztós János, Müpa

A 2017/18-as évad kezdetétől a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem­ ben újonnan felvett szignálok köszöntik a Müpába érkezőket. Az intézmény nem válik meg a tíz éve ismert dallamoktól: azok szeptembertől a szerző, a Fugato Orchestrát vezető Alpár Balázs jóvoltából újrahangszerelt változatban hallhatók az előadások idején, valamint a Müpa rádiószpotjaiban. A megújult hangarculat teljes hosszúságú zeneszámai a media­­zene.hu honlapon hallgathatók meg.

A meglepetés ereje ihlette a Müpa – első látásra kampányt is, amelynek főszereplői olyan emberek, akik kamerák előtt ismerkednek meg a Müpa 2017/18-as programjával, és azonnal meg is osztják első benyomásaikat.

A sorozat augusztustól követhető a Müpa közösségi csatornáin. Nem titkolt célja az ismeretterjesztés és a felfedezés élményének népszerűsítése. A kisfilmek a nézők első, kendőzetlen őszinteségű reakcióit örökítik meg egy-egy műfajjal és előadással kapcsolatban.

Ismét keressük a legtehetségesebb fiatal kritikust A Müpa a 2016/17-es évadban rendezte meg első ízben a Karc kritikaíró pályázatot, ahová azok küldhették be írásaikat, akik harminc évnél fiatalabbak, és a felsőoktatásban tanulnak. A beérkezett munkákat elbíráló szakmai zsűrit Radnóti Sándor esztéta vezette. A díjnyertes szöveget, Merényi Péter Barokk hangsáv című írását e számunk Mélyvíz, csak úszóknak rovatában teljes terjedelmében közöljük. A Karc kritikaíró pályázat a 2017/18-as évadban ismét várja a véleménnyel bíró, írni vágyó fiatalok munkáit, részletek a www.mupa.hu/rolunk/karc oldalon olvashatók.

A Karc díjazottjai Radnóti Sándorral, Weyer Balázzsal és Káel Csabával

A Rádiózenekar sikere Részben a Budapesti Wagner-napok sok éve tartó nemzetközi sikeré­nek is köszönhető, hogy az idei Ravello Fesztivál nyitóhangversenyén a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara léphetett fel Fischer Ádám vezény­letével. Olaszország egyik legnagyobb múltú nyári fesztiváljának első koncertjén a zenekar kizárólag Wagner-operák részleteit adta elő: a koncerten A walkür első felvonása, valamint a Siegfried harmadik felvonásának harmadik képe szólalt meg Elisabet Strid, Daniel Brenna és Sebastian Pilgrim közreműködésével. A Budapesti Wagner-napok jövőre június 7–17. között várja az érdeklődőket: a közönség a Trisztán és Izoldát tekintheti meg Cesare Lievi vadonatúj rendezé­sében, a régi sikerek közül pedig ismét találkozhatunk Matthias Oldag Tannhäuser- és Kovalik Balázs Bolygó hollandi-rendezésével.

Fischer Ádám

06

horizont 2017. augusztus–október

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

a Ravello Fesztiválon

2017. augusztus–október Kocsis Zoltán 1952–2016

7

ibéria

Európai Hidak 2017 – Spanyolország

Mercedes Peon

08

európai hidak 2017 – Spanyolország 2017. augusztus–október

Tőlük kaptuk a flamencót, Pedro Almodóvar filmjeit, de még Bánk bán Melindáját is: az Európai Hidak fesztiválja idén Spanyolországot állítja a középpontba. Felfedezések – messze túl a spanyolviaszon.

Antonio El Pipa

„Bús donna barna balkonon / mereng a bíbor alkonyon” – Babits Mihály jóvoltából ez a költői kép élhet bennünk a spanyol világról, amely a földrajzi távolság ellenére valahogy mégis oly közel áll hozzánk, magyarokhoz. Babits villanásnyi zsánerképe mellett persze ezernyi más személyes és olvasmányélményből, hangulatból és hangzásból állhat össze a magunk spanyol mozaikja. Don Quijote és Gaudí, García Lorca és Dalí, Goya és Picasso, a bikaviadal és az Alhambra, de Falla és a két Iglesias: mind-mind részei a spanyol kultúráról és Spanyolországról meglévő képzeteinknek. Ezeket a képzeteket persze át- meg átszínezi az a köztudott tény, hogy ami számunkra egységesen spanyolnak tetszik, azt helyben hol andalúznak, hol katalánnak, hol baszknak, hol meg kasztíliainak ítélik. Ezt, úgy lehet, a legkönnyebben a profi futball terén észleli a külső szemlélő, ám közelebb lépve ez a sajátosság éppúgy e világ kiismerhetetlen, de megismerésre csábító gazdagságáról tanúskodhat számunk­ra, akárcsak az egyetemes kultúrába beépült spanyol motívumok, nevek és alkotások hosszú sora.

Az Európai Hidak fesztiválja idén a Kolumbuszt felfedezőútjára indító Spanyolországot fogja felfedeztetni velünk. A híd ezúttal egy olyan kultúra felé vezet majd minket, amelynek tán legfőbb történelmi jellegzetessége éppen az, hogy képes volt meghódítani, spanyol nyelvűvé tenni és utóbb maga mellé emelni egy egész új világot. A birodalomalkotó Spanyolország II. Fülöp-i és cervantesi „aranyszázadát” politikailag hanyatlóbb, ám kulturálisan kitartóan termékeny korok követték. Például akkor, amikor a helybéli és a Pireneusi-félszigetre csábított olasz komponisták (mint például Domenico Scarlatti) megteremtették a barokk zene ibériai virágkorát, melyről a nagyszerű Magdalena Kožená koncertje (szeptember 17.) éppúgy mintát ad majd, akárcsak a Budapesti Fesztiválzenekar Régizenei Együttesének tematikus programja (szeptember 28.)

De ugyanígy, izgalmas változatosságát érzékeltetve jut majd elénk a fesztivál napjaiban a spanyol kultúra 20. századi és jelenkori bősége is. Így fedezhetjük fel önmagunk számára a többarcú flamenco sokadvirágzását, vagy éppenséggel a Ttukunak, vagyis Sara és Maika Gómez koncertjén (szeptember 23.) megszólaló baszkföldi népi ütőhangszeres muzsikát, a txalapartát. Valamint megismerhetjük a spanyol kortárs zeneszerzők középgenerá­ ció­jának három reprezentatív szerzőjét: a BFZ Kortárs Zenei Együttesének hangversenyén (szeptember 29.) egy-egy műve által képviselt baszk Ramon Lazkanót, a valladolidi Alberto Posadast és a katalán Hèctor Parrát. No és lepereghet majd szemünk előtt sokunk kedvenc kortárs spanyol művésze, Pedro Almodóvar tavalyi filmje, a Julieta is, a rendező markánsan személyes jegyű és egyúttal oly szenvedélyes univerzumának legfrissebb darabjaként.

A flamenco, amely eleinte talán turistacsalogató egzo­ tikumnak tűnhet, valójában változatos etnikai hátterű hagyományok valóságos olvasztótégelye, tánc, ének és zene együttesének komplex és szinte kiismerhe­ tetlenül gazdag rendszere. Ezt a komplexitást fogja körvonalazni számunkra a fesztivál több eseménye is, ahol a flamencónak főszerep jut majd. Így lesz ez Mag­ dalena Kožená koncertjén éppúgy, mint a Cordança Flamenco Táncegyüttes fellépésén (szeptember 30.), vagy a gitáros Eduardo Trassierra triójának program­ ján (szeptember 23.). S hogy a flamenco mindmáig termékeny kapcsolatra képes lépni az újabb és újabb külső hatásokkal, arról az „új flamenco” mozgalmának egyik zászlóvivője, a fuvolán és szaxofonon egyaránt bámulatosan játszó Jorge Pardo Djinn című koncertje 2017. augusztus–október (szeptember 18.) győzhet majd meg mindnyájunkat.

európai hidak 2017 – Spanyolország

09

Bernarda Alba

A híd ezúttal egy olyan kultúra felé vezet majd minket, amelynek tán legfőbb történelmi jellegzetessége éppen az, hogy képes volt meghódítani, spanyol nyelvűvé tenni és utóbb maga mellé emelni egy egész új világot. És megjelenik majd a fesztivál programján a 20. századi spanyol történelem tragikuma, a régi világ díszletei közepette véresen vajúdó modernitás is, méghozzá e korszak világirodalmi óriása, Federico García Lorca révén. „Mert szeretett Hispánia / s versed mondták a szeretők – / mikor jöttek, mást mit is tehettek, / költő voltál, – megöltek ők.” – írta róla helytállóan és egyszersmind keserű iróniával Radnóti Miklós, miután a spanyol irodalmárt (s nem mellesleg festőt és zeneszerzőt!) saját polgárháborúzó honfitársai kivégzőosztag elé állították. Életművét most a Literárium sorozat különkiadása (szeptember 25.) idézi majd, zeneszó, képek és

10

európai hidak 2017 – Spanyolország 2017. augusztus–október

filmrészletek kíséretében, szerephez juttatva többek közt Debussyt, Dalít és Buñuelt is. Vala­ mint 2011 után újra előadásra kerül majd García Lorca drámája, a Bernarda Alba háza is – Michael John LaChiusa izgalmas zenés színházi változatában, Böhm György rendezésében (szeptember 22.).

Egy nagy kultúra remekművei, reprezentatív vagy éppenséggel atipikus alkotásai várnak tehát majd ránk szeptember második felében, a Müpában. Igazán nem kell hozzá a spanyol etikett feszes udvariassága, hogy kötelezőnek érezzük a megjelenést a fesztivál eseményein.

László Ferenc

2017

09 17 – 30

2017

09 17

2017

09 18

Európai Hidak 2017 – Spanyolország Maja köpenyéből – kiállítás Fesztivál tér; Zászlótér

2017

09 23

Európai Hidak 2017 – Spanyolország Magdalena Kožená: Spanyol barokk dalok és flamenco Szerelem: menny és pokol Közreműködik: Private Musicke (művészeti vezető, barokk gitár: Pierre Pitzl), Antonio El Pipa, Compañia de flamenco – tánc Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Európai Hidak 2017 – Spanyolország Müpamozi Szeretők és szeretetlenek – Pedro Almodóvar szenvedélyes világa Julieta

2017

09 23

2017

09 23

2017

09 25

Közreműködik: Réz András – házigazda Előadóterem 2017

09 18

2017

09 22 24

Európai Hidak 2017 – Spanyolország Jorge Pardo: Djinn Közreműködik: Jorge Pardo – fuvola, szaxofon, Rycardo Moreno – gitár, Tony Romero – billentyűs hangszerek, Pablo Báez – basszusgitár, David Bao – dob Fesztivál Színház Európai Hidak 2017 – Spanyolország LaChiusa–Lorca: Bernarda Alba Szereplők: Csákányi Eszter – Bernarda Alba Malek Andrea – Poncia Hámori Ildikó – María Josefa Náray Erika – Angustias Auksz Éva – Magdalena Szendy Szilvia – Amelia Takács Nóra Diána – Martirio Radnay Csilla – Adela Lukács Anita – Cseléd Uhrik Dóra – Prudencia Alkotók: Zöldi Gergely – fordító, Riederauer Richárd – zenei vezető, vezényel, Bátonyi György – díszlet, Kemenesi Tünde – jelmez, Vámos Veronika – flamenco-koreográfus, Vincze Balázs – koreográfus, Böhm György – rendező Fesztivál Színház

2017

09 28

2017

09 29

2017

09 30

Európai Hidak 2017 – Spanyolország Ttukunak Átrium (Előcsarnok) Európai Hidak 2017 – Spanyolország Mercedes Peón Fesztivál Színház Európai Hidak 2017 – Spanyolország Eduardo Trassierra Trio Átrium (Előcsarnok) Európai Hidak 2017 – Spanyolország Federico García Lorca-est Közreműködik: Fátyol Hermina, Fátyol Kamilla, Fodor Tamás – színművész, Horti Lilla – ének, Fülei Balázs – zongora, Csáki András – gitár Alkotók: Debussy, de Falla, García Lorca – zene, Czakó Zsolt – látvány (Salvador Dalí és Federico García Lorca képeinek, valamint Luis Buñuel filmjének felhasználásával), Fábri Péter – műsorösszeállítás, Keresztury Tibor – sorozatszerkesztő, Balog József – rendező Fesztivál Színház Európai Hidak 2017 – Spanyolország A Budapesti Fesztiválzenekar Barokk Együttese Művészeti vezető: Jonathan Cohen Fesztivál Színház Európai Hidak 2017 – Spanyolország A Budapesti Fesztiválzenekar Kortárs Együttese Vezényel: Pascal Rophé Fesztivál Színház Európai Hidak 2017 – Spanyolország Cordança Flamenco Táncegyüttes Romero de Torres Közreműködők: Luis Medina – gitár, Javier Rabadan – ütőhangszerek, Alfonso Aroca – zongora, Jose Del Calli, Cristian Guerrero – ének, Alvaros Paños, Alejandro Rodriguez, Carmen Manzanera, Veronica Llavero, Lorena Franco – tánc Fesztivál Színház

2017. augusztus–október európai hidak 2017 – Spanyolország

11

Menny

és pokol

Fotó: CEMA / Oleg Rostovtsev

Magdalena Kožená

között

A szeptemberi, Spanyolországot fókuszba helyező Európai Hidak fesztivál egyik legizgalmasabb programjának Magdalena Kožená Szerelem: menny és pokol között című hangversenye ígérkezik. A világhírű cseh mezzoszoprán spanyol barokk dalokat énekel, ezeket pedig időről időre flamenco zene váltja majd.

12

európai hidak 2017 – Spanyolország 2017. augusztus–október

A műsorban az énekesnő két nagy szerelme találkozik: rajongása a spanyol ritmusok, illetve a barokk muzsika iránt. Kožená a flamenco és a spanyol dalrepertoár iránti érdeklődését érdekes módon egy francia szerzőnek köszönheti, hiszen akkor mélyedt el igazán ennek a kultúrának a tanulmányozásában, amikor Carmen szerepére készült. Bizet operájában 2012-ben mutatkozott be a Salzburgi Ünnepi Játékokon, Jonas Kaufmann Don Joséja mellett, és a címszereplő hiteles megformálásához megtanult kasztanyettán játszani és flamencót táncolni. A 17–18. század zenéje pedig kezdettől meghatározó szerepet játszott a pályafutásában, az első lemezfelvételét is Bach-áriákból készítette, míg nemrégiben arról beszélt egy interjúban, hogy szívesen vállalna még több barokk szerepet. „A pályám kezdetén nagyon sok barokk műben felléptem, de nem elég barokk operában. Ezekből szeretnék többet énekelni, például Händel Ariodantéját, Alcináját és Agrippináját” – nyilatkozta.

Kožená jóvoltából a különleges koncerten kiderül majd, vajon az ibér barokk is olyan egzotikus és szenvedélyes zene-e, mint a 19. század spanyol kompozíciói. Ennek a kornak a szerzői a széles közönség előtt kevésbé ismertek, noha nagyon izgalmas személyiségek akadnak közöttük. Az esten hallható dalok egyik szerzője, az 1619-ben született José Marín egyszerre számított elismert hárfa- és gitárjátékosnak, valamint dalszerzőnek, emellett IV. Fülöp és II. Károly uralkodása alatt a királyi kápolna papjaként és kántoraként tevékenykedett. A feljegyzések szerint pályafutását botrányok és gyilkosságok szegélyezték, egyszer még börtönbe is került, ám megszökött, és idővel állítólag jó hírét is visszaszerezte.

A portugál gyökerekkel rendelkező Juan Serqueira de Lima szintén egyformán kiválóan játszott hárfán és gitáron. Zeneszerzőként egyházi és világi műveket egyaránt írt, a zenetörténet különösen nagyra becsüli a színházak számára komponált darabjait. Az ő magánéletéből sem hiányoztak a meglepő fordulatok, így szenvedélyes szerelmi kalandba keveredett kora híres színész- és énekesnőjével, Bernarda Manuela de Grifonával. 1691-ben éppen az ő portréja előtt imádkozott, amikor az inkvizíció letartóztatta, de nagy szerencséjére hamarosan őt is szabadon engedték.

Ugyancsak a 17. század elismert zeneszerzője és hárfaművésze volt Juan Hidalgo de Polanco, aki azzal vonult be a zenetörténetbe, hogy nevéhez fűződik az első spanyol opera megkomponálása. Ily módon a spanyol opera és a zarzuela atyjaként tartják számon. A madridi születésű muzsikust 1630-ban kinevezték a spanyol királyi kápolna hárfásává, és ebben a minőségében mind szakrális, mind világi zene­ kíséretet szolgáltatott az udvarban, sőt rendszeresen játszott IV. Fülöp királynak is. A rendkívül termékeny komponista egész pálya­futása során nagy népszerűségnek örvendett, a spanyol zene történetében pedig ugyanolyan központi szerepet tölt be, mint az angolban Purcell, vagy a franciában Lully. Santiago de Murcia szintén gitárosként és zeneszerzőként tevékenykedett a 17. és 18. század fordulóján: ő tanította gitáron játszani V. Fülöp király fele­ ségét, sőt 1704-ben még a királyné hangszerkészítőjévé is kinevezték. Darabjai annak idején az Újvilágba is eljutottak, némelyik kézirata a közelmúltban bukkant fel Chilében, illetve Mexikóban.

Mellettük még Sebastián Durón és José Martínez de Arce egy-egy darabjával ismerkedhetünk meg; az előbbi zeneszerzői munkássága mellett orgonista és kórusvezetői feladatokat is el­látott több spanyol katedrálisban, amíg a spanyol örökösödési háborúban bele nem keveredett a politikába, hogy végül francia száműzetésben haljon meg. Utóbbi Segovia és Valladolid katedrálisaiban irányította a kórust, és emellett több mint 800 darabot írt, köztük számos egyházi művet.

Kožená a flamenco és a spanyol dalrepertoár iránti érdeklődését érdekes módon egy francia szerzőnek köszönheti, hiszen akkor mélyedt el igazán ennek a kultúrának a tanulmányozásában, amikor Carmen szerepére készült.

A hangversenyen a dalok közé időről időre flamenco ékelődik, azaz hangszerkíséretes, énekelt népzene és tánc, amelyet az andalúz cigányság terjesztett el a 18–19. században. A cseh mezzoszoprán­ hoz két együttes csatlakozik: a Private Musicke spanyol barokk és a Compañia de flamenco , neves szólótáncosával, Antonio el Pipá­val. Együttműködésük egészen biztosan felejthetetlen élményt nyújt majd: a spanyol együttes művészeti vezetőjét, Pierre Pitzlt úgy emlegetik, hogy ő „a barokk gitár Jimi Hendrixe”, míg El Pipa a tiszta flamenco tradíció nagy örökösének számít. A Private Music­ke a szelíd spanyol barokk mennyei hangjait játssza majd; ez a zene történetmesélő jellegében a flamenco hagyományok alapjául szolgált, és felismerhetők benne annak táncformái. Kontrasztként a nemzetközi hírű táncos szenvedélyességével lobbantja lángra a színpadot. Zene és tánc váltakozásában az est csúcspontját Magdalena Kožená és Antonio El Pipa közös produkciója jelenti majd.

Mörk Leonóra

2017

09 17

Európai Hidak 2017 – Spanyolország Magdalena Kožená: Spanyol barokk dalok és flamenco Szerelem: menny és pokol Közreműködik: Private Musicke (művészeti vezető, barokk gitár: Pierre Pitzl), Antonio El Pipa, Compañia de flamenco – tánc Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2017. augusztus–október európai hidak 2017 – Spanyolország

13

Fotó: Gács Tamás

Magyar Nemzeti Balett

Kultlabirintus

CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál – 2017 Van egy csodálatos pillanat Hans van Manen Satiezenére készített koreográfiájában: a balerina mozdulata egy szemvillanásra megáll, kimerevedik az idő, a táncos márványszoborrá válik. Partnere magasba emeli, majd átemeli. Mintha csak egy múzeum raktárában lennénk.

Futó pillanat ez: a megindítóan érzelmes, ugyanakkor emelkedetten hűvös pas de deux – bár ma már a tánctörténet egyik klasszikusa – minden, csak nem múzeumi tárgy. Tiszta és absztrakt tánc, mely akkor is megérinti az embert, ha az illető épp nem tartozik a beavatott táncértők közé. Egyszerre rafinált és közvetlen. Éppen olyan, mint Satie zongorasorozata, a Gnossiennes. A különös cím egyes értelmezések szerint a gnózisra utal, mely azt tanítja, hogy a tudáshoz egyedül a beavatáson át vezet út; másokat Knósszosz (Gnossus) labirintusára emlékeztet. Egyenletes lüktetése ugyanakkor táncot is idéz, de vajon milyet? Hans van Manen a mozdulatok, a gesztusok nyelvén tökéletesen oldja fel a Satie-zene paradoxonjait, és láthatóvá teszi a megmagyarázhatatlant. A Magyar Nemzeti Balett LOL című bemutatója Hans van Manen három munkáját állít­ja színpadra, s természetes, hogy a válogatásból a Gnossiennes sem maradhat ki.

