Bartók Tavasz Műsorfüzet - Eötvös Péter: Sleepless (Álmatlanság) (2022. április 12.)

Eötvös Péter: Sleepless (Álmatlanság) magyarországi bemutató Hungarian premiere

ÁPRILIS 12. | 19.00 Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Müpa Budapest – Béla Bartók National Concert Hall

Alida: Victoria RANDEM Asle: Linard VRIELINK Anya / Bába • Mother / Midwife: Katharina KAMMERLOHER Idős nő • Old woman: Hanna SCHWARZ Lány • Girl: Sarah DEFRISE Fogadós • Innkeeper: Jan MARTINÍK Férfi feketében • Man in black: Tómas TÓMASSON Csónakos • Boatman: Roman TREKEL Ékszerész • Jeweller: Siyabonga MAQUNGO Asleik: Arttu KATAJA Szextett • Sextet: Samantha BRITT, Alexandra IONIS, Rowan HELLIER, Kristín Anna GUÐMUNDSDÓTTIR, Kirsten-Josefine GRÜTZMACHER, Alexandra YANGEL Hat halász • Six fishermen: Matthew PEÑA, Sotiris CHARALAMPOUS, Fermin BASTERRA, Jaka MIHELAČ, Rory GREEN, Jonas BÖHM Közreműködik • Featuring: Nemzeti Filharmonikus Zenekar • Hungarian National Philharmonic Vezényel • Conductor: EÖTVÖS Péter Librettó • Libretto: MEZEI Mari (Jon Fosse azonos című regénye alapján • based on the novel by Jon Fosse) Angol fordítás • English translation: Judith SOLLOSY Zenei munkatárs • Music assistant: Antony SHELLEY Opera-ballada két felvonásban • Opera ballad in two acts For the English version, see page 7

1

Két batyu és egy hegedűtok.

Egy ballada a hovatartozásról, ami nincs.

Egy szomorú történet tele elhallgatásokkal, melankóliával és szürrealizmussal.

A történet egyszerű, szinte bibliai. Itt is van ok és következmény.

Kérdés az, hogy ami az oka a bűnnek, az megalapozott-e, van-e jogos bűn?

Meg az is, hogy a következmény, mint ítélet, jár-e a bűnösnek.

2

A darab címe a főhős folyamatos lelki megrázkódtatás miatti álmatlanságát jelenti. A szerelmi történetben a fiatal pár, Alida és Asle gyereket várnak, de nem házasodhatnak össze, mert még kiskorúak.

Gyerekkoruk óta együtt élnek, támasz, segítség nélkül próbálnak boldogulni, de a szülés előtt sorozatban éri őket a balszerencse. A csónakházból a tulajdonos elküldi őket, Alida anyja, majd a falubeli öreg bábaasszony szintén elutasító, emiatt a hideg, esős utcán kellene éjszakázniuk. Asle mindenáron meg akarja védeni Alidát és a gyereket, ezért animális ösztöntől hajtva végső megoldásként megfojtja mindhárom személyt. Érzi, tudja, hogy nem kellene ezt tennie, de nem lát más megoldást. Ezek a gyilkosságok örvényként húzzák magukba, üldözöttnek, űzöttnek érzi magát, és hogy Alidát megóvja ettől, a gyilkosságok idején aludni küldi: álomba a valóság elől.

A gyerek születése utáni események a falubeli Fekete kabátos férfit rávezetik arra, hogy Asle követte el a gyilkosságokat. A falu népe ös�szefog, és elítélik, bebörtönzik, majd felakasztják Asle-t. Alida szerelme töretlen marad, és bár a gyerek miatt egy másik férfival éli le az életét, mindig Asle után vágyakozik. A gyerek felnő, elhagyja anyját, akinek valóságtudatát megbontja az egyedüllét. Asle hangja a tenger felől szól hozzá, és Alida, követve a hangot, egyre mélyebbre megy a vízbe, hogy újra elérje szerelmét.

