Müpa Magazin 2016/2017 évad 2. szám

Ingyenes időszaki kiadvány • XI. évfolyam, 5. szám, 2016. november–december

MAGAZIN

müpa

ÉLET • STÍLUS • MŰVÉSZET

www.mupa.hu

Soron kívüli büféélmény az Átriumban Rendeljen előre, és fogyasszon a szünetben kényelmesen, sorban állás nélkül.

mupa.hu

KEDVES

Közönség!

Andrew Manning

A kontinens tizenkét országának huszonegy élvonalbeli hangversenytermét tömörítő Európai Hangversenytermek Szervezete (European Concert Hall Organization – ECHO) közös gondolkodással és kölcsönös tapasztalatcserével a jövő Európája sokak számára hozzáférhető, magas szintű zenekultúrájának kialakításán munkálkodik. A Müpa a maga összművészeti jellegével, ugyanakkor egységesen magas színvonalával egyéni hangot hozott ebbe a szervezetbe, amikor 2010-ben eleget tett a meghívásnak, hogy az ECHO-hoz csatlakozzék. Idén novemberben a hálózatnak ez az egyetlen közép-európai tagja ad otthont Budapesten a szervezet oktatási igazgatóinak éves találkozója számára. Ehhez a gondolatébresztő, közös stratégiák­ról, irányvonalakról döntő, fontos szakmai tanácskozáshoz kapcsolódik a szervezet egyik legfontosabb programjának idei rendezvénysorozata: a Müpa az ECHO-meetinget követő két nap során kilenc Rising Stars-hangverseny helyszíne lesz. Ezen a koncertsorozaton – melyet a budapesti közönség is régóta megtisztel kitüntető figyelmével – a hálózat hangversenytermeiben lépnek fel azok a különleges tehetségek, akiket az ECHO művészeti igazgatói jelölnek és választanak ki. Szakmai képzésüket, további művészi fejlődésüket a szervezet sokoldalúan segíti – amellett persze, hogy karrierjük döntő állomása a bemutatkozási lehetőség a változó, ám mindenütt egyformán igényes közönség előtt, Európa legrangosabb koncerttermeiben. A Rising Stars sorozat művészei számára személyre szabottan rendeljük meg azokat az új kortárs darabokat, amelyekkel a turné hangversenyein fellépnek. Az idei művek magyarországi bemutatója a Müpában hangzik majd el. A széles skálán mozgó új alkotások között olyan élvonalbeli zeneszerzők új opusai szólalnak meg, mint Éric Tanguy vagy Olga Neuwirth. Miközben mi már a következő, 2017/18-as évad előkészítésén dolgozunk – amikor a Rising Stars csillagai között biztosan ott lesz a Müpa jelöltje, Pálfalvi Tamás trombitaművész –, Önöket szeretettel várjuk a kivételes tehetségek idei ünnepére, november 18-án és 19-én, a Müpába!

Andrew Manning az ECHO főtitkára (Fordította Petrányi Judit)

2016 november–december nyitány

Fotó: Patrick Allen

Tamsin Waley-Cohen

Nyitány Tartalom Horizont

Eötvös Péter

3 4 6

KLASSZIKUS

„A legfontosabb, hogy a zene középpontjával foglalkozzunk” 8 Excellenciás úr a billentyűknél 14 Csillagokat látunk… 16 Szerb Filharmánia 20 Prófétálni a máról 22

26

Fotó: Decca Classics, Uli Weber

22

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

16

Cecilia Bartoli

JAZZ

MŰVÉSZBEJÁRÓ

A csoda poétikája

26

FOLYAMATOS MÚLT

Egy amerikai a Loire völgyében

38

VILÁGZENE

30

LITERÁRIUM

…az írás megmarad Legyetek ott

Jazz-rock típusú találkozások

34 36

Dialógusok és metamorfózisok 40 Friss és örök 42 Cimbalom és tárogató – újragondolva 46 Szárnyak zenéje 48

I M P R E S S Z U M

Müpa Magazin A MÜPA INGYENES KIADVÁNYA

Alapító: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Káel Csaba vezérigazgató Főszerkesztő: Csengery Kristóf

42

Fotó: Marco Borggreve

30

Szerkesztőség: Fidelio Media Kft. 1033 Budapest, Polgár utca 8–10.

Telefon: (+36-1) 476-0320 Fax: (+36-1) 476-0321 E-mail: print@fidelio.hu Felelős kiadó: a Fidelio Media Kft. ügyvezetője Nyomda: Pátria Nyomda Zrt. Megjelenik 18 000 példányban HU ISSN 1788-439X Müpa: 1095 Budapest, Komor Marcell utca 1.

Telefon: (+36-1) 555-3000 E-mail: info@mupa.hu A szerkesztés lezárult: 2016. október 7.

Konstantin Wolff

MÜPAMOZI

Mesék lányokról

54

CSALÁDI ÉS IFJÚSÁGI PROGRAMOK

Egy hét gyerekekkel a Müpában

56

ÚJ SOROZATOK

Vendégművészek, művészvendégek

A címlapon: Anoushka Shankar Címlapfotó: Jamie-James Medina / DG

Estrella Morente

58

KULISSZA

„Minden zongorának van egyénisége” 60

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

MÉLYVÍZ, CSAK ÚSZÓKNAK / A MÜPA A WEBEN

Szemelvények zenekritikákból / Blogbejegyzések

www.mupa.hu

62

Stratégiai partnereink:

HULLÁMHOSSZ

Tóth Endre • Péteri Lóránt • Kondor Kata • Bóka Gábor 64 HATÁRSÉRTŐK

Tárogató a határon

66

Stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Fotó: Posztos János, Müpa

TÉLI ÉLMÉNYEK A MÜPÁBAN Az év végéhez közeledve a Müpa igazi téli élményekkel kedveskedik közönségének. Akik az advent első napjától vízkeresztig tartó időszakban látogatnak az intézménybe, érvényes belépőjegyükkel ingyenesen korcsolyázhatnak a Müpa épülete előtt felállított jégpályán. Ugyanitt, egy rendezvénysátorban folyamatosan váltják egymást a zenés, táncos és újcirkusz-produkciók. A téli hangulatot forralt bor és kürtőskalács teszi teljessé. Az épületen belül felnőttek és gyerekek egyaránt kipróbálhatják a korábban az Alleéban és a Madách téren bemutatott zenegépet, a Müpa Hangjátékot. Az ünnepi időszakra készített új dallamponyvákkal klasszikus karácsonyi dalok is megszólaltathatók.

KARC – ADJ HANGOT VÉLEMÉNYEDNEK!

Fotó: Pályi Zsófia, Müpa

A Müpa Karc címmel pályázatot hirdet felsőoktatási képzésben részt vevő hallgatók részére. Az intézmény a pályázóktól kritikai művek beküldését várja, amelyek közérthető, olvasmányos stílusban adnak értékelést az előadásokról. A pályázók pályamunkájuk elkészítése céljából ingyenesen látogathatják a kiválasztott előadásokat, amelyek listája folyamatosan frissül a Müpa honlapján. A beérkező műveket újságírókból és kritikusokból álló hétfős szakmai zsűri bírálja el, amelynek elnöke Radnóti Sándor Széchenyi-díjas esztéta. A legjobb alkotások szerzői értékes Müpa-ajándékutalványban részesülnek, a fődíjat elnyerő pályázó jutalma egy külföldi látogatás az Európai Hangversenytermek Szervezetének (ECHO) egyik tagintézményében, továbbá a versenygyőztes kritika megjelenik a Müpa Magazinban is. Részletes információ és a pályázati felhívás a Müpa honlapján érhető el.

NAGYSIKERŰ ELŐADÁSOK A SZEZONKEZDET ELŐTT A legendás spanyol operaénekes, Plácido Domingo augusztus 10-én, a Papp László Sportarénában rögzített nagyszabású koncertjének felvételével indult szeptember 18-án az új közszolgálati tévécsatorna, az M5. A világhírű művész a Müpa szervezésében adott ingyenes koncertet több mint tízezer embernek.

Az áriaestre ifjú művészek is meghívást kaptak: a Domingo által alapított Operalia énekverseny két felfedezettje, Angel Blue és Micaëla Oeste mellett a magyar szoprán, Pasztircsák Polina, valamint Váradi Gyula hegedűs, a Virtuózok című klasszikus zenei tehetségkutató idei díjazottjainak egyike is fellépett.

Ugyancsak a nyár vége kiemelkedő eseménye volt Rossini A sevillai borbély című vígoperájának bemutatója Tokajban, Káel Csaba rendezésében. Az előadás, amely a Müpa, a Budafoki Dohnányi Zenekar és a Zempléni Fesztivál együttműködésében valósult meg, 2017 februárjában a Müpában is látható lesz.

Plácido Domingo

BUDAPESTEN ÉNEKELTE UTOLSÓ WAGNER-SZEREPÉT A NEVES TENOR Szeptember 8-án elhunyt a világhírű tenor, Johan Botha, akinek hangjára és alakításaira a londoni Covent Gardentől a New York-i Metropolitanig, a párizsi Opéra Bastilletól a milanói Scaláig a világ legjelentősebb operaszínpadai számítottak. Dél-Afriká­ ban született (1965), ám 1996 óta családjával Bécsben élt, ahol a Staatsoper a rangos Kammersänger címmel tüntette ki. Első kirobbanó sikere Puccini Pillangókisasszonyának Pinkerton-szerepéhez fűződik, de láthatta és hallhatta őt a közönség Verdi, Wagner és Richard Strauss operáiban is. 2015 áprilisában az ő beugrása mentette meg az Erkel Színház Aida-előadását a Tavaszi Fesztiválon, a Budapesti Wagnernapok közönsége pedig szép emlékként őrzi a júniusi Walkür-produkcióban nyújtott Siegmund-alakítását. Johan Botha hosszabb betegség után, ötvenegy évesen távozott.

06 horizont 2016 november–december

Johan Botha

Fotó: Marco Borggreve

Helmuth Rilling

08 klasszikus 2016 november–december

„

A legfontosabb, hogy a zene

középpontjával foglalkozzunk”

Helmuth Rilling több mint fél évszázada a nemzetközi zeneélet emblematikus alakja: 1954-ben alapította első kórusát, a Gächinger Kantoreit, amely a szintén általa megálmodott Stuttgarti Bach Collegiummal együtt a Bach-interpretáció megkerülhetetlen szereplőjévé vált. Ezek mellett világszerte számos fesztivál és együttes alapításában vett részt, zenélését hangfelvételek százai őrzik, de ma is karizmatikus szervező, koncertező dirigens, lelkes tanár, tudós kutató és a kortárs zene pártfogója, aki nyolcvanhárom évesen is teljes szellemi frissességgel, fiatalokat megszégyenítő lelkesedéssel beszél a zenélésről, vezénylésről, tanításról, céljairól.

2016 november–december klasszikus

09

2016-ban háromszor is vezényel Magyarországon: tavasszal Bach Máté-passióját dirigálta az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus élén a Zeneakadémián, nyáron Fertődön, a Régi Zenei Napokon tartott karmesterkurzust, november 1-jén pedig a Rádió Zenei Együtteseivel lép fel a Müpában, ahol Mozart két alapműve hangzik el: a g-moll szimfónia (K. 550) és a Requiem (K. 626). Mi az, amit országunkban különösen kedvel?

Mindig megragadott a magyar zenészek lelkesedése, mind a próbákon, mind a koncerteken; tapasztalatom szerint valóban érdekli őket a zene, és kedvvel muzsikálnak, nemcsak rutinból – ezt mindig élvezem. Sőt azt is látom, hogy fontos számukra, hogy nem elszigetelten, külön-külön játszanak, hanem örülnek a közös muzsikálásnak. Azt hiszem, ez igazán különleges ebben az országban, és nagyon tetszik. Ezenkívül a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermének akusztikáját is egészen kiválónak találom.

Fel tudja idézni, mikor járt először nálunk?

Régen volt: ha jól emlékszem, egy zenetanároknak rendezett nemzetközi találkozóra jöttem el a kórusommal, és egy a cappella műsort adtunk elő, benne Kodály-művekkel. Maga Kodály is ott volt a hangversenyen a Zeneakadémia Nagytermében.

Emlékszem, utána azt mondta, hogy jobban tetszett volna, ha magyarul énekeljük a darabjait – ugyanis németül adtuk elő őket, hiszen annyira nehéz a magyar nyelv! Még most is magam előtt látom Kodályt, ahogy ott áll a Zeneakadémia pódiumán. Azért is tudom ezt felidézni, mert ez volt az első alkalom, hogy a kórusommal külföldön szerepeltünk; 1964 körül lehetett.

Hihetetlenül gazdag zenei életrajzát látva, egyfajta „missziós” hozzáállás tűnik fel – nemcsak a nagy zenei központok, híres fesztiválok fellépője, hanem a világ eldugott sarkaiba is elviszi a klasszikus zenét, sokszor műkedvelőket is bevonva projektjeibe. Mi motiválja?

Elsősorban az, hogy a fiataloknak megmutassam, milyen gazdag ez a zenei repertoár, és hogy ők is megtapasztalhassák a zenélés örömét. Ezért dolgoztam egész életemben.

Mit szeretne átadni a fiataloknak?

A legfontosabb, hogy a zene középpontjával foglalkozzunk, azzal, hogy mit fejez ki az adott mű, mi a mondanivalója.

Az is lényeges, hogy a zene élvezete mellett a darabok hátterét is megismerjük, megsejtsünk valamit a zeneszerző szándékából. A fiatal karmestereknek azt szoktam tanítani, hogy maradjanak hűek a szerző által leírtakhoz: azt nagyon komolyan kell venni és betartani. Először mindig azzal foglalkozzanak, mire gondolhatott a szerző, és ne azzal, hogy „én hogyan szeretném előadni a darabot”. Ehhez persze fontos a jó felkészültség, az alapos háttérismeret, a darab elemzése is.

Kezdő karmestereknek mit szokott mondani a zenészekhez való hozzáállásról?

Nagyon fontos a próbatechnika: mit javít ki az ember először, hogyan épül fel a próba, hogyan kell megtervezni, és mi a legjobb módszer, hogy kihozzuk a zenészekből, amit szeretnénk.

Ez nagyon komplex feladat!

10 klasszikus 2016 november–december

Amikor Ön volt kezdő, talán még más volt a karmester és a zenészek viszonya...

Valóban, talán így van. Amikor diák voltam, még rengeteg tekintélyelvű dirigens volt, akik királyként uralkodtak a zenekarukon. Azt hiszem, ez manapság már ritkább, és a karmesterek inkább az együttes partnerének vagy akár részének tekinthetők, ami sokkal jobb eredményre vezet.

Fiatal muzsikusként kire tekintett példaképként?

Valamikor Leonard Bernsteintől tanultam, és ma is úgy gondolom, páratlan művészi teljesítmény, amit ő megvalósított.

Rengeteg zeneszerző műveit vezényelte már, de azért az Ön neve talán mégis leginkább J. S. Bachéval forrt össze. Például Ön készített először felvételt az összes fennmaradt kantátából, sőt később kezdeményezte, hogy Bach összes művéről készüljön hangfelvétel. Honnan jött ezeknek a nagy, hangzó összkiadásoknak az ötlete?

Amikor elkezdtük a kantáták összkiadását, még csupán körülbelül húszról létezett hangfelvétel. Ha valaki egy bizonyos kantátát meg szeretett volna hallgatni, nagy valószínűséggel nem volt elérhető. Pedig Bach annyira fontos! A Bach-életművet megismerni – erre egyszerűen szükség van! És nemcsak a zenészekre gondolok, hanem arra is, hogy ha valaki mondjuk valahol Indonéziában vagy Kínában kíváncsi egy Bach-műre, nem hallhatja, csak ha már legalább egyszer lemezre vették.

Mendelssohn ugyancsak nagy rajongója volt Bachnak – Ön pedig az ő művei megismertetéséért is rengeteget dolgozott.

Mendelssohn csodálatos, nagyon nagy szerző, és valóban Bach csodálója volt ő is (ki ne lenne az?). Sajnos az ő életműve még mindig a 20. századi német politikai viszonyok egyik kárvallottja: a nácik szemében ő ugyanis zsidónak számított, az NDK-ban viszont kereszténynek, ennek eredményeként hosszú időn át nem játszották. Még ma sem ismerjük elég jól a teljes életművet, nem lehetetlen, hogy még mindig fontos darabjai kerülhetnek elő. Például néhány évvel ezelőtt Berlin­ben kutattam, és teljesen véletlenül rátaláltam egy Mendelssohnpartitúrára! Egy opera kézirata volt, Der Onkel aus Boston címmel. Először arra gondoltam, hogy nyilván befejezetlen műről van szó, vagy hogy gyenge zene lesz, de miután előadtuk és fel is vettük ezt a kétórás darabot, kiderült, hogy szó sincs ilyesmiről. Szinte hihetetlen, hogy ilyesmi előfordul! Egy ilyen jelentőségű szerzőtől, mint Mendelssohn, a könyvtárakban ma is rejtőznek darabok, melyekről senki nem tud.

Hosszú pályafutása alatt szemtanúja lehetett az úgynevezett régizene mozgalom kibontakozásának. Hogy látja, mit hozott ez az előadóknak és a közönségnek?

Mint már említettem, nagyon fontosnak tartok minden információt, ami egy-egy darabhoz tartozik: hogyan, esetleg milyen alkalomra komponálták, milyen előadók álltak a szerző rendelkezésére, milyen hangzást képzelhetett el, pontosan hogyan jegyezte le a művet. Minderről ma már igen sokat tudunk, például a kritikai kiadásokból is, és ezt nagyon jónak tartom. Persze aztán karmesterként kétféleképp dönthet az ember: megpróbálja feleleveníteni a régi, az „eredeti” hangzást, vagy választhat más utakat is.

„Mindig megragadott a magyar zenészek lelkesedése, mind a próbákon, mind a koncerteken…”

Hangszeresként meg kell kérdeznem, mi a véleménye: korabeli vagy modern hangszer?

Amikor elmegyek valahová vezényelni, ebbe nincs beleszólásom: adott egy ilyen vagy olyan hangzású együttes, abból kell kiindulnom. De egyébként az a véleményem, hogy sokszor érdekesnek találom a historikus hangzást, vannak viszont olyan esetek, ahol szerintem nincs sok értelme ragaszkodni az eredetihez. Ha például a Máté-passiót nézzük, akkor ebben a műben a furulyákat egyszerűen nem hallani a 19-es számú [O Schmerz kezdetű] recitativóban, mert két oboa da caccia is játszik, valamint ott van mellettük a – többnyire erős hangú – tenorista is.

Egyszerűen eltűnnek, legfeljebb néhány hang hallatszik a szólamukból. Szerintem ezt a számot nyugodtan oda lehet adni a fuvoláknak. Viszont ugyanennél a Bach-műnél maradva, a viola da gambákat nem szabad lecserélni, pótolhatatlan a hangszínük!

Hosszú pályafutása alatt elképesztő számú és mindenféle stílusú darabot vezényelt már, a barokk mesterektől kezdve egészen a Penderecki- vagy Gubajdulina-kompozíciókig – van olyan, ami még hiányzik a listáról?

Nem tudok ilyen darabot mondani. Lehet, hogy még nem írták meg!

Scholz Anna

2016

11 01

HELMUTH RILLING ÉS A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA KÖZREMŰKÖDIK: LETIZIA SCHERRER – SZOPRÁN, NÉMETH JUDIT – ALT, BRICKNER SZABOLCS – TENOR, BRETZ GÁBOR – BASSZUS A MAGYAR RÁDIÓ ÉNEKKARA (KARIGAZGATÓ: PAD ZOLTÁN) BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2016 november–december európai hidak 2016 – francia napok a müpában

11

Aki ábrázol, és aki nem BOGÁNYI GERGELY szólóestjén a zongorairodalom két nagy szerzője találkozik: az első rész Beethovené, a második Liszté. A bécsi klas�szika tetőzőjétől két olyan művet hallunk, melyek első és harmadik alkotókorszakát, a pálya kezdetét és végét állítják szembe egymással. Az op. 33-as Hét batagell – amelyből Bogányi ezúttal három té-

telt szólaltat meg – 1801/1802-ben még a klasszikus stílus fegyelmének szellemében fogalmazódott, a B-dúr („Hammerklavier”) szonáta (op. 106) azonban tizenhat évvel később, 1818-ban már a harmadik alkotókorszak, a kései stílus jellemző példája, melyre a klasszika korlátainak feszegetése jellemző. A Hammerklavierszonáta hatalmas lélegzetével, rendkívüli követelményeivel és erős indulataival rendszerint koncertek végén foglal helyet – most különleges élmény lesz a szünet előtt hallani. Beethoven hangszeres műveiben többnyire (bár nem mindig) „abszolút zenét” írt, nem ábrázolt, a romantikus Liszt viszont a szünet után felhangzó zongoradarabokban annál inkább: A két legenda a vízen járó Paolai Szent Ferencet és a madaraknak prédikáló Assisi Szent Ferencet megjelenítve számos pittoreszk ötlettel él, és ezt teszi a két koncertetűd, az Un sospiro (Sóhaj) és a Manók tánca is. A búcsút azonban mégsem az ábrázolás, inkább az egzotikus nemzeti karakter határozza meg: a Spanyol rapszódiában Liszt az ibér kolorit és temperamentum előtt hódol.

2016

11 17

MVM KONCERTEK – A ZONGORA BOGÁNYI GERGELY ZONGORAESTJE BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Bogányi Gergely

Zongoraverseny kórussal? Aki ezt hallja, azonnal Beethoven Karfantáziájára gondol. Holott a Nemzeti Filharmonikusok hangversenyén egy másik, hasonló ötletet megvalósító – de még a Beethoven-műnél is ritkábban megszólaló – kompozíció hangzik majd fel. A 19. és 20. század fordulóján alkotó olasz-német zeneszerző, Ferruccio Busoni sokfelé megfordult Bécstől Finnországon át Amerikáig, a legjelentősebb hatást azonban a berlini zene­ életre gyakorolta a modern zenét előlegező, újító szellemű, kísérletező műveivel. Op. 39-es C-dúr zongoraversenye, amelyet 1904-ben fejezett be, nemcsak a fináléban szerepeltetett kórus miatt különleges, hanem azért is, mert az öttételes műnek hatalmas a terjedelme – mintegy hetven perc! –, ráadásul az öt tétel a szerzői előírás szerint egyvégtében játszandó, és nagyon nehéz.

A finálé szövegét egyébként Adam Oehlenschläger dán romantikus költő és drámaíró Aladdin című verses drámájából merítette a komponista. Busoni művei szinte soha nem hallhatók a magyar hangversenyéletben, hézagpótló, fontos koncertnek nézünk tehát elébe, amelynek karmestere, Kocsis Zoltán a „wagneriánus” zongoraverseny szólistájául nem akárkit hívott meg: a dél-koreai

12 klasszikus 2016 november–december

Fotó: Woo Ryong Chae

Egy „wagneriánus” zongoraverseny

Kun Woo Paik

KUN WOO PAIK a nagy erőpróbák kedvelője, szép emlékeket őrzünk korábbi budapesti fellépéséről. A koncert második részében isme­retlen és jól ismert egyensúlyáról Brahms 2. szimfóniája gondoskodik.