14

CAFe Budapest 2017. augusztus–október

Az összművészeti fesztiválok programkínálatában, a helyszínek és időpontok forgatagában gyakran érezzük magunkat úgy, mintha labirintusba tévedtünk volna – persze a szorongató bezártság és reménytelenség érzése nélkül. Nem lesz ez másképp a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon sem. Aki például a táncra összpontosít, választhatja Bozsik Yvette bemutatóját. Izgalmas estnek nézünk elébe, Bozsik ugyanis arra keres választ, hogy a verbunkos (Kodály Zoltán: Galántai táncok) és a zenei konstruktivizmus (Ligeti György: Musica ricercata) miként közelíthető meg a modern táncnyelven keresztül. Frenák Pál viszont a filmművészet nagy klasszikusából (Szerelmem, Hirosima) indul ki, de természetesen ne tánc-remake-re gondoljunk. Frenák táncszínháza a test zuhanási energiájából és az elemelkedés gesztusaiból építkezik. Táncosaitól nem kevesebbet kér, mint hogy újra és újra lakják be az ismeretlen teret, és érintsék meg saját fizikai és lelki határaikat. Érzékenység és érzékenyítés a környezet legapróbb neszeire.

Zenévé oldani mindent, amivel valaha találkoztunk. Univerzális nyelven közkinccsé tenni az ősi, népi hagyományt. Egyformán hitelesnek maradni a lírai és a szenvedélyes megszólalásokban. E leírás egy olyan zeneszerzői ars poeticát takar, mely egyként igaz lehet Bartók Bélára és napjaink egyik legelismertebb komponistájára,

a kínai-amerikai Tan Dunra. A Concerto Budapest hangversenyén mindkettőjüktől elhangzik egy-egy mű: vajon lesznek-e egybecsengések?

A hamburgi világpremier után néhány nappal a Müpában is megszólal Eötvös Péter új zenekari darabja, a Multiversum. Az Elb­ philharmonie rezidens alkotójaként Eötvös olyan zeneművet írt – nagyzenekarra, orgonára és Hammond-orgonára –, mely érzéki módon ragadja meg a nagyszabású tér akusztikai adottságait.

Bizto­sak lehetünk abban, hogy a darab Budapesten is „jól érzi majd magát”. Eötvös Péter álmodta meg az Új Magyar Zenei Fórum Zene­ szerzőversenyt is, a döntőknek immár hagyományosan a Budapest Music Center és a Müpa ad otthont. Az idei pályázóknak talán a korábbiaknál is érzékenyebb kérdésre kell zenei választ adniuk: mi a viszonyuk Kodály Zoltán életművéhez?

S hogy a kulturális, nyelvi sokféleség nemcsak a labirintusban való elveszettség, hanem a felszabadultság érzését is adhatja, arra csodás példát mutat a triójával érkező izraeli nagybőgős, Avishai Cohen koncertje. A hagyományosan gazdag és a jazz világát sokol-

dalúan közvetítő koncertek között lesz egy igazi csemege, mely azok kíván­csiságát is felkeltheti, akik jellemzően Schubert, Wagner vagy Mahler zenéjéért lelkesednek. Nem kell megijedni: nem a felsorolt mesterek darabjai öltöznek jazz-ruhába, hanem egy legendás Schubert- és Mahler-énekes, Thomas Quasthoff ad elő számára kedves, jazzben fürösztött pop- és soul-dalokat.

Nem a jazz fősodrát képviseli, talán ezért is beszélnek sokan róla úgy, mint a jazz Messiásáról. A huszonhárom éves londoni fiatalember, Jacob Collier univerzális muzsikus: énekel, komponál, rendkívüli invencióval dolgozza át a jazz klasszikusait, és – nem túlzás – minden hangszeren játszik, akár egy-egy számon belül is vált dob, gitár vagy zongora között. Lehet, hogy a mozarti csoda nem megismételhetetlen? S ha már csodáról esik szó: mi történik akkor, ha egy falusi közösség nem tudja kivárni a szentté avatás hosszadalmas procedúráját, s hogy felgyorsítsa az eseményeket, csodagyárossá válik? Templomszentelés a még nem szentté avatott László király tiszteletére – a Boldogasszony lovagja, Selmeczi György vígoperája mulatságos mese az ember legendaszomjáról.

Molnár Szabolcs

2017

10 13

2017

10 06

2017

10 08

2017

10 10

2017

10 11 31

2017

10 11

2017

10 13

CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál Tan Dun és a Concerto Budapest A CAFe Budapest nyitókoncertje Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál Rájátszás Az Őszi Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár kísérőprogramja KözreműködIk: Beck Zoltán, Egyedi Péter, Grecsó Krisztián, Háy János, Jancsovics Máté, Kemény István, Kollár-Klemencz László, Sárközy Zoltán, Szűcs Krisztián Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2017

10 14

2017

10 17 18

CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál Új Magyar Zenei FÓRUM ZENESZERZŐVERSENY A nagyzenekari kategória döntője, díjkiosztó és gálakoncert Közreműködik: Óbudai Danubia Zenekar Vezényel: Hámori Máté Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál Hir-o – bemutató A Compagnie Pál Frenák előadása Fesztivál Színház CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL Avishai Cohen Trio KözreműködIk: Avishai Cohen – nagybőgő, ének, Omri Mor – zongora, Noam David – dobok Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál Kodály- és Ligeti-est – bemutató A Bozsik Yvette Társulat előadása Fesztivál Színház

2017

10 17

2017

10 20 21 22

CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál Thomas Quasthoff and His New Jazz Project Közreműködik: Thomas Quasthoff – ének, Frank Chastenier – billentyűs hangszerek, Dieter Ilg – nagybőgő, Wolfgang Haffner – ütőhangszerek Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál Eötvös Péter és a Royal Concertgebouw Orchestra Közreműködik: Iveta Apkalna – orgona, Fassang László – Hammond-orgona Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar Vezényel: Eötvös Péter Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál Selmeczi György: Boldogasszony lovagja – bemutató A Kolozsvári Magyar Opera előadása Szereplők: Kovács István – Esperes Laczkó Vass Róbert – Legátus Szilágyi János – András úr Wittinger Gertrúd – Fogadósné N. N. – Veronika Szabó Levente – Diák Rétyi Zsombor – Diakónus Peti Tamás Ottó – Mátyás mester Közreműködik: a Kolozsvári Magyar Opera Zenekara és Énekkara (Karigazgató: Kulcsár Szabolcs) Alkotók: Béres Attila – szöveg, Ianis Vasilatos – díszlet, Florina Belinda Vasilatos – díszlet, jelmez, Novák Eszter – rendező Vezényel: Szabó Sipos Máté Fesztivál Színház CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál Jacob Collier Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál LOL – bemutató 5 tangó / Trois Gnossiennes / Black Cake A Magyar Nemzeti Balett előadása Fesztivál Színház

2017. augusztus–október CAFe Budapest

15

Egy titkos nyelv

Tan Dun

Kína az utóbbi évtizedekben sok figyelemreméltó teljesítménnyel lepte meg a komolyzene nyugati közönségét: a hatalmas ország nagyvárosaiból érkező hegedűsök és csellisták, zongoraművészek és vonósnégyesek, énekesek és karmesterek időről időre felbukkannak a nemzetközi versenyek döntőiben, Európa és Amerika koncertpódiumain. A CAFe Budapest nyitóestjének közönsége világhírű kínai zeneszerzőt és karmestert ismerhet meg Tan Dun személyében, aki 2001-ben a Tigris és sárkány című film zenéjéért Oscar-díjat kapott.

A globalizáció évtizedei Ázsia zeneszerzői előtt három lehetséges utat nyitottak meg: folytathatják a modern műzene keretei között saját orsz­águk nemzeti tradícióját, de hátat is fordíthatnak ennek, teljes mértékben azonosulva a számukra új nyugati hatásokkal – és persze harmadik útként ott a szintézis: a Nyugat számára még mindig izgalmasan egzotikus ősi nemzeti hagyomány és az európai gyökerű stílusok, műfajok, formák ötvözése. Sokan választják ezt az érdekes és talán minden másnál több újdonsággal, felfedezéssel kecsegtető harmadik utat, köztük korunk legsikeresebb kínai zeneszerzője, az ország délkeleti részén fekvő Hunan tartományban született Tan Dun, aki idén töltötte be hatvanadik életévét.

antropológiai szenzáció ihletése nyomán keletkezett. Az 1980-as években fedezték fel a tudósok, hogy Kína Hunan tartományában ­­­– vagyis éppen a zeneszerző szülőhelyén – a nők sok évszázada használnak egy titkos írásjelrendszert és egy ehhez tartozó, hasonlóan titkos, énekelt nyelvet, amelynek keletkezését a kutatók egészen a feudális korig vezetik vissza, s amelyet generációról generációra féltve őriztek és adtak tovább, csakis nők: anya a lányának, nővér a húgnak, barátnő a barátnőnek.

Az 1980-as években fedezték fel a tudósok, hogy Kína Hunan tartományában ­­­– vagyis éppen a zeneszerző szülőhelyén – a nők évszázadok óta használnak egy titkos írásjelrendszert és egy ehhez tartozó, hasonlóan titkos, énekelt nyelvet…

Különös sors az övé – egy alázattal teli, kíváncsi és átszellemült, a rosszat is jóra fordító, konstruktív személyiség sorsa. A milliókat megnyomorító „kulturális forradalom” idején rizsföldeken kellett robotolnia, a kényszermunka azonban nem tette tönkre, ebben a helyzetben is hű maradt a zenéhez, megtalálva azokat, akikkel együtt muzsikálhatott: parasztokból alakított együttest, amelyben olykor csak lábasokon és fazekakon játszottak. Később egy operatársulathoz került, innen a Pekingi Konzervatóriumba, ahol sokféle hatás érte: megismerkedett Toru Takemitsu, George Crumb, Hans Werner Henze, Isang Yun és mások műveivel. Az 1980-as években már New Yorkban, a Columbia Egyetemen találjuk: az itt folytatott posztgraduális stúdiumok ideje alatt olyan további élményeket fogad be, mint John Cage, Philip Glass vagy Steve Reich zenéje. Tan Dun ma világsikereket arató operaszerző: e műfajban az első lépéseket már a Columbia Egyetemen végzett tanulmányai során megtette. Legtöbb műve különlegesség, mind a témaválasztás, mind a műfajok, mind pedig a sajátos keverékstílus és a sok ritka effektust alkalmazó hangszerelés tekintetében.

Tan Dun ma, bár továbbra is kínai állampolgár, egyben igazi világpolgár is, akinek az Amszterdami Concertgebouwtól a Phila­delphia Orchestráig a világ leghíresebb zenekarai rendelik meg műveit, zenés színpadi opusait pedig olyan operaházak mutatják be, mint a New York-i Metropolitan. A CAFe Budapest nyitókoncertjén a Concerto Budapest élén egyszerre mutatkozik be zeneszerzőként és karmesterként. A műsor egyik részében a magyar zene­ kultúra előtt tiszteleg Bartók-művet vezényelve, az est másik felében azonban saját darabja szólal meg. A Nu shu (2013) egy kulturális

Hogy megértsük e nyelv keletkezésének hátterét, tisztán kell látnunk, hogy Kínában a nők a múlt évszázadaiban még európai sorstársaikénál is alárendeltebb helyzetben éltek: nem lehetett tulajdonuk, nem volt joguk örökölni, tanulni (így a hivatalos nyelven írni-olvasni sem tanulhattak meg), végletesen kiszolgáltatott helyzetben, szinte tárgyként tengették életüket. Az európai a nu su­ról hallva úgy képzeli, hogy ez a nyelv, ez a jelrendszer a kiszolgáltatott és elnyomott nőtársadalom tagjainak egymás iránti szoli­daritását szolgálta, egyfajta titkos véd- és dacszövetséget abban a sanyarú sorsban, amelyben még a brutális megnyomorítással felérő lábelkötés „divatja” is magától értődően tette tönkre „esztétikai okokból” nők millióinak testi épségét. Tan Dun, ahogy darabja címében a művet meghatározza, a „tizenhárom mikrofilmre, hárfára és zenekarra” komponált Nu shu hangjaiban ennek a mára kihalófélben lévő (már csak alig néhány asszony által ismert és használt), titkos nyelvnek, s ezáltal persze a nők nemességének, tisztaságának, emberségének kívánt emléket állítani, hangsúlyozva, hogy a műben kulcsszerepet játszó hárfa a feminin lágyság, gyengédség, a női lélek költőiségének kifejezője. A mű stílusa érzékletesen példázza egyrészt Tan Dun közérthetőségre törekvő komponálásmódját, másrészt azt a felfogást, amely erőteljesen épít a kínai kultúrától örökölt tradí­ ció­ra, ugyanakkor azonban a nyugati hagyomány értékei iránt is nyitott, s e kettő izgalmas keverékét hozza létre.

Kecskés M. Júlia 2017

10 06

CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál Tan Dun és a Concerto Budapest A CAFe Budapest nyitókoncertje Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2017. augusztus–október CAFe Budapest

17

Spirálködök, üstökösök Eötvös Péter

Mit jelent a cím?

Az utóbbi évtizedek felfedezései a kozmoszban arra a következtetésre juttatták a fizikusokat, hogy a mi „univerzumunkon” kívül más univerzumoknak is létezniük kell, így már „multiverzumról” beszélhetünk.

Az amszterdami Royal Concertgebouw Orchestra októberben mutatja be Eötvös Péter orgonára, Hammond-orgonára és zenekarra írt új művét a hamburgi Elbphilharmonie falai között; a Multiversum pár nappal később a Müpában is felcsendül. Ez alkalomból kérdeztük a szerzőt a darab gondolati hátteréről, mozgató impulzusairól.

18

CAFe Budapest 2017. augusztus–október

Milyen hagyományba illeszkedik a mű?

Részben a saját „hagyományomra” utalhatok: 1961-ben, Gagarin első űrrepülése alkalmából komponáltam Kozmosz című zongoradarabomat, 1993-ban pedig első nagyzenekari művemet, a Pszichokozmoszt. A Multiversum tehát a harmadik olyan alkotásom, amely a kozmosz témájához kapcsolódik.

Zeneszerzőként mi érintette meg Önt a témában, hogy időről időre visszatér hozzá?

Az 1960-as évek elején hallottam Marx György előadását az ősrobbanásról, Kozmosz című zongoradarabomban még ennek illusztrációi hallhatók. A tér tágulása és görbülése, spirálködök, üstökösök – ezek mind könnyen kifejezhetők rövid melódiákkal. Multiversum című művemben pedig a zenei szerkesztés és hangzás olyan fogalmakat kezel, mint a gravitáció, a tér és idő összefüggése, a tér inflációja, a párhuzamos világok. Komponálási technikám fejlődésével rájöttem, hogy ugyanazt a metódust használom, mint a kozmosszal foglalkozó fizikusok: a kreatív gondolkodás alapja, hogy valami újat kigondolunk, feltételezünk, és ezt bizonyítanunk kell. Számomra

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

„Számomra minden új mű feltételezés, amely az első elhangzásnál nyer bizonyítást – vagy kiderül róla, hogy tévút.”

Új Magyar Zenei Fórum – ismét A Budapest Music Center és a Müpa 2009 óta minden második évben megrendezi az Új Magyar Zenei Fórumot, amelyre fiatal zeneszerzők alkotásait várják. A hiva­ ta­los kiírás szerint „a verseny létrehozóinak és a dí­ jak felajánlóinak elsődleges célja, hogy ösztönözzék és támogassák új magyar zenedarabok megalkotását.

Kívánatos emellett, hogy tartós együttműködés jöj­ jön létre a fiatal szerzők, illetve a kamaraegyüttesek és nagyzenekarok között az új zene népszerűsíté­ sében.” A nagyzenekari és kamarazenei kategória pályaműveit már eddig is olyan jeles hazai zeneszer­ zők zsűrizték, mint Eötvös Péter, Gémesi Géza, Jeney Zoltán, Sári József, Serei Zsolt, Soproni József, Tihanyi László, Vajda Gergely, Vidovszky László. Minden alka­ lommal más-más klasszikus zeneszerző életművéhez kellett kapcsolódnia az új kompozíciónak: az eddigi versenyek Liszt, Ligeti, Bartók zenéjét–személyét állították a fiatal alkotók érdeklődésének fókuszába, idén Kodály Zoltánhoz köthető pályaműveket várnak a szervezők. A 2017-ben ötödik alkalommal, a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon megrende­ zendő megmérettetés kamara kategóriájának dön­ tőbe jutott művei október 9-én a BMC-ben, a nagy­ zenekari művek október 10-én a Müpában hangzanak el. A díjakat a nagyzenekari versenydarabok elhang­ zását követően adják át a Bartók Béla Nemzeti Hang­ versenyteremben.

minden új mű feltételezés, amely az első elhangzáskor nyer bizonyítást – vagy kiderül róla, hogy tévút. Az eddig százötven előadást megért Három nővér című operámról például elmondható, hogy az ezzel kapcsolatos „feltételezésem” bebizonyosodott.

Több évtizede kizárólag felkérésre dolgozik. Milyen alkalomból született a Multiversum?

Gondolatban több éve készülök erre a nagyszabású műre, amely két orgona és nagyzenekar sokoldalúságával próbálja a multiverzum fogalmát három tételben érzékeltetni. Eredetileg a hamburgi Elbphilharmonie kért fel arra, hogy komponáljak új orgonájuk számára harminc-harmincöt perces művet, ehhez csatlakozott az amszterdami Royal Concertgebouw Orchestra – jelenleg azonban már kilenc megrendelője van a darabnak, amelyet sorban bemutatunk Hamburgban, Kölnben, Brüsszelben, Budapesten, Amszterdamban, Párizsban, Genfben, Londonban és Szöulban.

Hogyan tükrözi a Multiversum a hamburgi hangversenyterem sajátosságait?

A mű különlegessége, hogy egyszerre két orgona hangja veszi körül a közönséget: elölről a nagy orgona, hátulról a Hammond-orgona, a pódiumon jobbra a fafúvók, balra a vonósok helyezkednek el, a rézfúvók és ütők pedig a színpad teljes szélességében. Ez legalább olyan jó hangzás, mint a mozikban a Dolby Surround. Fassang László mellett a másik orgonista a fiatal lett művész, Iveta Apkalna lesz, ő az Elbphilharmonie szólistája, aki az ottani hangszer építésében, tervezésében is aktívan részt vett. A Multiversum orgonahangzását vele együtt dolgoztam ki.

A koncert érdekessége, hogy két zenekar is fellép. Hogyan kapcsolódik a Zuglói Filharmónia együttese a műsorba?

A Concertgebouw Orchestra rokonszenves akciója, hogy vendégszereplései alkalmával egy-egy helyi ifjúsági zenekarral együtt lép fel. A koncerten elhangzó Liszt-műben minden zenekari pultban egy holland és egy fiatal magyar zenész fog játszani, ez hatalmas élmény és fontos tapasztalat az ifjúsági zenekar számára.

Az Ön tevékenységében is fontos szerep jut a fiatalok szakmai támogatásának: néhány éve nyílt meg a Budapest Music Centerben az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány. Komponál, dirigál, mentorál – hogyan tud ennyi területen aktív lenni?

Csak otthon, az íróasztalomnál tudok komponálni, évente körülbelül száz­ ötven napot tudok erre a tevékenységre fordítani – a többi időt a vezénylés és a tanítás teszi ki. Fiatalkoromban két mentorom volt, akik segítőkészen, egészen halálukig támogatták a munkámat: Karlheinz Stockhausen és Pierre Boulez. Az ő példájuk alapján fontosnak érzem, hogy megtaláljam azokat a fiatal tehetségeket, akiknek át tudom adni a tapasztalataimat. A komponálás, a dirigálás, a tanítás más és más helyszíneken történik, de lényegében egy és ugyanaz a tevékenység.

Várkonyi Tamás

2017

10 10

CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál Új Magyar Zenei Fórum Zeneszerzőverseny A nagyzenekari kategória döntője, díjkiosztó és gálakoncert Közreműködik: Óbudai Danubia Zenekar Vezényel: Hámori Máté Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2017

10 14

CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál Eötvös Péter és a Royal Concertgebouw Orchestra Közreműködik: Iveta Apkalna – orgona, Fassang László – Hammond-orgona Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar Vezényel: Eötvös Péter Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem 2017. augusztus–október CAFe Budapest

19

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Selmeczi György

A

kortársat érdemes

tágan értelmezni

„Sokan azt hiszik, aki nem az újdonság keresésével foglalkozik, nem a társadalomkritika végleteit feszegeti, az nem lehet kortárs” – vélekedik Selmeczi György Boldogasszony lovagja című operája kapcsán, amelynek a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon lesz a bemutatója. A darab hátteréről, a kortárs fogalmáról és a hagyományhoz való viszonyáról a szerző mesélt.

20

CAFe Budapest 2017. augusztus–október

Miért Szent Lászlót választotta az opera témájául?