A Berlini Staatsoper felkérésére írt, Jon Fosse Trilógiájának első részét feldolgozó darab műfaja „opera-ballada”, a műben a dramatikus és az epikus elbeszélésmód mellett fontos – sőt, kiemelkedően fontos – a lírai hangvétel és szemlélet jelenléte. Úgy tűnik, Eötvös számára mindig is lényeges volt, hogy olyan irodalmi alapanyaghoz forduljon, mely lehetőséget kínál balladai elbeszélésmódra. Hangsúlyosan ilyen volt az Aranysárkány (The Golden Dragon), a Vértelenül (Senza sangue) és bizonyos tekintetben a Szerelemről és más démonokról (Love and Other Demons), de műfaji kategóriaként a Sleepless esetében jelenik meg először. „Igen korán eldöntöttem, hogy ezt az elbeszélést balla-

dának tekintem, részben azért, mert Fosse nem határozta meg, hogy a történet melyik században játszódik: játszódhat a múltban, a jelenben vagy a jövőben. Számomra a ballada műfaja az idő független szemléletét is jelenti, és ez más hangzáseszményt is eredményez.

A ballada alapvetően elbeszélő jellegét a zenekari anyag képviseli: végig hallható, hogy mondok valamit” – árulta el a szerző a berlini ősbemutató (2021. november 28.) előtt Jana Beckmann kérdésére válaszolva. Arra is kitért, miért fontos számára a kortárs irodalmi alapanyag, „hogy az írók lehetőleg az én koromból, az én korszakomból származzanak. Zeneszerzőként úgy tekintek magamra, mint egy láncszemre az opera műfajának 400 éves folyamatában. Nagy tisztelettel tekintek azokra a zeneszerzőkre, akik a műfajt ilyen magas szintre emelték.

Ha néhány operámat a jövőben is játszani fogják, akkor azt is szeretném, hogy képviseljék azt a korszakot, amelyben létrejöttek. Keresem a kortársakkal való személyes kapcsolatot is. Tony Kushnerrel Párizsban találkoztam, amikor Angyalok Amerikában című filmjét készítette, a Szerelemről és más démonokról írásakor levélben kerestem meg Gabriel García Márquezt, aki válaszolt, és ez nagyon fontos volt számomra. Rómában személyesen ismertem meg Alessandro Bariccót, több művet is írtam a szövegei alapján, köztük a Senza sangue című egyfelvonásost. Jon Fosse-t Bécsben látogattam meg.”

Eötvös operái esetében kulcsfontosságú maga a nyelv (legyen az orosz, francia, angol, német vagy olasz), illetve a darab cselekményét meghatározó miliő. A Sleepless „egyszerű, vidéki környezetben, Norvégiában játszódik. Fontos volt, hogy ennek megfelelően egyszerű zenei hangzásvilágot alakítsak ki, amiben két norvég zenei idézet is segített: egy altató és egy régi dal, melyet egy tradicionális norvég népi hegedűn, a hardanger fidulán adnak elő. Nagyon különleges hangszer: a megszokott négy húron kívül további négy rezonáló húrja is van, ami érdekes színezetet kölcsönöz a hangjának. A norvég népzene tehát főszerepet játszik az operában, hiszen maga a főszereplő, Asle is hegedűs, népzenét játszik.” Nem mellesleg a megidézett dal, a Fanitullen maga is egy ballada: egyszer egy lakodalmi mulatságon verekedés tört ki, a kocsmáros pedig ingyensört ajánlott fel a győztesnek. Le is sietett érte a pincébe, de ott megpillantott valakit, aki a hordón ülve varázslatos dallamot játszott, miközben a lábával ütötte a ritmust. Furcsa, kopogó hangot adott ki, nem véletlenül: patája volt. A kocsmáros az ördög láttán felrohant a lépcsőn, és mire felért, a verekedés egyik résztvevője már halott volt.