2016

11 18

NEMZETI FILHARMONIKUSOK KÖZREMŰKÖDIK: KUN WOO PAIK – ZONGORA, A NEMZETI ÉNEKKAR FÉRFIKARA (KARIGAZGATÓ: SOMOS CSABA) VEZÉNYEL: KOCSIS ZOLTÁN BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Szellemidézés A Hamlet szerzőjének nemcsak a drámatörténet legismertebb darabjait és a világirodalom legkedveltebb versei közé sorolható szonetteket köszönhetjük, hanem a zenetörténet nem csekély részét is.

Bryan N. S. Gooch és David Thatcher ötkötetes munkája (A Shakespeare Music Catalogue) több mint húszezer olyan művet sorol fel, amely Shakespeare szavait zenésíti meg vagy valamely művének ihletése nyomán született. A listán sokféle műfaj található: teljes operák, kísérőzenék, kórusművek, szimfonikus költemények, dalok és számos egyéb.

Az a négy és félszáz év, amely a drámaíró születése, 1564 és az a pontosan négyszáz esztendő, amely halála, 1616 óta eltelt, sok lehetőséget kínált a zeneszerzőknek – alighanem többet, mint bármilyen más költő vagy drámaíró műveinek utóélete. Így aztán nem csoda, ha a BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR HOLLERUNG GÁBOR vezényletével és Selmeczi György rendezésében az évfordulón különleges esttel várja a közönséget. Sok hűhó Shakespeareért címmel BLASKÓ PÉTER, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves zenés színész szakos hallgatói részleteket adnak elő Shakespeare színműveiből, az est muzsikus közreműködői pedig Wagner, Mendelssohn, Korngold, Weber, Berlioz, Patrick Doyle, Schubert, Cole Porter, Sullivan, Morley, Goldmark, Orbán műveit szólaltatják meg – csupa olyan zenét idézve fel, amely Shakespeare ihletése nyomán született.

Kecskés M. Júlia

Jubileum a francia barokk opera jegyében

Negyedszázada, amikor a pályakezdő VASHEGYI GYÖRGY megalapította két műhelyét, a Purcell Kórust és az Orfeo Zenekart, új korszak kezdődött a magyar historikus régizene-játék történetében: egy korábban példátlanul tudatos építkezés és egy újfajta minőségigény korszaka.

Köszönhetően a két együttesnek és mindenekelőtt Vashegyi munkájának, melyet e két együttes élén végzett, mára a magyar korhű régizenei előadásmód felnőttkorába ért, immár megkerülhetetlen tényező az európai zeneéletben, és jelentősen átformálta a hazai közönség régizenei gondolkodását. Tavaly ünnepeltük a PURCELL KÓRUS fennállásának huszonöt éves jubileumát – most ugyanez az évforduló érkezett el az ORFEO ZENEKAR életében. A zenekar jubileumán részt vesz a kórus is, hiszen a két együttes szimbiózisban él, a hangverseny műsora pedig – részletek Lully, Rameau, Leclair, Mondonville, Gluck, Destouches, Royer, Dauvergne és Philidor operáiból – arra figyelmeztet, milyen sokat tett az elmúlt évek során Vashegyi és két együttese a Magyarországon kevéssé méltányolt francia barokk operatermés megismertetéséért, az utóbbi időben a Versailles-i Barokk Zenei Központtal is együttműködve, nem egy kompozícióból világelső hanglemezfelvételt készítve. A koncert három szólistája – BARÁTH EMŐKE, CHANTAL SANTON-JEFFERY, THOMAS DOLIÉ – közül a két francia művészt részben e produkciókból is ismerhetjük.

2016

11 23

A 25 ÉVES ORFEO ZENEKAR SZÜLETÉSNAPI HANGVERSENYE OPERA HÁROM KIRÁLYNAK – ÜNNEPEK ÉS MULATSÁGOK VERSAILLES-BAN KÖZREMŰKÖDIK: CHANTAL SANTON-JEFFERY, BARÁTH EMŐKE – SZOPRÁN, THOMAS DOLIÉ – BARITON, PURCELL KÓRUS, VEZÉNYEL: VASHEGYI GYÖRGY KONCERTMESTER: SIMON STANDAGE BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Fotó: Nagy Attila, Müpa

A Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar

Hollerung Gábor

2016

12 04

SOK HŰHÓ SHAKESPEARE-ÉRT KÖZREMŰKÖDIK: BLASKÓ PÉTER – SZÍNMŰVÉSZ, A SZÍNHÁZ- ÉS FILMMŰVÉSZETI EGYETEM HARMADÉVES ZENÉS SZÍNÉSZ SZAKOS HALLGATÓI, BUDAPESTI AKADÉMIAI KÓRUSTÁRSASÁG (KARIGAZGATÓ: TŐRI CSABA), BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR VEZÉNYEL: HOLLERUNG GÁBOR DRAMATURG: GÓCZÁN JUDIT RENDEZŐ: SELMECZI GYÖRGY BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2016 november–december klasszikus

13

…AZ ELSŐ KÍNAI ZONGORISTA, AKIT A BÉCSI, A BERLINI ÉS A NEW YORK-I FILHARMONIKUSOK INVITÁLNAK A PÓDIUMRA. Fotó: Yann Orhan

A PROGRAM Debussy akkor komponálta Ballade című darabját, amikor Csajkovszkij legendás pártfogója, Nagyezsda von Meck körében időzött, ezért fedezhető fel némi orosz hatás a műben. A szünet előtt szólal meg a zongoristák tudásának próbaköve, Liszt h-moll szonátá­ ja. Ez sokáig nehezen befogadható, túlságosan is modern kompozíciónak számított, Ferruccio Busoni 1900-ban még felháborodást vállalva tűzte műsorára, de még Dohnányi és Bartók is csak nehezen tudott megbarátkozni a darabbal. Ma már az egyik legtöbbet játszott 19. századi zongoraműként tartják számon.

A hangverseny második részét spanyol zenék uralják – többségükben ritkaságok. A katalán csodagyerek, Isaac Albéniz fékezhetetlen ifjúként bejárta Dél-Amerikát és az Egyesült Államokat. Visszatérve Spanyolországba, egyre inkább érdekelni kezdte a spanyolországi népzene. Első folklórihletésű műve az 1886-ban komponált Suite española (Spanyol szvit) volt, amelynek nyolc tétele spanyol városokról és tartományokról szól. Enrique Granados Goyescas-ciklusa hat darabból álló sorozat, amelyet a nagy festő, Francisco Goya művei ihlettek – ezúttal a 4. és a 3. tételt hallhatjuk.

A finálé az andalúz temperamentumé: Lang Lang de Falla közkedvelt darabjával, A bűvös szerelem című balett Tűztánc ával zárja izgalmasan innovatív műsorát.

14 klasszikus 2016 november–december

Lang Lang

EXCELLENCIÁS ÚR A BILLENTYŰKNÉL

A HARMINCNÉGY ÉVES KÍNAI ZONGORAMŰVÉSZ, LANG LANG TALÁN NEM NEHEZTELNE RÁNK, HA EXCELLENCIÁS ÚRNAK SZÓLÍTANÁNK – BÁR BIZONYÁRA JÓÍZŰEN ELNEVETNÉ MAGÁT, A VIDÁMSÁG AMÚGY IS ALAPTERMÉSZETE. NAGYKÖVETI CÍMEIT AZONBAN BÜSZKÉN ÉS ELHIVATOTTAN VISELI: 2013 ÓTA AZ ENSZ BÉKENAGYKÖVETE, SZÜLŐVÁROSA, SENJANG, VALAMINT KÍNA MÁSODIK METROPOLISZA, SANGHAJ KULTURÁLIS NAGYKÖVETE. IDÉN VÁLLALTA ÉS LELKESEN HIRDETI IS, HOGY NEW YORK KULTURÁLIS TURISZTIKAI NAGYKÖVETEKÉNT LÉP FEL VILÁGSZERTE; JELENLEG EZ A SOKARCÚ, NYÜZSGŐ VÁROS AZ OTTHONA. Gyermekkorát Senjangban töltötte. Innen 2014 óta a francia és a japán expresszekkel vetekedő, 350 km/óra sebességgel száguldó szupervonat visz Pekingbe. A kilencesztendős, akkor már hat éve zongorázó Lang Lang azonban feltehetően repülőgéppel utazott édesapjával Pekingbe, hogy beiratkozzék a Központi Konzervatórium­ ba. Tizenhárom évesen megnyeri a fiatal zenészek Csajkovszkijversenyét, amelynek döntőjét Japánban tartják, pódiumra lép a Moszkvai Filharmonikusokkal, a koncertet a japán NHK televízió jóvoltából tízezrek élvezik – megkezdődik barátságos és hatékony kapcsolata a médiával.

Az apai álom, hogy a világon ő legyen a legjobb, csak úgy teljesíthető, ha a legjobb helyen folytatja tanulmányait: irány Amerika, a híres Philadelphiai Curtis Intézet. Mestere itt Gary Graffman, akinek debütáló hangversenyét 1946-ban Ormándy Jenő vezényelte.

Graffman előadói aktivitását egy neurológiai betegség szakította meg; áttérve a tanításra, jövendő sztárokat bocsátott szárnyaikra – Lang Lang mellett például Yuja Wangot. Jó, ha a csodagyereket a szerencse sem kerüli el, és ideális, ha a szerencsés alkalom felkészülten találja meg várományosát. Lang Lang esetében ez épp így történt: 1999-ben a már befutott André Watts váratlan lemondása miatt a tizenhét éves kínai zongorista sikerrel lép fel a Chicagói Szimfonikusokkal. Híre futótűzként terjed a sajtóban: eget bevilágító, fénylő csillagnak nevezik.

A nagyvilág legjelentősebb koncerttermeibe hívják, az első kínai zongorista, akit a Bécsi, a Berlini és a New York-i Filharmonikusok invitálnak maguk mellé a pódiumra. Nemrég még nebuló volt, ma a Curtis Intézetben ő tart mesterkurzusokat, éppúgy, mint a Juilliardon vagy a Manhattan School of Musicban, a hannoveri Konzervatóriumban és szerte Kínában. 2011-ben ugyanis elindította a Lang Lang Music Worldöt, amely az általa (is) oly fontosnak tartott korai zenei nevelést valósítja meg szülővárosában, Senjangban és más kínai kulturális centrumokban. Ennek köszönhetően napjainkra a 40 milliót is meghaladta azon kisgyermekek száma, akik megismerték a zongorát, a zongorajátékot. Az alapítvány által támogatottak részt vehetnek koncerteken, mesterkurzusokon, versenyeken.

Excellenciás uram, ön megosztó személyiség! – szögezhetnénk neki sokak kifogását. A YouTube-ot és egyéb csatornákat böngészve a legszélsőségesebb véleményekkel találkozunk. Némelyek fölhá-

borítónak tartják, hogy egyáltalán leülhet a zongorához, meggyalázza a hangszert, a szerzőt, a darabot. Mások – ez a többség – egy­ szerűen istenítik. Egy biztos: lazasága, derűje szívből jövő, nem póz, legfeljebb a konzervatívabb ízlésűek találhatnak öltözködésé­ ben olykor némi extravaganciát. Szerintünk csupán korosztályának megfelelő ruhákat hord, ha úgy adódik, de pontosan tudja, hogy például a BBC Promson mit illendő viselni. Koronás fők, vezető politikusok és rockbandák (például a Metallica) társaságában egyaránt mutatkozik, zongorázott már Nobel-díjátadón a svéd királyi pár és a Fehér Házban Barack Obama amerikai elnök előtt, játszott II. Erzsébet királynő uralkodásának gyémántjubileumán a Buckinghampalotában. Természetes, hogy a 2008-as pekingi olimpia megnyitójának ő volt a sztárja. Gondolják el: ez alkalommal négymilliárd ember látta-hallotta! Liszt születésének 200. évfordulóján Charles Dutoit vezényletével és a Philadelphiai Zenekarral lépett fel: háromszáz amerikai és kétszáz európai mozi közönsége élvezte ezeket az ünnepi pillanatokat. A klasszikus hangszeres és szimfonikus zene ekkor „tette be először a lábát” a világ filmszínházaiba. Nemcsak Daniel Barenboim, Gustavo Dudamel és Sir Simon Rattle látja örömmel koncertjén, de Julio Iglesias vagy Herbie Hancock is szívesen duózik Lang Langgal.

A béke nagyköveteként azért dolgozik, hogy az oktatás színvonala világszerte emelkedjék. Mindazt a rendkívüli befolyást, amit a sztársággal elért – a Time a világ száz legbefolyásosabb személyisége közé sorolta –, jótékony célokra fordítja. Mire fizikai valójában is Budapestre ér, remélhetően itt lesz a friss turisztikai nagykövet új lemeze, a New York Rhapsody. A felvételre más zenei területekről hívott rangos vendégeket, Andra Day, Herbie Hancock, Jason Isbell, Jeffrey Wright, Kandace Springs, Lindsey Stirling, Lisa Fischer, Madeleine Peyroux és Sean Jones neve áll a tekintélyes listán, a producer a Grammy-díjas Larry Klein. Ha jól tapsolunk, ráadásképp talán megszólal az új korong egyik filmslágere, a Moon River. Álom luxuskivitelben.

Albert Mária

2016

11 14

LANG LANG ZONGORAESTJE BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2016 november–december klasszikus

15

Fotó: Michael Dannenmann

Csillagokat látunk…

…ÉS HALLUNK IS, DE NEM FÁJDALMUNKBAN: NOVEMBER 18-ÁN ÉS 19-ÉN, AZ ECHO (EUROPEAN CONCERT HALL ORGANIZATION – EURÓPAI HANGVERSENYTERMEK SZERVEZETE) BUDAPESTI TALÁLKOZÓJÁHOZ KAPCSOLÓDVA FIATAL ELŐADÓK VALÓSÁGOS TEHETSÉGZUHATAGÁBAN FÜRÖDHETÜNK: EZEN A KÉT NAPON A MÜPA FESZTIVÁL SZÍNHÁZÁBAN KILENC RISING STARSKONCERT KÖVETI EGYMÁST. 16 klasszikus 2016 november–december

A koncertrendezés története évszázadokon át alig állt másból, mint kíméletlen rivalizálásból. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen a polgári társadalom szabad versenyt jelent, s annak idején operai vállalkozóként Händelnek is versenyeznie kellett vetélytársaival, sőt az is előfordult, hogy ő ment csődbe és nem a másik, mert nem mindig az arra érdemes győz… A verseny termékeny dolog, mert inspirálja a találékonyságot, a jobb és még jobb minőség elérésére ösztönöz, és persze mindennek a közönség a haszonélvezője. A múlt század utolsó évtizedének elején érkezett el az a pillanat, amikor Európa legjelentősebb hangversenytermeinek vezetői úgy gondolták, szép dolog a verseny, de ez nem mond ellent az észszerű és leleményes együttműködésnek, amely feltárja és hasznosítja az egymás mellett munkálkodó, nagy műhelyek adottságai által felkínált szinergiák lehetőségeit.

Negyedszázada történt: 1991-et írtunk, megalakult a European Concert Hall Organization (Európai Hangversenytermek Szervezete), amelynek neve – milyen sokatmondó véletlen – rövidítve önmagán túlmutató, tartalmas jelkép, hiszen az ECHO olvastán ugyan kinek ne jutna eszébe: a nemzetközi együttműködés arra nyújt lehetőséget, hogy a szervezet egy-egy tagjának legjobb ötletei, tervei termékeny vissz­ hangot keltsenek a többi tag gondolkodásában, s együtt többet, jelentősebbet sikerüljön elérni annál, amit külön-külön sikerült volna.

A Müpa 2010-ben lett az ECHO tagja. Nem könnyű ide bejutni, hiszen a szervezet elitcsapat, Európa legjelentősebb hangversenytermeit tömöríti, és a tagság értékét, rangját növeli, hogy ide nem lehet „pályázni”: csak az a hangversenyterem válhat az ECHO tagjává, amelyet a szervezet meghív.

Christopher Park

ŐK A LEGJOBBAK A European Concert Hall Organization jelenlegi tagjai: Barbican Centre (London); BOZAR (Brüsszel); Calouste Gulbenkian Alapítvány (Lisszabon); Casa da Música (Porto); Cité de la Musique – Philharmonie de Paris; Festspielhaus Baden-Baden; Het Concertgebouw (Amszterdam); Kölner Philharmonie; Konzerthaus Dortmund; Elbphilharmonie Hamburg; L’Auditori Barcelona; Megaron (Athén); Müpa (Buda­pest); Musikverein (Bécs); Palau de la Música Catalana (Barcelona); Philharmonie Luxembourg; Sage Gateshead; Stockholms Konserthus; Théâtre des Champs-Elysées Paris; Town Hall & Symphony Hall Birmingham; Wiener Konzerthaus. Az ECHO tagságát tehát jelenleg huszonegy hangversenyterem alkotja, s ezek között Németország négy, Anglia három, Spanyol­ország, Portugália, Franciaország, Ausztria két-két, Belgium, Hollandia, Görögország, Magyar­ ország, Luxemburg és Svédország egy-egy intézmén�nyel képviselteti magát.

„Az Európai Hangversenytermek Szervezete alkalmat ad a nyitott eszmecserére és a közös gondolkodásra a lehetőségekről, a fejlődés irányairól és a hangversenytermek előtt álló 21. századi kihívásokról” – olvassuk a szervezet honlapján. Az ECHO kebelén belül a tevékenység munkacsoportokban zajlik, a résztvevők különböző tématerületeken folytatnak párbeszédet: fontos a vezetők fóruma, amely a nagy koncerttermek élén álló szakemberek konzultációjára nyújt lehetőséget; más munkacsoportok foglalkoznak többek közt az oktatás, a marketing és természetesen a szorosan vett művészet témáival is.

Az utóbbi munkacsoport felelős az 1995 óta működő Rising Stars koncertsorozat évadainak kialakításáért. A Müpa közönsége által is jól ismert program keretében az ECHO tagintézményei minden évadban kiválasztanak néhány kiemelkedő eredményeket felmutató, de még felszálló ágban lévő fiatal előadót: ők a szervezet szakembereinek professzionista segítségét élvezve bemutatkozhatnak az ECHO koncerttermeiben, s e különlegesen hatékony promóciónak hála, művészetük eljuthat a lehető legszélesebb európai közönséghez.

Idén november 17-én és 18-án az ECHO oktatási igazgatóinak éves találkozója a Müpa falai között zajlik. Ez persze szakmai esemény, az ezt követő, nem kevesebb mint kilenc Rising Stars-koncert azonban már nagyon is számít a közönség részvételére, hiszen ez a tehetség felfedezésének ünnepe. Kiket hallhatunk ezeken az izgalmasnak ígérkező hangversenyeken? Tekintettel arra, hogy Budapesten vagyunk, nagy súllyal szerepelnek a vendéglátó ország ifjú művészei: a kilenc koncertből négy műsorán magyar muzsikusok mutatkoznak be. Zongoristák nélkül aligha volna elképzelhető a Müpa Rising Stars-fesztiválja (amelyet akár Rising Stars-maratonnak is nevezhetünk, végtére is a második napon hét hangverseny követi egymást), hiszen a zongora a hangversenyközönség nem múló, első számú szerelme. Két magyar pianistát is hallhatunk egy koncerten. A sokszoros nemzetközi versenygyőztes GYÖNGYÖSI IVETTet, a Virtuózok nagy felfedezettjét jól ismeri a magyar közönség: ő legkedvesebb zeneszerzője, Chopin

2016 november–december klasszikus

17

művei közül választotta az op. 30-as Négy mazurkát és a h-moll szonátát. Valamivel kevesebbet tudunk VILLÁNYI DÁNIELről, de talán csak azért, mert ő a budapesti Zeneakadémián végzett tanulmányai után Weimarba ment, hogy az ottani Liszt-főiskolán Szokolay Balázs növendéke legyen, majd ugyanott folytatott posztgraduális tanulmányokat – kevesebbet koncertezett tehát itthon az elmúlt években. A Müpa közönségének Bachot (D-dúr partita) és Schumannt (Gesänge der Frühe) játszik. Igazi különlegességet ígér a szaxofonos Seleljo Erzsébet és a hárfás Razvaljajeva Anasztázia DUO SERA elnevezésű kettőse, amelynek rendkívül színes és változatos műsorán Debussy, Dowland és Bartók egy-egy műve mellett két fiatal magyar komponista: Virágh András Gábor és Wettl Mátyás egy-egy alkotása is helyet kapott. Az örvendetes reneszánszát élő vonósnégyes-kultúra magas hazai színvonalát két hangversennyel is illusztrálja a novemberi Rising Stars-kínálat magyar része: a közönség megismerkedhet a KRUPPA KVARTETT és a KÁLLAI KVARTETT játékával. Előbbi Schubertet, Bartókot és Bachot (c-moll vonósnégyestétel; 4. vonósnégyes; c-moll fantázia és fúga), utóbbi egyetlen nagyobb Schubert-művet (d-moll vonósnégyes – A halál és a lányka) szólaltat meg.

…Európa legjelentősebb hangversenytermeinek vezetői úgy gondolták, szép dolog a verseny, de ez nem mond ellent az észszerű és leleményes együttműködésnek…

És a külföldiek? Színes és gazdag lesz az öt koncert kínálata, mind a nemzetiségek, mind a hangszerek, mind pedig a megszólaló művek vonatkozásában. A harmincéves brit hegedűművésznő, TAMSIN WALEY-COHEN (aki játszott már Vásáry Tamás vezényletével is, a londoni Royal College of Musicban pedig többek közt Keller András is tanította) a huszonhárom éves, grúz zongoraművésznővel, MARIAM BATSASHVILI vel, a 2014-es utrechti Liszt-verseny győztesével osztozik egy hangversenyen, amelyen egyéb (Respighi-, Gershwin-,

Bach-, Händel-, Liszt-) művek mellett mindkettőjük műsorán szerepel egy-egy kortárs bemutató. Az egyik mű (amelynek e sorok írásakor még szerzőjét sem nevezték meg nyilvánosan) a Town Hall & Symphony Hall Birmingham és az ECHO, a másik (Mikel Urquiza alkotása) a Bozar Brussels és az ECHO közös felkérése nyomán született. Új művek megalkotásának ösztönzése és e kompozí­ ciók bemutatása: olyan fontos célkitűzés ez, amely szintén része az Európai Hangversenytermek Szervezetében zajló munkának. És ki más mutathatná be az új kompozíciókat, ha nem a legnyitottabb szellemű korosztály képviselői, a feltörekvő fiatalok?