Minden egyes operám új műfaj felé terelt: a Szirén egy furcsa fantasy volt, aztán jött a nagyon mélyen pszichologizáló Spiritiszták, majd történelmi operát gondoltam írni, így keletkezett a Bizánc. Most meg a vígopera műfaja kezdett el izgatni, így ehhez illő szüzsét kerestem. Nagy meghökkenésemre elém került Béres Attila Szent Lászlóról szóló, néhány éve bemutatott, ragyogó rádiójátéka. Rendkívüli módon érdekelt a történelmi és vallási figurának az egész magyar ethoszt átfogó jellege, ahogyan már-már Mátyás királlyal egyenértékű népmesei hőssé tudott válni. Nagyon szellemesnek találtam Béres darabjában, hogy maga Szent László nem is jelenik meg, hanem a történet szerint egy nagyon bátor kis falu – amelyet egyébként is Bátorfának hívnak – felépíti a templomát, Szent Lászlónak kívánja szentelni, de ő még nem szent ebben az időszakban, ezért a falusiak elhatározzák, hogy küldöttséget menesztenek a váradi püspökségre, hogy elintézzék a szentté avatást. A nagy kihívás az volt, hogy tudtam: miközben valóban mulatságos és élvezetes a történet, soha nem lehet sem blaszfém, sem karikatúraszerű.

Miért vonzotta a vígopera műfaja?

Az érdekelt, hogy egy szerző hogyan ír vígoperát, milyen kompozíciós eszközöket használ, hogyan mesél el egy történetet. A történetmesélés zenei eszközrendszere minden munkámban foglalkoztatott. Karmesteri praxisom során is elmélyülhettem a vígoperai hatásmechanizmusokban, amelyeket Mozart, Rossini, Verdi hihetetlen mértékben ismert.

Szerettem volna kipróbálni, hogyan tud ebből egy olyan családi opera születni, amely gyerekek számára is érvényes, a felnőtteknek pedig a filozófiai, illetve a mélyebb érzel­mi dimenziók kínálta többletet nyújtja. Sok egyházi zenét írok, ugyanakkor nagyon sok színházi és filmzenét is, most pedig közös nevezőre hozhattam az egyházi karaktereket a nagyon világi, szinte buffo jellegű, játékos figurákkal. Ön előszeretettel idéz más szerzőket. Ebben a darabban is lesznek felismerhető stíluselemek vagy motívumok?

Feltétlenül. A magyar alaprétegen túl ebben a darabban is lesznek olaszos részek, amelyek az operai tradícióból származnak, és lesznek a nagy franciákat és oroszokat, így Sosztakovicsot megidéző pillanatok, de Kodály is eszébe juthat a közönségnek. Konkrét utalás beillesztése nem állt szándékomban, de ha az ember beleszületik egy zenetörténeti folyamatba, akkor élni kell a rendelkezésre álló univerzummal. Sosem foglalkoztatott az epigonizmus kérdése, inkább örültem, ha valaki rámutatott azokra a rokonságokra, amelyek tagadhatatlanul jelen vannak a zenémben.

Említette karmesteri munkásságát, ám emellett librettót is írt már, és rendezni is szokott. Mennyire kíván zeneszerzőként beleszólni műve zenén kívüli rétegeibe, a szövegkönyvbe és az előadásba?

Van egy alapvetés, amelyet a mestereimtől tanultam: saját művet ne! Ha nincs kényszer, saját művemet nem vezénylem, nem rendezem, a librettóba csak annyiban szólok bele, hogy adekvát legyen a megzenésítés számára. Ennek az az oka, hogy ha a szerző csinálja, nem derül ki a darabról, milyen, mert ő menthetetlenül korrigál, érvényesíti a saját

elgondolását, akkor is, ha az nem is szerepel a kottában.

Az a dolgunk, hogy olyan kottát hagyjunk magunk után, amely képviseli a szándékainkat, és ha egy nap elgázol a villamos, akkor is játszani lehessen a művet.

A művet a Kolozsvári Magyar Opera társulata mutatja be, és az énekesek nagy részével is dolgozott már együtt.

Mennyiben hatottak ezek az adottságok a készülő darabra?

Későbbi döntés, hogy a kolozsváriak fogják megszólaltatni, ami a mű utóélete szempontjából fontos, mivel a müpabeli bemutató után terveink szerint az előadás Kolozsváron repertoáron marad, és az emlékévre való tekintettel a Szent László-városokban – Nagyváradon, Győrben – is szeretnénk majd játszani. A szereplők közül volt olyan, akire gondoltam komponálás közben, például Kovács István, aki több jelen­tékeny szerepemet énekelte.

Operájában jazzes elemek is felbukkannak. Miért fordult ehhez a stílushoz, és milyen szerepet szán művében ennek a megszólalásmódnak? Áttételesnek, távoli asszociációnak szánom a jazzes hangvételt. A jazz világa mára beépült mindennapi életünk akusztikai terébe, ezért aztán hajlamosak vagyunk minden szinkópás ritmusszerkezetet jazzesnek hallani. Van persze több szerepköre is a jazzes áthallásoknak: képviselhetik a szerző és a közönség jelenvalóságát, de idézőjelként, netán bohóctréfaként is értelmezhetők. Műveimben nincs kitüntetett szerepe a jazznek: egyszerűen azért, mert nem vagyok elég jó benne… Színházi munkáimban, vagy Szakcsi Lakatos Bélával, Márta Istvánnal, Dés Lászlóval való közös zenéléseinkben olykor létrejött már néhány nívósabb pillanat, de szerzőként inkább csak a fentiek szellemében élek a jazz kínálta lehetőségekkel. Talán csak a Kodály Zoltán kalandjai című zenekari művemben sikerült igazán magas szinten egységet teremtenem saját zenei örökségem és a jazz között.

Kondor Kata

2017

10 17 18

CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál Selmeczi György: Boldogasszony lovagja – bemutató A Kolozsvári Magyar Opera előadása Szereplők: Kovács István – Esperes Laczkó Vass Róbert – Legátus Szilágyi János – András úr Wittinger Gertrúd – Fogadósné N. N. – Veronika Szabó Levente – Diák Rétyi Zsombor – Diakónus Peti Tamás Ottó – Mátyás mester Közreműködik: a Kolozsvári Magyar Opera Zenekara és Énekkara (Karigazgató: Kulcsár Szabolcs) Alkotók: Béres Attila – szöveg, Ianis Vasilatos – díszlet, Florina Belinda Vasilatos – díszlet, jelmez, Novák Eszter – rendező Vezényel: Szabó Sipos Máté Fesztivál Színház

2017. augusztus–október CAFe Budapest

21

Frenák Pál

Három

Fotó: Hegedűs Róbert

3

mű – világ

„Fókuszban a kortárs művészet” – szól a CAFe Budapest mottója. Ám hogy a programok milyen értelmezési tartományban járulnak hozzá e célkitűzéshez, nyitott kérdés a meghívott alkotók számára. Mi a kortárs? Tudjuk-e értékelni napjainkban azt, ami pár évtizede újdonságnak számított? Kérdések, melyeknek elemzése tanulmányt igényelne. Elégedjünk meg annyival: a CAFe Budapest három illusztris tánc­művészeti szereplője, a Bozsik Yvette Társulat, a Frenák Pál Társulat, valamint a Magyar Nemzeti Balett más és más módon járul hozzá a fesztivál mottójának megvalósulásához.

Időrendben a Frenák Pál Társulat (Compagnie Pál Frenák) nyitja a sort a Hir-o munkacímet viselő opusszal. Hogy mennyire élő, képlékeny anyag korunk alkotója számára saját új műve, azt az is illusztrálhatja, hogy címe sem maradt változatlan a felkészülés során. Volt már ugyanis Hiroshima mon amour, de Frenák az azonos című Alain Resnais-film (1959) ilyen hangsúlyos felidézését e sorok írásakor már túlzottnak érezte. Darabja kialakításában sokkal erősebb hatást képvisel maga a japán kultúra, melyet volt alkalma közelről tanulmányozni (meghívással többször is hosszabb időt töltött az országban). Úgy érzi, van valami különös párhuzam a „szigetlétben” hazája és Japán között (ezt előbbi esetében elsősorban az egyedi nyelv használata generálja), de a rombolás és felépítés, önrombolás és ön-újrafelépítés terén is… Mégis egyetemes jelenségeknek véli ezeket. A műben Frenák képei egy különös keleti tájba is elvezetik a nézőket: bambuszerdőt varázsolnak elénk a táncosok, akiknek öttagú törzsgárdája a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatóival egészül ki.

akkor a Manen által vezetett Holland Nemzeti Balettben táncolt…

A vidám, ironikus Black Cake (1989) pedig annak idején Jiří Kylián megrendelésére készült az NDT (Holland Táncszínház) harmincéves jubileuma tiszteletére. Manen egy valódi „születésnapi tortát” nyújtott át a társulatnak, melynek egykor alapító tagja volt. Az est gyűjtőcíme, a LOL (Laughing Out Loud) azt a mozzanatot hangsúlyozza Manen életművéből, amely az életigenlés, az (ön)irónia, önelfogadás lehetőségeit kínálja fel. „Sztorizás” nélkül, színtiszta mozgással: a klasszikus alapokon nyugvó fantáziadús, rafinált mozdulatfűzés eszközével, a táncos testek tiszta szólamaival.

Mint ilyen, a mű időtlen, és Manen alkotói zsenije által időtállóan kortárs.

Lőrinc Katalin

Miként kezelhető a mindenkori kortárs művészet, mennyire érvényesül hajdani progresszivitása a későbbi korokban?

Bozsik Yvette bemutatójának ihletforrása ezúttal színtisztán

zenei. Kodály Zoltán művei (Galántai táncok, Marosszéki táncok) klasszikus ívű munkára inspirálták az alkotót. A zeneszerző halálának ötvenedik évfordulójára azért választotta ezeket a kompozíciókat, mert a magyar zenei kincs mai színpadra alkalmazása izgalmas kihívás egy kortárs koreográfus számára. Kodály mellé ellenpárként Ligeti György művét választotta az alkotó. Ligeti az ötvenes évek elején kezdett kísérletezni olyan egyszerű hang- és ritmusstruktúrákkal, melyek szinte a semmiből építik fel a muzsikát.

Tisztaság, letisztultság – ezek Bozsik Yvette kulcsszavai is saját készülő művéhez. A zongorahangok játékossága a groteszk felé is elmozdítja a koreográfiát, melynek terét a zenét is leképező, egyszerű színpadkép adja.

A Magyar Nemzeti Balett új műsorának magvát 1977 és 1989 kö-

zött keletkezett művek alkotják. Itt válik relevánssá a bevezetőben felvetett kérdés: miként kezelhető a mindenkori kortárs művészet, mennyire érvényesül hajdani progresszivitása a későbbi korokban?

Hans van Manen (1932) holland koreográfus kortársunk, de itt látható művei harminc-negyven éve készültek, és a klasszikus balett nyelvét beszélik. Itt válik az összefüggés részévé az a tényező, hogy ami önmagában kiemelkedő minőség, annak nemcsak értéke nem évül el, de évtizedekkel keletkezése után is a jelen részének tarthatjuk. Ilyenek van Manen alkotásai is, melyekkel nem először találkozik a hazai közönség: az Operaházban évtizedekkel ezelőtt is látható volt a mostani est egyik darabja, az 5 tangó (5 Tangos, 1977), de egyéb műveit is játszotta már a Nemzeti Balett elődje. A nálunk most először látható Trois Gnossiennes (1982) különlegessége, hogy e duett női főszerepe a magyar Aradi Mária számára készült, aki

2017

10 11 31

2017

10 13

2017

10 20 21 22

CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál Hir-o – bemutató A Compagnie Pál Frenák előadása Fesztivál Színház CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál Kodály- és Ligeti-est – bemutató A Bozsik Yvette Társulat előadása Fesztivál Színház CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál LOL – bemutató A Magyar Nemzeti Balett előadása 5 tangó: Astor Piazzolla – zene, Jan Hofstra – fény, Rachel Beaujean, Mea Venema – betanító balettmester, Hans van Manen – koreográfus Trois Gnossiennes: Erik Satie – zene, Hans van Manen – díszlet, Joop Stokvis, Hans van Manen – jelmez, Jan Hofstra – fény, Igone de Jongh – betanító balettmester, Hans van Manen – koreográfus Black Cake: Pjotr Iljics Csajkovszkij, Leoš Janáček, Igor Stravinsky, Pietro Mascagni, Jules Massenet – zene, Keso Dekker – látvány, Joop Caboort – fény, Mea Venema – betanító balettmester, Hans van Manen – koreográfus Fesztivál Színház

2017. augusztus–október CAFe Budapest

23

T homas Quasthoff

új jazzprojektje

„Sokak talán furcsának tartják ezt, de én a szerencse fiának érzem magam.

Sok dolog volt az életemben, ami előszörre nem sikerült, de soha semmit nem adtam fel harc nélkül. És emellett mindig voltak olyan emberek, akik mellettem álltak, akik hittek bennem” – foglalta össze röviden küzdelmes életét Thomas Quasthoff. A német énekes ezúttal „rendkívüli” koncertet ad a CAFe Budapest Fesztiválon: kedvenc jazz-, blues- és souldalaiból nyújt válogatást – és még John Lennonig is elmerészkedik. „Amikor kicsi voltam és a mamámra vártam egy bolt előtt, a járó­ kelők gyakran mondogatták, hogy bizonyára elátkozott egy boszorkány, és fogott rajtam az átok. De ma mindezt az élményt beépítem az éneklésembe, és ez csak többletet jelent. Lehet, hogy először még most is sokan azért jönnek el a koncertemre, hogy megbámuljanak, mint egy szörnyszülöttet. De tudom, hogy másodszor már azért jönnek, hogy halljanak énekelni” – nyilatkozta lebilincselő őszinteséggel a csodálatos hangú énekes, aki Dietrich Fischer-Dieskau nyomdokain járva változtatta végleg a Lied műfaját szórakoztató házi muzsikából a hangversenyélet fősodrába rangsorolt, telt házakat vonzó kamarazene-műfajjá. „Tudja, a Lied rendkívüli sajátossága, hogy valójában minden egyes dal egy egész operát, egy miniatúrába foglalt történetet hordoz magában. A dalénekesnek igazi muzsikusnak kell lennie – az Isten által adományozott hang önmagában nem elegendő. Annyi csodálatos hanggal megáldott énekest hallottam már életem során, aki egyszerűen meghalt a színpadon, mert valójában nem tudott mit kezdeni ezzel a hanggal.”

A hírhedt Contergan tabletta mintegy húszezer áldozatának egyike, a fejletlen végtagokkal született, mindössze 134 cm-re megnőtt, csodálatos basszbariton, Thomas Quasthoff különféle gyógyintézetekben eltöltött évek után került vissza családjához, ahol nemcsak gondos nevelésben, de a törekvéseit illetően maximális támogatásban is részesült. „Édesapám énekes volt, szinte természetesnek éreztem, hogy én is megpróbálkozzam ezzel a pályával. Szüleim sosem kérdőjelezték meg ennek észszerűségét, bár tény, hogy édesanyámnak nehezebb volt engem a színpadon elképzelnie, mint apámnak” – válaszolta arra a kérdésre, hogy nem próbálták-e lebeszélni arról, hogy ezt

24

CAFe Budapest 2017. augusztus–október

az utat járja. Fantasztikus karrierje azzal kezdődött, hogy megnyerte az 1988-as Müncheni Nemzetközi Énekversenyt. Az első időszak „sztárszerzője” Bach volt, a csúcspontot az 1995-ös Oregoni Bach Fesztivál jelentette, Helmuth Rilling meghívására. Mahler-, Schubert- és Bach-interpretációiért ismerték el eddig Grammy-díjjal, ám a művész még ennél is teljesebb szakmai életet szeretett volna élni. Nagy sikerrel mutatkozott be az operaszínpadon is (a Fidelio Don Fernandójaként és a Parsifal Amfortasaként), sőt nemrég karmesterként is közönség elé lépett.

Mennyire van összefüggés a vezénylés és a között, hogy néhány éve aktív pódiuménekesként visszavonult a nyilvánosság elől?

Röviden: semennyire. Nem tervezem, hogy karmesterként folytatom a pályafutásomat, arról meg különösen nincs szó, hogy ezért mondtam volna le az éneklésről. Egyszerűen szerettem volna kipróbálni, tudok-e egyáltalán vezényelni az én fizikai adottságaimmal. Őszintén szólva nem volt kétségem afelől, hogy meg tudom oldani a feladatot, hiszen a zene területén is lényegesen több dolog dől el fejben, mint ahogy azt sokan gondolják. Kipróbáltam, sike­rült, és egyelőre beérem ennyivel.

A testvérem 2012-es halála nagyon megviselt, teljesen elment a hangom, kénytelen voltam hátrébb lépni a színpadtól. És nem is nagyon bántam, hiszen végre többet lehettem a családommal, olvastam, regenerálódtam. Ám ha nem is a korábbi intenzitással, de most ismét koncertezem, utazom a jazzprojektemmel, a következő komolyzenei produkciót pedig Sir Simon Rattle-lel közösen jegyzem ez év nyarán: Schönberg Gurre-Liederjében éneklek az ő vezényletével a BBC-Promson, augusztus 19-én. (Az interjú a nyár elején készült – a szerk.)

Thomas Quasthoff

„…a zene területén is lényegesen több dolog dől el fejben, mint ahogy azt sokan gondolják.”

Nem először jön Magyarországra, a mi közönsé­ günk tehát már bizonyára abba a kategóriába tartozik, amelyik nem megbámulni, hanem hallani szeretné Önt. Különös tekintettel arra, hogy jazzt fog énekelni.

Szeretem a magyar muzsikusokat, a magyar közön­ séget. A berlini főiskolán, ahol hosszú évek óta tanítok, sok fiatal magyar megfordul: tehetségesnek, szorgalmasnak tartom őket. Sokat dolgozom velük, és valóban sok örömöt szereznek.

Tudom, hogy egy jazzkoncert programját nem szokás és nem is lehet előre olyan pontosan megadni, mint egy klasszikus zenei hangversenyét.

Mégis, mire számíthatunk?

Ez egy gondos válogatás az én kedvenc jazz-, bluesés soul-dalaimból, nem csupán a jazzből ismert dallamokra alapozva, kiváló muzsikusok társaságában. Ott lesz Frank Chastenier az ő elmaradhatatlan Fender Rhodes-jával, a hetvenes évek híres elektromos zongorájával, Dieter Ilg, a német csoda­ bőgős és az elképesztő diszkográfiával rendelkező ütős, Wolfgang Haffner. Újdonságként mindenképpen szeretnénk bemutatni a még „friss” John Lennon-feldolgozásunkat.

Tóth Anna

Fotó: Harald Hoffmann

2017

10 13

CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál Thomas Quasthoff and His New Jazz Project Közreműködik: Thomas Quasthoff – ének, Frank Chastenier – billentyűs hangszerek, Dieter Ilg – nagybőgő, Wolfgang Haffner – ütőhangszerek Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2017. augusztus–október CAFe Budapest

25

üzenete

A jazz fogalmát szabadon értelmező, a ritmusnak kitüntetett szerepet szánó új együttesével érkezik Budapestre Avishai Cohen.

Avishai Cohen

Kivételes egybeesés: ugyanaz a név, ugyanabból az országból, ugyanabban a műfajban. Ezzel véget is ér a párhuzam: az 1971-ben született Avishai Cohen fő hangszere ugyanis a nagybőgő, míg a hét évvel fiatalabb Avishai Cohen trombitásként szerzett nevet a jazz világában. A két izraeli muzsikus irányultsága is eltérő: előbbi zenéje közel-keleti hatásokat mutat, utóbbi a modern, kísérletező jazz mellett kötelezte el magát. Az 1990-es években mindketten New Yorkban próbáltak szerencsét, az idősebb Cohen azonban utóbb visszatelepült hazájába. Mindketten jártak már Magyarországon, a bőgős újabb fellépése előtt jó szívvel emlékezhet a Müpában adott nagy sikerű koncertjére.

Szívén viseli hazája sorsát, a béke ügyét, szenvedéllyel átitatott muzsikája azonnal hatása alá vonja a hallgatót.

A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál jeles előadója tizen­egy évesen kezdett zongorázni tanulni. Érdeklődése kamaszkorában fordult a jazz felé, ekkor váltott a basszusgitárra, mert nagy hatással volt rá az amerikai Jaco Pastorious forradalmian új játéktechnikája. Középfokú zenei tanulmányait Jeruzsálemben folytatta, helyi zenekarokban ott játszott először jazzt. A kétéves katonai szolgálat letöltése után, 1992-ben költözött New Yorkba, ahol kenyerét eleinte fizikai munkával kereste, de esténként szorgalmasan látogatta a város klubjait. Így nyílott lehetősége olyan neves muzsikusokkal játszani, mint Wynton Marsalis, Ravi Coltrane, Joshua Redman. Pályáján fontos előrelépés volt közreműködése Danilo Perez panamai zongorista Panamonk című, 1996-ban megjelent lemezén. Felfigyelt tehetségére Chick Corea is, aki szerződtette saját Stretch nevű lemezcégéhez, és meghívta újonnan szervezett Origin nevű együttesébe. A fiatal bőgős bemutatkozó CD-je Adama címmel 1997-ben jelent meg, ezt azóta különböző kiadóknál szinte évenként követik újabb albumok.