3

AZ ALAPHANGOK SZERKEZETRAJZA (EÖTVÖS PÉTER VÁZLATA, 2021)

4

A tizenhárom jelenetből álló darab minden egyes jelenetéhez sajátos szín társul, illetve minden jelenet egy konkrét hangmagasság köré szerveződik. „Tizenkét cselekményes jelenet van, a tizenharmadik egy monológ. Úgy határoztam, hogy a tizenkét jelenetet a tizenkét kromatikus alaphangra építem. Nem a tonalitás értelmében, hanem egy alaphangra, mintha csak egy alapszín lenne. Az első jelenet például a tengerparton játszódik, a „h” hang nagyon jól illik ehhez a nyugodt hangulathoz. A második jelenet az ellenkező pólusra, azaz a poláris (tritonus távolságra lévő) „f”-re épül. A tritonus nagyfeszültségű hangköz, hiszen a második jelenet már két gyilkosságról szól. Ezt követi a harmadik jelenet, amelyben egy félhanggal magasabbra lépünk, a „fisz”-re, így folytatva az elbeszélést.” A negyedik jelenet ismét távolra „ugrik”, a poláris „c”-re, majd a „cisz”, aztán pedig újra a poláris hang („g”) következik. Mire a darab elér a tizenkettedik jelenethez, mind a tizenkét hangot bejárja. A monológ hangszíne a mű legelejét („h”) idézi vissza.

A hangzás alaptermészetét, alapkarakterét a hármashangzatok, illetve a hármashangzatokból kialakított felületek egymásra rétegződése határozza meg. Ezen belül a szűkített hármasok drámai feszültséget, a bővítettek időtlenség- és lebegésérzetet indukálnak.

A hangszerelés (bizonyos hangszerek hármasával szerepelnek), illetve a zenekari anyaghoz rendelt énekestriók is a kompozíció harmóniavilágának kontúrjait erősítik fel.

I. felvonás Késő ősz van, sötét és hideg. A fiatal, gyermekével várandós Alida egy csónakházban húzta meg magát, barátját, Asle-t várja. Nem maradhatnak itt, menniük kell, talán Alida édesanyja befogadja őket. Ő először visszautasítja a párt, de Alida könyörgésének engedve – csak egyetlen éjszakáról lenne szó – végül kötélnek áll. Asle egy másik helyről mesél, régebben járt már ott, élénken emlékszik a tengerparti városkára, Bjørgvinre. Alida persze tudja, hogy nincs pénzük az utazásra, de Asle egy csónakról beszél, majd elsiet. Amikor visszatér, Alida látja, hogy a fiú teljesen átfagyott és csuromvizes, de nem árulja el, merre járt. Sietve kell továbbindulniuk, egy hajó vár rájuk.

Távozáskor Alida ételt és pénzt vesz magához, amiért az anyja durván leteremti, Asle siet a segítségére. Alida az utcán várakozik, nem tudja, mi történhet odabent.

5

A fiatalok hajóra szállnak, és elindulnak Bjørgvinbe. Megérkezésük után azonnal szállást keresnek, de senki sem akar segíteni rajtuk.

Egy szőke lány – kiderül, hogy prostituált – ajánl fel egy szobát, de csak Asle-nek. Tovább keresgélnek, eredménytelenül. Visszamennek az egyik szálláshelyre, egy idős asszonyhoz, hátha sikerül mégis meggyőzni, a nő azonban hajthatatlan, sőt, még durván sértegeti is őket. Az idő egyre konokabb, Asle pedig úgy dönt, hogy erőszakkal bemegy a házba. Próbálnak aludni – Asle álmatlanul várja a reggelt, Alidának szülési fájdalmai vannak. Arra kéri szerelmét, hogy keressen szülésznőt. Asle az utcán találkozik egy fekete ruhás férfivel, aki elvezeti egy házhoz, ahol segítséget kaphatnak: éppen ahhoz a házhoz, ahol meghúzták magukat. A férfi meglepődik, hogy az idős asszony nincs otthon. A város túlsó végén lakó Hebamme-t ajánlja, aki szintén értetlenkedik az asszony eltűnése miatt, de azért elmegy Alidához.