A huszonnyolc éves klarinétos, HORÁCIO FERREIRA Portugáliából, a huszonkét éves csellista, EDGAR MOREAU (aki már tizenöt, illetve tizenhét évesen olyan nemzetközi megmérettetéseken szerepelt jelentős sikerrel, mint a párizsi Rosztropovics- vagy a moszkvai Csajkovszkij-verseny) Franciaországból, a félig angol, félig koreai neve ellenére bambergi születésű, huszonkilenc esztendős CHRISTOPHER PARK Német­országból érkezett. Valamennyien színes és igényes műsort szólaltatnak meg (Christopher Park például programja bevezető, illetve befejező számaként a zongorairodalom két legendásan nehéz darabját: Brahms Változatok és fúga egy Händel-témára és Stravinsky Három tétel a Petruskából című ciklusát adja elő), és valamennyiük műsorán szerepel kortárs bemutató is: a klarinétos (aki egyébként nagy magyar kollégája, Kovács Béla egyik darabjával indít) a kiváló finn szerző, Kimmo Hakola új kompozícióját ismerteti meg a közönséggel, a francia csellista honfitársa, Éric Tanguy Spirálok című új darabját játssza, a zongorista pedig az osztrák Olga Neuwirth egy újabb alkotásának (Trurl-Tichy-Tinkle) megszólaltatására vállalkozik. A megrendelők: a Calouste Gulbenkian Foundation Lisbon, a Philharmonie de Paris és a Wiener Konzerthaus – a partner minden esetben az ECHO.

Fotó: Allard Willemse

Mariam Batsashvili

18 klasszikus 2016 november–december

A külföldi bemutatkozók sorát – s egyben a teljes Rising Starsmaratont – külföldi együttes zárja: az éppen egy évtizede, 2006ban, Berlinben megalakult ARMIDA QUARTET fennállásának hetedik évében, 2012-ben megnyerte a világ egyik legrangosabb zenei megmérettetését, a müncheni ARD-versenyt. Egy évvel később, bemutatkozó hanglemezükön három magyar zeneszerző, Bartók, Ligeti és Kurtág műveinek megszólaltatásával jelezték, milyen magasra helyezik a mércét. Nem csoda, hiszen olyan mestereknél tanultak, mint az Alban Berg, a Guarneri, az Arditti és az Artemis

Kvartett tagjai, Alfred Brendel vagy Tabea Zimmermann.

A Müpa Fesztivál Színházában először Bach sorozatából, A fúga művészetéből szólaltatnak meg néhány tételt, majd bemutatják a szerb Marko Nikodijević új művét (megrendelők: Kölner Philharmonie, Festspielhaus Baden-Baden, Konzerthaus Dortmund, Elbphilharmonie & Laeiszhalle Hamburg – az ECHO-val együttműködésben), befejezésül pedig Mendelssohn f-moll vonósnégyesét játsszák el (op. 80). Mint látható: a modern bemutatók zeneszerzőinek kiválasztásakor a Rising Stars szerkesztői a variabilitás elvét érvényesítik: mindenki más és más nemzet képviselője (ahogyan az előadók is), és akad köztük pályakezdő, mint Mikel Urquiza, vagy sikeres, befutott alkotó, mint Olga Neuwirth. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a Rising Stars elmúlt évekbeli bemutatkozói közül több művésznek és/vagy együttesnek (Igor Levit, Juliette Bausor, SIGNUM Saxophone Quartet, Balázs János) nagyot lendült előre a karrierje a sorozatban lezajlott fellépése után. Sokszínűség, ötletgazdagság, hatékony promóció, nemzetköziség – az ECHO és szeretettel dédelgetett programja, a Rising Stars alapfogalmai.

Csengery Kristóf

2016

11 18

2016

11 19

RISING STARS 17.00 KÖZREMŰKÖDIK: VILLÁNYI DÁNIEL, GYÖNGYÖSI IVETT – ZONGORA FESZTIVÁL SZÍNHÁZ 19.30 TAMSIN WALEY-COHEN – HEGEDŰ, MARIAM BATSASHVILI – ZONGORA KÖZREMŰKÖDIK: HUW WATKINS – ZONGORA FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

RISING STARS 15.00 HORÁCIO FERREIRA – KLARINÉT KÖZREMŰKÖDIK: BEKKER DÁVID – ZONGORA FESZTIVÁL SZÍNHÁZ 16.00 KRUPPA KVARTETT ÜVEGTEREM 17.00 EDGAR MOREAU – CSELLÓ KÖZREMŰKÖDIK: PIERRE-YVES HODIQUE – ZONGORA FESZTIVÁL SZÍNHÁZ 18.00 DUO SERA KÖZREMŰKÖDIK: SELELJO ERZSÉBET – SZAXOFON, RAZVALJAJEVA ANASZTÁZIA – HÁRFA ÜVEGTEREM 19.00 CHRISTOPHER PARK – ZONGORA FESZTIVÁL SZÍNHÁZ 20.00 KÁLLAI KVARTETT ÜVEGTEREM 21.00 ARMIDA QUARTET KÖZREMŰKÖDIK: MARTIN FUNDA, JOHANNA STAEMMLER – HEGEDŰ, TERESA SCHWAMM – BRÁCSA, PETER-PHILIPP STAEMMLER – CSELLÓ FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2016 november–december klasszikus

19

Baráti Kristóf

SZERB

FILHARMÁNIA Déli határainkon túlról, a Balkán felől most egy jeles szimfonikus zenekar közeledik felénk. A Müpa november 20-i vendége a Belgrádi Filharmonikusok.

Szólistája – az est egyik főszereplője – az a Baráti Kristóf, akinek világsikerű munkásságát a Müpa 2016/2017-ben Az Évad Művésze címmel ismerte el, s aki ezen az estén két különlegesen nehéz, boszorkányos technikát igénylő hegedűversenyt is eljátszik.

20 klasszikus 2016 november–december

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

AZ ANGYAL HEGEDŰSE Habár ezen a koncerten is igazán virtuóz számokkal lép majd a dobogóra, azért Baráti Kristófra gondolva talán nem a virtuóz szó jut eszünkbe legelőször. Imponálóan koncentrált elmélyültség, tisztafejű emelkedettség és a hangszeres muzsikusok között ritkaságszámba menő szervezőkészség jellemzi a Kossuth- és Lisztdíjas, de még mindig csupán harminchét esztendős hegedűst. A moszkvai Paganini-versenyen 2010-ben diadalmaskodó Baráti ezúttal előbb a genovai virtuóz 1817–18-ban komponált első, D-dúr hegedűversenyét fogja eljátszani, majd az eredetileg a magyar hegedű­ művésznőnek, Arányi Jellynek (Joachim József unoka­ húgának) dedikált Maurice Ravel-szerzeményt, a Tzigane-t hallhatjuk tőle a belgrádi zenekar kíséretével. Két rendkívül igényes mű, mely a hangszeres tudás maximumát követeli, ugyanakkor megfellebbezhetetlen, tiszta és nemes zenei érték. Ez a kettősség alkalmat ad arra, hogy megmutatkozzék Baráti Kristóf művészetének egyik legszebb és legjellemzőbb erénye: az egyensúlyteremtés képessége a tökéletes hangszeres kivitelezés és a zene szellemi tartalmai között. Ha Paganinit boszorkányos technikája okán „az ördög hegedűsének” nevezték kortársai, akkor bízvást elmondhatjuk, hogy Barátit ez a szintézisteremtő, bölcs belső harmónia „az angyal hegedűsévé” avatja.

Tegyük a szívünkre a kezünket, és valljuk meg őszintén: ha a szerb főváros zenei világára gondolunk, jóval előbb jutnak eszünkbe a Kusturica-filmek elementáris muzsikái vagy akár a Forró szél című hajdani tévésorozat híres Surda-dala, mint a Belgrádi Filharmonikusok. Pedig az együttes története majd’ egy évszázada, 1923-ban kezdődött, éppen ugyanabban az esztendőben, amikor Budapesten megalakult a Nemzeti Filharmonikusok jogelődje, a Székesfővárosi Zenekar. Az első világháború révén jócskán megnövekedett, s a térség vezető hatalmává előlépő Jugoszláv Királyság fővárosában ugyanis ekkor elégelte meg végképp a filharmóniai koncertek hiányát a szerb zenei élet korabeli kultúrhérosza, Stevan Hristić, aki a belgrádi opera hangszeres művészei, a város zeneiskolai tanárai és lelkes műkedvelői közül toborozta össze az új zenekart. Hristić ilyesformán vált a Belgrádi Filharmonikusok alapítójává, művészeti igazgatójává és legelső vezető karmesterévé, de a harmincas évek második felében már olyan dirigens vette át a helyét, akinek nevét ma is jól ismerjük, s akinek fellépéseiről az idősebb budapesti koncertlátogatók szép emlékeket őrizhetnek: Lovro von Matačić. A vezénylés horvát arisztokratája, a legendás Wagner-karmester megteremtette a zenekar első, ám igen rövid aranykorát, hiszen a német megszállással hosszú évekre megszűnt a belgrádi koncertélet.

Fotó: Nagy Attila, Müpa

„SZERBIA KULTIKUS ZENEKARA” A történelem utóbb is többször megnehezítette a Belgrádi Filharmonikusok életét, az együttes azonban így is szervesen beépült a komolyzene nemzetközi élvonalába, vendéglátó zenekarként, de lemezkészítő és turnézó együttesként egy­ aránt rendszeresen fellépve a 20. század legnagyobbjaival.

Hosszú névsorolvasás helyett mindazonáltal indokoltabb arra az évtizedes megpróbáltatásra utalnunk, amely Jugoszlávia véres felbomlásával és a Szerbiát sújtó nemzetközi szank­ ciók­kal köszöntött a Filharmonikusokra. Elzárva a külföldi meghívásoktól és olykor még saját bérleti koncertévadjaiban is korlátozva, a zenekar életben maradt, s mára fiatal muzsikusokkal, megújult hangszerállománnyal és Belgrád két modernizált koncerthelyszínén várja törzsközönségét.

A hasonló magyar kezdeményezések és törekvések ismereté­ ben is érdekes, hogy a szerb főváros filharmonikusai nemcsak a pénzügyi háttér megteremtése, de a közönségnevelés és a komolyzene népszerűsítése, sőt a nemzeti hagyományok ápolása terén is innovatív megoldásokkal próbálkoznak. „Szerbia kultikus zenekara” (The Financial Times) például az alábbi koncerttípusokkal és -sorozatokkal szólítja meg a potenciális közönség legkülönbözőbb csoportjait: Kezdőknek, Szerelmeseknek, Kalandozóknak, Vájtfülűeknek, Megalo­ mániásoknak – hogy a szóviccel élő Filharmánia koncertelnevezést ne is említsük.

Mára a zenekar nemzetközi kapcsolatrendszere is újraépült, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a Filharmonikusok előző vezetője (2010 és 2015 között) a sokfelé invitált kínai dirigens, Muhai Tang volt, s hogy budapesti fellépésüket az operakarmesterként is jól ismert Fabrice Bollon vezényli majd, a műsor tisztán szimfonikus részében Marko Tajčević Hét balkáni táncát és Stravinsky 1919-es, második Tűzmadár-szvitjét szólaltatva meg. A zeneszerzőként is számon tartott, ötvenegy éves francia muzsikus nem kisebb művészeknél tanult, mint Michael Gielen, Nikolaus Harnoncourt, Georges Prêtre és Mauricio Kagel (mellékesen: ez a lista nemcsak minőségi, de nagyon változatos is!). 2008 óta ő a Freiburgi Filharmonikusok főzeneigazgatója – e poszton a múltban többek közt olyan elődei voltak, mint Marek Janowski, Fischer Ádám, Donald Runnicles. S persze voltaképpen maga a november 20-i budapesti koncert, no és Baráti Kristóf hangsúlyos, rang­ emelő közreműködése is igazolhatja számunkra a Belgrádi Filharmonikusok megerősödő nemzetközi jelenlétét és művészi ambícióját, ami tőlünk csak annyit kíván, hogy székeinkben hátradőlve meghallgassuk, hogyan is muzsikálnak a délszláv zenészek.

László Ferenc

2016

11 20

BARÁTI KRISTÓF ÉS A BELGRÁDI FILHARMONIKUSOK VEZÉNYEL: FABRICE BOLLON BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2016 november–december klasszikus

21

Prófétálni a máról Eötvös Péter és Esterházy Péter oratóriuma

Legjobban talán maga Eötvös Péter lepődött meg, amikor a Bécsi Filharmonikusoktól egy oratórium komponálására kapott felkérést. A szövegíróra a zeneszerző tett javaslatot, a Filharmonikusok pedig örömmel nyugtázták, hogy a társalkotó Esterházy Péter lesz. Először magáról

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

a műfajról kérdeztük Eötvös Pétert.

22 klasszikus 2016 november–december

Eötvös Péter

2016 november–december klasszikus

23

A Halleluja kevés ponton érintkezik a hagyományos oratóriummal, a műfajt az opera felől nézem. Olyan sajátos „operának” tekintem, melynek cselekményét nem eljátsszák, hanem elmondják. A témaválasztás és a feldolgozásmód tekintetében a mű a profán és a szakrális oratórium keveréke. Esterházy profán módon beszél szakrális témákról, és a szakralitáshoz kapcsolódó állítások egyben kérdések is. Természetesen mindez nem negáció, nem tagadás, nem a hitetlenség kifejeződése, pusztán Esterházyra jellemző hozzáállás. Magam például nem vagyok vallásos, de Isten fogalmával szüntelenül foglalkozom, az erről való gondolkodás számomra a kultúra elidegeníthetetlen része. Ami a Halleluja profán rétegét illeti, azt legplasztikusabban a kórus képviseli, azaz mi, emberek.

És a harmadik szereplő, a nép?

Arra kárhoztatták, hogy állandóan halleluját mondjon mindarra, ami van. Ez a helyzet meglehetősen általános, globális világállapotot tükröz. De a népnek már nagyon elege van abból, hogy kizárólag a dicséret szavait zengje, emiatt állandó sértettség jellemzi. A darab narrátora – ez Esterházy nagyszerű dramaturgiai érzékét dicséri – mindjárt az oratórium kezdetén gyorsan meg is sérti a népet, hogy lehetősége legyen arra, hogy a hallelujákon túl, valódi véleményének is hangot adjon. Ez az alaphelyzet adta az ötletet ahhoz, hogy a halleluja-kiáltásokban „vendégszövegeket”, idézeteket alkalmazzak.

Olyan formulák ezek, melyekkel a nép nem tud maradéktalanul azonosulni?

Igen, mert a nép szeretne annak is hangot adni, hogy nem csak dicséretre született. Maguknak a hallelujáknak ugyanakkor alapvető dramaturgiai funkciójuk is van, fontos, hogy mikor hangzik el éppen egy Händel-, egy Mozart- vagy egy Muszorgszkij-halleluja. Amikor a halleluja-tradícióból válogattam, elsősorban dramaturgiai szem-

Fotó: Terry Linke

Hogyan alakult ki a darab szereposztása, a próféta, az angyal és a nép hármassága?

Amikor először leültünk Esterházyval beszélgetni, azon töprengtünk, mi lehet a témája egy oratóriumnak ma – és a prófétaság felé indultunk el. Esterházy történelmi személyek, lehetséges modellek után kutatva talált rá a 9—10. században élt Sankt Gallen-i zenész-költőszerzetesre, Notker Balbulusra, azaz Dadogó Notkerre. Ő lett tehát a próféta, de fontos megjegyezni, hogy az oratórium Notkere nem azonos a történelmi Notker Balbulusszal, semmilyen kapcsolatban nem áll vele. Mindössze a nevét és a dadogását vettük kölcsön. A mi prófétánk kitalált figura, nem kötődik semmilyen történelmi korhoz. Ő egy mai próféta, minden mondata a máról szól, a jelenről, de a jövőről még ő sem tud semmit mondani.

Milyen a másik szereplő, az angyal? Őt hús-vér nőként képzeltük el, aki a Földre pottyanva nagyon élvezi az itteni életvitelt. Iszik, dohányzik, kiveszi a részét minden jó és bűnös dologból. Mindazt kipróbálja idelent, ami odafönt tilos volt. A prófétának konkrét kérdéseket tesz fel, egy igen szokatlan, általunk nehezen elképzelhető mennyei perspektívából.

A Bécsi Filharmonikusok

24 klasszikus 2016 november–december

„Talán maga Esterházy kérdezte egyszer, hogy írt-e Bartók Béla halleluját.” pontok vezettek, hiszen egy halleluja lehet protokollárisan ünnepélyes, de lehet kifejezetten lemondó vagy beletörődő is.

Mindegyik nagyon egyéni karakterrel, gesztus­világgal rendelkezik. Rengeteg darabot, köztük számomra ismeretlen szerzők műveit néztem át, gyűjtöttem össze. Ám lehettek bármilyen szépek vagy zenei szempontból érdekesek, ha nem rendelkeztek azzal a dramaturgiai potenciállal, amelyre szükség volt, akkor nem épültek be a darabba.

Saját halleluja nem is szerepel a kompozícióban?

Egyet írtam, ennek érdekes története van. Talán maga Esterházy kérdezte egyszer, hogy írt-e Bartók Béla halleluját. Mivel sajnos nem, elhatároztam, hogy majd írok egyet én. Ezt a partitúrában azzal a felirattal láttam el, hogy „ha Bartók halleluját írt volna”. A kezdő motívumot egy ismert darabjából kölcsönöztem, szerintem sokan felismerik majd. A darab vége felé hallható egy másik halleluja, amire különösen büszke vagyok. Itt egy Mozart- és egy Bruckner-halleluja szólal meg együtt. Tulajdonképpen magától adódott ez a megoldás, mert e szakaszokat Mozart női karra, Bruckner pedig férfikarra írta. De az már a véletlen számlájára írható, hogy hangnemben és metrumban is összeillenek, gyakorlatilag alig kellett valamit korrigálni a két anyagon.

Esterházy Péter a salzburgi premieren már nem lehetett jelen.

A készülő zenéből mit ismerhetett meg életében?

Sajnos egy hangot sem. Nagyon-nagyon szomorú vagyok emiatt. Úgy terveztem, úgy terveztük, hogy a bemutatón együtt megyünk majd fel a színpadra, hiszen a darabnak a szó legtisztább értelmében társszerzői vagyunk.

Molnár Szabolcs A mű a Salzburgi Ünnepi Játékok, a Wiener Konzerthaus és együttműködő partnere, a Wien Modern megrendelése alapján, az Ernst von Siemens Alapítvány, a Müpa, a WDR és ACHT BRÜCKEN | Musik für Köln, a Tonhalle-Gesellschaft Zürich és a Sydney-i Szimfonikus Zenekar támogatásával jött létre.

2016

11 24

EÖTVÖS PÉTER ÉS A BÉCSI FILHARMONIKUSOK KÖZREMŰKÖDIK: IRIS VERMILLION – MEZZOSZOPRÁN, TOPI LEHTIPUU – TENOR, PETER SIMONISCHEK – PRÓZA BÉCSI FILHARMONIKUS ZENEKAR, A MAGYAR RÁDIÓ ÉNEKKARA (KARIGAZGATÓ: PAD ZOLTÁN) VEZÉNYEL: EÖTVÖS PÉTER BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2016 november–december klasszikus

25

A csoda

26 művészbejáró 2016 november–december

Fotó: Decca Classics, Uli Weber

poétikája

Öt év után ismét a Müpa pódiumán üdvözölhetjük korunk egyik legnagyobb énekesét, a varázslatos virtuozitású és hatalmas hangterjedelmű Cecilia Bartolit.

December 3-án a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem pódiumán lép fel – akárcsak korábban, ezúttal is tematikus esten. Műsorának címe Händel-hősnők, Partnere a monte-carlói Operaház Les Musiciens du Prince elnevezésű zenekara, amely kizárólag azért jött létre, hogy Bartolit kísérhesse.

Cecilia Bartoli

2016 november–december művészbejáró

27

„Nem értek egyet azzal a közhellyel, hogy a díva akkor díva, ha az élet minden pillanatában gyönyörűnek mutatkozik” – jelentette ki Cecilia Bartoli, a dívák dívája. S bár azt gondolná az ember, hogy ő az, aki felhőtlenül élvezi páratlan énekesi képességeinek áldásait, bizony gyakran érzi frusztráltnak magát: hiába lubickol régvolt zeneszerzők éppen az ő hangjára alkalmas virtuóz dallamaiban, szeretne már egyszer múzsa is lenni: „Olyan jó lenne, ha egy mai komponista is írna olyat, ami az én hangomra való.

De sajnos nincs ilyen. És bizony be kell vallanom, néha féltékeny vagyok a nálam szerencsésebb, 18—19. századi énekesekre: Farinellire, akinek Porpora komponált, Nancy Storace-ra, Mozart múzsájára, Rossini kedvencére, Isabella Colbranra, Händel legkedve­ sebb kasztráltjára, Senesinóra, vagy éppen Maria Malibranra, akinek maga Mendelssohn írt darabokat. És ma? Az igazán jó komponisták nem akarnak tonális műveket írni.

Talán majd egyszer, a jövőben...”

A Bartoli által a sors kegyeltjeinek tartott énekesek toplistáját azok a híres kasztráltak vezetik, akik a Händel-operák létrejöttében is fontos szerepet játszottak. „Nagyon nehéz bárkinek is reprodukálni ezeket a szólamokat, hiszen a kasztráltak nem egyszerűen női hanggal rendelkező férfiak voltak, de éppen az általuk elszenvedett kegyetlen műtét következtében olyan mennyiségű levegőt voltak képesek tárolni és beosztani, amennyi egy nő számára csaknem lehetetlen. Nagyon meg kellett dolgoznom azért, hogy nekem sikerüljön. Meg kellett erősítenem a hasizmai­mat, és javítanom kellett a légzéstechnikámon. Úgy énekelek, hogy közben szinte leáll a légzésem” – mondta a művésznő, aki húszas évei óta a régizene egyik legnagyobb karmester-egyénisége, a nemrég elhunyt Nikolaus Harnoncourt biztatására sok időt töltött Európa nagy könyvtáraiban olyan kéziratokat keresve, amelyek segítségével bővíteni tudta barokk repertoárját, és javítani az ehhez szükséges énektechnikát is.

Bartoli azon kevesek közé tartozik, akiknek művészi vállalkozását nem tette problematikussá az ilyenkor feléledő kétféle közelítés, a filológia és a paródia. A kutatómunka alapossága nem ölte ki a produkciókból a lelket, s a rekonstruált szerepek sem váltak (akaratlanul sem) el-

28 művészbejáró 2016 november–december

„Olyan jó lenne, ha egy mai komponista is írna olyat, ami az én hangomra való.” idegenítetté. S bár az ember azt gondolná, hogy ezek a különleges fizikai elvárásokat támasztó dallamok, a lenyűgöző koloratúrák, a bársonyos legatók, a fürge melizmák idővel veszítenek erejükből, nála éppen fordított a helyzet. „Minden alkalommal, amikor hallom – írta Peter G. Davis, a The New York Times zenekritikusa –, egyre jobb és jobb. Varázslatos a tónusa, pazarok a kolora­ túrái, és elképesztően jó muzsikus. Mindenkinél nagyobb hírverés övezi, de jelen pillanatban ez nem túlzás, hanem teljesen megérdemelt.” „Amikor elkezdtem énekelni, friss voltam és fiatal, de nem volt még elég megbízható az énektechnikám. Most sokkal többre vagyok képes, mint két évtizeddel ezelőtt.