A lengyel, spanyol és portugál felmenőkkel rendelkező Avishai Cohen neve ma már áruvédjegy a zene világában. Sokoldalúságát mutatja, hogy nagybőgőn, basszusgitáron, zongorán egy­ aránt játszik, lemezein gyakran énekel is, zeneszerzőként pedig a jazz, a pop és a Közel-Kelet népzenéinek elemeit egyaránt felhasználja. Szívén viseli hazája sorsát, a béke ügyét, szenvedéllyel átitatott muzsikája azonnal hatása alá vonja a hallgatót.

A műfajok határait új irányba tágító Cohen ezút­tal trió­jával érkezik Budapestre.

Turi Gábor

2017

Fotó: Andreas Terlaak

10 11

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL Avishai Cohen Trio KözreműködIk: Avishai Cohen – nagybőgő, ének, Omri Mor – zongora, Noam David – dobok Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2017. augusztus–október CAFe Budapest

27

Jacob Collier

28

CAFe Budapest 2017. augusztus–október

Fúziós

szobazene

tömegeknek

Jacob Collier a 21. század tipikus gyermeke. Igaz, a kilencvenes években született, de karrierje minden ízében a 2010-es évek jellemzőit viseli magán: YouTube-videókkal fedeztette fel magát, otthon, házi körülmények között vette fel bemutatkozó albumát, amelyen nagyon mai, eklektikus dalok szólnak – ezeket a jazz, a folk, az elektronikus és a klasszikus zene, a soul, az a cappella és az improvizáció elemei határozzák meg.

A huszonkét éves szerző-előadó Jacob Moriarty néven született, és talán a Sherlock Holmes-történetek gonosz karakterével való névegyezés miatt kezdett anyja vezetéknevén, Jacob Collierként publikálni a YouTube-on videókat, amelyeken londoni otthonában felvett egyedi feldolgozások szerepeltek. Nagyon 21. századi módszer ilyen klipekkel befutni: Justin Biebertől Ed Sheerenig számos kortárs popsztár köszönheti a videómegosztónak karrierjét – Jacob Colliert egy Stevie Wonder-feldolgozás tette világszerte ismertté 2012-ben – anélkül, hogy az ifjú zenész kitette volna a lábát otthonából.

Ez szintén az új évezred sajátossága: a fejlett technológiáknak köszönhetőn ma már lemezstúdiók nélkül is magas színvonalú felvételeket lehet készíteni házi körülmények között, Collier is így tett 2016-ban megjelent bemutatkozó albumával, a címével sem zsákbamacskát áruló In My Roommal. A zenészénekest ugyan a Michael Jacksont legnagyobb sikereihez segítő Quincy Jones szerződtette produkciós cégéhez, de Collier nem kért a csillogó stúdiók világából, helyette a massachusetts-i MIT Media Lab technológiai laborral közreműködve fej-

lesztette ki az egyszemélyes élő fellépésein is használt hardware-t és software-t.

Merthogy az autodidakta Jacob Collier a hálószobából kilépve szédítő one-man-show-kat ad, amelyekhez a legmodernebb technikát alkalmazva használja ki és mutatja meg a multi­ médiás előadás minden előnyét és hatásosságát. Hogy ezek mellett mi lehet még 21. századi a pályáján? Természetesen zenéje is az, hiszen ugyan leginkább talán a jazz világából indul ki, de a manapság már a popzenét is uraló határozott eklektika jellemzi. A lemezborítón szereplő szobarészleten vagy négy tucat hangszer látható, és ne legyen kétségünk: használta is mindet. A leginkább talán az art pop és jazz fusion közé beilleszthető, többnyire saját dalokat tartalmazó lemez­ anyagot az egymásra rétegzett vokálharmóniák uralják, ezeket a legváltozatosabb billentyűs, pengetős, ütős kísérettel ágyazza körbe, éretten, bölcsen. Ezek után meglep még bárkit is, hogy tavalyi debütáló albuma az idei Grammyn két díjat is bezsebelt? Látni kell, hogyan csinálja.

Dömötör Endre

Jacob Colliert egy Stevie Wonderfeldolgozás tette világszerte ismertté 2012-ben – anélkül, hogy az ifjú zenész kitette volna a lábát otthonából.

2017

10 17

CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál Jacob Collier Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2017. augusztus–október CAFe Budapest

29

Értékeket felfedezve

senyteremben bemutatkozó (az NFZ-vel régi keletű munkakapcsolatot ápoló) Hamar Zsolt vezényletével. A Nyári este című, különös sorsú szimfonikus művet, amelynek első változatát a zeneszerző fiatalon (huszonnégy évesen), 1906-ban készítette el – ez volt a diplomamunkája –, utóbb azonban elégedetlen lévén a darabbal, félretette, s csak közel negyedszázaddal később, 1929-ben tért vissza hozzá, nem akármilyen ösztönzés nyomán: Arturo Toscanini biztatását megszívlelve. Remek ötlet, hogy az első változatában korai Kodály-mű párjaként egy szintén korai Dohnányi-darab képviseli az est műsorán a tisztán szimfonikus zenét: az 1. szimfónia, amely még a Nyári esténél is régebbi: a kor karmesteróriása, Hans Richter 1902-ben dirigálta az ősbemutatót Manchesterben, majd az opus hamarosan Bécs és Budapest közönségét is meghódította.

Sőt magával ragadta az ifjú Bartókot is, aki lelkes szavakkal számolt be leveleiben a műről, a szimfóniát „remek”-nek nevezve, s hozzátéve: „nagyszerűen hangzik”. A két felfedezésre váró ritkaság között, a műsor középpontjában a romantika egyik slágere, Liszt A-dúr zongoraversenye csendül fel, Ránki Dezső szólójával.

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar szokás szerint Bartók halálának évfordulóján – az évforduló előestéjén – tartja évadnyitó hangversenyét, ezúttal azonban nem Nagyszentmiklós szülöttének zenéje szólal meg: két nagy kortársa, Kodály és Dohnányi vállalja a programban a 20. század képviseletét. Kodálytól igazi ritkaságot hallhatunk az együttes új zeneigazgatójaként a nemzeti hangver-

2017

09 25

Nemzeti Filharmonikusok Közreműködik: Ránki Dezső – zongora Vezényel: Hamar Zsolt Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Hamar Zsolt

A nemzetközi karmester-társadalomban alig akad Fischer Ivánnál innovatívabb gondolkodású művész. Számtalan izgalmas, újszerű ötlettel frissítette már fel a hangversenyéletet, elég a TérTáncKoncertekre, a kávé- és kakaókoncertekre, a fel­ lépései végén nemegyszer kórussá változó Budapesti Fesztivál­ zenekarra utalni – vagy éppen arra, hogy ez az együttes egyedülálló módon nemcsak a romantikus és 20–21. századi repertoárt szólaltatja meg modern hangszereken, de kópiahangszereken vérbeli historikus előadásokat is produkál. Fischer eredeti újításainak egyike az általa vezényelt és rendezett, koncertszerű, de mindeközben jelzésszerű díszletekkel, jelmezekkel, színpadi mozgással és mimikával az igazi színház élményét is nyújtó Mozart-operaelőadások sora, amelyekkel a Fesztiválzenekar Buda­pesttől Londonon át New Yorkig a világ számos nagyhírű hangversenytermében elsöprő sikert aratott. Ezek az opera­ előadások igazi újraértelmezések és újrateremtések: eddig nem ismert aspektusból mutatnak rá összefüggésekre, soha nem ízlelt zamatokat fedeznek fel a kompozíciókban. Most a Don Giovannit hallhatja és láthatja ismét a Müpa közönsége, olyan nemzetközi hírű művészek közreműködésével, mint korunk egyik legkeresettebb Don Giovannija, a címszerepet éneklő brit bariton, Christopher Maltman, Leporellóként a portugál José Fardilha, aki Európa valamennyi nagy operaházában és fesztiválján szíve-

30

klasszikus 2017. augusztus–október

Fotó: Pető Zsuzsanna

Újrateremteni a művet

Don Giovanni

sen látott vendég, Donna Annaként a Lulu címszerepében világhírűvé vált amerikai szoprán, Laura Aikin, vagy Donna Elvira alakítója, a historikus előadópraxisban is kiváló, brit Lucy Crowe.

2017

09 21 23 24

Budapesti Fesztiválzenekar Mozart: Don Giovanni Szereplők: Christopher Maltman – Don Giovanni José Fardilha – Leporello Laura Aikin – Donna Anna Lucy Crowe – Donna Elvira Rendezte és vezényel: Fischer Iván Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Amit nem mindennap hallgatunk meg Szláv energiák

Vannak a zenetörténetnek különleges jelentőségű, ritka alkotásai, amelyek alapvető fontosságú spirituális tartalmak hordozói; olyan szellemi útravalóké, amelyek nélkül nem lehet élni, mégsem hallgatjuk meg ezeket gyakran, sőt ritka megszólalásuk kivételes ünnep. Olyan művek ezek, amelyek sohasem szólnak háttérzeneként, mert nemcsak teljes figyelmet követelnek, de tiszteletet is. Ilyen Händel Messiása, Mozart Varázsfuvolája, Haydn Teremtése, Beethoven Missa solemnise – és ilyen Bach h-moll miséje is.

Külön­leges és izgalmas mű, amely bizonyos mértékben rejtélyes is, hiszen érdekes ellentmondás, hogy Bach hosszú időn át dolgozott rajta, és életműve különböző korszakaiból származó tételeket helyezett el benne, az összhatás azonban, az élmény, amellyel a hallgató a művel való találkozáskor szembesül, még­ sem a heterogeneitásé, inkább egy sajátos egységé.

Ez az egység valószínűleg nem a stílusé, inkább a kidolgozás igényességéből származik – abból a maximalizmusból, amely a mű minden egyes tételét áthatja.

Vashegyi György két együttese, az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus élén régi, hűséges előadója a barokk és a klasszikus repertoár nagy remekműveinek, így Bach kompozícióinak is. A h-moll misét most nemzetközi szólistagárda élén vezényli, melynek tagjai között ott a dél-koreai szoprán, Sunhae Im, a francia kontratenor, Damien Guillon, az angol bariton, Peter Harvey, de a magyar vokális kultúra büszkeségei sem hiányoznak a névsorból: őket Pasztircsák Polina és Szigetvári Dávid képviseli.

Kecskés M. Júlia

Mi tesz egy zeneművet szlávvá? Nyilván nem elég, ha orosz, ukrán, lengyel, cseh, szlovák, bolgár, horvát vagy más szláv nemzethez tartozó komponista a darab megalkotója: valami egyéb is kell, egy titokzatos többlet.

Persze, de mi lehet az? A zene érzelemvilága? Bizonyos különleges harmóniai és/vagy dallami zamatok? A szenvedély? Esetleg a népiesség?

A kérdésre sok és sokféle érvényes válasz adható. A Pannon Filharmo­ nikusok együttese, élén Bogányi Tiborral, a zenekar művészeti vezetőjével és karmesterével, ezúttal az erőben véli felfedezni azt a közös nevezőt, amely a pécsiek tematikus műsorának szláv műveit összehozza egymással. A zenekar évadának összefoglaló címe Energiaáramlás, a Szláv kaleidoszkóp című koncert pedig valóban kiváló példa a zenei energiák felvonultatására. Kabalevszkij Romain Rolland regény­hőséről mintázott, tömör nyitánya, a Colas Breugnon hangjaiból éppúgy árad az életkedv és a temperamentum, mint Csajkovszkij Hegedűversenyének saroktételeiből. Az energiák persze sokfélék lehetnek – például nem mindig derűsek, és nem is mindig kirobbanóak: Dvořák f-moll románca például melankolikus témákat megfogalmazva mutat határozottságot, erőt és tartást, a műsor befejező száma, Csajkovszkij Dante nyomán komponált szimfonikus költeménye, a Francesca da Rimini pedig egy tragikus témából bontja ki a mindent elsöprő szerelem érzelmi energiáit. A Dvořák- és Csajkovszkij-kompozíció negyvenkilenc éves osztrák szólistája, a jazzmuzsikusként is sikeres Benjamin Schmid egy 1731-ben készült Stradivari-hegedűn játszik.

2017

09 29

Pannon Filharmonikusok Energiaáramlás – szláv kaleidoszkóp Közreműködik: Benjamin Schmid – hegedű Vezényel: Bogányi Tibor Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Fotó: Bde Diesbach

Benjamin Schmid

2017

10 25

Damien Guillon

J. S. Bach: h-moll mise Közreműködik: Sunhae Im, Pasztircsák Polina – szoprán, Damien Guillon – kontratenor, Szigetvári Dávid – tenor, Peter Harvey – bariton, Purcell Kórus Orfeo Zenekar Vezényel: Vashegyi György Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem 2017. augusztus–október klasszikus

31

Zubin Mehta

32

klasszikus 2017. augusztus–október

Közös dolgaink Sokan ellenezték, mert a nemzeti függetlenség eszméjének elárulását látták benne. Mások örömmel üdvözölték, kedvező változásokat remélve a fordulattól. Nekik lett igazuk: 1867-ben az osztrák–magyar kiegyezés az 1848/49-es forradalmat és szabadságharcot követő, közel két évtizedes dermedtség után sok jót hozott az országnak, végeredményben a magyar történelem egyik legjobb fél évszázadának feltételeit teremtve meg. Idén ünnepeljük az esemény százötven éves jubileumát – ez előtt tiszteleg budapesti fellépésén a Bécsi Filharmo­nikusok együttese is.

Az utóbbi években nemcsak azt szokhattuk meg, hogy a Müpa és Európa egyik legfényesebb múltú, legendás szimfonikus zenekara között kialakult gyümölcsöző kapcsolat révén a Bécsi Filharmonikusok a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem visszatérő, rendszeres vendégeivé váltak, hanem azt is, hogy látogatásaikor az önkormányzati rendszerére büszke zenekar különleges műsorokkal kedveskedik a magyar közönségnek. Megesett, hogy kiváló szólamvezetőjük, Rácz Ödön tolmácsolta nálunk Vanhal nagybőgőversenyét, máskor

Eötvös Péter vezényelhette Esterházy Péter szövegére komponált új művének magyarországi bemutatóját a Bécsiek budapesti koncertjén. Az eddigi legszebb gesztus alighanem idén októberben várható: a Zubin Mehta vezényletével Budapestre érkező Wiener Philharmoniker olyan spe­ ciá­lis, osztrák–magyar műsorral emlékezik meg a kiegyezés százötvenedik évfordulójáról, amelynek ebben a kontextusban minden száma önmagán túlmutató jelképként értelmezhető.

Fotó: Terry Linke

Ebben a műsorban valóban minden jelkép.

2017. augusztus–október klasszikus

33

Fotó: Terry Linke

Zubin Mehta és a Bécsi Filharmonikusok

Ki tudja, játszottak-e valaha is a Bécsi Filharmonikusok Erkelt? Nem valószínű. Még kevésbé, hogy valaha is megszólaltatták a magyarság két nemzeti énekét, a Himnuszt és a Szózatot. A három körülmény most egyszerre valósul meg, amikor a koncert élén felhangzik a Bánk bán és a Hunyadi László alkotójának Ünnepi nyitánya. A művet a zeneszerző a Nemzeti Színház fennállásának fél évszázados jubileumára komponálta 1887-ben, az igazgató, Paulay Ede felkérésének eleget téve. A kompozíció más idézetek mellett (Erkel saját operája, a Sarolta egy részletét is feleleveníti) utal a Himnusz (1844) és a Szózat (1843) dallamára – mindkettőt maga a zeneszerző írta.

Ezek nem teljes alakjukban megjelenő idézetek, hanem reminiszcenciák: a Himnuszra történő utalás szemérmesebb: rejtettebb és töredékesebb, a Szózatra való hivatkozás hangsúlyosabb, körvonalazottabb, s így jobban is felismerhető. Mindenesetre a két dal-

34

klasszikus 2017. augusztus–október

lam kétségkívül megjelenik a műben, amely a legutolsó taktusokban a „hazádnak rendületlenül” témakezdet búcsúgesztusszerű, emblematikus felidézésével egyértelműen hazafias színezetet nyer, s így a keletkezése óta eltelt idők során méltán válhatott a legkülönfélébb ünnepi alkalmak nemzeti zenéjévé.

Joseph Haydn ritkán hallható műve, az oboa, hegedű, gordonka és fagott négyesét foglalkoztató B-dúr sinfonia concertante (Hob. I:105) érzékeny jelkép a koncert műsorán: azt szimbolizálja, hogyan találkoznak össze a nemzetek az egyéni sorsokban, hiszen Haydn osztrák volt, de életének jelentős részét egy magyar főúri család, az Esterházyak szolgálatában töltötte, rezidenciális muzsikusként. A szólókat egytől egyig a zenekar kiválóságai játsszák, a hegedűs Rainer Honeck például a három koncertmester egyike. Érdemes megem­

líteni, hogy a csellószólista, Nagy Róbert esetében a zenekar ez alkalommal ismét magyar tagjainak egyikét állítja reflektorfénybe (ilyenek számosan akadnak, a csellószólamban például jelenleg éppen négyen).

Ebben a műsorban valóban minden jelkép.

Akként értékelhetjük a szünet után felcsendülő nagy művet, Bartók Concertóját is (Sz. 116, BB 123), hiszen a kompozíció, amelyet a zeneszerző 1943-ban, amerikai emigrációjában alkotott, a honvágy, a távoli haza iránti fájdalmas szeretet jelképe – de hasonlóképpen megtalálható benne a sorskérdések fölötti töprengés és a közösségi érzés megjelenítése is. Bartók Concertója a maga öttételes, szimmetrikus szerkezetével és komoly gondolati tartalmaival a műsor legjelentősebb, legsúlyosabb száma. Első látásra különös ötletnek tűnik, hogy befejezésül egy olyan mű követi, amely valószínűleg még soha nem csen-

dült fel Bartók hangjai után: ifjabb Johann Strauss Kék Duna-keringője (op. 314). Ám ha jobban meggondoljuk, a választás tökéletes. Először is a műsort záró derűsdiadalmas-könnyed darabot bízvást tekinthetjük a hivatalos programba illesztett ráadásszámnak, és e funkciójában máris tökéletesen a helyén van. Másodszor – s ez még fontosabb – a Kék Duna-keringő is jelkép a javából: a tánc az ünnepet, a közösséget szimbolizálja, a keringő a Nyugat kultúráját, amelyhez Szent Istvántól Széchenyin át Babitsig mindig, minden bölcsen gondolkodó magyar tartozni akart, hiszen a Nyugat jelenti a fejlődést, a kultúrát, a humanista értékrendet. Végül a Kék Duna-keringőben ott a földrajzi térség népeket összekötő kapcsa, a Duna is, mely – ahogy egy későbbi költő írta – „múlt, jelen s jövendő”. Ugyanez a költő fogalmazta meg az örök kötelességet: „rendezni végre közös dolgainkat”. Ezt a feladatot végezte el a kiegyezés, amelynek évfordulóját ünnepeljük.

A Bécsi Filharmonikusok szokása, hogy egy fontos koncertjük próbáját felvételről minden évben Európa összes országába közvetíti az EBU (European Broadcasting Union), az Európai Rádiók Szövetsége. A Müpa és a magyar közönség büszkesége, hogy idén ez az esemény a Bartók Béla Nemzeti Koncert­teremben hallható hangverseny lesz.

Csengery Kristóf A Bécsi Filharmonikusok exkluzív partnere a ROLEX.

2017

10 03

Zubin Mehta és a Bécsi Filharmonikusok Közreműködik: Rainer Honeck – hegedű, Nagy Róbert – gordonka, Martin Gabriel – oboa, Sophie Dartigalongue – fagott Vezényel: Zubin Mehta Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Joe Tilson: Az öt érzék (Ízlelés), 1968-69. Szitanyomat akril hordozón, vákuumformázott akril tartóban, 147 x 147 x 9,5 cm.

Az aacheni Peter und Irene Ludwig Stiftung adománya, 1989.

Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum a Müpa koncert jegyeivel egy tetszőleges alkalommal – az előadás napjáig – ingyenesen látogatható!

2017. augusztus–október klasszikus

35

Beethoven fiatalosan

Két ifjú művész – de még mindketten tanulnak. Ők adják elő Beethoven C-dúr és G-dúr zongoraversenyét a Miskolci Szimfonikus Zenekar kíséretével.

A kínai Ke Ma és a magyar Szüts Apor így készül a nagy bemutatkozásra a Müpában.

KE MA Mikortól érezte, hogy a zenei pályát választja?

Muzsikus családba születtem, noha a felmenőim között senki sem volt hivatásos zenész. Pici koromtól zongorázom, és így hamar megnyílt előttem a klasszikus muzsika végtelen világa. Ma is megesik, hogy ülök otthon, és például csak Brahms-szimfóniákat hallgatok egész nap, mert annyira jó!