A fekete ruhás férfi gyanút fog, hogy mit is keres Alida ezen a helyen.

A lány kisfiúnak ad életet. Asle tudja, hogy nem maradhatnak itt, el kell tűnniük.

II. felvonás Asle újra találkozik a fekete ruhás férfival. Tud valamit, amit Asle-nek hallania kell. Asle le szeretné rázni, egy kocsmába menekül. A férfi követi, majd megfenyegeti, hogy Asle nagyon megbánja majd, ha nem hívja meg egy sörre, és nem hallgatja végig. Itt, a kocsmában akad ös�sze Asle egy csónakossal, aki arról mesél neki, milyen jól megél a halászatból – egy drágának tűnő karkötőt is mutat neki. Asle is szeretne egy szép gyűrűt venni, hogy az emberek azt higgyék, ő és Alida házasok, hátha így könnyebben elfogadtatják magukat. Amikor a csónakos megkérdezi Asle-t, honnan jött, azt mondja, Vikából. A fekete ruhás férfi – aki még mindig türelmesen vár a sörére – jelzi Asle felé, hogy tudja, ez nem igaz: Asle és barátnője Dylgjából érkezett ide. Gyilkosságról és furcsa eltűnési esetekről is tud. Asle arra kéri a csónakost, mutassa meg a helyet, ahol a karkötőt vette, és gyorsan oda is akar menni, hogy megszabaduljon a fekete ruhástól. Az ékszerésznél Asle az összes pénzét el akarja költeni, rábeszélik, hogy gyűrű helyett ő is vegyen karkötőt.

Az utcán Asle összefut azzal a fiatal, szőke lánnyal, aki szobát ajánlott neki. A lány rámenősen viselkedik, Asle próbál szabadulni tőle, amikor újra felbukkan a fekete ruhás, és azzal vádolja, hogy erőszakoskodott a lánnyal. Arról jövendöl, hogy aki öl, maga is meghal.

6

Alida egyedül van a babával. Úgy érzi, Asle-nek nem kellett volna a városba mennie, nem lett volna szabad őt egyedül hagynia a gyermekkel, és nem lett volna szabad eladnia a hegedűt, melyet az apjától kapott.

Szörnyű előérzet gyötri, katasztrófától tart. A fekete ruhás és a halászok felakasztják Asle-t.

Alida, karjában kisbabájával, a hidegben üldögél. Egy Asleik nevű idősebb férfi közeledik hozzá. Ismeri Alidát, még kislánykorából. Elmennek egy kocsmába, ahol Asleik ételt vesz nekik. Felajánlja Alidának, hogy menjen vele Dylgjába. Alida tőle tudja meg, hogy Asle-t felakasztották. Asle hangját véli hallani, arra kéri, hogy menjen el Asleikkal. Ő mindig vele lesz.

Sok évvel később Alida, immár idős asszonyként ül a háza előtt, a tengert nézi. Asle-hez beszél, és elmondja neki, mi minden történt a halála óta…

Two bags and a violin case.

A ballad about belonging that does not exist.

A sad story full of suppression, melancholy and surrealism.

The story is simple, almost biblical. Here too there is cause and effect.

The question is, what is the reason for the immoral act, is it justified, is there a justifiable immoral act?

It is also a question whether the consequence, as a sentence, is the due of the felon.

‘Sleepless’ in the title refers to the protagonist’s inability to sleep, as a consequence of ongoing psychological trauma. It is a love story. Alida and Asle are expecting a child, but they cannot marry because they are underage. They have been living together since they were children, trying to survive without support, but before the birth they have a series of misfortunes. The owner of the boathouse throws them out, Alida’s mother and the old woman in the village also refuse to take them in, and they face a cold, rainy night in the street. Asle wants to protect Alida and the child at all costs, so he strangles all three of them as a last resort, driven by an animal instinct. He feels – he knows – that he should not do

7

this, but he sees no other solution. These murders are like a whirlpool, pulling him down, making him feel persecuted, driven, and to protect Alida from this, he sends her to sleep during the murders, to a dreamworld away from reality.