Jobban tudom kontrollálni magam, jobban ismerem a saját hangszeremet. Olyan vagyok, mint egy festő – egyszerűen több szín lett a palettámon” – mondta egy interjúban.

Amikor Händel-hősnőket megjelenítő produkcióval kel útra, egy érzelmekben és affektusokban gazdag zenei világot készül a közönséggel megosztani a rá jellemző perfekcionizmussal és szuggesztióval. Händel hősnőinek megidézése a leg­ma­ga­sabb­­­ rendű előadói képességek jelenlétét feltételezi. Ez az a korszak, amely az Alessandro Scarlatti zenei örökségén nyugvó művekkel ajándékozta meg a művészi viadalokra, szen­­zációra éhes publikumot: az énekszólamok hangterjedelmét a felső határ felé tolta, a dramaturgia lényegét az emberi hang, az énekszólam sajátos kezelésében rejtette el.

Az antik mitológiát mesés formában feldolgozó, a szélsőséges érzelmeket hangsúlyozó művekben ugyanis az ének feladata nem a szöveg tartalmának kifejezése: a vokalitás önálló zenei érték, amelyben a koloratúrák, díszítések, virtuóz futamok

dominálnak. Händel, aki Angliába exportálta az olasz barokk operát, még kevésbé tartotta szükségesnek, hogy érthető szöveggel traktálja az olaszul amúgy sem értő publikumot, a végletekig fokozta a díszítés, kolorálás, virtuozitás művészetét. Mintha eldöntötte volna, hogy kiaknázza „a csoda poétikáját”, ahogy gyakran a barokkot nevezik. Művei hihetetlenül népszerűek voltak – és népszerűek ma is. S bár a műfajt sokszor érte a statikusság, a színpadra való alkalmatlanság vádja, a Händel-operák, nyomukban más szerzők zenés színpadi műveivel, mégis helyet találtak az operaházak repertoárján.

C

M

Y

CM

MY

A tízmilliónál is több eladott albummal büszkélkedő Cecilia Bartoli nemcsak hangjával, de a barokk színpadon nélkülözhetetlen gesztusvilággal és mimikával is vonzza előadásaira a közönséget. Képes arra, hogy a szöveg ismerete és szó szerinti értelmezése nélkül is mindenkivel megértesse, miről is van szó éppen a színpadon. Hogyan csinálja? Nincs rá recept. Istentől és a szüleitől kapott tehetsége mellett a sok munkát említi, továbbá azt, hogy távol tartja magát a légkondicionálóktól, és hogy pihen az előadások előtt. Ilyenkor beszélnie sem volna szabad, de mint vérbeli olasz, ezt az egy tilalmat óhatatlanul megszegi.

Tóth Anna Cecilia Bartoli a Decca Music Group kizárólagos művésze.

2016

12 03

CECILIA BARTOLI: HÄNDEL-HŐSNŐK KÖZREMŰKÖDIK: LES MUSICIENS DU PRINCE BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

CY

CMY

K

ELINDULT AZ M5,

A KÖZMÉDIA ÚJ CSATORNÁJA!

ISMERETTERJESZTÉS, OKTATÁS, KULTÚRA AZ M5 MÉRFÖLDKŐ A HAZAI TELEVÍZIÓZÁSBAN. EGY CSATORNA, AMI EGYSZERRE SZÓL A GYEREKEKHEZ, AZ ÁLTALÁNOS- ÉS KÖZÉPISKOLÁSOKHOZ, A TUDOMÁNYRA ÉS KULTÚRÁRA NYITOTT FELNŐTTEKHEZ AZ M5 CSATORNÁN MINDEN ESTE SZÍNHÁZ, OPERA, BALETT ELŐADÁSOK ÉS HANGVERSENYEK A KÁRPÁT-MEDENCE MAGYAR TÁRSULATAITÓL AZ M5 CSATORNÁN MINDEN NAP BŐVÍTHETI SZÓKINCSÉT ANGOL, NÉMET, SPANYOL, FRANCIA, OLASZ ÉS OROSZ NYELVBŐL IS AZ M5 CSATORNÁN TERMÉSZET- ÉS JÁTÉKFILMEK EREDETI NYELVEN, MAGYAR FELIRATTAL

M5 - JÓT S JÓL! m5tv.hu 2016 november–december művészbejáró

29

Egy

amerikai

a Loire

völgyében

Áll egy négyszáz éves ház a Loire-vidéken, a mintegy hatszáz lelket számláló Thiré városkában. Lepusztult állapotában talált rá a nyolcvanas évek közepén egy már akkor is világhírű karmester és csembalóművész, de a lak ma a történelmi műemlékek listáján is szereplő otthon, a hozzátartozó kert pedig a francia kulturális minisztérium elismerését is elnyerte. Nincs min csodálkozni, ha arra gondolunk, hogy tulajdonosa, William Christie egész életét arra tette fel, hogy több száz éves

Fotó: Dennis Rouvre

kompozíciókba életet leheljen.

30 folyamatos múlt 2016 november–december

Wiliam Christie

„Händel egyike azon alkotóknak, akiknek zenéje ma is friss, élő és közvetlen, és ugyanolyan erősen hat ránk, mint ahogyan hatott a közönségre keletkezésekor, kétszázhetven éve.”

2016 november–december folyamatos múlt

31

Les Arts Florissants

Nem sokkal a Harvardon végzett művészettörténeti tanulmányai után, 1974-ben fedezte fel magának a Párizstól délnyugatra fekvő Vendée megyét. „Megtetszett a vidék érintetlensége, és a tengertől sincs messze” – nyilatkozta a művész, aki több házat is bérelt a környéken, mielőtt 1985-ben megvette ezt az 1600-as évek elején, egy arisztokrata protestáns család által épített hajlékot. Volt mit felújítani, később ugyanis tehénistállóként használták, felső szintjén tyúkok tanyáztak. Christie azonban ugyanazzal a tudományos alapossággal, amellyel több száz éves zenék korhű előadását készíti elő, mélyült el a ház és a hely történeté­ ben, hogy a legapróbb részletekig állítsa vissza az épület eredeti állapotát. A tizenöt szoba némelyikében leszakadt a födém, ehhez a munkához 17. századi alapanyagokat talált a közeli kórház felújítása során.

32 folyamatos múlt 2016 november–december

Közben történt egy kis baleset: a gerendák tisztítása közben nemcsak a piszok és a penész, hanem az eredeti díszítés is eltűnt a színekkel együtt, ehelyett tehát más megoldást kellett találnia a renoválást végző csapatnak. Az amerikai-francia karmester a kertet is korhűen, francia és olasz mintákat követve rendezte be – ma már nyári fesztiválnak ad helyet a tótükör, a zöldszínház, a virágos kert, az izgalmas formájúra nyírt sövény, a mandulafenyő és ciprusok együttese, így nemcsak a fülnek, hanem a szemnek is van miben gyönyörködnie.

A ma már elsősorban karmesterként tevékenykedő, valamint műhelyeket vezetve, produkcióiba fiatalokat bevonva jelentős pedagógiai munkát végző muzsikus nem a csúcson kezdte. Jó néhány akadályt kellett leküzdenie azért, hogy valóra válthassa

álmát – nem a gyerekkorit, mert akkor még orvos akart lenni, hanem azt, amelyet azután dédelgetett magában, miután elvégezte tanulmányait két csembalista óriás, Ralph Kirkpatrick és Kenneth Gilbert növendékeként. Az Amerikai Egyesült Államokból 1971-ben költözött Franciaországba, hogy elkerülje a vietnami háborúba szóló katonai sorozást. Nyolc esztendővel később alapította meg együttesét a Marc-Antoine Charpentier operájának címétől kölcsönzött Les Arts Florissants néven. Ma már Francia­ország megbecsült művésze, számos tudományos és állami kitüntetés birtokosa, de érdekes módon a francia állampolgárságot csak sokára, 1995-ben vette fel. Bámulatosan gazdag, eddig több mint száz felvételt felvonultató előadói életművét a francia barokk ismert és ismeretlen műveire alapozva építette fel – együttesét harmincöt évesen

Fotó: Dennis Rouvre

William Christie tehát izgalmas személyiség, aki ennyi felfedezés után is fáradhatatlan kíváncsisággal és kalandvággyal kutatja-nyomozza a régizene titkait, minuciózus alapossággal készülve fel egyegy mű betanítására, előadására – legyen szó Rameau, Monteverdi vagy Händel zenéjéről –, hogy az úgy szólaljon meg, ahogyan szerzőik idejében. A szigorú tudományosságot ugyanakkor hétköznapi egyszerűség, közérthetőségre törekvés ellenpontozza. „Amikor egy művel foglalkozom, szeretem megérezni mögötte az embert, aki írta, kitapintani vonásait – vallja Christie egy interjúban. – A szerzőt, aki maga is hús-vér ember volt, aki érzelmeit, örömét, fájdalmát fejezte ki a leírt hangokkal, aki kommunikált a közönséggel. Händel egyike azon alkotóknak, akiknek zenéje ma is friss, élő és közvetlen, és ugyanolyan erősen hat ránk, mint ahogyan hatott a közönségre keletkezésekor, kétszázhetven éve. Én magam pedig arra vagyok a legbüszkébb, hogy képes vagyok közvetíteni ezeket az emberi érzelmeket és a szépséget.”

Várkonyi Tamás

2016

12 17

WILLIAM CHRISTIE ÉS A LES ARTS FLORISSANTS KÖZREMŰKÖDIK: EMMANUELLE DE NEGRI, KATHERINE WATSON – SZOPRÁN, CARLO VISTOLI – KONTRATENOR, SAMUEL BODEN – TENOR, KONSTANTIN WOLFF – BASSZUS BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

alapította, ahhoz képest viszonylag későn, hogy a vele egyidős három muzsikus, John Eliot Gardiner, Philippe Herreweghe és Trevor Pinnock, valamint az idősebb generációhoz tartozó Nikolaus Harnoncourt is huszonévesen hívta életre azt a csapatot, amellyel meghatározta a 20. század második felének európai zenei életét és az előadói hagyomány alakulását.

Charpentier, Lully, Rameau alkotásai mellett Monteverdi, Purcell, Bach, sőt Mozart és Haydn kompozícióit is előadta Christie, és a sorból természetesen nem hiány­zik Händel neve sem: a Müpá­ ban hetvenkettedik születésnapja után két nappal felcsendülő Messiást 1994-ben rögzítette a művész, az egyik szólista emlékei szerint akkor mintegy tizenöt nyelvi tanácsadó vigyázta az énekesek helyes angol kiejtését, szövegmondásának tisztaságát. Az általa létrehozott együttes vezetésére Paul Agnew tenort kiszemelő dirigens nemrég készített lemezt az angollá vált német szerző (vagy ha tetszik: német születésű angol szerző) azon műveiből, amelyek kapcsolódnak pártfogójához és honfitársához, Karolina angol királynéhoz.

2016 november–december folyamatos múlt

33

„Általában elég tehát egy ölelésre kész kar, egy lehetőség.”

(Fancsikó és Pinta – 1976) „Unalmát részint korszak-sajátságként kell értelmezni, részint pedig elemi szükségletként: Tardi úr ugyanis nem lévén igazi pincér (csak jó), szerepét higgadt distanciával játszván, időnként kiásított a szerepéből.”

(Pápai vizeken ne kalózkodj! – 1977) „Az lenne jó, ha olyan lenne az egész, mint egy bohóctréfa.”

(Termelési-regény – 1979) „Az igazság fáklya, mégpedig roppant méretű, ezért mindnyájan csak hunyorítva igyekszünk elsuhanni mellette, még attól is félve, hogy megperzselődünk.”

(Termelési-regény – 1979) „…megborzong, a hideg szellő az arcába legyint, jőni fog egy egész-kicsi ősz, hajlonganak a néma tar fák, nő az avar és a homály, a hamvas ég inog, értsük meg jól…”

(Függő – 1981) „Jutalmul megnézte az utolsó mondatot: SZÍVÜNK NEHÉZ, MINT A GAFFIOTLEXIKON; jó, szívünk nehéz, mint a Gaffiotlexikon, dallamos.”

(Ki szavatol a lady biztonságáért? – 1982) „Az ember természettől fogva hiszékeny és hitetlen, félénk és vakmerő. Az ember jellemzése: függés, függetlenségvágy, igény.

Az ember állapota: állhatatlanság, unalom, nyugtalanság. – E végtelen térségek örök hallgatása rettegéssel tölt el… Csak egyféle magányosság van… Édesem, édesem. Félek.”

(Fuharosok – 1983) „A Trabant útfekvése kitűnő és gyorsulása kifogástalan. Ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson.”

(Kis Magyar Pornográfia – 1984)

AZ ÍRÁS MEGMARAD ESTERHÁZY-MOZAIK

34 literárium 2016 november–december

„…rossz rég, ha a Tiszát nem a szakférfiak rendezik, a nemzetet meg… hát… azt magának a nemzetnek kell föl-fölvirágoztatnia tisztességes és rátermett vezetői bö-ö-ölcs irányításával. Minden más eset ennél rosszabb. S megnyugtatóbb, ha bizony az író nem népben-nemzetben gondolkodik, hanem alanyban-állítmányban. Nem mert hazátlan bitang. Hanem mert ha egy kicsit is jó, akkor úgyis nyakig az egészben, ha meg kicsit se jó, akkor hiába mondja: csak cifrázza…

A hazaszeretet minőség kérdése.”

(Kis Magyar Pornográfia – 1984)

„Aki él, nem rejtőzhet el. Szép lassan minden megtörténik az emberrel. Zsugorodik a zsugori idő.”

(A szív segédigéi – 1985) „Én az atomjaira nézem szét az embereket. (A nőket.) Csodálkozol, hogy megijedek? Nem csodálkozol, tudom.”

(A kitömött hattyú – 1988) „…mindenre neki kell emlékeznie, mindenkire, övé az édesanyja emlékezete, övé, ha akarja, ha nem, az édesapjáé, övé a szomszédoké, övé az önkéntes rendőré, minden…”

(Hrabal könyve – 1990) „Rájuk rakódott az idő, a nagyapjuk ideje, a nagyapjuk nagyapjának az ideje, a história ideje, az ország ideje…”

(Hrabal könyve – 1990) „Közép-európaiak vagyunk: az idegrendszerünk elrongyolt, a vécépapírunk kemény.”

(A halacska csodálatos élete – 1991) „A kultúra az egy: irodalom, tudomány, az utca karaktere, a rendőrök beszédmódja, a lakások berendezése, a nők öltözködése (Magyarországon a férfiak nem öltözködnek, csak ruhát hordanak), az étterem, a foci, az autóvezetési szokások: ez mind egy.”

(A halacska csodálatos élete – 1991) „Ne csácsogj. Növeled a káoszt.”

(Hahn-Hahn grófnő pillantása – 1991) „Magyarországon nem azért áll nagy becsben az irodalom, mert ez az irodalom jobb volna, mint másutt, vagy az olvasója érzékenyebb és elszántabb, hanem azért, mert jobban egymásra vannak, voltak szorulva.”

(Az elefántcsonttoronyból – 1991) „Ne tessen nyugtalankodni, mondta volna az egyszeri szobafestő, ez még kap fogni egy vajszínű árnyalatot. Ebben az ígéretben telt az életünk, hogy igaz ugyan, most így meg amúgy, botrányosan, de ne tessünk nyugtalankodni, mert ez még kap fogni egy vajszínű árnyalatot. – Valóban. Kap fogtunk egy vajszínű árnyalatot. Erre gondoltunk? Ne kerteljünk, nem erre gondoltunk. – Viszont most mi vagyunk a szobafestő is.”

(A vajszínű árnyalat – 1993) „…édesapám, e marcona, barokk főúr, kinek gyakran állt módjában és kötelességében pillantását Lipót császárra emelhetni, pillantását Lipót császárra emelte, arcára komolyságot vett, bár csillogó, hunyorgó szeme, mint mindig, elárulta, s mondotta: kutya nehéz, felség, úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot, azzal fölpattant Zöldfikár nevű pejére, és elvágtatott az érzékeny, XVII. századi tájleírásban.”

(Harmonia caelestis – 2000) „Édesapám: amiképpen ugyan a lónak négy lába van, mégis megbotlik, azonképpen noha a Dunának két partja van, mégis belelőtték a zsidókat.”

(Harmonia caelestis – 2000)

„A hazaszeretet minőség kérdése.” „A magyarok – és édesapám az, magyar – olyanok, mint a norvégok, februárban már nagyon vágyakoznak a fény, a meleg után, és félnek a hidegtől (riadtak), és bánatos verseket citálnak. És hideg és hó és halál, például, miközben igencsak búsítják magukat. Édesapám februárban hallgat. Viszont márciusban, mikor megjön a tavaszi fény, mely lazacszínű és üres, kajánul vigyorog, mint aki túljárt valaki eszén. Már nincs hó, kurjant diadallal, csak halál!”

(Harmonia caelestis – 2000) „Amúgy ősi, futballista családból származom. Ha a Habsburgok alatt még nem is (elképzelem miniszterelnök nagyapámat, ahogy elviharzik a szélen, háromszögel Ferenc József császárral, majd a kifutó II. Vilmos fölött a hálóba emel, a gonosz Clemenceau persze lest ítél, lefújja az egész világháborút, és megkötik a rémes Párizs melletti békediktátumokat)…”

(Utazás a tizenhatos mélyére – 2006) „Esti Kornél szerelmes levele hazájához: Édes Hazám! De itt elakadt.”

(Esti – 2010) „Ma kezdődik a nyár. 83,4 kg vagyok, lettem, ez 10 kg mínusz karácsony óta. Rák nélkül szupi volna. Éjjelről marad följegyezni való: Dichtung und Wahrheit, avagy lépésről lépésre: Állok a szélben. Ülök. Ülök a szeleimben. Édeskés, orrfacsaró fingszagban ülök. – Fekszem. Így telt az éjszaka. Hát itt mi a zsákmány (!)?

Mit akarunk ábrázolni? Ne kerteljünk, mint mindig: az élet szépségét. Egyszeri, tüneményes stb. stb. voltát. Nem csinálni semmi különöset, mutatni az idő (az időm) múlását, és majd az kiadja. Vagy végre külön is meg kéne érteni valamit? Valami milyet, jelentőset, lényegit? Hát… meglepne.”

(Hasnyálmirigynapló – 2016) „Úgy halunk, ahogy éltünk. – Ez a vég, amikor bölcsességekhez jutunk.”

(Hasnyálmirigynapló – 2016) Összeállította: Keresztury Tibor 2016

11 21

LITERÁRIUM EXTRA ESTERHÁZY PÉTER-EMLÉKEST KÖZREMŰKÖDIK: NÁDAS PÉTER, PARTI NAGY LAJOS, BÁN ZSÓFIA, ZÁVADA PÁL, DÉS LÁSZLÓ ÉS ZENÉSZTÁRSAI SOROZATSZERKESZTŐ: KERESZTURY TIBOR RENDEZŐ: NOVÁK ESZTER FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2016 november–december

literárium

35

Nagyszínpad, fantasztikus zenék, fantasztikus Molnár Piroska, a kisebbik Figula. Utána kevés bor. A kitömött hattyút vittem, legyen emlékem erről az estéről. A kereszt­nevemet írta bele, meg hogy köszönettel, alatta az ő keresztneve, de mintha kis P-vel. És ebben minden benne volt, talán kicsit túlárazva alkalmi kollégáját, a munka iránti tisztelet és nagyrabecsülés. Esterházy páratlan ívű élet­ mű­vének kulcsa ez volt, ez, amire az életét feltette; munka és alázat.

36 literárium 2016 november–december

Esterházy Péter újabb Müpa-estjére abban a reményben készült a Literárium gárdája, hogy a műsor főszereplője valóban ő lesz.

Lezser bárdként, tweedzakóban, ezüstös hajkoronával lép majd a fénybe, ahogyan két évvel ezelőtt is tette. Akkor e sorok ´rójának megadatott, hogy beszélgetőtársa lehetett.

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

A mostani alkalom – emlékest. Képtelen szó, vele kapcsolatban különösképpen az. Nem lesz tweedzakó, nem lesz hajkorona. De van vigasz: a könyvei. Amelyek azonban, ne feledjük, nem pótolhatják azt az Esterházyt, akitől minden évben vártuk a következő művet, és vártuk egyéb megszólalásait, pub­ li­cisz­tikáit, interjúit, az állandóan készenlétben élő gondolkodó éppen aktuális reflexióit.

Esterházy a legszélesebb értelemben vett prózaíró; esszéi, tárcái egyként az oeuvre részei. Okos író volt, az európai műveltségben mélyre nyúló gyökerekkel; a tágas szellemi horizonton megfogalmazódó politikai kérdések, az ellentmondásos filozófiai problémák, a hitbéli vívódások izgatták, nem tért ki előlük. Nem lehetett másképp, hiszen poé­ tikája a hagyomány legkülönbözőbb szövegrétegeivel folytatott párbeszéd alapvetésére támaszkodott. Epikus észjárásának elvi és az írói gyakorlatban felmutatott jellegzetessége épp ebben állt, abban, hogy az alkotó nincs egyedül. Tehetsége eredeti, ám annak megformálásában, tehát a munkában társakra, kollégákra hagyatkozhat. A sokat emlegetett, és olykor félreértőn gyanúba kevert idézettechnikája ezt bizonyítja, ennek tanúsága.

Esterházy Péter

Legyetek ott Két éve történt ez is. Egy Maros utcai vendéglő kertjében. Irodalmi díjátadó alkalomból két kisfröccs között.

Ha én akkor tudtam volna, milyen remek zúzapörköltet forgalmaznak ott kicsi, piros lábasban, a figyelmébe ajánlom íziben. Hát még, ha ő tudta volna! A beszélgetés kapott volna egy szaftos árnyalatot. De nem tudtam.