Mi a fontosabb egy ifjú zenész számára: a versenyeken való részvétel vagy a koncertezés?

A kettő összefügg. Egy fiatal zongorista akkor tudja leginkább felhívni magára a figyelmet, ha nagy presztízsű versenyeken vesz részt és azokon jól szerepel, hiszen manap­ság ezek hozzák meg a koncertszerződéseket. De a legfontosabb az elhivatottság – még ha nyerek is pár versenyt, az olyan, mint egy lottónyeremény!

Hogyan készült budapesti koncertjére?

A Müpában Beethoven 4., G-dúr zongoraversenyét játszom, és mivel számos felkérésem van, igyekeztem hónapokkal korábban megkezdeni a felkészülést. A tanulás mellett többször előadtam a művet barátaimnak is, beszélgettünk is róla annak érde­kében, hogy a szólórészeknek sikerüljön sajátos karaktert adnom. De előtte még Rachmaninov-koncertek vártak rám, úgyhogy csak augu­sztustól tudtam visszatérni Beethovenhez.

Ke Ma

36

klasszikus 2017. augusztus–október

Fotó: Anthony Tam

Volt már kapcsolata magyar zenével?

Még soha nem tanultam magyar muzsikát, viszont szeretem hallgatni Bartókot és Kodályt is. Abban bízom, hogy ez a budapesti látogatás ad majd számomra egy lökést a magyar zene felé, és lesz rá lehetőségem, hogy jobban elmerüljek a tanulmányozásában.

„…a legfontosabb az elhivatottság – még ha nyerek is pár versenyt, az olyan, mint egy lottónyeremény!”

Fotó: Virtuózok

Szüts Apor

SZÜTS APOR Mikor vált egyértelművé, hogy a zene az élete?

Az első zenei emlékeim talán négy-ötéves koromhoz köthetőek.

Tekintettel arra, hogy a családom anyai ágán mindenki zenével foglalkozott, gyorsan fel tudták ismerni a zene iránti érzékenységemet.

Egy alkalommal Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyét hallgattam Itzhak Perlman előadásában, és tudtam, hogy hegedülni akarok megtanulni, mert teljesen magával ragadott az a zene. Aztán elkezdtem zongorázni, mert a szüleim meggyőztek róla, hogy ez „könnyebb”.

Mit adott a Virtuózok, és mennyire lehet túllépni ezen a sikeren?

Nem gondolom, hogy a Virtuózok elsősorban a sikerről szól. Persze, nélküle kevés esélyem lett volna, hogy eljussak a Carnegie Hallba, és jóval kevesebb ember ismerné a nevem. De a Virtuózok elsősorban misszió, hiszen itt nem is az egyéni siker a legfontosabb, hanem hogy a televízióban és a nyilvánosság egyéb fórumain képviselhessünk egy olyan értéket, amely nagyon kiveszett ebből a világból.

Beethoven-zongoraverseny a Müpában – hogyan készül erre?

Természetesen nagyon sok gyakorlással. Nem is a darab megtanulása a legfontosabb, hiszen játszottam már ezt a versenyművet, hanem az, hogy szólistaként még nem léptem fel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, úgyhogy ezt is fel kell dolgoznom.

Mennyire fontos az előadásában a cadenza? Milyen többletet ad ez a muzsikusnak?

A cadenza önkifejező eszköz, furcsa egyvelege az előadásnak és a zeneírásnak. Szerintem a cadenza elsősorban véleményalkotás a darabról. Ahhoz, hogy jó cadenzát írjunk, nem feltétlenül új zeneszerzői eszközökre és hitvallásra van szükség, hanem nagymértékű tiszteletre a zeneszerző – ebben az esetben Beethoven – iránt.

Méhes Károly

2017

10 29

Felfedezések Miskolci Szimfonikus Zenekar Közreműködik: Ke Ma, Szüts Apor – zongora Vezényel: Gál Tamás Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2017. augusztus–október klasszikus

37

Fotó: Papp Éva / Schneider Zoltán

Kozma Orsi Quartet

Örömünnep Ha zenei fesztiválokról beszélünk, New Orleans nem földrajzi név, hanem jelkép: bőrszíntől, keletkezési helytől és a fellépő zenekarok összeállításától függetlenül a hagyományos jazz ünnepének szimbóluma.

38

jazz 2017. augusztus–október

Fotó: Lauren Serpa

Amikor 1970-ben első alkalommal rendezték meg a New Orleans Jazz & Heritage Fesztivált, ezt a mintegy tíz napon át tartó tavaszi eseménysorozatot, Mahalia Jackson, az alighanem leghíresebb amerikai gospelénekesnő is hazalátogatott szülővárosába. Miközben az egykori Congo Square-en megrendezett Louisiana Heritage Fairen sétálgatott Duke Ellingtonnal, a két jazzmuzsikus összeakadt a Eureka Brass Banddel, az egyik jellegzetes helyi rezes­bandá­ val, mely bámészkodók seregének élén haladt. A rendezvény szervezője, George Wein hirtelen ötlettel mikrofont nyomott az énekesnő kezébe, aki nem volt rest bekapcsolódni az előadásba. Ez lett a napjainkban is évről évre megrendezett fesztivál jelképes nyitóaktusa.

A zenei eseményen ma is nemzetközi hírű, de legalábbis Amerikában népszerű előadók tucatjai lépnek fel. New Orleans az amerikai szórakoztató zenei formák igényes változatainak gyűjtőhelye.

NO BS! Brass Band

…Kern

Andrást, Woody Allen magyar hangját is meghívták a fellépők közé…

Ugyanezt a stílusgazdagságot, illetve a jazzt örömünneppé avató törekvést érezzük a Müpa New Orleans Swingfesztiváljának programkínálatában is. Az idei nyár végi rendezvényt a Kozma Orsi Quartet nyitja: témájuk Woody Allen és a swing kapcsolata.

Az amerikai színész–rendező–muzsikusnál sokkal muzikálisabb klarinétos, Dennert Árpád lesz a fúvós szólista a különleges hang­ versenyen, melyre Kern Andrást, Woody Allen magyar hangját is meghívták a fellépők közé. Másnap rajzfilmes betétdalokra épülő Cartoon Jazz című műsorával mutatkozik be a Gyárfás István Trió – szintén swingszakértő vendégekkel: Deseő Csabá­ val, Fekete Istvánnal és Elek Istvánnal.

Gyárfás István Trió

Végül a No BS! Brass Band lép színpadra: egy tizenkét tagú, richmondi székhelyű, csupa magasan képzett muzsikusból álló tradi­cio­ nális swing­zenekar, mely eklektikus, olykor meghökkentő fordulatoktól sem mentes műsorába modális, free-, rock-, valamint R&B-elemeket is szívesen beépít. Eddig két CD-vel rukkoltak elő, de szívesen lépnek fel a jazz iránt fogékony kulináris fesztiválokon is. Komolyan veszik a swing-érzést: zenéjüktől az is táncra perdül, aki mankókon érkezett a koncertre. Átütő erejű rézfúvós szekciójukban öt harsonás, négy trombitás és egy tubás kapott helyet; a maradék két poszton a zenekarvezető szaxofonos David Hood és a dobos Lance Koehler osztozik. A fesztivál házigazdája Szalóky Béla.

Máté J. György

2017

08 25

2017

08 26

2017

08 27

New Orleans Swingfesztivál Woody és a swing – Kozma Orsi Quartet Kozma Orsi – ének, Cseke Gábor – zongora, Hárs Viktor – nagybőgő, basszusgitár, Pusztai Csaba – dob, ütőhangszerek Közreműködik: Dennert Árpád – klarinét, szaxofon, Vendég: Kern András Fesztivál Színház New Orleans Swingfesztivál Cartoon Jazz – a Gyárfás István Trió és vendégei közreműködik: Gyárfás István – gitár, Soós Márton – nagybőgő, Cseh Balázs – dob Vendég: Deseő Csaba – hegedű, Fekete István – trombita, Elek István – szaxofon Szalóky Béla – házigazda, trombita Fesztivál Színház New Orleans Swingfesztivál No BS! Brass Band Közreműködik: David Hood – szaxofon, Sam Koff, Marcus Tenney, Taylor Barnett, Rob Quallich – trombita, Reggie Pace, John Hulley, Reggie Chapman, Dillard Watt – harsona, Stefan Demetriadis – tuba, Lance Koehler – dob Fesztivál Színház

2017. augusztus–október jazz

39

Fotó:Pentaton ügynökség

Náray Erika

Jazzrajongók

A második évad

40

jazz 2017. augusztus–október

Náray Erika tavaly zenés beszélgetéssorozatot indított a Müpa Bohém éttermében, Jazzrajongók címmel. Bár a műfaj és a téma szokatlan volt, a művésznőnek sikerült meghonosítania az új formát.

A Jazzrajongók egy platform – mondhatnánk az információtechnológia divatos kifejezésével, arra utalva, hogy ezt a teret különböző kifejezési formák és emberek találkozására és kommunikációjára hozták létre a házigazdák. Először is Náray és a Berdisz Tamás dobos vezette zenekar jó néhány számot ad elő a beszélgetés témájához kapcsolódóan. Még az sem meglepő, hogy a vendégek maguk is énekelnek, olykor zenélnek a házigazdákkal – Hámori Gabriella például egy alkalommal egy John Coltrane-témát énekelt el, Hajós András pedig szinte az egész estét végigmuzsikálta a színpadon fellelhető összes hangszeren.

…a vendégek is könnyen megnyílnak, hiszen nem kamerák előtt beszélnek az érzéseikről, az ízlésükről és persze a pályájukról, hanem egy étteremben.

Valóban szokatlan viszont a Jazzrajongók témaválasztása: a médiában általános műsorokkal ellentétben Náray Erika azért hívja meg vendégeit, hogy beszélgessenek – a zenéről. Nem csak a nagybetűs jazzről, hiszen a diskurzus nem csak az ő generációjának ideáljaival – például Miles Davis, a Weather Report vagy a Brecker Brothers zenéjével – leírható jazz körül forog. Amikor a vendégek kedvencei kerülnek szóba, Ella Fitzgerald vagy Frank Sinatra is gyakori választás. Alföldi Róbert például Mahalia Jacksont kedveli nagyon, Kovács Patrícia George Gershwint választotta. Ezzel megnyílik az ajtó egy olyan hagyományra, amely megszabadítja a jazz fogalmát attól az idegenkedéstől, amely még sokszor körülveszi – és persze nem csak Magyarországon, hiszen a Broadway-musicalek vagy a popsztárokéhoz hasonló népszerűséget elért Louis Armstrong dalai szinte mindenkihez szólnak. Így viszont érthető, miért mondják sokan a házigazdának, hogy nem erre számítottak, amikor beültek egy Jazzrajongók-estre, de kellemesen csalódtak, és újra eljönnek.

Náray Erika szerint ebből két dolog is következik. Egyrészt a közönség tájékozottabban, érdeklődőbben viszonyul a jazz közegéhez és különböző előadóihoz, mert olyan számokat hallgat meg, olyan dolgokról értesül, amelyek kíváncsivá teszik. Másrészt a vendégek is könnyen megnyílnak, hiszen nem kamerák előtt beszélnek az érzéseikről, az ízlésükről és persze a pályájukról, hanem egy étteremben. Az pedig szintén felszabadítóan hat, hogy ezúttal nem azért kérdezik őket, hogy egy új produkciót népszerűsítsenek, hanem kedvenc zenéik adják a fő témát. A sorozat első, igen sikeres évadának titka az, hogy Náray Erika egyike azon ritka előadóknak, akik éppen ugyanannyira (és ugyanolyan képzettség birtokában) mondhatják el magukról, hogy énekesnők, mint amennyire azt, hogy színésznők. Őszinte érdeklődése könnyen szóra bírhatja Zoránt, Grecsó Krisztiánt, Udvaros Dorottyát vagy Nagy Ervint, kérdéseivel, kíváncsiságával egyszerre képviseli a szakmabeli háziasszonyt és a rajongó olvasót, színházba járót. Nem csoda ez, hiszen az előző évad végén egyrészt énekesnőként Ella Fitzgerald- és Irving Berlin-bemutatókat tartott, másrészt a Könyvhetet és a Wagner-napokat is ugyanolyan élénk figyelemmel követte.

Zipernovszky Kornél

2017

10 05

jazzrajongók Bohém Étterem

2017. augusztus–október jazz

41

Széttört álmok –

Syrius Legacy

42

jazz 2017. augusztus–október

újraélve

Volt egyszer egy progresszív zenét játszó zenekar Magyarországon, amelynek 1970–72 közötti korszakát legendássá avatta az idő.

A Syrius együttesben akkor Baronits Zsolt szaxofonozott, Ráduly Mihály szaxofonon és fuvolán játszott, Pataki László orgonált, Orszáczky Miklós basszusgitározott és énekelt, Veszelinov András dobolt. A jazz és a rock elemeit ötvöző, az improvizációknak tág teret adó, világszínvonalú zenéjük révén nagy népszerűségre tettek szert az alternatív közönség köré­ ben, de a hivatalos szervek támogatását nem nyerték el. Egyetlen, angol nyelvű albumuk, a Devil’s Masquerade egyéves ausztráliai turnéjuk során 1971-ben jelent meg, ezt egy évvel később Az ördög álarcosbálja címmel követte a magyar kiadás.

A hányattatások és a meghiúsult külföldi utak miatt az együttes hamarosan felbomlott, a nevet egy újjászervezett, nagyobb létszámú formáció vitte tovább, amelynek játékát az 1976-ban megjelent, Széttört álmok című, kortárs költők verseire komponált lemez örökítette meg. Ezen többek között Tátrai Tibor gitározott, Dés László szaxofonozott és Gőz László harsonázott. Az 1978-ig működött Syrius együttes zenéje azonban nemcsak a kortársak emlékezetében él: fiatal jazzmuzsikusok részvételével 2014-ben megalakult a Syrius Legacy együttes, amely a nagy elődök örökségének ápolását tűzte zászlajára. A kvintettben több díjnyertes hangszeres kapott helyet, akik az eltelt időben igazi együttessé értek össze. A csapat motorja Benkó Ákos dobos, aki Orszáczky Miklós énekszólamát hitelesen, nagy átéléssel tolmácsolja koncertjeiken. Jazz­indít­ tatásukból következően olykor áthangszerelt változatban, de az eredetihez hű hangzásban szólaltatták meg a Syrius első lemezét olyan sikerrel, hogy az anyagot Az ördög álarcosbálja – újratöltve címmel lemezen is kiadták.

A csapat motorja Benkó Ákos dobos, aki Orszáczky Miklós énekszólamát hitelesen, nagy átéléssel tolmácsolja koncertjeiken.

A kedvező visszhang folytatásra ösztönözte a zenekart: műsorukra tűzték a Syrius utolsó korszakában keletkezett, Széttört álmok című szvitet is, amelyet idén májusban jelentettek meg CD-n. A kilenc dalból álló zeneművet eredetileg a ma már ritkaságnak számító LP-n a Pepita adta ki, majd 1999-ben a Hungaroton jóvoltából további három szerzeménnyel kiegészítve CD-n is hozzáférhetővé vált. A Syrius Legacy több várost érintő, lelkes fogadtatással kísért koncertsorozatának kiemelt állomásaként ezt a már klasszikussá vált anyagot mutatja be saját feldolgozásban a Fesztivál Színház közönségének. Az est szenzációja, hogy erre az alkalomra csatlakozik az együtteshez az egykori Syrius-tag, a magyar rock köztiszteletnek örvendő, villámkezű gitárosa, Tátrai Tibor.

Turi Gábor 2017

Fotó: Barcsik Géza

10 24

JAZZMŰHELY Syrius Legacy: Széttört álmok – szvit Benkó Ákos – dob, ének, Fonay Tibor – basszusgitár, Ludányi Tamás – alt- és szopránszaxofon, Vidákovich Izsák – tenorszaxofon, fuvola, Tempfli Erik – zongora, orgona Vendég: Tátrai Tibor – gitár Fesztivál Színház

2017. augusztus–október jazz

43

„…a jazz-zenészek

szeretik

a Müpát…”

Az évad művésze: Szakcsi Lakatos Béla

Több szempontból is ünnepinek nevezhető a hetvennégy éves Szakcsi Lakatos Béla zongoraművész és zeneszerző őszi koncertje. Ő az, aki – elsőként a jazz területéről – a Kossuth-díj után a Nemzet Művésze címet is megkapta.

Improvizációban és komponálásban egyaránt kiapadhatatlan invencióját egy ország szereti. A pop, a klasszikus zene és a jazz legkiválóbbjai keresik társaságát.

Amerikai és brit sztárok mellé ezúttal két, ugyancsak fantasztikus jazz-zongorista fiát: Bélát (Szakcsi Jr.) és Robit (Lakatos Róbert) is meghívta.

A zene világnapjára, október elsejére esik az első koncert, amelyet az évad művészeként ad, ez az esemény tehát két szempontból is ünnepi alkalom lesz.

Véletlenül úgy alakult, hogy a hatvanötödik születésnapom alkalmából is ezen a napon tartottuk itt a koncertet – és akkor is Chris Potterrel. Örülök neki, hogy ez a megtiszteltetés ért a Müpa részéről.

sebb termekben. A fiatalok számára rendezett Jazz Showcase is régóta működik már, és a kisebb fesztiválokra is mindig meghívnak fiatalokat. Általában igaz, hogy a jazz-zenészek szeretik a Müpát.

A hangosítás is nagyon jól kialakult, jól szólnak a koncertek. A klasszikus zenének nincs szüksége hangosításra, a jazznek azonban igen, különösen a dobok miatt.

A Müpa ötödik születésnapján elmondta, mekkora a jelentősége annak, hogy ez az intézmény felépült, és így viszonyul a zenéhez és a zenészekhez. Milyen érzésekkel lép be most ide, amikor Ön az évad művésze?

Ugyanolyan felemelő érzés ez, mint amikor először játszottam a házban. Igazolódott, amit akkor mondtam, mert a Müpa erőteljesen hozzájárul a magyar művészet, a magyar kulturális élet gazdagításához, és ezáltal a külföld is jobban megismeri Budapestet, a város zenei életét különösen. Nagyon nagy sztárok lépnek fel itt, a magyar és a külföldi zenei élet kiváló­ ságai. Ez egy fantasztikus intézmény.

Nyilván mindenben rögtönözni szokott, akár jazzt játszik, akár mást. Hogyan készül erre a koncertre?

Számokat írok erre az alkalomra, már van néhány új darab, és lesznek még újabbak.

Meghívtam egy angol trombitást is, Gerard Presencernek hívják, fantasztikus muzsikus.

Felvettek egy híressé vált lemezt a fiaival és Oláh Kálmánnal, a Szakcsi Generation Banddel, és ha ritkán is, de többször szerepeltek együtt azóta. Hogyan tartja velük a kapcsolatot zenei téren?

Zenéről sokat beszélgetünk, Robi épp tegnap jött el, hogy az én itthoni zongorámon gyakoroljon. Néha vitatkozunk arról, hogy mi a jobb zene, mit kell játszani, de én sohasem szólok bele abba, hogy ők mit csinálnak.

Ő is többször fellépett már a Müpában, nemegyszer játszott magyarokkal is. Én is sokat dolgoztam vele régen. Rajta kívül a fiaimat is meghívom. Sohasem istápoltam őket, mert az az elvem, hogy istá-

Előfordul, hogy amikor otthon zenéről esik szó, leülnek négykezesezni, csak úgy, a maguk örömére?

Nem, azt nem szoktunk. Robival inkább klasszikus zenéről beszélgetünk, mert

Jazz-zongoristaként hogyan tekint a Müpára?

Amit mondtam, az a jazzre is igaz. Sok jazzkoncert van itt, sokszor felléptetnek fiatalokat a Fesztivál Színházban és a ki-

Szakcsival legalább tíz évvel ezelőtt találkoztam először. Olyan muzsikus, akivel az első közös zenélés is rögtön otthonos érzést adott, mert ő ilyen személyiség. Behív a saját világába, ahol érezteti velem, hogy azt csinálok, amit akarok, pedig nem is ugyanazt a nyelvet beszéljük. Az általa fémjelzett roma jazzben van valami erősen valóságos, valami földszagú. Szerintem ha ez – a zenélés szívből jövő része – nincs meg a jazzben, akkor az egész nem ér semmit. Nála ez mindig megvan, márpedig ezt nem lehet színlelni. Neki ilyen a létezésmódja.

44

művészbejáró 2017. augusztus–október

polják csak ők magukat. Ne nekem kelljen őket segítenem, pusztán azért, mert én ismertebb vagyok. Játsszanak úgy, hogy saját magukért hívják meg őket. De most meghívtam mindkettejüket.

Chris Potter Szakcsi Lakatos Béláról

Szakcsi Lakatos Béla

ő játszik klasszikusokat. Bélával néha vitatkozunk, ő ugyanis nagyon a hagyományos jazz mellett teszi le a voksát.

Mármint a bebop mellett…

Igen – én viszont azt szoktam mondogatni, hogy más is van a világon. Robi is hason­ lóan gondolja, de abban persze mindenképpen igazat adok nekik, hogy aki nem tudja a hagyományos jazzt, hiába csinál bármi egyebet, az nem lesz olyan jó.