Events after the child’s birth lead the Man in Black in the village to believe that Asle committed the murders. The people of the village join forces, and Asle is condemned, imprisoned and hanged. Alida’s love remains unbroken, even though she is living with another man for the sake of the child, and she keeps longing for Asle. When the child grows up, he leaves his mother, whose loneliness disrupts her sense of reality. Asle’s voice calls to her from the sea, and Alida follows the voice, going deeper and deeper into the water to reunite with her love.

Commissioned by the Berlin Staatsoper and based on the first novella in Jon Fosse’s Trilogy, the work is an “opera ballad” that tells its story in dramatic and epic modes, but also features a lyrical tone and approach, which is particularly important. Eötvös, it seems, has always found it important to turn to literary material that offered the possibility of a balladic narration, most notably in The Golden Dragon, Senza sangue, and to a certain extent in Love and Other Demons. Sleepless is his first work for the stage that is avowedly a ballad. “I decided very early on to consider this novella a ballad, partly because Fosse did not specify in which century the story was set: it could take place in the past, the present or the future. For me, the genre of the ballad also means an independent view of time, and this results in a different sound. The essentially narrative character of the ballad is represented by the orchestral material: you can hear me say something throughout,” the composer said in response to a question from Jana Beckmann before the Berlin premiere on 28 November 2021. He also explained why it is important to him to use contemporary literature, “writers who are preferably from my time, from my era. As a composer, I see myself as a link in the 400-year history of opera.

I have great respect for the composers who have promoted the genre to such a high level. If some of my operas end up being performed in the future, I would also like them to represent the era in which they were created. I also seek personal contact with my contemporaries. I met Tony Kushner in Paris when he was making his film Angels in America; when I was writing Love and Other Demons I wrote a letter to Gabriel García Márquez, who replied and it was very important to me. I met Alessandro Baricco in Rome and wrote several works based on his texts, including the one-act Senza sangue. I visited Jon Fosse in Vienna.”

8

Photo: Szilvia Csibi / Müpa Budapest

The language itself (whether Russian, French, English, German or Italian) and the milieu in which the work is set are key to Eötvös’s operas. Sleepless “takes place in a simple, rural milieu in Norway. It was important to create a correspondingly simple chordal vocabulary, in which I was helped by two quotes from Norwegian music: a lullaby and an old song, which is performed on a traditional Norwegian folk instrument, the Hardanger fiddle. It is a very special instrument: it looks like a violin, but in addition to the four strings, it has four resonating strings, which give it an interesting colour. So Norwegian folk music plays a major role in the opera, because the main character, Asle, is a violinist himself, and plays folk music.” Importantly, the quoted song, Fanitullen is itself a ballad: once upon a time, a fight broke out at a wedding party, and the landlord offered free beer to the winner. He hurried down to the cellar to fetch some beer. He caught sight of a man sitting on a cask, playing a magical tune while tapping his foot to the rhythm. He made a strange, knocking sound, and for a good reason too: he had hooves. Realizing he saw the devil, the landlord ran up the stairs, and by the time he had returned to the taproom, one of the brawlers had died.

Each of the thirteen scenes in the piece is associated with a specific colour, and each scene is centred around a particular pitch. “There are twelve scenes with action, and a thirteenth, which is a monologue.

I decided to base the twelve scenes on the twelve notes of the chromatic scale. Not in the sense of tonality, but base it on a keynote, as if it were a primary colour. For example, the first scene takes place on the seashore. The note B is very well suited to this calm atmosphere. The second PÉTER EÖTVÖS

A PAGE OF THE OPERA’S SCORE

scene is based on the opposite pole, the polar F, which is at the distance of a tritone. The tritone is a highly tense interval, since the second scene is already about two murders. This is followed by the third scene, where we move up a semitone to F sharp, continuing the narrative.” The fourth scene again “jumps” a great distance, to the polar C. It is followed by C sharp, and then comes another polar note, G. By the time the piece reaches the twelfth scene, all twelve notes have been played. The tone of the monologue evokes the first scene (B).