Ehelyett arra a sorozatra került a szó, ami Előhívás címmel a Nyitott Műhelyben fut hatodik éve. Visszaolvasó alkalmak ezek. Esterházy a hetvenes évek könyveiről, íróiról kérdezett, kik voltak a legutóbbi „vendégek”. Például Be-

korszakos tettet hajtott végre, felmondta a hamis kollektivizmus rendjét, arra tett erőteljes javaslatot, hogy érdemes és lehetséges kimondani önmagunkat, helyreállítani a valóságos egyes és a valóságos többes szám első személyt. Pengeéles fegyverével, a humorral és az iróniával rést talált az addigra már eresztékeiben is recsegő-lötyögő vértezeten. A Bevezetés a szépirodalomba kötettel zárta le alkotói életének első szakaszát, a másodikat a Harmonia caelestisszel. Egyszerű történet-sorozata halála előtt a második epizódhoz érkezett. Hangja töretlen maradt,

…OLYAN NYELVTEREMTŐ KÉPZELETTEL FORGATTA FEL A SZOCIALISTA MAGYARORSZÁG HIVATALOS, IDEOLOGIKUS SÉMÁKBA KÉNYSZERÍTETT BESZÉDÉT, HOGY AZZAL SZEMBEN A HATALOM ESÉLYTELENNEK MUTATKOZOTT. reményi, mondtam. Igen, ő nagyon jó volt, A svéd király nélkül nehezebb lett volna nekem, az sokat segített; halkan, mégis mekkorát szólt. És a Császárral mi a helyzet, kérdezett tovább. Ma már lehet, hogy nem látszik, de milyen erős, milyen felszabadító novellákat írt, mondta.

Esterházy, noha erre mértékegységünk nincs, legalább akkora olvasó volt, mint író. Legutolsó, a budapesti könyvhetet megnyitó beszédében, nem először, akárha olvasói ars poeticáját, citálta Márai sorait.

A fentiek mellett nem nyomatékosíthatjuk elégszer, hogy nélküle a kortárs magyar irodalom nem lenne az, ami. A mára kifakulónak, szinte elfeledettnek látszó, a ’89-es fordulatot kísérő öröm, a történelmi léptékű robbanás, amelyben úgy tűnt, egy kulturális közösség ismét magára talál, nélküle nem rekonstruálható. Esterházy olyan nyelvteremtő képzelettel forgatta fel a szocialista Magyarország hivatalos, ideologikus sémákba kényszerített beszédét, hogy azzal szemben a hatalom esélytelennek mutatkozott. Szóhasználatával, fordulataival, mondatrendjével

útkeresési izgalma és kockázatvállalása szintén. Mégis minden másképp alakult, mint tervezte, mint szerettük volna. Utolsó kötete a Hasnyálmirigynapló. A betegség történetének és tapasztalatának foglalata. Túl közel van távozása, túl közel ennek megrendítő dokumentuma.

Annyi azonban bízvást elmondható: Esterházy Péter úgy halt meg, ahogyan élt; nagyvonalúan és méltósággal; ezt hagyta hátra minden gondolatjelében és pontosvesszőjében – nekünk.

Jánossy Lajos

2016

11 21

LITERÁRIUM EXTRA ESTERHÁZY PÉTER-EMLÉKEST KÖZREMŰKÖDIK: NÁDAS PÉTER, PARTI NAGY LAJOS, BÁN ZSÓFIA, ZÁVADA PÁL, DÉS LÁSZLÓ ÉS ZENÉSZTÁRSAI SOROZATSZERKESZTŐ: KERESZTURY TIBOR RENDEZŐ: NOVÁK ESZTER FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2016 november–december

literárium

37

Donny McCaslin

típusú JAZZ-ROCK

TALÁLKOZÁSOK

Thelonious Monk valószínűleg a jazz sötét jövőjével riogatókon ironizált, amikor azt mondta, hogy a műfaj talán épp a pokol irányába tart. Óvatos jóslata talán valóság lesz egyszer, egyelőre azonban úgy tűnik, a jazz, mely mind több szállal kötődik a popzenei stílusokhoz, él és virul.

38 jazz 2016 november–december

Jazz és pop, jazz és rock? Külön utak, melyek nem keresztezik egymást — mondják sokan.

Az utóbbi években azonban szép számmal akadtak olyan popelőadók, akik finom érzékkel jazzművészeket választottak kísérőikül bizonyos lemezeikhez. E listán szerepel Joni Mitchell, Paul Simon, Sting, Tom Waits és David Bowie. Utóbbi egy jazz/art-rock hangvételű albummal (Blackstar) búcsúzott a földi világtól 2015-ben, melyen Donny McCaslin tenorszaxofonos kvartettje kísérte a próteuszi karakterű énekest. A szaxofonost Maria Schneider zeneszerző és nagyzenekar-vezető ajánlotta Bowie figyelmébe. McCaslin valamikor a ’80-as években jelent meg a profi jazzvilágban, midőn Gary Burton vibrafonos foglalkoztatta, majd a Gil Evans-nagyzenekarban, illetve a fusionzenét játszó Steps Aheadben kapott helyet.

Nem sokkal később kezdődött munkakapcsolata Maria Schneiderrel. Az évek során színvonalas, ugyanakkor mindig közérthető saját stílust dolgozott ki, melyből sokszor kihallatszik ifjúkorának rockélménye. Improvizátorként az érzések kifejezését részesíti előnyben a tech­ nikai bravúrokkal szemben.

McCaslin és Bowie zenei kapcsolata nem szűnt meg az énekes búcsúlemezével. Október 14-én jelenik meg a szaxofonos Beyond Now című új albuma (Motéma Music), melyet Bowie-nak, „a látnoki művésznek”, valamint zenéje barátainak ajánl a jazzmuzsikus. Úgy érzi, a Bowieinspiráció egész hátralevő életére kihat majd.

Elszántságát az is mutatja, hogy az új lemez elsőként nyilvánossá tett darabja épp egy Bowie-feldolgozás, az A Small Plot of Land.

A tenoros előbb egy észak-amerikai, majd egy európai koncertkörúton mutatja be friss leme­ zének anyagát turnézenekarával, melyben Jason Lindner billentyűzik, Jonathan Maron bas�szusgitározik és Zach Danziger dobol. Új zenéi­ vel bemutatkozott többek között a Newport Jazz Festivalon és a The Charlie Parker Jazz Festivalon.

Azokat a popzenészeket is hosszan sorolhatjuk, akik ideiglenesen átlépték szokásos művészi terepük határait a jazz irányába, és olyan lemezeket vettek fel, melyeken jazzrepertoár volt hallható. Sinéad O’Connor, Rod Stewart és Paul McCartney egyaránt kipróbálta magát e műfajban. Lady Gaga a nála sok évtizeddel idősebb Tony Bennettel készített közös albumot.

Rock és jazz mára olyan komplex stiláris kapcsolatra lépett egymással, hogy azt bajos lenne néhány mondatban összefoglalni. Bizonyos azonban, hogy az inspiráció kétirányú. Ezt példázza hazánkban Halper László jazzgitáros működése, aki 2010-ben jelentkezett első Jimi Hendrix-lemezével, melyre ven-

…az inspiráció kétirányú. dégművésznek elhívta a jazz-rockban szintén jártas Randy Brecker trombitást. Két évvel később a Steve Gadd/Eddie Gomez ritmusszekcióval és Fekete István trombitással tért vissza Halper a színpadra – változatlanul Hendrix zenéjével.

Hangversenyük CD-n is megjelent. Halper kivételesen érzékeny muzsikus, aki mélyen hisz a zenei stílusok konvergálásában.

Demokratikus művészi felfogását jól érzékelteti, hogy Hendrixelőadásaiban gyakran háttérbe szorítja a jazz-idiómákat, és maga is inkább rockgitárosként mutatkozik meg. Reharmonizációit az 1970. szeptember 18-án elhunyt nagy seattle-i gitáros szerzeményeinek tiszteletben tartásával érvényesíti. Szívesen fordul Hendrix kevésbé ismert felvételeihez, melyekkel nem bajlódtak a korábbi feldolgozók: a McCaslin kapcsán már emlegetett Gil Evans 1974-ben és 1978-ban rögzített „Hendrixlemezén” például csak két jól ismert szerzeményt, a Voodoo Chile-t és a Little Wing-et játszotta el a pianista zenekara. A magyar muzsikus elkötelezettsége Hendrix iránt akkor is nagy elismerést érdemel, ha egyébként nem vagyunk hívei a rockklasszikusok jazzes feldolgozásainak.

Müpa Rádió

Élmény minden pillanatban.

Hallgassa a Müpa Easy és Müpa Symphony csatornákat a mupa.hu-n vagy okostelefonon!

Halper új zenekarába, a Halper/Hendrix Experimentbe izgató új színt, magyar couleur locale-t visz Balogh Kálmán cimbalomvirtuóz. A ritmusszekcióban Kosztyu Zsolt basszusgitáros és Hajas László dobos hallható. Az együttes, melynek neve világos utalás az amerikai gitáros egykori Experience-triójára, 2016-ban ismét meghívta vendégszólistának a Blood, Sweat & Tears első albumán (1968), majd a Dreams jazz-rock formációban dolgozó trombitást, Randy Breckert, aki fél évszázados pályája alatt alkalmanként rockalbumokon is feltűnt, és a fúziós zene sok fontos képviselőjével játszott együtt Jaco Pastoriustól Alphonse Mouzonig és George Bensontól Billy Cobhamig.

Máté J. György 2016

11 04

2016

12 08

DONNY MCCASLIN QUARTET KÖZREMŰKÖDIK: DONNY MCCASLIN – TENORSZAXOFON, JASON LINDNER – BILLENTYŰS HANGSZEREK, JONATHAN MARON – BASSZUSGITÁR, ZACH DANZIGER – DOB FESZTIVÁL SZÍNHÁZ JAZZMŰHELY HALPER/HENDRIX EXPERIMENT ÉS RANDY BRECKER KÖZREMŰKÖDIK: HALPER LÁSZLÓ – GITÁR, BALOGH KÁLMÁN – CIMBALOM, KOSZTYU ZSOLT – BASSZUSGITÁR, HAJAS LÁSZLÓ – DOB, VENDÉG: RANDY BRECKER – TROMBITA FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

mupa.hu

2016 november–december jazz

39

DIALÓGUSOK és METAMORFÓZISOK

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Fassang László

A Müpa orgonakoncertjeinek szerkesztőjét, Fassang László orgonaművészt már sok oldaláról megismerhette a közönség, így az is tudható róla, hogy az orgonának is minél több arcát szeretné megmutatni a publikumnak. Ezúttal sem lesz ez másképp. Az hangszer a sajátjától látszólag eltérő zenei világokkal találkozik majd a Metszéspontok közönsége előtt.

40 világzene 2016 november–december

Ne lepődjünk meg, ha egy-egy autentikus, népi ihletésű díszítés vagy gesztus megjelenik majd klasszikus vagy világzenei köntösben is…

Legtöbbünknek azonnal eszébe juthat az Orgona-sztorik sorozat, amelyben a klasszikus zene és az irodalom, valamint a történeti háttér egyfajta fúziója kerül előtérbe, vagy az Orgona-párbajok látványos és hangulatos show-műsora, de Fassang László koncertjein vagy az általa szerkesztett esteken a stiláris sokszínűség is fontos elem, hiszen improvizációs hangszerként az orgona jóval többre képes, mint gondolnánk. Kiváló rögtönzőként Fassang sem ragadt le a klasszikus repertoárnál, hanem régóta keresi az átmenetet a világzene, a népzene és a jazz között. Hallhattuk már őt Vincent Lê Quang és Bacsó Kristóf szaxofonosokkal, vagy Palya Beával és a népi fúvós hangszerek virtuózával, Szokolay Dongó Balázzsal is játszani – hogy csak néhány nevet emeljünk ki a különböző stílusok széles merítéséből.

A november 9-i koncerten is hallhatjuk majd Fassang László partnereként Szokolay Dongót, aki több nép zenéjének is avatott ismerője, ahogyan újabb dimenziót képvisel majd a koncert másik vendége, Szirtes Edina Mókus is, aki otthonosan mozog a világzene, valamint a kortárs klasszikus zene területén is.

Fassang László és muzsikustársai hiszik és vallják, hogy ezeknek a nagyon különböző – vagy legalábbis sokak által annak vélt – zenei világoknak megvannak a maguk kapcsolódási pontjai, sőt metszéspontjai, hogy a koncert címére utaljunk. A klasszikus zene is bővelkedik népi táncritmusok által ihletett kompozíciókban, azaz egy barokk szvittétel és egy moldvai tánc egymásutánja olyan dialógust képes létrehozni stilizált és eredeti között, amely könnyen rávilágít e zenék közös gyökerére. Ne lepődjünk meg, ha egy-egy autentikus, népi ihletésű díszítés vagy gesztus megjelenik majd klasszikus vagy világzenei köntösben is, vagy épp fordítva: ha egy jól ismert klasszikus zenei fordulat vagy dallam esik át hasonló metamorfózison. Hogy mennyire képes imitálni az orgona végtelen hangszín-kombinációit a különböző fúvós hangszerek vagy a hegedű hangja, illetve hogyan tud versenyre kelni az orgona az autentikus népzene vagy a világzene kifejezésbeli szabadságával, kiderül majd Szirtes Edina Mókus, Szokolay Dongó Balázs és Fassang László közös koncertjén.

Tóth Endre

2016

11 09

METSZÉSPONTOK KÖZREMŰKÖDIK: FASSANG LÁSZLÓ – ORGONA, SZIRTES EDINA MÓKUS – HEGEDŰ, ÉNEK, SZOKOLAY DONGÓ BALÁZS – NÉPI FÚVÓS HANGSZEREK BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2016 november–december világzene

41

SALIF KEÏTA, TOUMANI ÉS SIDIKI DIABATE, HINDI ZAHRA, ANOUSHKA SHANKAR, ESTRELLA MORENTE

FRISS ÉS

örö

42 világzene 2016 november–december

Fotó: Thomas Chene, art Iemza

Novemberben és decemberben kapkodhatják a fejüket a világzene kedvelői: a Müpa színpadain jobbnál jobb vendégművészek váltják egymást. Mali, Marokkó, India, Spanyolország: változatosak a tájak, amelyeknek üzenetét hozzák, és változatosak a dallamok és a ritmusok is, az üzenet azonban egy – a szenvedélyes muzsikálásban megnyilatkozó tehetségé.

Salif Keïta

Toumani és Sidiki Diabate

A középkori Manding Birodalom – melyet hét állam összefogásával alapított meg Szundzsata Keïta – az egység és gazdagság jelképe a nyugat-afrikai népek számára. A dicső múlthoz való kötődés különösen erős a birodalom központjának számító Maliban, ahol a történelmi emlékeket a zenészek (dzselik) kasztja örökítette tovább. A gyarmati sorból való szabadulás, a függetlenség 1961-es kivívása után állami dotáció is ösztönözte a zenekarokat, hogy a latin és amerikai irányzatok divatjával dacolva zenei gyökereik felé forduljanak. E mozgalomnak köszönhetően tűnt fel a Le Super Rail Band du Bamako és a Les Ambassadeurs énekeseként

SALIF KEÏTA,

aki utóbb Párizsban ért révbe a nyolcvanas évek derekán. A legkevésbé sem hétköznapi pályafutás után. Salif ugyanis Szundzsata Keïta nemesi leszármazottjaként a kasztrendszer törvényei szerint nem énekelhetett volna. Ráadásul albínónak született, ami a hiedelmek szerint rontást hozhatott a falura, így ezért is gyanakodva méregették. Végül, amikor a tanári hivatás helyett a zenészekét választotta, apja száműzte. Vásári énekesként tengődött-koldult, míg be nem vették a bamakói resti-zenekarba.

A nyugati turisták által felkapott Elefántcsontpart a kitörni vágyó előadók központja lett a hetvenes években. Mielőtt Párizsba települt, Keïta is itt készítette első sikeres felvételeit. De forradalmat Párizsban csinált az elektronikus alapú afropop egyik megteremtőjeként. Albumokban mérve ez nem kisebb szenzációkat jelentett, mint amilyen a Soró, a Kö-Yan, az Amen, a Folon… The Past,

a Sosie és a Papa volt, olyan legendák közreműködésével, mint Joe Zawinul, Carlos Santana és Wayne Shorter. Aztán újabb fordulatot vett a világ, és a szintetizátorok és elektronikus kütyük után egy újabb „neotradicionális” mozgalom vette kezdetét. Keïta 2002-es Moffou című lemezén már jól érződött ez a régi-új hatás, mely a M’Bemba és a La Différance című albumain tovább erősödött, olyan nyelven szólaltatva meg a tradicionális hangszereket – a beszélő- és a lopótököt, a huszonegy húros korát és így tovább –, hogy Keïta szerzeményei immár időtlennek tűnjenek. Azt tanúsítva, hogy az igazi tánczenében együtt van a mélység és a távlat, a könnyedség és a súly. Meg azt, hogy Keïta több mint világsztár: az ő fénye múlhatatlan. Majd meglátjuk november 3-án a Nemzeti Hangversenyteremben…

A tradicionális mali hangszerek közül különlegesen népszerű az „afrikai lant”, a kora. Használatában forradalmi szerepe volt Sidiki Diabatének, aki új fejezetet nyitott a hangszer történetében improvizatív előadásmódjával, és aki először rögzített kora-duóalbumot. Sidiki hetven nemzedékre visszanyúló zenész családból származott, így törvényszerű volt, hogy fia,

TOUMANI

is korás legyen. Mégpedig az úttörő fajtából. Toumani Diabate elsőként jelentetett meg szóló koralemezt (Kaira), majd fúziós felvételeket készített – saját vállalkozásban, illetve spanyol, kubai és amerikai zenészekkel kollaborálva. A Ketamával a flamenco felé fordult (Songhai), Taj Mahallal bluest játszott (Kulanjan), Eliades

2016 november–december világzene

43

Ochoa társaságában pedig afro-kubait (Afrocubism). Saját zenekarával, a Symmetric Orchestrával Boulevard De L’Independance címmel vette fel az utóbbi évek egyik legjelentősebb mali albumát, hidat alkotva tradíció és korszerűség, akusztikus és elektronikus hangszerek, dzselik és nem-dzselik, no és persze az egykori Manding Birodalom stílusai között. Egyszóval bevetett minden mágiát, amitől a nyugat-afrikai zene példátlan.

2014-ben Toumani a fiával, Sidikivel – aki a nagyapja keresztnevét kapta – duóban készített koraalbumot. Ezzel érkeznek a Fesztivál Színházba december 1-jén. Hogy ifjabb Sidiki is mestere a hang-

szerének, az persze evidens a Diabate családban. De az általa befogadott zenei hatások már a bamakói ifjúsági kultúrához, a hiphophoz kötődnek; valójában alig játszottak együtt korábban.

A Toumani & Sidiki című albumon tradicionális mali és gambiai dallamokra improvizáltak, az azokhoz méltó elragadtatással, és azzal a tűzzel, amely átjárta Mali társadalmát az elmúlt években.

Csupán egyetlen saját szerzeményt jegyeztek, a Lampedusát, annak a háromszáz afrikai menekültnek állítva emléket, akik 2013ban a Földközi-tengerbe fulladtak. Ez a megrendítő darab sajnos azóta sem veszített az aktualitásából, de ezen túlmenően is vegytiszta katarzisra számíthatunk. És hát csodák várnak Malin túl is:

HINDI ZAHRA

november 10-én érkezik a Fesztivál Színházba.

Az 1979-ben született marokkói énekesnő tizenöt éves volt, amikor elköszönt berber édesanyjától, és tanulmányait maga mögött hagyva Párizsba költözött francia édesapjához. A Louvre-ban kapott munkát, s ott írta első dalait is, melyekből 2009-ben négyet lemezre vett. A Beautiful Tangót úgy felkapták a rádiók, hogy menten lecsapott rá a Blue Note Records, és hamarosan meg is jelent Hindi első albuma, a Handmade. A Beautiful Tangóhoz Tony Gatlif készített klipet, hogy még nagyobbat durranjon… És tessék, nem maradt el sem a szakmai, sem a közönségsiker: a Handmade elnyerte a Victoires de la Musique díjat, a Grammy francia megfelelőjét.

Hindi méltatói Billie Holiday, Norah Jones és Beth Gibbons hatását emlegetik, s nem is alaptalanul, hiszen a pop és a jazz befolyása éppúgy tetten érhető a számain, mint a marokkói gnawáé, a desert bluesé vagy a flamencóé. Második albumát – a tavalyi Homelandet – Marrákesben hozta össze, érződik is rajta a gyökerek közelsége, de ez a Szülőföld inkább Hindi külön bejáratú univerzuma, melynek sejtelmessége és egzotikuma felülemelkedik a műfaji és földrajzi határokon.

November 19-én

ANOUSHKA SHANKAR

Hindi Zahra

44 világzene 2016 november–december

– a 2012-ben elhunyt Ravi Shankar 1981-ben született lánya – lép fel a Nemzeti Hangversenyteremben.

Anoushka Kalifornia és India között utazva folytatta zenei tanulmányait, melyeknek részeként tanpurával kísérte édesapját. Első szóló szitárkoncertjét tizenhárom éves korában adta, tizenhat évesen pedig már szerződést is köthetett első albumára. Anoushka nemcsak a klasszikus szitárzene technikáját sajátította el édesapjától, de Ravi nyitottságára is ráismerhetünk felvételein. Az első három – klasszikus indiai – lemeze után a fúziós irányzatnak hódolt, annak jegyében készítette Rise és Breathing Under Water című korongjait. Traveller című albumán a flamenco felé fordult, a Traces Of You pedig – féltestvére, Norah Jones bluesos énekével – édesapja elvesztésére reflektált.

Estrella Morente

Toumani Diabatéhoz hasonlóan Anoushkát is megihlette az otthonukat elveszítő menekültek válsága. Ennek szentelte idei, Land Of Gold című albumát, így arra számíthatunk, hogy koncertjén összeforr az aktuális és az örökkévaló, a populáris és a klasszikus, az indiai és a nyugati.

…összeforr az aktuális és az örökkévaló…

Míg Toumani Diabate, Hindi Zahra és Anoushka Shankar művésze­­té­ben a flamenco csak egyike volt a befogadott hatásoknak, az 1980-ban született granadai

ESTRELLA MORENTE

Estrella népszerűsége az utóbbi években tetőfokára hágott. Autorretrato című albumán a flamenco csillagai – így Paco de Lucia, Tomatito és a Ketama – mellett Pat Metheny és Michael Nyman is közreműködött, a két évvel későbbi Amar En Paz pedig a gitáros Niño Josele társaságában készült. Így hát nem kockázatos azt jósolni, hogy december 9-én Estrella a tradicionális és a fúziós flamenco híveit egyaránt magával ragadja a Nemzeti Hangverseny­ ­teremben. „Duende”, azaz eksztázis lesz a javából.

Marton László Távolodó

Fotó: Bernardo Doral

élete és pályafutása kifejezetten a flamencóhoz kapcsolódik. Persze ez aligha alakulhatott volna másképp, hiszen családjuk otthonában – legendás énekes édesapja, Enrique Morente barátaiként – mindennapos vendégek voltak a flamenco kiválóságai. Estrella hétéves korától énekelt ebben a körben, és tizenhét évesen már nemzetközi flamencofesztiválokon szerepelt. 2001-ben két albuma is napvilágot látott (Mi Cante y um Poema és Calle del Aire), melyekkel Pedro Almodóvart is levette a lábáról. Almodóvar hamarosan arra kérte Estrellát, hogy Volver című filmjéhez írjon egy számot, amely aztán Estrella Latin Grammy-díjra jelölt Mujeres című albumán is szerepelt.