Chris Potterről mi a véleménye?

Rendkívül jó szaxofonos – nem is mondhatok mást. Emberként is fantasztikus –nálam az emberi tulajdonságok is nagyon számítanak. Nagyon aranyos ember, és káprázatosan tud szaxofonozni. Először Lakatos Tonytól hallottam róla. Nagyon tetszik a játéka, mert benne van a régi jazz, a bebop, de emellett van érzéke a modern stílusokhoz is, ezt meg is mondtam neki. Jelenleg három nagyszerű szaxofonos van a nagyvilágban: ő, Branford Marsalis és Joe Lovano. Eredetileg azt a gondolatot is felvetettem, hogy együtt hívjuk meg Branfordot és Chris Pottert. de sajnos Branford nem ért rá. Presencernek óriási a híre, a vele való közös játék is csúcstalálkozó lesz.

Nem beszélve arról, hogy a ritmusszekcióban Robert Hurst bőgős és Marcus Gilmore dobos szerepel majd… Milyen lehetőségeket tartogat még az évad művésze cím?

Lesz egy másik koncertem is december 10-én, akkor azonban nemcsak jazzt játszunk. Káel Csaba javasolta, hogy használjam ki a sokoldalúságomat – erre azt ajánlottam, hogy eljátszom Robi fiammal Bach c-moll kétcsembalós versenyét. Egyszer j­átszottam a Kelemen Kvartettel Bartók 2. vonósnégyesét a Kaposfesten, ahogy ők kitalálták, vagyis úgy, hogy ők megszólaltatták a tételeket, én meg improvizáltam rájuk. Én is hallottam: óriási siker volt.

Azt most eljátsszuk majd a Müpában is.

A második részbe meghívtam Presser Gábort, hogy játsszunk két zongorán. Falusi Mariann pedig énekelni fog. Ezzel ki is merí­ tem a sokoldalúságomat…

Zipernovszky Kornél 2017

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

10 01

Szakcsi: New Currents Közreműködik: Robert Hurst – bőgő, Marcus Gilmore – dob, Chris Potter – szaxofon, Gerard Presencer – trombita Ifj. Szakcsi Lakatos Béla, Szakcsi Lakatos Róbert – zongora Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2017. augusztus–október művészbejáró

45

Ludovico Einaudi

Kilépni

a klasszikus

Ludovico Einaudi első magyarországi koncertje

körből

Ha valaki úgy véli, hogy még nem hallotta Ludovico Einaudi zenéjét, az vélhetően csak azért lehet, mert nincs tudatában annak, hogy környezetében sokszor éppen az ő dallamai szólnak.

46

világzene 2017. augusztus–október

Az idén hatvanegy éves zeneszerző és zongoraművész melódiái ugyanis televíziós sorozatok és reklámok százaiban hallhatók.

A klasszikus zenét pop, rock és világzenei elemekkel előszeretettel és bátran ötvöző komponista szerzeményei szeptember 12-én a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem falai között csendülnek fel – többek között a saját tolmácsolásában. „A szívem egész életem­ben inkább a rock and rollhoz húzott” – nyilatkozta tavaly a brit Guardiannek Ludovico Einaudi, aki 1955-ben rangos torinói családba született. Radikális baloldali nagyapja, Luigi Einaudi a háború után hét éven át volt Olaszország köztársasági elnöke, könyvkiadó édesapja és zongoraművész édesanyja ugyancsak a városi elithez tartozott. Ők voltak azok, akik a klasszikus zene irányába terelték, így jutott el a milánói Giuseppe Verdi Konzervató­ riumba, ahol többek között Luciano Berio volt a mestere..

…a kilencvenes évektől több televíziós sorozat és mozifilm zeneszerzője lett…

Müpa Rádió

Élmény minden pillanatban.

Hallgassa a Müpa Easy és Müpa Symphony csatornákat a mupa.hu-n vagy okostelefonon!

De már akkoriban is zavarta „a klasszikus zene merevsége”. Bár számos kortárs zenei darabot komponált zongorára, kamara- és szimfonikus zenekarra, később pedig a video-, a tánc- és a balettművészet felé fordult, a kilencvenes évektől bátran kilépett a meg­ szokott klasszikus zenei miliőből, és a maga útját kezdte járni. Éppolyan nagyra tartotta a Beatlest, mint Arnold Schönberget vagy az afrikai népzenét, így ezeket a hatásokat egyre inkább beépítette a szerzeményeibe, hogy ezek elegyéből megteremtse a maga egyéni hangját.

Einaudi a kilencvenes évektől több televíziós sorozat és mozifilm zeneszerzője lett, melyek közül az Ez itt Anglia, a Doktor Zsivágó, az Alattomos és az Életrevalók hazánkban is láthatóak voltak.

A világ egyik legtöbbet játszott klasszikus kortárs zeneszerzője; az iTuneson például előfordultak olyan időszakok, amikor a klasszikus zenei Top 10-be csak az ő felvételei fértek be. A Spotifyon négyszázezer „követője” van – több, mint Beethovennek. Iggy Pop, Ricky Gervais vagy Nicki Minaj bevallottan a rajongója. És bármerre megy, a koncertjei tele vannak fiatalokkal. Napjainkig huszonkét nagylemeze jelent meg, melyek popipari mércével is roppant kelendőek, a 2015-ös Elements például a brit popzenei albumlistán egészen a tizenkettedik helyig jutott. Ludovico Einaudi éppen ennek anyagával és előadóival érkezik a Müpába, ahol élete első magyarországi koncertjét adja.

Jávorszky Béla Szilárd

2017

09 10 12

Ludovico Einaudi Ludovico Einaudi – zongora Közreműködik: Redi Hasa – cselló, Federico Mecozzi – hegedű, Francesco Arcuri – gitár, Alberto Fabris – basszusgitár, elektronika, Riccardo Laganà – ütőhangszerek Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

2017. augusztus–október világzene

47

A sivatag hangja

Tichiti családjában mindenki zenélt, ő tehát úgymond az anyatejjel szívta magába a berber hagyományt. Később Francia­ országban tanult, majd 1998-ban Budapestre költözött, ahol hamarosan megalapította Chalaban nevű zenekarát.

2000-ben a Moroccan Nomad című albummal debütáltak, amelyet azóta további négy követett.

A Chalaban tágra nyitotta kapuit az európai és fúziós irányzatok előtt, de minden frissessége dacára mélyen kötődik a marokkói hagyományhoz és a térség társadalmi változásaihoz egyaránt.

Manap­ság, amikor az iszlám fundamen-

48

világzene 2017. augusztus–október

Said Tichiti

talizmus a művészet és a vallás durva kisajátítására törekszik, különösen fontos számára, hogy hangot adjon hitének és a szülővárosához való kötődésének.

Guelmim városa ott terül el a sivatagban, ahol a berber kultúra összeolvad a nyugat-afrikaival, így a Chalaban Gleimim című új lemezén (a szó Guelmim bece­ neve) is összefonódnak a marokkói transz-zenék, a sivatagi blues és a vaskosabb afrobeat szálai. Nemcsak a legváltozatosabb, de alighanem a legszemélyesebb Chalaban-album bemutatója előtt állunk, melyben Saïd mellett először lép színpadra két, Magyarországon született gyermeke is. m.l.t.

Fotó: Rózsa Zsuzsanna

A kilencvenes évek arab popzené­ jének egyik legmarkánsabb ága a marokkói gnawából nőtt ki. Egykor a Nyugat-Afrikából északra hurcolt rabszolgák rituális zenéje volt ez, mellyel a rossz szellemeket űzték el.

Az új gnawa hullám éllovasa a párizsi Orchestre National de Barbès lett, de rangos zenekarok követték Európaszerte, sőt nálunk is, a marokkói Saïd Tichitinek köszönhetően.

2017

10 01

Chalaban – LEMEZBEMUTATÓ Közreműködik: Saïd Tichiti – ének, guembri, lant, ütőhangszerek, Ibrahima Fall – djambe, dumdum, balafon, Khalid Moutahir, Redouan Barian – vokál, ütőhangszerek, Vázsonyi János, Jelasity Péter – szaxofon, Kovács Bálint – gitár, Torják Dávid – basszusgitár, Golovics Ferenc – dob Vendégek: Djakali Koné – kora, Szabó Árpád, Naïm Tichiti – hegedű, Emma Barka Tichiti – cselló Fesztivál Színház

Ha vagyunk – legyünk!

Isten éltesse Berecz Andrást, aki hatvanadik születésnapja alkalmából harmincöt éves pályafutását idézi meg a Müpában! Képekkel, filmekkel, sosem látott archív felvételekkel, és persze sok-sok muzsikával. Többek közt itt lesz vele Vizeli Balázs, Gombai Tamás és Pénzes Géza, akik anno az Újstílus együttesben húzták alá, de bizonyára előkerülnek az Egyszólam együttes énekei is, aztán jöhetnek a saját nevén készített felvételei.

Az első dalokat édesanyjától, Tanka Máriától kapta, aki a híres kunhegyesi táncos és nótafa, Tanka Gábor lányaként nem kevés éneket tudott… Velük indul Berecz András ünnepi műsora, aztán jöhetnek a nagykunsági, délerdélyi, bihari, szatmári, gyimesi, gyergyói, mezőségi, csuvas, kalotaszegi dalok és táncok, szép sorban.

De ez még mindig semmi! Szóhoz jut a nagy mesélő is, mondanunk sem kell. Berecz dalai és meséi – ahogy egyszer írta – „a honát kereső és a nagyon szerelmes ember hallomásai, látomásai. Felnőttekhez szólnak inkább.”

Nos, ezúttal azt hallhatjuk, ahogy a meséről, az első hangszerről vagy a pisztrángfogás lehe­tetlenségéről mesél, de hallani fogjuk Hazug Pista meséjét is a hosszú életről… Így lesz örökkévaló az est és az élmény.

Berecz András

Nincs mese, ez a legkevesebb, amire számíthatunk! m.l.t.

2017

Fotó: Bergics Balázs Fotográfia

10 31

Ha vagyunk – legyünk!

Berecz András 60 Közreműködik: Berecz András – ének, mese, Vizeli Balázs – hegedű, Mihó Attila, Gombai Tamás – hegedű, Vizeli Máté – brácsa, Bognár András – nagybőgő, Pénzes Géza – gordonka, Szabó Dániel – cimbalom, Dsupin Pál – furulya, Kádár Ignác – gardon, Demeter László – koboz, Navratil Andrea, Berecz Márton – ének, Fonó Táncegyüttes Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2017. augusztus–október világzene

49

Bagossy Brothers Company

Erdélyből a Balatonon át a Müpába Az utóbbi években egyre nagyobb számban tűntek fel az erdélyi színtérről izgalmas indierockzenekarok (a Face Todayből lett Palma Hills, a 1st Attempt vagy a The nobody elses), közülük, ami a sikert illeti, a 2013-ban indult gyergyószentmiklósi Bagossy Brothers Company jutott eddig a legmesszebb.

A Bagossy testvérek által alapított kvintett 2015-ben adta ki első nagylemezét, az indie–alternatív rockot folkkal keresztező Elviszlek című albumot, amit idén februárban követett a sláge­ resebb második nagylemez (A nap felé). A kitartó koncertezésben hívő zenekar az elmúlt két évben egyre sűrűbbre táblázta naptárját, aminek a növekvő népszerűség mellett szép szakmai eredményei is lettek: idén jelölték őket a Fonogramra és a Petőfi Zenei Díjra az év felfedezettje kategóriában, utóbbiban az év legjobb dalai közé is bekerült Harmonikás című szer-

50

könnyű 2017. augusztus–október

zeményük. Bagossyék a 2017-es nyarat már a legnagyobb fesztiválokkal töltötték ki, amikor pedig koncertszünet volt, akkor balatoni alkalmi bázisukon dolgoztak a müpás akusztikus fellépés műsorán, amin helyet kapnak friss dalok, újragondolt szerzemények, vonósok, fúvósok, vendégzenészek. „Kihívás a zenekar számára ez a koncert, motiváció egy újabb lépcsőfok meglépéséhez.”

Dömötör Endre

2017

09 20

MR Akusztik a Müpából Bagossy Brothers Company Fesztivál Színház

Daloskönyv magyarul A Nagy magyar daloskönyv egy olyan tágan értelmezhető zenei tartomány, amelybe beleférnek a 20. század eleji, a két világháború közti időszak kabarédalai, kupléi, sanzonjai, filmbetétdalai, operett számai, a magyar jazz és swing indulásának szten­derdjei, a 2. világháború utáni korszak slágerei, de még az ötvenes-hatvanas évek tánczenei időszaka is. Zerkovitz Béla, Seress Rezső, De Fries Károly, Eisemann Mihály, Fényes Szabolcs, Breitner János, Gábor S. Pál emlékezetes dalai, G. Dénes György, Szenes Iván és mások kiváló szövegei. A gramo­fon­

leme­zeken, kottákban fennmaradt sok ezer szerzeményből álló magyar daloskönyv nagyon helyesen kerül elő rendszeresen a Budapest Orfeum című nyolcvanas évekbeli műsortól a jazzelőadók (Szakcsi Lakatos Béla, Lakatos „Ablakos” Dezső, Hot Jazz Band stb.) interpretációin át a Budapest Bár projektig, és ezek a mára már klasszikus értéknek számító szerzemények adják az először 2014-ben bemutatott The Great Hungarian Songbook című Müpa-műsor alapját is. A jazzruhába öltöztetett, felfrissített, új megvilágításba helyezett második válogatást Káel Norbert hangszerelő és zenei vezető, valamint Böhm György rendező felügyeli, az énekesek Tompos Kátya és Takács Nikolas, kísér a vonósokkal és fúvósokkal kibővített Jazzical Trio.

Dömötör Endre

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Takács Nikolas és Tompos Kátya

2017

10 05

The Great Hungarian Songbook 2 Régi slágerek jazzruhában Közreműködik: Tompos Kátya, Takács Nikolas – ének, A vonósokkal és fúvósokkal kibővített Jazzical Trio Alkotók: Káel Norbert – zenei vezető, hangszerelő, Túri Erzsébet – díszlet, Böhm György – rendező Vezényel: Dubóczky Gergely Fesztivál Színház

2017. augusztus–október könnyű

51

Kétely

Tágabb irodalomtörténeti horizontból lesz majd biztonsággal megítélhető annak a fordulatnak a jelentősége, amivel a nyolcvanas években született, első kötetével 2010 után jelentkező nemzedék pezsdítette meg a kortárs magyar költészet állóvizét.

Az azonban kortársi távlatból is bizonyos, hogy az új nemzedék legnagyobb hatású lírikusainak legszűkebb élbolyában Závada Péternek helye van.

52

literárium 2017. augusztus–október

Závada Péter

Fotó: Viszlay Márk

és bizonyosság

Pályakezdését nem korlátozták görcsök, igazodási pontok, elvárások és konvenciók – úgy robbant be a magyar művészeti szcénába, mint akinek ez a legtermészetesebb közege. Indulása szemmel láthatóan mégsem a csiszolatlan őstehetség ösztönös térfoglalásaként jellemezhető: a költői magatartás megfelelési kényszerek nélküli szabad­ ságát kezdettől a tudatos építkezés professzionális gesztusai hatják át. Noha az új művészgeneráció meghatározó tagjaihoz hasonlóan műfaji karanténok helyett Závada számára is a határokat lebontó összművészeti attitűd az irányadó, úgy lett szinte egy csapásra népes rajon­gótáborral rendelkező korosztályos ikon, hogy művészi kibontakozásának tevékenységi köreit, megnyilvánulási formáit önreflexív gondolkodás kontrollálja s választja szét egymástól.

Népszerűségéhez nyilván hangsúlyosan járult hozzá az 1996-ban Süveg Márkkal megalapított Akkezdet Phiai nevű együttes hangos, országos sikere, s a slam poetry esteken való fellépések sora. Závada alkatát, művészi atti­tűdjét jól jellemzi, hogy az amerikai rap-hagyományhoz, másrészt a hetvenes–nyolcvanas évek magyarországi posztmodernjéhez, mások mellett Parti Nagy Lajos, Kovács András Ferenc vagy Tóth Krisztina lírájához visszanyúló Akkezdet Phiai tevékenysége is erősen szövegcentrikus. „Az Akkezdet Phiai rapjei rímes, ritmikus, gyakran politikus, szójátékokkal teli gondolatfolyamok. Posztmodern lett a zenénk is: a hagyományt mint repertoárt használjuk föl. Átértelmezzük, szétszedjük és újra összerakjuk a komoly-, nép- és világzene, a blues, a jazz elemeit” – mondja minderről egy interjúban.

Emlékszel, mikor írtad az első vállalható versedet? Hol és mikor publikáltál először?

Valamikor 2009 táján lehetett, az első jelenkoros publikációm idején. Ez alatt azt értem, hogy a szerkesztőség vállalhatónak találta a szövegeket. Én ma már nem szívesen mutogatnám őket. Parti Nagy Lajos és Darvasi László biztatott először, hogy próbálkozzam folyóiratoknál.

Költészetedben nehéz felfedezni közvetlen kapcsolódások nyomait. Kik hatottak rád a klasszikus lírai hagyományból és a kortársaid közül?

Petri, Parti Nagy és Tóth Krisztina hatása a korai verseimben letagadhatatlan.

A 19. századi magyar lírahagyományból az előmodernek fogtak meg leginkább, közülük is Komjáthy Jenő és Kiss József. Vagy az Ady-előd, Czóbel Minka. Aztán az Újholdas szerzők hatottak rám elemi erővel. Később pedig a Nemes Nagy nyomdokain továbbinduló Tandori a fenomenológiai érdeklődésével. Ezt követően Kemény István, Szijj Ferenc és Gál Ferenc versei. Az angol-amerikai lírai modernség szerzői közül Eliot, Pound és Williams volt fontos. A század második feléből pedig Sylvia Plath, Ted Hughes, Robert Bly és Mark Strand.

Nemrég foglalkoztam az olasz hermetistákkal: főleg Ungarettivel és Montaléval. Ha viszont hermetizmus, akkor Celan megkerülhetetlen. Szintúgy Gottfried Benn. De az utóbbi időben a legmeghatározóbb a svéd Tranströmer és a norvég Tor Ulven. A kortárs külföldiek közül Anne Carson, Wisława Szymborska, Dean Young és Ocean Vuong.

Mindhárom eddigi köteted eltérő karakterű, más irányokat mutat. Tudatos és szándékos-e, hogy könyvről könyvre új lírai kifejezésformákat keress?

Gyakran érzem, hogy egy bizonyos megszólalásmód lehetőségei számomra kimerülni látszanak. Ekkor döntök úgy, hogy váltok. Azt hiszem, egyszerűen megunom azt, ami csúcsra járatott, túlhajtott. De mindennek nyilván egy személyes és teherbíró versbeszéd megtalálása a hosszú távú célja.

Mennyiben köszönhető szerinted a slam poetry felfutásának a kortárs költészet iránti olvasói érdeklődés érezhető megnövekedése?

Kérdés, hogy a slam poetry a poétikai újításokat tekintve mennyire bizonyul majd forradalminak például az 1990-es 2000-es évek posztmodern magyar lírájához képest. De az elvitathatatlan, hogy műfajilag megújította az előadói költészetet mint színjátéktípust, másrészt pedig hatalmas eredményt ért el a költészet népszerűsítése terén, főleg a gimnazisták és egyetemisták körében.

Az interjút készítette: Keresztury Tibor

…Müpa-beli szerzői estjén mindenekelőtt és -felett költőként lép a közönség elé.

Mindemellett Závada Péter műhelyében jelentékeny színházi tevékenység kibontakozásának is tanúja lehetett a pályáját követő figyelmes érdeklődő: dramaturgként, dráma-, dalszö­veg- és operalibrettó-szerzőként többek között dolgo­zott a Krétakörrel, a Tünet együttessel, a Mohácsi fivérekkel és a Katona József Színházzal egyaránt.

Mégsem véletlen, hogy Müpa-beli szerzői estjén mindenekelőtt és -felett költőként lép a közönség elé. Az Ahol megszakad (2012), a Mész (2015) és az esttel csaknem egy időben megjelenő harmadik, a személyesség felől mindinkább a személytelen beszédmód felé elmozduló, a beszélő tudatában megképződő élményekre koncentráló, a tárgyias líra hagyományába illeszkedő, ugyanakkor egy korszerűen érvényes, kortárs nyelven megszólaló, vadonatúj verseskötet olyan egyedi, hasonlíthatatlan, érett lírai világot tár elénk, mely ellenállhatatlanul ragadja magával

a befogadót. S hogy az élmény még maradandóbb legyen, arról a free jazz egyik kiváló, autentikus mestere, a Franciaországból nemrég hazatért, tenor és szoprán szaxofonon, fém- és basszusklarinéton, gardonon, citerán, tibeti hangtálakon és kalimbákon közreműködő Szelevényi Ákos gon­dos­kodik.