The essential character of the sound is determined by triads and the layering of surfaces created from them. The diminished triads induce dramatic tension, the augmented triads generate a sense of timelessness and floating. The orchestration (some instruments are present in groups of three) and the vocal trios paired with the orchestral material also reinforce the contours of the composition’s harmonic world.

Act I It is late autumn, dark and cold. Young Alida, pregnant with her baby, has taken refuge in a boathouse, and is waiting for her boyfriend, Asle.

They can’t stay here, they have to go; Alida’s mother may take them in. At first she refuses, then, giving in to Alinda’s pleas – it would be a single night – she finally agrees to put up the couple. Asle talks about another place he visited some time ago, he has vivid memories of Bjørgvin, a seaside town. Alida of course knows that they have no money for the trip, but Asle talks about a boat and hurries off. When he returns, Alida can see he is freezing and soaking wet, but he won’t tell her where he has been. They must leave in a hurry, there is a boat waiting for them. On her way out, Alida takes some food and money, for which her mother tells her off, but Asle comes to her rescue. Alida is waiting in the street, not knowing what is going on inside the house.

The young couple board a boat and set off for Bjørgvin. Upon arrival they immediately start looking for accommodation, but no one wants to help them. A blonde girl, who turns out to be a prostitute, offers a room, but only to Asle. They keep searching, but to no avail. They go back to one of the lodgings, to an old woman, to see if they can convince her. However, she is adamant, and even insults them. The weather is turning more inclement, and Asle decides to force his way into the house.

They try to sleep; Asle is waiting for the morning sleepless, when Alida goes into labour and asks her love to fetch her a midwife. In the street Asle meets a man in black, who takes her to a house where they can get

11

help: the very house where they are holed up. The man is surprised to find the elderly woman not at home. He recommends Hebamme, who lives on the other side of town, and who is also puzzled by the disappearance of the woman, but goes to see Alida anyway. The man in black becomes suspicious when he finds out Alida is there. She gives birth to a little boy. Asle knows they can’t stay here, they have to go.

12

Act II Asle meets the man in black again. He knows something Asle needs to hear. Asle wants to shake him off, he flees to a pub. The man follows him, and threatens Asle he would be sorry unless he bought him a beer and heard him out. Here, in the pub, Asle meets a boatman who tells him how he makes a good living from fishing, and shows him a bracelet that looks expensive. Asle would also like to buy a nice ring to make people think he and Alida are married – to look more respectable. When the boatman asks Asle where he comes from, he says he is from Vika.

The man in black, still waiting for his beer patiently, makes Asle aware he knows this is not true, that Asle and his girlfriend have come from Dylgja. He also knows about a murder and strange disappearances.

Asle asks the boatman to show him the place where he bought the bracelet, and wants to go there quickly to get rid of the man in black.

At the jeweller’s, Asle wants to spend all his money and is persuaded to buy a bracelet instead of a ring.

In the street, Asle meets the young blonde girl who offered him a room.

The girl is being pushy, and Asle is trying to get rid of her when the man in black reappears and accuses him of being violent with her. He who has killed, he says, will die himself.

Alida is alone with the baby. She feels that Asle should not have gone to the town, should not have left her alone with the child, and should not have sold the violin he received from his father. She is tormented by a terrible premonition, fears a catastrophe. Asle is hanged by the man in black and the fishermen.

Alida is sitting in the cold with her baby in her arms. An older man named Asleik approaches her. He knows her, from when she was a little girl. They go to a pub where Asleik buys them food. He offers to take her to Dylgja. Alida learns from him that Asle has been hanged. She thinks she hears Asle’s voice, who asks her to go with Asleik. He will always be with her.

Many years later, Alida, now an old woman, sits in front of her house, watching the sea. She is talking to Asle, telling him about things that have happened since his death...

A címlapon: Eötvös Péter Címlapfotó: Csibi Szilvia / Müpa