2016

11 03

2016

11 10

2016

11 19

2016

12 01

2016

12 09

SALIF KEÏTA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

HINDI ZAHRA FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

ANOUSHKA SHANKAR: LAND OF GOLD BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

TOUMANI ÉS SIDIKI DIABATE FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

ESTRELLA MORENTE BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2016 november–december világzene

45

Balogh Kálmán és Lukács Miklós

Cimbalom és tárogató –

újragondolva

Két hungarikumnak minősített hangszer és két friss Magyar Örökség-díjas művész áll a középpontjában annak a workshoppal és hangszerkiállítással egybekötött minifesztiválnak, melyet november 26-án és 27-én tartanak a Müpában. A 2013 óta minden ősszel megrendezett Világraszóló célja változatlan: minél szélesebb körben megismertetni azokat a modern gondolkodású előadóművészeket (Balogh Kálmán, Lukács Miklós, Borbély Mihály) és hangszerkészítőket (Nagy Ákos, Kovács Balázs, Tóth József), akik az elmúlt időszakban nagymértékben megújították és kiszélesítették a historikus jellegű, némelyek által korábban régimódinak tartott hangszerekben rejlő lehetőségeket. Többek között nekik köszönhető, hogy mára a cimbalom és a tárogató egyaránt remekül használható számos műfajban, úgy a klasszikus zenében, mint a népzenében és a világzenében, vagy akár a modern jazzben.

46 világzene 2016 november–december

A 2016 júniusában a Hungarikumok Gyűjteményébe bekerült cimbalom őse arab közvetítéssel jutott Ázsiából Európába, ahol nyelvterületenként eltérő neveken lett a középkori fejedelmi és királyi udvarok egyik kedvelt hangszere. Az angolok hammered dulcimernek, a németek hackbrettnek, a franciák tympanonnak, az olaszok és spanyolok salteriónak hívták. Aztán a 19. század második felében egy európai műveltségű pozsonyi hangszergyáros, Schunda Vencel József modernizálta ezt a szólózenélésre és hangszeres kíséretre egyaránt alkalmas hangszert. Megnövelte a hangterjedelmét és a hangerejét, javította a hangszínét, tökéletesítette a játszófelület beosztását, lábra helyezte és zengést tompító pedállal látta el. Ezzel megszületett a hang­ versenycimbalom, amelynek mechanikáját és pedálműködését a 20. század elején idősebb és ifjabb Bohák Lajos tökéletesítette olyanra, amilyennek ma ismerjük.

Schunda Vencel József azonban nemcsak a cimbalmot forradalmasította, hanem egy másik – 2014 óta szintén hungarikumnak számító – hangszert, a tárogatót is, mondván, ez a két instrumentum az, amelyik a leginkább alkalmas „a magyar lélek rezdüléseinek kifejezésére”. A Rákóczi-szabadságharc idején használt kettős nádnyelves töröksípra a klarinét fúvókáját és az oboa billentyűzetét illesztette, megalkotva ezzel – saját szavaival élve – „az oboá­ nak, a klarinétnak és a fagottnak a színeit egyesítő” modern tárogatót. Az új hangszer a Bayreuthi Ünnepi Játékok Trisztán és Izolda előadásán debütált, és a 20. század első felében főként népies, a korszak édes-bús kurucromantikájába beleillő dalokat játszottak rajta. Népszerűsége később erősen megkopott, mondhatni, a tárogató kikopott a zenei életből, de mostanában kreatív és innovatív muzsikusok sora kezdi magának újra felfedezni. Egyben – a cimbalomhoz hasonlóan – igyekeznek megszabadítani a rátapadt előítéletektől és sztereo­típiáktól.

Fotó: Emmer László

„Ahogy a 20. század közepén Rácz Aladár a komolyzene számára fedezte fel a cimbalmot, úgy Balogh Kálmán a népzenék és a népzenei alapú improvizációk, Lukács Miklós pedig a jazz műfaj számára. Közös repertoárjukban két egészen különleges, egyedülálló tudás és játékmód összegződik. A kölcsönös inspiráció olyan energiákat szabadít fel, amelyekkel a hangszerjáték lehetőségeinek határait érik el. Kettejük együttműködésének alapja a zeneakadémiai stúdiumok, a tökéletes hangszerismeret, a rendkívüli tehetség, és nem utolsósorban a kiemelkedő technikai felkészültség. Véleményem szerint óriási szerencsénk, hogy kortársak ők, így fültanúi lehetünk kettejük érzékeny, lélekkel teli, virtuóz együttmuzsikálásának, kezük nyomán a cimbalomjáték újjászületésének” – hangsúlyozta Liber Endre, a Világraszóló minifesztivál szerkesztője-rendezője.

…ez a két instrumentum az, amelyik a leginkább alkalmas „a magyar lélek rezdüléseinek kifejezésére”…

A koncert első felében a Cimbalomduóként is rendszeresen fellépő – sőt ezen a néven két kiváló nagylemezt publikáló – Balogh Kálmánt és Lukács Miklóst hallhatjuk, a második részt a szaxofonos, tárogatós Borbély Mihály és az ütőhangszeres Horváth Kornél közös produkciója indítja. Borbély, aki klas�szikus klarinétművésznek indult, majd a hetvenes évek elején a népzene felé fordulva az Eredics testvérekkel megalapította a Vujicsics együttest, az elmúlt évtizedekben az egyik leginnovatívabb és legszélesebb horizontú hazai jazzmuzsikussá nőtte ki magát. A népzenétől a világzenéig, a modern jazztől a kortárs zenéig sokféle területen alkot, elsősorban szaxofonosként tartjuk számon, de tárogatón és más (népi) fúvós hangszereken is játszik.

Borbély és Horváth duójához később Balogh és Lukács is csatlakozik, illetve vendégként a kiváló népdalénekes, Szalóki Ági, aki másnap délelőtt az Átrium­ban mutatja be Körforgás című, gyerekek és felnőttek számára egyaránt szóló nagylemezének anyagát. A fellépő muzsikusok, valamint Nagy Ákos és Kovács Balázs cimbalomkészítő és Tóth József tárogatókészítő mester interaktív foglalkozása teszi teljessé a kétnapos minifesztivált Jávorszky Béla Szilárd 2016

11 25 27

2016

11 26

2016

11 26

2016

11 27

Szalóki Ági

VILÁGRASZÓLÓ CIMBALOM ÉS TÁROGATÓ – KIÁLLÍTÁS ZÁSZLÓTÉR

VILÁGRASZÓLÓ A CIMBALOM ÉS A TÁROGATÓ – WORKSHOP ZÁSZLÓTÉR VILÁGRASZÓLÓ CIMBALOM ÉS TÁROGATÓ ÚJRAGONDOLVA KÖZREMŰKÖDIK: BALOGH KÁLMÁN, LUKÁCS MIKLÓS – CIMBALOM, BORBÉLY MIHÁLY – TÁROGATÓ, SZAXOFON, HORVÁTH KORNÉL – ÜTŐHANGSZEREK, SZALÓKI ÁGI – ÉNEK FESZTIVÁL SZÍNHÁZ VILÁGRASZÓLÓ SZALÓKI ÁGI: KÖRFORGÁS KÖZREMŰKÖDIK: SZALÓKI ÁGI – ÉNEK, CSÓKÁS ZSOLT, RÁCZ KRISZTIÁN – GITÁR, SZALAI PÉTER – TABLA, ÜTŐHANGSZEREK, DÉS ANDRÁS – ÜTŐHANGSZEREK, KOVÁCS ZOLTÁN – NAGYBŐGŐ, SZOKOLAY DONGÓ BALÁZS – TÁROGATÓ ÁTRIUM

2016 november–december világzene

47

SZÁRNYAK

ZENÉJE

A Müpa méltán népszerű összművészeti sorozata, a Bábel-estek Szárnyak című epizódja csupa olyan művészt vonultat fel, akik úgy képesek a szárnyalásra, hogy közben nincsenek elszállva maguktól.

Kiss Ferenc

Fontos ez, mert a BÁBEL-ESTek egyik legnagyobb erénye éppen az a művészi alázat, amellyel a meghívott szereplők alárendelik magukat a műsor koncepciójának – enélkül ugyanis a tematikus program egymástól független, mégoly nívós produkciók sorává esne szét. Marton László Távolodó sorozatszerkesztői és rendezői munkájának ennélfogva egyik – semmiképp sem alábecsülendő – erénye csupán, hogy a hívószó, a választott téma mentén kiváló érzékkel válogatja és nyeri meg műsorai szereplőit: ennél is fontosabb talán az a türelmes invenció, amellyel viszonyba – dialogikus viszonyba – rendezi a különböző műfajú, önálló műsorszámok sorát. Kontextust teremt tehát, melyben zene, szöveg és tánc, látvány, szó és mozgás egymást erősíti, egymást gondolja tovább.

A decemberi műsor egyik fellépője a Príma- és Makovecz-díjas KISS FERENC vezette ETNOFON ZENEI TÁRSULÁS. Kiss Ferenc 1974-ben csatlakozott a Vízöntő együtteshez, amellyel mások mellett Novák Ferenc együttesét, a Bihari János Táncegyüttest is kísérték. Húsz éven át muzsikált a Nyugat-Európában is nagy sikereket arató Vízöntőben, de közben zenélt a szintén legendás Kolinda együttesben is. 1992-ben létrehozta az első független magyar népzenei kiadót, az Etnofont. A kiadó népzenei és népzenéből táplálkozó kortárs és alternatív törekvések stúdiófelvételével, archiválásával, kiadásával és terjesztésével foglalkozik. Hiánypótló tevékenységével fontos szerepet tölt be a nemzetiségek és a határon túli magyar kisebbségek megismételhetetlen, archív felvételeinek közzétételével.

A zeneszerzőként is markáns irányzatot képviselő Kiss Ferenc első­sorban a magyar folklór elemeit építi be egy új kompozíciós rendszerbe. A korszerű elektronika használata mellett nagyon fontos szerepet szán az akusztikus népi hangszereknek, a tradicionális játék- és díszítéstechnikáknak. A társművészetekkel (tánc, színház, film) való szerves kapcsolata minden munkájában tetten érhető. Számos animációs és mozifilmhez, színházi előadáshoz és kortárs táncszínházi koreográfiához komponált zenét. A parasztzene, a tradicionális előadásmódok, játék- és díszítéstechnikák alapos ismerete, s egyedi, újszerű hangzások keresése jellemzi munkáit – ennek árnyalt prezentálásához vendégül ezút­tal BOGNÁR SZILVIÁt hívta meg.

48 világzene 2016 november–december

Ugyanez az új utakat kereső attitűd jellemzi a 2013-ban alakult GROTESQUE GYMNASTICS újcirkusz-formáció tevékenységét is.

Két alapítója, TÉRI GÁSPÁR és a rúdtánc és levegőakrobatika-oktató, kétszeres rúdtánc világbajnok, Európa- és magyar bajnok BARDÓCZY ILKA a táncos, cirkuszi és a fizikai színházas tapasztalatokat és inspirációkat ötvözi sajátságos, ironikus, szarkasztikus szemléletmóddal. A fizikalitás és a testnyelv radikális újraértelmezése esetükben teljesen egyedi színpadi forma és stílus megszületéséhez vezet, melynek az ezen az estén történő „megtestesülését” Téri Gáspár előzetesen ekképpen fogalmazta meg: „Lírai, de progresszív duett egy hat méter hosszú függesztett rúdon.

Egy férfi és egy nő levegőben tartott, repülő dialógusa mindarról, amit a földön állva már nem lehet eltáncolni.”

A történelmi magazin

…szöveg és tánc, látvány, szó és mozgás egymást erősíti, egymást gondolja tovább.

A hazai underground egyik legizgalmasabb szereplője, KOLLÁRKLEMENCZ LÁSZLÓ, a népszerű Kistehén zenekar dalszerzője, szövegírója, frontembere szintén nem hétköznapi alkat: végzettsége szerint tájrendező, foglalkozását tekintve lovastanár, hippológus.

Mindezen túl rövidfilmek forgatókönyvírója és rendezője, egy kiváló novelláskötet szerzője, a Rájátszás és a Budapest Bár rendszeres fellépője. Nemrég a Müpában mutatta be Rengeteg című szólóalbumát: most újra zenekarával tér vissza a Fesztivál Színház színpadára, hogy a vendégül hívott ős-kolindás LANTOS IVÁN társaságában szárnyaljon egy nagyot. Lantos és Kiss Ferenc találkozása pedig arra is remek alkalmat teremt, hogy a ráadásban esetleg egy régi Kolinda-számot közösen dolgozzanak fel – kíván­ csian várjuk, élnek-e majd a lehetőséggel. És ha valakinek ez sem volna elég, részese lehet az interdiszciplináris akcióművészetével magánmitológiát, egyedülálló, hasonlíthatatlan alkotói világot teremtő költő, performer, színésznő, előadóművész, az Újvidéken született LADIK KATALIN szárnysuhogásának is. A John Lennon özvegye által 2016 nyarán a LennonOno Grant for Peace békedíjjal elismert művésznő unikálisan radikális kifejezésmódja – legyen szó hangkölteményekről, happeningről, vizuális versekről vagy mozgásművészetről, performanszról – olyan tájakra röpíti a befogadót, ahová a hagyományos irodalmi kifejezésmódok nem nyitnak bejáratot. Meghökkentő meglepetéseket ígérő fellépése alighanem az est egyik csúcspontja lesz.

Keresztury Tibor

3 EGYSZERŰ MEGRENDELÉSI LEHETŐSÉG:

Interneten www.kossuth.hu

2016

12 07

BÁBEL-EST – SZÁRNYAK ALKOTÓK: A SZÍNHÁZ- ÉS FILMMŰVÉSZETI EGYETEM HARMADÉVES SZÍNHÁZRENDEZŐ SZAKOS HALLGATÓI (OSZTÁLYVEZETŐ TANÁR: ASCHER TAMÁS) SOROZATSZERKESZTŐ: MARTON LÁSZLÓ TÁVOLODÓ FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

T Telefonon

• Postán

(06-1) 225-8400 (06-1) 782-1710

1327 Budapest, Pf 55 2016 november–december világzene

49

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Klasszikusok másképp A nagy magyar daloskönyv – ez a tágan értelmezhető tartomány a 20. század eleje, a két világháború közti időszak kabarédalait, kupléit, sanzonjait, filmbetétdalait, de még az ötvenes–hatvanas évek tánczenei korszakát is magába foglalja – egy olyan időszakot, amikor sok száz maradandó, és bizony sokszor újra és újra előkerülő dal született. A Budapest Orfeum című nyolcvanas évekbeli műsor után az 1986-os Nincs kegyelem című Postássy–Dévényi–Trunkoslemez, majd a Hot Jazz Band és persze a nagy sikerű Budapest Bár projekt is ezekhez a populáris dalokhoz nyúlt vissza, és ezek a mára klasszikus értéket képviselő szerzemények adják a The Great Hungarian Songbook műsor alapját, amelyet először 2014-ben mutatott be a Müpa. A két estén is műsorra kerülő második válogatást ezúttal is Káel Norbert hangszerelő és zenei vezető, valamint Böhm György rendező felügyeli, most azonban Tompos Kátya és Takács Nikolas lesz a két énekes. A tizenöt tagú együttest (fúvósokkal és vonósokkal kibővített jazztriót) alkalmazó hangszerelést is bevető elegáns, friss megszólalás és a nosztalgikus dalpark egymásra találása – a magyar dalok nagykönyvében.

2016

11 08 12 21

Takács Nikolas és Tompos Kátya

50 könnyű 2016 november–december

THE GREAT HUNGARIAN SONGBOOK 2 KÖZREMŰKÖDIK: TOMPOS KÁTYA – ÉNEK, TAKÁCS NIKOLAS – ÉNEK VEZÉNYEL: DUBÓCZKY GERGELY ALKOTÓK: KÁEL NORBERT – ZENEI VEZETŐ, HANGSZERELŐ, TÚRI ERZSÉBET – DÍSZLET, BÖHM GYÖRGY – RENDEZŐ FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Tátrai Trend

Leginkább örömzene Egészen biztos, hogy rövid lenne a terjedelme ennek az ajánlónak ahhoz, hogy felsoroljuk az összes formációt, amelyben Tátrai Tibor valaha zenélt. Szerencsére ez amúgy is szükségtelen, hiszen az egyik legjelentősebb magyar gitárost mindenki ismeri – legalább a Generál, a Hobo Blues Band és a Tátrai Band révén. Utóbbi neve játékosan össze is cseng a gitáros még viszonylag új kvartettje, a Tátrai Trend elnevezésével, ami persze arra is utal, hogy itt szó sincs aktuális zenei stílusok követéséről, ők négyen (Tibuszon kívül: Pintér Tibor gitáros, Glaser Péter bőgős, Czibere József ütőhangszeres) azt játsszák, ami könnyed folyással és az egymás között vibráló energiákkal kikívánkozik belőlük. Tátrai Tibor ekképp összegzi a mostanság új lendületet vett, friss szerzeményeket is műsorába építő Tátrai Trend zenéjét: „nevezhetjük smooth jazznek, szolid rhythm’n’bluesnak, de leginkább örömzene, amihez nagyon odatesszük magunkat”. A 2008 óta létező formáció ezen az estén Micheller Myrtill énekesnővel kiegészülve előad egy dalos blokkot is.

2016

11 13

MR AKUSZTIK A MÜPÁBÓL TÁTRAI TREND FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2016 november–december könnyű

51

Anima Sound System

Karrierkeresztmetszet és korszakzárás Az Anima Sound System a kilencvenes évek közepe óta a hazai elektronikus – és elektroakusztikus – tánczenei élet motorja, egyik legnagyobb hatású formációja, amelyet az idén ötvenéves Prieger Zsolt zenekarvezető irányít. Az Animát mindig is az örök körforgás, a permanens megújulás vezérelte, és ebbe aztán tényleg minden belefér a jamaicai dubtól, a londoni jungle-ön át a csángó népzenéig – a szimfonikus hangszerelés is. „A műsorba kerülő dalok teljes karriermetszetet adnak az Animáról, a korai időktől egészen új szerzeményekig terjed a program, de nem vonósokkal nyakon öntött Best of Anima lesz, hanem a konkrét dalok és a nagyzenekar viszonya, az ebből a helyzetből kihozható maximális játék kerül fókuszba. Egyúttal korszakzárás is lesz az Anima életében, hiszen Fanni lányom ezen az estén énekel utoljára a zenekarban, majd mindkettőnk számára valami új kezdődik, az Anima Sound System életében is egy friss, kísérletezőbb korszak” – meséli Prieger Zsolt. A szimfonikus hangszerelést a részben az Animán szocializálódott kiváló zenész-zeneszerző-hangszerelő, Subicz Gábor készíti.

2016

11 16

Egykor úttörő, ma határfeszegető – Hommage à Syrius

MR SZIMFONIK A MÜPÁBÓL ANIMA SOUND SYSTEM BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

A 2010-ben indult Ivan & The Parazol fél évtized – és három, egyre jobb nagylemez – alatt kis under­ground formációból az ország egyik vezető rockzene­kara lett, amely a hatvanas–hetvenes évek hangzását, hangulatait ülteti mai megszólalásokba. Ezek után nem meglepő, hogy Müpa-koncertjükön is a negyven-ötven évvel ezelőtti időszakhoz nyúlnak vissza, de persze friss megközelítéssel. A magyar rockmúlt gondozásáról már eddig is ismert volt a kvintett, most viszont egészen mélyre ásnak, és egész estés műsorban tisztelegnek a klasszikus Syrius előtt, azaz feldolgozzák, átgyúrják, saját képükre alakítják az 1968–1973 közötti időszak kislemezeit, és persze az idén 45 éves Az ördög álarcosbálja című klasszikus album szerzeményeit. „Új formába szeretnénk önteni a korabeli úttörő zenéket, tehát senki ne számítson egy-az-egyben feldolgozásokra, inkább performansznak szánjuk a műsort, amelyben saját határainkat is feszegetjük majd. Megidézzük az akkori világot, és elmeséljük, hogy nekünk ez miért fontos ma” – mondja Vitáris Iván, a zenekar frontembere a koncertről.

2016 Ivan & The Parazol

52 könnyű 2016 november–december

12 13

MR AKUSZTIK A MÜPÁBÓL IVAN & THE PARAZOL BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Fotó: Máté Péter Punnany Massif

Intimitásában is szépen A Punnany Massif a magyar popzene elmúlt tíz évének egyik legváratlanabb, legnagyobb sikertörténete. Pécsi undergound hiphopduó-ból (akik alá élőben két dj pakolta az alapokat) az ország egyik legnépszerűbb, tíztagú zenekarává nőttek, évek óta uralják a fesztiválokat, trendet diktálnak, még követőik is nagyon népszerűek. Csak lemezzel nem jelentkeztek évek óta, egészen pontosan a 2013-as FEL #1 című minialbum óta, amely egy trilógiának hirdetett sorozat első része volt. Idén azonban eljött a lassítás, a dalírás ideje, megjelent a folytatás FEL #2 címmel, és ideje lett a koncertprogram átalakításának is, ami decemberben egy a korábbiaknál jobban befelé figyelő, meglepő műsorban valósul meg. A Müpa színpadán az élő hangszerekre épülő Massif-mixtúra, a hiphop-pop akusztikus dominanciájú változata szólal meg, még nagyobb hangsúllyal a zeneiségen – például olyan csavarral, hogy minden hangszeres új szólókkal, szólamokkal egészíti ki az ismert dalokat. Az ültetett közönségre szabott program az év legvégén, karácsony után, intimitásában is szépen zárja a Punnany befelé forduló évét.

Dömötör Endre 2016

12 29

PUNNANY MASSIF BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2016 november–december könnyű

53

Azt ´rtam legutóbb a Müpamozi francia sorozata kapcsán, hogy az új hullám az ötvenes évek közepétől a hatvanas évek végéig tartott. Miért is ´rtam? Talán mert olyan jól hangzik, hogy valami ettől eddig tart. És persze jó is, ha az, ami elkezdődött, véget ér, mert egyébként hogyan követhetné valami más, valami új. Pedig hát... A lényeg: folytatódik a francia sorozat, ismét három filmmel.

A három soron következő alkotás: Leos Carax Rossz vér (1986), Éric Rohmer A zöld sugár (1986) és Luc Besson Nikita (1990) című filmje.