Keresztury Tibor

2017

10 30

Literárium – Kortárs írók a Müpában Závada Péter-est Közreműködők: Hajduk Károly – színművész, Szelevényi Ákos – tenor- és szopránszaxofon, fém- és basszusklarinét, gardon, citera, tibeti hangtálak, kalimbák, Jánossy Lajos – műsorvezető-házigazda Alkotók: Keresztury Tibor – sorozatszerkesztő Balog József – rendező Üvegterem

2017. augusztus–október

literárium

53

54

folyamatos múlt 2017. augusztus–október

ZávadaPéter versei ÚJABB ELÁGAZÁSOK

Már nem a nappal, de még nem is az este visszaverődései. A szürkület nem az ég boltívéből sugárzik: az aszfalt repedéseiből szivárog észrevétlenül. Állsz a bizonytalan körülmények egyre hosszabbra nyúló árnyékában, és az alkonyati derengés, vagy amit annak neveznek, idézőjelbe teszi a nap minden addigi gesztusát.

Lépteid zaja mint rég elhangzott búcsúzkodások visszhangja. Fölveszed, zsebre vágod a kavicsok csikorgását, ezek már a belengetett távozás kellékei.

Egy felívelések nélküli sodrás közepén állsz meg: kivártad megint a csend forráspontját, és most rázendítenek egyszerre, téged ünnepelnek mind a kabócák, bármit is mondasz.

De a színek csöndben maradnak. Nem hallani a pirosat, ahogy üvölt, a feketét, ahogy zokog.

A díszburkolat foltokban fölszedve, és az az elárvult térkő a rakás tetején: bőbeszédűbb nálad.

Mi mit fed el? Beszéd a hallgatást. Festék a rozsdát.

Csak mikor a helyedre ülsz, érzed, hogy már ül ott valaki. Mindnyájan egy szék ölébe vágyunk vissza, hogy a szálkák és a görcsök elringassanak.

Felvételről hallod magad egy idegen nyelven. Bedrótoztak, és most le kell írnod, amit mondasz. A szöveget állandóan félrefordítod.

Lázasan keresed a megfelelő kifejezést: előre megadott címet egy idegen városban, melyből csak az utcában ültetett fák fajtája biztos.

Minden döntés egy új elágazás.

A NAPOK LEGJAVA

(1)

TELIK

(1)

Már csak a szürke víz, tükrén a telhetetlen éggel és ráadásnak én, akit az elnagyolt gesztusok dacára sem riasztanak el maguktól egy bámészkodás körvonalai.

Ahova mit sem sejtve kilyukadsz a mondat féregjáratán át. Szavaid a homályból előlépve meglepnek, megtanítják neked, amit mondani akarsz.

A hegyoldal még egyszer, utoljára, hogy végighordozza rajtam tekintetét, végigmérjen, ellenőrizve az arányokat, míg elvadult lejtőit a kezemhez szoktatom.

A kontúrok hovatovább kiéleződnek, a fény a sóhajtáson átszüremlik, és a dolgok felülete egyszerre megvillan, mint amit az idő szemcséivel fölpolírozhat.

De a hágó nem mesél el összefüggő történetet, hacsak nem tekintjük kálváriának azt, ami a fák csupasz jeleiből kiolvasható.

A kontrasztállítás felelőssége már nem az ösvényt csíkozó fáké, de még nem is a tiéd. Csak egy mosoly a nyájasság határmezsgyéjén belül, ahol a mimika az arc lehetőségeit, mint éjjeli ösvényeket, tapogatózva újra meg újra bejárja.

A szél is egy nyelv előtti nyelvet beszél, nem jelentése van: indulatai. Melyikünk fog először megszólalni rajta?

(2)

(2) Milyen hajók futnak be milyen kikötőkbe, milyen áron, mi mindent feledtetve? Kinek a helyére érkezünk meg, ki helyett szállunk partra?

Ha volt is üres hely két kíváncsiskodás közt, mostanra biztosan belepte a homály, vagy egy másik, kevésbé kézenfekvő burjánzás esélye szövi be észrevétlenül.

Az öbölben a fények egyenjogúsági törekvései, a szokásosnál is elevenebb kövek. Valaki egymagában az alkony lángoló trónján. De nem én vagyok az.

Nem lehetek.

2017

10 30

Telik ez a mozdulat is minduntalan félbehagyott önmagával: zsákutca a behajtások emlékével — egy letiltott gesztus falának nekivágódsz.

Pedig hányszor belekezd a váll, mielőtt végleg elernyedne, a kar sebességváltója, az ízületek göbcsuklói, minden, ami hamis bizonyosságban ázik.

Mégis megtelik lassan, hisz jóformán telni bír csak, a visszapillantóban fák, a lombok még túlcsordulnak. Megtelik ez a nyár is peremig magával. A horizonton ég és víz szembe fordított tükrei.

Literárium – Kortárs írók a Müpában Závada Péter-est Közreműködők: Hajduk Károly – színművész, Szelevényi Ákos – tenor- és szopránszaxofon, fém- és basszusklarinét, gardon, citera, tibeti hangtálak, kalimbák, Jánossy Lajos – műsorvezető-házigazda Alkotók: Keresztury Tibor – sorozatszerkesztő Balog József – rendező Üvegterem

2017. augusztus–október

literárium

55

Fotó: Sony Pictures Classics/Entertainment Pictures

Julieta

Ta bu dön tögető polgárpukk asztás A Müpamoziban 2015-ben már látható volt egy sorozat, amely a legutóbbi fél évszázad színvonalas alkotásaiból válogatva átfogó képet nyújtott a spanyol filmről. Akkoriban némelyek talán ráncolták is a homlokukat: hol marad Almodóvar? Mások fellélegezhettek, hiszen tudjuk, milyen megosztó Pedro Almodóvar – ki óriásnak, ki kóklernek tartja. Maga a tény, hogy akár pozitív, akár negatív előjellel, de szinte mindenkiből komoly érzelmeket vált ki, elegendő indokot szolgáltat egy önálló rendezői sorozatra.

Almodóvartól megszokhattuk, hogy igen erőteljesen ábrázol női karaktereket. Mindez a Julieta című filmre (2016) fokozottan igaz.

A címszereplő ötvenes nő: éppen barátjával, Lorenzóval készül Portugáliába költözni, amikor egy hirtelen elhatározás folytán mégis úgy dönt, Madridban marad, mégpedig abban a lakásban, amelyben férje halála után a lányával élt. De nem azért, mert különösebben szép emlékek fűznék hozzá. A férj és apa, Xoan halála ugyanis nemhogy közelebb hozta volna egymáshoz a magukra hagyott anyát és lányát, sokkal inkább a végletekig eltávolította őket egymástól. Antía, a lány a kiutat végül a menekülésben látta. Julieta (Adriana Ugarte és Emma Suárez) megtudja, hogy a már jó évtizede eltűnt lánya életben van, az emlékeit naplóírás segítségével idézi fel. Meglehetősen tragikusak ezek az emlékek: a meghalt férj és anya, továbbá az eltűnt és bizonytalan sorsú leánygyermek sorjáznak szép egymásutánban. A két idősíkban bonyolódó történet bravúrosan dolgozza fel az anya-lánya kapcsolat, az emlékezés, a szerelem és a szexualitás rejtelmeit. A kétszeres Oscar-díjas rendező alkotásának alapját a Nobel-díjas Alice Munro novellái képezik.

56

müpamozi 2017. augusztus–október

Almodóvarról közismert, hogy nem csupán rendező, de filmjeinek forgatókönyvét is általában maga írja. Nos, az Eszeveszett meséket (2014) nem ő rendezte, a forgatókönyvét sem ő írta, mégis valamennyire az ő filmjének tekinthető. Elvállalta ugyanis, hogy producere legyen az argentin Damián Szifrón alkotásának, ezzel is segít­ve a kevéssé ismert rendező pályájának beindulását, akinek ez az első nagyjátékfilmje. Milyen jól tette!

A film ugyanis nem más, mint amit a címe ígér: eszeveszett mesék sorozata. Igazi szkeccsfilm, hat rövid, egymástól elkülönülő részből áll, egyik abszurdabb, fergetegesebb, mint a másik. Az efféle filmek esetében, persze nem mindig, de többnyire úgy alakul, hogy nehéz mindegyik részben hozni ugyanazt a magas színvonalat.

Szifrónnak ez sikerült. A filmek hősei hétköznapi figurák, első látásra nincs bennük semmi, ami filmvászonra kívánkozna. Ez még akkor is igaz, ha az első rész főhőse egy repülőgépen utazó gyönyörűséges modell, akit a gépen véletlenül (?) mindenki ismer, egy másik részben pedig a cserbenhagyásos gázolót apja egy korrupt ügyész és korrupt ügyvéd segítségével próbálja kihúzni a slamasz-

Fotó:Everett Photo Collection 12 / AlamyInc Stock PhotoStock Photo Fotó: / Alamy

Eszeveszett mesék

Véletlen

…mi, magyarok is joggal érezhetjük úgy a szkeccseket látva, hogy ezt a filmet akár nálunk, rólunk is forgathatták volna.

De térjünk vissza Almodóvar rendezőként jegyzett filmjeihez. Egy repülőgép Madridból Mexikó felé tart, ám valamilyen műszaki hiba miatt nem folytathatja megkezdett útját, s a kényszerleszállásra készülve, mielőtt az engedélyt megkapná, Toledo városa felett kénytelen körözni. Az utaskísérők a pánik elkerülése (no meg az egyszerűség) kedvéért a turistaosztály utasait elkábítják valamilyen szerrel, így a film szereplői a business class utasai és a személyzet. Filmjéről maga a mester állította, hogy a repülőgép a tízes évek válságba sodródott Spanyolországának metaforája, az egy helyben körözés tehát nem véletlen, mint ahogy az sem, hogy a helyzetet, amelyből ki tudja, van-e egyáltalán kiút, Almodóvar trashfilmszerű komédiázással ábrázolja. A Szeretők, utazók (2013) talán joggal nevezhető szexvígjátéknak. Márpedig ha a tabudöntögető polgárpukkasztás nagymesterétől valami nem idegen, akkor az a vérbő komédia.

Mesés Péter A vetítések a budapesti Spanyol Nagykövetség együttműködésével valósulnak meg.

Fotó: Photo 12 / Alamy Stock Photo

tikából. Nem állítom, hogy szépséges modellekbe, korrupt ügyészekbe és korrupt ügyvédekbe minden utcasarkon belébotolhatnánk, de azért azt sem, hogy egészen Argentínáig kell utaznia annak, aki bármelyikükkel találkozni kíván. Talán nem tévedés azt hinni, hogy Szifrón az argentin társadalmat kívánta görbe tükörben bemutatni – de mi, magyarok is joggal érezhetjük úgy a szkeccseket látva, hogy ezt a filmet akár nálunk, rólunk is forgathatták volna.

Szeretők, utazók

2017

09 18 10 02 16

Müpamozi Szeretők és szeretetlenek – Pedro Almodóvar szenvedélyes világa Julieta; Eszeveszett mesék; Szeretők, utazók Előadóterem

2017. augusztus–október müpamozi

57

Képzettársítások

58

Bonyodalmas lenne felfejteni, hogy egy kisebb terület zenei dialektusa hogyan válik az „országimázs” elválaszthatatlan részé­vé, de tény, hogy a tiroli pásztorok énekéről mindenkinek Ausztria jut eszébe, egy érzelmes nápolyi dalról Olasz­ország, a skót dudásokról Nagy-Britannia, az andalúz flamencó­ról pedig Spanyolország. Miért asszociálunk a részből az egészre?

családi és ifjúsági programok 2017. augusztus–október

A Müpa zenés gyerekfoglalkozásain nemegyszer előfordult már, hogy a látható helyen „felejtett” hangszerek mágnesként húzták magukhoz a gyerekeket, akik pillanatokon belül hangok mesés káoszát teremtették meg.

A képzettársítás az elme titokzatos képessége. Nagyjából ennyit tudunk mondani róla.

Biztosnak tűnik, hogy a gondolkodás leghatékonyabb katalizátora, s hogy nélküle az anyanyelv elsajátítása is gondot okozna.

A hétköznapi tapasztalat azt súgja, hogy e képesség bizonyos életkorban és bizonyos tevékenységek közben szabadabban és magasabban szárnyal, mint máskor. Ki vitatná például, hogy a gyerekek asszociációs képes­ ségek tekintetében verhetetlenek, s mi magunk is merészebben kapcsolunk össze távoli elemeket valamilyen kreatív feladat végzése közben, vagy művészi élmény közelében. Micsoda sebességgel ütközhetnek képek, fogalmak, hangulatok, érzetek egy gyerek fejében például rajzolás vagy mesekitalálás közben! És zenélés közben?

Egy izgalmas rajzolatú vagy „érthetetlen” formájú tárgy azonnal érzetekkel, történetekkel, hangulatokkal telítődik, mihelyst kiderül róla, hogy utánozhatatlanul egyedi hangja van, s hogy hangszerként használható. S ha megszólaltatása nem igényel különösebb felkészültséget, a gyerekek nagyon könnyen érzelmi kapcsolatba is lépnek vele. Mivel nem merengenek az egzotikum fogalmáról, a távoli vidékek hangszereire úgy tekintenek, mint saját világuk részére.

Aki valaha is adott már gyerekek kezébe valamilyen hangszercsodát, az megtapasztalhatta azt a mágikus hatást, amelyet mi, felnőttek a csodatévő amuletteknek szoktunk tulajdonítani. A Müpa zenés gyerekfoglalkozásain nemegyszer előfordult már, hogy a látható helyen „felejtett” hangszerek mágnesként húzták magukhoz a gyerekeket, akik pillanatokon belül hangok mesés káoszát teremtették meg.

A Zenél a világ! sorozat legközelebb a flamenco hazáját, Andalúziát mutatja be.

Nem is gondolnánk, hogy a flamencónak milyen sok gyökere van. Lippai Andrea

flamenco­táncos írja, hogy „arab, zsidó, keresztény, indiai, cigány eredetű ősi zenei motívumok, ritmusvilágok egymásra hatásából alakult ki”, és máig őrzi a mágikus rítusok szabályait. Talán nincs is abban semmi meglepő, hogy e szabályok tökéletesen adaptálódhatnak egy gyerekközösség dinamikájához, mivel a flamencónak természetes közege a kisebb csoport, amely ösztönösen köralakzatot formál. A kör pedig nem zár ki senkit. Lippai Andrea szerint aki érzi és átéli e rítust, „részt kap a világból”.

Az interaktív flamenco-délelőttön a tán­ cosok mellett kiváló zenészekkel találkoz­ hatunk, gitáron a „civilben” irodalomtörténész és költő Oravecz Péter játszik, ütő­hangszereken pedig Tar Gergely. Ő vezeti majd be az érdeklődőket a cajón rejtelmeibe. A világ egyetlen olyan hangszere ez, amelyre rá kell ülni. Aki kipróbálja, tudni fogja, hogy az „ülj le és maradj csendben!” felszólításnak semmi értelme nincs.

Eleven lelkületű gyerek a csendről amúgy sem az üldögélésre asszociál.

A flamencóról mindenki hallhatta már, hogy a szenvedélyt transzformálja mozdulatokká és zenévé. Fülei Balázs szenvedélyének tárgya – egy zongoraművésztől nem is várunk mást – maga a hangszer, amelyet asszociációk egyre táguló körein mutat majd be. Ha azt mondom, zongora, Fülei azt mondja – szólista. Hogyan készül egy szólista hosszú éveken át azokra a két órákra, amikor minden reflektor ráirányul?

Milyen egy szólista átlagos napja? Van-e speciális „edzésmódszere”? Mivel hangolódik rá például egy Bach-versenyműre, amelyet majd a Mendelssohn Kamarazenekar oldalán fog eljátszani? Ha azt mondom: zongora, Fülei így felel – társaság. Mihez hasonlítható a kamarazene varázslatos világa? Van-e egy triónak közepe? Vagy csak oldalai vannak? Ha azt mondom: zongora, Fülei válasza: tanítás, de növendékei bizto-

san hozzátennék, hogy nála ez is szenvedély.

A matinékoncerten nagyszerű tehetségeket mutat be a közönségnek, amelynek tagjai természetesen muzsikálni is fognak. Ha azt mondom: zongora, a válasz meglepő is lehet: népzene! Chopintől Bartókon át Ligeti Györgyig mennyi-mennyi népzenei ihletésű kompozíciót írtak zongorára! A népi kultúra és a klasszikus zene szövevényes kap­cso­ latai­ba Fülei Balázs a Muzsikás Együttes tagja, Sipos Mihálly segítségével vezeti be a közönséget.

Egy első látásra távolinak tűnő asszociáció­ ja hátterét pedig Polgár Botond szobrász­ művész segítségével tárja fel. Van-e hason­ lóság a térbeli és az időbeli forma között?

Miként interpretálhatja a szobrász régmúlt korok mesterműveit? Lehet-e plasztikusan zongorázni, és mitől van ritmusa egy lovas szobornak? Mi játszódik le egy zongoris­ tában, ha történetesen egy Michelangeloszobor előtt áll? Liszt Ferenc óta tudhatjuk, hogy a nagy művészek kreativitását a hideg márvány is képes felgyújtani: a művészi élmény közelében a képzettár­sítások valóban szabadabban és magasabban szárnyalnak.

Molnár Szabolcs 2017

09 23

2017

10 29

HANG-SZER-SZÁM Zenél a világ! – A flamenco bölcsője, Andalúzia Közreműködik: Lippai Andrea, Pirók Zsófia – előadó, tánc, Oravecz Péter – gitár, taps, Tar Gergely – ütőhangszerek Üvegterem MATINÉKONCERTEK – Szenvedélyek Szenvedélyem: a zongora – Fülei Balázs Közreműködik: Kováts Péter, Kovács Csilla – hegedű, Varga István – gordonka, Forró Fruzsina – zongora, Mendelssohn Kamarazenekar (művészeti vezető: Kováts Péter), Polgár Botond – szobrászművész, Sipos Mihály (Muzsikás Együttes) Beszélgetőtárs: Sipos Szilvia Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2017. augusztus–október családi és ifjúsági programok

59

Kerényi Ágnes

A minőség ára

Bár a Müpa előadásai és koncertjei szinte mindig telt házasok, a jegy­értékesítőknek nem keveset kell dolgozniuk azon, hogy a programokra minden jegy elkeljen. Ahhoz ugyanis, hogy egy ilyen intézmény megfelelően működjék, nem csak a műsornak kell jónak lennie, hanem a jegyáraknak is. Kerényi Ágnes a Müpa jegyértékesítési és információs vezetőjeként azon dolgozik, hogy a termek akkor is megteljenek, ha éppen nem világsztárok állnak a színpadon.

60

kulissza 2017. augusztus–október

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Egyike azoknak, akik szinte a kezdetektől a Müpa csapatát erősítik: idén tíz éve dolgozik az intézményben. Mi volt a legelső Müpa-élménye?

1997 és 2007 között a Budapesti Tavaszi Fesztiválnál dolgoztam. Emlékszem: 2004-ben, amikor a következő évi fesztivál müpás jegyeit elkezdtük értékesíteni, még javában zajlott az építkezés, így a nézőtér sem volt még kész. Sosem felejtem el, ahogy ott állok Zoboki Gábor építésszel a betonelemek között a biztonsági sisakban, és próbálom elképzelni, hogyan fog mindez kinézni akkor, amikor itt majd több mint ezer ember ül. Izgultam, hogy valóban annyi szék legyen majd, ahányra szükségünk lesz.

Rengeteg előadás valósul meg a Müpában, különböző műfajokban, eltérő célcsoportok számára. Mi alapján döntik el, hogy egy-egy produkció jegyeinek milyen legyen az ára?

Ez nehéz feladat, sok szempontot kell figyelembe venni, hogy a jegyárat jól határozzuk meg. Számít, hogy járt-e már nálunk a fellépő művész, és akkor hogy fogadták, illetve az is, hogy turnézik-e mosta­ nában a környező országokban, vagy kifejezetten hozzánk érkezik. Ha nagyon gyorsan elkapkodják a jegyeket, akkor előfordulhat, hogy alááraztunk, ha pedig lassan fogynak, akkor lehet, hogy túl sokat kértünk. Arra mindig figyelünk, hogy a magyar közönség számára is megfizethetők legyenek a programjaink: minden előadásunkra 500 Ft-os állójegyeket biztosítunk a diákoknak.

Sokat kell dolgozniuk azon, hogy az előadások telt házasak legyenek?

Amikor idejöttem, 2007-ben ez még könnyen ment: bármit kezdtünk el értékesíteni, mindent hamar elkapkodtak. Aztán jött egy nehezebb időszak, a válságot mi is megéreztük. Az utóbbi időben a programok száma folyamatosan nő – nálunk és általában Budapesten is, sokkal nagyobb a verseny a kulturális piacon. Ennek ellenére megint fellendülés figyelhető meg, a statisztikák azt mutatják, hogy egyre többen vásárolnak jegyet, a bérlet­eladá­ saink pedig a tavalyi évhez képest ötven százalékos emelkedést mutatnak.