De miért is problémáztam föntebb, hogy vajon véget ért-e az új hullám vagy sem? A nyolcvanas években egy újabb hullám – rendben, nevezzük irányzatnak, tehát egy újabb irányzat – kezdődött el, amely később a cinema du look elnevezést kapta. Ennek egyik jeles képviselője Leos Carax. Igen ám, de ha már éppen a Rossz vér című filmjét mutatják most be, nem hallgathatjuk el, hogy a filmkritika bizonyos párhuzamokat vél felfedezni Godard Bolond Pierrotjával. A film egyfajta jelenkori, mármint a készítésének jelenidejében, tehát 1986-ban játszódó sci-fi, egyben bűnügyi történet. Két

54 müpamozi 2016 november–december

Rossz vér

Fotó: AF archive / Alamy Stock Photo

Mesék lányokról

banda harcol egymással Párizs egyik kísérteties negyedében, miközben a világot a Halley-üstökös érkezése és a pusztító AIDS vírus tartja rettegésben. Alex (Denis Lavant), az egyik bandavezér a szép Anna (Juliette Binoche) segítségével próbálja megkaparintani egy titkos laboratóriumból a vírus ellenszerét, miközben éterien tiszta, romantikus, szex nélküli szerelem szövődik közöttük. Tulajdonképpen ennyi a történet, és mi tagadás, ez önmagában nem túl érdekes. Ettől a Rossz vér akár még vacak film is lehetne. Ami viszont érdekes benne és ami jó filmmé emeli, az éppen az a hasonlóság, ami Caraxot Godard-ral rokonítja. Az új formanyelvvel, a filmes történetmesélés új módszereivel való kísérletezés, amelynek során megszünteti a linearitást, sőt a logikát, így vallva be, hogy filmjében maga a kép, a hol lassú, hol gyors képsorok váltakozása, no meg a hang az érdekes. Az ő mozija kép és hang, nem pedig történet.

A zöld sugár

Fotó: United Archives GmbH / Alamy Stock Photo

Megint csak visszatérünk az új hullám kérdéséhez, hiszen A zöld sugár alkotója, Éric Rohmer, Caraxszal ellentétben, valóban Truffaut és Godard pálya- és kortársa volt, sőt náluk is idősebb. Nagy és fontos alakja az új hullámnak. De A zöld sugár egy 1986-os film, már egy másik alkotói ciklus terméke. A címe Jules Verne (az olvasó magyar ifjúság számára talán már mindörökké Verne Gyula) regényére utal. A története meglehetősen szimpla. Delphine, a fiatal titkárnő (Marie Rivière) Görögországba készül barátnő­ jével, aki az utazást az utolsó pillanatban lemondja.

Egyedül nincs kedve utazni, ezért elfogadja barátai meghívását előbb Normandiába, majd az Alpokba, de igazából sem a tengerparton, sem a hegyekben nem érzi jól magát. Egyedül utazik hát Biarritzba, ahol szintén unja magát, míg véletlenül fültanúja nem lesz egy idegen társaság beszélgetésének, amelynek témája Verne regénye. A zöld sugár: a lemenő nap utolsó, vékonyka fénycsíkja, amit ha valaki megpillant, megtanul olvasni az érzésekben. És Delphine ekkor találkozik egy fiúval… Akárcsak Carax filmjében, itt sem a történet a lényeg. Rohmer a lassú kameramozgás, néha állóképek, kéz- és fejmozdulatok, valamint a beszélgetés, akár félszavak révén mutatja be, hogy érzékiség és érzelmek nélkül semmit nem ér a létezés.

Noha a francia filmtől egyáltalán nem idegen a kalandfilm műfaja, a kritika Luc Besson Nikita című alkotását mégis több szempontból műfajteremtőnek tartja.

Az úgynevezett francia kultuszfilmek első darabjának, és ebben a minőségében nem csupán műfajteremtőnek, hanem egyenesen fordulópontnak, mérföldkőnek, amely irányváltást hozott a művészi igénnyel forgatott francia filmben. A dramaturgia ettől kezdve kimunkáltabb, a történet maga pörgős, feszes. Nikita (Anne Parillaud), a drogadagtól drogadagig vegetáló, ágrólszakadt lány egy fegyveres

Nikita

Fotó: AF archive / Alamy Stock Photo

…MEGSZÜNTETI A LINEARITÁST, SŐT A LOGIKÁT, ÍGY VALLVA BE, HOGY FILMJÉBEN MAGA A KÉP, A HOL LASSÚ, HOL GYORS KÉPSOROK VÁLTAKOZÁSA, NO MEG A HANG AZ ÉRDEKES. rablás során lelő egy rendőrt, és emiatt életfogytiglani börtönre ítélik. A börtönben felkeresi egy Bob nevezetű férfiú (Tchéky Karyo), aki visszautasíthatatlan ajánlat formájában egy új élet lehetőségét kínálja fel. Igen ám, csakhogy ezt az új életet Nikitának a titkosszolgálat bérgyilkosaként kell leélnie… Bár a Nikita ízig-vérig akciófilm, professzionálisan megkomponált akciójelenetekkel, ezek azért mégis inkább betétként szolgálnak.

Továbbszövik a történetet, de az igazán fontos a szereplők és a köztük fennálló viszonyok fejlődése, például az, hogy miként válik a lepusztult drogos lány előbb szexi gyilkológéppé, majd egyszerűen csak normális, hétköznapi életre vágyó fiatal lánnyá.

Mesés Péter 2016

11 07 21 12 05

MÜPAMOZI ROSSZ VÉR; A ZÖLD SUGÁR; NIKITA FRANCIA NYELVEN, MAGYAR FELIRATTAL HÁZIGAZDA: RÉZ ANDRÁS ELŐADÓTEREM

2016 november–december müpamozi

55

EGY HÉT GYEREKEKKEL A MÜPÁBAN Bognár Szilvia

NOVEMBER 5., 19. Minimatiné — Titoktok — Bognár

Szilvia új gyereklemezének bemutatója. Titokzatos csomaggal érkezik ezen a szombat délelőttön Bognár Szilvi, aki a dalok, versek, mondókák, muzsika, tánc és játék mellett még más meglepetéseket is elővarázsol gömbölyű zsákjából. A magyar költők verseire komponált dalok ismét elvezetik a gyerekeket az énekesnő mesés zenei világába, Moldovától egy sikátorban rejlő ugróiskoláig…

NOVEMBER 12. Hang-szer-szám – Magyar népi hang-

Fotó: Falus Kriszta

szerek: az ütőgardon és a dob. A népi hangszerszámokat bemutató sorozatban nemcsak beszélnek a gyerekeknek a hangszerekről, hanem a legjobb zenészek ízes játéka által meg is ismerhetik a hangjukat. Itt most két egészen különleges népi ütőhangszer kerül a középpontba: az ősi időket idéző dob, valamint a cselló és a teknő összeházasításából született gardon, más néven a (csípve pengetett és verővel ütött) „csipisüti”.

AKÁRHOL ÜTJÜK FEL A MÜPA MŰSORNAPTÁRÁT, MINDEN OLDALON TALÁLUNK GYEREKEKNEK, CSALÁDOKNAK, ISKOLÁKNAK SZÓLÓ MŰSOROKAT. NOVEMBER KÖZEPÉN IS EGYMÁST ÉRIK A GYEREKPROGRAMOK: SZOMBATTÓL SZOMBATIG A HÉTRŐL HÉTRE ISMÉTLŐDŐ ÁLLANDÓ MŰSOROKON, FOGLALKOZÁSOKON KÍVÜL ÖT OLYAN ELŐADÁST IS TALÁLUNK, AMELYEK SZINTÉN A KÖZÖNSÉG LEGFIATALABB RÉTEGÉNEK SZÓLNAK. 56 családi és ifjúsági programok 2016 november–december

NOVEMBER 13. Hetedhét táncház – Sióagárdi táncok

és a hosszú furulya. A Hetedhét táncház sorozatban is a népi hagyománnyal – zenével és néptánccal, mesékkel, népi játékokkal, szokásokkal és az egyes tájak jellegzetes hangszereivel – találkozhatnak a gyerekek, nemcsak hallgatóként, hanem közös játék és tánc résztvevőjeként is. Az a tapasztalatunk, hogy az egyórás intenzív mozgás még az Üvegterem hideg márványpadlóját is felforrósítja…

NOVEMBER 14. Iskoláskoncertek — Szentivánéji balett –

Purcell: A tündérkirálynő. Shakespeare klasszikus vígjátékához, a Szentivánéji álomhoz Henry Purcell írt színpadi zenét. A komédia a kortárs balett eszközeivel elevenedik meg egy nagyon fiatal táncegyüttes előadásában, az angol zeneszerző hangszeres tételeiből készült összeállításra. A reneszánsz dráma, a barokk zene és a kortárs tánc különleges hangulatú találkozása ez, amely korokon átívelve mutat rá a nagy alkotások örökérvényűségére.

…az egyórás intenzív mozgás még az Üvegterem hideg márványpadlóját is felforrósítja…

NOVEMBER 17. Zenés tízórai – Magyar góbéságok: A Góbé Zenekar.

Havonta egy alkalommal tízórai muzsikára várja a Müpa az iskoláscsoportokat, s ilyenkor nem a hagyományos repertoárból, hanem az európai műzenén kívül eső területekről származó zenékkel, műfajokkal találkozhatnak a gyerekek. Ezt a szándékot egy olyan zenekar váltja most valóra, amely virtuózan vegyíti a népi tradíciót a klasszikus zene, a jazz és a rock inspirációival. A Góbék célja divatossá tenni a népzenét. Ezért kínálják muzsikájukat – tízóraira.

Körmendy Zsolt 2016

11 05 19

2016

11 12

2016

11 13

2016

11 14

2016

11 17

- csak nézzük, mint a moziban A Mese.tv – az Egyszervolt.hu tévécsatornája, mely minőségi tartalmakat kínál gyerekeknek.

Mesék, gyerekdalok, rajzfilmek, népmesék, mesefilmek...

Keress minket a

-on is!

MINIMATINÉ TITOKTOK KÖZREMŰKÖDIK: BOGNÁR SZILVIA – ÉNEK, FUVOLA, HÁMORI MÁTÉ – GITÁR, KOVÁCS ZOLTÁN – NAGYBŐGŐ, BEDE PÉTER – SZAXOFON, TILINKÓ, GYULAI CSABA – ÜTŐHANGSZEREK ÜVEGTEREM HANG-SZER-SZÁM MAGYAR NÉPI HANGSZEREK: AZ ÜTŐGARDON ÉS A DOB KÖZREMŰKÖDIK: VIZELI BALÁZS – HEGEDŰ, BORBÉLY MIHÁLY – FÚVÓS HANGSZEREK, LUKÁCS MIKLÓS – CIMBALOM, FARKAS ZOLTÁN „BATYU” – MŰSORVEZETŐ, ÜTŐGARDON ÜVEGTEREM HETEDHÉT TÁNCHÁZ SIÓAGÁRDI TÁNCOK ÉS A HOSSZÚ FURULYA ZENÉS, TÁNCOS, ÉNEKES FOGLALKOZÁS MESÉVEL – GYEREKEKNEK KÖZREMŰKÖDIK: AGÓCS GERGELY ÉS A FONÓ ZENEKAR, NAVRATIL ANDREA – ÉNEK, NÉPI JÁTÉKOK, A TÁJEGYSÉGEK HAGYOMÁNYŐRZŐ HANGSZERES MESTEREI, FARKAS ZOLTÁN „BATYU” ÉS TÓTH ILDIKÓ „FECSKE” – TÁNCMESTEREK ÜVEGTEREM ISKOLÁSKONCERTEK SZENTIVÁNÉJI BALETT – PURCELL: A TÜNDÉRKIRÁLYNŐ KÖZREMŰKÖDIK: COINCIDANCE TÁNCTÁRSULAT, SIMPLICISSIMUS KAMARAEGYÜTTES (MŰVÉSZETI VEZETŐ: NÉMETH ZSOMBOR) VEZÉNYEL: DINYA DÁVID KOREOGRÁFUS: GYULAI JÚLIA FESZTIVÁL SZÍNHÁZ ZENÉS TÍZÓRAI MAGYAR GÓBÉSÁGOK – GÓBÉ ZENEKAR KÖZREMŰKÖDIK: GÓBÉ ZENEKAR: KIS B. ÁDÁM – HEGEDŰ, BRÁCSA, ÉNEK, VIZELI MÁTÉ – BRÁCSA, HEGEDŰ, KOBOZ, GITÁR, ÉNEK, EGERVÁRI MÁTYÁS – CIMBALOM, TAMBURABRÁCSA, ÍR FUVOLA, ÍR FURULYA, CSASZNYI IMRE – BRÁCSA, BASSZPRÍMTAMBURA, ÉNEK, TÍMÁR MÁRTON – BŐGŐ, CZUPI ÁRON – ÜTŐHANGSZEREK, ÉNEK ZÁSZLÓTÉR

www.mese.tv www.youtube.com/mesetv mobil applikációk

A mesék online, letöltés nélkül megtekinthetők.

2016 augusztus-szeptember–október családi és ifjúsági programok

57

Vendégművészek, művészvendégek

ÚJ SOROZATOK A MÜPÁBAN 58 új sorozatok 2016 november–december

A Müpa működésének kezdete óta fontos szakmai küldetésének tekintette a műfaji sokszínűség megteremtését és a legfiatalabbak számára összeállított újszerű, izgalmas, interaktív programok létrehozását. A 2016 őszétől induló új sorozatokban gyakran „meglátogatják egymást” a műfajok, illetve azok jeles képviselői, mindez pedig új dimenzióban jelenít meg szerzőket, előadókat és műveket.

Általános iskolásokat vár a Müpa a ZENÉS TÍZÓRAI sorozatra. Itt a gyerekek olyan műfajokkal (hangszeres népzenével, világzenével, jazzel) ismerkedhetnek meg, amelyek kívül esnek mindennapi zenei tapasztalatai­ kon és az iskolai tananyagon. A műfajok közötti áthallásokat erősítő, interaktív előadásokra oktatási intézmények regisztrál­hatnak a csip@mupa.hu e-mail címen.

A serdülő korosztálynak ajánlott SZENVEDÉLYEM sorozat nem a hagyományos ismeretterjesztő előadások intellektuális hangján szólal meg, inkább a populáris műfajokban elterjedt, érzelmekre ható közvetlenséggel törekszik arra, hogy tágítsa a fiatalok érdeklődési horizontját. Meghódítandó terület az orgona, a dal, az opera vagy éppen a kortárs tánc. A népszerű rajongói oldalak, a művészekről közzétett személyesebb jellegű információk a klasszikus zenében is hathatnak. Az előadások főszereplője egy sztármuzsikus vagy egy nagyobb művészi közösség írányítója: FASSANG LÁSZLÓ, PALYA BEA, ÓKOVÁCS SZILVESZTER, JURONICS TAMÁS. Ők kötetlen formában osztják meg gondolataikat a közönséggel.

A formai keret a dialógus, amelyben a beszélgetőtárs a zenész közeli ismerőse, több­ nyire maga is muzsikus, aki tájékozott az adott műfajban. A szerkesztő által meghatározott dramaturgiai kereteken belül a művészek és a moderátorok szabad kezet kapnak. Az élő zenei illuszt­rációkat részben a bemutatkozó muzsikusok, részben zenészbarátok szólaltatják meg. A sorozat alkotói a nézők meghódításának hatékony eszközeként számítanak arra a vizuális élményre, amelyet egyebek közt a művész korábbi életszakaszaiból származó, különféle képés videobejátszások kínálnak.

Egy másik, a zenés színpad világát bemutató új sorozat, a MUSICONSTAGE különleges összeállítású programok révén közvetít releváns és könnyen megérthető információkat a napjainkban ellentmondásosan megítélt zenés színpadi műfajokról. A szerkesztő, SELMECZI GYÖRGY azt tekintette kiindulópontnak, hogy a zenés színház számos művészeti ág szimbiózisa, hiszen a szöveg, a dallam, a ritmus, a mozgás és a látvány egysége alakítja ki azt a képet, amelyet a közönség később „hazavisz” magával, hogy kedvező esetben katarzisként dolgozza fel.

Mindennek ellenére az opera például népszerűsítésre szorul, különösen a fiatal korosztályok körében. Ezt a hatalmas szellem-

történeti hagyatékot négy részben ismerteti a sorozat. Először a törzsi rítusok, a gregorián, a passiók, a piactéri játékok, a commedia dell’arte zenei megnyilvánulásai kerülnek sorra, majd az opera megszületésének zenei környezete következik a nagy barokk (római, velencei, nápolyi, párizsi, angol) műhelyeken át egészen Haydnig jutva.

A harmadik fejezet két főszereplője Mozart és Rossini; a bel canto és az, ahogyan a Mozartot követő korai romantika előkészíti a terepet az operett számára. Szó lesz a szórakoztató zenés műfaj létrejöttéről, Offenbach és Johann Strauss munkásságáról is. Végül 20. századi szerzők mutatkoznak be a klasszikus francia avantgárdtól Sosztakovicsig és az amerikai zenés színpadokig. Az előadók a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmad­éves zenés színész osztályának tehetséges növendékei, akik maguk alakítják-énekelik a 12. századi szerzetesek kórusát, a romantikus operák hőseit, a Broadway-musicalek szereplőit – játékosan, fiatalos energiával keltve életre a látványos hangzó képeskönyvet.

A VERS-EST a találkozások sorozatának ígérkezik. Hogy kik találkoznak? Klasszikus magyar költők és elismert kortárs lírikusok, vezető színházak kiváló színészei és neves rendezők – valamint a zongoránál ülő DARVAS FERENC. A három magyar klasszikus, akinek versei a sorozatban elhangzanak: Ady Endre, Arany János és Kosztolányi Dezső. Az ő műveik­ből válogat KEMÉNY ISTVÁN, KUKORELLY ENDRE és PARTI NAGY LAJOS, az előadóművészek pedig a Katona József, az Örkény és a Nemzeti Színházból, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetemről érkeznek. A sorozat szerkesztője KERESZTURY TIBOR. A JAZZRAJONGÓK előadásainak központi alakja a zenés színház egyik legnépszerűbb előadója, egyben hivatásos jazzénekes: NÁRAY ERIKA. A legjazzesebb színésznőnek is nevezett előadóművész lesz az estek házi­ asszonya, akinek vendégei ugyan nem jazzmuzsikusok, de olyan emberek, akik szeretik a jazzt. A beszélgetések során a közönség megismerheti a meghívottakat (Dragomán Györgyöt, Nyáry Krisztiánt, Alföldi Róbertet, Hajós Andrást, Hámori Gabriellát, Bergendy Pétert) és az ő kedvenc jazzművészeiket.

E kedvencek művészetét elevenítik fel az adott esten – előre tehát nem is lehet tudni, hogy egy-egy alkalommal melyik jazzirányzat kerül fókuszba. A produkciók állandó együttese a dobos BERDISZ TAMÁS

JAZZTRIÓja lesz. Berdisz zenei vezetőként

gondoskodik a sorozat minden előadásának egyedi, fanfárszerű szignáljáról és a vendég egyéniségéhez illő hangszerelésről. A triót igény szerint más hangszerek is kiegészíthetik.

Tóth Anna

2016

11 17

2016

11 17

2016

11 20

2016

12 01

2016

12 01

2016

12 15

ZENÉS TÍZÓRAI MAGYAR GÓBÉSÁGOK – GÓBÉ ZENEKAR KÖZREMŰKÖDIK: KIS B. ÁDÁM – HEGEDŰ, BÁRCSA, ÉNEK, VIZELI MÁTÉ – BRÁCSA, HEGEDŰ, KOBOZ, GITÁR, ÉNEK. EGERVÁRI MÁTYÁS – CIMBALOM, TAMBURABRÁCSA, ÍR FUVOLA, ÍR FURULYA, TEKERŐ, GARDON, DOB, CSASZNYI IMRE – BRÁCSA, BASSZPRÍMTAMBURA, ÉNEK, TÍMÁR MÁRTON – BŐGŐ CZUPI ÁRON – ÜTŐHANGSZEREK, ÉNEK ZÁSZLÓTÉR JAZZRAJONGÓK NÁRAY ERIKA VENDÉGE: DRAGOMÁN GYÖRGY ÍRÓ ÉS NYÁRY KRISZTIÁN, A MAGVETŐ KIADÓ IGAZGATÓJA KÖZREMŰKÖDIK: NÁRAY ERIKA – ÉNEK, JUHÁSZ ATTILA – ZONGORA, FREY GYÖRGY – BASSZUSGITÁR, BERDISZ TAMÁS – DOB, ZENEI VEZETŐ BOHÉM ÉTTEREM SZENVEDÉLYEM: A DAL – PALYA BEA KÖZREMŰKÖDIK: HORVÁTH KRISTÓF „SZÍNÉSZ BOB”, IFJ. TÓTH ISTVÁN – GITÁR, GERZSON JÁNOS – ÉNEK, UD, BUZUKI, ÜTŐHANGSZEREK, SZOKOLAY DONGÓ BALÁZS – SZAXOFON, FURULYA, BODOCZKI ERNŐ – NAGYBŐGŐ, CZIRJÁK TAMÁS – DOB, ÜTŐHANGSZEREK, JAKAB MÁRK – BESZÉLGETŐTÁRS RENDEZŐ: HARANGI MÁRIA, ROMVÁRI GERGELY BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM VERS-ESTEK A MÜPÁBAN – ADY ENDRE KÖZREMŰKÖDIK: CSUJA IMRE, MÁCSAI PÁL – SZÍNMŰVÉSZ, AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZ MŰVÉSZEI DARVAS FERENC – ZONGORA RENDEZŐ: MÁCSAI PÁL SOROZATSZERKESZTŐ: KERESZTURY TIBOR A MŰSOR ÖSSZEÁLLÍTÓJA: KEMÉNY ISTVÁN ÜVEGTEREM JAZZRAJONGÓK NÁRAY ERIKA VENDÉGE: ALFÖLDI RÓBERT SZÍNÉSZ, RENDEZŐ KÖZREMŰKÖDIK: NÁRAY ERIKA – ÉNEK, JUHÁSZ ATTILA – ZONGORA, FREY GYÖRGY – BASSZUSGITÁR, BERDISZ TAMÁS – DOB, ZENEI VEZETŐ BOHÉM ÉTTEREM ZENÉS TÍZÓRAI ZÁSZLÓTÉR

2016 november–december új sorozatok

59

„MINDEN

zongorának VAN EGYÉNISÉGE”

MI TÖRTÉNIK, HA HANGVERSENY KÖZBEN ELSZAKAD EGY ZONGORAHÚR? HOGYAN LEHET TELJESÍTENI AZ IZGULÓS MŰVÉSZEK LEHETETLEN KÉRÉSEIT? HOGYAN KELL GONDOZNI EGY NEGYVENÖTMILLIÓ FORINTOS KONCERTZONGORÁT? MÁCSAI JÁNOS – BŐSZ TIBOR KOLLÉGÁJÁVAL – A MÜPA ZONGORAFELELŐSEKÉNT AZON MUNKÁLKODIK, HOGY AZ ITTHONI ÉS A MAGYARORSZÁGRA ÉRKEZŐ MŰVÉSZEK A LEHETŐ LEGJOBB ÁLLAPOTÚ HANGSZEREKEN JÁTSZHASSANAK. MUNKÁJUK ÁLLANDÓ KÉSZENLÉTET ÉS ODAFIGYELÉST IGÉNYEL. OLYANOK, AKÁR AZ ORVOSOK: NEM HIBÁZHATNAK. Mácsai János

Hogyan válik valakiből zongorafelelős, és milyen feladatokkal jár ez a munka?

Amikor a Müpa ötlete felmerült, Kiss Imre – aki az első igazgatója volt az intézménynek – megkeresett, hogy a vásárlandó zongorák szakembere legyek. Ez nagyon megtisztelő felkérés volt, és az egyetlen eset szakmai pályafutásom harmincöt éve alatt, amikor módomban állt azt tenni, amit szakmailag a legjobbnak gondoltam. Ma talán a Müpa az egyetlen olyan intézmény Magyarországon, ahol annyi és olyan minőségű zongora áll rendelkezésre, amennyire és amilyenre szükség van. Bősz Tibor barátommal az a feladatunk, hogy ezeket a hangszereket a lehető legjobb állapotban tartsuk. Ez nem egyszerű, mert nagyon sok gondoskodást igényelnek, változékony állapotú, érzékeny instrumentumok. Ekkora "üzemben" ez csapatmunka, nagyrészt Tibor állja a sarat a mindennapokban a hangolásokkal, olykor háromszor egy napon, ha kell, hajnalban, vagy akár

60 kulissza 2016 november–december

éjjel. Ezért persze nem lehetünk elég hálásak neki. A hangolás egyébként teljes koncentrációt igénylő, meglehetősen kimerítő agymunka, nem is szabad belőle túl sokat csinálni egy napon. Én legtöbbször az egyéb feladatokat végzem, de gyakran cserélünk is.

Milyen zongorákat választott a Müpa számára?

Elsősorban Steinway-t, amely a világ legelterjedtebb koncerthangszere. Van egy rendkívül szép és nemes Fazioli is, hogy a művészeknek legyen választási lehetőségük, de legtöbbjük ragaszkodik a Steinway D-modellhez. A zongorák – bármennyire is gyáripari termékek – nagyon különbözőek. Amikor módunk volt kiválasztani ezeket a hangszereket a Steinway gyárban, tizenkettőt állítottak egymás mellé, mind-mind különböző egyéniség volt, ezekből választottunk ki Ránki Dezsővel és Klukon Edittel hármat.

„Akadnak olyan művészek is, akiket egyáltalán nem érdekel a hangszer, Richter például ilyen volt, le se ült kipróbálni.”

Fotó: Nagy Attila, Müpa

mert a hangszer máshol más hangszínt produkál. Többen is össze szoktunk gyűlni a kollégákkal, mert általában mindenki mást hall.

Ha mód van rá, el szoktunk hívni egy zongoraművészt is, hogy játs�szon halkan, hangosan, különböző billentéstechnikákkal, hogy kívülről is meghallgathassuk, mert természetesen egészen más hallatszik a zongorista felől, mint a nézőtéren.

A nyitás óta ugyanazok a hangszerek vannak a Müpában? Hány év egy koncert­zongora élettartama?

Egy ilyen színvonalú koncertteremben elvárás, hogy öt-hat évenként érkezzen egy új zongora, vannak ugyanis olyan művészek, akik csak öt évnél fiatalabb hangszeren hajlandók játszani. Én jobban szeretem az érettebbeket, mert a zongora nagyjából húszéves koráig érik, dúsul a hangja. Utána viszont nem az történik vele, ami a nemes borokkal, hanem ellenkezőleg: romlani kezd a hangzása, mivel ez egy mechanikus szerkezet, olyan alkatrészekkel, amelyek bizony kopnak.

A hangoláson kívül hogyan lehet még változtatni egy zongora hangzásán?

A hangszínbeállítás, az úgynevezett intonálás a legvégső, általában önmagában is többnapos munkafázis egy zongora rendbehozatalakor. Az ember minden egyes húrt és minden kalapácsot összeigazít, de ezt csak a végleges koncerthelyszínen lehet elvégezni,

Vannak olyan művészek, akiknek speciális igényei, vagy éppen megvalósíthatatlan kérései vannak?

Előfordul ilyesmi is, és az ember igyekszik eleget tenni ezeknek a kéréseknek – még akkor is, ha nem ért velük egyet. Amikor egy művész lehetetlent kér, az többnyire a koncert előtti feszültség miatt van, ilyenkor megértőnek kell lenni. Alfred Brendel például, aki már nem aktív, de a 20. század egyik legnagyobb zongora­művésze volt, olyan hangszínbeállítási igényekkel állt elő, hogy a koncertje után a zongorában kalapácsfejeket kellett cserélni, mert más ezt követően már nem tudott volna játszani rajta. Ő viszont gyönyörűen. A legtöbb zongoristával többnyire már partneri a viszonyunk, ismerjük a vágyait. A nehezebb esetek közé tartozik például Grigorij Szokolov: ő rendkívül igényes. Hasonló művész Mitsuko Uchida.

Mindig magával hozza a hangolóját, aki a Steinway egyik fő szakembere, de az az igazság, hogy csak a tisztesség kedvéért repül ide Hamburgból, nem nagyon nyúl a zongorához. Uchida viszont akkor nyugodt, ha ő itt van. Akadnak egyébként olyan művészek is, akiket egyáltalán nem érdekel a hangszer, Richter például ilyen volt, le se ült kipróbálni.

Előfordulnak vészhelyzetek, amelyeket hirtelen kell megoldani?

A hangszerfelelős munkájának megnevezésében ott a „felelősség” szó. Olyan ez, mint egy orvosi ügyelet: nem lehet nem odafigyelni, és mindig készenlétben kell állni. Ha műhelymunkát igénylő probléma merül fel, például ha koncert előtt eltörik egy pedál, az ember azonnal ugrik, és megoldja. A legnagyobb gond az lehet egy hangversenyen, ha elszakad egy húr. Ilyenkor megesik, hogy gyorsan be kell szaladni a terembe, és leszedni, mert zöröghet, pótolni viszont nem szoktuk menet közben, mert az új húr még elég sokáig „elmászik”, nyúlik. Még szerencse, hogy minden hanghoz több húr is tartozik. Bár nem látszik, de elárulom, titokban a hangoló is éppúgy izgul egy koncert előtt, hogy minden rendben legyen a hangszerrel, mint a művész a produkciója miatt.

Forgách Kinga 2016 november–december kulissza

61

SZEMELVÉNYEK ZENEKRITIKÁKBÓL

Michel Legrand

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2016. szeptember 21.

Közreműködött: Michel Legrand – zongora, ének, Pierre Boussaguet – bőgő, François Laizeau – dob, Szőke Nikoletta – ének ) […] amikor elkezdte a koncertjét, akkor is egy régi nagyságra emlékezett első számával: Ray Charles-ra. Azután jött a Kamaszkorom legszebb nyaráról szóló szerzeménye, és még egy évszakos nóta, a You Must Believe in Spring. Ez utóbbi téma expozícióját Pierre Boussaguet bőgősre bízta, aki elképesztő dolgokat produkált a tipikus Legrand-os dal, tehát éneklésre termett melódia elővezetésében, majd a variációkban és az improvizációkban. Könnyed és elegáns, kitűnő és változatos szólót játszott a műsorban később, a második részben reflektorfénybe kerülő François Laizeau doboshoz hasonlóan. De a pálmát Legrand vitte el, aki korát meghazudtoló virtuozitásról, sőt kifejezett előadói éhségről tett tanúságot – alig engedett át szólót a triója tagjainak. Igazi jazz-zongoristához méltóan minden lehetőséget kihozott saját témáiból, tizenhatodos és harminckettedes futamai bármilyen fiatal titánéival felveszik a versenyt. […]

Fotó: Posztós János, Müpa

Európai Hidak 2016: Franciaország – Michel Legrand

FIDELIO, 2016. 09.25.

Zipernovszky Kornél

Sir Antonio Pappano és a római Santa Cecilia Akadémia Zenekara

Sir Antonio Pappano

Fotó: Posztós János, Müpa

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2016. szeptember 27.

Közreműködött: Daniele Rossi – orgona ) […] Rossini Hamupipőkéjének „perpetuum mobile” nyitánya csupa pezsgő kön�nyedség, súlytalan vonós derű. […] Azonnal kellemes borzongást kelt az „orgonaszimfónia” indítása, az első tétel sötétebb tónusai elhozzák az est első nagy pillanatait. Amikor – Daniele Rossi közreműködésével – a „mélyből” halkan, finom, mégis zsigerekig ható rezonanciával felbúg a hangszerek királynője, már nem kétséges a hatásvadász késő romantika győzelme. A zárótétel csupa fény, rezes csillogás, harsogó orgonadiadal. Csajkovszkij V. szimfóniája ugyancsak mesterien kidolgozott, a hangzás plasztikus, gömbölyű, bársonyos. […] ÚJ EMBER/MÉRTÉKADÓ, 2016. 10.10-16.

Pallós

Anna Netrebko és Yusif Eyvazov áriaestje

Yusif Eyvazov és Anna Netrebko

[…] Igaz, a meghirdetett programnak megfelelően mindössze csupán három teljes operaáriát énekelt új lemezéről: a címszereplő első megszólalását Cilea Adriana Lecouvreurjéből, Margit áriáját Boito Mefistofeléjéből, valamint Alfredo Catalani lavinás operájának, a La Wallynak ugyancsak címszereplői slágeráriáját. Mindazonáltal ezek előadását élőben hallani tőle jószerint mindent megért, mert nem egyszerűen egy szép és tökéletesen kontrollált szopránhangot hallhattunk, hanem a verizmus, sőt egyáltalán – az opera lelkét. Azt a nagy, felemelő és kitárulkozó női tragikumot, áldozatvállalást és esettséget, ami prózai színpadon már nem képes hozzánk szólni, ami immár rég csakis operai hangszerelésben válhat testmeleg élményünkké. […]

REVIZOR, 2016. 10.01.

László Ferenc

62 mélyvíz, csak úszóknak 2016 november–december

Fotó: Posztós János, Müpa

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2016. szeptember 29.

Közreműködött: Anna Netrebko, Yusif Eyvazov – ének, a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényelt Jader Bignamini )

SZEMELVÉNYEK AZ INTERNETEN MEGJELENT ÍRÁSOKBÓL Európai Hidak 2016: Franciaország – Párizsi impressziók

Ning Feng

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2016. szeptember 23., Közreműködött: Ning Feng – hegedű, Budapesti Fesztiválzenekar, vezényelt Fischer Iván) […] Azt a lenyűgöző érzékenységet, amellyel Fischer Iván Debussy partitúráját tolmácsolta, azokban a selymesen lágy pillanatokban is tetten érhettük, amelyekkel a kicsendülő darab beleolvadt a versenyművet nyitó hegedű szólójába. Az első tétel során Dutilleux áttetsző zenekari szövete – finom, mégis határozott formálással – frekvenciák forgatagában, féktelen finálé formájában csúcsosodott ki. Feng kiválóan kamatoztatta sokhúrú varázs­ erejét a szerző által papírra vetett szélsebes effektusokban és lírikus ívekben. A darab lenyűgöző hangszerelése – amelyből kiemelkedett a xilofon, a hárfa, a staccato akkordokat szordínóval megszólaltató rézfúvósok, négy gordonka, a tuttiban hallható pizzicatók – úgy fonódott körénk, mint egy mesebeli földből kinőtt csodafa százfelé burjánzó ágai. […]

BACHTRACK 2016. 09. 25.

Fotó: Felix Broede

Alexandra Ivanoff

Ránki Dezső

A Nemzeti Filharmonikusok évadnyitó hangversenye […] a főtéma indításakor a meleg és sokszínű árnyalatokkal, a tagolás rubatójával Ránki annyira mesterien bánt, hogy elakadt a lélegzet. Egyáltalán, gyakorlatilag a teljes mű folyamán az volt a gondolatom, hogy ki-kiragadnak egy-egy részletet, és mintegy odamutatják a másiknak: nézd! Ránki valóban ezerszínű billentéssel hatolt ennek a zenének a legmélyére, érdemes volt összehasonlítani a közismert főtéma visszatérésének pillanatát a mű kezdetével, a csellókkal való párbeszéddel, vagy a zárótéma rafinált ritmikájának egészen hetyke hangsúlyaival. A Religioso lassú tétel zongoraszólama, a nagy korál fájdalma, magánya és a természethangok zizegésének kontrasztja továbbvitte a párbeszédet és egyre merészebb, szabadabban megformált árnyalatokat csalt ki a két páratlan művész a zenekarból, illetve a zongorából.

Fotó: Pályi Zsófia, Müpa

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2016. szeptember 25., közreműködött: Ránki Dezső – zongora, vezényelt Kocsis Zoltán)

FIDELIO, 2016. 10. 01.

Kutasy Zsolt

2016 november–december a müpa a weben

63

Tóth Endre

Fotó: Nagy Attila, Müpa

zenekritikus (Hans Sachs-díj: 2015) Akik számára a crossover kifejezés szitokszó, valószínűleg meggondolják magukat Anoushka Shankar koncertje után. A legendás apa, Ravi Shankar nyomdokain haladó szitárművész előszeretettel kever ki új hangzásokat műfaj- és stílushatárok elmosásával. Ha már a határoknál tartunk, az új lemez, a Land of Gold aktuális témákat feszeget, hiszen tragikus emberi sorsokról mesél: a szegénység és a háború elől menekülőkről, az otthon elvesztésétől (Boat to Nowhere) a remélt viszontlátásig (Reunion). Eddigi felvételélményeim alapján állíthatom: ez a koncert olyan zenei utazás lesz, amelynek végén hihetetlennek ANOUSHKA SHANKAR: 2016 tűnik majd, hogy két órát egy széken ülve töltöttünk.

11 LAND OF GOLD 19 BARTÓK BÉLA

11 20

Péteri Lóránt BARÁTI KRISTÓF ÉS A BELGRÁDI FILHARMONIKUSOK VEZÉNYEL: FABRICE BOLLON BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

zenekritikus (Hans Sachs-díj: 2013) Dél- és Kelet-Európa hangjait és nyugati visszhangjait rendeli egymáshoz Baráti Kristóf és a Belgrádi Filharmonikusok hangversenye, melyet a zeneszerzőként is aktív francia karmester, Fabrice Bollon vezényel. Ravel Tzigane-ja virtuóz darab a magyar rapszódiák stílusában, mely éppúgy a húszas évek közepén keletkezett, mint a dua�lista Monarchiában született, ám már a jugosz­láv zeneélet tekinté�lyeként elhunyt Marko Tajčević Hét balkáni tánca. Stravinsky csupán néhány évvel korábban készítette el a második koncertszvitet orosz népi tündérmesén alapuló balettje, A tűzmadár zenéjéből. Baráti eszményi hegedűhangja, virtuozitása és választékos játéka nemcsak a Ravel-kompozíció emlékezetes megszólaltatását ígéri: az első részben Paganini D-dúr hegedűversenyét is hallhatjuk tőle.

Kondor Kata

2016

11 21

Esterházy Péter a 20–21. századi magyar irodalom megkerülhetetlen alakja: nevét azok is ismerik, akik nem olvasták könyveit. Halála szomorú alkalom arra, hogy figyelmünket művészete felé fordítsuk, ugyanakkor a pálya lezárulta a veszteség fölött érzett fájdalmunkon túl számvetésre, történelmi perspektívájú áttekintésre is késztet. Mi is kínálna jobb lehetőséget erre, mint egy emlékest, amely éppoly gazdagnak és sokszínűnek ígérkezik, mint maga az Esterházyéletmű; ahol irodalom, színház, zene képviseli a magyar kultúra egészét, ahogyan az író szövegeiben is fellelhető mindaz, ami a miénk: történelmi múltunk és szellemi hagyatékunk.

KÖZREMŰKÖDIK: NÁDAS PÉTER, PARTI NAGY LAJOS, BÁN ZSÓFIA, ZÁVADA PÁL, DÉS LÁSZLÓ ÉS ZENÉSZTÁRSAI SOROZATSZERKESZTŐ: KERESZTURY TIBOR RENDEZŐ: NOVÁK ESZTER FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Fotó: Posztos János, Müpa

zenekritikus (Hans Sachs-díj: 2016)

LITERÁRIUM EXTRA ESTERHÁZY PÉTER-EMLÉKEST

Bóka Gábor

Fotó: Nagy Attila, Müpa

2016

NEMZETI HANGVERSENYTEREM

zenekritikus (Hans Sachs-díj: 2014) Különlegesen szerencsésnek mondhatom magam, hogy nyáron részt vehettem Eötvös Péter és Esterházy Péter oratóriumának ősbemutatóján a Salzburgi Ünnepi Játékokon. A Halleluja! – Oratorium balbulum végén a közönség egy emberként érezhette úgy, hogy valami különlegeset kapott, nagy pillanatokat élt át. A fogadtatást egyszerre jellemezte az író pár nappal korábbi halála miatti megrendültség és az esztétikai élmény kiváltotta lelkesedés. Kíváncsian várom, hogyan fogadja a magyar közönség a művet, amelyet ezúttal, a salzburgi előadáshoz képest újdonságként maga a szerző, Eötvös Péter vezényel a Rádióénekkar és a Bécsi Filharmonikusok élén.

64 hullámhossz 2016 november–december

2016

11 24

EÖTVÖS PÉTER ÉS A BÉCSI FILHARMONIKUSOK KÖZREMŰKÖDIK: IRIS VERMILLION – MEZZOSZOPRÁN, TOPI LEHTIPUU – TENOR, PETER SIMONISCHEK – PRÓZA A MAGYAR RÁDIÓ ÉNEKKARA (KARIGAZGATÓ: PAD ZOLTÁN) VEZÉNYEL: EÖTVÖS PÉTER BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR FISCHER IVÁN 2016-17-ES ÉVAD HALLGATUNK EGYMÁSRA

SZÓLÓJEGYEK ÉS BÉRLETEK MÉG KAPHATÓK

WWW.BFZ.HU Emberi Erőforrások Minisztériuma

2016 november–december hullámhossz

65

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Borbély Mihály

Első tan tónője javasolta szüleinek, hogy zenéljen. Azóta Borbély Mihály a fúvós hangszerek egész arzenáljának fortélyait saját totta el, a Vujicsics Együttes alap tása (1974) óta professzionális zenész, velük kapott két éve Kossuth-djat. A magyar etno-jazz kiemelkedő szólistája és zenekarvezetője, Dresch Mihály és Binder Károly, Lukács Miklós és Horváth Kornél állandó partnere, a jazz tanszék szaxofon- és fúvóstanára, az egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar fúvós multi-instrumentalista.

Tárogató a határon Mikor és hogyan indult el a jazz felé?

Ez a szerelem nagyjából a Vujicsics Együttes megalakulásával egy időben bontakozott ki. Érdekelt a szaxofon meg a jazz, és néha a barátaimmal összejöttünk zenélgetni. Az egyik vujicsicsos kollégám kölcsönadott egy Charlie Parker-lemezt, Supraphon-utánnyomásban.

Meghallgattam, és rögtön el is szaladtam érte a Csehszlovák Kultúra boltjába – mert éreztem: nekem kell az a lemez. Rájöttem, hogy ha így is lehet ezen a hangszeren játszani, akkor ennek a végére kell járnom. Azután iratkoztam be a konziba, majd a Zeneművészeti Főiskolára, később a jazz tanszakra is.

Mai pozíciójából visszanézve úgy tűnik, a jazz és az autentikus népzene között húzódó mezsgyén érzi otthon magát.

Igen, ahogy telt az idő, rá kellett döbbennem, hogy én ezeket a műfajokat egyszerre mű-

veltem – csak éppen szétválasztottam őket.

Akkor még kis falakat építgettem magamban, hogy most ez az autentikus része az életemnek, ez meg a népzenei, ez a magyar autentikus, ez meg a délszláv – nehogy összekeveredjenek! Aztán egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy ha ez mind bennem van, ha már megtaláltam magamnak, ami leginkább testhezálló, akkor sokkal egyszerűbb lenne az életem, ha nem kezelném külön a műfajokat. Leágazások most is vannak – például akkor, ha kortárs produkcióba hívnak –, de mostanában ez már személyre szól: engem keresnek. Az első ilyen hívás Szemző Tibor darabja volt. Ő úgy hívott: Misi, van itt egy kis népzenei beütés, meg zsidó kantilláció, meg makedón díszítés – csupa olyasmi, amit te csinálsz, ez kellene ide. Ma is, ha kortárs darabba hívnak, tudják, hogy ezekben a műfajokban vagyok otthonos.

„…ahogy telt az idő, rá kellett döbbennem, hogy én ezeket a műfajokat egyszerre műveltem – csak éppen szétválasztottam őket.”

66 határsértők 2016 november–december

A tárogatót és a cimbalmot előtérbe állító novemberi koncertre is személyesen Önt hívták, duózni fog Horváth Kornéllal, és a záró közös produkcióban is tárogatózik. Mikor lett ennyire fontos a pályáján a tárogató?

Ez is a népzenével került be az „arzenálomba”.

Először csak népzenei szituációkban használtam, de már lassan húsz éve, a Vasvári Pál-féle Hungarian World Music Orchestra óta jazzben is sokat tárogatózom. Amikor Szakcsi Lakatos Béla triójával játszottam, egyszer csak így szólt hozzám: „A tárogatót otthon ne hagyd!” Azóta saját produkcióim, lemezeim állandó főszereplője a hangszer.

Néhány éve a Tóth József által tökélesített verzión játszom. Sokat kísérleteztem vele, próbálok nem szokványos dolgokat is játszani rajta, például keresem a lehetőségeit annak, hogy milyen multifóniákra képes. A tárogatóra túl hamar rásütötték, hogy hamis, botladozik, csak népzenéhez való, de ma már sok mindent rá mernek bízni, elhiszik, hogy sok műfajban lehet használni.

Zipernovszky Kornél

2016

11 26

VILÁGRASZÓLÓ CIMBALOM ÉS TÁROGATÓ ÚJRAGONDOLVA KÖZREMŰKÖDIK: BALOGH KÁLMÁN, LUKÁCS MIKLÓS – CIMBALOM, BORBÉLY MIHÁLY – TÁROGATÓ, SZAXOFON, HORVÁTH KORNÉL – ÜTŐHANGSZEREK, SZALÓKI ÁGI – ÉNEK FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Művészet és építészet képekben Keresse a Librinél, vagy a Vince Könyvesboltban a Müpában.

mupa.hu 67

2016 november–december határsértők

Müpamozi FRANCIA KRÉMES Hétfői napokon este 7 órakor az Előadóteremben Házigazda: Réz András

2016. november 7.

2017. január 16.

Rossz vér (Mauvais sang, 1986)*

Delicatessen (1991)

2016. november 21.

2017. január 30.

A zöld sugár (Le rayon vert, 1986)

Párizs, szeretlek (Paris, je t’aime, 2005)

2016. december 5.

Nikita (1990) * A filmvetítés a budapesti Francia Intézet támogatásával valósul meg.

mupa.hu