Volt már rá példa, hogy egy-egy előadás előtt nem fogytak el a jegyek, és vészforgatókönyvet kellett bevetni?

A Müpa missziójának fontos része, hogy a világsztárok mellett olyan művészeket is bemutasson, akiket itthon még nem ismer a közönség. Az ilyen esetekben sok múlik a kommunikáción. Korábban ilyenkor hírleveleket adtunk ki, amelyekben kedvez­

ményeket kínáltunk. Azonban azt vettük észre, hogy ez nem tesz jót a többi előadásnak, mert az emberek várni kezdték az olcsóbb jegyeket.

Mivel a Müpa befogadó helyszín, nem repertoár rendszerben működik, sok produkció csak egyszer látható nálunk, ezért inkább arra kell inspirálni a közönséget, hogy mielőbb vegye meg a jegyét.

Emiatt most inkább előre meghatározunk bizonyos előadásokat, amelyekre kedvezményeket kínálunk.

Vannak olyan programjaink is, amelyekről előre tudjuk, hogy a különleges műfaj vagy az itthon még ismeretlen előadó vagy alkotó miatt kihívás lesz felkelteni az érdeklődést, ezeket célzottan is ajánljuk. Arra nagyon odafigyelünk, hogy ne engedjünk be „töltelék” közönséget: az, hogy kik ülnek a nézőtéren, hat a színpadon álló művészre is.

A Müpa+ hűségprogram már jó pár éve működik.

Ez segített abban, hogy kialakuljon egy stabil törzsközönség?

Igen, a Müpának van egy rendszeresen visszatérő közönsége, számukra a vásárlásaik összege alapján kedvezményeket, egyedi programokat, illetve elővásárlást is biztosítunk, hiszen ők a leghűségesebb nézőink. Az elővásárlás azért fontos, mert gyakran előfordul, hogy egy-egy programra, például a Met-előadásokra, már ekkor elkel a jegyek kilencven százaléka.

Külföldön is értékesítenek jegyeket?

Igen, leginkább az interneten, és azt estéről estére érzékeljük, hogy egyre több külföldi jön el a koncert­ jeinkre. Az offline jegyvásárlásokat nehéz követni, de az online adatokból is szépen kirajzolódik, hogy az országhatárokon túlról is sokan érdeklődnek a Müpa iránt.

Mit gondol, mennyire fontos egy produkció sikeressége szempontjából a jegyértékesítők munkája?

Azért izgalmas a feladatunk, mert napi kapcsolatban vagyunk a közönséggel. Hozzánk fordulnak a kérdéseikkel, az örömükkel – és persze olykor a panaszaikkal is. Nemcsak a Müpában, de több budapesti bevásárlóközpontban és az Andrássy úton is működik jegyirodánk, és a pénztárban ülő kollégák rengeteg megható vagy épp humoros történetet hallanak a látogatóinktól. Sok néző kifejezetten egy-egy jegypénztáros kollégától kér tanácsot arra vonatkozóan, hogy mit nézzen vagy hallgasson meg a következő alkalommal. A telt házas, sikeres előadások tehát egy összetartó csapat munkájának és szoros együttműködésének eredményei.

Forgách Kinga

2017. augusztus–október kulissza

61

Merényi Péter

Barokk hangsáv

Fotó: Posztós János, Müpa

A Müpa Magazin Mélyvíz, csak úszóknak rovata – amelyben az olvasó rendszerint a Müpa előadásairól megjelent kritikák szemelvényei között tallózhat – ezúttal rendhagyó tartalommal jelentkezik. A nyár elején fejeződött be a Müpa fiataloknak szóló kritikaíró pályázata, a Karc első évada, amely 30 évnél fiatalabb, felsőoktatásban részt vevő hallgatóknak szólt, olyanoknak, akik szívesen „karcolnák” le a véleményüket egy-egy előadásról, amit a Müpában láttak. A beérkezett írásokat el­ bíráló szakmai zsűri (elnök: Radnóti Sándor esztéta, tagok: Bóka Gábor, az Operavilág újságírója, Bősze Ádám, a Bartók Rádió szerkesz­ tője, Dömötör Endre, a Recorder popzenei magazin szerkesztője, Mörk Leonóra, az ELLE magazin vezető szerkesztője, Weyer Balázs, a Hangvető Zenei Terjesztő Társulás prog­ ramigazgatója, valamint Zipernovszky Kornél újságíró) Merényi Péter írásának ítélte oda az első díjat, akinek ezúton is gratulálunk.

A győztes szöveget — a verseny nyertesének járó díjak egyikeként — az alábbiakban a Müpa Magazin hasáb­jain is közzétesszük. A Müpa Karc kritikaíró pályázata a 2017/18-as évadban ismét várja a véleménnyel bíró, írni vágyó fiatalokat – részletek a www.mupa.hu/rolunk/ karc oldalon olvashatók.

62

mélyvíz, csak úszóknak 2017. augusztus–október

Tegyük fel, hogy kétszáz év múlva előkerül Az édes élet forgatókönyve, amely alapján rekonstruálnak egy „történetileg hiteles” hangsávot. Ennek mennyi köze lesz az általunk ismert Fellini-műhöz?

Hasse Pyramus és Thisbe című operájának koncertszerű előadása Fabio Biondi és az Europa Galante interpretációjában hasonló művészetfilozófiai kérdéseket vet fel. Csak itt a forgatókönyvet partitúrának, az újra fölvett hangsávot pedig „historikus előadásnak” nevezzük.

A Müpa 2017-ben harmadik alkalommal rendezte meg a Régizene Fesztivált. A rendezvénysorozaton érezni lehetett, hogy a régi­ zenejáték az elmúlt évtizedekben teljesen professzionálissá vált és intézményesült.

A historikus előadásmód – a ’60-as, ’70-es évek progresszív társadalmi mozgalmaihoz hasonlóan – elvesztette ellenkulturális jellegét, de megőrizte enyhén szubkulturális ízét. A Fabio Biondi irányításával megszólaló Hasse-előadást kiforrottság és letisztultság jellemezte, amely mellőzte az olasz régi­ zene-specialistákat – például az Il Giardino Armonico együttest – sokszor jellemző egyéni expresszivitást.

főleg a nyolc-tíz perces áriákat a zenekarvezető szerint túl hosszúnak és egyhangúnak találná a mai közönség. Továbbá kiemelte, hogy a Publius Ovidius Naso Átváltozások (Metamorphoses) című művéből ismert és sokak által felhasznált szerelmi tragédiát – más operacselekményekkel szemben – könnyen megérthetjük és követhetjük. Az antikvitás óta élő vándortéma szerint – amelynek leghíresebb feldolgozását William Shakespeare írta Rómeó és Júlia címen – a szerelmesek rivalizáló családokból származnak, és végül egy szerencsétlen félreértés miatt egymás után öngyilkosságot követnek el.

Johann Adolph Hasse (1699–1783) Pyramus és Thisbe (Piramo e Tisbe) című operája kamaraműnek készült: csak három énekes szerepel benne, és a játékidő is mindössze szűk két óra. Utolsó előtti operáját Christoph Willibald Gluck (1714–1787) reformoperáinak közelében komponálta Hasse – térben is időben egyaránt: a művet 1768-ban mutatták be Bécs közelében. Az operareformok néhány jellemzője a Pyramus és Thisbe parti­ túrájában is megjelenik: az áriák végigkomponáltak – nem strofikusak, és a da capoformát (ABAv) sem sablonosan követik –, valamint viszonylag sok recitativo accompagnatót (zenekar-kíséretes énekbeszédet) hallhatunk a műben. Azonban franciás elemek, kórus- és táncbetétek – Gluckkal ellentétben – nem színesítik az operát.

A Fesztivál Színház teremakusztikai jellemzőiről is szólnom kell, mivel a száraz térhangzás fárasztóvá tette az előadást.

Az utózengési idő, a hangok lecsengési hossza minimális volt; sok direkthangot hallottunk, amelyek közvetlenül jutottak a fülünkbe, és nem a falakról verődtek vissza; a hangzás nem vált egységessé, minden részletet megkülönböztethettünk – mintha egy próbateremben ültünk volna. (Bár a barokk operaházak hangzása is száraz volt, csakhogy mi zengőbb terekhez szoktunk.)

Az Europa Galante együttes Fabio Biondi hegedűs vezetésével már többször előadta Hasse kamaraoperáját ugyanezzel a szerep­ osztással, talán ezzel magyarázható a produkció említett letisztultsága. A koncert előtt Prelúdium címmel műismertető előadást tartott Mácsai János zenetörténész, ahol Biondi is megszólalt. Hangsúlyozta, hogy éppen kamarajellege miatt esett a Pyramus és Thisbére a választásuk: Hasse opera seriáit (tragikus, hősi olasz operáit),

Az előadás előrehaladtával egyre összeszedettebben és kiforrottabban játszott az Europa Galante együttes, bár az első felvonásban a csellószólam mintha helyenként hamiskásan szólt volna. Fabio Biondi – mint mindig – kezében hegedűjével irányította a zenekart.

Vivica Genaux (Pyramus) hangja a felvételeken lenyűgöző virtuozitással tündököl, a koncerten azonban ideges és erőszakos benyomást keltett, vibratói zavaróan élesen szóltak. A második felvonásban kevésbé modorosan és sokkal líraibban énekelt.

Desirée Rancatore (Thisbe) természetesebben és kiegyenlítettebben intonált, mint partnere, inkább egyféle klasszikus hangképzésideált követett. Ez talán azzal ma-

gyarázható, hogy főként 19. századi repertoárt énekel, nem számít régizene-specialistának. A csodálatos visszafogott kidolgozottság mellett helyenként azonban úgy éreztem, hogy krónikusan hangszínhamis és alacsony. A Thisbe apjának szólamát éneklő Emanuele D’Aguanno inkább baritonális, mint tenorális orgánuma eleinte erőltetettnek és merevnek tűnt, később azonban kifejezőbbé és drámaibbá érett.

Mivel a férfi főszerepet, Pyramust – amelyet eredetileg kasztrált alt énekhangra írt Hasse – most egy nő énekelte, a társadalmi nemek szempontjából is megvizsgálnám a produkciót. A nem szcenírozott operaelőadáson Vivica Genaux női koncertruhában állt színpadra, így – talán akaratlanul is – egy olyan értelmezést sugallva, amely szerint két nő szerelmét látjuk.

Fabio Biondi és az Europa Galante koncertje a historikus előadói gyakorlat problémáira is rávilágít. Ha a hangzás rekonstruálására ilyen sok energiát fordítunk, hol marad a historikus látvány és az „autentikus” színpadi mozgás? Bár – mint erre már sok művészetfilozófus fölhívta a figyelmet – minden „történeti” és „hiteles” előadás igazából saját hermeneutikai horizontunk tágításáról szól, és kevésbé a talán örökre elveszett múlt helyreállításáról. Különben is bizonyos hangzásokat, például a kasztráltak hangszínét nem tudjuk megidézni: kontratenorok és női énekesek sem helyettesíthetik őket.

Egy színesebb és kifejezőbb előadást vártam – főleg a recitativók szófestő gesztusaiban és az olyan színpadi fordulatokkor, mint például az oroszlán megjelenése.

A presszókávé feketén is finom, de ha krémes caffè macchiatóra számítottunk, akkor csalódottan kortyolgatjuk azt – különösen, ha a sütemény (a teremhangzás) is száraz.

Merényi Péter

(Johann Adolph Hasse: Pyramus és Thisbe, Régizene Fesztivál, 2017. február 27. 19:30, Müpa, Fesztivál Színház; Pyramus: Vivica Genaux, Thisbe: Desirée Rancatore, Thisbe apja: Emanuele D’Aguanno; Europa Galante, vezényelt Fabio Biondi) 2017. augusztus–október mélyvíz, csak úszóknak

63

NÉMETH ANIKÓ

Fotó: Manier Szalon

divat- és jelmeztervező

Németh Anikó

Szeretem a latin zenét, Paco de Luciát, Chick Coreát, a sokszínűséget zenében és minden másban, a fúvósokat, különösen a szaxofont, a kortárs jazzt, és azokat, akik a hagyományokat inspiratív, kreatív alkotói folyamatokban teremtik újjá a kortárs zene világában.

Szeretem mindezt élő előadásokon megtapasztalni, érdeklődve várom tehát az Európai Hidak – Spanyolország Fesztiválon a kiváló spanyol fuvolás és szaxofonos, Jorge Pardo koncertjét. Ő eddigi pályafutása során számos inspiráló partnerrel dolgozott – köztük az említett Paco de Luciával és Chick Coreával is –, Djinn címmel meghirdetett estje is bizonyára izgalmas lesz. Azon senki se csodálkozzon, ha az előadás közben rajzolni kezdek. Sok tervem született már így.

2017

09 18

Európai Hidak 2017 – Spanyolország Jorge Pardo: Djinn Közreműködik: Jorge Pardo – fuvola, szaxofon, Rycardo Moreno – gitár, Tony Romero – billentyűs hangszerek, Pablo Báez – basszusgitár, David Bao – dob Fesztivál Színház

KASZA EMESE divat- és jelmeztervező

Sokszor kérdezik tőlem, mi az, ami leginkább inspirál. Az a válaszom, hogy a kortárs építészet mellett leginkább a klasszikus és a kortárs zene hozza működésbe fantáziámat.

Szeretek hosszabb utakon zenét hallgatva elveszni a dallamok hullámaiban. Teljesen átadom magam a különböző érzelmeket ábrázoló hangoknak, észre sem véve, hogy a gondolataim már árkon-bokron túl járnak. Jönnek a képek, a színek, a matériák, a hangulatok. Éppen ezt várom Eötvös Péter és a Royal Concertgebouw Orchestra érzékenyen felépített ívű estjétől is, melynek programja a könnyedebb hangulatoktól vezet a komorabb, sötétebb témák felé. Biztos vagyok benne, hogy maradandó élmény lesz Eötvös Pétert látni, amint saját művét vezényli.

10 14

CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál Eötvös Péter és a Royal Concertgebouw Orchestra Közreműködik: Iveta Apkalna – orgona, Fassang László – Hammond-orgona Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar Vezényel: Eötvös Péter Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Fotó: Kecskés Márton

2017

Kasza Emese

ZOÓB KATI

divat- és jelmeztervező

Fotó: Bézsenyi Zsolt

Különlegesen értékes ajándék az életemben, hogy Seregi László ragyogó szellemi­ ségét barátjaként is élvezhettem, így az ő személyiségén keresztül ismerhettem meg a balett rendkívüli kifejezőerejét. Hans van Manen a kortárs táncművészet Seregihez hasonló integráló művésze, aki a klasszikus és a modern technikák ötvözésével új korszakot teremtett. Astor Piazzolla tüzes tangói, Eric Satie melankolikus dallamai és a Black Cake című balettben Csajkovszkij, Janáček, Stravinsky, Mascagni, Massenet zenéinek szellemes füzére pazar zenei felvonulást ígér számomra. A táncművészet önmagában is jelentős kifejező erő, és ha a briliáns zene érzelmi hullámait a Magyar Nemzeti Balett táncosai közvetítik, fűszerezve Hans van Manen szellemiségével, biztosan olyan előadás születik, amelyről nem szabad hiányoznunk.

64

hullámhossz 2017. augusztus–október

2017

Zoób Kati

10 20 21 22

CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál LOL – bemutató 5 tangó / Trois Gnossiennes / Black Cake A Magyar Nemzeti Balett előadása Fesztivál Színház

éljük át az örömöt! budapesti fesztiválzenekar 2017–18

k Jegyetók a kaph

Emberi Erőforrások Minisztériuma

www.bfz.hu

Farkas Zoltán „Batyu”

A nagykanizsai származású Farkas Zoltán „Batyu” (1956) az ország egyik legelismertebb néptánc­ művésze, pedagógusa és koreográfusa, aki alkotó­ társával és feleségével, Tóth Ildikó „Fecské”-vel nemcsak a Muzsikás együttes fontosabb koncertjeinek elmaradhatatlan szereplője, hanem a magyar kultúra követeként az Amerikai Egyesült Államoktól Tajvanig tanítja a magyar néptáncot.

Fotó: Nagy Attila, Müpa

Személyre szabott hagyomány Tavaly jelent meg a Néptánc, avagy alaptechnikák módszertana című köteted, amelyben harmincévi tanítás tapasztalatait gyűjtötted csokorba.

Miért vártál ennyi ideig vele?

Húsz éven át érleltem az anyagot. Sokfelé tanítottam a világban, változatos körülmények között kellett helytállnom. Tajvanon például úgy tanítottam a mezőségit, hogy az érdeklődők kört alkottak. Ott nincsenek individuumok, csakis tömegben és vezetői utasításokra tudnak mozogni. Meg kellett tanulnom, hogy hol a határ: hogy a tánc még mezőségi jellegű legyen, de ne törjem össze a világképüket, és közben jól is érezzék magukat. Az ilyen helyzetek megoldásához nem találsz kulcsokat a pedagógiai nagylexikonban. Ahogy ahhoz sem, amikor az egyik New York-i táncklubba csupa nyolc­

vanévesnél idősebb ember jött el, miközben dunántúli ugrós volt témaként kiírva.

Miként lehetséges azt kivitelezni, hogy az ember élményt adjon nekik, megmaradjon hitelesnek, és közben mentőt se kelljen hívni? Voltaképpen az egész életem erről szólt.

A Müpa Hetedhét táncház műsorában évek óta tanítasz kisgyerekeket.

Lényegé­ben itt is ugyanez a feladat, nem?

Komplexebb, hisz a kisgyerekekkel együtt a szülőket is tanítom. Azt látom, hogy ahelyett, hogy a gyerekeket már kiskorukban mozgáskultúrára tanítanák, kész termékeket nyomnak le a torkukon. Mert az az egyszerű és hatásos, és arra befizet a szülő. Nem merik felvállalni a lassú, nem látványos, de húsz év múlva akár szárba

… az egyik New York-i táncklubba csupa nyolcvanévesnél idősebb ember jött el, miközben dunántúli ugrós volt témaként kiírva.

66

határsértők 2017. augusztus–október

szökkenő, készség és képesség szintjén lévő mozgást. A népi hagyományban amúgy is mindenki a saját képessége és egyénisége mentén tanulta meg ezeket. Miközben zsűrizéskor számtalanszor tapasztalom, hogy a fiatalok „másolják a filmeket”.

Pedig adott figurák egyáltalán nem biztos, hogy az illetőnek is jól állnak. A másolás művészetéből át kell lépni az újraalkotás művészetébe.

Huszonöt éve tanítasz a Budapest Kortárstánc Főiskolán. Ott is néptáncot?

Igen, de ott nem autentikus népzenére, hanem remek világzenékre mozgunk. Nem tudják, mit hogyan hívnak, de rettenetesen élvezik. Alapképesség szintjén haladunk, aztán elkezdünk játszani. És egyszer csak kialakul, mondjuk, a lőrincrévi pontozó.

Amiről persze nem tudják, hogy az, de mikor rákérdeznek, kemény néprajzi előadást kapnak. S ezek a kortárs táncosok, akik különféle mozgástechnikákon nőnek fel, ezek hatására mind el akarnak menni a Mezőség­ re vagy Kalotaszegre. Ennek eredményeként haidauból, mezőségi táncból és legényesből születtek már olyan kortárs művek, amelyekkel Európában díjakat nyertek. Érezni rajtuk, hogy a tánc magyar, azt is, hogy néptánc, mégis olyan kreatívak, hogy ámul az ember.

Jávorszky Béla Szilárd

Giacomo Meyerbeer

A hugenották Opera öt felvonásban, francia nyelven, magyar és angol felirattal Szövegíró u Émile Deschamps, Eugène Scribe Díszlettervező u Horesnyi Balázs Dramaturg u Kenesey Judit

Rendező u Szikora János Jelmeztervező u Kovács Yvette Alida Karigazgató u Strausz Kálmán

Karmester

u

Oliver von Dohnányi

Bemutató

u

2017. október 28., Erkel Színház | További előadások

u

2017. október 29., 31., november 5., 9., 10.

www.opera.hu | www.facebook.com/Operahaz

Müpamozi SZERETŐK ÉS SZERETETLENEK – Pedro Almodóvar szenvedélyes világa Hétfői napokon este 7 órakor az Előadóteremben Házigazda: Réz András

2017. szeptember 18.

Julieta (2016) 2017. október 2.

Eszeveszett mesék (Relatos salvajes, 2014) 2017. október 16.

Szeretők, utazók (Los amantes pasajeros, 2013) 2017. november 6.

A bőr, amelyben élek (La piel que habito, 2011) 2017. november 20.

Volver (2006) 2017. december 4.

2017. december 18.

Mindent anyámról (Todo sobre mi madre, 1999) 2018. január 8.

Eleven hús (Carne tremula, 1997) 2018. január 29.

Tűsarok (Tacones lejanos, 1991) 2018. február 12.

Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén

(Mujeras al borde un ataque de nervios, 1988) 2018. február 26.

Matador (1986)

Beszélj hozzá (Hable con ella, 2002) A vetítések a budapesti Spanyol Nagykövetség együttműködésével valósulnak meg.

mupa.hu